Európai Tanács hírei

Az uniós vezetők decemberi ülésükön a migráció kérdéseiről, a terrorizmus elleni küzdelemről, az öt elnök gazdasági és monetáris unióról szóló jelentéséről, az egységes piac kiteljesítéséről és az Egyesült Királyságban tartandó népszavazásról folytattak megbeszélést. Emellett következtetéseket fogadtak el Szíriáról.

I. MIGRÁCIÓ

1. Az elmúlt hónapokban az Európai Tanács kidolgozta az Európába tartó, példa nélküli migránsáradat megfékezését célzó stratégiát. A stratégia eddigi végrehajtása azonban nem kielégítő, ezért fel kell gyorsítani. Schengen integritásának megóvása érdekében elengedhetetlen, hogy helyreállítsuk a rendet a külső határok ellenőrzése tekintetében. Mihamarabb orvosolni kell az uniós tranzitzónák, a migránsok EU-n belüli áthelyezése, illetve a visszaküldésük körüli hiányosságokat. Az uniós intézményeknek és a tagállamoknak sürgősen intézkedniük kell az alábbiak tekintetében:

a) meg kell szüntetniük a schengeni külső határokon fennálló hiányosságokat, mégpedig úgy, hogy biztosítják a releváns adatbázisokban szisztematikus lekérdezéssel történő biztonsági ellenőrzéseket, és meg kell akadályozniuk az okmányhamisítást;

b) orvosolniuk kell az uniós tranzitzónák működése tekintetében feltárt hiányosságokat, többek között a kitűzött célokhoz szükséges fogadókapacitás kialakításával; sürgősen megállapodásra kell jutniuk a további uniós tranzitzónák megnyitására vonatkozó pontos ütemtervről; biztosítaniuk kell, hogy a Frontex és az EASO rendelkezzen a szükséges szakértelemmel és felszereléssel; 

c) gondoskodniuk kell a migránsok személyazonosságának megállapítására irányuló eljárás szisztematikus és teljes lefolytatásáról, a regisztrálásukról és ujjnyomatuk rögzítéséről, és intézkedéseket kell hozniuk a regisztráció megtagadása ellen, valamint meg kell állítaniuk az irreguláris másodlagos migrációs mozgásokat;

d) végre kell hajtaniuk a migránsok EU-n belüli áthelyezésére vonatkozó határozatokat, és fontolóra kell venniük, hogy az elfogadott határozatok kedvezményezettjei közé más olyan, nagy migrációs nyomásnak kitett tagállamokat is felvegyenek, amelyek ezt kérték;

e) konkrét intézkedéseket kell tenniük annak biztosítása érdekében, hogy sor kerüljön az Unióban való tartózkodásra nem jogosult személyek tényleges visszaküldésére és visszafogadására, továbbá támogatást kell nyújtaniuk a tagállamoknak a visszaküldési műveletekkel kapcsolatban;

f) meg kell erősíteniük az embercsempészet és -kereskedelem elleni küzdelmet támogató intézkedéseket;

g) biztosítaniuk kell az alábbiak végrehajtását és operatív utókövetését:

• a Földközi-tenger keleti térségében és a Nyugat-Balkánon húzódó útvonallal foglalkozó magas szintű konferencia; ezzel összefüggésben fontos segíteni a nyugat-balkáni útvonal mentén elhelyezkedő nem uniós tagállamokat az uniós előírások szerinti regisztráció elvégzésében; 
• a vallettai csúcstalálkozó, különösen a visszaküldések és a visszafogadás tekintetében, valamint
• az EU és Törökország 2015. november 29-i nyilatkozata, valamint az EU-Törökország cselekvési terv; ezzel összefüggésben felkérjük a COREPER-t, hogy mielőbb zárja le annak a kérdésnek a vizsgálatát, hogy miként lehetne a 3 milliárd eurót a Törökországnak nyújtandó menekülttámogatási keret számára mozgósítani;

h) az elfogadott uniós betelepítési program végrehajtásának folytatása;

i) a migrációs útvonalak mentén a migrációs áramlások szoros megfigyelésének folytatása annak érdekében, hogy gyorsan reagálhassunk a fejleményekre.

2. A Tanácsnak a megszerzett tapasztalatokra építve folytatnia kell az áthelyezési válságmechanizmusra irányuló munkát és haladéktalanul ki kell alakítania álláspontját a biztonságos származási országok listájával kapcsolatban. Felkérjük a Tanácsot, hogy mielőbb vizsgálja meg az Afganisztánnal kapcsolatos helyzetet. A Tanácsnak mielőbb meg kell vizsgálnia az európai határ- és parti őrségről, a Schengeni Határ-ellenőrzési Kódexről, a migránsok humanitárius befogadására vonatkozó, önkéntes alapon működő rendszerről és a visszatelepülői úti okmányokról szóló, december 15-i bizottsági javaslatokat. A Tanácsnak a holland elnökség alatt ki kell alakítania az európai határ- és parti őrséggel kapcsolatos álláspontját. A Bizottság mihamarabb előterjeszti a dublini rendszer felülvizsgálatára vonatkozó javaslatát, addig is a meglévő szabályokat kell alkalmazni. Az intelligens határellenőrzésre vonatkozóan is előterjeszti módosított javaslatát.

3. Az elnökség, a Bizottság és a főképviselő az Európai Tanács februári ülését megelőzően jelentést fog tenni az elért eredményekről.

A luxemburgi elnökség ideje alatt 2015. december 16-án az Európai Parlament és a Tanács hivatalos szavazásának függvényében a Mezőgazdasági Különbizottság jóváhagyta az iskolatej-, iskolagyümölcs- és iskolazöldség-programról szóló rendeletre irányuló javaslat végső kompromisszumos szövegét.

A Tanács és az Európai Parlament képviselői a háromoldalú egyeztetés keretében december 10-én tartott találkozó során alakították ki az átfogó kompromisszumos szöveget. Ugyanezen alkalommal a Mezőgazdasági Különbizottság jóváhagyott egy ugyanerről a témáról szóló tanácsi rendeletet is, amely kiegészíti az iskolatej-, iskolagyümölcs- és iskolazöldség-programot, nevezetesen az uniós támogatás meghatározása tekintetében.

Egyes élelmiszerek egészségügyi célú promóciója

Az iskolatej-, iskolagyümölcs- és iskolazöldség-programok eredetileg e termékek fogyasztásának előmozdítását célozták, mivel egészségügyi hatásuk kedvező és alkalmasak iskolai fogyasztásra. Ráadásul ezek az ágazatok az uniós mezőgazdaság szempontjából is jelentősek. E programok keretében a tagállamok uniós támogatást kapnak ahhoz, hogy az oktatási intézményeket ilyen termékekkel lássák el. 

Az iskolagyümölcs- és iskolazöldség-program, illetve az iskolatej-program jelenleg különálló programok. A Bizottság 2014 januárjában javaslatot nyújtott be, egyrészt a két iskolaprogram összevonására, másrészt pedig az egységes közös piacszervezésről szóló új rendeletnek a közös agrárpolitika reformja keretében történő módosítására (5958/14) és az egyes támogatások és visszatérítések meghatározásáról szóló rendeletnek a módosítására (6054/14). Az új iskolaprogram teljes éves költségvetése 250 millió euró (tejtermékek: 100 millió euró; gyümölcsök és zöldségek: 150 millió euró).

A következő lépések:

Az Európai Parlamentnek január végén még szavaznia kell a kompromisszumos szövegről a Parlament Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottságának ülésén.

A Mezőgazdasági Különbizottság elnöke az elnökség nevében levelet fog küldeni az Európai Parlament Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottsága elnökének. A szóban forgó levél értelmében abban az esetben, ha a Parlament a plenáris ülésén a Mezőgazdasági Különbizottság által jóváhagyott formában megszavazza a kompromisszumos szöveget, akkor a Tanács a jogász-nyelvészi ellenőrzést követően első olvasatban meg fog tudni állapodni az Európai Parlamenttel az iskolatej-, iskolagyümölcs- és iskolazöldség-programról. Ennek megfelelően az új program 2016 tavaszán hatályba léphetne, alkalmazása pedig 2017 augusztusától kezdődhetne meg.

A Tanács 2015. december 16-án általános megközelítést fogadott el az egyes szennyező anyagok nemzeti kibocsátásainak csökkentéséről szóló irányelvvel (az ún. NEC-irányelv) kapcsolatban. A Környezetvédelmi Tanács ülésén elért megállapodás lesz az Európai Parlamenttel a jogszabályjavaslatról folytatott tárgyalások alapja.

A jogszabályjavaslat egyes szennyező anyagok éves nemzeti felső kibocsátási határértékeinek felülvizsgálatára irányul, és új csökkentési kötelezettségeket ír elő a 2020 és 2029 közötti időszakra, valamint 2030 utánra.

A cél a légszennyezés okozta egészségügyi kockázatok és negatív környezeti hatások csökkentése, valamint – a Göteborgi Jegyzőkönyv 2012-es módosítása nyomán – az uniós jogszabályok összhangba hozatala a nemzetközi vállalásokkal.

