Biztonságpolitika

Ha találomra megkérdeznénk embereket az utcán a leghíresebb terroristákról, aligha akadna a felsoroltak között orosz nemzetiségű személy. Pedig az 20. század fordulóján Oroszországban a cári kormányzatnak igen meggyűlt a baja a terrorizmussal, aminek állami vezetők (köztük miniszterelnökök és cárok) is áldozatául estek. Ennek emlékezete Oroszországon kívül már nemigen van, de orosz közegben továbbra is ismert ez az időszak. Az egyik terroristával foglalkozunk a KatPol Kávéház 121. adásában, akinek életét a Fakó lovon ülő halál c. orosz film is feldolgozza.

[...] Bővebben!

A NER bizonyos kurzusfilmjeit, mint a podcastunk profiljába illeszthető kortárs termékeket, már górcső alá vettük – ezeket az adásokat linkeltük a poszt végén -, de hasonló sorozatokkal még egyáltalán nem foglalkoztunk, úgy általában a magyar TV-sorozatok közül is csak eggyel, de az sem kifejezetten jelenkori alkotás. A TV2 tavaly megjelent S.E.R.E.G. c. minisorozatát már csak ezért sem hagyhatjuk említés nélkül, és természetesen azért sem, mert a magyar állam bármelyik fegyveres ereje számára aktuális imázsfilm vagy -sorozat emberemlékezet óta biztosan nem készült.

[...] Bővebben!

Egyes európai városokban a mai napig megtalálhatók a második világháborús utcai harcok nyomai. Néhány kivételtől eltekintve, többnyire a kézifegyverek tüzétől származó golyónyomokról van szó, amelyeket az utókor nem akart eltüntetni. Hogy ez az igénytelenségre vagy e sajátos emlék megőrzésének szándékára vezethető vissza, a napnál is világosabb - az egyik helyen elkoszolódott falak, málló vakolat övezik a találatok nyomait, a másikon új funkciót találtak neki.

Az utóbbira Hollandiában, a Maastricht közelében lévő hangulatos kisváros, Valkenburg egyik sétáló utcáján láthatunk példát, nem messze a városháza parkjában kiállított német páncéltörő ágyútól. A régióban nemcsak számos harcjármű és tüzérségi fegyver emlékeztet az 1944 szeptemberében vívott harcokra, de még egy harckocsi ágyú találatából is sikerült egy emlékhelyet kialakítani. Az érintett épületet egy amerikai Sherman 75 milliméteres ágyúja találta el a városi harc közben. Valkenburg újjáépítésekor a hollandok úgy döntöttek, hogy a találat nyomát megőrzik és a mélyedésben később egy apró Mária szobor is helyet kapott.

[...] Bővebben!

Puskin egy helyen szerénytelenül a "jekatyerinai sasok dicsőséges seregeként" aposztrofálta azokat a tehetséges állami tisztviselőket és katonai parancsnokokat, akiket a "Nagy" jelzővel illetett híres cárnő szintúgy tehetséges (vagy egyszerűen csak szerencsés) kézzel választott ki magas pozícióikba, ezzel (is) megalapozva az orosz biodalomépítés egyik legjelentősebb korszakát. Közülük Fjodor Usakov tengernagyot a krónikások inkább mellőzték a többiekhez képest, elvégre "csak" kisnemes volt egy alapvetően ugye szárazföldi hatalom szolgálatában, egy épphogy csak létrehozott és mellékes orosz flottánál, olyan háborúkban, melyek nem kifejezetten a tengereken dőltek el. De ilyen körülmények is kétséget kizáróan bizonyította zsenialitását a tengeri hadviselés terén.

[...] Bővebben!

Van, hogy egykor rendszeres 'találkozások' az élethelyzet és a nagyvilág változásai miatt megritkulnak vagy elapadnak az ember életében. A MAKSz és az Armija elérhetetlenné válása kapcsán a legtöbb nyugati megfigyelő - még a 'keleti nyugatiak' is - így jártak az orosz haditechnikával, pedig a téma relevánsabb mint valaha, ha szabad így fogalmazni. Aztán a sors néha úgy dobja, hogy mégiscsak nyílnak ablakok, râlátással :-)

Pancir torony ùj felderítő radarral és vegyesen málházott eredeti és új kaliberű (malogabaritnij) rakéták konténereivel.

Az eredeti kaliberű 57E6M-E és 57E6-E illetve az új TKB-1000 rakéták illetve az utóbbiak nêgyesével kötegelt indítókonténerei.

A Zala 51-es és 52-es gyártmányai, azaz az ukrajnai háború orosz oldalának ikonikus Lancet cirkáló lőszerei.

X-UAV üzleti és H-BPLA projektnévvel ellátott Kornet variáns, a vezetősugaras helyett félaktív lézeres rávezetéssel, drónfegyverzetként (Forposzt, Orion), akár légi célok ellen is.

T-90MSz a harci tapasztalatokat tükröző fejlesztésekkel, így többek között drónhâlóval és zavaróberendezésekkel felszerelve.

Zord

Legutóbbi adásunkban az amerikai polgárháborús tematikájú westernfilm alműfaját tárgyaltuk ki, amely elég nyilvánvalóan mutatja meg azt, hogy a közönség kíváncsiságát egyaránt csigázzák fel az egzotikus tájak, gyéren lakott hatalmas térségek és a tovaszállt korok, amikor még fiatal volt a nemzet és könnyebben akadtak lelkesítő nagy közös célok. A múlt szelektív megszépítése, romantizálása persze minden társadalomban jelen van, és bizony furcsa lenne, ha ez pont a filmművészetben nem érvényesülne. Diktatúrákban ez bizonyára fokozottan érvényes, pláne ha egyenesen a rendszer születésének és megszilárdulásának „hőskora” kerül vászonra.

