Biztonságpolitika.hu

Palesztin-izraeli konfliktus

Kilenc év után újra összeül a Palesztin Nemzeti Tanács

A Palesztinai Felszabadítási Szervezet (PFSZ) törvényhozó testülete többek között Izrael elismerésének felfüggesztését tűzte napirendre.  A gyűlés meglehetősen megosztja a palesztin közvéleményt. Az ügy egyesek szerint fordulópontot jelenthet a palesztin politikában, míg mások csupán Mahmoud Abbas elnök politikai játszmájának tartják. A gyűlés legitimációját csökkenti, hogy a Nemzeti Front Palesztina Felszabadításáért párt bojkottálja az eseményt, a Hamasz pedig nem kapott rá meghívást. (angol, Al-Jazeera, 03.28.)

Az izraeli fegyverkereskedelem 41,5%-kal nőtt egy év alatt

A Védelmi Minisztérium által közzétett adatok szerint a 2016-os 6,5 milliárd dolláros fegyverexport 9,2 milliárd dollárra nőtt 2017-ben. Az ágazaton belül a legnagyobb növekedést a rakéták (köztük légvédelmi rakéták) exportja érte el, amely a megelőző évhez képest több mint 70%-os növekedést produkált. Ebben nagy szerepet játszhatott az Indiával kötött 630 millió dolláros, Barak 8 légvédelmi rendszerről kötött szerződés. (angol, The Times of Israel, 05.02.)

Libanon

Új, komplexebb választási rendszer Libanonban

Az új, arányos választási rendszerben a kisebb szereplők is esélyt kapnak a győzelemre a május 6-án tartandó parlamenti választásokon. A változtatások ellenére azonban a szektariánus felosztás továbbra is a politikai rendszer alapja maradt. (angol, Middle East Eye, 05.01.)

Libanoni hadsereg: Izrael elrabolt egy libanoni állampolgárt a határon

A libanoni hadsereg április 28-án, az NNA állami hírügynökségnek adott közleménye szerint, az izraeli határőrség elrabolta Nohad Dalit Shebaa városából (Shebaa hovatartozása vita tárgyát képezi Libanon és Izrael között). Később az izraeli hadsereg megerősítette, hogy rövid időre őrizetbe vett egy határt átlépő asszonyt, azonban még aznap visszatérhetett Libanonba. Az incidens tovább élezheti a feszültséget a szíriai polgárháborúban megerősödött Hezbollah és Izrael között. (angol, Middle East Monitor, 04.29.)

Törökország

Németország az emberi jogokra hivatkozva felfüggeszti a fegyverkereskedelmét Szaúd-Arábiával és Törökországgal

Ha a jogszabályt a Bundestag megszavazza, akkor a törvény visszamenőleges hatállyal szüntetheti meg a fegyverszállításra vonatkozó jogi passzusokat. (angol, Independent, 04. 29.)

Az Európai Bizottság szerint Törökország egyre inkább messzebb kerül uniós csatlakozásától  

A Bizottság jelentése szerint mérhető hanyatlás történt az igazságszolgáltatás, a közigazgatási reform, az alapvető jogok és a véleménynyilvánítás szabadsága területén, mely negatív változtatások miatt jelenleg elképzelhetetlen újabb csatlakozási fejezetek megnyitása. (angol, Politico, 04.14.)

Erdoğan elnök bejelentette, hogy júniusban Törökországban választásokat tartanak

Az elemzők úgy vélik, hogy a választások lebonyolítása Erdoğan azon terveit erősítik, hogy még inkább bebetonozza saját hatalmát. A török gazdaság jól teljesítése elengedhetetlen, hogy az elnök fenntartsa hatalmi pozícióit, így a tavalyi 7,4%-os GDP bővülés igen kecsegtető, azonban a kétszámjegyű infláció és a felgyorsuló államháztartási hiány aggodalomnak is helyt ad. (angol, Politico, 04.18.)

Szíriai konfliktus

Ankarai hármak

A török főváros adott otthont az április elején megrendezett államfői találkozónak, melyen Vlagyimir Putyin orosz, Recep Tayyip Erdoğan török és Hasszán Rohani, iráni elnök vett részt. A találkozó során Szíria és a régió stabilitásának a fenntartása volt a legfőbb kérdés. Kiemelték az orosz és iráni katonai jelenlét fontosságát. Ezzel szemben az Egyesült Államok illegitimnek tekinti az orosz-török-iráni beavatkozást a régióban és az erre irányuló tárgyalásokat is. (angol, IRNA, 04.04.)

„Az együttműködés a győzelem kulcsa” – jelentette ki Javad Zarif, iráni külügyminiszter Moszkvában, utalva Irán és Oroszország stratégiai együttműködésére az Iszlám Állammal szemben. A külügyminiszter kiemelte Törökország szerepét is, ugyanis az asztanai békefolyamat az ankarai vezetés közreműködésével valósulhat meg. Április elején Rohani, iráni elnök megerősítette Irán stratégiai pozíciójának a fontosságát Szíria területén, kiemelve, hogy a béke záloga Szíriában a terrorszervezetek visszaszorítása, valamint új alkotmányos rend kialakítása. (angol, Farsnews, 04.28.)

Síita félhold

„Európa és Amerika közötti bármilyen nukleáris megállapodás érvénytelen” – mondta Ali Shamhani, az Iráni Legfelsőbb Biztonsági Tanács vezetője, egy Szocsiban megrendezett biztonsági konferencián. Továbbá kifejtette, hogy Irán nem fog új atomalkut kötni, valamint bármilyen ponton való módosítása annak, a 2015-ös keretmegállapodás hatályon kívül helyezését és megszűnését vonná maga után. Üdvözölte az Európai Unió erőfeszítéseit, melyek a tárgyalások folytatására irányulnak, viszont hibás lépésnek nevezte az Egyesült Államok kéréseinek kiszolgálását, mert ezzel szerintük Irán érdekeit sértik. (angol, Farsnews, 04.25.)

,,A jemeni helyzetet kizárólag politikai úton lehet megoldani”

Szaúd-Arábia téved, ha azt hiszi, hogy győzhet  Jemenben – véli Javad Zarif, iráni külügyminiszter. Irán első számú diplomatája szerint a szaúdi vezetés elbizakodott és ennek az eredménye a helytelen külpolitikai lépések sorozata. Ebben nagy szerepe van az Egyesült Államok katonai támogatásának, valamint a technikai erőfölénynek. Ugyanakkor aláhúzta, Irán bármikor készen áll a diplomáciai közvetítésre a rijádi vezetés és Jemen között.

Sajtóértesülések szerint Szaúd-Arábia részéről állandóak a légicsapások déli szomszédjával szemben, melynek legfőbb elszenvedője a helyi lakosság. 2015 óta Jemenben van a világ legnagyobb humanitárius katasztrófája; megközelítőleg 17 000 gyerek halt meg a támadások és járványok során, valamint 22 millió jemeni él embertelen körülmények között. (angol, Farsnews, 04.23.)

Irán kész elkezdeni a fegyvergyártáshoz szükséges urán dúsítását

Négy nap leforgása alatt akár a 20%-os szintet is elérheti az iráni urándúsítás, amennyiben a nagyhatalmak a nukleáris megállapodás elvetése mellett döntenek, jelentette be Ali Akbar Salehi, az Iráni Atomenergiai Szövetség elnöke.

Irán a tavalyi év júliusától a nagyhatalmakkal való egyeztetés során kapott lehetőséget az urándúsító létesítményeinek a helyreállítására, valamint azok fejlesztésére. (angol, Farsnews, 04.21.)

Védelmi megbeszélés Bagdadban

Irakban tárgyalt Amir Hatami tábornok, Irán védelmi minisztere, Othman al-Ghanimi, iraki vezérkari főnök és Faleh al-Fayad, iraki védelmi tanácsadó. A találkozó során kiemelték a két ország között fennálló védelmi kapcsolatot, Hatami tábornok hangsúlyozta: a terrorizmus elleni küzdelem szilárd alapot biztosíthat egy kétoldalú szerződés létrehozásához a két ország között. Egy egységes és integrált Irak újjáépítése a régió biztonsága számára kulcsfontosságú, így kiemelt szerepet kaphat az Iszlám Állammal szembeni küzdelemben. (angol, Farsnews, 04.19.)

Új szint az izraeli-iráni kapcsolatokban

Újabb állomásához érkezett a izraeli és iráni diplomácia mind katonai, mind politikai szempontból azt követően, hogy hétfőn Benjamin Netanjahu, izraeli miniszterelnök bejelentette: több ezer oldalas dokumentum került az izraeli hírszerzés kezébe, mely Irán nukleáris fegyverkezését, az Amad Programot fedi fel – adta hírül a Haaretz izraeli lap.

A Mehr News tudósítása szerint Amir Hatami tábornok, iráni hadügyminiszter, a Malek Ashtar Műszaki Egyetemen tartott beszédében az esetre reagálva hamis vádaknak nevezte az izraeli miniszterelnök kijelentéseit, mely része Donald Trump Iránnal szembeni forgatókönyvének. Kiemelte, Izrael az iszlám forradalom győzelme óta ellensége Iránnak.

A kialakult helyzet új megvilágításba helyezheti a nukleáris megállapodás újratárgyalását – mely két hét múlva lesz esedékes –, valamint dilemma elé állíthatja a Trump-adminisztrációt. (angol, Haaretz, 05.01., Mehr News, 04.30.)

Észak-Afrika

Növekvő feszültség Nyugat-Szaharában

Omar Hilale, Marokkó ENSZ-nagykövete április 2-án panaszt tett a Biztonsági Tanácsnak. A marokkóiak azt kifogásolják, hogy a Marokkó ellen gerillaháborút folytató Polisario Front fegyvereseket küldött a világszervezet által ellenőrzött nyugat-szaharai területekre. Az észak-afrikai ország ENSZ-képviselője gyakorlatilag megismételte Nasser Bourita, marokkói külügyminiszter azon kijelentését, amely szerint a Polisario nyugat-szaharai jelenlétét provokációnak értékelik. Hilale azt is hozzátette, hogy amennyiben a nemzetközi közösség nem lép a kérdésben, úgy Marokkó kénytelen lesz közbeavatkozni. (angol, al-Jazeera, 04.03.)

A líbiai kormány újabb hadművelete az Iszlám Állammal szemben

Április 3-án Fáíz Szarrádzs, a nemzetközi közösség által elismert líbiai kormány miniszterelnöke bejelentette a „Nation’s Storm” névre keresztelt terrorellenes hadműveletet. A katonai fellépés célja, hogy az Iszlám Állam még megmaradt sejtjeitől megtisztítsa Líbia északnyugati területeit. (angol, Libya Herald, 04.04.)

Haftar rejtélyes távolléte

Április 11-én több egymásnak ellentmondó híresztelés jelent meg Khalifa Haftar tábornok egészségi állapotával kapcsolatban. Hugeux Vincent, francia újságíró egy Twitter-bejegyzésében biztos forrásokra hivatkozva azt állította, hogy a veterán tábornok eszméletét vesztve a párizsi Val-de-Grace katonai korházban fekszik. A Haftar tábornokot támogató Líbiai Nemzeti Hadsereg szóvivője még aznap reagált a tábornok egészségével kapcsolatban felröppent hírekre. A későbbiekben azonban hadsereg szóvivője kénytelen volt elismerni, hogy a tábornok Párizsban van gyógykezelésen. Haftar egészségi állapotát illető különböző pletykáknak a tábornok április 27-i hazatérése vetett véget. (angol, France24, 04.11., France24, 04.19, al-Jazeera, 04.27.)

Sikertelen merénylet Nathouri tábornok ellen

Április 18-án Bengázi mellett robbantásos merényletet kíséreltek meg Abdel-Razeq Nathouri tábornok ellen. A Líbia keleti területeit uraló Líbiai Nemzeti Hadsereg tábornoka sértetlenül megúszta a támadást. Ugyanakkor a robbantás következtében egy ember meghalt, egy pedig megsebesült. A Khalifa Haftar mögött álló Líbiai Nemzeti Hadsereg hároméves ostromot követően is csak a tavalyi évben tudta  fennhatóságát kelet-líbiai városra kiterjeszteni. (angol, al-Jazeera, 04.18.)

A Közel-Kelet és Észak-Afrika hírösszefoglaló szerkesztőségi tagjai: Halasi Gábor (szerkesztő, Észak-Afrika), Shadeh Fadi (Levante), Lázin Áron (Síita félhold, szíriai konfliktus), Banos Benjámin (Törökország).

Biztonság a Közel-Keleten néven tartott Szakkollégiumi Estet 2018. április 26-án a Biztonságpolitikai Szakkollégium Napkelet Világa műhelye.  A szakestnek a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Oktatási épülete adott otthont. Az est során három előadás keretében kerültek bemutatásra a tágabb értelemben vett Közel-Kelet biztonsági és gazdasági kihívásai.

Az estet Halasi Gábor nyitotta Az Európai Unió szerepe a líbiai válságkezelésben című előadásával. A prezentáció első részében az előadó bemutatta azokat a körülményeket, amelyek kiemelten fontossá teszik az Unió számára az észak-afrikai állam gyors és sikeres stabilizációját. Előadásában Gábor kiemelten foglakozott Líbia szerepvel a Földközi-tenger középső szakaszát érintő migrációt illetően. Ezt követően ismertette a líbiai kőolaj- és földgázkitermelés nagyságát, illetve azt, hogyan alakult ez a Kaddáfi-rendszer összeomlásától napjainkig. Az előadó kiemelte, hogy az óriási szénhidrogén készletekkel rendelkező Líbia rendkívül fontos szerepet tudna betölteni az EU energiahordozókkal történő ellátásában. Az előadás kitért arra is, hogy az Unió közvetlen szomszédságában lévő országban megjelenő különböző szélsőséges iszlamista szervezetek milyen veszélyforrásokkal járnak. Záró gondolatokként Gábor elmondta, hogy az Európai Unió – a 2011-es Kaddáfi-ellenes megmozdulások kezdetétől egészen napjainkig – milyen módon próbál segítséget nyújtani az ország belpolitikai stabilitásának a megteremtése és a migrációs nyomás csökkentése érdekében.

Halasi Gábor előadása közben.

Az est második előadójaként Shadeh Fadi mutatta be Ciszjordánia gazdaságbiztonsága című előadását. Az előadó először átfogóan ismertette Palesztina Izrael Állam megszületése előtti történetét. Prezentációjában kiemelte – a térség későbbi sorsa szempontjából – az olyan fontos eseményeket, mint a Balfour-nyilatkozat, a McMahon-Huszein levélváltás vagy a San Remo-i konferencia. Ezt követően bemutatásra kerültek az Izrael megalapításától napjainkig terjedő időszak politikai történései; többek között a hatnapos háború, az oslói folyamat, illetve a Gázai-övezetben a Hamasz felemelkedése. Fadi röviden ismertette a Ciszjordánia területeket irányitó Palesztin Nemzeti Hatóság belpolitikai helyzetét is. Végezetül Ciszjordánia gazdasági helyzetének a jellemzésére került sor: az előadó a terület legfrisseb gazdasági adatai mellett szemléltette a Ciszjordániának a zsidó államal szemben fennálló erős gazdasági függését.

Shadeh Fadi beszél Ciszjordánia gazdaságbiztonságáról.

Az estet Lázin Áron Új Perzsa Birodalom, Irán helye a nap alatt című előadás zárta. Áron bemutatójában részletesen kitért az Iráni Iszlám Köztársaságnak a régióban betöltött egyedi szerepére; kiemelve a perzsa nemzettudatott és a síitizmust. Majd az ország politikai rendszerének az átfogó ismertetése következett: előadónk többek között bemutatta Ali Hámenei ajatollahnak és a Forradalmi Gárdának az iráni politikai életre gyakorolt szerepét. Az ország belpolitikai rendszerének az ismertetését követően a perzsa állam külpolitikájának a vizsgálata következett. Előadónk itt részletesen ismertette Irán olyan, a térség biztonságát befolyásoló manővereit, mint a libanoni Hezbollah támogatása, vagy a Szaúd-Arábiával vívott proxy háborúit, illetve kitért az országnak az új amerikai adminisztrációval fennálló fagyos kapcsolataira is.

Lázin Áron előadása zárta az estet.

Képek: Szabó Orsolya Réka

EU és Szíria: Brüsszel II nemzetközi konferencia  

Április 14-én Federicha Mogherini, az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője közleményt adott ki, amelyben ismertette az Európai Uniónak a jelenlegi szíriai helyzettel kapcsolatos álláspontját. A nyilatkozatban a főképviselő kifejezte az Unió ismételt rosszallását a vegyifegyver-támadással kapcsolatban. A támadásra adott amerikai, brit és francia légicsapásokkal kapcsolatban Mogherini kifejtette, hogy az Unió tájékoztatást kapott a légicsapásokban részt vevő államoktól, amelyben megerősítették, hogy a beavatkozások célja, hogy megakadályozzák a civilek ellen irányuló újbóli vegyifegyver-támadásokat. A főképviselő megerősítette, hogy az Unió minden olyan erőfeszítést támogatni fog, amely arra irányul, hogy a vegyi fegyverek használatát megelőzzék; ennek érdekében az EU felszólítja az államokat – kiemelten Oroszországot és Iránt –, hogy vessék be befolyásukat annak érdekében, hogy a jövőben hasonló események ne ismétlődhessenek meg. Az Európai Unió felszólítja a konfliktusban részt vevő feleket, hogy a válság megoldása érdekében vegyenek részt az Egyesült Nemzetek Szervezete által kezdeményezett békefolyamatban.

Április 24-én és 25-én második alkalommal tartották Brüsszelben “Szíria és a térség jövőjének támogatása” elnevezésű konferenciát – válaszul a továbbra is húzódó szíriai polgárháborúra. Több mint 80-an delegáció – köztük 57 ország, 10 regionális szervezet és 19 ENSZ-ügynökség képviselői – vett részt az Európai Unió és az Egyesült Nemzetek Szervezete által társelnökölt konferencián. Az EU nevében Federica Mogherini, kül-és biztonságpolitikai főképviselő szólalt fel, aki elmondta, hogy  az Európai Unió továbbra is a politikai megoldást tekinti a jövőbeni szíriai rendezés alapjának, ezért kulcsfontoságúnak tartja az ENSZ által kezdeményezett békefolyamat támogatását. Beszédében Mogherini külön kiemelte az ENSZ rendkívüli szíriai megbízottjának, Staffan de Mistura-nak a folyamatban betöltött szerepét. Kifejtette, hogy az EU az ENSZ-diplomatát tarja a békéltető tárgyalások egyetlen legitim vezetőjnek, és az Unió továbbra is támogatni fogja a svéd diplomata béke érdekében hozott erőfeszítéseit.

A konferencia résztvevői humanitárius támogatásról is döntöttek: az idei évben 3,5 milliárd euróval járulnak hozzá a szíriai emberek és a szomszédos országok megsegítéséhez. 2019-2020-ra eddig 2,7 milliárd euró felajánlást érkezett. 

http://biztonsagpolitika.hu/wp-content/uploads/2018/05/118963-2-Supporting_the_future_of__Syria_and_region-Highlights_PRV.mp4

Összefoglaló a „Szíria és a térség jövőjének támogatása” konferenciáról. Forrás: europa.eu

Április közlemények, intézményi beszámolók

A jemeni polgárháború áldozatainak a megsegítése érdekében tartottak április 3-án donorkonferenciát Genfben. A rendezvényen résztvevő Európai Unió 107,5 millió euró támogatást ajánlott fel a polgárháború sújtotta ország civil lakosságának a megsegítésére. Az Unió a harcok 2015-ös kirobbanása óta 438,2 millió euróval támogatta a belső harcok által feldúlt közel-keleti országot.

Április 16-án az Európai Unió Tanácsa következtetéseket fogadott el a vegyi leszerelésről és a nonproliferációról, hogy előkészítse a 2018. november 21-e és 30-a között Hágában megrendezésre kerülő vegyifegyver-tilalmi egyezmény felülvizsgálatát célzó konferenciát. Az egyezmény tárgya a vegyi fegyverek kifejlesztésének, gyártásának, felhalmozásának és használatának tilalma, valamint a vegyi fegyverek megsemmisítése. A Tanács a következtetésekben felhívta a figyelmet arra, hogy az Európai Unió kiáll a vegyi fegyverek globális szintű teljes tilalmáért és felszámolásáért, és szigorúan elítéli a vegyi fegyverek használatát az alkalmazás körülményeitől függetlenül.

