Biztonságpolitika

Újabb érdeklődők a Tejas típusra.

Öt éve már, hogy 2011. április 20-án délután lezárult egy fejezet a Magyar Honvédség történetében. Ezt a fejezetet az MH 12. Arrabona Légvédelmi Rakétaezred katonái írták azzal, hogy a csehországi Hradistében éleslövészetet hajtottak végre az Igla-1E rövid hatótávolságú légvédelmi rakétával.

A győri rakétások kijelölt állománya a SHORAD 2011 lövészet keretében az utolsó 28 darab Iglát lőtte el a Karlovy Vary közelében lévő lőtéren, pontot téve ezzel a magyar haderőnél  használt, gyalogosan hordozható légvédelmi fegyverek közel négy évtizedes történetére.

2007-ben született a döntés, hogy a Magyar Honvédség az 1986-ban rendszeresített Igla-1-est nem tartja a Mistrallal párhuzamosan rendszerben. Arról is döntés született, hogy a készletet nem semmisítjük meg, hanem egy-egy gyakorlat keretében felhasználásra kerülnek. Ezzel az Igla-1-esek egy utolsó szolgálatot tehettek: azok a légvédelmi lövészek, akik még nem indítottak rakétát, segítségükkel belekóstolhattak az éles rakétaindítás izgalmaiba.

Arra már nem volt mód, hogy ezeket az izgalmakat hazai lőtéren éljék át a győri lérakosok. Az utolsó alkalmas lőteret, a Nagyoroszi melletti objektumot 2003-ban zárta be a honvédelmi vezetés. Így a Rába partjáról Csehországba kellett autóznia a kijelölt kontingensnek. Erre három ízben került sor, 2009-ben, 2010-ben és végül 2011 áprilisában. Az előző két évben 42-42 darab rakétát indítottak a győriek.

A SHORAD 2011 elnevezésű gyakorlatra történő felkészülés még március végén kezdődött a győrszentiváni lőtéren, ahol a lövészet fázisait gyakorolhatták be a lövészek, rakétaindítás nélkül. A gyakorlat a lövészetre bocsátó vizsgával zárult.

A csehországi menetre két légvédelmi rakéta szakasz lett kijelölve valamint egy rakétabevizsgáló részleg. A rakétákat még itthon ellenőrizték, és lövészetre alkalmasnak találták a szakemberek. Veszélyes robbanóanyagról lévén szó, az 57 fős kontingens tagja volt két fő tűzszerész az MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezredtől. A teherautókból, terepjárókból és buszból álló konvoj április 18-án települt ki a Győrtől nagyjából 500 kilométerre lévő Hradistébe.

A lőtéri tevékenységet ebből a toronyból koordinálja a cseh-magyar vegyes személyzet. Amikor az állványon megszólal a sziréna és a torony tetején a fehér zászlót vörösre cserélik, a lőtér készen áll. A terep feletti légteret 6000 méter magasságig zárták le az éleslövészet idejére.

A lövészet első mozzanata ezekben a tárolókban kezdődik. A sátorban az indítómechanizmust, a sárga épületben a fegyvert és a tartalék földi tápegységet veszik át a katonák.

15 perces készenlét. Az indítómechanizmus az övre akasztott tokba kerül, az indítócső pedig a vállra. Így áll ki a rajparancsnokból és a légvédelmi lövészből álló páros a megindulási helyre, ahonnan rádión bejelentkeznek. Ettől kezdve minden vezényszó angolul hangzik el.

A párost a szakaszparancsnok vezényli ki a lőállásba, és a rajparancsnok rádión jelenti, hogy kiérkeztek. Az "ötperces készenlét" elhangzása után a fegyverhez csatlakoztatják az indítómechanizmust majd a csövet leteszik egy konzolra. A rajparancsnok ezután megmutatja a sávhatárokat és a lőirányt valamint megállapítják, hogy a háttér bonyolult-e vagy sem.

Egyperces készenlét. A rakéta harchelyzetben, indításra kész állapotban van. A két páros közül az egyik az aktív (Battle Station) a másik a tartalék (Blazing Sky). Az indítást az aktív hajtja végre.

Porfelhőt és füstcsíkot hátrahagyva, hatalmas zajjal indul a céltárgyat magasba juttató rakéta. Az indítócső általában 30 fokos szögben van beállítva, kivéve, ha a felhőzet miatt alacsonyabbra kell lőni a céltárgyat. Ezzel a beállítással nagyjából három kilométerre és 1500 méter magasra jut a cél.

