Biztonságpolitika.hu

Missziók

Palesztinai misszió meghosszabbítása

A Tanács 2018. június 30-ig meghosszabbította azon két misszió megbízatását, melyek a palesztin államépítés céljából jöttek létre és feladatuk az izraeli-palesztin konfliktus átfogó, kétállami megoldással történő rendezése. Az EUPOL COPPS (Palesztin Rendőrséget Támogató Európai Uniós Koordinációs Hivatal) 2006 januárja óta segíti a biztonság és az igazságszolgáltatás reformját, valamint a jogállamiság kiépítését. Az EU BAM Rafah (rafahi átkelőhelyen működő, határellenőrzést segítő uniós misszió) feladata, hogy harmadik félként legyen jelen és segítse a két állam közötti bizalomépítést.

Új iraki misszió

A Tanács koncepciót fogadott el egy új misszióról, mely az új iraki polgári válságkezelést segíti elő. A misszió az iraki hatóságoknak fog segíteni a biztonsági stratégia polgári végrehajtásában, emellett pedig az uniós tanácsadók támogatást fognak nyújtani a kiemelt nemzetbiztonsági területeken, például a terrorizmus, korrupció, politikai instabilitás, illetve a vallási és társadalmi polarizálódás témájában. A biztonsági stratégia egyik fő célja, hogy a jogállamiság keretei között megszilárdítsa a békét. Az iraki hatóságok megkeresésére a koncepció elfogadása után most megkezdődnek a misszió telepítésének előkészületei.

Líbiai misszió meghosszabbítása és kibővítése

A Tanács megállapította, hogy a közelmúltban tapasztalt erőszakos események veszélyeztetik Líbia stabilitását. Az Európai Unió szerint a líbiai válság nem oldható meg erőszak alkalmazásával. Ezzel párhuzamosan a Tanács meghosszabbította az EUBAM Líbia missziót 2018. december 31-ig, melynek a feladata a helyi hatóságoknak való segítségnyújtás a határigazítás, a bűnüldözés és a büntető igazságszolgáltatás területén. A misszió jelenleg előkészíti a polgári válsághelyzetek kezelésére vonatkozó terveket.

Védelempolitika

A Sophia hadművelet meghosszabbítása és kibővítése

A Tanács 2017. július 25-én 2018. december 31-ig meghosszabbította az EUNAVFOR MED Sophia művelet megbízatását. A Sophia hadművelet az Európai Unió haditengerészeti operációja, amely hozzájárul az embercsempészek és az emberkereskedők üzletszerű tevékenységének ellehetetlenítéséhez a Földközi-tenger déli-középső részén. Az Unió két támogató feladatot lát el: a líbiai partiőrség és a haditengerészet kiképzését, valamint elősegíti az ENSZ-fegyverembargó végrehajtását. A meghosszabbítással párhuzamosan a Tanács módosította a műveletet, amely immár kiterjed a képzésben résztvevők nyomon követésére, a líbiai illegális kőolajexport megfigyelésére és az információgyűjtésre, illetve az emberkereskedelemre vonatkozó információk megosztására a FRONTEX és EUROPOL hatóságokkal.

G20 – Terrorellenes küzdelem

Július elején a G20-ak csúcstalálkozóján a résztvevők terrorellenes akciótervet hoztak nyilvánosságra. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy minden terrorcselekmény elítélendő és a világ minden részén küzdeni kell ellene az ENSZ Chartával összhangban. A terv első része a nemzetközi elhivatottságról és a fokozott együttműködésről szól, amik magukba foglalják az információcsere és a határellenőrzés serkentését, a nemzetközi terrorellenes szervezetek segítését és a terrorizmus áldozatainak megfelelő ellátását, biztonságba helyezését. A terrorcsoportok finanszírozása, valamint a radikalizálódás és az internet felhasználása a szervezett bűnözés céljaira hosszabb külön tárgyalást kap. A G20 felszólítja az oktatási intézményeket, a médiát, a civil és üzleti közösségeket, illetve a vallási csoportokat, hogy tevékenységükkel segítsék megelőzni a radikalizálódást.

Külkapcsolatok

Az EU nyilatkozata a jeruzsálemi eseményekkel kapcsolatban

Július 22-én az Európai Unió nyilatkozatot adott ki a jeruzsálemi eseményekkel kapcsolatban. A közleményben az EU felszólítja Izraelt és Jordániát, hogy együttesen próbáljanak megoldást találni az erőszak visszaszorításra. A közel-keleti diplomáciai kvartett (Egyesült Államok, Oroszország, Európai Unió és az ENSZ) részeként az EU is figyelmeztette az érintett feleket, hogy próbáljanak maximális önuralmat tanúsítani az eseményekhez való hozzáállásukban.

Az EU elítéli a venezuelai választást

A július 30-án megtartott venezuelai alkotmányozó nemzetgyűlési választással kapcsolatban több Uniós szerv is állást foglalt. Az EU diplomáciai szolgálata és az Európai Bizottság a közleményükben komolyan vitatták a választás kimenetelét, illetve elítélték a túlzott és aránytalan erő alkalmazását. Antonio Tajani, az Európai Parlament elnöke még ennél is keményebb bírálatot fogalmazott meg. Közleményében leszögezte, hogy az EU nem fogja elismerni a vasárnap megtartott választásokat. Nicolás Maduro venezuelai elnök rendszere ellen április óta tartanak a tüntetések, amióta tucatnyi tüntető életét vesztette, több száz pedig megsebesült.

Partnerkapcsolatok

2017. július 5.

Jens Stoltenberg főtitkár üdvözölte Elżbieta Bieńkowska Európai Biztost, aki ezt követően eligazította az Észak-atlanti Tanácsot az európai védelmi cselekvési tervet és az Európai Védelmi Alapot érintő legújabb fejleményekről. Bieńkowska látogatása a NATO és az EU közötti aktív párbeszéd része, ami tanúskodik a kölcsönös átláthatóságról és a szoros koordinációról.

Egy éve írták alá a NATO-EU együttműködésről szóló nyilatkozatot, melynek értelmében a NATO és az Európai Unió jelenleg is tárgyal az együttműködés kiterjesztéséről. Stoltenberg többször hangsúlyozta, hogy egy erőteljesebb európai védelemi stratégia hozzájárulna a terhek egyenlőbb elosztásához és megerősítené a Szövetséget. Az európai védelmi cselekvési terv és az Európai Védelmi Alap hozzájárulhat ahhoz, hogy Európa biztonságosabbá váljon azáltal, hogy értékes lehetőségeket kínál az új védelmi képességek kifejlesztésére és a piaci széttagoltság csökkentésére Európában.

2017. július 9-10.

Az ukrán különleges partnerségi megállapodás 20. évfordulója alkalmából Kijevbe látogattak az Észak-atlanti Tanács követei és Jens Stoltenberg, a NATO főtitkára. A NATO-Ukrajna Bizottság ülésén a főtitkár megköszönte Ukrajna részvételét az afganisztáni, iraki és koszovói NATO-missziókban és az ország aktív közreműködését a szomáliai kalózkodás visszaszorításában. Ezekkel is hangsúlyozva a NATO-Ukrán partnerség kétoldalúságát.

A közös sajtótájékoztatón Stoltenberg aggodalmát fejezte ki a minszki megállapodás sikerességét illetően a jelenlegi kelet-ukrajnai helyzet kapcsán. A harcok továbbra is folytatódnak, már közel 10 000 ember vesztette életét, ebből 3000 fő civil áldozat. A főtitkár beszélt az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) tűzszünet betartását ellenőrző tevékenységének akadályozására irányuló fenyegetésekről. Ezt követően kiemelte, hogy Minszk csak akkor hozhatja el a békét, ha Oroszország visszavonja több ezer katonáját a térségből és felhagy a milíciák felfegyverzésével.

A kijevi találkozó során a két vezető felülvizsgálta a NATO Átfogó Segítségnyújtási Csomagját Ukrajna számára. Új területként hozták be a vezetés-szervezés, orvosi rehabilitáció és kibervédelem támogatása mellett a műholdas kommunikációs felszerelésekről való gondoskodást. A napokban pedig használatba került az a Szövetség által rendelkezésre bocsájtott felszerelés, amely a kulcsfontosságú kormányzati intézményeket segíti a kibertámadások felderítésében.

2017. 2017. július 12.

Az Észak-atlanti Tanács (NAC) elítélte Észak-Korea interkontinentális ballisztikus rakétájának kilövését, melyet július 4-én hajtottak végre.  A rakéta kilövése többszörösen megsértette az ENSZ Biztonsági Tanácsának több határozatát, emellett egyértelmű demonstrációja volt az egyre növekvő fenyegetésnek, mely magát a NATO-t, de a globális békét és biztonságot, valamint a globális non-proliferációs rendszert is érinti. A nyilatkozatban hangsúlyozták továbbá, hogy a NATO támogatja az ENSZ-en belül zajló további erőfeszítéseket az Észak-Koreát érintő további szankciók alkalmazását illetően. Ezen felül felszólítottak a már érvényben lévő szankciók teljes körű alkalmazására és a nyomásgyakorlásra Észak-Koreával szemben.

Műveletek

2017. 2017. 2017. július 7.

A NATO fokozott légtérrendészeti programjának keretében Olaszország Eurofightereket küldött Bulgáriába, amik egészen októberig fognak a bolgár MiG-29-esekkel együtt járőrszolgálatot teljesíteni. Így a bolgár légtér biztonságosabbá tétele mellett a két nemzet pilótáinak esélyük nyílik javítani a kooperációs képességeiket.

2017. 2017. 2017. július 19.