Szennyező anyagok

A jelenleg érvényben lévő NEC-irányelv négy szennyező anyag tekintetében határoz meg nemzeti kibocsátási határértékeket (kén-dioxid, nitrogén-oxidok, illékony szerves vegyületek és ammónia). Az új irányelvvel kapcsolatos tanácsi álláspont egy újabb szennyező anyag, a finom szálló por tekintetében is tartalmazna felső határértékeket, ugyanakkor a bizottsági javaslattal ellentétben nem határozná meg a metán kibocsátási plafonját. A metán azért maradt ki a tanácsi változat hatálya alól, mert annak szabályozása vélhetőleg átfedést képezne az éghajlatra és az energiára vonatkozó, az üvegházhatásúgáz-kibocsátáshoz kapcsolódó jövőbeli intézkedésekkel.

Nemzeti kibocsátáscsökkentési kötelezettségek

A tanácsi álláspontban szereplő, az egyes szennyező anyagok tekintetében a 2020 és 2029 közötti időszakra vonatkozó nemzeti kibocsátáscsökkentési kötelezettségvállalások mértéke megegyezik a módosított Göteborgi Jegyzőkönyvben foglaltakkal. A 2030 utánra vonatkozó kibocsátáscsökkentési kötelezettségek azonban új elemként szerepelnek. A kötelezettségek az egyes tagállamok csökkentési képességének műszaki elemzésén, a nemzeti kibocsátások 2030-ra szóló becslésén, valamint a légszennyezés okozta egészségügyi kockázatok csökkentésére vonatkozó célkitűzésen alapulnak.

A Bizottság javaslatában szerepelnek a 2025-re vonatkozó köztes kibocsátási szintek is – ezeket illetően a Tanács lehetővé tenné, hogy a tagállamok nemlineáris módon csökkenthessék kibocsátásaikat, ha ez hatékonyabbnak bizonyul.

Rugalmassági rendelkezések

A Tanács további rugalmassági rendelkezések bevezetését javasolja a tagállamok tekintetében. Lehetővé teszi például átlagos éves kibocsátások meghatározását a tárgyévet megelőző, illetve az azt követő év alapján. Ezt az adott tagállam akkor alkalmazhatja, ha – például a különösen alacsony vagy magas hőmérséklet, vagy előre nem látható gazdasági változások miatt – a vonatkozó évre előírt csökkentést nem tudja teljesíteni.

Bizonyos esetekben – és korlátozott ideig – arra is lehetőség lenne, hogy amennyiben egy tagállam nem tudja teljesíteni az adott szennyező anyagra vonatkozó csökkentést, azt egy másik szennyező anyag arányos csökkentésével ellensúlyozza.

Továbbá a villamosenergia- vagy hőszolgáltató rendszer hirtelen és rendkívüli üzemzavarának vagy kapacitáscsökkenésének esetén az adott tagállam kötelezettségei teljesítettnek tekinthetők lennének.

Ütemterv és a következő lépések

A Bizottság 2013 decemberében, a levegőminőségi csomag részeként terjesztette elő javaslatát. A Tanácsban két irányadó vitára került sor, 2014, illetve 2015 júniusában. Az Európai Parlament 2015 októberében szavazott az irányelvjavaslatot illető álláspontjáról. A Tanács általános megközelítése szolgál majd alapul az Európai Parlamenttel folytatott tárgyalásokhoz; a Tanács célja, hogy rövid időn belül létrejöjjön a megállapodás.

Carole Dieschbourg, Luxemburg környezetvédelmi minisztere, a Környezetvédelmi Tanács elnöke elmondta: „A légszennyezés minden polgárunk egészségét érinti. Sürgősen tennünk kell az európai levegőminőség javításáért. Mai ülésünkön nehéz tárgyalások során kiegyensúlyozott kompromisszum született, amelynek céljai továbbra is ambiciózusak, és amelyet számos tagállam támogat. Olyan eredmény elérésére kell törekednünk, amely megfelel az irányelvben foglalt célkitűzéseknek és tiszteletben tartja a párizsi éghajlat-változási megállapodás szellemét”.

Az Európai Unió javítani fogja a jogalkotási tevékenységét annak érdekében, hogy az uniós jogszabályok jobban szolgálják a polgárok és a vállalkozások érdekeit. Ez a legfőbb célja a Tanács, a Parlament és a Bizottság közötti, a szabályozás javításáról szóló megállapodásnak, amelyet a Tanács 2015. december 15-én hagyott jóvá.

Az intézményközi megállapodás biztosítani fogja, hogy az uniós jogalkotók azokra a területekre koncentráljanak, amelyeken a legnagyobb hozzáadott értéket tudják nyújtani az európai polgárok számára, továbbá, hogy a jogszabályok egyszerűek és világosak legyenek. Célja emellett a túlszabályozás elkerülése, valamint a polgárokra és a vállalkozásokra – különösen a kkv-kre – rótt adminisztratív terhek csökkentése. A megállapodás az intézmények között szorosabb együttműködést ír elő, elsősorban a jogalkotási programozás területén. Nagyobb hangsúlyt helyez az új kezdeményezésekkel kapcsolatban végzett hatásvizsgálatokra is, a jogalkotási folyamatban pedig a nagyobb átláthatóságra és a nyilvános konzultációkra.

„A szabályozás javításáról szóló megállapodás tükrözi az uniós intézmények együttes elkötelezettségét az iránt, hogy könnyebbé tegyék a polgárok és a vállalatok életét. A jogszabályoknak az érthetőség és a végrehajtás érdekében egyszerűnek kell lenniük, és a megállapodás pontosan ennek biztosítására törekszik”– fejtette ki Nicolas Schmit, munkaügyi, foglalkoztatási és a szociális és szolidáris gazdaságért felelős miniszter.

Éves és többéves programozás

A megállapodás értelmében a Bizottság az éves munkaprogramjának elfogadása előtt konzultációt fog folytatni a Tanáccsal és a Parlamenttel, és figyelembe veszi majd a véleményüket. Emellett a Bizottság munkaprogramjából kiindulva a három intézmény az elkövetkező évre közös jogalkotási prioritásokat határoz majd meg. A hosszabb távú tervezést elősegítendő, a megállapodás előírja, hogy az új Bizottság felállásakor a három intézmény véleménycserét folytasson az új hivatali időszakra vonatkozó legfontosabb szakpolitikai céljaikról. 

Hatásvizsgálatok és nyilvános konzultációk

A Bizottság a javaslatainak elfogadását megelőzően nyilvános konzultációt folytat majd, és különösen a kkv-kat arra ösztönzi, hogy ebben közvetlenül részt vegyenek. Az uniós jogszabályok minőségének javítását célzó folyamatban az új kezdeményezésekkel kapcsolatban végzett hatásvizsgálatok nagyobb szerepet fognak kapni. A hatásvizsgálatok elvégzésekor fokozott figyelmet szentelnek majd az új jogszabályok versenyképességre gyakorolt hatásának, különösen akkor, ha a kkv-k is érintettek. Felmérik majd azt is, hogy milyen költségekkel jár, ha nem kerül sor uniós szintű intézkedésre. A Tanács és a Parlament megállapodott arról, hogy a bizottsági javaslatok lényegi módosításaival kapcsolatban hatásvizsgálatot végeznek, amennyiben ezt a jogalkotási folyamat szempontjából célszerűnek és szükségesnek ítélik.

Az uniós jogszabályok egyszerűsítése 

A Tanács, a Parlament és a Bizottság arról is megállapodott, hogy az eddigieknél többet tesznek az uniós jogszabályok egyszerűsítése érdekében. A Bizottság minden évben értékelést nyújt be arról, hogy ezt milyen mértékben sikerült megvalósítani. A Bizottság adott esetben az uniós szabályozás költségeinek és előnyeinek tágabb összefüggésében meghatározza majd, hogy az egyes jogalkotási javaslatok milyen mértékben csökkentik a terheket, illetve milyen költségmegtakarítási lehetőségekkel járnak.

Átláthatóság és koordináció

A jogalkotási tevékenységük jobb hatékonysága érdekében a Tanács és a Parlament elkötelezett az iránt, hogy szorosabb együttműködést folytasson. Megállapodtak arról, hogy a teljes jogalkotási ciklus során biztosítják az átláthatóságot, a nyilvánosság felé pedig jobb kommunikációra törekednek.

Szakértői közreműködés a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok esetében

A megállapodás értelmében a Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadása előtt több szakértői konzultációt folytat majd. Ez magában foglalja a tagállamok által kijelölt szakértőkkel folytatott rendszeres konzultációt.

A következő lépések

A megállapodást a jogász-nyelvészi ellenőrzést követően a három intézménynek hivatalosan is el kell majd fogadnia összhangban a belső eljárásaikkal. A megállapodást ezután mindhárom intézmény elnökének alá kell írnia, és az ugyanazon a napon lép majd hatályba.