A toronyból a lövészet cseh vezetője jelzi, hogy a cél a szektorban van, lehet indítani. Az engedélyt magyar kollégája adja ki (Clear to Fire) majd útnak indul a győriek Iglája. A menethajtómű itt még nem indult be.

Itt viszont már igen, és közel 600 m/s égésvégi sebességre gyorsítja a rakétát.

Öltés az égen - célja felé közelít az Igla vagyis a Tű.

Váltás a lőállásban. Kifelé már mindenki mosolyog. A lövészek túl vannak életük első éles légvédelmi rakéta indításán, annak minden izgalmával és stresszével együtt. Még kívülállóként is izgalmas figyelni, ahogy elhangoznak a vezényszavak, a lövész, vállán az indítócsővel célra tart, indít és a rakéta elindul.  

Újabb Igla szökken ki a csőből, és ez így folytatódik órákon át, felváltva tüzel a bal és a jobb oldali indítóállás. Csak akkor van hosszabb szünet, amikor a csehek újratöltik a célanyag kilövő csöveit vagy egy átrepülő forgalom miatt egy időre le kell állni.

Az éleslövészet a pszichikai élmény mellett gyakorlati tapasztalatot is jelent azoknak, akiknek még nem volt lehetőségük légvédelmi rakéta indítására. Ezt a tapasztalatot már egy másik fegyverrel, a Mistrallal hasznosíthatják majd a légvédelmi lövészek.

12 óra 53 perc. Útjára indul a magyar készlet utolsó rakétája. A köznyelv által vállról indítható rakétának nevezett fegyver magyarországi története egy csehországi lőtéren ért véget.

*

Igla-1E, ennyi volt! Csoportképek az éleslövészet után.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

 

Éleslövészeten a Kecskeméti Repülőbázis Gripenjei.

Évekkel Vlagyimir Putyin hatalomra jutása előtt már senki nem számolt Oroszországgal. A Szovjetunió összeomlása idején a liberálisok megideologizálták, hogy mától fogva a világ népei liberális demokráciában élnek, mert minden más alternatíva kudarcot vallott. Tévedtek.

Tovább olvasom

A véletlennek köszönhetően a LégierőBlogger az imént szemtanúja lehetett, amint a Légi Mentőszolgálat EC-135-öse Rezső téri leszállással beteget (egy állítólag fagyállót nyelt kisfiút) hozott a Heim Pál Gyermekkórházba. Mivel a "Nemzeti Helikoptertender" kapcsán az Airbus Helicopters típusa, illetve annak "rokonai" is szerepeltek fórumunk hasábjain, beillesztem ide hevenyészett felvételemet (nem volt nálam a gépem, csak az őstelefonom).

Zord

Európa túl régóta bízik abban, hogy az Egyesült Államok védőernyője alatt működhet, de eközben nem hajlandó észrevenni az intő jeleket. Egy amerikai geopolitikai szakértő szerint az európaiak nemsokára maguk kell elkezdjék megoldani a védelmi problémákat, mert az amerikaiak mindinkább kiábrándulnak a NATO-ból.

Tovább olvasom

A légierő berkeiben gyakran utalnak egy fényképre, melyen katonák és civilek állnak a korábbi légierő-parancsnokság épületébe vezető lépcsőkön, illetve képletesen szólva: egy út kezdetén.

25 évvel ezelőtt, 1991. április 5-én alakították meg a világ egyik legnépszerűbb bemutató kötelékét, az Orosz Vitézeket.

2016. április 6-án hivatalosan is hadrendbe álltak a legújabb K-8W Karakorumok Venezuelában.

A britek már a 4. F-35-öst vehették át.

Április 15-én került sor a Biztonságpolitikai Szakkollégium (BSZK) és a Hatvani István Szakkollégium közös konferenciájának megtartására, melynek a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Ludovika Főépület adott otthont. A rendezvény a két szervezet között kibontakozó együttműködés újabb állomása volt,  ahol a tagok és az érdeklődők megismerkedhettek egymás kutatási témáival. A konferencia interdiszciplináris jellegét jól mutatja, hogy a biztonságpolitikai témákon túl vegyészeti és sporttörténeti témák is helyet kaptak a délelőtt során. A rendezvényt Dr. Németh József Lajos, a szakkollégium tiszteletbeli elnöke és Dr. Kaló József, a Biztonságpolitikai Szakkollégium Egyesületének elnöke nyitotta meg, mely során hangsúlyozták a két szervezet közötti kapcsolatok fontosságát, ami a decemberi és a mostani konferencián szakmai tartalommal töltődik meg. Ezt követően az első szekcióban a BSZK tagjainak előadásaira került sor:

Bartók András “Harminchat Fortély” című előadásában bemutatta a cselkultusz kínai és kelet-ázsiai stratégiai gondolkodás klasszikus műveiben történő megjelenését.

