Feed aggregator

Négyévente az EU vezetői mindent elkövetnek annak érdekében, hogy uniós köntösbe bújtassák az olimpiai részvételt, és arra biztatnak, hogy az EU-tagállamok eredményeiket egységesen kezelve keljenek versenyre harmadik országokkal.

Az elmúlt olimpiák során is előszeretettel hangoztatták uniós vezetők a tagállamok által elért eredményeket. 2004-ben Romano Prodi a Bizottság akkori elnöke az EU- tagállamok által szerzett 82 aranyérmet közös uniós érdemnek nevezte. A 2008-as pekingi olimpia után Nicolas Sarkozy, az EU soros elnökségét betöltő Franciaország elnöke az ötkarikás játékok során megszerzett uniós előnyről beszélt.

Egy uniós brosúra a Europe: The Cradle of the Olympic Movement, a 2012-es Londoni Olimpiai Játékok előtt számba veszi az EU, vagy ha jobban tetszik az uniós tagállamok eddigi és várható eredményeit. Az összefoglaló megjegyzi, hogy Európa az olimpiák bölcsője és, hogy „az ötkarikás játék végre visszatér a hazájába”. Az eddig megrendezett 30 olimpia közül ez lesz a 24. amelyet az EU 27 tagállamának egyikében rendeznek meg.

Nile Gardiner, a The Telegraph publicistája a témában írt véleményrovatában kifejti: az uniós vezetők hajlamosak elfeledkezni arról, hogy a sportesemények inkább szólnak az egyéni és a nemzeti teljesítményekről, mint egy egységes „európai állam” eszményéről.

Európa és az unió számára rendkívül sok pozitív, főleg gazdasági hozadéka van egy, az öreg kontinensen megrendezett olimpiának, azonban az semmiképpen sem állítható, hogy ez lenne az az esemény, amely teret ad az uniós összetartozás érzésének. Az EU tájékoztató füzet szerint mindenesetre 108 érmet szerezne az a csapat, amely egységesen képviselné az Európai Uniót.

Négyévente az EU vezetői mindent elkövetnek annak érdekében, hogy uniós köntösbe bújtassák az olimpiai részvételt, és arra biztatnak, hogy az EU-tagállamok eredményeiket egységesen kezelve keljenek versenyre harmadik országokkal.

Az elmúlt olimpiák során is előszeretettel hangoztatták uniós vezetők a tagállamok által elért eredményeket. 2004-ben Romano Prodi a Bizottság akkori elnöke az EU- tagállamok által szerzett 82 aranyérmet közös uniós érdemnek nevezte. A 2008-as pekingi olimpia után Nicolas Sarkozy, az EU soros elnökségét betöltő Franciaország elnöke az ötkarikás játékok során megszerzett uniós előnyről beszélt.

Egy uniós brosúra a Europe: The Cradle of the Olympic Movement, a 2012-es Londoni Olimpiai Játékok előtt számba veszi az EU, vagy ha jobban tetszik az uniós tagállamok eddigi és várható eredményeit. Az összefoglaló megjegyzi, hogy Európa az olimpiák bölcsője és, hogy „az ötkarikás játék végre visszatér a hazájába”. Az eddig megrendezett 30 olimpia közül ez lesz a 24. amelyet az EU 27 tagállamának egyikében rendeznek meg.

Nile Gardiner, a The Telegraph publicistája a témában írt véleményrovatában kifejti: az uniós vezetők hajlamosak elfeledkezni arról, hogy a sportesemények inkább szólnak az egyéni és a nemzeti teljesítményekről, mint egy egységes „európai állam” eszményéről.

Európa és az unió számára rendkívül sok pozitív, főleg gazdasági hozadéka van egy, az öreg kontinensen megrendezett olimpiának, azonban az semmiképpen sem állítható, hogy ez lenne az az esemény, amely teret ad az uniós összetartozás érzésének. Az EU tájékoztató füzet szerint mindenesetre 108 érmet szerezne az a csapat, amely egységesen képviselné az Európai Uniót.

