Biztonságpolitika.hu

A szíriai polgárháború mielőbbi lezárásáról, és a harcokat követő újjáépítés politikai és gazdasági kérdéseiről folytattak tárgyalásokat az október 27-én, Isztambulban megrendezett négyhatalmi találkozón. A rendezvényt leginkább a résztvevők névsora tette érdekessé, ugyanis az asztanai folyamatban meghatározó szerepet játszó Moszkva és Ankara (Irán nem volt jelen az összejövetelen) első ízben tárgyalta meg a kérdést Berlinnel és Párizzsal együtt.

Egyetértés az alkotmányozás kérdésében

A megbeszéléseket követő közös sajtótájékoztatón a négy jelenlévő ország vezetője (Angela Merkel, német kancellár; Emmanuel Macron, francia elnök; Recep Tayyip Erdogan, török; és Valagyimir Putyin, orosz elnök) egyetértett abban, hogy csakis politikai megoldás lehet az elfogadható olyan eszköz, amely a hét éve zajló véres konfliktus lezárásához vezethet. A részvevők továbbá felszólították az Alkotmányozó Bizottságot (az év elején Szocsiban megrendezett konferencián döntöttek a Bizottság felállításáról azzal a céllal, hogy előkészítse az ország új alkotmányát), hogy az év végéig készítse el az alkotmánytervezet szövegét. A konfliktusban részt vevő belső (kormányerők, lázadók), valamint külső szereplők (asztanai hármak, ENSZ, stb.) által elfogadott új alaptörvény jelentené az első lépést a háború utáni új politikai helyzet megteremtéshez.

A megbeszélésen résztvevő államok vezetői kiemelt figyelmet fordítottak a polgárháború lezárást követő újjáépítésre, valamint az idlíbi helyzetre.

Az ország újjáépítésének kérdésénél Putyin orosz elnök próbálta meggyőzni nyugat-európai társait arról, hogy érdemes nagyobb összegekkel támogatni Szíria újjáépítést. A német kancellár, bár kifejezte hajlandóságát az ország rekonstrukciójának támogatásával kapcsolatban, azt is kifejtette, hogy Berlin csak a politikai rendezést követően hajlandó érdemben foglalkozni az újjáépítés kérdésével.

A politikai rendezés homályos kérdése: Aszad

A találkozó azonban nyitva hagyta a háború utáni politikai rendezés kérdését. A felek az alkotmányelőkészítő munka felgyorsítására szólították fel a Bizottságot, ugyanakkor a találkozón nem foglalkoztak érdemben a damaszkuszi rezsim élén álló Bassár al-Aszad elnök jövőbeni sorsával. Az, hogy a találkozón elmaradt az Aszad elnökkel kapcsolatos kérdések mélyebb megvitatása, egyértelműen a tárgyaláson résztvevő hatalmaknak a damaszkuszi kormánnyal szembeni eltérő megítélésére vezethető vissza. Míg Moszkva (valamint a találkozón részt nem vevő Irán) szóban és tettekben (Oroszország a levegőből, míg Teherán a szárazföldön segítette győzelemre az Aszad elnök mögött felsorakozott szíriai erőket) egyértelműen Damaszkusz mögött áll, addig a nyugati hatalmak és Ankara (Törökország támogatásban részesített több, a damaszkuszi rezsim ellen harcoló felkelő csoportot) az Aszad-rezsim mielőbbi távozást szeretnék elérni. A találkozón résztvevő négy hatalom vezetői továbbá megerősítették elkötelezettségüket Szíria területi integritása és egysége mellett; ez a kötelezettségvállalás Aszad elnök jövőbeni sorsa mellett az ország egyharmadát uralmuk alatt tartó kurdok kérdését is nyitva hagyta.

Kiállás a tűzszünet mellett

Az újjáépítés kérdése mellett az idlíbi események alakulására is jelentős figyelmet fordítottak a megbeszélés résztvevői. A közel-keleti ország északi részén található Idlíb tartomány maradt mára az Aszad-ellenes erők utolsó nagyobb bástyája. A kormányerők által a tartománnyal szemben megindítandó offenzíva réme komoly félelmet kelt Ankarában, illetve az Európai Unió számos tagállamának vezetésében. Idlíb tartomány ugyanis a megközelítőleg kilencvenezer itt tartózkodó Aszad-ellenes felkelőn túl (túlnyomó többségük egymással is ellenséges viszonyban álló erők, amelyek között éppen úgy megtalálhatóak a szekuláris ellenzék egységei, mint az Iszlám Államhoz vagy az al-Kaidához köthető dzsihadista csoportok) három millió civilnek is otthont ad, akik egy esetleges támadást követően nagy számban menekülnének a közeli Törökországba. Ankara már jelenleg is megközelítőleg három és fél millió szíriai menekültnek biztosít menedéket Törökország területén.

Egy újabb nagyobb menekülthullám Törökország mellett akár az Európai Unió országait is elérheti; ennek fényében érthető az, hogy az európaiak és a törökök miért tesznek meg minden tőlük telhetőt az idlíbi vérfürdő megakadályozására. Az idlíbi katasztrófa elkerülése érdekében hozott erőfeszítések sorában kiemelkedik Erdogan török és Putyin orosz elnöknek az oroszországi Szocsiban megrendezett  találkozója, ahol a két államfő a humanitárius katasztrófa elkerülése érdekében a kormány- és az Aszad-ellenes erőket elválasztó demilitarizált zóna létrehozásáról állapodott meg. Mindezek ellenére nem nyugodtak le a harcok, az isztambuli találkozót megelőző napon hét civil veszítette életét Idlíbben, a kormányerők által végrehajtott tüzérségi támadás következtében.

Az előző napi eseményre is reflektálva a négy ország vezetője egy stabil és fenntartható tűzszünet kialakításra szólította fel a feleket. Továbbá abban is megállapodtak, hogy az ország egész területén biztosítani kell a segélyszervezetek akadálytalan munkáját. Emmanuel Macron, francia elnök a sajtótájékoztatót kihasználva felszólította Moszkvát, hogy a tűzszünet betartása érdekében gyakoroljon nyomást damaszkuszi szövetségesére.

Nyerésre álló Moszkva?

A cikk szerzőjének megítélése szerint az isztambuli találkozó egyértelműen Moszkva szíriai szerepének erősödést jelezte. Oroszország (illetve Irán) a maga javára tudja felhasználni az európaiak és a törökök egy megújuló menekülthullámmal kapcsolatos félelmét. Feltehetőleg a következő hónapokban Putyin elnök megpróbálja kihasználni az Ankarával és az európaiakkal szemben fennálló előnyét (menekülthullám elindítása) annak érdekében, hogy a polgárháborút követő szíriai rendezésben minél jobban érvényesíteni tudja Oroszország stratégiai érdekeit.

Napjaink feszült világpolitikai helyzetében számos biztonsági szakértő a Suwalki-folyosót tartja az egyik legforróbb pontnak Európa területén, ahol az Észak-atlanti Szerződés Szervezete (NATO), illetve az Oroszországi Föderáció között a legnagyobb az esély egy nyílt katonai konfliktusra. Elemzésemben kísérletet teszek a térség biztonsági kockázati szintjének értékelésére.

A Suwalki-folyosó és annak katonai jelentősége

A katonai biztonsági elemzők által Suwalki-folyosónak nevezett térség gyakorlatilag a Lengyelország és Litvánia között húzódó 104 kilométeres határvonalat fedi le, melynek területe egy katonailag nehezen védhető, szűk földrajzi rész. Nevét a határ közelében található Suwalki településről kapta. Geopolitikai jelentősége kettős: egyrészt a Baltikum köztársaságai kizárólag ezen a rövid szakaszon rendelkeznek szárazföldi kapcsolattal a NATO és az Európai Unió többi tagállamával; Oroszország szempontjából pedig ez a régió választja el a kalinyingrádi területet a vele katonailag és politikailag is szövetséges Fehéroroszországtól.

A terület elsősorban az Észak-atlanti Szerződés Szervezete, azon belül is Litvánia, Lettország és Észtország szempontjából jelent létfontosságú fenyegetést. Amennyiben a Suwalki-folyosó ellen Oroszország katonai műveletet indítana akár Kalinyingrád, akár Fehéroroszország területéről, rövid idő alatt könnyedén elvághatná a balti államokat Lengyelországtól, amivel ellehetetlenítené a szárazföldi utánpótlási vonalakat a NATO számára. Egy Baltikum elleni orosz invázió esetén az időfaktor kulcsfontosságú lenne annak érdekében, hogy az európai és az Európába telepített amerikai erők képesek legyenek a védekezésre, majd az ellentámadásra az agresszorral szemben. A Suwalki-folyosó elfoglalása ezt tenné lehetetlenné, gyakorlatilag védtelen célpontokká téve a Balti államokban található nemzeti és nemzetközi haderőket az invázióval szemben.

A konfliktus kockázatának mértéke

A NATO elemzői szerint azonban kicsi az esély a nyílt katonai műveletekre. Ahogy a 2014-es ukrajnai válság is megmutatta, Oroszország képes és hajlandó új típusú aszimmetrikus, illetve hibrid hadviselést folytatni, melyre még nem rendelkezik jelenleg megfelelő reagálási képességekkel a NATO. Litvániában Lettországhoz és Észtországhoz viszonyítva alacsony létszámú az orosz kisebbség, illetve földrajzilag sem a kockázatos régióban találhatóak. Mégis, az orosz konvencionális erők közelsége miatt valós kockázatokat jelenthetnek egy esetleges korlátozott aszimmetrikus művelet tekintetében. Egy válsághelyzet kialakításával a térségben Oroszország demonstrálni tudná az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének gyengeségét és a tagállamok kollektív védelembe vetett hitét.

Ezt a forgatókönyvet árnyalja, hogy bár az ukrajnai válság határozottan negatív hatásokkal járt a kelet-közép-európai térség biztonságára, ezzel együtt azonban hozzájárult ahhoz, hogy az Egyesült Államok és szövetségesei megerősítsék jelenlétüket a régióban; számos katonai alakulat telepítésével Lengyelországban, Romániában, illetve a Balti államokban. Ezenfelül az érintett tagállamok növelték a védelmi kiadásaikat és fokozták a haderejeik fejlesztését. Így Oroszország katonai agressziója Ukrajnában, amely a saját biztonságának biztosítására irányult, egyúttal az Észak-atlanti Szerződés Szervezete keleti szárnyának megerősítésével és alapvetően az Egyesült Államok jelenlétének növekedésével járt.

2. ábra: A NATO erőinek elhelyezkedése a Suwalki-folyosó térségében. Forrás: joint-forces.com.

A lehetséges konfliktust befolyásoló tényezők

Egy, a Suwalki-folyosóban végrehajtott aszimmetrikus katonai művelet vagy felkelés végrehajtásának lehetősége azonban sokkal kockázatosabb, mint Kelet-Ukrajnában volt. Itt elsősorban három fő tényezőt lehet megállapítani: a kollektív védelem elvét, Fehéroroszország viselkedését és a jelenlévő etnikai kisebbségeket.

A magas fokú kockázat elsődleges és talán legfontosabb oka, hogy a katonai erő alkalmazása nem egy szövetségen kívüli semleges állam területén történne meg, hanem egy NATO tagállamén. Ez pedig hatalmas kockázatot rejt magában a felkelők konvencionális egységekkel és fegyverekkel való támogatását illetően, hiszen egy-egy „áttévedt” kalinyingrádi reguláris orosz alakulat elfogása gyakorlatilag az V. cikkely életbe lépésével járna.

Ezen az alapvető problémán túl természetesen az orosz katonai tervezőknek számolniuk kell még Fehéroroszország viselkedésével is. Az Alexander Lukasenko elnök vezette ország, bár tagadhatatlanul erős szálak fűzik Moszkvához, az utóbbi időben igyekezett a saját (még ha meglehetősen kis) mozgásterében a lehető legnagyobb távolságot tartani Oroszországtól, biztosítva a saját szuverenitását. Kérdéses lehet tehát, hogy a folyosó déli részén található ország milyen mértékben lenne hajlandó hozzájárulni egy, a közvetlen határai mellett végrehajtandó katonai művelethez.

Harmadik nehezítő tényezőként értékelném a már említett alacsony lélekszámú orosz kisebbséget a térségben, amely nem is közvetlen a Suwalki-folyosóban helyezkedik el.

3. ábra: Az orosz kisebbség elhelyezkedése és számaránya Litvániában. Forrás: commons.wikimedia.org.

Mind a NATO, mind pedig az Oroszországi Föderáció kiemelt helyen kezeli a Suwalki-folyosót a saját biztonságának szempontjából. Ezt alátámasztja, hogy az ukrajnai konfliktus kialakulása és eszkalálódása óta a felek számottevően megerősítették jelenlétüket a régióban és számos hadgyakorlatot tartottak a másik fél elrettentésére, úgy mint a „Zapad 2017” és a „Saber Strike 2018”.

A fentiek alapján megállapítható tehát, hogy az európai biztonsági helyzet jelenének és jövőjének szempontjából kiemelt figyelmet kell fordítani a Suwalki-térségre a NATO–Oroszország viszonylatban, hiszen annak ellenére, hogy a sajtó és a közvélemény érdeklődése elsősorban Ukrajnára koncentrál, valójában ez a terület tekinthető Kelet-Európa egyik „legforróbb” pontjának.

Október másodikán Dzsamál Hasogdzsi, rendszerkritikus szaúdi újságíró bement egy házasságához szükséges dokumentumot megszerezni Szaúd-Arábia isztambuli konzulátusára, az épületet élve viszont már nem hagyta el. A török hatóságok szerint Hasogdzsit brutális módon meggyilkolhatták, ezt az állítást Szaúd-Arábia egészen október huszadikáig tagadta. A The Washington Post újságírójának ügye még sokat ronthat a királyság nyugati országokkal való kapcsolatain.

Korábban Szaúd-Arábia tagadta, hogy bármi köze lenne Hasogdzsi eltűnéséhez, szerintük elhagyta az épületet. Ezt sehogy nem tudták bizonyítani, a környező kamerák felvételei pedig egyértelműen cáfolták állításukat. Az október huszadikai szaúdi álláspont szerint Hasogdzsi a konzulátuson lévő emberek egy csoportjával való dulakodásban veszítette életét. Kérdéses, hogy ezt mennyire tartják az arab ország szövetségesei hihetőnek. Ha Törökország eddigi állításai igazak, akkor az a döntés, hogy feltárják az igazságot, és nem hagyják annyiban az ügyet, azzal járhat, hogy további hiteles részletek esetén a nyugati országok bizonyos szankciókat hozhatnak Szaúd-Arábiával szemben.

A szaúdi fővárosban, Rijádban október 23-tól 25-ig egy nagyszabású üzleti konferenciát (Future Investment Initiative) kívántak megrendezni, mintegy 140 szervezet 150 előadójával. A Hasogdzsi eset miatt azonban rengetegen mégsem fognak rajta részt venni. Kihagyja a „sivatagi Davos” néven emlegetett eseményt például Steven Mnuchin, amerikai pénzügyminiszter, Christine Lagarde, az IMF vezetője és Jim Yong Kim, a Világbank elnöke is.

A csúcs házigazdája Mohamed bin Szalmán trónörökös lesz. A koronaherceg terve a királyság megreformálása társadalmi és gazdasági téren egyaránt. A konferencia nyugati résztvevők általi bojkottálása azt is előre jelezheti a királyság számára, hogy a növekvő politikai kockázatok, és elszigetelődés miatt az elkövetkezendő évtized modernizációs törekvései is veszélybe sodródhatnak. A külföldi vállalatokat elriasztó történések megállíthatják a gazdáság diverzifikációját, így az továbbra is nagyrészt az olajexporton alapulna.

Szaúd-Arábia az Egyesült Államok egyik legfőbb szövetségese a Közel-Keleten. Irán térségbeli riválisaként, az amerikaiak Iránnal szembeni egyensúlyként tekinthetnek az arab monarchiára. Súlyukat az is jelzi, hogy Donald Trump első külföldi útja hozzájuk vezetett, és bejelentettek egy 110 milliárd dolláros fegyvereladási megállapodást.

Az Egyesült Államok elnökének bár szoros kapcsolatai vannak a szaúdi vezetéssel, október 11-én mégis kemény büntetést ígért az esetben, ha beigazolódik, hogy az uralkodócsaládnak köze van a gyilkossághoz.

Szaúd-Arábia az esetleges büntetőeszközökre gazdasági válaszcsapásokkal reagálhatna. Az kétségtelen, hogy a világgazdaságban meghatározó szerepet tölt be az arab ország, viszont az nem valószínű, hogy fenyegetései beválnának, és akár egy nagyobb olajválságot is tudna okozni. Egyrészt az Egyesült Államokban lezajlott palaolaj forradalom miatt, másrészt pedig nem lenne érdeke a többi jelentős kőolajtermelő és -exportáló országnak követni a szaúdi szankciós olajpolitikát.

Donald Trump október 15-én a szaúdi királlyal, Szalmán bin Abdel-Azízzal, majd október 16-án Mohamed bin Szalmán koronaherceggel beszélt. A két telefonbeszélgetés után már teljesen más hangon nyilatkozott, mint korábban. Valószínűleg az elnök a kivárást választotta, és nem kívánt tovább ártani a kétoldalú kapcsolatoknak.

Az amerikai elnök attól tart, hogy ha a fegyvereladási megállapodás felmondaná, a szaúdiak konkurens orosz és kínai fegyvereket vásárolnának. Ez az elképzelése nem alaptalan, hiszen tavaly ősszel Szaúd-Arábia és Oroszország már aláírt egy fegyvervásárlási szándéknyilatkozatot 3 milliárd dollár értékben.

Az előző év májusában létrejött 110 milliárd dollár értékű fegyvereladási megállapodás amúgy sem biztos, hogy teljes egészében valóra válik, eddig a fegyvereladások értékében mindössze kicsivel több, mint a tizede valósult csupán meg.

Az amerikai védelmi iparban több tízezer munkahely szűnhetne meg, hiszen a szaúdi kormányzattal kötött megállapodás rendkívül széleskörű: 4 fregattot, 115 M1A2S Abrams tankot, Patriot légvédelmi rakétákat, THAAD rakétavédelmi rendszert, és 198 helikoptert vásárolnának.

