Európai Tanács hírei

Mindenekelőtt szeretném megköszönni önöknek a mai ülésen tett felszólalásaikat. Teljesen érthető, hogy az elmúlt napok eseményei rengeteg negatív érzelmet váltottak ki. De nem engedhetjük meg, hogy ezek az érzelmek eluralkodjanak rajtunk. Meg kell őriznünk azt a képességünket, hogy megfontoltan értékeljük a helyzetet, és ésszerű döntéseket hozzunk.

Elsősorban szeretném hangsúlyozni, hogy az EU készen áll arra, hogy akár már most meginduljon az Egyesült Királyság barátságos keretek közötti kiválása. Ennek során ragaszkodni fogunk az EU-t az ilyen helyzetekre is felkészítő Szerződésekben foglaltakhoz. A Szerződések teljesen egyértelműen az EU-t elhagyni kívánó tagállamra bízzák annak a döntésnek a meghozatalát, hogy kezdeményezze a kiválási eljárást. Más szóval ez azt jelenti, hogy nem kényszeríthetjük az Egyesült Királyságra ezt a döntést.

Másodsorban, a kiválási folyamat megindítása előtt nem kezdünk tárgyalásokat az EU és az Egyesült Királyság közötti jövőbeli kapcsolatok kialakítására vonatkozóan. Ezek a jövőbeli kapcsolatok a jogok és a kötelezettségek egyensúlyán fognak alapulni. Szeretném hangsúlyozni, hogy bármilyen érdekellentét esetén az Unió érdekeit fogjuk hatékonyan képviselni.

Harmadsorban, ma számos komoly és kritikus hangvételű észrevétel hangzott el egyes tagállamok vonatkozásában. A tagállamok vezetőivel folytatott megbeszéléseinken mindig hangsúlyozom, hogy az Unió nem létezik az uniós intézmények nélkül. A kialakult helyzetben az uniós intézményeket – így például a Bizottságot és a Parlamentet – érő támadások csak tovább növelik a zavart. A tagállamoknak oda kell figyelniük arra, hogy felhagyjanak azzal, hogy erőtlenséggel és sikertelenséggel vádolják az Uniót és intézményeit. Az egyesült királyságbeli népszavazás azért is zárult kedvezőtlen eredménnyel, mert a politikai elit éveken keresztül negatív és gyakran igazságtalan képet festett az EU-ról. De az Unió nem létezhet a tagállamok nélkül sem. Az Unióban meglévő komoly problémákat nem lehet megoldani a tagállamok akarata ellenére. Az uniós intézmények képviselői esetében is fontosak a felelősségteljes megnyilatkozások. Most minden erőnket egyesítve arra kell koncentrálnunk, hogy egyezségre jussunk közös érdekeinkről és nem arra, hogy – mint valamilyen véget nem érő „hiúság vásárán” – folyamatosan a saját egyéni fontosságunkra hívjuk fel a figyelmet.

2016. július 4., hétfő
13.00 találkozó Mauricio Macri argentin elnökkel (hivatalos sajtófotó-alkalom)

2016. július 5., kedd
Strasbourg
09.15 Beszámoló az Európai Parlamentnek az Európai Tanács 2016. június 28-i üléséről és az EU 27 állam-, illetve kormányfőjének június 29-i nem hivatalos találkozójáról

2016. július 8., péntek
Varsó
EU–USA vezetői találkozó

Rendezvény az EU–NATO együttműködés keretében

NATO-CSÚCSTALÁLKOZÓ
14.30 Jens Stoltenberg NATO-főtitkár és Andrzej Duda lengyel elnök köszöntője
15.15 Csoportkép
20.30 Felszólalás az Észak-atlanti Tanács Andrzej Duda lengyel elnök által szervezett és Jens Stoltenberg NATO-főtitkár által elnökölt munkavacsoráján

2016. július 9., szombat
Varsó
NATO-CSÚCSTALÁLKOZÓ
09.00 Felszólalás a csúcstalálkozó Afganisztánnal foglalkozó ülésén
12.00 Az Észak-atlanti Tanács ülése

A Tanács és az Európai Parlament 2016. június 30-án ideiglenes megállapodásra jutott a levegőszennyező anyagok kibocsátásainak csökkentését célzó irányelvről. Ez az úgynevezett új NEC-irányelv szigorúbb nemzeti határértékeket állapít meg a 2020-tól 2029-ig tartó, illetve a 2030 utáni időszakra.

„Ez az új irányelv segíti küzdelmünket a levegőszennyezés ellen, amely évente több mint 400 000 ember korai elhalálozását okozza. Egyes szennyező anyagok kibocsátásainak csökkentése jelentős előnyöket eredményez majd egészségügyi szempontból. Nagy örömömre szolgál, hogy sok évnyi tárgyalást követően a holland elnökség utolsó napján sikerült elérnünk ezt a megállapodást, amely mindenki javát szolgálja Európában.”

Sharon Dijksma, holland környezetvédelmi miniszter, a Tanács soros elnöke

Ezen irányelv azt célozza, hogy tovább csökkenjenek a levegőszennyezés egészségügyi kockázatai és környezeti hatásai. Ezen túlmenően arra is hivatott, hogy összhangba hozza az uniós jogot a nemzetközi kötelezettségvállalásokkal (a Göteborgi Jegyzőkönyv 2012. évi módosítása nyomán).

Szennyező anyagok

Az új irányelv nemzeti határértékeket határoz meg öt szennyező anyag, nevezetesen a kén-dioxid, a nitrogén-oxidok, a metántól eltérő illékony szerves vegyületek, az ammónia és a finom szálló por kibocsátásaira vonatkozóan.

Nemzeti kibocsátási határértékek

A 2020-tól 2029-ig tartó időszakban az egyes szennyező anyagokra vonatkozó nemzeti kibocsátási határértékek megegyeznek azokkal a határértékekkel, amelyek alkalmazására a tagállamok a módosított Göteborgi Jegyzőkönyvben már kötelezettséget vállaltak. A 2030 utáni időszakra vonatkozóan most új, szigorúbb határértékekről jött létre megállapodás.

Az új kötelezettségvállalások révén a levegőszennyezés egészségügyi hatása 2030-ra a becslések szerint mintegy 50%-kal csökken (2005-höz képest).

2025-re vonatkozó kibocsátási szintek

Minden tagállamnak meg kell határoznia a 2025-re vonatkozó indikatív kibocsátási szinteket is,. mégpedig a 2030-tól alkalmazandó kibocsátási határértékekhez igazodóan, a lineáris kibocsátáscsökkentés elve alapján. A tagállamoknak azonban lehetőségük lesz arra, hogy nem lineáris kibocsátáscsökkentési pályát kövessenek, ha az eredményesebb.

Ha a tagállamok eltérnek a tervezett pályától, azt meg kell indokolniuk, és ismertetniük kell azokat az intézkedéseket, amelyeket az eltérés megszüntetése érdekében szándékoznak tenni.

