Biztonságpolitika

Február közepén az Új-zélandi Királyi Haditengerészet egyik SH-2G(I) Seasprite helikopteréről első ízben indítottak hajó elleni Penguin rakétát. A fegyver kezelésének, függesztésének és indításának begyakorlása azért vált sürgetővé, mert az új-zélandi haditengerészet egy hadihajóval és a fedélzetére települt SH-2-essel a közel-keleti vizeken operáló többnemzeti harccsoporthoz csatlakozott.

Az SH-2-es Seasprite helikoptert a Kaman Aircraft Corporation még az ötvenes évek végén fejlesztette ki. A gépek a US Navynél 1962 és 2001 között álltak szolgálatban, de hadihajókról a kilencvenes évek közepe után már csak ritkán üzemeltek. Az Egyesült Államokon kívül Ausztrália, Egyiptom, Lengyelország, Peru és Új-Zéland is rendszeresítette a típust, használt és új példányokkal erősítve fegyveres erejét. Az új-zélandi helikopterek története még akkor kezdődött, amikor a munkáspárti Helen Clark miniszterelnöksége idején a légierőnél leépítési hullám futott végig. Feloszlattak két A-4 Skyhawk és egy MB339-es századot és törölték az F-16-os beszerzést is, a forgószárnyas közösség azonban négyéves előkészítés után 2001-ben szolgálatba állíthatta az SH-2-es típust. Az öt új helikopter beszerzéséről még az előző kormány idején, 1997-ben döntöttek, hogy a hasonlóan rút kiskacsát, a Westland Wasp helikoptert leváltsák velük. A gépek megérkezéséig négy használt SH-2F-et vettek át az amerikaiaktól, majd ezeket a régebbi példányokat az új SH-2G(NZ) Super Seasprite-ok érkezésekor kivonták az aktív szolgálatból és a továbbiakban alkatrészbázisként használták.

[...] Bővebben!

Negyedik éve, tavalyi típusváltozat-váltása óta viszont először vesz részt magyarországi éleslövészeten az avianói 56. harci kutató-mentő század. Figyelem! Főszerepben immár a HH-60G Pave Low helyett az új HH-60W Jolly "dobozorrú" Green II helikopterek.

Érkezik napi feladataik végrehajtására a Jolly géppár a körös-hegyi helipadra.

Málházzák a .5-ös lőszert a GAU-21-es géppuskákhoz.

Lőkörök a lőtéren.

Indulás egy újabb feladatra.

Vissza Pápára.

Zord 

A sorozat harmadik, záró részében folytatjuk a beszélgetést Peter Hunttal, előtte azonban ejtsünk néhány szót magáról az A-6-os típusról.

