Az emberiség történelmének meghatározó döntései sok esetben nem a parlamentekben és az országatyák színe előtt születtek meg; sokkal inkább egy-egy kávézóban, klubban vagy vadászaton dőlt el egy országrész vagy emberi élet sorsa.
Gondoljunk csak a Pilvax kávéházra, ahol a márciusi ifjak megfogalmazták a 12 pontot, s ahol Petőfi először szavalta el a Nemzeti dalt. Érdemes megemlíteni a prágai Arany Tigris kocsmát, ahol Bohumil Hrabar alkotott, vagy a budapesti Centrál kávézót, ahol a magyar irodalom olyan nagyjai fordultak meg, mint Ady, Kosztolányi és Móricz. Párizsban pedig a Café de Flore-t, melynek gyakori vendége volt Picasso, Sartre és Camus.
Kárpátalja is büszkélkedhet egy ilyen színhellyel: az ungvári Váralja kocsma közel harminc éve látja vendégül a kárpátaljai képzőművészeket, irodalmárokat, zenészeket és politikusokat. A város történelmi negyedében működő vendéglátóegység visszaröpít bennünket a múlt század első felébe, miközben garantált a kedves kiszolgálás és a családias hangulat.
A kocsma alapítójával és vezetőjével, a hét nyelven beszélő, elkötelezett művészetpártoló és magyar identitású Rusznyák Györggyel beszélgettem.
– Hét nyelven beszél. Köze van ennek ahhoz, hogy egy soknyelvű vidéken, az egykori Máramaros vármegye területéhez tartozó Aknaszlatinán született?
– Igen. Gyermekkoromban több nyelvvel is kapcsolatba kerültem. Édesapám magyar, édesanyám ruszin, egyik nagymamám pedig osztrák származású volt. Emellett édesanyám egy román ajkú faluban, Középapsán (Szerednye Vogyane) kapott tanítói állást, s én ott végeztem el az első osztályt román nyelven. Később visszaköltöztünk Aknaszlatinára, ahol ukrán nyelven újrakezdtem az iskolát. Az érettségit követően besoroztak, és két éven át Németországban szolgáltam.
– Mi történt a leszerelését követően?
– Az Ungvári Állami Egyetem orosz filológia szakára adtam be a jelentkezésemet, ám nem sikerült a felvételim. Egy éven át az aknaszlatinai sóbányában dolgoztam, s közben Nagyszőlősre jártam egyetemi előkészítő tanfolyamra. Másodjára már bejutottam az egyetemre, s elvégeztem az orosz szakot. Emellett beiratkoztam levelező olasz szakra.
– Az egyetem befejezése után hol vállalt munkát?
– Maradhattam volna Ungváron, ám én visszavágytam gyermekkorom színhelyére, Középapsára. Egy évet tanítottam ott, majd felkértek, hogy legyek a helyi elemi iskola igazgatója. Elvállaltam, s életem legszebb időszakát töltöttem el a faluban. Az osztályomban négy évfolyam tanult egyszerre. A gyerekek a környező hegyekből jöttek le tanulni. Az otthoni munkától koszosak és ápolatlanok voltak. Szappant és zsebkendőt vettem nekik, s megtanítottam őket a használatukra.
– Mennyi időt töltött el ebben az iskolában?
– Egy évet. Utána el kellett mennem, mert a maradásomnak az lett volna a feltétele, hogy lépjek be a Kommunista Pártba. Erre pedig nem voltam hajlandó. Más politikai nézetet vallottam.
– Mihez kezdett ezután?
– Először az Ungvári Állami Egyetemen kaptam adminisztratív munkát, majd Ukrajna különböző területein és Oroszországban dolgoztam. Ezek alatt az évek alatt rájöttem, hogy nekem olyan állás való, amelyben a magam ura lehetek.
Hazajöttem és megnyitottam a Váralja kocsmát ebben a helyiségben, amely már kétszáz évvel ezelőtt is kocsmaként szolgált.
– Milyen tervei voltak a kocsma működtetéséről?
