Biztonságpolitika

Donald Trump, amerikai elnök 2018. december 19-én jelentette be Twitterén, hogy ki kívánja vonni az USA erőit Szíriából, valamint felére csökkenté az Afganisztánban állomásozó amerikai csapatok létszámát. A Fehér Ház megerősítése után kiderült, hogy 30 napon belül kivonnák a katonai alakulatokat a szír területekről.

Az Egyesült Államok 2000 katonája állomásozik Szíria észak-keleti részén, akik segítik a szíriai kurdokat (SDF) az Iszlám Állam elleni harcban. A kiterjedt légi támadások mellett így szárazföldi csapatokkal is jelen van a területen az USA, felismerve a korábbi, kizárólag légicsapásokra alapuló stratégia hátrányait. Donald Trump álláspontja szerint azonban az Iszlám Államot a koalíciós erők legyőzték Szíriában, így az amerikai katonák további tartózkodása okafogyottá vált.

Forrás: BBC

Az amerikai elnök döntését belső és külső tiltakozások fogadták, amelyek közül az egyik legjelentősebb James Mattis, védelmi miniszter és Brett McGurk, ISIS elleni küzdelemmel megbízott nagykövet lemondása volt. Számos állam, többek között az ISIS elleni koalícióban részt vevő Franciaország és Egyesült Királyság is kritizálta a döntést, és kijelentették, hogy továbbra is folytatják a radikális terrorszervezet elleni hadműveleteket. Az Iszlám Állam tevékenysége által leginkább érintett Irak miniszterelnöke is arról beszélt, hogy a döntés súlyos, negatív következményekkel járhat az ország számára. Ugyan az ISIS 2014 óta elveszítette a területének 95%-t, kvázi állami jellegét elveszítette és jelentős emberi, anyagi veszteségeket szenvedett, de a jelentések alapján közel sincsen legyőzve.

A kritikusok szerint akár a dzsihadista szervezet újjáéledéséhez is vezethet az amerikai kivonulás. Irakban a katonai vereség és területeiről való kiszorulása után a szervezet teljesen átállt az aszimmetrikus hadviselésre és a terrorcselekmények végrehajtására. A kivonulás végrehajtásával megbízott Votel vezérezredes (aki egyben az közel-keleti térségért felelős Középső Parancsnokságnak vezetője) is több tízezer ISIS-harcosról beszélt Irakban és Szíriában tett látogatása során, ami komoly aggályokat vet fel a következő hónapokra vonatkozóan. A magas rangú amerikai tábornok ugyanakkor leszögezte, hogy az Irakban állomásozó 5000 amerikai katona kivonása belátható időn belül nem valószínű, és a szíriai kurd erőket továbbra is támogatják fegyverekkel és ellátmánnyal annak érdekében, hogy továbbra is fenntarthassák a nyomást az Iszlám Állam megmaradt állásain.

Forrás: sputniknews.com

Szíriában Trump a teljes kivonulással a leghűségesebb és leghatékonyabb helyi szövetségesét tenné egy rendkívül kellemetlen stratégiai pozícióba. A kurdokat, arabokat, keresztényeket és egyéb északkelet-szíriai csoportokat tömörítő ernyőszervezetet, a Szíriai Demokratikus Erőket (SDF) eddig az amerikai szárazföldi erők jelenléte oltalmazta a külső beavatkozásoktól. Törökország többször is közvetett és közvetlen módon fenyegette a szíriai kurdokat beavatkozással, sőt a török területről kiinduló szíriai ellenzéki erők, a török haderő segítségével a legnyugatibb kurd kantont, Afrint el is foglalták, és az egész szír-török határon egy biztonsági zónát akarnak kialakítani. A török kormány ugyanis a SDF fő alkotóját, a Népi Védelmi Erőket (YPG) a Kurd Munkáspárt nevű terrorszervezet szíriai ágának tekinti. Emellett pedig a török kormány érdekelt az Aszad-rezsim megdöntésében, így támogat bizonyos mérsékeltnek mondott kormányellenes szervezeteket Szíria északi részén. A törököktől való félelmükben az SDF szinte egyből tárgyalásokba kezdett a szír kormánnyal, ezzel megerősítve annak pozícióját. A konfliktusból való kiugrással az USA gyakorlatilag beismerné, hogy a szíriai polgárháborúban a szír kormány és az őt támogató Oroszország és Irán kerekedett felül.

Forrás: liveuamap.com

A decemberi bejelentés óta Donald Trump, amerikai elnök meghallgatva a belső és külső kritikákat több ízben is módosította a döntését. Először mindössze arról beszélt, hogy logisztikai nehézségek miatt 30 nap helyett 6 hónapig fog tartani a kivonulás. A napokban azonban arról érkezett hír, hogy 200 amerikai katona továbbra is marad támogatni a kurdokat az ISIS elleni küzdelemben logisztikai, hírszerzői és koordinációs képességekkel. Ezen felül további 200 katonáról esett szó, akik egy nagyobb, akár 1500 főt is elérő nemzetközi, főleg NATO-kontingens elemeként megfigyelői művelet részeként maradnának Északkelet-Szíriában. A NATO-szövetségesek (főként az Egyesült Királyság és Franciaország) ezzel kívánja biztosítani a továbbra is fenntartott USA jelenlétet, illetve azt, hogy a kurd és a török erők között összecsapások törjenek ki.

Forrás: thedefensepost.com

Egyelőre még nem tiszta a tervezett nemzetközi katonai kontingens pontos mérete, összetétele és mandátuma. Annyi biztos, hogy nem egy, az ENSZ-kötelékében végrehajtott békefenntartó illetve megfigyelő misszió lenne. Az USA tehát továbbra is fenntartja szárazföldi katonai jelenlétét Szíriában, Donald Trump decemberi bejelentésével ellentétben. Ettől függetlenül az ehhez hasonló hirtelen irányváltások, és hektikus kormányzati kommunikáció a Fehér Ház részéről komolyan alááshatják a világ vezető hatalmába vetett bizalmat, ami középtávon súlyos külpolitikai válsághoz vezethet az Egyesült Államok egyelőre kiterjedt szövetségi rendszerében.

2019. február 1-jén Mike Pompeo, az Egyesült Államok külügyminisztere bejelentette, hogy az USA felfüggeszti a közepes és rövid hatótávolságú nukleáris eszközök felszámolásáról szóló szerződésből eredő kötelezettségvállalásait Oroszországgal, melyet korábban az INF-szerződés szabályozott. Ezen állítást nem sokkal később Donald Trump, az ország elnöke is igazolta. Másnap Vlagyimir Putyin, az Oroszországi Föderáció elnöke bejelentette, hogy országuk biztonsága érdekében minden amerikai lépésre „tükörválaszt” fognak adni. Eljött tehát egy újabb fegyverkezési időszak? A világ két nagyhatalma ismét atomtöltetű rakétákkal fogja riogatni egymást? Itt egy 2. hidegháború? A válaszok – egyelőre – nem tiszták, de a körülményeket és a lehetséges ok-okozatokat át tudjuk tekinteni, hogy egy tisztább képet kapjunk.

A szavak harca – avagy ki mit tud?

1987-ben az Egyesült Államok akkori elnöke, Ronald Reagan és a Szovjetunió akkori – és utolsó – főtitkára, Mihail Gorbacsov aláírta az INF-szerződést, mely egyezmény a szárazföldi indítású, hagyományos és nukleáris robbanótöltetekkel felszerelt közepes (500-5500 kilométeres) hatótávolságú ballisztikus rakéták és manőverező robotrepülőgépek megsemmisítéséről szólt, illetve amely mérföldkő volt a hidegháború lezárásában az által, hogy megtiltotta az ilyen eszközök gyártását, birtoklását és tesztelését. Oroszország, a Szovjetunió jogutódja 2014 óta folyamatosan megszegte ezen szerződést – legalábbis a Trump-adminisztráció szerint. Az oroszoknak a Baltikumban található, kalinyingrádi exklávéba telepített Iszkander-M rakétái, a 9M729 kódnevű cirkálórakéták telepítése, és az állítólagos manőverező robotrepülőgépek tesztelése mind okot adtak az Egyesült Államok kormányának, hogy úgy döntsön, egyoldalúan felmondja a szerződésben foglaltakat önvédelem céljából. Trump továbbá bejelentette egy kis hatóerejű taktikai atomfegyver fejlesztését, vélheően elrettentés céljából.

Az orosz válasz nem váratott sokat magára. Putyin a Szergej Sojgu védelmi- és Szergej Lavrov külügyminiszterrel megtartott tanácskozása után röviden bejelentette, hogy ők is felfüggesztik az INF-szerződést. Kijelentette, hogy az orosz Szövetségi Biztonsági és Védelmi Tanácsnak pedig arra van megdönthetetlen bizonyítéka, hogy az Egyesült Államok szegi meg a szerződést immáron sokadszorra, melyre azonban a „jószándék jeleként” nem reagáltak ilyen nyílt módon, mint azt tette a másik fél. Ismertette, hogy az amerikaiak új tűzérségi fegyvere 1600 kilométerre képes ellőni, tehát megsérti az egyezményt, továbbá, hogy manőverező robotrepülőgépek indítására is alkalmassá tették a Lengyelországba és Romániába telepített rakétaelhárító (MK 41 VLS) rendszerüket, mellyel immáron Moszkva pusztán 10-12 percnyi rakétaidőre van. Putyin elnök úgy fogalmazott, hogy “tükörválaszt fogunk adni. Amerikai partnereink nyilvánvalóvá tették, hogy felfüggesztik részvételüket a szerződésben, így most mi is felfüggesztjük azt. Az USA azt is bejelentette, hogy felerősítik kutatási és fejlesztési tevékenységüket, így mi is ezt fogjuk tenni,” illetve hozzátette, hogy az amerikai fél a nemzetközi rend megbontására törekszik azzal, hogy kilép mindenféle szerződésből (pl. az iráni atomalkuból és a párizsi klímaegyezményből). „Egyetértek a védelmi miniszter úrral – hangoztatta Putyin –, ezért kérem is, hogy kezdjék meg a Kalibr típusú, tengeri indítású manőverező repülőgépek szárazföldi változatának kifejlesztését, és egy szárazföldi indítású, közepes hatótávolságú, hiperszonikus rakétának a tesztelését.” Említette továbbá, hogy a szerződés újratárgyalása továbbra is napirendi pontra lesz tűzve náluk, de ők nem fognak kezdeményezni.

A kétes rakéta – avagy az ominózus Iskander-M (forrás: Russian Defense Ministry).

Két nappal Trump bejelentése előtt az Oroszországi Föderáció Fegyveres Erőinek Hazafi Kongresszusi és Kiállító Központjában, Moszkvában az oroszok bemutatták Mihail Matvejevszkij altábornagy vezetésével a NATO-kódban SSC-8-nak, az orosz nómenklatúrában 9M729-nek nevezett rakétát, mely az a hírhedt fegyver, ami miatt az amerikaiak felbontották nem sokkal később a szerződést. A 9M729-cel kapcsolatban Matvejevszkij megállapította, hogy a szóban forgó rakéta csupán 480 kilométert tud megtenni, több hajtóanyagot nem képes befogadni, így az amerikaiak vádja alaptalan. Az altábornagy azzal húzta alá állítását, hogy az Egyesült Államok semmilyen objektív adatot nem adott át nekik, amely bizonyítaná, hogy megsértették a szerződést. Számos CIA és NGA (National Geospatial-Intelligence Agency) forrás ugyanakkor azt állítja, hogy az oroszok egy kis cselhez folyamodtak a sajtó előtt is nyitott tájékoztatón, ugyanis szerintük másik rakétát mutattak be, mint amelyiknek létét az amerikaiak kifogásolják. Állításuk szerint a rakéta be se férne a Hazafi Kongresszusi és Kiállítási Központban, arról nem is beszélve, hogy a bemutatón csak a hordozótégelyt és a TEL-t (mobil indítóplatform) mutatták be, valódi rakéta nem is volt kiállítva.