Pénzváltó Nikolett “Iraki Kurdisztán – sokasodó válságjelek?” című előadásában bemutatta, hogy Észak-Irakban mekkora esély mutatkozik a stabilitás megteremtésére, az Egyesült Államok 2011-es kivonulását és az “Iszlám Állam” megjelenését követően.

Németh Ferenc “Szubjektív igazságszolgáltatás? – Az ICTY ítélethozatalának kritikái” című előadásában bemutatta, hogy a Hágai Nemzetközi Törvényszék (ICTY) ítéleteit miképp fogadja a szerb közvélemény, megvilágítva a problémakör történeti hátterét.

Agócs Endre “A NATO elrettentési és védelmi stratégiájának átalakulása” című előadásában kitért az Oroszország által jelentett fenyegetésre, illetve a NATO erre vonatkozó jelenlegi és jövőbeni lehetséges válaszaira.

Asqui Jorge Kristóf “Magyar jelen Latin-Amerikában” című előadásában számba vette, hogy Latin-Amerika országaiban milyen lehetőségek rejlenek napjainkban Magyarország számára, kitérve ezen országok történeti fejlődésére és a magyarok ebben játszott szerepére.

A szünetet követően a Hatvani István Szakkollégium tagjai következtek:

Metercsik József Dávid “Ingyen még a szád sem ér össze! – A freemium taktika” című előadásában az ingyenességre épülő gazdasági modelleket, azon belül is a freemium gazdasági modellt, és annak típusait mutatta be a marketing, a közgazdaságtan és a számítógépes játékok keresztmetszetében.

Kiss Andrea “A francia felsőoktatás helyzete a második világháború után” című előadásában bemutatta, hogy milyen problémákon ment keresztül a francia felsőoktatás a század második felében és milyen megoldási lehetőségek nyíltak a problémák megoldására.

Szabó Éva “Néha nehéz nőnek lenni: A tradicionális feminitás Kate Atkinson Fénykép Ezüstkeretben című regényében” című előadásban Kate Atkinson brit szerző 1995-ben kiadott Fénykép Ezüstkeretben című regényén keresztül bemutatta az anya-lánya kapcsolatok mibenlétét Nancy Chodorow anyaság elméletének és Esther Rashkin „transzgenerációs kísértés” fogalmának segítségével, valamint azt, hogy miként jelennek meg a tradicionális nőiséggel szorosan összefüggő háziasság és szexualitás problémakörei.

Forgács Viktória “Katalitikus C-H és O-H kötés aktiválás Ru(II)-foszfin komplexekkel” című előadásában bemutatta, hogy napjainkban az átmenetifém komplexek egyre nagyobb szerepet kapnak a preparatív kémiában, köszönhetően széleskörű katalitikus alkalmazhatóságuknak.

Szücs Gábor “Állambiztonság a magyar vívósportban” című előadásában bemutatta a hidegháború hatásait a magyarországi vívósportra és annak összetételére, kitérve a korszak sportpolitikájának állambiztonsági és pártpolitikai tényezőire.

A konferencia zárását követően az előadók és a szervezők egy ünnepi ebéden vettek részt, ahol tovább mélyítették a tagok közötti informális kapcsolatokat.

Ezúton is köszönjük Prof. Dr. Padányi József mk. dandártábornok Úrnak, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Tudományos Rektorhelyettesének, hogy biztosította a rendezvény lebonyolításához szükséges anyagi támogatását, mely nélkül a konferencia nem jöhetett volna létre.

