Feed aggregator

A selection of the best photos from across Africa this week.

A Nemzetközi Valutaalap tegnap tette közzé Romániára vonatkozó adatait, miszerint 2018-ban a román államháztartási hiány GDP-arányosan elérheti a 3,9 százalékot. A pénzintézet szerint a legnagyobb kockázatot az egységes bértörvény jelenti, amely a közszférában dolgozóknak átlagban 56 százalékkal emeli a bérét a következő öt évben. Az IMF 4,2 százalékos gazdasági növekedést valószínűsített idénre, miközben a kormány 5,2 százalékos GDP-bővüléssel számol. A statisztikai intézet május közepén közölte, hogy az első negyedévben a román GDP 5,7 százalékkal bővült a tavalyi azonos időszakhoz mérten. A Nemzetközi Valutaalap jelentésében megemlíti, hogy előrelépés történt a korrupció felszámolásában, de bátorítja a kormányt, hogy folytassa a folyamatot.

Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető miniszter tegnap nyilatkozatában az Európai Bizottság Magyarország ellen indított kötelezettségszegési eljárására reagált. Szerinte eddig normális, komolyan vehető jogi érvet nem tudott felhozni a bizottság, csak a politikai érvek kerültek elő. Kiemelte, hogy a magyar kormány akár közvetlenül Brüsszellel, akár az EB-vel, akár az EP-vel is kész tárgyalni a felsőoktatási törvényről, mint bármely magyar törvényről. A magyar kormány szerint a felsőoktatási törvény módosítása nem sérti az unió jogszabályait és alapelveit.

La REM a déposé un recours au CSA qui lui a attribué 12 minutes de temps de parole pour les législatives, alors que le PS et les LR ont plus de 100 minutes.

Amerikas Politik schwankt zwischen Polarisierung und Stabilisierung. Über allen Akteuren sitzt ein politisch unerfahrener Präsident, dessen Kurs schwer einzuschätzen bleibt. Es dominiert die Innenpolitik, Amerika wird in den nächsten Jahren mit sich selbst beschäftigt sein. Die parteipolitischen Koordinaten verschieben sich, die Schnittmenge mit den Demokraten wird größer.

Les Républicains sont sans doute arrivés au bout d'une histoire. Après les législatives, les comptes entre les deux lignes politiques seront soldés.

Ez a nap más, mint a többi. 23 éve más. Azóta más, hogy már nincs velem. Azóta május 26-a, apukám születésnapja más értelmet kapott.

1912-ben született egy nagyon kicsi, Fejér megyei faluban, Guttamásiban. Amikor már tudtam írni, mindig én írtam az ott élő rokonoknak a leveleket, üdvözlő lapokat, és azt így kellett megcímezni: u.p. - utolsó posta – Isztimér. Ennyire kicsi falu volt.

Apukám végigélte majdnem az egész huszadik századot. Annak minden békés, és vérzivataros korszakát.

Úriszabónak tanult, mert édesanyja, az én nagymamám, akit sajnos soha nem ismertem, azt akarta, hogy olyan munkája legyen, amit mindig meleg helyiségben végezhet. Ez nagyjából így is volt a Don-kanyari kitérőtől eltekintve.

Dédelgetett álma volt, hogy szalont nyisson, de a háború közbeszólt. Utána jöttek az oroszok és elvitték az összegyűjtött szöveteket. Maradt az egyszemélyes szabóság élethosszig.

Minden emlékem ehhez kötődik. A műhelyhez. A panglihoz, ahogy ott ül és varr. Mindig. Reggeltől estig. A szabászasztalhoz, ahol sámlira állva a Népszabadságot kiterítve postásironnal rajzolom a betűket. A Singer varrógéphez, aminek levettem a szíját és önfeledt örömmel hajtottam.

Legelső emlékeim, hogy a pangli mellett egy felfordított hokedliban ülök, és az apu énekel. Mindig énekelt nekem. Népdalokat, magyar nótákat, katona dalokat, egyházi énekeket. Én is énekeltem a gyerekeknek megszületésük pillanatától.

Arra emlékszem, hogy sötét reggeleken melegíti a harisnyanadrágomat a cserépkályhán, beleráz, utána kéz a kézben megyünk az óvodába. Minden reggel.