Vélemények Kínától Gorbacsovig

Számos elemző szerint azonban ez a konfliktus döntőrészt nem az amerikai–orosz ellentéten alapszik. Valójában az amerikaiak szerződésfelmondásának hátterében az állhat, hogy míg az Egyesült Államok és Oroszország megegyezéses alapon szabályozza egymás fegyverkezését, Kínát nem korlátozza semmi, aki viszont jelentős fegyverkezésbe kezdett, mely komolyan veszélyezteti az USA-t is. Azonban a körülmények nem segítenek, és egy jelentős amerikai–orosz konfliktus – ha szavak szintjén is –, de kialakulóban van, melyben közrejátszanak a NATO-szövetségesek megnyilvánulásai is. Lengyelország bejelentette már korábban is, szintúgy, mint Románia, hogy engedélyt adnak az amerikai védelmi célzatú rakéták telepítésére, melyet Putyin sérelmez. Tálas Péter biztonságpolitikai szakértő szerint azonban nem eszik olyan forrón a kását: „Egyelőre ezek a bejelentések inkább csak a diplomáciai fenyegetések körébe tartoznak”. Szerinte még az se biztos, hogy a NATO-szövetségesek támogatnák a lengyelek és a románok ezen lépését. Ez annak fényében is érdekes, hogy a katonai szövetség kijelentette, hogy nem szeretne fegyverkezési versenyben részt venni. Ahogy Jens Stoltenberg, a NATO Főtitkára fogalmazott: „Szeretnénk meggyőzni Oroszországot, hogy térjen vissza a megállapodáshoz. A kilépésig hat hónap van hátra, ez idő alatt Moszkva átértékelheti a döntését”. Ugyanez a vélemény került elő az Észak-atlanti Szövetség februári brüsszeli találkozóján. A védelmi miniszterek közös álláspontja is az volt, hogy meg kell egyezni Moszkvával. Trump elnök ekkor említette először rendkívül árulkodó álláspontját, mely szerint az Egyesült Államok nyílt a tárgyalásra, azonban csak akkor, ha ebben Kína is részt vesz.

Február 13-án a Vedomosztyi orosz lap vezércikkében Mihail Gorbacsov, az 1987-es INF-szerződés egyik aláírója mondott véleményt a kialakult helyzetről. Szerinte nem ez az első egyoldalú lépése Washingtonnak. Emlékeztetett arra, hogy 2002-ben az amerikaiak felmondták a rakétavédelmi rendszerek kiépítését korlátozó ABM-szerződést, és a kezdeti három, a globális biztonságot garantáló fő szerződésből (INF, ABM és START) már csak egy, a START-3 van érvényben, melyet 2010-ben kötött Barack Obama és Dmitrij Medvegyev. Gorbacsov hozzátette, hogy az ABM és az INF felbontása után a START-3 megszűnése is már csak idő kérdése lehet.

Putyin ereje – avagy miért történik ez?

Egy héttel később Vlagyimir Putyin megtartotta immáron hagyománnyá vált évértékelőjét, melyben jelentős hangsúly esett a fegyverkezésre. Az orosz elnök azzal borzolta a nemzetközi kedélyeket, hogy „nemcsak a rakétaállásos országok vannak célkeresztbe véve, hanem a gazdájuk is”, tehát Románia és Lengyelország mellett akár a  NATO központja és/vagy a Pentagon is. Putyin a NATO-tagországokról úgy fogalmazott, hogy „még a szatellitáikat is mozgósítják, akik óvatosan, de aláröfögnek az amerikaiaknak ebben a kérdésben”. Az elnök tételesen felsorolta, hogy önvédelmi célzatból milyen fegyverek fejlesztésébe vagy továbbfejlesztésébe kezdenek. A felsorolásban szerepelt a Poszejdon típusú atommeghajtású tengeralattjáró vízre bocsájtása, amely korlátlan hatótávolságú víz alatti eszközök szállítására képes; a Pereszvet lézerfegyver hadrendbe állítása; az orosz MiG-31-es harci repülők felszerelése Kinzsal típusú hiperszonikus rakétákkal; az Avantgard rakétarendszer szériagyártásának elindítása; a Szarmat interkontinentális rakéta 2020-ig történő hadrendbe állítása; és a Cirkon rakéta továbbfejlesztése, mely a hangsebesség kilencszeresével fog tudni száguldani. Piers Cazalet, a NATO szóvivője az évértékelő után kijelentette, hogy a szövetség mindig készen áll arra, hogy megvédje bármely tagját minden veszélytől.

Putyin évértékelője nemcsak a fegyverkezésről számolt be, hanem széleskörű életszínvonal-javító intézkedéseket is az orosz nép elé tárt. Ez alighanem összefüggésben áll azzal, hogy az orosz elnök támogatottsága az elmúlt egy évben érezhetően csökkent. 2014 óta most érte el először a legalacsonyabb szintet elfogadottsága (64%), ráadásul egyes felmérések szerint az oroszoknak csak a 40%-a szavazna rá. Elemzők szerint a népszerűségvesztés hátterében a gazdasági nehézségek és az ezzel összefüggő népszerűtlen reformok állnak – tavaly ősszel például nagy felháborodást váltott ki a nyugdíjkorhatár emelése. Az, hogy ezen reformok (illetve az “erőfitogtatás”) javítják-e elfogadottságát, még a jövő zenéje.

Továbbá kérdés marad, hogy a kialakult helyzet bármelyik fél elfogadottságát növelni fogja-e (hiszen 2020-ban az USA is elnököt választ)? Az is nyitott kérdés marad, hogy Kínára hatással lesz-e a burkolt amerikai üzenet, ahogy az is, hogy az orosz gazdaság bírni fogja-e a szankciók súlya alatt mindazt, amit Putyin megígért? Nem tudhatjuk, de számíthatunk még sok érdekes fordulatra az „új” vagy „kis hidegháborúban”.

Írta: Gönczi Róbert

Ausztria a múlt héten megkapta első négy BvS10 páncélozott járművét. A BAE Systems Hägglunds páncélozott szállító harcjármű változatban gyártja le a páncélosokat, amelyek hegyvidéki terepen való működésének képessége különösen fontos az osztrák fegyveres erők számára. A távirányított fegyverállvánnyal és 360 fokos lefedettséget biztosító kamerarendszerrel felszerelt BvS10-ből 32 darabot vásárolt meg Bécs 2016-ban és ezeket ez év végig át is fogják adni a 24. lövész zászlóalj és a 6. hegyi lövész zászlóalj számára.

Lengyelországban a védelmi miniszter már jóváhagyta az ország 2026-ig tervezett haderőfejlesztési tervét. A 49 milliárd dolláros elképzelésben szerepel a rövid hatótávolságú légvédelmi rendszerek, a harci helikopterek, a kiberbiztonsági rendszerek és a lengyel haditengerészet új tengeralattjárói mellett a légierő fejlesztése is. A program keretében végrehajtandó kiemelt beszerzések közé tartozik a 32 darab ötödik generációs harci repülőgép beszerzése, amiket a Szuhoj Szu-22M4-ek és MiG-29-ek pótlására vásárolnának meg.

Az Artec konzorcium átadta az 500. Boxer 8x8 páncélozott járművet a német hadseregnek. Összesen 696 járművet rendelt eddig Németország, Hollandia és Litvánia, de a további ügyfelek és a további megrendelések megduplázhatják ezt a számot a program élettartama alatt.

Svájcban átvizsgálják az összes Boeing F/A-18C/D Hornet harci gépet, mivel február 19-én egy időszakos átvizsgálás során repedéseket találtak egy gépen. A február 20-tól kezdődően a törzs felső részén folytatott roncsolás mentes vizsgálaton már lassan az összes gép átesett a 31-ből. A flotta leellenőrzése március 3-ig befejeződik majd.

Nagy-Britanniában nyilvánosságra hozták az DREADNOUGHT-osztály harmadik tagjának nevét. A ballisztikus rakétákat hordozó új fejlesztésű tengeralattjárók legújabb tagja egy igen régi hajónevet kap majd meg, ez pedig a WARSPITE. Ennek a hajónévnek a születése 1595-ig nyúlik vissza, az első, ezt a nevet viselő hajó ekkor hajózott brit lobogó alatt. A felszín alatti egységek esetében sem első alkalommal fogja ezt a nevet viselni egy tengeralattjáró, hiszen a VALIANT-osztály egyik nukleáris meghajtású egysége viselte ezt a neve 1967-től 1991-ig.

A Szuhojtól származó információk alapján az Orosz Légierő még ebben az évben meg fogja kapni az első sorozatgyártásúnak tekinthető Szu-57-es gépét. A típus első repülését 2010. január 29-én hajtotta végre. A komszomolszki üzemben már folyik ennek a repülőgépnek az építése és a 2020-as évben egy további példány is átadásra fog kerülni az Orosz Légierő számára az érvényben lévő szerződés szerint. Ugyancsak a Szu-57-hez kapcsolódó hír, hogy Oroszország kész arra, hogy párbeszédet folytasson Indiával a típus eladásával kapcsolatban.

Nem tűnik egyszerűnek a Mil MI-28NM harci helikopterek rendszeresítéséig vezető út sem. Jelenleg ugyanis a hadsereg túl magasnak tartja a gépek árát ezért nem rendeltek még belőle, a megrendelés előkészítési fázisánál kisebb szünet következik be. Felszólították viszont a gyártót a darabár mérséklésére, majd az újabb ajánlat tételre a beszerzés véglegesítése előtt.

Viszont a Szuhoj Szu-27-es igencsak szerteágazó családfája a tavasz közeledtével egy újabb, talán nem egy újabb vadhajtással fog gazdagodni. A nemrégiben szárba szökkent elképzelés szerint a Szu-30SzM kétüléses vadászbombázóba ugyanis a lehető legtöbb rendszert szeretnék átültetni a Szu-35-ből. A remények szerint az új verzió egyaránt gyökeret tud majd verni odahaza és külföldön is. A fedélzeti elektronika beszerelése mellett az AL-31FP hajtóműveket a továbbfejlesztett AL-41F-1S-ek váltanák. Ezekkel, a Szu-57-ben használt sugárhajtómű változataival lehetőség nyílna tágabb magassági tartományban az utánégető nélküli hangsebesség feletti repülésre.  Az így szabványosított fedélzeti rendszerekkel növekedne a gépek harcértéke, csökkenthetők lennének az üzemeltetési költségek, egységesedne az alkalmazandó fegyverzet is. A fegyverpiacon évek óta üdén virágzó kétüléses többfeladatú típus különféle modifikációinak igen csak vaskos, nagyjából 600 legyártott gép alkotta ága messzire nyúlt, az új verzióval a hazai megrendelés mellett elsősorban Indiát célozták meg, ahol napjainkban 198-darab Szu-30MKI repül. A remények szerint az első átépített Szu-30-as még idén végrehajthatja első repülését.

Oroszországból érkező hírek alapján elképzelhető, hogy a BMPT Terminator harctámogató jármű egy alapos áttervezés után nem a jelenlegi formájában és fegyverzetével fog nagyobb darabszámú rendszeresítésre kerülni. A szíriai harci tapasztalatok alapján a 30 milliméteres gépágyúk hatékonysága a beépített területen folytatott harcokban nem volt elégséges. Bár a fedezékként használt tégla és betonfalak átütése nem okozott gondot, a rombolóerő messze kevés volt a fal mögött védelmet keresők semlegesítésére, így a rakéták elfogytával a 125 milliméteres harckocsilövegek segítségére volt szükség. Persze a rakéták nem csak elfogytak, hanem sokszor indításra képtelen állapotba kerültek a városi harcokban, így a jövőben szükség lesz lövésbiztos konténerekben elhelyezni ezeket. A csöves tűzfegyverzet esetében a nemrégiben bemutatott 57 milliméteres gépágyúk használata várható a harmadik generációs BMPT esetében, ahol a hordozó jármű is változhat, szóba került már a T-14-es Armata harckocsi alváza.