Montenegró, a Szövetség legfrissebb tagja a NATO Euro-atlanti Katasztrófa-reagálási Koordinációs Központjától kért segítséget a Lustica-félszigeten tomboló tűzvész miatt, ami emberek százait veszélyeztette. A szervezet tagjai gyorsan reagáltak a montenegrói segítségkérésre: Izrael kettő, Ukrajna egy tűzoltó repülőgéppel; Bulgária és Svájc pedig egy-egy helikopterrel járult hozzá a tűzoltáshoz. „Ez az, amiről az euro-atlanti szolidaritás szól” – mondta büszkén Stoltenberg főtitkár.

A dél-szudáni kormány által tavasszal meghirdetett fegyverszünet ellenére sem szűntek meg a fegyveres összecsapások az országban. El Ghassim Wana, az ENSZ békefenntartó misszióiért felelős főtitkárhelyettese számolt be erről július 20-án az ENSZ Biztonsági Tanácsának. A beszámoló szerint Equatoria-ban és Felső-Nílus tartományban továbbra is folyamatosak az összecsapások a kormányerők és az ellenzéki milíciák között. A helyzetet súlyosbítja, hogy a négy éve tartó harcok következményeként élelmiszerhiány alakult ki az országban. 2017. februárjában az ENSZ Dél-Szudán több régióját is éhínség sújtotta területté nyilvánította.

Függetlenség, etnikai konfliktus, polgárháború

A kisebb-nagyobb megszakításokkal majd fél évszázadig tartó függetlenségi háború lezárásaként 2005. januárjában megszületett az átfogó békemegállapodás a kartumi kormány és a dél-szudáni felkelők között. Ennek értelmében egy 5 éves átmeneti periódus indult meg. Az átmeneti időszak lezárásaként népszavazást kellett tartani a déli területeken a függetlenségről. A 2011. januárjában tartott sikeres referendum következményeként 2011. július. 9-én megszületett a Dél-szudáni Köztársaság. A függetlenség kikiáltását követően a friss állam azonnal megindult a széthullás útján. Egységes déli identitás hiányában, felerősödtek a törzsekhez köthető azonossági tudatok. Ennek következményeként a végletekig kiéleződött a viszony a két legnagyobb létszámú törzs között. A lakosság 35%-át kitevő dinkák (a legnagyobb lélekszámú dél-szudáni népcsoport), már a függetlenségi harcok idején dominálták a déliek fő politikai szervezetét az SPLM-t (Sudan People’s Liberation Movement), valamint annak katonai szárnyát az SPLA-t (Sudan Poeple’s Liberation Army). A dinkák túlzott dominanciája félelmet váltott ki a lakosság 15%-át kitevő nuerekből. A déliek megosztottságára már a II. függetlenségi háború idején (1983-2005) felfigyelt a Kartumban székelő szudáni kormány. Jafarr al-Nimeirei (1969-1985) uralma idején a szudáni kormány minden támogatást megadott az SPLM ellen küzdő Riek Machar vezette Nuer csapatoknak.
A 2000-es évek elejére a karizmatikus John Garang-nak (dinka) sikerült egységbe forrasztani a délieket. Garang halálát követően azonban a szintén dinka Salva Kiir Mayardit már nem tudott hasonló egységet kialakítani. A függetlenség kikiáltást követően megalakult egységkormányban Salva Kiir töltötte be az elnöki, míg Riek Machar az alelnöki pozíciót. Azonban az egységkormány felállítása sem tudta lecsillapítani a két népcsoport közötti ellentéteket. 2013. nyarán Salva Kiir elnök feloszlatta a kormányát és menesztette alelnökét, Riek Machart. Decemberben fegyveres összecsapások robbantak ki a fővárosban, Juba-ban. Az eseményeket Sakva Kiir elnök pucsskisérletnek minősítette, amely kitervelésével korábbi alelnökét, Riek Machart vádolta. A jubai eseményeket követő erőszakhullám halálos áldozatainak a száma megközelítette az 1000 főt, illetve hozzávetőlegesen 200.000 embert kényszerített az otthona elhagyására. 2014. januárjában a nemzetközi közösség nyomására a két fél kénytelen volt az etiópiai Addisz-Abeba-ban tárgyalóasztalhoz ülni. A tárgyalások eredményeként január 23-án a felek tűzszünetet kötöttek, ám a megállapodás ellenére az ország több pontján tovább folytatódtak a harcok a kormányerők és a Machar-párti lázadók között.
Az ENSZ jelentése szerint 2015. augusztusáig megközelítően 2.2 millió ember volt kénytelen elhagyni lakhelyét, ebből közel 600.000 a szomszédos országokban volt kénytelen menedéket keresni. Salva Kiir elnök, hogy elkerülje az esetleges nemzetközi szankciókat, 2015. augusztusában aláírta a békemegállapodást.  Az egyezmény értelmében egységkormánynak kellett alakulnia, amelyben újra Riek Machar kapta meg  az első alelnöki pozíciót. Bár Machar 2016. áprilisában ismételten elfoglalhatta a pozícióját, pár hónappal később újra kiújultak a harcok a kormányerők és a lázadók között. Az elhúzódó harcok következményeként 2017. elejére az élelmezési helyzet katasztrofálissá vált, az ENSZ hivatalosan is éhínség sújtotta területté nyilvánította Dél-Szudánt. A civil lakosság különösen megszenvedte a harcokat. Szinte mindennapivá váltak a civilek (elsősorban a nem dinka etnikumú lakosságot érinti)  kárára történő fosztogatások, gyilkosságok és a nők ellen elkövetett nemi erőszakok. Az egyre nagyobb nemzetközi nyomásnak engedve 2017. májusában Salva Kiir elnök egyoldalúan tűzszünetet hirdetett. A tűzszünet ellenére mindkét oldal változatlan intenzitással folytatta a harcokat. A fegyveres összecsapások mellett komoly gondot okoz, hogy mindkét oldal fegyveresei rendszeresen megakadályozzák a nemzetközi közösség segélyszállítmányainak a célba érését. A segélyek feltartóztatása tovább súlyosbítja az amúgy is tragikus élelmezési helyzetet. Megközelítőleg 6 millió dél-szudáni szenved az élelmiszerhiány következtében. Bár az országban jelenlévő ENSZ békefenntartó erők (United Nations Mission in the Republic of South Sudan) egyik fő feladata lenne a segélyszállítmányok célba juttatásának a biztosítása, a misszió ezen vállalását az elmúlt évek folyamatos létszámemelései ellenére sem tudja ellátni.

A helyzetet tovább súlyosbítja annak a ténye, hogy a dél-szudáni kormány, bár kifelé a békés rendezés hívének mutatja magát, az országon belül azonban mindent megtesz annak érdekében, hogy tovább erősítse a helyzetét a Macharhoz köthető felkelőkkel szemben. A dél-szudáni kormány  által folytatott kettős játék legjobb bizonyítéka a kormányerők által Pagak városa ellen végrehajtott offenzíva. Bár Salva Kiir elnök májusban tűzszünetet hirdetett, ez nem akadályozta az SPLA-t, hogy tovább nyomuljon az ellenzék központjának számító település felé. Szintén a regnáló kormány helyzetét erősíti, hogy a béketárgyalások előkészítéséért felelős IGAD (Intergovernmental Authority on Development) nem hívta meg a konfliktus egyik fő figurájának számító Riek Machart.

Elhúzódó konfliktus?

Minden jel azt mutatja, hogy a dél-szudáni kormány nem lesz hajlandó egy tényleges konszenzuson alapuló rendezés kialakítására. Salva Kiir elnök, hogy elkerülje a komolyabb nemzetközi szankciókat, kritikus helyzetben kész a májusi tűzszünethez hasonló engedmények meghozatalára. Amint viszont a nemzetközi közösség érdeklődése csökken a dél-szudáni események iránt, a jubai kormány tovább folytatja a Macharhoz köthető SPLA-IO (Sudan’s People’s Liberation Army-In Opposition) erőinek a kiszorítását. Hasonlóan jól taktikázik Salva Kiir a meghirdetett nemzeti párbeszéddel kapcsolatban is. A párbeszéd ugyan megindult a felek között, de annak hitelességét többen is megkérdőjelezik. Nem ez lenne az első alkalom, hogy a dél-szudáni kormány időhúzás céljából hajlandó legyen az egység mellett hitet tenni, majd felrúgni azt. Lényeges kérdés, hogy mennyire lesz képes a mindenkori jubai kormány kezelni a dinka és nuer lakosság közötti, az elmúlt években tovább mélyülő feszültséget. Az események jelenlegi állása szerint a dél-szudáni helyzet nem fog a közeljövőben javulni. Egyrészt, minden diplomáciai taktikázása ellenére jól látszik, hogy Salva Kiir elnök meg kívánja tisztítani az országot SPLA-IO-tól és fentebb már leírt látszatintézkedéseken túl nem fog a Macharral való tényleges kiegyezésre törekedni. Másrészt az elmúlt évek eseményei még jobban elmélyítették a két nagy etnikai csoport közötti szakadékot. A nuer lakossággal szemben elkövetett erőszakoskodások feltehetőleg tovább fogják bennük erősíteni a kormányzati hatalmat birtokló dinkákkal szembeni ellenszenvet.

Együttműködési megállapodást írt alá a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemzetközi és Európai Tanulmányok Kara (NETK) és a Biztonságpolitikai Szakkollégium (BSZK).

Az együttműködési megállapodás az NKE és a BSZK közötti komoly múltra visszatekintő kooperációra épül, és a felek reményei szerint megkönnyíti az oktatási és kutatási kapcsolatok további mélyítését.

