Biztonságpolitika

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Doktorandusz Önkormányzata, a Biztonságpolitikai Szakkollégiumával, a Doktoranduszok Országos Szövetségének Hadtudományi Osztályaival és a Magyar Hadtudományi Társaság Kápolnai Pauer István Ifjúsági Klubjával együttműködésben poszterversenyt hirdet.

A  verseny alapvető célja, hogy lehetőséget teremtsen a NATO iránt érdeklődő fiatalok számára kutatásaik és eredményeik széles körben történő ismertetésére. Mindemellett mindazon egyetemi polgár számára teret kívánunk adni egy olyan ISBN számmal ellátott kiadványban  történőpublikálási  lehetőségre,  amelyben a  NATO-t  érintő tudományos munkájukat ilyen különleges formában tudják prezentálni az érdeklődők felé. A szakmai zsűri által a legmagasabb pontszámmal értékelt poszterek kiállításra kerülnek a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Ludovika Campusán.

A kiállítás megnyitójának tervezett időpontja 2016. június 14., a jelentkezés határideje: 2016. május 22., éjfél. A poszterek beküldésére 2016. június 5-én éjfélig van lehetőség.

A jelentkezést, illetve a posztereket e-mailben a dok@uni-nke.hu címre lehet küldeni. További információ: Fekete Csanád feketecsanad89@gmail.com és Bányász Péter banyasz.peter@uni-nke.hu.

További információk és a jelentkezési lap az alábbi linken található meg.

A Biztonságpolitikai Szakkollégium is képviseltette magát a Debreceni Egyetem Hatvani István Szakkollégiuma által szervezett 2016. évi Tavaszi Tudományos Hallgatói Konferencián. Az egész napos rendezvénynek ismét az MTA DAB székháza adott otthont, ahol 7 szekcióban, mintegy 35 hallgató mutatta be kutatási témáját. Az ünnepélyes megnyitó jó lehetőséget teremtett rá, hogy a két szervezet tovább mélyítse kapcsolatait, melynek keretében egy együttműködési megállapodás aláírására is sor került.

Az előző évhez hasonlóan a szakkollégium tagjai idén is a Történettudományi-Hadtudományi szekcióban tartottak előadásokat:

Bukó Barbara előadásában a hegyi-karabahi konfliktus gyökereinek áttekintése után bemutatta a vita jelenlegi állását, a tárgyalások eddigi kimenetelét, középpontba helyezve a térség államainak a konfliktusban megjelenő érdekeit, ellenérdekeit.

Szabó Márk előadásában bemutatta, hogy a 2000-es évek aktív missziós szerepvállalása hogyan formálta át a NATO-t, eltérítve a szervezetet eredeti funkciójától, a Szövetség tagállamainak védelmétől, melynek köszönhetően a 2010-es évekre egy kisebb válság alakult ki. Ezt követően az előadó részletesen ismertette azon folyamatot, ahogy a 2014-es ukrajnai eseményeknek köszönhetően a NATO újradefiniálta magát és részben visszatért a hidegháború időszakában uralkodó felfogásokhoz.

Al-Agha Cintia Asoum előadásában az Európai Unió kiberbiztonsági stratégiájával, annak nemzetállami kivetülésével, az EDA munkásságával, illetve napjaink kiberbiztonsági problémáival foglalkozott. Az előadás során bemutatásra kerültek továbbá a főbb EU-s irányelvek, valamint a kiberterrotizmus kapcsán felmerülő kérdések.

Fekete Csanád előadásában az utóbbi két évtized főbb folyamatait bemutatva kitért a hadviselés terén kibontakozó változásokra, és az ezen tendenciákat leíró olyan új koncepciók megjelenésére, mint a negyedik generációs és hibrid hadviselés elmélete. Ezt követően a napjaink fegyveres konfliktusaiban egyre nagyobb szerepet játszó információs műveletek néhány aspektusa került bemutatásra.

Bartók András előadásában a Dél-Kínai és Kelet-Kínai tengereken zajló szigetviták történeti áttekintése mellett, kitért az ilyen “szürke zónás” kihívásokban jelentkező jellegzetességekre, valamint a főként nacionalista programú kínai és japán civil szervezetek megjelenésének fontosságára.

 

A képeket a Debreceni Egyetem hallgatói készítették. A rendezvényről készült fotóalbum az alábbi linken tekinthető meg.

Nem túlzás azt állítani, hogy ha volumenében nem is, de hangulatában és különlegességében vetekszik a budaörsi Goldtimer Nap a duxfordi Flying Legends rendezvénnyel.

1986. április 15-én éjszaka Nagy-Britanniából és a Földközi-tengeren hajózó repülőgép-hordozókról felszállt amerikai csapásmérő repülőgépek érkeztek Líbia fölé, hogy bombaterhüket öt kijelölt célpontra dobják. A harminc éve végrehajtott művelet az El Dorado Canyon nevet kapta.

Amikor Ronald Reagan még csak elnökjelölt volt, megválasztása esetén határozott fellépést ígért a nemzetközi terrorizmus támogatóival, így Líbiával és az ország 1969 óta hatalmon lévő vezetőjével, Moammer Kadhafival szemben is. 