Az Európai Bizottság április 17-én elfogadta éves bővítési csomagját, beleértve hét egyéni jelentést, melyben értékelte az EU bővítési politikájának végrehajtását. A Bizottság javasolta, hogy Albániával és Macedónia Volt Jugoszláv Köztársasággal kezdjen csatlakozási tárgyalásokat a Tanács. Macedónia és Albánia esetében is kulcsfontosságúnak ítélte a megkezdett reformok folytatását. Federica Mogherini, kül- és biztonságpolitikai főképviselő szerint a tárgyalások megkezdése az egész nyugat-balkáni régió számára nagy előrelépést jelentene. Johannes Hahn, az európai szomszédságpolitikáért és a csatlakozási tárgyalásokért felelős biztos ugyanakkor hangsúlyozta, hogy hiába jelent ez a kezdeményezés jelentős lépést, továbbra is fennállnak hiányosságok Albániában és Macedóniában egyaránt; javítani kell a jogállamiság helyzetén, küzdeni kell a korrupció és a szervezett bűnözés ellen, hatékonyabbá kell tenni az igazságszolgáltatás és a közigazgatás működését, valamint erősíteni kell a gazdaságot ahhoz, hogy a jövőben teljes jogú tagállamokká válhassanak. A Bizottság szakpolitikai és összpontosított pénzügyi támogatást ígért a reformtörekvések megvalósításához.

Kim Dzsong Un, észak-koreai vezető és Mun Dzse In, dél-koreai elnök rendkívüli találkozójára reagálva április 27-én Federica Mogherini, az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője közeleményt adott ki. A nyilatkozatban kifejti, hogy az Unió kész támogatni a két koreai vezető azon felhívását, hogy a nemzetközi közösség támogassa a félsziget nukleáris leszerelését. Moghereni továbbá hozátette, hogy a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságnak (KNDK) a rakétaprogram fejlesztésének a leszerelését is bele kell foglalnia a megállapodásba. Az EU nagy várakozásokkal néz  a tervezett USA-KNDK találkozó elé.

Az Európai Unió kül-és biztonságpolitikai főképviselője április 30-án közleményben reagált Benjámín Netanjáhú azon bejelentésére, hogy az izraeli titkosszolgálatoknak bizonyítékai vannak arra, hogy Irán a 2015-ös atomalku megkötését követően is folytatta nukleáris fegyver fejlesztését. Az Európai Unió nevében Mogherini kifejtette, hogy meg kell vizsgálni a Netanjáhú által nyilvánosságra hozott bizonyítékokat. Azonban azt is hozzátette, hogy a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (IAEA) feladata az atomalku felügyelete, ezért főképvisellő hivatkozott is az IAEA legfrissebb jelentésre, amely szerint az Iráni Iszlám Köztársaság betartja a 2015-ös az Átfogó Cselekvési Programban lefektetett kötelezettségeit.

Szankciók

Az Európai Unió átültette az uniós jogba az ENSZ BT bizottsága által március 30-án, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (KNDK) ellen bevezetett szankcióit. Így egy személy és 21 szervezet került be abba a jegyzékbe, melyben a KNDK-val kapcsolatos korlázó intézkedések találhatók. A szankciók utazási tilalmat és vagyonieszköz-befagyasztást jelentenek.

A Tanács áprilisban további négy személyt vett fel a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal kapcsolatos uniós jegyzékébe, melynek hatálya alá esnek azok a személyek és szervezetek, akikkel szemben az Unió korlátozó intézkedéseket alkalmaz. A szankciók utazási tilalomat és a pénzeszközök befagyasztását jelentik. A felvett négy személy “olyan megtévesztő pénzügyi gyakorlatok kivitelezésében vett részt, amelyek valószínűleg hozzájárultak a KNDK nukleáris tevékenységekkel, ballisztikus rakétákkal, illetve egyéb tömegpusztító fegyverekkel kapcsolatos programjaihoz.” A személyek mellett az Unió 9 szervezet vagyoni eszközeit is befagyasztotta.

Az iráni súlyos emberi jogi jogsértésekre válaszul a Tanács 2019. április 13-ig meghosszabbította az Iránnal szembeni korlátozó intézkedéseket. A szankciók 82 személyre és egy szervezetre vonatkozó utazási tilalmat, és a vagyoni eszközeik befagyasztását jelentenek, illetve kiterjednek olyan termékek Iránba történő exportjára, melyek felhasználhatók belső elnyomás céljára vagy a távközlés figyelésére. A korlátozó intézkedések 2011 óta vannak hatályban.

BREXIT

A Brexit-tárgyalások áprilisban az Európai Unió és az Egyesült Királyság között a jövőbeni kereskedelmi megállapodás körüli vitákkal teltek. Michel Barnier, az Unió főtárgyalója április 23-án nyilatkozatában elmondta, hogy az EU a lehető legszorosabb kapcsolatot szeretné megtartani az Egyesült Királysággal a kilépés után is. Ebbe a kereskedelmen túl beletartozik a belügyi, valamint a biztonság- és védelempolitikai együttműködés is. Továbbá kifejezte, hogy az Unió ajánlata “már az asztalon van”, de nyitottak a brit igényekre, amint azok megfogalmazásra kerülnek.

A nagyfokú rugalmasság ellenére az Unió továbbra sem enged a négy alapszabadság – áru, személyek, tőke, szolgáltatások szabad áramlásának – egységességéből, valamint az ír-északír határ kérdésében sem. Utóbbi kapcsán április 30-án Írországban tartott beszéde során a Barnier ismét kihangsúlyozta, hogy nem lehet szigorú határellenőrzés – úgynevezett “kemény határ” – az ír-északír határon, bármilyen formát öltsön is a Kilépési Megállapodás. Ennek a biztosítéknak a garantálása mellett Theresa May brit miniszterelnök is kiállt.

A brit kormánynak a kereskedelem kapcsán azonban más elképzelései vannak, mint az Uniónak. Míg az EU a vámunióban maradást támogatná, addig Theresa May több ízben kijelentette, hogy az Egyesült Királyság el kívánja hagyni azt, és a továbbiakban egy szabadkereskedelmi megállapodás keretei között folytatná a kereskedelmet az Unióval. A brit döntéshozók megosztottak az ügyben. A kormány álláspontját támogatók amellett érvelnek, hogy ha az ország maradna a vámunióban, akkor elveszítené függetlenségét a kereskedelmi döntéshozatal terén; nem dönthetne önállóan harmadik országgal való kereskedelmi kapcsolatokról. Ezzel szemben a Mayt bírálók legfőbb érve a vámunióban maradás mellett az, hogy az eddig is a britek előnyére vált, és a kilépés túlbonyolítaná és lelassítaná a kereskedelmet az EU-val. A britek megosztottsága egyes EP képviselők szerint ellehetetleníti a megállapodás létrejöttét az októberi Európai Tanács ülésig, ami azzal fenyeget, hogy nem születik meg a megállapodás időben, 2019 márciusa előtt.

Április 27-én megvalósult a harmadik Korea-közi csúcstalálkozó, ezt követően május végén az Egyesült Államok tárgyal a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal. Hszi Csin-ping, kínai elnökkel folytatott márciusi egyeztetését követően Kim Dzsong Un, észak-koreai vezető bejelentette atomfegyver-mentesítés iránti teljes elköteleződését. Milyen indokok és körülmények vezettek az enyhüléshez? Megszülethet-e a koreai háborút lezáró békeszerződés?

Az észak-koreai „mosoly offenzíva”

Kim Dzsong Un, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (továbbiakban KNDK) vezetője, újévi beszédében még nukleáris rakéta indításával fenyegette meg az Egyesült Államokat. A Koreai-félsziget helyzete háború kirobbanásával fenyegetett, Kim azonban a közelgő phjoncshangi téli olimpia kapcsán azt is megfogalmazta, hogy nyitott bármilyen egyeztetésre Dél- Koreával, legyen az a kormány, az ellenzék vagy akár magánszemélyek. Észak-Korea ezen lépése mögött több elemző is a Koreai Köztársaság és az Amerikai Egyesült Államok között fennálló katonai szövetség meggyengítési kísérletét vélte felfedezni. A konstruktív hozzáállás azonban a dél-koreai belpolitikai helyzet változásával hozható párhuzamba. 2017 májusában a felfüggesztett konzervatív Pak Gün Hje elnökasszonyt a liberális értékeket képviselő Mun Dzse In váltotta fel hivatalában. Az új elnök központi kérdésként kezelte a Phenjanhoz fűződő viszony békés rendezését és az együttműködés lehetőségét, így ebbe az irányába való nyitás politikai érdeke is egyben.

A dél-koreai baloldal hagyományosan is a félsziget egyesítése mellett és a kapcsolatok rendezése iránt köteleződött el, a legutóbbi politikai ciklusuk alatt került sor az úgy nevezett „Napfény politika” meghirdetésére. Ezen program során került megvalósításra 2004-ben a keszongi ipartelep létesítése Észak-Koreában, ahol összesen 123, főként dél-koreai vállalat (pl.: Hyundai) foglalkoztatott megközelítőleg 40 ezer észak-koreai munkást. Az ipari park a KNDK egyik legmeghatározóbb bevételi forrása volt 2016 februárjáig. A kedvező Korea-közi kapcsolat akár a telep újranyitását is előremozdíthatja.

A 2018-as phjongcshangi téli olimpián több gesztust is tett egymás felé a két Korea: egy zászló alatt vonultak fel sportolóik és közös női jégkorong-válogatottal vettek részt a versenyen. A megközelítőleg 500 főt számláló, sportolókból, szurkolókból és magas rangú tisztségviselőkből álló észak- koreai delegációnak kapcsolatépítési célja is volt.

Kép forrása: https://www.japantimes.co.jp/sports/2018/02/15/olympics/winter-olympics/

Észak Korea további informális lépéseket is tett annak érdekében, hogy a lehető legelőnyösebb képet mutassa magáról a nemzetközi eseményen: válogatott szépségű, párthű, professzionális női szurkolótábora jelent meg a közönség soraiban. Buzdító dalaik egyes értelmezésben az egységes Koreáról is szólhattak. A mosoly offenzíva fontos eleme az egyesítés melletti elköteleződés megjelenítése.

A formális közös megjelenés mellett a megnyitó ünnepsége adott lehetőséget a magas politikai beosztású észak-koreai küldötteknek, Kim Jong Namnak, volt külügyminiszternek, aki jelenleg a Legfelsőbb Népi Gyűlés Elnöke, valamint a pártfőtitkár húgának és bizalmasának, Kim Jo Dzsongnak arra, hogy átadják a Phenjanba szóló meghívót Mun Dzse In elnöknek a tiszteletükre rendezett fogadáson. Egyes elemzők és sajtóorgánumok e politikai és diplomáciai lépések sorozatát nevezték az észak-koreai „mosoly offenzívának”.

Kép forrása: http://www.straitstimes.com/asia/east-asia/kim-yo-jong-wishes-for-closer-ties

A képen Kim Jo Dzsong (balra), Mun Jae In (középen) és Kim Jong Nam (jobbra) látható az elnöki fogadás előtt február 10-én. A háttérben a Koreai-félsziget térképét és egy kínai kalligráfiát láthatunk, amelynek jelentése „kölcsönös megértés”.

Március 5-én Mun Dzse In elnököt Csung Ej Jong, a dél-koreai nemzetbiztonsági hivatal vezetője – posztja az Egyesült Államok nemzetbiztonsági tanácsadójának feleltethető meg –  és Szu Hun az Angibu (a dél-koreai nemzetbiztonsági szolgálat vezetője)  képviselte Phenjanban. Mun távolmaradását azzal indokolta, hogy akkor áll módjában tárgyalni, ha megfelelőek lesznek a nemzetközi körülmények. Ez abban mutatkozik meg, hogy az ország katonai érdekei az USA-hoz kötik, míg belső piaca (a legnagyobb bevételt hozó Samsung és Hyundai vállalat által) Kína kereskedelmétől függ. Dél-Korea politikája ezért a koreai válsághelyzet rendezésében két ellentétes oldalt képviselő nagyhatalom szerepvállalásától is függ. Az egyeztetés legfőbb kérdésének a félsziget nukleáris mentesítése tekinthető, amely iránt Kim elköteleződését fejezte ki (habár ekkor még a Dél-Koreában állomásozó amerikai katonák kivonásának feltételéhez kötötte), így a tárgyaló delegáció egy kétoldalú csúcstalálkozó terveivel tért vissza Dél-Koreába. Ezzel párhuzamosan Csung Ej Dzsong Washingtonban átadta Kim Dzsong Un tárgyalási meghívását Donald Trumpnak, amelyet az Egyesült Államok elnöke elfogadott.  A Korea-közi találkozót semlegesnek tekinthető határmenti területen rendezik meg, Panmindzson városában. A helyszín szimbolikus jelentőséggel bír, 1953-ban itt kötötték meg a két ország közti, jelenleg is hatályban lévő tűzszüneti megállapodást. Fontos leszögezni, hogy a két Korea egyesülése még a jelenlegi diplomáciai enyhülés ellenére sem valószínű. A korábbi évekhez hasonlóan, a két ország között humanitárius segélyszállítmányok küldésére (Koreai Köztársaság Egyesítési Minisztériuma) vagy gazdasági együttműködésre lehet kilátás a jövőben. Ennek realitásait azonban csak az április 27-re tervezett Korea-közi csúcstalálkozó után lehet elemezni.

A jelen események fényében a „mosoly offenzíva” tekinthető az USA-val való tárgyalások megvalósításához szükséges első lépésnek; vagyis meggyőzni Dél-Koreát a közvetítői szerep vállalásáról. Mindezzel a phenjani vezetés célja államuk nemzetközi elismerése, ugyanis a hivatalos állami ideológia, a dzsúcse, az ország vezetőit nagy jelentőségű népért tett eredményei nyomán idealizálja. A béke megkötése általi legitimációval Kim Dzsong Un olyan tekintélyre tehet szert, amely az államalapító Kim Ir Szen elismertségéhez hasonló.  Ez azért kulcsfontosságú, mert az észak-koreai társadalmat is meghatározza a távol-keleti kultúrkör azon jellemzője, amely a magasabb rangúak és az idősebbek tiszteletén alapszik; a fiatal vezető így biztosíthatja hatalmát az országon belül.

A két országrész közti kapcsolat helyreállítása azonban nem csupán másodlagos cél Észak-Korea szempontjából. Phenjannak szüksége lehet Szöul támogatására az ENSZ Közgyűlésében, hogy meggyőzze a tagállamokat arról, a katonai fenyegetettség csökkenésével a Biztonsági Tanács gazdasági szankciókról szóló határozatait érdemes lehet hatályon kívül helyezni. Észak-Korea alapítása óta viseli a kereskedelmének korlátozására vonatkozó terheket, a szankciók fokozatos feloldása így nem a legmeghatározóbb gazdasági érdeke. Amit a nyomás és diplomáciai korlátozások enyhítésével elérni kíván az az, hogy meginduljon az ország nemzetközi integrációja, amely kaput nyit a Világbank és az Ázsiai Fejlesztési Bank pénzügyi forrásai felé.

Az április 27-i Korea-közi csúcstalálkozó is az egyesítés szimbolikájának megfelelően volt koreografálva. A két vezető a közös határszakasz felett átnyúlva fogott kezet először, majd Mun átinvitálta Kimet Dél-Koreába. Az ifjabb vezető ezt követően (feltehetően nem volt benne az eredeti forgatókönyvben) megkérte Munt, hogy északi oldalon is fogjanak kezet, amely a kölcsönösséget és az egyenlőséget hangsúlyozta diplomáciai szempontból a két országrész között. A tárgyalás helyszínéül szolgáló Béke Házához vezető úton Csoszon-dinasztia korabeli (az egységes Korea történelmi virágkoraként tekintenek erre az időszakra) katonai egyenruhát viselő díszőrség állt. A csúcstalálkozó során a mindkét oldalon tapasztalt tiszteletadás és a háború lezárására való törekvés életre hívta a két Korea közti diplomáciai kapcsolat további kiszélesítését: a háború során szétválasztott családok ismét találkozhatnak az észak-koreai határ mentén elhelyezkedő Keszong városában. A demilitarizált zóna északi oldalán egy dél-koreai, kvázi nagykövetségként is funkcionáló kirendeltség létesül, valamint Mun a közeljövőben Phenjanba látogat, ezzel megkezdve a legfelsőbb szinten kiépülő bilateriális kapcsolat létesítését Észak-Koreával.

Kép forrása: https://tribune.com.pk/story/1696339

A tárgyalást előkészítő dél-koreai diplomaták és szervezők a legapróbb részletekig ügyeltek az egység és egyenrangúság kifejezésére a tárgyalóterem díszleteiben is: a falon látható képen a a két országrész legmagasabb hegyei láthatóak, a Pektu-hegy (É) és a  Halla-hegy (D). Az asztal pontos átmérője 2018 cm, illetve a két vezető székének háttámláján az egységes Koreai-félsziget térképét jelenítették meg.

A csúcstalálkozón kiadott közös nyilatkozatban két fontos előrelépés is szerepel a koreai háború lezárásához. Elsőként Észak-Korea ígéretet tett a teljes nukleáris leszerelésre, amelynek részleteit is tisztázták, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (IAEA) ellenőrei felügyelhetik a fegyverek megsemmisítését. Phenjan továbbá kijelentette, hogy más nemzetek megfigyelőit is fogadják Észak-Koreában. A második kulcsfontosságú eredmény, amely rögzítésre került a nyilatkozatban, hogy a két országrész elkötelezte magát a koreai háború lezárása mellett. A békeszerződés megkötéséhez azonban a jelenleg hatályos tűzszüneti megállapodást aláíró Egyesült Államok és Kína ellenjegyzése is szükséges lesz.

A Kim-Hszi „nem hivatalos” csúcstalálkozó

Kép forrása: https://www.38north.org/2018/04/ysun040318/

Észak-Korea szempontjából az ENSZ szankciós politikájának egyértelmű kulcsszereplője a Hszi Csin-ping vezette Kínai Népköztársaság. Amennyiben a KNDK vissza akarja szerezni legnagyobb gazdasági partnerétől származó bevételi forrásait (az úgynevezett Kínai-KNDK gazdasági kapcsolat) vagy támogatását keresni a szankciós nyomás enyhítéséhez, hogy ezáltal megnyíljon előtte a nemzetközi integráció lehetősége, elengedhetetlen, hogy a két vezető egyeztessen. Emellett Kína nemzetközi és regionális hatalmi pozíciója is indokolttá teszi Peking politikai-diplomáciai támogatásának megnyerését a közelgő Dél-Korea és USA csúcstalálkozó során. Lehet-e ez a diplomáciai manőver az USA és Kína geopolitikai érdekeinek egymás ellen való kijátszására tett sikeres kísérlet, amellyel Kim saját tárgyalási lehetőségeinek körét akarja kiszélesíteni és biztosabbá tenni?

Az Észak-Korea által kiváltott katonai fenyegetés a rezsim egyetlen szövetségesét, Kínát is hátrányosan érintette geostratégiai szempontból. Az Egyesült Államok katonai kirendeltségei és regionális partnerei védelme érdekében olyan légvédelmi rendszereket telepített (Japánba további, az AEGIS rakétavédelmi rendszerhez tartozó Patriot ütegeket és Dél-Koreába a THAAD rakétaelhárító rendszereket), amely Kína katonai képességeit is korlátozza. A Kelet-Kínai-tenger és szigetei egyfajta természetes védvonalat adnak Kína partmenti, gazdaságilag legfejlettebb városai számára, mint Shanghaj vagy Hong-Kong. Az úgynevezett első szigetlánc alkotta védelmi vonal eleme a Koreai-félsziget, Tajvan és a Fülöp-szigetek. Kína geopolitikai és geostratégiai érdekeinek meghatározó eleme a félsziget megosztottsága is. Észak-Korea földrajzi elhelyezkedésével, valamint az USA régión belüli katonai-politikai ellenpólusaként egyfajta ütközőállamként választja el Kínát a Dél-Koreában állomásoztatott amerikai katonáktól és harceszközeiktől. Ezen felül a fokozott amerikai jelenlét hátráltatja Kínát a Dél-Kínai tenger szigetvitái rendezésében, illetve a komolyabb nemzetközi szerepvállalásban és gazdasági befolyásának kiszélesítésében is.

Kép forrása: http://mil.qianlong.com/2017/0925/2056350.shtml

A március 8-án bejelentett Trump-Kim csúcs annak a lehetőségét hordozta magában, hogy a felek megegyezhetnek olyan USA által biztosított garanciák elfogadásában, amellyel megvalósulhat Észak-Korea nukleáris mentesítése és hadseregének leszerelése, azonban a rakétavédelmi rendszerek (amelyeket a KNDK katonai fenyegetése miatt telepítettek) továbbra is Japánban és Dél-Koreában maradhatnak, hátráltatva ezzel Kína katonai képességeit, anélkül, hogy Peking képviselhette volna érdekeit.

