Kárpátalja.ma (Ukrajna/Kárpátalja)

Az elmúlt évben nem csupán súlyosbodott a keresztényüldözés mértéke, de a világ egyre több részéről érkeztek jelentések új, aggasztó sérelmekről – derült ki a nemrég nyilvánosságra hozott Open Doors USA amerikai szervezet jelentéséből, melyből kiderült, hogy a jelenség már szinte az összes kontinensen megjelent.

“A modern kor egyik legborzasztóbb üldözése folyik, megdöbbentő, hogy Open Doors 2016-os jelentésének ilyen mértékű növekedésről kell beszámolnia” – mondta a Fox Newsnak David Curry, a szervezet elnöke. A vezető elmondta, hogy az üldözés mértéke egyre súlyosabb, már szinte az összes kontinensen megjelent. Emlékeztetett, hogy Mexikóban nemrég 23 keresztényt gyilkoltak meg vallásuk miatt.

A csoport közelmúltban megjelent kiadásában a keresztények iránt tanúsított bánásmódjuk szerint rangsorolták az országokat. Az Open Doors arra hívta fel a figyelmet, hogy aggasztó mértékben nő a keresztényüldözésnek tekintett incidensek száma, és a helyzet egyre csak romlik.

Egy év alatt 90 ezer áldozat

A jelentés a CESNUR (Center for Studies on New Religions) aggasztó tanulmányát követi, melyből kiderült, hogy 2016-ban 90 ezer keresztényt öltek meg hitük miatt. További 600 millió keresztényt megfélemlítéssel tántorítottak el vallásuk gyakorlásától, testi sértéssel vagy halálos fenyegetésekkel.

Ezek a számok nem érik el az általunk ismert számokat – hívta fel a figyelmet Robert Nicholson, a Philos Project közel-keleti keresztények érdekképviseleti csoport vezetője. Nicholson szerint sok helyen a kereszténység felvállalása a legveszélyesebb dolog, ezek az emberek tehetetlenek, és védelemre szorulnak.

Az első tíz ország listáját Észak-Korea vezeti, de Szomáliában, Afganisztánban, Pakisztánban, Szudánban, Szíriában, Irakban, Iránban, Jemenben és Eritreában is a rendkívül veszélyes kereszténynek lenni.

Több mint 200 millióan vannak veszélyben

Az Open Doors jelentése szerint összesen 215 millió olyan keresztény él, akik az üldözés valamilyen típusával szembesülnek, de azt is kiemelik, hogy a becsült számok valószínűleg magasabbak a publikált értékeknél. A jelentést valószínűleg számos bírálat éri majd a magas számokért, de a szervezet elnöke szerint félreértelmezik az adatokat.

“A mi jelentésük konzervatívnak nevezhető, mivel csak azokat a bejelentett incidenseket tartalmazza, amiket ellenőrizni tudtunk” – mondta Curry a Foxnak, de bevallotta, hogy épp ezért valószínűleg több ezer “eseményt” nem tudtak rögzíteni, hiszen az emberek sokszor a családtagjaikkal sem osztják meg az elszenvedett sérelmeket.

Szijjártó Péter szerint a magyar gazdaság és a magyar vállalatok érdeke, hogy minél hamarabb feloldják a szankciókat Oroszországgal szemben.

A külgazdasági és külügyminiszter az M1 aktuális csatorna csütörtök esti műsorában felidézte, két évvel ezelőtt, a szankciós időszak kezdetén úgy állapodtak meg a moszkvai vezetéssel, hogy magyar élelmiszeripari beruházásokat hajtanak végre Oroszországban, ennek keretében öt gyár épült vagy épül. Ha a “szankciós rezsim” véget ér, akkor a magyar élelmiszeripari alapanyagok, termékek könnyebben tudnak majd az orosz piacra jutni – fejtette ki Szijjártó Péter.

Hangsúlyozta: reméli, hogy minél hamarabb véget ér a szankciós időszak, mert az intézkedés gazdasági és politikai szempontból is megbukott, és túl sok kárt okozott a gazdaságnak. Jelezte: a magyar gazdaság 2013-hoz képest 6,5 milliárd dollárral (1859 milliárd forint) kevesebb értékű árut tudott exportálni a térségbe. Ez magyar vállalatok veszteségéből jön össze – mondta.

Szijjártó Péter a paksi atomerőmű-bővítésről azt mondta, hogy már csak a versenyjogi kérdést kell az unióval megvitatni, és semmilyen okot nem lát, amely miatt ne adná ki a közösség az engedélyt. Úgy fogalmazott, “nem korrekt” az unió részéről a késlekedés ebben az ügyben.

A tárcavezető azt is elmondta, hogy a paksi bővítés a legnagyobb gazdaságfejlesztési program, amely tízezer új munkahelyet hoz létre és Magyarország energiabiztonságát, az energia árának tartósan csökkenő szintjét szavatolja.

Szijjártó Péter a vízügyi cégek együttműködésével kapcsolatban azt mondta, a vízügyi klaszterben köztulajdonú és magáncégek is vannak, a Fővárosi Vízművek már meg is vetette a lábát az orosz piacon, közös konzorciumot alakítottak a cseljabinszki vízművel. Most a többi vízipari cég előtt is megnyílhat a lehetőség – tette hozzá.

Az ukrán helyzettel kapcsolatban elmondta, Magyarország, mint Ukrajna szomszédja, stabil és erős Ukrajnában érdekelt, de a minszki megállapodás betartásában nem tudtak előre lépni. A szankciós politika helyett másra van szükség, de ehhez Szijjártó Péter szerint az uniós állam- és kormányfők szintjén meg kellene vitatni a szankciók hatásait. Hangsúlyozta: antidemokratikusnak és elfogadhatatlannak tartják, hogy a szankciók jövőjéről “fű alatt” döntöttek az unióban.

Idén is meghirdeti március 15-i diákutaztatási programját a Rákóczi Szövetség magyarországi középiskolások számára, azzal a céllal, hogy a diákok a Kárpát-medence valamely határon túli településére utazzanak és ottani magyar társaikkal közösen ünnepeljenek.

Az MTI-hez eljuttatott közlemény szerint a program célja, hogy minél több közvetlen kapcsolat alakuljon ki az utazások alkalmával a magyarországi és a határon túli magyar diákok, tanárok, illetve iskolák között.
A programot idén is pályázati formában hirdette meg a szövetség, arra bármely magyarországi középiskola jelentkezhet február 27-ig elektronikus úton, a www.rakocziszovetseg.hu oldalon.
A pályázat feltétele, hogy egy határon túli település magyar középiskolájához látogasson el az utazó iskola csoportja és közösen ünnepeljenek március 15-én. Iskolánként egy autóbusznyi diák utazhat a pályázat keretében, amelyhez a Rákóczi Szövetség – az utazásban részt vevő diákok számától függően – akár 200 ezer forint támogatást ajánl fel a sikeres pályázóknak, illetve igény szerint segít a fogadó iskola közvetítésében.
A Rákóczi Szövetség 1994 óta utaztat középiskolásokat március 15-e alkalmából. Diákutaztatási programjaiknak mára részét képezi a június 4-i nemzeti összetartozás napjához, illetve az október 23-i nemzeti ünnephez kapcsolódó program, amikor külhoni középiskolák is utazhatnak a Kárpát-medencében.
A múlt évben 361 Kárpát-medencei középiskola mintegy 13 ezer diákja kapcsolódott be a szövetség diákutaztatási programjaiba – írták.

Nagy közfelháborodást váltott ki a beregszásziak és a járásban élők körében, hogy a tervek szerint a Beregszászi és a Nagyszőlősi járások egyetlen kórházkörzetet alkotnának Nagyszőlős központtal. Amennyiben ez bekövetkezik, úgy Beregszászban csak az orvosi rendelő, valamint a járóbeteg-ellátás működne, minden egyéb esetben a szomszédos városba kellene utazni a beteg vagy sérült lakosoknak.