Az Egyesült Államok és Líbia között folyamatosan romló viszony immár Reagan elnöksége idején, a nyolcvanas évek közepén csúcsosodott ki. A feszültséget tovább fokozta a líbiai felségvizek körül kipattant vita, az amerikai haditengerészeti repülőgépek és a líbiai légvédelem között 1986. március 24-én történt incidens, és egy robbantás április 2-án egy amerikai utasszállító fedélzetén. Három nappal később szintén robbantásos merénylet történt egy, az amerikai katonák körében is népszerű nyugat-berlini szórakozóhelyen. Mivel a szálak Líbiához vezettek, Reagan április 9-én engedélyezte az észak-afrikai ország egyes katonai létesítményei elleni légicsapást. 

A Líbia elleni lehetséges művelet tervezése, a célpontok kiválasztása már az 1985. december 27-én a római és a bécsi repülőterek utasvárójában történt robbantás és lövöldözés után megkezdődött. (A bécsi támadásban több magyar művész is megsérült, egyikük élete végéig kerekesszékbe kényszerült.)

Az El Dorado Canyon elnevezésű művelet végrehajtását az éjszakai órákban tervezték és mivel a célpontok sűrűn lakott területen vagy azok közelében voltak, csak precíziós csapásmérésre alkalmas repülőgéptípus bevetése jöhetett szóba. Kezdetben felmerült, hogy a térségben tartózkodó USS America és USS Coral Sea repülőgép-hordozók A-6E Intruder gépeire bízzák a feladatot, a tervezők azonban kevésnek találták a két hordozón lévő tíz-tíz Intrudert és szükségesnek tartották bevonni a légierő Európában lévő F-111 Aardvark gépeit is.

A Földközi-tengeren hajózó USS Coral Sea.

A légierő részéről a választás a Lakenheath-ben települő 48. harcászati vadászrepülő ezredre esett. Ez volt az egyetlen Európába telepített ezred, amely a Pave Tack célmegjelölő rendszerrel felszerelt F-111F gépeivel az éjszakai, kismagasságú, nagytávolságú, precíziós csapásmérést gyakorolta.

A kötelék rádióelektronikai fedezetére az ugyancsak Nagy-Britanniában, a Királyi Légierő Upper Heyford bázisán települő 42. elektronikai harcászati század EF-111 Raven gépeit tervezték be.

Reagan első számú európai szövetségese, Margaret Thatcher hozzájárult, hogy a légierő csapásmérő gépei azokról a bázisokról induljanak, amelyeket egyébként is használtak Nagy-Britanniában, Franciaország és Spanyolország azonban nem engedélyezte, hogy a Líbia felé tartó kötelékek a légterükön repüljenek át. Ezzel a légierő gépei hatalmas kerülőre kényszerültek. Nagy-Britanniából felszállva először az európai partoktól távol, az Atlanti-óceán felett kellett déli irányba repülniük, majd a Pireneusi-félszigetet megkerülve és keletre fordulva, a Gibraltári-szoros felett repülhettek be a Földközi-tenger fölé. Az útjuk innen vezetett Líbia felé, Tunézia és Málta között elrepülve.

A légierő és a haditengerészet tervezői folyamatosan koordinálták a terveket, hogy Reagan elvárása szerint a líbiai ipari-gazdasági infrastruktúra és a polgári lakosság lehetőleg ne szenvedjen veszteséget. A célpontlistán öt célpont szerepelt, amelyből három Tripoliban, vagy ahhoz közel, kettő pedig Bengáziban volt.

Tripoliban a líbiai terrorista hálózat központjaként, és Kadhafi tartózkodási helyeként ismert Bab al-Azizija laktanyát, a tripoli reptér katonai zónáját illetve egy Tripoli közeli, a líbiai haditengerészet különleges erőinek kiképzőbázisaként nyilvántartott laktanyát, Murat Sidi Bilalt választották ki. A bengázi célpontok a Benina légibázis és az ott lévő MiG-23-asok voltak, valamint egy másik laktanya, Dzsamahirija volt.

A-7E Corsair II a USS America fedélzetén.

A tripoli célpontokat a légierő kapta, a bengáziakat a haditengerészet, amelynek ráadásul a légvédelem lefogása is feladata lett. A Tripolit védő légvédelem elleni harc a USS America hat A-7E Corsair II-es pilótájának jutott, miközben a Bengázinál lévő légvédelmi egységek leküzdésére a USS Coral Sea A-7-es és F/A-18 Hornet személyzetei készültek fel, három illetve nyolc géppel és az azokra függesztett HARM és a régi Shrike rakétákkal.

A haditengerészeti köteléket három tengerészgyalogos EA-6B Prowler oltalmazta, szintén a Coral Sea fedélzetéről és további támogatásként mindkét hordozóról egy-egy EA-3B Skywarriort jelöltek ki. A vadászfedezetet szintén a haditengerészet biztosította, az America négy F-14 Tomcat gépével, illetve a Coral Sea négy F/A-18-asával. Két Hornet kapta a kutató-mentő helikopterek biztosítását egy esetleges mentőakció során. A csapásmérők koordinálására és a vadászirányításra két-két E-2 Hawkeye-t készítettek fel. A haditengerészet is kijelölt légi utántöltőket, hét KA-6D-t és két KA-7-est. 

