Feed aggregator

« Est citoyen de l’Union toute personne ayant la nationalité d’un État membre. La citoyenneté de l’Union s’ajoute à la citoyenneté nationale et ne la remplace pas » (article 9 du TFUE). La citoyenneté européenne diffère radicalement des citoyennetés nationales auxquelles les Européens sont habitués. D’abord, elle n’existe pas par elle-même et ne peut pas être donnée par l’Union européenne. Elle vient plutôt s’ajouter, ou compléter, des citoyennetés qui sont déjà bien établies. La citoyenneté est donc ici découplée de la nationalité.

Cette nature particulière, pour l’instant sans équivalent dans le monde, peut entraîner des problèmes de compréhension. La citoyenneté européenne n’a pas encore beaucoup de manifestations matérielles et symboliques dans la vie quotidienne des européens, même si elle se retrouve maintenant sur les modèles communs de passeports et de permis de conduire.

D’abord instituée par le traité de Maastricht en 1992 comme une mesure symbolique, la citoyenneté européenne a progressivement pris corps. En plus d’affirmer le principe d’égalité de traitement entre chaque Européen, elle crée un ensemble de droits et de libertés dont on peut faire exercice. Le mot « citoyenneté » rappelle aussi la vocation politique et démocratique de l’Union européenne et les devoirs de participation qui y sont associés.

La création de la citoyenneté européenne marque une étape majeure dans l’approfondissement de l’intégration européenne. Elle est venue mettre un nom sur un ensemble de droits et de devoirs qui existaient déjà, comme celui de voter ou d’être élu aux élections européennes, et plus globalement de travailler dans les institutions européennes. En créant cette nouvelle catégorie légale de « citoyens européens », elle permet de ne plus juger les Européens qui veulent exercer leurs droits sur la base de leur nationalité mais sur cette base européenne désormais commune.

La nationalité ne rentre donc plus autant en compte, car la citoyenneté européenne a vocation à être « le statut fondamental des ressortissants des États membres» (CJCE, 20 septembre 2001, Grzelczyk, aff. C-184/99), c’est-à-dire qu’un Européen, quand il exerce ses droits garantis par l’Union, doit être d’abord considéré comme un citoyen européen et non pas un ressortissant d’un État qui fait partie de l’Union. La citoyenneté européenne crée donc ce lien symbolique et légal direct entre l’Union et ses citoyens, ce qui permet à tout le monde d’être jugé sur un pied d’égalité sans aucune discrimination basée sur sa nationalité et l’exercice de sa citoyenneté nationale.

Une citoyenneté, des droits, et peu de devoirs :

Comme la citoyenneté nationale, la citoyenneté européenne entraîne des droits et des devoirs. Étant donné que l’Union européenne n’est pas un État, elle ne peut pas exiger l’exercice de devoirs formels de ses citoyens. Il n’est par exemple pas possible d’instaurer une conscription européenne sans avoir une armée commune. L’Union ne peut pas non plus lever d’impôts, et le vote n’est pas obligatoire aux élections européennes. Tous les devoirs sont donc informels : bien s’informer de l’actualité européenne, développer des opinions et participer à la vie politique européenne.

Par contre, grâce au rôle central du droit dans la construction européenne, la citoyenneté européenne apporte un vaste ensemble de droits à ses détenteurs. À l’exception de la saisie du Médiateur européen et du droit de pétition au Parlement européen qui sont sans conditions, certains de ces droits peuvent être étendus aux résidents des pays membres, mais de manière très encadrée et souvent limitée.

Ces droits conférés par la citoyenneté européenne sont multiples mais ont souvent un dénominateur commun : il faut être dans le champ d’application du droit de l’Union européenne pour en bénéficier. C’est-à-dire qu’il n’ont pas d’utilité dans une situation purement interne, où un ressortissant national est dans son pays sans avoir de lien avec un autre pays européen. Cette condition est évidente pour tous les droits qui ont trait à la circulation des individus dans l’Union. Il n’est par exemple pas possible de bénéficier de soins médicaux dans un pays autre que celui de sa nationalité sans se rendre dans ce pays. De manière toute aussi logique, il faut résider dans une ville d’un autre pays européen pour pouvoir y voter lors des élections municipales.