A nyugati országok közül Egyesült Államok mellett az Egyesült Királyság, Franciaország, Spanyolország, Svájc, Olaszország, Kanada és Svédország is exportált fegyvert Szaúd-Arábiába az elmúlt években. A királyságnak szállított fegyvereket jemeni konfliktusban közvetlenül érintett ország számos incidense miatt (például civilek többszöri lebombázása) már eddig is sok bírálat érte. Elképzelhető, hogy a Hasogdzsi-ügy következtében egyes nyugati országok fel fogják függeszteni a fegyverexportot.

Az Egyesült Királyság, Franciaország és Németország egy olyan vizsgálatot szeretne, amely hihető, és a „lehető legnagyobb komolysággal” kezeli a helyzetet. Továbbá a szaúdi kormányzattól „teljes és részletes választ” várnak el.

Október 10-én a szakkollégium tagjai ellátogattak Bécsbe, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) Állandó Képviseletére, ahol lehetőségük volt betekinteni a szervezet működésébe. A csapatot Dr. Szatmári László ezredes, Magyarország Állandó EBESZ Képviseletén belüli Katonai Képviselet vezetője fogadta és vezette körbe.

A látogatás során előadások keretében szerezhettünk ismereteket a szervezetről. Az első előadást az EBESZ Titkárságának munkatársa tartotta a szervezet létrejöttének történetéről, céljairól és alapvető értékeiről. Ezt követően beülhettünk a Biztonsági Együttműködés Fórumára, ahol megtapasztalhattuk, hogyan zajlik egy ilyen heti rendszerességgel tartott ülés. Szerencsénk volt hallani Kim Jaameri altábornagyot, a Finn Vezérkar tisztjének felszólalását, aki ismertette a finn katonai doktrína átalakulását; hallhattuk továbbá Dr. Aleksandr Serzhantov vezérőrnagyot, az Oroszországi Föderáció Vezérkarának tisztjét, aki az új orosz biztonsági stratégiáról beszélt; végül Jonas Lind alezredes, a Svéd Hadsereg tisztje szólalt fel, aki a Svéd Hadsereg Katonai Stratégiai Doktrínáját mutatta be. Külön megtiszteltetés volt, hogy az ülés elején köszöntötték a Biztonságpolitikai Szakkollégium tagjait is mint jelenlévő vendégeket.

A Fórum ülésén tett látogatás után a TNTD (Transnational Threats Department) munkatársa adott elő a transznacionális fenyegetések kezeléséről.  Az utolsó előadást már a bécsi magyar nagykövetségen hallgathattuk végig, ahol Dr. Szatmári László ezredes a Katonai Képviselet munkáját ismertette velünk.

Dr. Szatmári László ezredessel Magyarország Bécsi Nagykövetségén.

A 2015-ben közzétett ENSZ Világélelmezési Program Jemenre vonatkozó jelentései súlyos humanitárius katasztrófára figyelmeztettek arra hivatkozva, hogy az ország már a háború előtti időszakban, 2015 márciusa előtt is a legszegényebb államok sorába tartozott; nem csupán az arab államok között, de világviszonylatban is.

Múltban gyökerező megosztottság

A Jemenben kialakult válsághelyzet belpolitikai okokra vezethető vissza, melynek elsődleges forrása a társadalmi megosztottság. Első látszatra a törésvonalak vallási hátterűnek tűnhetnek, melyek az iszlám különböző, felekezetek közötti ellentétéből származnak. Azonban a jelenlegi konfliktus kialakulásának a vizsgálatánál figyelmbe kell venni a kétállami Jemen örökségét. 1990-ig a mai Jemen területén két különböző berendezkedésű állam működött, északon a Jemeni Arab Köztársaság Szanna központtal, délen a szocialista hátterű Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság, Moszkva erőteljes támogatásával. A szovjet befolyás megszűnésével az ádeni vezetésű államszervezet fokozatosan észak vonzásába került. Ebből kifolyólag az észak-dél ellentét a mai napig konfliktusforrás, amelynek eredménye, hogy a déli országrész mind a mai napig a marxista háttérrel rendelkező szeparatista mozgalmak központja maradt. Ugyanakkor a déliek szerepe napjainkig meghatározó a politikai életben, hasonlóan a szaúdi támogatású vahabita és szalafista tömörülésekhez, valamint a reformiszlamista al-Iszláh párthoz. A kialakult válság rétegeltségéhez hozzájárul a törzsi szövetségen nyugvó politikai befolyásolás és a regionális megosztottsághoz illeszthető szunnita-síita ellentét. A szunnita többségű Jemenben a lakosság megközelítőleg negyedét teszi ki a záidita síita kisebbség, legnagyobb számban az ország északi területein élnek.

Forrás: Geopolitical Future.

Az egységes Jemen első, közel két évtizedét az Ali Abdulláh Száleh elnök nevével fémjelzett korszak testesíti meg, mely több évtizeden keresztül fent tudta tartani a viszonylagos békét és annak látszatát a széles spektrumon mozgó társadalmi, vallási és törzsi ellentétek ellenére is. Ez a típusú, kompromisszumokon alapuló kormányzás könnyebben irányíthatóvá tette a déliek szeparatista és az északiak decentralizációs törekvései közötti feszültséget. A belső viszonyok megszilárdulásával a szannai kormányzat megítélése is pozitív irányba változott a nyugati nagyhatalmak számára. Azonban a Száleh-korszak korántsem tekinthető egy prosperáló békés időszaknak. A 2000-es évek elején az ország lakosságának közel fele egy dollár alatti jövedelemből gazdálkodott, így nem meglepő, hogy a gyerekek több mint 50 százaléka volt ebben az időszakban alultáplált. Emellett komoly tevékenységet fejtettek ki a különböző terrorszervezetek, főként a déli területeken, ahol az al-Káidának sikerült újraszerveződnie és korábbi pozícióit megerősíteni.

Belső villongásokból regionális háború

Száleh támogatói bázisa 2011-ben rendült meg, ekkor főként a törzsi vezetők vonták meg bizalmukat, mely az elnök hatalmának térvesztésével hozható összefüggésbe. A megmaradt támogatói körére már nem tudott támaszkodni, így politikai szerepének megőrzése helyett a lemondás mellett döntött. Az átmeneti időszakban az új hatalmi elit a nemzeti egység erősítését, a politikai és társadalmi egyensúly fenntartását helyezte előtérbe. A progresszív törekvéseknek azonban gátat szabott az akkor már felbomlóban lévő társadalmi és felekezeti egyensúly, melyet nagy mértékben Száleh személye tartott egyben. Tovább mélyítette a hatalmi és a törzsi viszonyok között húzódó repedéseket az átmeneti időszak alatt vezető szerepbe lépő Abd-Rabbuh Manszúr Hádi, aki nem rendelkezett olyan széles körű befolyási hálóval és kapcsolati viszonyokkal, mint elődje.

Az erőteljes széthúzó folyamatok 2014 és 2015 között eszkalálódtak, az északi Szada tartományban aktívvá váló al-Húszi mozgalom immár nem csak Jemenben jelentett biztonsági kockázatot, hanem Szaúd-Arábiára is kiterjesztette mozgásterét. A casus belli azonban a húszik déli terjeszkedése és az ádeni székhelyű Hádi-kormány megdöntése volt. A szaúdi vezetés mint az ádeni kormány gyámja avatkozott be fegyveres úton.

A konfliktus kitörése óta eltelt idő alatt a szaúdi-egyesült arab emirátusi koalíció nem tudott érdemi előrelépést mutatni, azonban a legnagyobb csapás így is a civil lakosságot érte és éri. Jemen teljes légi és tengeri blokádja tömeges éhínséget eredményezett a lakosság körében. A stratégiai fontosságú Hodeida kikötőjének ostromával a civil lakosság eleshet a nemzetközi segélyektől, mivel az import 70 százaléka ezen a kikötőn keresztűl érkezik az országba. Az élelmezés kérdése mellett problémát vet fel a tiszta ivóvízhez jutás, mely egészségügyi szempontból szinte kezelhetetlen helyzetet eredményez. Ennek következtében a háború kitörése óta már többször ütötte fel a fejét kolerajárvány, mely elsősorban a kiskorúakat tizedelte. Az ENSZ figyelmeztetése alapján Jemen 29 millió lakosából közel 18 millió fő élelmezése vált kérdésessé, míg 8,4 millió lakost érint súlyosan az éhínség. Ugyanakkor az ország gazdasága is romokban hever, 2015 óta az élelmiszerárak 35 százalékot növekedtek, míg a jemeni riál világpiaci értéke óriásit zuhant.

Globális szintű problémák

Az Arab-félsziget déli részén kialakult válságot többen vallási hátterűnek, a síita-szunnita irányzatok viszályának, Szaúd-Arábia és Irán proxy háborújának értelmezik. A feltételezés több esetben is kérdéseket vet fel. az Egyesült Államok korábban Iránt nem tekintette résztvevőnek, a húszi felkelőkhöz azonban több esetben olyan fegyverek érkeztek, amelyek Teheránhoz köthetők. Az elmúlt időszakban látványosan megnőtt a jemeni erők és a húszi fegyveresek katonai aktivitása, legutóbb a jemeni légierő dróntámadást hajtott végre Abu Dhabi reptere ellen, valamint tüzet nyitott több szaúdi hajóra.

A jemeni katonai sikerek ellenére a lakosság jövőbeli egészségügyi ellátása továbbra is kérdéses marad, ahogyan az élelmezés és a jemeni gazdaság felépítése is. Fennáll a veszélye, hogy egy új társadalmi szerződés hiányában a konfliktus eredményeként a térség újabb fegyveres csoportok központjává vállhat, melyek tevékenysége globális szinten is veszélyforrás lehet.

Szeptember 11-én, 20 év után először nyitották meg a határt Etiópia és Eritrea között. A két ország kapcsolataiban éles változás állt be Hailemariam Desalgen, volt etiópiai miniszterelnök lemondását követően, helyét ugyanis áprilisban Abiy Ahmed vette át. Az új államfő a kormányon levő EPDF (Ethiopian People’s Revolutionary Democratic Front) koalíciós párton belül az OPDO pártból (Oromo People’s Democratic Organization) került kinevezésre. Abiy Ahmed az első oromo nemzetiségű miniszterelnök Etiópiában.

Etiópia és Eritrea miniszterelnökei a határok megnyitásakor (forrás: aljazeera.com).

Az 1993-ban, Eritrea függetlenedésével kezdődő eritreai-etióp határvitának az Afrikai Egységszervezet csúcstalálkozóján, 2000-ben kötött egyezmény sem vetett véget. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa egyhangúlag az UNIMEE (United Nations in Ethiopia and Eritrea) művelet elindítása mellett döntött, a két állam közti tárgyalások lebonyolításának segítése és a béke fenntartása céljával. A júniusban indult művelet mandátumát augusztusra kibővítették a fegyverszünet szavatolására és a határsértések megakadályozására. A műveletet az ENSZ BT 2008-ban felfüggesztette, mivel Eritrea ellehetetlenítette a megfelelő működését az üzemanyaghozzáférés korlátozásával, és az ehhez hasonló bénító intézkedésekkel.

A két ország közti béke a 2005-ös katonai erők mozgósítását követő, a hágai Nemzetközi Bíróság közreműködésével szervezett Etiópia-Eritrea Határbizottság tárgyalásain sem jött létre, ugyanis azt mindkát fél bojkottálta. Majd 2012-ben ismételten mélyülni kezdett a konfliktus, amikor Etiópia indított támadást az Eritrea fennhatósága alá tartozó területek ellen. Azonban Abiy Ahmed kormányra kerülését követően hamarosan, az etióp fővárosban hosszú évek után ismét delegációt fogadtak az eritreai fővárosból, Amarából, Osman Saleh külügyminiszter vezetésével. Szeptember 17-én Isaias Afwerki, Eritrea miniszterelnöke és Abiy Ahmed alá is írtak egy újabb békeszerződést, melyben rendezték a két ország kapcsolatait. A találkozónak a szaúdi Jeddah városa adott otthont. A közös határszakasz ünnepélyes megnyitására az aláírási ceremóniát megelőző héten került sor Burre városánál, ahol a legvéresebb harcok voltak 1998 és 2000 között. Az ortodox újév megünneplését követően Zalambesánál is szabaddá tették a határokat. Az államfők megállapodtak abban is, hogy a határ menti demilitarizált zónából kivonják fegyveres erőiket.

Az új etióp kormány kihívásai

Azonban az ellenséges viszony hirtelen békéssé válása számos olyan kérdést hagy nyitva, amire csak az idő előrehaladtával kapunk választ. Habár mindkét fél nagy lépéseket tett az új béke kialakításának érdekében, amely a fekete-afrikai térség stabilizálódásához is vezethet hosszú távon; ez pedig az Öböl menti államok érdekeit is szolgálná. Azonban a béke Etiópia és Eritrea társadalmi konfliktusait nem orvosolja.

Az Eritreából rengeteg ember menekülését előidéző kényszersorozás és a politikai üldözés még mindig hatalmas problémát jelent. Etiópiában pedig a kisebbségek közti állandósult összeütközések, és az ezek miatti belső menekültek nagy aránya kihívás a kormányzat számára. Az idei év során már több mint egy millió ember kényszerült elhagyni otthonát az oromo és gedeo népek összeütközései miatt. További lakókat telepítettek ki Moyale régióból az oromo és szomáli etnikumok közti egyre fokozódó feszültségek, illetve a gedeo és guijik közötti atrocitások miatt is a déli területeken. A kialakult menekülthelyzet miatt az ENSZ és a Vörös Kereszt is aggodalmát fejezte ki, ugyanis az újabb menekülők embertelen körülmények között kénytelenek magukat meghúzni. Az ENSZ Központi Reagáló Alapja 15 millió dollár értékű azonnal felhasználható segélyt bocsájtott a krízis sújtotta területeken élők számára.

Abiy elnök a kormányra kerülését követő napokban több pártot és szervezetet is eltávolított a terrorizmussal kapcsolatba hozható és üldözött csoportok fekete listájáról. A szervezetek nagy része politikai nézeteik miatt kerültek fel a listára, illetve azért, mert a kormányzat saját hatalmára nézve veszélyesnek érezte őket. Ezt követően reamnesztiát hirdettek az előző kormányzat által politikai bűncselekmények vádjával elítéltek számára. Az eddig tiltott Oromo Liberation Front visszatérő vezetőjét több tízezres tömeg fogadta Addisz-Abebában. Az ünneplő tömeg színes zászlókat lengetve vonult az utcákon, ami azonban feldühíttette  a főváros lakóit, mivel a zászlókat Oromia függetlenedésének szimbólumának tekintették – az incidens 20 ember halálát követelő összeütközésben végződött. Ennek oka, hogy a legnagyobb, eddig elnyomott etnikai csoport, az oromók fiatal tagjai, azaz a qerrook a közelmúltban a járdáikat nemzetiségüket jelképező színekre festették, és a városokban eltávolítottak minden más nemzetiségi zászlót. Az eseményeket követően az állam vezetősége felszólította az állam lakóit egymás nemzetiségi jelképeinek tiszteletére.

Az Etiópia-szerte jelenlevő etnikai feszültségek több száz éves múlttal rendelkeznek, számos területen a pásztorok legelőért folytatott harcaiból alakultak ki az egyre mélyülő ellentétek. A politikum több alkalommal is kihasználta ezeket, és sok esetben az elcsendesülő indulatokat ismételten felszították. Így az összeütközések időről időre egyre erőszakosabbá váltak, az elmúlt időszakban már több tucat ártatlan civil is életét vesztette az utcai harcok során.

A főváros utcáin zászlóval vonuló fiatal (forrás: qz.com).

A társadalom jelentősége

Mindez azt mutatja, hogy annak ellenére, hogy a politikai elit egy fél év alatt hatalmas változásokon ment át, a helyi önkormányzatok körében nem történt érdemi változás. Az előző vezetőség alatt kialakított föderális rendszer megmaradt, ami a törzsi berendezkedés mentén szervezte meg a közigazgatást a regionális szinteken. Ebben az időszakban erősödtek fel a különböző etnonacionalista mozgalmak, és a gyenge lábakon álló etióp egység szétesése is megkezdődött.

A miniszterelnököt a rajongás mellett több oldalról érik kritikák is. Sokan hiányolják a korábbról megszokott agresszív kormányzati erők általi fellépést a mostanihoz hasonló, válságos társadalmi helyzetben, továbbá a helyi szintű vezetőség körében folyó korrupció és visszaélések miatt is. A vele szemben állított elvárások igen magasak; a romokban heverő gazdaság stabilizálása, egy működőképes demokrácia kiépítése és a nemzetiségi ellentétek megszüntetése. A hirtelen bevezetett reformoktól a lakosság gyors eredményeket kíván látni, ami tovább fokozza a feszültséget az országban.

Habár Abiy, elnöki székbe kerülésének első perceitől fogva, reformjaival igyekszik közelíteni egymáshoz a több mint 80 etióp kisebbségi csoportot és az ellenzékkel is szorosabbra fűzni kapcsolatait, a problémák gyökerei mélyebben rejlenek annál, hogy pár hónap alatt jelentős változást érjenek el a hosszú évek óta fokozódó konfliktusokban, valamint hogy az azok által okozott sérelmek feledésbe merüljenek. A remények az etióp fiatalsághoz fűződnek, tagjai ugyan látják, hogy az ország jövője az egységes nemzet kiépítésében rejlik, azonban egy évtizedekig tartó, elnyomó rendszer nyomait nem lehet egyik napról a másikra eltüntetni az etióp társadalomból.

A Biztonságpolitikai Szakkollégium minden évben lehetőséget kap arra, hogy külön szekcióban mutassa meg a Kutatók Éjszakáján, mit tudnak tagjai. Idén 2018. szeptember 28-án rendezték meg a Kutatók Éjszakáját, ebben az évben is színes előadásokkal készültünk Számotokra; az alábbiakban ezek összefoglalóit olvashatjátok!

