Biztonságpolitika

Szöulból tartott Bécsbe a Volga-Dnepr légitársaság An-124-100 Ruslan típusú teherszállító repülőgépe, köztes megállóként Novoszibirszkben hajtott végre tervezett leszállást, az onnan való továbbindulás viszont a hajtómű meghibásodása miatt már nem sikerült.

A koronavírus járvány európai terjedése és az ezzel kapcsolatos utazási és egyéb korlátozások bevezetése miatt – más repülőterekhez hasonlóan - folyamatosan csökken a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér forgalma.

 Alább egy oroszból fordított cikket olvashattok, amely a török tábornokok szerepét járja körül a karabahi konfliktusban. A Fb csoportom egyik olvasója keresett meg azzal, hogy ő lefordította ezt a cikket magyarra és hátha tudok neki segíteni, hogy felkerüljön valahova. Abban maradtunk, hogy ide tesszük ki. A szöveg nem irodalmi fordítás, Besztercei Zoltán önszorgalomból fordította le (és az angol fordítással vetettem egybe, ahhoz képest pontos). Ha valaki hibát talál, nyugodtan jelezze. A vz.ru oldalt nem ismertem idáig, nem tudom hol áll a az orosz sajtóban, de ez a cikk magán viseli az újságírás szabályainak megfelelő formai jegyeket. Vannak benne névvel megszólaló személyek, beidéz más forrásokat állításai alátámasztására, amit a cikk egésze állít a nagyrészt egyébként is sejthető.   

Melyik török tábornok vezette a támadást Karabah ellen? (A cikk linkje)

Az elemzők az utóbbi idők legfontosabb katonai konfliktusának eredményeit dolgozzák fel - Azerbajdzsán győzelmét Hegyi-Karabah felett. Különösen alaposan tanulmányozzák a török hadsereg szerepét, többek között a drónok irányítása szempontjából is. A török tábornokok közül ki állt az azerbajdzsáni hadsereg sikeres offenzívájának hátterében, és mivel elégedetlen a bakui katonai vezetés- a VZGLYAD újság nyomozása.

Néhány nappal ezelőtt Azerbajdzsán karabahi offenzív művelete közepette egyszerre több orosz és azerbajdzsáni publikáció számolt be Azerbajdzsán első védelmi miniszterhelyettesének - a vezérkari főnök, Najmeddin Sadigov vezérezredes - elbocsátásáról, sőt letartóztatásáról is. Sadigovot állítólag hazaárulással és az orosz katonai hírszerzéssel való együttműködéssel vádolták. Ugyanakkor kijelentették, hogy a tábornok ellenzi "a török dominanciát Azerbajdzsán fegyveres erőinek vezetésében".

Az Azerbajdzsán Védelmi Minisztériuma cáfolta a vezérkari főnök letartóztatásával kapcsolatos információkat. Azóta azonban nem jelent meg a nyilvánosság előtt, és hirtelen eltűnt az oldalaa katonai osztály hivatalos honlapjáról.

Átadni a törököknek a sereget és a feleségeket is

Sadigov tábornok alatt a szék már régóta ingott. Még nyár közepén egy egész vádcsomagot dobtak a dél-kaukázusi országok médiaterébe. Sadigovnak szemrehányást tettek amiatt, hogy dagesztáni Derbentben született és lezgini eredetű, az azerbajdzsáni nyelv gyenge ismerete és rokonok jelenléte Oroszországban. És ami a legfontosabb, azzal, hogy unokatestvére állítólag Örményország területén az orosz hadseregben szolgált a gyumri 102. katonai bázis részeként.

Mindez ismét emlékeztet minket arra, hogy az azeri hadseregben komoly megosztottság tapasztalható és az az aktív ellenségeskedés [az örményekkel Karabahban]csak fokozta és súlyosbította. A török tanácsadók korábban jelentős befolyást gyakoroltak az azerbajdzsáni hadseregre, felelősek voltak az átképzésért és az átfegyverzésért, de a karabahi hadművelet kezdetével meghatározó szerepet kaptak. Ez nem mindenkinek tetszett. Sdadigov tábornok nevéhez fűződik állítólag az a mondat, amely az egyik ülésen hangzott el: "Ha a törököknek átadjuk a sereget, talán a feleségeinket is?"

A törésvonal részben generációs. Az azerbajdzsáni hadsereget megtisztítják azoktól a tisztektől és tábornokoktól, akik a Szovjetunióban kezdtek szolgálatot teljesíteni, a szovjet katonai iskolákban tanultak, és ezért barátaik lehetnek más posztszovjet államokban, köztük Oroszországban és Örményországban. Azok, akik gyakorlatot vagy tanulmányaikat Törökországban végezték, kulcspozíciókba kerülnek. Török tanácsadók vannak felettük.

A Bakhtiyar Ersay vezérőrnagy, a török szárazföldi erők műveleti(operatív) irányításának parancsnoka által vezetett csoport közvetlenül részt vett a Hegyi-Karabah ellen indított harci cselekmények szervezésében" - mondta a VZGLYAD újságnak az azeri védelmi minisztérium vezetéséhez közeli tisztviselő. Nyilvánvaló okokból neve elhallgatását kéri.

„Ersay Bakuban tartózkodik. Az Azerbajdzsáni Fegyveres Erők vezérkari főnökének, Najmeddin Sadigovnak a leváltása után személyesen felügyeli a vezérkart a Karabah elleni műveletben. Közvetlenül jelent Törökország legfelsőbb katonai-politikai vezetésének a műveletek menetéről ”- folytatja a forrás.