Megjelenik a Koreai-félsziget konfliktusának rendezésében a politikai dimenzió is, miszerint Kína saját régiójában kimaradhat a válsághelyzet rendezéséből, lépéshátrányba kerülve az USA-val szemben. Kínának tehát minél előbb egyeztetnie kell Észak- Koreával a tárgyalások lehetséges opcióiról. A fent leírt diplomáciai lépéskényszert Észak-Korea idézte elő, azonban Hszi Csin-ping  március 25-én informális találkozóra hívta Kim Dzsong Unt, megadva annak látszatát, hogy Kínának meghatározó befolyása van a phenjani rezsimre, amely mint „útmutatásért” járul Pekingbe a közelgő csúcstalálkozók előtt.  Valójában a két nagyhatalom érdekeinek kijátszásával hozta magát jobb tárgyalási helyzetbe az észak-koreai vezető. Ebből a nézőpontból vizsgálva a tavaszi eseményeket: Kim Dzsong Un már az Egyesült Államokkal tervezett csúcstalálkozó előtt személyesen egyeztetett az amerikaiak egy közeli szövetségesével a régión belül, és egy globális kihívójával is.

A Kim-Hszi találkozó eredményéről egyik fél sem hozott nyilvánosságra pontos információkat. Azonban a közös sajtótájékoztatón Kim ismét ígéretet tett a nukleáris és rakétakísérletek felfüggesztésére a Dél-Koreával és az Egyesült Államokkal való tárgyalások megvalósulásáig, és előrevetítette annak a lehetőségét, hogy Phenjanban amerikai nagykövetséget hozzanak létre a csúcstalálkozót követően. Az észak-koreai vezető azt is hangsúlyozta, hogy amennyiben megfelelő biztonsági garanciákat és kompenzációt kapnak az Egyesült Államoktól, nem indokolt a nukleáris elrettentő képességeik fenntartása.   Kim Dzsong Un nyilatkozatát elődei, Kim Ir Szen és Kim Dzsong Il végakarata iránti elköteleződésével indokolta.

1972 júliusában az amerikai–észak-koreai kapcsolat javulásával Li Hu Rak, a dél-koreai titkosszolgálat (Angibu) vezetője Phenjanba látogatott, hogy tárgyalásokba kezdjen Kim Ir Szennel. A felek megállapodást kötöttek a két országrész jövőbeli békés egyesítésének feltételeiről. 1991-ben Kim Dzsong Il vezetése alatt megszületett a Korea-közi megállapodás az úgynevezett “Napfény Politika” keretein belül a félsziget nukleáris mentesítéséről, miután az USA kivonta taktikai atomfegyvereit a térségből. A KNDK 2002-ben lépett ki az Atomsorompó-szerződésből, azóta összesen 6 kísérleti atomrobbantást hajtott végre, 2017 szeptemberében hidrogénbombával. A korábbi vezetők politikai lépései, lefektetett elvei iránti elköteleződés az észak-koreai hivatalos állami ideológia, a dzsúcse alaptéziseire és a konfuciánus kultúrkör idősek iránti tisztelet-központúságára vezethető vissza.

A Trump-Kim csúcs lehetőségei

Észak-Korea legfontosabb célja az államalakulatának legitim, nemzetközi elismerése a koreai háborút (1950-1953) lezáró béke megkötésével. Az USA azért megkerülhetetlen a két országrész jogállásának rendezésében, mert az 1953-ban Észak-Koreába bevonuló ENSZ csapatokat az Egyesült Államok vezette, és a létrejött tűzszüneti megállapodást is az amerikai fél jegyezte ellen. Ezért a KNDK-nak mind katonai, mind diplomáciai értelemben egyenrangú félként kell részt vennie az USA-val szemben a közelgő tárgyaláson.  Kim egyrészt tömegpusztító fegyvereinek létével, másrészt azzal a diplomáciai megerősítéssel hozhatta magát az USA-val egyenrangú pozícióba, miszerint legitim állam vezetőjeként kezelik Kínában és Dél-Koreában.

Ebben az esetben azonban az ICBM (interkontinentális ballisztikus rakéta) technológia kifejlesztése és az atomprogram véghezvitele nem csupán egy tárgyalási alap szerepét töltötte be. A KNDK-nak ki kellett zárnia annak a lehetőségét, hogy az Egyesült Államok fontolóra vehesse a katonai beavatkozást. (Ez a régió magas népsűrűsége miatt egyébként sem volt reális opció, valamint a háború hosszú évtizedekre instabillá tehetné a kelet-ázsiai térséget.) A katonai elrettentő képesség kifejlesztése egyben gazdasági érdeke is volt az országnak („byungjin” politika, amely céljában ötvözi a gazdasági és katonai fejlődést), ugyanis ezzel okafogyottá vált a hagyományos hadászati eszközök fenntartása. Ehhez párosult a Kim-rezsim agresszív külpolitikai kommunikációja által keltett nyomásgyakorlás, amellyel egyértelművé tette, hogy bármikor képes és hajlandó tömegpusztító fegyvereinek bevetésére. E mögött az a sajátos észak-koreai tárgyalástechnikai elem mutatkozik meg, miszerint minél nagyobb a diplomáciai feszültség médiában való megjelenítése és a válság háborúvá eszkalálódásának veszélye, annál magasabb nemzetközi fórumon tárgyalják a megosztott félsziget ügyét, nevezetesen a KNDK békeszerződéssel történő legitimálását.

A tény, hogy Donald Trump amerikai elnök részt vesz majd egy kétoldalú tárgyaláson Kim Dzsong Unnal, már önmagában is legitimációs forrás lehet. Ezért Phenjan akkor is nyer, ha a tárgyalás első körben érdemi döntés nélkül zárulna, míg az Egyesült Államokon rendkívül nagy a nemzetközi nyomás, hogy végső célként megvalósítsa a rezsim teljes denuklearizációját. Az Egyesült Államok (és korábban Kína) ilyen módon biztosított védelmi garanciája okán 2018. április 21-én Kim Dzsong Un bejelentette a Punggje-Ri kísérleti atomrobbantásokhoz használt telephelyének bezárását, valamint atom- és rakétaprogramjának beszüntetését.

A teljes fegyverarzenál ellenőrzött megsemmisítése azonban évekig is elhúzódhat, és azt is figyelembe kell venni, hogy a hegyvidékben gazdag észak-koreai táj kifejezetten alkalmas titkos katonai bázisok és fegyverraktárak létesítésére és fenntartására.  Mindenesetre a Korea-közi csúcstalálkozón bejelentett (2018. április 27.) nemzetközi nukleáris non-proliferációhoz való ismételt csatlakozás egy olyan lépést jelent az északiak részéről, amely megkönnyíti a közelgő bilaterális egyeztetésen a békekötés megvalósulását. A tárgyalást azonban bonyolítják az áprilisi fejlemények szankciós politikára gyakorolt hatásai. A katonai fenyegetettség már nem áll fent, így nehéz lesz Kínát továbbra is a kereskedelem korlátozásában érdekeltté tenni, ugyanis az ország adja az észak-koreai export 93%-át (1.7 millió dollár bevételi kiesés 2017-ben) és az import 88%-át (3.6 millió dollár kiesés). Emellett a KNDK jogosan követelheti külföldi bankszámláik befagyasztásának feloldását. Mindez alátámasztja Kim Dzsong Un április végi bejelentését az észak-koreai politikai irányváltása kapcsán, amely fő célja immár egyedül a gazdasági fejlődés.

Az Egyesült Államoknak belpolitikai szempontból meg kell felelnie az Otto Warmbier halála kapcsán kialakult közvélemény nyomásának. Meghatározó lesz tehát az egyeztetés során a KNDK-ban raboskodó amerikai állampolgárok szabadon bocsájtása is. A japán miniszterelnök, Abe Shinzó is elkötelezett a 70-es években elrabolt, közel 100 japán állampolgár megváltása mellett. A japán érdekek azonban egy speciális helyzetbe hozzák a tokiói vezetést, miszerint a katonai fenyegetettség csökkenése a jelenleg politikai célként kitűzött alkotmánymódosítás és hadseregreform indokoltságát visszavetik. A jelenlegi miniszterelnök, Abe Shinzó így presztízsveszteséggel számolhat. Emellett a második világháborús vereségének következtében a japán gyarmati függés jóvátételeként Japánt kárpótlás megfizetésére kötelezték Dél-Koreával szemben. A kárpótlás kedvezményezettje azonban az esetlegesen elismert KNDK is lehet, mivel ugyanúgy elszenvedte a japán megszállást. Ennélfogva Japán gazdasági érdeke is, hogy a békeszerződés megkötését követően ilyen követelés ne állhasson fent Észak-Korea részéről.

/Lektorálta: Bartók András/

Partnerkapcsolatok

2018. április 03. – A NATO segíti az ukrán hadsereg amputált tagjait (Rácz-Nagy Judit)

A NATO egy két éves program keretén belül rehabilitációs gyógyászati képzéseket támogat, mellyel az ukrán hadsereg amputált tagjainak felépülését segíti elő. A rehabilitációkat a Prosthetic and Orthotic (P&A) Institute látja el, amelyet a Szövetség alapított egy külön, Ukrajna részére fenntartott alapítványi vagyonból. Az intézkedésre azért is volt szükség, mivel a csonkított személyek száma az elmúlt évek folyamán, az ukrajnai harcok hatására rohamosan megnőtt. A programban a Harkivi Egyetem (KNURE), a Német Rehabilitációs Tudományi Iskola, és Ukrajna Szociálpolitikai és Oktatási és Tudományos Minisztériuma vesz részt. Hosszútávú cél, hogy a megvalósuló képzések alapképzésként (BA) és mesterképzésként (MA) mind szakmailag, mind nemzetközileg elismertek legyenek. A szakorvosi rehabilitációs folyamatok támogatása és képzése egy kulcsfontosságú, gyakorlatban is megvalósuló együttműködést eredményez a NATO és Ukrajna közt. 2015 óta több mint 500 sebesült katona és 2000 praktizáló orvos profitálhatott a NATO által nyújtott orvosi rehabilitációkat érintő Trust Fund alapítvány szolgáltatásaiból.

2018. április 04. – 69 éves a NATO (Petróczki Márk)

Jens Stoltenberg főtitkár Ottawában ünnepelte a NATO 69. évfordulóját. Mint mondta, a Szövetség garantálja a békét, biztosít biztonságot és akadályoz meg konfliktusokat.

2018. április 13. – Kiemelt ügy a hibrid hadviselés elleni védekezés és reagálás a NATO tagországokban (Lendvai Tünde)

Rose Gottemoeller, a NATO helyettes főtitkára a kijevi Biztonsági Fórumon elismerően nyilatkozott az ukrán biztonsági reformok előrehaladásáról, valamint kiemelte az ország hibrid hadviseléssel szemben szerzett tapasztalatok megosztásának fontosságát a NATO tagállamokkal. A fórumon bemutatásra kerültek a Szövetség hibrid és aszimmetrikus fenyegetések ellen tett elrettentő és védelmi lépései, továbbá előrevetítették, hogy a jövőben fontos sarokpont lesz a hasonló kihívásokkal szembeni készültség növelése és támadásokra reagáló képességek fejlesztése. A főtitkárhelyettes beszédében elmarasztalta Oroszországot a nemzetközi jog elleni vétségeiért, majd ennek kapcsán fogadta Ukrajna szolidaritását a NATO tagállamai felé a Salisbury gyilkossági kísérlet ügyében. Kétnapos kijevi látogatása során Gottemoeller találkozott az Európai és Euroatlanti Integrációért felelős miniszterelnök-helyettessel, Ivanna Klimpus-Cincadze-vel, a helyettes védelmi miniszterrel, Anatolij Petrenkóval, valamit az ukrán külügyminiszterrel, Pavlo Klimkinnal.

2018. április 14. – A NATO a szíriai vegyifegyver-ellenes csapásról (Mészár Kata)

Az  Észak-atlanti Tanács keretén belül az USA, Franciaország és az Egyesült Királyság tájékoztatta a NATO-tagországokat az általuk április 14-én végrehajtott közös katonai fellépésről.  Indokként azt a tekintélyes információmennyiséget nevezték meg, amely arra utal, hogy a szíriai rezsim felelős az április 7-én civilek ellen elkövetett támadásért Doumaiban. A Szövetségesek teljes körű támogatásukat fejezték ki a végrehajtott légicsapást illetően, melynek célja volt a szíriai kormányzat elrettentése a jövőbeni vegyi fegyverrel történő támadásoktól saját polgárai ellen. A NATO- tagországok utólag bánják, hogy az ENSZ BT 2235 (2015) számú határozata alapján létrehozott közös vizsgálati mechanizmus, mely a vegyi támadások előkészítőinek azonosítását segíti elő, nem került megújításra 2017-ben. Emellett ismételten és határozottan elmarasztalta a fegyvernem folyamatos használatát a hatalmon lévő vezetőség által, melyet már 2011 óta, a konfliktus kirobbanásának kezdetétől fogva alkalmaz a polgári lakosságon, többszörös felszólítás ellenére és a nemzetközi normákat és határozatokat áthágva. Kiemelték, hogy a helyzet mielőbbi megoldására van szükség, mely érdekében az ENSZ lépéseit minden lehetséges módon segítik.  Emellett felszólítják az Aszad-párti országokat, név szerint Oroszországot, hogy biztosítsák a rezsim konstruktív részvételét a szembenállás felszámolásában.

2018. április 27. – Az új amerikai külügyminiszter a 2%-os cél fontossága mellett szólalt fel (Sánta György)

Az Amerikai Egyesült Államok újdonsült külügyminisztere, Mike Pompeo volt CIA igazgató az első hivatalosan is hivatalban töltött napját Brüsszelben, a NATO Főhadiszálláson töltötte. Látogatása során Pompeo nyomatékosította a NATO által elvárt, GDP-ben mért 2%-os ráköltést a hadseregre. A külügyminiszter kijelentette, hogy 2024-ig jó lenne, ha minden tagállam elérné ezt a célt, továbbá elvárja, hogy a költségvetés 20%-a felszerelés modernizálására menjen el.

Az Egyesült Államok nem először fejezi ki aggodalmát és buzdítja a szövetségeseit arra, hogy növeljék a védelmi kiadásaikat, hiszen nem egy kulcsfontosságú NATO tagállam jelentősen az elvárt szint alatt költ a honvédelemre, ilyen Németország is, ahol jelenleg a GDP 1,24%-át költik a Bundeswehr-re és 2021-ig ezt maximum 1,25%-ra hajlandóak megemelni.
Pompeo kijelentette, hogy a terhet közösen kell viselni és a NATO-t együtt kell felkészíteni az új kihívásokra és fenyegetésekre, amelyek között a terrorizmus is jelen van.
A NATO többi tagállama és Jens Stoltenberg főtitkár is pozitívan fagadta Pompeo érkezését és örültek annak, hogy képviseli az amerikai álláspontokat, amely azt is jelképezi, hogy az USA-nak milyen fontos a NATO.

A pénteki külügyminiszteri találkozón többek között olyan témák lettek még megtárgyalva, mint a Szripál-mérgezés, az április 14-i amerikai-francia-brit rakétatámadás Szíria ellen és az “orosz agresszió”.

Műveletek

2018. április 18. – A baltikumi légi rendészet vezetését Portugália veszi át (Petróczki Márk)

A baltikumi légi rendészet a baltikumi NATO-tagállamok légtérvédelmét látja el, amit májustól Portugália fog vezetni. A portugálok 4 F-16M-es vadászgépet fognak Litvániába telepíteni. Portugália mellett Franciaország és Spanyolország is részt vesz a légtérvédelemben, ők 4, illetve 6 vadászgépet telepítenek a Baltikumba.

2018. április 19. – NATO segíti az iraki erőket a gépjármű-fenntartási készségek megerősítésében (Szabó Orsolya Réka)

Iraki katonai oktatók fejlesztették fenntartói készségeiket a szovjet időkből maradt gépjárműveken a NATO segítségével. 2018. április 17-én sikeresen befejezték képzésüket a Taji katonai bázison, Bagdad mellett. Tizenkét oktatót képeztek ki egy lengyel vezetésű kiképzőegység széleskörű, több hónapos programjában, melynek a fókusza a BMP-1 és T-72 páncélozott járművek karbantartása és javítása volt. A Lengyel Kiképző Egység parancsnoka, Pawel Piecyk ezredes szerint a kiválasztott tizenkét oktató nagyban segíteni fogja az Iraki Biztonsági Erőket (IBE). Ez volt az első harmadik fázisbeli iraki kiképzési modul, melynek lényege az „oktasd az oktatót” elv, ami nagyban segítheti az IBE önállósodását és fejlődését. Hassan Hillel Al-Maliki vezérőrnagy, a Védelmi Minisztérium Fenntartási Osztályának igazgatója rávilágított a NATO kiképzésének fontosságára az IBE esetében, hogy milyen jelentős fejlődésen ment keresztül és a jövőben is együtt szeretnének működni. Az oklevélátadó ünnepségen képviseltette magát a NATO, az Iraki Védelmi Minisztérium, az ISIS elleni globális koalíció, Szlovákia és az USA iraki nagykövetsége is. A NATO 2016-ban kezdte meg kiképzői munkáját Irakban, az iraki kormányzat kérésére.

2018. április 23-27. – A NATO nagyszabású nemzetközi kibervédelmi gyakorlatot tartott (Lendvai Tünde)

A NATO Kibervédelmi Kiválósági Központjának (NATO Cooperative Cyber Defence Centre of Excellence) szervezésében került megrendezésre az éves “Locked Shields” elnevezésű, ötnapos kibervédelmi gyakorlat. A valós idejű szimuláció során a kritikus infrastruktúra védelmét,  továbbá az egyes tagállamok információs hálózatainak működését tesztelik folyamatos kibertámadások modellezésével. A gyakorlaton NATO Kommunikációs és Információs Ügynökségének (NCIA) 30 fős csapata, valamint 30 állam közel 1000 szakértője vett részt.

A Biztonságpolitikai Szakkollégium két tagja is részt vett a 2018. április 19-én Varsóban megrendezett hallgatói tudományos konferencián.

Az esemény helyszínéül a Varsói Katonai Műszaki Akadémia (Wojskowa Akademia Techniczna, WAT) szolgált. A napjaink biztonsági kihívásait és az azokra adható válaszokat bemutató konferencia nem csupán az előadók kutatásainak prezentálására adott kiváló lehetőséget, de megteremtett egy olyan platformot is, amelyen a WAT és a BSZK hallgatói kötetlen beszélgetésekkel, személyes kapcsolatok kialakításával is erősítették a határokon átívelő együttműködést.

A Szakkollégiumot két hallgatónk képviselte: Németh Ferenc, aki a Balkán energiabiztonságáról tartott előadást, valamint Shadeh Fadi, aki Ciszjordánia gazdaságbiztonsági kihívásait ismertette.

A konferencia, valamint hallgatóink kiutazása és költségeinek fedezése nem valósulhatott volna meg a WAT Magiszterek Védegyletének támogatása nélkül.

A globális terror ellenes háborúban az USA egyik legfőbb szövetségese továbbra is az Egyesült Királyság. Az utóbbi évek merényletei, valamint Oroszország lépései megmutatták, hogy a szigetország katonai feladatai korántsem értek véget a világban.

Az Egyesült Királyság és partnerei nagymértékben hozzájárulnak különböző régiók biztonságának és stabilitásának a fejlesztéséhez a NATO, valamint az ENSZ misszióin belül. Jelen cikkemben megvizsgálom azokat a főbb országokat/régiókat, ahol a szigetország jelenléte kiemelkedően fontos. Brit katonák jelenleg számos helyen teljesítenek szolgálatot, mint Afganisztán, Irak, valamint Afrika több állama, ahol helytállásuk mindig elismerésre méltó volt.

Afganisztán: A brit jelenlét a 2001. szeptember 11-i események után kezdődött meg a közép ázsiai országban a Harrick hadművelettel, ugyanis az menedékként szolgált a terrortámadásokat kivitelező al-Káida terrorszervezet számára. Brit szárazföldi csapatok kerültek bevetésre a NATO keretében lezajló többnemzetiségű ISAF misszió során, melyben a brit katonák feladata az al-Káida és tálib vezetők kiiktatása és a régió stabilizálása volt. Ez a feladat máig sem ért véget a szigetország katonái számára. A kezdeti, támadó jellegű műveleteket mára felváltotta az afgán erők kiképzése, valamint azok harci cselekményekben való támogatása. Kabuli támaszpontjával az Egyesült Királyság továbbá szerepet vállal az állam infrastruktúrájának, oktatásának és gazdaságának helyreállításában és fejlesztésében. Az eredeti 9500 főt számláló állomány jelentős része hazatért ugyan, de munkájukat folytatják a Yorkshire Regiment, valamint a Royal Artillery szakképzett katonái.