Arra emlékszem, hogy minden tiltakozásom ellenére ragaszkodott ahhoz, hogy hat éves koromtól németül kell tanulnom. Nem tudtam, miért, de tanultam becsületesen. Aztán egyszer azt hallottam, hogy egy családtag azt mondja róla, csak egy koszos sváb. Gyerek voltam, nem értettem, most már értem és büszke vagyok rá. Hogy egy koszos sváb lánya vagyok.

Arra emlékszem, hogy a zongoratanárnő azt mondta, tehetséges vagyok. És apukám vett egy zongorát, hogy gyakorolhassak.

Arra emlékszem, hogy bár szerette volna, ha nem az orosz nyelv lesz a választott nyelv, amit tanulni akarok, nem ellenezte a gimiválasztásomat. Biztatott és segített.

Arra emlékszem, hogy mennyire izgult az egyetemi felvételim előtt és mennyire vigasztalt, amikor helyhiány miatt elutasítottak. Talán ő tudta, hogy valóban miért. Csak annyit mondott: akkor dolgoznod kell.

Arra emlékszem, hogy az első pillanatban megérezte, hogy a férjemben megbízhat. Hogy olyanokat is elmondhat neki, amiket nekem nem, mert védeni akart.

Arra emlékszem, hogy az első unokáját olyan rajongással vette körül, hogy az szinte elképzelhetetlen. Még most is a fülemben cseng, ahogy rám szól: Zsuzsika, ne kiabálj azzal a kislánnyal. Pedig nem kiabáltam vele, csak lehet, felemeltem egy kicsit a hangomat.

Emlékszem a bennem élő fájdalomra, hogy a második unokájának születését már nem élte meg.

Arra emlékszem, hogy a bukaresti kiküldetésünkkor már a repülőtéren könnyes szemmel azt kérdezte: Zsuzsika, hát tényleg elmentek?

Sokan irigyelték de még többen tisztelték. Azok bántották a legtöbbet, akiknek a legtöbbet adta: a rokonai. Csak remélni merem hogy a kiközösítés hosszú évekig tartó fájdalmán mi enyhíteni tudtunk. Hogy erőt adott neki az ismerősök, a vevők megbecsülése. Hogy szereztünk neki boldog perceket. Mert minden percért hálás volt, minden együtt töltött órát megköszönt.

23 éve ez a nap különleges jelentőségű. Más mint a többi. Mert ez a nap az apukám születésnapja.

Il aura fallu quatre jours pour que les soldats issus de l’ex-rébellion obtiennent l’argent promis. A Bouaké, les organisateurs de la grogne racontent.

Voici une belle livraison d'Inflexions. Dans son n°35, la revue veut, comme l'écrit Didier Sicard dans l'éditorial, restituer "la complexité et l'humanité" de la mort du soldat. Une mort que plusieurs des contributeurs estiment "bannie de nos vies".

"Elle encombre" souligne Damien Le Guay, le président du comité d'éthique du funéraire, dans son texte (p. 25-33). En témoigne la longue réticence de l'Institution militaire française à publiquement honorer le retour des corps des soldats tombés en opex puis la réintroduction d'une certaine "pompe" et d'une vraie "dignité" lors du passage, certes fugace, des corps sur le pont Alexandre III, avant la cérémonie traditionnelle aux Invalides.

En témoigne aussi la parole libérée, quitte à troubler "la sérénité des vivants". Ce numéro d'Inflexions démontre par la variété et la richesse des contributions que le silence est barbare. Parmi les textes, on lira particulièrement celui écrit par Marie-Christine Jaillet, mère d'un commando du CPA10 tué au Mali en octobre 2014. Un témoignage au ton ni impersonnel ni impudique.

Rendre la mort interdite, c'est le rôle du chef militaire qui va former au mieux, équiper au mieux, commander au mieux ses hommes et tous les ramener en vie après un combat.

Interdire la parole sur la mort du soldat, c'est jeter dans l'anonymat ceux qui sont tombés. Et ce qui vaut pour les morts vaut aussi pour les blessés. A quand un numéro d'Inflexions sur "le soldat et la blessure"?