Il existe aussi des droits qui n’ont pas besoin d’êtres activés par la circulation ou l’exercice d’une activité transfrontalière. Voter aux élections européennes, s’y présenter, travailler pour les institutions européennes, être informé des différentes conditions liées à ces droits font tous partie de cette catégorie. Globalement, ces droits ont souvent trait au droit et au devoir fondamental de participer à la vie politique de l’Union. L’initiative citoyenne, un des droits les plus récents, donne aux citoyens européens un droit d’initiative populaire. S’ils arrivent à ressembler un million de signataires, la Commission européenne est formellement invitée à présenter un projet de législation. De cette manière, des citoyens européens ont déjà fait réagir la Commission sur la question de la vivisection, sur les activités entraînant la destruction d’embryons humains, et sur l’instauration d’un droit à l’eau et à l’assainissement. D’autres initiatives sont en cours. La dernière en date porte par exemple sur l’interdiction du glyphosate et la protection de la population et de l’environnement contre les pesticides toxiques. Ce droit d’initiative populaire, qui n’existe pas au niveau national dans tous les pays membres, permet une expression active des Européens.

Les nouvelles mesures annoncées par la Commission :

La citoyenneté européenne n’apparaît pas comme évidente aux yeux de tous les Européens, et ses effets juridiques sont peu à peu découverts et précisés par la Cour de Justice de l’Union européenne. À la fois en raison de sa nature exceptionnelle et de sa création relativement récente, il existe encore des zones de flou ou d’incompréhension autour du concept. C’est pour cela que la Commission européenne publie tous les trois ans un rapport sur la citoyenneté de l’Union, dans lequel elle évalue l’impact que peut avoir cette citoyenneté sur la vie des Européens, examine la façon dont elle est comprise et perçue, et suggère les mesures à prendre pour la promouvoir et la renforcer.

Dans le dernier rapport, publié en janvier 2017, la Commission se félicite du nombre croissant d’Européens qui sont conscients de leur statut de citoyens de l’Union. Désormais, environ 90% des détenteurs de ce statut savent qu’ils le possèdent et la majorité savent que cela leur procure des droits. Par contre, une lecture plus en détail de ce rapport et du baromètre européen sur la citoyenneté européenne de 2016 nous montre qu’il existe de très grandes différences dans les informations. Par exemple, un nombre très limité d’Européens connaissent le droit à la protection diplomatique et consulaire dans les représentations des autres États membres, alors que presque tous les Européens savent qu’ils peuvent voyager dans l’Union européenne sans visa et avec une seule pièce d’identité.

C’est dans la perspective de promouvoir ces droits et d’engager les citoyens à plus et mieux participer à la vie politique de l’Union européenne que la Commission a défini quatre domaines dans lesquels travailler pour pallier les limites de la citoyenneté européenne : la promotion des droits et des valeurs communes liés à la citoyenneté européenne, le renforcement de la participation des citoyens à la vie politique de l’Union, une simplification administrative de l’exercice de ces droits, et enfin le renforcement de la sécurité et la promotion de l’égalité. Dans ces quatre thèmes se trouvent une batterie de mesures concrètes, comme par exemple des campagnes d’information sur les droits , sur la violence envers les femmes, et sur le droit à la protection diplomatique et consulaire.

La Commission s’engage aussi à travailler sur la mise en place d’un portail numérique unique pour centraliser les informations pour les citoyens mobiles, ou encore promouvoir et renforcer le volontariat transfrontalier grâce au corps européen de solidarité. Ces mesures sont, comme souvent dans l’action des institutions européennes, accompagnées d’obligations de rapports annuels ou bisannuels : un rapport sur les programmes nationaux accordant la citoyenneté européenne à des investisseurs est prévu en 2017/2018, et l’évolution des différentes actions mentionnées dans ce rapport devront faire l’objet d’évaluations régulières.

Des naturalisations douteuses pour pouvoir bénéficier de la citoyenneté européenne :

La citoyenneté européenne a beaucoup d’attraits. Elle est parfois tellement attrayante que certains États membres ont développé des programmes qui permettent à de riches investisseurs étrangers d’acheter, à différents prix et avec différentes conditions de résidence, un passeport d’un État de l’Union européenne. Le cas de Malte est saisissant : l’île méditerranéenne a lancé en 2013 le « Individual Investor Programme », qui permet aux investisseurs étrangers qui injectent un certain montant dans l’économie locale (650 000€ en tout), qui achètent une propriété dans le pays et qui s’engagent à y résider pendant au moins 5 ans, d’acquérir la nationalité maltaise en seulement six mois, et ainsi pouvoir très rapidement bénéficier de tous les avantages liés à la citoyenneté européenne.

