Biztonságpolitika

2019 januárja havazással indult, amelyet azután felváltva követett az olvadás és az újabb havazás. Ennek megfelelően a repülőgépeket fotózva hol hóban, hol sárban topoghattam a dombokon, de a december végi, január eleji spottingtól eltérően, ebben a hónapban verőfényes napsütésben is fotózhattam.

Január 11. Mivel a délelőtt folyamán kék ég és zavartalan napsütés volt, jó ötletnek tűnt egy-két órára kiugrani Ferihegyre és a kargó dombról lencsevégre kapni a 31L pálya induló forgalmát. Sajnos kora délután a természet fokozatosan letekerte a fényerőt, és a kék eget felváltotta a számomra oly ismerős szürke.

 Aeroflot A320-as indul haza, Moszkvába.

Alig nyolc hónapos A320neo a British Airways színeiben. Amíg süt a Nap, a gépek hasát szépen megvilágítja a havas felületről visszaverődő fény.

Az észt lajstromú Airbus hófehér sárkánya alul is tiszta.

A319-es távozik Berlin felé. A fékszárnymozgató mechanizmus áramvonalazó lemezeit is easy-narancssárgára festették.

A KLM 737-esének indulásának idejére behúzódott a felhőzet, jelezve, hogy lassan vége a napsütéses időnek.

Az EI-EVA reggel már fordult egyet Budapest és London között, most Marrakeshbe indul.

A Wizz-gép hasán az orrfutóval felvert szennyeződés húzódik.

Megannyi török Boeing fotó után most egy Airbus 321-est sikerült lefotózni.

Román ATR 42-es, alulnézetből.

Mint a puzzle utolsó darabjai, helyükre kerültek a futómű aknák ajtói és így már egybefüggő a felirat a Qatar Cargo felszálló A330-asának hasán.  

Jött és már ment is. A lengyel légierő Boeing 737-ese nagyon rövid időt töltött Ferihegyen.

Tornyos kép, Emirates 777-essel.

*

Január 18. A helyszín a spotter domb, amelynek csúszós tetejét az olvadás után hó helyett sár borította.

Aeroflot A320-as fékez a 31R pályán.

Szép tiszta easyJet A320-as Gatwickről.

Osztott megoldású winglet és CFM LEAP 1B hajtóművek a lengyel nemzeti légitársaság Boeing 737 Max 8-asán.

Az Eurowings Europa Parkot hirdető "vidám" gépe.

A horvát Trade Air Varsóból érkező Fokker 100-asa minden bizonnyal tankolni szállt le Ferihegyen, majd az olasz csizma orrára, Reggio Calabriába indult tovább.

Ryanair járat indul Máltára, a hajtóművek gázsugarában az Emirates színes festése vibrál.

*

Január 21. A ragyogó napsütésben szinte harapni lehetett a mínusz 9 fokos levegőt. A hétfő délelőtti órákban a gyönyörű idő ellenére meglehetősen magányos hely volt a spotter domb. Ez a remek hely a kargó dombbal ellentétben már kint van a természetben, amit a vadállatok hóban hagyott lábnyoma is jelzett.

A Minszkből érkező reggeli Belavia járat CRJ-200-asának leszállása után forgalmat a 2-es pályáról bonyolították. (Ez a kép még a kargó dombról készült.)

A török Boeing a pálya felett húzódó ködrétegbe süllyed.

Az Air Dolomiti 31R küszöböt átrepülő ERJ-195-ösét körbeöleli a köd.

- Csillog-villog és útra kész – mondták Chuck Yeager X-1-es rakéta-repülőgépére az Igazak című filmben. Ugyanezt mondhatjuk a Qatar A320-asára is.

Hósapkás Bombardier Global 6000-es.

Az Eurowings A319-esét OK-NEM lajstromjellel a cseh nemzeti légitársaság üzemelteti. A gép vezérsíkján is a CSA festésmintája van.

Bonjour! Megérkezett a Joon Párizs-Budapest járatát teljesítő A321-es.

Airbus 318-as a Tarom színeiben.

A YR-ASB a román repülés egyik úttörőjének, az 1872 és 1950 között élt Trajan Vuiának nevét viseli.

Ez a kékek napja. A 31R pályára leszáll a hatszázadik legyártott E-Jet, a LOT Embraer ERJ-175-öse.

Az Eurowings A320-asa a 31R váróponton több gép leszállását várja.

Felhős az ég a pálya felett.

Az Aeroflot 737-ese mellett kavargó hófelhő a várópontról elinduló Eurowings Airbus hajtóműveinek köszönhető.

A Wizz A320-asa mellett ernyedten fityegő szélzsák jelzi, hogy a szélerősség gyakorlatilag nulla.

A319-es, minimál easyJet festéssel.

A hatszázadik E-Jet nem sokat időzött Ferihegyen.

Egy belföldi desztináció mellett aznap több külföldit is teljesített a kék hasú osztrák Dash 8-as.

Néhány járat nem gurult el a 31R pálya végéig, hanem az X-Ray (X) gurulón állt fel a pályára.

A Belavia reggeli CRJ-je a délelőtt folyamán megjárta Belgrádot, hogy azután ismét érintse Budapestet, mielőtt hazarepül Minszkbe.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

Üdvözlöm minden olvasónk! Enz vagyok a KatPol Blog csapatából, és ismét a kiegészítő részek egyikével jelentkezik a Kína modernkori történelmével foglalkozó sorozatunk. Tekintettel az előző két részt övező nagy érdeklődésre, a kínai vezetők nőügyei kerülnek ismét terítékre. A nevek, akárcsak korábban, elsődlegesen a népszerű magyar átírásban szerepelnek, míg a pinyin alak az első említésnél zárójelben olvasható. 

Ezúttal az utolsó kínai császár, Pu Ji (Puyi) magánéletébe tekintünk be, ahol nagyon sok a kérdőjel, főleg a császár életének elzártsága, az udvari világ titokzatossága miatt. Élete során öt felesége volt: az őt megcsaló császárné törvénytelen gyermekének megöletése után ópiumfüggő lett, első és harmadik mellékfelesége elvált, a második mellékfeleség gyanús körülmények között halt meg, míg utolsó, tizenöt évvel fiatalabb felesége – feltehetően egy volt prostituált – túlélte őt. Rajtuk kívül az uralkodó nagy érdeklődést mutatott a nagyon fiatal lányok iránt, és kapcsolataiban egyfajta szadista hajlam volt rá jellemző (akárcsak a szolgáival és eunuchjaival való bánásmódjában is).  A hosszú évek során egyetlen utódja sem született, ami számos spekulációnak adott táptalajt.

[...] Bővebben!

Pu Ji, Kína utolsó császára az évek alatt ötször is megnősült, ám legtöbb felesége élete tragikus sorsot vett. Utódja sosem született. Vajon miért kerülte ennyire a nőket? Valóban homoszexuális volt?

Nehéz pontosan elhelyezni az ilyen híreket. Észak-Irakban (Iraki Kurdisztán), kurd tüntetők elfoglaltak egy kisebb török bázist, felgyújottak néhány tankot és egyéb járművet tiltakozásul azért, mert egy korábbi török légitámadásban (ami a PKK fegyveresit célozta) két helyi lakos is meghalt.

Tekintve, hogy a török bázisok mind a Barzani, KDP területen vannak, természetesen jelenlétük bírja a kurd vezetés jóváhagyást, sőt talán az iraki kormányét. Valahol jó, hogy a török hadsereg inkább hagyta azt a pár tankot, és visszavonult, mint hogy vérfürdőt rendezzen a helyi iraki kurdok körében (nem, nem minden kurd utálja Törökországot és szereti a PKK-t, szóval ez nem magától értődő). Hagyni kellett levezetni a feszültséget a helyiek körében, még ha ezen az áron is. Egyébként az török hadsereg iraki bázisairól elég kevés infó van. 11-14-18 darabról beszélnek, amelyek többsége az török-iraki határ közvetlen iraki oldalán van. (itt vannak fotók és térkép is)

Ha valamelyik hírnevet kapott, akkor az nem ezek közül került ki, hanem ami Bashikában van (egy keresztény település egyébként), az kurd-iraki "határ" mentén. 2014-ben, az Iszlám Állam moszuli térnyerése után jöttek ide, hogy az IÁ-val ellenséges szunnita miliíciát képezzenek ki, meg persze másért is. 2015-ben vagy 2016-ban, amikor Erbilben mondtam az egyik török alkonzulnak, hogy szívesen meglátogatnám a bázist, először meglepődött, aztán nagyot röhögött és mondta, hogy sajnos azt nem tartja elképzelhetőnek. Nem is látogattam meg (A logikám az volt, hogy ha a sajtónak megmutatják, akkor a kutatóknak miért ne. Sokszor bejött)

Moszult már rég visszafoglalták, de a török katonák még mindig ott vannak Bashikában. Most már még inkább egy anomália, hogy miért engedi ezt az iraki kormány? 2017 előtt még kurd kézen volt a város, az ok, hogy a KDP engedte, de most már iraki kézen van. Szóval hazaküldhetnék őket. A Bashika bázis ebből szempontból más helyzetben van, mint a többi, a török határhoz közeli bázis, mert azok létét még egy korábbi török-iraki megállapodás tette lehetővé. De Bashikáét? Mélyen bent a Irakban? Nem vágom.

Szerbia is erősíti helikopteres képességét, hazánkhoz hasonlatosan. A hír nem új, az a részlet azonban igen, hogy a tavaly év elején négy Mi-17 szállító helikopter és négy Mi-35 harci helikopter megvásárlásáról közzétett információ mára már nem valós. Ugyanis a Mil Mi-17-ből csak három darabot rendelnek meg, viszont a Mi-35-ből többet, hét példányt szereznek be a héten tett bejelentés szerint.

Varsó a júliustól szeptemberig tartandó időszakban kívánja feltérképezni a Mil Mi-24 Hind harci helikopterek korszerűsítési és üzemidő növelési lehetőségeit. Éppen ezért a fent említett időszak alatt számos külföldi gyártót/beszállítót felkeresnek majd az együttműködés lehetőségével. A hírek szerint a 30 darabos, 27 és 37 éves kor közötti flotta számára irányított páncéltörő rakétákat is be szeretnének szerezni, visszaállítva így a típus harckocsik elleni alkalmazhatóságát, ami a szovjet/orosz eredetű fegyverzet elöregedésével megszűnt. A távolabbi jövőt természetesen új harci helikopterek jelentik majd, a Kruk beszerzési programban jelenleg a Boeing AH-64E Apache és a Bell AH-1Z Viper tűnik a valószínűbb befutónak. Az új gépekből 2022-től kezdődően legalább 32 darabot szeretne rendszeresíteni Varsó.