A Szovjetunió esetében ehhez hozzávehetjük, hogy a konszolidáció és viszonylagos enyhülés periódusában felértékelődött a könnyed tömegszórakoztatás, és korlátozottan persze, de azért új lehetőségek nyíltak a nyugati kulturális trendek követésére, összhangban a közönség erre vonatkozó jelentős igényeivel. Így futhatott fel – bár kultúrtörténeti léptékben azért nem olyan hosszú időre - a műfaj, amit a Vasfüggöny túloldalán Eastern/Ostern névvel illettek, azaz vadregényes távoli vidékeken játszódó és az amerikai westernek főbb mintáit átvevő szocialista kalandfilm.   

[...] Bővebben!

2005. január 25-én gördült ki a Saab linköpingi üzeméből az első magyar Gripen, a később aztán komoly kalandokat átélő, de szerencsére máig velünk levő 30-as. Így, 20 évvel később, Kővári Lacival közös utazásunk képeivel idézem fel az élményeket, egyúttal eltöprengek azon, hogy legösszetettebb repülő fegyverrendszerünk tervezett élettartamának utolsó szakaszát vajon merre s hogyan kanyarítjuk?

Zord

A Vadnyugat névvel fémjelzett időszak alatt leginkább az 1849-es kaliforniai aranyláz és a 20. század közötti időszakot szokták érteni. Ekkor az Egyesült Államok telepesei meghódították a gyéren lakott belső részeit a kontinensnek, míg végül a modernizáció véget vetett ennek a pionír hőskorszaknak. A KatPol Kávéház 117. adását két ilyen tematikájú filmnek szenteltük: az 1959-es Lovaskatonák-nak és az 1969-es A legyőzhetetlen-nek.

[...] Bővebben!

1940-ben új repülőgép jelent meg az amerikai haditengerészet zuhanóbombázó századainál: az SBD Dauntless. Típusjelzése feladatrendszerére, az ellenséges hadihajók felderítésére és bombázására valamint a gyártóra utalt (SBD – Scout Bomber Douglas). Hivatalos elnevezése, a Dauntless (Rettenthetetlen) is elég harciasan hangzott, de rövidesen megkapta nem hivatalos nevét is - Slow But Deadly (Lassú, De Halálos) lett.

Az Egyesült Államokban nagyjából száz évvel ezelőtt kezdődtek azok a kísérletek, amelyekkel azt vizsgálták, hogy az ellenséges hadihajókat a saját haditengerészeti erők tüzérsége és torpedói mellett, érdemes-e bombázó repülőgépekkel is támadni. A tapasztalatok azt mutatták, hogy a nagy magasságból végzett bombázás nem éri el a kívánt hatást, mert a szárazföldi célpontokkal ellentétben a vízi célok kicsik, mozognak és manővereznek. Arra jutottak, hogy inkább a repülőgép-hordozóról induló kisméretű zuhanóbombázó a megoldás, mert nagyobb valószínűséggel találja el az úszó célt, mint a hadsereg légierejének magasan és egyenesen repülő közepes- vagy nehézbombázói. Továbbá a zuhanóbombázó lelövése nem egyszerű, de ha mégis sikerül, akkor kisebb személyi veszteséggel, és olcsóbb repülőgép elvesztésével jár, mint egy két- vagy négymotoros bombázó esetében. Így vélekedtek az amerikai haditengerészetnél (US Navy) és a harmincas években több ilyen gépet is szolgálatba állítottak. Például a kétfedelű SBC Helldivert és az első egyfedelű zuhanóbombázót, az SB2U Vindicatort. A repülőgépgyárak nem ültek a babérjaikon és a következő típus Jack Northrop cégénél BT-1 jelzéssel kezdett formát ölteni.

[...] Bővebben!

1974. december 11-én a Magyar Néphadsereg (MN) egyik Kamov Ka-26-os helikoptere a légvédelmi tüzérek drégelypalánki lőteréről indult vissza börgöndi bázisára. A gép soha nem érkezett meg a Velencei-tó melletti repülőtérre, mert az útvonal első szakaszán, rossz látási viszonyok között hegynek ütközött. A becsapódást túlélő, súlyosan sérült személyzet számára immár nem a hazatérés, hanem a puszta túlélés volt a cél a Pilisben uralkodó téli időjárásban.

A Ka-26-os helikopter Magyarországon leginkább a mezőgazdasági repülésből volt ismert. A dugattyús motorokkal felszerelt, koaxiális forgószárny-elrendezésű típusból a Magyar Néphadsereg 1971-ben huszonkét darabot rendszeresített. A gépek kezdetben Szentkirályszabadjáról üzemeltek, majd egy átszervezést követően 1974 áprilisában Börgöndre költöztek, ahol a 88. önálló könnyűhelikopter osztály (fedőszáma: MN 1957) 1. századánál repültek tovább. Feladatrendszerükbe felderítés, személyszállítás, ejtőernyős deszant dobása és sebesültszállítás tartozott.

[...] Bővebben!

Zord

A belföldön legpozitívabb médiavisszhangot kapott, legnépszerűbb háború, melyben az Egyesült Államok valaha részt vett, kétségtelenül a Spanyolország elleni - pontosabban a még megmaradt spanyol gyarmatbirodalom felszámolásáért indított - volt 1898-ban. A gyors és látványos győzelem, a különböző egzotikus szigetek feletti fennhatóság ill. hegemónia megkaparintása messzemenő következményekkel járt az immár világhatalomként a történelem színpadára lépő nemzet jövőjére nézve.

[...] Bővebben!