D'Australie où elle comptait faire sa vie, Suzy Cagai, 25 ans, est revenue il y a un an dans son Soudan du Sud natal, devenu indépendant. Elle a lâché une vie confortable pour participer à la construction de son nouveau pays.
Son histoire est celle de nombreux compatriotes de son âge, qui n'ont connu que l'exil en raison de la longue guerre civile entre la rébellion du sud et l'armée de Khartoum.
Suzy est partie à deux ans avec sa mère, ses trois frères et sa soeur vers l'Ethiopie, puis le Kenya. Elle a 16 ans lorsque toute la famille s'installe à Perth, en Australie, où elle décroche un diplôme universitaire en relations publiques.
Elle n'était jamais revenue au Soudan du Sud avant juillet 2011, quelques jours après la proclamation de l'indépendance, pour ce qu'elle croit être une simple visite à son père malade.
"Je vivais une vie australienne normale. Je me voyais m'installer avec un compagnon, me marier, avoir des enfants, trouver un endroit où vivre et payer les traites", sourit-elle.
A Juba, "j'ai ressenti un sentiment d'appartenance, peut-être pour la première fois. C'était irrésistible", poursuit-elle. Auparavant "nous n'avions pas de pays. Nous étions tous exilés à travers le monde". Suzy dit s'être "attachée" à Juba où elle monte une société d'organisation d'évènements avec son amie et compatriote Nyidhal Dhol, 24 ans, sa voisine à Perth, revenue presque en même temps.
Elle ajoute connaître une centaine de jeunes Sud-Soudanais, de 18 ans à la trentaine, tous diplômés, rentrés dans un pays que, pour la plupart, ils n'ont jamais connu, afin de prendre part à son histoire naissante.
Parmi eux, Nyanuir Joseph Ayom, 30 ans, a passé sa vie à Londres. Elle était revenue au Soudan du Sud simplement pour assister aux célébrations de l'indépendance, le 9 juillet 2011.
"Pour la première fois, j'appartenais à un pays (...) je me sentais chez moi", raconte celle qui avait quitté le Sud du Soudan à un an. Le choix de rester à Juba "est un défi. Je prévoyais d'ouvrir une affaire là-bas (à Londres), c'est mieux de le faire ici", dit-elle.
Ajou Deng, 33 ans, est aussi rentré l'an dernier, à l'issue d'une carrière de basketteur professionnel en Europe. "C'est très important que les gens de l'extérieur reviennent ici. Ils sont diplômés et il est évident que le pays a besoin d'eux", estime ce diplômé d'une université américaine, désormais salarié d'une entreprise de construction.
"L'environnement est difficile. Mais on n'y pense pas négativement, on regarde ce qu'il y a à faire", explique Ajou, un temps pressenti pour l'équipe nationale britannique. Son frère cadet Luol Dueng, star de l'équipe américaine des Chicago Bulls, jouera sous les couleurs britanniques aux JO.
"C'est très différent de l'Occident. Il n'y a rien, mais il y a énormément d'opportunités. Vous voyez tout grandir", ajoute-t-il.
Choc culturel, infrastructures inexistantes, climat rude: les débuts sont parfois difficiles et les défis nombreux.
"le pire endroit pour tomber amoureux"
Nyanuir se souvient avoir pleuré en arrivant. "Il faisait trop chaud, les gens étaient mal polis, les routes mauvaises"... mais "je m'attendais à pire", rit-elle. Ce qui lui manque le plus? "le shopping et la vie sociale". Ses copines approuvent en riant. Le confort "nous manque parfois, mais on réalise qu'on peut vivre sans", assure néanmoins Suzy.
Achan D'Awol, 23 ans a suivi son père diplomate de par le monde, notamment en Norvège où elle a vécu six ans, avant de rentrer l'an dernier. Elle déplore qu'il faille ici "vivre selon les normes sociales locales, selon ce que les gens attendent de vous et non comme vous voulez être".
"Ce que je n'aime pas ici c'est que l'avis des femmes ne compte pas", renchérit Nyanuir, et "c'est le pire endroit pour tomber amoureux. Les hommes n'ont aucun respect pour les femmes". "Avec le temps cela va changer. Notre génération à la capacité de changer tout cela", assure Nyanuir.
Tous disent vouloir rester le plus longtemps possible, mais chacun sait qu'une vie de famille est difficile à Juba. "Sur l'avenir, je suis partagée à 50/50. Je veux rester ici. En tant que célibataire, ça ne me pose pas de problème", explique Cathy.
"Mais si j'ai des enfants, il me faudra y réfléchir à deux fois. Parce que je veux que mes enfants aient une bonne éducation et des soins médicaux". Deux choses introuvables à Juba à l'heure actuelle.