Forrás: https://www.army.mod.uk

Irak: A brit csapatok Irak 2003-as inváziójával kezdték meg küldetésüket a Szaddám Husszein által uralt országban. Akkor – ahogy jelenleg is –, az Egyesült Királyság egy nemzetközi koalíció kereteiben hajtott végre műveleteket. Jelenleg 67 országgal karöltve harcolnak az Iszlám Állam terrorszervezet ellen, amely harcok végső célja a szervezet kiszorítása Irakból. Jelenleg 1400 hivatásos és civil személlyel vesznek részt a terror elleni globális háború ezen szakaszában, amelyben komoly sikereket értek el. Ezek között megemlítendő, hogy az Iszlám Állam területének 50%-át vesztette el olyan műveletekben, amelyek brit haderőhöz köthetők, valamint nagymértékben sikerült gátat szabni a szervezet toborzó tevékenységének. A brit hadsereg egyik fő célja az országban található kurd és iraki erők kiképzése, valamint eszközökkel történő ellátása, ugyanakkor harci cselekményeket is vállaltak több csatában (pl. Ramadi, Rutbah, Hit, Fallujah, Qayyarah és Moszul). Jelenleg a Mercian Regiment és a Rifles teljesít szolgálatot a térségben.

Afrika: A legtöbb anyaországon kívül tartózkodó brit katona jelenleg az afrikai kontinens olyan országaiban található, mint Kenya és Nigéria, ahol számos feladatkörben vesznek részt. 2017-től kezdve a brit hadsereg több rövid időtartamú katonai művelet hajtott végre a különböző afrikai nemzeti hivatásos szervezetek megsegítésére, hogy azok önállóan legyenek képesek reagálni a különböző biztonsági kihívásokra. Az Egyesült Királyság Afrikában is felveszi a harcot a globális terrorizmus ellen régiós szövetségeseivel, továbbá az ENSZ-szel karöltve járul hozzá a stabilitás kiépítéséhez békefenntartó missziók során (Dél-Szudán és Szomália). Afrika egyik további súlyos problémája az orvvadászat. Ez okból kifolyólag a brit hadsereg oktatási célú feladatokat lát el a különböző országok fegyveres parkőr állományának kiképzésére. Az afrikai kiképzési tevékenységhez meg kell említeni a BATUK (British Army Training Unit Kenya) csoportot, amely 200 km-re Nairobitól található. A jelenleg 100 fővel működő egység hamarosan egy 280 fős erősítéssel fog bővülni. A BATUK feladata kenyai katonák feladatokra való felkészítése közvetlenül bevetéseik előtt. Afrikában számos ezred katonái vannak jelen, mint pl. a Royal Engineers.

Baltikum: Az orosz lépésekre reagálva a NATO jelenlétét erősíti a balti országokban az Enhanced Forward Presence művelet során, így britek kerültek bevetésére különböző hadgyakorlatokon. A szigetország katonái vezető szerepet látnak el a műveletben, egy többnemzeti harccsoport keretében 2017 óta Észtországban. A misszió célja az euro-atlanti kapcsolatok erősítése, valamint a régió biztonságának elősegítésével szövetségeseink segítése és a potenciális fenyegetések elhárítása. E cél elérésére az Egyesült Királyság folyamatos rotációval, 800 fővel vesz részt dán, francia és észt katonák közreműködésével. Észtországban jelenleg a Royal Welsh Regiment gyalogosai tevékenykednek. Az észt műveletekkel összeköthetően van jelen Lengyelországban 150 fővel a Light Cavalry Squadron amely jelenleg a Második Amerikai Lovas Ezred parancsnoksága alá tartozik. Hasonlóan, mint Afrikában, ebben a kötelékben is több egység katonái vesznek részt pl. Royal Military Police és Intelligence Corps.

Összegzés: Mindezekből látszik, hogy a korábbi gyarmattartó birodalom még mindig fontos szerepet játszik a világ biztonságának színpadán. Az Egyesült Királyság komolyan veszi a NATO-ból adódó kötelezettségeit és ennek fényében támogatja szövetségeseit szerte a világon. Jelen korunk terrorista akciói pedig még jobban megerősítik a tényt, hogy Őfelsége Hadereje továbbra is a globális terror ellenes háború egyik fontos résztvevője marad.

Kína közelmúltbéli űrtevékenységét látva az Egyesült Államok hadseregén belül felfedezhető egy nyugtalanság, és egy törekvés jelenlegi előnyük megóvására. Habár a kínai űrprogram katonai oldala nagymértékben titkos, semmiféle ok nincs arra, hogy a folyamatban lévő amerikai fejlesztéseket látva saját fejlesztéseiket leállítsák, vagy szándékosan visszafogják. Természetesen adott esetben a források átcsoportosításáról, vagy a prioritások megváltozásáról lehet szó. Ám ha nem is növelik az űrprogram százalékos részesedését a költségvetésben, amíg a GDP nő, addig a források is bővülni fognak. Ez a legjobb esetben is egy feszültségforrás lesz az Egyesült Államok és Kína között.

Az Egyesült Államok egyik legfontosabb egysége, a légierő alá tartozó Air Force Space Command, vagyis a Légierő Űrparancsnoksága. Vezetője 2016 novemberéig John Hyten tábornok volt. A szélesebb közvélemény akkor ismerkedhetett meg vele, mikor rendhagyó módon a „60 minutes” hírműsor interjút készített vele, és ebben kijelentette az Egyesült Államok mindent megtesz világűrbéli előnyének megőrzésére.

John Hyten tábornok

Emellett Kínát nevezte meg fő fenyegetésként, valamint megerősítette az Egyesült Államok már pályára állított más műholdakat megfigyelő műholdakat. Az Air Force Space Command vezetését John “Jay” Raymond tábornoknak adta át. Mindketten hangsúlyozzák a Kína jelentette növekvő fenyegetést, és a világűr stratégiai fontosságát. Kiemelik, a világűr immár hadműveleti terület lehet, s fel kell készülni a világűrbe telepített eszközök védelmére. Jelenleg az Egyesült Államok hadereje nagymértékben támaszkodik ezen eszközökre, de éppen emiatt ezen eszközök semlegesítése komoly csapást jelentene. A Légierő ezért igyekszik kiépíteni egy olyan beszerzési és utánpótlási rendszert, ami képes lehet gyorsan pótolni az elvesztett eszközöket.

Hyten tábornok a stratégiai parancsnokság (Strategic Command – STRATCOM) vezetését vette át. Ezen minőségében a szövetségesekkel való szorosabb együttműködést, és a kínai agressziót megakadályozó elrettentés fontosságát hangsúlyozza. Valóban agresszióról beszélhetünk?

Afelől nincs kétség, hogy Kína ugyanúgy lehetséges hadszíntérnek tekinti a világűrt, mint más államok. S nagyon is tisztában vannak azzal, hogy az Egyesült Államok, főleg annak légiereje, meg kívánja őrizni vezető helyét a világűrben is. Emiatt egy konfliktus esetén bizonyosan űrbéli műveleteket, vagy az űrbéli eszközöket aktívan használó hadműveleteket is végrehajtanának. Így logikus módon felmerül, hogy miképpen lehetne ezeket a képességeket fokozni, megőrizni, vagy elpusztítani.

Kína 2015 végén megalakította a Zhànlüè zhīyuán bùduì-t (kínai: 战略支援部队, angol: Strategic Support Force, SSF), vagyis a Stratégiai Támogató Egységet. Ennek feladata az elektronikus hadviselés területe, illetve a kibertérben és a világűrben végrehajtott műveletek összehangolása és kivitelezése. A 2015-ös kiadású Kína katonai stratégiájára vonatkozó fehér könyv, a világűrt és a kiberteret, mint új stratégiai magaslatokat nevezi meg. Mindkettőt a kritikus területek közé sorolja, ahol a nemzetközi vetélkedés egyre fokozottabb. Azonban ez nem valódi agresszió, egyszerűen a képességek fejlesztése, amelynek mértéke az Egyesült Államok előnyét csökkenti.

Ez az előny azonban továbbra is jelen van. Ha csak az anyagi vonzatát nézzük, az OECD becslése szerint 2013-ban az Egyesült Államok teljes űrre fordított költségvetése, beleértve a védelmi kiadásokat és a NASA-t is, körülbelül 40 milliárd dollár volt. Ez nagyobb, mint bármely más országé. Kína kiadásait megközelítőleg 10 milliárd dollárra becsülték ugyanabban az évben. Habár ez azóta bizonyosan emelkedett, az amerikai költségvetést még így sem éri el.

Az Egyesült Államokban az anyagi erőforrásokat érintő diskurzus mellett, van egy élénk vita arról is, hogy milyen szervezeti átalakításokat kellene végrehajtani. Az egyik közelmúltban felvetett javaslat szerint, létre kellene hozni egy új fegyvernemet az amerikai haderőn belül, ami csak a világűrrel foglalkozna. Ez lenne a Space Corps. Még ezen javaslat ellenzői is elismerték, hogy jelenleg túl sok szervezet osztozik az űrrel kapcsolatos erőforrásokon, és a struktúra átláthatatlan, rossz hatásfokkal működik. A javaslatot végül elvetették, de a kérdés közel sem került végleges lezárásra, több képviselő továbbra is napirenden tartaná az ügyet. Donald Trump elnök egy beszédében ugyanezt az ötletet felvetette, de többen megkérdőjelezik ennek komolyságát. Ugyanebben a beszédben említette a Marsra való visszatérést is, amivel szemben ugyancsak több szkeptikus vélemény elhangzott.

Donald Trump 2018. március 13-ai beszéde

A Pentagon mindenesetre reagált, és egy a Kongresszusnak küldött jelentés szerint felmerült egy Űrparancsnokság létrehozása, ami összefogná a jelenlegi erőket, de önálló fegyvernemet nem képezne.

Azt mindenesetre nagy biztonsággal kijelenthetjük, hogy mind méretében, mind fejlettségében az amerikai űrprogram még mindig a legelső a világon. Azonban kiterjedtsége miatt a fenntartás olyan költségeket emészt fel, amely egy kisebb, de sokkal fókuszáltabban működő, a fejlesztésre többet költő űrprogram számára lehetőséget ad a felzárkózásra.

A Kínai Népköztársaság űrbéli tevékenységét több állami intézményen, illetve vállalaton keresztül bonyolítja le. Az erősödő űrbéli aktivitás nem csak az ország gazdasági erejét demonstrálja, de egyben az űrtechnológiai duális felhasználhatósága miatt a katonai képességekre is következtetni enged. Elég csak arra gondolnunk, hogy a legtöbb űrprogram a nukleáris töltetek hordozására alkalmas hordozórakéták fejlesztéséből nőtt ki. Nincs ez másképp Kína esetében sem. Ezen cikkünkben két jelenséget fogunk megemlíteni, és kimutatni összefüggésüket a katonai szférával.

Kína az első kínai űrhajós sikeres útja, az első űrséta és az űrállomások megépítése mellett jelentősen növelte egyre fejlettebb műholdjainak számát. A saját fejlesztésű Běidǒu (kínai: 北斗) navigációs rendszer előnyei megegyeznek az amerikai GPS előnyeivel. Mondani sem kell ez mind katonai, mind gazdasági vonalon óriási előrelépést jelent Kína számára. Ha figyelembe vesszük a 2018-as februári, illetve márciusi sikeres indításokat, 2000 óta Kína eddig 31 Běidǒu műholdat állított pályára. Igaz ezek közül néhány csak tesztelésre szolgált és már nem működőképes. Ha a hálózat tejesen kiépül, 35 műhold fogja alkotni.

A műholdak megnövekedett száma azonban magával hozza azok nyomkövetésének és irányításának feladatát is. Ezen okból Kína, akárcsak más űrhatalmak, a világ számos pontján létesített támaszpontokat. A Global Security hat hajót tart számon, amelyek ezt a feladatot a világ tengerein el tudják látni. Kína területén telepített bázisokon kívül, a külföldi állomások száma is megnövekedett. A 2000-es évek elején a csendes-óceáni Kiribati Köztársaságban telepítettek egyet, illetve Namíbiában is létesült egy 2001 júliusában. Előbbi esetében felmerült a gyanú, hogy esetleg a közelben lévő Marshall-szigetek lévő amerikai rakétakísérleteket megfigyelésére is szolgál. Állítólag az Egyesült Államok két F-16-os vadászgépe alacsony magasságban átrepült az állomás felett, nyíltan kifejezve ezzel nemtetszését. A következő parlamenti választásokat Anote Tong nyerte meg, aki egyik első intézkedésével elismerte a tajvani kormányt. Emiatt a pekingi vezetés 2003 novemberében megszakította a diplomáciai kapcsolatokat, és az állomás azonnali megszüntetése mellett döntött, továbbá mindenféle segélyezési- és fejlesztési programot beszüntetett. Az elnököt 2007 októberében újraválasztották.

A későbbiekben Kína folytatta ezen bázisok telepítését. A namíbiaihoz hasonló, korlátozott kapacitású létesítményekkel rendelkezik még Pakisztánban és Kenyában. Azonban Kubában és Argentínában lényegesen nagyobb hatásfokkal rendelkező állomások vannak, mozgatható parabola antennákkal. Az Egyesült Államok gyanakodva fogadta ezeket a fejleményeket. Az argentínai bázis létesítését a helyi parlamentben is komoly vita előzte meg. Az ellenzék szerint nem szabadott volna átadni Kínának az adott területet minimális fizetségért cserébe. A kormány azzal válaszolt, hogy az ESA is létesített hasonló bázist az országban. Egyes elemzők szerint ettől függetlenül ez a bázis kiválóan alkalmas más országok műholdjainak megfigyelésére is. A mozgatható két antenna könnyedén be tud fogni egyes műholdakat, valamint földrajzi elhelyezkedése lehetővé teszi az Egyesült Államok keleti partjait kiszolgáló műholdak megfigyelését. Magyarán hiába az elvileg civil felhasználási terület, ezen képességek egyben katonai képességek is.

A QUESS műhold és a földi állomás lézeres kommunikációja

Azonban Kína nem csak mások eredményeit másolja. Remek példa erre a kvantum kommunikáció területén elért eredmények sorozata. Kiépítettek egy olyan rendszert, amelyen Peking és Sanghaj képes kódolt üzeneteket küldeni. A kódolás a kvantum összefonódás jelenségén alapul. Ez a kódolási eljárás jelen ismereteink szerint nem törhető fel. A rendszer kezdeti stádiumban van, és a kódolt adatok száloptikás közvetítés esetén szükségesek reléállomások is. Ebből a Peking-Sanghaj vonalon 32 található. A relék helyettesíthetők egy műholddal is, s pontosan ezt tette Kína. A kutatással foglalkozó Zhōngguó kōngjiān jìshù yánjiū yuàn (kínai: 中国空间技术研究院, angol: China Academy of Space Technology – CAST) építette meg az első kvantum kommunikációs műholdat. Sikeres indítására 2016. augusztus 16-án került sor, s azóta alacsony Föld körüli pályán (angol: Low Earth Orbit – LEO) kering, így képes közvetítőként működni földi állomások között. A műhold a kínai filozófusról, Mòzǐ-ról kapta a nevét (kínai: 墨子). Angol nyelvterületen a latin névváltozat után Micius-nak nevezik. Tudományos neve Liàngzǐ kēxué shíyàn wèixīng (kínai: 量子科学实验卫星), szó szerint: kvantum tudományos kísérleti műhold. A műhold egy nemzetközi tudományos program része is egyben, amely a világűrt is bevonja a kvantum kísérletekbe. Angol nevén Quantum Experiments at Space Scale – QUESS. A programon belül fontos szerepet játszik az Ausztriában, pontosabban Grazban található vevőállomás. 2017. szeptember 29-én sikerült egy videokonferenciát is lebonyolítani, ami ezzel az új technológiával kötötte össze a kínai és az osztrák kollégákat. A kísérlet során felhasználtak 280 kilométernyi földi optikai kábelt is, de ettől függetlenül az áthidalt távolság 7600 km volt. Az eddigi eredmények és a jövőben tervezett kísérletek mind abba az irányba mutatnak, hogy a kriptográfia, a hírszerzés és a katonai kommunikáció egy új korszaka kezdődött el. Így a kvantumfizikával és annak gyakorlati alkalmazásával összefüggő hírek kiemelt figyelmet érdemelnek.

2018. március 4-én, vasárnap Salisbury bevásárlóközpontjában ismeretlen tettesek egy rendkívül erős idegméreggel mérgeztek meg egy egykori szovjet kettős ügynököt és annak 33 éves lányát. A sérülteket a helyi kórházba szállították életveszélyes állapotban, akiket sokáig kritikus állapotban kezeltek.

A sokáig csak „idegméregként” megnevezett anyag hatását jól példázza, hogy a helyszínre először kiérkező rendőr is mérgezéses tünetekkel került kórházba, de mivel ő már csak nagyon kis koncentrációban érintkezett az anyaggal, nem került olyan súlyos állapotba, mint a támadás célpontjai, Szergej és Julia Szkripal. A rendőrt végül március 24-én kiengedték a kórházból. A rendőrség állítása szerint Szkripal többször is érintkezett az anyaggal, először a saját házában. A helyszínelők nagy mennyiségben találták meg annak maradványait a ház ajtaján.

Az áldozatok. Forrás: www.theaustralian.com.au

A brit Nemzetbiztonsági Bizottság később megnevezte a felhasznált idegmérget, amely állításuk szerint a Novichok típusú anyagok közé tartozik. Brit vegyifegyver-szakértők szerint ezek az anyagok csak jól felszerelt laboratóriumokban állíthatók elő képzett szakemberek által, tehát kizárható, hogy terrortámadás történt volna. A Novichok típusú anyagokat a Szovjetunióban fejlesztették ki azzal a céllal, hogy a kor NATO vegyi felderítő rendszerei számára észlelhetetlen, és a vegyvédelmi felszerelések számára kivédhetetlen legyen. Leírások szerint hatása súlyosabb, mint a szarin és VX gázoké.

A brit kormány feltételezett felelősként nevezte meg az orosz kormányt, mivel az eset kísértetiesen hasonlít az egykori FSB ügynök, Alexander Litvinyenko meggyilkolásához. Abban az esetben a Polónium 210-es izotópját használták, amelyet az ügynök teájába keverve juttattak be a szervezetébe. Litvinyenko végül három hét haldoklás után Angliában hunyt el.

Theresa May ultimátumot adott Oroszországnak, hogy adjon magyarázatot az esetre, különben azt a következtetést fogja levonni, hogy Oroszország jogtalan erőszakot alkalmazott az Egyesült Királyság ellen, megtámadva annak állampolgárait. Ezután a parlamentben kifejtette álláspontját, miszerint nagy valószínűséggel („highly likely”) Oroszország a felelőse a támadásnak. Oroszország tagadta a vádakat, hogy ők állnának az eset mögött.

Forrás: irishtimes.com

Az incidensre válaszul több tucat orosz diplomatát utasítottak ki az Egyesült Államokból, Kanadából, Ausztráliából és több más európai országból, köztük egyet Magyarországról. A kitiltásokra Oroszország is hasonló választ adott, több nyugati diplomatát kitiltottak, köztük egy magyart is.

Szergej és Julia Szkripal jól reagált a kezelésekre, állapotuk folyamatosan javul a kórház állítása szerint. Már egyikük sincs kritikus állapotban, Julia március végén magához tért és beszélt is egy Oroszországban élő rokonával. A telefonbeszélgetésüket később a Rossiya 1 tévécsatorna közzé is tette. Egyes források szerint Juliát már ki is engedték a kórházból, ahol alig egy hónapig kezelték a támadás után.

2018. április 7-én vegyifegyver-támadást hajtottak végre Szíriában az utolsó, felkelők által uralt város, Douma ellen. A támadásért a nyugati világ a szír kormányerőket vádolja, továbbá Oroszország felelősségét hangsúlyozzák, amiért az továbbra is támogatja a szír vezetést. Az Aszad-rezsim elhatárolódik attól, hogy ők hajtották volna végre a támadást, amelyet szarin, vagy ahhoz hasonló kémiai összetételű anyag és klórgázt képző anyag elegyével hajtottak végre. Oroszország az Egyesült Királyságot vádolta meg, válaszul arra, hogy London Oroszországot gyanúsítja a Szergej és Julia Szkripal ellen elkövetett támadással. Állításuk szerint az MI6 ügynökei rendezték meg a doumai gáztámadást, hogy azzal alapot szolgáltassanak a szíriai kormányerők támadásához, amelyet április 14-én éjszaka közösen hajtott végre az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és Franciaország.

2018. április 15-én Montenegró jövőjét nagy mértékben befolyásoló elnökválasztás zajlott le. Az előzetes eredmények azt mutatják, hogy Milo Đukanović, a Szocialisták Demokratikus Pártjának (DPS) jelöltje már a vasárnapi első fordulóban megszerezte a voksok több mint ötven százalékát. így nincs szükség a második forduló lebonyolítására, megnyerte a választást.

Vasárnap Európa figyelme a kis adriai országra szegeződött, ugyanis a választás kimenetele sorsdöntő volt. Az EU csatlakozási tárgyalások során elért eredmények veszélybe kerültek, ugyanis újra megerősödtek Montenegróban azok a hangok, akik az oroszbarát politikát részesítenék előnyben.