Malgré la vague de protestations qui a suivi l’annonce de cette mesure, le programme existe toujours aujourd’hui. La Commission européenne s’est contentée de rappeler que les États membres gardent une souveraineté absolue quant à leurs politiques de naturalisations, et que la citoyenneté européenne vient s’ajouter à toutes les citoyennetés nationales des États membres. Le fait de monnayer une citoyenneté vient clairement s’opposer aux principes et aux valeurs démocratiques de l’Union européenne. Vendre un passeport, sans s’attarder un instant sur les composantes culturelles et politiques de celui-ci, va contre le principe d’égalité qui prohibe l’achat de droits.

Ces programmes, en conditionnant seulement les naturalisations à des investissements financiers et des conditions de résidence laxistes, donnent à des ressortissants d’États tiers la possibilité de simplement acheter les différentes libertés conférées par la citoyenneté européenne. Dans un contexte humanitaire international très difficile, où des millions d’individus sont forcés de quitter leurs pays pour aller demander l’asile autre part, de tels programmes ne peuvent donner qu’une mauvaise image des États membres qui ont de tels programmes.

D’un côté, les riches investisseurs se voient aisément garantir le statut légal le plus sûr du droit de l’Union européenne, de l’autre, les individus les moins favorisés luttent pour obtenir le simple statut de demandeur d’asile dans un pays membre.

Un statut que beaucoup de Britanniques aimeraient préserver :

Cet attrait exercé par la citoyenneté européenne s’observe aussi dans les débats autour de la question du Brexit. Charles Goerens, un député européen Luxembourgeois, a proposé en novembre 2016 de créer pour les citoyens britanniques une « citoyenneté associée » après le Brexit. Cette citoyenneté associée ne serait pas automatiquement conférée à tous les ressortissants britanniques, mais serait donnée aux britanniques « qui se sentent partie prenante du projet européen ». Deux types de critiques ont immédiatement émergé après sa proposition. Certains députés britanniques, comme le député conservateur Andrew Bridgen, accusent le Luxembourgeois de vouloir « diviser le peuple britannique en deux classes et de saper le résultat du référendum ». Sur le continent, on accuse au contraire la mesure d’être un cadeau fait aux britanniques, qui doivent prendre leurs responsabilités et assumer totalement leur choix de quitter l’Union européenne et donc de se défaire de la citoyenneté européenne. Même si cette proposition a très peu de chances d’aboutir pour des raisons autant politiques que juridiques, elle illustre bien que la citoyenneté européenne n’est pas juste un symbole dénué d’intérêt mais un statut crucial pour un bon nombre d’Européens.

Des citoyens qui restent passifs et passablement informés

L’eurobaromètre d’octobre 2015 relatif à la citoyenneté de l’Union nous offre de précieuses informations pour mieux comprendre la perception des citoyens européens quant à leur statut et l’utilisation qu’ils en font. Si le fait que 87% des citoyens européens se déclarent conscients de leur statut est encourageant, surtout en prenant en compte son augmentation de 9 points depuis 2007, seulement une moitié des personnes consultées se sentent capables de dire ce que signifie la citoyenneté européenne. Malgré la petite amélioration de ce chiffre et de tous les autres ces dernières années, on peut clairement observer qu’une majorité de citoyens européens ne se sentent pas assez informés sur les droits et les devoirs associés à la citoyenneté européenne. En effet, seulement 42% des citoyens européens se déclarent être très bien ou correctement informés sur leurs droits, ce qui laisse une large majorité de répondants dans une situation d’ignorance relative de leurs droits. En règle générale, ces chiffres sont comparables aux taux de participation aux élections européennes, et cette corrélation reste forte quand on prend en compte l’origine nationale des participants à l’enquête. Si les libertés économiques sont assez bien connues, comprises, et appréciées par les Européens, les libertés de circulation et d’établissement non économiques sont encore loin d’être connues et utilisées par la majorité des répondants, donnant ainsi une certaine pertinence aux mesures annoncées par la Commission dans son rapport sur la citoyenneté de l’Union.

L’articulation entre la citoyenneté européenne et les citoyennetés des États membres n’est pas exactement intuitive pour tous les Européens, mais une écrasante majorité des Européens et des ressortissants des pays tiers intéressés par l’Europe saisissent, à des degrés divers, l’importance de ce statut. Les Européens y trouvent de nouveaux droits, et un nouvel espace politique à occuper. Cependant, le niveau d’information et de participation à la vie politique de l’Union des citoyens européens reste trop faible.