A tavaszi távszpottinghoz hasonló, évzáró bejegyzésbe túlnyomórészt a légiközlekedés keleti szereplői kerültek, közeliek s távoliak egyaránt. Elszaporodásuk oka egyrészt az online kereskedelemmel függ össze, az Ázsia és Európa közötti logisztikai lánc fontos szereplői ezek a szélestörzsűek. Az iparág él és virul, és ez így is marad, amíg a Távol-Keletről megrendelt „bármi” tokkal-vonóval a töredékébe kerül, mint ugyanaz a termék egy hazai plázában. A másik ok az Oroszország ellen 2022-ben bevezetett szankcióknak „köszönhető”. Több európai légitársaságnak nem éri meg nagyot kerülni a kelet felé vezető úton és egyes járatokat leállítottak. A gépeik után hagyott kondenzcsík még el sem oszlott, amikor a keletkezett rést kihasználva a kínai légitársaságok besurrantak a légiszállítási piacra. Elég, ha csak a Budapestről induló járataik desztinációit nézzük a Flightradar24-en – Peking, Ningpo, Sanghaj, Kanton, Sengcsen, Hszian, Ürümcsi, Csangsa, Ecsou városnevek olvashatók az induló utas- és áruszállító gépek célállomásai között. Lássuk hát őket és a többieket és, ha már a nyitóképen a kínai Air Central Boeing 747-ese van, kezdjük a tengerentúli, valaha szebb időket látott gyártó típusaival.

[...] Bővebben!

Zord

* * *

Fotó: Szórád Viki

Az F-ZWBM ideiglenes francia civil lajstromot viselő 82-es oldalszámú H225M (EC725AP) SOF HForce valahol La Fare-les-Oliviers közelében. Jól látható az aktuális gyári feladathoz függesztett FZ225 70x19-es rakétakonténer és a full SPS/ASE.

Ez már a 83-as, F-ZWBQ lajstrommal gurul Marseille-Provence repülőtéren, amelynek keleti oldalán helyezkedik el a gépek "születési helye" az Airbus Helicopters (egykori Aerospatiale) marignane-i gyáregysége.

Zord

Szíria számára új fejezet kezdődik: az ország maga mögött hagyta az Aszad-dinasztia diktatórikus uralmát. Ezzel a fordulattal példát mutat a régió országai számára, felébresztve bennük a reményt, hogy van lehetőség a változásra. A változás azonban több biztonsági kockázatot is magában rejt: növekvő illegális migráció, terrorszervezetek megerősödése és a stabilizációs törekvések hiánya.

Az Aszad-rezsim bukása

2024. december 8-a meghatározó dátumként vonul be a szíriai és világtörténelembe egyaránt: ezen a napon véget ért a Aszad-rezsim fél évszázados uralma Szíriában, Bassár el-Aszad szíriai elnök családjával együtt elhagyta Damaszkuszt és Oroszországba menekült.

Az Aszad-rezsim bukását a Hayat Tahrir al-Sham (HTS) szíriai lázadó erők és a törökök által támogatott Szíriai Nemzeti Hadsereg (SNA) váratlanul hatékony műveletei előzték meg, akik 2024. november 27-én indították első támadásukat a kormány erői ellen, Aleppó Nyugati részén. Az offenzíva során több stratégiai fontosságú várost is elfoglaltak a HTS erői, továbbá a 46-os bázist is, amely a szíriai hadsereg egyik legnagyobb támaszpontja. November 30-án a lázadó csoport elfoglalta az ország második legnagyobb városát és gazdasági központját, Aleppót is. Ezt követően december 5-én átvették az ellenőrzést Hama városa felett is, amely stratégiailag előnyös helyen helyezkedik mivel, közvetlen ellátási vonalakat biztosít Damaszkusz és Aleppó között. Ezt követően a HTS sorra foglalta el az egyre jelentősebb városokat: Daara városát, amely a 2011-es felkelés szülővárosa volt, majd Homsz-t is. Ezzel elvágták a kormányerőket a tengerparti erődítményeitől, ahol két orosz katonai támaszpont is található.

Az ország lakosainak jelentős része csatlakozott a lázadó csapatokhoz, ezt követően együtt vonultak Északra a HTS átcsoportosított déli csapataival, aminek eredményeként az ellenzéki csoportok december 8-án több irányból is bekerítették a fővárost, Damaszkuszt. Rövid időn belül, már vasárnap reggelre elfoglalták az ellenzéki erők a fővárost, hiszen a kormány erői csak csekély ellenállást mutattak és szinte tehetetlenek voltak a hatalmas erőfölénnyel szemben. A kormányerők felbomlása és hatékony ellentámadások hiánya mögött azonban több dolog is áll: ellenőrzés és az erőforrások hiánya, az ország szörnyű gazdasági helyzete, az alacsony morál és korrupció. Továbbá, Bassár el-Aszad a megbízható katonai egységek kis magjára támaszkodott a hadseregen túl, így korlátozta azon képességét, hogy egész Szíriát ellenőrzése alá vonja. Nem meglepő tehát, hogy a hadsereg és az Aszad-párti milíciák képtelenek volt felvenni a harcot az HTS csapataival és a hozzájuk csatlakozó lázadó csoportokkal.

Az ellenzéki erők felszabadítottak Szajdnaja börtönét is, amely Damaszkusztól Északra található. A létesítmény Szíria leghíresebb börtöne, 1980-ban hozták létre és 2017-es adatok szerint, több mint 20.000 embert tartottak fogva (főként a 2011-es polgárháborúban résztvevői kerültek ide, köztük aktivisták, újságírók, orvosok, és diákok is). A börtönben gyakoriak voltak a kínzások, szexuális bántalmazások és kivégzések, emellett a foglyokat embertelen körülmények között tartották.

Ki vette át a hatalmat Szíriában?

A Hayat Tahrir al-Sham („Organization for the Liberation of the Levant”, magyarul: „Szervezet a Levante Felszabadításáért”) 2011-ben a szíriai polgárháború során, Dzsabhat al-Nuszra néven alakult meg az al-Kaida leányszervezeteként, az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ), Egyesült Államok, Törökország és más országok terrorista csoportnak nyilvánították. Ezt követően, 2016-ben Abu Mohammed al-Dzsolani, a csoport vezetője megszakította a kapcsolatot az al-Kaidával, feloszlatta a Dzsabhat al-Nuszrát, és új szervezetet hozott létre 2017-ben, amely a Hayat Tahrir al-Sham (HTS) nevet vette fel. Az elszakadás ellenére a csoport továbbra a szalafi-dzsihádista ideológia mentén működik. Ma a HTS azt állítja, hogy „független entitás, amely nem követ semmilyen szervezetet vagy pártot, sem az al-Kaidát, sem másokat”. Ettől függetlenül az Egyesült Államok álláspontja az, hogy a két csoport között továbbra is fennáll a kapcsolat és az al-Kaida eszközént használja a szervezetet, hogy előmozdítsa a pozícióját a szíriai felkelésben.