Portugáliában keresik a pilótaképzés jövőbeli magvalósíthatóságának lehetőségét. A Németországtól átvett Alpha Jet gépek 2018-as kivonását követően a pilótaképzésre az USA-béli lehetőséget használják ki, azonban ezt nem tartják hosszú távon elfogadhatónak. Éppen ezért külsős céggel állapodnának meg, erre leginkább esélyes a SkyTech lehet. A bérelt repülési idő Aero Vodochody L-39NG gépeken hamarosan elérhető lesz, ugyanis a SkyTech tíz darabot már megrendelt belőlük. Lisszabonban azonban olyan típust látnának szívesen, amelyik jobban kielégíti a 4. és az 5. generációs típusokra kerülő hajózók képzését. Jelenleg az erre a feladatra leginkább megfelelőnek látott típus a Leonardo M-346 Master bár tény, hogy vannak más alternatívák is a piacon. A portugálok reményei szerint az azonos harci gépeket rendszeresítendő országok akár közös pilótaképzési programban is együttműködhetnének. Első körben Belgium, Hollandia és Norvégia csatlakozását várják a programhoz.

Norvégiában lesz megtalálható öt hónapon keresztül a Német Haditengerészet U36 jelzésű, Type 212-es osztályú tengeralattjárója. Az egység Bergen kikötőjében fog móló mellett állni, amikor nem a nyílt tengeren hajózik majd. A telepítés oka egyrészt a hajóosztály megismerése, hiszen pár éven belül hadrendbe áll majd az első norvég ThyssenKrupp Marine Systems (TKMS) Type 212CD (Common Design) jelzésű felszín alatti egység. Ezekből hat darab fog megépülni, ezek közül kettő kerül német, négy pedig norvég tulajdonba. A német és olasz szolgálatban már megtalálható régebbi Type 212-től ezek korszerűbb rendszereikben különböznek, így hatótávolságuk, sebességük, járőrözési idejük is megnövekedik majd az elődökhöz képest. Az öt hónap alatt számos gyakorlatra is sort kerítenek, ezek között lesz nemzetközi is, mégpedig a Joint Warrior, amelyik igazán jó lehetőséget biztosít majd a Type 212-es képességeinek megismerésére.

Franciaországban a Nexter megkezdte egy 140 milliméteres űrméretű harckocsiágyú próbáit. Az adatgyűjtési szakaszban lévő fegyverfejlesztési program során az új löveget beépítették egy Leclerc harckocsiba is. Ha hinni lehet a mostani információknak, a harckocsi tömege az új fegyverrel is 50 tonna körül mozog. A 140 milliméteres űrméretű harckocsiágyúval már több mint 200 lövést adtak le, a tervezők elvárásai szerint az új ágyú teljesítményadataiban mintegy 70%-al fogja felülmúlni 120 milliméteres elődjét.

Oroszországban talán már ebben az évben átadásra fognak kerülni a légierő számára az első, immáron sorozatban gyártott MiG-35-ös vadászbombázók. A típusból 2018 augusztusában aláírt szerződés szerint két MiG-35UB-t rendeltek meg, míg ebben az évben négy darab együléses MiG-35Sz kerül megrendelésre. A típus gyártását végző üzem készen áll évi 36 darab gép elkészítésére is, amennyiben nagyobb megrendelés érkezne a típusra. Erre gyaníthatóan még várni kell, hiszen Moszkva terveiben 2020-ra további 14 MiG-35 megrendelésre szerepel, amiket három év alatt vennének át.

Még ebben az évben szeretnék megkezdeni az új orosz lopakodó PAK-DA nehézbombázó prototípusának építését. A Tupoljev tervezte gép tervdokumentációjának átadása a kazanyi repülőgépgyár számára hamarosan befejeződik, ennek köszönhetően az építés az elkövetkező hónapokban kezdődhet. A gép első felszállását 2025-re, 2026-ra várják, míg a sorozatgyártás elindítását 2028-ra, vagy 2029-re tervezik az oroszok.

Egyiptom további Dassault Rafale vadászbombázók beszerzésére készül. A hír eddig nem újdonság, hiszen már fél éve lehet erről hallani, az azonban újdonság, hogy az újabb megrendelés aláírására rövidesen sor kerülhet. Egészen pontosan a  La Tribune értesülése szerint a január 27. és 29. között Egyiptomba látogató  Emmanuel Macron francia elnök vezetett küldöttség jelenlétében kerül majd tisztázásra és véglegesítésre a további 12 darab Rafale EM megvásárlásának részletei. A szerződés véglegesítésére eddig a legközelebbi időpontot is csak az elkövetkező hetekre, vagy hónapokra várta a nemzetközi sajtó.

A térségben egy másik Rafale megrendelő is megemlítésre került a híradásokban. Katarról van szó, ahol az első vadászbombázók megérkezését február 9-ra várják. A típus a dohai bázison fog állomásozni. A 2015-ben megrendelt 36 példányt 2019 és 2022 között adja majd át a Dassault Aviation.

Elefántcsontpart Védelmi Minisztériuma megállapodást írt alá egy C295-ös közepes katonai szállító repülőgép beszerzésére az Airbus-szal. Ezzel az új megrendeléssel Elefántcsontpart a világon a 28., Afrikában pedig az 5. országgá vált, amelyik alkalmazza C295-et. Az Airbus január 21-én bejelentett a megrendeléséből további konkrétumok is napvilágra kerültek. Ezek szerint a gép a szárnyvégfülekkel ellátott C295W variáns lesz, megnövelt teljesítményű hajtóművekkel ellátva, teherszállító változatban legyártva. Az Airbus Defense and Space eddig 91 darab C295-ös közepes katonai szállító repülőgépet értékesített a nagyvilágban, (a CN235-el is számolva ez több mint 160 darab gép) ezekből 17 afrikai országba került. Az Elefántcsontparti Légierő jelenleg két, 33, illetve 34 éves ukrán Antonov An-26-os és egyetlen An-12-es szállítógépet tart hadrendben.

Talán mégsem Pakisztán lesz a kínai J-10C vadászbombázók első külföldi megrendelője, legalábbis a héten megjelent írások szerint. Úgy hírlik a típus iránt érdeklődők közül az utóbbi időben Laosz és Banglades mintha kicsit előrébb tartana a megrendeléshez vezető úton. Tény, mindkét ország szomszédjai az utóbbi években jelentősen korszerűsítették légierejüket is, így a lemaradás, ezen a téren is kezd utcahossznyi lenni. A hamisíthatatlanul hamis biztonságérzetet bebiztosítandó, pár tucatnyi kínai gyártmányú J-10C igazán segíthetne a dolgon, főleg úgy, ha Peking jelentős árengedményt, hitelt, kölcsönt tudna elérhetővé tenni a beszerzéshez. Ezek az eladások - reálisan számolva - számukra a reklámértékben fizetődnének ki leginkább. Kína lassan (fel)őrlő malmára hajtja az is a tiszta vizet, hogy a hasonlóan korszerű vadászbombázók vagy politikai, vagy anyagi ok miatt nem elérhetők a két állam számára.

Dél-Koreában a Korea Aerospace Industries (KAI) megkezdte az FA-50 Golden Eagle egy továbbfejlesztett változatának elkészítését. A Block 10-es FA-50-en 2018 októberétől szorgoskodnak az ázsiai vállalat szakemberei. A továbbfejlesztés éppenséggel a földi célok támadásának eredményességét fogja javítani, ugyanis a gépen integrálásra kerül az amerikai Lockheed Martin AN/AAQ-33 Sniper célzókonténer. Ennek segítségével az FA-50 Block 10-es egymaga képes lesz lézeres irányítású bombák és rakéták bevetésére. A Sniper alkalmazásához a gépen nincs szükség szerkezeti átalakításra, mindössze a fedélzeti számítógépek szoftverein kell módosítani. A Korea Aerospace Industries szerint a munka legkésőbb 2021-ben le fog zárulni.

Azonban itt még nem fejeződik be a továbbfejlesztés, hiszen napirendben van a Block 20-as széria megalkotása is. Itt már a légi célok elleni alkalmazhatóság hatótávolságát kívánják kitolni, ugyanis a fegyverzetbe megjelenne a szintén amerikai eredetű AIM-120 AMRAAM légiharc-rakéta. A fő nehézséget itt az fogja jelenteni, hogy az Izraelből beszerzett Elta EL/M-2032 fedélzeti rádiólokátor hatótávolságát 70 kilométerről 100 kilométerre növeljék meg. Mindezek a programok nem öncélúak, hiszen ezek a képességek még számos megrendelőt hozhatnak majd az FA-50-es számára. A KAI becslése szerint csak a délkelet-ázsiai piacon legalább további 60 darab FA-50-es eladása valósulhat meg a jövőben.

Előrelépés történt az amerikai LCS-osztályú fregattok esetében is, hiszen eldőlt, felszíni célpontok elleni fegyverként a norvég eredetű NSM (Naval Strike Missile) robotrepülőgépet fogják megkapni. A norvég Kongsberg Defense és Raytheon által készített fegyverek hatótávolsága 200 kilométer körül van, így kellően nagy távolságból nyújt lehetőséget más hajók támadásához. A telepítést 2020-ban fogják megkezdeni a fregattok fedélzetén, melyek feladatait a világpolitika alakulása változtatta meg alaposan. Az aknák felderítését végző rendszerben felmerült problémákat is sikerült kiküszöbölni a legutóbbi teszt során, így végre mód nyílhat a tengeri aknák távolról történő felderítésére és megsemmisítésére a Knifefish robottengeralattjáró és annak rendszerei által.

Washingtonból ebben az évben is kapott megrendelést a Bell Helicopter. Az Amerikai Tengerészgyalogság részére ugyanis további 25 darab AH-1Z Viper harci helikoptert szerez be a Pentagon, egy 439,6 millió dolláros szerződés értelmében. A Zulu Cobra néven is ismert AH-1Z-ből ez volt a 16. rendelési tétel, így a típus gyártása 2022 januárjáig biztosított. A gépek gyártását 60% -ban Fort Worthben, a többit pedig Amarillo-ban végzik. 2018 augusztusában 15. rendelési tétel 29 darab AH-1Z Viper harci helikoptert tartalmazott 510 millió dollár ellenében. Az Amerikai Tengerészgyalogság 2005-ben vette át az első AH-1Z Viper harci helikopterét, a típust 2010-ben nyilvánították bevethetővé.

Meg nem erősített hírek szerint a február 4-én bemutatásra kerülő amerikai haderőt érintő, 2020-as költségvetési tervezetében egy nem várt, de sokak által remélt megrendelés anyagi fedezete is szerepel. A Pentagon 1,2 milliárd dollárért szeretne 12 darab Boeing F-15X vadászgépet vásárolni, ezekkel kiegészítve az 5. generációs harci gépeinek képességét. Az APG-82 AESA antennájú fedélzeti rádiólokátorral, korszerű fedélzeti elektronikával és megnövelt fegyverzet-mennyiséggel rendelkező variánst a hírek szerint a Légi Nemzeti Gárda F-15C gépeinek pótlására vásárolnák meg.