Promouvoir la citoyenneté européenne en informant les Européens et en simplifiant l’exercice de leurs droits est donc encore nécessaire, et une telle promotion ne peut que bénéficier à l’Union dans son ensemble.

Rémi Petitcol

Sources :

https://euobserver.com/justice/122101

https://www.weforum.org/agenda/2016/07/countries-selling-citizenship/

http://politheor.net/eu-citizenship-for-sale/

http://www.independent.co.uk/news/uk/home-news/brexit-latest-news-theresa-may-european-union-associate-citizenship-eu-charles-goerens-a7562416.html

http://www.euractiv.com/section/uk-europe/interview/charles-goerens-associate-citizenship-for-brits-is-an-offer-not-an-obligation/

https://www.theguardian.com/uk-news/2016/dec/12/eu-citizenship-deal-for-british-nationals-has-no-chance-say-experts

Rapport sur la citoyenneté de l’Union 2017. Commission européenne, janvier 2017

Fiche d’information relative au rapport 2017 sur la citoyenneté européenne. Commission européenne, janvier 2017

EU citizenship consultation 2015. Commission européenne, 2015

Flash eurobarometre 430 : Report. Commission européenne, 2016

CJCE, 20 septembre 2001, Grzelczyk, aff. C-184/99

Classé dans:DROITS FONDAMENTAUX Tagged: citoyen européen, Citoyenneté européenne, Commission européenne, droits, EU, nationalité, participation, rapport, UE

Ágoston Fanni írása

A rizs nagy üzlet Nigériában. Az emberek imádják enni, így a BBC-s Ijeoma Ndukwe megkérdezte: miért nem termelnek többet, ahelyett hogy importálnák azt?
Egy hosszú sor mentén állnak sorba a vásárlók egy üvegfal oldalán, ami elválasztja őket a rizs ételosztó állomástól egy étkezdében, Lagosban, Nigéria kereskedelmi fővárosában. Az étkezdében választhatnak fehér rizs, a sült rizs és a jollof között ebben a népszerű helyi étteremben,ami 'A fehér ház' néven ismert.
A vásárlók folyamatos áramlását a főteremben szolgálják ki és a két tele lévő oldalsó szobában élvezik a nigériai ételeket az éhes emberek.
A rizs az alapja az igen népszerű nemzeti ételnek a jollofnak és emellett egy összetartó kapocs az egész országban.
A problémát nem a hiányzó föld okozza, és az sem, hogy nincs elég ember arra, hogy megtermelje ezt Afrika legnépesebb országában.
A gabonapiaci krízise alatt, nyolc évvel ezelőtt Nigéria megtapasztalta a rizs hiányát, ami megváltoztatta az élelmiszerbiztonságról és a helyi piac ellátó képességeiről gondoltakat.
Ennek eredménye az, hogy Muhammadu Buhari elnök a rizs termelését prioritássá tette.

Kép: twitter.com

Le libre-échange est partie intégrante de la construction européenne. Il constitue la base du marché intérieur, qui facilite le commerce entre Etats membres. Mais il se traduit également par des accords entre l’Union européenne et ses partenaires commerciaux. Que contiennent ces traités ? Sur quoi portent les négociations ? Tour d'horizon des accords commerciaux et de leurs objectifs.

Le parlement a remis sine die un projet de loi sur la protection des lanceurs d’alerte, une étape importante dans la lutte contre la corruption. Pendant ce temps, les pots-de-vin continuent de changer de main.

Les comptes rendus des opérations publiés chaque semaine par l’État-major des armées (EMA) sont généralement laconiques et ne donnent ainsi pas trop de détails. Ce n’est que bien plus tard que l’on apprend les dessous de telle ou telle mission, grâce à la lecture d’un RETEX (retour d’expérience) publié par le Centre de doctrine et […]

Cet article Derrière le bilan des opérations, il y a la bravoure des soldats est apparu en premier sur Zone Militaire.

A selection of the best photos from across Africa this week.

INTERVIEW EXCLUSIVE - Le candidat de la droite et du centre, qui n'entend pas renoncer en cas de mise en examen, expose ses propositions dans le domaine de la sécurité.

Après bien des péripéties, la célèbre dynastie s'est trouvé un successeur. Sa mission : perpétuer la légende d'une entreprise familiale devenue un empire.

Cet article Inde – Automobile : comment les Tata ont fait l’Histoire est apparu en premier sur JeuneAfrique.com.