A Grumman A-6 Intruder a hidegháború szülötte volt. Azért készült, hogy áthatoljon a Szovjetunió és szövetségesei által felállított, radarokból, vadászgépekből, rakétákból, és csöves fegyverekből álló integrált légvédelmi rendszeren és bombáit a célpontra juttassa. Fegyverterhelését tekintve, hidat képezett a vadászbombázók és a nehézbombázók között, alkalmas volt hagyományos és nukleáris csapásmérésre, aknatelepítésre, közvetlen légi támogatásra és precíziós bombák alkalmazására. A gép egyik lelke a térképező radar és az inerciális navigációs rendszer kombinációja volt, a másik a pilótából és bombázótiszt-navigátorból álló kétfős személyzet. Egymás melletti elhelyezésük és ennek kommunikációs előnyei - látták egymás kézmozdulatait és testbeszédét is – a haditengerészeten belül a leghatékonyabb párossá tették az A-6-os személyzeteket. Miután a hagyományosan nagy magasságban operáló bombázók dolgát a légvédelmi rakéták igencsak megnehezítették, az Intruderek személyzetét arra képezték ki, hogy a célt nagy sebességgel, kis magasságon, éjjel-nappal, bármilyen időjárási körülmények között megközelítsék és elpusztítsák. A rakéták jelentette veszély kis magasságon sem szűnt meg teljesen, ráadásul a gépek a csöves légvédelem fegyverei elé kerültek. Védelmüket zavarótöltetek kivetése és az agresszív manőverezés jelentette, miközben az ellenség abban bízott, hogy a személyzet figyelmét annyira leköti a lelövés elkerülése, hogy a földnek ütköznek. Azt, hogy a hajózók ezt elkerüljék és készségszintre fejlesszék a kismagasságú repülést, a nyugati parti századok a Washington államból Oregonba átnyúló Cascade-hegységben gyakoroltak. A Whidbey Island tengerészeti légibázisról felszálló A-6-os kirepült a tenger fölé, hogy a repülőgép-hordozóról való indulást szimulálja, majd a partvonalat 800 km/h-s sebességgel keresztezve berepült a hegyek közé, és a völgyekben manőverezve mintegy negyvenöt perces repülés után közelítette meg az oregoni lőtéren lévő célpontját. A kismagasságú repülésnek és a nagy túlterheléssel járó agresszív manőverezésnek megvolt az ára. Az idő előrehaladtával, egyes gépek szárnyában repedések keletkeztek, de ezek csak akkor derültek ki, amikor a szárny leszakadt, a gép lezuhant és a személyzet életét vesztette. Mivel az Intrudernek fegyverterhelés és hatótáv szempontjából a nyolcvanas években nem volt váltótípusa, a végleges megoldásig a haditengerészet civil alvállalkozó bevonásával új, kompozit szárnyak felszerelése mellett döntött. Arról is döntés született, hogy a gépeken képességnövelő korszerűsítést hajtanak végre. Ez volt a SWIP (Systems Weapons Improvement Program), amellyel a gép immár földi és tengeri célok illetve lokátor elleni rakétákat is indíthatott. A SWIP-gépek egy része megkapta a kompozit szárnyakat, a többin maradtak a fémépítésűek.

[...] Bővebben!

Hét évvel az első Airbus Helicopters szerződés aláírását követően teljessé vált az MH többfunkciós, felfegyverezhető helikopterflottája, a leszállítási fázis a 84-es és 85-ös oldalszámú H225M SOF helikopterek múlt heti átrepülésével zárult le. A helikopter-képességfejlesztés leglátványosabb elemei, a repülőeszközök ezzel mind egy szálig Magyarországon vannak*, most pedig folytatódhat a működtetés-fenntartás és a többi képességösszetevő komplettírozásának körültekintő, aprólékos, igazából soha vége nem érő napi munkája... 

A műszakiak áldozatos munkájának hála impresszív sort fotózhattunk meg a Delta gurulón.

A két utolsó gép július 10-i útvonala az ADS-B exchange oldal jóvoltából. 

Pillantás a H225M (csörlőzés)...

...és a H145M (gyorsköteles lecsúszás) képességízelítőiből.

Zord

*A 06-os oldalszámú H145M 2023-ban háromfős személyzettel katasztrófát szenvedett Horvátországban.

Az amerikai légierő 56. harci kutató-mentő századának zsírúj HH-60W Jolly Green II-i Avianóból és a Leonardo cég AW109 Trekker-M helikoptere Cascina della Costából lényegében egyszerre vendégeskedik nálunk, Pápán és a körös-hegyi lőtéren.  

Zord

Sorozatom első részében egy A-6 Intruder bombázó balesetéről és elvesztésének körülményeiről írtam. A második részben következzen az ember, aki elhatározta, hogy megkeresi a tengerfenékre süllyedt gépet. A volt haditengerészeti és közforgalmi pilótát korábban is foglalkoztatta a gondolat, hogy megtalálja az Intrudert, de a végső lökést az adta számára, hogy élete nem várt fordulatot vett.  