A fegyverzet elhelyezésére ideális megoldás lehet a már létező 3,6 tonnás tömegű AU-220M távirányítású torony. Ez kis mérettel rendelkezik, így a könnyebb, akár kerekes futóművel ellátott páncélosokon is alkalmazható. A főfegyverzet +60 és -5 fok között emelhető, illetve süllyeszthető, de a kis méret legfőbb hátránya a lőszerkészlet, ami az 57 milliméteres lőszerek esetében 80 darab. Ezt ellensúlyozza az, hogy egy, vagy két 57 milliméteres gépágyúlövedék 15 darab 30 milliméteressel ér fel. További terület ahol még várható előrelépés, az a drónok elleni harc, illetve a rossz látási viszonyok közötti alkalmazhatóság. Az 57 milliméteres gépágyú (mely páncéltörő lövedékével 2600-2900 méteres távolságból 200 milliméteres homogén acélpáncélzat átütésére képes) az előbbinél is hasznos lehet, programozható gyújtókkal ellátva más légi célok elleni is hatékony fegyver, főleg, hogy lőtávolsága 16 kilométer. Utóbbinál a 9P157-2 Krizantém-Sz rakétás páncélvadászok fegyverrendszerének felszerelése jelenthet már létező és könnyedén felhasználható megoldást.

A BMP-3-as gyalogsági harcjármű bázisán létrehozott 9P157-2 Krizantém-Sz a lézeres, vagy radaros félaktív irányítással ellátott 9M123/AT-15 Springer rakétákat alkalmazza. Így hatásosan képes harcolni rossz időjárási viszonyok között is, amikor nem lenne lehetőség a lézeres félaktív vezérlést használó rakéták indítására. Ezekből az indítócsővel együtt 54 kg-os, 2 méter hosszú, 15 centiméter átmérőjű rakétákból egyszerre kettő van tűzkész állapotban, a járműtestből kinyúló indítóállványon. Ezt az állványt, ha nem használják, automatikusan be lehet hajtani a jármű testébe a rádiólokátorral együtt. A 6 km-es hatótávolságú rakéták rátöltését az állványra automata végzi. A 9P157-2 Krizantém-Sz belső terében lévő automata töltőben összesen 15 irányított rakéta helyezhető el. Ezek lehetnek a félaktív lézervezérlésű 9M123 páncéltörő, illetve a 9M123F termóbarikus robbanófejjel szerelt változatok éppúgy, mint a radarvezérlésű 9M123-2 páncéltörő és a 9M123F-2 termóbarikus robbanófejjel ellátott variánsok. A nagyfokú automatizálásnak köszönhetően a 9P157-2 Krizantém-Sz rakétás páncélvadász személyzete mindössze két fő.

Szingapúr januárban hozta nyilvánosságra, hogy a Lockheed Martin F-35 Lightning II-es vadászbombázóját szeretnék majdan rendszeresíteni. Akkor azt sem titkolták, hogy első körben csak kisebb mennyiséget vásárolnának meg a típus megismerése érdekében és csak később rendelnének nagyobb mennyiséget belőle. A városállam, amely Ázsia egyik legjobban felszerelt haderejével rendelkezik, most azt is bejelentette az első F-35-ös rendelési állomány 4 darab gépet foglal majd magába, míg a későbbiekben nyolc további Lightning II-est vásárolnának meg.

Malajzia számára több gyártó is igyekszik eladni könnyű harci repülőgépét. A halmozottan hátrányos helyzetű HAL Tejas mellett teljes mellszélességgel versenyben van még a kínai/pakisztáni JF-17 Thunder, valamint a dél-koreai KAI T-50-es felfegyverzett változat is. A három gép repülési jellemzői nem térnek el jelentősen egymástól, azonban az általuk képviselt színvonalban már felfedezhetők különbségek. Ebből a szempontból a dél-koreai FA-50 van egy kicsit előrébb. A korszerű fedélzeti rendszerek mellett további előnye a General Electric F404-es hajtómű, mely megtalálható a Malajziában már jól ismert F/A-18D Hornet vadászbombázókban is. A nagyjából 30 millió dolláros darabára viszont a legmagasabb konkurensei közül.

A JF-17 Thunder ár szempontjából a másik végletet képviseli, a hírek szerint a pakisztániak 25 millió dollár ellenében már megválnak egy példánytól, ez pedig jelentős megtakarítást jelenthet egy 36 darabos megrendelés esetén. Hátránya az orosz eredetű Klimov RD-93-as hajtómű, mely ugyancsak ismert az ázsiai országban. Ugyanis a 90-es években rendszeresített MiG-29N vadászbombázókban ennek elődje az RD-33-as volt megtalálható és igen sok gondot okozott a malájoknak. Ár szempontjából a HAL Tejas az FA-50-es közelében helyezkedik el, szintén General Electric F404-es hajtómű által hajtva. Azonban az eddigi hírek nem túl bíztatóak, a fejlesztés több évtizede folyik igen kevés eredménnyel, ráadásul egyes információk szerint Malajzia számára az izraeli eredetű fedélzeti rendszerek közül jó párat le kellene cserélni, ami újabb problémákat szülhet és az ár alacsonyan tartására sincs jótékony hatással.

Ausztráliában 2018 decemberétől már 2 darab Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázó található meg a RAAF Base Williamtown bázisán, Sydney-től északra. További nyolc ausztrál gép az Egyesült Államokban állomásozik a Luke légibázison, Arizonában, a nemzetközi F-35-ös típusátképző egységnél. Ez a két gép, mely hetente öt-hat repülést hajt végre repüléseket nemsokára társakat fog kapni, ugyanis április hónapban újabb F-35-ös géppár tér majd haza, míg az év végéig Ausztráliában már nyolc Lightning II-es repülőgép lesz megtalálható.

Northrop Grumman befejezte az F-35 Lightning II 500. törzsközép részének gyártását. Ez a részegység az Ausztrália megrendelésére épülő egyik A változatba, méghozzá az AU-18-ban kerül majd felhasználásra. A február 21-én befejezett munkát 2018 júniusában kezdte meg a Northrop Grumman, amelyik mindhárom F-35 változathoz állít elő részegységeket.

Elérte a bevethetőséghez szükséges szintet az Amerikai Haditengerészet első F-35C-vel felszerelt repülőszázada, a VFA-147 Argonauts. Az alegység 10 darab Block 3F szoftververzióval ellátott Lightning II-ével várhatólag 2021-ben fog első alkalommal több hónapos útra indulni a USS CARL VINSON (CVN 70) repülőgép-hordozó fedélzetén. Az alegység jelenleg a haditengerészet Lemoore-i támaszpontján állomásozik, amit elsőként tettek alkalmassá az új típus tartós üzemeltetésére és javítására is.

Talán ez év közepén már végrehajthatja első repülését az Amerikai Légierő harci kutató-mentő feladatkör ellátására tervezett Sikorsky HH-60W helikoptere. A 96 HH-60G Pave Hawk leváltása időszerű lenne, hiszen a gépek repült idejük vége felé járnak, ennek minden hátulütőjével együtt. A 2017-es pénzügyi évben például a hadrafoghatóságuk 68% körül mozogott, az elvárt 75% helyett. Az első felszállást erre nem is olyan régen még 2019 februárjára, kicsit régebben pedig 2018 elejére tervező HH-60W számos hibával küzd a legutóbbi hírek szerint, amelyek orvoslása veszélyt jelenthet a sorozatgyártás tervezett időpontjának elindítására is. A legnagyobb gond az üzemanyagtartállyal van, aminek gyártási minősége, tömege, lövés utáni önzáródási képessége nem megfelelő a katonák által támasztott igények szerint.

További problémaként még megemlítésre kerültek a Link 16 adatátviteli rendszer, a radarbesugárzást jelző rendszer, az önvédelmi fegyverek rögzítési pontjai, valamint a páncélzat. A HH-60W számos területen jelent majd előrelépést, ugyanis nem csak egy másik HH-60G-ről van szó. Elég csak megemlíteni a majd kétszeres űrtartalmúra növekedett, kb. 3000 literes üzemanyag-rendszerét, vagy a Tactical Mission Kit (TMK) nevet viselő rendszer együttest, amiben megtalálhatók radarbesugárzás-jelzők és egyéb védelmi rendszerek is.  Az első repülését várhatólag még idén teljesítő Sikorsky HH-60W-ből az elkövetkező években 112 darab állhat majd hadrendbe. Jelenleg két példány várakozik a repülési fázis megkezdésére a West Palm Beachben található Sikorsky gyárban. Amennyiben a további kilenc, jelenleg még a gyártás különféle fázisában lévő példány segítségével végrehajtott berepülések sikerrel végződnek, a HH-60W alacsony ütemű gyártása még ebben az évben kezdetét veheti.

Venezuelában egyre romlik a légierő hadrafoghatósága. A 13 darab F-16A/B-ből csak 6 együléses A és egy kétüléses B variáns repülőképes. Az amerikai embargó miatt ezen nem is lehet csodálkozni, sőt elismerésre méltó, hogy még ennyi repül a típusból. Az viszont már kevésbé elismerésre méltó, hogy az Oroszországból beszerzett Szuhoj Szu-30MK2V gépek esetében is hasonló mutatót láthatunk. Az kéttucatnyi gépből eddig egy darab került veszteséglistára, míg 10 másik társa ismeretlen ok(ok) (talán a szükséges pénz hiánya, vagy meg nem rendelt, illetve le nem szállított alkatrészek) okán nem tud felszállni.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Airbus A400M Atlas

Bell AH-1Z Viper

Hawker Siddeley Harrier GR.3

Northrop F-5A Freedom Fighter

Airbus A330-243MRTT

McDonnell Douglas F-15A Eagle

Aerospatiale AS-532UL Cougar

Lockheed Martin F-35B Lightning II

PZL-Okecie PZL-130TC-2 Orlik

McDonnell Douglas A-4L Skyhawk

Eurofighter EF-2000 Typhoon

Sikorsky CH-3E Jolly Green

Vickers VC-10 C.1K

Kawasaki C-1

Boeing CC-177 Globemaster III

Szuhoj Szu-57

Martin EB-57B Canberra

Dassault Mirage 2000C

Lockheed F-104G Starfighter

Mil Mi-24V Hind E

McDonnell Douglas F/A-18C Hornet

Dassault Mirage F1B

Fairchild A-10C Thunderbolt II

Panavia Tornado IDS

Lockheed Martin F-22A Raptor

Jakovlev Jak-130

McDonnell Douglas AV-8B Harrier II

Westland WG-13 Super Lynx Mk88A

McDonnell Douglas F-4EJ Kai

Chengdu J-10AY

A Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér indulási csarnokaiban új, fix kordonrendszerben állhatnak a check-in pultok elé az utasok. A változással nemcsak a terminál képe lett rendezettebb, de az utasok is könnyebben tájékozódhatnak a várakozás közben.

A Wizz Air, Közép- és Kelet-Európa legnagyobb diszkont légitársasága és Magyarország hazai légitársasága jelentős mérföldkövet ért el a mai napon, amikor 30 milliomodik utasát üdvözölte magyarországi járata-in.

Magyar idő szerint 2019. február 28-án hajnali háromkor ült tárgyalóasztalhoz Donald Trump, az Amerikai Egyesült Államok elnöke, és Kim Dzsong Un, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság vezetője. Csúcstalálkozójukat Hanoiban tartották, azonban a tárgyalásoknak váratlanul vége szakadt, s nem ejtették meg az ünnepélyes záróebédet – ahogy megállapodás sem született a kardinális kérdésekben.