A választáson 7 jelölt indult az elnöki címért: Marko Milačić (Igaz Montenegró Párt) Mladen Bojanić (független jelölt), Hazbija Kalač (Igazság és Megbékélés Pártja), Vasilije Miličković (független jelölt), Dobrilo Dedeić (Szerb Koalíció), Draginja Vuksanović (Szociáldemokrata Párt) és Milo Đukanović (Szocialisták Demokratikus Pártja). Az előzetes közvéleménykutatások alapján tényleges erőt azonban csak két jelölt képviselt. Milo Đukanović, a jelenleg regnáló hatalom jelöltje, illetve Mladen Bojanić, aki ugyan függetlenként indult hivatalosan a választásokon, ám az ellenzék közös jelöltjeként tartották számon. Két egymással ellentétes nézet és jövőkép összecsapását figyelhettük meg mind a kampányidőszakban, mind a választások során is. Az egyik oldalon az európai integráció pártján álló, illetve a nyugati orientáció mellett kampányoló Milo Đukanović, másik oldalon pedig az inkább oroszbarát politikát előtérbe helyező Mladen Bojanić állt.

A 620 ezres balkáni országban, az 532 ezer választásra jogosult montenegrói állampolgár 64 százaléka (340.462 fő) élt a szavazati jogával, és adta le szavazatát a számára rokonszenves jelöltre. A részvételi hajlandóság hasonló volt, mint 2013-ban, akkor azonban Filip Vujanović csak kisebb fölénnyel, 51,21 százalékos eredménnyel győzte le Miodrag Lekićet.

A szavazatok megszámlálása után az első eredmények tisztán azt mutatták, hogy ismét Milo Đukanović lett Montenegró köztársasági elnöke. Az ország belpolitikáját több mint két és fél évtizede meghatározó politikus a vártnál biztosabban nyert, a szavazatok 53,8 százalékát szerezte meg, ami azt jelenti, hogy már az első fordulóban elnökké választották. Az ellenzék jelöltje, Mladen Bojanić messze várakozások alatt szerepelt, mindössze 33,5 százalékkal lett második. A politikus elismerte vereségét, azonban Bojanić azt is leszögezte, hogy nem fog gratulálni Đukanovićnak a választási győzelemért, valamint küzdeni fog továbbra is, hiszen a választás megmutatta, hogy igen is szükség van az általa képviselt oroszbarát politikára. Montenegró történelmében először indult női jelölt az elnökválasztásokon. A szociáldemokraták által indított Draginja Vuksanovićra a szavazók 8,1 százaléka adta a voksát. Mindössze 2,9 százalékot kapott az oroszbarát Marko Milačić, az Igaz Montenegró Párjának jelöltje. A további jelöltek eredményei: Hazbija Kalač 0,8 százalékot, Vasilije Miličković 0,5 százalékot, Dobrilo Dedeić 0,4 százalékot kapott.

Bár Montenegróban az elnöki poszt – Magyarországhoz képest hasonlóan – erősen formális jellegű, azonban Đukanović győzelme nem tekinthető jelképesnek. A frissen megválasztott elnök volt többek között az, akinek a közbenjárásával sikerült 2006-ban függetlenednie Montenegrónak Szerbiától. A nevéhez köthető külpolitikai fordulat kezdetben talán furcsán hatott, mert Montenegró hagyományaihoz híven – Szerbiához hasonlóan – többségében oroszbarát politikát folytatott, és egyfajta kiegyensúlyozott viszony volt a két ország között. Ám Đukanović vezetésével az ország a Nyugat felé fordult, szakított Oroszországgal, valamint elindította az európai uniós és NATO-csatlakozási tárgyalásokat.

Összességében elmondható, hogy Montenegró euroatlanti integrációja folyamatosan halad előre. Podgorica már a 35 fejezetből 30-at megnyitott Brüsszellel a csatlakozási tárgyalások során, és várhatóan 2025-re az EU teljes jogú tagjává válik. A NATO-hoz már tavaly csatlakozott balkáni ország a jövőben folyamatosan törekszik arra, hogy ezeket a kapcsolatokat még jobban elmélyítse. A választások után tehát várható, hogy a frissen megválasztott elnök vezetésével Montenegró a nyugati országok szoros szövetségeseként lesz jelen a világ politikai térképén.

Április 17-én a Biztonságpolitikai Szakkollégium szervezésében tartott könyvbemutatót az Orczy úti kollégiumban Gyócsi László író, újságíró. Legújabb könyvében egy horvát apáca története elevenedik meg, akinek életerős és vidám jelleme inspiráló lehet mindenki számára. Ahogy az író kiemelte: “Szerettem volna az első világháború centenáriumára egy könyvet írni, azonban egy szuronyrohamos, robbanásokkal és vérfürdőkkel teli könyv elveszett volna a milliók közt. Jolica – vagy Jolánka, ahogy már mi hívtuk – története azonban egészen más. Az emberséges, a tragédiák ellenére törhetetlen szellemű nő ékes ellenpéldája a háború borzalmainak.”

Az író a legújabb könyve mellett mesélt korábbi alkotásairól, amelyben egyformán vannak jelen életrajzi és történelmi elemek saját és családja életéből. Elmesélte, milyen hatással volt rá édesapja élete és kitartása: a második világháború, az ’56-os forradalom borzalmait és a hétköznapi kihívásokat is egyforma életvidámsággal és törhetetlenül vészelte át. “Büszke vagyok az édesapámra”, zárta le az alkalmat az író.

Az bemutató előtt Dr. Kaló József, a Szakkollégium elnöke mutatta be a balkáni hadszínteret – azt a környezetet, amelyben Jolica története elindult egy új irányba.

Balkáni hadszíntér

Az első világháború kitörésének egyik oka az Osztrák-Magyar Monarchia és Szerbia között jelentős politikai ellentét volt. A 19. század végétől már mindenki javában egy olyan háborúra készült, mely „véget vet miden háborúnak”. Természetesen a Monarchia is készült rá, hogy megvívja a maga harcát a birodalom területét fenyegető, főként szláv (szerb, orosz) népek ellen.

Az sem meglepő, ha az etnikailag feszült térség fővárosában – Szarajevóban – gyilkolták meg Ferenc Ferdinánd trónörököst. A merénylet után Ferenc József ultimátumot küldött Szerbiának, hogy engedje be a Monarchia nyomozóit és kérjen bocsánatot a gyilkosságért. A szerbek ezt elutasították, ezek után Ferenc József Bécsbe hívatta Tisza István miniszterelnököt, hogy a hadüzenet esetleges küldéséről tárgyaljanak. Tisza, aki maga is háborúpárti volt, nem akart belemenni a háborúba, mert félt, hogy az amúgy is vékony jégen táncoló nemzetiségi kérdés végképp felborítaná az egyensúlyt a nemzetiségek javára a magyarokkal és osztrákkal szemben. Ez komoly ellentét volt a császár és Tisza között, mert a magyar kormány engedélye is kellett ahhoz, hogy bevethessék a közös hadsereget. Másrészt Conrad von Hötzendorf tábornagy fokozta a nyomást a császáron, melynek hatására egy tárgyalás keretében megegyeztek, hogy csak akkor küldenek hadüzenetet Szerbiának, ha Németország beleegyezik. Ezért táviratoztak II. Vilmos császárnak, aki elérkezettnek látta az időt a háborúra, így a Monarchia a június 28-i merénylet után 1 hónappal, július 28-án küldött hadüzenetet Szerbiának. Conrad von Hötzendorf tervei alapján két arcvonalas háborúra készültek, melynek első lépéseként Szerbiát kellett megverni, majd utána átcsoportosítani az oroszok ellen. Ehhez létre kellett volna hozni egy 60 hadosztályból álló csoportosítást, ezzel szemben a háború előestéjén 48 hadosztálya volt a Monarchiának. Ezért készítettek egy új tervet, mely szerint létrehoztak egy 20 hadosztályból álló csoportosítást, ami képes döntő csapást mérni a szerbekre (6-8 hét). Végül ez sem valósult meg, mert csak 8 hadosztály állt a rendelkezésre, az ún. „Minimalgruppe Balkan”, melyet az osztrák-magyar 5. és 6. hadsereg alkotott. A terv tartalmazott még egy tartalék hadsereget is (osztrák-magyar 2. hadsereg), mely a Duna és a Száva folyónál maradt védelmi állásban, és biztosította a másik két hadsereg szárnyát. Ám a háború kitörése után szinte azonnal el kellett szállítani a 2. hadsereget Galíciába, mivel az oroszok sokkal gyorsabban összpontosítottak, mint arra a központi hatalmak számítottak.

Hadműveletek a Balkánon 1914-ben. Forrás: http://www.bibl.u-szeged.hu/bibl/mil/ww1/100/1914/1914_balkan.html

1. A Szerbia ellen felvonultatott osztrák-magyar 5. és 6. hadsereg mintegy 140.000 főt számlált és a Drina folyó mentén sorakozott fel. Az osztrák-magyar 2. hadsereg alakulatai a Száva és Drina folyó mentén sorakozott fel. A támadás augusztus 12-én indult. Az 5. hadsereg csapatai több helyen is átkeltek az Alsó-Drinán és súlyos harcok közepette haladtak előre. A 2. hadsereg hadosztályai Sabácnál keltek át a Száván és elfoglalták a várost. Az arcvonal parancsnoka Oskar Potiorek táborszernagy nem volt képes összehangolni a három hadsereg harcát. Az 5. hadsereggel Valjevo irányába próbált előretörni, miközben a 6. hadsereg támadása a Drina felső folyásánál késett, a 2. hadsereg Sabác elfoglalása után már készült az orosz arcvonalra való átszállításra. Ilyen körülmények között a támadás nagyon gyorsan megrekedt. Putnik vajda a szerb haderő vezérkari főnöke eleinte visszavonulást rendelt el, de látva az osztrák-magyar támadás zűrzavarát, augusztus 16-án ellentámadásra adott parancsot, amihez felhasználta a rendelkezésére álló teljes erőt. A szerb 3. hadsereggel az osztrák-magyar 5. hadsereg támadását fogta fel, közben a szerb 2. és 1. hadsereggel Sabác felé vonult, így az osztrák-magyar 5. hadsereg oldalába került, azt bekerítéssel fenyegette. Potiorek tábornok ebben a helyzetben elrendelte a visszavonulást. A Monarchia első katonai akciója Szerbia ellen így kudarccal végződött.

2. Kisebb szerb egységek szeptember első napjaiban betörtek Szarajevó irányába, amit az ott állomásozó csapatok könnyedén elhárítottak, de az orosz sikerek hatására számítani lehetett nagyobb erejű szerb támadásra is. Conrad tábornagy, az osztrák-magyar vezérkar főnöke ezért elrendelte a második hadművelet megindítását Szerbia ellen. A szeptember 8-án indított támadásban az osztrák-magyar 5. és 6. hadsereg, valamint a 2. hadsereg itt maradt alakulataiból, illetve sebtében ideszállított csapatokból összeállított és Krauss tábornok parancsnoksága alá helyezett csoport kezdte meg.

A Drinán és a Száván sikeresen átkelt osztrák-magyar csapatok hadművelete az első napokban jól haladt előre. Azonban szeptember 16-án jelentős erejű szerb ellentámadás bontakozott ki. Mivel a csapatok tartalékokkal nem rendelkeztek és újabb erőt már nem lehetett bevetni, Conrad tábornagy elrendelte a visszavonulást. Ez a visszavonulás most szerencsésebb volt, mivel a Száván és a Dunán előkészített hídfők álltak rendelkezésre, amelyek egy újabb támadáshoz is kedvező feltételeket teremthettek. Erre az újabb hadjáratra a legsúlyosabb galíciai harcok idején, november 5-én került sor.

3. A Száva és a Duna menti hídfőállásokból november 5-én indult a harmadik hadjárat. A szerb hadsereg most is visszavonult, így a támadás egész november hónapban sikeresen haladt előre. November 15-én elfoglalták Valjevót, 29-én pedig Belgrádot is. A szerbek december 3-án indították meg az ellentámadásokat, aminek következtében Potiorek tábornok december 9-én ismét elrendelte a visszavonulást. Néhány nap alatt – a súlyos harcok árán elfoglalt – teljes területet fel kellett adni, sőt még a korábban kialakított hídfőket is ki kellett üríteni. Ez a harmadik támadás súlyos veszteségeket okozott mindkét félnek. A Monarchia halottainak és sebesültjeinek a száma 150.000 főt tett ki, emellett 75.000-en fogságba estek vagy eltűntek. A szerb hadsereg is hasonló veszteségeket szenvedett és bizonyos volt, hogy a kis szerb hadsereg még egy támadást már nem tud kivédeni. Mindezek mellett Ferenc József december 22-én leváltotta Potioreket, aki január 1-én idő előtt nyugdíjba vonul.[1][4]

Hadműveletek a Balkánon 1915-ben. Forrás: http://www.bibl.u-szeged.hu/bibl/mil/ww1/100/1915/1915_balkan.html

Az 1915-ös évben a harcok kicsit csillapodtak ezen a szakaszon, mert az olaszok ekkor már titkos tárgyalásokat folytattak arról, hogy az antant oldalán lépnek be a háborúba. Másrészt mind a Monarchia, mind pedig Szerbia ezen a szakaszon a sebeit nyalogatta. Változás ezen az arcvonalon akkor következett be, mikor Bulgária felajánlotta együttműködését Németországnak és az Osztrák-Magyar Monarchiának egy Szerbia elleni hadműveletet illetően. A bolgárok 1915. szeptember 7-én léptek be a háborúba a központi hatalmak oldalán. Megállapodtak abban is, hogy a támadást októberben fogják elindítani, és ennek a támadásnak a parancsnoka a német Mackensen vezérezredes lesz.

Mackensen az erőit öt helyre csoportosította, melyet a Szalonikiben történt antant partraszállás miatt alakított így ki: 1. a Drina felső folyásánál Višegrad környékén egy osztrák-magyar hadosztály, 2. a Drina torkolatánál egy osztrák-magyar dandár, 3. a Száva és Duna hosszában a Kövess tábornok vezette osztrák-magyar 3. hadsereg (hét hadosztály), a Gallwitz tábornok vezette német 11. hadsereg (tíz hadosztály), később csatlakozott még egy hadtest („Alpen-Korps”), 4. a szerb-bolgár határon Bojdajev tábornok vezette bolgár 1. hadsereg (négy hadosztály), 5. a bolgár 2. hadsereg (három hadosztály) Künstandil körül kettős feladattal (szerbek menekülési útjának lezárása, antant erők megakadályozása). A szerbek időközben pótolták a készleteiket, és feltöltötték az alakulataikat, melyet négy hadseregbe szerveztek, ez összesen 250.000 katona. A szerb hadvezetés úgy osztotta el a hadseregét, hogy lehetőleg képesek legyenek addig ellenállni a központi hatalmaknak, míg az antant erők megérkeznek.

A hadműveleteket Mackensen csapatai kezdték meg október 7-11-e között, átkelve a Drinán, Száván és a Dunán. Rövid idő alatt áttörték a szerb hadsereg fő védelmi vonalát és dél felé szorították őket. Közben a bolgár 1. hadsereg is visszaszorította a vele szemben álló szerb erőket, de mivel hadseregének bal szárnyát nem terjesztette ki eléggé déli irányba, a szerb hadsereg egy része Pristina felé kisiklott a szövetségesek gyűrűjéből. Az antant hadosztályok elkéstek, és őket is visszaszorították a bolgárok. A nagy túlerőben lévő Központi Hatalmak hadseregei két hónap alatt megszállták egész Szerbiát. A szerb hadsereg komoly emberanyag-veszteséget szenvedett, mert a harcok során közel 100.000 katonája esett el. A balkáni hadszíntér az 1915-ös események után már csak mellékhadszíntérként volt jelen az első világháborúban, egészen 1918-ig.[2]

1918-ban a Görögországban állomásozó antant erők főparancsnoka Franchet d’ Espèrey tábornok lett. A tábornok vezetése alatt megindult erők célja az volt, hogy végképp térdre kényszerítsék a központi hatalmakat. Az egyesült angol-francia-görög-szerb-olasz erőkből álló hadsereg 1918. szeptember 15-én megindította általános offenzíváját, melynek során azonnal áttörték a bolgár állásokat Dobro Poljénál. A támadás sikerét nagyban befolyásolta, hogy a háború végére sem a német, sem az osztrák-magyar erők nem voltak jelen a védelmi vonalon, mert máshol volt rájuk szükség, így a bolgárok képtelenek voltak egyedül tartani az arcvonalat. A támadás hatására a balkáni hadszíntér összeomlott és Bulgária még szeptember 25-én békéét kért, majd aláírta a fegyverszünetet.

Az albániai arcvonalszakaszon sikerült a Központi Hatalmaknak sikereket elérni, de ezeknek már nem volt stratégiai jelentősége, mert képtelenek voltak feltartóztatni az összeomlott bolgár szakaszon az antant erőit. Az antant erők november 10-én elérték a Duna vonalát, és a Monarchia csapatai a Duna, Száva, Drina mentén voltak kénytelenek kiépíteni védelmi állásaikat, ami azt jelentette, hogy ugyanott álltak, ahol 1914-ben megindították a háborút Szerbia ellen.[3]

Az olasz arcvonalon is összeomlott a Monarchia hadserege, így november 3-án Padovában aláírta a Monarchia képviseletében Viktor Weber von Webenau gyalogsági tábornok a fegyverszünetet. Ehhez még társult a belgrádi katonai egyezmény is november 7-én, mely súlyos feltételeket szabott az amúgy is eléggé megviselt hátországra. A Monarchia felbomlása szinte azonnal bekövetkezett, és a helyén alakult új államokkal külön kellett békét kötni, amire Magyarországgal szemben 1920. június 4-én sor került.

Irodalomjegyzék

[1]: Dr. Csikány Tamás ezredes: Az első világháború eseményei és hadművészete, Budapest, 2010, 59-61. old.

[2]: Dr. Csikány Tamás ezredes: Az első világháború eseményei és hadművészete, Budapest, 2010, 69-70. old.

[3]: Nyulas Szabolcs: 1918 – A Nagy Háború utolsó éve, https://honvedelem.hu/cikk/44636_1918_a_nagy_haboru_utolso_eve, 2014.06.11.

[4]: Kaló József: Az első háborús év a nyugati hadszíntéren. In: Püski Levente, Kerepeszki Róbert (szerk.) A “Nagy Háború” és emlékezete. 268 p. Debrecen, Debreceni Egyetem Történelmi Intézet, 2015.105-124. old. (Speculum Historiae Debreceniense 22.) (ISBN:978-963-473-885-5)

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Biztonságpolitikai Szakkollégiuma második alkalommal rendezte meg Afrika konferenciáját a Magyar Afrika Társasággal közösen. A konferencia célja volt bemutatni Afrika sokszínűségét, az ottani kihívások és lehetőségek összetettségét, és, hogy milyen sok szempontból lehet kutatni, vizsgálni a fekete kontinenst. A konferenciát Balogh Sándor, az AHU elnöke nyitotta meg, majd Ilosvai Dániel, a Biztonságpolitikai Szakkollégium Diákbizottságának elnökségi tagja is köszöntötte a résztvevőket.

Az első blokk elején Kutasi Szabolcs a Magyar Kulturális és Kereskedelmi Központ (HTCC) kereskedelmi igazgatója bemutatta szervezetüket. Négy kontinensre kiterjedő, egyre bővülő hálózatuk nagy segítség a magyar üzletembereknek a számukra ismeretlen területeken való munkában. Jól felkészült szakembereik a kirendeltségeken segítik a kiutazókat és természetesen online is szívesen adnak tanácsot, információt. Dr. Késmárszky Róbert fej-nyaksebész főorvos, fül-orr-gégész szakorvos rengeteg trópusi tapasztalattal rendelkezik, a terület szakértője. 2013-ban AHU egyik orvosi misszójának tagjaként volt Ugandában. Érdekes előadásában beszélt a trópusi utak egészségügyi kihívásairól és a helyiek speciális betegségeiről egyaránt. Kiss Kamilla, az AHU humanitárius projektkoordinátora az AHU tevékenységét mutatta be a misszióktól kezdve a ugandai kórházépítési projekt beindításig, a gyermektámogatási programoktól (Bamakó, Uganda, Etiópia) az AHU mentőszolgálatig, valamint kitért a szervezet jövőre vonatkozó terveire is, köztük a legújabb projektjükre, amelyet júliusban indítanak Ugandában.

A szünet után először Csillik Dilara, az ASHU (Magyar Ázsia Társaság) elnöke beszélt korábbi diplomáciai munkáiról. 2009 és 20100-ben Abujában, Nigériában volt konzul. Az ottani munkájáról, tapasztalatairól tartott érdekes beszámolót. Az utolsó két előadás már kifejezetten biztonságpolitikai témájú volt: Malit vizsgálta Atkári Győző alezredes, az Európai Unió Mali Kiképző Művelet (EUTM Mali) összekötő főtisztje, ill. Sólyomfi Andrea Hanna PhdD hallgató, katonai és turizmusbiztonsági szempontból. Végül a záró prezentációban Dr. Marsai Viktor, az NKE oktatója az Iszlám Állam szomáliai tevékenységét mutatta be.