Peter Hunt nevével bő tíz éve találkoztam először, amikor elolvastam Angles of Attack – An A-6 Intruder pilot’s war (Állásszögek – Egy A-6 Intruder pilóta háborúja) címmel írt öbölháborús memoárját. Hunt 1962-ben született New Yorkban. Gyerekként hat évet töltött Görögországban a szüleivel és ott kezdett búvárkodni 1978-ban. 1985-ben diplomázott történészként és azonnal csatlakozott a haditengerészethez. Miután az A-6 Intruder típusra képezték ki, pilótaként a USS Ranger és a USS Kitty Hawk repülőgép-hordozók fedélzetén három bevetésen vett részt a Perzsa-öbölben, az Indiai- és a Csendes-óceánon, illetve oktatópilótaként a nyugati parti A-6-os átképzőszázadnál is szolgált. Hunt tíz évig repült a haditengerészetnél, majd sok pályatársához hasonlóan a légiközlekedésben keresett és talált munkát. A következő éveket a United Airlines pilótájaként töltötte és szenvedélyes búvárként a magasság mellett otthonosan mozgott a mélységben is. Minden rendben ment egészen 2005-ig, amikor 43 évesen azzal szembesült, hogy szervezetét Parkinson-kór támadta meg. Hunt a kritikus infrastruktúrák stratégiai tervezése területen szerzett mesterfokozatot, és öbölháborús könyve után további négyet írt. Két felnőtt gyermeke van, feleségével egykori bázisához közel, Whidbey Islanden él.

[...] Bővebben!

Zord

1989. november 6-án az amerikai haditengerészet A-6 Intruder géppárja gyakorló bombázásra szállt fel a Whidbey Island tengerészeti légibázisról. Röviddel az indulás után az egyik gépen műszaki meghibásodás lépett fel. A kétfős személyzet ezután újabb problémákkal szembesült, és végül katapultálásra kényszerült.

Ha az amerikai haditengerészet Whidbey Island légibázisa után kutatunk a térképen, az ország északnyugati szegletében, a Washington állambeli Seattle közelében kell keresgélnünk. A légibázis nagyjából 150 kilométerre van a Csendes-óceántól, annak az öblökből, szorosokból és szigetekből álló víziút-rendszernek a partján, amelyet nemcsak a szabadidős hajósok, hanem a kanadai Vancouver kikötőjébe tartó vagy onnan a nyílt óceán felé igyekvő kereskedelmi hajók is használnak. Whidbey Island három évtizeden át a Csendes-óceáni flotta A-6-os századainak otthona volt, de az Intruderek mellett itt települt a haditengerészet összes EA-6B Prowler elektronikai hadviselési gépe és napjainkban innen repülnek a Prowlereket váltó EA-18G Growlerek is. Ha a századok éppen nem egy repülőgép-hordozóval járták a tengereket, vagy az ország más pontjain repültek, a bázis szűkebb és tágabb környéke is bőven kínált lehetőséget a gyakorlásra.

[...] Bővebben!

Zord

Ma tartották a "0"-ponton a Saber Guardian 2025 hadgyakorlat látogatói napját, melyen a szövetséges (magyar, spanyol, amerikai) kontingensek hagyományos, látványos és nehéz fegyvernemeinek összehangolt tevékenységére helyezték a hangsúlyt. A statikuson közben szerényen meghúzódott egy idehaza új eszközkategória, ami napjaink harcmezőinek leuralásával ténylegesen mutatja, hol tart ma valójában a hadviselés.

A cirkáló lőszerek, avagy a kamikáze drónok úttörője az Magyar Honvédségnél, az UVision Hero 30-asa. Az indítócső a háromlábú állványon elhelyezett omni és irányított adatátviteli antennával.

Az indítócső, a színkód jelzi, hogy ebben egy éles madár lapul.

Pillantás a "tubusba" 

Pillantás a lőszer elrendezésére és kialakítására (nyitott szárnyakkal és vezérsíkokkal) egy korábbi kiállításon.

A "tubus kupakja", az irányító tablet és a levegőpalack a kivetéshez/indításhoz.

Második újdonságnak pedig a felderítő szenzorok járműfedélzeti integrációjának egy hatékonyabb, fenntartatóbb kivitelét hoznám fel, melyben a hazai ProPatria egy stabil, hozzáférhető platformra (Toyota) telepítette ismert Beagle radarját, kamerarendszerét és az C2 elemet.  