Tavaly év végén Washington több, nemrégiben kivonásra került fegyverzet eladásának lehetőségét ajánlotta fel Brazília számára. Elérhetővé váltak így a dél-amerikai ország számára az M1A1 Abrams harckocsik, az OLIVER HAZARD PERRY-osztályú fregattok, Sikorsky Black Hawk, valamint Bell AH-1W helikopterek, Humvee gépjárművek és M16-os, illetve M4-es gépkarabélyok. Az OLIVER HAZARD PERRY-osztályú fregattok beszerzése életképes ajánlat lehet, hiszen a meghajtásukról gondoskodó GE LM2500-as gázturbinák már ismertek a flottánál, hiszen az INHAÚMA és a BARROSO-osztályú korvettekben is ezek kerültek beépítésre. A két hajóosztály 5 egységéből napjainkra csak 3 maradt szolgálatban, így a feladatok ellátására igencsak nagy szükség lenne új hajókra. A pótlásra szánt TAMANDARÉ-osztály késése okán a nem teljesen felfegyverzett ex-amerikai fregattok is megfelelők lennénk a brazil igényeknek, bár az egyszerre két darab Sea Hawk (SH-16 MB) helikopternek is helyet biztosító hangárt, valamint az alacsony beszerzési költséget jelentősen árnyalja a magasabb üzembentartási összeg. További előnyt jelenthetne az SM-2-es légvédelmi rakéták rendszeresítése a hajókon, ami jelentős légvédelmi képességet eredményezhetne a flottánál.

A tengerészgyalogság az M1A1 Abrams harckocsikat látná szívesen soraiban, hiszen évek óta szeretnék erősíteni páncélos erejüket, de a költségvetés ezt eddig nem tette lehetővé számukra. Az elképzelés szerint 20-30 darab páncélost szereznének be az osztrák eredetű SK105A2S Kürassier páncélvadászok helyett. Az Abrams harckocsik újbóli hadrafoghatóvá tétele példányonként 1,5-1,8 millió dollárba kerülne, de a gázturbinás meghajtásból adódó üzemeltetési és karbantartási költségek igen drágává tehetik a hadrendbe állítást követő időszakot egy dízelmotoros harckocsihoz viszonyítva. A Honeywell AGT-1500C gázturbina alkalmazása erős amerikai függőségbe sodornál az országot, mindamellett a típus nem aratott túl nagy exportsikert (Szaúd-Arábia, Egyiptom, Kuvait és Irak), bár képességei igencsak az élvonalba sorolják az M1-et már évtizedek óta. Tovább ronthatja az Abrams esélyeit, hogy a konkurens Krauss-Maffei Wegmann GmbH már betette lánctalpát az országba, mégpedig a Leopard 1A5BR harckocsi képében. A 260 darabos mennyiségben használtan vásárolt páncélos legfőbb hátránya, hogy a 105 milliméteres L7A3-as lövege a chilei Leopard 2 120, illetve a venezuelai T-72B-k 125 milliméteres lövegéhez képest hátrányban van lőtávolság és páncélátütő hatásosságban egyaránt. A Krauss-Maffei Wegmann pozícióját tovább erősíti az is, hogy Brazíliában létrehoztak egy javítóbázist is.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Douglas A-4K Skyhawk

Szuhoj Szu-24M Fencer

Fairchild A-10C Thunderbolt II

Saab 340 AEW&C Eryeye

Northrop F-5E Tiger II

Panavia Tornado IDS

McDonnell Douglas RF-4E Kai Phantom II

Saab JAS39D Gripen

Lockheed F-104S Starfighter

Dassault Mirage 2000C

Martin B-57G Canberra

Dassault Falcon 20ECM

McDonnell Douglas F/A-18B Hornet

Eurocopter EC665 Tiger HAD

Vought F-8P Crusader

Kawasaki P-1

Grumman A-6E Intruder

Január közepén még erős, északias szél nehezítette a budaörsi repülőteret használó kisgépes pilóták dolgát, akik néhány nappal később már szinte szélcsendben repülhettek. A megszokott merevszárnyú forgalom mellett néhány helikopter is színesítette a képet, köztük egy olyan típus is, amely ma már nagyon ritkán látható a magyar égen.

Az erős szélben egy Bell 427-es indul a hangár elöl, háttérben a Körépület látható.

Ez a Bell 206 Jet Ranger III a harmadik helikopter, amely HA-FLY lajstrommal repül. Az első egy Long Ranger volt, a második egy NOTAR megoldású MD 600-as.

A kétszemélyes szitakötő, a Schweizer 300-as forgószárnyát és faroklégcsavarját dugattyús motor forgatja.  

A reptér széle felett egy osztrák lajstromú légimentő EC135-ös tart nyugati irányba, vélhetően budaörsi bázisára.

A jellegzetes hang jó előre jelzi, hogy Kamov érkezik.

A HA-HSF a hangár előtt száll le a jégbordás betonra.

A motorok leállítása után az erős szél lengeti a forgószárny lapátokat. A helikoptert nem sokáig hagyták a szabadban, helyet csináltak neki a hangárban.

Koaxiális forgószárny elrendezés, kilenchengeres, léghűtéses csillagmotorok, négypontos futómű, függőleges szélvédők. Mindezek kissé bizarr kinézetet kölcsönöznek a Ka-26-osnak.

Ancsa és Kamov. A mezőgazdasági repülés két ikonja egy képen.

*

A szélcsendes, napsütéses időben órákig gyönyörködhetett a Kamov röptében az, aki január 21-én kilátogatott Budaörsre.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

Üdvözlöm minden olvasónk! Enz vagyok a KatPol Blog csapatából, ez pedig a modern kínai történelemmel foglalkozó sorozatunk következő része.

Az előző rész tartalmából:Jüan Si-kaj elnök diktátori kormányzása – az elnök feloszlatja a törvényhozást és saját alkotmányt fogad el – kitör az első világháború, Japán elfoglalja a német gyarmatokat Kínában – Japán benyújtja a 21 követelést Jüannak, aminek egy részét végül kénytelen elfogadni – Jüan császárrá kiáltja ki magát – Caj O vezetésével megkezdődik a nemzetvédő háború Jüan ellen – Jüan lemond, és hamarosan meghal

A nevek, akárcsak korábban, elsődlegesen a népszerű magyar átírásban szerepelnek, míg a pinyin alak az első említésnél zárójelben olvasható. A tájékozódást segítő térképek ITT érhetők el.

Eddig is igaz volt a sorozatra, hogy bonyolult eseményeket dolgoz fel, de az ebben bemutatott időszak talán a kínai történelem legbonyolultabbjai közé tartozik, megannyi különböző érdekcsoport és helyi konfliktus jellemezte, és talán még a Fűrész filmek idővonalánál is zavarosabbnak ígérkezik. A megértést nagyban segíti a korábbi részek ismerete, mivel itt legfeljebb csak visszautalni tudunk az egyes szereplők korábbi tevékenységére.

A helyzetet szemléltetendő, képzeljük el a következőt (nem célunk az aktuálpolitizálás, kizárólag a szemléltetés!): Orbán Viktor ellen fegyveresen fellázad a Dunántúl, ő maga pedig hamarosan meghal. A hatalmat megosztja egymás között Rogán Antal, valamint az abból az Orbánnal való nézeteltérései miatt korábban kiszorított Lázár János, és névleges vezetőként Áder János. Ők nemcsak az ellenzékkel kell megküzdjenek a hatalomért, de egymással is, és támogatóik mentén lassan szétesik a központi kormányzat. Maga az ellenzék sem egységes, az ország elmaradottabb határterületein (Tiszántúl, Baranya) pedig az idegen intervenciók, befolyásszerzések jelentik a legnagyobb problémát.

A béke és boldogság évei (1916-1918) A hatalomgyakorlás új rendszere és kudarca

Jüan Si-kaj (Yuan Shikai) elhibázott restaurációs kísérlete, majd bekövetkező halála után a központi kormányzat teljesen szétforgácsolódott. A déli tartományok nyílt lázadása miatt az ország kettéosztott volt. Ebben a helyzetben vette át a hatalmat Jüan két egykori bizalmasa, mindketten a restaurációs politika ellenzői. A katonacsaládból származó Tuan Csi-zsuj (Duan Qirui) tábornok, aki Jüan alatt hadügyminiszter, majd kétszer (így annak halála idején is) miniszterelnök is volt, ezt a posztot tartotta meg. A szegényparaszti származású Feng Kuo-csang (Feng Guozhang) kapta meg az alelnöki posztot. Az elnök, és így a kormányzat vezetője az a Li Jüan-hung (Li Yuanhong) lett, aki a vucsangi felkelőket vezette, ám mivel a másik kettő tábornokkal szemben nem rendelkezett saját katonai erővel, szerepe leginkább jelképes volt. 

[...] Bővebben!

Kína történelmében utolsó alkalommal kísérelték meg a monarchia visszaállítását - nevetséges külsőségek mellett.

Svédországban nyilvánosságra hozták a két A26-os osztályú tengeralattjáró nevét. Az elsőnek elkészülő egység, melynek építését az első acéllap vágásával 2015 szeptemberében kezdték el, a HSwMS BLEKINGE nevet fogja kapni. Annyi már biztos, hogy az eredetileg tervezett 2022-es átadási dátum kitolásra került, így erre csak 2024-ben kerülhet majd sor. A második tengeralattjáró a HSwMS SKANE nevet fogja viselni. A két új, a Saab Kockums Stirling motorjával ellátott tengeralattjáró nevét a svéd király, XVI Gustaf hagyta jóvá, a svéd haditengerészet hajó elnevezési hagyományai szerint.

Kivonásukig megoldódott az Egyesült Királyság Apache AH Mk.1-es (vagy WAH-64) harci helikoptereinek műszaki támogatást igénylő háttere. Az 50 darab forgószárnyas nagyjavításáról, hibaelhárításáról és alkatrész ellátásáról 2019. április 1-től 2024-ig, akárcsak eddig, a Leonardo Helicopters gondoskodik. A megkötött szerződés értéke körülbelül 293 millió font (kb. 325 millió euró). Az Apache AH Mk.1-et fokozatosan felváltja a legújabb Apache variáns, az AH-64E harci helikopter, amely 2022-ben kezdi meg szolgálatát a brit hadseregben. Ezek a helikopterek szerkezeti részeiket tekintve újépítésűek lesznek, viszont több fedélzeti rendszert újrahasznosítanak majd bennük az Apache AH Mk.1-es helikopterekből, természetesen a hajtómű nem tartozik ebbe a körbe.

Portugáliában sokallják a brazil fejlesztésű Embraer KC-390 közepes szállító repülőgépek tervezett beszerzési árát. Lisszabon annak idején, mint az első NATO-tag állt ki a dél-amerikai fejlesztésű gép mellett és továbbra is megvásárolna öt példányt belőle, amennyiben ez a mennyiség belefér a beszerzési keretbe, ami 827 millió eurós. Az egy további opcióval kiegészített beszerzési terv megvalósítása további megrendelőket is hozhatna a típus számára, így igazán fontos a gyártó számára. A felek között a tárgyalás folyamatos, felmerültek olyan elképzelések is, melyek szerint a hajtóművek és az elektronikai hadviselési rendszerek karbantartására vonatkozó szerződést nem az Embraer-el kötnék meg, hanem közvetlenül a gyártókkal, így csökkentve az árat.