Az Európai Unió úgy véli, hogy a Burundi Köztársaság nem tartotta tiszteletben a Cotonoui Megállapodás 9. cikkében említett lényeges elemeket. A burundi kormánnyal folytatott politikai párbeszéd nyomán megindult a Megállapodás 96. cikke szerinti konzultációs eljárás, amelynek célja, hogy felmérjük a helyzetet, és olyan lehetséges megoldásokat keressünk, amelyek biztosítják a Megállapodás 9. cikkének (2) bekezdésében említett lényeges elemek, azaz az emberi jogok, a demokratikus elvek és a jogállamiság tiszteletben tartását.

A december 8-án Brüsszelben tartott konzultációkat követően az Európai Unió tudomásul vette a burundi kormány válaszait, valamint arra vonatkozó ígéretét, hogy a feltett kérdésekkel kapcsolatban felvilágosítást fognak adni, és bizonyos jogi eljárásokat is felgyorsítanak. Az Európai Unió mindezek ellenére úgy véli, hogy a kormány által kifejtett nézeteket alapul véve nem lehet átfogó módon orvosolni a Burundi Köztársasággal kialakított partnerség lényeges elemeinek megsértését. A kormány álláspontja alapján továbbá arra sincs lehetőség, hogy az Afrikai Unió Béke és Biztonsági Tanácsának 2015. október 17-i és november 13-i határozata nyomán megszülessenek a megfelelő válaszlépések, különös tekintettel az arushai megállapodást tiszteletben tartó őszinte és inkluzív párbeszéd mielőbbi elindításának szükségességére.

A konzultációk lezárultak, és az Európai Unió döntéshozó szervei számára megfelelő intézkedéseket fogunk javasolni. E megfelelő intézkedések elfogadásáig a már folyamatban lévő együttműködési tevékenységekhez kapcsolódóan biztosítási intézkedések hozhatók, illetve mindennemű új tevékenységet a humanitárius vagy közvetlenül a lakosságot segítő fellépésekre kell korlátozni. Kedvező jelzésnek tekintenénk, ha a burundi kormány egyértelműen és operatív szinten vállalná a fent említett párbeszédben való mielőbbi részvételt, amint azt 2015. november 12-i 2248. sz. határozatában az ENSZ Biztonsági Tanácsa is kérte. 

Az Európai Unió továbbra is figyelemmel kíséri a burundi helyzet alakulását és újólag hangsúlyozza, hogy kész konstruktív párbeszédet folytatni, feltéve, hogy a burundi fél konkrét és hiteles kötelezettségvállalásokat tesz, amelyek biztosítják a Cotonoui Megállapodás lényeges elemeinek tiszteletben tartását. 

A luxemburgi elnökség és az Európai Parlament képviselői 2015. december 15-én ideiglenes megállapodásra jutottak az uniós vállalatok üzleti titkainak és bizalmas információinak védelmére vonatkozó közös szabályokról.

„Az üzleti titkok védelmére és kezelésére a tagállamok jelenleg rendkívül eltérő rendszereket és meghatározásokat alkalmaznak. Ez az új eszköz minden európai vállalkozás számára egyértelmű jogi helyzetet és egyenlő versenyfeltételeket fog teremteni, továbbá érdekeltté teszi őket a kutatás és az innováció erősítésében.”

Etienne Schneider, luxemburgi miniszterelnök-helyettes és gazdasági miniszter

A megállapodást a Tanácsban működő Állandó Képviselők Bizottságának még meg kell erősítenie.

Etienne Schneider, luxemburgi miniszterelnök-helyettes és gazdasági miniszter elismerését fejezte ki az uniós intézményeknek a kiváló és eredményes együttműködésükért, majd hozzáfűzte: „Az üzleti titkok védelmére és kezelésére a tagállamok jelenleg rendkívül eltérő rendszereket és meghatározásokat alkalmaznak. Ez az új eszköz minden európai vállalkozás számára egyértelmű jogi helyzetet és egyenlő versenyfeltételeket fog teremteni, továbbá érdekeltté teszi őket a kutatás és az innováció erősítésében.” 

Az irányelv az üzleti titkok jogellenes megszerzésével, felhasználásával és nyilvánosságra hozatalával szembeni közös intézkedéseket ír, biztosítva ezzel az egységes piac zökkenőmentes működését. 

További célja, hogy az üzleti titkok jogellenes nyilvánosságra hozatalát olyan módon fékezze meg, amely ugyanakkor nem sérti az alapvető jogok és szabadságok vagy a közérdek érvényesülését, például a közbiztonságot, a fogyasztóvédelmet, a közegészséget, a környezetvédelmet vagy a munkavállalók mobilitását. 

Az oknyomozó média védelme

Az irányelv ugyan az üzleti titkok megőrzése érdekében az információk nyilvánosságra hozatalát tiltó intézkedéseket ír elő, ezek az intézkedések teljes mértékben biztosítják, hogy az oknyomozó újságírók újabb korlátozások nélkül folytathassák tevékenységüket, ideértve az újságírói források védelmét is. 

Az irányelv összhangban van az Európai Unió Alapjogi Chartájával, amely garantálja a média szabadságát és sokszínűségét. 

A munkavállalók mobilitása 

Az irányelv nem vezet be korlátozásokat a munkavállalókra vonatkozóan: munkaszerződéseikre továbbra is a tagállami jogszabályok vonatkoznak. A munkavállalók tehát szabadon felhasználhatják a munkavégzésük során tisztességes módon megszerzett tapasztalataikat és készségeiket. 

Az új feltételek nem vonatkoznak a szociális partnerek önállóságára sem, akiknek ezentúl is jogukban áll kollektív szerződést kötni. 

Visszaélések bejelentése 

A visszaélést bejelentő személyek – tehát akik jóhiszeműen, a közérdek védelme céljából fednek fel üzleti titkokat – megfelelő védelemben fognak részesülni. Az illetékes tagállami igazságügyi hatóságok feladata lesz annak megítélése, hogy az üzleti titok nyilvánosságra hozatalára valóban szükség volt-e valamilyen mulasztás, jogsértés vagy illegális tevékenység bejelentése érdekében. 

Az üzleti titkok tulajdonosait illető kártérítés 

Az új jogi szabályozás értelmében a tagállamoknak rendelkezniük kell az üzleti titok jogosulatlan megszerzésével, felhasználásával és felfedésével szembeni polgári jogi jogorvoslat elérhetőségét biztosító intézkedésekről, eljárásokról és jogorvoslati eszközökről. 

Ezeknek tisztességesnek, hatékonynak és visszatartó erejűnek kell lenniük. Nem lehetnek szükségtelenül bonyolultak vagy költségesek, továbbá nem járhatnak együtt ésszerűtlen határidőkkel vagy indokolatlan késedelemmel. A követelések elévülési ideje legfeljebb hat év lehet. 

Az üzleti titok tulajdonosa kártérítést követelhet, amennyiben kár érte abból eredően, hogy jogtalanul eltulajdonítottak tőle olyan dokumentumokat, tárgyakat, anyagokat, vegyi anyagokat vagy elektronikus fájlokat, amelyek üzleti titkokat tartalmaztak, vagy amelyekből az üzleti titok kikövetkeztethető. 

Az üzleti titok szükség esetén a jogi eljárás alatt és után is megőrizhető.

A következő lépések 

A szöveg jogász-nyelvészi ellenőrzését követően az Európai Parlament a jövő évben szavazással megerősíti az irányelvet. 

Az irányelvnek az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését és hatálybalépését követően a tagállamoknak legfeljebb két év áll a rendelkezésükre ahhoz, hogy az új rendelkezéseket átültessék a nemzeti jogukba. 

Háttérinformációk 

A vállalatok tőkét fektetnek a know-how és az információk megszerzésébe, kifejlesztésébe és alkalmazásába. Ez a szellemi tőkébe történő befektetés hatást gyakorol a piaci versenyképességükre és az innovációs teljesítményükre, ezen keresztül pedig az üzleti eredményükre, ami további innovációra ösztönözheti őket. 

Ez a bizalmasan kezelendő értékes know-how és üzleti információ az üzleti titok. 

Az üzleti titok fogalmába az információk széles köre beletartozhat, vagyis a technológiai ismereteken túl az olyan üzleti adatok is, mint az ügyfelekkel és a beszállítókkal kapcsolatos információk, az üzleti tervek, a piackutatási adatok és az üzleti stratégiák. 

A kutatás-fejlesztés és az innováció terén az üzleti titkoknak fontos szerepük van abban, hogy a vállalkozások – különösen a kkv-k – és a kutatóintézetek közötti információcsere védetten bonyolódjon le a belső piacon. 

A Tanács következtetéseket fogadott el az alábbiakról: 

• az EU bővítési politikájáról, kitérve Törökország, Montenegró és Szerbia csatlakozására;
• az EU nyugat-balkáni stabilizációs és társulási folyamatáról, és ennek keretében Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság, Albánia, Bosznia-Hercegovina és Koszovó helyzetéről.

Következtetéseiben a Tanács megerősíti, hogy elkötelezett a bővítési folyamat és a Nyugat-Balkán európai perspektívája iránt.

A Tanács 2015. december 15-én úgy határozott, hogy feloldja a Kanadával kötendő átfogó gazdasági és kereskedelmi megállapodással kapcsolatos tárgyalásra vonatkozóan a Bizottságnak adott iránymutatások minősítését.