A USS Coral Sea egyik F/A-18-asa érkezik a hajóra. A háttérben A-6E Intruder és EA-6B Prowler gépek állnak. 

Valamennyi támadó gépnek csak egyszeri berepülést engedélyeztek a célterület fölé, a járulékos (polgári) veszteségek elkerülése érdekében pedig többszörös célazonosítást írtak elő, kiemelve hogy, ha a navigációs- és/vagy fegyverrendszerben meghibásodás történik, meg kell szakítani a támadást.

A légierő eredetileg hat F-111-essel számolt, de a mennyiséget felemelték tizennyolcra. Ezzel újra kellett tervezni a feladatot, át kellett dolgozni a berepülések és a támadások időpontjait, és további tankereket kellett igényelni a stratégiai légierőtől. A légierő európai tankerflottáját az Egyesült Államokból átvezényelt gépekkel egészítették ki, amelyek a Mildenhall és Fairford bázisokon gyülekeztek.

*

Április 14-én hétfőn a légierő valamennyi gépe és személyzete készen állt. A felszállást helyi idő szerint délután 5:13-kor a huszonnyolc tanker kezdte teljes rádiócsendben, majd az F-111-esek és az EF-111-esek is indultak és fél óra múlva alakzatba rendeződtek. Az útvonalon rádiócsendben végrehajtott négyszeri tankolás okozott izgalmas perceket is, mert a tankerek között nemcsak a jól ismert KC-135-ösök voltak, hanem az Európában szolgáló személyzetek által kevésbé ismert KC-10-es is. Utóbbiak egyike légi harcálláspontként is szolgált a művelet légierős parancsnokai számára. Az első sikeres légi-utántöltés és fegyverrendszer ellenőrzés után a tartalékot képező hat F-111-es és egy EF-111-es visszafordult, a tizennyolc csapásmérő és öt zavarógép alkotta kötelék pedig folytatta útját. Az útvonalon úgy tartották az időt, hogy líbiai idő szerint éjjel két órakor támadhassanak.  

A fegyvertechnikusok a bombák földi biztosítékait veszik ki az egyik Líbia felé induló gépen.

Nagyjából abban az időben, amikor a légierő gépei felszálltak, a USS America és a USS Coral Sea repülőgép-hordozók és kíséretük Líbia felé vették az irányt. A manővert a közelben fülelő szovjet hajók miatt teljes rádiócsendben hajtották végre.

A támadás előtti utolsó utántöltést követően az F-111-es kötelékek háromfelé oszlottak. Kilenc a Bab al-Azizija laktanya, hat Tripoli reptere, három pedig Murat Sidi Bilal irányába fordult. Tíz perccel a támadás előtt a Ravenek és a Prowlerek megkezdték a líbiai légvédelem zavarását, a Corsairek és a Hornetek pedig a radarokat vették célba.

Amikor az F-111-esek megközelítették Tripolit, a várost teljes kivilágításban találták, annak ellenére, hogy állítólag Máltáról figyelmeztették Líbiát az érkező repülőgépekre.  Elsötétítésnek nyoma sem volt, fényárban úsztak a középületek, működött a közvilágítás, de még a reptéri futópályán is égtek a fények.

Féklapos bombák a USS Coral Sea fegyverraktárában előkészítve... 

... és függesztéshez egy A-6 Intruder köré csoportosítva.

A légvédelem rakétákkal és heves gépágyútűzzel fogadta a támadókat. A legnehezebb feladat azoknak az F-111-es személyzeteknek jutott, amelyek a Bab al-Azizija laktanyát támadták. Valamennyi gépen négy darab 900 kilós GBU-10-es, lézervezérlésű bomba volt. A laktanya sűrűn lakott városrészben volt, nehezen látszott a radaron. Ráadásul a kilencgépes kötelék Elton, Remit és Karma hívójelű hármas rajai közül hat gép nem ért el a célhoz. Az egyik az utolsó utántöltést követően navigációs hibát vétett, a másik még a tenger felett megszakította a rárepülést, három a rárepülés közben, a fegyverrendszer meghibásodása miatt szakította meg a támadást, a hatodik, a Karma 52 hívójelű F-111-es pedig eltűnt. Három Aardvark maradt a cél támadására, de közülük csak kettőnek sikerült a bombáját a célba juttatni. A harmadik gép személyzetének hibájából mind a négy GBU-10-es bomba a céltól három kilométerre, a francia nagykövetség közelében csapódott be.

A Jewel hívójelű hármas kötelék a Tripolitól huszonöt kilométerre, nyugatra lévő haditengerészeti kiképzőbázist, Murat Sidi Bilalt támadta ugyancsak GBU-10-esekkel. Mindhárom gép ledobta a bombáját, épületeket rongálva meg és megsemmisítve a dokkban álló kisebb hajókat.

A harmadik kötelék hat gépe Tripoli repterét, azon belül is a líbiai légierő Il-76-osait támadta, gépenként tizenkét, 230 kilós fékezett Snakeye bombával. A többi géptől eltérően a Puffy és Lujac hívójelű F-111-esek nem a tenger felől, hanem a líbiai légtérbe berepülve, Tripolit keletről kerülve, déli irányból támadtak. Itt sem ment minden rendben. Az egyik gép a terepkövető radar meghibásodása miatt megszakította a támadást, a többi öt azonban ledobta bombáit. A bombák öt Il-76-ost rongáltak vagy semmisítettek meg és a reptéri létesítményekben is kárt okoztak. (A reptér nem volt ismeretlen az amerikaiaknak, hiszen 1970 közepéig Wheelus légibázis néven ők üzemeltették. Ma Mitiga nemzetközi repülőtér néven ismert.)