Dús Pongrác: A világ 16 fegyvertelen országa, védelmi együttműködéseik

Dús Pongrác többek között az önálló hadsereg nélküli európai államokat, így Adorrát, a Vatikánt, és a néhol humoros történelmű Liechtensteint mutatta be. A hallgatóság megtudhatta, hogy Costa Rica az 1948-as polgárháború óta alkotmányosan tiltja magának a hadseregállítást, és büszkék békés természetükre, kedvező bűnözési statisztikáikra. Ezen kívül megismerkedhettünk a Regionális Biztonsági Rendszer működésével, amely a Karib-térség dél-keleti szigetországait fogja össze, valamint az Egyesült Államokkal szabad társulási egyezményben álló csendes-óceáni államok jelentőségével. Az előadás történeti áttekintéssel indult, és a jövőbeni kilátásokkal zárult, így adva teljes képet a témáról.

Szabó Orsolya Réka: Hadsereg és az állam viszonya demokratikus rendszerekben

Szabó Orsolya Réka, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem harmadéves hallgatója “Hadsereg és az állam viszonya demokratikus rendszerekben” című előadásában olyan kérdéseket járt körbe, mint például mi a hadsereg célja a XXI. században vagy hogyan érvényesül a civil kontroll. Először a háború fogalmát tisztázta Clausewitz definíciójával; a háború és a politikum kapcsolatát mutatta be általa, miszerint a politikum adja a célt, a háború csak eszköz. Ezután a decentralizált vezetésről és a legfontosabb szereplők feladatáról beszélt: az Országgyűléséről és a köztársasági elnökéről. A civil kontroll kérdésében a már említett aktorokon kívül a kormány rendelkezik fontos szerepkörrel, és kiemelte az előadó, hogy ezáltál látszik, hogy polgári felsővezetés irányítja a Magyar Honvédséget. Ezután a legitimációs háttér mellett szó volt még feladatkörökről: a missziós tevékenység azért jelentőségteljes, mert így a nemzetközi közösségben presztizst és súlyt szerezhet magának Magyarország.

Berkes Rudolf: A mesterséges intelligencia katonai alkalmazásának a dilemmái

Az előadás során elsőként a mesterséges intelligenciáról mint tudományterületről és fogalomról volt szó. Az előadás idejére összeállított munkadefiníció darabokra szedése és elemzése után szó esett a mesterséges intelligencia fejlesztések mai állásáról. Ezt követően az előadó végigtekintette az MI alkalmazási lehetőségét a katonai szférában. A területek közül az autonóm fegyverrendszerekről volt mélyebb bemutató, ez adta az előadás magját. Az autonóm fegyverek működési elveinek és módjainak áttekintése után szó esett az alkalmazó és fejlesztő országok soráról. A különböző fejlesztések bemutatása során a Patriot légvédelmi rakétarendszer 2003-as iraki háború során tapasztalt hibás működése volt a legjobban kiemelve. Majd pedig a korábban említett veszélyek kerültek összegyűjtésre, és az autonóm fegyverrendszerek fejlesztésének betiltásáért folytatott kampány bemutatásával ért véget a prezentáció.

Rácz-Nagy Judit: A kibertér mint negyedik hadszíntér

Az előadás első felében ismertetésre kerültek a kiberteret érintő alapfogalmak. Ezt követően a résztvevők megismerhették az internet történetét, majd a különböző malwerek – vírusok, számítógépes férgek, adwarek, kémprogramok, zsarolóprogramok, rootkitek – jellemzői következtek.
A prezentáció második részében a legelső kiberfegyverről: a Stuxnetről, kibertámadásokról és további kiberfegyverekről – DuQ, TeamSpy, Red October, WannaCry – volt szó. Végül a kibertérben történő támadások és jelenlegi politikai ráhatásai is említésre kerültek.

 

Lendvai Tünde: Észak-Korea – útban a legitim állam felé

Lendvai Tünde Észak-Korea – útban a legitim állam felé című előadásában bemutatta a Koreai-félsziget eseményeit a válsághelyzet kialakulásától a két országrész közti enyhülési folyamaton át napjainkig. Alaptézisként egy olyan narratíva mentén ismertette Phenjan háborús retorikájának sajátosságait, amely egy konfliktusfokozási technikán alapszik, vagyis minél súlyosabb a katonai fenyegetettség, annál magasabb szintű fórumon tárgyalják a két Korea helyzetét. Ezzel a diplomáciai manőverrel, illetve a térség nagyhatalmainak geostratégiai és politikai érdekellentéteit kihasználva érte el a Kim-rezsim, hogy az Egyesült Államok tárgyaljon vele. Ennél fogva a nukleáris és rakétaprogram egy eszköz volt a nemzetközi elismertség kivívására (legitim államként való elismerés), valamint Kim Dzsong Un hatalmának megszilárdítására. A résztvevők a legitimitás kérdésének miértjeire is választ kaptak Észak-Korea történelme, a hivatalos ideológiája, a dzsúcse, valamint a társadalom tagozódását meghatározó szongbun rendszer bemutatásával.

Holló-Szabó Benedek: A Kínai Népköztársaság etnikai nehézségei

Az előadó a Kínai Népköztársaság területén élő kisebbségek helyzetét mutatta be napjainkig. Az előadás egy általános ismertetővel kezdődött, ahol a részt vevők megismerkedtek pár általános számadattal és néhány érdekességgel a térséggel kapcsolatban. Ezt egy történelmi áttekintő követte, ahol Kína történelmét hallgathatták meg pár perc alatt, a Csing-dinasztia hatalomra kerülésétől napjainkig.
A kisebbségek helyzetének vizsgálatát is a XVII. századtól kezdte az előadó. A hallgatóság megismerkedett Tibet eseménydús történelmével, egy rövid videón pedig megtekintették a 2008-as tibeti zavargásokat. Szó esett a Xinjiang-Ujgur Autonóm Terület jogi helyzetéről és több ujgur terrorista által elkövetett erőszakos cselekményről. Az előadás végén Tajvan (Kínai Köztársaság) és az „egy Kína elvét” valló Kínai Népköztársaság közötti feszültségről tájékozódhatott a közönség.

Ármás Julianna: Macedóniából Észak-Macedónia – vége a görög–macedón névvitának(?)

Az előadás apropóját az adta, hogy június 17-én a macedón és görög fél aláírta a görög–macedón névvita lezárásáról szóló egyezményt, melynek értelmében Macedóniát Észak-Macedóniára nevezik át. A névvita történelmi előzményeinek az áttekintése után az előadás kitért a macedón identitás megszületésének a körülményeire, hogyan szilárdult meg a második délszláv államban, illetve szó esett a macedón-makedón kontinuitás elméletről is. Körbejártuk a névvita macedón és görög oldalát is, megnéztük, Görögország milyen módokon jelezte 1991 – a független macedón állam kikiáltása – óta, hogy nem fogadja el az ország alkotmányos nevét: így szó esett Macedónia euroatlanti integrációjáról is, melyet eddig a görög fél blokkolt. Végül megnéztük, milyen eredmények várhatóak a múlt vasárnap szeptember 30-án tartott macedón népszavazáson, mely a névvita lezárásának egy fontos lépése – egy sikeres referendum után kerülhet sor a macedón állam átnevezésére alkotmánymódosítással, illetve a görög parlament is csak ezután fogja ratifikálni a névvita lezárásáról szóló egyezményt.

Kovács Georgina: A civil környezet értékelése és hatása a katonai műveletek végrehajtására

Az előadó bevezetésben felvázolta a 21. századi katonai műveletek átalakulásának folyamatát, ahol kitért arra, miért is fontos a civil környezettel foglalkoznunk. Ezután részletesen bemutatásra kerültek a civil környezet különböző szegmensei és a közöttük lévő kapcsolatok, hiszen a civil kapcsolatok ápolása, a lakosság igényeinek figyelembe vétele emberibb összképet alakít ki a jelenlévő nemzetközi katonai erőkről. Az előadás során áttekintettük a civil-katonai együttműködési (CIMIC) és a lélektani műveleti (PSYOPS) képességeket is majd, a gyakorlati példa során az afganisztáni PRT CIMIC és PSYOPS projektek kerültek bemutatásra.
A konklúzióban az előadó hangsúlyozta a stabiltás és újjáépítés fontosságát, hiszen csak az tud győzelmet kivívni, aki nem csak a katonai győzelmet, hanem az azt követő békét is garantálni tudja.

Halasi Gábor: An Introduction to the current political crisis in Libya

Elsődleges célja az volt a prezentációnak, hogy átfogó képet adjon a jelenlegi anarchikus líbiai belpolitikai helyzetről. Az észak-afrikai ország aktuális belpolitika eseményeinek mélyebb megértése érdekében az előadó az ismertetőjét három részre osztva szemléltette Kaddáfi bukásától napjainkig terjedő történéseket. A bemutató első részében összefoglalásra kerültek a 2012-2014 közötti időszak azon eseményei – egyre rosszabb biztonsági helyzet, a szekuláris és iszlamista pártok közötti mélyülő ellentét –, amelyek elevezettek az második polgárháború kirobbanásához. Ezt követően az előadásban ismertetésre kerültek a második polgárháborút 2015 decemberében lezáró szkiratii megállapodás (Líbiai Politikai Megállapodás) által Líbia számára kialakított új politikai rendszer legfontosabb elemei. Az előadás utolsó részében az előadó kitért a Líbiai Politikai Megállapodás által kialakított rendszer napjainkig tartó válságára, illetve zárásképpen megpróbált több lehetséges alternatívát felvázolni az év végén tartandó választások következményeivel kapcsolatban.

Szabó Albert: Military use of Artificial Intelligence – Competition among great powers to gain superiority in the field of Artificial Intelligence

A következő estébe nyúló előadást a Honvéd Vezérkar Haderőtervezési Csoportfőnökségtől Szabó Albert volt Biztonságpolitikai Szakkollégista tartotta. Az előadás címe a Military use of Artificial Intelligence – Competition among great powers to gain superiority in the field of Artificial Intelligence címet viselte, mely az alábbi linken érhető el. Az előadás, tekintettel a Nemzeti Közszolgálati Egyetem és más egyetemek nemzetközi hallgatóinak bevonására angolul került bemutatásra. Az előadás során az Egyesült Államok, Oroszország és Kína nemzeti és nemzetközi törekvéseinek figyelembe vételével a mesterséges intelligencia katonai alkalmazásáról hallhattak az érdeklődők izgalmas előadást. Az előadó megvizsgálta, hogy a mesterséges intelligencia megjelenése mögött milyen hadműveleti képességek rejlenek, valamint hogy a nagyhatalmak és az egyes multinacionális nagyvállalatok a mesterséges intelligencia területén eddig milyen eredményeket értek el, mind katonai és civil alkalmazhatóság terén. Végezetül pedig a hallgatóság válaszokat kaphatott a mesterséges intelligencia morális, etikai és filozófiai kérdéseire, valamint azokra a katonai fejlesztési programokra melyek alapjaiban épülnek a mesterséges intelligencia alkalmazására.

Edl András: China in Space

Előadása során Edl András röviden ismertette a kínai űrprogram történeti hátterét, annak kapcsolatát a nukleáris fegyverekkel és a kínai belpolitikai harcokkal. Felvázolta milyen szemléletbeli változások történtek, illetve milyen kihívásokkal kellett szembesülniük az évek során. Ezt követően számba vette a politikai hátteret kiemelve annak következetes, támogató jellegét. Ebbe a keretbe ágyazva került bemutatásra az egyre bővülő földi infrastruktúra – beleértve a külföldi támaszpontok hálózatát is – illetve a tudományos háttér. Ezt követően az előadó röviden ismertette az eddigi eredményeket, és az alkalmazott eszközöket. A rakétatípusok, űrjárművek és űrállomások típusai, főbb paraméterei, használata mellett, megvilágította miként segítik elő kínai globális törekvéseit. Végezetül Kína jövőbeli terveiről és úttörőnek számító tudományos kutatásairól értesülhetett a hallgatóság.

Képek: Szarka Luca

BREXIT

Az Általános Ügyek Tanácsa (50. cikk) szeptember 18-i ülésén tájékoztatást kapott a Brexit-tárgyalások állásáról az Unió főtárgyalójától, Michel Barniertől. A helyzet megvitatása után Gernot Blümel, Ausztria Európai Unióért felelős, valamint művészeti, kulturális és médiaügyi minisztere a következőket jelentette be: „Még mindig vannak fontos, rendezésre váró kérdések. Azt reméljük azonban, hogy az elkövetkezendő hetekben sikerül olyan megállapodást elérni, amely garantálja, hogy a kilépés rendezett körülmények között történjen, beleértve természetesen egy olyan végső esetben alkalmazandó működőképes tartalékmegoldást is, amely rendezi az Írország és Észak-Írország közötti határ kérdését. Még mindig van idő arra, hogy közös alapot találjunk egy olyan, a leendő viszonyrendszerről szóló politikai nyilatkozat elfogadásához, amely az Egyesült Királyságot közeli partnerként jelöli meg. A miniszterek ma ismételten tanúbizonyságát adták annak, hogy az összes kérdés tekintetében továbbra is elkötelezettek vagyunk az EU27-ek egysége mellett, még a tárgyalásoknak ezekben a késői szakaszaiban is.”

A tárgyalások az utolsó szakaszban járnak, jelenleg is 80%-os készültségen áll a megállapodás, azonban a fentebb említett ügyekben meg kell egyezni. Az EU miniszterei ugyanilyen formációban legközelebb október 16-án Luxemburgban fogják megvitatni a kérdést.

A szeptember 19-20-i, nem hivatalos salzburgi találkozón az Unió vezetői megbeszélést tartottak többek között a Brexitről is. A 27 vezető megállapodott abban, hogy ameddig az Egyesült Királysággal nem sikerül elfogadni egy „kiforrott, működőképes és jogilag kötelező erejű tartalékmegoldást” az ír határ kérdésében, addig nem jöhet létre a kilépésről szóló megállapodás sem. Továbbá megerősítették a belső egységet és bejelentettek egy tervezett politikai szándéknyilatkozatot a jövőbeli viszonyrendszert illetően is. A megbeszéltek alapján fognak dolgozni az Európai Tanács következő, októberi ülésén.

„A Brexit-tárgyalások sorsa az Európai Tanács októberi ülésén dől el. Azt várjuk, hogy októberben teljes gőzzel haladnak a Brexitről folytatott tárgyalások, és valós eredmények születnek. Ekkor dönteni fogunk arról, hogy teljesülnek-e azok a feltételek, amelyek alapján rendkívüli csúcstalálkozót hívhatunk össze novemberre a megállapodás véglegesítése és formalizálása érdekében.” – mondta el Donald Tusk.

A salzburgi ülés után Szijjártó Péter magyar külügyi és külgazdasági miniszter kihangsúlyozta, hogy mindenképpen szükség van egy megállapodásra és mindenáron el kell kerülni azt a „no-deal” helyzetet, hogy az Egyesült Királyság a megállapodás elkészülte előtt lépjen ki az Unióból. Legalább egy szabadkereskedelmi megállapodás szükséges és nem szabad visszatérni a WTO szabályok szerinti kereskedelemhez. A miniszter szerint egy ilyen szituáció komoly hatással lenne az olyan országok gazdaságára, mint Magyarország, aki erősen támaszkodik a brit befektetésekre. Valamint elmondta, hogy a továbbiakban is kulcsfontosságú lenne folytatni a biztonságpolitikai együttműködést a szigetországgal és nincs értelme kizárni a briteket olyan programokból, mint a Galileo műholdas navigációs rendszer.

Az európai vezetők elutasították a Theresa May, brit miniszterelnök által felvázolt ún. Chequers-tervet, amely szerinte „az egyetlen számára elfogadható megállapodás” a kilépésről. A terv a következőkből áll össze:

1. Az Egyesült Királyság elhagyja az Európai Uniót 2019. március 29-én.
2. Személyek szabad mozgásának megállítása.
3. Szabadkereskedelmi megállapodás az EU-val, ún. közös szabálykönyv kialakítása az ipari és mezőgazdasági áruk kapcsán.
4. Kilépnek a közös mezőgazdasági és a közös halászati politikából.
5. Megszűntetik az Európai Unió Bíróságának joghatóságát az Egyesült Királyságban.
6. Megakadályozzák a „kemény határt” az ír-északír határszakaszon.
7. Szoros biztonsági együttműködés az EU-val, de önálló biztonságpolitika.
8. Új önálló üzleti lehetőségek a brit vállalatok számára világszerte.

A vitát a brit miniszterelnök gazdasági kapcsolatokkal kapcsolatos jövőképe adta, amit többek között Emmanuel Macron francia elnök is elfogadhatatlannak nevezett. Az európai vezetők nem fogadják el a közös piac „kimazsolázását”, mivel a terv megállítaná az emberek szabad áramlását és egy „fél-vámuniót” eredményezne. Az önálló brit külgazdasági politika szintén elfogadhatatlan lenne a vezetők számára. Theresa May tervét azonban nem csak az európai tárgyalófelek, hanem saját párttársainak egy része is ellenzi. Legalább 80 konzervatív képviselő tartja elfogadhatatlannak a tervet, mert azt nem látják „igazi” kiválásnak az EU-ból. A kifogásokat látva May egy pártkongresszust hívott össze, hogy „a lehető legjobb tervet állítsák össze Nagy-Britanniának”. A miniszterelnök szerint a terve az egyetlen működőképes verzió, amely Észak-Írországnak is megfelelő. A belső konfliktus miatt kérdésessé vált a miniszterelnök pozíciója valamint egy esetleg elfogadott kilépési megállapodás parlamenti jóváhagyása és törvénybe iktatása is.

Védelempolitika

Julian King, az Európai Unió Tanácsának a biztonsági unióért felelős biztosa szerint a Brexit után a „lehető legszorosabb” együttműködésre van szükség a biztonság- és védelempolitika területén. Sokan megkérdőjelezik a hatékony kooperációt az EU második legnagyobb nettó befizetőjének kilépése után. A Brüsszelben tartott védelmi találkozón King kiemelte, hogy az Uniónak és Nagy-Britanniának továbbra is együtt kell működnie, nagyobb hangsúlyt fektetve a kibertámadások és terrorizmus elleni fellépésre.