Rugalmasság

Az irányelv bizonyos feltételek mellett biztosít némi rugalmasságot a határértékek betartása tekintetében. Például ha valamely tagállam a rendkívül hideg tél vagy száraz nyár miatt egy adott évben nem tudja maradéktalanul teljesíteni kötelezettségvállalásait, lehetősége lesz arra, hogy éves kibocsátásait átlagolja az adott évet megelőző és követő év kibocsátásainak figyelembevételével.

Ütemterv és a következő lépések

A Bizottság 2013 decemberében terjesztette elő a javaslatát a levegőminőségi csomag részeként. E javaslat esetében a rendes jogalkotási eljárást kell követni. Az Európai Parlament 2015 októberében szavazott az irányelvjavaslatot illető álláspontjáról. A Tanács 2015 decemberében általános megközelítést fogadott el az irányelvjavaslatról. Az irányelv Tanács általi elfogadásához minősített többségre van szükség.

A Coreper 2016 júniusában támogatott egy, a Tanács elnöksége által javasolt kompromisszumos szöveget. A szöveget az Európai Parlament június 30-án elvben elfogadta.

Az Európai Parlament várhatóan az ősz folyamán szavaz majd a javaslatról. A szöveget ezt követően benyújtják a Tanácsnak első olvasatban való végleges elfogadásra.

A Tanács és az Európai Parlament 2016. június 30-án megállapodásra jutott a mélytengeri fajok uniós vizeken és a CECAF illetékessége alá tartozó vizeken történő halászatára vonatkozó módosított szabályokról.

A közösen jóváhagyott rendelettervezet célja, hogy úgy biztosítsa a mélytengeri állományok fenntartható kiaknázását, hogy közben csökkenti e halászati tevékenységek környezeti hatását.

A holland elnökség alatt tető alá hozott megállapodást négyéves intenzív politikai és szakértői munka előzte meg, és azt a Tanács keretében működő Állandó Képviselők Bizottságának (Coreper) és az Európai Parlament Halászati Bizottságának még jóvá kell hagynia.

„A mélytengeri élőhelyek védelmére vonatkozóan ma létrejött megállapodás értelmében általános tilalom fogja sújtani a fenékvonóhálóval történő mélytengeri halászatot a 800 méternél nagyobb mélységekben, azon területek vonatkozásában pedig, ahol bizonyos feltételek mellett továbbra is engedélyezett marad ez a halászati tevékenység, a veszélyeztetett tengeri ökoszisztémák védelmére irányuló rendszer kerül kialakításra. A megállapodás éppen ezért megfelelő egyensúlyt teremt a mélytengeri élőhelyek védelmének szükségessége és a mélytengeri fajok halászok általi felelős kiaknázása között” – jegyezte meg Martijn van Dam, Hollandia mezőgazdasági minisztere és a Tanács elnöke.

A mélytengeri állományok fenntartható hasznosítása és a mélytengeri ökoszisztémák védelmének megerősítése

Az EU mélytengeri halászati rendszere szabályozza azt a kérdést, hogy mely gazdasági szereplők halászhatnak mélytengeri fajokra, valamint azt is meghatározza, hogy a tagállamok milyen feltételek mellett állíthatnak ki mélytengeri halászatra feljogosító halászati engedélyeket.

A módosított szabályokra vonatkozó megállapodás ambiciózus egyensúlyt teremt bizonyos mélytengeri halállományok kereskedelmi célú kiaknázása és ugyanezen állományok fenntarthatóságának biztosítása között.

Ezt úgy éri el, hogy innovatív eszközöket vezet be az állományokkal való gazdálkodás területén. Ezek közé tartozik:

• a 800 méteres mélységi korlát, amely alatt már nem lehetséges a fenékvonóhálóval történő halászat
• a korábbi halászati tevékenységeken alapuló „földrajzi lábnyom” elvének alkalmazása, amelynek értelmében a hajók csak azokon a területeken folytathatnak majd halászati tevékenységet, ahol a referencia-időszak alatt is halászati tevékenységet folytattak
• a veszélyeztetett tengeri ökoszisztémákra vonatkozó különleges védelmi intézkedések, amelyeket azon halászati műveletek esetében kell alkalmazni, amelyek során fenékhalászati eszközöket használnak 400 méternél nagyobb mélységekben
• a halászati gazdálkodási tervek keretében alkalmazott rendszeren alapuló megerősített ellenőrzési intézkedések
• további célirányos adatgyűjtési kötelezettségek bevezetése, amelyek célja, hogy teljesebb képet kapjunk a mélytengeri állományokról. Ezek sorában kiemelkedő jelentőséggel bír az a rendelkezés, amelynek értelmében a mind az uniós vizeken, mind a NEAFC illetékessége alá tartozó vizeken fenékvonóhálóval vagy fenékrögzítéses kopoltyúhálóval halászó uniós hajók 20%-án megfigyelői jelenlétet kell biztosítani

Következő lépések

A Coreper felkérést fog kapni a megállapodás jóváhagyására, az Európai Parlament pedig a tervek szerint a Halászati Bizottságának egy későbbi ülésén szavaz majd a kompromisszumos szövegről. Ezt követően ősszel kerül majd sor a Tanács első olvasatban kialakított – és a politikai megállapodást tükröző – álláspontjának a hivatalos elfogadására, valamint a Parlament második olvasatban kialakított – és a Tanács álláspontjával megegyező – álláspontjának az elfogadására.

Ez a menetrend várhatóan lehetővé tenné, hogy az új jogszabály 2016 végéig hatályba lépjen.

Háttérinformációk

A Kelet-közép-atlanti Halászati Bizottság (CECAF) feladata, hogy – mint az e téren illetékes szervezet – halászati gazdálkodási intézkedéseket javasoljon szerződő felei számára az Atlanti-óceán keleti és középső térségének nemzetközi vizein folytatott halászati tevékenységekhez.

A CECAF célja, hogy a halászat és a halászati műveletek megfelelő irányítása és fejlesztése révén a hatáskörébe tartozó területeken előmozdítsa az élő tengeri erőforrások fenntartható hasznosítását.

Az Északkelet-atlanti Halászati Bizottság (NEAFC) feladata, hogy – mint az e téren illetékes szervezet – halászati gazdálkodási intézkedéseket javasoljon szerződő felei számára az Atlanti-óceán északkeleti térségének nemzetközi vizein folytatott halászati tevékenységekhez. A NEAFC szerződő felei: Dánia (a Feröer szigetek és Grönland vonatkozásában), az Európai Unió, Izland, Norvégia és az Oroszországi Föderáció. A NEAFC célja, hogy a NEAFC-egyezmény hatálya alá tartozó területeken gondoskodjon a halászati erőforrások hosszú távú védelméről és lehető legjobb hasznosításáról, tartós gazdasági, környezeti és társadalmi előnyöket biztosítva ezáltal.