Eközben a Szidra-öböl keleti oldalán, Bengázinál a haditengerészet is támadott. A USS America hét A-6E Intrudert tervezett be a feladatra, de egy még a hordozón meghibásodott, így a Dzsamahirija laktanyát végül hat gép bombázta 230 kilós hagyományos bombákkal. A USS Coral Sea nyolc A-6-ost indított, ezekből kettő megszakította a támadást. A maradék hat gép szintén hagyományos bombákkal és kazettás bombákkal, sikerrel támadta a Benina reptér futópályáját és az ott parkoló MiG-23-asokat.

Éjjel 2 óra 13 perckor a Karma 52 kivételével valamennyi gép kiért a tenger fölé. Az Intruderek repülőgép-hordozóik felé tartottak és még hajnali három óra előtt leszálltak azokon. Az Aardvarkoknak kevés üzemanyaga maradt, mire Szicíliánál sikerült a tankerekre csatlakozniuk és a Ravenekkel együtt végrehajtaniuk az utántöltést. A légierő még egy órán át a térségben maradt, abban a reményben, hogy a Karma 52-es, fedélzetén Fernando Ribas-Dominicci pilótával, és Paul Lorence fegyverrendszer-kezelővel felbukkan, de ez nem történt meg, ezért elindultak a hazavezető hosszú úton. A haditengerészet még egy teljes napig kutatott, de nem akadt az F-111-es és a személyzet nyomára.

Reagan elnök válaszlevele a 48. ezred egyik őrmesterének címezve.

A líbiaiak később megtalálták a pilóta holttestét és 1989-ben visszaadták az amerikaiaknak. Fernando Ribas-Dominicci földi maradványait szülőföldjén, Puerto Ricóban temették el. Nevét ma egy repülőtér viseli. A fegyverrendszer-kezelő, Paul Lorence százados holtteste nem került elő. Elvesztésük pontos okára nem derült fény, valószínű, hogy az igen aktív líbiai légvédelem egyik rakétája lőtte le a gépet. Erre utal az is, hogy egy másik F-111-es személyzete a saját repülési magassága felett látott egy robbanást. A személyzet vélhetően kis magasságon választotta le a pilótafülkét, amely úgy ért vizet, hogy az ernyő nem nyílt ki teljesen és a két hajózó életét vesztette.

* * *

Az Aeromagazin 2016. áprilisi számában megjelent cikkem másodközlése.

Fotók: USAF/RAF Lakenheath, U.S.Navy, Department of Defense

Nagy megtiszteltetés érte a győri ezred szorgos, sokat és sokszor bizonyított állományát: a változatosság kedvéért ezúttal lehetőséget kapott feladatrendszerében rögzített szakmai tevékenysége folytatására, ami az elkövetkező napokban főként célkövetési gyakorlást jelent a bakonyi gyakorló- és lőtérkomplexum területén. Mindez annak a felkészülési folyamatnak a része, mely ősszel Szlovákiában, Lest gyakorlóterén a Tobruq Legacy 2016 koalíciós légvédelmi hadgyakorlatban csúcsosodik ki. A saját- és vaskeréken áttelepült lérakosok vasúti kirakodását ezen a javarészt verőfényes vasárnap délelőttön, MN-ügyelet előtti „reggeli tornaként” a LégierőBlogger is megkukkantotta, igyekezvén „alternatív perspektívát” találni a fotózáshoz a már ismertek mellé. Köszönet mindenkinek, akit illet ezért a nagyszerű lehetőségért!

Hajmáskéren a magyar lérak.

C2 járművek a szerelvény egyik végén. A háttérben a Bakony vonulatai, és a "0" pont fehér épülete is jól kivehető.

Soha rosszabb bakonyi panorámát!

A szerelvény másik végén a láncos technika: Kub SzPU rögzítve.

A megnyerő „tehénfestésű” Kraz 255 agrival.

Típuskönyv-profil az SzT-ről.

Vasárnapi légi tevékenység I.: egy gémféle a kirakodási körletet deríti.

„Szerelvényrendezés”.

Közelít a rámpához az immár szétkapcsolt szerelvényen lévő SzURN.

A nehéztechnika mozgatása szűkös helyeken, mint a pőrekocsi, a rakodórámpa roppant figyelmet igényel, ami egyértelmű jelzéseket tesz szükségessé: a zászlós módszer ilyen.

TZM, azaz a Zil-131 bázisú rakétaszállító jármű.

A vonatról már legördült, és a menetoszlopban helyüket elfoglalt SzURN-ok személyzete beindította az energiaellátó gázturbináikat, és üzemi helyzetbe emelték a célkövető/célmegvilágító antennájukat, vélhetően valamilyen részleges működési ellenőrzés keretében. Itt: visszatérés a menethelyzethez.

 Vasárnapi légi tevékenység II.: éjjeli célanyag az igazak álmát alussza a hajózópihenőben.