Nem ez volt a két vezető első találkozása. Először a szingapúri csúcson, 2018 nyarán találkoztak, mely során a vezetők delegációik kíséretében több órás tárgyalásokat folytattak, majd aláírták a dokumentumot, melyben mindketten elkötelezték magukat a Koreai-félsziget teljes denuklearizációja mellett. A találkozó – úgy tűnt –, új fejezetet nyitott a két ország számára. A nagy horderejű eseményt követően az amerikai elnök jelentős előrelépésként könyvelte el a találkozót, előrevetítve a tárgyalások folytatását és a két ország közötti diplomáciai kapcsolatok fellendítését.

Nyolc hónap elteltével, 2019 februárjára tűzték ki a második találkozót, a helyszín ezúttal Hanoi, Vietnam. Két napot töltött együtt a két vezető, a tárgyalások fókuszában a nukleáris töltetek leszerelése mellett a koreai háborút lezáró hivatalos békeszerződés aláírása állt. Utóbbit a demokraták kongresszusi tevékenysége övezi; a 18 demokrata képviselő által felterjesztett törvényjavaslat a háború végleges lezárását szorgalmazza.

Azonban nem történt megállapodás, nem történt aláírás. Trump elnök sajtótájékoztatója során kiemelte, hogy számára nem a gyorsaság fontos, hanem az, hogy helyesen cselekedjen; sok beszélgetés vár még a két vezetőre, hosszú folyamat lehet, mire az amerikai elnök képes meggyőzni a fiatalabb vezetőt, hogy hagyjon fel nukleáris programjával. Érkezett információ arról is, hogy az Otto Wambrier-ügyről is szó esett, azonban Kim Dzsong Un “nem volt tisztában” a bebörtönzött amerikai állampolgár fogvatartási körülményeivel. A tárgyalás során nem kerültek összetűzésbe, az álláspontjaik mellett azonban mindketten kitartottak: Kim Dzsong Un a szankciók eltörlését követelte, amelyek nem kedveznek országa gazdaságának – így számára ez volt a legfontosabb és egyetlen kérdés.

Mivel zártkörű beszélgetést folytattak kamerák nélkül, csak a sajtótájékoztatók alapján tudunk információhoz jutni. Trump elnök úgy fogalmazott, hogy az észak-koreai vezetőnek is van egy bizonyos jövőképe, amely nem egyezik pontosan az USA-éval, de a tavalyi állapotokhoz képest már közeledett a kettő egymáshoz, és végül összeérnek majd. A tárgyalóasztaltól végül felálltak, elsétáltak – az amerikai elnök szerint ez egy „nagyon barátságos séta volt” –, nem vettek részt az ünnepélyes záróebéden sem. Trump elnök hozzátette, hogy bár a csütörtöki tárgyalás nem vezetett közvetlen eredményre, hosszú távon fantasztikus sikereket érhetnek el. Újabb csúcsról nem egyeztek meg, de a tendenciák alapján várható, hogy a továbbiakban újra sor kerül találkozásra, hogy előremozdítsák a már megkezdett folyamatokat.

Noha Trump elnök akkurátusan kitart amellett, hogy semmi szükség sietségre, és érzékelhetően nem akarja túlfeszíteni a húrt az észak-koreai vezetőnél, a Stanford Egyetem legújabb kutatásai szerint Észak-Korea nem fogta vissza, egyáltalán nem állította le nukleáris programját, sőt, a becslések szerint elég hasadóanyaggal rendelkezik legalább öt további atomfegyver előállításához.

Nem kedvezett Trump elnöknek, hogy éppen a csúcstalálkozó alatt tanúskodott ellene a Kongresszus előtt korábbi ügyvédje és tanácsadója, Michael Cohen, a címlapokon ezzel olyan reklámot biztosítva számára, mely árnyékát a nukleáris leszerelés sikere kergethette volna el.

A nemzetközi reakciók változatosak: Kína Külügyminisztériumának szóvivője szerint nem lehet egy éjszaka alatt megoldani a Koreai-félsziget problémáját, Dél-Korea miniszterelnöke azonban sajnálatosnak tartotta, hogy nem jutottak megállapodásra.

Hatalmas elvárásokat támasztottak ezzel a találkozóval szemben az előző váratlan sikere következtében, és a tanácstalanság, hogy megakadni látszik a kommunikáció egy ilyen kardinális témakörben, mint a denuklearizáció, kétségeket ébreszthet mind az amerikai, mind az észak-koreai oldalon. Bár Trump elnök számít arra, hogy Kim Dzsong Un hajlandó engedni az elvárásaiból, és valóban közeledhetnek az álláspontok, ez mindenképpen egy harmadik találkozót vetítene elő, amelyről azonban nem egyeztek meg. Ugyanakkor nem vethető el az első találkozó és a diplomáciai siker eredménye sem.

Írta: Györgyi Dominika

Lektorálta: Bartók András 

Az egykori MH 87. Bakony Harcihelikopter Ezred emlékét idézi rövidesen egy harci helikopter a szentkirályszabadjai repülőtér bekötőútjánál. Az 1978-ban, elsőként a szentkirályi reptérre érkezett Mi-24-es emlékére az oldalszáma 005 lesz.

Újabb négy MiG-29-essel bővül Szerbia légiereje, mely vadászgépek már a Fehéroroszország által ajándékozott példányok. A hivatalos átadási ünnepségre 2019. február 25-én, hétfőn került sor.

Az Ukrán Légierő 85-ös oldalszámú MiG-29-ese újra szolgálatba állt, de immár az Orosz Légierő színeiben. Az első fotók már meg is jelentek az Interneten.

Már Magyarországon is egyre több helyen hirdeti a katonai repülés szépségét, örökíti meg a pilóták, a műszakiak emlékét betontalapzatra emelt merev vagy forgószárnyas repülőgép. A kecskeméti MiG–21MF vadászgép és a szolnoki Mi–24D harci helikopter „köteléke” a Pápán felállított újabb MiG–21MF-fel bővült decemberben.

Februárban a szokásos forgalom mellett néhány érdekesség is megfordult Ferihegyen. Ezek közül csak egy kerül be a februári spotter albumba. Ez sem a saját fotóm, ezúton is köszönet érte a készítőjének. Az albumot ezzel a képpel nyitom. 

A repülőgépmozgásokat követő internetes oldalak egyikén hosszú ideig követhető volt az amerikai külügyminisztert szállító, SAM 051 hívójellel Budapest felé tartó B 757-es, amely az US Air Force jelzésrendszerében a C-32A típusjelzést kapta. Fotó: Rozgonyi Cecília

A kormánygép után a „többiek” sorát Boeingekkel kezdem. A Norwegian B737 Max 8-asáról Mark Twain néz vissza.

Az El Al Boeing 737-900-asa a 31R pályára érkezik.

A Boeing 787 Dreamliner Rolls-Royce Trent 1000-es hajtóművének zajcsökkentő kialakítású, "fűrészfogas" gondolája.

Ez pedig a hajtómű gazdája, a LOT SP-LRA lajstromjelű B787-800-asa, amely alig nyolcórás „átkelési” idővel érkezik New Yorkból.

Dolgozik a sugárfék a Ryanair 737-esén.

Wizz Air járat indul, a háttérben a pályakeresztezésre várakozó katari teherszállító A330-as áll.

A felszálló a Wizz Air vadonatúj A321-ese, a HA-LTG, amely előző nap érkezett meg a légitársasághoz.

Egy szürke vasárnap délután a Joon A321-esével és cseperésző esővel.

Az Air Dolomiti ERJ-195-öséről ezúttal száműzték a céges színeket; a gép a Star Alliance festésmintával repül.

Ez a cseh ATR 72-es sem a megszokott színekben látható.

Az ATR-rel azonos kategórájú turboprop, az Austrian Dash 8-asa, ezúttal nem a kék hasú változatból.

Érkezik a LOT Budapest és London City Airport között ingázó napi két járatának Embraer 190-ese.

Harminchárom éve szeli az eget az Airest Saab 340-ese. Sok más kargó géphez hasonlóan ez a légcsavaros is utasszállítóként repült sokáig.

Az egyik görög desztinációra induló Wizz Air gép mássza meg az emelkedő gurulót.

A szerb lajstromú Beech King Air közel három órán át rótta kalibráló köreit.

Lengyel Dash 8-as hátulról.

Bal főfutó a Qatar Airways A330-asán.

A török ULS A310-esének érkezését szépen végigkövette a felhőárnyék, a Nap csak oda nem sütött, ahol a gép gurult.

Egy szinte vadonatúj Airbus 321neo az izraeli Arkia Airlines színes sávjaival. A pilótafülke ablakai alá Shaike Ophir izraeli filmszínész nevét írták.

Készül a Cargo City.

A reptéri kerítés melletti fás-bokros rész lakói időnként előbújnak és futnak egyet a mezőn. Úgy tűnik jól megvannak a (gép)madarak árnyékában.

Energiaital, cigi, joghurt, üdítő … szemmel láthatóan mindenkinek megvan a maga kedvence. Kár, hogy ezt másokkal úgy tudatják, hogy szemétlerakónak nézik a repülőtér környékét.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

A Visegrádi Együttműködés kialakítása

A Visegrádi Nyilatkozatot 1991. február 15-én írták alá Csehszlovákia, Lengyelország és Magyarország vezetői. A formáció történelmi alapja messzire nyúlik vissza: 1335-ben Róbert Károly, magyar király kezdeményezésére a cseh Luxemburgi János és a lengyel III. Kázmér uralkodók hármas találkozót tartottak a Magyar Királyság területén lévő Visegrádon. A „regionális csúcstalálkozó” célja az volt, hogy megoldást találjanak a Bécs városa, konkrétan az árumegállító joga által okozott gazdasági kihívásra, amely súlyos hátrányokkal járt a közép-európai kereskedelem számára. Megoldásképp megállapodtak egy új kereskedelmi útvonal kijelölésében, amely megkerülte a bécsi vámot. A kereskedelmen túl több politikai, sőt katonai kérdésben is fontos döntéseket hoztak, hiszen elsimították a Lengyel Királyság és a Cseh Királyság közti ellentéteket, illetve „kölcsönös védelmi megállapodást” kötöttek egymással. Ezekre a pozitív történelmi hagyományokra építkezve hívták életre az új együttműködést 1991-ben. Az eredetileg háromtagú regionális együttműködés 1993-ban vált a jelenleg is ismert négytagúvá, mikor Csehszlovákia felbomlott és létrejött a független Szlovák Köztársaság, amely továbbra is részt kívánt venni a közös formációban.

A magyar miniszterelnök által kezdeményezett együttműködés többek közt a partnerállamok közti biztonságpolitikai, azon belül is a katonai, azaz a védelempolitikai kapcsolatok fejlesztését tűzte ki célul. (Ennek magyar részről ki nem mondott célja az volt, hogy megakadályozza egy új kisantant létrejöttét a közép-európai hatalmi vákuumban.) A felek megállapodtak abban, hogy rendszeres találkozókat tartanak és összehangolják külpolitikájukat a Varsói Szerződés és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának lebontásával, valamint segítséget nyújtanak egymásnak az európai uniós, illetve a NATO integrációval kapcsolatban.

A védelempolitikai fejlődés korszakai

A védelempolitikai együttműködés fejlődését három szakaszra lehet bontani. Az első szakasz az alapító nyilatkozattól számítva 2004-ig tart, amikor minden visegrádi állam sikeresen felvételt nyert az Európai Unióba és az Észak-tlanti Szövetségbe. Ebben az időszakban a találkozók témáját az integráció(k) előkészítése és menedzselése dominálta. A második szakasz 2004-től körülbelül 2012-2013-ig tartott, mely során az újradefiniált visegrádi együttműködés elsődleges feladatának az EU közös kül- és biztonságpolitikájának, valamint a NATO transzformációnak és műveleteinek támogatását tartotta. A harmadi szakasz, melyet az aktív kezdeményezőkészség, majd pedig az önálló védelempolitikai együttműködés gondolata jellemez, a 2010-es évek elejétől számítható. A 2012-es chicagói NATO-csúcsot, és a megváltozott biztonsági környezet (arab tavasz, ukrajnai válság, migrációs válság) kialakulását követően új lendületet nyert a visegrádi védelempolitikai együttműködés, ismét rendszeressé váltak a miniszteri szintű találkozók, valamint a védelempolitikai vonatkozású csúcstalálkozók, melyek során részletes közlemények, valamint meghatározó stratégiai dokumentumok születtek.

