Európai Tanács hírei

2015. december 2-án az Állandó Képviselők Bizottsága jóváhagyta az Európai Parlamenttel létrejött azon megállapodást, melynek tárgya a meglévő EURES hálózat újbóli létrehozása és átszervezése.

Az új EURES robusztusabb és korszerűbb lesz elődjénél, portálja pedig a legújabb informatikai technológiákon alapuló, mindenki által használható aktualizált mobilitási eszközként szolgál majd.

„Az EURES újbóli létrehozásáról szóló új rendelet jól példázza, hogy mennyire fontosnak tartjuk az uniós polgárok egyik alapvető szabadságát, nevezetesen a munkavállalók szabad mozgását. Az EURES új álláslehetőségeket teremt és ezáltal csökkenti a munkanélküliséget az Európai Unióban” – jelentette ki Nicolas Schmit munkaügyi, foglalkoztatási és a szociális és szolidáris gazdaságért felelős miniszter.

Az EURES arra irányul, hogy elősegítse a munkavállalók szabad mozgását az EU-ban, és ezáltal előmozdítsa az uniós munkaerőpiac integrációját. Az összes uniós polgár igénybe veheti az EURES szolgáltatásainak teljes skáláját, amelyek a fogyatékossággal élők számára is hozzáférhetők.

A megújult EURES hálózat segíti a munkavállalókat a mobilitás akadályainak leküzdésében, EU-szerte növeli a munkavállalási lehetőségeket, és előmozdítja a munkahelyteremtést. Emellett a munkanélküliség csökkentéséhez is hozzájárul annak elősegítésével, hogy a munkaerőpiacon jobban megfeleljen egymásnak a kínálat és a kereslet.

Annak érdekében, hogy az EURES a lehető legjobb szolgáltatásokat nyújthassa a munkavállalóknak és a munkaadóknak, tagjainak és partnereinek köre kibővült. Immár magánkézben lévő foglalkoztatási szolgálatok is csatlakozhatnak a hálózathoz, álláshirdetéseik pedig megjelennek az internetes portálon, csakúgy, mint az állami foglalkoztatási szolgálatok hirdetései. A profitorientált szervezeteknek a következő szolgáltatások mindegyikét nyújtaniuk kell: álláshirdetések; önéletrajzok feltöltése a portálra; támogatási szolgáltatások az álláskeresők és a munkaadók számára. Ettől a követelménytől csak abban az esetben lehet eltekinteni, ha a szervezet igazolni tudja a nemzeti hatóságok számára, hogy nem képes a háromféle szolgáltatás mindegyikét nyújtani. A nonprofit szervezetek választhatnak a háromféle lehetőség közül. Az állami foglalkoztatási szolgálatok szintén mindhárom szolgáltatást biztosítani fogják, valamint azt is, hogy az informatikában kevésbé járatos személyek offline módon hozzáférjenek az információkhoz.

A hálózatban részt vesznek továbbá szakszervezetek, munkaadói szervezetek, valamint a munkaerőpiac egyéb érintett szereplői. A szociális partnerek nemcsak uniós, hanem tagállami és nemzetközi szinten is képviseltetik magukat.

Az EURES portál minden nyilvánosan elérhető álláshirdetést, álláspályázatot és önéletrajzot közzétesz, növelve ezáltal a rendelkezésre álló információk átláthatóságát. Ebbe beletartoznak a munkavégzésnek minősülő szakmai gyakorlatokra és tanulószerződéses gyakorlati képzésekre vonatkozó hirdetések is.
A tagállamok a minőség biztosítása és a fiatalkorúak védelme céljából kizárhatják az EURES-ből az elsődlegesen képzési jellegű szakmai gyakorlatokat és tanulószerződéses gyakorlati képzéseket.

Az EURES-nek fontos feladata az is, hogy célzott tájékoztatást és szolgáltatásokat nyújtson a két ország között ingázó munkavállalók és munkaadók számára a határokon átnyúló régiókban. A célzott támogatási struktúrák révén jobb szolgáltatások nyújthatók az országhatáron át ingázó munkavállalók számára, és ezáltal előmozdítható a mobilitás ezekben a több országra kiterjedő régiókban.

Az EU Egységes Szanálási Mechanizmusa a tervek szerint, 2016. január 1-jén működésbe lép, amivel létrejön az európai bankunió második pillére.

Az Egységes Szanálási Alapba fizetendő hozzájárulásoknak az alapba való átutalásáról és közös felhasználásúvá tételéről szóló kormányközi megállapodást 2015. november 30-ára már elegendő számú tagállam ratifikálta.

Ezzel az alap működésbe léphet.

Az Egységes Szanálási Mechanizmus célja a fizetésképtelenné vált bankok rendezett módon történő szanálásának biztosítása, az adófizetők pénzének igénybevétele nélkül. Ez – a bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló uniós irányelvvel összhangban – a részvényesek és hitelezők általi feltőkésítés rendszeres alkalmazásával, illetve az Egységes Szanálási Alap esetleges igénybevételével történik majd.

Ahhoz, hogy a kormányközi megállapodás hatályba léphessen, a bankunióban részt vevő aláíró felek közül legalább annyinak meg kell erősítenie, amennyi az összesített súlyozott szavazatok 90%-át képviseli. A megállapodás a megerősítő okiratok letétbe helyezésének dátumát követő második hónap első napján lép hatályba.

A kormányközi megállapodást 2014 májusában kötötték, és az Egyesült Királyság és Svédország kivételével minden tagállam képviselői aláírták. Az aláíró felek szándéknyilatkozatot tettek, melyben kifejezték elkötelezettségüket, hogy időben befejezzék a ratifikációs folyamatot ahhoz, hogy az Egységes Szanálási Mechanizmus 2016. január 1-jén működésbe léphessen.

A kormányközi megállapodás kiegészíti az Egységes Szanálási Mechanizmus létrehozásáról szóló rendeletet, amely létrehozza a kapcsolódó alapot és egy központi döntéshozó testület felállításáról is rendelkezik. Az Egységes Szanálási Alapot kizárólag a bankszektor által fizetett hozzájárulásokból fogják finanszírozni.

A Tanács 2013 decemberében úgy határozott, hogy a lehető legnagyobb mértékű jogbiztonság biztosítása érdekében kormányközi megállapodásban határozza meg az alapba fizetendő hozzájárulásoknak az alapba való átutalására és közös felhasználásúvá tételére vonatkozó szabályokat.

Azokra az országokra, amelyek aláírták ugyan a megállapodást, ám még nem tagjai a bankuniónak (vagyis az euróövezeten kívüli tagállamok), csak azt követően vonatkoznak majd a megállapodásból fakadó jogok és kötelezettségek, hogy csatlakoztak az egységes felügyeleti mechanizmushoz és az egységes szanálási mechanizmushoz.

Az egységes felügyeleti mechanizmus, azaz a bankunió első pillére, 2014. november 4-én jött létre.

A kormányközi megállapodás értelmében az egységes szanálási alapot nyolcéves időszak alatt töltik fel, amelynek során el kell érni a részt vevő tagállamokban engedélyezett valamennyi hitelintézet biztosított betétállományának legalább 1 %-át kitevő célszintet. Becslések szerint ez mintegy 55 milliárd EUR összeget fog jelenteni.

A bankszektorból tagállami szinten beérkezett hozzájárulásokat átutalják az alapba, amely kezdetben az egyes szerződő felekhez rendelt részalapokból áll majd. Ezek a 8 éves átmeneti időszak folyamán fokozatosan összeolvadnak. A befizetett összegek közös felhasználásúvá tétele az első időszakban lesz a legnagyobb mértékű: az első évben azok 40%-át, a másodikban további 20%-át érinti majd, a további 6 év folyamán pedig folyamatosan egyenlő összegekkel emelkedik a nemzeti részalapok teljes megszűnéséig.

2015. december 2-én az EU Brüsszelben ünnepélyesen aláírta a rövid távú tartózkodásra jogosító vízumok alóli mentességre vonatkozó, Kolumbiával létrejött megállapodást. A megállapodást az Európai Unió nevében Jean Asselborn, Luxemburg bevándorlás- és menekültügyi minisztere és egyben a Tanács elnöke, és Dimitrisz Avramopulosz, a migrációs ügyekért, az uniós belügyekért és az uniós polgárságért felelős biztos, Kolumbia részéről pedig Maria Angela Holguín külügyminiszter írta alá. 

Az aláírás Juan Manuel Santos kolumbiai elnök és Federica Mogherini uniós külügyi és biztonságpolitikai főképviselő jelenlétében zajlott. 

Az új vízumrendszer vízummentes beutazást tesz lehetővé Kolumbia területére az uniós polgárok számára, illetve az Európai Unió területére Kolumbia állampolgárai számára, amennyiben tartózkodásuk bármely 180 napos időszakban nem haladja meg a 90 napot. 

Jean Asselborn, Luxemburg bevándorlás- és menekültügyi minisztere, a Tanács elnöke elmondta: elégedettséggel tölti el, hogy az Európai Unió aláírhatta ezt a megállapodást. „Ez a megállapodás közelebb hozza egymáshoz Kolumbia és az Unió polgárait, hiszen megkönnyíti az emberek közötti kapcsolatok létrejöttét. Emellett előmozdítja a turizmust, és pozitív hatással lesz az EU és Kolumbia közötti gazdasági kapcsolatokra is.” 

A vízummentes beutazás előfeltétele, hogy az Unió, illetve Kolumbia adott állampolgára érvényes magán-, diplomata-, szolgálati, hivatalos vagy különleges útlevéllel rendelkezzen. A vízummentesség a személyek összes kategóriájára és bármilyen célú utazásra érvényes (pl. turisztikai, kulturális, tudományos, családi, üzleti célú látogatás), a jövedelemszerző tevékenység céljából utazó személyek kivételével. 

A megállapodás megkötéséről szóló határozat szövegét megküldik az Európai Parlamentnek, mivel a megkötéshez a Parlament egyetértése is szükséges. A megállapodás ideiglenes alkalmazása azonban már 2015. december 3-án megkezdődik.

Írország és az Egyesült Királyság az EU-szerződésekhez csatolt jegyzőkönyvekkel összhangban nem vesz részt a megállapodás alkalmazásában. A vízumrendszerre ezekben a tagállamokban továbbra is a nemzeti jogszabályok lesznek alkalmazandók.

A mai csúcstalálkozót elsősorban azért hívtam össze, hogy döntést hozhassunk azokról az intézkedésekről, amelyeket az EU-nak és Törökországnak közösen kell végrehajtania a migrációs válság kezelése érdekében. A fő célunk az Európába tartó migránsáradat megfékezése. A hosszú hetek óta folyó áldozatos munkát és fárasztó tárgyalásokat követően olyan megállapodást sikerült letennünk az asztalra, amelyet a mai napon reményeim szerint valamennyi érintett fél el tud majd fogadni. 

A csúcstalálkozónak azonban egy tágabb dimenziója is van, nevezetesen az, hogy új lendületet adjunk az EU–Törökország kapcsolatoknak, a csatlakozási folyamatot is beleértve. Törökország kulcsfontosságú partnerünk a terrorizmus elleni küzdelemben. A szíriai helyzetet és természetesen a ciprusi kérdést illetően azonban javítani kell együttműködésünket. Az elmúlt napok eseményei geopolitikai és stratégiai együttműködésünk jelentőségére is rávilágítottak. 