Le Parisien citant l' 

(Agence Ecofin) - Par la voix de son directeur général, Shaji Ravindra, la société Oyster a indiqué que les premiers résultats des recherches de pétrole et de gaz menées à Djibouti sont « très encourageants ». 
« Quatre mois après le début des travaux sur différents sites situés au nord et au sud du territoire djiboutiens, nous sommes venus remettre aujourd'hui au ministre les premiers résultats de cette première phase de recherches de pétrole et de gaz dans lesquels nous affirmons avec insistance des résultats très encourageants sur plusieurs sites », a déclaré M. Ravindra. 
Le ministre djiboutien de l’Energie et de l’Eau, Fouad Ahmed Aye a reçu le rapport des mains de Shaji Ravindra ce mercredi. 
La phase suivante des recherches consistera à une exploration en haute mer par des navires spécialisés.

Egy friss Eurobarometer kutatásból kiderül, hogy az uniós polgárok féltik a személyes adataikat, és nem bíznak az online fizetési műveletekben. Ez a fajta bizonytalanság nem tesz jót az uniós gazdaságnak, ugyanis gátolja a nemzeti és határon átnyúló online vásárlások elterjedését.

Az online vásárlások a teljes uniós kiskereskedelmi forgalomnak mintegy 3%-át teszik ki, azonban a fogyasztói bizalmatlanság miatt csak nagyon lassan növekszik ez az ágazat. A Bizottság adatai szerint, ha például a fogyasztók bátrabban választanák a határon átnyúló internetes szolgáltatások adta lehetőségeket, akár 204 milliárd eurós összeget is megtakaríthatnának. Továbbá az internetes gazdaság minden megszüntetett nem internetes állás helyett 2,6 új online állást hoz létre.

Az Eurobarometer-felmérés szerint az internethasználók rendkívül aggályosnak ítélik a kiberbiztonság helyzetét: a válaszadók 89 százaléka tartózkodik a személyes adatok interneten történő közlésétől, 74%-uk véleménye szerint pedig az elmúlt évben megnőtt az esélye annak, hogy számítástechnikai bűnözés áldozatává váljanak. A netezők 29 százaléka nem mer az interneten online banki műveletet végezni vagy vásárolni. Persze az internetezők sem védik megfelelően adataikat, a felmérés arra is rámutat, hogy 53 százalékuk egyetlen online jelszavát sem változtatta meg az elmúlt évek során.

Magyarországon az uniós átlaghoz képest valamelyest rosszabb a helyzet, a magyarok csak 22 százaléka vásárol a neten – az uniós átlag 53 százalék – valamint csak 19 százalékuk fizet az internet segítségével, az uniós 48 százalékkal szemben.

A Bizottság a fogyasztói bizalom megteremtése érdekében már több kampányt is indított, azonban az EU továbbra is nagy lemaradásban van az IKT-szektorban, az uniós polgárok nem tudják kihasználni az internet adta lehetőségeiket. Az internethasználók tájékozatlansága pedig oda vezetett, hogy 12 százalékuk volt már online csalás szenvedő alanya, míg 8 százalékuk személyazonosság-lopás áldozatául esett.

A válság időszakában az EU nem engedheti, hogy ez a jövedelmező ágazat ilyen hátrányba kerüljön az unión belül, ezért a Bizottság 2015-ig megduplázná az internetes vásárlások számát.  Ezt azonban nehéz lesz megvalósítania a fogyasztói bizalom javítása nélkül, amelyben már a tagállamok felelőssége is igen nagy.