Az Állandó Képviselők Bizottsága 2016. június 30-án a Tanács részéről jóváhagyta a halálbüntetés, kínzás vagy más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés során alkalmazható árukkal kapcsolatban az Európai Parlamenttel létrejött megállapodást.

A megállapodással lehetővé válik az 1236/2005/EK rendelet módosítása a 2006-os hatálybalépés óta történtek fényében. Módosulni fognak az exportellenőrzés szabályai, új ellenőrzéseket vezetnek be a brókertevékenységekre és a technikai segítségnyújtásra vonatkozóan, továbbá tiltottá válik bizonyos áruk reklámozása. A cél annak megelőzése, hogy harmadik országokban az unióból származó termékek felhasználásával emberi jogi jogsértéseket kövessenek el.

Az 1236/2005/EK rendeletet módosító új rendelet Parlament általi jóváhagyására várhatóan szeptemberben fog sor kerülni, ezt követően pedig a szöveget elfogadás céljából a Tanács elé fogják terjeszteni. A rendeletről 2016. május 24-én sikerült politikai megállapodásra jutni az Európai Parlamenttel.

A kínzás és a rossz bánásmód tilalmáról az ENSZ emberi jogi egyezményei rendelkeznek. Az EU szintjén az Alapjogi Charta tiltja a halálbüntetést, és előírja, hogy „senkit sem lehet kínzásnak, embertelen vagy megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni”. Az EU arra törekszik, hogy a világ minden táján előmozdítsa az alapvető jogok tiszteletben tartását.

Két árukategória

Az 1236/2005/EK rendelet tiltja az olyan eszközök és áruk kivitelét és behozatalát, amelyek kizárólag kínzásra vagy halálbüntetés végrehajtására használhatók fel. A rendelet II. melléklete tartalmazza ezen termékek jegyzékét.

A rendelet különleges engedélyekhez köti azoknak az eszközöknek és áruknak a kivitelét, amelyek ilyen tiltott célokra is felhasználhatók, de jogszerű alkalmazási területeik is vannak. Az ilyen termékek kivitelét eseti alapon kell értékelni, az érintett termékek jegyzéke pedig a rendelet III. és IIIA. mellékletében található.

2011 decemberében úgy módosították a rendeletet, hogy hatálya kiterjedjen a méreginjekcióval végrehajtott kivégzések során alkalmazható anyagok kivitelére is.

Módosítások

Az új rendelet tilalom alá vonja a II. mellékletben felsorolt tiltott eszközökkel kapcsolatos brókertevékenységet oly módon, hogy az kiterjedjen az EU területén kívül található áruk transzferjére is. Megtiltja továbbá a brókerszolgáltatások nyújtását abban az esetben, ha a brókernek tudomása van arról, hogy a III. vagy a IIIA. mellékletben felsorolt árukat kínzásra vagy halálbüntetés végrehajtására szánhatják.

A tervezet értelmében tilos (a III. és IIIA. mellékletben felsorolt árukkal kapcsolatos) technikai segítséget nyújtani abban az esetben, ha az érintett eszközt vélhetően kínzásra vagy halálbüntetés végrehajtására szánják.

A szöveg emellett egy sürgősségi eljárásról is rendelkezik arra az estre, ha új áruknak a piacon való megjelenése miatt szükségessé válik a rendelet mellékleteinek mielőbbi módosítása.

Megállapodás az EP-vel

Az Európai Parlamenttel létrejött megállapodás értelmében a jóváhagyott szöveg:

• a Bizottság által javasolt tilalom helyett előzetes engedélyezési rendszert vezet be a III. és IIIA. mellékletben felsorolt árukkal kapcsolatos brókertevékenységre és technikai segítségnyújtásra vonatkozóan;
• megtiltja a II. mellékletben felsorolt áruk tranzitját, illetve megtiltja a III. és IIIA. mellékletben felsorolt áruk tranzitját is, amennyiben a szállítónak tudomása van arról, hogy az árukat kínzásra vagy halálbüntetés végrehajtására szánják;
• megtiltja a II. mellékletben felsorolt áruk kiállításokon és kereskedelmi vásárokon történő reklámozását és hirdetését;
• koordinációs csoport felállításáról rendelkezik, amely fórumként fog szolgálni ahhoz, hogy a tagállamok és a Bizottság szakértői információcserét folytassanak az adminisztratív gyakorlatokról. A csoport a rendelet értelmezésével, továbbfejlesztésével és végrehajtásával kapcsolatos kérdéseket is meg fogja vitatni.

Az Állandó Képviselők Bizottsága (Coreper) június 30-án a Tanács nevében megerősítette az Európai Parlamenttel azon irányelvvel kapcsolatban született megállapodást, amely a bűncselekmény elkövetésével gyanúsított vagy megvádolt, illetve európai elfogatóparancs hatálya alá tartozó személyek költségmentességhez való jogáról szól.

A leendő irányelv minimumszabályokat határoz meg a szabadságuktól megfosztott gyanúsítottaknak és vádlottaknak, valamint más személyeknek a büntetőeljárásokban való költségmentességhez fűződő jogára vonatkozóan. Költségmentességet biztosít továbbá az európai elfogatóparancs hatálya alá tartozó személyek számára azt követően, hogy a körözött személyt letartóztatták a végrehajtó államban.

Ard van der Steur miniszter a holland elnökség nevében a következőket nyilatkozta: „Nagyon örülök, hogy még az elnökségünk ideje alatt politikai megállapodás született. Köszönöm a parlamenti előadónak, Dennis De Jongnak a kiváló együttműködést, amely a kompromisszum megszületéséhez vezetett. Az irányelv elő fogja mozdítani a bizalmat a tagállamok között, és meggyőződésem szerint ez a bizalom a büntetőügyekben folytatott európai együttműködés javulását fogja eredményezni.”

A két intézmény a polgárok jogainak erősítése és a szöveg világosabbá tétele érdekében bizonyos pontokon módosította a Bizottság javaslatát, különösen az alábbiakat illetően:

• az irányelv hatálya, amely az eredeti javaslattal szemben immár nem csupán az ideiglenes, hanem a rendes költségmentességhez való jogra is kiterjed. A rendes költségmentesség azt jelenti, hogy az érintett személy az irányelvben meghatározott feltételek mellett a büntető igazságszolgáltatás valamennyi szakaszában támogatásban részesül, míg az ideiglenes költségmentességhez való jog csak a büntetőeljárás kezdeti, a költségmentességről való végleges döntéshozatalt megelőző időszakára terjedt volna ki;
• az anyagi helyzet vizsgálatának és a megalapozottság vizsgálatának a bevezetése, amely vizsgálatok alapján meghatározható, hogy az adott személy jogosult-e költségmentességre vagy sem. Az anyagi helyzet vizsgálata annak értékelését jelenti, hogy az érintett személy ténylegesen híján van-e a jogi segítségnyújtás költségeinek megfizetéséhez szükséges forrásoknak, a megalapozottsági vizsgálat pedig azt hivatott felmérni, hogy az adott ügy körülményeit tekintve a költségmentesség az igazságtételt szolgálná-e.