Franciaország és Nagy-Britannia már tett lépéseket a bilaterális kapcsolatok erősítése felé: a francia és angol védelmi miniszterek évente kétszer fognak találkozni az eddigi egy alkalom helyet, jelentette be Florence Parly, a francia fegyveres erők minisztere. A harci drónok kérdéséről azonban nem született megegyezés a januári Theresa May és Emmanuel Macron közötti csúcstalálkozón.

Intézményi hírek szeptemberből

2018. szeptember 12-én az Európai Parlament az Unió történetében először kezdeményezte, hogy az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikkének értelmében a tagállamok állam- és kormányfőiből álló Európai Tanács indítson vizsgálatot és döntsön arról, hogy Magyarország valóban megsérti-e a 2. cikkelyben felsorolt alapértékeket. A Parlament aggodalmát fejezte ki többek között az alkotmányossággal, a választási rendszer működésével, a bírói függetlenséggel, a véleménynyilvánítás szabadságával és az egyenlő bánásmódhoz való joggal kapcsolatban. Következő lépésként az Európai Tanács meghallgatja a magyar álláspontot az ügyben, majd négyötödös szavazati többséggel, a Parlament egyetértésével dönthet arról, hogy valóban fennáll az EU-s értékek megsértésének veszélye Magyarországon. A tagállamok ajánlásokat is tehetnek a probléma megoldására. Az eljárás későbbi szakaszában az Európai Tanácsnak arra is lehetősége nyílhat, hogy egyhangú szavazással, a Parlament egyetértésével megállapítsa, hogy Magyarországon tartósan fennáll a jogállamiság, a demokrácia és az alapvető jogok súlyos megsértése. Ha ez bekövetkezne, Magyarországot szankciókkal sújthatják, mint például szavazati jogának felfüggesztése.
Hírfigyelőnk végén hosszabban foglalkozunk a jelentéssel.

A Tanács szeptember 18-án következtetéseket fogadott el a béketámogató műveletekkel és a válságkezeléssel kapcsolatos EU és ENSZ közötti stratégiai partnerség prioritásairól a 2019-től 2021-ig tartó időszakra nézve. Ebben megállapításra került, hogy az EU és az ENSZ együttműködése mindkét fél számára sok előnnyel jár. A Tanács hangsúlyozta a Nők, Béke és Biztonság program átfogó prioritássá válását, valamint a konfliktusmegelőzést is kiemelte. Ezenkívül a következtetésekben az Európai Unió hitet tett amellett, hogy a multilaterális világrendnek az ENSZ-en kell alapulnia, és az EU többoldalú segítséget nyújt ennek megvalósításához.

Szeptember 20-án került sor az uniós állam- és kormányfők nem hivatalos salzburgi találkozójára, melynek fő témái a belső biztonság, a migráció és a Brexit voltak. A migrációt illetően a tárgyaláson megvitatták, hogy csökkent az ireegurális érkezők száma – alacsonyabb, mint a válság előtti években –, de továbbra is szükség van együttműködésre harmadik országokkal; kiemelték az Egyiptommal folytatott egyeztetéseket. A belső biztonság kérdésében a résztvevő felek megállapodtak az Európai Határ- és Parti Őrség erősítéséről, illetve a kiberbűnözés minden formája, a manipuláció és a félretájékoztatás ellni küzdelem fokozásáról. A Brexitet illető napirendi pontokról “BREXIT” rovatpontunk alatt írtunk.

http://biztonsagpolitika.hu/wp-content/uploads/2018/10/ee87bea8-a0fb-050d-1b99-335cf9fb43af.mp4

Az uniós vezetők a migrációról, a belső biztonságról és a brexitről tárgyaltak. Forrás: consilium.europa.eu

Sargentini-jelentés – és ami mögötte van
írta: Banos Benjámin

Az Európai Parlament (EP) szeptember 12-én több mint kétharmados többséggel megszavazta a Judith Sargentini (zöldpárti, holland) képviselőasszony nevével fémjelzett jelentést. Mostkísérletet teszek a spektrum egészéből bemutatni a fennálló néző- és álláspontokat és a lehetséges következményeket is megvizsgálom.

Forrás: Hungary today.

Előzményként érdemes megemlíteni, hogy az EP 2017 májusában elfogadott egy olyan állásfoglalást, ami lehetővé tette Magyarország ellen a 7. cikk szerinti eljárás megindítását és a teljes korű kivizsgálást, miszerint sérülnek-e az uniós alapértékek. Az állásfoglalást 393 szavazattal 221 ellenében 64 tartózkodás mellett fogadták el.

Jogi háttér – mit is jelent pontosan a 7. cikk szerinti eljárás és mi a folyamata?

Az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikke (EUSz. 2. cikk) tartalmazza az EU-s értékeket, többek között megemlítve: szabadság, jogállamiság, demokrácia stb.; és ezen értékek egyik tagállam részéről történő csorbítása felveti a 7. cikk szerinti eljárás lefolytatását. A jelenlegi esetben, az EP-ben kétharmados többséggel fogadták el a jelentést, így a dokumentum arra kéri az Európai Tanácsot, hogy indítsa el Magyarország ellen a 7. cikk szerinti eljárást, azaz állapítsa meg, hogy fennáll-e az egyértelmű veszélye annak, hogy Magyarország megsérti az uniós normákat. Jelen állás szerint közvetlen jogi következménye nincs a jelentés megszavazásának. A további lépésekhez, aminek legsúlyosabb vetülete az adott tagállam jogainak a felfüggesztése, szükségeltetik az Európai Tanács egyhangú döntése, ami valószínűleg nem teljesülne egy ilyen voksoláson.

Forrás: europa.eu.

A jelentés tartalma

Az Orbán-kormány fő üzenete: az Európai Unió azért támadja Magyarországot, mert hazánk nem támogatja az illegális migrációt; a jelentés nem más, mint a migráció-pártiak kicsinyes bosszúja. A magyar kormány kommunikációja beleillik a jelenlegi kormányzati diskurzusba, azonban nem lenne szabad a jelentést ennyire relativizálni még akkor sem, ha bizonyára az Unióban sokaknak nem tetsző a magyar menekültpolitika és annak hangvétele. Ugyanis a beszámoló a következő fejezetekből áll:
1. Alkotmányos és választási rendszer működése.
2. Igazságszolgáltatás és más intézmények függetlensége, a bírák jogállása.
3. Korrupció és összeférhetetlenség.
4. Magánélet védelme és adatvédelem.
5. Szólásszabadság.
6. Tudományos élet szabadsága.
7. Vallásszabadság.
8. Egyesülési szabadság.
9. Egyenlő bánásmód.
10. A kisebbségekhez tartozó személyek – köztük a romák és a zsidók – jogai, valamint a kisebbségekkel szembeni gyűlölködő kijelentésekkel .szembeni védelem.
11. A migránsok, menedékkérők és menekültek alapvető jogai.
12. Gazdasági és szociális jogok.
A menekültkérdés mellett az Unió egyre kevésbé tolerálja a magyar kormány harcát Brüsszellel („Állítsuk meg Brüsszelt”), a Soros-kampányt, a CEU működésének a megnehezítését és egyes civil szervezetek elleni fellépést.

Forrás: N1 (english edition).

Az ügy háttere

Joggal feltételezhetjük, hogy az EP-ben történtek mögött húzódik a jövő évi választásokra való felkészülés és Emmanuel Macron, francia elnök politikai malőrjei. Macron láthatóan élvezi, hogy Orbán Viktor és Matteo Salvini, olasz belügyminiszter benne látják a fő ellenfelüket Európában, hiszen Macron olyan centrális koalíció létrehozásán fáradozik, amiben egy Orbán nélküli néppárti (EPP) frakció lehetne az egyik meghatározó párt.

A szavazás mind belföldön, mind külföldön túl nagy visszhangot kapott és kevésbé foglalkoztak az eset azon vetületével, hogy ez egy csendes felkérés volt a Fidesz felé, hogy hagyja el önként az EPP-frakcióját; hiszen az EPP-nek mégiscsak kisebb veszteség lenne a Fidesz-tagok leválása, mintha az egész néppárti alakulat esne darabokra. A Fidesz kijelentette, hogy önként nem hajlandóak távozni, Manfred Weber, az EPP frakcióvezetője pedig nem akarja durva kenyértörésre vinni a dolgot, bár a szavazás előtti vitában a magyar kormányfő kompromisszum-képtelensége miatt – heves tiltakozások ellenére – az EPP soraiban ülő képviselők több mint fele is megszavazta a jelentést, tehát ott tartunk, hogy a teljes eljárás lezárultáig biztosan nem zárja ki az EPP soraiból a Fideszt.

Konklúzió

Az Unió kampányüzemmódba kapcsolt, a választási harc már szeptemberben – a szokásosnál hamarabb – elkezdődött. A tét egyáltalán nem kicsi, bár felesleges „sorsfordító”, „sorsdöntő” stb. választásokat emlegetni, mert az új EP felállása után is a fő döntéshozó és végrehajtó testület az Európai Tanács és Európai Bizottság maradnak. A 2019-es választások után is valószínűleg a jobbközép EPP fogja alkotni a legnagyobb frakciót – bár kisebb létszámmal, mint most. Ez akkor is így alakulhat, ha sikerül a macronista formációnak elszívni szavazatokat, illetve az olasz Liga a magyar Fidesz vezetésével egy jobboldali–populista alakulattal kiválna az EPP-ből. Nagyobb problémát jelent, hogy az Unió történetében először nem lesz meg a többsége az Európa-párti jobboldalnak és baloldalnak, csak a szintén Európa-párti liberálisokkal tudják továbbra is többségüket biztosítani. Az egyharmadnyi euroszkeptikus és radikális EP-képviselő sok konfliktust fog okozni, lelassulhat a döntéshozatal, egy időre akár meg is bénulhat az Európai Unió döntéshozatala.

Az Európi Unió hatalmas bürokratikus apparátusa és demokratikus őrlőmalmai nagyon lassan lendülnek mozgásba, azonban beműködtetésük után lassabban is kerülnek vissza nyugalmi állapotba. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, ha egy tagállam és különösen annak vezető kormánya olyan szituációba sodorja magát, ahol fennáll az uniós értékek megsértése, valamint a többszörös felszólítás ellenére és csekély kompromisszumkészség mutatására ezek a szabályozó mechanizmusok életbe lépnek.

A fent említett határok feszegetésével és a mechanizmusok életbe lépésével az adott tagállam egyben azt is vállálja, hogy az elhúzódó procedúra mind külföldön, mind belföldön óriási visszhangot kap. Ezenfelül rövid- és középtávon a renitens álláspont kérlelhetetlen képviselete először a diplomáciai és gazdasági kapcsolatokban fog negatívan lecsapódni, hosszútávon a károk beláthatatlanok.

Siíta-félhold

Merénylet Iránban

Négy fegyveres személy nyitott tüzet a délnyugat-iráni Avház városában egy katonai parádén. Az elkövetők életétüket vesztették az akció során. A felvonulást a nyolc évig tartó irak–iráni háború kitörésének az évfordulója alkalmából rendezték meg, a merényők elsődleges célpontjai a jelenlévő katonai és rendőri vezetők voltak, az áldozatok között a Forradalmi Gárda taggjai mellett civilek is voltak. (angol, The Guardian, 09. 22.)
Bővebben: http://biztonsagpolitika.hu/egyeb/uj-tamadas-regi-harcter

Mi a helyzet Libanonnal?

Libanon elnöke, Michel Aoun azzal vádolta meg  Izraelt – aki egyébként egy kilenc méter magas falat épít a Libanonnal közös határvonalára –, hogy az ország megpróbálja  a régiót egyes vallási csoportok és közösségek alapján még jobban szétfeszíteni, destabilizálni. Izrael, aki a libanoni szuverenitás ellen tevékenykedik és megsérti a palesztinok jogait, veszélyt jelent Libanon számára – nyilatkozta az elnök a francia Figaro című lapnak egy interjúban.
A libanoni elnök mindazonáltal nem gondolja, hogy az ország déli része a helyszíne lehetne egy Izrael és Irán között kibontakozó konfrontációnak. Ugyanakkor követelésként fogalmazta meg Európával kapcsolatban, hogy az Unió segítse  az országban jelentős számban jelen lévő szír menekültek visszatérését hazájukba, valamint hogy emeljék meg az erre a tevékenységre irányuló ENSZ-szervezetek kiadásait is.
Libanon és Izrael egyébként nem tartanak fent egymással diplomáciai kapcsolatot. Izrael ellenséges államként sorolja be Libanont; a két állam közötti ellentét a májusi libanoni választások után csak fokozódott, miután a Hezbollah siíta mozgalom és szövetségesei szerezték meg a többséget a parlamentben. A mozgalom számos alkalommal véres konfliktusba került Izraellel az évek során. (német, Sputnik, 09. 24.)

Berlin és Európa az atomalku mellett áll

Teherán és Európa között szükség van a gazdasági kapcsolatok fenntartására, ennek a biztosítéka pedig az atomalku lehet, jelentette ki Heiko Mass, Németroszág külügyminisztere New Yorkban az ENSZ Közgyűlésén.
A külügyminiszter kifejtette, nem tartja a legelőnyösebb megállapodásnak az Iránnal kötött megállapodást, ugyanakkor alkalmas a régión belüli feszültségek eszkalálódásának a megelőzésére. Mass kijelentéseit a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség megfigyeléseire alapozva tette, eszerint a teheráni vezetés a fejlesztések során nem mutatta jelét annak, hogy támadólag alkalmazná azokat. (angol, IRNA, 09. 27.)

Regionális összefogás a terrorizmus anyagi támogatása ellen

Első alkalommal ült össze a Regionális Biztonsági Párbeszéd nevű csoport Teránban Kína, Afganisztán, Oroszország, India és Irán részvételével.
A találkozó keretén belül Ali Sakmáni, az Iráni Legfelső Védelmi Tanács elnöke rávilágított: meg kell fékezni azokat a régiók fölött álló országokat, amelyek terrorszervezeteken keresztül próbálják a befolyásukat más államok kormányaira kiterjeszteni. Szerinte az elhibázott gazdasági szankciók érvénybe léptetése is komoly veszélybe sodorhat egy országot, így nem csak legyengíti azt, de akár gyarmati sorba is kényszerítheti – utalva ezzel az Egyesült Államok Iráánal szembeni politikájára és annak esetleges hátterére.
A regionális terorszervezettekkel szemben Kínával való bilaterális gazdasági kapcsolatok erősítését javasolta. (angol, IRNA, 09. 27.)

Bezárja ideiglenesen Bászrában lévő konzulátusát az USA

Az Egyesült Államok külügyminisztere, Mike Pompeo bejelentette, hogy az Irán által támogatott fegyveres csoportok támadásai miatt az USA ideiglenesen bezárja a dél-iraki Bászra városban lévő konzulátusát. Erre azok után került sor, hogy ismeretlen fegyveresek az elmúlt napokban többször is „indirekt tüzet” adtak le a konzulátusra. Pompeo kijelentette, hogy amennyiben amerikai állampolgárok sérülnek meg ezekben a támadásokban, úgy Washington Teheránt fogja érte felelőssé tenni, és azonnali válaszlépést fog alkalmazni az iszlám köztársasággal szemben.(angol, AP, 09. 29.)

Erősödő jemeni ellenállás

Több csapást is mértek a jemeni hadsereg erői és a húszi felkelők a szaúdi katonai vonalakra és szövetségeseik pozícióira. Az Almasirah jelentése szerint a jemeni tüzérség és felkelőcsapatok összehangolt akciója keretén belül támadást indítottak az al-Farasz hegységben húzódó szaúdi állások ellen, valamint csapást mértek egy konvojra, mely a Szaúd-Arábiához tartozó Nadzsrán városában állomásozott. Mindeközben, szintén a jemeni légierő, második alkalommal dróntámadást hajtott végre a Szaúd-Arábia szövetségi rendszerébe tartozó Egyesült Arab Emirátusok dubai reptere ellen, a csapást kínai gyártmányú, de átalakított Samad-3 típusú drónokkal kivitelezték. A támadással szinte egyidejűleg a szaúdi parti őrség kötelékébe tartozó hajókra nyitott tüzet a dzsizáni tüzérség.  (angol, IRNA 09. 30.)

Szíriai polgárháború és kurd kérdés

A kurd vezetésű északkelet-szíriai területeket úgy fogják kezelni, mint az ország többi részét

„Mi nem adhatunk bármely szíriai tartománynak valamit, ami megkülönböztetné más tartományoktól, vagy etnikumoktól” – Ali Haidar, a megbékélési ügyek szíriai minisztere szeptemberi nyilatkozata változást jelez a szír kormány és kurdok kapcsolatában.
Még július végén Szíriában megbeszélések zajlottak Észak-Szíria jövőjével kapcsolatban a szír kormány és a kurdok által vezetett Szíriai Demokratikus Tanács (SDC) között. Ezek az egyeztetések augusztusban is folytatódtak, akkor a decentralizációról és az új alkotmányról tárgyaltak a felek. A Szíriai Demokratikus Tanács (SDC) annak az Egyesült Államok által támogatott Szír Demokratikus Erőknek (SDF) a politikai szárnya, amelynek a gerincét a kurd Népvédelmi Egységek (YPG) alkotják. A kurdok a 2011 óta tartó polgárháború alatt elkerülték a szír kormányerőkkel való összecsapást, hiszen céljuk a kormány gyengítése helyett a jogaiknak a biztosítása, és az autonómiájuk elérése. (angol, Reuters, 09. 04.)

A Szíriai Demokratikus Tanács Északkelet-Szíriában kiterjeszti hatalmát

A Szír Demokratikus Erők (SDF) politikai szárnya, a Szíriai Demokratikus Tanács (SDC) elkezdte egységesíteni az adminisztrációját az általa uralt területeken – ez a lépés megszilárdíthatja a hatalmát Szíria északi és keleti részein. Az SDF Szíria közel negyedét ellenőrzi, ezt a területet főként az Iszlám Állam elleni harc során szerezték meg, az Egyesült Államok támogatásával. A szíriai kurdok nem akarnak függetlenedni, ők a Damaszkusz által eddig elutasított autonómiát kívánják megszerezni, és kisebbségi jogaik biztosítását.
Az SDC mostani lépése valószínűleg nyomásgyakorlás a szír kormányra azért, hogy megvitassák, és eldöntsék közösen Északkelet-Szíria jövőjét. (angol, Reuters, 09. 06.)