Saját ábra.

Az első időszak: „tetszhalott” állapot

Az Együttműködés első éveit a kevés sikerek ellenére (mint a CEFTA) inkább a kudarcok, a széthúzás és az egymással való versengés jellemezte; a közép-európai államok külön-külön lobbiztak az euroatlanti integrációjukért. Ennek oka, hogy a Visegrádi Együttműködés nem rendelkezik állandó intézményi struktúrával, ezáltal sokkal erősebben megszenvedi a részes államok politikai irányváltásait, amelyek megnehezítik az együttműködést. A kilencvenes éveket a Visegrádi Együttműködés „tetszhalott” állapotaként jellemezzük, amely egészen az 1998-as budapesti csúcstalálkozóig tartott, ahol Csehország, Lengyelország és Magyarország megállapodott abban, hogy segítséget nyújtanak a ’97-es NATO bővítésből kimaradt Szlovákiának a lemaradásának lefaragásához, és új lendületet adnak az Együttműködésnek.

Saját ábra.

A második időszak: az euroatlanti integráció támogatása

2004-ben a formáció egy fontos választóvonalhoz érkezett, hiszen minden részes állam tagjává vált mind az Észak-atlanti Szövetségnek, mind pedig az Európai Uniónak, ezáltal pedig teljesültek az 1991-ben kitűzött célok. Szükségessé vált, hogy döntsenek az együttműködés jövőjéről; megszűntetéséről vagy új tartalommal való megtöltéséről. A 2004. május 12-ei csúcstalálkozón úgy döntöttek a visegrádi államok vezetői, hogy fenntartják a Visegrádi Együttműködés kereteit, hogy elősegítsék a régió fejlődését és érdekérvényesítő képességeit.

A 2004-től kezdődő időszakban a részes államok leginkább azzal voltak elfoglalva, hogy kialakítsák a megfelelő együttműködést az Európai Unió és az Észak-atlanti Szövetség tekintetében. Önálló visegrádi védelempolitikai kezdeményezésről nem beszélhetünk. A miniszteri értekezletek és csúcstalálkozók témái legfőképpen az uniós közös kül- és biztonságpolitika, valamint a keleti bővítés voltak.

Saját ábra.

Harmadik időszak: az aktív kezdeményezés és az önálló visegrádi együttműködés időszaka

Az új időszak alapvető védelempolitikai irányvonalát az jellemezte, hogy a visegrádi országok igyekeztek meghatározni, hogy mivel tudnak hozzájárulni a NATO-képességek növeléséhez a megváltozott biztonsági környezetben. Ennek meghatározó dokumentuma a 2012. április 18-ai, a prágai védelmi miniszteri találkozón született “Responsibility for a strong NATO” nyilatkozat, melyet a 2012-es chicagói NATO-csúcs apropóján fogalmaztak meg. A nyilatkozatban a visegrádi országok kifejezték maximális támogatásukat és elhivatottságukat a 2010-es új stratégiai koncepció hármas prioritása (kollektív védelem, válságkezelés és kooperatív biztonság) iránt.

Saját ábra.

A 2013. október 14-ei budapesti csúcstalálkozó mérföldkőnek tekinthető a visegrádi országok védelempolitikai együttműködésében. A kormányfők által kiadott közös nyilatkozatban túlmennek azon, hogy a Visegrádi Négyek csupán hozzájárulnak a NATO és az Európai Unió védelmi képességeinek fejlesztéséhez, és célul tűzik ki egy saját, közös védelempolitika kidolgozását, természetesen összhangban az Észak-atlanti Szövetség és az EU törekvéseivel. A budapesti csúcstalálkozóhoz hasonló jelentőségű volt a V4 védelmi minisztereinek 2014. március 14-ei megbeszélése, ahol két, stratégiai jelentőségű dokumentumot hoztak nyilvánosságra a közös védelempolitikával kapcsolatban, melyek napjainkig meghatározzák az együttműködés törekvéseit.

Az első dokumentum a „Long Term Vision of the Visegrad Countries on Deepening their Defence Cooperation” nevet viselte, melynek célja egy hosszútávú közös védelempolitikai stratégia megalapozása volt. A biztonsági környezet értékelése (melyet törékenynek minősítettek) után megnevezik azt a három területet, melyen szükségesnek tartják az együttműködés elmélyítését, ezek a következők:

• közös képességek és a védelmi ipar fejlesztése, valamint közös beszerzések;
• többnemzeti alakulatok létrehozása;
• közös oktatások, képzések és gyakorlatok.

A második dokumentum, amely a „Framework for Enhanced Visegrad Defence Planning Cooperation” nevet viselte, a hatékonyabb védelempolitikai gazdálkodásról szólt. Miután bizonyos katonai képességek fejlesztése és fenntartása rendkívül magas költségekkel jár, ezért feladatul tűzték ki, hogy kialakítsanak egy olyan keretrendszert, amely lehetőséget biztosít azon területek felkutatására, amelyeken megvalósulhatnak a közös védelempolitikai beszerzések és fejlesztések. A gyakorlati megvalósítás elemeiként a következőket határozták meg:

• a források együttes biztosítása a visegrádi államok által;
• közös beszerzések végrehajtása;
• önálló kutatás-fejlesztés kialakítása a visegrádi együttműködésen belül.

Sikerek és kudarcok

Ha megvizsgáljuk az első dokumentumban megjelölt területeket, akkor egyaránt találhatunk sikereket és kudarcokat is. Sikeresnek tekinthető a többnemzeti alakulatok létrehozására való törekvés, hiszen 2019 nyarán másodjára kerül felállításra a V4 harccsoport, továbbá létrehoztak egy közös ABVR zászlóaljat. A közös oktatások és képzések szempontjából meg kell említeni a visegrádi országok területén található NATO Kiválósági Központokat (5), valamint a 2018-ban aláírt együttműködési megállapodást az államok védelmi felsőoktatási intézményei között.

Látható, hogy a többnemzeti alakulatok, valamint a közös képzések területén vannak sikerek és részeredmények az együttműködést tekintve. Sajnos, azonban a közös beszerzések és kutatás-fejlesztés kapcsán (melyek a szorosabb védelmi integráció irányába mutatnának) a törekvések ellenére inkább a kudarcok jellemzik a visegrádi államokat. A közös beszerzések területén számos próbálkozás történt. A kilencvenes években felmerült, hogy azonos modellekre cseréljék a volt szovjet vadászgép-flottákat, azonban ez meghiúsult. A lengyelek amerikai, a magyarok és a csehek svéd eszközöket vásároltak, míg a szlovákok megtartották a szovjet haditechnikát. Gondolkodtak egy közös, új generációs páncélozott harcjármű beszerzésében, sőt, közös modernizálásban is a T-72 harckocsikat illetően, de ezek sem valósultak meg. 2002. május 30-án hivatalosan is megállapodtak, hogy közösen hajtják végre a Mi-24 helikopterek felújítását, de ez szintén nem valósult meg. 2014-ben egy közös radarfejlesztési programot jelentettek be, amely az ígéretes indulás ellenére, végül a csehek kiszállása okán, nem valósult meg. Voltak még kisebb projektek a személyi felszerelések, a lőszergyártás összehangolása, valamint a vezetési, hírszerzési és felderítési (C4ISR) képességek terén, azonban ezek sem valósultak meg.

Értékelés

Az eredmények és a visegrádi nyilatkozat aláírása óta eltelt idő függvényében könnyedén fogalmazódhat meg bennünk negatív vélemény a védelempolitikai együttműködéssel kapcsolatban, hiszen relatív kevés sikert tud felmutatni a Visegrádi Együttműködés ebben a tekintetben. A teljes képhez azonban figyelembe kell vennünk a kooperációt gátló tényezőket is, melyből számtalan akad.

A V4 fejlődésének kulcsszava az egyensúly. A részes államok történelmét és jelenét is számos vitás pont terheli, gondoljunk csak a határon túli kisebbségek helyzetére vagy az Oroszországhoz fűződő különböző álláspontokra. Nem lehet figyelmen kívül hagyni a gazdasági erőforrások és képességek aszimmetriáját. Ebben a kontextusban értelmezve a V4 akár sikeresnek is tekinthető, hiszen az érdekellentétek és a sérelmek ellenére már több mint két évtizede jelent biztos pontot a négy közép-európai ország kapcsolatában.

Egy elhamarkodott mélyítés az együttműködésben azonban felborítaná ezt a kényes politikai egyensúlyt, és az egyik részes tagállam akár bojkottba forduló ellenkezése ismételten „tetszhalott” állapotba juttathatná az együttműködést. Nagyon fontos ezért, hogy minden lépésnél, melyet az intézményesítés vagy az együttműködés mélyítése kapcsán tesznek az államok, tekintettel legyenek a konszenzusra való törekvésre és ezáltal a folyamatok időigényességére. Ezen szempontok figyelembe vételével kell véleményt alkotnunk a védelempolitikai együttműködés mértékével és minőségével kapcsolatban.

Üdvözlöm minden olvasónk! Enz vagyok a KatPol Blog csapatából, ez pedig a modern kínai történelemmel foglalkozó sorozatunk következő része. Mint eddig is, az átírásoknál elsődlegesen a népszerű magyar átírást használom, mellette a pinyin alak zárójelben szerepel az első említéskor. A tájékozódást segítő térképek ITT érhetők el.

Az előző részek tartalmából: a cseli és fengtieni klikk legyőzik az anhuji klikket – a hadurak korának általános jellemzői – a legfontosabb hadurak életrajza

A vezércsel(i) (1920-1924)  Szövetségesből ellenségek: Az első cseli-fengtieni háború

Miután Tuan Csi-zsuj (Duan Qirui) anhuji (Anhui) klikkje néhány nap alatt megsemmisítő vereséget szenvedett, 1920 júliusában a győztes koalíció erői bevonultak Pekingbe, és felosztották egymás között a területeket. Cao Kun tábornok, a cseli (Zhili) klikk vezetője (jobbra) az északi tartományok, egy másik cseli tábornok Közép-Kína, míg a fengtieniek (Fengtian) vezetője, Csang Co-lin (Zhang Zuolin) Északkelet-Kína vezetését kapta meg. Ez a helyzet azonban nem tartott túl sokáig. 

A legyőzött anhuji hadsereg japán fegyverzetének nagy részét Csang kaparintotta meg, és egyúttal a saját emberét neveztette ki a katonai rendőrség élére, amely újabb harmincezer embert jelentett a hadserege számára. Közép-Kínában Vu Pej-fu (Wu Peifu), Cao korábbi beosztottja és mostani szövetségese vette át a hatalmat. Csak egy szikrára volt szükség, hogy konfliktus robbanjon ki, és a pekingi kormány pénzügyi csődje 1921 novemberében pontosan ezt eredményezte. A csőd oka az volt, hogy a kormány nem tudott kölcsönhöz jutni a miniszterelnök és a pénzügyminiszter konfliktusa miatt: előbbi azonnal akarta az összeget, utóbbi azonban ragaszkodott a korábbi tartozások reorganizációjához. Csang a saját kincstárából adott pénzt a költségvetésnek, de ragaszkodott hozzá, hogy Liang Si-ji (Liang Shiyi) – Jüan Si-kaj (Yuan Shikai) egykori önjelölt császár egyik fő pénzügyi tanácsadója – legyen az új miniszterelnök. 