Egy friss Eurobarometer kutatásból kiderül, hogy az uniós polgárok féltik a személyes adataikat, és nem bíznak az online fizetési műveletekben. Ez a fajta bizonytalanság nem tesz jót az uniós gazdaságnak, ugyanis gátolja a nemzeti és határon átnyúló online vásárlások elterjedését.

Az online vásárlások a teljes uniós kiskereskedelmi forgalomnak mintegy 3%-át teszik ki, azonban a fogyasztói bizalmatlanság miatt csak nagyon lassan növekszik ez az ágazat. A Bizottság adatai szerint, ha például a fogyasztók bátrabban választanák a határon átnyúló internetes szolgáltatások adta lehetőségeket, akár 204 milliárd eurós összeget is megtakaríthatnának. Továbbá az internetes gazdaság minden megszüntetett nem internetes állás helyett 2,6 új online állást hoz létre.

Az Eurobarometer-felmérés szerint az internethasználók rendkívül aggályosnak ítélik a kiberbiztonság helyzetét: a válaszadók 89 százaléka tartózkodik a személyes adatok interneten történő közlésétől, 74%-uk véleménye szerint pedig az elmúlt évben megnőtt az esélye annak, hogy számítástechnikai bűnözés áldozatává váljanak. A netezők 29 százaléka nem mer az interneten online banki műveletet végezni vagy vásárolni. Persze az internetezők sem védik megfelelően adataikat, a felmérés arra is rámutat, hogy 53 százalékuk egyetlen online jelszavát sem változtatta meg az elmúlt évek során.

Magyarországon az uniós átlaghoz képest valamelyest rosszabb a helyzet, a magyarok csak 22 százaléka vásárol a neten – az uniós átlag 53 százalék – valamint csak 19 százalékuk fizet az internet segítségével, az uniós 48 százalékkal szemben.

A Bizottság a fogyasztói bizalom megteremtése érdekében már több kampányt is indított, azonban az EU továbbra is nagy lemaradásban van az IKT-szektorban, az uniós polgárok nem tudják kihasználni az internet adta lehetőségeiket. Az internethasználók tájékozatlansága pedig oda vezetett, hogy 12 százalékuk volt már online csalás szenvedő alanya, míg 8 százalékuk személyazonosság-lopás áldozatául esett.

A válság időszakában az EU nem engedheti, hogy ez a jövedelmező ágazat ilyen hátrányba kerüljön az unión belül, ezért a Bizottság 2015-ig megduplázná az internetes vásárlások számát.  Ezt azonban nehéz lesz megvalósítania a fogyasztói bizalom javítása nélkül, amelyben már a tagállamok felelőssége is igen nagy.

Az Európai Bizottság 2012. július 11-én tette közzé a felülvizsgált MFF-javaslatát, amely egyrészt a tavaszi gazdasági előrejelzések (spring forecast) mentén aktualizált számokat tartalmazza, másrészt a horvát bővítéssel járó kiigazítást. A már 28 tagállamra vonatkozó MFF főösszege 2011-es áron 1033 milliárd euró az MFF-en kívüli tételek nélkül (a 2011 júniusában megjelent, még csak 27 tagállamra vonatkozó javaslat főösszege 1025 milliárd euró volt). A kohéziós politikára szánt források 2 milliárd euróval növekednének, de figyelembe véve, hogy Horvátország támogatásai 8,7 milliárd eurót tesznek ki, ez azt jelenti, hogy a többi tagállam várható allokációja körülbelül 5 milliárd euróval csökkenne. A közös agrárpolitikára szánt összegen belül átrendeződés nem történt, csak a horvát csatlakozás költségével megnövelt számokat kaptunk.
A Bizottság frissítette a tagállamok reál GDP-jére vonatkozó átlagos évi növekedési előrejelzését is. Mint arról már írtunk, a reál GDP-előrejelzés kérdéskörében komoly vitában állunk a Bizottsággal, hiszen az eddig is jóval alábecsülte a magyar növekedés várható ütemét. A felülvizsgálat eredményeképp sajnos ez a helyzet tovább romlott (a 2011-es várakozásokhoz képest majdnem felére csökkent a magyar adat), hazánk a legkisebb átlagos növekedéssel számolhat a következő hét évben a tagállamok közül (utánunk Németország és Olaszország következik). A Bizottság szerint az elkövetkező hét évben a görög (!!!), a román és a lengyel gazdaság is a magyarnál több mint háromszor nagyobb növekedésre lesz képes, ami azért finoman szólva is érdekes megállapítás…
Sajnos ez az előrejelzés nagyban meghatározza a kohéziós borítékunk nagyságát, ezért a támogatási felső korláttal együtt továbbra is komoly veszteségeink vannak a mostani költségvetési időszakhoz viszonyítva. Az eddig ebben a kérdésben szövetségeseinknek számító balti országok előrejelzései javultak, így elmondhatjuk, hogy most már teljesen egyedül maradtunk a problémánkkal. Ez a fejlemény a megoldás szempontjából akár kedvezőbb is lehet, hiszen így már csak egy ország specifikus problémájára kell egyedi megoldást találni, amire azért már nem egy esetben volt példa az európai integráció történetében.
(Modok Benő)