Törökország Moszkvával közösen demilitarizált övezetet alakít ki Szíriában

A török kormány a súlyos – 9 éves mélypontra jutott a török líra – devizaválság közepette sem feledkezett meg a szíriai helyzetről. Vladimir Putin, orosz elnök és Recep Tayyip Erdogan, török államfő megállapodtak, hogy október 15-ig demilitarizált övezetet hoznak létre Idlib tartományban. A tervek szerint a területet felváltva fogja ellenőrizni a két állam hadserege a Damaszkusz ellen harcoló erők és a kormánycsapatok között húzódó demarkációs vonal mentén. A találkozó eredményességét mutatja, hogy Erdogan elnök javaslatára kivonják a térségből a nehézfegyvereket. Továbbá a felek elkötelezték magukat a Dzsabhat Fatah es-Sám radikális ellenzék teljes kiszorítása mellett.
A szíriai helyzet rendezésében a már 3 millió szíriai menekültet befogadó Törökország számára ez a lépés kedvező, annak ellenére is, hogy a szeptember eleji teheráni csúcson az idlibi tűzszünet gondolatát Oroszország elutasította. Ankara és Moszkva megerősítette, hogy minden téren harcolni fognak a terrorizmus bármilyen formája ellen a térségben, és a tervek végrehajtása lökést adhat a szíriai konfliktus politikai rendezésének is. (angol, AP, 09. 17.)

Észak-Afrika

Folytatódó összecsapások Tripoliban

Szeptember első napjaiban is folytatódtak az előző hónap végén, Tripoli déli körzeteiben kirobbant összecsapások. Bár augusztus utolsó napjaiban több tűzszüneti megállapodás is kötöttek, ezeket sajnálatos módon a harcoló felek sorra megszegték.

Szeptember 2-án a fővárosban tomboló erőszakos cselekményekkel párhuzamosan, az ország kelti területén elterülő Darna városában is kiújultak a harcok a várost korábban a birtokában tartó iszlamisták és a Khalifa Haftar vezette Líbiai Nemzeti Hadsereg erői között. Az összetűzések következtében a Haftar tábornok mögött felsorakozó erők 11 fős veszteséget szenvedtek el.

A darnai harcok kiújulásával párhuzamosan az ENSZ főtitkára, António Gutteres elítélte a Tripoliban zajló erőszakos eseményeket és a korábban aláírt tűzszüneti megállapodások betartásra szólította fel a  feleket. Mindeközben az Elnöki Tanács (a hivatalos líbiai vezetés) rendkívüli állapotot hirdetett Tripoliban.

Szeptember 3-án a fővárosban zajló kaotikus állapotok megfékezése céljából az al-Bunján al-Marszúsz hadműveletben résztvevő erők (miszrátai milíciák) Tripoliba vonultak.

Szeptember 4-én az UNSMIL (ENSZ Líbiai Támogató Missziója) vezetője, Ghassan Salame (az ENSZ rendkívüli Líbiai megbízottja) bejelentette, hogy az általa folyatott tárgyalások eredményeként sikerült elérni az egymással szemben álló felek közötti tűzszünetet.  

Szeptember 5-én a francia, az olasz, a brit és az amerikai kormányok üdvözölték az ENSZ égisze alatt tető alá hozott tűzszüneti megállapodást. Továbbá az egyezség betartására szólították fel a feleket.

Szeptember 10-én 6 fegyveres támadó hatolt be a Líbiai Olajvállalat Tripoliban található központjában. A támadók közül ketten életüket veszítették az épületet védő biztonságiakkal vívott tűzharc során. További két támadó pedig az épületben robbantotta fel magát. A hatóságok az Iszlám Államot vádolják a támadás lebonyolításával.

Szeptember 13-án az Európai Unió közleményében támogatásáról biztosította a líbiai népet és az észak-afrikai ország hivatalos vezetéseként elismert Elnöki Tanácsot. Továbbá a nyilatkozatban az EU elismeréssel adózott az UNSMIL által a Tripoliban zajló harcok megfékezésre tett erőfeszítéseinek. Az Unió a közleményében büntetőintézkedésekkel fenyegette meg a tűzszüneti megállapodást megszegő csoportokat.

Szeptember 18-án  kiújultak Tripoliban az egymással szemeben álló milíciák közötti harcok.

Szeptember 22-én az Elnöki Tanács a nemzetközi közöséghez fordult segítségért a Tripoliban zajló harcok megfékezése érdekében.

Szeptember 25-én a Tripoli Biztonsági Igazgatóság a majd egy hónapja zajló harcok befejezésről tájékoztatta a közvéleményt. A legfrissebb tűzszüneti megállapodás értelmében a 7-es Brigádok megkezdték a fővárosból való kivonulásukat. A majd négy hetes küzdelem során 115-en veszítették életüket és 560 sebesültek meg. (angol, The Libya Observer)

Haftar Líbia ellenségének nevezet Olaszországot

Szeptember 7-én Khalifa Haftar tábornok (a Líbiai Nemzeti Hadsereg vezetője) is megszólalt a Tripoliban zajló eseményekkel kapcsolatban. A törzsi vezetők előtt elhangzott beszédében a főváros felszabadításról beszélt. Továbbá felszólalásában Líbia ellenségének nevezte Olaszországot, illetve azt is kifejtette, hogy számára elfogadhatatlan a készülő líbiai alkotmánytervezet. (angol, The Libya Observer, 09.07.)

Líbia támadással fenyegeti Algériát

A Líbiai Nemzeti Hadsereg parancsnoka, Khalifa Haftar tábornok háborúval fenyegette meg Algériát. Bejelentését arra reagálva tette, hogy algériai katonák átlépték a líbiai határt; Haftar a líbiai belügyekbe való beavatkozással vádolta meg a szomszédos államot. Az algériai kormányfő visszautasította Haftar vádjait.
A kialakult helyzet miatt az algériai kormányzat  megtiltotta katonáinak, hogy részt vegyenek más országok katonai műveleteiben. A Tripoliban székelő líbiai kormány, tekintettel a szomszédos államnak a konfliktus megoldásában betöltött mediátor szerepére, bocsánatot kért az algériai kormánytól és hangsúlyozta, készen állnak arra, hogy kapcsolataikat jobban elmélyítsék a szomszédos országgal. (angol, memo, 09.10., the lybia observer 09.10.)

Haftar találkozója az olasz külügyminiszterrel

Szeptember 11-én Haftar tábornok a Bengázitól keletre lévő Rajma településen fogadta Enzo Milanesi, olasz külügyminisztert. A megbeszélés fő témái a terrorizmus ellenes harc, valamint az illegális migrációval kapcsolatos kérdések voltak. A találkozó érdekeségét leginkább az adja, hogy Haftar alig pár nappal korábbi beszédben még a líbiai nép ellenségének nevezte meg a dél-európai államot. (angol, The Libya Observer, 09.11.)

Egyiptom regionális hatalommá akar válni?

Elemzők szerint Egyiptom újra regionális hatalommá akar válni azáltal, hogy mediátori szerepkörben segíti a rivális palesztin pártok, a Hamasz és a Fatah közötti párbeszédet. A párbeszéd hónapok óta holtponton áll és a 11 éve húzódó politikai megosztottság nem mutatja jelét előrehaladásnak. A vita középpontjában a Gázai övezet (melyet jelenleg a Hamasz irányít) feletti fennhatóság kérdése áll, mert a Fatah vezetésű Palesztin Hatóság teljes kontollt akar a terület felett; ennek egyik következménye lenne a Hamasz fegyveres szárnyának, az al-Qassam Brigádoknak a leszerelése. Augusztus folyamán az egyiptomi hírszerzés tárgyalasokat vezetett a Hamasz és Izrael között összekötőként. A cél az volt, hogyfokozatosan elérjék a tartós tűzszünetet és megelőzzék az egyre növekvő palesztin elégedetlenséget.  (angol, al-Jazeera, 09. 25.)

A Közel-Kelet és Észak-Afrika hírösszefoglaló szerkesztőségi tagjai: Halasi Gábor (szerkesztő, Észak-Afrika), Felde Bence (szíriai polgárháború és kurd kérdés), Kiss Beatrix (Észak-Afrika), Lázin Áron (síita félhold), Szabó Orsolya Réka (Észak-Afrika), Vámos Bence (síita félhold), Varga Benjámin (síita félhold) és Vincze Patrik (szíriai polgárháború és kurd kérdés) .

Partnerkapcsolatok

2018. szeptember 5.: A Szövetség továbbra is támogatja Georgiát (Sánta György)

Ismét összeült a NATO-Georgia Bizottság, ahol az abháziai és dél-oszétiai helyzetet tárgyalták meg a felek a mihamarabbi teljes béke elérésének érdekében. A gyűlés továbbá megünnepelte a Bizottság fennállásának tizedik évfordulóját.

A NATO folyamatos támogatásáról biztosította Georgiát, annak szuverenitását és területi integritását, elítélve Oroszországot, aki elismeri a Georgiától független Abháziát és Dél-Oszétiát. A NATO szerint az előbbi konfliktust békésen kellene kezelni, az ENSZ irányelvei alapján. A gyűlés előtt még Rose Gottemoeller főtitkár-helyettessel találkoztak a georgiai tisztviselők, ahol Gottemoeller dicsérve ismerte el Georgia törekvéseit a nemzetközi béke elérésére.

2018. szeptember 11.: Új főparancsnoka van a Szövetséges Transzformációs Parancsnokságnak (Sánta György)

André Lanata vezérezredes hivatalosan is átvette a NATO Szövetséges Transzformációs Parancsnokságának a vezetését a Norfolkban megtartott parancsnokváltási ceremónián.

Jens Stoltenberg, NATO-főtitkár Lanata vezérezredes példás katonai pályafutását dicsérte, miközben teljes körű támogatásáról biztosította az új főparancsnokot. Lanata vezérezredes eddig a francia légierő vezérkari főnöke volt és vadászpilótaként több mint 140 harci bevetésen vett részt. A főtitkár továbbá megköszönte a távozó parancsnoknak, a szintén francia Denis Mercier vezérezredesnek a kemény munkáját és kifejtette, hogy a Transzformációs Parancsnokság a vezetése alatt tökéletesen alkalmazkodott az új technológiai kihívásokhoz és sikeresen megtartotta az innovációs előnyét.

2018. szeptember 29.: – A Katonai Bizottság minden kihívást meg fog tárgyalni a varsói találkozón (Sánta György)

Varsóban találkozott a NATO Katonai Bizottsága, amelyen a 29 tagállam vezérkari főnökei vettek részt. A gyűlés fő témái az afganisztáni misszió, a délről érkező fenyegetések és az Oroszország elleni elrettentő műveletek voltak.

Sir Stuart Peach vezérezredes, a Bizottság jelenlegi elnöke kifejtette, hogy az aktuális védelmi környezet kiszámíthatatlan és a Szövetségnek fel kell készülnie az újfajta fenyegetések ellen való fellépésre. A konvencionális kihívások mellett megjelentek a különböző nem állami felek által jelentett fenyegetések, a hibrid hadviselés és a kibertérben felbukkanó kihívások. Ezekkel a kihívásokkal a napirendi ponton kezdődött meg a gyűlés, amely a tárgyalások előtt egy perc néma csenddel emlékezett meg az előző gyűlés (május) óta szolgálatteljesítés közben életüket vesztő NATO-katonákról.

Műveletek

2018. szeptember 2.: Parancsnokváltás Afganisztánban (Sánta György)

Az amerikai Austin Scott Miller vezérezredes vette át a NATO afganisztáni missziójának, a Resolute Support Missionnek (Eltökélt Támogatás) a parancsnokságát.

Miller vezérezredes, aki eddig az amerikai Összhaderőnemi Különleges Műveleti Parancsnokságot (JSOC) vezette, a szintén amerikai John ”Mick” Nicholson vezérezredestől – aki két és fél éve vezette a Resolute Support-ot – vette át a misszió zászlaját egy kabuli ceremónián.

2018. szeptember 2.: NATO-gyakorlat a Baltikumban (Szabó Orsolya Réka)

A Lettországban zajló Namejs 2018 gyakorlathoz csatlakozott egy eddig Litvániában állomásozó cseh kontingens, akik az előretolt jelenlétet (Forward Presence) erősítették. A gyakorlatban 13 szövetséges országból összesen 10 000 fő vett részt, melynek két hete során a mobilitásra, készenlétre, illetve a nemzeti és szövetséges erők kooperációjára fektettek hangsúlyt. A gyakorlat szeptember másodikán befejeződött és az addigi legnagyobb gyakorlat volt a maga nemében Litvániában.

2017-ben a NATO négy többnemzeti harccsoportot telepített Észtországba, Lettországba, Litvániába és Lengyelországba. A litván harccsoportot Németország vezeti, nyolc nemzet vesz benne részt 1200 csapattal;  a lett harccsoportot Kanada vezeti kilenc szövetséges állammal részvételével és körülbelül hasonló résztvevői számmal. A másik két harccsoport élén az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok állnak.

2018. szeptember 4.: Olaszország felügyeli Izland légterét (Lendvai Tünde)

2013 és 2017 után idén harmadjára működik közre Olaszország Izlanddal a NATO légtérellenőrző programjának keretein belül. Miután az olasz légierő 4 Eurofighter Typhoon típusú repülőgépe megérkezett Keflavik repterére, a pilóták egy többhetes közös gyakorlaton vesznek részt az izlandi parti őrséggel és a NATO Légi Irányító Központjának közreműködésével. Izland a légtér ellenőrzését radarok és kommunikációs telephelyek alkalmazásával látja el, az olasz repülőgépek kirendeltségük ideje alatt ezt egészítik ki rendszeres járőrözéssel. Az izlandi szolgálat kiváló lehetőséget nyújt az olasz pilóták számára, hogy az északi partner légterében, számukra eddig ismeretlen környezetben szerezzenek gyakorlati tapasztalatot felderítő, ellenőrző és feltartóztató műveletekben.

Izland nem rendelkezik a légvédelmi eszközök teljes spektrumával, így NATO-tagállamok segítik. Az elmúlt 10 évben összesen 9 szövetséges (Csehország, Dánia, Franciaorság, Kanada, Németország, Norvégia, Olaszország, Portugália, USA) vett részt a misszióban. A kiküldetések évenként 3 alkalommal valósulnak meg 3-4 hetes időtartamban, amelyet a NATO németországi ramsteini Szövetséges Légierő Parancsnoksága felügyel és az uedemi északi Kombinált Légi Műveleti Központja irányít.

2018. szeptember 7.: Újabb hadihajókkal bővült a NATO haditengerészeti missziója, a Sea Guardian (Lendvai Tünde)

A Brit Királyi Haditengerészet Echo osztályú többcélú tengermérő hajója (HMS Echo), valamint a horvát haditengerészet Helsinki osztályú rakétanaszádja (HRMV Vukovar) járul hozzá a Sea Guardian sikeréhez. Miután csatlakoztak az olasz haditengerészet fregattjához (ITS Espero) és kísérő hajóihoz, járőrszolgálatot teljesítenek a Földközi-tengeren.

A NATO égisze alatt futó Sea Guardian művelet a mediterrán térségben felmerülő biztonsági kihívásokat hivatott azonosítani, valamint terrorelhárítási és felderítési feladatokat lát el. A művelet 2016. novemberi indulása óta – 10 tagállam (köztük Bulgária, Románia és Törökország) hozzájárulásával – tengeralattjárókkal, hadihajókkal és repülőgépekkel is rendelkezik. A Sea Guardian rendszeresen lát el támogató feladatokat az Európai Unió földközi-tengeri Sofia műveletével, melyet a migrációs nyomás és szervezett bűnözés megállítására állítottak fel. A NATO–EU együttműködés jegyében a logisztikai segítségnyújtás mellett hatékony és pontos helyzetismeret biztosításával járul hozzá a mediterrán régió biztonságához a Sea Guardian.

2018. szeptember 17-21.: Fokozott civil felügyelet biztosítása az afgán védelmi erőknek (Rácz-Nagy Judit)

Szeptember 17-21. között került megrendezésre a bakui ADA Egyetemen a Szövetség civil felügyeleti teszt kurzusa (COAF) afgán szakértők közreműködésével. Az kurzusokat Frédérique Jacquemin és Stan Anton ezredesek, illetve négy afgán professzor tartotta a NATO Terjeszkedő Védelmi Oktatási (DEEP) keretein belül.

A tanfolyamon az afgán védelmi, kül- és belügyminisztérium magas beosztású tisztviselői, illetve a Nemzeti Biztonsági Tanács szakemberei, a rendvédelmi szervek és a Fahim Nemzetvédelmi Egyetem működtek közre. Ebben az évben vettek részt először női szakértők is a kurzusokon.

A DEEP célja, hogy egyenrangú tárgyalások folyamán ajánlásokat tegyen Afganisztán számára a védelmi és katonai területeken történő oktatás fejlesztésére. A NATO továbbra is segíti Afganisztán fakultás és tantervi törekvéseit. A szeptemberi program elősegíti továbbá a civil-katonai kapcsolatok fejlődését, oktatását az országban. A DEEP kezdetekor Azerbajdzsán is aktívan közreműködött, ez eredményezte azt, hogy az ADA Egyetem számos DEEP Afganisztán esemény házigazdája lehetett. Kiemelendő, hogy a kurzusokat felölelő program jelenleg 12 országban zajlik.

Az észak-koreai kormányt az elmúlt években több alkalommal is kibertámadások elkövetésével vádolták meg. Nagyvállalatok, bankok, kórházak és kritikus infrastruktúrák ellen elkövetett támadást tulajdonítanak a „Lazarus-csoport” nevű észak-koreai hackercsoportnak; többek között az Egyesült Államok kormányzata is.

2018. szeptember 6-án az Egyesült Államok Pénzügyminisztériuma több kibertámadás végrehajtásával vádolt meg egy észak-koreai állampolgárt, Pak Jin Kyok-t, valamint a Chosun Expo Joint Venture nevű vállalatot. A vádak szerint a férfi jelentős szerepet játszott a 2014-es Sony Pictures Entertainment elleni kibertámadás, valamint a 2017-es WannaCry zsarolóvírus-kampány kivitelezésében. Az észak-koreai rezsimet már korábban, 2017 decemberében is megvádolta az amerikai kormányzat a WannaCry támadással, de akkor még nem tudtak konkrét elkövetőt megnevezni. Az időközben felmerülő információk megerősítették az észak-koreai kormány érintettségét, mely alapján a újabb szankciók elrendelése mellett döntött az amerikai pénzügyminisztérium.