– Arra törekedtem, hogy egy olyan helyet hozzak létre, ahol egyaránt jól érzik magukat az egyetemisták, a képzőművészek, az írók és a politikusok. Így jött létre ez az irodalmi és művészeti kocsma, amelynek a hangulata az Osztrák–Magyar Monarchia korát idézi. Itt jól megfér egymás mellett a XX. század eleji kávédaráló, a régi ungvári utcatábla, a gramofon és a szenes vasaló, miközben a kandallóban lobog a láng, és a teremben szól a dzsessz. Azért dzsessz, mert a kocsmai hangulathoz ez illik.
Amikor beindítottam ezt a helyet, nem a pénzkeresés vezetett, hanem az, hogy olyan munkahelyem legyen, ahol öröm dolgozni.
– Hogy látja, sikerült megvalósítania az elképzeléseit?
– Mindent beleadtam, hogy így legyen. Előfordult, hogy az utolsó pénzem is odaadtam egy-egy régi tárgyért. Ma már tele van a kocsma a múlt emlékeivel, köztük nagyapám régi oklevelével, darálókkal, öntött vaskályhákkal, szilkékkel. Emellett kárpátaljai festőművészek festményei díszítik a falakat.
– Kik keresik fel a kocsmát?
– Ruszin, magyar, sváb és román nemzetiségű vendégeim vannak. A koruk és a foglalkozásuk nagyon különböző. Azt gondolom, hogy az a közös bennük, hogy nem is annyira a kocsmába, mint inkább hozzám jönnek.
– Mit tesz azért, hogy szívesen jöjjenek ide a vendégek?
– Rendszeresen szervezünk koncerteket, kiállításokat és filmvetítést. A Sodró néptáncegyüttes havonta egyszer folk-kocsmát tart itt. Ezenkívül lehetőséget biztosítunk egy-egy kevésbé ismert festőnek, hogy bemutassa az alkotásait. A konyhánkban pedig egyaránt főzünk magyaros és ruszin ételeket.
– Közel harminc éve vezeti a kocsmát. Nem fáradt bele?
– Számomra kikapcsolódás ez a munka. Reggel bejövök, begyújtok a kandallóba, lefőzöm a kávét, és elolvasom az újságot. Aztán lassan beindul az élet, és jönnek az első vendégek. Napközben hazaszaladok egy rövid időre, hogy találkozzam a tizenkét éves kislányommal, aztán visszajövök, és este tizenegyig itt vagyok. Ugyanúgy mosogatok és felszolgálok, mint a munkásaim.
– Sohasem volt kísértése arra, hogy Magyarországon éljen és dolgozzon?
– Nem. Azt vallom, hogy ha valaki nem tud itt, Kárpátalján boldogulni, akkor máshol sem lehet sikeres. Magyarországon is kemény az élet. A magyarokat itt kell tartani Kárpátalján.
– Milyen tervei vannak?
– A kocsma mellett ma már egy kisebb szállodát is működtetek, amelynek szintén rusztikus a hangulata. Emellett van öt borospincém. Az egyik 500 méter hosszú. Most ezt szeretném borkóstoló helyiséggé átalakítani. A nagylányom Beregszászban él, és szőlőtermesztéssel foglalkozik. Az ő borát szeretném tárolni ebben a pincében.
– Elégedett az életével?
– Igen. Nem tudnám abbahagyni ezt a munkát. Gazdagnak érzem magam. Ha újrakezdeném, megint a kocsmát választanám.
Marosi Anita
Kárpátalja.ma
A közlekedési baleset a técsői járási Bustyaháza és a huszti járási Szeklence (Szokirnicja) között történt január 14-én – tudatta a mukachevo.net hírportál január 14-én.
A rendőrség közleménye szerint a balesetet egy 38 éves királymezői (Uszty-Csorna, Técsői járás) férfi okozta. A Mercedes Sprinter márkájú mikrobusz sofőrje előzés közben a szemközti sávba hajtott. Ott összeütközött egy ugyancsak Mercedes Sprinter típusú mikrobusszal, amelyet egy 34 éves munkácsi fiatalember vezetett, aki a Huszti Járási Kórházban belehalt sérüléseibe.