Beregszászi polgárok egy csoportja úgy döntött, kezükbe veszik az ügyet, ezért február 2-án aláírásgyűjtésbe kezdtek a beregszászi kórház megmaradásáért. A civilek a város polgármesteréhez, Babják Zoltánhoz fordultak, aki támogatta a kezdeményezést.

Darcsi Karolina képviselő asszony és a képviselői testület beadvánnyal fordult a Miniszteri Kabinethez és az egészségügyi tárcához, melyben kérik, hogy Beregszász központtal alakítsák ki a kórházi kerületet.

A hivatalos ügyintézés után meghirdették a lakosság körében az aláírásgyűjtés lehetőségét: aki szeretné, kézjegyével támogathatja a Beregszászi Járási Kórház helyben maradását.

A város és a járás lakói nem maradtak közömbösek. A gyűjtés híre rohamosan terjed az interneten és a lakosok körében egyaránt, így már az első napon több százan támogatták a kezdeményezést.

Aki úgy érzi, szívesen tenne ezért a közös és fontos ügyért, az február 5-ig a következő pontokon tudja aláírni az indítványt:

Beregszászi Járási Könyvtár (a Príma üzlet mellett, Hősök tere 7.) – február 3-án, pénteken 08:00-tól 16:00 óráig,
Fornetti kávézó, II. emelet (galéria) – február 4–5. (szombaton és vasárnap) 08:00-tól 13:00 óráig.

Kárpátalja.ma

A Lengyel Filmművészek Szövetségének (SFP) filmkritikusi szakosztálya a legjobb külföldi film kategóriában az Arany Filmszalagok elnevezésű elismerés különdíját ítélték oda Nemes Jeles László Saul fia című alkotásának – közölte az MTI-vel csütörtökön Barbara Hollender lengyel filmkritikus.

Hollender, a SFP kritikai részlegének elnöke, a filmítészeket tömörítő nemzetközi szervezet, a FIPRESCI alelnöke “rendkívül megrázó filmnek, az emlékezetért való kiáltásnak, nagy intő jelnek” nevezte Nemes Jeles László alkotását.

A koncentrációs táborról filmet készítve a rendező “az erkölcsre kérdez rá erkölcstelen idők közepette, kérdéseket tesz fel az emberektől elforduló Istenről, az emberiesség lényegéről” – fogalmazott a publicista.

Erdély Mátyás kamerája “azt rögzíti, ami a felvételeken egyébként nem látható: a félelmet, a megaláztatást, a kétségbeesést, a fájdalmat, és – ami talán a legfontosabb – a méltóság megőrzésére tett próbálkozást” – hangsúlyozta Hollender.

Az 1985-ben alapított Arany Filmszalagok különdíjával az SFP filmkritikusai a legjobb külföldi film kategóriában tüntették ki a magyar alkotást. Ebben a kategóriában a fődíjat Jim Jarmusch Paterson című alkotása érdemelte ki. A Saul fia mellett Charlie Kaufman Anomalisa című animációs filmjét is különdíjban részesítették.

A lengyel alkotások kategóriájában a fődíjat két film, Jan P. Matuszynski Ostatnia rodzina (Az utolsó család), valamint Wojtek Smarzowski Wolyn (Volhínia) című filmje nyerte el. Mindkét művet a legutóbbi, 41. Gdyniai Filmfesztiválon is díjazták. Az Oscar-díjas magyar film alkotói nevében az Arany Filmszalagok különdíját a hétfői varsói gálaesten a Saul fia lengyelországi forgalmazója, a Gutek Film képviselője veszi majd át.

John McCain amerikai szenátor levélben szólította fel Donald Trump elnököt Ukrajna támogatására a szerinte várhatóan egyre gyakoribbá váló orosz támadások ellenében.

A szenátus fegyveres erőkkel foglalkozó bizottságának vezetője a közelmúltbeli orosz támadásokra és a szerinte “a jövőben bekövetkező Ukrajna elleni orosz agresszióra” hivatkozott, és arra sürgette az elnököt, hogy – a 2017-es pénzügyi évre biztosított felhatalmazással élve – gondoskodjon védelmi segítségről Ukrajnának, hogy “megvédhesse területét” Oroszország és a szeparatisták további határsértéseitől.

McCain később röviden a CNN hírtelevíziónak is nyilatkozott ugyanerről.

Januárban az arizonai szenátor Ukrajnában járt, Lindsey Graham dél-karolinai szenátorral együtt, s akkor ismét Oroszország elleni szigorú szankciókra szólított fel.

Csütörtökön az amerikai pénzügyminisztérium bejelentette: lehetővé teszi, hogy amerikai cégek egyes tranzakciókat lebonyolíthassanak az orosz szövetségi biztonsági szolgálattal (FSzB), annak ellenére, hogy Barack Obama volt elnök szankciókat is foganatosított Moszkva ellen az amerikai elnökválasztási kampányba beavatkozó feltételezett hackertámadásai miatt.

Vlagyimir Putyin orosz elnök csütörtökön Budapesten megismételte azt az orosz álláspontot, amely szerint az ukrán vezetés a felelős a kelet-ukrajnai konfliktus elmúlt napokban bekövetkezett kiéleződéséért. Putyin azzal vádolta a kijevi vezetést, hogy nem hajlandó betartani a konfliktus rendezéséről kötött minszki megállapodást, és úgy akar a nyugati országoktól újabb pénzügyi támogatást szerezni, hogy agresszió áldozataként tünteti fel magát.

Európában Magyarország fontos és megbízható partnere Oroszországnak – jelentette ki Vlagyimir Putyin orosz elnök az Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel tartott közös budapesti sajtóértekezleten csütörtökön.

Putyin elmondta, hogy a “tartalmas és eredményes” tárgyalásokon a gazdasági együttműködés fenntartásának és kiszélesítésének kérdései álltak középpontban. Emlékeztetett arra, hogy az utóbbi három évben felére csökkent a kétoldalú kereskedelmi forgalom értéke, és visszaestek a beruházások is. Ez kedvezőtlen mindkét országnak, így áttekintették a kereskedelem és a befektetések aktivizálásának konkrét terveit.

Ennek jegyében a két ország erősíti az együttműködést az energetikai szektorban. Oroszország nagy jelentőséget tanúsít a paksi atomerőmű bővítésének. A két új reaktor megépítése 12 milliárd eurós beruházást jelent, ami tízezer új munkahelyet teremt Magyarországon – mutatott rá Putyin.

A kőolaj- és földgázipari együttműködést illetően kiemelte, hogy a Magyarországon felhasznált szénhidrogének jelentős része Oroszországból származik, és Magyarország megbízható tranzitországa a Nyugat-Európába irányuló orosz energiahordozóknak. A Mol magyar olajipari vállalat sikeresen részt vesz nyugat-szibériai kőolajlelőhelyek feltárásában és működtetésében, és arra készül, hogy növelje a kitermelést, amelynek szintje jelenleg évente 590 ezer tonna.

Az orosz elnök elmondta, hogy megállapodtak az ipari együttműködés fokozásáról a a technológia-intenzív ágazatokban. Az eredményeket sorolva megemlítette, hogy Oroszországban újítják fel a budapesti metrószerelvényeket, orosz és magyar vállalatok közösen indultak vasúti vagonok kiírására kiírt tenderen harmadik országban, magyar vállalkozások aktívan működnek Oroszország gyógyszeriparában és agráripari szektorában. A 19 magyarországi megye több mint 50 oroszországi közigazgatási egységgel alakított ki közvetlen együttműködést, amit támogat az orosz vezetés.

Putyin méltatta a kulturális, tudományos és oktatási téren kialakult együttműködést is, megjegyezve, hogy élénkül az orosz nyelv iránti érdeklődés Magyarországon.

A budapesti tanácskozáson szó esett európai és globális kérdésekről is. Az orosz elnök részletesen ismertette Moszkva álláspontját a kelet-ukrajnai eseményekkel és a közel-keleti helyzettel kapcsolatban. Putyin elmondása szerint a magyar miniszterelnökkel egyetérttek abban, hogy erősíteni kell az együttműködést, egyesíteni kell az erőfeszítéseket a nemzetközi terrorizmus elleni harcban.