Le colonel, condamné à des travaux forcés à perpétuité en 2014, est décédé à la suite d’un malaise à l’hôpital militaire de Brazzaville.

Après qu’Emmanuel Macron a évoqué un « crime contre l’humanité », retour sur la définition juridique de ce terme et son rapport avec l’Algérie.

Après qu’Emmanuel Macron a évoqué un « crime contre l’humanité », retour sur la définition juridique de ce terme et son rapport avec l’Algérie.

Malgré la diversité de leurs activités et leur réputation de probité, les Tata ne marquent pas vraiment de points en Afrique. Seraient-ils timorés ?

Cet article Automobile : la famille Tata en perte de vitesse en Afrique est apparu en premier sur JeuneAfrique.com.

Másodszor is eredményt hirdettek az EU-s forrásokból Lécfalván megépített korszerű hulladéklerakó működtetésére kiírt versenytárgyaláson, de az egyik vesztes újra megóvta a döntést.
Kategória: Aktuális/Háromszék

Rejtő Jenő alakját számos legenda övezi, a legtöbbet ugyan ő maga – és jó barátja, Karinthy – találta ki, de nagyon sokat az idő és az érte rajongó olvasók hoztak létre. Ezeknek a valóságalapját kívánta tisztázni Thuróczy Gergely A megtalált tragédia. Rejtő Jenő emlékére című könyve, melyet február 15-én mutattak be a Petőfi Irodalmi Múzeumban.
A cím: A megtalált tragédia több szempontból is érdekes. Először is kifejezheti azt, hogy Rejtő Jenőnek milyen tragikus élete volt, melyről nagyon kevés valós adatot lehetett tudni. Most azonban, új levéltári adatokra támaszkodva végre kirajzolódik Rejtő igaz története. Másrészről ott van az a lehetőség is, hogy végre előkerült Rejtő Jenő, az ő személyisége, végre igazán foglalkoznak a munkáival, az alakjával, és így feloldódik élete legnagyobb tragédiája is: a mellőzöttség. Az igazság azonban az, hogy ez a cím valójában az első Rejtő Jenő életével foglalkozó könyvbemutatóra reflektál, melynek címe: Ellopott tragédia volt. A legelső bemutató címe egy parafrázis. Rejtő egyik legjobb és egyben legszomorúbb művére, a Csontbrigádra reflektál, amelyben elhangzik egy nagyon karakteres, az egész alkotást jellemző mondat: „Mit tehet az ember, ha ellopják a tragédiáját?”

Thuróczy Gergely irodalomtörténész matróz kalapban foglalt helyet Farkasházy Tivadar humorista, Kálmán C. György irodalomtörténész és Horváth Csaba, a Károli Gáspár Református Egyetem docense társaságában. A kötetet a Szépmíves Kiadó vezetője mutatta be. Beszédében kiemelte, hogy a könyvkiadó alig féléves, de hatalmas terveik vannak a jövőt illetően. A Rejtő-életrajz mellett számos, 19-20.századi naplót és kéziratot terveznek megjelentetni. Ezután Izzadt Fred, alias Thuróczy Gergely vette át a szót, aki elmondta: nem Piszkos Fredként ül a jelenlévők között, hanem „Izzadtként”, olyannyira megizzasztotta a Rejtő életét feltáró kutatás. Hatalmas összefoglaló alkotásról van szó, mely nem csak eddig ismeretlen levelezéseket, fotókat vonultat fel. Számos olyan Rejtő-alkotást is olvashatunk, melyeket eddig még senki, de megjelent olyan mű is, melyet erősen cenzúráztak kiadásakor, most viszont teljes egészében olvashatják az érdeklődők. Emellett pedig kiadtak egy eddig teljesen ismeretlen Rejtő-kisregényt Konzílium az őserdőben címmel. Thuróczy Gergely kiemelete – és ezt igyekezett megmutatni a könyvbemutató is –, hogy Rejtő nem csak író volt, nem csak az írás művészete foglalkoztatta. Írt operetteket is, nagyjából tíz ismert szerzeménye van, amelyből az Elmondani jaj, de nehéz címűt Nagy János zongoraművész előadásában meg is hallgathatta a közönség. De próbálkozott – igen fiatalon, tizennyolc évesen – a versírással is, ezeket az alkotásokat azonban sosem jelentette meg. Thuróczy Gergely ezeken kívül megtalált egy színdarabot is, amelyet Rejtő inkább filmforgatókönyvé alakított át. Tudjuk, hogy újságkiadással is kísérletezett – nagyon frappánsan Újság címmel jelentette meg lapját, melyben kizárólag szociografikus hangvételű novelláit, azoknak részleteit publikálta.
Némi ismertető után bemutattak egy részlet Piszkos Fred, a kapitány meséjéből is, majd Piszkos Fred meg is jelent a teremben – Varga Tamás színművész személyében –, hogy Rejtő fentebb említett, eddig ismeretlen alkotásait felolvassa. Ezután a moderátor, Horváth Csaba arról kérdezte a jelenlévőket, hogy mikor olvastak először Rejtőt és milyen hatást gyakorolt rájuk a méltatlanul mellőzött alkotó. Farkasházy Tivadarral együtt szinte az összes jelenlévő, tizenévesen vette először kezébe Rejtő alkotásait, és mindenki elismerte az író tehetséget. Olyan világot teremtett, amelyben bármi megtörténhet, bármit el lehet hinni. Briliáns cselekményvezetése volt minden alkotásának, melyeknek mindig volt tétje, nem úgy, mint egy egyszerű ponyvának, amely akkoriban nagy divat volt. Horváth Csaba moderátor – kollégái sűrű bólogatása közben – hangsúlyozta, hogy Rejtő Jenő szövegei az alapműveltséghez tartoznak. Az est folyamán pedig kiderült az is, hogy Thuróczy Gergelynek ugyan ez már a második Rejtő Jenővel foglalkozó alkotása – az első 2015-ben jelent meg Elfeledett tragédia címen –, egyszer ő maga is szeretne egy olyan könyvet kiadni, amelyben nem csak úgy szerepel, mint szerkesztő, hanem mint író.