A NETK és a BSZK közösen dolgoz ki szabadon választható kurzusokat a biztonság- és védelempolitika, illetve a hadtudományok egyes témaköreiben, szorosabbra vonja az együttműködést a tudományos diákkori munkában, és törekszik közös kutatási projektek létrehozására.

A NETK az eddigi oktatói-hallgatói kapcsolatokon túlmenően a jövőben aktív szerepet vállal a BSZK munkatervének véleményezésében és a BSZK Elnökségének munkájában is.

A cikk eredetileg a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemzetközi és Európai Tanulmányok Kar aloldalán jelent meg

Biztonság- és védelempolitika

Az Európai Védelmi Alap bemutatása

Június 7-én Brüsszelben az Unió külügyi- és biztonságpolitikai főképviselője, Federica Mogherini és az Európai Bizottság alelnöke, Jyrki Katainen nyilvánosságra hozta az Európai Bizottság védelempolitikával kapcsolatos tervét. Ennek keretében a Bizottság javaslatot tett az Európai Védelmi Alap létrehozására. Az 5,5 milliárd eurót tartalmazó alappal az Unió egyrészt támogatni kívánja a tagállamok közötti együttműködést a védelmi jellegű technikai kutatások területén, másrészt az alapon keresztül támogatásban részesítené a tagállamok védelmi képességeinek a fejlesztését. Beszédében ugyanakkor a főképviselő világossá tette, hogy az Unió nem katonai szövetség és nem kíván versenyezni a NATO-val.

Juncker véleménye az Unió biztonságpolitikai helyzetéről

Június 9-én az Európai Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker a Prágában megrendezett Védelmi- és Biztonsági Konferencián megtartott beszédében igen lehangoló képben festette le az Unió biztonságpolitikai helyzetét. Juncker beszédében hosszan sorolta napjaink fő biztonsági kihívásait, amelyek között éppúgy szerepeltek a növekvő számú terrortámadások, mint Oroszország egyre agresszívabb külpolitikája. A Bizottság elnöke továbbá kifejtette, hogy az Unió által korábban alkalmazott „soft power” önmagában már nem elegendő a terrorizmus, a kiberhadviselés és a hibrid háború korszakában.

Külkapcsolatok

Ukrajna vízummentessége

Június 12-től azok az ukrán állampolgárok, akik biometrikus útlevéllel rendelkeznek, vízum nélkül utazhatnak az Európai Unió területére. A biometrikus útlevéllel rendelkező ukrán állampolgárok hat hónapos időintervallum keretében kilencven napot tölthetnek vízummentesen az Unió területén. A vízummentesség ugyanakkor nem terjed ki Írországra és az Egyesült Királyságra, valamint a schengeni zóna nem Uniós tagjaira mint Norvégia, Svájc, Liechtenstein és Izland.

Uniós külügyminiszterek találkozója

Június 19-én, Luxembourgban találkoztak egymással az Európai Unió tagállamainak külügyminiszterei. A találkozón többek között döntést született az Oroszországgal szembeni gazdasági szankciók fenntartásáról. A szankciók értelmében Uniós tagállamból származó cégek nem folyathatnak üzleti tevékenységet a Krím-félsziget és Szevasztopol területén. Továbbá az Európai Unió Tanácsa megerősítette, hogy továbbra is elítéli a Krím-félsziget Oroszország általi illegális megszállását.

Arról is döntöttek a tagállamok külügyminiszterei, hogy Moszul visszafoglalását követően az Unió megfontolja egy misszió létesítését Irakban, amelynek feladata az iraki rendvédelmi szervek kiképzése és tanácsokkal való ellátása lenne.  

Partnerkapcsolatok

2017. május 30 – június 2.

Megrendezésre került a NATO 41. Bizottsági Konferenciája a Gender Perspektívákról (nincs hivatalos fordítás – a szerk.). A résztvevők többek között nemzetközi szervezetek és a NATO-tagállamok képviselői voltak. A konferenciát évente rendezik meg, és idén a “Sztereotípiákon túl – gender perspektívák integrálása a kivetített stabilitási folyamatokba” címet kapta. Az rendezvény célja a különböző módszerek megvitatása volt annak kapcsán, hogyan kellene a „gender perspektíva” koncepcióját a NATO munkafolyamataiba integrálni olyan területeken, mint például a tengeri műveletek, a menekültválság kezelése vagy a terrorizmus elleni harc.

2017. június 1.

Jens Stoltenberg, a NATO főtitkára örömét fejezte ki a hivatalosan is megalakult macedón kormány és az új kormányfő, Zoran Zaev felé. A két és fél éves politikai válság után Macedóniának számos reformot kell végrehajtania – többek között a jogállamiság és a jó kormányzás megerősítését – ahhoz, hogy folytathassa útját az euro-atlanti integráció felé.

A két fél közötti találkozóra június 12-én került sor. A felek közötti tárgyalás a kapcsolatok elmélyítéséről, valamint Macedónia csatlakozási kilátásairól szólt. A főfitkár emellett megköszönte a balkáni állam szerepvállalását a NATO afganisztáni missziójában.

2017. június 7.

A lengyel Kujáviai Egyetem (Cuiavian University – CU) vezetősége belegyezett a NATO védelmi oktatási programjának a támogatásába. Az egyetem e-távoktatási módszerekkel járul hozzá a NATO munkájához, elősegítve ezzel a program célját, mely a védelmi oktatás megreformálása, továbbépítése és fejlesztése.

2017. június 5.

Montenegró 29. tagként csatlakozott a NATO-hoz. Ünnepi beszédében Stoltenberg elismerően nyilatkozott a balkáni állam hozzájárulásához a Szövetség munkájához. Petr Pavel vezérezredes, a NATO Katonai Bizottságának elnöke szintén az esemény történelmi jellegéről és a Montenegró mögött álló hosszú út eredményeiről beszélt.

2017. június 14.

Norvég tudósok és kutatók folytattak megbeszélést a NATO partnerországaival a gyakorlati együttműködés továbbfejlesztése céljából a Tudomány a Békéért és Biztonságért Program (SPS) keretein belül, melynek tájékoztató napja június 14-én került megrendezésre. A program keretén belüli együttműködés magába foglalja a nők, béke és biztonság koncepciójának kidolgozását, valamint a fel nem robbant robbanótestek (UXO) felkutatását. A tájékoztató napon lehetőség nyílt megvitatni olyan kutatási kérdéseket és együttműködési potenciálokat, mint a kiberbiztonság, a pilóta nélküli légijárművek (UAV) használata, vagy a vegyi, biológiai, radiológiai és nukleáris (CBRN) biztonsági kockázatok kivédése.

2017. június 19.

A 2016-os varsói NATO-csúcson elfogadott EU-NATO megállapodás első helyzetjelentését mutatta be Federica Mogherini, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője az Uniós külügyminisztereknek. A jelentés szerint a vállalásokat mindkét fél megfelelően teljesíti, úgyhogy a NATO és az EU jobban erősítik egymást, mint valaha.

2017. június 22.

A NATO Katonai Bizottsága meglátogatta a Szövetséges Erők Európai Főparancsnokságát (Supreme Headquarters Allied Powers Europe – SHAPE), ahol kerekasztal-beszélgetéseken vettek részt. Ezek során szó volt többek között a NATO alkalmazkodásának a fontosságáról és a veszélyhelyzeti tervezésről. A SHAPE emellett átfogó tájékoztatást adott a NATO gyakorlatokról és különböző NATO szervekről. Az esemény azért fontos, mert ez volt az első alkalom, hogy Albánia képviselője látogatást tett a SHAPE-nél.

2017. június 27.

A NATO helyettes főtitkára, Rose Gottemoeller a Bécsben megrendezett éves biztonsági konferencián (Annual Security Review Conference) az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) kiemelt értékét hangsúlyozta a Szövetség számára. Az EBESZ-t fenn kell tartani és meg kell erősíteni, mert Oroszország a Krím-félsziget illegális annektálásával és Ukrajna destabilizálásával aláásta az európai külpolitika előreláthatóságát, a nemzetek bizalmát és egész Európa biztonságát – mondta a főtitkár-helyettes. Gottemoeller kiemelte, hogy a NATO ennek ellenére továbbra is törekszik egy pozitív kapcsolat kialakítására Oroszországgal, de a Szövetség kénytelen védelmi és elrettentő lépéseket tenni a határainál lezajlott agresszív orosz fellépés miatt.

2017. június 29.

Brüsszelben találkoztak a NATO-tagállamok védelmi miniszterei. Ülésük során szó volt igazságosabb tehermegosztásról és a NATO-EU kooperációról, különös tekintettel a terror elleni harcra. Emellett a főtitkár megerősítette, hogy az afgán biztonsági erők több támogatásra számíthatnak a jövőben, amibe beletartozik az Afganisztánban lévő csapatok számának növelése is.

Műveletek

2017. június 19.

Jens Stoltenberg tiszteletét fejezte ki a Lettországba telepített multinacionális harccsoport katonáinak, akiknek feladata a NATO keleti határának, a balti államoknak a védelme lesz. A harccsoportot Kanada vezeti, tagjait és felszerelését pedig a kanadaiakon kívül albánok, lengyelek, olaszok, spanyolok és szlovének adják. A főtitkár szerint az ilyen együttműködések mutatják meg igazán, hogy a NATO egységes és hogy a transzatlanti kötelék még mindig erős.