“Egyetértettünk abban, hogy egyesíteni kell erőfeszítéseinket” – jelentette ki az orosz elnök, és egyúttal reményét fejezte ki, hogy a közel-keleti térség problémáinak megoldása hozzá fog járulni az európai migrációs válság enyhüléséhez.

Az ukrán helyzetet firtató kérdésre válaszolva Vlagyimir Putyin az ukrán vezetést tette felelőssé a kelet-ukrajnai konfliktus kiéleződéséért. Azzal vádolta a kijevi vezetést, hogy nem hajlandó betartani a minszki megállapodást, és ő provokálta ki a válság mostani kiéleződését, aminek több oka is van. Putyin az okok között elsőként említette, hogy az ukrán vezetésnek pénzre van szüksége. Ezt a pénzt a nyugati országoktól igyekszik beszerezni, és ezért egy állítólagos agresszió áldozatként igyekszik feltüntetni magát.

Putyin hangsúlyozta azt is, hogy nézete szerint az ukrán gazdaság-, illetve szociális politika csődöt mondott. Ezért igyekszik elhallgattatni az egyre inkább teret nyerő ellenzéket, és erre ürügy a konfliktus kiélezése.

Az orosz elnök úgy vélte, hogy az ukrán vezetésnek nem áll érdekében a minszki megállapodásban foglaltak megvalósítása. Ezért keresi az ürügyet arra, hogy felmondhassa a megállapodást – fogalmazott Vlagyimir Putyin, aki szerint mindez hozzájárult a konfliktus fellángolásához.

Putyin kijelentette: arra számítanak, hogy a racionálisan gondolkozó erők Ukrajnában, illetve a világ más országaiban nem fogják hagyni, hogy ez a helyzet tovább éleződjön, éppen ellenkezőleg, rákényszerítik az ukrán vezetést a minszki megállapodás végrehajtására.

A gázszállítás kérdéséről szólva Putyin kijelentette, hogy Magyarország megbízható, fizetőképes, stabil partner, és az orosz földgáz “mindig 100 százalékosan és megbízhatóan” meg fog érkezni a magyar piacra. Rámutatott, hogy Magyarországra érkezhet földgáz az Északi Áramlat és a Török Áramlat gázvezetéken keresztül is, és nem kizárt az ukrán útvonal sem. Leszögezte, hogy Moszkva nem tűzött ki politikai célt arra vonatkozóan, hogy az orosz gáz ne Ukrajnán keresztül érkezzen, erre van lehetőség, ha ez az útvonal gazdaságilag kifizetődő és megbízható.

“Mi is érdekeltek vagyunk az együttműködésben. Keresni fogjuk a módját annak, hogy a gázszállítások megvalósuljanak. Szeretnénk politikamentessé tenni ezeket a kérdéseket, amelyek tisztán gazdasági jellegűek. Hangsúlyozom, hogy semmilyen irány nincs kizárva, Bulgária sem, amely engedett az Európai Bizottság nyomásának, de ha meggondolja magát, újra tárgyalhatunk az ügyről. De biztosítékokat szeretnénk arra nézve, hogy az orosz vállalatok nem fognak veszteségeket szenvedni nem megfontolt döntések miatt” – hangsúlyozta az orosz elnök.

Közel négy hrivnya a különbség a kenyér árában az ország keleti és nyugati része között – írja összeállításában a mukachevo.net.

Míg Kárpátalján egy fehér kenyérért átlagosan 12,30 hrivnyát kérnek el, Harkiv megyében például csak 8,70-et.
A 21 kanal kárpátaljai tévécsatorna beszámolója szerint az elmúlt hónapokban 50 kopijkával drágult a kenyér megyénkben, holott a tavalyi gabonatermés nem maradt el az azt megelőző évitől.

A szakértők a kenyér árának emelkedését a villanyáram drágulásával és a magasabb szállítási költségekkel magyarázzák. Érezteti hatását a határ közelsége, valamint az is, hogy megszűnt a „szociális” termékek árának állami szabályozása – teszik hozzá.

Ugyanakkor a kereskedők szerint nem vásárolunk kevesebb kenyeret, mint korábban. Sok fajtából viszont csak egy fél veknit vásárolnak az emberek.

Érzékelhetően nőtt az elmúlt hónapban a tejtermékek, a tojás, a gyümölcs és a zöldség ára is. Viszont a liszt és a hús ára egyelőre gyakorlatilag változatlan.

Kátainé Szil-Vay Ingrid zongoraművész, tanár, költő, műfordító Ungváron született, ma Szentendrén él férjével, a Munkácsy-díjas Kátai Mihály festőművésszel a Pismány hegyen.

– Sokoldalú művész vagy, de úgy tudom, először a zene, az ének hatott rád igazán. Arra kérlek, mesélj nekem a kezdetekről, a gyerekkorról, hogyan kerültél kapcsolatba Euterpével, majd Erátóval?
– Legkorábbi gyermekkori élményem, hogy mennyire lenyűgözött az emberi énekhang (minden hangszer ezt hivatott utánozni). Óvodás koromban szokatlanul mélycsengésű alt hangom volt, és az orosz óvodában a Szovjetunió minden népének nyelvén énekeltem, anélkül persze, hogy értettem volna, miről is dalolok. Áldott emlékű kolléganőm, az Ungvári Zenei Szakközépiskola énektanára, Hrabár-Bachorszky Györgyi néni, akinek fiával óvodatársak voltunk, meg volt győződve róla, hogy belőlem énekes lesz. Aztán, amikor hatévesen édesanyám választás elé állított, a rajz és a zongora közül az utóbbit választottam. Ennek oka az volt, hogy dédanyám szecessziós faragású bécsi zongorája ott állt az ebédlőnkben, szigorú nagymamám szerint, aki szépen tudott rajta zenélni, „csakúgy” nem volt szabad kinyitni. Aztán a sors egy csodálatos emberrel hozott össze, Scsoka-Tomcsányi Gabriellával, aki az első zongoratanárom lett. Az ő szeretetteli, derűs, nemes egyénisége a fő oka zenei pályára lépésemnek. Mai napig szívbéli barátság a miénk.
Örök hálával tartozom édesanyámnak, dr. Szulincsák Margitnak azért, hogy bár nem értette muzsika iránti vonzalmamat, mégis támogatott mindenben. Ő még úgy próbálta gyermekkorában elbliccelni a kötelező zongoraórákat, hogy az akkor már nagyothalló, valaha híres zongoraművész-tanár, Lengyel Zsiga bácsi ajtaján szándékosan csöndesen kopogtatott.
De az előzményekhez sorolhatom szépapámat, geszterédi Szilvay Antalt, aki a fáma szerint azért lett görög katolikus pap, mert az apja elkártyázta a családi vagyont, így a továbbtanulásra más lehetőség nem adatott. Nos, ő úgy tartotta, hogy aki élete folyamán legalább egy hangszeren nem tanul meg játszani, hiába élt. Fuvolázott, hegedült, Ovidiust és Vergiliust szavalt.

– Az iskoláid elvégzését követően zenetanárként kezdtél el dolgozni Ungváron, milyen volt a Szovjetunióban nemzeti kisebbségiként élni?
– Nagyszüleimnek hálás vagyok azért, mert sokat és tárgyilagosan meséltek nekem az átélt dolgokról. Volt több olyan tagja a családunknak, aki megélte a Gulág borzalmait, a félelmet, az alávetettséget, az alávalóság tobzódását. Megtanultunk nem panaszkodni, kitartani, harcolni, látni, nem csak nézni. Amikor a tél kellős közepén a szürke marha megelli borját, és az odafagy a földhöz, majd az anyja nyalogatásától kis idő múlva lábra áll – így vagyunk mi is, kisebbségi sorba beleszületett emberek. Bennünk is megvan a talpra állás adottsága. Más kérdés, hogy nem elég lábra állni, jó esetben talán sikerül megtapasztalni a függőleges dimenziót is. Az emberi léthez ez is kell: a vízszintesség és függőlegesség egyidejűségének megélése, aminek szimbóluma a kereszt.
Jómagam ahhoz a nemzedékhez tartozom, amely az 1980-as évek végén diplomázott. Ekkor már a birodalmi létnek voltak pozitív velejárói is. A Baltikumból, ahol zeneakadémista voltam, elrepülhettem a hétvégén a Kaukázusba, akkoriban fillérekért. Azt, hogy ismerem azokat a nyelveket és kultúrákat, mindenképpen előnyként élem meg pl. a műfordításban. Erre mondják: ha a sors citromot küld, csinálj belőle limonádét.