...na de szép új jövő ide vagy oda, amikor a légierő odacsap, az a valami :-) A CombatantBlogger végigkövetett Gripen/GBU-12 vetése tudtommal az első ilyen videó idehaza. 

Az amerikai szárazföldi haderőben a csapatlégvédelem perifériára (NG) szorított fegyvernemét az elmúlt években nagy lendülettel hozták vissza a fókuszba. Ennek eredménye a Stryker bázusú M-SHORAD, melyet tavaly hivatalosan is elneveztek Sgt. Stout-nak.

Stinger MANPADS érdeklődő magyar páncélos vitéz kezében. A típus akármi is lehetne, a lényeg a kategória és hogy 2011 óta nincs. Mert korszerű csapatlégvédelem (hagyományos+ C-UAS+C-RAM) nélkül a nehézdandárok se jutnak messze.

Zord

Az ötvenes években egy együléses, egy hajtóműves, szuperszonikus vadászgép jelent meg az amerikai haditengerészetnél, az F8U-1 Crusader. A műszaki fejlődés akkoriban olyan gyors ütemű volt, hogy egy-egy új típust rövidesen egy még újabb váltott fel. A Crusader volt az első, amely hosszú ideig szolgálatban maradt, de ebben szerepe volt annak is, hogy felderítő változata is létezett.

Az Egyesült Államokban a légierőhöz hasonlóan a haditengerészet is a negyvenes-ötvenes évek fordulóján lépett be a sugárhajtású korszakba és az ekkor kibontakozó hidegháború miatt igyekezett létrehozni a saját felderítő képességét. Taktikai felderítőgépei egy már meglévő sugárhajtású vadászgép áttervezéséből születtek, ami azzal járt, hogy a repülőgépek orr-részét a kamerák elhelyezése miatt átalakították, megtoldották. Ezek a célirányos átalakítások jócskán megváltoztatták az adott típus „személyleírását” és nem pozitív értelemben. Aztán jött egy új gép, amelynél ilyen drasztikus átalakításra nem volt szükség, mert a törzse alsó részében jutott hely a kameráknak is. Egy kevés módosítás kellett csak, de a gép elegáns vonalvezetését sikerült megőrizni, és ezzel elhagyni a korábbi felderítők ormótlan és a repülési jellemzőkre is kiható formavilágát. Ez az új típus az RF-8 Crusader volt.

[...] Bővebben!

Az amerikai szárazföldi haderő Németországban (Katterbach) állomásozó 12. Helikopterdandárjának harci helikopterei repülnek néhány héten keresztül az MH bakonyi lőtérkomplexumában a Saber Guardian 2025 gyakorlat keretében. 

2002, 2019 és 2021 után újra Apache-ok éleslövészetére kerül sor Magyarországon.

APG-78 Longbow radarral felszerelt AH-64E közelíti meg a "0"-pont melletti helikopterleszállót.

Amíg a lőtér felszabadul, közbejöhet egy hosszas járó hajtóműves vagy legalábbis APU-s várakozás. Egy ilyen végén rugaszkodik el és indul lőfeladatára ("firing table") ez a Covet.

Haladó repülésben dolgozik a 30 milis chain gun, hullanak az üres hüvelyek.

Gépágyúlövészet függeszkedésből.

Hydra indul a "0"-ponthoz közeli terepszakaszon...

...ez a 70 milliméteres lövészet meg már a Móroc-alatti célterületet veszi célba.

Még egy rakétalövészet oldalról és kissé távolabbról :-) 

Földközeli függeszkedésből nagyobb távolságra történő lövészet. A rakéták itt emelkedéssel kezdik pályájukat.

Már teljes sötétségben, a hosszú záridejű fotón az Apache repülési pályája és két tűzcsapása négy rakétával, valamint a rakéták pályájának kezdeti szakasza.