A 82-es alatti aluljárón már átkelt SzURN/SZPU menetoszlop (na, a jöttükről itt sajnos sikerült lecsúsznunk az „egyszerre két helyen nem lehet lenni” fizikai princípium alapján) nekirugaszkodik az Újmajorba vezető lőtéri út emelkedőjének. 

A LégierőBlogger búcsúzóul – a bevezetőben megkezdett gondolatsor folytatásaként – megjegyzi: az elmúlt néhány évtized javarészt légi intervenciókra épülő háborúiban a nemzeti szuverenitás katonai garantálásának talán legfontosabb eszközévé előlépett fegyvernem (nem én mondom, lásd: tengerentúli A2AD teória) hazai képviselőinek ott az igazi helyük, ahova ma megérkeztek, az a bölcs felhasználásuk, amihez holnap hozzákezdenek. A potenciális légi agresszorral szembeni oltalmazási feladatok minél magasabb szintű elsajátítása, gyakorlása, az abban szerzett jártasság fenntartása.

Zord 

John Kerry amerikai külügyminiszter ultimátumot adott Szíriának: megkezdi a "politikai átmenetet", vagy megkockáztatja annak minden következményét, hogy az Egyesült Államok maga alkalmazza a "politikai átmenet" egy "új megközelítését".

Tovább olvasom

Richard Black amerikai szenátor azt állítja; az amerikai kormány megpróbálta megakadályozni, hogy a szíriai hadsereg visszafoglalja Aleppo városát az al-Nuszra front terrorszervezettől.

Tovább olvasom

Lengyelországban 64 darabos megrendelést adott a hadsereg a Rak önjáró aknavetőkre. Az automata töltőrendszerrel ellátott fegyver tornyát a próbák során egy lánctalpas és egy 8x8-as kerékképletű járműtestre is felszerelték. Ez utóbbi nem volt más mint a Patria AMV helyben gyártott Rozsomák változata. A Rak önjáró aknavetőket 2017 és 2019 között fogják leszállítani.

Svájcban újabb strukturális probléma lépett fel a légierő vadászgépeinél. A tavalyi Northrop F-5E Tiger II-et érintő komplikáció után most az újabb, F-18-as Hornet-ek szerkezére kell majd nagyobb odafigyelést tanúsítani. Ugyanis a szárny és a törzs csatlakozásánál a titán és kompozit alkatrészeket összetartó ragasztás elengedett. A javítás nem lehetséges, így csak a csere maradt, ennek elvégzéséig azonban repüléseket csak korlátozásokkal lehet végezni.

Befejezte a RAF a Panavia Tornado GR.4-es vadászbombázókról történt próbaindításokat a MBDA Brimstone 2 milliméteres radar és félaktív lézeres irányítási móddal is ellátott földi célok elleni irányított rakétákkal. Az amerikai haditengerészet Kaliforniában található China Lake-i lőterén végzett indítások során 11 rakétát indítottak útjára, ezek közül 10 sikerrel semmisítette meg a mozgó célpontot. Egy azért nem talált, mert már az indítási paraméterek határáról lett elindítva.

Párizs számára Washingtonban jóváhagyták 112 AGM-114K1A, valamint 102 AGM-114N1A Hellfire rakéta eladását. A páncéltörő és repesz-robbanófejjel felszerelt változatok mellé még számos kiképzésre és oktatásra alkalmas példány is eladásra fog kerülni.

Törökországban elkezdték építeni az első hazai üzemben megépülő partraszálló hajót. A 231 méteres hosszú egység tervezésében a spanyol Navantia nyújtott segítséget, míg magát az építést az isztambuli Sedef végzi. A beszállítók között természetesen a hazai védelmi szektor legprominensebb képviselőit, az Aselsan-t és Havelsan-t is ott találjuk. A majdan 50 napig ellátás nélkül, 1000 főnyi katonával a fedélzetén a tengeren tartózkodni képes hajó építési idejét négy, illetve öt és fél év körülire várják.

Egyiptomban, a Magd 14-es tüzérségi gyakorlaton két, helyben épített önjáró tarack változata is szerepelt. A 6x6-os kerékképletű Ural-4320 teherautóra szovjet eredetű 122 milliméteres D-30-as, vagy 130 milliméteres M-46-os (M1954) tarackot szereltek fel. Ezeket a vontatott tüzérség eszközöket a helyi Abu Zaabal Engineering Industries Company nagyobb mennyiségben gyártotta is. Természetesen a lövés utáni hátrarúgás csökkentésére, a teherautókra hidraulikus támasztókkal is ellátták. Rakéta-póthajtású lövedékekkel ezek a régi tüzérség eszközök a D-30-as esetében 15 kilométer helyett 22 kilométerre, míg az M-46-os 27 kilométer helyett 37 kilométerre tüzelhetnek.

Etiópiában - Kubához hasonlóan - a T-54/T-55-ös harckocsik alvázának felhasználásával hozták létre a szovjet eredetű Sz-75-ös légvédelmi rendszer mobil változatát. A hírek szerint a munkát helyben, a Gafat Armament Industry szakemberei végezték el. Az ország védelmi ipar munkái közül eddig ez a légvédelmi rendszer tűnik a legkifinomultabbnak.