– Aztán jött egy sorsfordító döntés, kitelepültél Magyarországra, mire emlékszel ebből az időszakból?
– Mekkora dolog, hogy az anyanyelvemen beszélhetek, csak a sokáig idegenben élt ember értheti meg. Egyszer majd megírom a memoárjaimban, milyen volt 1993–94-ben külhoni magyarként letelepedésért folyamodni. Milyen volt hat órát állni sorban havas esőben az Izabella utcában, ahol előttem ért véget az ügyfélfogadás, ahol különben sem volt kíváncsi senki arra, ki vagyok, ahol én voltam többedmagammal a 33. fogás a lakomán a hivatali ügyintéző szemében. Akkor még a külhoni magyaroknak inkább negatív diszkrimináció járt letelepedési, munkavállalási ügyekben. Túléltük. Ugyanakkor bármennyire is nehéz ismeretlenül, harmincévesen, „hátszél” nélkül eligazodni és helytállni egy új közegben, a munkahelyemen pl. csak arra voltak kíváncsiak, szakmailag és emberileg mit képviselek, ezért minden további nélkül integrálódni tudtam. Ezen a helyen tanítok már 23 éve.
Drága Nagyanyám, aki 96 évig élt, mondogatta, hogy amibe nem halunk bele, attól megerősödünk.

– A családod örmény gyökerekkel rendelkezik, ami az évtizedek során egyre fontosabbá vált a számodra, Magyarországon egy ideig kisebbségi képviselő is voltál. Hogyan leltél rá ezekre a gyökerekre?
– Nem hiszek a véletlenben. Életünk jelek, szimbólumok sora, előbb-utóbb összeáll a mozaik.
Még diákként jártam először Örményországban. A de ja vu érzésen túl, minden, még a negatív dolgok is érthetőek és elviselhetőek voltak, a pozitívaktól pedig szárnyaim nőttek. Hazaérkezésem után tudtam meg egy családfakutatással foglalkozó idősebb rokonomtól, hogy apai dédanyám erdélyi örmény származású volt. Már itt, Magyarországon, találkoztam először az Erdélyben a XVII. század folyamán letelepült, mára magyar identitásúvá vált örmények leszármazottaival, akik méltán büszkék gyökereikre, és méltóképp éltetik hagyományaikat sok évszázad után is. A kultúrák összefonódásai mindig is érdekeltek, így csatlakoztam hozzájuk. Az Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület színeiben több cikluson keresztül nemzetiségi képviselő voltam. A tanítás mellett ekkor lettem a régi zenét játszó szentendrei Kecskés Együttes tagja, ekkor kezdtem el népi éneket tanulni. Most, visszatekintve nem is tudom, hogy győztem a családi, háztartási, gyermeknevelési feladatokkal együtt ennyi helyen helytállni. De hát az embernek arra van ideje, amit szeret.

– Kezdetben volt a zene és az ének, majd jött a vers, a líra. Mit jelent számodra a költészet?
– A költészet szimbóluma időtlen idők óta a lant és a líra. Ezek zeneszerszámok, melyekkel a költő kísérte énekét. Ahhoz, hogy egy vers énekelhető legyen, lüktetése, ritmusa, tagolása, formája kell, hogy legyen. A sorokba szedett próza, amit ma „szabadvers”-nek neveznek, szerintem erre nem alkalmas, így nem is nevezhető versnek. A mondanivaló tartalma és a vers formája szerves egységet képez, akár a zeneműben. A fölösleges ütemek „kilökődnek”, de a hiány is azonnal nyilvánvalóvá válik. A vers koncentrátum, azaz sűrítmény: tömör, mégis szárnyalóan szabad megjelenítése az örök lelki történéseknek, amelyek gyökerei visszanyúlnak a meghatározó, megkerülhetetlen, kitörölhetetlen gyermekkorba. A gyermekkor örök. Az az állapot, amelyben még nem olyan erős a gravitáció, amelyben még minden lehetséges és igaz. Jó esetben bármikor előhívható ez az alkotáshoz szükséges „függőleges” és játékos létállapot.
Ahhoz, hogy egy műalkotást le tudjunk fordítani, nem elég a nyelvismeret. Ki is mondta, hogy ha a mű egy ház, a szavak a téglák, az igazi vers pedig a ház belső levegője lesz. Az a bizonyos megfoghatatlan, aminél nincs is valóságosabb. A jó műfordító elsősorban szerelmese kell legyen a műalkotásnak ahhoz, hogy egy kívülállónak el tudja magyarázni, át tudja adni annak minden szépségét.
A tömörség, a nemes egyszerűség nem mindenki sajátja. Kallimakhosz, a híres alexandriai könyvtár ókori katalogizátora mondta: To mega biblion iszon toi megaloi kakoi – ez magyarul annyit tesz, hogy a terjedelmes könyv nagyon gonosz dolog. Én is úgy érzem, hogy amit el lehet mondani pár mondatban, arról nem jó vastag köteteket írni. Aki így tesz, az egyéb galádságokra is képes.

– 2012-ben a pomázi Kráter Kiadónál jelent meg az első verses köteted, Újjászületés címmel. Mikor írtad az első versedet? Kik inspiráltak, vannak példaképeid, kedvenc költőid?
– Mint sokan mások, én is kamaszkoromban írtam először verset. Aztán egy hosszú szünet következett, majd hétszer hét évesen kirobbant belőlem az Újjászületés anyaga. Talán az „emberélet közepének sötét erdeje” volt az oka e „robbanásnak”. Mindenesetre mindenkinek szívből tudom ajánlani a versírást krízishelyzetekre.
Engem mindenki csodálattal tölt el, aki önazonos, azaz meg tudja őrizni azt a belső fénymagot, amivel ideszületett, külső-belső harmóniára törekszik, értéket hoz létre, legyen bármi is a foglalkozása. Bámulom azokat, akik a legembertelenebb körülmények között is Emberek tudnak maradni, akik bemerészkednek a „Nagy kérdések” sűrűjébe, és épen tudnak kijönni, akik a tudatalattijukkal élő kapcsolatot ápolnak, ugyanakkor a hétköznapokban is helytállnak. Példaképeim, akik művészete nem „-izmusoknak” való görcsös megfelelés, nem azok illusztrációja, hanem igazi lelki táplálék.
Neveket szándékosan nem mondok, mert a művészetekben „mindenevő-értékfogyasztó” vagyok. Akivel a mindennapokban kölcsönösen inspiráljuk egymást, az a férjem, Kátai Mihály Munkácsy-díjas festőművész, a növendékeim, és mindenki, aki hiteles életet él.