Töltött 19-es M261 indító elölről...(a középső négy csőből kilógó rakéták orr-részén látható "köldökzsinór" általában a résztöltet hordozására alkalmas változatokat jelöli, mint például a célmegjelölő Willie/Red Pete, vagy a MPSM illetve annak gyakorlója)

..és hátulról, mellette a szokásos négyes Hellfire indtón egy gyakorló rakéta árválkodik.

Zord

Miközben a Saber Guardian keretében ismét külföldi harci helikopterek vendégeskednek Magyarországon, felmerül a kérdés, hogy a "kinetikus hatások kiváltása" tekintetében milyen szerep hárulhat a jövőben a forgószárnyasokra. A legfrissebb műveleti tapasztalatok szerteágazóak, pro és kontra; újonnan megjelent eszközkategóriák rontják a korábban biztos "piacot". A dolog úgy nem megy, mint régen, a rendszerben gondolkodás, pl. az UAS befűzése, a hálózatiság fontosabb, mint valaha. Temetni ezért talán mégis kissé elhamarkodott lenne a fedélzeti fegyverzet alkalmazására képes helikoptert, legyen az dedikált harci, vagy felfegyverzett többfeladatú (könnyű vagy közepes).

A rendkívül széleskörű és színes tapasztalati anyagok tudományos feldolgozása alapján a potenciális megoldások és módszertanok közül elvetendő:

-"Jurassic park" fenntartási koncepció

-"A vitéz harcoljon, ne helikoptert szereljen" politoplutokrettáns szösszenet

-Leállítom hogy visszahozhassam de minek típusú határozott, egyenes ívű képességfejlesztés

-Harci marci vagyok, de a munkaeszközömért nem harcolok attitűd

-A releváns pusztítóeszköz nélküli kinetikus hatás-illúzió abszurdumának jól megfontolt, elnyújtott fenntartása (platforméletciklussal összevetve szignifikáns időintervallumban, hogy eljöhessen a "már minek?" pillanat)

-DOTMLPFI, az meg mi? típusú tudatlanság (képességösszetevők biztosítása, te pupák)

-Összfegyvernemi kitekintésben a lomha, hatásterületet napok, hetek alatt váltani képes, ellenben legalább nagyfokú célpont- és hősgyártó képességet biztosító "kétdimenziós" eszközkategóriák aránytalan preferálása amúgy is illuzórikus atlanti buksisimi reményében

-Stb (lenne még, de minek).

Zord

Tavaly novemberben ismét levegőbe emelkedett a hazai mentőrepülés egykori L-410-es repülőgépe. Nem saját erejéből tette ezt, egy daru emelte a magasba, hogy azután az Aeropark kiállított gépei között tegye le. A típus üzemeltetése a légimentésben, a magyar polgári repülés történetének egyik érdekes, kevéssé ismert fejezete, amelyre sok és változatos repülési feladat jutott.

A Magyarországon 1957-ben létrehozott mentőrepülésben hosszú évtizedekig merevszárnyú gépek is üzemeltek. Az L-410-est megelőzően olyan típusok repültek az Országos Mentőszolgálatnál (OMSZ), mint a Jak-12-es, az Aero-45-ös, az L-200 Morava vagy a szocialista érában beszerzett nyugati kakukktojás, a svájci Pilatus PC-6-os. A nyolcvanas évek második felére három Mi-2-es helikopter mellett két PC-6-os képezte a gépparkot.

[...] Bővebben!

A hazai katonai repülőhajózó képzés helyreállításának egyik, technikai összetevőjeként ma megérkezett Kecskemétre az Aero Vodochody Aerospace L-39NG (immáron Skyfox) haladó kiképző repülőgépek első szállítmánya (a leszállás sorrendjében: 142-0540, 144-0518, 141-0539) Kecskemétre. 

Titánék elfogták az új gépek hármas raját, és bekísérték Kecskemétre.  

Útvonal a gyár otthonából, Odolena Vodából az Alföldre.