"If the South Vietnamese, for example, had been less clannish and more ready to sacrifice for the national good in 1964-75, they wouldn’t be so proficient at running family-owned restaurants on Argyle Street today. But they might still have their own country." - Steve Sailer

Ha a Szovjetunió volt "a világ első szocialista állama", akkor nyugodtan nevezhetjük az ilyen államok között az utolsónak, illetve a legfiatalabbnak a Vietnami Szocialista Köztársaságot, mely idén július 2-án ünnepelheti majd megalapításának 40. évfordulóját. A jogi aktus feltételeit az erőszakos országegyesítés teremtette meg, amely a Vietnami Néphadsereg 1975 tavaszi offenzívája során ment végbe. Ma a 20. századi hadtörténelem eme kis szeletét járjuk körbe biztonságpolitikai podcastunkban.

[...] Bővebben!

Mindinkább egyértelművé válik, hogy az Egyesült Államok és egyik erős közel-keleti szövetségese, Szaúd-Arábia közt megromlik a viszony: az amerikaiak egyre több számonkérést kezdenek az emberi jogok sértéséért, és nyilvános vitát folytatnak arról, hogy Szaúd-Arábia érintett lehetett a szeptember 11.-i terrortámadásban.

Tovább olvasom

Az 1%-os felajánlások nélkül nem jöhetett volna létre a MiG-21-es emlékmű a kecskeméti reptéri körforgalomban. Idén is támogasd a Dongó Alapítványt! Adószámunk: 18364736-1-03

Az Európai Bizottság továbbra sem tervezi, hogy nyilvánosságra hozza az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok közti szabadkereskedelmi egyezmény bizonyos dokumentumait.

Tovább olvasom

Donald Trump, a republikánusok elnökjelölt-várományosa ismét tízezres tömeg előtt beszélt arról, hogy a NATO elavult, az európai országok az Egyesült Államokon élősködnek, és ma a NATO létezésének már nincs értelme.

Tovább olvasom

Megkezdte tengeri próbajáratait Németország első F125-ös osztályú fregattja, a BADEN-WÜRTTEMBERG (F222) április 6-án. Az új hajók esetében nem meglepő az új rendszerek, berendezések megjelenése a fedélzeten és ez a 2014 márciusában vízre tett BADEN-WÜRTTEMBERG esetében is így van. A hajóosztály legnagyobb újdonsága, legalábbis a német haditengerészet számára, egy kombinált dízel-elektromos és gázturbinás hajtómű rendszer (CODLAG). Az Északi és a Balti-tengeri területeken végzett próbák befejeztével várhatólag 2017 közepén lép majd szolgálatba a BADEN-WÜRTTEMBERG fregatt. A négy, összesen 2 milliárd euróért megépített F125-ös osztályú fregatt a német haditengerészet nyolc BREMEN, vagy F122-es osztályú fregattját váltja le.

Spanyolországban már a végéhez közeledik az S-80-as tengeralattjárók törzsének meghosszabbításával járó munka. A helyi sajtó szerint „nagy technikai innováció”-nak tartott, a Navantia üzemében folyó munka még a sólyán állva futott zátonyra, mint az kiderült 2013-ban. Ugyanis az elsőnek elkészülő egységnél jelentős többletsúlyt, egyes hírek szerint 68, míg mások szerint majd 100 tonnát állapítottak meg. Az eredetileg 2400 tonnásnak készülő tengeralattjárók gondját tovább növelte, hogy ez nem egyelő arányba oszlott el a hajótest mentén, így az irányíthatóság fenntartása végett a gyártó kénytelen volt az S-80-ok hosszát megnövelni.

A spanyol kormány addig már 680 millió dollárt költött a tengeralattjárók építési programjára, aminek kézzelfogható eredménye az első egység 2015 márciusában történő vízre tétele lett volna. A szükséges áttervezés miatt ez azonban több évvel is csúszott. A hiba kiküszöbölésére a tengeren túlról kért segítséget a spanyol Navantia hajógyár a túlsúlyos S-80-as tengeralattjáró ügyében. Így a felszín alatti egységek tervezésében és építésében igencsak járatos amerikai Electric Boat szakembergárdája látott hozzá, hogy segítse spanyol kollégáik munkáját. Az amerikaiak sem találtak más megoldást, mint a tengeralattjáró hátsó részének 3-4 méteres meghosszabbítása.