– 2013-ban 101 hajren: középkori örmény szerelmes versek címmel jelent meg köteted, amelyben Nahapet Kuchak örmény költő verseinek fordításait adtad közre. Talán az olvasók többségét érdekelné, ki volt Kuchak, és mi is a hajren, szeretném, ha erről beszélnél!
– Nahapet Kuchak személye megosztja az irodalomtörténeti közvéleményt. Egyesek úgy gondolják, hogy a XVI. században élt, és nem maradt utána más, mint néhány jelentéktelen költemény, így a 101 hajren sorozat nem az ő műve, hanem egy gyűjtemény, mely több költő verseit tartalmazza. A másik vélemény Levon Mkrtcsján örmény irodalomtörténészé, aki azt állítja, hogy e nyolcsoros versek a XIII–XIV. századra datálhatók, és stílusuk annyira egységes, hogy kétség sem férhet ahhoz, hogy ezek a mai napig népszerű, énekelt versek a középkori trubadúr, örmény nyelven „asug” művei.
A „haj” örményt jelent, Örményország neve ma is Hajasztán, így a hajren egy tipikus örmény versforma, ugyanakkor szerves része a mezopotámiai-perzsa-ind-pártus költészeti vonulatnak.
Tartalmukat tekintve ezek a nyolcsoros, drágakő tömörségű versek a szerelem témáját járják körül, de vannak olyanok is, amelyek az elmúlással foglalkoznak.
A hajren-kötet a Romanika Kiadó gondozásában jelent meg. Mindkét verseskötetnél fontos szempont volt az esztétikum. Az Újjászületéshez az illusztrációkat középkori örmény kódexekből válogattam, a címlapja egy XVII. századi perzsa női sál részlete. A fordításkötethez is egy örmény sárkányos szőnyeget választottam címlap-illusztrációként. A hajrenek számozásához a keretet az örményországi Zvartnoc székesegyház romjainak egy oszlopfő részlete adja. Szerintem szép lett mindkét könyv, az olvasók is azt jelzik vissza, hogy jó kézbe venni, mert a külcsín és a belbecs összhangban van.

Lengyel János
Kárpátalja.ma

Nagyon bosszantó tud lenni, amikor egy zöldséget vagy gyümölcsöt ki kell dobnunk a szemétbe, mert megromlott. Pedig akad néhány trükk, amivel tovább bírjak a zöldségek, gyümölcsök.
Mit, hogyan?

• A banán végét be kell tekerni egy kis folpackkal, így garantáltan tovább bírja majd.
• 0,5 dl ecet, 5 dl víz – ebben kell áztatni picit az epret, majd leöblíteni, szárazra törölni és mehet is a hűtőbe.
• A frissen mosott, száraz salátát úgy tegyük el, hogy a folpack alá helyezzünk egy papírtörölközőt is és így tegyük be a hűtőbe. A papírtörölköző felszívja a zöldségek nedvességét, ezért nem árt néha kicserélni.
• A brokkolit vagy zellert mindig külön kis csomagokba tegyük a hűtőszekrénybe, hiszen így tovább frissek maradnak.
• A koriandernek, a spárgának és a petrezselyemnek mindig vágjuk le picit a végét és így tegyük egy széles szájú vázába, amelybe előtte egy kevés hideg és szűrt vizet öntöttük. Az egésznek a tetejére pedig mehet egy műanyag zacskó és így tegyük be a hűtőszekrénybe.

Gyarmati Fanni 1946. augusztus 12-én Abdánál, a Rábca árterén egy kórót szakított le. Ezt a kórót őrizte aztán élete végéig, hiszen ez olyan vadvirág volt, amely egy gödör szélén virított. Egy tömegsír szélén, ahonnan férje Radnóti Miklós földi maradványait hantolták ki.

Vajon eltöprengtünk-e valaha is azon, hogy fényképeink – legyenek azok akár papír alapra előhívottak vagy digitálisak – mit őriznek meg rólunk? Akkor, amikor mosolyunkat, nevetésünket, fáradt pillantásunkat már csak ezek a fotók őrzik. Vajon felidézhetőek leszünk-e, megmutatják-e a rosszul exponált, fénytelen képek, kik voltunk egykoron és azt, hogy mivé lettünk – közepes vagy nagy felbontásban? Mit mesélnek majd a fotók annak, aki még kíváncsi lesz ránk?

Radnóti Miklós és Gyarmati Fanni házásságának képei, két boldog és ragyogó ember jó néhány fotója bizony árulkodik. Szerelemről, boldogságról, vágyról, arról a nagyon remélt közös jövőről, ami végül nem adatott meg nekik. Házasságuk eddig nem látott és ismert képei most egy különleges fotóalbum könyvben jelentek meg. A kiválogatott és végül könyvbe került 325 fotó egytől egyig a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Kézirattárában őrzött, Radnóti Miklós, Gyarmati Fanni és Gyarmati László hagyatékából valók.

De nemcsak a házaspár képei villannak fel időrendi sorrendben, bepillantást nyerhetünk Radnóti Miklós családjába, láthatjuk szüleit, a Glatter és a Grosz család tagjait, Gyarmati Fanni családját, szüleit, nagyszüleit (a Gyarmati és Weisz család tagjait), testvéreit is. Míg Radnóti Miklós édesanyját és ikertestvérét már születésekor elvesztette, addig Fanni vagy ahogy becézték Fifike nagy és boldog családban nőtt fel. Miklós és Fanni gyermekkora, tinédzser éveik képei nagyban különböznek: Fanni szeme mindenütt ragyog, kevés az a megörökített pillanat, amikor ne mosolyogna. Miklós tiszta, komoly, de szomorú tekintete mintha csak előre vetítené a jövőt, s mintha arról a fájdalomról is szólna, amit árvaként oly korán megtapasztalt.

El kell még telnie néhány évnek, hogy a két fiatal 1926-ban ugyanahhoz a házaspárhoz járjon matematika korrepetálásra és megismerkedjen. Radnóti 17 éves volt ekkor, Fanni pedig tizennégy. Radnóti első versei ekkor jelennek meg először diáklapokban, Fanni pedig szinte az első között olvashatja ezeket. A kamaszlány tartózkodással fogadja az idősebb fiút, aki később leveleket is ír neki. Így indul hát az a szerelem, amely 1935 augusztusában hivatalosan is megpecsételődik, és amely Radnóti haláláig folyamatosan intenzív érzelmekkel telített marad. A házaspár közös otthonát a Pozsonyi út 1-ben, a második emeleten rendezi be, s ez lesz közös életük és az irodalmi élet bázisa is.

A Jaffa Kiadó különleges kötete Árnyékban éles fény vagy címmel Gyarmati Fanni ugyancsak kuriózumnak számító 1935 és 1946 között íródott Napló I. -II. köteteinek szerves folytatása, de önállóan is megállja a helyét, hiszen az egyes fejezetek elé írt összefoglalókból, a képaláírásokból követhetően bomlik ki Radnóti Miklóssal való gyönyörű kapcsolata, amely Gyarmati Fannit is haláláig kísérte.

Heves rohamot indítottak a Moszkva által támogatott szakadárok a Donyeck térségében lévő Avgyijivka település ipari övezetében, három ukrán katona életét vesztette, egy megsebesült – közölte vasárnapi kijevi sajtótájékoztatóján Olekszandr Motuzjanik, az elnöki hivatal hadműveleti ügyekben illetékes szóvivője.

A kijevi hadműveleti parancsnokság reggel jelentette, hogy vasárnap a hajnali órákban aknavetőkkel és kézi lőfegyverekkel heves támadást indítottak a szakadárok az avgyijivkai ipari övezetben, majd rohammal próbálták meg elfoglalni az ukrán katonák állásait. A katonák visszaverték a rohamot és megőrizték állásaikat.

A kijevi katonai vezetés szerint a roham célja az volt, hogy válaszcsapást provokáljanak ki, ami miatt a tűzszünet megsértésével vádolhatják meg a hadsereget.

Motuzjanik elmondta, hogy a térségben továbbra is feszült a helyzet, a frontvonal teljes hosszán készenlétbe helyezték az ukrán csapatokat.

A kijevi parancsnokság szokásos reggeli közleményében arról számolt be, hogy az elmúlt napban összesen 55 alkalommal lőtték a szakadárok a katonák állásait, a támadások kiterjedtek a frontvonal teljes hosszára. Több helyen a minszki egyezményekben tiltott, 100 milliméteresnél nagyobb kaliberű tüzérségi fegyvereket is bevetetett a támadók.

A korábbi napokban a Donyeck és Luhanszk között körülbelül félúton található térségben, Szvitlodarszknál hajtottak végre ugyanolyan manőverrel támadásokat a szakadár erők, mint vasárnap Avgyijivkánál: előbb több órán át lőttek, majd rohammal megpróbálták kiszorítani állásaikból az ukrán katonákat. Kijevi jelentések szerint ebben a térségben sem jártak sikerrel.