De ne legyünk naivak! Törökország csak az egyik eleme a migrációs válság rendezésének. A megoldás legfontosabb összetevője az, hogy kötelességünknek tekintsük külső határaink védelmét, és mi magunk vállaljunk felelősséget érte. Egyetlen harmadik országra sem háríthatjuk át ezt a kötelezettséget. Újfent hangsúlyozom: külső határaink ellenőrzése nélkül a schengeni térség fel fog bomlani.

Jó napot kívánok. Nagyon köszönöm, hogy eljöttek. Üdvözlök mindenkit mai találkozónkon, különösképp vendégünket, Ahmet Davutoğlu miniszterelnök urat. Mielőtt a tárgyra térnék, engedjék meg, hogy külön köszöntsem két új kollégánkat, Beata Szydło lengyel és António Costa portugál miniszterelnököt. Serdecznie witamy ! Seja muito bem-vindo !  

Miniszterelnök úr, kedves kollégák! A mai nap nagy jelentőséggel bír az EU, és úgy hiszem, Törökország számára is. Ha maradéktalanul végrehajtjuk azt az ambiciózus megállapodást, melynek elfogadására ma összegyűltünk, elmondhatjuk majd, hogy 2015. november 29-e az EU–Törökország kapcsolatok egyik mérföldköve volt. 

Mai találkozónk legfontosabb célja a migrációs válság kezelése. 2015-ben mintegy 1,5 millióan lépték át jogosulatlanul az EU határát. A legtöbben Törökország felől érkeztek. Egyesek a háború és az üldöztetés elől menekülnek, mások egy jobb élet reményében keltek útra; néhányan pedig értékeink elpusztítására törekszenek. 

Nem azért vagyunk azonban ma itt, hogy az EU kiszervezze biztonsági és migrációs politikáját Törökországba. Nem is azért, hogy terheket rakjunk Törökországra; egy olyan országra, amely már tanúbizonyságot tett szolidaritásáról, amikor befogadott több mint 2 millió menekültet, és amely maga is nehézségekkel küzd e helyzet kezelésében. Azért vagyunk ma itt, hogy közösen adjunk választ ezekre a kihívásokra.  

Mi, azaz az Európai Unió, megerősítjük a menekülteknek nyújtott támogatásunkat Törökországban és a régióban, megfékezzük az irreguláris migrációt, dolgozni fogunk a visszaküldés kérdésén, fokozzuk a vízumliberalizáció támogatását és együtt felszámoljuk az embercsempészek bűnszövetkezeteit. Ezenfelül vállaljuk, hogy kivesszük a részünket kétoldalú kapcsolataink megerősítéséből.  

Mindezért cserébe elvárjuk, hogy azonnal és jelentősen csökkenjen az Európába érkező irreguláris migránsok száma. Azt várjuk, hogy az új török kormány is járuljon hozzá közös célunk, a kapcsolatok szorosabbra fűzése eléréséhez, mégpedig reformok bevezetésével, az emberi jogok és a sajtószabadság maradéktalan tiszteletben tartásával, valamint az elfogadott ütemtervek és referenciaértékek végrehajtásával, illetve teljesítésével.  

Összességében ez a találkozó nem csak a migrációs válság kezeléséről szól. A válság lehetőséget teremt: a mai napon pedig élünk azzal a lehetőséggel, hogy kapcsolatainkat közös érdekeinknek megfelelően elmélyítsük; hogy új lendületet adjunk kétoldalú kapcsolatainknak, ami mind Törökország, mind az EU javára válik majd. Döntést fogunk hozni arról, hogy rendszeres találkozókat tartunk majd, hogy párbeszédünket minden szinten intenzívebbé tegyük. Megállapodunk arról, hogy ambiciózusabbak leszünk a csatlakozási folyamatot illetően, és hogy együttműködünk a vízummentes beutazás lehetővé tétele érdekében, ugyanakkor fokozzuk együttműködésünket a terrorizmus elleni küzdelem, a kereskedelem, az energiaügy és a gazdasági kapcsolatok terén. 

Végül rá kell mutatnom arra is, hogy a migráció nem az egyetlen kérdés, amellyel foglalkoznunk kell. A közelmúltbeli fejlemények rámutattak arra, hogy továbbra is kiemelt feladatunk, hogy összehangoltan lépjünk fel Szíriában. A párizsi tragikus terrortámadások nyilvánvalóvá tették, hogy a terrorizmus elleni küzdelem új szakaszába kell lépnünk; ez pedig az EU és Törökország közös feladata lesz.  Ha nem találunk gyors és tartós megoldást a szíriai válságra, az emberek továbbra is menekülni fognak a háború elől. Engedjék meg, hogy kiemeljem: teljes mértékben támogatnunk kell a bécsi folyamatot. 

Miniszterelnök úr, még egyszer köszöntöm körünkben. Sok fontos kérdést kell megbeszélnünk.  

A Tanács 2015. október 26-án elfogadta a 2010/573/KKBP határozat módosításáról szóló (KKBP) 2015/1925[1] tanácsi határozatot.

A tanácsi határozat 2016. október 31-ig meghosszabbítja a hatályos intézkedéseket.

A tagjelölt országok: Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság*, Montenegró* és Albánia*, a stabilizációs és társulási folyamat országa és egyben potenciális jelölt: Bosznia-Hercegovina, valamint az Európai Gazdasági Térség EFTA-tagországai: Izland, Liechtenstein és Norvégia, továbbá Ukrajna és Grúzia csatlakoznak e határozathoz.

A felsorolt országok biztosítani fogják, hogy nemzeti szakpolitikáik megfeleljenek e tanácsi határozatnak.

Az Európai Unió nyugtázza és üdvözli ezt a kötelezettségvállalást.

 [1] A határozatot 2015. október 27-én hirdették ki az Európai Unió Hivatalos Lapjában (HL L 281. 12. o.).

 * Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság, Montenegró és Albánia továbbra is részt vesz a stabilizációs és társulási folyamatban.

A (Versenyképességi) Tanács számba vette azokat a komoly problémákat, amelyekkel jelenleg az európai acéliparnak szembe kell néznie. 

Az uniós acélágazat számára jelenleg nagy nehézséget jelent, hogy globális szinten túl nagy gyártókapacitás áll rendelkezésre, ami egyrészt lenyomja az árakat, másrészt pedig versenytorzító intézkedések meghozatalára ösztönöz más régiókat. A magas energiaköltségek csökkentik a nyereséget. Ez üzemek bezárását eredményezi, ami pedig több ezer munkahely megszűnésével jár. 

A Tanács egyetértett abban, hogy a helyzet súlyos, és hogy olyan konkrét lépésekre van szükség, amelyek biztosítják a modern európai acélágazat hosszú távú fennmaradását. 

A résztvevők arról is tárgyaltak, hogy ezeket az intézkedéseket egy olyan átfogó megközelítés részeként kell kidolgozni, amely versenyképes keretfeltételeket biztosít az európai ipar egésze számára, többek között kiszámítható és konzisztens szabályozási környezet létrehozásával, valamint az innovációt ösztönző intézkedések meghozatalával, hiszen az acélágazatban fennálló problémák más magas energiaigényű iparágakat is érintenek. 

A Tanácsban folytatott megbeszélések eredményeit figyelembe véve az elnökség az alábbi konkrét lépések mielőbbi megtételét tartja fontosnak: 

• Párbeszédek kezdeményezése vagy intenzívebbé tétele az OECD acélbizottságának keretében a fontos acéltermelőkkel, illetve a Bizottság kétoldalú acélipari párbeszédén keresztül harmadik országokkal, például Kínával, Oroszországgal, Belarusszal, Törökországgal és Indiával.
• Az uniós kereskedelempolitikai eszközök mindegyikének teljes körű és megfelelő időben történő kihasználása egyrészt világszerte egyenlő versenyfeltételek biztosítása, másrészt a harmadik országokban kifejezetten az acéliparral kapcsolatban érvényben lévő megszorító intézkedések kezelése érdekében.
• A piacvédelmi eszközök modernizálásának konstruktív megközelítése, ezen eszközök működésének egyszerűsítése és könnyebbé tétele, valamint átláthatóságuk, kiszámíthatóságuk, hatékonyságuk és végrehajthatóságuk növelése érdekében.
• Az EU acéliparának a harmadik országok piacához való hozzáférésének további javítása többek között közbeszerzésekben való részvétel, kétoldalú és többoldalú tárgyalások és végrehajtás segítségével.
• Az európai beruházási terv maradéktalan kihasználása az acélágazat bővítésére és modernizációjára az Európai Beruházási Tanácsadó Platform, valamint az Európai Stratégiai Beruházási Alap igénybevételével.
• Az állami támogatásokra vonatkozó módosított szabályok által biztosított lehetőségek legjobb kiaknázása a magas energiagényű iparágak K+F+I, képzési, környezetvédelmi és foglalkoztatási tevékenységeinek, valamint a kibocsátás-kereskedelmi rendszerhez kapcsolódó költségeinek támogatása érdekében.
• A kibocsátásáthelyezés kockázatának leginkább kitett ágazatok – köztük az acélipar – versenyképességének javítása a kibocsátás-kereskedelmi rendszer (EU ETS) reformjának részeként az alábbiak megfontolásával:
  – az ingyenes kibocsátási egységek rendelkezésre bocsátására szolgáló célzottabb mechanizmus kialakítása (például egy többszintű megközelítés keretében)
  – az ágazatközi korrekciós tényező alkalmazásának szükségességét csökkentő intézkedések a kibocsátáskereskedelmi rendszer IV. fázisának végéig, egyúttal – az Európai Tanács 2014. októberi következtetéseivel összhangban – az ipari innovációt ösztönző megfelelő kezdeményezések indítása és a termelési kapacitás potenciális bővítési lehetőségeinek növelése
• Az energiaunió gyors végrehajtásának támogatása a biztonságos, megfizethető és éghajlatbarát energiához való hozzájutás biztosítása érdekében.
• A közeljövőben közzétételre kerülő, a körkörös gazdaságról szóló bizottsági közlemény nyújtotta lehetőségek maradéktalan kihasználása.
• A rendelkezésre álló uniós eszközök és finanszírozás – például az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap és az Európai Szociális Alap – lehető legjobb kihasználása a munkavállalók készségeinek bővítése, valamint munkaerőpiaci újraintegrálásuk elősegítése érdekében a bármely ipari ágazatban, például az acéliparban bekövetkező tömeges elbocsátások esetén.

A Versenyképességi Tanács e rendkívüli ülését követő intézkedések részeként, és az energiaigényes iparágakkal foglalkozó magas szintű munkacsoport folyamatban lévő munkájának összefüggésében megállapodás született egy magas szintű konferencia megrendezéséről az érdekelt felek részvételével és a szociális partnerek bevonásával, melynek célja a jelenlegi helyzet áttekintése és szakpolitikai lépések megfontolása lesz.

Az európai acéliparra vonatkozó 2013-as cselekvési terv végrehajtását e találkozó összefüggésében kell majd értékelni.