A HTS lokális célokkal rendelkezik, elsődleges célja az iszlám uralom megteremtése Szíriában, az Aszad rezsim megdöntése és az iráni milíciák kiűzése révén. Az Egyesült Nemzetek szervezetének 2022-es jelentése szerint a HTS harcosainak száma 6000 és 15 000 fő között mozog, amely a közelmúlt eseményeknek köszönhetően jelentősen növekedett, azonban jelenleg még nehéz megbecsülni a tagok pontos számát. A hatalomra került területeken a HTS polgári kormányt alakított ki, és az állam látszatát hozta létre Idlib tartományban, továbbá arra szólította fel harcosait, hogy őrizzék meg a biztonságot azokon a területeken, amelyeket „felszabadítottak” Aszad uralma alól.

A lázadócsoport vezetője Abu Mohammed al-Dzsolani, akit az amerikai külügyminisztérium, több, mint egy évtizeddel ezelőtt már terroristának nyilvánított, mivel egykori csoportja az évek során több terrortámadást is végrehajtott Szíriában. Al-Dzsolani valódi neve, Ahmed al-Sharaa, aki Damaszkuszban nőtt fel és a 2001. szeptember 11-ei terrortámadásokat követően kezdett radikalizálódni. Az Egyesült Államok iraki invázióját követően elhagyta Szíriát, hogy harcoljon Irakban, majd csatlakozott az iraki al-Kaidához, ezt követően azonban öt évre őrizetbe vették. Dzsolani 2015-ben kijelentette, hogy az Iszlám Állammal ellentétben neki nem áll szándékában támadásokat indítani a Nyugat ellen és amennyiben Aszadot legyőzik, nem lesznek bosszúhadjáratok az alavita kisebbség ellen, amelyből az elnök klánja származik.

Az Aszad-dinasztia rövid története

1963 óta Szíria a Baasz Párt uralma alatt működött, a párt puccs eredményeként jött létre. A puccsot vezető tábornok, Hafez el-Asszad a későbbi elnök, 1970-ben átvette a hatalmat a párt katonai vezetésétől és központosította az irányítást az elnöki hivatal köré. H. El-Asszad megszilárdította uralmát azáltal, hogy saját családtagjait és híveit helyezte kulcspozíciókba, és az államelnöki rendszer révén megszerezte a végrehajtó hatalom feletti teljes ellenőrzést. Az Aszadok az évek során egy olyan rendszert alakítottak ki, amely nemcsak autokratikussá, hanem kleptokratikussá[1] is vált.

1994. január 21-én Basil el-Aszad, Hafez el-Aszad legidősebb fia életét vesztette autóbalesetben. Basil halála miatt az akkori elnök következő legidősebb fiának kellett átvennie testvére helyét, Bassár el-Aszadnak, aki ekkor Londonban élt és szemorvosnak készült. B. el-Aszad 2000-ben apja halálát követően vette át a hatalmat egy manipulált népszavazás keretein belül. Az ország alkotmánya szerint B. el-Aszad legalább 2028-ig hatalmon maradt volna, amelyet kinevezését megelőzően megváltoztattak, hiszen az eredeti dokumentum szerint az ország elnökének be kell töltenie a 40. életévet, azonban ekkor el-Aszad 34 éves volt.

Szíria parlamentjét el-Aszad elnöksége során továbbra is a Baasz Párt és szövetségesei, a Nemzeti Haladó Front uralta, gyakorlatban nem engedélyezett a politikai ellenzék. A legutóbbi, 2014-es elnökválasztáson Bassár el-Aszad a szavazatok 88,7 százalékával nyert, a szíriai rezsim ellenőrzésén kívül eső területeken élő polgárok azonban nem szavazhattak az elnökválasztáson.

A rezsim életében már 2011-ben is történtek a jelenlegihez hasonló események, amikor az országban nagyszabású, demokratikus szabadságot követelő tüntetések törtek ki, ekkor az Elnök utasításának eleget téve a kormányerők brutális és kiterjedt erőszakkal válaszoltak erre, amelyet az ENSZ emberiesség elleni bűncselekménynek minősített. A rezsim 2012 óta rendszeresen támad civil célpontokat, például kórházakat és iskolákat, és vegyi fegyvereket is vetett be saját lakossága ellen. A kormány visszaszerezte az irányítást az ország nagy része felett a korábbi polgárháborút követően, azonban Szíria bepolitikai helyzete nem stabilizálódott: gazdasági válság, szárazság és a 2023 elején bekövetkezett hatalmas földrengés a lakosság nagy részét további kétségbeesésbe sodorta.

Külpolitikai szempontból fontos megemlíteni, hogy a korábbi polgárháború során Aszad egyre inkább Iránra és Oroszországra támaszkodott, így nem meglepő, hogy egyik régi szövetségeséhez menekült a szíriai elnök. Az ellenzéki erőknek is rendelkeztek külföldi támogatókkal: az Egyesült Államok több éven át rejtetten képzett és felfegyverzett lázadó harcosokat, valamint Franciaország és az Egyesült Királyság logisztikai és katonai támogatást nyújtott nekik. Minden bizonnyal a HTS jelenlegi harcosai között is találhatók olyan egyének, akiket egykori nyugati szövetségesek képeztek ki és fegyvereztek fel.

Aszad tehát Szíria feletti brutális uralmáról vált ismertté, 2011-es polgárháború és annak erőszakos cselekményeinek következményeképpen nemzetközi proxy háború és menekültválság robbant ki.