Közben Eduard Baszurin az önkényesen kikiáltott Donyecki Népköztársaság egyik katonai vezetője vasárnap arról adott hírt, hogy az elmúlt napban az ukrán hadsereg tüzérségi támadásai következtében öt lakóházban és egy óvodában keletkeztek károk. A Donyecki Népköztársaság egy másik katonai vezetője, Ruszlan Jakubov pedig arról számolt be a DAN szakadár hírügynökségnek, hogy az ukrán fegyveres erők támadásai következtében megsérült egy polgári lakos Donyeckben.

Emlékszem, gyerekkoromban nemegyszer elöntött a pulykaméreg, mikor az idősebbek rám pirítottak: ha okosat nem tudsz mondani, inkább hallgass! Nehezen fogadtam el, hogy „kicsi vagyok még”. Valószínűleg kissé mulatságos, ugyanakkor bosszantó lehettem, mikor sokadszorra követtem el ugyanazt a hibát, habár figyelmeztettek a következményekre. Mostanság egyre erősödik bennem az érzés, hogy Ukrajna huszonöt éves fiatal felnőtt létére meglepő hasonlóságot mutat a hisztis, akaratos, mindentudó gyermekekkel.

Hiába minden intő jel, mi több, következmény: honatyáink s -anyáink nem tanulnak. Kezdjük rögtön a legtragikusabbal: a keleti fronton jelen pillanatban is tartó háború kiváltó okaival. Ugyan tisztes polgárként jól tudjuk: minden földi rossz oka Vlagyimir Putyin orosz elnök puszta létezésében keresendő, azért talán az is szót érdemel, hogy 2014 elején, Janukovics akkori elnök bukása után az új hatalom első és legégetőbb intézkedése a 2012-ben elfogadott, a kisebbségekre – beleértve az orosz nemzetiségűeket is – nézve kedvező nyelvtörvény eltörlésének javaslata volt. A hírre reagálva Oroszország azonnal bejelentette: természetesen megvédi az ukrajnai orosz közösséget és annak jogait. Az oroszlán, pardon, medve, meg a bajsza, ugyebár. A Krím területén még aznap megjelentek az orosz hadsereg felségjelzés nélküli katonái… Hiába nem írta alá végül Olekszandr Turcsinov, akkori ideiglenes állam- és házelnök a rendeletet, hiába próbáltak józan paraszti ésszel hatni a többi nemzetiség képviselői a törvényhozókra, hiába emelték fel szavukat a többségi nemzet értelmes elöljárói, ekkorra már késő volt: a nyelvi kérdés a hamarosan kirobbanó fegyveres konfliktus egyik legfőbb ürügyévé vált.

Úgy tűnik, kissé szentimentális hangulatban talál ma az Olvasó, ugyanis megint csak gyermekkorom jut eszembe, amikor is az iskolapadban ülve hallgattam kedves tanárnőmet: a történelem az élet tanítómestere. A kérdés csupán az, hogy vajon hányszor kell országunknak évet ismételnie, hogy elsajátítsa végre a tananyagot…

Ukrajna akkoriban figyelmen kívül hagyta a „járulékos veszteséget”, azaz a már említett „többi nemzetiség” kérdését. A hisztérikus testvérháború fényében jelentéktelennek tűnhetett a kisebbségek jogos félelme: a háború miatti gazdasági válság mellett mi, magyarok a románokkal, szlovákokkal és a többiekkel együtt okkal kezdtük félteni alapvető személyiségi jogainkat. Ugyanakkor a legtöbben talán legborzasztóbb rémálmainkban sem hittük, hogy a nép, amely megtapasztalta az úgynevezett ruszifikációt (oroszosítást – a szerk.), s jól tudja, milyen az, amikor igazságtalanul fosztják meg az anyanyelvétől, kultúrájától, ugyanezt megtenné másokkal. S ez mégis bekövetkezett, hiszen a jelenleg felterjesztett nyelvtörvény gyakorlatilag ukránosítást jelent. Kíméletlen, megmagyarázott, jogosnak beállított ukránosítást.

A háború óta semmi sem ugyanolyan ebben az országban. Még Kárpátalján sem, ahol egyrészt mindig is békességben éltek a nemzetiségek, másrészt a kulturális keveredés és a határok közelségéből adódóan a belső ukrán területekhez viszonyítva jobb életszínvonal jellemezte a térséget. Habár a helyiek igyekszenek megőrizni hidegvérüket, s nem felülni a provokációnak, utóbbiból sajnos egyre több akad. Értelemszerűen fogy a türelem, a higgadtság, amivel egyenes arányban növekszik a bizalmatlanság, (rossz)indulat, türelmetlenség, mi több, gyűlölet. Egyre nehezebb magyarázatot találni az ország „elitjének” viselkedésére. Persze, érthető, hogy a stagnáló polgárháború, összeomló gazdasági rendszer, sosem volt szociális háló árnyékában produkálni akarnak valamit. Valami nagyot, valami kézzelfoghatót. Az Európai Unió hozzáállása, Barack Obama amerikai elnök politikájának bukása csak erősíti a kétségbeesést. S mivel azt sem tudják, hogyan is fogjanak hozzá a változtatásokhoz, pótcselekvésbe kezdenek – és összetörik azt a kicsi fogjukráhogyjó-t is, ami van. Előveszik hát a nemzetiségeket meg a nyelvüket, az örök aduászt, és kezdődik minden elölről… Jönnek a Larisza Nyicoj-féle buzgó hazafik, akik az oroszajkúakkal szembeni bukás után most nyugat felől közelítik meg a „problémát”, s kikezdik Kárpátalját, a „potenciális szeparatizmusfészket”. Kíváncsi vagyok, hogy számítottak-e az erősen nacionalista jellemzőkkel bíró vezetők arra, hogy helyi szintén nem csupán a nemzetiségek képviselői zsebében nyílik ki a bicska, hanem ukrán barátainkéban is. Hennagyij Moszkal kormányzó, képviselők, átlagemberek egyaránt nyíltan szembeszállnak a provokációval, s kimondják: Kárpátalján nem fog működni az új nyelvtörvény egyik változata sem. A közösségi médiában már most gúny tárgyává váltak a nyelvtörvény ellenőrzésére hívatottak: a rájuk vonatkozó „sprechenführer” elnevezés egyre népszerűbb – annál kevésbé lesznek azok a feladatot betölteni vállalkozók.

Nos, nagyon úgy tűnik, hogy nyicojok ide vagy oda, a varjú bizony nem fog ukránul károgni. Ahogy a magyar, az orosz, a román, a szlovák és a lengyel sem fog a szükségesnél többet beszélni ukránul, csak mert azt egyesek úgy akarják.

Kocsis Julianna
Kárpátalja.ma

Jiszrael Kac közlekedési miniszter bejelentette, hogy megrendelte a megvalósíthatósági tanulmányok és tervek elkészítését a Tel-Aviv-Jeruzsálem gyorsvasút meghosszabbításáról, amely így az óvárosig, a Siratófalig érne – értesült csütörtökön a The Times of Israel című angol nyelvű hírportál Izraelben.

A közlekedési miniszter terve politikai okokból várhatóan súlyos vitákat vált ki, mert a Palesztin Hatóság az ötlet első felvetésekor, novemberben “gyarmatosító projektnek” bélyegezte az óvárosi vasútállomás gondolatát.
A tervek szerint egy 50-80 méterrel a föld felszíne alatt futó alagútban jutna a vonat a Jeruzsálem szélén lévő központi pályaudvartól az óvároshoz. Jelenleg két lehetőséget mérlegelnek az izraeli közlekedési minisztériumban: az egyik szerint a Siratófal közelében, de az óvároson kívül lenne a vasútállomás, a másik szerint pedig az óváros területe alatt.
Az építkezés költségeit mintegy 510 millió dollárra (ezerháromszázötven milliárd forintra) becsülik. Ha megvalósulnak a tervek, akkor a jövőben az izraeliek és a turisták közvetlen vasútvonalon juthatnak majd el a Földközi-tenger partjától egészen a Siratófalig.
Jeruzsálem keleti fele – benne az óváros és a Siratófal – az 1948-as izraeli függetlenségi háborút követő tűzszüneti vonalak alapján Jordániához került, és egészen 1967-ig, a hatnapos háborúig, ennek az országnak volt a része.
Izrael 1967-ben elfoglalta Jeruzsálem keleti felét, majd 1980-ban törvényben mondta ki annektálását, a város egységét és fővárosi státuszát. Az izraeli döntést a nemzetközi közösség nem ismerte el, és ezért a legtöbb külföldi nagykövetség továbbra is Tel-Avivban működik. A palesztinok is maguknak követelik Jeruzsálemet, államuk felállítása után Kelet-Jeruzsálemben szeretnék létrehozni fővárosukat.