Spanyol források fontolóra vették a levegőtől független meghajtó rendszer elhagyását is, ez ugyanis az akkori fejlettségi szintjén csak egy hétig lett volna képes feladatát ellátni, az elvárt 28 nap helyett. Meglepő módon a hajótest módosítást elsőként a másodiknak épülő S-82-es egységen, az ARGUELLES-en hajtotta végre a gyártást végző Navantia hajógyár, mivel a szinte már készen lévő ISAAC PERAL (S-81) átalakítása bonyolultabban hajtható csak végre. A hajógyárban úgy számolnak, hogy az ARGUELLES 2017-re készülhet el.

Továbbra is periszkópmélységben maradunk, de hidegebb vizekre evezünk, ugyanis Norvégiában kiválasztották azt a két céget, mely esélyes lehet a skandináv ország új tengeralattjáróinak legyártására. A DCNS (melyről tudni lehet, hogy a chilei, indiai, maláj és a brazil megrendeléseket elnyerő SCORPENE- osztállyal indul a megmérettetésen) és a TKMS a legnagyobb tengeralattjáró-gyártók Nyugat-Európában és széleskörű tapasztalattal rendelkeznek. Az norvég beszerzés további megrendelések előtt is kinyithatja az ajtót, hiszen Oslo a költségek csökkentése érdekében társakat keres egy közös tengeralattjáró beszerzési programhoz. Eddig Hollandiával és Lengyelországgal vették fel a kapcsolatot ez ügyben, de ezek csak tapogatózásnak tekinthetők, konkrét megállapodás még nem született a közös beszerzésről.

Megkapta a Nexter Systems NARWHAL 20B távirányítású fegyverállványait a DIXMUDE (L9015) MISTRAL-osztályú partraszállást támogató helikopterhordozó. Az önvédelmi képesség növelését célzó munkát elsőként ezen az egységen kezdték meg 2015 végén. A MISTRAL (L9013) ezen 2016-ban, míg a TONNERRE (L9014) 2017-ben fog átesni. Ezek után a hajók fedélzetén megtalálható lesz két-két Nexter Systems NARWHAL 20B távirányítású fegyverállvány. Az egy 20 mm-es 20M693-as gépágyúval és éjjel-nappal alkalmazható optikai célzó rendszerrel ellátott NARWHAL 20B már megtalálható a FREMM-osztályú fregattok fedélzetén is. A hasonló célokra eddig használt 20F2-es gépágyúk eltávolításra fognak kerülni.

Április 5-én Olaszországban vízre került egy algériai megrendelésre épített aknamentesítő hajó. Az Intermarine által épített EL-KASSEH megépítéséről 2014-ben állapodtak meg a felek, de a szerződés egy további egységre is tartalmaz opciót. A finn haditengerészet számára épített KATANPAA-osztályon alapuló algériai egység(ek) hasonló adottságokkal és képességekkel fognak rendelkezni. Az MHC KATANPAA (40) valamint másik két testvérhajója a PURUNPAA (41) és a VAHTERPAA (42) hajóteste és felépítménye kompozit anyagokból készült, így a 52,45 méter hosszú, 9,47 méter széles és 3,15 méteres merüléssel rendelkező egységek vízkiszorítása 680 tonna. A vízfelszín alatti tárgyak felderítését a beépített Kongsberg EM-710 RD, valamint a vontatott amerikai gyártmányú Klein Associates Klein 5500-es szonárok teszik lehetővé. A hajók legfőbb feladata a partmenti vizek aknamentesítése lesz. Másodlagosan a tengerfenék feltérképezésben is részt fognak venni.

Ezen feladatok során a Kongsberg Hugin 1000 autonóm víz alatti járművét alkalmazzák, mely képes 4500 méteres mélységben is tevékenykedni. Hajónként két Hugin 1000-es és két vezetékes távirányítású Remus 100-as víz alatti jármű is a felszerelés részét képezi. A több mint négy méter hosszú, több mint 800 kg súlyú Hugin 1000-es oldalra néző szintetikus apertúrájú szonárjával képes a tengerfelszín felderítésére. A 41 kg-os Remus 100-as azonban csak 100 méteres mélységig képes lemerülni.  A felderített aknák megsemmisítéshez szintén távirányítású víz alatti járművekkel juttatják el a robbanóanyagot. A dízel-elektromos meghajtású hajók legénysége 34 fős, hatótávolságuk 2400 km, legnagyobb sebességük 24 km/h, fegyverzetüket egy Bofors 40 milliméteres gépágyú alkotja.