Hatalmi játszmák Szíriában

Miközben a HTS megpróbál átmeneti kormányt létrehozni Szíriában, milíciák és a külső hatalmak továbbra is küzdenek a visszavonuló kormányerők által hagyott űr betöltéséért. A szíriai polgárháború kezdete óta az országot különböző ellenőrzési zónákra osztották fel. Egyes területeken regionális és nemzetközi hatalmak, például Törökország, Oroszország, Irán és az Egyesült Államok gyakorolnak befolyást.

Izrael, több mint 50 év után először lépte át nyíltan a szír-izraeli határt és intenzív légicsapásokat hajt végre az Aszad-kormány által ellenőrzött katonai célpontokra. Ezek a légicsapások sikeresnek mondhatóak, hiszen az ország védelmi minisztere szerint már megsemmisítették a szíriai haditengerészetet is. Emellett Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök kijelentette, hogy Izrael „szeretné felvenni a kapcsolatot az új rezsimmel Szíriában”.

Törökország és az Egyesült Államok egyaránt üdvözölte az Aszad-kormány bukását, azonban Törökország egyik központi stratégiai célja a régióban az amerikai támogatást élvező kurd, Szíriai Demokratikus Erők (SDF) meggyengítése. A már említett Szíriai Nemzeti Hadsereg (SNA), amelyet Törökország támogat, megtámadta az ország északi részén található Manbidzs várost ellenőrző SDF-et, majd észak felé nyomultak, azonban 2024. december 10-én az ottani kurd erők tűzszünetet jelentettek be az Egyesült Államok közvetítésével.

Az Egyesült Államok legfőbb érdeke Szíriában az Iszlám Állam (IÁ) megfékezése, amely az ország északkeleti és középső részén továbbra is jelen van. Ennek nyomán Joe Biden amerikai elnök engedélyezte az Egyesült Államok légicsapását vasárnap az Iszlám Állam szíriai táborai ellen.

Az IÁ a 2011-es polgárháború követően emelkedett fel Szíriában és Irakban, a külföldi harcosok növekvő számával a terrorszervezet globális szinten terjeszkedett, és kiterjesztette hatáskörét Európára is 2014-től. Habár 2019-ben a Szíriai Demokratikus Erők és az Egyesült Államok vezette globális koalíció támogatásával sikerült megállítani, azonban a jelenlegi események fényében félő, hogy a terrorszervezet kihasználja a keletkezett hatalmi vákuumot. A szíriai sivatagban lévő alvó sejtjei ismét mozgásba lendültek, hiszen megnőtt mozgásszabadságuk. Az SDF ennek érdekében már megkezdte a terrorszervezet foglyainak áthelyezését, miután a szíriai börtönöket és fogolytáborokat támadások érték, hogy kiszabadítsák ez egykori harcosokat. Miközben a szíriai nép az Aszad-rezsim bukását ünnepli, egy sokkal nagyobb veszély leselkedik rájuk: az Iszlám Állam megerősödése és az esetleges támadások kiújulása.

Politikai átalakulás és nemzetközi kihívások

Bassár el-Aszad továbbra is Oroszországban tartózkodik, orosz hírszerzés szervezte meg a menekülését Moszkvába. Nem véletlen országválasztása: egyrészt a két ország és család közötti, történelmi jelentőségű szövetség, másrészt pedig a kiadatástól való félelme. Nagy valószínűséggel „Vlagyimir Putyin jobban meg tudja védeni a volt elnököt és családját a kiadatástól vagy a nemzetközi közösség bármely más, az igazságszolgáltatás elé állítására irányuló kísérletétől”, hiszen maga az orosz elnök ellen is a Nemzetközi Büntetőbíróság elfogatóparancsa van érvényben. Az orosz fővárosban Aszad várhatóan védett, de kényelmes életet fog élni, amíg Putyin marad a hatalmon.

A szíriai televízióban 2024. december 10-én pedig bejelentetésre került Szíria új miniszterelnöke: Mohamed el-Basír. Az új elnök megerősítette, hogy Idlib tartományban de-facto kormányt hoznak létre és 2025. március 1-ig vezeti azt. El-Basír korábban a lázadók által ellenőrzött északnyugati területen a közigazgatási vezetőként tevékenykedett. A jelenlegi kormány legitimitása azonban hosszú távon megkérdőjeleződhet, mivel a HTS-t több ország hivatalosan terrorszervezetként tartja nyilván. Ez a jelző alááshatja a kormány elfogadottságát és kooperációs lehetőségeit a nemzetközi színtéren, amelyek kulcsfontosságúak lennének gazdasági és diplomáciai téren is, hogy Szíria ismét stabil bel-és külpolitikával rendelkezzen.

Damaszkuszban a napokban javultak a körülmények: a bankok és a boltok újranyitottak, a kijárási tilalmat feloldották a fegyveresek száma is csökkent az utcákon, mivel a HTS utasította csapatait, hogy vonuljanak ki a városokból. Szíria újjáépítése azonban nem lesz könnyű és gyors feladat, nemzetközi finanszírozás és a politikai stabilitás elengedhetetlen ahhoz, hogy ez megvalósulhasson.

Szíriai Menekültválság

Több, mint egy évtizedes konfliktus után Szíria továbbra is a világ legnagyobb menekültválságának központja. Szíria háború előtti huszonkét milliós lakosságának több, mint fele elhagyta az országot. Ennek a legnagyobb terhét a szomszédos országok viselik: az alig több mint ötmillió lakosú Libanon nyolcszázezer szíriait lát vendégül, Jordániában pedig 1,6 millió szíriai menekült tartózkodik[2]. Továbbá Törökország ad otthont a világ legnagyobb menekült népességének, közel 3.7 millió szíriai menekülttel.

Az (ENSZ) szerint az 2024. november vége óta Szíriában 1 millió ember kényszerült elhagyni lakóhelyét, köztük 155 000 ember legalább másodszor tapasztalja meg ezt. Több család túlzsúfolt táborokban és központokban keres menedéket, ahol korlátozottak az erőforrások és romlanak a körülmények. Másik égető probléma jelenleg az élelmiszerhiány és a közszolgáltatások hiánya, továbbá egyes területeken a vízellátás megszakad, egyes létesítmények (pl. kórházak) nem működnek az ellátmány és a személyzet hiánya miatt.