Angela Merkel német kancellár sajnálattal fogadta, hogy Donald Trump amerikai elnök rendeletben megtiltotta több muzulmán ország állampolgárainak beutazását az Egyesült Államokba – közölte vasárnap a kancellár szóvivője.

Steffen Seibert közleménye szerint a német kormányfőnek az a meggyőződése, hogy senkit sem lehet a terrorizmus elleni küzdelemre hivatkozva “általános gyanú alá helyezni” származása vagy vallása miatt.

A genfi menekültügyi egyezmény megköveteli a nemzetközi közösség tagjaitól, hogy humanitárius okok alapján fogadjanak be háborús menekülteket. Ez kötelessége valamennyi országnak, amely csatlakozott az egyezményhez. Angela Merkel kifejtette, elmagyarázta ezt a politikát az amerikai elnöknek a szombati telefonbeszélgetésükön – áll a közleményben.

A német kormány megvizsgálja, hogy az amerikai elnök rendelete milyen következményekkel jár a kettős állampolgársággal rendelkező német állampolgárok számára, és azt is áttekinti, hogy adott esetben miként képviselheti az érintettek érdekeit – tette hozzá Angela Merkel szóvivője.

A német kancellár és az amerikai elnök közép-európai idő szerint szombaton késő délután 45 perces telefonbeszélgetést folytatott. Ez volt Angela Merkel és Donald Trump első megbeszélése. A két vezető közös közleményt adott ki a beszélgetésről, ebben hangsúlyozták, hogy a szoros német-amerikai együttműködés mindkét ország biztonságát és jólétét szolgálja, és hozzátették: mindkét félnek az a szándéka, hogy az “egyébként is kiváló bilaterális kapcsolatokat tovább mélyítsék a következő években”.

Egyetértenek abban is, hogy a NATO-nak alapvető jelentősége van a transzatlanti kapcsolatokban, és fontos szerepe van a béke és a stabilitás megőrzésében. Közös meggyőződés, hogy a szövetségnek vállalnia kell a 21. század kihívásait, a közös védelem és a kollektív biztonság pedig a katonai kapacitások fejlesztését célzó megfelelő beruházásokat igényel, valamint “méltányos hozzájárulást valamennyi szövetséges részéről”.

A szombati beszélgetésről kiadott közlemény szerint Angela Merkel és Donald Trump megegyezett abban, hogy intenzívebbé teszik az együttműködést a terrorizmus és az erőszakos szélsőségesség elleni küzdelemben, valamint a közel-, és közép-keleti térség, illetve Észak-Afrika stabilizációjának terén.

Donald Trump elfogadta a német kancellár meghívását a legfejlettebb iparú államokat és a legnagyobb feltörekvő országokat, illetve az EU-t mint intézményt összefogó G20 csoport soros német elnöksége alkalmából júliusban Hamburgban rendezendő csúcstalálkozóra, és kifejezte örömét, hogy “rövidesen Washingtonban üdvözöli őt” – áll a közleményben.

Fülesbagoly Tehetségkutató néven új országos könnyűzenei verseny indul Martonvásáron a Cseh Tamás Program támogatásával. A díjak között fesztiválokon és népszerű zenekarokkal közös fellépés, valamint stúdiózás és sajtómegjelenés szerepelnek.

A tehetségkutatóra olyan magyarországi és határon túli magyar együttesek, előadók jelentkezését várják, akik élőben, hangszerekkel zenélnek, vannak saját dalaik és nem rendelkeznek lemezkiadói és országos rádiós múlttal – közölték a szervezők az MTI-vel.
A zenészek tetszőleges stílusban játszhatnak, lehet pop, rock, dzsessz, ska, hiphop, blues, metál, reggae, punk, funky, szving, country vagy bármi más is. A beküldött hanganyagokat előzsűrizik, a legjobbakat az április 22-i döntőben hallgatják meg a martonvásári Brunszvik-Beethoven Kulturális Központban.
A produkciókat szakmai zsűri véleményezi és díjazza, amelynek tagja Andrásik Remo, a Hangszeresek Országos Szövetsége (Hanosz) főtitkára, Borcsik Attila, a Petőfi Rádió zenei szerkesztője, Süli András, a debreceni Campus Fesztivál programigazgatója, valamint Warnusz Zsuzsa zenész, a Budapest Voices művészeti vezetője.
A nyertes felléphet az idei Campus Fesztiválon és a Budapest Music Expón, 5 millió forint értékben sajtómegjelenéseket kap, elkészíthet egy kislemezt Magyarország egyik legjobb stúdiójában és részt vehet az Öröm a Zene Tehetségkutató döntőjében, ahol a fődíj 3 millió forint.
A különdíjak között szerepel fellépés a Hiperkarma, a Road és a Kowalsky meg a Vega előtt, koncertezés a martonvásári Magyar Népdal Napján, illetve egyéb médiamegjelenések. A jelentkezési határidő április 3. éjfél. A Fülesbagoly Tehetségkutatót első alkalommal szervezik meg az Öröm a Zene rendszerében, a Cseh Tamás Program támogatásával.
További információ a fulesbagoly.blog.hu oldalon olvasható.

Azonos pontszámmal a Kállay Saunders Band és Kanizsa Gina nyerte A Dal 2017 második válogatóját szombaton. A zsűri döntésével még a Peet Project, Chase és a Mrs Columbo, a tévénézők szavazataival Szabó Ádám jutott tovább az elődöntőbe a Dunán és a Duna World csatornán élőben közvetített show-műsorban.

A Kállay Saunders Band 17 című dala 42 pontot kapott a zsűritől és a nézőktől, akárcsak Kanizsa Gina, aki a Fall Like Raint énekelte. Negyven ponttal szintén továbbjutott a Peet Project Kill Your Moster című dala, valamint Chase Dust in the Windje, amely 39 pontot kapott.

Az ötödik helyen holtverseny alakult ki a Mrs Columbo és Szabó Ádám között 38-38 ponttal, közülük a négytagú zsűri a Mrs Columbót és a Frozen King című számot juttatta tovább. Végül Szabó Ádám is örülhetett, hiszen Together című dalát a nézők szavazatai továbbsegítették az elődöntőbe.

Az elődöntőbe már korábban bejutott a Leander Kills, a Roma Soul, Singh Viki, a Spoon 21, Henderson Dávid és Benji.

A harmadik válogatót február 4-én rendezik, onnan is hat dal jut a két elődöntőbe, amely február 10-én és 11-én lesz. A Dal február 18-i döntőjébe nyolc produkció jut, a győztes képviseli Magyarországot az idei, 62. Eurovíziós Dalfesztiválon május 9. és 13. között az ukrán fővárosban, Kijevben.

„Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” Zsoltárok 90, 12

„Nincs időm, kevés az időm, kifutok az időből, állandó időzavarban vagyok.”

Gyakran emlegetett mondatok, melyek talán már mindannyiunk szájáról legalább egyszer felhangoztak. Személy szerint úgy látom, hogy az ember, amíg földi életét éli, az idő fogságában van. S most nem is Stephen King írására gondolok, hanem arra, hogy az, ami áldás kellene, hogy legyen számunkra, talán már régen átokká lett. Időfogság, ami egyrészt időhiányban mutatkozik meg, másrészt annak elpazarlásában. Idő – ami önmagában jó, mégis nagyon sokszor a kárunkra van. Gyorsabb, fejlettebb a világunk, mégis kevesebbre érkezünk olykor.