[...] Bővebben!

Saját maguk közül az egyik a "hadurak kutyáinak" nevezte őket, de inkább voltak a háború kutyái, akik szétszaggatták Kínát a '20-as években

A 2019. február 20-24. között megrendezett Aero India 2019 szakkiállításon jelentették be, hogy a Tejas Mk.1 indiai gyártású, könnyű harci repülőgép megszerezte a Final Operational Clearance-et (FOC), azaz az utolsó engedélyt is a tényleges harci alkalmazások teszteléséhez.

Megérkezett az első két T-346A az olasz csizma sarkában található Galatina melletti légibázisra. Ezek a gépek már nem az itt települő 61. Repülőezred kötelékébe tartoznak majd, bár ez az egység is az M-346 Master-t repüli. Ugyanis Olaszországban 2019-től indítja el a pilótaképzését az IFTS (International Flight Training School) Nemzetközi Pilótaképző Iskola. Az Olasz Légierő és a Leonardo együttműködési megállapodásának gyermeke a jelenlegi elképzelés szerint 4 darab saját tulajdonú T-346A sugárhajtású kiképzőgéppel fog rendelkezni. Ezek közül az első kettő volt az amelyik leszállt a bázison. Az IFTS évente 80 pilótát képezhet ki 22 M-346 gép használatával és 45 képzett, az olasz légierő kötelékébe tartozó oktató munkájával, hiszen az itt települő 61. Repülőezred gépei (18 darab T-346A) és személyzete is rendelkezésére állnak.

A Navantia spanyol hajógyár, a holland WARLUS-osztályú tengeralattjárók pótlására az S-80 Plus tervezettel indul a megrendelés elnyerésért. A spanyolok esélyeit nagyban növeli, hogy az S-80-as osztályhoz beszállítóként már több helyi cég is csatlakozott, így a hazai ipar bevonása zökkenőmentesen megoldható lenne. Az S-80-as tengeralattjárók létrehozása nem volt egyszerű feladat. A 3000 tonnás egységek hosszúvajúdás után születhettek csak meg. Az ISAAC PERAL (S-81), az NARCISO MONTURIOL (S-82), a COSME GARCIA (S-83), és a MATEO GARCIA DE LOS REYES (S-84) nevet viselő egységeken felül eddig még nem érkezett megrendelés a bioetanolt és üzemanyagcellát is alkalmazó levegőtől független meghajtórendszerrel rendelkező S-80 Plus-ra. Az, hogy az eltelt évek alatt az egyes tengeralattjárók költsége majdnem megduplázódott nem jelent nagy meglepetést, hiszen az építési ütem csúszásának ez természetes velejárója. Becslések szerint egységenként, a most már S-80 "Plus" néven illetett tengeralattjárók költsége megközelíti az 1 milliárd eurót. A gondok még 2013-ban kezdődtek. A helyi sajtó szerint „nagy technikai innováció”-nak tartott, a Navantia üzemében folyó munka még a sólyán állva futott zátonyra, ugyanis az elsőnek elkészülő egységnél jelentős többletsúlyt, egyes hírek szerint 68, míg mások szerint majd 100 tonnát állapítottak meg.

Az eredetileg 2400 tonnásnak készülő tengeralattjárók gondját tovább növelte, hogy ez nem egyenlő arányba oszlott el a hajótest mentén, így az irányíthatóság fenntartása végett a gyártó kénytelen volt az S-80-ok hosszát megnövelni. A spanyol kormány addig már 680 millió dollárt költött a tengeralattjárók építési programjára, aminek kézzelfogható eredménye az első egység, az ISAAC PERAL 2015 márciusában történő vízre tétele lett volna. A szükséges áttervezés miatt ez azonban több évvel is csúszott. A hiba kiküszöbölésére a tengeren túlról kért segítséget a spanyol Navantia hajógyár a túlsúlyos S-80-as tengeralattjáró ügyében. Így a felszín alatti egységek tervezésében és építésében igencsak járatos amerikai Electric Boat szakembergárdája látott hozzá, hogy segítse spanyol kollégáik munkáját. Az amerikaiak sem találtak más megoldást, mint a tengeralattjáró hátsó részének 3-4 méteres meghosszabbítása. Spanyol források már pár évvel ezelőtt is fontolóra vették a levegőtől független meghajtó rendszer elhagyását, ez ugyanis az akkori fejlettségi szintjén csak egy hétig lett volna képes feladatát ellátni, az elvárt 28 nap helyett. A legújabb hírekben szintén megemlítésre került a rendszer még mindig nem kielégítő víz alatti időtartamot biztosító képessége. A meghosszabbítás és a kiszorított víz súlya nem csak az építési idővel nem volt arányos, hanem mint az tavaly kiderült, a tengeralattjárók otthonául kiszemelt Cartagen-i bázis szárazdokkjával sem. Tudniillik az így már 81 méteres hosszall büszkélkedő tengeralattjárók befogadására képtelenné vált az építmény, amit módosítani kellett, hogy feladatát el tudja látni.

Egy lépéssel közelebb került az Airbus A400M Atlas teherszállító repülőgép ahhoz, hogy a megrendelők tankergépként is használhassák majd a jövőben. A spanyol légierő kísérleti központjával (CLAEX) közösen végrehajtott tesztek során a CHT (Cargo Hold Tanks) üzemanyagot átadó egység segítéségével kilenc repülés alatt, 90 tonna üzemanyagot adtak át spanyol F-18-ok és egy másik A400M prototípus számára. A próbák sorából még hiányzik az éjszakai utántöltés, illetve a sok vásárló által várva várt, helikopterek légi utántölthetőségének bizonyítása is.

Február 15-én járt le az az Egyesült Államok által szabott határidő, ameddig Törökországnak fel kellett volna mondania az Oroszországból beszerezni kívánt Sz-400-as légvédelmi rendszerekről szól szerződést. Mivel Ankara ezt nem tette, veszélybe került az első két Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázó márciusi átadása a törökök számára. Törökország 1999 óta vesz részt az F-35-ös programban és több török vállalat is gyárt alkatrészeket, részegységeket a géphez. Az Alp Aviation-nak az orrfutóhoz és a hajtóműhöz van köze, az AYESAS a kabintetőben érdekelt, a Kale Industries a főfutómű és törzs hátsó részének bizonyos összetevőnek előállításából veszi ki a részét, a Turkish Aerospace Industries üzemében pedig a fegyverzet-felfüggesztők, valamint a B változatban alkalmazott emelő légcsavar, a géptörzs alsó részére kerülő ajtóinak előállítására kerül sor.

Egy új, igaz még fejlesztés alatt álló fegyvert mutatott be a Rafael Advanced Defense Systems az Aero India Air Show-n. A Rocks légi indítású, mozgó vagy statikus földi célok megsemmisítésére szolgáló rakéta egyaránt alkalmazható a földfelszínen, vagy az alatt elhelyezkedő építmények megsemmisítésére. Természetesen az ilyen egymásnak ellentmondó feladatok ellátásához a harci rész cseréje szükséges. A Rocks inerciális/műholdas navigációs rendszere kellően védett a zavarások ellen, valamint szintén védelmét szolgálja a rakétameghajtás biztosította hangnál gyorsabb sebesség. A célmegsemmisítést képfelismerő rendszer alkalmazásával tették még biztosabbá a tervezők, amit a SPICE-ról vettek át, de egyéb rendszerek a Popeye-ből kerültek átemelésre. A fejlesztés befejező szakasza még hátra van, de már több sikeres indítást hajtottak végre F-16I Sufa vadászbombázókról. A jövőben egy ilyen gép 4 darab Rocks rakétát is hordozhat majd, amik segítségével a légvédelem hatókörén kívülről nyílik lehetőség a támadások végrehajtására.

Az Egyesült Arab Emírségek, Calidus vállalata bemutatta új gyalogsági harcjárművét. A 8x8-as kerékképletű WAHASH megalkotását a dél-afrikai ADG Mobility céggel közösen végezték. A WAHASH megalkotásánál több, már gyártásban lévő rendszert alkalmaztak, ezzel csökkentve a fejlesztés költségeit és megpróbálván elkerülni a buktatókat. Az üresen 32 tonnás páncélos hossza 8,5 méter, a járműtest 2,7 méter magas, így kettőt a C-17-es szállító repülőgépen el lehet helyezni. Mozgatásáról egy 720 lóerős Scania DC 13-as motor gondoskodik, a sebességváltó ZF 7 AP 2600 SP típusú. Az úszóképes WAHASH-ból kettő prototípus készült el eddig, első lépésben a fegyverzetet az ukrán eredetű BM-3 Sturm távirányítású torony képezi, de a fejlesztők elmondása szerint a jövőben könnyedén felszerelhető lesz bármilyen egyéb torony is a járműtestre.

Így jelenleg a ZTM-2-es 30 milliméteres gépágyún, a párhuzamosított PKT 7,62 milliméteres géppuskán kívül még két Barrier irányított rakétával rendelkezik a WAHASH a torony jobb oldalán, míg átellenben egy szintén 30 milliméteres AGS-30-as gránátvető került felszerelésre. A WAHASH 130 kilométer per órás sebesség elérésére képes kiépített úton, míg vízen 10 kilométer per órás sebességgel tud úszni. A páncélos legénysége 3 fő és 8 fő lövész szállítására képes 700 kilométeres távolságra. A közel-keleti éghajlatra tervezett, -30 és +55 Celsius fok közötti hőmérsékleten működőképes WAHASH beltere természetesen légkondicionált, felfüggesztése 50 kilogrammos improvizált aknák robbanása ellen is védelmet nyújt az energiaelnyelő ülésekben lévő katonák számára. Páncélzata a szabvány 155 milliméteres tüzérségi lövedékek repeszeinek áll ellent.

Iránban a haditengerészet átvette a hazai fejlesztésű és gyártású FATEH-osztályú tengeralattjárók első példányát, a névadó FATEH-t (920). A perzsa nyelvben hódítót jelentő FATEH vízkiszorítása majdnem 600 tonna, hossza 48 méter, meghajtásáról dízel-elektromos rendszer gondoskodik. Fegyverzetét, amik lehetnek torpedók, rakéták, vagy aknák, négy 533 milliméteres vetőcsőből bocsáthatja útjára. Nem tudni, hogy a pár éve még 2017 szeptemberére várt átadás mi miatt húzódott eddig, de az tény, a fotókon látható belső tér, az elektrooptikai árboc, valamint a radarhullámok irányának meghatározására szolgáló eszköz magas fejlettségűnek tűnik, így lehetséges, hogy ezek mellett még számos korszerű megoldást rejt a FATEH burkolata és ezek fejlesztése, vagy integrációja játszott közre a késésben.

Szintén az Aero India Air Show-n került bemutatásra a HAL Tejas hazai fejlesztésű, AESA antennával ellátott rádiólokátora. A DRDO alá tartozó Electronics and Radar Establishment (ELRDE) által megalkotott Uttam radarból több példány is megépült már. Ezekből három a földi teszteken van már egy ideje, míg a negyedik példányt egy Tejas orrába építve a levegőben is tesztelik majd hamarosan. Az egy hónap múlva elkezdődő légi próbákba egy második rádiólokátor is fog kapcsolódni. Meg kell jegyezni, hogy a berendezés nem teljesen hazai, a hűtését végző elemek közül több is Ausztráliából került beszerzésre. Ugyanezen a kiállításon volt látható a továbbfejlesztett Mk2-es Tejas makettje is. Az Mk1-es Tejas 13 méteres hosszát és 8,2 méteres fesztávolságát 14,6 méterre, illetve 8,5 méterre növelték meg. A hosszabb törzs több üzemanyag elhelyezését teszi lehetővé a pilótafülke mögött, de a legnagyobb felszállósúly is 17500 kilogrammra növekszik. A súlypont eltolódás és a nagyobb felhajtóerő-termelés okán a gépre közvetlenül a pilótafülke végénél kezdődő kacsa vezérsík került felszerelésre, de a deltaszárny alakját is megváltoztatták a tervezők. A 6,5 tonna fegyverzet hordozására képes Mk2-es meghajtásáról az amerikai General Electric F414-INS6-os kétáramú, utánégetős sugárhajtómű fog gondoskodni. A pilótafülke elé egy képalkotó infravörös kamerát helyeztek el a maketten, de rendelkezni fog közeledő rakétákra figyelmeztető rendszerrel is.