Sony Pictures Entertainment (2014)

2014 októberében súlyos kibertámadás érte az amerikai székhelyű Sony Pictures Entertainment filmstúdiót, melynek során nagy mennyiségű bizalmas adatot loptak el a cég belső hálózatából. A támadást a „Guardian of Peace” hackercsoport vállalta magára. Az észak-koreai csoportot az Egyesült Államok hírszerzése „Lazarus-csoportként” tartja számon, mely az amerikai kormány szerint több, az elmúlt években történt kibertámadásért is felelős. A támadást sokak szerint az észak-koreai rezsimet kigúnyoló, „Az interjú” címet viselő Sony fim megjelentetése okozta. A támadás a vádak szerint a film kiadására adott válasz volt, amit az észak-koreai kormány rendelhetett meg.

 WannaCry (2017)

A WannaCry zsarolóvírus 2017 májusában futótűzként terjedt szét a világ számítógépes hálózatain, megfertőzve közel 300 ezer gépet, több mint 150 országban – többek között az Egyesült Királyságban, Spanyolországban, Ukrajnában, Oroszországban és Tajvanon. Ez volt az első olyan globális méretű, több létfontosságú szektort érintő kibertámadás, amely kormányzati, vállalati és lakossági gépeket egyaránt megfertőzött, kihasználva a Windows operációs rendszer egyik biztonsági rését. A sérülékenységet a Shadow Brokers nevű hackercsoport tette közzé, miután 2016-ban szert tettek több, az amerikai Nemzetbiztonsági Ügyönség (National Security Agency – NSA) birtokában levő ún. „hacking toolnak”. A Microsoft még márciusban kiadott egy patchet (MS17-010) a hiba javítására, azonban mivel rengeteg felhasználó és cég elmulasztotta ezt telepíteni, így a vírus terjedésének a patch csak korlátozottan tudott gátat szabni.

A WannaCry több módszerrel is fertőzött: rosszindulatú linkre történő kattintás, valamint fertőzött makrók és emailek útján is. Az elemzések szerint a vírus a Microsoft Windows fájlmegosztó protokolljának (SMBv2) sebezhetőségét kihasználva távoli kódfuttatást kezdeményezett a gépeken, mellyel képes volt önmaga terjesztésére. A vírus a fertőzés után először titkosította a felhasználók adatait, majd zárolta a rendszert, melynek feloldásáért  300, majd 600 USD értékű Bitcoin váltságdíjat követelt.

Az első verziót egy beépített „kill switch” funkció – amely vagy egy programozási hiba vagy egy szándékosan elhelyezett deaktiválókód – megtalálásával sikerült megfékezni. Néhány nappal később egy még pusztítóbb második verzió is terjedni kezdett, megfertőzve többek között a brit egészségügy számítógépes rendszereit. Az új fertőzések azonban már lassabban terjedtek az addigra kidolgozott védelmi mechanizmusok és vészhelyzeti frissítések által, majd 4 nappal a második támadás után sikerült felszámolni azt.

A támadás súlyosságát jelzi, hogy összesen több mint 130 ezer dollár értékű kriptovalutát továbbítottak a támadóknak június 14-ig, a kár azonban ennél lényegesen nagyobb is lehet, egyes számítások szerint akár a 4 milliárd dollárt is elérheti.  Végül fontos megjegyezni, hogy a  vírus terjedését nem sikerült teljesen felszámolni, 2018 márciusában is érekeztek hírek Wannacry-fertőzésekről, melyek többek között a a Boeing egyes rendszereit érintették. A támadás végrehajtásával végül Észak-Koreát vádolták meg, 2017. december 18-án többek között az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és Ausztrália is a kommunista rezsimet nevezte meg felelősként.

Észak-Korea képességei a kibertérben

Mostanra elkezdett kirajzolódni egy átfogó észak-koreai kiberstratégia , mely Lazarus-csoport révén világszerte hajt végre támadásokat különböző országok ellen. Ezek célkeresztjében a két fő ellenfél, Dél-Korea és az Egyesült Államok állnak. A hackerek többször támadták a két ország kritikus infrastruktúráit, vélhetően tesztelve azok védelmi képességeit. Emellett a fegyveres erők, katonai kutatások, valamint az elektromos hálózat rendszerei is a célpontok között szerepeltek. Egyes vélemények szerint  a kormányzati információszerzés és a kritikus infrastruktúrák védelmének tesztelése mellett a pénzügyi források gyűjtése is a célok között szerepelhet. Erre számos incidens utal,  például a bangladeshi központi bank ellen elkövetett 2016-os támadás. A támadás során a hackerek betörtek a központi bank rendszerébe és hozzáférést szereztek az Egyesült Államok központi bankjaként funkciónáló FED (Federal Reserve Bank – FED) számláihoz, ahonnan 81 millió dollárt loptak el. Egy gépelési hiba akadályozta csak meg további 850 millió dollár eltűnését. A Lazarus-csoporthoz köthető hackereknek ugyanezzel a módszerrel sikerült több fülöp-szigeteki bankból is pénzhez jutnia.  Fontos megjegyezni, hogy a támadási kísérletek jelentős része sikertelen, ezért kétséges a rezsim arra vonatkozó képessége, hogy nagyobb szabású műveleteket indítson kritikus infrastruktúrák ellen.

Az amerikai Nemzetbiztonsági Hivatal (Department of Homeland Security – DHS) és az FBI amerikai szövetségi nyomozóhatóság által üzemeltett US-CERT kormányzati eseménykezelő központ „Hidden Cobrának” nevezi az Észak-Koreához köthető kibertámdásokat és néhány hetente ad ki jelentéseket felhívva a figyelmet a feltárt módszerekről. A Dél-Korea által 2014-ben kiadott ún. Fehér Könyv közel 6000 olyan személyt azonosít, akik az észak-koreai kiberhadviselésben részt vesznek. Egy, az amerikai Kongresszus számára készített jelentés is 3 és 6 ezer fő közé teszi ezen „harcosok” számát. Külső támogatás nélkül azonban ezek a harcosok nem érhetnének el jelentősebb eredményeket, ugyanis Kína biztosítja számukra az internethez való hozzáférést. Emellett számos hacker él és dolgozik külföldön, kihasználva ezzel a fejlettebb infrastruktúrához történő hozzáférést, megnehezítve ezzel a támadások eredetének azonosítását. Az Egyesült Államok többször vádolta már meg Oroszországot és Kínát az észak-koreai hackerek felkészítésével, azonban az erre irányuló bizonyítékok nem egyértelműek. Az mindenesetre biztos, hogy az említett két ország közeli kapcsolatokat ápol a rezsimmel és több ízben is támogatják Észak-Koreát.

A kiberhadviselés tökéletesen illeszkedik  az észak-koreai érdekérvényesítési eszköztárba, mint olyan aszimmetrikus eszköz, mellyel az állam ellenfelei komolyabb következmények nélkül támadhatók. A kibertérben elkövetett támadások alacsony költsége, nehéz visszakövethetősége és a nemzetközi jogi szabályozások hiánya miatt kézenfekvő eszköz a rezsim kezében. Az alacsony költségek ellenére komoly, dollármilliárdos károkat is okozhat, amint azt látni lehetett a korábbi akciókból. Az ún. kiber attribúció csekély lehetőségei pedig a válaszcsapás lehetőségét is korlátozza, míg egy hagyományos katonai provokációt komoly válaszreakció is követhet. A nukleáris arzenál fejlesztése mellett így a kiber „arzenál” bővítése is kulcsfontosságú elem a rezsim stratégiájában.

Kiber attribúció: a folyamat, melynek során visszakövetik, azonosítják és megvádolják egy kibertámadás elkövetőjét.

Összességében elmondható, hogy az észak-koreai rezsim a közelmúltban többször is prezentálta képességeit és hajlandóságát, hogy ellenfeleit a kibertérben támadja meg és okozzon ezáltal komoly károkat. A csekély ellenállás és megkésett reakciók pedig tovább motiválhatják a rezsimet ezen akciók folytatására, a diplomáciában megjelenő békülés ellenére is. A kibertér nemzetközi jogi szabályozás pedig elkerülhetetlen és feltétlen szükséges az olyan aktorok elleni sikeres fellépéshez, mint amilyen Észak-Korea.

Szeptember 25-én került megrendezésre a Biztonságpolitikai Szakkollégium és a Szélsőségek, vallási szélsőségek Ludovika Kutatócsoport közös szervezésében dr. Hanna Ghoneim szír görögkatolikus pap előadása, melynek témája a szír keresztény egyház múltja, jelenlegi és jövőbeli helyzete volt.

A Szíria területén kialakult keresztény közösségek váltak a keresztény egyház alapjává, így az ország, mint a kereszténység bölcsője került fel a történelemkönyvek lapjaira. Az iszlám hódítás kezdete fordulópontot jelentett a keresztény közösség életében, mert ez a befolyásuk gyengülésével és az egyház virágzásának megtorpanásával járt. A fellélegzést VI. Mehmed szultán 1918-as bukása és az így megszűnő Oszmán Birodalom felbomlása hozta el, melyet Szíria francia befolyási területté válása követett. Ezzel egyidejűleg megnőtt a keresztények társadalomra gyakorolt hatása és politikai befolyása.

A rövid történelmi áttekintőt követően az atya kifejtette, hogy a Szíriában kirobbant háborút vallási konfliktusként próbálták katalizálni a szunniták és a síiták közötti ellentétre építve. Szíriában azonban, ahol egy alavita (síita) kisebbséghez tartó réteg irányítja a szunnita többséget, az ilyen és ehhez hasonló próbálkozások eredménytelennek bizonyultak. Dr. Ghoneim szerint ez is azt bizonyítja, hogy a vallásilag sokszínű Szíriában a különböző felekezetek békében élnek egymással. A válság hátterében szerinte nagyhatalmi érdekek lapulnak meg, és Szíria az Egyesült Államok és Oroszország közötti gazdasági háború színterévé vált, mely elsősorban a civil lakosságot sújtja. Kiemelte, hogy a legfőbb probléma a háború következtében kialakult instabil gazdasági állapot és a kilátástalan pénzügyi helyzet.

Tovább nehezítik a kilábalást a még mindig hatályban lévő, gazdaságra irányuló nemzetközi megszorítások, így azokat a termékeket, melyeket külföldön értékesíteni lehetne, tilos exportálni. A gazdasági kilátástalanság eredményeként általános jelenséggé vált a tömeges elvándorlás, így az országban többnyire a társadalom olyan csoportjaiból maradtak addigi lakóhelyükön, akiknek a mozgástere korlátozottabb az átlagnál, ezért sokkal jobban kiszolgáltatottak a környezeti tényezőknek. Ez a réteg többnyire gyerekekből, idősekből és betegekből áll, főként olyanokból, akik a harcok során fizikai vagy mentális sérüléseket szenvedtek el. Az atya rávilágított arra, hogy azt a tömeget, amely elhagyta hazáját, jórészt azok alkotják, akik fizikai és anyagi ráfordításukkal hozzájárulhatnának az ország újjáépítéséhez. Az egyedüli megoldást a munkalehelyteremtésben látja, mint fogalmazott: “traktort adjatok és ne segélyt”. Ez lehet ugyanis az egyetlen esély arra nézve, hogy a szír állampolgárok visszatérjenek és hazájukban maradjanak.

Felismerve a helyi lakosok, főként a keresztények megmaradásának a fontosságát, dr. Hanna Ghoneim létrehozott egy olyan szervezetet, amely anyagi és tárgyi adományokat gyűjt, és támogatja az új élet megkezdését Szíriában. Ez a szervezet a Kosáregyesület (Korbgemeinschaft), mely segítséget nyújt a háború során károkat szenvedett, főként katolikus családoknak, valamint a szír görögkatolikus egyházhoz tartozó iskoláknak. A bécsi székhelyű egyesület az anyagi támogatás mellett törekszik arra, hogy hosszú távon is biztosítani tudják a lakosság megélhetését és vonzóvá tegyék Szíriát a visszatérésre. Ebbe az irányba tett lépés volt egy olajfatelep kialakítása, melyből több generáción keresztül profitálhatnak majd az ottlakók.

A szíriai kereszténység jövőjével kapcsolatban úgy látja, hogy annak megmaradása nagyban függ a nyugati keresztények támogatásától. A Szíria rendezését követő időszak ugyanakkor kérdéseket vet fel arról, hogy vajon a damaszkuszi vezetésnek érdeke lesz-e a keresztény közösség védelme a jövőben.

Képek: BSZK

Az iráni Forradalmi Gárda egyenruhájába öltözött merénylők nyitottak tüzet a délnyugat-iráni Avház városában egy katonai parádén, négy elkövető életét vesztette az akció során. A felvonulást a nyolc évig tartó irak–iráni háború kitörésének az évfordulója alkalmából rendezték meg, az elkövetők elsődleges célpontjai a dísztribünön helyet foglaló katonai és rendőri vezetők voltak.

A merénylet során 29-en vesztették életüket, az áldozatok között civilek, azon belül gyerekek, az irak-iráni háború veteránjai, valamint az iráni fegyveres erőkhöz tartozó Forradalmi Gárda tagjai is vannak.

Ahváz, ahol a véres események lejátszódtak, a többségében arabok lakta Huzesztán tartomány központja, mely nem első alkalommal vált a szeparatista terrorcselekmények színterévé. A régió az 1979-es forradalmat megelőző időszakban jelentős területi autonómiával rendelkezett, majd a sah rendszerének a bukásával egyre jobban Teherán vonzáskörzetébe került. Az erőteljesebbé váló iráni jelenlétre válaszul több arab radikális függetlenségi mozgalom jelent meg és kezdte el tevékenységét. A merényletet elkövetők feltételezhetően az erőteljes elszakadási törekvéseket támogató Ahváziye csoportnak voltak a tagjai, amely ernyőszervezetként működik, azonban a hátterében álló támogató csoportok kiléte nem tisztázott.

Egyes értesülések szerint az Ahvázi Nemzeti Ellenállási mozgalom négy fiatal tagjához köthető a támadás. A Forradalmi Gárda szóvívője, Ramezán Sarif Szaúd-Arábiában látja a csoport fő támogatóját, mely beleillik a hivatalos iráni álláspontba. Ali Khámenei ajatollah kijelentette, a merénylők az Öböl menti országok támogatását élvezték, azt viszont nem fejtette ki, mely államra vagy államokra gondol. A felsőbb iráni katonai vezetők véleménye szerint az esemény túlmutat az Öböl menti államok esetleges háttértevékenységén; Abofaz Szekarcsi, az iráni fegyveres erők szóvívője szerint az elkövetők módszereik és kiképzésük alapján az izraeli titkosszolgálathoz, a Moszadhoz köthetők. Dzsavád Zarif, iráni külügyminiszter regionális kontextusba helyezte a lövöldözések okait; szerinte a merényletnek a térség destabilizálása volt a célja, ami elsősorban az Egyesüllt Államok, valamint Izrael érdeke, melyet a terrorizmus anyagi támogatásával érnek el.

Irán diplomáciai pozícióit és stratégiai helyzetét ugyan nem rengette meg a terrorcselekmény, viszont kiéleződtek az ellentétek a régión belüli legnagyobb riválisával, Szaúd-Arábiával és a vele szövetséges Öböl menti országokkal. Különösen kiemelendő Huzesztán tartomány stratégiai elhelyezkedése, hiszen ez a perzsa állam kőolajban leggazdagabb területe, ami egyik sarkalatos pontja a függetlenséget követelő csoportok programjának. Állításuk szerint a terület sokkal gyorsabban tudna fejlődni és gazdaságilag előrelépni, amennyiben saját maga rendelkezhetne az erőforrásaival. Ugyanakkor ezen a tartományon keresztül van kijárata Iránnak a Perzsa-öbölre, ezáltal a világtengerekre, illetve legnagyobb hadikikötője, a Bandar-Abbászi támaszpont is itt helyezkedik el, melynek a szerepe az utóbbi időszakban felértékelődött, hiszen Irán komoly erőket vonultatott fel a Hormuzi-szoros védelmére, valamint jemeni szövetségese támogatására és az ellenséges Öböl menti országok sakkban tartására.

Diplomáciai vonatkozásban a teheráni vezetés bekérette a brit, dán és holland nagyköveteket, abból az okból fakadóan, hogy az Európai Unió nem helyezte fekete listára az elkövető szervezetet, az Ahvaziyát, melynek a szóvívője egy londoni székhelyű iráni TV-ben szólalhatott meg. Különös módon az ellenségesnek számító Egyesült Államok sajnálatát fejezte ki a történtek kapcsán.

A támadás az eddigi legnagyobb ilyen típúsu akció a Forradlmi Gárda ellen, akár jellképesnek is tekinthető, hiszen az idén 30 éve véget ért iraki–iráni konfliktus legvéresebb hadszíntere Délnyugat-Irán,Huzesztán tartománya volt, így már a különféle terrorszervezetek felbukkanása akkortól datálható.

Az emberiség történelme során visszatérő jelenség a fiatalkorúak harctéren való alkalmazása. Gondoljunk akár a bibliai Dávidra, a 7 éves koruktól harcosnak edzett spártaiakra, a lovagkor apródjaira, a Hitlerjugend fanatikus fiataljaira, vagy manapság az Iszlám Állam által sokszor erőszakkal elhurcolt és kiképzett gyermekekre –mindegyikükre illik az UNICEF fogalommeghatározása.

A gyermekkatonákat alkalmazó országok névsorát az ENSZ által minden évben kiadott, úgynevezett „Szégyenlistán” találjuk meg. A Child Soldiers International világindexe alapján napjainkban legalább 46 állam toboroz 18 éven aluli fiatalokat hadseregébe, és 2016 óta legkevesebb 18 fegyveres konfliktus aktív résztvevői voltak gyermekek a világon.