A jóváhagyott szöveg most a jogász-nyelvészekhez kerül ellenőrzésre, amelyet követően a Tanács és a Parlament ez év vége felé végleg elfogadja az irányelvet.

Az irányelv 30 hónapos átültetési határidőről rendelkezik.

Az Egyesült Királyság és Írország úgy döntött, hogy nem vesz részt az irányelvben, Dánia pedig eleve nem vesz részt a bel- és igazságügyi jogszabályokban.

Az eljárási jogokról szóló ütemterv

A szóban forgó irányelv az utolsó olyan jogszabály, amelyet a büntetőeljárás során gyanúsított vagy vádlott személyek eljárási jogainak megerősítéséről szóló, a Tanács által 2009 novemberében elfogadott ütemterv irányoz elő.

Az ütemterv célja annak biztosítása volt, hogy a valamely tagállamban büntetőeljárás alá vont személyek Unió-szerte rendelkezzenek bizonyos minimális eljárási jogokkal. Ez az Európai Unióban működő igazságügyi hatóságok közötti kölcsönös bizalmat is fokozná, és ezáltal előmozdítaná az olyan eszközök alkalmazását, mint például az európai elfogatóparancs.

Az ütemterv alapján már sor került az alábbi öt egyéb intézkedés elfogadására:

• a tolmácsoláshoz és fordításhoz való jog (2010/64/EU irányelv);
• a tájékoztatáshoz való jog (2012/13/EU irányelv);
• az ügyvédi segítség igénybevételéhez való jog (2013/48/EU irányelv);
• az ártatlanság vélelme ((EU) 2016/343 irányelv); és
• a gyermekekre vonatkozó speciális biztosítékok ((EU) 2016/800 irányelv).

 

A Törökország csatlakozását tárgyaló konferencia tizenkettedik miniszteri szintű megbeszélésére a mai napon került sor Brüsszelben. Az Európai Unió küldöttségét az Európai Unió Tanácsa holland elnökségének nevében Bert Koenders holland külügyminiszter vezette. Az Európai Bizottságot Johannes Hahn, az európai szomszédságpolitikáért és a csatlakozási tárgyalásokért felelős biztos képviselte. A török küldöttség élén Ömer Çelik európai uniós ügyekért felelős miniszter és főtárgyaló állt, akit Mevlüt Çavuşoğlu külügyminiszter és Naci Ağbal pénzügyminiszter kísért.

A konferenciával kezdetét vette a „Pénzügyi és költségvetési rendelkezések” című 33. fejezettel kapcsolatos tárgyalássorozat. Ez a fejezet az uniós költségvetés finanszírozásához szükséges pénzügyi forrásokra (a továbbiakban: saját források) vonatkozó szabályokat tartalmazza. A saját források összetétele a következő: javarészt a vámokat, mezőgazdasági vámokat és cukorilletékeket magukban foglaló úgynevezett tradicionális saját források, amelyeket az Unió nevében a tagállamok szednek be; egy további, héa-alapú forrás; végül pedig az egyes tagállamok bruttó nemzeti jövedelmén alapuló forrás. A tagállamoknak rendelkezniük kell a saját források helyes kiszámításának, beszedésének, befizetésének és ellenőrzésének megfelelő koordinációjához és biztosításához elégséges közigazgatási kapacitással. Az e területre vonatkozó uniós vívmányok közvetlenül alkalmazandók, így azokat nem kell átültetni a nemzeti jogba.

A konferencia során az Unió képviselői részvétüket és együttérzésüket fejezték ki Törökország felé a keddi isztambuli terrortámadás miatt, és megerősítették, hogy továbbra is támogatják a terrorizmus elleni küzdelmet. Ismét hangsúlyozták továbbá az EU és Törökország közötti szoros kapcsolatok jelentőségét, rámutatva a több fontos közös érdekű területen – így a migráció, a terrorizmus elleni küzdelem, az energia, a gazdasági ügyek és a kereskedelem terén – folytatott szoros együttműködésre. Az uniós és a törökországi vezetők 2015. november 29-i találkozójának eredményével, valamint a 2016. március 18-i EU–Törökország nyilatkozattal összhangban az Unió képviselői üdvözölték a csatlakozási folyamat új lendületét, és megerősítették, hogy támogatni kívánják Törökország reformintézkedéseit. E tekintetben újólag hangsúlyozták, hogy e reformintézkedéseket mielőbb meg kell valósítani, különösen a jogállamiság és az alapvető jogok területén. Az uniós küldöttség továbbá emlékeztetett arra, hogy Törökországnak módjában áll felgyorsítania a tárgyalások ütemét, nevezetesen azzal, ha előrelépést ér el a tárgyalási kritériumok teljesítésében, teljesíti a tárgyalási keretben meghatározott követelményeket, valamint tiszteletben tartja az EU-val szembeni szerződéses kötelezettségeit.

A csatlakozási tárgyalások 2005. október 3-i kezdete óta tizenhat fejezetet nyitottak meg, amelyek közül egyet ideiglenesen lezártak.

A 33. fejezet (Pénzügyi és költségvetési rendelkezések) megnyitása

E fejezet tekintetében az Unió alaposan megvizsgálta Törökország felkészültségének általános állapotát. Figyelembe véve Törökország felkészültségének jelenlegi állapotát, továbbá a 2006. december 11-i, a 2014. december 16-i, a 2016. március 18-i és egyéb releváns tanácsi következtetésekkel, valamint az Európai Tanács által jóváhagyott tárgyalási kerettel összhangban – azzal a feltétellel, hogy Törökország további eredményeket ér el a pénzügyi és költségvetési rendelkezésekről szóló 33. fejezet hatálya alá tartozó uniós vívmányok tekintetében a jogszabályi összehangolás és a végrehajtás terén – az EU képviselői közölték, hogy e fejezet ideiglenes lezárására csak akkor kerülhet sor, ha egyrészt megállapodás születik Törökországnak az uniós költségvetéssel kapcsolatos, pénzügyi ellentételezést és támogatást is tartalmazó átmeneti pénzügyi korrekciós intézkedésekre vonatkozó kérelme tekintetében, másrészt pedig Törökország teljesíti a zárókritériumokkal kapcsolatos főbb elvárásokat, ideértve az alábbiak megvalósulását:

• Törökország valamennyi tagállammal szemben teljesítette a társulási megállapodás kiegészítő jegyzőkönyvének teljes, megkülönböztetéstől mentes végrehajtására vonatkozó kötelezettségeit.
• Törökország megerősíti közigazgatási kapacitását és koordinációs struktúráját, és e célból cselekvési tervet fogad el az eljárási szabályok megfelelő előkészítésére és bevezetésére vonatkozóan annak érdekében, hogy a csatlakozástól kezdődően, az uniós vívmányokkal összhangban képes legyen a saját források helyes kiszámítására, előrejelzésére, a saját forrásokkal való elszámolásra, azok beszedésére, befizetésére, ellenőrzésére, valamint az EU számára az ezekkel kapcsolatos jelentéstételre.