A 35 éve indult fejlesztés hamarosan így, vagy úgy de végéhez fog érni. A légierő ugyanis 123 darab olyan Mk1-es és javított képességű Mk1A Tejas-t hajlandó beszerezni, amelyek még nem tekinthetőek teljes képességűeknek. Ennek ára azonban az, hogy további 201 Mk2-es példány már minden tekintetben megfeleljen az elvárásoknak. Jelenleg csak kilenc Tejas található meg a légierő állományában, ezek 350-400 kilométeres hatótávolsággal rendelkeznek, míg fegyverterhelésük 3 tonna. Ezek az értékek mindenképpen javításra szorulnak a légierő vezetői szerint, akárcsak a manőverezési jellemzők és a fedélzeti elektronika. Az Mk2-nek tehát magasra lett rakva a léc, amit ha sikerül átugrani, biztos jövő lesz a jutalom a gyártónak, amennyiben sikerül az előállítási áron lejjebb faragni.

A The Indian Express információi szerint igencsak magas az ára a Tejas Mark1A vadászbombázóknak. Egy 2017-es keltezésű dokumentum szerint - mely a védelmi bizottság elé került felterjesztésre egy megrendelés reményében - a 83 darabos mennyiségben legyártásra kerülő alváltozat darabára 67 millió dollár lesz, míg a jóval potensebb és kiforrottabbnak tekinthető konkurensek közül a Lockheed Martin 55 millió dollárt kért egy F-16-ért, míg a svéd Saab 66 millió dollárt állapított meg egy Gripen áraként. Éppen ezért felülvizsgálják a gyártó árképzését, hogy megállapításra kerüljön a darabárak közötti eltérés oka.

Több mint három éve még csak 40-60 darabos megrendelést rebesgettek az indiai HAL Tejas Mk1A jelölést viselő variánsára. Azonban a 2016-os év novemberében India kormánya egy 83 darabra szóló megrendelést hagyott jóvá. 2024-re, vagy 2025-re így 123 Tejas lehet a légierő állományában, de ennek feltétele az Mk1A program minél előbbi végig vitele és a gyártási ütem alapos felgyorsítása. Ez utóbbira már vannak tervek, például a HAL több kisebb vállalatot is bevonna a különféle részegységek előállításába, vagy a gyártási részfeladatok végrehajtásába. A törzs első, középső, hátsó része is a szárnyakkal együtt máshol kerülne előállításra, de egy új gyártósor is felállításra kerülne. Ezeknek köszönhetően 2019-re már évente akár 18 Tejas is elkészülhetne.

A továbbfejlesztett Tejas Mk2-es változat 2020 utáni megjelenésig eltelő időt egy új, átmenetinek tekinthető változat létrehozásával tervezik áthidalni. Ez a Tejas Mk1A, aminek meghajtásáról az Mk1-ben is használt General Electric F404-GE-IN20 hajtómű gondoskodik, orrába egy AESA antennájú rádiólokátort terveztek beépíteni. Fegyverterhelése, manőverező képessége növekedik, mivel üres tömegét legalább 1000 kilogrammal csökkentik. Ennek jelentős részét az egyszerűbb, kevésbé robusztus futómű megalkotásával szeretnék elérni.

Február 18-án Németországban a ThyssenKrupp Marine Systems (TKMS) hajógyárában megtartották a Szingapúr által megrendelt Type 218SG tengeralattjárók közül az elsőnek elkészültnek névadó ünnepségét. Az elsőnek megrendelt egység az INVINCIBLE nevet kapta, építését már 2015 júliusa óta végezték, ez 2021-ben, míg következő társa 2022-ben kerül majd átadásra. A 70 méter hosszú, 6,3 méteres merülésű és körülbelül 2200 tonna vízkiszorítású, levegő-független meghajtású típusból Szingapúr 2013 decemberében rendelte meg az első két darabot. A harmadik és a negyedik tengeralattjáróról 2017 májusában született megállapodás a felek között, ezek az egységek várhatólag 2024-ben kerülnek majd átadásra.

A Type 218SG a németországi ThyssenKrupp Marine Systems (TKMS) hajógyárában épített Type 212A-osztály és a Type 214-osztály legjobb tulajdonságait ötvözi a gyártó szerint, mivel kormánylapátjait az előbbi hajóosztályhoz hasonlóan X alakban helyezték el, ezzel az utóbbi hajóosztály méreteit (bár egy kicsit hosszabb lett), hatótávolságát megtartva alkalmasabb lett a sekély vízben végzett manőverezésre. A 28 főnyi legénység kiválogatása már megtörtént, ők hamarosan Németországba fognak utazni, hogy egy alapos képzés során megismerkedjenek a tengeralattjáróval. A víz alatt eltölthető időről a beszámolók szemérmesen hallgatnak, csak annyit említenek meg, hogy ez 50%-al hosszabb, mint az elődöké. Tehát az ARCHER (VASTERGÖTLAD) és CHALLENGER (SJOORMEN) osztályok 14 és 21 napjait alapul véve lehet következtetni ennek mértékére. Ez a nagyjából 30 napos időtartam egybevág más ThyssenKrupp Marine Systems által gyártott Type 212A-osztályú és Type 214-osztályú tengeralattjárók esetében megemlített víz alatti idővel.

A Korea Aerospace Industries (KAI) elkezdte a következő generációs vadászbombázó első prototípusának gyártását február 14-én. A KF-X projektben összesen 112 intézmény érintett, 16 nemzeti egyetem, 11 kutatóintézet és 85 vállalat veszi ki részét a munkákból. Az első felszállást 2021-re várják a KAI vezetői.

Argentínában megpróbálják újra üzemképessé tenni a 2017 novemberében szerencsétlenül járt TR-1700-as ARA SAN JUAN (S 42) tengeralattjáró testvérhajóját az ARA SANTA CRUZ-t (S 41). Ez a tengeralattjáró már jó ideje nem járt a tenger felszíne alatt, hiszen 2015 első felétől időszakos karbantartásra vár. A legutóbbi felmérés alapján 20 millió dollárért újra hajózható állapotba lehet hozni a SANTA CRUZ-t. Az is napvilágra került, hogy a hajógyáriaknak mintegy 1-1,5 évig kell majd a munkába elmerülni azért, hogy a tengeralattjáró kellő biztonsággal újra kifuthasson.

Múlt hét után újra van miért szóba hozni az IA-63 Pampa sugárhajtású kiképzőgépet. 2019. február 17-én Mauricio Macri argentin elnök kétnapos látogatásra érkezett Indiába, ahol tárgyalásokat folytatott Narendra Modi indiai miniszterelnökkel a két ország közötti együttműködés lehetőségeiről. A kereskedelem mellett szóba került még számos ágazat is, beleértve a megújuló energiát, a nukleáris energiát, az űrkutatást, a mezőgazdaságot, a légi közlekedést, a bányászatot (lítium, arany és réz), gyógyszergyártást és autóipart. A NETARZENÁL és olvasói szempontjából a védelmi iparról és katonai együttműködésről szóló megbeszélések azok, amik érdekesek. Itt a tisztek csereprogramban történő képzése mellett az indiai fejlesztésű HJT-36 Sitara pótlására került képbe a Pampa III-as. A dél-amerikai típus képességei alapján beférne a nem túl sikeres indiai gép helyére, a PC-7 Mk.II-es és a Hawk Mk.132 közé.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Grumman F-14A Tomcat

MiG-29A Fulcrum

Lockheed Martin F-35C Lightning II

Dassault Mirage F1C

McDonnell Douglas AV-8B+ Harrier ll

CASA C-101EB Aviojet

Canadair NF-5A

PZL-Okecie PZL-130TC-2 Orlik

Lockheed F-104G Starfighter

MiG-31 Foxhound

Boeing KC-46A Pegasus

Aerospatiale SA-365N3 Dauphin 2

McDonnell Douglas F-4F Phantom II

Eurofighter EF-2000 Typhoon

North American F-100F Super Sabre

NHIndustries NH90TTH

Lockheed F-104C Starfighter

Szuhoj Szu-57

McDonnell Douglas F-15C Eagle

Dassault/Dornier Alpha Jet A

McDonnell Douglas F/A-18A+ Hornet

Dassault Super Mystere B2

McDonnell Douglas F-15E Strike Eagle

Szuhoj Szu-30SzM

McDonnell Douglas EA-4F Skyhawk

ShinMaywa US-2

Bell AH-1Z Viper

MiG-21 Fishbed

Convair F-106A Delta Dart

2005 nyarán egy fotózási engedéllyel a birtokunkban ellátogattunk a honvédség tápiószecsői fegyverzettechnikai raktárába. Ott derült ki, hogy az engedélykérelmet máshogy értelmezték, mint ahogy szerettük volna, így a letárolt technikai eszközök fotózására nem volt mód. Mindössze arra kaptunk lehetőséget, hogy a laktanya alakuló terén egyébként nagyon szép állapotban kiállított légvédelmi, rádiótechnikai és páncélos eszközökről készítsünk néhány képet. A látogatásunk óta eltelt közel 14 év alatt sok víz lefolyt a Tápión, nem tudni, hogy a kiállított eszközök jelenleg is ott vannak-e még.

Az Sz-75 Dvina a teljes egészében felszámolt honi légvédelmi csapatokra emlékeztetett.

MiG-21F-13. Az 1981-es számot viselő gép eredetileg 825-ös oldalszámmal repült.

A vontatott csöves légvédelem 85 mm-es KSz-12-es ágyúja.

Ugyancsak vontatott fegyver volt a 37 mm-es AZP-39M légvédelmi gépágyú.

Zil-157-es P-15-ös lokátorral.

A P-18-as felderítő lokátorhoz egy-egy Ural teherautóra telepített antenna- és műszerkabin tartozott. Mindkettő ilyen aggregátor pótkocsit vontatott. Az utánfutón látszik, hogy nem kiállítási darab.

A magyar gyártású D-442 FUG azaz Felderítő Úszó Gépkocsi. 1963 és 1968 között 2300 darabot gyártottak belőle Győrben.

Úszó harckocsi, 76 mm-es ágyúval - ezt jelenti a jármű típusjelzése, a PT-76. A FUG-ok mellett ezt a típust is 1963-tól rendszeresítették és a harckocsiezredek felderítő századai használták.

Egy örök klasszikus, a T-34/85-ös.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

A szükség nagy úr: amíg az indiai politikusok a Rafale-üzlet miatt marják egymást és közben egymás után vonnak ki egész repülőszázadokat a hadrendből, az Indiai Légierő keresi a megoldást és talált is – olyan MiG-29-eseket vásárolna az oroszoktól, amelyek még a típus első szériájából kerültek ki és több évtizede le voltak konzerválva.

A profik nyilván a tervezésben hisznek, de szerintem a szpotter legnagyobb fogásaiban a szerencse, ha úgy tetszik a felsőbb hatalmak segítsége játszik leginkább közre. Ez érvényesült ma a LégierőBlogger esetében is, a trentói repülőtéren, ahol a helyi légimentők gyakorlatába csöppent bele.

Számos mentési szcenárióban fontos szerepet játszhatnak a kutyák, de a síterepekkel szabdalt Dolomitokban, melynek lefedése a trentói légi mentők fő feladata, ezek közül is kiemelkedik a lavinák esetleges áldozatainak keresése. Ez a tél is bizonyította, hogy szükség van ilyen speciális képességek fenntartására.