A baleset következtében életét vesztette a tragédiát okozó jármű egyik utasa is, egy 55 éves técsői asszony. A szerencsétlenség további három sérültjét kórházba szállították.
A baleset körülményeit még vizsgálják.
Ezen a napon súlyos közlekedési baleset történt Ungvár közelében is, melynek következtében három ember sérült meg.
Kárpátalja.ma
Merci Mahrez: l'Algérie doit une fière chandelle à son attaquant-vedette auteur d'un doublé face au surprenant Zimbabwe (2-2) qui a l
Plusieurs centaines de personnes ont assisté dimanche à Nyanza, dan
Plusieurs centaines d'ex-combattants de la rébellion congolaise du Mouvement du 23 mars (M23) ont investi dimanche
Egy arany- és öt ezüstérmet szerzett a magyar csapat vasárnap a gyorskorcsolyázók torinói rövidpályás Európa-bajnokságon, amelyet összesen hét dobogós helyezéssel zárt.
A férfiak között Liu Shaolin Sándor Magyarország első egyéni aranyérmét nyerte az Európa-bajnokságok történetében, 1000 méteren győzött. Az 500 méteren világbajnok sportoló első helye mellé a 3000 méteres szuperdöntőben, valamint összetettben is szerzett egy-egy ezüstérmet, ezzel a magyar csapat legeredményesebbje lett.
Testvére, a szombaton 1500 méteren ezüstérmes Liu Shaoang 1000 méteren is a második helyen zárt.
A női csapatból Keszler Andrea szerepelt a legjobban, ő 1000 méteren egyéniben, valamint Kónya Zsófia, Bácskai Sára és Jászapáti Petra társaként a váltóval is ezüstérmet nyert.
A magyar válogatott összesen hét éremmel, egy arannyal és hat ezüsttel zárta az Európa-bajnokságot.
Egy osztrák alpesi falu újabban kidobókat alkalmaz a templomok és temetők védelmére. A festői szépségű Hallstattban a féktelen turisták miatt hozták meg a rendhagyó döntést, ugyanis a kéretlen látogatók szó szerint berontottak a templomokba és a temetésekre a szertartások közben.
Hallstattban már kidobók védik a temetőket és a falu templomait. Az új dolgozóknak egyetlen feladatuk van: a turisták feltartóztatása.
A festői szépségű alpesi falu barokk építészeti műremekeiről és sóbányáiról híresült el, így az utóbbi évek alatt megsokszorozódott az ide látogató ázsiai turistacsoportok száma is.
Az érdeklődők szertartás közben rohamozták meg a katolikus és az evangélikus templomot, de a gyászolókat is előszeretettel fényképezik a temetőkben.
Szelfibotok a temetőben
Dankfried Kirch lelkipásztor azt mesélte a BezirksRundschau nevű helyi lapnak, hogy a szertartásokat már csak akkor merik elkezdeni, ha a kidobók is elfoglalták helyüket a kapu előtt, és kulcsra zárták a templom bejáratát. Temetések alatt a sírásókra hárul a hívatlan vendégek “elkergetése”, akik sokszor megpróbálnak elvegyülni a gyászoló családtagok között és közben szorgosan kattintgatnak a szelfibotokra erősített mobiltelefonokkal.
Mindszentek napján, november 1-jén rengeteg helyik lakos panaszkodott a temetőben bóklászó turisták miatt, akik szinte minden egye mozzanatot megörökítettek telefonjukon és “bántóan hangosan” suttogtak. Azóta a temetők bejáratát is szigorúan őrzik.
Az ázsiai turistákat úgy próbálják kárpótolni, hogy kínai és japán nyelven nyomtatott szórólapokat helyeznek a templomok bejáratához, a cikk szerint a turisták nagyon hálásak a fordításokért.