Újra egy érdekes ötlettel rukkolt elő ez izraeli haderő. Pár év elteltével megint arra kérték a szolgálati idejüket már letudó egykori sorozott és hivatásos katonáikat, hogy a leszerelést követően „véletlenül” náluk maradt katonai felszerelési tárgyakat, lőszereket, robbanóanyagokat és fegyvereket szolgáltassák vissza a hadsereg részére. Cserébe szemet hunynak az eltulajdonítás vétsége felett. Az egy hónapig tartó kampány során kijelölt gyűjtőhelyként száz rendőrös és laktanya várta a katonai felszerelések visszatérését. Csak az első három héten 220 lőfegyver (ezek közül több az 1948-as és az 1973-as harcokban részt vett veteránoktól származott), 20000 darab ruházati felszerelés, 700000 darab lőszer, és tetemes mennyiségű robbanóanyag került visszaszolgáltatásra. Legutóbb 2008-ban volt ilyen akció, akkor több mint 2 millió dollárnyi felszerelés került leadásra, és ezek jelentős része olyan állapotban volt, hogy további használatra megfeleltek, így jelentős kiadást sikerült lefaragni a hadsereg költségvetéséből.

Jordániában módosításra került a svájci Pilatus PC-9M turbólégcsavaros kiképzőgépek beszerzésére 2015 augusztusában megkötött szerződés. A kilenc PC-9M helyett így nyolc, jóval fejlettebb PC-21-es került majd a légierő állományába.

Moszkvából pár hete még titokzatosan megfogalmazott információk terjedtek el, amik a Szuhoj Szu-34 Fullback vadászbombázók iránti érdeklődés erősödésének tényét erősítették meg, konkrét államok megnevezése nélkül. A Szíriában 2015 szeptemberétől bevetett típus iránt a Közel-Kelet, Afrika, Latin-Amerika, valamint Ázsia több állama is érdeklődést mutat. Az egyik érdeklődő kilétére már fény derült, ez pedig nem más, mint Jordánia.

Nigériában is igen komolyan fontolgatják a haderőfejlesztést. A legújabb hírek szerint igencsak színes flottába gondolkodnak, hiszen közepes kategóriában a Mil Mi-17-es, könnyűként az Airbus H125 (ex-AS350), harci helikopterként pedig a dél-afrikai gyártmányú Denel AH–2 Rooivalk Mk2 került szóba, de Kínából is vásárolnának forgószárnyasokat. A beszerzések létjogosultságát a Boko Haram elleni harccal indokolták.

A néhány évvel ezelőtt kudarcba fulladt tárgyalások ellenére újra kapcsolatot keres az indiai Hindustan Aeronautics Limited repülőgép a svéd Saab-al. A téma most is a régi, az európai féltől a Tejas Mk II-es létrehozásához várnak segítséget. A jövő héten a svéd gyártó küldöttsége meg is fog érkezni Indiába az első megbeszélésre.

Mindeközben a szomszédos Pakisztánban már a harmadik harci század átfegyverzése fejeződött be a kínai segítséggel létrehozott JF-17 Thunder vadászbombázókkal. A 26., majd a 16. repülőszázad után most a Masroor légibázison az F-7P-et búcsúztató 2. repülőszázad vált a típust alkalmazó harmadik harci alegységgé. Az eddig csak vadászfeladatokra alkalmas repülőszázad a JF-17-es megjelenésével a földi és a vízfelszíni célpontok ellen is alkalmazható alakulattá válik.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Fairchild A-10C Thunderbolt II.

Eurocopter EC-665 Tiger UHT.

Breguet 1150 Atlantic.

Eurofighter EF-2000 Typhoon.

MiG-23MF.

Boeing F/A-18F Super Hornet.

Transall C-160D.

Mitsubishi F-2B.

NHI NH-90NFH.

Dassault Mirage IIIS.

Saab 2000 Erieye AEW&C.

McDonnell Douglas F-15E Strike Eagle.

Xian JH-7A.

LTV Aerospace A-7A Corsair II.

Mil Mi-14PL.

Dassault Mirage 2000-5EI.

Hawker Siddeley Harrier GR.3.

Aero L-29R Delfin.

Kawasaki C-1.

Atlas TP-1 Oryx.

McDonnell Douglas F/A-18C Hornet.

Dassault Rafale C.

MiG-29A.

General Dynamics F-16BM Fighting Falcon.

Aerospatiale AS-332L1 Super Puma.