Köszönjük a Magyar Afrika Társaságnak és minden kedves jelenlévőnek!

Április 5-én Maliban megtámadtak egy ENSZ békefenntartókat szállító járművet, ezzel két csádi kéksisakost meggyilkoltak és további tízet megsebesítettek. Az ENSZ erői Észak-Maliban a MINUSMA békefenntartó műveletben vettek részt.

Mi a MINUSMA és miért létezik?

A MINUSMA (Multidimensional Integrated Stabilization Mission in Mali) egy ENSZ misszió, amelyet a BT 2100-as határozata hozott létre 2013-ban.

Mali, egykori francia gyarmat, 1960-ban nyerte el függetlenségét. Etnikailag megosztott és kevert (élnek itt mandek, peulek, votalok), azonban a ritkán lakott északi részén, Timbuktu, Gao Kidal háromszögben, egy tömbben élnek a tuaregek. Egy részük 2011-ben Líbiában Kadafi oldalán harcolt, annak halála után líbiai fegyverekkel egyetemben hazaszivárogtak. Ezek a hazatérő exzsoldosok  újabb lázadást (1963, 1991 és 2006 után) indítottak Azawad területén, az MNLA (National Movement for the Liberation of Azawad) vezetésével. Azawad Mali észak-keleti része, ezen a részen élnek egy tömbben a tueregek, és ezt a területet kívánták kiszakítani Maliból.

A polgárháborút politikai válság is követte: 2012. március 21-én Bamakóban a mali hadsereg vezetői puccsot hajtottak végre. Ez természetesen kedvezett a tueregeknek, így áprilisra ellenőrzésük alá vonták a legfontosabb azawadi városokat, majd az MNLA 2012 áprilisában kikiáltotta Azawad függetlenségét. Ezt egy állam sem ismerte el, de a mali hadsereg kivonult a területről.

A területen jelen vannak különböző iszlamista szervezetek, például a MOJWA (Movement for Oneness and Jihad in West Africa), és az al-Káidahoz szorosan kötődő AQIM (Al-Quaeda in the Islamic Maghreb). A két szélsőséges szervezet közötti súrlódások végül fegyveres harcba torkollottak, és az MNLA elveszítette uralmát Azawad felett.

2012 szeptemberében merényletet követtek el a bengáli amerikai konzulátus ellen, amelyről kiderült, hogy a merénylet elkövetői kötődnek AQIM-hez. Az ENSZ ekkor kezdett érdemben foglalkozni a térség problémáival. 2013 januárjára, sikertelen béketárgyalások után, Mali kérésére Franciaország a beavatkozás mellett döntött, majd 2013 áprilisában az ENSZ BT 2100-as határozatában döntést hozott a MINUSMA misszió elindításáról.

Mi történik Maliban?

A 2016. márciusi ENSZ jelentés szerint jelenleg Maliban hozzávetőlegesen 11 ezer békefenntartó állomásozik. Ezeknek a csapatoknak az elsődleges feladata a vitatott határok ellenőrzése, a civilek védelme, a helyi katonák kiképzése és támogatása, a békeszerződések megkötésének előkészítése és a béke elősegítése és megfigyelése a korábbi konfliktusok helyszínén. Ez utóbbi sérült a múlt pénteki incidensnél. A kéksisakosokat szállító járművet helyi idő szerint 18:15 perckor lőtték meg, ennek során ketten életüket vesztették és tízen megsérültek. Egyébként nem ez az első eset, hogy ENSZ békefenntartókat gyilkolnak Maliban, legutóbb idén februárban négyen vesztették életüket, amikor a konvojukat megtámadták a Közép-Maliban található Moptiban. A MINUSMA egyike a legvéresebb ENSZ misszióknak: elindulása óta több mint 160 békefenntartója vesztette életét.

Milyen reakciók várhatók?

A Biztonsági Tanács felszólította a mali hatóságokat, hogy minél előbb vonják felelősségre a támadás elkövetőit. „A békefenntartók ellen irányuló támadások a nemzetközi jogban háborús bűnnek számítanak […] ezek tervezése, támogatása vagy szervezése MINUSMA békefenntartók ellen szankciókhoz vezetnek” – írja a biztonsági tanácsi álláspont, amely egyben részvétet is nyilvánít az elhunytak családjainak.

Az ENSZ békefenntartók ellen elkövetett merényletek hasonló következményekkel járnak, mint a nemzetközi terrorizmussal összefüggésben elkövetett cselekmények. Ezért felmerül a kérdés, hogy ENSZ szankciók kerülnek bevezetésre a jövőben Malival szemben vagy további esetleg békefenntartókat küldenek az övezetbe.

Az ENSZ BT az intézkedés jogát a G5 Sahel (Group of Five for the Sahel States) csoportra hárította. A G5 Sahel államai kifejezték aggodalmukat a Maliban uralkodó állapotok miatt és felszólították a feleket a mielőbbi békekötésre.

Group of Five the Sahel States (G5 Sahel): Egy 2014-ben létrejött nemzetközi szervezet, amelynek célja a gazdasági fejlődés, a régió biztonságának elősegítése és a terrorizmus elleni harc. Tagjai: Burkina, Faso, Csád, Mali, Mauritania, Niger

Lektorálta: Ármás Julianna

 

Sokan bizonyára megmosolyogják a „pakisztáni választások” kifejezést, azonban idén különös jelentősége lehet a „demokrácia ünnepének” az iszlám köztársaságban. Pervez Musharraff 2008-as távozása óta ugyanis a júliusi választás lenne a harmadik, amelyet a népszuverenitás jegyében, az alapvető normák – kirívó – megsértése nélkül tartanának meg. Három, egymást követő békés hatalomátadásra pedig még nem volt példa az ország történelmében – épp ezért érdeklődésre tarthat számot, azonban érdemes kritikával megközelíteni a helyzetet.

Elnökök és generálisok

Pakisztán szinte születése pillanatában háborúba ment ikertestvérével, Indiával, és az örökösödési vitákat azóta sem sikerült megoldaniuk. Azonban a szomszédos állam túlereje jelentette fenyegetés nem csak biztonsági kihívásként jelent meg az ország védelmi tervezésében, hanem a nemzetépítés fontos eszközévé vált a döntéshozók kezében: Hindusztán, mint a muszlimok – és a muszlim állam, Pakisztán – elnyomója, az iszlám vallás mellett az egyetlen összekötő kapocs az ország összes lakója közt. A társadalom egyben tartására és kezelhetőségére szüksége volt az alapítóknak valamire, amit ebben az ellenségképben találták meg. Annál is inkább sürgető volt ez a kényszer és egyértelmű a válasz, mivel 1947-ben Pakisztán egyetlen létező és működő állami intézménye a hadsereg volt, amely a kezdeti évek instabilitása után 1958-ben először ragadta magához a hatalmat.

Hasonlóképp történt 1977-ben és 1999-ben, amikor a vezérkarból lépett elő Zia ul-Haq és Pervez Musharraff az elnöki székbe. A civil kormányzat a puccsok közötti időszakokban sem tudott hatalomra szert tenni, döntéseit nemzetbiztonsági okokból bármikor felülírhatta a katonai vezetés. Ugyanígy napjainkban: habár a törvényhozásnak felelős kormány irányítja az országot, a hadsereg nyomására miniszterelnökök távozhatnak és dzsihadista szervezetek alakulhatnak párttá.

Demokratikus megújulás vagy katonai restauráció?

Júliusig még sok idő van hátra, így az eredményeket előre megjósolni minimum vakmerő, de sokkal inkább tudománytalan próbálkozás lenne. Azonban bizonyos folyamatok, a társadalom mozgása, reakciói fogják meghatározni ezeket az eredményeket, így a vizsgálatuk képet festhet arról, mire számíthatunk a nyáron.

Egy újabb törvényhozás – többnyire – békés megválasztására utaló lehet az a mozgalom, amely az északnyugati törzsi területeken kezd kibontakozni. Az ország egyik legelmaradottabb területéről elinduló szervezkedés a felelős kormányzás mellett és a hatalommal visszaéléssel szemben foglal állást, egyedi esetről egyedi esetre képviselve tagjai érdekeit a hatóságok és az igazságszolgáltatás előtt. Az elmúlt években figyelemre méltó eredményeket értek el, azonban kérdéses, hogyha fő céljukat: a hadsereg jelenlétének csökkentését, elérik a körzetben, mi várható utána. A körzet korábban a tálibok egyik legfontosabb központja volt, ahol hatalmuk csúcsán teljesen átvették az állam szerepét a helyi közigazgatástól. A katonai ellenőrzés csökkenését követő potenciális erőszakhullám megerősítheti a „stabil és erőskezű” vezérkarba vetett bizalmat. Másrészről, a mozgalom kudarcával vagy hitelvesztésével újabb csorbát szenvedne a társadalom demokráciába vetett bizalma, ami a Gallup felmérése szerint egyébként se túl magas.

Forrás: Gallup & Gilani Pakistan

Fontos szerepet játszik az idei választásokon a tavaly, a Legfelsőbb Bíróság döntésével eltávolított miniszterelnök, Nawaz Sharif és eltávolítása körülményeinek megítélése. Sharif pártja ugyan megtartotta többségét a törvényhozásban és a választókerületében megtartott előrehozott választást is megnyerték, azonban támogatásuk apadóban van. A választók többsége hitelt ad az őt ért korrupciós vádaknak, ami a felelősségre vonhatóság egy fontos mérföldköve lehet. Meg is indult az értelmezési verseny az eseményért: a kormánypárti PML-N áldozatként állítja be magát, akivel szemben az államhatalom visszaél (jótékonyan figyelmen kívül hagyva a tényt, hogy ők vannak kormányon). A hasonló korrupciós vádakat kikerülő ellenzéki vezető, Imrah Ali Khan (PTI) pedig mint a korrupcióval és az establishmenttel szemben álló, tiszta vezető pozícionálja magát. Azonban a kampány értelmezési kereténél fontosabb lesz, hogy mennyire marad egyszeri Nawaz Sharif esete, mennyire valósul meg valódi számonkérés magas beosztású vezetőkkel szemben, vagy ellenkezőleg: mennyiben válik a hadsereg eszközévé további vezetők, renitens pártpolitikusok eltávolítására? A bíróságok gyakorlatának eddigi tapasztalataiból az utóbbi tűnik valószínűbbnek.

Végezetül pedig minden pakisztáni elemzés elengedhetetlen eleme és minden választás témája a belbiztonság, a terrorizmus, a milíciák és fegyveres csoportok elleni fellépés. Ezekkel kapcsolatban a legfontosabb tisztázni, hogy ameddig a katonai elit – és első sorban a hírszerzés, az Interservice Intelligence Directorate (ISI-D) – hasznukat látja, akár indiai merényletek végrehajtása által, akár afganisztáni politikai tényezőként; az általános helyzet nem fog változni. Egyes források szerint a korábbi miniszterelnök eltávolítása is arra vezethető vissza, hogy keményebb fellépést és a kormánnyal együttműködő magatartást várt az ISI-től egyes pakisztáni-bázisú terrorista szervezetekkel szemben. Ugyanakkor az is kétségtelen, hogy Pakisztán kapcsolatai ezekkel a szervezetekkel a saját és sokszor a szövetségesei hasznára váltak, kezdve a Szovjetunió afganisztáni háborújával egészen a jelenlegi afganisztáni helyzetig.

A tálibok által részben vagy egészben ellenőrzött területek Afganisztánban, 2017. második felében. Forrás: http://www.bbc.com/news/world-asia-42863116

Miért éppen Pakisztán?

A pakisztáni választásoknak, bár első ránézésre nincs komolyabb jelentőségük, mégis hosszú távon befolyásolhatják a térség és a világ biztonságát egyaránt. Az első és nyilvánvaló oka ennek, hogy az ország rendelkezik nukleáris fegyverekkel, és amelyik országnak megvan a képessége pusztulást hozni a világ egy jelentős részére, azt nem érdemes figyelmen kívül hagyni. Az első számú veszélyt a proliferáció jelenti, amire azonban az Egyesült Államok, mint Pakisztán szövetségese, komoly összegeket és szakértelmet fordít, hogy ne történhessen meg. A második, hogy egy keményvonalas katonai vezetés rendszerint kevesebb tényező alapján, rövidebb döntési idővel és sokkal kalandvágyóbban hoz meg döntéseket, mint egy intézményesen lelassított, érdekeket becsatornázó civil kormány. A katonai sikerekből fakadó politikai haszon reményében sokkal hamarabb dönt az esetleges eszkaláció mellett, mivel hamarabb ítéli szükségesnek a védelmet vagy megelőzést. Az elmúlt 20 évben, mióta India és Pakisztán deklaráltan rendelkeznek nukleáris fegyverekkel, több egyezmény is született egy „véletlen” nukleáris háború elkerülésére, az emberi tényezőt és a tévedés lehetőségét véglegesen nem tudták kiiktatni.

A második, talán kevésbé nyilvánvaló ok, hogy a katonai hatalomátvételeket rendszerint a „politikailag kifogásolható” egyének tömegeinek menekülése követi. Akár országon belül, akár országon kívülre, ez irtózatos nyomás alá helyezné a hatalomváltó államot és környezetét. Különösen igaz ez egy olyan országban, ahol jelenleg is másfél millió menekült él az UNHCR adatai szerint, és amelyik a világ egyik legsűrűbben lakott régiójában helyezkedik el. Egy elhúzódó válság esetén kialakult bizonytalan helyzetben

Ezek mellett a pakisztáni belpolitikának közvetlen hatása van az afganisztáni műveletekre, az Egyesült Államokra és tágabban a NATO-ra. A szövetség korábban is tapasztalta, mennyire egyszerű az együttműködés egy katonából lett diktátorral, azonban kétségtelen az is, hogy az erőszakos hatalomváltások, a vízfej hadsereg, a civil kontroll hiánya mind olyan problémák, amelyek életre hívták a NATO térségbeli szerepvállalását. A Szövetségen belül természetesen az USA az, akinek a legtöbb érdeke fűződik egy stabil és szövetséges Pakisztánhoz – azzal azonban Washingtonban is tisztában vannak, hogy ezt a hadsereg nélkül sose lehetett biztosítani. Azonban ennek a kapcsolatnak jelenleg egy újabb kihívással kell megbirkóznia: az USA és India gyarapodó partnerségi kapcsolataival, amelynek egyik sarokköve a védelmi együttműködés. A két dél-ázsiai állam közti antagonisztikus ellentét még nehéz helyzetbe hozhatja a Fehér Házat, amennyiben a jelenlegi kölcsönös függés (anyagi támogatás és kiképzés az afganisztáni utánpótlási vonalak biztosításáért cserébe nagyon röviden összefoglalva) valamelyik eleme veszt fontosságából. Egy valószínűtlen afganisztáni rendezés vagy a háború vége, esetleg Iszlámábád anyagi függésének megszűnése könnyen szakítást eredményezhet – mint láttuk ezt az első afganisztáni háború és a nukleáris kísérletek után.

Pakisztán tehát rengeteg kihívással néz szembe, mind a kül- és biztonságpolitika, mind a belpolitikai küzdelmek terén. A kettő között az összekötő kapocs a kormány és a hadsereg tusakodása a hatalomért, amelynek új próbájára kerül sor idén nyáron. Az eredményeket egyik kérdésben sem lehet biztosan előre látni, azonban ezek állása nem feltétlenül a problémamentes hatalomátadás irányába mutatnak.

Palesztin-izraeli konfliktus

Izraeli katonai titkok szivárogtak ki az internetre

Avigdor Liebermann védelmi miniszter által aláírt, szigorúan titkos katonai dokumentumok kerültek fel a világhálóra. A dokumentumok többek között az Izraeli Védelmi Erők kapacitásáról és eljárásrendjéről tartalmaznak bizalmas információkat. (angol, Haaretz, 02.07.)

Kairóban napi egymillió köbméter víz veszik kárba

Kairó kormányzója, Atef Abdel Hamid szerint napi egymillió köbméter vizet pazarol az egyiptomi főváros. A vízgazdálkodás javítása kifejezetten fontos egy ilyen vízszegény térségben, kiváltképp az Etiópia által tervezett „Nagy Reneszánsz Gát” projekt tükrében. (angol, Middle East Monitor, 03.12.)

A palesztin vezetés visszautasítja Donald Trump béketervét

Szaúd-Arábia közvetítésével jutott el a 35 oldalas dokumentum a Palesztin Hatóság vezetőihez, akik szerint az amerikaiak „egy olyan palesztint sem fognak találni, aki elfogadná ezt az ajánlatot”. A palesztin főtárgyaló, Saeb Erekat szerint a terv a Gázai-övezetre és Ciszjordánia egyes részeire korlátozná a jövőbeni palesztin állam területét, kihagyva belőle Kelet-Jeruzsálemet. (angol, Middle East Eye, 03.16)

Arab diplomaták: Abbas-nak el kellene fogadnia Trump béketervét, máskülönben a palesztinok mindent elveszthetnek

Az egyiptomi Al Shorouk cikkében idéz egy arab diplomatát, aki szerint a palesztin vezetés könnyen megbánhatja, ha nem fogadja el Donald Trump béketervét, hiszen jelenleg az bármennyire is elfogadhatatlannak tűnik, az intenzív telepépítések miatt a jövőben még ennél is rosszabb alkupozícióból indulhatnak a tárgyalások. (angol, The Times of Israel, 03.09.)

Saad Hariri: Libanon a tervek szerint megerősíti katonai jelenlétét az izraeli határon

A libanoni miniszterelnök a terv megvalósításához kért anyagi támogatást Rómában egy nemzetközi konferencián, amelyen közel 40 ország képviseltette magát. A Libanoni Fegyveres Erők megerősítése egyben gátat vethet a Hezbollah további térnyerésének. (angol, Midle East Eye, 03.15)

Egész országra kiterjedő gyakorlatot tartott az Izraeli Védelmi Erők

A gyakorlat nem csupán a katonaság válságkezelő és gyorsreagáló képességét kívánta felmérni, hanem tesztelte, hogy egy válsághelyzet esetén a lakossági szirénák által mennyire mobilizálhatók a civilek. (angol, The Times of Israel, 03.11.)

Egyiptom megkapta Izrael engedélyét, hogy átadjon két szigetet Szaúd-Arábiának

Izrael beleegyezésére azért volt szükség, mert az Akabai-öböl bejáratánál található két sziget, Tirán és Szanáfír részét képzik az 1978-ban megkötött egyiptomi-izraeli békeszerződésnek. A szigetek eredetileg Szaúd-Arábiához tartoztak, ám az 1948-as háború előtt az ország átadta azokat Egyiptomnak. (angol, Middle East Monitor, 03.07.)

15 halott és 1400 sérült a Gázai-övezetben tartott Föld napi tüntetésen

A tüntetők ezzel hívják fel a figyelmet a hazatérés jogára. A Gázai-övezet kétmilliós lakosságának 70%-a menekült, illetve menekültek leszármazottja, így számukra kiemelten fontos ez a kérdés. (angol, Al-Jazeera, 03.30.)

EU: A jeruzsálemi lakosságra vonatkozó új jogszabály még bizonytalanabbá teheti az ott élő palesztinok helyzetét

A március 7-én a Knesszetben elfogadott új törvény értelmében megvonható a kelet-jeruzsálemi tartózkodási engedély azoktól a személyektől, akik terrortámadásban vagy hazaárulásban vettek részt. Az EU szerint ez a törvény alkalmas lehet arra, hogy tovább csökkentse a palesztinok arányát Jeruzsálemben, ezzel aláásva a kétállami megoldást, ezért az Unió folyamatosan ellenőrizni fogja a törvény betartásának módját és annak hatásait. (angol, The Times of Israel, 03.09.)

Túlélte a konvoját ért merényletet a palesztin miniszterelnök

A Palesztin Hatóság miniszterelnökének, Rami Hamdallahnak a konvoját március 13-án érte bombatámadás, röviddel azután, hogy a Gázai-övezet területére értek. A látogatás célja a Hamasz és a Palesztin Hatóság közötti együttműködés további elmélyítéséről szóló tárgyalás volt. (angol, Middle East Eye, 03.13.)