Május 1-től megkezdte tengeri próbajáratait az első Indiában épített SCORPENE-osztályú tengeralattjáró. A Mazagon hajógyárban 2015 áprilisában vízre tett KALVARI (S 50) próbaútjait Mumbai közelében végzik most még csal felszíni menetben.

Pakisztán igencsak nyomott áron próbálja meg eladni a kínai/pakisztáni JF-17 Thunder vadászbombázókat. A hírek szerint Sri Lanka légiereje számára megdöbbentően alacsony áron, darabonként 29 millió dollárért értékesítenék a típust. Az igen kedvező ajánlat mögött valószínűleg az állhat, hogy szeretnék kiütni a vetélytársként szereplő indiai HAL Tejas-t a szigetország légierejének modernizálási programjából.

Átvette első két H145M helikopterét a Thaiföldi Királyi Haditengerészet az Airbus Helicopters-től a megrendelt ötből. Az időjárási radarral, valamint a belső térben a megnövelt hatótávolságot biztosító üzemanyagtartállyal felszerelt forgószárnyasok egyelőre még Németországban maradnak a légi és földi személyzet képzésének céljával. A másik három H145M helikopter várhatólag szeptemberben kerül majd átadásra.

Műholdképek alapján az Észak-Koreában található Sinpo Dél Hajógyárban elkészültek egy új fedett szerelőcsarnokkal. Ennek méretei lehetővé tennék, a közelmúltban egy Bukkeukseong-1 (KN-11) ballisztikus rakétát indító GORAE-osztályú kísérleti ballisztikus rakétahordozó tengeralattjárónál nagyobb vízkiszorítással rendelkező egységek megépítését is. Az első ilyen egység várhatólag 2020 körül készülhet el.

Üzemanyaggal látott el egy MV-22B Osprey billenőrotoros gép egy Lockheed Martin F-35B Lightning II-es vadászbombázót. Persze ez még nem a levegőben történt, hanem az Edwards légitámaszponton, Kaliforniában. A teljes sikerrel zárult próba során az MV-22B leszállt az F-35B közelében és úgy került sor a vadászbombázó üzemanyagtartályainak feltöltésére. Az Osprey gépek ilyen célú alkalmazása nagy harcászati rugalmasságot kölcsönözhet a tengerészgyalogságnak, bár az igaz, hogy a légi utántöltési képesség megteremtése is hamarosan megvalósulhat.

Nicaragua 50 darab T-72B1-es harckocsit vásárolt Oroszországtól 80 millió dollárért. A páncélosok közül 20 már meg is érkezett az országba. A hírek szerint a páncélosokba az irányzó számára White Eagle célzórendszert, míg a parancsnoknak Hawkeye panorámás figyelőműszert építettek be.

Brazíliában a légierő eladni szándékozik a 2013 decemberében kivonásra került Dassault Mirage 2000-es vadászgépei közül nyolc példányt. A dél-amerikai ország 2005-ben vásárolt meg tíz együléses C, valamint két kétüléses B variáns Franciaországtól. A 80 millió dolláros áron beszerzett használt, de még legalább 1000 órányi repült idővel rendelkező, 1984 és 1987 között gyártott gépek 2006 és 2008 között kerültek leszállításra 10 darab Matra Super 530D közepes hatótávolságú félaktív radarvezérlésű és a 22 Matra Magic 2 rövid hatótávolságú infravörös önirányítású légiharc-rakétával együtt. Meg kell jegyezni, hogy Indiában a hasonló korú Mirage 2000H változatokat korszerűsítési programnak vetették alá, gépenként nagyjából 79 millió dollárért és legalább még 20 évnyi szolgálati idővel számolnak esetükben. A közeli Peruban, ahol szintén szolgálatban áll a típus Mirage 2000P variánsa, példányonként 30 millió dolláros modernizációt hajtottak végre.

 

NETARZENAL GALÉRIA

 

Dassault Mirage 2000N.

Lockheed Martin F-16CJ Fighting Falcon.

Saab J35J Draken.

Sikorsky CH-124B Sea King.

General Dynamics F-16D Barak.

Sepecat Jaguar A.

Boeing F/A-18F Super Hornet.

Antonov An-26.

Bell/Boeing MV-22B Osprey.

Boeing RC-135W Rivet Joint.

Lockheed Martin F-22A Raptor.

Dassault Mirage F1CR.

Grumman A-6E Intruder.

* * *

Szíria kulturális minisztere arról számolt be, hogy Törökország segíti a terroristákat a háború során elrabolt műkincsek külföldre csempészésében, és az Erdogan-rezsim maga is profitál a műkincstolvajok tevékenységéből.