Reich Jenő, aki Reich nem, de író szeretett volna lenni

Valójában sosem akart Reich lenni. Korai alkotásait sem írta alá ezen a néven. Jenőként szignálta verseit, később pedig megszületett Rejtő, aztán P. Howard és Gibson Lavery. Nagyon sok mindennel próbálkozott, szinte állandóan kereste önmagát, a saját hangját. Thuróczy Gergely alkotása nem csak azért különleges, mert eddig ismeretlen képeket, írásokat láthatunk Rejtőtől. Azért nagyszerű, mert megpróbálja megmutatni, hogy milyen volt valójában Rejtő Jenő. Megmutatja, hogy igazából mindig is azaz író volt, akivé válni akart. Egy maximalista ember volt, aki sosem fizetett a kézirataival, mert annyira ügyelt azok helyességére, hogy félkészen sosem adta ki a kezéből egyiket sem. A Megtalált tragédia ezenkívül fejlődéstörténet is. Megmutatja, hogy milyen, amikor egy fiatal tehetség próbálgatja szárnyait, először verssel, aztán komolyabb, melankolikus novellákkal vagy színpadi bohózattal, újsággal, operettel kísérletezik. A végén pedig láthatjuk, hogy miként születik meg egy egyedi hangú alkotó, akinek az volt a legnagyobb tragédiája, hogy legsikeresebb alkotásai nem Rejtőként, hanem P. Howardként váltak ismertté. Alteregója kvázi ellopta előle az elismerést, az emberek pedig, ha hallották is Rejtő nevét, a legtöbb esetben azt gondolták, hogy ő csak fordítója volt a Howard-könyveknek. Thuróczy Gergely alkotása olyan Rejtő Jenőt is bemutat, aki komolynak gondolta az irodalmat, és komolyan is vette azt. Olyan írót láthatunk, akiben nagyon sok gát és komplexus volt, aki nagyon nagy akart lenni, de sajnos azt már nem élte meg, hogy lássa, mekkora sikert arat Rejtőként. Az is kiderül, hogy sosem volt idegenlégiós, és bár utazgatott Európa-szerte – és mindezt útlevél nélkül, alkalmi munkákat vállalva tette –, a cél, amely vezérelte, mindig ugyanaz volt. A tudásvágy hajtotta, a vágy, hogy igazán megtanulja mesterségét.

Mire világossá vált, hogy valójában kit takar P. Howard neve, vagyis 1943-ra, addigra Reich Jenő már halott volt – bár valószínűleg ezt a közvélemény még nem tudta. Az est folyamán a színművész felolvasta azt a korabeli újságcikket is, amelyben felfedték, hogy Rejtő Jenő, P. Howard, Reich Jenő egy személyt takart. Thuróczy Gergely azt is hangsúlyozta, hogy mint szellemileg beteg embert – az idegrendszere élete végén teljesen felmondta a szolgálatot, többször kezelték szanatóriumban is – nem vihették volna ki a frontra. Egy gyalázkodó újságcikk hatására – mely miatt pert is indított – vitték el munkaszolgálatra, majd küldték ki a frontra. Hivatalosan eltűntnek nyilvánították, de valójában a Don-kanyarban halt meg, a második magyar hadosztály tagjaként.