Portugália számára szükséges a légi teherszállító képesség korszerűbb alapokra helyezése, így nem riadnak vissza az üzletből való kihátrálástól sem, bár ennek megemlítése vélhetőleg, csak egy kis nyomásgyakorlás lehetett a brazilokra. Hiszen a pótlásra érdemesnek tartott Airbus A400M Atlas sem mentes a problémáktól, míg a bevált Lockheed C-130J Super Hercules sebességben marad le jelentősen a KC-390 közepes szállító repülőgéptől, például nagyobb távolság megtételére számolva, akár 5 órás lemaradást is összeszedhet az amerikai szállítógép. A KC-390-re eddig 38 darabos megrendelés látszik valószínűnek, Portugália mellett rendszeresítené Argentína, Chile, Kolumbia, valamint Csehország is. Az Embraer a Boeing-el létrejött fúziót szeretné felhasználni a gép árának mérséklésére.

A francia kormány január 14-én hétfőn, 2,3 milliárd dolláros szerződést írt alá 28 darab francia Rafale vadászbombázó korszerűsítéséről a Dassault Aviation-al. A 2023-ig átadásra kerülő gépeken felül Párizs 2027 és 2030 között további 30 darab F4-es szintre korszerűsített példányra is igényt tart. Az F4-es Rafale a kibővített fegyverzet (Mica NG levegő-levegő rakéta és a levegő-föld Sagem AASM rakéta póthajtású bomba 1000 kilogrammos változata) mellett a hálózatközpontúság, az RBE2 fedélzeti rádiólokátor, az optikai rendszerek, valamint a sisakkijelző terén tud majd felmutatni jelentős előrelépést az eddig példányokhoz képest.

Továbbá az M-88-as gázturbinás sugárhajtómű új számítógépes vezérlőrendszert kap és javítják megbízhatóságát, a vadászbombázó kommunikációs rendszere kiegészül Siracuse IV műholdas rádióval és a karbantartását is segíteni fogja egy új diagnosztikai rendszer, valamint a gép önvédelmét biztosító SPECTRA rádióelektronikai zavarórendszer is továbbfejlesztésre fog kerülni az eredményesebb zavarás érdekében. Az F4-es verzió egyes elemei már 2022-től megjelenhetnek majd a fejlesztők szerint. A Franciaország által eddig megrendelt 180 darab Rafale vadászbombázóból eddig 152 darabot adtak át. A Rafale flotta jelenleg megközelítőleg 270000 repült órát teljesített, beleértve a 40000 órányi harci bevetést is. Külföldről eddig összesen 96 Rafale repülőgépet rendelt meg Egyiptom, Katar és India.

További megerősítést nyert, hogy az orosz Szuhoj Szu-57-es vadászbombázó jelenleg még nem kész a sorozatgyártásra. A gép számos rendszeréről egyszerűen nem szóltak hírek, így sokan kételkedtek a típus teljes körű kifejlesztésének végére érésében. Ezeket a hangokat erősíti a mostani hír, ugyanis a 2018-ban megrendelt, 2019 és 2020 között átadásra kerülő 2 darab mellé csak 2020-ban tervezik megrendelni a második gyártási csoport 13 darab példányát. Ezek közül az első(k) még 2020-ban átadásra fog(nak) kerülni, de a teljes átfutási idő 5 év.

További információ, hogy a hajtómű terén is változás állhat be, ugyanis a repülési próbák során kevésnek bizonyult a Szaturn AL-41F1S által jelenleg rendelkezésre álló 2 x 14,5 tonna tolóerő, így egy erősebb sugárhajtómű kerülhet majd a Szu-57-es második gyártási csoportját alkotó 13 darab gép több példányába is. Az azonban már a jelen híre, hogy egy új bevonatot alkalmaznak a pilótafülke plexijén. Az elődjénél kétszer nagyobb radarhullám elnyelő képességű fém-oxid réteget alkalmazni tervezik a Tu-160-as a Szu-30-as, a Szu-34-es, Szu-35-ös és a MiG-29-es típusokon is.

Oroszország ebben az évben 50 darab új repülőgéppel lett gazdagabb. A tavalyi év elején készült összegzés ezen a linken lakik. Most, majd egy év elteltével jöjjenek a 2018-as adatok. Szuhoj Szu-30-ból 14 darab, Szu-34-ből 12 darab, míg a Szu-35Sz-ből 10 darab került hazai részre átadásra. A kiképzőgép kategóriát a Jakovlev Jak-130-as képviseli, ebből a típusból 14 darab került a légierő állományába. Összesen tehát 50 darab korszerű repülőgép állt hadrendbe Oroszországban 2018-ban. Exportra 12 MiG-29M/MiG-29M2 vadászbombázó került Egyiptomba, 4 darab Szuhoj Szu-30-as Kazahsztánba és tíz Szu-35-ös Kínába. Ezek mellett négy Jak-130-as sugárhajtású kiképzőgépet kapott még Laosz is az elmúlt évben.

Szingapúrban a védelmi miniszter egyértelműen bejelentette a Lockheed Martin F-16 C/D vadászbombázók utódját. Az öt éven át tartó technikai elemzés során a rendszeresítésre ajánlott gép a Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázó lett. A térségben Ausztrália, Japán és Dél-Korea után tehát egy újabb beszerzés van készülőben, természetesen ehhez még a washingtoni jóváhagyás is szükségeltetik. Mindez persze nem minden alap nélküli bejelentés volt, hiszen a típus népszerűsítésére éppen 2018 februárjában került sor az ázsiai városállamban. Mindenesetre az idő nem sürgeti a szingapúriakat, hiszen a 60 darabos mennyiségben, 1998-tól hadrendbe állított Fighting Falcon-ok cseréje csak a 2030-as évtizedben válik majd időszerűvé. Első lépésben csak egy kisebb mennyiség megvásárlását tervezik, így alaposabban, testközelből ismerkedhetnének meg a típussal.

A 2018-as év végéig a Dél-Koreai Légierő részére hat darab Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázó került átadásra. Ezek azonban az Egyesül Államokban maradtak a Luke légibázison működő, nemzetközi típusátképző egység állományában. Ez év márciusában viszont már megérkeznek Dél-Koreába az első gépek. Március végéig két gép repül át az USA-ból és ezeket decemberig további nyolc fogja követni. A hadrendbe állításra áprilisban, vagy májusban kerül majd sor. Szöul eddig 40 darabot rendelt meg az F-35-ből, 4,7 milliárd dollárért, Izrael és Japán után a harmadik exportmegrendelőként. Az ázsiai ország pilótáinak típusátképzése 2017 végétől folyik, az első repülésre pedig 2018 júliusában került sor. A 40. dél-koreai gép leszállítása 2021- re várható.

Ezen a héten újabb hírek lopakodtak elő a kínai fejlesztésű, csökkentett észlelhetőséggel rendelkező típusokról. A már évek óta repülő J-20-as vadászbombázó két-három újabb variánsának létrehozásáról cikkezett legtöbbet a világsajtó. A hordozófedélzeti üzemre alkalmassá vált J-20-as változat nagyobb hatótávolsággal és fegyverterheléssel egészíthetnél ki a kisebb méretű, ám szintén lopakodó képességű FC-31-et. Emellett a szárazföldi változatok is továbbfejlesztésre kerülhetnek erősebb hajtóművekkel és még korszerűbb fedélzeti elektronikával. Ennek egy további lépcsője lehet egy kétüléses változat létrehozása, amit rádióelektronikai zavarásra és rádióelektronikai felderítésre/hírszerzésre tennének alkalmassá. A nagy mennyiségű információ kezelését, az ellentevékenység jóváhagyását, na és persze a rendszerek felügyeletét a hátsó ülésben helyet foglaló rendszerkezelő végezhetné el. Természetesen egy kétüléses csapásmérő kifejlesztésére is lehetőség nyílna a jövőben. Az amerikai F-22-es kétüléses csapásmérő FB-22-es módosításától 2006-ban vonták meg az anyagi támogatást, ezzel halálra ítélve egy igencsak potens, igaz csak taktikai feladatok ellátásra képes gépet.

Most még nem tudni, hogy ezt a J-20-as kétüléses csapásmérő változatáról szóló információkat erősíti meg, vagy éppen cáfolja az amerikai hírszerzés azon értesülése, hogy egy szintén lopakodó képességet eredményező kialakítású vadászbombázó fejlesztése is folyik Kínában. A hírek szerint a most még csak JH-XX-nek hívott típus fejlesztését a Shenyang Aircraft Corporation végzi. A feltételezett típus modelljét 2013-ban egy kiállításon lehetett megtekinteni, így valószínűsíthető, hogy tervezésének kezdete a 2000-es évek elejére tehető. A nyilazott szárnyú, pillangóvezérsíkokkal ellátott gép kétszemélyes, a személyzet egymás mellett foglal helyet a pilótafülkében. A törzs-szárny csatlakozásnál mindkét oldalon elhelyezett egy-egy levegőbeömlő nyílás szolgál a két hajtómű levegővel történő ellátására. A géptörzs alsó részének közepén egy nagyobb bombakamra, míg annak mindkét oldalán egy-egy kisebb méretű fegyvertér szolgál a fegyverzet rejtett elhelyezésére. A félszárnyak alatt további négy-négy felfüggesztési pont került kialakításra, a fegyverzet már lopakodást nem igénylő szállítására. A nagyjából 60-100 tonna legnagyobb felszállótömegű JH-XX hatótávolsága 1600-3200 kilométer körül alakulhat. Szolgálatba lépésének időpontja a következő évtizedre várható.

Akárcsak az elmúlt időszakban kicsit nagyobb nyilvánosságot kapott Xian Aircraft Corporation H-20-as csupaszárny bombázónak. A Northrop Grumman B-2 Spirit-hez igencsak hasonló gép hatótávolsága 6500-8000 kilométer körül várható, így a Japánra és Guamra veszélyt jelentő JH-XX mellett egy, a már az amerikai kontinenst nagy hatótávolságú csapásmérő robotrepülőgépeivel légi utántöltés nélkül is támadni képes gépről beszélhetünk a H-20-as esetében. Bár a besorolása még így csak, közepes bombázó lehet. Mindenesetre ezek a gépek, amennyiben kifejlesztésre kerülnek, komoly fenyegetést fognak jelenteni az amerikai és szövetségeseik hadihajóira a Dél-Kínai tenger vizein hajózva.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Grumman F-14B Tomcat

Dassault Falcon 7X

Fairchild A-10A Thunderbolt II

Airbus A400M Atlas

Boeing C-17A Globemaster III

Dassault Mirage 2000N

McDonnell Douglas F/A-18C Hornet

AIDC F-CK-1C Ching Kuo

McDonnell Douglas F-15C Eagle

Aérospatiale SA 341F Gazelle

Sikorsky CH-53G

Dassault Rafale B

Grumman A-6E Intruder

Szuhoj Szu-34 Fullback

General Dynamics F-16AM Fighting Falcon

Dassault Mirage 2000C

Lockheed RF-104G Starfighter

Aerospatiale AS-532UL Cougar

Lockheed CP-140 Aurora

Saab Sk37E Viggen

LTV Aerospace A-7D Corsair II

Szuhoj Szu-57

Boeing RC-135V Rivet Joint

Saab J35J Draken

McDonnell Douglas F-4C Phantom II

Indítsanak még ellenünk öt vagy hat olyan támadást, mint a Hamburg elleniek, és a német nép egyszerűen fel fogja adni, mindegy, mennyire erős akaratúak. Az emberek azt fogják mondani: „Elég volt, többet már egyszerűen nem tudunk elviselni.” […] Amit a hazának kell elszenvednie, attól meghűl az emberben a vér.