Az érkezés örömteli pillanatai LHKE közelkörzetében :-)

A leszállás előtti rózsa analitikus megközelítésben, szintén az ADS-B Exchange jóvoltából.

Az első hazai leszállás utáni kigurulás 30-as irányba.

Immár "kötelező" az érkezéskor a tűzoltókocsis locsolás.

MiG-15 és Il-28 a háttérben, jó helyen járunk :-)

Mindhárman a NATO-hangárral szemközi zónában.

Pillantás az első...

...és a hátsó kabinba. Az NG-ben, magasabban ül az oktató, mint az eredeti Albán, de műszerfal tetején azért jól jön egy HUD repeater, ami persze szintén többfunkciós.

A múltba vezető vaskos kötelék. Fotók előző Albáinkról a bázis bejáratával szemközti Pilóta Presszóból (ismeretlen szerző)

Zord

Az elmúlt két hétben zajlott a Dunántúlon, pápai bázissal - az Európai Védelmi Ügynökség kezdeményezte, de azóta saját lábra állt - Többnemzeti Helikopter Képzési Központjának (MHTC) keretrendszerében, a Helikopteres Gyakorlati Program (HEP) modul részeként a Fire Blade 2025 forgószárnyas hadgyakorlat. A magyar házigazdákon kívül Ausztria, Svájc, Szlovákia és Szerbia képviseltette magát (megjegyzem, nekem speciel geopolitikailag is teccccik ez a sor...). A program évek óta az MH legfontosabb helikopterharcászati/műveleti képzési és tudásforrása. Bár a szeszélyes áprilisi májusi időjárás sajnos meghiúsította a szervezők lőtéri sajtónapra tett kísérletét (igencsak hasznos pápai statikussal kárpótoltak minket, amiért köszönet), a Blade sorozat idei tagja szokás szerint így is nagyon érdekesnek és tanulságosnak bizonyult a "látni akarók" számára.

Apró pont az égen, ami lát, és "leadja a szót". A gyakorlatra tökéletesen megfelel, a valóságban, így a szomszédban zajló háborúból is tudjuk, itt egy drón orbitnak lenne helye, nem egy közepes helikópáternek. De érezzük és méltányoljuk az innovációt, és egy tiszteletbeli Misty FAC-A csgn-t is megszavazunk a nagy elődök emlékére.

Egy TTH és egy SOF Pápán, földi takarókkal fedett szenzortornyaikkal.

A "hangárpartin" részt vett 80-as SOF 15 inches "varázsgömbje".

Ez már egy másik őrszem az égen, az elnyűhetetlen osztrák Pilatus PC-6-os...

...mely szintén tekintélyes szenzortornyot hordoz a hasa alatt...

...és dedikált operátori munkahely is van a fedélzetén. Ám ebben a műfajban a védett, lehető legnagyobb hatótávú lesugárzás a legfontosabb...hogy lényegében overhead, a SAM envelope közepén ne kelljen drága emberéleteket kockáztatni. Komolyra fordítva a szót, a 21. század harmadik évtizedében mindkét platformot és az FB25-ön játszott ilyetén szerepüket "drone surrogate" angolszász terminológiával illethetjük. Azaz "itt roppant hasznos, de".  

A légvédelem elnyomása (SEAD) lehet a repülőkötelék, így a helikopter COMAO kijelölt, illetve támogató erőinek feladata, de azt meg is oszthatják a szárazföld megfelelő eszközeivel, így a tüzérséggel is. Itt menetben a tüzér alegység PzH 2000 önjáró tarackja és Gidránja...

...itt pedig már tüzelőállást foglalva, SEAD célú tüzet vált ki, "jobb későn mint soha" jeligére.

A Gripenek gépágyújukkal tovább puhítják a szállító helikopterek leendő leszállási zónájának (LZ) környékét. Mondhatjuk, hogy a tüzérségi SEAD megnyithatja egy ilyen mozzanat előtt az utat, de valószínűleg akkor járunk el helyesen, ha az ilyen hatásokat inkább a lehető legnagyobb távolságból váltjuk ki, PGM-el. Stand-off fegyver híján a megfelelő eljárást (földközeli ingress és toss) választva a meglévő "direct attack" fegyverzeti eszköz maximális dobási távolságának eléréséhez (lásd Ukrajna). 