A megtalált tragédia

A könyv összeségében egy Rejtő Jenő-életrajz (noha eredetileg emlékkötetnek készült), amely tisztázza a vele kapcsolatos legendákat – bár a beszélgetésen Farkasházy Tivadar felvetette: szerinte egyáltalán nincs erre szükség. Hiszen Rejtő azáltal lett Rejtő Jenő, hogy élete legalább olyan legendás, mint Piszkos Fredé vagy Fülig Jimié. Ő maga pedig pont azért szereti Rejtőt, mert állítólag idegenlégiós volt, aki még a munkatáborban is történetekkel szórakoztatta a társait. Ilyen szempontból, annak, aki hasonlóan gondolkozik, mint Farakasházy, kissé csalódást keltő lehet a valódi Rejtő Jenő. Persze nem kell azt gondolni, hogy a valós élete unalmas volt, hogy a belvárosi lakását sosem hagyta el, és még Csepelen se járt, úgy írta meg regényeit. Azért sem, mert megfordult Németországban, Franciaországban, Ausztriában, sőt nagyon jól beszélt németül, és egy kicsit értett a franciához is. Világlátott ember volt, aki valóban bohém életet élt, és ahogyan Thuróczy fogalmazott egy MTI-nek adott interjúban, nem foglalkoztatták a polgári sallangok sem. A legendákra azért volt szükség, mert hírhedt, ismert akart lenni. Olyan sztárságra, korabeli celebségre vágyott, mint amilyen jó barátját, Karinthyt is körbelengte. És bár életében ez nem adatott meg neki, ha látta volna a február 15-én, a könyvbemutatóra összegyűlt tömeget, melyet – a valódi! – önéletrajza vonzott, büszke lett volna.

Fischer Viktória

Az Ukrán-Kárpátok állatvilága a folyamatos orvvadászat miatt az utóbbi években jócskán megcsappant. A felelőtlen vadászat következtében egyre kevesebb szarvas, őz, farkas, vaddisznó vagy hiúz látható vidékünk erdeiben, melyek területe szintén jócskán csökkent az illegális fakitermelések miatt.

Nagyapáink még jól emlékeznek azokra az időkre, mikor a hegyvidéki falvakban élők télen a farkasoktól védték háziállataikat, szarvasokat, vaddisznókat próbáltak meg távol tartani a takarmánytól. Sajnos az utóbbi években egyre kevesebb vadállat vagy azok nyomai figyelhetők meg vidékünk erdeiben sétálva.

A napokban azonban a Szinevéri Nemzeti Parkban őzeket és szarvasokat kaptak lencsevégre a park erdészei. Elmondásuk szerint egyre gyakrabban figyelhetők meg vadállatok a környező falvak, utak mentén – tájékoztat a zak.depo.ua.

A vadak elszaporodása talán a természetvédők szorgos munkájának is betudható, akik etetőpontokat alakítottak ki a parkban, melyeket folyamatosan friss takarmánnyal töltenek fel.

Kárpátalja.ma

Les ministres des Affaires étrangères tunisien, algérien et égyptien se réuniront ce dimanche à Tunis pour discuter des moyens de mettre fin à la crise en Libye.

Cet article Libye : les ministres des Affaires étrangères tunisien, algérien et égyptien cherchent une solution à la crise est apparu en premier sur JeuneAfrique.com.

As the volatile conflict in eastern Ukraine enters its fourth year, one million children are in urgent need of humanitarian assistance &#8211 nearly double the number this time last year, the United Nations Children&#39s Fund (UNICEF) reported today.

Le taux galopant d’avortements chez les jeunes et le manque d’éducation sexuelle inquiète en Grèce.