A Vidékfejlesztési Minisztérium (VM) és a Külügyminisztérium közös szervezésében 2012. július 3-án nagy érdeklődés mellett került megrendezésre az MFF vitájáról szóló társadalmi egyeztetés soron következő konferenciája. A VM Darányi Ignác termében tartott konferencián 200 meghívott vett részt.

Az EU első közös politikáját jelentő és idén 50 éves fennállását ünneplő közös agrárpolitika (KAP) keretei 2013-ig adottak. Az Európai Bizottság 2011. október 12-én nyilvánosságra hozta a 2013 utáni KAP-ra vonatkozó, hét rendelet tervezetből álló javaslatcsomagját. A reform kiemelt célja, hogy növelje az európai mezőgazdaság versenyképességét, fenntarthatóságát, egészséges és jó minőségű élelmiszereket biztosítson az európai fogyasztóknak, óvja a környezetet és fejlessze a vidéki területeket.

A tanácskozás első blokkjában Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter, Győri Enikő EU-ügyekért felelős államtitkár, Czerván György agrárgazdaságért felelős államtitkár, illetve V. Német Zsolt, vidékfejlesztésért felelős államtitkár tartott előadást. Dacian Cioloş mezőgazdasági és vidékfejlesztési biztos levélben üdvözölte a konferencia résztvevőit.

A második blokkban a KAP-reformmal kapcsolatos nézőpontok kerültek bemutatásra az Országgyűlés Európai ügyek- és Mezőgazdasági bizottsága, valamint a Lehet Más a Politika (LMP) és az Európai Parlament szemszögéből.

A konferencia harmadik részében a VM, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal, az Agrárgazdasági Kutató Intézet, a Magyar Agrárkamara, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége, illetve a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége képviselői fejthették ki álláspontjukat a javaslat lényegi elemeivel kapcsolatban.

A konferencián elhangzott előadások, prezentációk letölthetők az eu.kormany.hu oldalán: http://eu.kormany.hu/a-novekedest-szolgalja-a-kozos-agrarpolitika.

(a szerző  Szentmáry Tamás, a Külügyminisztérium EU Ágazati Politikák  Főosztálya munkatársa)

America Class Amphibious Assault Ship

Swedish Volvo N10 Heavy Utility Truck

Üzbegisztán felfüggesztette részvételét a volt szovjet köztársaságok biztonsági szervezetében, az orosz dominanciájú Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetében (ODKB).

Üzbegisztán azért döntött így, mert nem ért egyet a szervezet Afganisztánnal kapcsolatos stratégiai terveivel, emellett nem felelnek meg érdekeinek azok a tervek sem, amelyek a tagállamok közötti katonai együttműködés erősítését célozzák. Üzbegisztán a kétoldalú együttműködést tartja célravezetőnek Afganisztán esetében.