A Tanács: 

1. EMLÉKEZTET a tőkepiaci unióról szóló 2015. június 19-i következtetéseire[1], amelyben arra ösztönözte a Bizottságot, hogy dolgozzon ki átfogó, célzott és ambiciózus cselekvési tervet a tőkepiaci unió megteremtésére, előmozdítva ezzel a munkahelyteremtést, a növekedést és a beruházásokat; 

2. ÜDVÖZLI, hogy a Bizottság elfogadta a tőkepiaci unió megteremtésére irányuló cselekvési tervet[2], amely alapos elemzésen alapuló, lépésenkénti megközelítést irányoz elő, és hogy a Bizottság előterjesztette a konkrét javaslatok és kezdeményezések első csomagját[3], továbbá HANGSÚLYOZZA, mennyire fontos hosszú távon is megőrizni a lendületet, amihez a további intézkedésekre vonatkozó konkrét és ambiciózus program szükséges; 

3. EMLÉKEZTET arra, hogy a tőkepiaci unió fontos pillérét képezi a bizottsági beruházási tervnek, amelynek célja a munkahelyteremtés és növekedés előmozdítása egyrészt a háromirányú megközelítés (növekedésbarát költségvetési konszolidáció, strukturális reformok, beruházások) alkalmazásának folytatásával, másrészt a határokon átnyúló beruházás előtt álló indokolatlan akadályok elhárításával és a finanszírozás forrásainak diverzifikálásával, ezzel támogatva különösen az infrastruktúra és a kkv-k finanszírozását; 

4. HANGSÚLYOZZA, hogy a tőkepiaci unió egyrészt olyan projekt, amely az EU 28 tagállama számára jelentőséggel bír, másrészt a gazdasági és monetáris unió megvalósítása[4] szempontjából is prioritás, ÜDVÖZLI, hogy a tőkepiaci unió valamennyi tagállam, így a kevésbé fejlett tőkepiacokkal rendelkező tagállamok számára is lehetőséget teremtene a mélyebb európai pénzügyi piacokon való forráshoz jutáshoz, és HANGSÚLYOZZA, hogy a szubszidiaritás és az arányosság elvét, valamint a pénzügyi stabilitás és a befektetővédelem fenntartását minden kapcsolódó kezdeményezés keretében tiszteletben kell tartani; 

5. EMLÉKEZTET arra, hogy ha a határokon átnyúló tőkepiacok jól működnek, az elősegíti a monetáris politika transzmissziójának hatékonyságát, és előmozdítja a kockázatmegosztást a magánszektorban, és ezáltal hozzájárul ahhoz, hogy az EU-28 – az euróövezetet is beleértve – ellenállóbbá váljon a sokkokkal szemben; 

6. Ennek megfelelően az alábbi, többek között a Bizottság által meghatározott kiemelt területeket TÁMOGATJA:

• valamennyi vállalkozás, különösen a kkv-k és a kisebb közepes piaci tőkeértékű vállalkozások esetében szélesíteni kell az elérhető – kisebb vagy nagyobb pénzügyi piacokról bevonható – finanszírozási források körét, többek között a nagy növekedési potenciálú és innovatív kkv-k esetében, azokra a bevált megoldásokra építve, amelyek segítségével kapcsolatba lehet őket hozni a potenciális befektetők szélesebb körével. Mindezt kiegyensúlyozott megközelítéssel kell elérni, amelynek egyrészt többek között piaci kezdeményezéseken és a piac önszabályozásán kell alapulnia, ha ez megfelelő és lehetséges, másrészt, ha a szükségtelen akadályok miatt jogalkotói beavatkozásra van szükség, jogalkotási kezdeményezéseken; és különösen az alábbi területeken a munka előbbre vitelével: a tájékoztatóról szóló irányelv, kockázati tőke, közösségi finanszírozás, zártkörű kibocsátások, minikötvények, kkv-tőkefinanszírozási piacok és kkv-hiteladatok;
• megfelelő szabályozási környezetet kell biztosítani a hosszú távú, fenntartható európai infrastrukturális beruházáshoz és finanszírozáshoz, többek között lépéseket kell tenni egyrészt a magántőke bevonására annak érdekében, hogy teljesüljenek az európai beruházási terv céljai, másrészt a környezetvédelmi fenntarthatóságot elősegítő pénzügyi piaci folyamatok felmérésére és támogatására;
• megfelelő fogyasztóvédelmi keretek között növelni kell a lakossági és intézményi befektetők rendelkezésére álló beruházási lehetőségek választékát és volumenét, kezdve a lakossági pénzügyi szolgáltatásokra és a biztosításra összpontosító zöld könyv közzétételével még 2015 utolsó negyedévében, valamint arra vonatkozó előzetes vizsgálattal, hogy milyen előnyökkel járhatna a hosszú távú egyéni megtakarítási programok, például harmadik pilléres egyéni nyugdíjprogramok európai keretének kialakítása;
• növelni kell a bankok hitelezési képességét, elsősorban a kkv-knek való hitelezés tekintetében, különösen az egyszerű, átlátható és egységesített értékpapírosítás fellendítésére szolgáló megfelelő keret létrehozásával, annak előzetes vizsgálatával, hogy milyen előnyökkel járhatna a fedezett kötvények európai keretének kialakítása a jól működő nemzeti rendszerekre építve, a nem teljesítő hitelek kérdésének kezelésével, és a hitelintézetekre, köztük a kisebb hitelintézetekre vonatkozó arányos bánásmód biztosításával, az egységes piaccal összhangban;
• fel kell mérni a pénzügyi reformok koherenciáját, konzisztenciáját és a reálgazdaság finanszírozására gyakorolt hatását; és
• meg kell vizsgálni és fel kell számolni a mind a 28 tagállam rendelkezésére álló tőkepiacok kifejlődése útjában álló, határokon átnyúló akadályokat, ideértve adott esetben az elszámolás és kiegyenlítés és más piaci infrastruktúrák tekintetében fennálló akadályokat is, és – megfelelő adóügyi munkacsoportok keretében – pragmatikus megoldást kell találni a régóta fennálló adóügyi akadályokra, például a forrásadóra vonatkozó jelenlegi szabályokból eredő kettős adóztatásra, ugyanakkor megfelelően figyelembe kell venni a következményeket a pénzügyi stabilitásra és a nemzeti jogrendszerekre nézve;

7. Az értékpapírosítás közös szabályainak meghatározásáról, az egyszerű, átlátható és egységesített értékpapírosítás európai keretrendszerének létrehozásáról, valamint a 2009/65/EK, a 2009/138/EK és a 2011/61/EU irányelv és az 1060/2009/EK és a 648/2012/EU rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet és a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről szóló 575/2013/EU rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet gyors elfogadását SÜRGETI annak érdekében, hogy az értékpapírosítási piacok megélénküljenek, és ezáltal növekedjen a bankok hitelezési kapacitása, továbbá lehetővé váljon a forrásoknak a bankoktól eltérő szereplőktől a reálgazdaságba‎ való hatékony eljuttatása, megőrizve ugyanakkor a pénzügyi stabilitást és csökkentve a külső hitelminősítésekre való túlzott hagyatkozást, és megőrizve a megfelelő kockázati érzékenységet;

8. ÉRDEKLŐDÉSSEL VÁRJA a Bizottság javaslatát a tájékoztatóról szóló irányelv felülvizsgálatáról, aminek célja, hogy különösen a releváns és világos információkra összpontosítva, a túlságosan nagy terhet jelentő követelmények felszámolásával, ugyanakkor a befektetővédelem javításával elősegítse, hogy a vállalkozások egyszerűbben és kisebb költséggel tudjanak forrást bevonni a nyilvános piacokról;

9. HANGSÚLYOZZA, hogy fontos fenntartani a pénzügyi jogszabályok pénzügyi stabilitási célkitűzéseit, a fogyasztó- és befektetővédelmet, valamint az egységes piacot, többek között az egységes szabálykönyv révén, ugyanakkor nyugtázza a Bizottság szándékát, hogy a koherencia, a belső konzisztencia és az arányosság biztosítása érdekében felülvizsgálja e joganyagot, és ennek megfelelően ÉRDEKLŐDÉSSEL VÁRJA a pénzügyi szolgáltatások uniós szabályozási keretére vonatkozó konzultációs felhívás eredményeit; és stabil uniós szabályozási környezet fenntartását TÁMOGATJA. 

10. FELHÍVJA a Bizottságot, hogy a releváns ágazati felülvizsgálatok keretében mérje fel, hogy a hatályos jogszabályoknak a harmadik országokra vonatkozó, többek között az egyenértékűséget és a kölcsönös elismerést érintő szabályai milyen hatást gyakorolnak az európai tőkepiacok struktúrájára, az európai pénzügyi ágazat versenyképességére, valamint a harmadik országbeli piacokra való tényleges bejutásra; 

11.    arra ÖSZTÖNZI a Bizottságot, hogy haladéktalanul konzultáljon a tagállamokkal annak meghatározása érdekében, hogy melyek azok a vállalkozások fizetésképtelenségére vonatkozó jogszabályokkal összefüggő, a cselekvési tervben is említett akadályok, amelyek az egységes tőkepiac kifejlődésének útjában állnak; ÜDVÖZLI, hogy a Bizottság e konzultációk alapján és megfelelően figyelembe véve a szóban forgó témakör összetettségét és azt, hogy ebből adódóan kiegyensúlyozott megközelítésre van szükség, olyan javaslatot kíván benyújtani, amely a szubszidiaritás és az arányosság elvét teljes mértékben figyelembe véve biztosítja a vállalkozások fizetésképtelenségével összefüggő legfőbb feltárt akadályok elhárítását a legjobb gyakorlatokra és a jól működő nemzeti keretrendszerekre építve; konkrétan MEGÁLLAPÍTJA, hogy szükség lehet adott esetben ésszerű határidőket megállapítani a fizetésképtelenségi eljárások lezárására, továbbá növelni az egész EU-ban a fizetésképtelenségi eljárások lehetséges kimenetelével kapcsolatban az átláthatóságot, valamint – további elemzés függvényében – elősegíteni, hogy a vállalkozások könnyebben élhessenek a korai fázisban az átstrukturálás lehetőségeivel; 

12. FELKÉRI a Bizottságot, hogy mielőbb nyújtsa be az igazgatók felelőssége és eltiltása ügyében a határokon átnyúló kérdésekre vonatkozó tanulmányának eredményét, és az ebből adódó potenciális intézkedési javaslatait;

13. MEGÁLLAPÍTJA, hogy a Bizottságnak más releváns területeken, például az értékpapírjog terén még meg kell vizsgálnia az esetleges fennálló akadályokat ahhoz, hogy ez ügyben intézkedést lehessen hozni a határokon átnyúló befektetés további elősegítése érdekében; 

14. HANGSÚLYOZZA a Bizottság megállapítását, miszerint a tőkepiaci unió megvalósítása felé vezető lépések megtehetők az európai felügyeleti hatóságok jelenlegi megbízatása alapján; TUDATÁBAN VAN annak, hogy az európai felügyeleti hatóságoknak – adott esetben partneri felülvizsgálati eljárások keretében és lehetőség szerint a koordináció fokozásával – meg kell erősíteniük a felügyeleti konvergenciát, és meg kell határozniuk, hogy melyek azok a területek, ahol a kérdések kollektívebb megközelítése javíthatna az egységes tőkepiac működésén, többek között a nemzeti illetékes hatóságok kezdeményezéseinek bevonásával; és HANGSÚLYOZZA, hogy valamennyi nemzeti hatóságnak teljes mértékben és konzisztensen végre kell hajtania az uniós pénzügyi szabályokat annak biztosítása érdekében, hogy az uniós tőkepiacon a szereplők magatartása a lehető legtisztességesebb és integritása a lehető legmagasabb szintű legyen; 

15. MEGÁLLAPÍTJA a Bizottság azon tervének jelentőségét, hogy egy 2016 közepére várható fehér könyvben megvizsgálja az európai felügyeleti hatóságok irányítását és finanszírozását, megfelelően figyelembe véve európai szerepüket; 

16. ELISMERI, hogy a bankszektoron túli potenciális kockázatok kezelése érdekében felül kell vizsgálni a pénzügyi stabilitás megőrzésére szolgáló uniós keretet; 