According to the latest media reports, Serbian Prime Minister-designate Ana Brnabić is going to present her program and cabinet on a traditional religious holiday, June 28 – Vidovdan (St. Vitus Day).
Serbia’s new government will have the votes of all members of the ruling coalition, except those from New Serbia (JS) led by Dragan “Palma” Marković, which means a confident majority in the Serbian Parliament. The reason for Palma’s decision is quite obvious: Brnabić is openly gay. His reaction did not come as a surprise, he already made comments about Brnabić’s sexuality when she became minister of public administration and local self-government last year. Back then, Aleksandar Vučić defended her stating that she was chosen on the basis of her abilities, not due to being a member of the LGBT community. She studied in the US and graduated in Hull with a marketing MBA in 2001, before returning to Serbia to work in the wind power industry and then for US-funded development projects.
In her short mandate she managed to launch several reforms, such as an e-governance system designed to cut down on red tape, and the introduction of IT as a mandatory subject in schools. As a moderniser, she does seem well placed to continue the job of implementing the reforms needed for Serbia to gain accession to the EU – such as improving relations with Kosovo, reforming the judiciary, and promoting the rights of minorities.
Brnabić will take up her role as Serbia navigates a crucial few years: the country is preparing for EU membership while retaining its traditionally close relationship with Russia, and nurturing a growing friendship with Beijing. She will focus only on the economy, while former Prime Minister (and incumbent Minister for Foreign Affairs) Ivica Dačić will lead the political part of the government.
The decision was immediately lauded by Western media and welcomed by international diplomats, however, some observers are skeptical. They say that Serbia is trying to reassure the West that it supports European values while masking a trend of rising authoritarianism.
According to President Vučić, the new PM will face three major tasks: the first one is a successful completion of the seventh International Monetary Fund review, the second is maintaining fiscal discipline, and the third one is improving Serbia’s ranking on the Doing Business index.
These ambitious goals require a strong political will and readiness to take unpopular measures. It is to be seen whether she will succeed or be forgotten soon.

Még csak fél év telt el 2017-ből, de Kabul lakosságának már sokat kellett szenvednie az elmúlt időszakban.  Lassan már nehézkes lépést tartani az országot érő erőszakos cselekményekkel, amelyek jelentős része a fővárost, Kabult érinti.

Legutóbb május 31-én érte támadás a főváros diplomáciai negyedét. A robbanást egy tanker teherautó okozta, amely a forgalmas Zanbaq téren robbant fel, közel az éttermekhez, üzletekhez, valamint a kormányhivatalokhoz és a külföldi nagykövetségekhez. A támadásában a legfrissebb adatok alapján megközelítőleg 150 ember halt meg, és 460 ember sérült meg. Afganisztán elnöke, Ashraf Ghani kijelentette, hogy az elmúlt 16 évben ez a robbantásos merénylet követelte a legtöbb halálos áldozatot az országban.

A támadásért egyelőre egyetlen csoport sem vállalta a felelősséget, az afgán kormány a tálibokkal szövetségben álló, Haqqani hálózatot tartja felelősnek.

A civil áldozatok száma folyamatosan növekszik, ami nem tesz pozitív hatást az UNAMA első negyedéves jelentésére, amelyben megállapította, hogy a folyamatos harcok következtében egyre magasabb a civil áldozatok száma. Az UNAMA által dokumentált statisztika alapján az első negyedévben 2181-re rúg a polgári áldozatok száma; ebből megközelítőleg több, mint 700 ember vesztette életét.

Az ENSZ az államok biztonsági helyzetéről szóló jelentésében „intenzíven illékony”-nak jellemezte Afganisztánt. Ez a három hónapos jelentés összefoglalta Afganisztánnal kapcsolatos legfontosabb biztonsági és politikai fejleményeket, valamint a nemzetközi és regionális eseményeket. Az ENSZ március 1-je és május 31-e között 6253 incidenst regisztrált az ország területén, amely a 2016-os statisztikákhoz képest 2%-os növekedést mutat. Az incidensek 64%-át a fegyveres összecsapások, 16%-át az IED-kkel elkövetett merényletek teszik ki.

Az Egyesült Államoknak továbbra is eltökélt szándéka, hogy további csapatokat küldjön az országba. Ez a létszám megközelítőleg 3000 és 5000 fő között fog mozogni. Feladataik között szerepel a tanácsadás az afgán erők számára, valamint a tálibok és az Iszlám Állam okozta fenyegetés elhárítása.

Az USA védelmi minisztere, James Mattis kijelentette, hogy az USA „nem fogja megismételni a múltbéli hibáit”, és így az új csapatoknak sokkal nagyobb mozgékonyságuk lesz Afganisztán területén, mint eddig. Azt is hozzátette Mattis, hogy az Egyesült Államok és szövetségeseinek hadseregének, éberségének és szakértelmének köszönhetően 9/11 szörnyűségei nem ismétlődhettek meg újra.

Az ENSZ teljes jelentése az alábbi linken elérhető: (LINK)

Június 5-e óta tart a blokád Katar körül, amelyet az Öböl Menti Együttműködési Tanács (Gulf Cooperation Council, GCC) négy tagja – Szaúd-Arábia, Bahrein, Egyesült Arab Emírségek, Jemen –, valamint Egyiptom kezdeményeztek Doha ellen. A követeléseik és eszközeik nem új keletűek, azonban az idei események végkifejlete még bizonytalan.

Katar a térképen

A 2,7 milliós lakosságú arab monarchia az elmúlt 25 év folyamán az Iránnal közösen kitermelt földgázból gazdagodott meg, amely bevételeket olyan szolgálatások megteremtésébe forgatta, mint az Al-Jazeera és a Qatar Airlines. A sivatagi éghajlat miatt komoly élelmiszer-behozatalra szorul, amelyet főleg az Emírségekből tengeri úton biztosítanak. Az ország területén működik az Egyesült Államok legnagyobb közel-keleti támaszpontja, amely a régióban az amerikai jelenlét „idegi központja”.

Régi problémák régi köntösben

A hivatalos közlemény szerint a blokád oka a terrorizmus támogatása, amely elsősorban a Muszlim Testvériség szervezeteit, az Al-Káidát, az Iszlám Államot és különböző síita felkelőket jelenti az egész közel-keleti régióban. A követelések között szerepel továbbá az Al-Jazeera katari hírügynökség „átalakítása”, amely riportjaival, tudósításaival szintén a terrorizmus pártján áll az olajmonarchiák szerint. A GCC tagjai közül Omán és Kuvait nem csatlakoztak az elszigeteléshez: utóbbi közvetítőként közelít a kialakult helyzethez, míg az ománi szultán vállalta, hogy kikötőiből zavartalanul folyhat Katar ellátása a szükséges fogyasztási cikkekkel. A diplomáciai kapcsolatok megszakítása és a teljes blokád nem ismeretlen módszer a felek történetében – utoljára 2014 folyamán léptettek életbe az olajmonarchiák hasonló szankciókat Katarral szemben.

Irán, Szaúd-Arábia és Donald Trump

A konfliktus hátterében elsősorban a szaúdi/arab-iráni ellentét áll, amely több, mint egy évtizede meghatározza a régió dinamikáját. A két ország érdekellentétei a térség összes konfliktusában megmutatkoznak, és míg eddig Irán lépett fel kezdeményezőleg, az utóbbi időben a szaúdi külpolitika is egyre aktívabb. Donald Trump amerikai elnök májusi rijádi látogatásakor támogatásáról biztosította az arab államokat és jelentős fegyvereladási megállapodást írt alá Szalmán királlyal, ami új lendületet adott az országnak. Az akció kezdete után Trump elnök kemény szavakkal bírálta a katari emírt a terrorizmus finanszírozásáért, az adminisztráció többi tagja azonban a kérdés gyors és békés rendezését helyezte előtérbe – néhány nappal később az elnök is átvette ezt a retorikát, és felajánlotta segítségét a megegyezéshez.

Amerikai szempontból elsősorban nem a blokád által felmerülő humanitárius vészhelyzet kíván megoldást, hanem a katari bázisról folyó „terrorizmus elleni harc” a Közel-Keleten. A krízisben megbomlani látszik az Iszlám Állam elleni koalíció eddig is instabil egysége azáltal is, hogy Erdogan török elnök felháborodását fejezte ki az akció miatt és élelmiszer-szállítmányokkal, valamint a katari török katonai bázis személyzetének feltöltésével fejezi ki támogatását Dohának. A kis ország ellátása tehát most Rijád két riválisától, Irántól és Törökországtól függ.

A kompromisszum ára

Eddig csak találgatások vannak arról, hogy pontosan mit akarnak elérni az olajmonarchiák a blokáddal. Kétség kívül a megegyezésben eldől az Al-Jazeera hírügynökség sorsa, azonban a jelenlegi megosztott helyzetben Katar elég támogatással látszik rendelkezni ahhoz, hogy kivárjon és számára előnyösebb pozícióból tárgyalhasson. A biztosabb pozíció érdekében Doha Oroszország felé is tett lépéseket, azonban Moszkva egyelőre nem állt ki nyilvánosan mellette; bár a humanitárius helyzetre való tekintettel élelmiszerrel támogatja az elszigetelt országot. A feszült helyzetben a Kreml nehéz döntés elé állt: mind az olajkitermelő GCC tagokkal, mind a földgáztermelő Iránnal és Katarral stabil partnerségre van szüksége a fő bevételét jelentő energiahordozók árának szinten tartásában. Éppen ezért nem túl valószínű, hogy a jelenleginél aktívabb szerepet vállalna a kialakult helyzetben, bár a megegyezés során akár erre is sor kerülhet.

2017. május 31-én tartott előadást Bányász Péter, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanársegéde „A közösségi média, mint az információs hadviselés speciális tartománya” címmel. Ahogy a cím is sejteti, az előadó elsősorban a közösségi média által kínált lehetőségek mögött rejlő kollektív és egyéni biztonsági kihívásokról beszélt.