A 2009-es tárgyalási iránymutatások és a 2011. évi módosításuk, amely lehetővé teszi a beruházásvédelemről való tárgyalást is, egyazon napon váltak nyilvánossá.

A megállapodástervezet véglegesítésére a 2014. szeptemberi EU–Kanada csúcstalálkozón került sor. Folyamatban van a szöveg jogi ellenőrzése és fordítása, és ezután sor kerülhet az aláírásra, a megerősítésre és a megkötésre is.

A megállapodással meg fog szűnni a behozatali vámok több mint 99%-a, Kanada és az EU részéről egyaránt. Mind a szolgáltatások, mind a beruházások terén számos új piachoz jutási lehetőség nyílik majd meg. A megállapodásban többek között közbeszerzéssel, beruházásvédelemmel, szellemitulajdon-joggal, egészségügyi és növény-egészségügyi intézkedésekkel, földrajzi árujelzéssel, fenntartható fejlődéssel, szabályozási együttműködéssel, kölcsönös elismeréssel, kereskedelmi eljárások egyszerűsítésével, nyersanyagokkal kapcsolatos együttműködéssel, vitarendezéssel, valamint a kereskedelem technikai akadályaival kapcsolatos rendelkezések szerepelnek.

A minősítés feloldásáról a Tanács vita nélkül, az egyik rendkívüli ülése alkalmával döntött, egy Nairobiban megrendezett miniszteri szintű WTO-konferencia alkalmával. A döntést a résztvevők egyhangúlag támogatták.

1. Az EU új kereskedelmi és beruházási politikájával összhangban a Tanács újólag emlékeztet arra, hogy az EU továbbra is teljes mértékben elkötelezett a szilárd, szabályokon alapuló multilaterális kereskedelmi rendszer mellett és támogatja a multilaterális rendszer – többek között annak egyik alappillére, a vitarendezési mechanizmus – további megerősítését. Ehhez az szükséges, hogy az erős és hatékonyan működő Kereskedelmi Világszervezet (WTO) képes legyen megoldásokat adni a jelen és a jövő globális kereskedelmi kihívásaira, és hogy a multilaterális rendszer jobban tükrözze a többi WTO-tagnak a rendszerhez való hozzájárulással kapcsolatos kapacitását. Az EU elkötelezett aziránt, hogy megvizsgálja, milyen módon lehet a jövőben biztosítani a multilaterális kereskedelmi rendszer tárgyalási ágának eredményesebb működését.
2. Jelentősen erősítheti a multilaterális kereskedelmi rendszerbe vetett bizalmat, ha a Nairobiban tartandó tizedik WTO miniszteri konferencia sikerrel zárul és azon konkrét, kiegyensúlyozott és érdemi eredmények születnek, valamint megállapodás jön létre egyrészt arról, hogy folytatni kell a tárgyalásokat a dohai fejlesztési menetrend lezáratlan kérdéseiről, másrészt pedig arról, hogy meg kell fontolni új elemek felvételét a WTO tárgyalási menetrendjébe. Ennek érdekében az EU felszólítja a WTO valamennyi tagját, hogy azokra a kérdésekre összpontosítsanak, amelyekkel kapcsolatban reálisan megállapodás születhet Nairobiban.
3. A WTO 9. miniszteri konferenciájának (2013) kedvező eredményei nyomán, miután az EU ratifikálta a kereskedelmi eljárások egyszerűsítéséről szóló WTO-megállapodást, az EU elvárja, hogy azok a WTO-partnerek is haladéktalanul hajtsák végre a szükséges eljárásokat, akik ezt még nem tették meg, annak érdekében, hogy a vállalatok – különösen a fejlődő országokban – minél hamarabb élvezhessék a megállapodásból származó kézzelfogható előnyöket.
4. A Tanács emlékeztet arra, hogy az EU vezető szerepet játszott azon törekvések során, melyek azt célozták, hogy még a tizedik miniszteri konferencia előtt átfogó eredmény szülessen a dohai fejlesztési menetrend kulcselemeivel kapcsolatban. Sajnos, ezt nem sikerült elérni. Ezzel összefüggésben a Tanács üdvözli azokat az uniós törekvéseket, amelyek a mezőgazdasági exporttámogatások valamennyi formájával (az exporttámogatásokkal, exporthitelekkel, a mezőgazdasági áruk kivitelével foglalkozó állami kereskedelmi vállalkozásokkal és az élelmiszersegélyekkel) kapcsolatban olyan kiegyensúlyozott és átfogó tárgyalási eredmények elérését célozzák, amelyek reakciót jelentenek a régóta hangoztatott igényekre és sok ország – mindenekelőtt a fejlődő, illetve a legkevésbé fejlett országok – javát szolgálják.
5. Az EU továbbra is elkötelezetten munkálkodik azon, hogy a WTO-ban pozitív eredmények szülessenek a fejlesztés és az átláthatóság kérdésében. A Tanács hangsúlyozza, hogy a fejlesztési szempontokkal kapcsolatban még a tizedik miniszteri konferenciát megelőzően sikerült többek között a következő eredményeket elérni: a TRIPS-Tanács 2015. november 6-án határozatot hozott arról, hogy a legkevésbé fejlett országok (LDC-országok) esetében a gyógyszerészeti termékekre vonatkozó egyes kötelezettségek tekintetében az átmeneti időszakot legalább 2033. január 1-jéig meg kell hosszabbítani; az EU november 18-án javaslatot nyújtott be a szolgáltatásokra vonatkozóan a legkevésbé fejlett országok részére megadandó mentességről; valamint kidolgozásra került egy, az LDC-országokra vonatkozó preferenciális származási szabályokkal kapcsolatos lehetséges megoldás. Mindez érdemi hozzájárulást jelent a fejlesztési intézkedéscsomaggal kapcsolatban a konferencián folytatandó tárgyalásokhoz.
6. Az EU melegen üdvözli Libéria és Afganisztán csatlakozását a WTO-hoz, és emlékeztet arra a vállalására, hogy a vonatkozó WTO-iránymutatásokkal összhangban támogatja a legkevésbé fejlett országok csatlakozását a Kereskedelmi Világszervezethez.
7. Az EU várakozással tekint a módosított információtechnológiai megállapodással kapcsolatos tárgyalások lezárása elé, és további előrehaladásra számít a környezeti termékekről szóló megállapodás hatálya alá tartozó termékek jegyzéke tekintetében, mivel ezek a megállapodások – mint a jövőbeli multilaterális megállapodások építőkövei – várhatóan hozzájárulnak majd a globális kereskedelem megerősödéséhez, valamint a fokozott növekedéshez és munkahelyteremtéshez mind az Unióban, mind pedig azon kívül.
8. A Tanács támogatja a Bizottság erőfeszítéseit, amelyeket a konferencia sikere érdekében tesz. A Tanács értékelni fogja a haladást az ügyben annak érdekében, hogy a fenti feltételeknek megfelelő, kiegyensúlyozott végeredmény szülessen. Ennek érdekében a Tanács várakozással tekint azon bizottsági javaslatok elé, amelyek a WTO-ban megvitatásra kerülő szövegtervezetekkel kapcsolatban az EU által képviselendő álláspontról szólnak. Várakozással tekint továbbá az elé, hogy a Bizottság a Tanács elé terjessze a WTO-ban megtárgyalt szövegeket, hogy – még mielőtt a WTO testületei végleg elfogadnák – a Tanács az EU nevében jóváhagyhassa azokat.

Szeptemberben átfogó stratégiát dolgoztunk ki a migrációs válság kezelésére, a végrehajtásával azonban lemaradásban vagyunk. Intézkedéseinket minden fronton fel kell gyorsítanunk, az EU külső határainak védelmét is ideértve. Célunk egyértelmű: helyre kell állítanunk a rendet a külső határok ellenőrzése tekintetében ahhoz, hogy megfékezzük a migránsáradatot és megőrizzük a schengeni vívmányokat. Éppen ezért ez a kérdés októberi ülésünk legfontosabb napirendi pontja volt, a Bizottságot pedig felkértük, hogy terjesszen elő javaslatokat a Frontex megbízatásának kibővítésére és az uniós külső határok igazgatásának javítására vonatkozóan. Mostani ülésünk lesz az első alkalom, hogy foglalkozni tudunk a Bizottság ezzel kapcsolatos intézkedéscsomagjával.

A jövőbeli megoldások megvitatása mellett a válságot azokkal az eszközökkel kell kezelnünk, amelyek jelenleg a rendelkezésünkre állnak. Biztosítani kell, hogy a Frontexnek módjában álljon lekérdezéssel ellenőrzéseket végezni az érintett adatbázisokban, akár a SIS-ben, akár az Europol adatbázisaiban, a biztonsági ellenőrzéseket is beleértve. Mivel a görög kormány segítséget, konkrétan gyorsreagálású határvédelmi csapat telepítését kérte, a tagállamoknak és az uniós intézményeknek minden tőlük telhetőt meg kell majd tenniük annak érdekében, hogy segítséget nyújtsanak Görögországnak e nehéz feladat ellátásához. Az EU külső határain a biztonság szintje mostanáig alacsony volt, a Földközi-tenger keleti térségében partot érő menekülteknek és migránsoknak csupán 20%-át sikerült feltartóztatni.