17. MEGERŐSÍTI, hogy a tagállamok elkötelezettek aziránt, hogy megvalósuljon a valódi tőkepiaci unió hosszú távú elképzelése és a magasabb szintű pénzügyi integráció, a jelentősebb tőkepiaci finanszírozás és ezzel együtt a fejlettebb bankfinanszírozás célja, aminek eredményeként az uniós vállalkozások forrásszerkezete kiegyensúlyozottabb lenne a saját és az idegen forrás közötti megoszlás szempontjából, és nagyobb mértékű lenne a határokon átnyúló kockázatmegosztás a magánszektorban, továbbá aziránt, hogy ténylegesen végrehajtsák a tőkepiaci uniót érintő, közösen elfogadott intézkedéseket nemzeti szinten; és ebben a szellemben VÁRAKOZÁSSAL TEKINT az elé, hogy a Bizottsággal együttműködésben ütemtervet dolgozzon ki annak meghatározására, hogy milyen akadályok állnak még a tőke szabad mozgásának útjában, hogy hogyan lehet elhárítani köztük a legkárosabbakat és legkevésbé indokoltakat; valamint az elé, hogy a megfelelő fórumokon megvitassa a Bizottság javaslatát annak a problémának a kezeléséről, hogy a saját és idegen tőke bevonásának eltérő az adóügyi megítélése, és FELKÉRI a Bizottságot, hogy folytassa a nyilvános vitát arról, hogyan képes az uniós pénzügyi ágazat hozzájárulni a tőkepiaci unió sikeréhez; 

18. arra ÖSZTÖNZI a Bizottságot és a tagállamokat, hogy összpontosítsanak a leendő befektetők és más piaci szereplők pénzügyi jártasságának ügyére, ami igen fontos a tőkepiaci unió kiegyensúlyozott megvalósulásához és általános sikeréhez; 

19. ÜDVÖZLI, hogy a Bizottság stratégiát szeretne kidolgozni arra, hogy miként nyújtson szükség esetén technikai támogatást a tagállamoknak a nemzeti tőkepiacok konkrét kapacitásainak megerősítésére; 

20. FELKÉRI a Bizottságot, hogy a Pénzügyi Szolgáltatásokkal Foglalkozó Bizottságon és a Gazdasági és Pénzügyi Bizottságon keresztül, legalább hathavonta számoljon be a Tanácsnak, és ennek keretében ismertesse tényeken és kulcsindikátorokon alapuló elemzését arról, hogy hogyan halad a tőkepiaci unió megvalósulása.

 [1]  10148/15. 
 [2] 12263/15.
 [3] Bizottsági javaslat – az Európai Parlament és a Tanács rendelete az értékpapírosítás közös szabályainak meghatározásáról, az egyszerű, átlátható és egységesített értékpapírosítás európai keretrendszerének létrehozásáról, valamint a 2009/65/EK, a 2009/138/EK és a 2011/61/EU irányelv és az 1060/2009/EK és a 648/2012/EU rendelet módosításáról; bizottsági javaslat – az Európai Parlament és a Tanács rendelete a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről szóló 575/2013/EU rendelet módosításáról; konzultációs dokumentum a fedezett kötvényekről; konzultáció a kockázatitőke-alapokról és a szociális vállalkozási alapokról; konzultációs felhívás a pénzügyi szolgáltatások uniós szabályozási keretére vonatkozóan. 
 [4] Az európai gazdasági és monetáris unió megvalósítása: az öt elnök jelentése. 

A Tanács elfogadta az alábbi következtetéseket: 

1. MEGERŐSÍTI, hogy az EU és tagállamai kötelezettséget vállaltak arra, hogy – az éghajlatváltozás mérséklését célzó ésszerű intézkedések keretében és az átlátható végrehajtást biztosítva – fokozzák az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozására szolgáló összegek mozgósítását, hogy kivegyék részüket a fejlett országok által kitűzött azon cél megvalósításából, hogy 2020-ig évente együttesen 100 milliárd USA dollárt mozgósítsanak a magán- és közforrások széles körének bevonásával, kétoldalú és többoldalú szinten, beleértve az alternatív finanszírozási forrásokat is. HANGSÚLYOZZA, hogy a fejlett országok között méltányosan meg kell osztani a terheket.  

2. KIEMELI, hogy az EU és tagállamai a 2014-es évben – 2013-hoz képest megnövelt összeggel – 14,5 milliárd euróval[1] járultak hozzá az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozásához. HANGSÚLYOZZA, hogy az EU és tagállamai az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentését célzó és az éghajlatváltozás következményeihez való alkalmazkodást lehetővé tevő tevékenységeket egyaránt támogatják.  KIEMELI, hogy az EU és egyes tagállamai bejelentették, hogy az elkövetkező években megnövelt összegeket különítenek el az éghajlatváltozás elleni küzdelem közforrásokból való finanszírozására, ami révén a kiszámíthatóságot is fokozzák.   

3. ÜDVÖZLI a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) jelentését, amely az éghajlatpolitikai kezdeményezés (CPI) támogatásával a Felek Konferenciája francia, illetve perui elnökségének kezdeményezésére készült. ÜDVÖZLI, hogy a jelentésben szereplő előzetes becslések szerint a fejlett országok köz- és magánforrásokból 2014-ben közel 62 milliárd USA dollárt, 2013-ban pedig 52 milliárd dollárt fordítottak az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozására, ami jelentős előrelépésről tanúskodik.  Természetesen további erőfeszítésekre van szükség, és a fejlett országoknak továbbra is együtt kell működniük az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozásának növelése érdekében ahhoz, hogy teljesülhessen a 2020-ra kitűzött cél. 

4. MEGELÉGEDÉSÉRE SZOLGÁL, hogy egyes feltörekvő gazdaságok és több fejlődő ország is számottevő hozzájárulásokat nyújtott az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozásához, továbbá MEGISMÉTLI a feltörekvő gazdaságokhoz és az erre lehetőséggel bíró egyéb országokhoz is intézett azon felhívását, hogy saját képességeikhez, körülményeikhez és felelősségükhöz mérten járuljanak hozzá az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásnak és az éghajlatváltozás következményei enyhítésének a finanszírozásához. ÜDVÖZLI, hogy a multilaterális fejlesztési bankok többsége a közelmúltban kötelezettséget vállalt arra, hogy fokozottan beépíti a portfólióiba az éghajlatváltozás mérséklésével és a vele szembeni ellenálló képességgel kapcsolatos szempontokat; e kötelezettségvállalás az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó beruházásaik növelésére is kiterjed; 

5. ELISMERI, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozása fontos részét fogja képezni a 2015-ös megállapodásnak azáltal, hogy eszközül szolgál annak a közösen elfogadott célnak az eléréséhez, mely szerint a globális átlaghőmérséklet növekedését az iparosodást megelőző szintet legfeljebb 2°C-kal meghaladó mértékűre kell korlátozni, meg kell valósítani az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenálló, alacsony ÜHG-kibocsátású, fenntartható gazdaságokká való átalakulást, továbbá támogatni kell az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodást annak érdekében, hogy megvalósulhasson az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenálló, fenntartható fejlődés. Az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozásával kapcsolatban olyan rendelkezéseket JAVASOL a megállapodásba illeszteni, amelyek dinamikusak, eredményorientáltak és lehetővé teszik a felek számára, hogy megközelítéseiket a releváns szempontok szerint alakítsák, különös tekintettel a jövőben felmerülő szükségletekre és a változó gazdasági, pénzügyi és környezeti realitásokra, biztosítva ezáltal, hogy valamennyi fél a változó képességeihez és felelősségéhez igazítsa az intézkedéseit. KIEMELI, hogy ezt a folyamatot valamennyi fél bevonásával együttesen és átfogó módon minden olyan forrást és típusú törekvést kihasználva kell véghezvinni, amely egyrészt elősegíti az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozására szolgáló összegek mozgósítását, másrészt pedig a beruházási forgalmak oly módon történő alakítását, hogy azok elősegítsék a Párizsi Megállapodás általános célkitűzéseinek az elérését. A folyamatnak a közforrások hatékony és eredményes felhasználására kell ösztönöznie, időszakos felülvizsgálatokat kell tartalmaznia, valamint az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozására szolgáló összegek közösen megvalósított kiszámíthatóbb, fokozott mozgósítását és mélyrehatóbb erőfeszítéseket kell eredményeznie anélkül, hogy ez az éghajlatváltozás elleni küzdelem közforrásokból való finanszírozására tett automatikus kötelezettségvállalásokat jelentene. Ennek a dinamikus folyamatnak az Éghajlat-változási Keretegyezmény keretei között már kialakult folyamatokra, intézményi megoldásokra és szerzett tapasztalatokra kell épülnie a bizalom, a hatékony végrehajtás és az átláthatóság előmozdítása érdekében. 

6. ÚJÓLAG HANGSÚLYOZZA, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem közforrásokból való finanszírozása 2020 után is fontos szerepet fog betölteni, továbbá MEGERŐSÍTI, hogy az EU és tagállamai az éghajlatváltozás elleni küzdelem keretében a fejlődő országokban továbbra is biztosítanak finanszírozást közforrásokból az éghajlatváltozás következményeinek enyhítését és az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodást célzó intézkedések támogatására, különös figyelmet fordítva a legszegényebb, leginkább kiszolgáltatott helyzetű országokra, valamint azokra az országokra, amelyek a legkevésbé tudnak egyéb forrásokat mozgósítani. KIEMELI, hogy akár enyhítésről, akár alkalmazkodásról, akár kapacitásépítésről van szó, e finanszírozást a lehető legköltséghatékonyabb és legeredményesebb módon kell felhasználni, úgy, hogy a lehető legnagyobb hatást érjük el. 

7. ELISMERI, hogy a magánszektor kulcsfontosságú finanszírozási forrást jelent az éghajlatváltozás elleni küzdelem és az egyéb releváns beruházások szempontjából, és HANGSÚLYOZZA, hogy a 2015-ös megállapodással határozott jelzést kell küldeni a magánszektornak, hogy alacsony szén-dioxid-kibocsátású, az éghajlatváltozással szemben ellenállóbb beruházások irányába terelje a pénzmozgásokat. ELISMERI, hogy az olyan területeken, ahol közfinanszírozásra van szükség, a magánszektortól érkező finanszírozás kiegészítő szerepet tölt be, és nem helyettesítheti a közforrásokból való finanszírozást. HANGSÚLYOZZA, hogy a szakpolitikai intézkedésekkel együtt a közforrásokból való finanszírozás olyan szerepet is betölt, hogy átirányítsa és mozgósítsa a magánforrásokból való finanszírozást, többek között szén-dioxid-árazás, pénzügyi eszközök – például zöldkötvények –, valamint a köz- és magánszféra közötti partnerségek révén. MEGÁLLAPÍTJA, hogy az EU és tagállamai a nemzetközi éghajlat-politikai intézkedések érdekében a magánszektorból érkező finanszírozás – többek között a helyi magánszektor forrásainak – mozgósítását célzó eszközök széles körével rendelkeznek, és azokat tovább fogják fejleszteni; 

8. ÚJÓLAG KIJELENTI, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozásának fokozása ismétlésen alapuló folyamat, amely elválaszthatatlan attól, hogy a nemzeti kormányok nemzeti szintű fejlesztési tervek, éghajlatvédelmi stratégiák, szakpolitikák, eszközök és mechanizmusok, valamint a megfelelő szabályozási keretek révén a keretfeltételeket biztosító olyan környezetet teremtsenek, amely hozzájárul a magánszektor részvételének elősegítéséhez. KIEMELI, hogy minél több, az éghajlatváltozással szemben ellenálló és alacsony ÜHG-kibocsátású, fenntartható beruházásra van szükség, a magas széndioxid-kibocsátással járó beruházásokat pedig fokozatosan ki kell vezetni. 