Az internet megjelenése a hadviselésben

Az előadó kezdetben rövid áttekintését adta annak, hogy a ’80-as évektől kezdve hogyan vált az internet azzá a mindent átfogó és mindenhonnan elérhető kommunikációs csatornává és térré, amilyen formában ma ismerjük. A globális összekapcsoltság, a decentralizált felépítés, a fogyasztók és felhasználók által gyártott tartalom mára közhelyszerű tulajdonságaivá váltak a világhálónak, azonban ritkán esik szó az állami szuverenitáshoz nem köthető, hanem az azt átívelni és gyakran felülírni látszó esetekről. Katonai szempontból külön kritikus jelentőséggel bír, ugyanis egy jól irányzott és precíz kibertámadás egy ország bármely kritikus infrastrukturális hálózatát lebéníthatja – közművektől kezdve a telekommunikációs csatornákig.

Ezeket a tulajdonságokat erősíti és nagyítja fel a közösségi média, amely platformokon egyfelől a felhasználó tartalomgyártóvá, másfelől a személyes adatait árusító eladóvá válik. Az előadó a Facebookot hozta fel példaként: kevesen tudják, hogy amikor regisztrálnak, a felhasználási feltételekkel együtt elfogadják, hogy pszichológiai kísérletekben vehetnek részt, valamint az sem terjedt el széles körben, hogy a rendszer 29 ezer különböző változót rögzít rólunk – még azt is, hogy milyen üzeneteket törlünk ki, miután megfogalmaztuk őket.

Ez a két tényező rejti a legtöbb kihívást, ugyanis az információdömpingben nehezen hitelesíthető hírek is napvilágot lát(hat)nak – lehetőséget nyújtva az álhírek terjedésének, amely a felhalmozott fogyasztási adatok felhasználásával eljuttatható azokhoz a tömegekhez, akik erre fogékonyak, vagy akik elbizonytalaníthatók általuk. Az előadó többek közt arra a néhány éve megjelent álhírre utalt, amely azt állította, hogy Magyarország nemzetközi szerződéseket megszegve T-72-es harckocsikat ad el a szomszédos – háborúban álló – Ukrajnának. A hírt több vezető hazai és nemzetközi híroldal is átvette és több tízezer megosztást generált, mielőtt bebizonyosodott, hogy a cikk az orosz dezinformációs hadviselés eszközeként Moszkvában készült.

A NATO és az internet

A témakörhöz szorosan kapcsolódott az előadásban a NATO jelenléte a közösségi médiában és a kibertérben, ahol a Szövetség offenzív és defenzív téren is komoly erőforrásokkal rendelkezik. A növekvő fenyegetésekkel szemben egyfelől a közösségi médián keresztül a lakosság felé egy barátságos, együttműködő és nyílt szervezet képét akarják célzottan közvetíteni, valamint a biztonság-tudatosságot erősíteni. Másfelől komoly tényező a műveleti biztonság szempontjából a stratégiai kommunikáció titkossága, ugyanis láthattunk már arra példát, hogy a katonák megosztásai miatt műveleteket kellett elhalasztani, leállítani – legismertebb példa talán erre az orosz katonák bejelentkezése Kelet-Ukrajnából, de az izraeli hadseregben is történtek hasonló malőrök.

2014 óta azonban nemcsak államok és nemzetközi szervezetek „veszik igénybe” ezeket a felületeket, hanem egyre elterjedtebb a terrorszervezetek kommunikációs kampánya is a közösségi médiában. Bányász Péter megemlítette Ahmad Abousamra szír-amerikai terroristát, aki a szó legrosszabb értelmében forradalmasította a Daesh (Iszlám Állam) online megjelenését: többek között neki „köszönhető” a nyilvános kivégzések virtuálissá válása és a nyugati fiatalok körében történő toborzás eredményei. Bár a nemzetközi közösség komoly erőkkel lép fel a terrorizmus online népszerűsítése ellen, az internet tulajdonságaiból fakadóan gyakorlatilag kiirthatatlanná váltak ezek a szervezetek a kibertérben.

Munkahelyi biztonság – politikai biztonság?

Végül az előadásban szó esett a közösségi média által generált politikai kihívásokról is. Az állami vezetők és döntéshozók készülékeinek biztonsága itt az egyik fontos kérdés: a nem megfelelően használt és védett készülékeken keresztül illetéktelen személyek is hozzáférhetnek titkos információkhoz. Ezen túl a fogyasztók hangulata és véleménye is könnyen befolyásolható a megfelelő módszerek és eszközök felhasználásával – erre pedig már iparág épült, amelynek egyik prominens képviselője, a Cambridge Analytica legutóbb Donald Trump kampányát erősítette sikerrel.

Összességében Bányász Péter arra irányította a figyelmet, hogy az elvárásokkal ellentétben az internet nem csak kitágította a világot, hanem sokak számára inkább leszűkítette egy, a fogyasztói preferenciáinak megfelelőre – a rengeteg új lehetőség számos láthatatlan veszélyt is rejthet.

Az előadás a Kiss Károly Hadtudományi Klub (MHTT Biztonságpolitikai Szakosztály, a Biztonságpolitikai Szakkollégium és a Nemzetbiztonsági Szakosztály) közös szervezésében került megrendezésre.

Partnerkapcsolatok

2017. május 2.

Az Afgán Nemzeti Hadsereg Vagyonkezelő Alapját Felügyelő Igazgatótanács (Afghan National Army Trust Fund Board) ülésén a NATO tag- és partnerállamai megerősítették hosszú távú elkötelezettségüket az afgán védelmi erők támogatásában. A finanszírozási alap lényege, hogy az afgán kormányt támogassák egy, a terrorizmus elleni harcra alkalmas védelmi erő kialakításában és fenntartásában.

2017. május 3.

Az Európai Parlament Külügyi Bizottságának és a Biztonsági és Védelmi Albizottságának ülésén a Jens Stoltenberg, a NATO főtitkára helyeslően nyilatkozott a Szövetség és az Európai Unió közötti szoros együttműködésről. Hangsúlyozta, hogy az erősebb európai védelmi erő – ami hozzájárul a közös és igazságos teherviseléshez – immár nem egy elvárás, hanem alapvető norma.

2017. május 4.

A NATO képességfejlesztési törekvéseinek újabb lehetőségeiről és az erre vonatkozó kezdeményezésekről tárgyaltak a Szövetség védelmi beszerzéséért felelős vezető tisztviselői a Nemzeti Fegyverzeti Igazgatók Értekezletén (Conference of National Armaments Directors, CNAD). A tisztviselők megvitatták a NATO különböző fejlesztési programjainak jelenlegi helyzetét, köztük a ballisztikus rakétavédelmi rendszerek telepítését, a közös hírszerzési, irányítási és megfigyelési folyamatok terén való együttműködés részleteit, a tengeralattjáró elhárító eszközök fejlesztését, valamint a közös légvédelem kapcsán felmerülő kérdéseket.

A nemzetek közötti erőfeszítés a tagállamok részéről nem csak a rendelkezésre álló erőforrások hatékony kihasználtságához járul hozzá, de a tagállamok közötti köteléket is megerősíti

– nyilatkozta a konferencia kapcsán a NATO főtitkárhelyettese, Rose Gottemoeller.

2017. május 5.

A NATO főtitkárhelyettese a bécsi Leszerelési és Nonproliferációs Központban (Vienna Centre for Disarmament and Non-Proliferation, UNODA) tartott beszédet. A felszólalás fő témája a nukleáris fegyverek elterjedése elleni harc és a békefenntartás volt; mindkét tevékenységben a NATO jelentős szerepet vállalt. A főtitkárhelyettes hangsúlyozta, hogy a hagyományos és nukleáris fegyverek ellenőrzését szolgáló egyezmények adjáka kulcsot ahhoz, hogy a világot békésebb hellyé változtassuk, és biztosította a jelenlevőket arról, hogy a NATO ebben mindig meghatározó szerepet fog vállalni. Példaként említette az atomsorompó-szerződést (1968), amely nagyban hozzájárult a kollektív védelem fenntartásához.

2017. május 5.

A NATO közkapcsolatokért felelős helyettes főtitkára, Tacan Ildem is részt vett az UNESCO égisze alatt Bakuban megrendezett „Világfórum az interkulturális párbeszédről” című kulturális konferencián. Az esemény célja a kultúrák közötti párbeszéd szerepének hangsúlyozása az emberi biztonság és a béke feltételeinek megteremtésében és a fenntartható fejlődés biztosításában. A „párbeszéd népszerűsítése és hidak építése, mint eszközök az erőszakos extrémizmus megelőzése során” című ülésen Ildem hangsúlyozta, hogy a kihívások, amelyekkel manapság a nemzetközi szervezetek szembe néznek, nem kizárólag politikai vagy katonai jellegűek. Emiatt az azokra adott válaszreakciót is átfogó, széles látókörben kell megtervezni. „A radikalizáció a legnagyobb kihívás, mellyel a szabályalapú nemzetközi rendszer jelenleg szembe néz. Veszélyt jelent a nyílt társadalmakra, a demokráciára, a másik tiszteletének és elfogadásának kultúrájára, amelyek mind elhanyagolhatatlan feltételei a béke megteremtésének és megtartásának világszerte” – nyilatkozta a főtitkár-helyettes.

2017. május 14.