Külső határaink védelmének biztosításával nem az a célunk, hogy elriasszuk azokat, akik háború vagy üldöztetés elől menekülnek. Európa a szabadság elvén alapuló közösség, amely mindenkor menedéket fog nyújtani a veszélyben lévőknek.

A migrációval kapcsolatos vitára az Európai Parlament elnökével folytatott szokásos eszmecserénk után kerül majd sor.

A munkavacsora során az Egyesült Királyság kérdésével foglalkozunk majd, és felmérjük, hogyan tudnánk előkészíteni egy megállapodást, amelyet februárban már el is tudnánk fogadni. Ahogyan azt múltkori levelemben említettem, a tárgyalások tekintetében jelentős előrehaladást tettünk, számos témában azonban még távol vagyunk a megegyezéstől. Csütörtökön elsősorban a leginkább vitás kérdésekre kell majd koncentrálnunk. Olyan nagy a tét, hogy nem bújhatunk ki a komoly, tabuk nélküli vita alól.

Az Európai Tanács ülését péntek reggel folytatjuk, és részletes megbeszélést tartunk az öt elnöknek a gazdasági és monetáris unióról szóló jelentését követő intézkedésekről. Az euróövezet reformja nem engedi meg, hogy egy pillanatra is elégedetten hátradőljünk. Tovább kell erősítenünk a bankuniót, és javítanunk kell a gazdasági kormányzást. Erre a tanácskozásra az EKB elnöke is csatlakozik majd hozzánk.

Emellett következtetéseket fogadunk majd el a belső piacról, az energiaügyről és az éghajlatváltozásról. Ezt követően a terrorizmus elleni küzdelem kérdését vitatjuk meg. A megfelelőbb információcserére kell helyezni a hangsúlyt annak érdekében, hogy a hatóságaink a rendelkezésre álló információkat teljes mértékben hasznosítani tudják a terrorfenyegetettség elhárításához. Az ülés végén pedig következtetéseket fogadunk majd el Szíriáról.

Végezetül egyúttal arról is tájékoztatom, hogy megkértem az elnökséget, hogy a COREPER pénteki ülésének napirendjére vegye fel azt a javaslatot, amelynek célja az Oroszországgal szembeni szankciók további hat hónapra történő meghosszabbítása. Erre az Európai Tanács márciusi ülésén elfogadott következtetések közvetlen folyományaként kerül sor, mivel azok értelmében az Oroszországi Föderációval szembeni korlátozó intézkedések időtartamát egyértelműen a minszki megállapodások teljes körű végrehajtásához kell kötni.

A Tanács Angel Losada Fernandezt nevezte ki az Európai Unió Száhil övért felelős különleges képviselőjének.

A Tanács a 2017. február 28-ig tartó időszakra Angel Losada Fernandezt nevezte ki az Európai Unió Száhil övért felelős különleges képviselőjének.

Angel Losada Fernandez elődjét, Michel Dominique Reveyrand - De Menthont 2013. március 18-án nevezték ki erre a posztra.

Az EU különleges képviselői a nem stabil régiókban és országokban előmozdítják az uniós politikákat és érdekeket, és segítik Federica Mogherini, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője munkáját. Losada Fernandez különleges képviselő feladata lesz, hogy irányítsa a Száhil övben azokat a tevékenységeket, amelyekkel az EU a régió tartós békéjét, biztonságát és fejlődését célzó regionális és nemzetközi erőfeszítésekhez járul hozzá. Feladatai közé tartozik még a térségben kialakult válságra vonatkozó átfogó uniós megközelítés koordinálása, amihez a Száhil öv biztonságával és fejlesztésével kapcsolatos uniós stratégiára fog építeni.

Angel Losada Fernandez több mint 30 év tapasztalattal rendelkező vezető diplomata, aki Spanyolország nigériai, illetve kuvaiti nagykövete is volt.

Levelemben tájékoztatni szeretném Önöket az Egyesült Királyság uniós tagságáról szóló népszavazással kapcsolatos helyzet jelenlegi állásáról, mielőtt azt az Európai Tanács decemberi ülésén megvitatnánk.

David Cameron miniszterelnök novemberben megjelölte azt a négy területet, ahol reformokat kér annak érdekében, hogy eloszlassa a brit polgároknak az Egyesült Királyság európai uniós tagságával kapcsolatos fenntartásait. Ezek alapján a Bizottsággal szoros együttműködésben és valamennyi tagállam részvételével serpa szinten széles körű kétoldalú egyeztetéseket folytattunk, és az Európai Parlament képviselőivel is konzultáltunk.

Kétségtelenül jelentős és messzire mutató vitaanyagról van szó. Az egyeztetések során kiderült, hogy az Egyesült Királyság miniszterelnöke által felvetett kérdések nem egyszerűek, ugyanakkor valamennyi fél határozott szándéka, hogy olyan megoldásokat találjunk, amelyek eleget tesznek a britek kérésének, egyúttal pedig az Európai Unió egésze számára is előnyösek.

Alaposan megvizsgáltuk a David Cameron miniszterelnök által említett négy követeléscsomagot. Az alábbiakban foglaltam össze meglátásaimat az ezekkel kapcsolatos aktuális helyzetről.

1. Az euróövezeti és az euróövezeten kívüli tagállamok közötti kapcsolatokat illetően lehetőség van egy olyan elveken alapuló megállapodás kialakítására, amelyek biztosítják az euróövezet további fejlődését és hatékony működését, ugyanakkor mindennemű hátrányos megkülönböztetést kizárnak azon tagállamokkal szemben, amelyek még nem vezették be az eurót, illetve – bizonyos esetekben – nem is szándékoznak ezt megtenni. Vizsgáljuk egy olyan, a fenti elveket támogató mechanizmus lehetőségét is, amely lehetővé tenné az euróövezeten kívüli tagállamok számára, hogy amennyiben úgy érzik, hogy ezeknek az elveknek az alkalmazása sérül, akkor az ezzel kapcsolatos fenntartásaikat felvessék és azok meghallgatásra is találjanak, anélkül, hogy ez az eljárás vétójognak minősülne.

2. A versenyképességet illetően eltökélt szándékunk e célkitűzés támogatása és az, hogy e célból a belső piac valamennyi elemében rejlő lehetőségeket maradéktalanul kiaknázzuk. Mindannyian egyetértünk abban, hogy a szabályozást tovább kell javítani, és a szigorú normák fenntartása mellett enyhíteni kell a vállalkozások terheit. E tekintetben szintén nagy jelentőséggel bír a kereskedelem szerepe a növekedésben, különös tekintettel a világ gyorsan fejlődő térségeivel kötött kereskedelmi megállapodásokra.

3. A harmadik követeléscsomag tárgya a szuverenitás. Széles körű egyetértés mutatkozik abban, hogy „az Európa népei közötti egyre szorosabb egység” elképzelése sokféle módot kínál az integrációra az egyes országok számára. Azok az országok, amelyek ezt igénylik, elmélyíthetik az integrációt, ezzel egyidejűleg tiszteletben tartva azok döntését is, amelyek nem törekednek erre. A legtöbben azt a nézetet is osztják, hogy a nemzeti parlamentek fontos szerepet játszanak az Unióban, és nagy hangsúlyt helyeznek a szubszidiaritás elvére is.

4. Mind közül a legérzékenyebb a szociális biztonsági ellátásokra és a személyek szabad mozgására vonatkozó negyedik követeléscsomag, amelyről a decemberi ülésen mélyreható politikai vitát kell majd folytatnunk. Noha a visszaélések elleni küzdelem formái és adott esetben akár a gyermeknevelési támogatások kiviteléhez kapcsolódó egyes reformok tekintetében jó kilátásaink vannak a megállapodásra, jelenleg nincs konszenzus arról a kérésről, amelynek értelmében az Unió más tagállamaiból az Egyesült Királyságba költöző személyeknek járulékfizetőként négy éven át az országban kellene élniük ahhoz, hogy munkához kötött juttatásokat vagy szociális lakhatást igényelhessenek. Mielőtt továbblépnénk, egyrészt mindenképpen további információkra van szükségünk a brit miniszterelnöktől, másrészt nyílt vitát kell folytatnunk a kérdésről.

Mindent összevetve úgy vélem, komoly előrelépést sikerült elérnünk. Még némi időre van szükség, hogy kidolgozzuk ezekre a kérdésekre vonatkozóan a pontos szöveget, illetve meghatározzuk a végleges megállapodás pontos jogi formáját. Mindemellett felül kell kerekednünk a szociális biztonsági ellátások és a szabad mozgás kérdésében továbbra is fennálló markáns politikai nézetkülönbségeken. Az Európai Tanács decemberi ülésén a folyamattal kapcsolatos valamennyi politikai dilemmával foglalkoznunk kell. Az érdemi politikai egyeztetést követően ki fogunk tudni dolgozni egy olyan konkrét javaslatot, amelyet februárban végleges formájában el is tudunk majd fogadni.