Az EU képviselői hangsúlyozták továbbá, hogy külön figyelmet fognak szentelni az uniós álláspontban szereplő valamennyi kérdés nyomon követésére annak érdekében, hogy meggyőződjenek Törökországnak a saját források helyes kiszámításához, előrejelzéséhez, beszedéséhez, befizetéséhez és ellenőrzéséhez, valamint a saját forrásokkal kapcsolatos szabályok végrehajtására vonatkozóan az EU számára történő jelentéstételhez szükséges közigazgatási kapacitásáról.

A Tanács 2016. július 1-jén 2017. január 31-ig meghosszabbította az orosz gazdaság bizonyos ágazatait célzó gazdasági szankciókat.

A szankciókat az ukrajnai helyzetet destabilizáló orosz intézkedésekre válaszul vezették be 2014. július 31-én, eredetileg egyéves időtartamra. A pénzügyi, az energetikai és a védelmi ágazatra, valamint a kettős felhasználású termékek területére irányuló szankciók 2014 szeptemberében további intézkedésekkel egészültek ki.

Az uniós vezetők az Európai Tanács 2015. március 19-i ülésén megállapodtak arról, hogy a szankciók időtartamát a minszki megállapodások 2015. december 31-re előirányzott teljes körű végrehajtásához kötik.

Mivel Oroszország 2015. december 31-ig nem hajtotta végre maradéktalanul a minszki megállapodásokat, a Tanács 2016. július 31-ig meghosszabbította a szankciók érvényességét. A minszki megállapodások végrehajtásának újabb értékelését követően a Tanács úgy határozott, hogy további hat hónappal – azaz 2017. január 31-ig – meghosszabbítja a szóban forgó szankciókat.

A Tanács határozatával meghosszabbított gazdasági szankciók mindenekelőtt:

• korlátozzák az elsődleges és másodlagos uniós tőkepiaci forráshoz jutást 5, többségében állami tulajdonban lévő orosz pénzügyi intézmény, valamint azoknak az EU-n kívüli székhellyel rendelkező, többségi állami tulajdonú leányvállalatai esetében, illetve 3 jelentős orosz energiacég és 3 orosz védelmi vállalat vonatkozásában
• fegyverkiviteli és -behozatali tilalmat rendelnek el
• megtiltják a kettős felhasználású termékek katonai célokra vagy oroszországi katonai végfelhasználók részére történő kivitelét
• korlátozzák Oroszország hozzáférését a kőolajtermeléshez és -feltáráshoz felhasználható egyes érzékeny technológiákhoz és szolgáltatásokhoz

E gazdasági szankciókon túl az EU egyéb intézkedéseket is bevezetett az ukrajnai válság nyomán, többek között:

• célzott egyedi korlátozó intézkedéseket, nevezetesen vízumtilalmat és a vagyoni eszközök befagyasztását. Jelenleg 146 személy és 37 szervezet ellen van érvényben ilyen szankció 2016. szeptember 15-ig
• a Krím és Szevasztopol jogellenes annektálása nyomán hozott korlátozó intézkedéseket, amelyek a Krím és Szevasztopol területére korlátozódnak és jelen állás szerint 2017. június 23-ig vannak érvényben

A Tanács írásbeli eljárás útján, egyhangúlag fogadta el a határozatot. Az egyhangúság minden esetben követelmény a korlátozó intézkedések meghosszabbításáról szóló határozatok elfogadásakor.

A Tanács 2016. június 24-én jóváhagyta a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésről szóló 1049/2001/EK rendelet végrehajtásáról szóló előző évi jelentést.

Dokumentumokhoz való hozzáférés tárgyában 2015 során 2784 alapkérelmet és 24 megerősítő kérelmet nyújtottak be a Tanácshoz, amelyek 12 102 dokumentum vizsgálatát tették szükségessé. Az alapkérelmi szakaszban 9277 dokumentumhoz biztosítottak teljes körű hozzáférést, 1094 dokumentumhoz pedig részleges hozzáférést adtak. 1073 dokumentum esetében a Tanács megtagadta a hozzáférést.

A jelentés tárgyidőszakában a Tanács 8670 jogalkotási dokumentumot
adott ki, amelyek közül 3115 már a kibocsátásakor nyilvános volt. Az 5555 fennmaradó, LIMITE minősítésű (közvetlenül nem elérhető) jogalkotási dokumentum közül kérelem alapján 4683 dokumentumot – azaz 84%-ot – tett nyilvánosan elérhetővé;

Az alapkérelmi szakaszban a hozzáférés elutasításának okaként elsősorban a Tanács döntéshozatali eljárásának védelmét (587 eset, 45%), illetve a közérdek nemzetközi kapcsolatok tekintetében való védelmét (244 eset, 19%) és a közérdek közbiztonság tekintetében való védelmét (47 eset, 4%) nevezték meg. Az esetek 28%-ában, azaz 362 esetben több kivétel együttes alkalmazása alapján tagadták meg a dokumentumokhoz való hozzáférést. A részleges hozzáférés indokaként leggyakrabban a személyes adatok védelmére hivatkoztak (317 eset, 29%).

Üdvözlöm Önöket! A mai napon 27 uniós vezető arról tárgyalt, hogy milyen következményekkel jár majd az egyesült királysági népszavazás Európa számára. Közös történelmünk e komoly pillanatához méltóan nyugodt és komoly megbeszélést folytattunk. Egy dolog mindenképpen nyilvánvaló. A vezetők határozottan kiálltak amellett, hogy a 27 országnak meg kell őriznie egységét és szoros együttműködését.

Továbbra is egyetértettünk abban, hogy Nagy-Britanniának rendezett módon kell kilépnie az Európai Unióból, és az erről szóló tárgyalások csak azt követően kezdődhetnek meg, hogy az ország hivatalosan is bejelentette ilyen irányú szándékát. Reméljük, hogy az Egyesült Királyság a jövőben is szorosan együttműködő partnerünk marad. A brit kormány feladata, hogy bejelentse az Európai Tanácsnak az Egyesült Királyság kilépési szándékát az EU-ból. A vezetők semmi kétséget sem hagytak afelől, hogy az ország csak abban az esetben lehet jelen továbbra is az egységes piacon, ha mind a négy szabadságot elfogadja, tehát a szabad mozgáshoz való jogot is. „A la carte” egységes piac nem lesz.

Tárgyaltunk arról is, hogy túl sok európai polgár elégedetlen a dolgok jelenlegi menetével, és többet vár tőlünk. Sokan emlékeztettek arra, hogy Európa évtizedeken keresztül reményt nyújtott, és nekünk az a dolgunk, hogy elérjük, hogy az emberek újra így érezzenek.