 

Néhány perccel korábbi pillanat, az iskolakör második fordulójában az AW139-es.

Itt már a hosszúfalon az I-NOST, háttérben a Monte Bondone szikláival.

Nem tudom, hogy a 2012-13-ban lehetséges honvédségi váltótípusként is kóstolgatott AgustaWestland (Leonardo) helikopter nekünk bevált volna vagy sem, mindenesetre ritka szép egy jószág. A tavaly óta nem mellesleg NVG-képes egység gépe itt már lassítás közben, a jobb oldalajtó nyitva, a hegyimentő és négylábú segítőtársa készülődik a csörlős leeresztéshez.

Hidegvér. Az életmentő eb a telén keresztül látottak alapján nyugodtan tűrte a forgószárnyas utazást, majd a földet érés "kötélvégi" módszerét is.

Vége a gyakorlásnak. A Nucleo Elicotteri della provinzia autonoma di Trento hangárjának előterében a leszállóhelyére hoovertaxizik az AW139-es, előtte - immár az aszfalton - különleges hámjával "sétáltatja" kétlábú munkatársát a kutya.

A mókustestvériség egyik helyi tagjával nemrégiben már találkoztam a Garda-tónál. Ma ismétcsak a szerencsének köszönhetően a szpotterfogás spektrumát az I-TNLD lajstromú AS350B3 bővítette.

A használatos 36-os irányra fordul a mókus, ebből a szögből különösen jól láthatóak feladatrendszerének speciális kellékei.

A hegyek között nagy hasznát venni az Ecureuil kitűnő nagy magasságú képességeinek.

Zord

A mai csúcstechnológia egyik elengedhetetlen nyersanyaga a ritkaföldfémek gyűjtőfogalom alatt is ismert 17 elem. Kína jelenleg az egyik vezető kitermelője ezen fémeknek, s az utóbbi években számtalan hír felröppent arról, hogy Kína a termelési kvóták változtatásának segítségével nagy hatással van az árakra, illetve egyes iparágak termelési kapacitására. De pontosan mik ezek a fémek, és hogyan használja Kína őket eszközként? Milyen módon befolyásolhatják ezek az USA és Kína közötti, jelenleg épp egy csendes időszakban lévő kereskedelmi versengést?

Ritkaföldfémek oxidjai. Forrás: sg.hu.

A ritkaföldfémek (angolul: rare earth elements – REE) tulajdonképpen nem is annyira ritkák. A lantanoidák csoportjába tartozó 15 elem a lantán (La), cérium (Ce), prazeodímium (Pr), neodímium (Nd), prométium (Pm), szamárium (Sm), európium (Eu), gadolínium (Gd), terbium (Tb), diszprózium (Dy), holmium (Ho), erbium (Er), túlium (Tm), itterbium (Yb), és lutécium (Lu). A legtöbb szakember ezekhez még hozzáteszi a szkadiumot (Sc) és az ittriumot (Y) is. Ez az átlagember számára nem sokat mond, keveset tud ezekről az elemekről és tulajdonságaikról, hiába vesznek körül minket akár mindennapi használati tárgyainkban is. Elnevezésük kicsit félrevezető lehet, mert mindegyik gyakoribb az ezüstnél és kettő még a réznél is (lantán és cérium). De geokémiai tulajdonságaiknál fogva ritkán jelennek meg olyan koncentrációban, ami kitermelésre érdemes. Emellett a legtöbbször együtt fordulnak elő, mivel tulajdonságaik nagyon hasonlóak (kivétel a szkandium), sokszor keverten jelennek meg és tiszta formában nehezen előállíthatóak. 

A legnagyobb készletekkel rendelkező ország sokáig Kína, Oroszország, USA, Ausztrália, és India volt, de kisebb lelőhelyek voltak ismertek Kanadában, Malajziában, Grönlandon, Vietnamban, stb. De ehhez hozzá kell tenni, hogy a lelőhelyek feltárása közel sem tekinthető lezárt folyamatnak, számos területen alig végeztek ilyen felméréseket. Kína 2009-ig viszonylag alacsonyan tartotta az árakat, így más területek, például a kaliforniai Mountain Pass nem tudott ezzel versenyezni, így Kína igen gyorsan csaknem kizárólagos szállítója lett eme nyersanyagoknak.

A ritkaföldfémek sajnos nem helyettesíthetőek, így a szállításuk akadozása komoly zavarokat, vagy akár egyenesen a termelés leállását is okozhatja egyes ágazatokban. A teljesség igénye nélkül elmondhatjuk, hogy a gépkocsigyártásban, az olajiparban, a magas hőmérsékletnek és oxidációnak ellenálló fémötvözetek előállításában, lézerek, optikai berendezések, adattárolók vagy nagy pontosságú diagnosztikai eljárások során (pl. MRI, PET), mágnes-, üveg- és kerámiagyártásban, akkumulátorokban, világítástechnikában (pl. a LED-ek), illetve a távközlési iparban egyaránt alkalmazzák őket. Ebből látható stratégiai jelentőségük.

Ritkaföldfémek felhasználása. Forrás: massivesci.com.

Mi történik akkor, ha ezek az anyagok szűkösen állnak rendelkezésre? A továbbgyűrűző hatások szinte kimeríthetetlenek, itt most két hatásról ejthetünk szót. Amikor valami létfontosságú hiánya beindítja a takarékoskodást és az innovációt, hogyan lehetne azt saját részről előállítani, illetve helyettesíteni? Az Egyesült Államok például, észlelve saját kiszolgáltatottságát, már 2013-ban felállított egy kutatócsoportot, amelynek feladata a ritkaföldfém-hiány megoldása, különösen az energetika szempontjából (Kalantzakos 77. o.). Ez lenne az első hatás. A második azonban éppen az, amely a hiányból adódó lassulás. Ezen anyagok elengedhetetlenek a megújuló energiaforrások előállításában, például a napelemek gyártásban, vagy a szélturbinák előállításában. Így az innováció hosszútávon meghozza majd hatását, de más területeken visszaveti a fejlődést.

Különösen érdekessé válik a történet, ha megvizsgáljuk, milyen mértékben befolyásolja ez az Egyesült Államok és Kína viszonyát. Mint az köztudott, a két nagyhatalom feszültsége egy fokozott kereskedelmi versenyhez, drámaibb megfogalmazásban „kereskedelmi háborúhoz” vezetett. Az egymásnak feszülő érdekek és az érvényesítésükre felhasznált erők kétségkívül jelentősek, a kivetett vámok összege is számottevő, de pontosabb lehet az alacsony intenzitású konfliktus megnevezést is használni, hogy a távolságot a „háború” és e között szem előtt tudjuk tartani.

Az érvényben lévő, eddig kivetett vámok alapján az Egyesült Államok mintegy 267 milliárd dolláros vámot vetett ki, míg Kína a maga részéről 110 milliárdos értéket szabott meg.

Fontos kiemelni, ez nem csak pénz, hiszen Kína éppen összetett társadalmi, gazdasági változásokon megy keresztül, és ezek a veszteségek homokszemekként jelenhetnek meg a gépezetben. Jelenleg ez az erőpróba egy csendesebb szakaszában van, azonban a felek közötti megállapodás, amit 2018 decemberében kötöttek egy „fegyverszünetről”, március 1-jén le fog járni, és akkor ismét megindulhat a védővámok kivetése, a bonyolult manőverezés. Köztudott, hogy a kereskedelmi kapcsolatok minősége, és az amerikai és kínai gazdaság szoros összefonódása a katonai konfliktus megakadályozásának egyik fő oka. Ha a két ország gazdasága egyre inkább széttartó irányba fejlődik, más erőforrások és piacok felé nyitva csökkenti a riválisától való függést, így az növelheti a katonai konfliktus esélyét is.

A források diverzifikációja ellenére Kína még mindig a világ összetermelésének több mint 90%-át adja. A kereskedelmi vetélkedés végkimenetele egyelőre bizonytalan. Mindkét állam számtalan olyan jelet küld, amely a tárgyalások folytatását jelzi, majd a következő fordulóban azok zátonyra futását sejthetjük. A legutóbbi ilyen csavar Trump bejelentése volt, miszerint mégsem találkozik Xi Jinping-gel a március 1-jei határidő előtt, pedig ezt január 31-én még szorgalmazta. Mi történik a ritkaföldfémek területén? Kína a kitermelt mennyiségből sokat saját használatra tart vissza. Emellett az amerikai kormányzat ezen nyersanyagokra is vámokat vetett ki, ez tovább növeli a beszerzés nehézségeit. Ám a várakozásokkal ellentétben ez  megnehezítette az egyetlen amerikai bánya, a Mountain Pass üzemeltetését, ugyanis a korábban a kitermelt ércet Kínába szállították, hogy ott nyerjék ki belőle a fémeket, de így megnövekedtek a költségeik. A kínai fél ugyanúgy vámokat vethet ki, mint ahogy azt megtette Japánnal 2010-ben. Az ügy érdekessége az volt, hogy a piacok hamar reagáltak és a kínai lépés nem sikerült olyan hatékonyra, mint remélték.

Az új japán lelőhely. Forrás: japan-forward.com.

A kutatás új lelőhelyek után tovább folyik, és a hírek szerint éppen Japán fedezett fel egy hatalmas készletet a csendes-óceáni Minami-Torishima szigetét körülvevő iszapban. Természetesen, ennek kitermelése nagy kihívás lesz, de ha sikerül, nagyban ellensúlyozhatja a kínaiak túlsúlyát ezen a területen. Bárhogy is, de ezen a téren is érdekes éveknek nézünk elébe.

Nyomtatott források:
Sophia Kalantzakos: Kína és a ritkaföldfémek geopolitikája.Budapest: Pallas Athéné Könykiadó, 2018.

 

Üdvözlöm minden olvasónk! Enz vagyok a KatPol Blog csapatából, és ahogy a legutóbb ígértem, Kína modernkori történelmével foglalkozó kiegészítő sorozatunk jelentkezik egy új résszel. Mint eddig is, az átírásoknál elsődlegesen a népszerű magyar átírás szerepel, mellette a pinyin zárójelben az első említéskor.

A hadurak virágkorának általános bemutatása után érdemes közelebbről megnézni, kik is voltak egy évtizednyi kínai politika fő alakítói, honnan jöttek és milyen életutat jártak be, hogy válhatott belőlük Kína reménybeli következő katonai egyesítője. Nemcsak hátterük, de módszereik és céljaik is nagyon sokfélék voltak. Akadtak köztük kulik, szegényparasztok, banditák, de hivatalnoki vizsgát letett személyek és arisztokraták is. A korszakban működő katonai vezetők sajátosságát jelöli, hogy a japánból átvett csünfe (junfa) szót kezdték használni rájuk, és ez kizárólag rájuk alkalmazott, erősen pejoratív töltetű kifejezéssé vált. 

Az első Pejjang-hadurak – Cseli és Anhuj szülöttje

Jüan Si-kaj (Yuan Shikai), aki kiérdemelte a „Hadurak Atyja” nevet, a Peking környéki Pejjang (Beiyang) Hadsereg létrehozója és ura, 1912 és 1916 között Kína egyre növekvő hatalmú diktátorává vált. Az ő idején kerültek kinevezésre a hozzá hű tartományi katonai kormányzók (tucsün – dujun), akik egyre nagyobb befolyással bírtak az ország életére. Mikor aztán Jüan elhibázott lépéssel császárrá akarta magát nyilvánítani, nemcsak ellenségei keltek fel ellene, de hadserege is cserben hagyta, így „Kína erős embere” 1916-ban visszakozni kényszerült, majd néhány hét múlva megalázottan halt meg. 

[...] Bővebben!

Ők prédálták fel a Középső Királyságot a '20-as években