Végezetül engedjék meg, hogy néhány politikai észrevételt tegyek. Valamennyi érintett félnek vállalnia kell a felelősség rá eső részét. Jómagam vállalom a tisztességes közvetítő szerepét, azonban e folyamatot csak akkor vihetjük sikerre, ha minden tagállam és intézmény késznek mutatkozik a kompromisszumra. Olyan megoldásokat szeretnénk találni, amelyek megfelelnek az Egyesült Királyság miniszterelnöke által támasztott elvárásoknak, ugyanakkor megerősítik azokat az alapokat, amelyekre az Unió épül. A bizonytalanság, amely az Egyesült Királyság európai uniós jövőjét övezi, árt az Unió stabilitásának, ezért elengedhetetlen, hogy mielőbb megnyugtató választ tudjunk kínálni a brit polgárok fenntartásaira.

Most, amikor Európa újra felkerült a geopolitikai térképre, fontos az egységes és erős fellépés. Ez közös érdekünk, és egyúttal minden egyes uniós tagállam érdeke is. Az Egyesült Királyság eddig is jelentős konstruktív szerepet játszott az Európai Unió fejlődésében, és biztos vagyok benne, hogy ez a jövőben sem lesz másképp.

2015. december 4-én a Tanács jóváhagyta azt a kompromisszumos szöveget, amelyet az Európai Parlamenttel közösen alakított ki a Bűnüldözési Együttműködés és Képzés Európai Ügynökségéről (Europol) szóló rendelettervezetre vonatkozóan. Ezzel lehetővé vált, hogy a társjogalkotók a következő hónapokban hivatalosan is elfogadják a rendeletet. 

Etienne Schneider luxemburgi miniszterelnök-helyettes, belső biztonságért felelős miniszter és a Tanács elnöke kijelentette: „Elnökségünk egyik kiemelt céljaként határoztuk meg az Europol-rendelet véglegesítését. Elsősorban arra törekedtünk, hogy megszilárdítsa az Europol jogalapját, ezzel lehetővé téve, hogy az intézmény – az összes érdekelt fél hatásköreinek teljes körű tiszteletben tartása mellett – a lehető legjobban segíthesse a tagállamokat. Ez a mai nappal megvalósult. Tökéletesen elégedett vagyok az eredménnyel, amely fontos lépést jelent az európai rendőrségi együttműködés megerősítése szempontjából”.

Az új rendelettervezet fő célja, hogy az Europolról szóló jelenlegi határozatot (2009/371/IB határozat) a Lisszaboni Szerződés követelményeihez igazítsa azáltal, hogy létrehozza az Europolra vonatkozó jogszabályi keretet, valamint azt a mechanizmust, amelynek keretében az Európai Parlament a tagállami parlamentekkel közösen ellenőrzi az Europol tevékenységét. Emellett az Europol külső kapcsolatait is az új Szerződés szabályaihoz igazítja.

Az új rendelet továbbá erős adatvédelmi rendszert biztosít az Europol számára, különösen azzal, hogy garantálja az Europol adatvédelmi biztosának függetlenségét, és lehetővé teszi, hogy a biztos teljes függetlenséget élvezzen, hatékonyan járhasson el, valamint megfelelő beavatkozási hatáskörrel rendelkezzen. 

Végezetül: a rendelet rugalmas és korszerű adatkezelési rendszert irányoz elő az Europol számára, az intézmény irányítását pedig az ügynökségekre alkalmazandó általános iránymutatásokkal összhangban szabályozza. 

Mindezeknek köszönhetően az Europol várhatóan hatékonyabban tudja segíteni a tagállamokat a terrorizmus és a súlyos bűnözés egyéb formái elleni küzdelemben.
További lépések

Következő lépésként a szöveget a szokásos jogi-nyelvi ellenőrzésnek fogják alávetni, majd pedig a Tanács hivatalosan elfogadja első olvasatbeli álláspontját.

Ezután a szöveget az Európai Parlament plenáris ülésén második olvasatban szavazásra bocsátják.

A Tanács az Európai Parlamenttel való megállapodás nyomán 2015. december 4-én jóváhagyta az utas-nyilvántartási adatállománynak (PNR) a terrorista bűncselekmények és súlyos bűncselekmények megelőzése, felderítése, kivizsgálása és az elkövetők büntetőeljárás alá vonása érdekében történő felhasználásáról szóló irányelvjavaslat kompromisszumos szövegét.

„A ma kialakult kompromisszum lehetővé fogja tenni az EU számára, hogy hatékony PNR-rendszert hozzon létre, amely teljes mértékben tiszteletben tartja az alapvető jogokat és szabadságokat,” – mondta Etienne Schneider, Luxemburg miniszterelnök-helyettese és belső biztonságért felelős minisztere, a Tanács elnöke.

Az irányelv annak szabályozását célozza, hogy a nemzetközi járatok utasairól a légitársaságok milyen adatokat és hogyan továbbíthatnak a tagállamoknak, és hogy az illetékes hatóságoknak hogyan kell kezelniük ezeket az adatokat. Az irányelv értelmében az összegyűjtött PNR-adatokat kizárólag a terrorista és a súlyos bűncselekmények megelőzése, felderítése, kivizsgálása és büntetőeljárás alá vonása érdekében szabad kezelni. 

Az új irányelv értelmében a légi fuvarozók kötelesek lesznek átadni a tagállami hatóságoknak az EU-ba tartó vagy onnan induló repülőjáratokra vonatkozó utas-nyilvántartási adatállományt. Az irányelv nem írja elő kötelező jelleggel, de lehetővé teszi azt is, hogy a tagállamok egyes kiválasztott, EU-n belüli járatokra vonatkozóan is bekérjék az utas-nyilvántartási adatállományokat.  Minden tagállamnak úgynevezett utasnyilvántartó hatóságot kell létrehoznia; a légi fuvarozók e hatóság részére küldik meg a PNR-adatokat. 

Az új szabályok uniós előírást fogalmaznak meg ezen adatok felhasználására vonatkozóan, továbbá rendelkezéseket tartalmaznak a következőkre nézve:

• azok a célok, amelyek tekintetében a PNR-adatokat bűnüldözési összefüggésben kezelni lehet (az utasok érkezés előtti értékelése előre meghatározott kockázati kritériumok alapján vagy konkrét személyek azonosítása érdekében; konkrét vizsgálatok / büntetőeljárások során történő felhasználás; felhasználás kockázatértékelési kritériumok kidolgozásához);
• ezen adatok tagállamok közötti, illetve tagállamok és harmadik országok közötti cseréje;
• adattárolás (az adatokat elsődlegesen 6 hónapig, ezt követően adatmaszkolással személytelenítve további 4 és fél évig tárolják, és az adatokba való teljes betekintést szigorú eljáráshoz kötik);
• olyan egységes eljárások és adatformátumok, amelyeket a légi fuvarozóknak alkalmazniuk kell akkor, amikor PNR-adatokat továbbítanak az utasnyilvántartó hatóságokhoz; valamint
• szigorú védintézkedések a magánélet és a személyes adatok védelme érdekében, beleértve a nemzeti felügyeleti hatóságok szerepét, és adatvédelmi tisztviselő kötelező kinevezését minden utasnyilvántartó hatóságnál.

Háttérinformációk

PNR-adatokat már eddig is tároltak a légi fuvarozók foglalási rendszereiben. Ezek olyan információk, amelyeket az utasok szolgáltatnak a légi fuvarozók részére légi utazásaik foglalásakor és a légi járatokra való bejelentkezéskor. A PNR-adatok magukba foglalják a nevet, az utazási időpontokat, az útvonalat, a menetjegyre vonatkozó információkat, az elérhetőségi adatokat, a menetjegy foglalását végző utazási ügynök nevét, az igénybe vett fizetési módot, az ülőhely számát és a poggyászra vonatkozó információkat.

Szintén nem újdonság, hogy a tagállamok bűnüldöző szervei is felhasználják ezeket az adatokat konkrét ügyekben. Több tagállam már most is használ PNR-adatokat bűnüldözési célokra, vagy erre vonatkozó jogszabály vagy általános jogi felhatalmazás alapján. A PNR-adatok gyűjtése és felhasználása alapvető fontosságúnak bizonyult egyes olyan bűncselekmények elleni küzdelem tekintetében, amelyek határokon átnyúló vetülettel bírnak, például a tiltott kábítószer-kereskedelem, az emberkereskedelem vagy a gyermekek kereskedelme. Eddig azonban nem alakult ki egységes uniós megközelítés ezen a területen.

Az Egyesült Királyság és Írország – Dániával ellentétben – úgy határozott, hogy részt vesz ezen irányelv alkalmazásában.

További lépések

Az Európai Parlament Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsága várhatóan hamarosan szavaz a kérdésről.

Ezután, a jogász-nyelvészi vizsgálatot követően az elnökség benyújtja az irányelvet az Európai Parlamentnek, hogy első olvasatban szavazzon róla, a Tanácsnak pedig, hogy elfogadja.