További puhításhoz érkezik a magyar-szerb vegyes felfegyverzett H145M géppár a várakozási légtérbe.

A FAC-A először a szenzortornyos, L80-07 rakétakonténeres szerb gépet hívja be... 

...mely Sz-8-as nem irányított rakétákkal dolgozik. Az éles helyzet itt is földközeli (NOE) berepülést és ugrásból hajítást követelne meg a hordozó maximális túlélőképessége érdekében. Az MWS és az automatikus (reaktív) infracsapda kivetés csak extra biztosítás, nem megoldás, pláne nem garancia önmagában. 

A sorozat első kettő rakétája, az elől lévő a hajtómű kiégését követően, a hátsó éppen égésvégi pillanatban.

Másodiknak jön be NC612-el, EOS nélkül a húszas MP-nk...

...hogy jó közelről, 20 milliméteres lövedékekkel szórja meg a célterületet. 

Ugyanaz a két gép (a magyar 20-as és a szerb 14503-as) , immár a pápai hangárban egymás mellett.

A számunkra idén legérdekesebb, immár éleslövészeten is látott "szerszám", az L80-07, melyhez az eredeti orosz mellett saját gyártású Sz-8-asokat is használ déli szomszédunk.

A hangár előtt az HForce rendszerrel felszerelt H145M irigylésre méltó flexibilitását mutatja be az többcélú (MP) konfigurációban érkezett, de immár könnyű többfeladatúként (LUH) hasznosított szerencsés 13-as.

Háttérben a pétihegyi mérőtorony, magyar TTH vezeti az LZ-re a szállítóhelikopterek első kötelékét...

...melynek része egy osztrák (korszerűsített) AB212 és a közelbiztosítást végző Kiowa is...

...valamint egy svájci Cougar, itt már csak pár méterre a földet éréstől.

Ez már az egress, azaz a célterület elhagyása. Az osztrák indiánok mögött a "0"-ponti célterület ég a párhuzamosan zajló szárazföldi gyakorlat eredményeként.

A köteléket egy Medevac gép követi, ezúttal egy eperjesi Black Hawk képében.

Egy újabb vegyes géppár a várakozási légtérben: magyar H145M és osztrák Black Hawk.

Először a magyar gép vereti MAG-jával a célterületet...

...majd Winchester után húz el a fotós mellett...

...kifelé menet, hátulról jól láthatóvá téve a doorgunner fegyverét.

Aztán a Bundesheer S-70-ese következik...

...szintén 7,62-es tüzet zúdítva a körös-hegyi lőtérrészre.

Kompozíció Black Hawk-kal, az éleslövészetet jelző piros zászlóval és JTAC-kel.

Panorámakép a második, az elsővel megegyező szállítókötelék távozásáról.

Zord

A nagysebességű  és a forgószárnyas díszelgő kötelékek útvonala.

Egy képen az összes résztvevő.

Jómadarak.

Restaurációs kísérletek.

Az egyik 225-ös SOF-os, a másik TTH volt.  Itt fegyverfüggesztő pilonjaival a 83-as...

....itt pedig a "sima" 72-es a nagy csörlővel.

Zord

Immár sokadik alkalommal került megrendezésre Veszprémben honvédelem napja a Laczkó Dezső Múzeum raktárának udvarán ugyan, de az "ügy" iránti egyéni elkötelezettség, kitartás kivételes példájaként.

A közponban Balogh Âkos, Mi-24-es helikoptere és az ezres nagyságrendű látogató.

A számtalan kiálító közül idén is mindenki megtalálhatta a maga számára kedveset. A légierőbloggernek a 12. arrabonások NASAMS indítója és annak telepítése volt az.

A lepakolás előtti manőverezés pillanatai.