Erhard Milch tábornagy-államtitkár, egyben Göring birodalmi marsall helyettese és a Luftwaffe főszemlélője ilyen szavakkal próbálta felrázni a haderőnem kábult hangulatba roskadt parancsnokait a légi közlekedésért felelős birodalmi minisztérium (RLM) 1943. augusztus 3-án tartott értekezletén. Azt csak ő tudhatta, hogy tényleg komolyan gondolta-e a német néplélekre vonatkozó jóslatát, vagy csak a beosztottjait akarta keményebb erőfeszítésekre sarkallni, de a katonai helyzettel bizonyára drámai figyelmeztetések nélkül is tisztában volt mindenki a teremben. 

[...] Bővebben!

A szövetséges bombázóhadjárat Németország felett a felőrlő háború durva példája volt.

1995. augusztus 24-ét mutatta a naptár, amikor két taszári vadászpilóta nagyjavítás utáni berepülésre vitte a 904-es oldalszámú MiG-21UM-et. Az álcázófestés nélküli gépet az első ülésből Körömi József ("Csücsör") repülte, hátul Máté Attila ült, hogy a hátsó ülésből kezelhető duplikált dolgokat és a különböző meghibásodást imitáló rendszerek működőképességét is ellenőrizni tudják. A berepülés tököli mozzanatairól Gál József készített fotókat.

* * *

Új gépkarabélyokat kapnak a német különleges erők katonái. A hír nem új keletű, hiszen ez már 2017 októberében eldőlt. A bő egy évnyi idő alatt azonban az elhatározás nem változott, akárcsak az időpontok sem, így ebben az évben 2000 darab G95K (Gewehr 95 Kurz) jelölésű Heckler und Koch HK416 A7 kerül majd a Kommando Spezialkrafte (KSK) és a Kommando Spezialkrafte Marine (KSM) számára átadásra. A Heckler & Koch HK416A7 csőhossza 368 milliméter, tömege 3,7 kilogramm.

Svájcban a helyi ipar segítségével, nagyjavítással egybekötött korszerűsítésnek vetik alá a légierő nyolc darab Cougar helikopterét, a hadrendben álló tízből. A munkálatokat a RUAG végzi el 2022 közepéig az 1998-ban beszerzett forgószárnyasokon. A navigációs és kommunikációs rendszerek mellett modernizálásra kerül a repülőelektronika, új lesz a fedélzeti számítógép, ütközést elkerülő rendszert is beszerelnek, továbbá a pilóták sisakkijelzőn is láthatják majd a repülési adatokat a korszerűsített pilótafülke kijelzőin felül. A RUAG a helikoptereket a legújabb IDAS-3 önvédelmi rendszerrel is felszereli. A svájci haderőben 15 darab korábbi gyártású Super Puma közepes szállító helikopter is megtalálható, amelyet az 1980-as évek végén szereztek be. Ezeket a régebbi helikoptereket a RUAG már 2011 és 2014 között korszerűsítette.

Sikeresen tesztelte Mistral rövid hatótávolságú légvédelmi rakétáját gyorsan mozgó felszíni célpont megsemmisítésével az MBDA a tavalyi év végén. A 3 kilométeres távolságban haladó távirányítású motorcsónakot egy SIMBAD-RC indítóállványról indított rakétával pusztították el, mely két rakéta indítóállványaként szolgál. A hajók önvédelmi képességét demonstráló lövészeten több külföldi megfigyelő is részt vett.

Algériában január 9-én szolgálatba állították a nemrégiben átvett két VARSAVJANKA-osztályú (Projekt 636.3) tengeralattjárót. A szentpétervári Admiralitás Hajógyár megépült egységek a KILO-osztályú tengeralattjárók továbbfejlesztett verziói, fejlett lopakodó technológia és kiterjesztett hatótávolság a főbb jellemzőik, valamint szárazföldi, vízfelszíni és víz alatti célpontok elleni csapásmérő képességet eredményező fegyverzettel rendelkeznek. Az észak-afrikai állam még 2014 közepén állapodott meg Moszkvával a két tengeralattjáró beszerzéséről, amiket 2018-ban adtak át. Az első hajó, a 031-es hadrendi számú 2018 közepén érkezett Algériába, míg a második, a 032-es hadrendi számú decemberben. A KILO-osztály nem ismeretlen az ország haditengerészete számára, hiszen az első két Project 877EKM példányt még 1987-ben és 1988-ban állították hadrendbe. Ezeket pár éve az oroszok korszerűsítették és 2006-ban újabb két tengeralattjáró, melyeket immáron a Project 636 terveknek megfelelően gyártottak le került megrendelésre.

A VARSAVJANKA-osztályú (Projekt 636.3) tengeralattjáró 72,6 méter hosszú, 9,9 méter széles és 300 méterre is képes lemerülni. vízkiszorítása 3076 tonna, legnagyobb sebessége 25 csomó, 52 főnyi legénységével 45 napig képes egyhuzamban a tengeren lenni. A hat, 533 milliméteres átmérőjű torpedóvető-csövekből 18 torpedó indítható, de ezek egy részének helyére a Kalibr 3M54 (NATO nevén SS-N-27 Sizzler) csapásmérő robotrepülőgépek is behelyezhetők. Ezekkel megvalósítható a hajók és szárazföldi célpontok támadása is. A VARSAVJANKA-osztályú tengeralattjárók aknatelepítésre is használhatók, ekkor maximum 24 AM-1 aknát lehet elhelyezni a tengeralattjárón. Az észak-afrikai állam tengeralattjáró-beszerzése még tart, hiszen Algéria két további KILO 877EKM jelzésű hajót is megrendelt, 2020-2022-re történő szállítási dátumokkal.

Egyiptom számára a Német Szövetségi Biztonsági Tanács jóváhagyta egy darab Meko 200 osztályba tartozó fregatt exportját, német lapértesülések szerint. A ThyssenKrupp Marine Systems (TKMS) által gyártott 3400 tonnás vízkiszorítású, 118 méter hosszú fregatt körülbelül 500 millió euróba kerül és a megvásárlását megelőző tárgyalásokról már jó ideje érkeztek hírek. Tavaly szeptemberben még csak két egység esetleges beszerzéséről cikkeztek, azonban 2018 novemberében La Tribune arról számolt be, hogy Egyiptom és Németország között négy Meko 200-as fregatt eladásáról folynak egyeztetések, 2 milliárd euró értékben. Később már azt is tudni lehetett, hogy ezekből 3 egység Németországban, míg 1 Egyiptomban fog megépülni. A tárgyalások megakadását a Khashoggi-ügy okozta, ugyanis a hajókat szaúdi pénzen vásárolták volna meg, de Rijád felfüggesztette az egyiptomi beszerzés finanszírozását a német reakciók okán. A Meko 200-as fregattokból eddig 25 egység épült meg és állt szolgálatba Algériában, Ausztráliában, Görögországban, Portugáliában, Dél-Afrikában, Új-Zélandon és Törökországban.

Újabb Mil Mi-24-es Hind harci helikopterek kerülhetnek Afganisztánba Indiából az eddig átadottakon felül. Afgán körökből származó információk alapján márciusban kettő, míg júniusban, vagy júliusban további kettő harci helikoptert fognak kapni Új-Delhitől. A gépeket átadás előtt Fehéroroszországban nagyjavítják majd.

Pakisztánban szeretnék felgyorsítani a PAC/CAC JF-17 Thunder/FC-1 Xiaolong vadászbombázó legfejlettebb, Block 3-as példányainak hadrendbe állítását. A hadrafoghatóság minél előbbi elérésére az Indiába megérkező Dassault Rafale vadászbombázók miatt van szükség, ugyanis a régebbi JF-17-es változatok, a Block 1-es és az éppen csak rendszeresíteni kezdett Block 2-ek kevésbé fejlett elektronikájuknak köszönhetően jelentős hátrányban vannak a francia gépekkel szemben. A Block 2-ből 2019 júliusáig 13 darab átadásáról szóltak az előzetes tervek, amit a pakisztániak szeretnének módosítani. Kínai-pakisztáni együttműködésben gyártott típus régebbi, Block 1-es és Block 2-es változataival eddig már a pakisztáni légierő négy repülőszázadát látták el. A 28. Phoenix repülőszázad 2018 februárjában megkapta hatodik Block II-es JF-17-ét. A Block 2-es variáns nagyjából 10-15 %-ban tér el a Block 1-es változattól. A módosítások leginkább a fedélzeti elektronikát érintik, (adatátviteli rendszerek, elektronikai hadviselés) de a Block 2-es már alkalmassá vált légi üzemanyag-felvételre is, ezért egyik leginkább szembetűnő ismertetőjegye a merev üzemanyagfelvevő-cső. Ez a törzs jobb oldaláról nyúlik előre, nagyjából a pilótafülke szélvédőjének keretéig. Kialakítása, bár kínai tervezésűnek állítják be a források, nagymérvű hasonlóságot mutat a dél-afrikai Denel Aviation által modernizált Mirage III-on alkalmazotthoz. Ez a cég segédkezett néhány pakisztáni Mirage modernizálásában, amelyekre ez a bizonyos cső is felszerelésre került.

Pakisztáni megrendelésre a Block II-ek után, majd 2019 végétől, vagy 2020 elejétől már elkezdik az első 50 darab Block III-as előállítását is. 2022-re már 28 darab Block 3-as JF-17-es állna hadrendbe, ezekből csak kettő épülne Kínában, a többi 26 pakisztáni gyártású lenne. A korszerűbb pilótafülkével és jobb avionikával is ellátott Block III-as Thunder-ekbe a kínai Nanjing Research Institute of Electronics Technology (NRIET) által kifejlesztett és 2016-ban bemutatott KLJ-7A AESA antennájú rádiólokátor kerül beépítésre, megnövelve ezzel a felderítési távolságot és a zavarvédelmet is. A gyártó elmondása szerint a KLJ-7A beépíthető lesz a Block I-es és II-es JF-17-ekbe is. A JF-17-es Thunder vadászbombázók precíziós csapásmérési képességének megteremtésén is fáradozik Pakisztán. Első körben a francia Thales Damoklész célmegjelölő konténer integrációs lehetőségéről kezdtek tárgyalásokat a gyártó képviselőivel Párizsban, a 2017-es év első felében. A Damoklész exportot nem nagyon fenyegető francia eredete mellett szól még az is, hogy már harci körülmények között is próbára lett téve és ott bizonyította képességeit. Tervezik továbbá illeszkedő póttartályok kifejlesztését is a JF-17-hez, ez azonban jelentősen megváltoztathatja a gép súlyponthelyzetét, ezért nagyon körültekintően kell eljárni a megtervezése során. A többzáras bombafelfüggesztők szinték kifejlesztésre fognak kerülni, mindezeket megpróbálják minimális külföldi segítséggel megvalósítani.