Az elfogadást követően a tagállamoknak két év áll majd a rendelkezésükre ahhoz, hogy hatályba léptessék azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek.  

A Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői következtetéseket fogadtak el a hontalanságról.

Jean Asselborn, Luxemburg bevándorlás- és menekültügyi minisztere, a Tanács elnöke a következőket mondta: „A mai napon vállaltuk, hogy együttesen lépünk fel a hontalan személyek érdekében, akiknek nincsenek jogai, akik nem vehetnek részt egyetlen politikai rendszerben sem és akik nem vehetnek igénybe semmilyen szociális ellátást. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatala (UNHCR) kampányt indított a hontalanság felszámolása érdekében, és ebben maradéktalanul ki fogjuk venni a részünket. Egyesítenünk kell erőfeszítéseinket az EU-n belül, amely kiáll értékei mellett és megvédi a leggyengébbeket.”

A Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által elfogadott következtetések a hontalanságról

Emlékeztetve arra, hogy az állampolgársághoz való jog az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 15. cikkében elismert alapvető jog és az állampolgárságról szóló 1997. évi európai egyezmény egyik alapelve; 

Emlékeztetve arra, hogy az állampolgárság megszerzéséhez való jogra a nemzetközi emberi jogi normákat meghatározó számos eszköz nyomatékosan felhívta a figyelmet, így például a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezmény és a Gyermek Jogairól szóló Egyezmény;

Elismerve, hogy a hontalan személyek nem élhetnek az állampolgársághoz való jogukkal, továbbá A Hontalan Személyek Jogállásáról szóló 1954. évi Egyezménynek és a hontalanság eseteinek csökkentéséről szóló 1961. évi egyezménynek a jelentőségét;

Emlékeztetve az EU 2012 szeptemberében tett azon vállalására, hogy az EU összes tagállama csatlakozni fog az 1954. évi egyezményhez, valamint fontolóra veszi az 1961. évi egyezményhez való csatlakozást;

Emlékeztetve arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 67. cikkének (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a hontalan személyeket harmadik ország állampolgárának kell tekinteni a menekültügyre, a bevándorlásra és a külső határok ellenőrzésére vonatkozó közös politika kialakítása és végrehajtása során;

Emlékeztetve arra, hogy migrációval és a mobilitással kapcsolatos 2005. évi általános megközelítés a hontalan személyeket különösen sérülékeny csoportként határozza meg, kijelentve, hogy az EU-nak arra kell ösztönöznie az Unión kívüli országokat, hogy a hontalanság eseteinek csökkentésére irányuló intézkedésekkel igyekezzenek kezelni a hontalan személyek problémáját;

Emlékeztetve az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó 2012. évi uniós stratégiai keretre és annak cselekvési tervére, melyben szerepel az a később elfogadott javaslat, miszerint közös keretet kell kialakítani az Unión kívüli országokkal a hontalanság problémájának kezelésére;

Emlékeztetve az EU emberi jogokra és demokráciára vonatkozó cselekvési tervére (2015–2019), amelynek értelmében az EU folyamatosan napirenden fogja tartani a hontalanság kérdését a kiemelt országokkal fennálló kapcsolatok keretében és erőfeszítéseit annak megakadályozására fogja összpontosítani, hogy további hontalan népcsoportok jelenjenek meg konfliktusokból, lakhelyelhagyásból és államok felbomlásából adódóan;

Emlékeztetve arra, hogy a 2014–2020-as időszakra szóló Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap igénybe vehető a hontalan személyeket célzó intézkedések finanszírozásához, különös tekintettel a befogadó közösségekbe való integrációjukra;

Emlékeztetve arra, hogy az ENSZ Menekültügyi Főbiztosa Hivatalának (UNHCR) becslése szerint világszerte legalább 10 millió hontalan személy él;

Emlékeztetve arra, hogy a hontalan személyek gyakran nem tudnak részt venni a befogadó állam, illetve a születési helyük szerinti állam gazdasági, társadalmi és politikai életében;

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA ÉS A TAGÁLLAMOK KORMÁNYAINAK KÉPVISELŐI:

Annak elismerése mellett, hogy az állampolgárság megszerzése tagállami hatáskörbe tartozik, és a tagállamok – az uniós jog kellő figyelembevételével – a nemzetközi jog értelmében maguk határozhatják meg az állampolgárság megszerzésére és elvesztésére vonatkozó feltételeket;

Üdvözlik az UNHCR tízéves kampányát, melynek célja, hogy 2024-re megszűnjön a hontalanság jelensége;

Elismerik a hontalan személyek azonosításának és védelmük megerősítésének fontosságát, hogy ők is élhessenek a legfőbb alapvető jogokkal és kisebb mértékben legyenek kitéve a hátrányos megkülönböztetés és az eltérő bánásmód kockázatának;

Tudomásul veszik, hogy egyes tagállamokban működnek a hontalanság meghatározására irányuló eljárások, valamint a hontalan személyek védelmét garantáló tagállami mechanizmusok;

Tisztában vannak annak fontosságával, hogy a tagállamok kicseréljék egymással a bevált gyakorlatokat a hontalan személyekre vonatkozó megbízható adatok gyűjtését, valamint a hontalanság meghatározására irányuló eljárásokat illetően;

Felkérika Bizottságot, hogy kezdeményezze a bevált gyakorlatok tagállamok közötti cseréjét, és ehhez használják fórumként az Európai Migrációs Hálózatot;

Felkérik a tagállamok nemzeti kapcsolattartó pontjait, hogy tevékenyen vegyenek részt ebben a fórumban és adjanak meg minden lényeges információt annak érdekében, hogy hasznos eszközzé válhasson, amely hozzásegít a hontalan személyek számának csökkentéséhez, védelmük megerősítéséhez és a hátrányos megkülönböztetés kockázatának mérsékléséhez.

2015. december 7., hétfő
19.00 Találkozó Mario Draghival, az Európai Központi Bank elnökével
20.00 Intézményközi szereplők találkozója

2015. december 8., kedd
11.00 Nagykövetek megbízóleveleinek átadása

2015. december 9., szerda
9.30 Találkozó az Európai Néppárt (EPP) képviselőcsoporttal az Európai Parlamentben
10.30 Találkozó a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért (ALDE) képviselőcsoporttal az Európai Parlamentben
16.00 Találkozó az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) képviselőcsoporttal az Európai Parlamentben

2015. december 11., péntek
12.30 Találkozó Lars Løkke Rasmussennel, Dánia miniszterelnökével (hivatalos sajtófotó-alkalom)

Az alkotmányos reform olyan átalakulási folyamat, amelyben valamennyi társadalmi érdeket képviselni kell. A cél a normák és a szabályok módosítása annak érdekében, hogy az intézmények napjaink kihívásaira megerősödve és felkészültebben tudjanak reagálni.  A nép részéről jogos elvárás, hogy változtathasson a kormányzáson.

Ugyanakkor ha olyan rendelkezéseket fogadnak el, amelyek csak egyetlen személyre vonatkoztathatók, azzal gyengítik az alkotmányos reformfolyamat hitelességét. Ez ugyanis aláássa a demokráciáról, a választásokról és a kormányzásról szóló afrikai charta 23. cikkében meghatározott, demokratikus kormányváltás elvét. A ruandai alkotmánynak a parlament által nemrég jóváhagyott módosításai ilyen helyzetet idéznének elő, amennyiben azokat népszavazás útján is megerősítik.  

Az EU határozattan támogatja a demokratikus átmenet elvét, ha az átmenet az afrikai chartában foglaltak szerint átlátható, inkluzív és elszámoltatható folyamatokra épül.  Azokban az országokban, amelyek következetesen tiszteletben tartották a hivatali időkre vonatkozó korlátozásokat, és lehetőséget adtak a változásra, megerősödött a társadalom rezilienciája, az intézmények pedig hitelesebbek lettek.  Számos példát hozhatunk erre az afrikai kontinensen.  

Az EU ezzel összefüggésben továbbra is elkötelezetten támogatja a Nagy-tavak régiójában a békét és a jólétet, és várakozással tekint a ruandai hatóságokkal való párbeszéd folytatása elé.

A Tanács 2015. december 3-án elfogadta a Törvényszék reformjáról szóló rendeletet. A reform célja az, hogy a Törvényszék meg tudjon birkózni az egyre növekvő munkateherrel, valamint hogy az EU-ban garantálni lehessen az ésszerű időn belüli jogorvoslatot.

„A Törvényszék reformja olyan intézményt erősít meg, amely nagy lendületet adott az európai integrációnak” – jelentette ki Félix Braz luxemburgi igazságügy-miniszter, a Tanács elnöke.

A Törvényszék – a Közszolgálati Törvényszék és a Bíróság mellett – az Európai Unió Bírósága három testületének egyike. Az Európai Unió hatáskörébe tartozó területeken a Törvényszék jelenti az első jogorvoslati lehetőséget a Bizottság és más uniós intézmények és szervek által hozott döntések többsége tekintetében.