Zord

Éppen kilenc évvel ezelőtt került ki az Air Base blogra a zánkai haditechnikai parkról írt bejegyzésem. Azóta rendszeresen kapok megkereséseket magánszemélyektől és iskoláktól a park nyitva tartásával kapcsolatban, sőt felajánlások is érkeztek már hozzám kiállítható járművel vagy a park egyes elemeinek felújításával kapcsolatban. Itt szeretném tájékoztatni blogom olvasóit és látogatóit, hogy a park nem az enyém, a 2016-os bejegyzést magánszemélyként tett látogatásom után írtam. (Ezúton is köszönöm az olvasóknak a több tízezres letöltésszámot!) Természetesen továbbra is szívesen válaszolok megkeresésükre, de magam is csak ezen a linken tudok tájékozódni – ahol e bejegyzés írásakor csak a 2024. január 1. és 2025. április 30. között érvényes időpontokat találtam.

***

Fotó: Szórád Tamás

A caslavi nyìlt napon az Aero Vodochody termékeinek is dedikált blokkjuk volt. Számunkra igencsak aktuálisan.

A Lom Praha CLV egyik első L-39NG gépe, a 0478-as a statikuson. A repülőprogramban sajnos nem vett részt.

Az integrâl szárnytartâlyos új szárnnyal ellátott (szâmunkra többszörösen is ismerős) 6073-as céges gép, immár mint L-159T2X "prototípus", az első NG-t idéző festéssel. Egyik nálunk tett látogatásakor az átalakítása (pl. "nedves szárny") már megvolt, de új festését még nem kapta meg.

Az AVA kissé hiányos köteléke.

A L-39NG által a LOM Praha CLV-nél leváltandó L-39C-k egyike, a 0103-as a típus egyik első példánya volt, melyet 1974-ben megkapott a Csehszlovák Légierő.

A statikusra kiállított 0448-as a következő évben, 1975-ben érkezett, azaz éppen idén fél évszázados. (...ahogy telnek az évek, egyre szilárdabb bennem a meggyőződés, hogy nálunk az Albák 2009-es kivonására technikai kényszer nem lehetett).

A CLV merevszárnyú flottájának felsorolását folytatva jöjjön a Z-142 CAF alapkiképző repülőgép...

...illetve a L-410UVP a multi képzésre.

Érkezik egy másik csehországi újdonság, a námesti 221. század AH-1Z Viper harci helikoptere.

Közelről jól látszik a pilóta és az operátor Top Owl megjelenítős sisakja. Zavarbaejtően sok típusjelölés is fel kell sorolni itt: APR-39 rararbesugárzásjelző antenna, AN/AAR-47 kombinált rakétaindítás- és lézerbesugárzásjelző, M197 háromcsövű 20 milliméteres gépágyú elforgatható toronyban, az AN/AAQ-30 TSS szenzortorony, AN/ALE-47 megtévesztő töltet kivető, de kikandikál a LAU-69-es rakétablokk is. A függeszkedést jelzi az AADS áramlási sebesség- és iránymérő függőleges helyzete.

Ez már az UH-1Y Venom személyzetéről készült.

A program zárásaként került sor a hazarepüléssel végződő vegyes géppárbemutatóra.

Startol a helyi 211. század Gripenje a jubileumi, 20 éves farokfestéssel.

Saab sziluettek 1. 

A svéd gyártó történelmi kötelékéből a néhai F15-ös ezred (Söderhamn) 63-as oldalszámú Sk37-es oktató Viggenje.

Saab sziluettek 2.

A történelmi kötelék  J32B Lansenje 06-os oldalszámmal a 4-es ezred (Östersund) állományából.

Az évfordulós caslavi patch.

Ennek a (részben felújított, máig használható állapotban tartott!) hidegháborús megerősített repülőgép-fedezéknek az adattáblája elmeséli, hogy ez 9549-es oldalszámú MiG-23BN-nek volt a lakhelye.

A Gripen BOY zavarótöltet szóró kazettáira a 211. század kabalája, egy plüsstigris vigyáz.

 Zord