Tovább olvasom

Az Iráni Forradalmi Gárda erőinek, de főleg kiképzőinek szíriai jelenlétéről elég sok minden megjelent már elég régóta. Mindegyik hír lényege az volt, hogy ott vannak a frontvonalakon és elsősorban kiképzőként segítik a szíriai hadsereg, de különösen a Nemzeti Védelmi Erők (NDF angolul) tevékenységét. Ez az NDF egyfajta paramilitáris szervezet, a polgárháború elején spontán, a rezsim oldalán szerveződő milíciákból, a Baath párt saját egykori „munkásőrségéből” és minden olyan egyéb csoportból kovácsolták össze, amely rezsimpárti. Ez valamikor 2012-2013-ban lehetett, amikor a rezsim rájött, vagy inkább maradt már arra is ideje a túlélő üzemmódban, hogy hatékonyabbá tegye a harcát.
Na jó, tehát ezekhez az érőkhöz érthető, hogy kellenek kiképzők, amit az iráni gárdisták biztosítottak. Az áldozatok relatíve magas számából, arra lehet következtetni, hogy ez azért nem az a  klasszikus kiképzés, ami a front mögött a kiképzőtáborokban folyik, hanem olyan, mint amit nyugaton a tanácsadó misszióknak (advising, mentoring) hívnak, mint amilyen az OMLT volt, vagy Irakban most az Assist and Advising (AA).
Az alábbi táblázat az orosz beavatkozástól (2014 szeptember) 2016 áprilisig mutatja az ismerté vált iráni áldozatokat (több mint 280), az első nem forradalmi gárdista áldozatok csak április 11-én jelenik meg!  A korábbi időszakokról is találni a neten becsléseket, számításokat, de mivel ezeket más is megtalálhatja, most nem keresem elő őket.

http://www.levantinegroup.com/#!Infographic-Analysis-How-Irans-troops-wage-Assads-most-decisive-battles/c21xo/572757f80cf224950abbbb59

Ami az iráni jelenléttel kapcsolatban még érdekes, hogy az orosz beavatkozással párhuzamosan az irániak is emelték a jelenlétüket olyan mértékben, hogy már-már azt feltételezem, hogy nem csak kiképzőkről volt szó, hanem „rendes” harcoló erőkről. A számok teljesen kaotikusak, olvastam 1000 főt (erre nem találok most hivatkozást) 7000 főt , 2500 főt, de most a végén egy vélhető kivonulás. Jelenleg a létszámot néhány száz főre becsülik, most olvastam éppen elijah magnier twitter feedjében, hogy a többségük is, hogy szinte ismét csak kiképzésre fokuszálnak.
És itt jön az a cikk, amiért írom ezt a posztot. Azt már korábban láttam iráni forrásokból, hogy egy – nekem rejtélyes – 65. dandár is bevetésre indul Szíriába. A képeken maszkos arcok ugrabugráltak vonatokon, lőttek bábukra egy mezőn, meg hasonló. Mivel még sosem hallottam róluk, gondoltam ez valami információs hadviselés, bezzeg ha rákerestem volna a neten, láttam volna, hogy még wikipedia szócikk is van róluk.
Az al-Monitor cikket így ezek szerint csak nekem volt meglepetés, hogy egy tényleg létező egységet küldenek Szíriába, amely több szempontból is különleges (valahol meg persze nem az). Azért különleges, mert ez az első alkalom, hogy reguláris iráni erőket vetnek be. Az szabotázs, diverzáns, paramilitáris, kiképző és még nem tudom milyen műveletek végrehajtása külföldön mindig a Forradalmi Gárda feladata volt, ezért ez egy nagy újdonság és ezért izgat sokakat a kérdés, hogy de miért? (az al-Monitor cikkének címe? Who sent Iranian army green berets to Syria? 
Néhány év, a nyugati katonai bürokráciák felületes tanulmányozása után azt mondanám, hogy ez a döntés kb. úgy nézhetett ki, hogy a reguláris erők vezérkara már évek óta könyörgött a politikai vezetésnek, hogy ők is mehessenek Szíriába. Hihetetlen lehetőség és tapasztalat lenne ez számukra, kipróbálni mindazt, amit éveken át gyakoroltak, de az irak-iráni háború óta nem tudtak élesben kipróbálni. Puskaport akarnak szagolni ők is, ők is tudnak kiképezni, és ráadásul a 65. dandár tényleg különleges műveleti képességekkel rendelkezik (bármit is jelentsen ez iráni kontextusban). Szóval úgy képzelem az iráni vezetők végül beadták a derekukat és azt mondták, jól van, jól van, ti is küldhettek egy különítményt Szíriába. Ez persze részemről csak merő feltételezés, de ha az iráni katonák ugyanolyan professzionálisak, és ugyanolyan testületi szellemük van, mint a nyugati hadsereg katonáinak (márpedig miért nem lenne), akkor ez a szempont biztosan megjelent.
A döntés április 4-én lett bejelentve, Brigadier General Ali Arasteh Lieutenant Commander of the Iranian Army Ground Force for Coordination told to Tasnim News Agency that advisers from 65th NOHED Brigade, Iran’s Army Ground Force elite unit, are now stationed in Syria.The men of the Brigade are not the only advisers that Iran has deployed to Syria, and the other units have representatives in the advisory missions as well.
És április 11-én már megvoltak az első áldozatok. Valahol olvastam, hogy kb 100-200 főt küldtek elsősorban Aleppoba. Feladatuk nekik is a kiképzés, de az áldozatokból azt is látjuk, hogy a részükről is inkább arról van szó, amit fentebb írtam: ezt inkább a frontvonalon levő erők műveleti támogatása, mentorálása.

Update: Tegnap láttam ezt a hírt: Several Iranian soldiers were killed near Aleppo, the Revolutionary Guards said on Saturday, in what appeared to be one of Iran's biggest losses in Syria since it deployed forces to support Syrian President Bashar al-Assad.