Észak-Korea újabb rakétakísérletet hajtott végre közepes hatótávolságú ballisztikus rakétával. A rakéta közel fél óra alatt 700 km-et tett meg közel 2000 km-es magasságban. Oana Lungescu, a NATO szóvivője elítélte Phenjan provokatív fellépését, amellyel újonnan szembemegy az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozataival. Hangsúlyozta továbbá, hogy Észak-Koreának fel kell hagynia ballisztikus rakétaprogramjával és nukleáris kísérleteivel. Ezt követően át kell adnia tömegpusztító fegyvereit és párbeszédet kell kezdeményeznie a nemzetközi közösséggel. Phenjan legutóbb május 24-én hajtott végre sikeres kilövést Pukguksong-2 (KN-15) közepes hatótávolságú rakétájával; ennek hatására a típussal már megkezdhetik a művelet-előkészítő kísérleti fázist is.

2017. május 25.

A NATO tagállamok vezetői Brüsszelben találkoztak, hogy – többek között – megtárgyalják a Szövetségen belüli teherviselés mértékét és konzultáljanak a terrorizmus elleni harcról, amelyet az Iszlám Állam (ISIS) elleni nemzetközi koalíció részeként folytatnak. A Szövetség célja, hogy a koalíció keretében nagyobb szerepvállalást nyújtson az ISIS elleni harcban. Ennek egyik eszköze a NATO AWACS (Airborne Warning and Control System) felderítő repülőgépeinek rendelkezésére bocsájtása a légtérmenedzsmenthez. Emellett a NATO Katonai Hírszerzési Részlegén (Military Intelligence Division) belül létrehoznak egy külön terrorelhárítással foglalkozó csoportot; célja a tag- és partnerállamok közötti információcsere gyorsítása.

Műveletek

2017. május 02.

Lengyelország átvette a  baltikumi légtérrendészeti misszió (Baltic Air Policing) vezetését a Holland Királyi Légierőtől a litvániai Šiauliai bázison. Eközben az észtországi bázison a missziót eddig támogató Németországot Spanyolorság légiereje váltotta fel. A baltikumi légtérrendészet célja, hogy Észtország, Lettország és Litvánia légterének érintetlenségét megvédje a Szövetség.

Biztonság- és védelempolitika

Határellenőrzések ideiglenes meghosszabbítása

A Tanács 2017. május 11-én végrehajtási határozatot fogadott el, melyben a schengeni térség öt állama (Ausztria, Németország, Dánia, Svédország és Norvégia) hat hónappal meghosszabbíthatja belső határellenőrzését. A Schengeni határ-ellenőrzési kódex 29. cikke ugyanis kimondja, hogy az Európai Bizottság végső esetben javasolhatja a határellenőrzés visszaállítását az egész határ vonalán vagy annak bizonyos szakaszán. A cél, hogy kiszűrjék az Európa-szerte illegálisan a térségbe jutott bevándorlókat anélkül, hogy komolyabban akadályoznák az európai állampolgárok utazását. A Bizottság 2016. május 4. óta javasolja a határellenőrzések ideiglenes meghosszabbítását a nevezett tagállamoknak; ez alkalommal azonban hangsúlyozta, hogy utoljára tesz erre javaslatot.

Új prioritások az EU globális stratégiájában

A Külügyi Tanács – a Tanács tíz formációjának egyike – 2017. május 18-án új következtetéseket fogadott el „Biztonság és Védelem az EU globális stratégiájával összefüggésben” címmel. A dokumentum kitér többek között a közös biztonság- és védelempolitika (KBVP) válságkezelési struktúráinak javítására, a partnerországokkal a KBVP területén való együttműködés elmélyítésére, a biztonságot és a fejlesztést szolgáló kapacitásépítésre, a polgári válságkezelés reakcióképességének javítására, a katonai gyorsreagálás megerősítésére és az európai védelmi együttműködés elmélyítésére.

EU-NATO: átalakuló kapcsolatok

A Külügyek Tanácsa Jens Stoltenberggel, a NATO főtikárával tartott megbeszélést, aminek témája az Európai Unió és a NATO jövőbeli együttműködése volt. A 2017. május 18-i megbeszélésen a hét fejlesztési terület közül négy (hibrid fenyegetések elleni küzdelem, információcsere, stratégiai kommunikáció és tengerpolitikai együttműködés) esetében mutatkozik jelentősebb előrelépés. Megfigyelhető változás, hogy a két fél közötti kooperáció az utóbbi időben az alkalmi műveletekről a gyakorlati és operatív együttműködés különböző formáira tolódott át.

A találkozón kiemelt témaként szerepelt a kiberbiztonság kérdése. Stoltenberg kiemelte, hogy a NATO-nak és az EU-nak növekvő fenyegetettséggel kell szembenéznie. Megjegyezte továbbá,, hogy mindkét szervezetnek fel kell készülnie az ilyen támadásokra adandó hatékony válaszra.

Katonapolitika

Az Európai Unió Katonai Bizottsága (EUKB) 2017. május 16-án tartotta az év első hivatalos értekezletét. A vezérkari főnökök szót ejtettek az EU globális stratégiájának végrehajtásáról, valamint az EU-NATO együttműködés fontosságáról és folytatásáról. Petr Pavel tábornok, a NATO Katonai Bizottságának elnöke is részt vett a találkozón, aki elsősorban a kiberbiztonság ejtett szót. Az ülés külön pontját képezte az ukrán vezérkari főnök, Viktor Muzhenko tábornok beszámolója Ukrajna jelenlegi katonai és biztonságpolitikai helyzetéről. Az Európai Unió katonai műveletei – a felek megegyezése alapján –  az EUKB következő értekezletén kerül napirendre.

As it was promised, the activities of the group called ‘Protest Against Dictatorship’ continued right after the Easter holidays. Although there were fears that the march in Belgrade would turn violent as the big football derby was held at the same time between local giants Crvena Zvezda and Partizan, the night fortunately remained peaceful. Demonstrations were put on hold for the religious holidays, and now, Tuesday was the 16th time people gathered on the streets of the capital and major towns across the country.

It all began with the presidential elections held on April 2nd which the incumbent Prime Minister Aleksandar Vučić won already in the first round. His massive victory is unquestionable even though irregularities were reported and the media coverage during the campaign was one-sided in his favour. This is why the outbreak of the protests came as a slight surprise.

Until now, no central figure has appeared as the inventor and organiser of the protests. News spread wide through social media channels. As a consequence, mainly young people were invited to participate and the news agencies referred to them as ‘student protesters’. However, they are not the only ones dissatisfied, for example trade unions have announced their support.

Probably the lack of key organisers was one of the sources of different theories around by whom the movement is financed and called to the streets. Suspect number one is always George Soros in these cases. Protesters kept their sense of humour and answered with signs just like the background picture of this article (which says ‘Afterparty at Soros’s place’). Prime Minister and President Elect Aleksandar Vučić accused leaders of the opposition of planning to seize power through demonstrations because they failed to do so during the legitimate elections. Of course they responded by articulating fears that Vučić would decide to use the police force in order to provoke violence.

The ‘official’ demands of the protests look like to be deliberately unrealistic. Vučić does not show the slightest intention to resign, nevertheless, the greater the goals are, the bigger the media coverage becomes. It should also not be forgotten that several of these goals – such as resignations in the Republican Electoral Commission, RIK, the Regulatory Body for Electronic Media, REM, Radio Television of Serbia, RTS, and of the president of the National Assembly – were added later and are hardly the reason for the protests.

Naturally, the big question is how long the movement will last. First of all, they should agree on some kind of agenda. This way uncertainties regarding location and direction of the marches could be avoided. If they manage to ensure their popular support, the hope to slowly and gradually gain political power will always be there.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Ludovika Campusán tartott XXXIII. Országos Tudományos Diákköri Konferencia Had- és Rendészettudományi Szekciójának Európai Biztonság Tagozatában Szabó Márk, a Diákbizottság elnöke I. helyezést ért el.

Pénzváltó Nikolett, a Szakkollégium senior tagja a Nemzetközi Biztonság Tagozatban II. helyezést ért el.

A Szakkollégium tagjai közül még Kovács Georgina, a Diákbizottság alelnöke mérettette meg magát, aki a Katonai Műveletek Tagozatban mutatta be pályamunkáját.

Szakkollégistáinknak gratulálunk a szerepléshez és elért eredményeikhez!

A Biztonságpolitikai Szakkollégium 2017. május 11-én rendezte meg az immár hagyománnyá vált Biztonságpolitikai Szakestélyt, melynek idén is a Honvéd Kulturális Központ Regiment Étterem adott otthont . A rendezvény legfőbb célja, hogy egy informális találkozó keretei között lehetőséget teremtsen a szakma képviselői, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem vezetői és oktatói, valamint a Szakkollégium és a biztonságpolitikai képzésben résztvevő egykori és jelenlegi hallgatói közötti együttműködések megvalósulásához.

Az est az ünnepélyes megnyitóval vette kezdetét, melyen elsőként Dr. Kaló József egyetemi docens, a Biztonságpolitikai Szakkollégium Egyesületének elnöke köszöntötte a jelenlévőket. Beszédében kitért a hasonló rendezvények fontosságára, ahol a szakma képviselői találkozhatnak egymással és a beszélgetésekből később gyümölcsöző együttműködések, rendezvények és publikációk válhatnak valóra. Ennek szellemében hangsúlyozta, hogy a Szakkollégium jövője szempontjából kulcsfontosságú a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Karral, valamint a Nemzetközi és Európai Tanulmányok Karral kialakított együttműködés minél szorosabbra fűzése.