Félő, hogy a menekültek kapcsán Európa egy újabb menekülthullámmal néz szembe: Európai Unión (EU) belüli elhelyezésükről szóló viták komoly kihívást jelentettek a régió számára, azzal fenyegetve, hogy az európai országok véget vetnek a nyitott határok schengeni rendszerének, és hozzájárulnak a bevándorlásellenes, szélsőjobboldali pártok megerősödéséhez. Továbbá, több európai ország is közölte, hogy felfüggesztik a szíriai állampolgároktól származó menedékkérelmek fogadását, köztük Németország (a 2024-es évben a legtöbb menedékkérő Szíriából érkezett az országba), Ausztria, Belgium, Görögország, Olaszország, Svédország, Dánia és az Egyesült Királyság.

A szíriai menekültek problémája sokkal bonyolultabbá vált a jelenlegi események és a menedékkérelmek felfüggesztésének fényében. Komoly biztonsági kockázatot jelenthet a növekvő illegális migráció, különösen Európa irányába. Az illegális bevándorlók között radikalizálódott egyének is jelen lehetnek, akik potenciálisan veszélyeztethetik a kontinens stabilitását. Különösen aggasztó, hogy az Iszlám Állam harcosai, akik a szíriai sivatagban rejtőztek az Aszad-rezsim bukásáig, ismét aktivizálódhatnak, és folytathatják a 2014 és 2019 között Európán végig söprő véres terrortámadásokat. Az ilyen fenyegetések fokozottan figyelmet igényelnek, mivel a terrorszervezetek számára a menekülthullámok ideális környezetet biztosíthatnak, hogy beszivárogjanak térségünk országaiba, hogy teret nyerjenek a régióban.

[1]A politikai korrupció legmagasabb foka.

[2] Singh, Mnajari. األزمة إدارة إلى األزمة ضبط من :19-كوفيد بعد األردن) Jordan after COVID-19: From Crisis Adjustment to Crisis). Washington: Washington Institue for Near East Policy, 2020/04/15.

A Szíria az Aszad-rezsim bukása után: Van kiút a káoszból? bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Az olasz bevándorlók helyzete az Egyesült Államokban nem volt túl rózsás a 19. században, sokszor emberszámba sem igazán vette őket az angolszász lakosság. Ahogy korábban a hozzájuk hasonlóan katolikus íreknek, nekik is meg kellett küzdeniük azért, hogy elismerjék őket. Ebben a helyzetben érkezett a pápa engedélyével egy apáca, Francesca Cabrini (aki felvette a „Xavér” férfinevet Xavéri Szent Ferenc tiszteletére), hogy gyámolítsa a rászorulókat. Ez a sok nehézség ellenére olyannyira jól sikerült, hogy az általa létrehozott jótékonysági hálózat mind a mai napig működik a Föld számos országában, ő maga pedig az első amerikai szent lett. Az ő történetét bemutató filmről, az idei Cabriniről szól a KatPol Kávéház mai adása.

[...] Bővebben!

„Peace in 24 hours”

Nem szorul magyarázatra, hogy ki és mikor mondta. Az orosz-ukrán konfliktus esetén egy nagyon jól hangzó kijelentésként  és célként tekinthetünk rá. A megfogalmazás egyetlen egy konkrétumot tartalmaz, 24 óra alatt. Mikortól számítva 24 óra? Milyen tartalom tölti meg az esetleges megállapodást? Az első kérdésre talán egyszerűbb választ találni, de a várható tartalmi elemekre sokkal nehezebb. A rövid elemzésemben erre a kérdésre próbáltam meg összeszedni a rendelkezésre álló információkat.

Csak röviden, mi is a békemegállapodás. Egy olyan hivatalos vagy informális megállapodás, amelynek célja egy konfliktus vagy háború lezárása, a felek közötti tartós béke biztosítása, valamint a jövőbeni konfliktusok megelőzése. A békemegállapodások különböző formában és szinten valósulhatnak meg, attól függően, hogy milyen konfliktusról van szó, és milyen feltételeket szabnak a felek. A békemegállapodás lehetőségei a következők lehetnek.

• Fegyverszünet: átmeneti megállapodás a harci tevékenységek felfüggesztésére. Nem feltétlenül zárja le a konfliktust, de lehetőséget teremt a tárgyalások megkezdésére.
• Politikai megállapodás: az érintett felek közötti tárgyalásokat követően politikai kereteket biztosít a konfliktus rendezéséhez. Például autonómia biztosítása egy régiónak vagy hatalommegosztási mechanizmusok bevezetése.
• Végleges békeszerződés: teljes körű megállapodás a konfliktus minden aspektusáról, beleértve a politikai, gazdasági és katonai kérdéseket.
• „Fagyott” konfliktus megállapodások: nem teljes körű békeszerződés, hanem egy minimális szintű stabilitás elérése. A konfliktus vagy háború szereplői legtöbb esetben egy harmadik fél segítségével hozzák tető alá a szerződést. Legtöbb esetben nemzetközi közvetítés (pl. ENSZ, regionális szervezetek vagy más országok) bevonásával jön létre. A közvetítő segít egy semleges keretrendszert kialakítani a felek közötti párbeszédhez.

Számos pontot kell figyelembe venni a megállapodás létrehozása során. Az elemzésben szereplő orosz-ukrán háború során a következőket.

• Területi kérdéseket: A Krím és Kelet-Ukrajna státusza.
• Biztonsági garanciákat:Ukrajna függetlenségének és területi integritásának garantálása.
• Reparációs kérdéseket: A háborús károk megtérítése.
• Nemzetközi szereplőkérdekeit: Oroszország, Ukrajna, USA, NATO, EU és más érdekelt felek. Ezzel pedig már el is érkeztem a téma szereplőihez. A teljesség igénye nélkül most csak Ukrajna, Oroszország és az USA elképzeléseit szedném össze.