(B2) « Une Europe plus forte sur les questions de sécurité et de défense », c'est la « priorité » affirmée par la Commission européenne à l'issue d'un débat d'orientation sur l'avenir de la défense européenne organisé en son sein, mercredi (24 mai). « L'Europe ne peut plus se permettre de dépendre de la puissance […]

Pour l'économiste spécialisé dans l'étude du marché du travail, le projet de réforme annoncé par Emmanuel Macron va dans le bon sens.

https://tvnewsroom.consilium.europa.eu/uploads/council-images/thumbs/uploads/council-images/remote/http_7e18a1c646f5450b9d6d-a75424f262e53e74f9539145894f4378.r8.cf3.rackcdn.com/logo_g7_thumb_169_1495706311_1495706311_129_97shar_c1.jpg

On 26 and 27 May 2017, Italy is hosting the meeting of the G7 leaders. The summit focuses on the global economy, foreign policy, security of citizens, and environmental sustainability. European Council President Donald TUSK and European Commission President Jean-Claude JUNCKER represent the EU at the summit.

Download this video here.

While NATO states have all confirmed their commitment to boosting defence spending to 2 per cent of GDP, for most Balkan countries, that represents a challenge.

Liviu Dragnea a PSD elnöke tegnap bejelentette, hogy Călin Popescu-Tăriceanuval együtt levélben kérnek magyarázatot  Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnökétől, hogy hivatalosan közölje a Bizottság pontos hozzá’llását Romániához. Dragnea szerint egyáltalán nem indokolt az Európai bizottság figyelmeztetése az ország gazdasági helyzetére vonatkozóan. Ezzel a nemzetközi hozzáállással elriasztják a külföldi befektetőket az országból- hangsúlyozta Liviu Dragnea. .Az Európai Bizottság hétfőn arra figyelmeztette Romániát, hogy eltért középtávú költségvetési célkitűzéseiktől és az IMF túlzott deficit veszélyére figyelmezteti az országot.

 

 Az ALDE volt társelnöke tegnap azt nyilatkozta a TVR-nek, hogy hétfőn új pártot indítanak, melyet a PC volt tagjai alapítanak. Az új pártnak a neve a Pro Románia Párt lehet.  Daniel Constantin nyilatkozatában kiemelte, hogy hálás a volt oktatási miniszternek, Sorin Cîmpeanu-nak, aki kizárta az ALDE-ből, hiszen így új politikai pártot hozhat létre. Elmondta, továbbra is támogatni fogja a Grindeanu kormányt, viszont a PSD-vel már nem fog olyan kapcsolatot ápolni, mint eddig. Az új párt létrehozását már május elején bejelentette Eugen Durbacă szenátor.

Everton will become the first ever Premier League side to play in Tanzania when they travel their for a friendly on 13 July.

L’Etat tchadien, très affecté par la baisse des cours de l’or noir, est en quasi-faillite. Face aux difficultés économiques et sociales, le pouvoir se crispe.

There are now more than 65 million refugees and displaced persons worldwide, according to the latest figures from the United Nations. These people have fled terror, poverty, violence, persecution and discrimination in regions torn apart by conflict and crisis – not least the Syrian civil war, currently the world’s greatest humanitarian disaster, which human rights organisations say has claimed the lives of around 300,000 people and wounded a million more.

The violence in Syria has triggered a mass movement of refugees and displaced persons: there are now 6.6 million displaced persons in Syria itself and a further five million refugees in neighbouring countries. This makes Syria the largest origin country of refugees worldwide. Most have sought sanctuary and the chance of a new life in Turkey (2.5 million), Lebanon (1.1 million), Jordan (664,000) and Northern Iraq (250,000). Many of these host countries also need support in providing for and integrating the new arrivals.

In Iraq, for example, local communities are themselves bearing the brunt of armed conflict: in the past two years alone millions of Iraqis have been displaced or forced out of their villages by violence. More than 200,000 have fled to other countries.

As part of its response to the crisis the international community held the Supporting Syria and the Region Conference in London in early 2016, pledging more than €9bn to improve living conditions in and around Syria. During a follow-up conference held in Brussels in February this year the international community reconfirmed the necessity to meet the massive needs of the populations inside Syria and in neighbouring countries. The pledged funds will be used to ensure that all refugee children in the region have access to schooling, to improve healthcare, and to support employment creation programmes for refugees. Jordan, Lebanon, northern Iraq and Turkey are also the focus of the European Union’s Regional Trust Fund in Response to the Syrian Crisis. This fund invests in education, training and the social integration of refugees and provides psychosocial support for the many people who are deeply traumatised by their experiences.