Különös tulajdonságai vannak mégis az időnek. Egyrészt rohan – amikor valami jó, kívánt és kért dolog történik, akkor mintha kevesebb lenne belőle; amikor valami rossz, esetleg egy tragédia, mintha megállna, lelassulna. Rendkívül zavaró tulajdonsága olykor az, hogy egyszerűen eltűnik az idő – egyszer még kezünkben tartjuk az eseményeket, később már nem tudjuk irányítani azokat. „Nem értem a gyermekem viselkedését, korábban könnyebb volt nevelni, és hallgatott a jó szóra. Eltűnt az idő, amit vele tölthettem volna, és most már késő. Eltűnt az idő, amit a páromra kellett volna szánnom, azóta mintha minden nehezebb lenne…” Alattomosan eltűnő idő. S mégis a legnagyobb vágyunk az időutazás. S talán nem is amolyan filmes, hollywoodi mintára, de kinek az életében nincs olyan esemény, történés, esetleg döntés, amit ne változtatna meg szívesen? S a klasszikus címe már meg is változott: Vissza a múltba…

Hogyan szemléli a Biblia az időt? A Szentírás tanítása szerint a földi időnk eleje a teremtés, a vége az utolsó ítélet lesz. E kettő közé helyez el mindent, s e kettő között értelmezi a világot. Jó lenne olykor nekünk is a Biblia időszámítását megérteni. Ha e két pont közé helyeznénk életünket, akkor talán teljesen másképpen látnánk önmagunkat és magát Istent is. Jó lenne, ha a teremtés és majd Jézus Krisztus visszajövetele határozná meg minden időnket. Nem is olyan rég ünnepeltük karácsony ünnepét, jó itt emlékezetünkbe idézni, hogy az időszámítás is a megszülető Egyszülötthöz igazodik: Krisztus előtt és Krisztus után. Ő a történelemnek és az életünknek a közepe.

Mit mutat az idő? Mit mutat az, hogy ma már lassan egy hónapja 2017-et írunk? Megmutatja a mulandóságot. Azt a lényeges dolgot, amit oly sokszor kihagyunk életünk képletéből. Az emberi élet mulandó. Repülnek az évek, de mire haladunk, hová jutunk? Gondolkodjunk el ezen! Miért feneklett meg életünk csónakja? Talán nem azért, mert nem adtuk meg a kellő időt, minden percünket és napunkat az idő Urának?

Mégis mire adatott az idő, miért kaptuk ajándékba Istentől? Arra, hogy felismerjük Őt! Felismerjük a dolgok mögött, lássuk Őt, cselekvését és ne a véletleneket. Arra kaptuk, hogy felismerjük és megismerjük az Urat.

Hogyan igazodjunk el ebben a sokféleségben? A felismerés és megismerés mellett, legyen egy fontossági sorrendünk! Nem lesz mindenre időnk ezen az éven sem, az képtelenség lenne! Állítsunk fel egy rangsort, hogy melyek azok a legfontosabb dolgok, amelyeket feltétlenül meg kell tennünk, el kell végeznünk. Legyen minden napunknak, hetünknek és hónapunknak egy fontossági sorrendje. Tervezzünk, de tervezzünk az Istennel!

Luther Márton mondta egyszer: „Ma különösen sok dolgom lesz, ezért a szokásosnál tovább imádkozom.” S magának az Úr Jézusnak az életén is jó látni, hogy mindenhová elérkezett, sohasem késett, nem is sietett, mégis elvégezte azt, amit szeretett volna, mindeközben folyamatos imakapcsolatban volt az Ő Atyjával. Az a három év pedig, amit aktív szolgálattal töltött, elég volt ahhoz, hogy az Istent közel hozza mihozzánk! Legyen időnk életünk Atyjára!

Máté Richárd
beosztott lelkész

Ez pedig a gyorsabb előrejelzésekhez is hozzájárul majd a végleges pozícióban.

A NASA és a NOAA tavaly novemberben közösen indította útnak a GOES-R időjárási műholdat, amely a pályára állítást követően a GOES-16 nevet kapta meg. Erről a műholdról érkeztek meg a napokban az első felvételek, amelyek azonnal egyértelművé teszik a minőség és a sebesség terén elért előrelépést.

Két hónappal a startot követően futottak be a képek, amelyek az amerikai kontinenst, Észak-Amerikát, emellett pedig a Holdat is megmutatják nekünk, hiszen az egyik fotón még égi kísérőnk is látható. A szakemberek izgatottan várták a nagy eseményt, hiszen ők már jól tudták, hogy itt komoly minőségbeli különbséget regisztrálhatunk majd, ez pedig be is következett. Az infravörös példányok mellett a látványt előtérbe helyező képek jelennek meg a weboldalon, ezek ugyanis négyszer nagyobb felbontásban mutatják meg nekünk a teljes nyugati féltekét, ráadásul az új fotók a 2006-ban fellőtt GOES-13 műholdhoz képest pedig sokkal gyorsabban készülnek el, hiszen az új Advanced Baseline Imager (ABI) a nyugati féltekét 15 perc, Észak-Amerikát pedig alig 5 perc alatt „szkenneli be”.

Más internetes oldalakon még jobban látszik az előrelépés, itt ugyanis szemügyre vehetjük az előd és a most munkába álló műhold által készített felvételeket, bár ez nyilván nem pusztán a látvány szempontjából jelent komoly ugrást, a szakembereknek ugyanis ennél sokkal fontosabb, hogy még gyorsabban és pontosabban mérhetjük fel a bolygó azon részeit, ahol kedvezőtlen időjárási viszonyok uralkodnak, illetve vannak kialakulóban. Ezzel gyorsabbá és megbízhatóbbá válik az előrejelzés, különös tekintettel a veszélyt jelentő nagy viharokra.

Az illetékesek májusban döntik el, hogy az új példány melyik féltekére koncentrál majd, ekkor jelölik ki a végleges pozíciót. A másik félteke sem marad azonban új kísérő nélkül, hiszen a következő műhold már készül, ez 2018 második felében áll majd szolgálatba.

Szén-monoxid-mérgezés tüneteivel szállítottak be három eszméletlen embert a Nagyszőlősi Járási Kórház sürgősségi osztályára Szőlősegres (Olesnik) községből január 26-án este – számolt be a Golosz Karpat hírportál.

A sérült egy 52 éves helybéli asszony, valamint 11 és 12 éves unokái.

Az asszony szomszédjai elmondták, hogy a gyerekeket a szüleik az esemény előtt két nappal bízták rá a nagymamára, mivel mindketten külföldön vállaltak munkát.

A nagyinál töltött második éjszakán történt a baj, amelyet csak majdnem egy nap múlva fedezett fel az asszony kisebbik lányának a férje.

Látogatásakor, mivel nem nyitottak neki ajtót, bajt sejtve azonnal elrohant, hogy segítségül hívja a szomszédokat. Az egyik szomszéd, hogy ne törjék össze a bejárati ajtót, egy szűk ablakocskán át jutott be a házba. Ezután rögtön szellőztettek, és kihívták a mentőt. Az orvosi segítségre várva sem tétlenkedtek: mesterséges lélegeztetést alkalmazva elsősegélyben részesítették az udvarra kimenekített eszméletlen embereket.

Ahogy azt Viktor Trikur, a sürgősségi osztály orvosa elmondta, pénteken még mindhárman kezelés alatt álltak. A nagymama állapota szépen javul, a 12 éves unoka is eszméleténél van, testfunkciói jól működnek, bár kisebb fokú emlékezetkiesés tapasztalható nála. A 11 éves fiúcska még eszméletlen, lélegeztetőgépen van, de az orvos biztosított afelől, hogy javul az állapota.

Nem is olyan régen, január elején már történt hasonló eset a járásban. Akkor Szászfaluban (Szaszovo) egy házaspár kapott szén-monoxid-mérgezést. Őket sajnos már nem lehetett megmenteni, két gyermekük maradt árván.

Legyünk óvatosak, figyeljünk saját és a körülöttünk élők biztonságára is!

Kárpátalja.ma