A katonaként szolgálatot teljesítő fiatalkorúak több helyen már 8 éves koruktól a kormányzati fegyveres erők, vagy pedig az ezek ellen megalakuló csapatok szerves részét képezik. Legjellemzőbb, hogy a fiúgyermekek a peremvonalon harcolnak, öngyilkos küldetéseket hajtanak végre, vagy akár kémkedésre is utasíthatják őket, míg a lányokat főként szexrabszolgaként használják ki. Legtöbbjüket erőszakkal szakítják el családjaiktól, azonban vannak, akik kétségbeesésükben, a túlélésük zálogaként, önként állnak katonának.

A gyermekkatonák létszáma elsősorban a könnyűfegyverek elterjedése miatt emelkedik. Míg a múltban a nagy súlyú fegyverek kezelése felülmúlta egy gyermek fizikai képességeit, addig korunk csökkentett tömegű és egyszerűsített szerkezetű gépkarabélyai (amerikai M-16, szovjet AK-47) már a korukból kifolyólag gyengébb fizikummal rendelkező fiatalok számára is könnyedén alkalmazhatók, ráadásul olcsón beszerezhetők. Például már egy, a tízes éveinek elején járó gyermek is képes a fegyver rövid idő alatt történő szakszerű szétszedésére, összerakására, majd használatára. Az elhalálozási adatokat figyelembe véve megállapítható, hogy nem csupán tapasztalatlanságuk és fizikai alkalmatlanságuk miatt hal meg arányaiban több fiatalkorú, mint felnőtt a harcmezőn, hanem mivel elősorban a robbantással járó öngyilkos küldetések nagy részét is a gyermekeknek kell teljesíteniük. A gyerekkatonák halottjainak 39%-a végzi ilyen feladat áldozataként, 33%-uk gyalogos katonaként, míg 18%-uk elhalálozásálért az úgynevezett „inghimasi” műveletek (melyek során az „áldozatok” – mielőtt öngyilkos robbantást követnek el – karabéllyal a kezükben pusztítják ellenségeiket egészen a tár kiürüléséig) a felelősek. A fennmaradó 10% a rossz higiéniai és egészségügyi körülmények, a nem megfelelő élelmiszerellátás és bánásmód miatt veszíti életét.

Nehéz, szinte lehetetlen feladat meghatározni a gyermekkatonák számát. Míg az ENSZ 2018-as statisztikai adatai alapján a számuk több tízezerre, addig a Human Right’s Watch idei kimutatásai alapján több százezerre tehető. Megdöbbentő tény, hogy a Közel-Keleten rohamos mértékben nő a katonai szolgálatra alkalmazott fiatalkorúak száma. A 2015-ös adatok a 2014-es kétszereséről számolnak be, és bár nem ilyen radikális mértékben, de létszámuk nagymértékű növekedése napjainkban is megfigyelhető (óriási szerepet játszik a tendencia fenntartásában az Iszlám Állam és más terrorszervezetek is).

Több olyan közösség működik napjainkban, melyek feltett célja a gyermekkatonák megmentése, számuk növekedésének megállítása, illetve létszámuk csökkentése. A Child Soldiers International emberi jogi szervezet egy olyan világ megteremtéséért küzd, melyben nem használnak gyermekeket háborús célok elérésére. Ennek érdekében igyekszik széleskörű közösségek figyelmét felhívni a problémára, segíti a megmentett gyermekek társadalomba történő reintegrációját, valamint nagy hangsúlyt fektet az országok vezetésének meggyőzésére, hogy ne alkalmazzanak katonai célokra gyerekeket. E szervezet nevéhez köthető az OPAC létrehozása, melyet 2002 óta egyre több állam ír alá és támogat.

Érdemes kiemelni a WAR child jelentős tevékenységét is. Fő célja a volt gyermekkatonák és családjaiknak az újraegyesítése, valamint a fiatalok társadalmi reintegrációjának elősegítése. A szervezet tevékenységét szakképzett pszichológusok segítik, akik csoportos foglalkozásokon keresztül igyekeznek segíteni a fegyveres szerveknél szolgált gyermekeken. A szakemberek olyan, a mindennapi életben alkalmazandó készségekkel kapcsolatos képességek kialakítására is törekednek, mint a békés vitarendezés, a pozitív gondolkodás, illetve a fiatalok jövőjének tervezésével kapcsolatos döntéshozatal. Míg a fiatalabb gyermekeket segítik az iskolarendszerbe való visszailleszkedésben, addig az idősebbek számára szakképzéseket biztosítanak, így könnyítve a munkaerőpiacon történő elhelyezkedésüket. A pszichológusok látogatásának száma a helyzet javulásával csökken, míg végül, amikor a gyermek már újra a társadalom szerves, építő részeként tekint magára, megszűnik. Ez utóbbi gondolat utópikus jegyeket hordoz magában, hiszen rengeteg fiatal még a rehabilitáció után is rendkívül súlyos helyzetben van, és a későbbiekben is csak egy kis részük találja meg helyét a külvilágban.

Immár harmadjára találkozott egymással a két országrész vezetője, Kim Dzsong-Un és Mun Dzse-In államfő, annak érdekében, hogy előmozdítsák a félsziget fegyvermentesítését. Megállapodás született további pufferzónák kialakításáról, valamint arról, hogy október elsejétől a demilitarizált övezet közvetlen közelében közösen számolják fel a polgárháború idejéből még fennmaradt harceszközöket. A Korea-közi kapcsolatok fejlődése kedvezően hatott Észak-Korea Egyesült Államokhoz kötődő viszonyára is. 

Szeptember 19-én Phenjanban észak-koreai és dél-koreai védelmi miniszterek egyezményt adtak ki arról, hogy a két országrészt elválasztó katonai demarkációs vonaltól (Military Demarcation Line–MDL) visszavonják tüzérségi erőiket, valamint felfüggesztik az ezred szintű manőverezési és tüzérségi hadgyakorlatokat a vonaltól számított 10 km-es körzetben. Ezzel a lépéssel elméletben csökkentik a meglepetésszerű támadás lehetőségét és megelőzhetik a határmenti gyakorlatok véletlen károkozása miatti konfliktusok háborús agresszióvá eszkalálódását. A megállapodás azt a törekvést is előrevetíti, hogy további légi és tengeri fegyvertilalmi zónákat alakítsanak ki, amely tiszteletben tartását egy közösen felállított katonai bizottság felügyelné.

Az ellenőrző bizottság felállítása, és a demilitarizált zóna közös ellenőrzés alatt álló területén (a panmindzsoni közös biztonsági terület–Joint Security Area) állomásozó észak- és amerikai-dél-koreai határőrök leszerelése fontos előrelépés a két országrész közti bizalomépítés tekintetében. A tervek szerint november elsejére vezetik be a repüléstilalmi övezetet a szárazföldi határ mentén. A katonai fenyegetettséget a felek a Sárga-tengeren is csökkentik, felfüggesztik a haditengerészeti gyakorlatokat és megkezdik a hadihajók kivonását az északi korlátozó vonal (Northern Limit Line–NLL) közeléből, amely a szárazföldi demarkációs vonal meghosszabbítása és de facto tengeri határként szolgál a két országrész között. A Koreai-félsziget ezen nyugati tengerszakaszán gyakoriak az északi tüzérségi hadgyakorlatok és tengeralattjáró aktivitás miatti összetűzések, amelyeket mindeddig sikerült kezelni, azonban az igazán hatékony prevenciót a bizalomépítés második fokaként, a gyakorlatokkal kapcsolatos információmegosztással és az átláthatóság biztosításával lehetne garantálni, amelyre jelenleg még nincs kilátás. Az NLL tengerszakaszon az új bilaterális egyezmény alapján csak a járőrözés, illetve a halászati és az ezt felügyelő tevékenység megengedett. Az áprilisi panmindzsoni nyilatkozatban foglaltak szerint a Sárga-tengeren sor kerül egy „tengeri béke övezet (maritime peace zone)” kialakítására is, ahol közös halászati zónát jelöl ki a katonai bizottság. A kereskedelmi kapcsolatok megerősítése mellett ez elősegítheti a tengeri határszakasz pontos helye körüli viták rendezését is.

Forrás: https://sunburstkorea.blogspot.com/2018/02/northern-limit-line

A törékeny Korea-közi kapcsolatok további fejlődése kedvezően hatott az USA és Észak-Korea bilaterális viszonyára is, amely Mike Pompeo külügyminiszter phenjani látogatásának júliusi lemondása óta stagnált. Trump elnök kilátásba helyezett egy újabb személyes találkozót Kimmel, amelyet a dél-koreai elnök is szorgalmazni kíván jövő heti washingtoni látogatása során. Az újabb találkozó és a nukleáris mentesítéssel kapcsolatos párbeszéd újbóli megindítása komoly előrelépés a Kim-rezsim részére, mert erősíti az államalakulat legitimációját azzal, hogy az USA egyenrangú tárgyalópartnerként kezeli. Az észak-koreai vezetők hosszú évtizedek óta igyekezenek kivívni a rezsim fennállásának hivatalos nemzetközi elismertségét, amelyet sok állam, köztük az USA-val szövetségben álló Japán sem ismer el a koreai háborút lezáró békeszerződés hiányában.

/Lektorálta: Bartók András/

Nagy-Britannia 2016. június 23-án tartott népszavazást az EU tagságot illetően. Az eredmények ismertek. A tárgyalások, hacsak nem hosszabbítják meg a határidőt, 2019 márciusában véget érnek és a kilépés 2019. március 29-én ténylegesen megtörténik. Még mindig nem tudni pontosan, miképpen rendeződik az EU és Nagy-Britannia kapcsolata. Érdemes megjegyezni, hogy egyesek a brit referendumot már a szavazás előtt is egy zsarolási kísérletnek tartották, amivel csak előnyöket próbáltak kicsikarni az amúgy éppen nehéz helyzetben lévő Európai Uniótól. Most a szigetországban akad számos olyan vélemény, amely szerint néhány európai politikus meg kívánja leckéztetni a briteket, mintegy bosszúból, amiért elárulták az európai (rém)álmot.

Ezek a hangulati elemek – a másik félről alapvetően valamiféle aljas hátsó szándékot feltételező vonások – mindkét oldalon megtalálhatóak, és átszínezik a diskurzust. A tényleges tárgyalásokon elvileg a kölcsönösen előnyös együttműködés a cél. Ugyanakkor mindkét fél megmozgat minden követ, hogy a maga számára előnyös feltételeket biztosítsa. Emellett a Brexit-tárgyalások farvizén evezve egyes kényes kérdések ügyében  az uniós tagállamok nyomást kívánnak gyakorolni a kilépő szigetországra. Egyik legjobb példája ennek a spanyolok lépése, akik felvetették, hogy esetleg az 1713 óta brit fennhatóság alatt álló Gibraltár ügyében is rendezni kellene néhány kérdést. Habár hangsúlyozták, a fennhatóság kérdése nincs ezek között, ez így is tovább bonyolítja a helyzetet.

A tét meglehetősen nagy, és nem csak a gazdasági vonatkozások miatt. Feszültséget teremt számos olyan kérdés is, amely a közös szervezeteket és projekteket érinti. Az egyik problémakör, hogy vajon milyen legyen a brit részvétel az európai űrprogramban? Ennek egyik sarkalatos pontja a Galileo navigációs rendszerhez való hozzáférés. Még a 2018-as év tavaszán merült fel annak a lehetősége, hogy a Brexit után a brit hozzáférést nagymértékben korlátozni fogják. Ez nem csak a civil területre vonatkozik, hiszen a brit haderőnek ugyanúgy szüksége van a pontos helymeghatározásra. Ezt a Galileo rendszeren belüli PRS (Public Regulated Service) tudná nyújtani. Felmerült, hogy a britek visszakérik az általuk befektetett pénzt, de az is, hogy alternatív navigációs rendszert hoznak létre. Ez a felvetés egyrészt az EU felé intézett fenyegetés volt, másrészt a saját lakosság megnyugtatása miatt is erősen hangsúlyozták. Állítólag Brüsszelt nem nagyon hatotta meg a fenyegetés, tekintve, hogy évekbe telne egy új rendszert megtervezni és felállítani, a felmerülő költségekről nem is beszélve.

Bizonyos veszteségek már így is érték a briteket. Egy eddig a dél-angliai Swanwickben elhelyezkedő létesítmény Spanyolországba, pontosabban Madridba költözött. Fő feladata a Galileo rendszer biztonságának garantálása, különösen, ha valami történne a Párizsban elhelyezkedő központtal. Ezenfelül egyes cégek eleshetnek számos jövedelmező megrendeléstől. Az Airbus cég a britek további részvétele mellett kardoskodott, de a cég azt is jelezte, hogy kész áthelyezni számos tevékenyégét valamely EU országba, hogy elnyerjen egy megbízást.

Mindezek ellenére vannak tényezők, amelyek Nagy-Britannia részvételének engedélyezése mellett szólnak. Jelenleg léteznek olyan brit területeken lévő állomások, ilyen a Falkland-szigeteken, illetve Ascension-szigetén elhelyezkedő állomás is, amelyek szükségesek a Galileo rendszer működéséhez. Még ha találnának is új, alkalmas területeket, a létesítmények helyettesítése idő és pénz. A hírek szerint az ESA mindenesetre már elkezdte felmérni a lehetőségeket. Egyes Franciaországhoz tartozó területek, mint a csendes-óceáni Wallis-szigetek, helyet adhatnának egy új bázisnak.

A Galileo rendszer földi állomásai. Forrás: ESA

A saját brit navigációs megteremtését továbbra is napirenden tartják. Habár kétséges, hogy ebben mennyi a valós, komoly szándék, és mennyi számít egy az EU-nak szánt üzenetnek. De az biztos, hogy a mindkét fél részéről kívánatos közös védelmi együttműködés esélyét, valamint hatékonyságát nagyban ronthatja a korlátozás. Arról sem feledkezhetnek meg a döntéshozók, hogy a brit űrprogram és a mögöttes iparág sem elhanyagolható szereplő. Nemrégiben a skóciai Sutherlandben végeztek terepszemlét egy lehetséges új kilövőközpont építését illetően, amelynek kivitelezője a Highlands and Islands Enterprise lenne. Fokozott szerepet szánnak a fellendülőben lévő kisméretű műholdak űrbe juttatásának is. Sokkal jobb lenne egy ilyen szerepelővel együttműködni, mint egy űrversenyt indítani és ezáltal az erőforrásokat esetlegesen szétforgácsolni.

További érv az együttműködésre, hogy Nagy-Britannia amúgy sem zárható ki teljesen az európai űrtevékenységből. Az indoklás egy jelentős részét az 1975-ben alakított ESA, vagyis a European Space Agency (francia: Agence spatiale européenne német: Europäische Weltraumorganisation) léte adja. Vezetője egyszerűen bejelentette, az ESA nem tartozik az EU alá és Nagy-Britannia ESA tagságát nem fogja érinteni a Brexit. A PRS-hez való hozzáférésről pedig harmadik féllel is folytak már tárgyalások. Ezek közé tartozik például Norvégia is. Így a briteket kitessékelni legalábbis kérdéses lépés lenne. A brit álláspont szerint azonban nem lenne elegendő, ha csak felhasználóként vehetnek részt; aktívan részt kívánnak venni a fejlesztésben is, hogy saját szükségleteiknek megfelelően is formálhassák a rendszert. Ez a brit tudósok és mérnökök részvétele mellett brit cégek hozzáférését is szükségessé tenné, ami viszont szembemenne az EU azon elképzelésével, hogy nem adhatják a fejlesztést nem EU országok kezébe, hiszen akkor függésben lennének egy kívülálló hatalomtól, még akkor is, ha az szövetséges.

Mint látható, a probléma összetett és számtalan részlet várat még kidolgozásra. De annyi bizonyos, hogy a végeredmény nagyban befolyásolja majd Nagy-Britannia és az Európai Unió védelmi együttműködését is. Egy megbízható szövetséges aktívabb támogatása, vagy egy zártabb európai műholdas hálózat között választani pedig nem egyszerű döntés.

Úgy érzed többre vagy hivatott, mint csak a kötelezőket teljesítő hallgatók?
Érdeklődsz a társadalomtudományok, ezen belül a biztonságpolitika iránt?
Hallottál már a Biztonságpolitikai Szakkollégiumról?
Jelentkeznél, de még mindig vannak megválaszolatlan kérdéseid?
Tudni szeretnéd milyen előnyökkel és kötelezettségekkel jár egy szakkollégiumi tagság?
Érdekel a felvételi eljárás?

Van egy jó hírünk számodra! 

2018. szeptember 26-án, szerdán 17:00-kor kerül megrendezésre a Biztonságpolitikai Szakkollégium Felvételi infóestje a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen (Ludovika Főépület, 1. előadó), ahol garantáltan minden kérdésedre választ kapsz.
Az eseményen vendégünk lesz Dr. Kaló József, a BSZK elnöke és Dr. habil. Jobbágy Zoltán ezredes úr.

Az infóestre minden kedves érdeklődőt szeretettel várunk!

Jelezzetek vissza Facebook-eseményünkre is, hogy ne maradjatok le semmiről!

Az infóest kötetlenebb formában a ToBORzás 2.0 eseményünkkkel folytatódik. Bővebb információk hamarosan!

Koszovó és Szerbia viszonyában a 2008 óta, mikor a koszovói parlament egyoldalúan kikiáltotta függetlenségét, ugyan történtek előrelépések, pozitív változások; például a 2013-as brüsszeli megállapodás, melynek értelmében a felek nem akadályozzák egymás EU-tagság megszerzésére irányuló törekvéseit, de összességében a két ország kapcsolata még mindig számos feszültséggel terhelt. A legfrissebb fejlemények azt mutatják, hogy a felek területcseréről folytatnak tárgyalásokat, melynek megvalósulása azonban nem biztos, hogy pozitív következményekkel járna a térség jövőjére nézve.

Az elképzelések szerint a Szerbia déli részén elhelyezkedő, többségében albánok által lakott Presevo-völgy Koszovó részévé válna, míg az Ibar folyótól északra található Mitrovica körzet, mely többségében szerb lakosú, Szerbiához csatlakozna. A tervezett határmódosításnak két fő motivációja van; egyrészt, hogy a kiigazításnak köszönhetően szerb és koszovói többségű területek kerülnének anyaországi fennhatóság alá, másrészt, hogy egy kompromisszumos megállapodással mindkét ország jelentős előrelépést tenne az európai uniós, illetve Koszovó az ENSZ tagság irányába.