“We live in a globalised world, and interaction is its lifeblood”

Development cooperation is vital: it helps to create livelihoods and prospects for refugees in their new homes outside the war zones. But it is almost powerless when it comes to curbing wars and armed conflict. So the debate about aid for war refugees cannot simply be subsumed within the broader context of long-term international cooperation.

The movement of refugees to Europe raises one question with growing urgency: is the fact that people are still leaving their homes and attempting the journey a sign that development cooperation has failed? The answer sounds both simplistic and cynical: development cooperation is not about preventing people from taking action. It is about providing support and improving people’s skills and living conditions, wherever they may be, and enabling them to earn a decent living. But this requires long-term commitment, patience and a strategic approach, as well as a degree of flexibility.

We live in a globalised world, and interaction is its lifeblood. Success depends not only on free but regulated movement of goods, capital, services and ideas; it relies on the movement of people across national borders. Globalisation is an arrangement based on reciprocity, and together we must resolve how we should shape all these mutual relationships. Needless to say, our European values must be built into the solution, and one of these values is assisting people in need.

On behalf of the German government, and often with co-funding from the EU, GIZ (Deutsche Gesellschaft fuer Internationale Zusammenarbeit)is committed to creating jobs and providing access to education and decent housing in the countries around Syria. Supporting refugees and the communities that offer them sanctuary is fundamental to our work. GIZ combines short-term aid, aimed at alleviating suffering, with medium-term and long-term infrastructural projects designed to increase the capacity of host countries to manage the crisis.

In northern Iraq, where more than a million displaced people and 250,000 Syrians have sought refuge since late 2014, GIZ is working on behalf of the German government to help these individuals regain a measure of control over their lives. Refugees and host communities are participating in a cash-for-work programme that provides a temporary income to cover basic needs. For the participants, the work is a welcome break from enforced passivity. Various employment options are available: road-building, school refurbishment and maintenance of sanitation systems.

“Development cooperation is vital: it helps to create livelihoods and prospects for refugees in their new homes outside the war zones”

The daily wage is skills-dependent and amounts to €20 to €30 for up to 50 days. The refugees can spend their wages on additional food for their families and school books for their children. To avoid social tensions the schemes always benefit the local community as well. This employment drive, initiated by the BMZ (the German Federal Ministry for Economic Cooperation and Development) and largely carried out by GIZ, reached 58,000 people in Iraq, Jordan, Lebanon and Turkey by 2016. With these broad-impact, short-term projects we are offering people hope and helping to create new prospects for their futures.

As well as rapid measures to improve living conditions, psychosocial support has a vital role to play. Refugees on the move are extremely vulnerable, with few defences against sexual assault, extortion or physical violence. GIZ supports them as they deal with these traumatic experiences. In northern Iraq community centres have been set up in refugee camps to offer mental health services and counselling. They have already reached around 250,000 people, helping them to gradually rebuild their lives.

In the medium to long term, further capacity-building in these countries will be essential, with many of them still engaged in their own development processes. On behalf of the German government, we have been working for many years in water-poor Jordan, providing access to clean water and raising awareness of the need to use this vital resource sparingly. Partly because of our cooperation with local partners, Jordan was better equipped to manage the arrival of the Syrian refugees.

Our cooperation has also helped to mitigate the social conflicts that can arise when large numbers of refugees place increased pressure on this already-scarce resource. Much of Jordan’s precious water is lost because its supply network is in a poor state of repair. Making a virtue of necessity, we have invested in training plumbers. So far around 300 Syrian refugees and Jordanian women have completed the training programme, which has encouraged them to build their own future.

These small, innovative and inspirational projects have a vital role to play. But long-term engagement is also needed to offer brighter prospects for people in the crisis region around Syria. And this is precisely the purpose of development cooperation: to make a sustainable investment in the future.

IMAGE CREDIT: radekprocyk/Bigstock

The post Building a bridge between powerlessness and hope appeared first on Europe’s World.