9. HANGSÚLYOZZA, hogy a keretfeltételeket biztosító környezet egyik fő összetevője a szén-dioxid-árazás, amely többféle eszközzel is megvalósítható, többek között szabályozás, kibocsátáskereskedelem és adózás révén. Ezzel összefüggésben TÁMOGATJA a szén-dioxid-árazási kezdeményezéseket, valamint a környezeti és gazdasági szempontból káros támogatások fokozatos megszüntetését előmozdító kezdeményezéseket.

10. MEGERŐSÍTI, hogy az EU és tagállamai kötelezettséget vállaltak arra, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozásáról átlátható módon – az UNFCCC jelentéstételi folyamatának keretében – tegyenek jelentést. TÁMOGATJA az átláthatóság fokozását és a munka felgyorsítását annak érdekében, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozását célzó forrás-áramlásokra vonatkozóan szilárd, közös, nemzetközileg elfogadott mérési, jelentéstételi és ellenőrzési keretrendszert lehessen létrehozni. ÜDVÖZLI azt a közös nyilatkozatot és kidolgozott módszert, amelyet az adományozó országok az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozására mozgósított magánforrások nyomon követésével kapcsolatban 2015. szeptember 5–6-án tettek, illetve terjesztettek elő. VÁRAKOZÁSSAL TEKINT az elé, hogy a jelentéstételi módszerek idővel egyre jobbak lesznek.  NAGYRA ÉRTÉKELI a multilaterális fejlesztési bankok és a Nemzetközi Fejlesztésfinanszírozási Klub által az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozására vonatkozóan közösen kidolgozott jelentéstételi módszereket, az OECD-nek az éghajlatváltozás elleni küzdelemre fordított magánfinanszírozás nyomon követésére létrejött kutatási együttműködése által végzett munkát, valamint az OECD Fejlesztési Támogatási Bizottságának az ún. „riói mutatók” vizsgálata kapcsán zajló munkafolyamatát. JAVASOLJA, hogy a 2015-ös Párizsi Megállapodásba többek között foglaljanak a különféle (többek között a fejlődő országok között zajló) mozgások és áramlások átláthatóságára, valamint az olyan konkrét törekvésekre vonatkozó rendelkezéseket, amelyek hozzájárulnak az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozására szolgáló összegek mozgósításához, a keretfeltételeket biztosító környezet megteremtéséhez és a vonatkozó szempontok általános érvényesítéséhez. 

11. KIEMELI, hogy fontos támogatni az alkalmazkodást annak elősegítése érdekében, hogy a fejlődő országok fejlesztési stratégiái, illetve megélhetési módjai egyre inkább ellenállóvá váljanak az éghajlatváltozás hatásaival szemben. HANGSÚLYOZZA, hogy az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodást és az éghajlatváltozás következményeinek enyhítését szolgáló finanszírozás olyan egyensúlyára kell törekedni, amely összhangban van az adott országok sajátos prioritásaival és célkitűzéseivel, és KIEMELI, hogy az EU és tagállamai most is és a jövőben is tesznek arra irányuló intézkedéseket, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelmet célzó közfinanszírozás jelentős része az alkalmazkodás elősegítésére irányuljon, és ennek keretében lépéseket tesznek mindenekelőtt a legszegényebb és leginkább kiszolgáltatott helyzetű fejlődő országok szükségleteinek kielégítésére.  

12. KIEMELI, hogy támogatni kell az enyhítéssel és az alkalmazkodással kapcsolatos tervezéssel és a tervek eredményes megvalósításával összefüggő kapacitásépítést. Továbbá HANGSÚLYOZZA, hogy vonzó projekt- és programterveket kell kidolgozni annak érdekében, hogy minél több finanszírozási forrást lehessen bevonni, és hogy a maximális hatékonyság érvényesülhessen. KIEMELI, hogy az EU és tagállamai a rászoruló fejlődő országokban a nemzeti hozzájárulásokkal, a dekarbonizációs fejlesztési stratégiákkal, az éghajlatváltozás mérséklését célzó, megfelelő nemzeti intézkedésekkel, a nemzeti alkalmazkodási tervezési folyamatokkal és adott esetben a nemzeti alkalmazkodási tervekkel összefüggésben továbbra is támogatják a kapacitásépítést, többek között a technológiai együttműködés területén. 

13. ÜDVÖZLI, hogy az Éghajlat-változási Alap működésre kész, és tudomásul veszi, hogy a cél az enyhítés és az alkalmazkodás közötti egyensúly, azaz a fele-fele arány fokozatos biztosítása lesz, valamint nyugtázza, hogy első körben jóváhagyták a projekteket és a programokat. KIEMELI, hogy az elkülönített és rendelkezésre álló források jelentős része (46 %) uniós tagállamoktól származik. HANGSÚLYOZZA annak fontosságát, hogy valamennyi ország véglegesítse a hozzájárulási megállapodásait. ÜDVÖZLI, hogy a fejlődő országok hozzájárulásokat tettek az Éghajlat-változási Alapba, és minden országot arra BÁTORÍT, hogy ha módjában áll, tegyen ilyen hozzájárulást. JAVASOLJA, hogy az új megállapodásban is az Éghajlat-változási Keretegyezmény finanszírozási mechanizmusát alkalmazzák. 

14. ÜDVÖZLI az addisz-abebai konferencián elért eredményeket, amelyek megerősítik azt a keretrendszert, amely a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó egyetemes menetrend részeként a fenntartható, alacsony szén-dioxid-kibocsátású és az éghajlatváltozással szemben ellenálló fejlődés finanszírozására szolgál, és amelyek egyértelműen nyomatékossá teszik, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozása a fenntartható fejlődés szerves része. MEGÁLLAPÍTJA, hogy az EU-nak és tagállamainak eltökélt szándéka, hogy teljesítsék a hivatalos fejlesztési támogatás nyújtásával kapcsolatban vállalt kötelezettségüket. HANGSÚLYOZZA, hogy az EU és tagállamai a hivatalos fejlesztési támogatás nyújtásakor a jövőben is nagy fontosságot tulajdonítanak az éghajlat-változással kapcsolatos célkitűzéseknek és normáknak, általános jelleggel beépítve ezeket a célkitűzéseket a fejlesztési tervezésbe, és különös figyelmet fordítva a legszegényebb és a leginkább kiszolgáltatott helyzetű országok szükségleteire.

15. ÜDVÖZLI, hogy elfogadták a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendet és az abban foglalt átfogó és ambiciózus 17 fenntartható fejlesztési célt, többek között azt a célt, hogy az éghajlatváltozás és a hatásai ellen folytatott küzdelem érdekében sürgős cselekvésre van szükség, valamint azt a célt, hogy meg kell erősíteni az összes (pénzügyi és nem pénzügyi, nemzeti, nemzetközi, valamint a köz- és magánszektor által biztosított) végrehajtási eszközt, továbbá újjá kell éleszteni a fenntartható fejlődésre irányuló globális partnerséget. 

 [1]  Ez az összeg az éghajlatváltozás elleni küzdelemre szánt állami költségvetési forrásokból és egyéb, fejlesztéssel foglalkozó pénzügyi intézmények ilyen forrásaiból tevődik össze. Az EU és tagállamai 2013-ban 9,5 milliárd euróval járultak hozzá az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozásához. 2013-hoz viszonyítva 2014-ben együttesen kétoldalú és többoldalú szinten is megnövelték az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozását. A 2014-re vonatkozó összeg magában foglalja az EBB által az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozásához nyújtott 2,1 milliárd eurót és a többoldalú hozzájárulások elszámolt összegével kapcsolatos OECD-adatokon alapuló részletesebb számadatokat is. 

A Tanács – teljes körűen együttműködve a Bizottsággal, valamint szem előtt tartva, hogy biztosítani kell a schengeni térség működését és enyhíteni kell a migrációs nyomást – a következő intézkedésekben állapodott meg azoknak az iránymutatásoknak a teljes körű végrehajtása érdekében, amelyeket az Európai Tanács és a Tanács az uniós vívmányoknak megfelelően jóváhagyott. A Tanács a következőképpen határozott:

1.             ösztönzi a tagállamokat és az érintett harmadik országokat, hogy fokozzák a fogadási kapacitásaik jelentős mértékű növelésére irányuló jelenlegi erőfeszítéseiket; e tekintetben a Tanács üdvözli az érintett országoknak és az UNHCR-nek nyújtandó további pénzügyi támogatás iránti igényeknek a Bizottság általi gyors felmérését;

2.             az EU fokozott erőfeszítéseket fog tenni Olaszországban és Görögországban az uniós tranzitzónák létrehozása érdekében, hogy azok mindegyike a korábbi terveknek megfelelően 2015. november vége előtt megkezdhesse működését, és ehhez igénybe fogja venni a tagállamok, a Bizottság, a Frontex és az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal (EASO) támogatását;

3.             valamennyi részt vevő tagállam fel fogja gyorsítani a migránsok EU-n belüli áthelyezésének folyamatát, mindenekelőtt azáltal, hogy lehetőség szerint 2015. november 16-ig tájékoztatást nyújtanak az első áthelyezésekre vonatkozó kapacitásaikról és adott esetben kinevezik az Olaszországba és Görögországba küldendő áthelyezési összekötő tisztviselőiket. Olaszország és Görögország ezzel párhuzamosan számottevően felgyorsítja az áthelyezések végrehajtásához szükséges előkészületeket. A Tanács és a Bizottság támogatja Olaszország és Görögország azon döntését, hogy – elsősorban a tagállamok által rendelkezésre bocsátott Eurodac-készülékek segítségével – regisztrálják a migránsokat azt megelőzően, hogy a kontinensen folytatnák ügyük kezelését. A tagállamok törekedni fognak arra, hogy 2015. november 16-ig pótolják a Frontex és az EASO hozzájárulási felhívásaival kapcsolatos elmaradásaikat, ami csökkenteni fogja a szükséges profilok számát és egyszerűsíteni fogja a kinevezési eljárásokat;

4.             a tagállamok – a Bizottság és a Frontex teljes körű támogatása mellett – jelentős mértékben növelni fogják a visszaküldések arányát. Célszerű, hogy a tagállamok emellett visszaküldési szakembereket küldjenek az Európai Visszaküldési Összekötő Tisztviselők gyorsan bevethető csoportjába;

5.             azon helyzetek kezelése érdekében, amikor a migránsok nem működnek együtt az Európai Unióba való megérkezéskor, a tagállamok – teljes körűen tiszteletben tartva az alapvető jogokat és a kiutasítás tilalmának elvét – igénybe fogják venni az uniós vívmányok nyújtotta lehetőségeket, például a következőket: 1. menekültügyi eljárások lefolytatása a határon vagy a tranzitzónákban; 2. gyorsított eljárások; 3. a menedékjog iránti kérelem ugyanazon személy általi ismételt benyújtásának tilalma; 4. kényszerítő intézkedések, többek között – végső eszközként – őrizetbe vétel, legfeljebb az érintett eljárások befejezéséhez szükséges időtartamig. Felkérjük a Bizottságot, hogy a szisztematikus ujjnyomatvételre vonatkozó jelenlegi iránymutatásokon túlmenően – az EASO-val és a Frontex-szel együttműködésben – adjon további gyakorlati iránymutatást arra vonatkozóan, hogy a dublini szabályokra, az áthelyezési döntésekre és a nemzetközi visszafogadási kötelezettségekre figyelemmel milyen következményekkel jár a regisztrációs kötelezettségek végrehajtása.