További M1A2 Abrams harckocsikat fog SEPv3-as (System Enhancement Package version 3) szintre továbbfejleszteni az amerikai hadsereg. Meg kell jegyezni már a hír elején, hogy tavaly augusztus végétől a 2017 októberétől már a csapatoknál is megtalálható SEPv3 korszerűsítésen átesett páncélosok a M1A2C jelzést viselik. Az első hat M1A2C (akkor még M1A2 SEPv3) Abrams harckocsiját 2017. október 4-én kapta meg az amerikai hadsereg. A 40 éves múltra visszatekintő páncélos eme variánsa a jövőbe néz, hiszen az M1A2C egyik legfőbb előnye, hogy elektromos és számítógépes rendszerének kialakításának köszönhetően lehetőséget biztosít majd számos berendezés későbbi integrációjához. Ami már most is megvan az a közös taktikai rádiórendszer, amely számos rádió adó-vevővel képes kapcsolatot létesíteni.

Továbbá szintén a közelmúlt tapasztalatai alapján került beépítésre az improvizált robbanóeszközök ellen elektronikus hadviselést folytató Duke V3 berendezés. Fegyverzet tekintetében a programozható gyújtóval rendelkező M829A4 lövedék megjelenése jelenti az újdonságot. Új az infravörös képalkotó kamerák összessége, a torony tetejére felszerelt CROWS távirányítású fegyverállvány is. A korszerűsítési munkálatokat végző General Dynamics Land Systems tavaly bejelentette, hogy megbízást kapott 100 darab M1A1 Abrams harckocsi M1A2C szintre történő modernizálására az amerikai hadsereg számára. Most újabb megrendelés érkezett, így 714 millió dollár ellenében további 174 darab páncélos korszerűsítése fog megvalósulni. Azonban ez még nem jelenti a munkák végét, hiszen 2017 decemberében az amerikai hadsereg nyilvánosságra hozta, legalább 435 darab harckocsiját szeretné modernizáltatni.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

McDonnell Douglas F-4B Phantom II

Dassault Rafale M

Grumman F-14A Tomcat

British Aerospace Harrier GR.7

General Dynamics F-16D Fighting Falcon

Transport Allianz C-160D

McDonnell Douglas RF-4C Phantom II

Fiat G-91T1

Fairchild A-10A Thunderbolt II

Szuhoj Szu-25UB

McDonnell Douglas KDC-10-30CF

Hawker Hunter T.7

Boeing RC-135V Rivet Joint

MiG-21MF

McDonnell Douglas F/A-18C Hornet

AIDC AT-3

Northrop F-5F Tiger II

Dassault Mirage 2000-5EI

Sikorsky CH-53GE

AIDC F-CK-1C Ching Kuo

General Dynamics F-111E Aardvark

Eurofighter EF-2000 Typhoon S

Kaman SH-2F Seasprite

Saab JA37DI Viggen

Republic F-105D Thunderchief

Dassault Mirage 2000D

Fairchild A-10C Thunderbolt II

MiG-21MF

Szinte már kész tényként kezeltük, hogy Horvátország izraeli F-16 Barak vadászbombázókat fog venni, horvát pilóták már kipróbálták a gépeket is stb.  Aztán 2018 decemberében kezdtek hírek szivárogni, hogy az amerikai fél nem járul hozzá az üzlethez. Hogy miért arról megint több változat volt, pl, hogy az USA azt kéri Izraeltől, hogy „vegye le” az helyi változtatásokat a gépekről és eredeti (gyártási) állapotban szállítsa le a gépeket. Ebbe lehetett valami, mert a horvát fél erre a verzióra hivatalosan is reagált, hogy akkor nem veszik meg a gépeket. December végén, január elején már én is láttam a hírt (én, aki szorosan nem foglalkozik ilyen témákkal), hogy az üzlet bedőlt az amerikai fél problémázása miatt.
Most az egyik horvát lap (Vecerni List, nem ismerem az horvát sajtópalettát, de ezt a lapot már többször hallottam, hogy idézik. De különben is az a fontos, hogy ki írja a cikket és az egyik szerző úgy látom alapos rendszereséggel foglalkozik a témával) új verzióval állt elő izraeli és horvát forrásokra hivatkozva. Eszerint miután az izraeli fél ígéretet tett minden szinten az amerikai felek felé, hogy csak Horvátországnak adja el a modernizált gépeket, az üzlet hatására megnőtt az érdeklődés az izraeli gépek iránt. Bulgária 2 század, Románia 1 század és még talán Kolumbia is (amely korábban már vásárolt izraeli Kfir vadászgépeket) 2 századnyi gép vásárlásán gondolkodott el. Mi ebben a hiba? Az újságcikk szerint egy minimum 72 gép eladását jelentette volna, ami a az F-16-os gyártójának, a Lockheed Martinnak súlyos – vélelmezett – anyagi veszteségeket jelenthetett volna. Hiszen, a logika szerint, ezzel fontos potenciális piacoktól esik el az amerikai gyártó (bár szerintem inkább máshonnan néznek majd használt gépet ezek országok, lásd még századnyi portugál F-16-os, amit Bukarest vásárolt meg. Bár mintha Bulgária új gépek vásárlásán gondolkodna).
Az újság számvetése szerint Lockheed Martin minimum 15 milliárd dolláros potenciális piacvesztést (potential business loss) szenvedhetne el, ha Izrael teleszórja a vadászgép piacot „olcsó”, de modernizált F-16osokkal. A számítás alapja, hogy a szlovákok F-16V, Block 70/72 (ez a legutolsó, legmodernebb verziója az 50 éves gépnek) gépek darabja 1,5 millió dollár volt, szolgáltatásokkal, fegyverzettel, kiképzéssel, új infrastruktúrával pedig a duplája (nem tudom, hogy ennyi volt-e, a cikk ezt írja)
Ehhez képest a horvátok a 500 millió dollárt fizettek a gépek darabjáért kiképzéssel, fegyverzettel stb. Ez a hatoda, innen nézve valóban olcsó a gép, még akkor is ha talán vannak eltérések a Barak és a V verzió között (bár hozzáteszem, amíg Zágráb nem akarja bevetni ezeket a gépeket egy modern légvédelemmel rendelkező haderő ellen, talán nincs jelentősége)
Idáig tart a lényegi rész, de a cikk végén még van egy érdekes bekezdés, ami összegyűjti az eddigi (összesküvés) elméleteket, hogy miért esett kútba az izraeli-horvát üzlet. Idemásolom az angol fordítást (Baraci és Baracima az F-16 Barak lefordításából korrumálódott):
 According to one theory, the problem was of a political nature because the US was allegedly angry at Croatia, which had not yet built the LNG terminal on Krk for sale of American gas, but also because it invited the Chinese to build the Peljesac Bridge, and the Russians entered Agrokor.  The following was the theory that the blockade came as the Israelis abandoned the purchase of 50 F-35 aircraft, reduced the order to 33, so Lockheed Martin was angry. The next geopolitical theory is that the US has always been against the fact that the Republic of Croatia has combat aircraft, or simply concluded that with Baracima Croatia would have disrupted the balance in the region, so that Baraci is a heavy weapon for Croats. 

Január 7-én negyedszerre érkezett Kecskemétre az orosz Aviacon Zitotrans RA-76842 lajstromjelű Il-76TD teherszállítója, amely a Magyar Honvédség nyolcadik nagyjavított Mi-24-esét repítette haza Szentpétervárról. A januári napsütésben nem csak a kirakodás mozzanatait dokumentálhattuk, hanem egy másik, nem kevésbé érdekes mozzanatot is, a már korábban leszállított helikopterek közúti szállításra történő előkészítését.

A január 4-én, 5-én és 6-án leszállított Mi-24P-k a Légijármű Javító egyik hangárjában.

A nagyjavított helikopterek mellett egy ugyancsak ex-német Mi-24-es géptestvér áll, amely a restaurálás után emlékműként kerül a magasba.

Oldalszám, felségjel és megannyi szegecs.

Kezdődik a rakodás, a három helikopter közül először a 334-est húzzák ki a napra.

Az első trélerre nem helikopter kerül, hanem az alaposan becsomagolt főreduktorok a rájuk szerelt forgószárny-agyakkal és a harci helikopterekről leszerelt szárnyak.

A 334-est kézi erővel tolják hátra, az emelés helyére.

A szárnyak bekötési pontjaira csavarozták azokat az elemeket, amelyekhez az emelőszemeket akasztják majd.

Megemelkedik a 334-es, de az orrfutó a földön marad – vissza az egész!

6090 kg a levegőben. A fuvarlevél szerint főreduktor és egyebek nélkül ennyit nyom a Mi-24P.

Elöl és hátul két-két ember biztosítja a darun lógó helikoptert a függőleges tengely körüli elmozdulás ellen. Közben a második tréler a Mi-24-es alá tolat.

A gépet a trélerre helyezett keretre engedik úgy, hogy a főfutók kerekei a megfelelő helyre kerüljenek.

A Mi-24-es biztonságosan áll a tréleren, a kötélszemeket már veszik is le.

A helikoptert egyelőre ideiglenesen rögzítik a főfutók kerekein és az orrfutón átvezetett hevederekkel.

Ahogy mondani szokás, felgyorsulnak az események: a második Mi-24-est is kivontatják a hangárból és előkészítik az emelésre.

A tréler, hátán a 334-essel előregurul, átadva helyét a következő járműnek.

Levegőben a 332-es – egyelőre még csak a daru segítségével.

A tréler máris a gép alatt terem. Ennél a helikopternél már valamivel gördülékenyebben haladt az emelés.

A közúti szállításhoz láncokkal is rögzítették a Mi-24-eseket.

*

Röviddel 15 óra után leszáll az Il-76-os és a gurulóútra fordul. Ma már az is tudja, hogy 1995-96-ban ez a gép - és leginkább hétfős személyzete - volt a „kandahári fogoly”, akinek a RA-76842 lajstromjel korábban semmit nem mondott.

Az Il-76-os a felvezető kocsi nyomában a rakodásokra is használt L (Lima) zónába gurul.

A hajtóművek hófelhőt kavarnak a gép mögött, különösen azok, amelyek a beton fölül kilógó szárnyon vannak.

Az üvegezett orrban a navigátor ül, fent a pilótafülkében öt fő részére van hely.

A RA-76842 lassan körbegurulja a Limát és megáll a kijelölt helyen.

A jellegzetes, vibráló fütyüléssel járó hajtóművek leállítása után nyílik az ajtó és a beton szélén várakozó szakemberek már indulnak is a gép felé.

Az APA kocsi is azonnal az Il-76-oshoz tolat.

Az APA kocsi kábelét a gép hasa alatt áthúzva a jobb oldalon lévő csatlakozóhoz vezetik.

A rámpától a földre vezető fémpallókat a rámpa belsejében tárolják.

Néhány kisebb holmi kirakása után jöhet a Mi-24-es, amelyet a mennyezeten futó síneken gördülő daruról lelógatva visznek a tehertér végére.

Túl a kirakodás egyik legkényesebb pontján, amikor a helikoptert annyira kell leengedni, hogy a hajtóművek előtti porkiválasztók ne ütközzenek a tehertér mennyezetén lévő dolgokba. A bökkenő csak az, hogy még nincs nagyon hova leengedni, mert alatta van a rámpa. Egy-két centi lefelé, ugyanannyi előre, mindaddig, amíg a rámpa már nem jelent akadályt.