Hosszú hallgatás után Izrael elismerte Aszád atomreaktorának felrobbantását

Izrael hivatalosan is elismerte, hogy 2007-ben az izraeli légierő bombázta le a szíriai Deir Ezzorban épült atomreaktort. A lépés a Begin-doktrínához köthető, amely kimondja, hogy törekedni kell az ellenséges országok nukleáris képességének elpusztítására. Ez a doktrína először 1981-ben lépett életbe, amikor egy Irakban épülő atomreaktort bombázott le az izraeli légierő. (Ekkor azonban azonnal felvállalta a felelősséget.) (angol, The Times of Israel, 03.21)

Törökország és a kurd kérdés

Törökország nem ért egyet Franciaország szíriai szerepvállalásával

Egy török hivatalnok szerint a francia tervek csak arra irányulnak, hogy a kurd erők által ellenőrzött észak-szíriai régiót stabilizálják – ez a lépés azonban a terrorizmus támogatását idézheti elő. A szíriai kurd erők (YPG) Párizs általi támogatása jelentősen ronthatja az Ankarával fennálló viszonyt. Franciaország megerősíti pozícióit Szíriában, hogy erőteljesebben fel tudjon lépni az Iszlám Állam ellen. A kurdok támogatásának a kérdése akár a két ország közötti diplomáciai csörte kialakulásához is vezethet. (Reuters, angol, 03.30.)

EU-Törökország csúcstalálkozó

Az Unió valószínűleg újabb forrásokat fog biztosítani Törökországnak, hogy megfelelően tudja kezelni a szíriai menekültek beözönlését. Mindemellett az EU vonakodik a mélyebb kereskedelmi kapcsolat kiépítésétől, és a vízummentesség megadásától is.  (Reuters, angol, 03. 26.)

Németország kifejezte nemtetszését Törökország szíriai beavatkozása miatt

Angela Merkel elfogadhatatlannak tartja a török beavatkozást Afrin városában, és Oroszország tétlenkedését is bírálta a gútai támadások miatt. (Reuters, angol, 03.21.)

Törökország nem ért egyet az Egyesült Államokkal a szíriai Manbij városával kapcsolatban

Törökország  sajátságos politikájával  a többi NATO-tagország sem ért egyet. Legutóbb Manbij városának jövőbeli ellenőrzése kapcsán került a világsajtóba az erdogani vezetés. A török hadsereg a YPG-ellenes hadjáratának keretében megállíthatatanul nyomul előre a város irányába. Ankara ezen lépése azonban  komoly fejtörést jelent Washington számára, ugyanis amerikai csapatok állomásoznak a várostól keletre. (Reuters, angol, 03.21.)

Törökország intelme az Európai Parlament felé

A Parlament indítványában hangsúlyozta, hogy “az Egyesült Nemzetek által felsorolt ​​terrorszervezetek legyőzésére kell összpontosítani”. Törökország úgy tekint a YPG-re,  mint egy olyan terrorista szervezetre, mint ami a Törökországi ​​Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) szíriai ága. A PKK három évtizede vív kemény küzdelmet Ankarával szemben. (Reuters, angol, 03. 15.)

A szíriai konfliktus a török lírára is nagy hatással van

A török líra rekord alacsony szinten áll az euróval szemben, a kötvényhozamok pedig az elmúlt három hónapban magas szintre kúsztak fel. A török államháztartás, benne a folyó fizetési mérleg is gyors romlásnak indult. (Reuters, angol, 03. 13.)

Aszad elnök meglátogatta a Kelet-Gútában állomásozó kormányerőket

„Amelyik harckocsi egy métert halad előre, megváltoztatja a világ politikai térképét” – jelentette ki Aszad, mert a damaszkuszi  rezsimhez hű csapatok az elmúlt hónapokban sikeresen visszafoglalták az Allepótól keletre lévő lázadók által birtokolt enklávét. (2018.03.19.)

Trump elnök befagyasztaná a Szíriának szánt támogatást

A Fehér Ház nem erősítette meg a Wall Streat Journal által közölt információt.  Trump elnök március 29-én Ohio államban tett látogatása során tartott beszédében kijelentette, hogy „amilyen hamar csak lehetséges, kivonja az amerikai csapatokat Szíriából.” (2018.03.31.)

Észak-Afrika

Több állam is rendszeresen megszegi az ENSZ Líbiára vonatkozó fegyverembargóját

Az ENSZ legfrissebb jelentése szerint egyes arab államok nyíltan megszegik a nemzetközi közösségnek az észak-afrikai országgal szemben fenntartott fegyverembargóját. A kiszivárgott beszámoló szerint Egyiptom és az Egyesült Arab Emirátusok fegyverekkel támogatják a Líbiai Nemzeti Hadsereget irányító Khalifa Haftart. Egy korábbi jelentés már tavaly júniusban is kiemelte, hogy az Emirátusok fegyverekkel látják el a tobruki Képviselőházzal szövetséges Haftart. Líbiával szemben a 2011-es Kaddáfi-ellenes harcok kirobbanása óta fegyverembargót tart fenn a nemzetközi közösség. (Al-jazeera. angol. 03.20)

Kiújuló harcok Líbia déli területein

A Haftar vezette Líbiai Nemzeti Hadsereg megindította „Law enforcement” névre hallgató műveletét az észak-afrikai ország déli területein. A katonai fellépés célja, hogy megtisztítsák az ország déli területeit a külföldi (szudáni, csádi) fegyveresektől. A JEM, FACT és más fegyveres csoportok évek óta jelen vannak az országban, és aktívan részt vettek az egymással viaskodó két tömb (tripoli kormányzat, Haftar és a Képviselőház) fegyveres támogatásában. A hadművelet első szakasza a Nemzeti Hadsereg által megfogalmazott ultimátum lejártát követően március 19-én vette kezdetét. Március 25-én a Líbiai Nemzeti Hadsereg Mig-24-es harci repülői hajtottak végre több támadást a csádi ellenzéki erők (CCMSR) kezében lévő ellenőrző pont ellen. Mindeközben a Tripoliban székelő Elnöki Tanács megpróbálja csökkenteni a felek között fennálló feszültséget. Faiez al-Szarradzs kormányfő (a nemzetközi közösség által elismert kormány vezetője) egy bizottságot állított fel, amelynek célja a felek közötti egyeztetések lefolyatása, és az ország déli területein felerősödő feszültség csökkentése. (Libya Herald, angol. 03.29)

Dél-Szudán csatlakozna az Arab Ligához

Az egyiptomi külügyminiszter, Sameh Shukry március 12-én a dél-szudáni Jubában találkozott Salva Kiir elnökkel. A két politikus közötti megbeszélés tárgya Salva Kiir elnök azon kérése volt, amelynek értelmében Dél-Szudán csatlakozna a kairói központú Arab Ligához. A találkozón ezenfelül szóba került a két ország közötti kapcsolatok javításának a lehetősége, valamint a régióban egyre nagyobb aggodalmat keltő – jelenleg még építés alatt álló – Nagy Etióp Újjászületés Gátja. (al-jazeera. angol. 03.20)

Omar al-Bashir–al-Szíszí találkozó Kairóban

Március 19-én Omar al-Bashir szudáni elnök találkozott egyiptomi kollégájával, Abdel Fattáh al-Szíszível. A két Nílus-parti ország vezetője közötti megbeszélések központi kérdése a jelenleg is építés alatt álló Nagy Etióp Újjászületés Gát volt. Egyetértettek abban, hogy az etiópokkal közösen egy mindenki számára előnyös helyzetet kell teremteni. A szudáni elnök elismerően nyilatkozott az al-Szíszí-féle vezetésről, valamint szerencsét kívánt egyiptomi kollégájának a hónap végén tartandó elnökválasztáshoz. (Al-jazeera. angol. 03.22)

Putyin elfogadta a kartúmi meghívást

Vlagyimir Putyin orosz elnök elfogadta Omar al-Bashir elnök meghívását, adta hírül a szudáni állami média. Bashir gratulált Putyinnak, aki már korábban világossá tette elköteleződését a szudáni energia-, kőolaj-, földgáz- és aranykitermelésbe történő orosz befektetések növelés mellett. (Reuters. angol. 03.22)

Kartúm meghosszabbította a fegyverszünetet a lázadó tartományokkal szemben

Kartúm kiterjesztette a Kordofán, Kék Nílus és Dárfúr tartományok felé fennálló, egyoldalúan deklarált fegyverszünetet. Hivatalosan a tűzszünet március végéig állt volna fent, ezt az időpontot hosszabbította meg a szudáni vezetés június végéig. (Reuters. angol. 03.29)

Régi-új elnök Egyiptom élén

Az előzetes eredmények szerint Abdel Fattáh al-Szíszí elnök nyerte meg a március 26-a és 27-e között tartott elnökválasztást. Az újraválasztott elnöknek a következő ciklusában szembe kell néznie mind az egyre romló gazdasági helyzettel, mind pedig a Sínai-félszigeten megjelenő olyan szélsőséges csoportokkal, mint az Iszlám Állam egyiptomi ága. (al-Jazeera. angol.03.29)

Síita félhold

Szabadkereskedelmi megállapodás

Bilaterális szerződést írt alá Iszlámábádban Mohammad Dzsavád Zaríf iráni külügyminiszter. A megállapodás értelmében Irán és Pakisztán között szorosabb együttműködés jön létre a kereskedelem és a terrorral szembeni fellépés terén. Pakisztán kiemelt fontossággal bír Teherán számára, a jelenlegi külügyminiszter immár hetedik alkalommal látogatott el Irán délkeleti szomszédjához. (Farsnews 03.12)

„Mindenki meg fogja bánni a nukleáris megállapodás összeomlását” – mondta Haszán Rouhani iráni miniszterelnök Teheránban, Jean-Yves Le Drian francia külügyminiszterrel való találkozása során. Rouhani kifejtette, a térség stabilitásának és biztonságának egyik alapja a JCPOA (nukleáris megállapodás) megmentése, „mely bizonyítaná a világ számára, hogy a tárgyalások és a diplomácia a legjobb mód a konfliktusok rendezésére”. Irán és az 5+1 országok (Egyesült Államok, Oroszország, Kína, Nagy-Britannia, Franciaország és Németország) között már 2015. óta tartottak az egyeztetések a perzsa állam atomprogramjáról, melyek során 2016-ban megállapodást írtak alá. Donald Trump hatalomra kerülésével azonban felvetődött az egyezmény újratárgyalása. (Farsnews 03.13)

„Európa, különösen Franciaország elfogadja és elismeri a nukleáris megállapodást” –fejtette ki Jean-Yves Le Drian francia külügyminiszter teheráni látogatása során. Le Drian iráni partnerének a kijelentéseire reagált ezzel, és felszólította az Európai Unió országait Irán támogatására. (Farsnews 03.14)

Jemeni fegyverszálítmányok

Fegyverek Jemenbe csempészésével vádolta meg az iráni vezetést a francia külügyminiszter, Jean-Yves Le Drian. A vádakra reagálva Bahram Ghashemi, Irán külügyi szóvivője abszurdnak és hazugságnak nevezte, hogy az iszlám köztársaság bármiféle fegyvert is eladott volna a polgárháború sújtotta Jemennek. Továbbá kifejtette, hogy egy olyan ország számára (Franciaország), mely Szaúd-Arábiának exportál fegyvert, természetes, hogy a szaúdi légi támadásokat önvédelemnek tekintik, és az is, hogy Jement bűnbaknak állítják be. (MEHR News 03.30)

Az EU egységes a JCPOA megőrzésében – mondta Federica Mogherini, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, valamint kijelentette, hogy az Európai Unió a saját érdekeit kívánja érvényesíteni a tárgyalások során. A főképviselő kijelentései alapvetően Washington felé irányultak, ugyanis Trump elnök csak május 12-én fogja eldönteni, hogy az Egyesült Államok részt kíván-e venni a közös átfogó akcióterv (JCPOA) tárgyalásában vagy sem. (MEHR News 03.20)

Moszul újjáépítése a kulcs az Iszlám Állam legyőzésében

Megkezdődtött a romok eltakarítása a nagyobb iraki városokban, köztük Moszulban is. Mohammad Shaban, Nyugat-Moszul polgári védelmében szolgáló tiszt szerint, ha 6 hónapon keresztül megállás nélkül dolgoznának, akkor sem fejeznék be a munkálatokat. Az ENSZ fejlesztésért felelős bizottságának (UNDP) adatai szerint legalább 700 millió dollárra van szükség Moszul teljes újjáépítéséhez. (Gulf News 03.31)

Megnyílnak a repterek

Ha rövid időre is, de újból megnyílnak a nemzetközi légiforgalom előtt az Irak kurd területein lévő repterek, jelentette be Haider Al Abadi iraki miniszterelnök. A szeptemberi kurd népszavazás óta Bagdad elhatárolódott a kurd lakosságtól, valamint megpróbálta elszigetelni ezeket a területeket. Az indulatok lecsillapítása az iraki központi vezetés számára is fontos feladat. (Gulf News 03.13)

A Közel-Kelet Hírösszefoglaló szerkesztőségi tagjai: Halasi Gábor (szerkesztő, É-Afrika), Shadeh Fadi (Levante), Lázin Áron (Síita félhold), Vincze Patrik (Törökország), Banos Benjámin (Törökország), Varga Zsolt (szíriai konfliktus)

Afganisztán sorsát hosszú távon meghatározó lépéseket fogalmazott meg február végén Ashraf Ghani, Afganisztán elnöke.

Régóta terítéken vannak az esetleges béketárgyalások a tálibokkal, azonban eddigiekben a hiányzott a megfelelő platform a tárgyalások megkezdéséhez. Az ország számára több szempontból is fontos lenne megállapodásra és békére jutnia a radikális iszlamista mozgalom tagjaival. Egyrészt, az ország biztonsági helyzete a tálibok által elkövetett támadások miatt kaotikus állapotban van. Másrészt, Pakisztán már régóta szorgalmazza a két fél közötti béketárgyalások megkezdését, így ez talán enyhülést hozhat Afganisztán és Pakisztán közötti nézeteltérésekben is. Ugyanezen a konferencián Ghani felajánlást tett a tálibok felé, hogy elismeri a csoportot, mint legális politikai párt. Ez a felajánlás Ghani szerint a kezdő lépcsőfoka lehet a több mint 16 éve dúló konfliktus lezárásának.

Ez a megnyilvánulás jelentősnek nevezhető Ghani részéről, aki a múltban rendszeresen terroristának és lázadóknak nevezte a tálibokat. Habár korábban már felajánlotta, hogy tárgyalásokba bocsátkozna a tálibok kisebb csoportjával, akik elfogadnák a békét, a tárgyalások mégis kudarcba fulladtak. Az USA 2001-es beavatkozásának köszönhetően a tálibokat eltávolították az ország vezetéséből. A beavatkozás után a harc, hogy visszakerülhessenek a hatalomba, egyre vérsebbé vált. A mozgalom vezetői felajánlották; ha visszakerülhetnek az ország vezetésébe, akkor tárgyalásokba kezdenek az Egyesült Államokkal, de Kabullal nem voltak hajlandók tárgyalni.

Az elnök javaslatai között szerepelt egy azonnali tűzszünet a két fél között, továbbá szó esett a foglyok szabadon engedéséről is, valamint egy új választás kiírásáról és alkotmányos felülvizsgálatról. Ghani azt is felajánlotta, hogy segítséget nyújt a reintegrációban, valamint a szankciók megszüntetésében. Mindezt abban az esetben, ha a tálibok felszámolják az erőszak alkalmazását, elismerik az afgán kormányt és tiszteletben tartják a jogállamiságot.

Ghani ajánlatát természetesen az USA sem hagyta kommentár nélkül. A bejelentés talán csak növelni fogja azt a szakadékot, ami Kabul és Washington között keletkezett. Az év elején Donald Trump bejelentette, hogy Washington nem hajlandó tárgyalásokba kezdeni a tálibokkal, az általuk folytatott folyamatos támadások és erőszak alkalmazása miatt.

Míg az USA ellenzi a béketárgyalásokat, addig Pakisztán örömmel fogadta a tárgyalások megkezdését, amit a szomszédos ország már régóta szorgalmazott. Kabul sűrűn megvádolta azzal Pakisztánt, hogy támogatja a tálibokat, de a szomszédos Pakisztán ezt végig elutasította, sőt többször is kihangsúlyozta, hány pakisztáni állampolgár életét oltották ki a mozgalom tagjai. Ghani felismerve a diplomáciai támogatás és nyomás előnyét, békejobbot nyújtott Pakisztán felé. Az elnök úgy fogalmazott a február végén megrendezett kabuli konferencián: „Készek vagyunk elindítani a tárgyalásokat Pakisztánnal és elfelejteni a múlt keserű eseményeit”.

A jelenleg megfogalmazott javaslatok elfogadásánál és a tárgyalások megkezdésénél már nehézségékbe is ütköztek. A kormány kikötése volt, hogy a békefolyamat bármelyik részében nők is részt vehetnek. Azonban a tálibok az iszlám fundamentalista értelmezése alapján a nőket másodrangú polgárként kezelik, így amíg nők is részt vehetnek a tárgyalásokban, a tálibok távol fognak maradni a tárgyalóasztaltól. Ghanira hárul a kényes feladat, miszerint valahogy puha lépésekkel rá kell bírnia a tálibokat a tárgyalásokra, miközben nem veszíti el jó hírnevét az ország liberális, nyugati szövetségesei között.

Az ország számára sorsdöntő lehet a tálibokkal történő megegyezés. Az afgán lakosság túl sokat szenvedett már a mozgalom tagjai által alkalmazott terror miatt. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az az éhségsztrájk, ami a napokban vette kezdetét. Több tucat afgán állampolgár csatlakozott az éhségsztrájkhoz, amivel céljuk, hogy felhívják a figyelmet a Helmand tartományt érő folyamatos erőszakra. Olyan erőszakos cselekményekre, mint ami március 23-án történt a tartomány fővárosában, mikor is egy autóba rejtett bomba robbant fel a sportpálya mellett, ezzel megölve több mint 20 embert. A merénylet nem sokkal a békatárgyalások bejelentése után következett be. Egyelőre az afgán kormány nem reagált sem a sztrájkra, sem a támadásra, aminek következménye lehet, hogy egyre több dühös és reményvesztett állampolgár fog az utcákra vonulni a jövőben, annak érdekében, hogy kifejezze elégedetlenségét.

PESCO

Mérföldkő a CFSP-ben

Március 6-án az Európai Tanács elfogadta a PESCO első 17 közös projektjét, amivel az EU védelmi együttműködése új fázisába lépett. A projektek három kategóriába sorolhatók: kiképzés és közös gyakorlatok, műveleti területek, és összhaderőnemi képességfejlesztés. Szerepel közöttük közös eszközök fejlesztése, missziós kiképzőközpont felállítása, a tengeri jelenlét és megfigyelés erősítése, valamint közös kibervédelmi adatbázis és gyorsreagálású csapatok felállítása.

PESCO és EDF

A PESCO-t (Permanent Structured Cooperation) 2017. december 11-én hozta létre az Európai Tanács 25 tagja azzal a céllal, hogy egy integrált, szerződésalapú védelmi együttműködési felületet biztosítsanak a tagállamok számára. Alapvetéseit tekintve leginkább a NATO Smart Defence programjához hasonlít. A PESCO legfőbb döntéshozója és felügyelője a Tanács, azonban az egyes projekteket érintő kérdésekben a résztvevő tagállamok határozhatnak. Az eddig meghirdetett 17 projekt mellé még idén újabbak csatlakoznak, illetve júniusban döntenek konkrét irányítási-szabályozási kérdésekről az egész PESCO-t illetően.

Az EDF (European Defence Fund – Európai Védelmi Alap) 2017. nyarán jött létre a védelmi eszközök közös gyártásának és fejlesztésének támogatására. Az Alapba 2020-tól 5,5 milliárd eurót különítenek el, amely legalább három tagállam közös fejlesztési projektjeire használható fel. Az alap célja egy összehangolt védelmi iparág kialakítása, amivel – becslések szerint – akár 100 milliárd eurót takaríthatnának meg a tagállamok éves szinten. Ugyanakkor az EDF minden projektnek maximum 20%-át finanszírozza, a maradékot a résztvevő tagállamoknak kell fizetniük – a PESCO esetében azonban a költségek 30%-a finanszírozható az Alapból.

Frederica Mogherini sajtótájékoztatójában külön figyelmet szentelt annak, hogy az EU kollektív biztonságát garantáló lépések sosem a NATO – vagy egyéb – védelmi szervezetek rovására, hanem annak kiegészítéseként jönnek létre. Az Unió nem katonai szövetség, a védelempolitikai együttműködés kialakítása tehát nem a NATO konkurrenciájaként jön létre, hanem a tagállamok együttműködésének és hatékonyságjavításának eredményeképpen. A PESCO egyik kiemelt programja az európai katonai mobilitás javítása, ami a két szervezet közös vállalása: lényege, hogy Európában hatékonnyá tegyék a szövetséges csapatmozgásokat.