Amint Önök is tudják, a 27 vezetőnek ez volt a brit népszavazást követő első ülése, tehát még túl korai lenne bármilyen következtetést levonni. Egyelőre csak elkezdtük a 27 tagú EU jövőjére vonatkozó politikai elemzést, a tárgyalásokat pedig a szeptember 16-án Pozsonyban tartandó következő ülésünkön folytatjuk. Köszönöm a figyelmüket.

A Tanács 2016. június 28-án következtetéseketfogadott el a FLEGT (erdészeti jogszabályok végrehajtása, erdészeti irányítás és erdészeti termékek kereskedelme) cselekvési terv és az uniós fa- és fatermékpiaci rendelet értékeléséről.

A következtetésekben a Tanács kiemeli, hogy ezek az eszközök pozitívan járultak hozzá ahhoz, hogy csökkenjen az illegálisan kitermelt faanyagok uniós behozatala és növekedjen a polgárok és a piaci szereplők tájékozottságaaz illegális fakitermelésről.

Felszólítja továbbá a tagállamokat és a Bizottságot arra, hogy tegyenek még többet e jelenség felszámolása érdekében, hogy fenntartható erdőgazdálkodás valósulhasson meg világszerte.

A Tanács 2016. június 28-án következtetéseketfogadott el az élelmiszer-veszteségről és az élelmiszer-hulladékról.

Évente az összes élelmiszer mintegy harmada elvész vagy hulladékká válik. A Tanács a következtetéseiben ismertet több olyan kezdeményezést, amely azt célozza, hogy a jövőben csökkenjen az élelmiszer-veszteség és az élelmiszer-hulladék mennyisége. Ezen intézkedések között a Tanács felkérte a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a probléma jobb megértése érdekében javítsák a nyomon követést és az adatgyűjtést, valamint, hogy a jövőben elfogadásra kerülő uniós jogszabályokban helyezzék középpontba az élelmiszer-veszteség és -hulladék képződésének megelőzését és a biomassza jobb hasznosítását, továbbá, hogy segítsék elő a nem értékesített élelmiszeripari termékek karitatív célokra való adományozását.

Noha a Tanács következtetéseiben támogatja a jelenlegi uniós kezdeményezéseket, sürgeti is a Bizottságot, hogy terjessze ki tevékenységei körét az élelmiszer-veszteségre.

A Tanács az elnökség kompromisszumos szövege alapján általános megközelítést fogadott el a külső vizeken halászó flották fenntartható kezeléséről.

A tanácsi megállapodás egyensúlyt teremt egyrészt az uniós vizeken kívüli fenntartható és átlátható halászati tevékenységek iránti elkötelezettség, másrészt a megbízható adminisztratív eljárások – különösen az engedélyezés – iránti igény között.

„A Tanács által jóváhagyott szöveg fokozza a külső vizeken végzett halászati tevékenységek átláthatóságát, megnehezíti a közös halászati politika szabályainak megkerülését és egyúttal csökkenti az adminisztratív terheket.”

Martijn van Dam, holland mezőgazdasági miniszter, a Tanács elnöke

A külső vizeken halászó flottákról szóló rendeletre irányuló bizottsági javaslat az uniós halászhajók uniós vizeken kívül folytatott halászati tevékenységeire és a harmadik országbeli halászhajók uniós vizeken folytatott halászati tevékenységeire vonatkozó engedélyezési rendszer átalakítását irányozza elő.

A fő cél annak biztosítása, hogy az uniós hajók tiszteletben tartsák a közös halászati politika alapvető elveit – például a fenntarthatóságot vagy a jogellenes halászat elleni küzdelmet – az uniós vizeken és azokon kívül egyaránt. Ennek érdekében a rendeletjavaslat világos és pontos szabályokat ír elő az uniós vizeken kívül halászó minden uniós hajó engedélyezésére és ellenőrzésére vonatkozóan, függetlenül attól, hogy a halászati tevékenységre hol kerül sor.

Egyszerűbb és szélesebb körű szabályozás

A Tanács az általános megközelítésében megerősíti a rendelet hatályának jelentős kiszélesítését, kiterjesztve azt olyan területekre, mint a harmadik országbeli magánengedélyek, a halászhajók bérbeadása és a közös halászati politika reformjából eredő „átlobogózás”. Emellett jóváhagyja a Bizottság megközelítését egy olyan közös adatbázis létrehozására vonatkozóan, amellyel tovább javítható a külső vizeken folytatott halászati tevékenység átláthatósága és egyszerűsíthető az ellenőrzés.

Egyszerűsített engedélyezési eljárások

Az uniós vizeken kívül folytatott halászathoz az uniós hajóknak engedélyt kell beszerezniük az érintett harmadik országtól vagy nemzetközi halászati gazdálkodási szervezettől, illetve megállapodást kell kötniük azokkal. Ezenkívül az uniós hajóknak most már a lobogó szerinti tagállamuk engedélyére is szükségük van.

A Tanács az általános megközelítésében változtatásokat vezet be a különböző engedélyezési eljárások tekintetében az adminisztratív terhek csökkentése és a jogbiztonság fokozása céljából, illetve azért, hogy egyenlő bánásmódot biztosítson a belső és a külső vizeken halászó flották számára, és lerövidítse a kérelmezőnek adandó válasz határidejét.

Módosított jelentéstételi kötelezettségek

A Tanács módosítja a jelentéstételi kötelezettségeket annak érdekében, hogy azok kiegészítsék a halászati megállapodások alapján már létező meglévő csatornákat és gyakorlatokat.

A külső vizeken halászó flottákról szóló rendeletjavaslat kiegészíti az ellenőrzési rendeletet, valamint a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászatról szóló rendeletet, amelyek a KHP alapvető végrehajtási pillérei.

A Bizottság 2015 decemberében küldte meg a javaslatát, a Tanács munkacsoportja pedig 2016 januárjában kezdte meg annak vizsgálatát.

Mi, a 27 tagállam állam-, illetve kormányfői, valamint az Európai Tanács elnöke és az Európai Bizottság elnöke, mély sajnálattal fogadjuk az Egyesült Királyságban tartott népszavazás eredményét, ám tiszteletben tartjuk a brit nép többsége által kifejezett akaratot. Mindaddig, amíg az Egyesült Királyság ki nem lép az Európai Unióból, az uniós jog továbbra is alkalmazandó az Egyesült Királyságra és az Egyesült Királyságban, mind a jogok, mind a kötelezettségek tekintetében.

A Tanács 2016. június 27-én irányelvet fogadott el, amelynek célja, hogy a nemzeti hozzáadottértékadó-szabályok harmonizálásával fokozzák az utalványokkal végzett ügyletek tekintetében a jogbiztonságot.

Az irányelvvel a Tanács csökkenteni kívánja a nemzeti adószabályok közötti eltérésekből fakadó kockázatot. Ezen eltérések kettős adóztatáshoz, nem adóztatáshoz, illetve egyéb nemkívánatos következményekhez vezethetnek. Ilyen nemkívánatos következmények akkor fordulhatnak elő, ha az utalványt nem a kibocsátó tagállamban használják fel, és főként, ha kereskednek az utalványokkal.