A katonai repülésből távozó szakemberek egy része továbbra is a repülésben keres munkát. Nem csak hajózókról van szó, bár igaz, hogy ők vannak inkább reflektorfényben. A repülőműszakiak és az üzemeltetést a háttérből segítő szolgálatok emberei, volt tisztek, altisztek immár civilként is gyakran maradnak azon a területen, ahol katonaként már tapasztalatot szereztek.

Így tett Gál András is, aki közel másfél évtized szolgálat után döntött úgy, hogy a katonai repülésben szerzett tapasztalatát a polgári repülés egyik területén, az üzleti repülés világában kamatoztatja. Pápáról Máltára költözött és ma már az üzleti repülés egyik legjelentősebb szereplőjénél, a 2004-ben alapított Vistajetnél szervezi a repüléseket.

- 2001 októberétől lettem hivatásos katona. Előtte ugyan elkezdtem az akkor még létező Bolyai János Katonai Műszaki Főiskolát, de végül részben a saját hibámból, részben egy sérülés miatt nem fejeztem be. Adódott egy lehetőség a Légtérfelügyeleti Központban (LFK), így kerültem a repülés közelébe. Nem volt idegen számomra a dolog, mert mindig is érdekelt a repülés és a hozzá kapcsolódó dolgok. Az első beosztásom tehát az LFK-ban volt, majd annak megszűnése, pontosabban átalakulása után a Katonai Légiforgalmi Tájékoztató Központba (KLTK) kerültem. A szervezet nagyjából az volt, ami az elődje, csak átnevezték. 2005-től a Légierő Parancsnokság Hadműveleti Központjának Katonai Légiforgalmi Szolgálatánál teljesítettem szolgálatot Veszprémben. Ez a Szolgálat 2007-ben, az Összhaderőnemi Parancsnokság (ÖHP) megalakulásával átkerült annak alárendeltségébe.

A napi feladat gyakorlatilag ugyanaz volt, csak egy gyakran változó szervezeti egység keretein belül. Tartottuk a kapcsolatot az összes repülőtérrel, a felszállásokkal, leszállásokkal, a tervezett repülésekkel kapcsolatos valamennyi adat és a légtérigénylés hozzánk futott be. Részben mi intéztük az An-26-osok külföldi útjaihoz szükséges engedélyek beszerzését is.

2008-ban adódott a lehetőség, hogy az akkor alakuló pápai Nehéz Légiszállító Ezrednél (HAW) dolgozhassak, hasonló feladattal, mint amit addig is csináltam. Első körben négy beosztás lett meghirdetve a Magyar Honvédségen keresztül, egy tiszti és három altiszti, vagyis akkor még tiszthelyettesi beosztás. A HAW által felajánlott helyek betöltéséért a tagországok maguk feleltek.

Megtetszett a nemzetközi munkakörnyezet lehetősége, és beadtam a pályázatot. A három helyre négyen jelentkeztünk, de a szolnoki nyelvi felmérőre már csak hárman mentünk el. A HAW részéről az volt a legfontosabb, hogy biztos legyen a jelentkezők nyelvtudása, bár az én esetemben az előnyt jelentett, hogy már előtte is foglalkoztam diplomáciai engedélyekkel.

Egy-egy C-17-es repülésben a háttérszolgálatok munkája is benne van.

- A sikeres felvételi után diplomáciai ügyintéző lettem, azaz a gépek leszállási és átrepülési engedélyeit intéztem. Az MH Pápa Bázisrepülőtérre kerültem és a HAW-hoz vezényeltek munkavégzésre, de továbbra is a Magyar Honvédség állományában maradtam.

Közben rengeteg elméleti képzést kaptunk főként külföldi oktatóktól, a légiszállítással foglalkozó cégeket összefogó szervezet, a IATA által kiadott anyagokból és az amerikai légierő veszélyes áruk légi szállítására vonatkozó kézikönyvéből. Az elvégzett tanfolyamokról bizonyítványt (IATA 10) illetve tanúsítványt (AFMN 24-204) kaptunk. További képzéseket kaptunk a Jeppesen oktatóitól, hiszen a repüléseket a Jeppesen által kiadott szoftverekkel terveztük.

Jeppesen szobra előtt az Egyesült Államokban.