A tervezett határkorrekció eltérő fogadtatásban részesült belföldi és nemzetközi színtéren egyaránt. Számos külföldi megfigyelő és politikus adott hangot nemtetszésének, köztük Németország kancellárja, Angela Merkel is, aki Horvátország, Montenegró és Bosznia-Hercegovina vezetőivel folytatott találkozói során hangsúlyozta a területi integritás fontosságát. Michael Roth, a német kormány európai ügyekért felelős minisztere Twitter-üzenetben írt arról, hogy szerinte a határmódosítások veszélyes láncreakciót indítanának el a soknemzetiségű Nyugat-Balkánon. Az Egyesült Államok azonban Németországgal ellentétes álláspontot képvisel az ügyben, John Bolton nemzetbiztonsági tanácsadó ugyanis kijelentette, amennyiben a két országnak sikerül egységes álláspontra jutni, akkor az USA akár egy területcserét is kivitelezhetőnek tart. Kulcskérdés továbbá, hogy mint a térségben különösen érdekelt nagyhatalom, Oroszország milyen álláspontot képvisel a kérdésben. Az orosz külügyminisztérium szóvivője kifejtette, hogy Oroszország csak abban az esetben támogatna egy esetleges megállapodást, ha az Szerbia érdekeit tükrözi.

A reakciókból azt láthatjuk, hogy a közvélemény alapvetően óvatosan közelít a kérdéshez, hiszen a Balkán mindig is egy soknemzetiségű, különböző vallásokat gyakorló népesség otthona volt, és az eltérő etnikumok között nem csak a történelem során, hanem még a közelmúltban is számos alkalommal zajlottak fegyveres konfliktusok. A számos különböző nép sokszor nem anyaországában, hanem azzal szomszédos területeken él, így a térség viharos múltját is figyelembe véve félő, hogy egy esetleges Koszovó és Szerbia közötti területcsere mintául szolgálna a hasonló helyzetben lévő lakosságnak máshol is, és ez láncreakciót váltana ki.

2018. szeptember 8-án az előzetes tervek alapján Aleksandar Vucic szerb és Hashim Thaci koszovói államfő Brüsszelben találkozott volna, hogy Federica Mogherini, az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének társaságában tárgyalásokat folytassanak a határkérdésről is. A személyes megbeszélésre végül nem került sor, ugyanis a két államfő a találkozó napján váratlanul lemondta azt, így csak külön-külön egyeztettek Mogherinivel. A tárgyalás meghiúsulása mindenképpen bizonytalanná teszi a határkiigazítás jövőbeli megvalósulásának lehetőségét.

A brüsszeli egyeztetést követően Vucic két napos koszovói útra indult, melynek egyik állomása a szerb többségű Banje falu lett volna, ám az odavezető utat háborús veteránok elbarikádozták, így végül a tervezett látogatást törölték. Az eset kiválóan bizonyítja, hogy milyen mély ellentét húzódik Szerbia és Koszovó között, így továbbra is a jövő kérdése marad, hogy mikor normalizálódik a két ország kapcsolata.

Siíta félhold

Szaúd-Arábia megújítja diplomáciai kapcsolatait Iránnal

Újra fogad iráni diplomatákat a rijádi székhelyű királyság. A két ország között ugyanis 2016-ben megszakadtak a diplomácia kapcsolatok.

Az elmúlt években a két öböl menti állam Svájc diplomáciai kirendeltségein keresztül tartotta fent egymással a “diplomáciai kapcsolatokat”. A közeledés különös annak fényében, hogy július első heteiben kiéleződött az ellentét a két regionális hatalom között. A két állam közötti feszültség azt követően mélyült el igazán, hogy az iszlám köztársaság fölénybe került Rijáddal szemben a jemeni konfliktusban. Tovább élezi a két ország viszonyát az a tény is, hogy mind Irakban, mind pedig Libanonban egymással szemben álló erőket támogatnak. (angol, IRNA, 08.07. és Reuters 08.07.)

Irán garantálja a Hormuzi-szoros biztonságát

A Hormuzi-szoros felügyelete Irán feladata, mivel az iszlám köztársaság a régió egyedüli nagyhatalma – mondta az Iráni Fegyveres Erők szóvívője, Abofaz Sekarcsi dandártábornok. Irán nem csupán feladatának, de kötelességének is tekinti a szoros és a Perzsa-öböl védelmét.

Mindeközben a haditengerészet főparancsnoka is kijelentette, hogy Ali Hámenei ajatollah utasítására a szoros védelmét átvették a Forradalmi Gárda és a hadsereg alakulatai.  A terület védelme az augusztus elején bevezetett amerikai embargó miatt vált fontossá. Ugyanis napi szinten több millió hordónyi kőolajat szállítanak át a szoroson. Mindebből kifolyólag a Washington és Teherán között kibontakozó gazdasági háború egyik fontos sarokköve lehet a Perzsa-öböl. (angol, IRNA, 08.06.)

Az Európai Unió kész megvédeni az európai vállalatokat

Az Unió meg fogja védeni saját gazdasági érdekeit – az EU ezzel a kijelentéssel reagált Washington azon lépésére, hogy az USA szankciókat léptetett életbe Teheránnal szemben. Brüsszel alapvetően kiáll az Iránnal kötött megállapodás mellett, mivel a globális biztonság fenntartásának a zálogaként tekint rá. Az Európai Unió továbbá rendkívül fontosnak tartja a két fél közötti gazdasági és pénzügyi kapcsolatok fenntartását. Vállalatainak a védelmét az EU a ,,blocking statute’’ névre hallgató mechanizmuson keresztül próbálja biztosítani; az intézkedéssel szeretné az Unió tompítani a szankciók hatását. Federica Mogherini, az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője sajnálatát fejezte ki a szankciók újbóli életbe léptetésével kapcsolatban. Ugyanakkor Donald Trump megerősítette: aki Iránnal üzletel, nem kereskedhet az Egyesült Államokkal. (angol, AP, 08.08.)

Kína fenntartja kereskedelmi kapcsolatait Iránnal

Teljesen jogszerűek, átláthatóak és nyíltak a Kínai Népköztársaság és az Iráni Iszlám Köztársaság közötti üzleti megállapodások – jelentette ki Vang Ji külügyminiszter azt követően, hogy Donald Trump, amerikai elnök kilátásba helyezte azt, hogy az Egyesült Államok megszünteti kereskedelmi kapcsolatait azokkal az álomokkal, amelyek továbbra is fenntartják kapcsolataikat a perzsa állammal.

Kína Irán első számú kőolajimportőre, mely napi 650 000 hordó nyers kőolaj felvásárlásában realizálódik; ez mennyiség a kínai nyers kőolajimport 7 százalékát jelenti.  A jelenlegi piaci áron ez évi 15 milliárd dollár bevételt jelent az iszlám köztársaságnak (angol, Mehr News, 08.08.)

Irak számára hátrányosak a szankciók

Nem társul Amerika iránellenes gazdaságpolitikájához Irak –mondta Hejdar Ali-Abadi, iraki miniszterelnök. Az iraki kormány nem tudja támogatni azokat a nemzetközi szankciókat, amelyek szembemennek az iraki nép érdekeivel. Ugyanakkor Foud Maszum, iraki elnök szerint Irak számára nehézséget jelentenek a szankciók. (angol, IRNA 08.08.)

Külső szereplő nem korlátozhatja Irán szíriai jelenlétét –mondta Amir Hatami, iráni védelmi miniszter damaszkuszi látogatása során. A dandártábornok kifejtette, Irán a szíriai kormány felkérése alapján van jelen a háború sújtotta országban. A perzsa állam közeledése többek között annak tudható be, hogy Izrael több alkalommal megpróbálta csökkenteni az iszlám köztársaság szíriai jelenlétét. Jó példa erre az év elején végrehajtott légicsapás-sorozat, melyekben a zsidó állam a Szíriában létesített iráni bázisokat próbálta semlegesíteni. A kétnapos látogatás során a miniszter Aszad elnökkel is találkozott. A védelmi miniszter látogatása jelzésértékű lehet Izrael számára, mivel a miniszteri vizit annak a kinyilatkoztatása, hogy a perzsa állam továbbra is kész  a régióban érvényt szerezni a befolyásának. (angol, Mehr News 08.26. és AP 08.26.)

Teherán a Nemzetközi Bírósághoz fordul

A hágai Nemzetközi Bírósághoz fordult az iráni vezetés annak érdekében, hogy a bíróság vizsgálja felül Trump elnöknek azon rendeletét, amely gazdasági szankciókat léptetett életbe a perzsa állammal szemben.

Júliusban Irán már a bíróság elé terjesztette az Egyesült Államokkal 1953-ban megkötött bilaterális megállapodást. A teheráni vezetés szerint a szankciók bevezetésével Trump elnök megsértette az amati egyezmény néven ismert kétoldalú megállapodást. (angol, AP, 08.28.)

Szíriai konfliktus és kurd kérdés

Az SDF nem fog a szír kormányerőkkel közösen harcolni Idlíbért

A nagyrészt kurd Népvédelmi Egységekből (YPG) álló Szír Demokratikus Erők (SDF) nem egyezkedett Bassár el-Aszad, szíriai elnökkel Idlíb tartomány visszafoglalásának kérdésében.

Az Amerikai Egyesült Államok támogatását élvező Szír Demokratikus Erők (SDF) a szír kormányerők segítése helyett továbbra is az Iszlám Állam elleni harcra, és annak Dajr ez-Zaur tartományban, illetve az Eufrátesz völgyében megmaradt erőinek legyőzésére, rejtekhelyeinek felszámolására fókuszál. (angol, Rudaw, 08.13.)

Ismét Damaszkuszban járt a Szíriai Demokratikus Tanács

Augusztus elején folytatódtak a megbeszélések Szíria jövőjével kapcsolatban a szír kormány és a kurdok által vezetett Szíriai Demokratikus Tanács (SDC) között. Az SDC a Szír Demokratikus Erőknek (SDF) a politikai szárnya, az SDF a 2011 óta tartó polgárháború alatt elkerülte a szír kormányerőkkel való összecsapást, hiszen céljuk a kormány gyengítése helyett a kurdok jogainak biztosítása, és az autonómia elérése. Damaszkuszban a Szíriai Demokratikus Tanács a decentralizációról és az új alkotmányról tárgyalt. (angol, Reuters, 08.14.)

Az Egyesült Államok szövetségesei hozzájárulását kérte Szíria stabilizációjához

A márciusban befagyasztott, eredetileg szíriai újjáépítési és stabilizációs programokra szánt 230 millió dollárt, az Egyesült Államok más meg nem határozott külföldi célok megvalósításra használja fel. Mivel az újjáépítés és a térség stabilitásának megteremtése rendkívül fontos amiatt, hogy a menekültek hazatérhessenek, és a dzsihadisták ne tudjanak ismét megerősödni, ezért az Egyesült Államok térségbeli partnereitől és szövetségeseitől várt felajánlásokat. Végül 300 millió dollárnyi új forrás keletkezett, ennek a felét két ország adományozta, 100 millió dollárt Szaúd-Arábia, 50 millió dollárt pedig az Egyesült Arab Emirátusok.

Amerikai tisztviselők állítása szerint az, hogy a Szíriára szánt 230 millió dollárt másra költik el, nem egy jelzés arra tekintve, hogy kivonulnának a szíriai konfliktusból. (angol, Reuters, 08.17.)

Észak-Afrika

Milíciák közötti harcok robbantak ki Tripoliban

Augusztus 27-án heves összecsapások robbantak ki Tripoli déli körzeteiben. A Tarhúna városából származó 7. brigád névre hallgató milícia fegyveres összetűzésbe keveredett a líbiai fővárost ellenőrzése alatt tartó fegyveres csoportokkal (köztük a Tripoli Forradalmi Brigáddal). A konfliktus előzménye, hogy líbiai főváros déli területein több mint egy éve jelen lévő tarhúnai milícia megpróbálta kiterjeszteni befolyását Tripoli déli körzeteinek nagyobbik részére. Tovább bonyolítja a helyzet, hogy elvileg mind két fél az Elnöki Tanácsot (a hivatalos kormány) támogatja az észak-afrikai országot súlytó konfliktusban. Az nemzetközi közösség és az Európai Unió is a harcok azonnali beszüntetésre szólította fel a feleket.

Augusztus 28-ra felek között megszületett az a tűzszüneti megállapodás, amelynek értelmében a harcok beszüntetése mellett a felek visszavonulnak az átaluk korábban birtokolt területekre. Azonban pár órával a tűzszüneti megállapodást követően újra kiújultak a harcok. A Tripoliban zajló eseményekkel párhuzamosan több légicsapást hajtottak végre Tarhúna városa ellen. Az szemtanúk jelentős része az Elnöki Tanácsot vádolja a támadás kivitelezésével.

Augusztus 30-án újabb fegyverszüneti megállapodást sikerült tető alá hoznia a szemben álló feleknek. Ennek értelmében a milíciák alakulataikat visszavonják azokra a területekre, amelyeket a harcok kirobbanását megelőzően birtokoltak. A megállapodás értelmében a milíciáktól megtisztított területen Mohammed Al-Haddad vezetésével semleges erők veszik át az irányítást. A tűzszüneti megállapodás megkötésével egy időben az Elnöki Tanács szóvivője Twitter üzeneten keresztül tagadta azokat a vádakat, amelyek szerint a Tanács áll a Tarhún elleni légitámadások mögött. Ugyanezt az állítást ismételte meg Fáíz al-Szarradzs (az Elnöki Tanács vezetője) a televízióban közétett nyilatkozatában is. (angol, The Libya Observer, 08. 27., 28. és 30.)

A Közel-Kelet és Észak-Afrika hírösszefoglaló szerkesztőségi tagjai: Halasi Gábor (szerkesztő, Észak-Afrika), Lázin Áron és Vincze Patrik (Síita félhold, szíriai konfliktus).

BREXIT

Az akadozó Brexit-tárgyalások hatására több európai ország vezetése olyan vésztervek kidolgozásába kezdett, amiket egy megállapodás nélküli kilépés esetén léptetnének életbe. Többek között Franciaország miniszterelnöke, Edouard Philippe kiadta a feladatot a miniszterek számára egy ilyen tervezet elkészítésére. Emmanuel Macron francia elnök pedig a legfontosabb célnak az Európai Unió egységének megőrzését nevezte meg a Brexitet követő viszonyrendszer kialakításának kapcsán. Az erősödő feszültségeket és bizonytalanságot enyhítendően Michel Barnier bejelentette, hogy olyan partnerséget kíván ajánlani az Egyesült Királyságnak, amit eddig még harmadik országgal nem kötöttek. Ez igaz a gazdasági, valamint a kül- és biztonságpolitikai együttműködésre is. Az Unió főtárgyalója továbbá elmondta, hogy tiszteletben tartják a brit „vörös vonalakat”, de ezért cserébe elvárják az Egyesült Királyságtól, hogy az adja meg ugyanazt a tiszteletet. „Az egységes piac az egységes piacot jelent… nem válogathatnak kedvükre.” – erősítette meg Barnier.

Egyes informális források szerint az októberre kitűzött megállapodás könnyen tovább csúszhat novemberre. A brit felsőházban feltett kérdésre válaszolva Dominic Raab, brit Brexit-miniszter elmondta, hogy a fő a megoldandó kérdések többek között az ír határ és az adatmegosztással kapcsolatosak. Ha nem sikerül megállapodást elérni, az Egyesült Királyság visszatarthatja az EU-nak fizetendő összeg egy részét. A tárgyalások során ugyan megállapodtak, hogy a szigetországnak 35-39 milliárd eurós „kártérítést” kell fizetnie az Uniónak, azonban a miniszter elmondása szerint ez nem jogi érvényű megállapodás még.

Az Európai Bizottság azon döntésére hivatkozva, hogy jelentősen korlátozzák az Egyesült Királyság jövőbeli hozzáférését a Galileo műholdas navigációs rendszer adataihoz, a brit kormány elkezdi a saját műholdas rendszerének kiépítését. Philip Hammond kancellár 100 millió fontot különítette el, hogy megvizsgálják egy saját műholdas rendszer üzembe helyezésének lehetőségeit. Egyes szakértők szerint közel 3 milliárd fontba kerülhet egy ilyen rivális műholdas hálózat.

Augusztusi rövöd hírek

Az Európai Külügyi Szolgálat közzétett egy „Summer series on security and defence” nevű, négy cikkből álló sorozatot. A publikációk célja rávilágítani az EU kulcsfontosságú problémáira a biztonság- és védelempoltika területén. Az első cikk az új, komplex kihívásokról szól, illetve bemutatja a legfontosabb EU-s tevékenységeket ezen a területen (civil missziók az Unión kívül, a Védelmi Alap és a strukturált együttműködés a tagállamok között). A második, a katonai mobilitás fontosságát és a határvédelmet emeli ki, illetve bemutatja az EU Akciótervet. A harmadik írás a PESCO-val foglalkozik, az utolsó pedig a civil missziókról szól.

Az EUBAM líbiai missziójának vezetője, Vincenzo Taglieferri felvázolta a Líbiai helyzetet a vele készített interjúban. Az EUBAM segítségére van Líbiának a bűnüldözésben, határigazgatásban, a szervezett bűnözés és a terrorizmus elleni harcban. A válaszokban Taglieferri kitért a civil biztonsági szektor és az emberi jogok megsértésének kérdésére is, illetve hangsúlyozta, hogy a misszió legfontosabb célja a stabilitás megteremtése az államban.

Emanuel Macron, Franciaország elnöke az éves francia nagykövetek konferenciáján kijelentette, hogy Európa már nem támaszkodhat az USA-ra a katonai védelem területén. Az elnök szorgalmazza a szorosabb védelmi kooperációt, illetve az Oroszországgal folytatandó tárgyalásokat a védelmi kérdésekről, mivel Oroszország magatartása az EU keleti tagállamainak ad aggodalomra okot. Macron kezdeményezéseit Németország kancellárja, Angela Merkel is támogatja, nagyobb kötelezettséget vállalva a védelmi szférában.