A Tanács továbbá megállapodik abban, hogy megvizsgálja azt – a Bizottság és az érintett uniós ügynökségek által támogatott – elképzelést, melynek értelmében kérelemfeldolgozási központokat állítanának fel azokban az országokban, ahol nem alkalmazták az uniós tranzitzónák létrehozására vonatkozó megközelítést; ezek a központok szervezett kereteket biztosítanának a nemzetközi védelem igénybevételéhez, illetve a visszaküldéshez;

6.             teljes mértékben támogatja a Bizottságot a nyugat-balkáni humanitárius segítségnyújtás vészhelyzeti tervének kidolgozásában, tekintettel a közelgő télre. Ebben a vonatkozásban a lehető legnagyobb mértékben igénybe kell venni az uniós polgári védelmi mechanizmust. A Tanács ösztönzi a tagállamokat, hogy nyújtsanak további segítséget e mechanizmus igénybevételével;

7.             a külső határokon át történő be-, illetve kilépéskor végzett ellenőrzések tekintetében segíti az érintett tagállamokat abban, hogy be tudják tartani a megfelelő ellenőrzés elvégzésére vonatkozó jogi kötelezettségeiket, visszaszerezzék a külső határok feletti ellenőrzést és folytassák határigazgatási tevékenységeiket, továbbá fokozzák a határigazgatással kapcsolatos tevékenységek koordinálását. A Frontex ehhez a támogató intézkedések széles, fokozatosan bővülő skáláját biztosítja, szükség esetén a gyorsreagálású határvédelmi csapatoknak (Rabit) az uniós szabályokkal összhangban történő bevetéséig;

8.             támogatja a Poszeidón közös tengeri művelet 2015. december 1-ig történő megerősítését Görögországban, a jelenlegi műveleti terv fenntartásával;

9.             a Bel- és Igazságügyi Tanács decemberi ülésén a Bizottság nyolcadik alkalommal elkészített féléves jelentése (2015. május 1. – 2015. október 31.) alapján mélyreható vitát folytat majd a schengeni térség működéséről, valamint a belső határokon végzett ellenőrzés ideiglenes visszaállításával kapcsolatban levont tanulságokról;

10.         felkéri az Europolt, hogy gyorsítsa fel a Migránscsempészet Elleni Küzdelem Európai Központjának a felállítását, ezzel megerősítve azon kapacitásait, melyekkel támogatni tudja a tagállamokat abban, hogy eredményesebben meg tudják előzni a migránscsempészetet és fokozottabban tudjanak küzdeni ellene. A Központ megbízatása magába foglalja majd a Mare közös műveleti csapatot létrehozó kezdeményezést, valamint kiterjeszti az Europol tevékenységeit, többek között a nyugat-balkáni térségre összpontosítva, szoros együttműködésben valamennyi érintett uniós ügynökséggel, különösen a Frontex-szel és az Eurojusttal. E megközelítés részét kell, hogy képezze tisztviselők mielőbbi, tényleges kiküldése a legfőbb migrációs útvonalak mentén felállított uniós tranzitzónákba;

11.         felkéri a tagállamokat, hogy 2015. december 1-ig a Bizottsággal együttműködve – a migránscsempészet elleni uniós cselekvési tervvel (2015–2020) összhangban – hozzák létre a migránscsempészettel foglalkozó operatív kapcsolattartó pontok hálózatát, valamint fokozzák azon erőfeszítéseiket, amelyek célja a migránsok helyzetét kihasználó emberkereskedőkkel és csempészekkel kapcsolatos nyomozások és büntetőeljárások intenzívebbé tétele;

12.         tovább vizsgálja a válsághelyzeti áthelyezési mechanizmusról, illetve a biztonságos származási országokról szóló, függőben lévő jogalkotási javaslatokat, valamint az olyan egyéb kiemelt intézkedéseket, mint a dublini rendszer kiigazítása és a külső határok integrált igazgatási rendszerének fokozatos kialakítása;

13.         felkéri a Bizottságot és a főképviselőt, hogy törekedjenek gyakorlati eredmények elérésére a visszaküldésről és a visszafogadásról folytatott kétoldalú párbeszédek során, nevezetesen azokon a közelgő magas szintű találkozókon, amelyekre Afganisztánnal, Marokkóval, Nigériával, Pakisztánnal, Tunéziával és Törökországgal kerül majd sor. A Tanács a december 3–4-i ülésére várja az e párbeszédek során elért eredményekről szóló első jelentést. Ennek alapján a tagállamok véleményt cserélhetnek majd arról, hogy milyen ösztönző csomagokat lehetne alkalmazni a harmadik országok vonatkozásában;

14.         kiemelt fontosságú, hogy 2016. január végéig sor kerüljön európai migrációs összekötő tisztviselők kihelyezésére, első körben Etiópiában, Nigerben, Pakisztánban és Szerbiában;

15.         hangsúlyozza, hogy a migrációs válság kezelése szempontjából nagy jelentőségük van azoknak a tagállami tevékenységeknek, amelyek a migránsoknak az EU határain kívülről történő áttelepítésére irányulnak, és nyugtázza az e téren eddig – többek között uniós szinten – elért eredményeket. A Tanács egyetért abban, hogy további erőfeszítéseket kell tenni az áttelepítési lehetőségek bővítése érdekében, és e tekintetben különös hangsúlyt kell helyezni bizonyos kiemelt harmadik országokra. Felkéri ezért a Bizottságot, hogy az áttelepítés kérdését kiemelten kezelve folytassa az azzal kapcsolatban megkezdett munkát;

16.         a cselekvési tervben előirányzott megerősített együttműködés keretében támogatja a Törökországgal való vízumliberalizációról szóló ütemterv valamennyi részt vevő tagállam vonatkozásában történő végrehajtásának felgyorsítását és a visszafogadási megállapodás teljes körű végrehajtását, annak érdekében, hogy konkrét eredmények szülessenek a határellenőrzést, az irreguláris migráció megelőzését, valamint a migránsok sérelmére elkövetett csempészet és emberkereskedelem elleni küzdelmet illetően;

17.         sürgős intézkedésként a menedékkérőkre, a migránsokra, valamint a migránsok helyzetét kihasználó emberkereskedőkre és csempészekre irányuló közös kommunikációs stratégiát fog meghatározni a migráció témájában, a következők céljával: 1. a migránsok meggyőzése arról, hogy ne vállalják a veszélyes utazást és ne vegyenek igénybe embercsempészeket, 2. annak ismertetése, hogy miként működnek a külső határok igazgatására és a nemzetközi védelemre – ezen belül különösen a migránsoknak az EU határain kívülről történő áttelepítésére, illetve tagállamok közötti áthelyezésére, valamint visszaküldésére – vonatkozó uniós szabályok, 3. ellenpropaganda terjesztése a migránsok helyzetét kihasználó emberkereskedők és csempészek által terjesztett propaganda ellen, 4. tájékoztatás az emberkereskedők és az embercsempészek elleni büntetőeljárásokról, valamint 5. tájékoztatás a visszatérési műveletekről. A migránsokat vonzó tényezők csökkentésére irányuló információs stratégia részeként világosan kommunikálni kell, hogy a migránsoknak regisztráltatniuk kell magukat abban a tagállamban, ahol először lépnek az Unió területére; hogy az uniós jog értelmében a menedékkérők nem választhatják meg a kérelmüket elbíráló tagállamot; valamint hogy az oltalomra nem szoruló személyeket rövid időn belül visszaküldik. Ezenkívül azt is világosan jelezni kell, hogy a migránsok nem tagadhatják meg az érintett tagállami hatóságokkal való együttműködést. A tagállamok ezért minden szükséges intézkedést meghoznak azért, hogy megelőzzék a migránsok útra kelését és az együttműködés megtagadását, hogy elrettentsék őket attól, valamint hogy a migránsok cselekményei és az együttműködés megtagadása ne maradjanak következmények nélkül. A Bizottság a következő napokban létre fog hozni egy külön erre a feladatra kijelölt kommunikációs csoportot, amelyben az összes releváns intézményi szereplő részt vesz majd, az információs stratégia végrehajtásáról pedig a Tanács 2015. december 3–4-i ülésén fog beszámolni; 

18.             támogatja az elnökség arra vonatkozó döntését, hogy a politikai szintű integrált válságreagálási intézkedések aktiválását az „információcsere” üzemmódról teljes üzemmódra emeli; ebbe beletartozik az integrált helyzetfelismerési és -elemzési folyamathoz (ISAA) való hozzájárulást segítő információnyújtás, az operatív hiányosságok felismerésében való közreműködés és a kommunikációs tevékenységek támogatása, és mindezek által az uniós szintű politikai koordináció és döntéshozatali folyamat javítása. Ennek keretében felkészült szakemberek részvételével rendszeres kerekasztal-megbeszélésekre fog sor kerülni, amelyeken figyelembe veszik majd az ISAA-jelentésekben meghatározott szükségleteket és hiányosságokat, illetve amelyek a migrációs válság kezelése érdekében megfelelő uniós szakpolitikai koordinációt és reagálást tesznek lehetővé, különösen a határokra, a fogadókapacitásokra, az uniós tranzitzónákra és a visszaküldésre vonatkozó, egymáshoz kapcsolódó intézkedések végrehajtását, a pénzügyi és humán erőforrásokra vonatkozó felajánlásokat, valamint az operatív és logisztikai prioritásokat illetően.

Az EU 2017. február 28-ig meghosszabbította az Európai Unió afganisztáni, bosznia-hercegovinai, illetve Afrika szarváért felelős különleges képviselőjének megbízatását.

Ezek az alábbiak:

– Franz-Michael Skjold Mellbin, afganisztáni különleges képviselő 2013. szeptember 1-jétől,

– Lars-Gunnar Wigemark, bosznia-hercegovinai különleges képviselő 2015. március 1-jétől, valamint

– Alexander Rondos, Afrika szarváért felelős különleges képviselő 2012. január 1-jétől.

A különleges képviselők feladata, hogy a nem stabil régiókban és országokban előmozdítsák az uniós politikákat és érdekeket, továbbá tevékenyen részt vegyenek a béke, a stabilitás és a jogállamiság megszilárdításában. Az első különleges képviselőket 1996-ban nevezték ki. Jelenleg kilenc különleges képviselő támogatja az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, Federica Mogherininek a munkáját.

2015. november 8., vasárnap
Berlin
19.00 Találkozó Angela Merkel szövetségi kancellárral, majd munkavacsora

2015. november 9., hétfő
Berlin
19.00 Felszólalás a „Die Europa Rede – Európa helyzete” című konferencián

2015. november 10., kedd
Valletta
17.00 Kétoldalú találkozó Joseph Muscat miniszterelnökkel
17.50 Látogatás a máltai képviselőház elnökénél, Anġlu Farrugianál
18.00 Felszólalás a máltai parlament rendkívüli ülésén
19.30 Munkavacsora Joseph Muscat miniszterelnökkel és Martin Schulz-cal, az Európai Parlament elnökével

2015. november 11., szerda
Valletta
A migrációval foglalkozó vallettai csúcstalálkozó

2015. november 12., csütörtök
Valletta
A migrációval foglalkozó vallettai csúcstalálkozó
Az Európai Unió állam-, illetve kormányfőinek nem hivatalos találkozója

Szeptemberi és októberi találkozónkon meghatároztuk, hogy milyen irányvonalak mentén alakítsuk ki a migrációs válságra adandó átfogó uniós válaszintézkedést. E találkozók több szempontból eredményesnek bizonyultak. Az uniós hozzájárulásoknak köszönhetően az Élelmezési Világprogram növelni tudta a térségben a menekülteknek adott segítséget, és ez a leginkább rászorulókat reménnyel tölti el. Mindazonáltal a helyzet továbbra is igen súlyos, a térségben és Európában egyaránt. A migrációs hullám nem apad és még mindig példa nélküli ütemben áramlik. Októberben minden eddiginél több, 218 000 menekült és migráns kelt át a Földközi-tengeren.