Ukrajna béketervének lényege, amelyet Volodimir Zelenszkij ukrán elnök mutatott be, az ország területi integritásának helyreállítására, a háború befejezésére és a nemzetközi jog tiszteletben tartásának megerősítésére épül. A béketerv több pontból áll, amelyek célja a katonai konfliktus lezárása és a békés újjáépítés elősegítése. A terv nemzetközi támogatást is igényel, különös tekintettel az ENSZ-re és Ukrajna nyugati szövetségeseire.

A béketerv fő lépései.

• Biztonságigaranciák és határbiztosítás: Az egyik legfontosabb lépés Ukrajna számára a határai feletti teljes ellenőrzés visszaszerzése és garantálása, amelyhez nemzetközi segítséget is igényelhet. A határok biztosítása magában foglalhatja a demilitarizált zónák kijelölését és nemzetközi megfigyelők jelenlétét.
• Orosz csapatkivonás és a megszállt területek felszabadítása: Ukrajna követeli az orosz csapatok teljes kivonását az megszállt ukrán területekről, ideértve a Krímet is. Ezzel az ország területi egységének helyreállítása lenne a cél.
• Igazságszolgáltatás és felelősségre vonás: a terv része, hogy felelősségre vonják azokat, akik háborús bűnöket követtek el Ukrajnában. Ez nemzetközi bíróságok és speciális vizsgálóbizottságok részvételét is magában foglalná.
• Energia- és élelmezésbiztonság: Ukrajna béketervének célja a globális energia- és élelmiszerbiztonság biztosítása is, mivel a konfliktus súlyos fennakadásokat okozott az energiatermelésben és az élelmiszerellátási láncokban. Ehhez szükséges az érintett infrastruktúra helyreállítása és az exportfolyamatok normalizálása.
• Környezetvédelem és ökológiai helyreállítás: a háború súlyos károkat okozott az ukrán környezetben, beleértve az ipari létesítményekben bekövetkezett szennyezést és a termőföldek károsodását. Ukrajna célja az ökológiai helyreállítás, amely nemzetközi segítséggel valósulhat meg.
• Újjáépítés és gazdasági helyreállítás: az infrastruktúra újjáépítése és a gazdaság helyreállítása kritikus fontosságú, amelyhez Ukrajna nemzetközi finanszírozási forrásokra számít. Az ország hosszú távú célja a gazdasági stabilitás megteremtése és a befektetések ösztönzése.
• Biztonsági megállapodások: Ukrajna olyan nemzetközi garanciákra törekszik, amelyek biztosítják, hogy a jövőben ne kerüljön hasonló konfliktushelyzetbe. Ez NATO-hoz és EU-hoz közeledés formájában történhet, valamint az Ukrajnát támogató országokkal kötött megállapodások révén.

Oroszország békekötéssel kapcsolatos elképzelései és elvárásai az ukrán háború során jelentős geopolitikai és biztonsági követeléseket foglalnak magukban, amelyek eddig megakadályozták a diplomáciai előrelépéseket.

Főbb követelései és céljai:

• Területi kontroll biztosítása:Oroszország elvárja, hogy Ukrajna ismerje el a Krím és a 2022 óta elfoglalt régiók (Donyeck, Luhanszk, Zaporizzsja és Herszon) orosz fennhatóságát. Ez az elvárás a tárgyalások egyik legnagyobb akadálya.
• Semlegesség és NATO-tagság elutasítása: Moszkva azt szeretné, ha Ukrajna hivatalosan semleges állammá válna, kizárva bármilyen NATO- vagy EU-csatlakozást, illetve korlátozná fegyverkezését és külső katonai támogatásait.
• Demilitarizáció:Ukrajna fegyveres erejének drasztikus csökkentése és nyugati fegyverek importjának tiltása is szerepel Moszkva célkitűzései között​.

. Az Egyesült Államok jelenlegi álláspontját a Biden adminisztráció határozza meg. A tartós megoldást helyezi előtérbe, amely biztosítja Ukrajna szuverenitását és megakadályozza a jövőbeni agressziót.

A legfontosabb elemei a következők.

• Biztonságigaranciák: Az Egyesült Államok hangsúlyozza az erős, kikényszeríthető biztonsági mechanizmusok fontosságát Ukrajna számára, beleértve a NATO-tagságot vagy a szilárd kétoldalú megállapodásokat. Ezek célja elrettenteni a jövőbeni orosz agressziót, és szükség esetén azonnali védelmi támogatást nyújtson az országnak.
• Ukrajna szuverenitásának támogatása:minden békerendezésnek tiszteletben kell tartania Ukrajna nemzetközileg elismert határait és önrendelkezési jogát. Az Egyesült Államok ellenzi azokat az engedményeket, amelyek legitimálnák az orosz agresszió által okozott területi veszteségeket.
• Gazdasági és katonai segítségnyújtás:Az Egyesült Államok továbbra is jelentős katonai segélyt és újjáépítési támogatást nyújt Ukrajnának, igazodva tágabb stratégiájához, amely felhatalmazza Ukrajnát arra, hogy az erős pozícióból tárgyaljon.
• Többoldalú diplomácia:Az Egyesült Államok a NATO, az EU és más szövetségesek bevonásával közös nemzetközi erőfeszítéseket szorgalmaz annak biztosítására, hogy minden megállapodást globális kötelezettségvállalások és a jogsértésekkel szembeni elrettentő eszközök támogassanak. Az Egyesült Államok csak akkor látja életképesnek a megkötött békét, ha az végrehajtható rendelkezéseket tartalmaz a jövőbeni konfliktusok megelőzésére, és nem támogatja az agressziót. Ezen kívül hangsúlyozza a dezinformáció elleni küzdelem és a szövetségesek közötti szolidaritás fenntartásának fontosságát, hogy fenntartsák az Oroszországra nehezedő nyomást az átfogó rendezés érdekében.