Nem csak az elfogyasztott cukor mennyisége számít, hanem annak fajtája is az anyagcsere és érrendszeri betegségek kialakulásában. A bajok fő okozója a gyümölcscukor.
A gyümölcscukor, azaz a fruktóz fogyasztásának az anyagcserére és érrendszerre gyakorolt káros hatásairól szóló tanulmányt Marta Alegret, a Barcelonai Egyetem (IBUB) Biomedicina Intézetének professzora és kutatóitársai az American Journal of Physiology-Heart and Circulatory Physiology folyóiratban tették közzé. A fruktóz egy egyszerű cukor (monoszacharid), amely nagyon közönséges alkotóeleme a gyümölcsöknek. Ráadásul ez az egyik legszélesebb körben használt édesítőszer az élelmiszeriparban, mert nagy az édesítő potenciálja és alacsony az előállítási költsége. Illetve ez az egyik alkotóeleme az étkezési cukornak, a szacharóznak is (nádcukor, répacukor, juharcukor stb.), amely egy glükóz (szőlőcukor) és egy fruktóz molekularész alkotta diszacharid.
A tanulmány során a kutatók a metabolikus változásokra a hímeknél érzékenyebb nőstény patkányokat vizsgáltak két hónapon át attól függően elkülönített csoportokban, hogy fruktóz vagy glükóz szirupot kaptak-e a szilárd táplálékuk mellé. A tesztidőszak végére különbségek alakultak ki az állatok testtömegében, trigliceridszintjében és érrendszerének állapotában.

Márta Alegret szerint az egyik kiugró anyagcserehatás a trigliceridek magas koncentrációja a azoknak a patkányoknak a vérplazmájában, amelyek fruktózt kaptak glükóz helyett. Ezt a hatást nem lehet csak a máj lipidek szintézisével magyarázni, mivel a glükóz és a fruktóz egyaránt kiváltják a máj zsírtermelését (lipogenezisét). A triglicerid egy olyan vérzsír fajta, amelynek megemelkedett szintje elősegíti a vérereket elzáró lerakódások, plakkok kialakulását, és így közvetve súlyos, életveszélyes betegségeket is okozhat.
Ugyanakkor a zsírsav oxidációjában alapvetően fontos CPT1A enzim fehérjeszintje csak azokban a patkányokban csökkent, amelyek fruktózt kaptak. Ebben a csoportban megnövekedett egy alapvető fehérje, az MTP kibocsátása, amely a triglicerideket a májból átirányítja (a rossz koleszterinként ismert) LDL formájában a vérplazmába. Ez arra utal, hogy a fruktóz sajátos módon képes csökkenteni zsírsav oxidációját, és növelni a trigliceridek mozgását a májból a vérplazmába.

A kontrollcsoport egyedeihez képest az aorta (verőér) elernyedési képessége – nitrogén-oxid hatására – azoknál a patkányoknál, amelyek glükózt kaptak, magasabb volt, és alacsonyabb azoknál az állatoknál, amelyek fruktózt kaptak. Ezért az érrendszerre perspektivikusan a fruktóz negatív hatással van, mert megnehezíti az aorta megfelelő pihenését. Kiderült az is a kutatásból, hogy a glükóz ebből a szempontból hasznos – állítja Alegret. A glükóz ugyanis megnövelte az adiponektin hormon szintjét a vérplazmában. A zsírszövet választja ki ezt az anyagot ki, amely aztán részt vesz a sejtek energiatermelő anyagcseréjében. Ez a növekedés a fruktózzal kezelt patkányoknál nem következett be.
A fruktózzal kezelt patkányoknál ráadásul májelváltozások is kialakultak. A korábbi vizsgálatok során a kutatócsoport már megállapította, hogy mind a nőstény, mind a hím patkányokban zsírmáj alakult ki a fruktóz hatására. Eltekintve az érrendszeri és a májjal kapcsolatos elváltozásoktól, az állatoknál nagyobb testtömeg-gyarapodást tapasztaltak a fruktózos táplálás nyomán, még akkor is, ha ezek az állatok kevesebb kalóriát kaptak, mint a többiek.

Az a tény, hogy a fruktóz csökkenti a zsírsavak oxidációját, és növeli a májban a lipidek szintjét, elvezethet a zsírmáj kialakulásához. A lipidek felhalmozódása a májban – annak ellenére, hogy kezdetben semmilyen tünettel nem jár – végül gyulladást okoz a szervben, ami súlyos betegségek forrása hosszú távon, amit jobb minél korábban megelőzni. Ráadásul a máj elzsírosodása a testtömeg növekedésére is hatással van – állítják a kutatók.

Russia is the only real obstacle for Americans in the world. It is only Russia that can technically destroy the USA. The Americans had created a convenient world order for themselves at the turn of the 1980s and 1990s. Now they are convinced that Russia wants to reform their world order. The Americans still wants to be another exceptional nation