Ilyen jelentős migrációs hullámmal szemben egyes uniós államok eltérő intézkedéseket vezetnek be a schengeni térség belső határain. Már korábban is felhívtam a figyelmet arra, hogy csak úgy biztosíthatjuk a schengeni térség fennmaradását, ha garantáljuk az EU külső határainak megfelelő igazgatását. Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy a schengeni térség érintetlen maradjon. Éppen ezért tartózkodni kell minden olyan kezdeményezéstől, mely a schengeni térség belső határainak visszaállítását eredményezheti. Gyorsan kell cselekednünk, hogy elkerülhessük a katasztrófát. Ezért úgy döntöttem, hogy az EU állam-, illetve kormányfőit informális találkozóra hívom össze, melyet a vallettai csúcstalálkozó után, november 12-én 14.30-kor tartunk meg.

A találkozó elsődleges célja az eddig elfogadott intézkedések végrehajtásának értékelése, különösen az alábbi intézkedésekre gondolok:

1. Szorosabb együttműködés a harmadik országokkal, így Törökországgal is, a migrációs hullámok csökkentése érdekében;
2. A migránsok EU-n belüli áthelyezésére vonatkozóan hozott határozatok végrehajtása;
3. Hotspotok felállítása Görögországban és Olaszországban, a fogadókapacitások megerősítése, valamint a FRONTEX és az EASO számára a szükséges további szakértelem biztosítása;
4. Végezetül meg kell tárgyalnunk, hogyan erősíthetjük meg hatékonyan a külső határaink ellenőrzését.

Tekintve, hogy milyen gyorsan változik a helyzet, lényeges, hogy naprakész információkkal rendelkezzünk. Ezért üdvözlöm a luxemburgi elnökség kezdeményezéseit, melyek célja az uniós politikai szintű integrált válságreagálási intézkedések aktiválása, illetve rendkívüli Bel- és Igazságügyi Tanács összehívása november 9-re, melynek eredményeit felhasználhatjuk majd a vallettai csúcstalálkozón.

A migráció problémájára decemberi rendes ülésünkön is visszatérünk majd, de nem zárom ki annak a lehetőségét, hogy már Vallettában további iránymutatásokat határozzunk meg. A találkozó előkészítéséről mindenkit folyamatosan tájékoztatni fogok.

A média a társadalom tükre: ha szabad és kritikus, szabadon és biztonságban élhetünk.

Mégis ma, az újságírókkal szembeni bűncselekmények büntetlensége elleni küzdelem nemzetközi napján számos országban egyre nagyobb mértékű megfélemlítéssel és erőszakkal szembesülnek a tudósítók.

Az újságírókkal szembeni támadások nemcsak az áldozatok ellen irányulnak, hanem a véleménynyilvánítás és a tömegtájékoztatás szabadsága ellen is. Az Unió felszólítja az állami hatóságokat, hogy maradéktalanul tegyenek eleget az arra vonatkozó nemzetközi kötelezettségeiknek, hogy e bűncselekményeket eredményesen, gyorsan és függetlenül eljárva kivizsgálják, valamint biztosítsák, hogy az ilyen erőszakos cselekményeket elkövető vagy arra felbujtó – akár állami, akár nem állami – személyeket bíróság elé állítsák.

2015. november 3., kedd
15.00 Találkozó Vilmos Sándor holland királlyal (hivatalos sajtófotó-alkalom)

2015. november 4., szerda
Stockholm
13.00 Találkozó Stefan Löfven svéd miniszterelnökkel
14.20 Közös sajtókonferencia

2015. november 8., vasárnap
Berlin
19.00 Találkozó Angela Merkel szövetségi kancellárral, majd munkavacsora

A Tanács az elmúlt hetekben számos döntést hozott a jelenlegi migrációs válságra reagálva. A migrációs áramlatok nagyságrendje világossá tette, hogy koordináltabb információcserére van szükség.

A luxemburgi elnökség ezért 2015. október 30-án úgy döntött, hogy „információcsere” üzemmódban életbe lépteti az uniós politikai szintű integrált válságreagálási intézkedéseket. A cél a migrációs áramlatok alakulásának nyomon követése, a döntéshozatal elősegítése és a jóváhagyott intézkedések jobb végrehajtása.

Információcsere-üzemmódban az uniós tagállamok és intézmények, valamint az érintett ügynökségek egy közös internetes platformon keresztül folyamatosan megosztják egymással az érintett területeken fennálló helyzettel kapcsolatos aktuális információkat. A Bizottság és az EKSZ rendszeresen átfogó elemzést tesz közzé a megosztott információkról, hogy elősegítse a közös döntéshozatalt és a tagállamok közötti koordinált válságreagálást.

Az uniós politikai szintű integrált válságreagálási intézkedésekkel az EU gyorsabban képes meghozni a szükséges döntéseket, amikor olyan nagyobb válsághelyzettel kell megküzdenie, amely uniós politikai szintű válaszlépéseket tesz szükségessé. Az integrált válságreagálási intézkedéseket az Európai Unió Tanácsa 2013. június 25-én hagyta jóvá.

Az integrált válságreagálási intézkedések rugalmasak és skálázhatók, az adott helyzetnek megfelelő reagálást tesznek lehetővé az Unió politikai szintjén, és segítségükkel válsághelyzetben az uniós intézmények és szolgálatok folyamatosan biztosítani tudják a szükséges támogatást. Az érdekelt felek, valamint a meglévő erőforrások, struktúrák és képességek közötti szinergiák teljes körű kiaknázásán alapulnak.

Esetükben is alkalmazandó a szubszidiaritás elve, azaz az intézkedések során teljes mértékben tiszteletben kell tartani a tagállami hatásköröket. Az integrált válságreagálási intézkedések nem lépnek az ágazati szintű hatályos intézkedések helyébe.

A migránsok soha nem látott számban érkeznek az Európai Unióba, és ez a megnövekedett beáramlás várhatóan tovább folytatódik majd. Az EU a tagállamokkal együtt számos intézkedést hoz a kihívások kezelése érdekében, valamint arra törekszik, hogy hatékony, humanitárius és biztonságos európai migrációs politikát dolgozzon ki. A migrációs áramlások kezelése közös felelősség és mind a származási, mind a tranzitországokra jelentős hatást gyakorol. 

EU-Afrika együttműködés

Az EU és a harmadik országok közötti, a migráció és a menekültügy területére vonatkozó kapcsolatok általános keretét 2005 óta a migrációval és a mobilitással kapcsolatos általános megközelítés adja meg. E megközelítésnek a legutóbb 2012 májusában naprakésszé tett változata kiegészíti az EU kül- és fejlesztési együttműködési politikáját. A megközelítés alapján több együttműködési eljárás van folyamatban az EU és az afrikai országok között, amelyek az alábbi szinteken valósulnak meg:

• kontinentális szint
• regionális szint (rabati folyamat, kartúmi folyamat)
• kétoldalú szint (mobilitási partnerségek és egyéb eszközök révén)

A migrációról szóló vallettai csúcstalálkozó része az uniós és afrikai országok összefogására irányuló törekvéseknek, melyek célja a partnerség szellemében folyó munka és a kölcsönös kihívások közös megoldása. A csúcstalálkozó célja, hogy az együttműködés érdekében már eddig is folytatott tevékenységekre, valamint az együttműködés már meglévő kereteire építsen, öt kiemelt területre összpontosítva.

Számos oka van annak, hogy a migránsok elhagyják országaikat; többek között a konfliktusok, a politikailag és gazdaságilag bizonytalan helyzet, az emberi jogok megsértése, illetve a szegénység elől menekülnek. A migrációs áramlás csökkentése érdekében az EU törekszik arra, hogy segítséget nyújtson a béke, a stabilitás és a gazdasági fejlődés megteremtéséhez.

2015. október 29-én háromhetes egyeztetési időszak veszi kezdetét, amelynek célja, hogy megállapodás jöjjön létre a Tanács és az Európai Parlament között az EU 2016. évi költségvetéséről. Ennek előzménye, hogy a Parlament 2015. október 28-án olyan módosításokat fogadott el, amelyek a Tanács számára nem voltak elfogadhatóak.

A Tanács különösen aggályosnak tartja, hogy a Parlament az EU kiadásait jóval a 2014–2020-as időszakra szóló többéves pénzügyi keretben meghatározott felső határok fölé kívánja emelni. A Tanács úgy véli, hogy az EU 2016. évi költségvetéséről nem lehet a korábban elfogadott kiadási határokat figyelmen kívül hagyva határozni, és tekintettel kell lenni azokra a pénzügyi nehézségekre is, amelyek a tagállamokat jelenleg sújtják. Véleménye szerint bölcs döntés lenne egyfajta pénzügyi egérutat hagyni arra az esetre, ha váratlan események és pénzügyi szükségletek merülnének fel. Ezért felkéri a Parlamentet, hogy tegyen különbséget az esetleg kívánatos és az alapvetően szükséges intézkedések között.

„A költségvetéssel kapcsolatos döntések hasonlóak azokhoz, amelyeket mindenki hoz a mindennapi életben: meghatározott pénzösszeget kell beosztani. A Tanács készen áll arra, hogy konstruktívan együttműködjön az Európai Parlamenttel annak biztosítása érdekében, hogy a helyes döntéseket hozzuk meg, amelyek Európa, annak polgárai és gazdasága érdekeit szolgálják” – mondta Pierre Gramegna, Luxemburg pénzügyminisztere, a Tanács elnöke. 

A Tanács rendkívül fontosnak tartja továbbá, hogy minden uniós intézmény csökkentse alkalmazottai létszámát, hogy 2017-re el lehessen érni a 2013-hoz képest meghatározott 5%-os létszám-csökkentési célt. „Lényeges, hogy minden intézmény a 2013 decemberében tett kötelezettségvállalásának betűjével és szellemével összhangban járjon el. Ha az uniós intézmények meg kívánják őrizni az európai polgárok bizalmát, be kell tartaniuk a saját szabályaikat” – mondta Pierre Gramegna.

A Tanács a Parlamenttel egyetértve fontosnak tartja a menekültügyi válság megoldását célzó intézkedéseket, és készen áll arra, hogy rendkívüli pénzügyi erőforrásokat bocsásson rendelkezésre ezen intézkedések finanszírozásához. A migrációs válság kezelése érdekében a Tanács – a Parlamenttel együtt – az EU 2015. évi költségvetése keretében a kötelezettségvállalási előirányzatokat összesen 490,3 millió EUR-val, a kifizetési előirányzatokat pedig összesen 133,6 millió EUR-val már megnövelte. A Tanács változtatások nélkül elfogadta a migrációval kapcsolatos intézkedések tekintetében javasolt erőforrásokat, a Bizottság 2016. évre szóló költségvetési tervezetének megfelelően. Ezenkívül a Tanács készen áll megvitatni, hogy a Bizottság 2. sz. módosító indítványa alapján további támogatást biztosítsanak az EU 2016. évi költségvetéséből. 