A taskenti vezetés egy héttel ezelőtt küldte el az ODKB-nak a tagság felfüggesztéséről szóló jegyzéket, a hírt az ODKB titkársága megerősítette, de nem kommentálta az üzbég lépést.

Üzbegisztán egyszer már tett hasonló lépést: 1999-ben ugyancsak felfüggesztette tagságát, majd 2006-ben visszatért a szervezetbe, ami jól tükrözi Iszlam Karimov elnök gyakran kiszámíthatatlan döntéseit. A 74 éves Karimov az utóbbi két évtizedben Oroszország és a Nyugat között manőverezett, időről időre megváltoztatva lojalitását.

Vagyim Kozjulin, a PIR-Centr nevű moszkvai kutatóintézet szakértője valószínűnek tartja, hogy Üzbegisztán megállapodott az Egyesült Államokkal és ismét amerikai katonai támaszpontot létesítenek a területén, amit az ODKB tagjaként egyeztetnie kellett volna szövetségeseivel. A támaszpontért cserébe az Egyesült Államok feltehetően pénzügyi és katonai támogatást nyújt Üzbegisztánnak, valamiféle biztonsági garanciákat nyújt, s szemet huny az emberi jogok megsértései felett.

Nemzetközi emberi jogi csoportok a világ legkorruptabb és legelnyomóbb országok között tartják számon Üzbegisztánt, amelynek vezetője vaskézzel irányítja az ásványkincsekben gazdag, 27 milliós közép-ázsiai államot. Taskent kapcsolatai gyakran feszültek a szomszédos országokkal határ- és vízmegosztási viták miatt.

Az 1992-ben létrehozott ODKB-nak Oroszország mellett Örményország, Belarusz, Kazahsztán, Kirgizisztán és Tadzsikisztán is tagja.

 

A gazdasági válság kirobbanása óta a hitelminősítők a nehéz helyzetben lévő országok mumusává váltak. Hétről hétre kerülnek országok bóvli kategóriába, miközben az unió minden erejével a gazdaság beindítására törekszik, azonban a rossz besorolások mellett egyre nehezebb talpon maradni.  A küzdelem bár heroikus, sziszifuszi is.

A nagy hitelminősítők, mint a Fitch Ratings, a Moody’s, vagy a Standard & Poor's az évek során egyre több támadást kaptak és kapnak azért, mert abban az esetben is leminősítenek egy-egy országot, amikor az éppen megszorításokat hajt végre.

A minősítők fent idézett nagy hármasát a válság óta érik kritikák, többek között azért, mert a krízis kirobbanása előtt még kiváló minősítést adtak az amerikai jelzálogpiaci válságot előidéző cégeknek, valamint azért is, mert az unió több válságban lévő országának „megnehezítik” azzal a helyzetét, hogy a stabilitására irányuló intézkedések ellenére is többször tovább rontják azok szuverén adós besorolását. A legnegatívabb nézetek szerint a nagy hitelminősítők irányítják a világ gazdaságát, hiszen döntéseikkel jelentősen meghatározzák egy-egy régió helyzetét.

Az EU intézményei évek óta próbálnak megoldást találni a problémára több-kevesebb sikerrel, mivel arra a Bizottság is igen korán ráeszmélt, hogy a hitelminősítők tevékenységükkel hozzájárultak a pénzügyi válság kialakulásához.

Korábban több „mentőötlet” is felmerült: egyes elképzelések szerint az európai hitelminősítők felügyeletét ellátó Európai Értékpapír-piaci Hatóság kezdeményezhette volna azon európai országok hitelminősítésének felfüggesztését, amelyek nemzetközi támogatásban részesülnek, illetve azokét, amelyek osztályozása növelné a piaci bizonytalanságot. Sokáig szerepelt a felvetések között egy uniós, konkurens hitelminősítő intézet létrehozása is, azonban ez az ötlet sem öltött hivatalos bizottsági javaslati formát. Az uniós jogalkotás eddig még falakba ütközött, ráadásul a legnagyobb hitelminősítők székhelyei nem az unió területén vannak: a gépezet így tehetetlen.