A főfutók rugóstagját nitrogénnel töltik fel.

Az első felfüggesztés az orrfutó előtt átvezetett szelvényhez kapcsolt láncokkal történt.

A le-fel és előre-hátra irányú mozgást ezzel a berendezéssel, a két végén lévő tárcsák elforgatásával végezték a rakodók.

A harci helikopter még a darun lóg, amikor a főfutókon átvetett láncokkal biztosítják, mielőtt a földre engedik.

A gép hátsó függesztése a szárnybekötésnél történt.

Az orrfutó már leért, a főfutók a pallókon vannak, de a gép még a darun lóg.

Magyarok és oroszok közös erővel gurítják el a teherszállítótól a sötétszürke Mi-24-est.

Rakodás a Lima melletti földsáncról nézve. A repülőgép orra előtt a Nap éppen a horizont mögé bújik. 

A 338-as főreduktorát és forgószárny-agyát egyenesen a teherautóra daruzzák.

Főreduktor és helikopter többnyire együtt mozog, ha nem is ebben a formában.

Az Il-76-osból még egy látványos rakomány kerül elő: a forgószárny lapátokat rejtő hosszú láda.

A teherteret rakodás közben felvillanó vörös fény világítja be.

Ahogy a targonca hátrál a forgószárny lapátok ládájával, az oroszok már a tehertér zárására készülnek.

Másfél óra csend után újra sivítanak az Il-76-os hajtóművei.

A szállítógép elhagyja a Lima zónát.

Az egykori „kandahári fogoly” hófelhőt hátrahagyva kigurul a 12-es pályára, hogy néhány perc múlva a négy hajtómű robajától kísérve felszálljon.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

Ma hazaérkezett Szentpétervárról a 419. ARZ-ben nagyjavított magyar Mi-24-esek második csoportjának negyedik gépe, összességében a nyolcadik mihu, melyekkel hat év kihagyás után ismét szolgálatba áll a harcihelikopter típus a honvédségben - a Zrínyi 2026 program keretében. Akárcsak a csütörtök óta megérkezett másik három gép (331, 332, 334), a 338-as is most először áll csatasorba, miután az egykori NDK örökségéből Németország a kilencvenes években Magyarországnak ajándékozta. Ezek a gépek alig (pár száz órát) repültek eredeti hazájukban, nálunk pedig még semennyit, így - bár a naptár szerint harminc évesek - repülési élettartamuk jóformán egésze potenciálisan rendelkezésre áll.

Kuriózumok a Lima előtéren. A második négyest megbízható Szentpétervár-Kecskemét ingázással január 4-7 között hazaszállító "kandahári túsz", illetve az egykori NVA "utolsó" harci helikoptere, immár magyar felségjellel.

Háromnegyed órával korábbi pillanat: az Iljusin darupályája alatt lóg a mihu orra a kirakodási koreográfia első mozzanatában.

Ugyanez egy másik szögből.

Második lépés: a mellső szárnycsonk-bekötéseken lógva, főfutóin a rámpán legördítve a gép eddig levegőben lévő orrfutója is betont fog.

Lent a rámpa alján.

A céges szakemberek és a magyar katonák együtt tolják el a Mi-24-est az Il-76-ostól.

Orosz vendég a Gripenek fészkében.

Posztszovjet "giccsművészet", kecskeméti iskola, kora XXI. század :-)

Zord 

Mindig vicces egy kicsit a Wagner csoportról írnom, de ez nem lehet akadály. Az hivatkozott cikk egy kis kellemes rövid összefoglalás a Wagner-csoportról, amiben két újdonság, az egyik azoknak is az, akik már talán olvastak róla. A fő probléma ezzel a szervezettel, hogy állandóan a nyugati PMC-khez hasonlítják, ami nem állja ki a valóság próbáját. Ha van is hasonlóság, akkor az is csak a nyugati/amerikai PC-k korai időszakára hajaz, mert azóta szerinte megregulázták ezeket a szervezetetek, legalábbis nem találkozunk olyan túlkapásokkal, mint a Blackwater esetében Irakban. ezt írja az elemzés:American Private Military Contractors (PMCs) such as Academi (formerly Blackwater USA), Triple Canopy, and DynCorp typically work under contract in support of larger military missions and have served in logistics, escort, personal protection, or in a training and advisory role, rather than exclusively on the front lines of conflict. These are support missions that are fundamentally different from Wagner’s role. Wagner partners with the Russian military for issues of transportation and logistics, similarly to their western counterparts. However, in both Ukraine and Syria members of Wagner served at times to augment Russian and/or local forces or have served as an “elite infantry“, in direct-action operations, not merely as advisors or trainers. Wagner is also reported to suffer unusually high numbers of casualties for a PMC, which suggests that in some theaters Wagner serves in primarily a combat role, rather than less hazardous non-combat tasks like training and advising.In CAR and perhaps in Libya, Wagner’s primary mission appears to be the extraction of mineral wealth, securing arms deals, and training local specialist forces, rather than pursuing discernable foreign policy objectives in line with those of their country of origin. This differentiation is important when considering the role of the aforementioned western PMCs, who typically do not operate as independently as Wagner seems to, but are more closely bound to national objectives.Ennek a szabadságnak a másik ára, hogy a nyugati PMC-k azokról a nehézfegyverekről, amelyet a Wagner csoport használhat, csak álmodhattad, és ez mindjárt megjelenít egy másik fontos különbséget, hogy az állami támogatás milyen is a nyugati és az orosz PMC-k között. Mert harckocsihoz, nehéztüzérséghez hozzáférni azért nem lehet csak úgy, az továbbra is állami monopólium.A cikk másik érdekessége, hogy már foglalkozik a Wagner csoport afrikai jelenlétével. Erről eszembe is jut egy video, amelyet meg akartam osztani, majd előkeresem. A Közép-Afrikai Köztársaságban való jelenlét a legzavarosabb, mert ott annyi szereplő harcol egymás ellen, miközben az orosz kiképzők a kormányerők támogatására vannak ott. 
A cikk azt írja: With the consent of the UN Security Council Committee created pursuant to UNSC Resolution 2127, an allocation of small arms and ammunition from the stocks of Russia’s Defence Ministry was made available to the Central African Army in late January – early February. Five military [sic] and 170 civilian instructors from Russia were sent to train CAR service personnel with the knowledge of this committee.… ami azt implikálja, hogy erről az USA-nak vag Franciaországnak alapos ismeretei vannak, az ő hozzájárulásukkal törént a katonai segély és a 5 katonai és 170 civil kiképző érkezése hiszen az ENSZ BT döntött róla, ahhoz pedig az öt állandó tag jóváhagyása vagy tartózkodása kell). Talán csak azt nem kötötték az orrukra, hogy a 170 civil egy PMC lesz? Valószínű.

2019 első szombatján ismét havazott az országban, így Ferihegyen is. Az érkező járatok felváltva használták mindkét 31-es pályát. Mivel két helyen egyszerre nem lehettem, a kargó dombot választottam, hogy a 31L pálya teljes hosszát kihasználó és azt a Delta gurulón elhagyó forgalomról készítsek néhány fotót.

„Autoland … for your information” A Ryanair madridi járatának pilótái az automatikus leszállás mellett döntöttek.

A pálya végén a Deltára fordul a Flybe ERJ-195-öse.

Egy pillanatra megáll az EasyJet Switzerland A319-ese.

Az Airbus hajtóművei hófelhőt fújnak a gép mögé.

A milánói Wizz Air járat fényszóróinak fénye a vizes aszfalton csillog.

A HA-LPU a terminálhoz gurul vissza. 

Follow me!

Mire a futóművek behúzott helyzetbe kerültek, a felszálló Ryanair 737-es befelhőzött.

*

Sokan, sokat dolgoznak azért, hogy az előterekről, gurulóutakról és a futópályákról eltakarítsák a havat. Egy ilyen mozzanatot kaptam el a 31L végénél.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

Az egyéni lövészfegyver mellett a gyalogos katonáknak szükségük van a lehető legegyszerűbb, vállról indítható páncéltörő/közvetlen irányzású tűztámogató eszközre is. Hogy ez a kombináció jelenti a hadviselés alapját, azt a Kalasnyikov/RPG páros jól illusztrálja világszerte. A korszerű reguláris hadseregeknek azonban ebben is kijár a minőségi fejlesztés, az ergonomikus megoldások, a nagyobb pontosság és a rugalmasabb, szélesebb körű alkalmazhatóság.

Zord

December 21-én végrehajtotta első repülését az első sorozatban gyártott Aermacchi M-345 HET (High Efficiency Trainer) sugárhajtású kiképzőgép Quirino Bucci és Giacomo Iannelli pilótákkal a pilótafülkében. A világszerte számos érdeklődést kiváltó, a képzési hatékonyságot növelő és az üzemeltetési költségeket csökkentő típus a repülés során probléma nélkül szárnyalt. Az Olasz Légierő lett a típus első megrendelője 5 darab T-345-ös jelzésű géppel, ezeket 2020 elejéig adják majd át. Várhatólag az 1982-ben megjelent 137 MB-339 sugárhajtású kiképzőgépek egy részének pótlására 45 darab T-345-ös kerül majd beszerzésre Olaszországban.

Némi késéssel, de csak megvalósult Spanyolországban a 2006-ban napvilágot látott tervezet, amely 45 darab különféle változatú NHIndustries NH90-es helikopter beszerzéséről szólt. Az első 22 példány megvásárlása terv szerint meg is történt, azonban a többi 23 példányt nem szándékoztak beszerezni az akkori költségvetési megszorítások miatt. December végén azonban döntés született a fennmaradó 23 darab megvásárlásáról is 1,38 milliárd eurós áron. Ezekből 16 GSPA, tehát TTH, míg 7 MSPT vagyis NFH változat lesz. Utóbbiak egyértelműen a flottához kerülnek, de a 16 GSPA közül 10 a hadsereghez, míg 6 a légierő állományát fogja gyarapítani. Érdekesség, hogy a GSPA-k mind a két haderőnemnél a Eurocopter AS-332 Super Puma helikopterek utódjai lesznek, ellenben az MSPT-k a Sikorsky SH-3D Sea King-ek leváltására kerülnek beszerzésre.

További korszerűsítés is érinti a spanyol helikoptereseket, hiszen a Boeing-el megkötött szerződés értelmében a hadsereg 17 darab, az 1980-as években szolgálatba állított CH-47D Chinook tandemrotorosa kerül majd modernizálásra. A majd 820 millió euró ellenében CH-47F verzióra átalakított gépek 2021-től 2025-ig kerülnek majd átadásra. A számos technikai újdonságot felvonultató F egyik legfőbb előnye, hogy karbantartási igénye 56%-al kevesebb egy repült órára vetítve, mint a korábbi verzióké. A szerződést megalapozó politikai jóváhagyás egyébként még tavaly szeptemberben megszületett.