Islamist insurgents on Friday seized the strategic village of Khan Touman, some 15 km (9 miles) southwest of Aleppo. Dozens of people were reported to have been killed in the battle.

Fars news agency on Saturday quoted a Revolutionary Guards official as saying that 13 Iranian military advisors had been killed and 21 wounded in the fighting

A kérdés ugyanaz. Miféle bűvészmutatvány az, ahol a katonai tanácsadók közül egyetlen nap alatt 13 halnak meg és 21-en sebesülnek a harcokban? Ez csak akkor lehet, ha a buszukat/szállásukat/stb. érte volna támadás vagy ha a frontvonalban adtak éppen tanácsokat.

Együttműködési megállapodást kötött a Debreceni Egyetem Hatvani István Szakkollégiuma és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Biztonságpolitikai Szakkollégiuma ma délelőtt a DAB Székházban. Az ünnepélyes eseménnyel együtt a szervezők az idei Tavaszi Tudományos Hallgatói Konferenciát is megnyitották.

A rendezvényen Pintér Ákos, a Hatvani-szakollégium igazgatója és Gergely Pál, az Akadémiai Bizottság elnöke is beszédet mondott. A Biztonságpolitikai Szakkollégium képviseletében Kaló József hagsúlyozta: az megállapodást a napjaink biztonsági kihívásai is indokolják, amelyekre a hatékony válaszok egyike az intézmények közötti átfogó megközelítés lehet. Ezt követően írták alá a megállapodást a szakkollégiumok képviselői. A cél, hogy erősítsék a két intézmény közötti együttműködést oktatási, kutatási és tudományos területen. Emellett a kiemelkedő képességű egyetemi hallgatók tehetséggondozását is célul tűzték ki. Az intézményvezetők abban bíznak, hogy közösen kimagasló eredményeket tudnak elérni mind a tudomány, mind a gyakorlati képzés terén. A megnyitó után hadtörténeti, történelmi, irodalmi és természettudományos előadásokat hallgattak meg az érdeklődők

Forrrás: http://www.dehir.hu/debrecen/szakkollegiumok-kotottek-egyuttmukodest-debrecenben/2016/05/05/, a letöltés dátuma: 2016. május 05.

* * *

A Frisian Flag gyakorlat 1999 óta kerül megrendezésre a hollandiai Leeuwarden légibázison.

A Biztonságpolitikai Szakkollégium idén is megrendezi az immár hagyománnyá vált BIZTONSÁGPOLITIKAI SZAKESTÉLYT, amelynek időpontja 2016. május 19., csütörtök, 18:30 óra. Helyszíne a Honvéd Kulturális Központ Regiment Étterme (1143 Budapest, Stefánia út 34-36.)

A belépőjegyek vásárlásával kapcsolatban május 9-ét követően keressétek a szakkollégium tagjait a Ludovika Főépület zsibongójában. Ezen túlmenően a jegyek  a megadott e-mail címen történő egyeztetést követően átvehetőek a HHK és a NETK campuson.

A rendezvény kiváló alkalom az oktatók, hallgatók közötti kötetlen találkozásra, kulturált szórakozásra.

Öltözék hölgyeknek kisestélyi, vagy koktélruha, uraknak öltöny, vagy társasági egyenruha.

Az előzetes program:
18:30 Kapunyitás
19:00 Megnyitó
19:30 Vacsora, utána kötetlen beszélgetés
23:30 Elköszönés
24:00 Kapuzárás

Az afterparty éjfél után kezdődik a Dürer Kertben (XIV. kerület Ajtósi Dürer sor 19-21.)

Az rendezvényről további információkat az alábbi linken találhatóak.

Az Európai Bizottság szerdán javasolni fogja az Európai Unió és Törökország közti vízummentesség életbeléptetését. A BBC jelentése szerint ezért cserébe Ankara olyan jelképes lépéseket kell tegyen, mint a szólásszabadság helyzetének javítása, és a kisebbségek jogvédelme.

Tovább olvasom

48 év háborúban és békében.

A dokumentumok rendezése folyamatos feladat, néha pedig elkerülhetetlen a mulasztások pótlása. Ezt a fotót 2007 tavaszán készítettem a Tóth Gábor alezredes, Puma-századparancsnok repülte 36-osról. Akkor persze javában megvolt még a 42-es is. A fotó pedig a Peszeki Zoltán őrnagy vezette 128-as Alba hátsó üléséről készült. Ezúttal is köszönet azért a repülésért!

Zord

Lengyel partnerével, Tomasz Szatkowski helyettes államtitkárral folytatott megbeszélést Siklósi Péter, a Honvédelmi Minisztérium védelempolitikáért és védelmi tervezésért felelős helyettes államtitkára április 27-én, szerdán, a tárca Balaton utcai objektumában.

Globális dzsihád - egy kifejezés, amellyel igen gyakran találkozunk az utóbbi években. De vajon mit jelent, és milyen lépcsőfokokon keresztül jutott el ideáig a radikális muszlim terrorizmus? Wagner Péter biztonságpolitikai szakértővel, a Külügyi és Külgazdasági Intézet munkatársával beszélgettünk.