A 2016. évre szóló költségvetési tervezetében a Bizottság azt javasolta, hogy a kötelezettségvállalások összértékét 153,83 milliárd EUR-ban, a kifizetések összértékét pedig 143,54 milliárd EUR-ban állapítsák meg. Ez 5,2%-os csökkenés a kötelezettségvállalások, és 1,6%-os csökkenés a kifizetések terén az 1–7. sz. költségvetés-módosítással módosított 2015. évi költségvetéshez képest. 

A Tanács szeptember 4-én egyhangú szavazással elfogadott álláspontjában a kötelezettségvállások összege 153,27 milliárd EUR (-5,5%), a kifizetéseké pedig 142,12 milliárd EUR (+0,6%). 

Az Európai Parlament azt kéri, hogy a kötelezettségvállalások teljes összegét emeljék 157,43 milliárd EUR-ra (-3,0%), a kifizetések teljes összegét pedig 146,46 milliárd EUR-ra (+3,7%). Ez 1,5 milliárd, illetve 1,3 milliárd EUR-val haladná meg a többéves pénzügyi keretben megállapított felső határokat. 

Ami az alkalmazottak létszámát illeti, a Bizottság által az intézmények mindegyike tekintetében egyenlően alkalmazott módszertan szerint 2013 és 2016 között a Tanács 4,5%-kal, a Bizottság pedig 4%-kal fogja csökkenteni a létszámtervi álláshelyek számát. A Parlament személyzetének létszáma viszont a tervek szerint ugyanebben az időszakban 0,4%-al nőni fog. A három intézmény a 2013 decemberében a költségvetési fegyelemről elfogadott intézményközi megállapodásában kötelezettséget vállalt arra, hogy alkalmazottai létszámát 2013 és 2017 között 5%-kal csökkenti.

Az egyeztetés ki fog terjedni a 2/2016. sz. módosító indítványra is, amelynek célja, hogy a legnehezebb helyzetű tagállamok megsegítésére, a menekültek áthelyezésére, valamint a migrációs, illetve a határok védelmét szolgáló alapokra szánt, a 2016-os költségvetésből nyújtandó támogatást 1,55 milliárd EUR összegű kötelezettségvállalással és 1,42 milliárd EUR összegű kifizetéssel növelje. Sem a Tanács, sem a Parlament nem alakított még ki álláspontot a módosító indítvánnyal kapcsolatban.

A Tanács négy hónapra felfüggesztette 170 fehéroroszországi személy utazási tilalmát, valamint e személyek és három belarusz szervezet vagyoni eszközeinek befagyasztását. A döntés előzménye, hogy augusztus 22-én szabadon engedték az összes politikai foglyot Belaruszban, célja pedig az EU és Belarusz közötti kapcsolatok javítása.

Az összes politikai fogoly szabadon engedése olyan lépés, amelyet az Európai Unió régóta elvárt. A korlátozó intézkedések nagy részének felfüggesztésével az EU erre a folyamatra reagált, számítva arra, hogy ez további olyan kedvező változásokhoz vezet, amelyek következtében javulhat a viszony az EU és Belarusz között. Az EU továbbra is szorosan figyelemmel kíséri a demokrácia és az emberi jogok helyzetét Belaruszban. 

A személyekkel és szervezetekkel szemben kivetett korlátozó intézkedések hatálya október 31-én járt volna le. A Tanács egyfelől meghosszabbította ezeket négy hónappal, azaz 2016. február 29-ig, másfelől felfüggesztésükről döntött 170 személy és három szervezet vonatkozásában. Négy olyan személlyel szemben továbbra is érvényben maradnak a korlátozó intézkedések, akik Belaruszban eltűnt személyek felderítetlen ügyében érintettek. A fegyverembargó szintén érvényben marad. 

A Tanács emellett a legutóbbi ítélkezési gyakorlat fényében aktualizálta a személyek és szervezetek listáját.

A határozatot írásbeli eljárással fogadták el. A jogi aktusok, amelyek a személyek és szervezetek részletes adatait is tartalmazzák, az EU Hivatalos Lapjának október 30-i számában jelennek meg, és október 31-én lépnek hatályba.

Elnök Úr, tisztelt képviselők! 

Mielőtt beszámolnék Önöknek az Európai Tanács október 15-i ülésén történtekről és a további teendőkről, szeretném elmondani a következőket: 

A válság, amellyel mindannyiunknak, az Európai Uniónak mint közösségnek szembe kell néznie, az elmúlt évtizedek talán legkomolyabb kihívása. Olyan kihívás, amely kétségtelenül megváltoztathatja azt az Uniót, amelyet közösen hoztunk létre, és amelyben ott rejlik az olyan vívmányok megsemmisülésének lehetősége is, mint a határellenőrzés nélküli utazás a schengeni övezetben. Ennél is nagyobb veszélyt jelenthet az a drámai és semmiképpen sem kedvező átrendeződés, ami az európai politikai színtéren következhet be mindezek hatására. Ezekben a rendkívüli időkben rendkívüli intézkedésekre, áldozatokra és példátlan szolidaritásra van szükség. Számomra mint az Európai Tanács elnöke számára – és úgy hiszem, legtöbbünk számára – rendkívül fontos, hogy biztosítsuk a tagállamok és uniós intézményeink egységét. Együtt le tudjuk küzdeni a válságot, az alternatívára pedig gondolni sem szeretnék. 

A válság kezdete óta folyamatosan hangsúlyoztam külső határaink védelmének fontosságát. Bár ennek operatív részleteiről még nem született megállapodás, a vezetők legalább egyetértenek abban, hogy legfőbb célunk az EU külső határainak védelme kell, hogy legyen. Legutóbbi felszólalásomban már figyelmeztettem az itt ülőket arra, hogy a helyzet sajnálatos módon tovább fog romlani. Gondolok itt például az Aleppóból és az Oroszország által bombázott szíriai területekről menekülők újabb hullámára, amely magában is több mint százezer embert jelent.

Tisztelt képviselők! 

Az Európai Tanács legutóbbi ülésén a vezetők óvatos támogatásuknak adtak hangot az Európai Bizottság munkáját illetően, amelyet az intézmény a Törökországgal való migrációs egyezséggel kapcsolatban végzett. Szeretném köszönetemet kifejezni Timmermans alelnök Úrnak, aki jelenleg is kitartóan tevékenykedik a technikai részletek kidolgozása érdekében. Hangsúlyozni szeretném ugyanakkor, hogy csak abban az esetben van értelme a Törökországgal való egyezségnek, ha az segít megállítani az Európa felé irányuló migrációs hullámot. Az együttműködés nem lesz egyszerű. Nem szabad abba az illúzióba ringatnunk magunkat, hogy egy EU-n kívüli ország – például Törökország – átveheti tőlünk határaink védelmének feladatát. 

A vezetők áttekintették azt is, hogyan halad annak a tizenegy uniós tranzitállomásnak a felállítása Görögországban és Olaszországban, amelyeknek november végéig kell teljesen elkészülniük. A határidő szoros és csak akkor tartható, ha jelentősen felgyorsul a Frontexnek és az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatalnak (EASO) szánt munkaerő, illetve erőforrások rendelkezésre bocsátása. Az uniós ügynökségeknek jelenleg a szükséges erőforrások mintegy fele áll rendelkezésére. Az uniós tranzitállomások szerepével kapcsolatban őszinte eszmecserét folytattunk az állomások működéséről. Ez a munka jelenleg is folyik.

Hosszas megbeszélések tárgya volt harmadik témánk: határaink védelme. Azonnal véget kell vetnünk annak a meddő vitának, amely a külső határok védelmét hangoztatók, valamint a szolidaritás és a nyitottság védelmezői között folyik. Mindkettőre szükségünk van. Helyre kell állítanunk külső határaink hatékony védelmét, hogy kezelni tudjuk az ott létrejött helyzetet. Ebbe beletartozik határaink illegális átlépésének megakadályozása, az összes menedékkérő regisztrációja, valamint a megfelelő fogadólétesítmények létrehozása is. Ez persze önmagában nem fogja megállítani a migránsok áradatát, de jelentősen csökkenteni fogja azt. Ebben az összefüggésben az Európai Tanács megállapodott a Frontex jelenlegi megbízatásának kibővítéséről, hogy a szervezet gyorsabban és határozottabban tudjon fellépni határválságok esetén. A Frontex vezető szerepet fog játszani az irreguláris migránsok visszaküldésében is. Ahhoz, hogy ez minél gyorsabban megvalósulhasson, szükségünk van az Európai Parlament segítségére is. A cél az, hogy ellássuk a Frontexet az európai határok átfogó védelméhez szükséges eszközökkel. Szeretném elismerésemet kifejezni az Önök jelentős munkájáért, amit a Frontex és az EASO pénzügyi támogatása érdekében végeztek. 

Ezzel párhuzamosan tovább kell gondolnunk azt is, hogy hogyan fokozhatnánk a tagállamok közötti szolidaritást. Legelső lépésként a Frontex és az EASO rendelkezésére kell bocsátani az összes szükséges erőforrást, valamint lehetővé kell tenni az ideiglenes áthelyezési mechanizmus működését annak érdekében, hogy enyhüljön a leginkább érintett tagállamokra nehezedő teher. 

Tisztelt képviselők! 

Ez a válság nem csupán a szíriai menekültekről szól. Két hét múlva kerül sor az európai és afrikai vezetők csúcstalálkozójára Vallettában. Afrikai kollégáink segítségével hatékony Európa–Afrika partnerséget kívánunk kialakítani migrációügyben.

Az Európai Tanács az eredményes visszaküldésre és visszafogadásra, a bűnszövetkezetek felszámolására és az illegális migráció megakadályozására irányuló, méltányosan és kiegyensúlyozottan kialakított konkrét operatív intézkedések meghozatalát tűzte ki célul, amelyeket a kiváltó okok megszüntetésére és az afrikai társadalmi-gazdasági fejlődés támogatására irányuló valódi erőfeszítéseknek és a legális migráció lehetőségének további biztosítására vonatkozó vállalásoknak kell kísérnie. 

Meg fogjuk vizsgálni, hogy miként lehet biztonságos és tartós fogadókapacitást kiépíteni az érintett térségekben, továbbá – többek között az oktatásban való részvételt és a munkavállalást lehetővé téve – tartós perspektívát felvázolni és megfelelő eljárásokat biztosítani a menekültek és családjuk számára mindaddig, amíg a származási országukba való visszatérésük lehetővé nem válik. 

Végül pedig fel fogjuk kérni a tagállamokat, hogy a továbbiakban is járuljanak hozzá az UNHCR, az Élelmezési Világprogram és más szervezetek támogatására irányuló erőfeszítésekhez, valamint támogassák a szíriai válság kezelésére szolgáló uniós regionális alapot és az EU–Afrika vészhelyzeti alapot.     

Tisztelt Elnök Úr, tisztelt képviselők! 

Végezetül pedig, az Egyesült Királysággal kapcsolatban: tájékoztattam az uniós vezetőket azokról a megbeszélésekről, amelyeket a munkatársaim az Egyesült Királyság képviselőivel folytattak az elmúlt hónapokban. Üdvözöltük, hogy David Cameron brit miniszterelnök vállalta, hogy november elejéig írásban ismerteti az Egyesült Királyság számára fontos konkrét kérdéseket. 

Köszönöm figyelmüket.