Január 3-án a másodiknak elkészült GlobalEye AEW&C (Airborne Early Warning & Control) radargép hajtotta végre első repülését. A svédországi Linköpingből levegőbe emelkedő gép a Bombardier Global 6000-es üzleti repülőgépén alapul. A légi, tenger és szárazföldi felderítésre egyaránt alkalmas gép a törzs fölé épített, gallium-nitrid (GaN) félvezető technológiát tartalmazó, elődjéhez képest zavarvédettebbé tett Erieye ER (Extended Range) AESA antennájú rádiólokátornak köszönhetően 650 kilométeres felderítési képességgel rendelkezik. A Erieye ER tömege majd egy tonna. A törzs alá, a szárny bekötési pontja előtt a tengerfelszín ellenőrzésére képes Leonardo Seaspray 7500E radar nyert elhelyezést, míg ez előtt egy Star Safire 380HD szenzortorony került felszerelésre. A 11 órányi repülési idővel rendelkező GlobalEye személyzete kétfőnyi pilóta és öt rendszerkezelő. A típust elsőként az Egyesült Arab Emírségek légiereje rendelte meg még 2015-ben két példányban, a harmadikat 2017 elején rendelték meg. Az első GlobalEye AEW&C radargép 2018 márciusának első felében repült először, rögtön 1 óra 46 percet töltve a levegőben, a mostani alkalommal a szárnyalás 2 óra 54 perces volt.

Tiszta víz került a pohárba vodka helyett, ugyanis Oroszországban kelt nyilatkozat szerint, hamarosan befejeződnek a T-14-es Armata harckocsi gyártó által végzett próbái. Kiderült az is, hogy 2015. május 9-i győzelem napi felvonuláson, a Vörös Téren az elsőnek elkészült példányok voltak láthatóak. A T-14-es harckocsi és a T-15-ös gyalogsági harcjármű variánsból az Orosz Védelmi Minisztérium 132 darabot rendelt meg az Uralvagonzavod-tól. Ezeket várhatólag 2021-re készítik majd el, de a rendszeresítés előtti következő lépcső, az állami átvételi próba már 2019-ben kezdetét fogja venni.

Indiai híradások szerint Pakisztán jelentősen növelni szeretné páncéloserejét. Állítólag 600 darab harckocsi beszerzése szerepel Iszlámábád terveiben, méghozzá meglepő módon Oroszországból is. Az Indiában is rendszeresített T-90-es páncélost vásárolnák meg nagyobb mennyiségben a szomszédos országban is, csökkentve a két ország tankjai között fennálló technikai különbséget. A hírt orosz és pakisztáni források eddig nem erősítették és nem is cáfolták meg. Pakisztán eddig a kínai fejlesztésű VT-4, illetve ennek hazai továbbfejlesztése, az Al-Khalid II mellett tette le voksát, de 600 darabos mennyiségről nem szóltak a tudósítások.

Folynak már az első próbák a hadsereg igényei szerint átalakított Arjun Mark1-A harckocsival Indiában. A típus sokat kritizált nagy tömege, a 68 tonna a torony a járműtest átalakításával 3 tonnával került csökkentésre. A hírek szerint a nem kevesebb mint 93 módosításnak köszönhetően az Arjun Mark1-A harckocsi nem csak könnyebb, de mozgékonyabb és harci hatékonyságban is előrelépést tud felmutatni elődjével szemben.

Számadatok is napvilágot láttak abban a témában, hogy mennyivel is drágább egy Szuhoj Szu-30MKI, ha Indiában készül, mintha az oroszok állítanák elő. A Hindustan Aeronautics Limited (HAL) repülőgépenként körülbelül 62 millió dolláros áron készíti el a típus egy-egy példányát, ami 22 millió dollárral magasabb, mint az Oroszországban gyártott gépeké. Az indiai gyártó elmondása szerint a magasabb ár a licencdíjból, illetve az Indiai Légierő által igényelt módosításokból, továbbfejlesztésekből adódik. Hozzátették még, hogy amennyiben további Szu-30MKI-k kerülnének megrendelésre Új-Delhi által, akkor a költségek csökkenése következne be, így a típus olcsóbbá válhatna.

Tajvanon a Northrop F-5E/F vadászgépekben alkalmazott hajtóművek további alkalmazhatóságát vizsgálják. A szigetország légierejében az elmúlt évtizedek során 242 együléses F-5E repülőgépet és 66 kétüléses F-5F vadászgépet állítottak hadrendbe, így a mozgatásukról gondoskodó General Electric J85-GE-21C sugárhajtóművet elég jó ismerik. Éppen ezért a Tiger II-ek nyugdíjazását követő időkre keresik egyébcélú felhasználási területeit, persze nem mennének messzire. Új területek keresése helyett a katonai felhasználás maradna meg, méghozzá csapásmérő robotrepülőgépek hajtóműveként.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Szuhoj Szu-25

Lockheed C-5A Galaxy

NHI NH90TTH

Grumman F-14B Tomcat

Panavia Tornado F.3

Lockheed C-130K Hercules

Dassault Mirage 2000-5F

General Dynamics F-16C Fighting Falcon

Aermacchi MB-339A MLU

Westland WAH-64D Apache

McDonnell Douglas F-15C Eagle

Dassault/Dornier Alpha Jet E

Boeing B-52G Stratofortress

Sepecat Jaguar A

Lockheed C-141B Starlifter

Agusta-Sikorsky HH-3F

McDonnell Douglas KDC-10-30CF

Saab JA37DI Viggen

Boeing E-3A Sentry

Dassault Super Etendard

Northrop F-5E Tiger II

Szuhoj Szu-22M4 Fitter-K

McDonnell Douglas F/A-18C Hornet

Dassault Mirage F1B

McDonnell Douglas F-4EJ Kai

Alenia/Aermacchi/Embraer AMX-T

Lockheed F-104G Starfighter

AIDC AT-3

Grumman F-14A Tomcat

Eurocopter EC665 Tiger HAD

Boeing F/A-18E Super Hornet

Panavia Tornado IDS

Lockheed Martin F-35C Lightning II

MiG-29C

Ma elkezdődött az oroszországi nagyjavításon átesett Mi-24-esek második csoportjának hazaszállítása, ami két repüléstörténeti érdekességgel is szolgált. Egyrészt először láthattuk a magyar színekben korábban nem repült ex-NDK-s Mi-24P-k első példányát 331-es oldalszámmal, másrészt a fuvart lebonyolító Aviacon Citotrans Il-76-osa az a példány volt (RA-76842), mely a híres-hírhedt kandahári túszejtés egyik főszereplőjeként vált ismertté.

Zord

 

Milyen érdekes. Mióta Trump bejelentett valamit, amiről egyre kevésbé tudjuk, hogy pontosan mi (ő a információs hadviselés igazi nagymestere), de Szíriához és az amerikai katonákhoz kapcsolódik, azóta egyre új dolgok derülnek ki az átlagolvasó számára a szíriai kurdokról.

Syrian Kurds never relied solely on US, says official after Moscow visit, ez a cím tökéletesen össze is foglalja: sosem támaszkodtak kizárólag az USA-ra, mondja az egyik vezetőjük moszkvai látogatása után.

A szíriai kurdok a politikai kommunikáció nagymesterei, úgy megetették a nyugati politikai elitet és közvéleményt az elmúlt években, hogy most mindenki "árulásról", "hátbaszúrásról" és egyebekről beszél az amerikai kivonulás kapcsán, miközben a cikkben ilyeneket lehet olvasni:

We never even cut ties with the [Syrian] government when it was weak,” he remarked, but added, “We have always said that the regime was not serious for negotiations to reach a deal.” He also confirmed several past meetings with Russians at Hmeimim base, located near Syria’s western coastline.

Oooops. Persze ez nyilvánvaló. A kurdok a túlélésre játszanak, nem engedhetik meg magukban, hogy csak egy szereplőre támaszkodjanak. Reálpolitikusok mondhatnánk, és teljesen érthetően. Csak most a fagyi egy kicsit visszanyal és majd sokan meglepődnek, hogy a USA fő szövetségese, inkább partnere, hirtelen jóban van Moszkvával, sőt Damaszkusszal is.

Majd amikor kiderül, hogy Iránnal is megvannak a kiépített kapcsolatok, forradalmi gárdisták is megjelennek kurd városokban, akkor fogunk csodálkozni. (2016-ban iraki kurdisztánban arról meséltek, hogy a Hezbollah már ott van).

Még nincs lefutva, hogy mi lesz a török beavatkozásból, hályogkovácsolva még azt is el tudom képzelni, hogy a törökök is kapnak valamit (Manbidzsot és az Eufrátesz nyugati oldalát), az oroszok meg bejönnek a kivonuló amerikaiak helyére, a szír kormányerőkkel vagy nélkülük.

(elég szakbarbár lett ez a cím) 
Volt a Trident Juncture 2018 hadgyakorlat, aminek szerintem elfuserált volt a kommunikációja a NATO részéről. Miért, mert nem helyezték az egészet tágabb kontextusba, még az említés szintjén sem. Minden ami szólt a hivatalos csatornákon, az a méretről, az orosz viszonyról és területvédelemről szólt. Ez mind oké, de zavaróan hiányzott (nekem) egy mondat arról, hogy ez a NATO 2014-es óta zajló átalakulásába (amit 2016-ban sulykoltak az akkor NATO csúcs előtt és után) hogyan passzol, hogy ott a 2019-es NRF és VJTF felkészülésének ellenőrzése is (is?) történik.
Én csak gondoltam erre, félinformációkból, akikkel beszéltem katonákal félig meddig ezt erősítették meg azzal a kitétellel, hogy nem ez volt az konkrétan, hanem a mindjárt utána, Napolyban tartott table top (hogy mondják magyarul) gyakorlat.
Az alábbi NATO hír azt mondja, hogy 2019-től a NATO VJTF erőinek vezető nemzete Németország lesz, a magját ennek a dandárnak a 9. Panzerlehrbrigade fogja adni. Manővererőket - ha jól értem - még Hollandia és Norvégia fog biztosítani, harci támogató és harci kiszolgáló-támogató erőket pedig a felsorolt további nemzetek (a csehek adják a csapatlégvédelmet, én innen értesültem a TD18 NRF/VJTF kontextusáról).
Ki van találva. Az NRF fő erejét az 1. német-holland hadtest adja 2019-ben. A VJTF az NRF része, a 9. páncélos dandár meg a 1. német-holland hadtest egysége (a 1. páncéloshadosztályon keresztül). Szóval mindenki fog tudni mindenről.
És a hivatalos kommüniké végén az az egy mondat, amit hiányoltam (remélem nem is volt) minden TD18-as kommünikéből: Exercise Trident Juncture 18, which took place in Norway last autumn, certified the NATO Response Force for 2019, with the VJTF at its core.
Szóval nem csak úgy véletlenszerűen gyűlt össze az a 50000 katona hadijátékozni. És nem véletlen volt benne olyan szerény a magyar jelenlét. Hanem azért, mert az NRF 2019-be már évekkel ezelőtt (gondolom egy két évre biztosan előre terveznek) ezeket ajánlottuk fel.
Egyébként csak mondom, hogy ezek a magyar erők is, hasonlóan a többi nemzethez, saját erőből, négy keréken jutottak el Közép-Norvégiába, végigautózva a tágas német autópályákon és a nyugodt dán tájakon. Jó volt nekik.