Az uniós intézmények azonban nem adják fel a küzdelmet. Az EP előtt heverő újabb jelentés szerint meg kellene határozni annak a menetrendjét is, hogy mikor hozzák nyilvánosságra az országok adósságbesorolását. A gazdasági szakbizottság olyan intézkedéseket sürget, amelyek csökkentenék a három nagy hitelminősítőtől való függést, és korlátoznák azt a hatást, amellyel a hitelminősítők egy-egy döntése befolyásolja a hitelhez jutás feltételeit.

Az unió lépéskényszerben van a hitelminősítőkkel szemben, mivel egyre több ország sodródik válságba, részben az egyre rosszabb minősítéseknek is köszönhetően.

A gazdasági válság kirobbanása óta a hitelminősítők a nehéz helyzetben lévő országok mumusává váltak. Hétről hétre kerülnek országok bóvli kategóriába, miközben az unió minden erejével a gazdaság beindítására törekszik, azonban a rossz besorolások mellett egyre nehezebb talpon maradni.  A küzdelem bár heroikus, sziszifuszi is.

A nagy hitelminősítők, mint a Fitch Ratings, a Moody’s, vagy a Standard & Poor's az évek során egyre több támadást kaptak és kapnak azért, mert abban az esetben is leminősítenek egy-egy országot, amikor az éppen megszorításokat hajt végre.

A minősítők fent idézett nagy hármasát a válság óta érik kritikák, többek között azért, mert a krízis kirobbanása előtt még kiváló minősítést adtak az amerikai jelzálogpiaci válságot előidéző cégeknek, valamint azért is, mert az unió több válságban lévő országának „megnehezítik” azzal a helyzetét, hogy a stabilitására irányuló intézkedések ellenére is többször tovább rontják azok szuverén adós besorolását. A legnegatívabb nézetek szerint a nagy hitelminősítők irányítják a világ gazdaságát, hiszen döntéseikkel jelentősen meghatározzák egy-egy régió helyzetét.

Az EU intézményei évek óta próbálnak megoldást találni a problémára több-kevesebb sikerrel, mivel arra a Bizottság is igen korán ráeszmélt, hogy a hitelminősítők tevékenységükkel hozzájárultak a pénzügyi válság kialakulásához.

Korábban több „mentőötlet” is felmerült: egyes elképzelések szerint az európai hitelminősítők felügyeletét ellátó Európai Értékpapír-piaci Hatóság kezdeményezhette volna azon európai országok hitelminősítésének felfüggesztését, amelyek nemzetközi támogatásban részesülnek, illetve azokét, amelyek osztályozása növelné a piaci bizonytalanságot. Sokáig szerepelt a felvetések között egy uniós, konkurens hitelminősítő intézet létrehozása is, azonban ez az ötlet sem öltött hivatalos bizottsági javaslati formát. Az uniós jogalkotás eddig még falakba ütközött, ráadásul a legnagyobb hitelminősítők székhelyei nem az unió területén vannak: a gépezet így tehetetlen.

Az uniós intézmények azonban nem adják fel a küzdelmet. Az EP előtt heverő újabb jelentés szerint meg kellene határozni annak a menetrendjét is, hogy mikor hozzák nyilvánosságra az országok adósságbesorolását. A gazdasági szakbizottság olyan intézkedéseket sürget, amelyek csökkentenék a három nagy hitelminősítőtől való függést, és korlátoznák azt a hatást, amellyel a hitelminősítők egy-egy döntése befolyásolja a hitelhez jutás feltételeit.

Az unió lépéskényszerben van a hitelminősítőkkel szemben, mivel egyre több ország sodródik válságba, részben az egyre rosszabb minősítéseknek is köszönhetően.

British Pinzgauer 2 Light Utility Vehicle

Alain De Neve, André Dumoulin, Joseph Henrotin et Wally Struys participeront aux auditions de la Chambre des représentants belges sur la collaboration militaire dans les cadres Benelux et européen, y compris le concept de pooling and sharing, les 27 juin et 4 juillet 2012.