Az utalványok egyre népszerűbbek és többféle formában léteznek. Vannak köztük például telefonos feltöltőkártyák, ajándékutalványok, valamint termékek, illetve szolgáltatások árkedvezményes megvásárlására használható kuponok.

Az irányelv hatálya a 2012-es bizottsági javaslathoz képest szűkebb. A Tanács meghatározza az egycélú és a többcélú utalványok fogalmát, továbbá mindkét típus esetében szabályokat rögzít az ügyletek adóköteles értékének megállapításához.

A tagállamoknak 2018. december 31-ig kell átültetniük az irányelvet nemzeti törvényeikbe és rendeleteikbe. Az irányelv rendelkezései csak az e dátumot követően kibocsátott utalványok esetében alkalmazandók.

A Mezőgazdasági és Halászati Tanács vita nélkül elfogadta az irányelvet.

Nem kérdéses, hogy az Egyesült Királyságban tartott népszavazás negatív kimenetele miatt az Európai Tanács ülését javarészt a politikai következmények megvitatásának kell szentelnünk. Szeretnék kellő teret hagyni ezeknek a megbeszéléseknek, mind David Cameron miniszterelnökkel, mind külön a 27 állam-, illetve kormányfővel.

Ugyanakkor foglalkoznunk kell a többi tervezett napirendi ponttal is, így a migrációs válság kezelésével, az egységes piaci stratégia előbbrevitelével a növekedés és a munkahelyteremtés fellendítése érdekében, valamint biztonságunk növelésével a NATO-val való szorosabb együttműködés révén. Valójában most minden eddiginél fontosabb, hogy megfeleljünk ezeknek a kihívásoknak.

Jövő heti munkánkat konkrétan a következőképpen tervezem. Kedden, az Európai Parlament elnökével tartott szokásos eszmecserét követően meghallgatjuk a NATO főtitkárának rövid beszámolóját az EU és a NATO közötti együttműködésről, majd az EBB elnökét a déli szomszédságot és a nyugat-balkáni országokat érintő kezdeményezésről. Végül javasolni fogom, hogy fogadjuk el a következtetések teljes szövegét. Tekintettel a Tanácsban folytatott jó előkészítő munkára, ennek várhatóan nem lesz akadálya.

Ezt követően megtartjuk munkavacsoránkat, ahol David Cameron miniszterelnök beszámol a népszavazást követően országában kialakult helyzetről, majd eszmecserét folytatunk. Ezzel véget is ér keddi ülésünk.

Szerdán 27 állam-, illetve kormányfővel nem hivatalos tanácskozást folytatunk a „Brexit” gyakorlati és politikai következményeiről. Először is áttekintjük a Szerződés 50. cikkében leírt ún. „szétválási folyamatot”. Másodsorban pedig megkezdjük a tárgyalásokat az Európai Unió jövőjéről 27 tagállammal.

Júniusi ülésükön az uniós vezetők megvitatták az Egyesült Királyságban tartott népszavazás eredményét. Emellett következtéseket fogadtak el a migráció, a külkapcsolatok, illetve a munkahelyteremtés, a növekedés és a beruházások témájában.

2016. június 17-én a Tanács 2017. június 23-ig meghosszabbította a Krím és Szevasztopol Oroszország általi jogellenes annektálására válaszul bevezetett korlátozó intézkedések hatályát.

Az intézkedések uniós személyekre és uniós székhelyű vállalkozásokra vonatkoznak. Területi hatályuk a Krím és Szevasztopol területére korlátozódik. A szankciók értelmében tilos:

• a Krím félszigetről vagy Szevasztopolból származó termékek behozatala az EU-ba;
• a Krímbe és Szevasztopolba irányuló beruházás: ez azt jelenti, hogy európai személyek és uniós székhelyű vállalkozások nem vásárolhatnak sem ingatlant, sem szervezeteket a Krím-félszigeten, továbbá nem finanszírozhatnak krími vállalkozásokat, illetve azok számára nem nyújthatnak kapcsolódó szolgáltatásokat;
• a turisztikai szolgáltatások nyújtása a Krím és Szevasztopol területén, így európai kirándulóhajók csak vészhelyzet esetén köthetnek ki a félszigeten;
• a közlekedési, távközlési és energiaágazatban használatos, valamint a kőolaj, a földgáz és az ásványi anyagok kutatásához, feltárásához, illetve kitermeléséhez szükséges bizonyos termékek és technológiák exportja krími vállalkozások részére vagy a félszigeten történő felhasználás céljából. Az ezeket az ágazatokat kiszolgáló infrastruktúrához kapcsolódó technikai segítségnyújtásra, brókertevékenységre, valamint építési és mérnöki szolgáltatásokra is tilalom vonatkozik.

Amint azt az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője a 2016. március 13-án tett nyilatkozatában kimondta, az EU továbbra is elítéli a Krím és Szevasztopol Oroszországi Föderáció általi jogellenes annektálását, és változatlanul elkötelezett el nem ismerési politikájának maradéktalan végrehajtása mellett.

Az Állandó Képviselők Bizottsága (Coreper) 2016. június 15-én megállapodott a pénzpiaci alapokról szóló rendelettervezetre vonatkozó tanácsi tárgyalási álláspontról. Az irányelv célja, hogy a pénzpiaci alapok ellenállóbbá váljanak a pénzügyi sokkhatásokkal szemben.

A rendelettervezet a rövid távú finanszírozási piac zökkenőmentes működését hivatott biztosítani, fenntartva ezzel a pénzpiaci alapoknak a gazdaság finanszírozásában betöltött alapvető szerepét.

A Tanács a 2016. június 17-i ülésén fogja megerősíteni a Coreperben született megállapodást, és felkéri majd az elnökséget, hogy kezdje meg a tárgyalásokat az Európai Parlamenttel. Az Európai Parlament Gazdasági és Monetáris Bizottsága 2015 márciusában hagyta jóvá a parlamenti tárgyalási álláspontot.

Jeroen Dijsselbloem, Hollandia pénzügyminisztere és a Tanács elnöke kijelentette: „A holland elnökség fontosnak tartja, hogy megállapodás szülessen erről a kulcsfontosságú jogszabályról, mert így biztosítható a reálgazdaság rövid távú finanszírozásában fontos szerepet betöltő PPA-ágazat jövőbeli stabilitása és életképessége. Arra számítunk, hogy az ECOFIN Tanács a pénteki ülésén jóváhagyja a Coreperben elért előzetes megállapodást.”

A PPA-k szerepe és típusai

A pénzpiaci alapok (PPA-k) a vállalatok és a kormányzati szervek számára a rövid távú finanszírozás egyik fontos forrását jelentik.