Ezt követően Prof. Dr. Szenes Zoltán ny. vezérezredes, egyetemi tanár, a Biztonságpolitikai Szakkollégium szakmai mentora és Dr. Boldizsár Gábor ezredes, egyetemi docens szólt a résztvevőkhöz. Az előadók köszöntőikben hangsúlyozták a biztonságpolitikai szakma sokszínű és komplex jellegét, mely kapcsán külön kitértek a szakmabeliek közötti kooperáció fontosságára.

A vacsora elfogyasztása alatt és azt követően lehetőség nyílt a könnyed szórakozásra, illetve a hallgatók és a tanárok közötti kötetlenebb hangvételű eszmecserére.

Az Egyesült Államok és Oroszország közötti viszony alakulását vizsgáló márciusi cikkünkben annak okait elemeztük, hogy Donald Trump megválasztását követően miért nem következett be a két ország közötti viszony várt javulása. Ezek alapján végül arra a megállapításra jutottunk, hogy a közeljövőben sem számíthatunk látványos javulásra a két fél kapcsolatrendszerében. Jelen cikkünkben az áprilisi események tükrében újra áttekintjük az amerikai-orosz kapcsolatok alakulását és megnézzük, hogy továbbra is érvényes-e a fent említett megállapítás.

A két ország közötti viszony jelenleg négy fő pillérre épül, melyek közül az első a szíriai konfliktus, a második az ukrajnai helyzet és a Krím elcsatolásának kérdése, a harmadik a két fél NATO-hoz fűződő viszonya, a negyedik pedig Észak-Korea.

A szíriai konfliktus kapcsán először érdemes megemlíteni a március elején történt észak-szíriai amerikai csapaterősítést, amely eddig példátlan módja volt az amerikai szárazföldi haderők bevonulásának Szíriába. Valószínűleg ez volt az oka annak, hogy többször is találkozott egymással – három év kihagyás után – az amerikai főparancsnok és az orosz vezérkari főnök és helyettes védelmi miniszter. A találkozó célja az orosz-amerikai hadügyi kapcsolatok értékelése volt, az eredménye pedig egy szóbeli megállapodás arról, hogy a két ország között a jövőben szorosabb kommunikációra lesz szükség. Ez a fejlemény némi javulásként értékelhető a két ország viszonyában, bár a találkozókat alapvetően a kényszerűség szülte.

Az április 4-i vegyifegyver-támadásért a nyugati országok vezetői az Oroszország által támogatott Aszad kormányt tették felelőssé, bár Oroszország szerint erre nincs elegendő bizonyíték. Az Egyesült Államok által válaszlépésként indított rakéta-támadás (amely az első direkt amerikai hadművelet volt Szíriában az Aszad-kormány csapatai ellen) az oroszok szerint sérti a nemzetközi jogot. Másrészt viszont, mivel a támadás előtt az Egyesült Államok nem egyeztetett az orosz vezetéssel – bár az ottani orosz haderőket nem sokkal előtte figyelmeztették, így orosz katona nem sérült -, ez a cselekmény (és az, hogy az Egyesült Államok a szóbeli megállapodást figyelmen kívül hagyta) nagy mértékben hozzájárult a két ország viszonyának jelentős romlásához.

Mivel az oroszok szerint nincs elég bizonyíték arra, hogy a szíriai kormány a felelős a vegyifegyver-támadásért, így az ENSZ Biztosági Tanácsának ülésén az orosz ENSZ-képviselő megvétózta azt a határozatot, mely kötelezte volna Szíriát, hogy működjön együtt az eset kivizsgálásában. Az orosz képviselő szerint a határozattervezet hamis tényeken alapul, csak látszatmegoldás lenne a problémára, és további konfliktust provokálna. Ezzel egyidőben Moszkva – csapaterősítés céljából és a támadásokra reagálva – nagy hatótávolságú rakétákkal felszerelt hadihajókat küldött Szíria partjaihoz.

Erre válaszul Rex Tillerson amerikai külügyminiszter Moszkvába utazott, ahol először Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel, majd Putyin elnökkel is találkozott. A találkozó a szíriai eseményekről szólt, és utólag mindkét fél azt nyilatkozta, hogy az orosz-amerikai viszonyok sosem látott mélységbe süllyedtek. Az orosz külügyminiszter szerint ennek fő oka az Egyesült Államok légitámadása, míg az amerikai külügyminiszter szerint inkább az, hogy az orosz vezetés a szíriai kormányt támogatja.

Maga Donald Trump is azt nyilatkozta a NATO főtitkárával közös találkozója után, hogy az amerikai-orosz viszonyok a lehető legrosszabb irányba haladnak. Ugyanezen a találkozón hangsúlyozta azt is, hogy a NATO mégsem annyira ’elavult’ (ahogyan azt a kampánya óta többször is kiemelte), kifejezve ezzel szándékát a Tanáccsal való szorosabb együttműködésre. Az orosz-amerikai viszonyok romlásának és a NATO-val való kapcsolat megerősítésének egy napirenden való említését az oroszok fenyegetésként értékelhetik, hiszen eddig a kapcsolat erősítésére az esélyt éppen a szíriai helyzetben való lehetséges együttműködés jelentette. Így, hogy az elmúlt egy hónapban a helyzet kiéleződött, ez az esély aligha valós már. Az amerikai-NATO kapcsolatok megerősítésének jele az is, hogy hamarosan Lengyelországban is kiépül az amerikai rakétavédelmi rendszer, amilyet Romániában már telepítettek 2016-ban. Az orosz vezetés szerint ez a lépés megsérti az 1987-ben a Szovjetunió és az Egyesült Államok által aláírt, Közepes Hatótávolságú Nukleáris Erők Szerződését (INF szerződés), és mint ilyet, ellenséges lépésként értékelte az Egyesült Államok részéről.

Mindez az ukrajnai helyzetre is érvényes, hiszen a Krím elcsatolása és az azt követő gazdasági szankciók óta a helyzet mit sem javult. Az Orosz Külügyminisztérium idén februárban azt nyilatkozta, hogy a Krímet nem adják vissza Ukrajnának, a félsziget jog szerint Oroszországhoz tartozik. Fontos megemlíteni a 2015 óta érvényben lévő Minszk II megállapodást is, amely fegyverszünetet rendel el a szemben álló felek között. Ez azért is fontos, mert április 23-án az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) egyik amerikai megfigyelője életét vesztette, amikor járőrözés közben aknára futott a gépkocsija. Ezután Tillerson külügyminiszter világossá tette, hogy amíg a Krímet az oroszok vissza nem adják, addig a gazdasági szankciók érvényben maradnak. Ez a viszony további stagnálását vetíti előre amellett, hogy az amerikai és ukrán vezetés a Minszk II megállapodás betartására szólította fel az érintett feleket.

A viszony további romlását sejteti az a tény is, hogy április közepe óta a lengyel-orosz határon állomásoznak a hidegháború vége óta nem látott méretű, nagyrészt amerikai csapatok. Ezt a lépést az amerikaiak szerint Oroszország agresszív kelet-európai politikája indokolja, Putyin elnök szerint viszont a mozgósítás nem volt megalapozott, és inkább az amerikai fél agresszivitásáról árulkodik. Ezután alig egy héttel később sor került a NATO hadgyakorlataira Észtországban és Romániában, ezzel egyidőben pedig az orosz Balti Flotta is tesztelte légvédelmi rendszerét Kalinyingrádban és hadgyakorlatot folytatott a Krím félszigeten is.

Az Egyesült Államok és Oroszország viszonyát értékelve Észak-Koreát is említeni kell, mint a viszonyt befolyásoló tényezőt. Az Észak-Korea által sorozatosan végzett rakétateszteket az Egyesült Államok nem csak Észak-Korea szomszédos országaira nézve, hanem saját magára is valós veszélyként értékeli. Ennek legfőbb oka az, hogy a kommunista állam birtokol – és tesztel is – olyan nagy hatótávolságú nukleáris rakétákat, melyek elérhetik akár az Egyesült Államok szárazföldi területeit is, veszélyeztetve ezzel az amerikai [főként civil] lakosságot. Az amerikai kormány katonai megoldást javasolt, és egyértelművé tette, hogy egy megelőző csapásra is fel van készülve. Fontos megemlíteni, hogy a szíriai légitámadás, amelyet az amerikaiak mértek a Aszad-kormány csapataira, bizonyítékul szolgálhat, hogy a Trump-kormány valóban nem riad vissza a katonai válaszlépésektől – vagy akár egy tényleges megelőző csapástól. Ebből a szempontból a légitámadás akár erődemonstrációként is értelmezhető.