- 2013-ban lehetőséget kaptam az amerikai Szövetségi Légügyi Hivatal (FAA) Aircraft Dispatcher tanfolyamának elvégzésére Amerikában. Az FAA-s jogosítás megszerzésére azért volt szükség, mert minden második héten az OPS-ban (Operations) ültem és képesnek kellett lennem a diszpécseri munka ellátására is. Az OPS intézi az összes engedély beszerzését, tehát az átrepülési, a leszállási engedélyt, a résidőket és az előzetes repülőtér igénybevételi engedélyt. A diszpécser pedig összeállítja a repülési tervet, a repülőtéri térképeket, az időjárási adatokat és az összes egyéb dokumentációt, ami a repüléshez kell. Ezt a csomagot azután átadja a hajózóknak. Nálunk ezt a két feladatot plusz még az úton lévő repülőgépek figyelését (Flight Watch) egy ember látta el. A jelenlegi munkahelyemen például ez három különböző pozíció, igaz a flotta is lényegesen nagyobb, mint amivel Pápán dolgoztunk.

A HAW-nál az addig tapasztaltaktól teljesen eltérő munkakultúrával találkoztam. Az, hogy a feladat el legyen végezve, sokkal fontosabb volt, mint, hogy katonák legyünk. Elvárták, hogy a problémát ne elrejtsd, hanem feltárd és tegyél javaslatot a megoldására. Ha valaki hibát követett el, akkor nem az illetőt könyvelték el hozzá nem értőnek, hanem megvizsgálták az egész rendszert, hogy mi okozhatta azt, hogy hibáztál.

Apa szolgálati útra megy ...

- Magyar részről altisztként hárman kezdtük a munkát, de ma már egyikünk sem katona, igaz mindhárman a repülésben dolgozunk továbbra is. Én 2015 őszén szereltem le. Amikor a továbblépésen gondolkodtam, csak külföld jöhetett szóba Európán belül, mert Magyarországon nincs olyan pozíció, amelyben dolgoztam és tapasztalatot szereztem. Mindenki „jóbarátja”, a Google segített és egy kimondottan repülésre szakosodott álláskereső oldalon találtam a Vistajet által kínált állásra. Egy Skype-interjú után már a munkaügyi részlegük keresett meg, hogy kellek nekik, küldik a papírokat. Kiköltöztem Máltára és munkába álltam. Fél év múlva a családom is csatlakozott hozzám.

Olyan munkát kerestem, amiben már volt tapasztalatom, de ebből mégis keveset tudok hasznosítani a jelenlegi munkámban, az üzleti repülés területén. Ez egyrészt a katonai és a polgári szabályokból adódó különbségek miatt van illetve amiatt, hogy a HAW-nál teherszállító géppel repültünk, itt, a Vistajetnél pedig utasokat szállítunk. A katonai repüléseknél az engedélyek beszerzése nehézkesebb, szigorúbb szabályok érvényesek. A Chicagói Egyezmény nem terjed ki a katonai gépekre, minden egyes országba külön meg kellett kérni a berepülési engedélyt, 20-30 nappal a tervezett repülés előtt. A polgári repülésben nem kell, ha mégis, akkor pár óra alatt, egyes országok esetében 2-3 nap alatt beszerezhető. Ez óriási könnyebbség, hiszen mi az egész világon repülünk. A Vistajet napjainkban a világ egyik legnagyobb, üzleti repüléssel foglalkozó légitársasága. A Bombardier Challenger 350-es, 605-ös és 850-es változataiból valamint Global 5000-es és 6000-es gépeiből álló flottánk 57 gépet számlál.

A Vistajet Global 6000-ese.

- Ha az ember váltani készül, sokkal könnyebb dolga van, ha azok, akik mögötte állnak, támogatják. Köszönettel tartozom nekik. Először is a családomnak azután volt kollégáimnak, Lippai Gábornak és Gampel Balázsnak, akikkel közösen építettünk fel valamit. Dusa Tamásnak, akitől a szakmát tanultam Budapesten és Veszprémben, illetve az MH Pápa Bázisrepülőtér vezetésének és a személyügyének, akik partnerek voltak abban, hogy úgy tudjak kijönni ide Máltára, hogy közben a családom is biztonságban volt odahaza.

* * *
Fotó: Gál András, Szórád Tamás, Vistajet

Az Aeromagazin 2016. áprilisi számában megjelent cikkem másodközlése.

A Tengermellék pilótái az Aviadarts-2016 gyakorlaton mérik össze tudásukat.

Beszámoló a HungaroControl léginavigációs Tudásközpontjának átadásáról.