Jelenleg kétféle PPA létezik:

• a változó nettó eszközértékű PPA-k főként a piaci ingadozásokat követik
• az állandó nettó eszközértékű PPA-k részvényvásárlást és rögzített áron történő visszaváltást tesznek lehetővé.

A PPA-k megközelítőleg 1 billió EUR értékű eszközt kezelnek, és főként a készpénztöbblet rövid távú befektetésére használják őket. Fontos eszközt jelentenek a befektetők számára, mivel a likviditás magas szintjének megőrzése mellett lehetővé teszik a fölös készpénzállomány diverzifikálását.

Piaci stresszhelyzet

A 2007–2008-as pénzügyi válság során kiderült ugyanakkor, hogy a PPA-k sérülékenyek lehetnek a sokkhatásokkal szemben, sőt terjeszthetik vagy felerősíthetik a kockázatokat a pénzügyi rendszer egészében. A befektetők hajlamosak arra, hogy kockázat észlelése esetén visszaváltsák a befektetésüket. A visszaváltási kérelmek teljesítése pedig az eszközök gyors értékesítésére kényszerítheti az alapokat. Ez „befektetői pánikot” válthat ki és likviditási válságot idézhet elő a PPA-k körében, ami további kedvezőtlen hatásokat válthat ki a pénzügyi rendszer egyéb részein.

Egységes előírások

A rendelettervezet szabályozza a PPA-k működését, különösen a portfóliójuk összetételét és az eszközeik értékének meghatározását. Ez biztosítja a PPA-k struktúráinak stabilitását és azt, hogy jó hitelminőségű, megfelelően diverzifikált eszközökbe fektessenek.

A rendelettervezet az alapok likviditásának fokozása érdekében is bevezet egységes előírásokat, hogy garantálható legyen, hogy a PPA-k piaci stresszhelyzet esetén teljesíteni tudják a hirtelen érkező visszaváltási kérelmeket. A szöveg emellett egységes szabályokat határoz meg annak érdekében, hogy az alapkezelő kellő ismeretekkel rendelkezzen a befektetőiről, és hogy megfelelő és átlátható tájékoztatást nyújtson a befektetők és a felügyelet számára.

A „továbbterjedési kockázat” további enyhítése érdekében a PPA-k nem kaphatnának harmadik felektől – így például szponzoraiktól – külső támogatást, mivel az ilyen támogatás a nem kötelező jellege miatt instabil piaci helyzet esetén fokozhatná a bizonytalanságot.

Alacsony volatilitású nettó eszközértékű PPA-k

A rendelettervezet egyik fontos új eleme, hogy létrehozza az „alacsony volatilitású nettó eszközértékű” PPA-k állandó kategóriáját. Ezek a PPA-k fokozatosan fel fogják váltani a legtöbb olyan meglévő, állandó nettó eszközértékű PPA-t, amelyeknek a rendelet hatálybalépését követő 24 hónapon belül alacsony volatilitású nettó eszközértékű PPA-kká kellene átalakulniuk. Az alacsony volatilitású nettó eszközértékű PPA-k – korlátozott mértékben és szigorú feltételek mellett – állandó nettó eszközértéket kínálhatnának.

A rendelettervezet csak az olyan állandó nettó eszközértékű PPA-k további működését tenné lehetővé, amelyek:

• eszközeik 99,5%-át állampapír-eszközökbe fektetik, vagy
• kizárólag az EU-n kívüli, meghatározott befektetői körrel rendelkeznek.

Az állandó nettó eszközértékű PPA-k és az alacsony volatilitású nettó eszközértékű PPA-k kategóriájára egyaránt szigorúbb likviditási követelmények és olyan biztosítékok vonatkoznának, mint például a „likviditási díjak” és a „visszaváltási korlátok”. Ezeket a követelményeket és biztosítékokat úgy alakítanák ki, hogy megelőzhetők, illetve mérsékelhetők legyenek a hirtelen kialakuló befektetői pánik hatásai.

A Tanács keretében működő Állandó Képviselők Bizottsága 2016. június 15-én jóváhagyta az új orvostechnikai eszközökre vonatkozó szabályozásról az Európai Parlamenttel május 25-én kialakított megállapodást. A Bizottság kijelentette, hogy támogatni tudja a két társjogalkotó közötti megállapodást.

Ha a megállapodást megerősíti a Parlament ENVI bizottsága, a Tanács miniszteri szinten is jóváhagyja azt. Erre a tervek szerint szeptemberben kerül sor, amint a rendelettervezeteket az összes hivatalos nyelvre lefordították. A szövegek ezt követő jogász-nyelvészi ellenőrzését követően a Tanács és a Parlament valószínűleg az év végén fogadja el a jogszabályokat, amelyeket az orvostechnikai eszközök esetében a kihirdetést követő három év, az in vitro diagnosztikai orvostechnikai eszközök esetében pedig a kihirdetést követő öt év elteltével kell alkalmazni.

„Az új uniós szabályok célja kettős: annak biztosítása, hogy az orvostechnikai eszközök és az in vitro diagnosztikai orvostechnikai eszközök biztonságosak legyenek, egyszersmind lehetővé téve, hogy a betegek indokolatlan késlekedés nélkül innovatív egészségügyi ellátásban részesülhessenek. Ezenfelül elősegítik a növekedés és munkahelyteremtés előmozdítását az EU-ban azzal, hogy a betegek által igényelt eszközök gyártásához megfelelő jogi keretet biztosítanak a gyártóknak” – mondta Edith Schippers holland egészségügyi miniszter, egyben a Tanács elnöke.

Az orvostechnikai eszközök és az in vitro diagnosztikai orvostechnikai eszközök termékek széles körét ölelik fel a ragtapasztoktól a csípőprotézisekig, és a terhességi tesztektől a HIV-tesztekig.

A két új uniós rendelet:

• szigorítja az eszközök forgalomba hozatalára vonatkozó szabályokat, másrészt pedig előírja a már forgalomban lévő eszközök fokozottabb felügyeletét; ez segít garantálni az orvostechnikai eszközök és az in vitro diagnosztikai orvostechnikai eszközök biztonságosságát
• arra vonatkozó kifejezett rendelkezéseket is meghatároz, hogy a gyártók feladata legyen a forgalomba hozott eszközök minőségének, működésének és biztonságosságának a nyomon követése; Ezzel a gyártóknak aggályok felmerülése esetén módjában áll majd gyorsan reagálni, és a naprakész adatok alapján folyamatosan javítani tudják majd eszközeiket
• az egyedi azonosítószámmal javítja az orvostechnikai eszközök nyomonkövethetőségét az ellátási láncban egészen a végfelhasználóig vagy a betegig; ezáltal gyorsan és hatékonyan lehet majd intézkedni, ha biztonságossági probléma merül fel
• központi adatbázist hoz létre, mely átfogó információkkal szolgál majd a betegek, az egészségügyi szakemberek és a nagyközönség számára az EU-ban kapható termékekkel kapcsolatban, hogy döntésüket a kellő információk ismeretében hozhassák meg.