Oroszország a gazdasági szankciókat hatástalannak tartja, szerintük a katonai válaszút Észak-Korea esetében katasztrofális eredménnyel járna, helyette inkább diplomáciai megoldásokat javasoltak. Egy esetleges fegyveres konfliktus ugyanis olyan következményekkel járna, mint például a hatalmas menekültáradat, ami egy amerikai-észak-koreai háború esetén indulna meg, többek között Oroszországba. Ugyanilyen ok a vegyiszennyeződéstől való félelem, ami Észak-Korea nukleáris fegyvereinek megsemmisítése közben veszélyeztetheti a környező országokat – Vlagyivosztokot például két óra alatt érné el a légszennyeződés. Az oroszok számára stratégiai jelentőségű is, hogy a szankciók ellen vannak, ezzel ugyanis lehetőségük van kifejezni nemtetszésüket az ellenük érvényben levő szankciókkal szemben. Az Egyesült Államok olajembargót is bevezetne Észak-Korea gazdaságának gyengítése érdekében, ám ez az ázsiai ország egyik olajexportőreként Oroszországot is hátrányosan érintené. Ugyan nagy mértékű gazdasági együttműködés nincs az oroszok és Észak-Korea között, de például a májusban induló komp járat – ami Vlagyivosztok és Rajin között fog havonta hat alkalommal kétszáz embert és ezer tonna teherárut szállítani – bizonyíthatja, hogy egy fegyveres konfliktus hátrányosan érintené Oroszországot, ezzel együtt hozzájárulna az orosz-amerikai kapcsolatok jelentős romlásához. A helyzetet csak súlyosbítaná, ha életbe lépne az a határozattervezet, amely megengedné az Egyesült Államoknak, hogy ellenőrizzék az orosz kikötőket – például Vlagyivosztok kikötőjét – ezzel is nyomást gyakorolva Észak-Koreára. Az orosz kormány a határozattervezetet egyértelműen ellenséges lépésként értékelte, szerintük ez a lépés jogsértő lenne. Az, hogy az orosz vezetés katonai csapatokat küldött Oroszország Észak-Koreával közös határszakaszához, arról árulkodik, hogy az oroszok készenlétbe helyezték magukat egy konfliktus kirobbanásának esetére. Észak-Korea legújabb rakétatesztelésekor (május 14.) a kilőtt ballisztikus rakéta ugyan a Japán tengerbe zuhant, de a becsapódás helye mégis közelebb volt Oroszországhoz, mint Japánhoz. A rakétatesztelésre reagálva az amerikai kormány sajtóközleményt adott ki, amely reflektált az orosz érintettségre is, valamint arra is, hogy az orosz kormánytól válaszlépésekre számítanak.

Összegezve, az elmúlt egy hónap eseményei rég nem látott egyértelmű romlást hoztak az amerikai-orosz viszonyokban. Mindkét ország egyre erősebben van jelen Kelet-Európában, folyamatosan reagálva a másik fél vélt vagy valós agressziójára. A szíriai helyzet elmérgesedése miatt az orosz-amerikai polgárháborús együttműködés lehetősége elszállt, az Észak-Korea kapcsán felmerülő alapvető érdekkülönbségek a két ország viszonyának egyre nagyobb léptékű romlásához vezethetnek. A jelenlegi helyzetben egyetlen tényező sem reális többé azok közül, amelyek Donald Trump megválasztásakor reményt adhattak az orosz-amerikai kapcsolatok rendezésére. Ennek ellenére a két ország vezetője május 2-án harmadik alkalommal beszélt egymással telefonon, amikor is szóba került egy személyes találkozó lehetősége. A találkozóra júliusban kerülne sor a hágai csúcson, ahol a két elnök újabb esélyt kaphat országaik viszonyának rendezésére – immár személyesen. Továbbá a legújabb rakétakísérletek fényében Észak-Korea már Oroszországra is közvetlen veszélyt jelent, előbb vagy utóbb az orosz kormánynak is reagálnia kell a fenyegetésre. A kérdés csak az, hogy a válaszlépések során felmerülhet-e egy esetleges orosz-amerikai együttműködés.

A Biztonságpolitikai Szakkollégium is képviseltette magát a 2017. május 4-én megrendezett 2017. évi Tavaszi Tudományos Hallgatói Konferencián Debrecenben.

A hallgatói konferencia a Debreceni Egyetem Hatvani István Szakkollégiumának szervezésében valósult meg. Az eseményen négy szekcióban harminc hallgató mutatta be kutatását és elért eredményeit; a Biztonságpolitikai Szakkollégium hallgatói a Dr. Szilágyi Zsolt által elnökölt Hadtudományi- és történettudományi szekcióban adtak elő.

A BSZK-t öt hallgatónk képviselte: Halasi Gábor Líbia jelenlegi, a káosz és anarchia szélén álló helyzetét elemezte. Szarka Luca Eszter a Dél-amerikai Nemzetek Uniójának (UNASUR) helyzetét és a térség biztonságpolitikáját mutatta be. Rozgonyi Attila előadásában a populizmus politikájának lehetséges hatásairól tartott előadást. Vay Bernát Dániel az izraeli biztonság- és védelempolitika kihívásait foglalta össze. Németh Ferenc pedig a koszovói hadsereg létrehozásának lehetséges biztonságpolitikai hatásait elemezte előadásában. Ezen előadáson túl Szem Géza, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi Doktori Iskolájának hallgatója a hadtörténelem hadtudományi értelmezése és módszertani sajátosságai címmel tartott előadást.

A Biztonságpolitikai Szakkollégium két tagja is részt vett a 2017. április 27-én Varsóban megrendezett hallgatói tudományos konferencián.

A konferencia a Varsói Katonai Műszaki Akadémián (Wojskowa Akademia Techniczna, WAT) került megrendezésre. Az előadások elsősorban napjaink biztonsági kihívásait, az arra adott és adható válaszokat mutatták be. A konferencia kiváló lehetőséget biztosított a WAT és a BSZK hallgatóinak kutatásaik prezentálásához, valamint határokon túlnyúló együttműködések kialakítására is.

A Szakkollégiumot két hallgatónk képviselte: Vay Bernát Dániel, aki Izrael biztonság- és védelempolitikájáról tartott előadást, valamint Németh Ferenc, aki Montenegró NATO-csatlakozásának biztonságpolitikai vetületeit ismertette.

A konferencia, valamint hallgatóink kiutazása és költségeinek fedezése nem valósulhatott volna meg a WAT Magiszterek Védegyletének támogatása nélkül.

Az UNAMA (Az ENSZ Afganisztáni Segítségnyújtó Missziója) 2017-es első, negyedéves jelentésében megállapította, hogy a folyamatos harcok következtében egyre magasabb a civil áldozatok száma.

Az UNAMA által dokumentált statisztika alapján az első negyedévben 2181-re rúg a polgári áldozatok száma; ebből megközelítőleg több, mint 700 ember vesztette életét.

Ez az arány a 2016-os tendeciákhoz képest 4%-os csökkenést mutat. A civil halálos áldozatok száma az előző évhez képest 2%-al csökkent, de továbbra is igen magas ez az arány. Ahogyan az előző évben is, a legtöbb halálos áldozatot a tűzharcok követelték, ezután az improvizált robbanóeszközök (IED), végül pedig az öngyilkos merénylők támadásai okoztak hatalmas veszteségeket. A jelentés arra is rámutatott, hogy a civil veszteségek Kabul tartományban a legmagasabbak. Ezután következik szorosan Helmand, Kandahar, Nangarhar és Urzugan tartományok.

Tadamichi Yamamoto, az ENSZ-főtitkár afganisztáni különmegbízottja április 27-én felszólította a konfliktusban résztvevő valamennyi felet, hogy haladéktalanul tegyenek konkrét lépéseket a civilek védelme érdekében.

„Az áldozatok száma folyamatosan nő, és egyre inkább nők és a gyerekek sínylik meg az elhúzódó konfliktus súlyát. Ezért felszólítom a konfliktusban résztvevő minden felet, hogy tegyenek intézkedéseket az afgán civilek felesleges és elfogadhatatlan pusztításának megakadályozására” – nyilatkozta Tadamichi Yamamoto.

Az UNAMA aggódik a női- és gyermekáldozatok növekvő tendenciája miatt. Az első negyedévben megközelítőleg 273 női áldozatot regisztrált, illetve 735 gyermeket értek el a támadások. Az ügy kapcsán megszólalt Danielle Bell is, a misszió emberi jogi igazgatója. Bell kiemelte, hogy 17%-al nőtt az áldozatok között a gyermekek aránya, ami tükrözi, hogy a konfliktusban résztvevő felek abszolút nem tesznek megfelelő óvintézkedéseket a civil lakosság védelmére, beleértve a fel nem robbant lövedékek megjelölését a harcok befejeztével (amely a legtöbb halálos gyermekáldozatot szedi a térségben).

„Ezek a számok 735 lány- és fiúgyermek életét jelképezik. 735 halálos történet tele testi és lelki fájdalommal és gyásszal.” – hangzott el Bell nyilatkozatában.

Yamamoto még arra is felhívta a figyelmet, hogy a kormányellenes csoportok szándékosan célozzák meg a civileket, ezzel megsértve a nemzetközi humanitárius jogot.

Az UNAMA által dokumentált támadások többsége civil kormányzati alkalmazottak, törzsi vének, NGO-k alkalmazottai és a kormányt támogató személyek ellen irányult. Ezen kívül muszlim Shi’a mecsetek is a támadások középpontjában állnak.

Láthatjuk, hogy a harcok továbbra sem fognak véget érni a térségben. Egyelőre még nem készült tervezet arról, hogy a NATO mikor fog véglegesen kivonulni Afganisztán területéről. A jelenlegi biztonsági környezet alakulása az ország területén nem túl biztató. Míg, néhány tartományban a tálibok okoznak komoly bonyodalmakat a katonák számára, addig az Iszlám Állam is felütötte fejét a térségben. Így a jelen lévő katonáknak már két komoly problémára kell egyszerre összpontosítaniuk. Az USA komoly lépésekre szánta el magát az elmúlt időszakban, mikor is 2017. április 13-án bevette a „Mother of all bombs” (“Minden bombák anyja”) nevezetű GBU-43/B bombát, ami a legnagyobb nem-nukleáris bombák közé sorolható.

A csapás az Iszlám Állam egyik bázisa ellen irányult, amelynek hivatalos adatok alapján civilek nem estek áldozatául.

Így, várhatóan a NATO nem fogja magára hagyni Afganisztánt, hogy egyedül küzdjön meg a térség egyre fenyegetőbb kihívásaival. Ezt az is alátámasztja, az USA további 5000 katonát küld az Eltökélt Támogatás Misszióba az idei évben.