Márciusi közlemények és csúcstalálkozók

Március 22-én az Európai Tanács következtetéseket fogadott el a március 4-én Salisburyben elkövetett merénylettel kapcsolatban. A kiadott közleményben az Európai Tanács a leghatározottabban elítélte az eseményt, és felajánlotta segítségét az Egyesült Királyságnak a nyomozás lefolytatásához. Súlyos biztonsági problémának tartja, hogy Oroszország áll a merénylet hátterében, valamint felhívta a figyelmet arra, hogy az Európai Uniónak meg kell erősíteni a vegyi, radiológiai, biológiai és nukleáris támadásokkal szemben a védelmi képességeit, és mélyíteni kell ezen a területen a tagállamok közötti és a NATO-val való együttműködést. Ezenkívül a hibrid fenyegetések kezelése is kiemelten fontos, például a kiberkérdések, a stratégiai kommunikáció és az elhárítás területén.

Március 26-án a bulgáriai Várnában EU-Törökország vezetői szintű találkozót rendeztek Az Európai Tanács elnöke, Donald Tusk, az Európai Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker, és a bolgár miniszterelnök, Bojko Boriszov fogadták a török elnököt, Recep Tayyip Erdogant. Megállapodás született a migrációs együttműködés folytatására; az EU vezetői jelezték, hogy az Unió hajlandó további támogatásokat tenni a menekültek helyzetének javítása érdekében. Törökország szíriai beavatkozásával kapcsolatban azonban az EU aggodalmát fejezte ki, különösen a török ellenőrzés alatt álló Afrín régiót illetően. Az EU felkérte Törökországot a polgári lakosság védelmére, valamint a humanitárius segélyek célbajuttatásának segítésére. Szintén aggályokat fejeztek ki jogellenes földközi-tengeri és égei-tengeri török tevékenység miatt, emlékeztették Törökországot arra, hogy köteles a kapcsolatok normalizálására és a jó kapcsolatok fenntartására, valamint kiálltak Ciprus mellett. Hangsúlyozták azt is, hogy tagjelöltként Törökországnak kötelezettsége a demokratikus alapjogok biztosítása. Az EU felkérte Törökországot, hogy működjön együtt az Európa Tanáccsal a jogállamiság védelme érdekébe.

Bojko Boriszov, Donald Tusk, Recep Tayyip Erdogan és Jean-Claude Juncker Várnában / Forrás: eeas.europa.eu

Szankciók

A Tanács 2018. március 12-én hat hónapra meghosszabbította az ukrajnai események miatt bevezetett Oroszország elleni szankciókat, így a korlátozó intézkedések 2018. szeptember 15-ig vannak hatályban. Az „Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét aláásó vagy fenyegető intézkedések” miatti szankciók a következőkre vonatkoznak: vagyoni eszközök befagyasztása, utazási tilalom, 150 személy és 30 szervezet.

Az orosz gazdaság bizonyos ágazatait érintő gazdasági szankciók 2018. július 31-ig vannak érvényben, míg a Krím és Szevasztopol területére vonatkozó – azok jogellenes annektálása miatt bevezetett ­intézkedések 2018. június 23-ig.

Március 19-én a Tanács további négy, a szíriai rezsimhez köthető személyt vett fel a szankciós listájára: egy magasrangú katonai vezetőre és három tudósra terjesztették ki a korlátozásokat. Mindegyiküknek szerepe lehet a civilek ellen bevetett vegyi fegyverek fejlesztésében és alkalmazásában. Ezek a lépések összhangban vannak az EU-nak azon politikájával, amelynek értelmében fel kíván lépni a vegyi fegyverek terjesztése és felhasználása ellen.

EU a világban

Közel-Kelet

Március 6-án az Unió kül-és biztonságpolitikai főképviselője, Federica Mogherini és az EU humanitárius segítségnyújtásáért és válságkezelésért felelős biztosa, Hrisztosz Sztilianidesz nyilatkozatott adtak ki a kelet-gútai eseményekkel kapcsolatban. A közleményben kiemelték, hogy a damaszkuszi kormány és szövetségeseik a 30 napos tűzszünet életbeléptetésére felszólító 2401-es ENSZ BT határozat ellenére tovább folytatták az offenzívájukat. Bár a beszámoló pozitív lépésként ismerte el a segélyszállítmányok beengedését a területre március 5-én, a dokumentum azt is kiemeli, hogy a kormányerők több szükséges orvosi felszerelést is eltávolítottak a szállító konvojról; ezzel a lépésével a szíriai kormány nyíltan megsértette a nemzetközi humanitárius jogot. Végezetül kiemelték, hogy az Európai Unió folytatni fogja a munkát a BT határozat teljeskörű végrehajtásának az érdekében.

Március 15-én Federica Mogherini nyilatkozatott adott ki a szíriai eseményekkel kapcsolatban. Kiemelte, hogy bár az ország egész területén humanitárius krízissel kell szembenézni, a helyzet különösen rossz Kelet-Gútában, Idlibben és Afrínban. A főképviselő nyilatkozatában újra felszólította a harcban álló feleket, hogy tegyenek eleget a 2401-es BT határozatban szereplő tűzszünet betartására. Továbbá szólt az asztanai folyamatot garantáló hatalmakhoz (Iránhoz, Oroszországhoz és Törökországhoz), hogy tegyenek eleget a megállapodásban foglalt feladataiknak. A dokumentumban az Unió leszögezte, hogy a konfliktust nem lehet katonai úton megoldani.

Az Európai Unió 50 millió eurónyi támogatást jelentett be a libanoni biztonsági szektor számára március 15-én Rómában, mely jól mutatja az Unió elkötelezettségét Libanon biztonsága mellett. A csomag keretében biztosított 50 milliós támogatásból 46,6 millió eurót fordítanak a jogállamiság előremozdítására, a fennmaradó összegből pedig a terrorizmus elleni közdelem erősítését és a reptéri védelmet kívánják biztosítani. Az új csomag része annak a hosszú távú elköteleződésnek, melynek keretében 2006 óta az EU 85 millió eurót biztosított a közel-keleti ország biztonsági helyzetének a javítására.

Közép-Ázsia

Március 9-én Brüsszelben hatodik alkalommal tartották meg az EU-Tadzsikisztán Együttműködési Bizottság találkozóját. A tárgyalásokon a két fél megerősítette, hogy tovább erősítik a kapcsolataikat az EU-Tadzsikisztán partnerségi és együttműködési megállapodás keretében. A találkozó lehetőséget biztosított a feleknek a véleménycserére az EU új közép-ázsiai stratégiájával kapcsolatban is: az Unió és Tadzsikisztán egyetértett abban, hogy közösen folytatják a munkát az afganisztáni békefolyamatok támogatásában. Az EU ugyanakkor kritikát is megfogalmazott Tadzsikisztánnal szemben; elsősorban a tádzsikisztáni civil társadalom egyre szűkülő lehetőségeit emelete ki.

Március 27-án az üzbegisztáni Taskentben tartott Afganisztán- konferencián részt vett Federica Mogherini, az Unió kül-és biztonságpolitikai főképviselője is. Az ülés során a főképviselő többek között megbeszélést folytatott Ashraf Ghani afgán elnökkel. Mogherini hangsúlyozta, hogy az EU támogatja az afgán elnöknek a tálibok felé intézett átfogó békeajánlatát, illetve kiemelte, hogy az Unió továbbra is jelentős pénzügyi és politikai támogatást fog nyújtani az afgán gazdasági és társadalmi fejlődés előremozdítása érdekében.

Posztszovjet térség

Március 16-án Federica Mogherini kiadta a Krím-félsziget négy éve tartó orosz megszállásával kapcsolatos EU nyilatkozatot. A főképviselő hangsúlyozta, hogy az Európai Unió továbbra is jogellenesnek tartja a Krím Oroszország általi annektálást. Azt is kiemelte, hogy Brüsszel kitart Ukrajna szuverenitása és területi integritásának sérthetetlensége mellett, illetve felhívta a figyelmet, hogy az elmúlt négy évben jelentősen romlott a félszigeten élő kisebbségek (tatárok, ukránok) jogi helyzete. Március 19-én az Európai Külügyi Szolgálat által közétett nyilatkozat kiemeli, hogy az EU nem ismeri el jogszerűnek a Krím-félszigeten is megtartott március 18-ai orosz elnökválasztást, hiszen eleve a félsziget Oroszországhoz való csatolását is illegitimnek tartja.

Brexit

Március elején az Európai Tanács elnöke, Donald Tusk találkozott Theresa May brit miniszterelnökkel Londonban. A megbeszélés célja a Brexit-tárgyalások előmozdítása volt. Több fontos téma mellett szóba került  Észak-Írország jövőbeli helyzete is. Ezt követően Tusk március 7-én jelentette be a tárgyalás eredményeit és egy 16 pontból álló iránymutatás-tervezetet bocsátott ki. A tervezetben az egyetlen lehetséges jövőbeli modellnek az Unió és az Egyesült Királyság közötti szabadkereskedelmi övezet létrehozását jelölte meg. Tusk a javaslatban megemlíti a terror elleni küzdelem és a légi közlekedés területein történő további együttműködés fontosságát, illetve felkérte az Egyesült Királyságot az uniós K+F programokban való részvételre a kilépést követően is.

A tervezetet az Európai Tanács elnöke megküldte a többi 27 tagállam állam- és kormányfőinek, melyet azok az Európai Tanács (50. cikk) március 23-i ülésén el is fogadtak. A jövőben ez a döntés határozza meg az uniós tárgyalódelegáció céljait a Brexit-tárgyalások során. Ezt megelőzően az Általános Ügyek Tanácsába (50. cikk) megtárgyalták a kilépés első szakaszát lezáró megállapodást, melyet március 20-án el is fogadtak a miniszterek. A megállapodás a polgárok jogaira, a pénzügyi elszámolásra, az átmeneti időszakra és a kilépés egyéb körülményeire vonatkozik. Ezzel megkezdődhet a tárgyalás második szakasza, melynek során az Egyesült Királyság és az Európai Unió közötti jövőbeli kapcsolatot kell kialakítania a tárgyaló feleknek. Az EU hangsúlyozta, hogy a “lehető legszorosabb partnerségre törekszik” a kilépő britekkel, azonban ehhez az Egyesült Királyságnak is megfelelő partnerségi magatartást kell képviselnie. 

https://static.council-tvnewsroom.eu/4485dc2a-2d13-11e8-badd-bc764e092fac/21-03-18-118602-EUCO-Clip_on_Brexit_PRV.mp4

Forrás: consilium.europa.eu

Partnerkapcsolatok

2018. március 2. – A NATO elhatárolódik Putyin „elfogadhatatlan” fenyegetőzéseitől (Sánta György)

Vlagyimir Putyin orosz elnök március elsején mutatta be a legújabb stratégiai nukleáris fegyvereit, amelyeket kifejezetten a különböző NATO védelmi rendszerek ellen fejlesztettek ki. Ezeket a fegyvereket úgy reklámozza az orosz védelmi minisztérium, mint halhatatlan szuperfegyverek, amelyek minden védelmen áttörnek.

Erre reagált a NATO amikor kijelentette, hogy az ilyenfajta fenyegetőzés elfogadhatatlan és agresszív, emiatt a szövetség folytatni fogja az Oroszország elleni, elrettentésre alapuló politikáját, habár az erős fellépés ellenére mindig nyitott marad a tárgyalásokra.

2018. március 13. – Orosz fegyverzet-ellenőrök látogatása Észtországban (Rácz-Nagy Judit)

Észtország orosz fegyverzet-ellenőröknek mutatta be a térség átláthatósági kötelezettségek teljesítésének jelenlegi állapotát a Bécsi Dokumentum keretein belül. A 2011-ben kötött megállapodás 57 EBESZ tagállam közt a katonai átláthatóságot hivatott elősegíteni a  kölcsönös bizalom, közös államok közti éves ellenőrzések alapján, különös tekintettel a be nem vallott hadi képességekre, eszközökre és az ezeket érintő tevékenységekre, gyakorlatokra.

2018. március 14. – A NATO elítélte a Salisbury-ben történt idegmérges támadást (Petróczki Márk)

Az Egyesült Királyság tájékoztatta az Észak-atlanti Tanácsot arról, hogy a március 4-én, Salisbury-ben alkalmazott idegmérget Oroszország gyártotta, és nagy valószínűséggel ő is felelős a használatáért. A NATO ezután elítélte a támadást, ami a Szövetség alapítása óta az első példa volt egy idegméreg ilyetén alkalmazására a NATO területén belül. Így a NATO felszólította Oroszországot, hogy válaszolja meg a britek kérdéseit és segítse őket a nyomozásban.

2018. március 15. – A főtitkár éves jelentése (Petróczki Márk)

Jens Stoltenberg NATO-főtitkár idén is közzétette éves jelentését. A jelentés szerint a tagállamok betartották vállalásukat, így majdnem 5%-kal növekedtek a NATO védelmi kiadásai, így több felszerelést vásárolnak és nagyobb erőt fektetnek a NATO-missziókba a tagállamok. A jelentésben többek között szó esik a NATO és Oroszország közti feszült viszonyról és az abból fakadó NATO-lépésekről.

2018. március 18. – A NATO változásokat akar a júliusi csúcstalálkozón az orosz mérgezési ügy után (Sánta György)

Jens Stoltenberg a Die Welt nevű német napilapnak adott interjújában mesélt a NATO jövőbeli terveiről. A

Stoltenberg kijelentette, hogy a NATO-nak készen kell lennie arra, hogy bármikor fellépjen az egyre agresszívabb és kiszámíthatatlanabb orosz külpolitikával szemben. Továbbá a főtitkár elvárja, hogy a NATO-tagállamok átgondolják az Oroszországgal szembeni politikájukat, mivel az orosz doktrínákban egyre nagyobb szerepet kapnak a nukleáris fegyverek, így a júliusi csúcstalálkozón fontos döntéseket kell majd hozni a Szövetség jövőjével és védelmi képességeivel kapcsolatban.

Külön hangsúly volt Oroszország legújabb cselekedetein, amelyek a főtitkár szerint a Nyugat destabilizálására irányulnak. Erre példa az orosz ex-kettősügynök és lányának megmérgezése az Egyesült Királyságban a hónap elején. Habár Oroszország tagadja, hogy bármi közük is lett volna a mérgezéshez, Stoltenberg szerint az ilyen akciók beleillenek abba a mintába, amelyet az orosz külpolitika kapcsán figyeltek meg. Ezért is figyelmeztette Oroszországot a főtitkár, hogy a NATO mindig készen áll arra, hogy megvédje magát bármilyen támadás ellen, így az oroszoknak nem szabad elbízniuk magukat.

Végül Stoltenberg arról beszélt, hogy a hibrid hadviselés lehet az egyik témája a NATO-Oroszország Tanács következő ülésének, ahol reményei szerint eredményes tárgyalásra kerül majd sor az orosz diplomatákkal.

2018. március 27. – A NATO válaszlépései a Salisbury-ben történt idegmérges támadásra (Petróczki Márk)

A Salisbury-ben történt támadás 14-i elítélése után a NATO és partnerei további válaszlépésekre kötelezték el magukat Oroszországgal szemben, mivel az oroszok továbbra sem állnak konstruktívan az eset kivizsgálásához. Eddig 140 orosz diplomatát utasítottak ki a tagállamok és partnerek, Stoltenberg pedig további 7 személyt küldött el Oroszország NATO-ban résztvevő missziójától, majd lekorlátozta a résztvevők számát maximum 20-ra. Ennek ellenére a NATO elhivatott szeretne maradni az Oroszországgal való együttműködés felé, így a következő NATO-Oroszország Tanács ülését nem halasztják el.

Tagadhatatlan, hogy Kína jelenléte Afrikában bár nem újszerű, az ázsiai ország az utóbbi időben rohamosan növeli befolyását a fekete kontinensen. A hidegháború idején Kína elsősorban ideológiai úton és a közös gyarmati múlt által próbált kapcsolatokat kiépíteni Afrikával, azonban ezt mára felváltották az üzleti érdekek és egy pragmatikus magatartás. A nagyszabású folyamatot azonban számos kritika éri, és sokan beszélnek új kolonizációról. Jelenleg Kína a kontinens legnagyobb kereskedelmi partnere, illetve nagyban támaszkodik az afrikai piacokra, a természeti erőforrások folyamatos áramlása pedig elengedhetetlen a hazai termelés fenntartása érdekében. Az afrikai erőforrások Kína általi behozatala változatos; kiterjed például az olajra, a vasércre, a fára és a rézre. Kína ipari termékeket exportál, fejleszti az infrastruktúrát, közvetlen külföldi befektetéseket és milliárd dolláros hiteleket bonyolít le, mindezt természetesen az erőforrásokhoz való széleskörű hozzáférésért cserébe. Csak 2014-ben a kereskedelem értéke meghaladta a 200 milliárd dollárt. Ráadásul a kínai külföldi segélyek több mint felét Afrika kapja. Ez gyors és látható eredményekkel jár, valamint a nyugati befektetőkkel szemben Kína nem követeli meg az emberi jogok tiszteletben tartását, ami számos afrikai ország szemében vonzóbb alternatívává teszi.

Kétélű penge

A kínai gazdasági aktivitással foglalkozó írások általában két csoportba sorolhatók. Az egyik tábor szerint Kína kiszipolyozza Afrikát, és a látszólag előnyös kereskedelmi szerződések, gazdasági egyezmények valójában csupán Kína érdekeit tartják szem előtt, míg a fekete kontinens hosszú távú érdekei és lehetőségei sérülnek. Gyakori kritika például, hogy a helyi lakosok alkalmazása helyett Kína a saját állampolgárait foglalkoztatja a kormány által finanszírozott infrastrukturális beruházások esetén, holott Afrikában jelentős a munkanélküliség, így az embereknek nagy szükségük lenne tapasztalatra és jövedelemre. Fontos továbbá megemlíteni, hogy a kínai olcsó áruk elárasztják az afrikai piacokat, ezzel nehéz helyzetbe hozva a helyi termelőket. Gyakran lehet bírálatokat hallani olyan iparágakról is, amelyekben kínai vállalatok afrikai munkavállalókat foglalkoztatnak. A Human Rights Watch állításai alapján, a kínai tulajdonú rézbányák a zambiai munkásaikat túldolgoztatják, nem biztosítanak biztonságos munkakörülményeket, a panaszkodókat pedig megfenyegetik.

A másik megközelítés sokkal inkább üdvözli Kína növekvő gazdasági befolyását, és Afrika felemelkedésének a garanciáját látja a feltörekvő ázsiai országban. Ezzel párhuzamosan természetesen elutasítja az előbbi álláspontot, miszerint egy új gyarmatosításról és kizsákmányolásról lenne szó. Szerintük ugyanis ez a narratíva egyrészt nyugati szempontokon alapul, másrészt azon, hogy a nyugati országok egy riválist látnak Kínában. Valamint a déli kontinensnek elengedhetetlen egy hatékonyabb infrastruktúra a fejlődéshez, ásványkincsek tekintetében pedig sokkal többet termelnek, mint amennyit fel tudnának használni, így a cserével mindkettő fél jól járhat.

A gazdaságon túl

Kína mint a világ egyre nagyobb politikai befolyással bíró szereplője elismerésre és elfogadásra törekszik, különösen az olyan nemzetközi intézményekben, mint az ENSZ és a WTO. Kína vezetői igyekeztek erősíteni a különböző afrikai országokkal fennálló politikai kapcsolatokat, hogy elsősorban a világpolitika nyugati szereplőivel szemben hatékonyabban tudják képviselni érdekeiket. Afrika 54 országból áll, ez az ENSZ-en belüli szavazásokkor különösen értékessé teheti a kontinenst és az afrikai kapcsolatokat. Kína a hagyományos diplomáciára is nagy hangsúlyt fektet. Az afrikai vezetőkkel rendszeresen magas szintű csúcstalálkozókat szervez, és magas rangú kínai politikusok is számos látogatást tesznek a kontinensen; a kínai külügyminiszter első tengerentúli útja minden évben egy afrikai országba vezet. A nyugati országoknak figyelniük kell az afrikai kapcsolataikra, ugyanis a jövőben egy egyre jelentősebb versenytársra számíthatnak Kína személyében

Muhammadu Buhari nigériai elnök és XI Jinping kínai elnök egy aláírási ceremónián, Peking 2016.

Összefoglaló

Afrika korábbi kolonizációja számos szörnyűséggel járt, többek között elnyomó rendszerek fenntartásával, véres lázadásokkal, lappangó konfliktusokkal és a kontinens tartós lemaradásával. Sokak szerint ez nem csupán a múlt, és bár más keretek között, de a történelem újra megismételheti önmagát. Azonban most nem európai országok, hanem a dinamikusan növekedő Kína lesz a gyarmatosító. A helyzet azonban közel sem ilyen egyszerű, hiszen, bár Kína egy percig sem téveszti szem elől a saját érdekeit, nem avatkozik be az afrikai országok belügyeibe, illetve jelentős erőforrásokat fordít a fekete kontinens fejlesztésére. Európa érdeke egy stabil és gyarapodó Afrika, reméljük, hogy a kínai jelenlét ennek megvalósulását segíti és nem pedig hátráltatja majd a jövőben.