Donald Trump győzelme után biztos, hogy a fenti álláspont változni fog. A kampány és az azt megelőző kommunikáció erre enged következtetni. Ugyan erről részletes információkat még nem hoztak nyilvánosságra. Az ő és csapata által támogatott  békemegállapodás pontjaira csak a kabinetbe kinevezett személyek korábbi nyilatkozataiból lehet következtetni. Sorba véve a következő pozíciók lehetnek ebben meghatározóak. Tulsi Gabbard aki a nemzeti hírszerzési pozícióra aspiráns. Korábbi nyilatkozataiban bírálta a Biden kormányt, hogy nem vette komolyan Oroszország aggódalmait Ukrajna NATO tagságával kapcsolatban. Később pedig azt állította, hogy bio fegyverek gyártására alkalmas laborok kerültek kiépítésre Ukrajnában. Marco Rubio külügyminiszter jelölt. Számára a háború lezárása a fontos, mivel úgy gondolja az USA ellenfelei fontosabbak, mint Ukrajna támogatása. Hasonló véleményen van a lehetséges védelmi miniszter is Pete Hegseth.

Több forgatókönyv is létezik az amerikai sajtóban arról, hogy milyen álláspont kerül majd meghatározásra. Ebből kettő, így nézne ki: megszüntetik a támogatást és Oroszország megtarthatja az „annektált” megyéket ennek eredménye, hogy átmenetileg vége a háborúnak. A másik lehetőség a minszki egyezmények felfrissítése: autonóm zónák kijelölése Ukrajna területén, melyeket európai békefenntartók ellenőrizhetnének. Legnagyobb esélye most az első verziónak van. Részleteiben, így alakulna.

• ​Tűzszünet elfogadása a felek részéről, majd béketárgyalás.
• Oroszországnál maradnak az elfoglalt területek a konfliktus befagyasztásán keresztül. Az orosz katonák és döntéshozók maradhatnak, így az elfoglalt területek Oroszország részeként fognak tovább működni. Nemzetközi elfogadása ezeknek a területeknek nem lesz, kivéve az orosz államot támogató államok részéről.
• Demilitarizált zóna jönne létre a jelenlegi frontvonalak mentén, melyek túloldalán védelmi vonalak kerülnének kiépítésre.
• Valamilyen biztonsági garanciák, melyek csak úgy érnek bármit is, ha Ukrajna ütőképes haderőt építhet és tarthat fenn a háború után. Ebben az európai országok és hadiipari vállalatok továbbra is támogathatják Ukrajnát.
• Ukrajna nem lehet a NATO tagja, a következő 20 évben legalábbis biztosan nem.
• Az Oroszországra kivetett szankciók maradnak, de hosszabb távon nem kizárt a lazítás.

A végleges Trump adminisztráció álláspontjának kialakításában az USA nemzetközi érdekei is szerepet játszhatnak. Gondolok itt arra például, hogy az ebben a konfliktusban képviselt érdekek mentén akár Kína is  keményebben léphet fel Tajvannal szemben. Amerikának pedig az a régió sokkal fontosabb, mint az Ukrán területek. Az orosz elnöki szóvivő pedig a napokban jelentette ki, hogy a befagyasztás Oroszország számára nem elfogadható megoldás.

Összeségében azt gondolom, hogy a Trump-adminisztráció alatt az orosz-ukrán béke inkább geopolitikai kompromisszumként, semmint átfogó megoldásként jelenhetne meg. Ez olyan megállapodást eredményezhet, amely ugyan lezárhatja a konfliktust, de nem biztosítja a tartós stabilitást, és mindkét fél elégedetlenségét eredményezheti. Az ukrán háború továbbra is az USA globális szerepvállalásának meghatározó eleme maradhat, és a békekötés folyamata valószínűleg hosszú távú, bonyolult tárgyalásokat igényel majd.

A bórítókép Mykhailo Volkov fotója az Unsplash-ről.

Hetzer Miklós cikke.

A Orosz-Ukrán háború, a békemegállapodás lehetősége bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Annak idején, amikor a Lockheed a P-3 Orion tervezésébe fogott, nem is volt kérdéses, hogy az óceánnal körülvett Ausztrália légierejénél is megjelenik majd a típus, de hogy valamivel több, mint fél évszázadon át, 2023 végéig repül majd a kengurus felségjellel, azt talán ők sem gondolták.

Az ötvenes években az amerikai haditengerészet (US Navy) többfeladatú járőrgép flottájának gerincét egy Lockheed típus, a P-2 Neptune alkotta, de a jövőben már egy komolyabb, megnövelt képességű géppel számoltak. A felhívásra természetesen a Lockheed is jelentkezett és egy olyan négy hajtóműves, légcsavaros-gázturbinás típusban gondolkodott, amihez jó alapot adott az általuk gyártott, polgári célokra kifejlesztett L-188 Electra. A munka 1957-ben indult, és ha nem is zökkenőmentesen, de mai szemmel nézve gyorsan haladt. A haditengerészet 1958-ban elfogadta a terveket, 1959 végén felszállt az első gép, a következő évben jóváhagyták a sorozatgyártást, az első szériagép 1961 tavaszán repült, végül az új típus P-3A Orion jelzéssel 1962 augusztusában szolgálatba állt a haditengerészetnél. Elsődleges feladata a hajók és az alámerült vagy a felszínen sznorkellel és dízelgépeivel haladó hagyományos meghajtású tengeralattjárók felderítése és nyomon követése volt a fedélzeti szenzorrendszer, vagyis a radar, a mágneses anomália detektor, a jelfeldolgozó rendszer valamint a vízbe dobott szonárbóják segítségével. Az Orionokkal nem csak nézelődni és hallgatózni, hanem harcolni is lehetett: a torpedók, mélységi bombák, aknák és adott esetben nukleáris fegyverek elhelyezésére a törzs első részében, a padló alatt kialakított fegyvertér szolgált. A későbbi Orion változatoknál a szárnyak alá hajók és szárazföldi célpontok elleni rakétafegyverzet került.

[...] Bővebben!