A Törvényszék megerősítése

A reform nyomán fokozatosan emelkedni fog a Törvényszék bíráinak száma, valamint egyesülni fog a Közszolgálati Törvényszék és a Bíróság. A reform várhatóan 2015 december végén kezdődik meg; a bírák száma ekkor tizenkettővel fog nőni. 2016 szeptemberében a Közszolgálati Törvényszék hét bírói álláshelye átkerül a Bírósághoz, ahol 2019-ben további kilenc bíró egészíti majd ki a bíró kart. Ez azt jelenti, hogy a bírák száma a folyamat eredményeképpen összesen 21 fővel fog nőni.

Ez lehetővé teszi, hogy a Törvényszék – az Alapjogi Charta 47. cikkével összhangban – ésszerű időn belüli hozza meg ítéleteit. A Törvényszéknek arra is alkalma lesz, hogy több ügyet tárgyaljon öt bírából álló tanácsok vagy a nagytanács keretében, ez pedig a jelentős ügyek alaposabb megvitatását teszi majd lehetővé.

A bírák részleges megújítása során a tagállamok két posztra nevezhetnek majd meg jelölteket. A cél a lehető legnagyobb mértékben biztosítani a nemek közötti egyenlőség érvényesülését a Törvényszék összetételében. A Bíróságnak 2021-ig be kell számolnia a Törvényszék működéséről, és amennyiben szükséges, jogszabályjavaslatokat kell előterjesztenie a szerv alapszabályának módosítását illetően.

Az ügyek számának fokozott növekedése

A reformra a Törvényszék munkaterhelésének fokozott növekedése miatt van szükség. Az évente a Törvényszék elé kerülő új ügyek száma a 2010 előtti kevesebb mint 600-ról a legfrissebb számadatok szerint 2014-ben 912-re emelkedett. Ennek következtében 2015 novemberének végén 1270 ügy volt folyamatban a Törvényszék előtt, amely példátlanul magas szám. Az Unió hatásköreivel kapcsolatos legutóbbi változások – például a bankszektorban – valószínűleg újabb jogvitákat fognak eredményezni, így a Törvényszék munkaterhelése valószínűleg a továbbiakban is gyorsan fog növekedni. A Törvényszék elé fog kerülni mintegy 200 függőben lévő személyzeti kérdés is.

Az eljárások időtartamának növekedése

A folyamatosan növekvő munkaterhelés miatt a Törvényszék nem tudja ésszerű időn belül meghozni ítéleteit. A gazdaságilag legérzékenyebb ügyek esetében az ítélkezés átlagos időtartama négy és öt év között van, ez pedig jóval hosszabb, mint ami általában elfogadható. Az Alapjogi Charta 47. cikke rendelkezik az ésszerű időtartamon belüli ítélethozatalhoz való jogról. 

A reform költségei

A Törvényszék által tett erőfeszítéseknek köszönhetően a bírák számának 21 fővel történő növelése, valamint a Közszolgálati Törvényszék és a Bíróság egyesítése évente 13,5 millió EUR összeget igényel. Ez jóval kedvezőbb annál a 26,8 millió eurós összegnél, amit a késedelmes ítélethozatal miatt indított kártérítési ügyekben követelnek. A ráfordítások lehetővé teszik, hogy az EU olyan határidővel és olyan minőségben tegyen eleget az elsőfokú törvénykezés terén fennálló kötelezettségeinek, amit joggal várhatnak el a polgárok és vállalkozók a jogállamiság alapjain álló Unióban. 

További lépések

A rendeletet december végén fogják kihirdetni az Európai Unió Hivatalos Lapjában és a közzététel utáni napon fog hatályba lépni.

A 12 új bíró kinevezése folyamatban van. Az érintett tagállamok (a Cseh Köztársaság, Svédország, Spanyolország, Magyarország, Lengyelország, Ciprus, Litvánia, Görögország, Lettország, Luxemburg, Szlovákia és Málta) által javasolt jelölteket az Európai Unió működéséről szóló szerződés 255. cikke alapján felállított bizottság fogja kiválasztani és személyes beszélgetésen fogadni. A bizottság feladata véleményt alkotni a jelölteknek a törvényszéki bírói feladatok ellátására való alkalmasságáról, mielőtt a tagállamok kormányainak képviselői határoznak a kinevezésekről.

„A javaslatok célja új lendületet adni az értékpapírosítási piacoknak az egyszerű, átlátható és egységesített értékpapírosítások előmozdításával.”

Pierre Gramegna, Luxemburg pénzügyminisztere és a Tanács soros elnöke 

Az Állandó Képviselők Bizottsága (Coreper) 2015. december 2-án a Tanács nevében tárgyalási álláspontot hagyott jóvá egy olyan javaslatcsomagra vonatkozóan, amely az európai értékpapírosítási piac fejlesztésének elősegítésére irányul. 

A megállapodás a luxemburgi elnökség közreműködésével, mindössze kilenc héttel a bizottsági javaslat benyújtása után született meg. Ennek köszönhetően a következő elnökség 2016-ban a lehető leghamarabb megkezdheti a tárgyalást az Európai Parlamenttel. 

„A javaslatok célja új lendületet adni az értékpapírosítási piacoknak az egyszerű, átlátható és egységesített értékpapírosítások előmozdításával. A cél hozzájárulni a reálgazdaság finanszírozásához, és ezzel a munkahelyteremtéshez és a növekedéshez” – jelentette ki Pierre Gramegna, Luxemburg pénzügyminisztere és a Tanács soros elnöke. 

Az első lépés a tőkepiaci unió megteremtése felé 

Az értékpapírosítási keretrendszer az első lépés afelé, hogy megvalósuljon az a 2015-ben elindított uniós kezdeményezés, hogy 2019 végéig létrejöjjön egy teljes mértékben működőképes tőkepiaci unió. Az értékpapírosítási piac fejlesztése új beruházási lehetőségeket teremt, és új forrásokat mozgósít, különösen a kkv-k részére. 

Az értékpapírosítás az a folyamat, amelynek keretében a hitelező – általában egy bank – értékpapírrá alakít és ezzel újrafinanszíroz egy sor hitelt (eszközt), például jelzáloghiteleket, gépjárműlízingeket, fogyasztói hiteleket, illetve hitelkártya-követeléseket. Az „újracsomagolt” hiteleket különböző kockázati kategóriákba sorolják a befektetők kockázatra és nyereségre vonatkozó igényeinek megfelelően. 

Az uniós értékpapírosítási keretrendszer előmozdítaná az uniós pénzügyi piacok integrációját és elősegítené a hitelezést a háztartásoknak és a vállalkozásoknak. 

Reformok a válság nyomán 

Az 2007–2008-as egyesült államokbeli másodrendű jelzáloghitel-piaci válság nyomán a hatóságok intézkedéseket hoztak az értékpapírosítási ügyletek biztonságosabbá és egyszerűbbé tétele, és a kockázatkezelésre ösztönző tényezők meglétének biztosítása érdekében. E reformok eredményeként az Unióban ma már minden értékpapírosítás szigorúan szabályozva van. Az Egyesült Államokkal ellentétben azonban, ahol az értékpapírosítási piacok már megélénkültek, az EU-ban e piacokon még mindig visszafogott a tevékenység, annak ellenére, hogy az uniós értékpapírosítási piacok viszonylag jól átvészelték a válságot.  

Egyszerű, átlátható és egységesített értékpapírosítási termékek 

A javaslatok a kockázatkezelésre már bevezetett intézkedéseken alapulnak, és várhatóan lehetővé teszik az egyszerű, átlátható és egységesített (STS) értékpapírosítási termékek differenciált kezelését. Az „egyszerű, átlátható és egységesített” minősítés nem a kérdéses hitelek minőségére, hanem az értékpapírosítás létrejöttére, strukturálási folyamatára utal. 

Két rendelet 

A Coreper által elért megállapodás két rendelettervezetre terjed ki:

• az egyik megállapítja az értékpapírosítás szabályait és az STS értékpapírosítások kritériumait;
• a másik a banki tőkekövetelményekről szóló 575/2013/EU rendeletet módosítja.

Az első javaslat egyetlen rendeletben egyesítené az egyelőre több különböző jogi aktusban szereplő szabályokat, amelyek valamennyi, köztük az STS értékpapírosításokra vonatkoznak. Ezzel biztosítaná a következetességet és a konvergenciát a különböző (banki, vagyonkezelési és biztosítási) ágazatok között, továbbá racionalizálná és egyszerűsítené a meglévő szabályokat. Ezenfelül általános és ágazatközi rendszert hozna létre az STS értékpapírosítások meghatározására. 

Az 575/2013/EU rendeletet módosító szöveg az értékpapírosítási pozíciók tőkekövetelményeit határozza meg. Az STS értékpapírosítások esetében kockázatérzékenyebb szabályokat állapít meg.

Ahhoz, hogy a Tanács és a Parlament elfogadhassa a rendeleteket, minősített többségre van szükség. (Jogalap: az Európai Unió működéséről szóló szerződés 114. cikke.)

A Coreper által elért megállapodást a Tanács a 2015. december 8-i ülésén erősíti majd meg.