Seref Ongay altábornagy, a török szárazföldi erőknek a kelet-anatóliai Erzincan régióban található 3. tábori hadseregének parancsnoka, részt vett a karabahi művelet tervezésében és végrehajtásában. „Szeptemberben és októberben jött Azerbajdzsánba, előtte pedig nyáron. Ongay és több más török tábornok török-azeri közös támadó műveleteket tervezett ”- teszi hozzá a forrás. Az Ersay és Ongay tábornokok a konfliktusban való részvételéről szóló információkat egy másik bakui forrás - egykori magas rangú diplomata - névtelenség mellett megerősítette a VZGLYAD újságnak. "Információim szerint Ersay az egész karabahi hadművelet katonai vezetője" - mondta.

A török tábornokok közül melyik vezette a támadást Karabah ellen

Az elemzők összefoglalják az utóbbi idők legfontosabb katonai konfliktusának eredményeit - Azerbajdzsán győzelmét Hegyi-Karabah felett. Különösen alaposan tanulmányozzák a török hadsereg szerepét, többek között a drónok irányítása szempontjából is. A török tábornokok közül ki állt az azerbajdzsáni hadsereg sikeres offenzívájának hátterében, és mivel elégedetlen a bakui katonaság - a VZGLYAD újság nyomozásában.

Néhány nappal ezelőtt Azerbajdzsán karabahi offenzív művelete közepette egyszerre több orosz és azerbajdzsáni publikáció számolt be Azerbajdzsán első védelmi miniszterhelyettese - a vezérkari főnök, Najmeddin Sadigov vezérezredes - elbocsátásáról, sőt letartóztatásáról is. Szadigovot állítólag hazaárulással és az orosz katonai hírszerzéssel való együttműködéssel vádolták. Ugyanakkor kijelentették, hogy a tábornok ellenzi "a török dominanciát Azerbajdzsán fegyveres erőinek vezetésében".

Az Azerbajdzsán Védelmi Minisztériuma cáfolta a vezérkari főnök letartóztatásával kapcsolatos információkat. Azóta azonban nem jelent meg a nyilvánosság előtt, és hirtelen eltűnt az oldala a katonai osztály hivatalos honlapjáról.

"Átadni a törököknek a sereget és a feleségeket is"

Sadigov tábornok alatt a szék már régóta remeg. Még nyár közepén egy egész vádcsomagot dobtak a dél-kaukázusi országok médiaterébe. Szadigovnak szemrehányást tettek amiatt, hogy Dagestani Derbentben született és lezgini eredetű, az azerbajdzsáni nyelv gyenge ismerete és rokonok jelenléte Oroszországban. És ami a legfontosabb, azzal, hogy unokatestvére állítólag Örményország területén az orosz hadseregben szolgált a gyumri 102. katonai bázis részeként.

Mindez ismét emlékeztet minket arra, hogy az azeri hadseregben komoly megosztottság tapasztalható. Nagyon régen jelent meg, és az aktív ellenségeskedés csak fokozta és súlyosbította. A török tanácsadók korábban jelentős befolyást gyakoroltak az azerbajdzsáni hadseregre, felelősek voltak az átképzésért és az újrafegyverzésért, de a karabahi hadművelet kezdetével meghatározó pozíciót töltöttek be. Nem mindenkinek tetszett. Szadigov tábornok nevéhez fűződik az a mondat, amelyet az egyik ülésen mondott: "Ha a törököknek átadjuk a sereget, talán a feleségeinket is?" Részben a törésvonal generációs. Az azerbajdzsáni hadsereget megtisztítják azoktól a tisztektől és tábornokoktól, akik a Szovjetunióban kezdtek szolgálatot teljesíteni, a szovjet katonai iskolákban tanultak, és ezért barátaik lehetnek más posztszovjet államokban, köztük Oroszországban és Örményországban. Azok, akik gyakorlatot vagy tanulmányokat végeztek Törökországban, kulcspozíciókba kerülnek. Török tanácsadók vannak felettük.

A Bakhtiyar Ersay vezérőrnagy, a török szárazföldi erők műveleti(operatív) irányításának parancsnoka által vezetett csoport közvetlenül részt vett a Hegyi-Karabah ellen indított harci cselekmények szervezésében" - mondta a VZGLYAD újságnak az azeri védelmi minisztérium vezetéséhez közeli tisztviselő. Nyilvánvaló okokból neve elhallgatását kérit.

„Ersay Bakuban tartózkodik. Az Azerbajdzsáni Fegyveres Erők vezérkari főnökének, Najmeddin Sadigovnak a leváltása után személyesen felügyeli a vezérkari karabah elleni műveletet. Beszámol Törökország legfelsõbb katonai-politikai vezetésének a mûvelet menetérõl ”- folytatja a forrás.

Seref Ongay altábornagy, a török szárazföldi erők 3. tábori hadseregének parancsnoka, amely a kelet-anatóliai Erzincan régióban található, részt vett a karabahi művelet tervezésében és végrehajtásában. „Szeptemberben és októberben jött Azerbajdzsánba, előtte pedig - nyáron. Ongay és több más török tábornok török – azerbajdzsáni közös támadó műveleteket tervezett ”- teszi hozzá a forrás. Az Ersay és Ongay tábornokok konfliktusban való részvételéről szóló információkat egy másik bakui forrás - egykori magas rangú diplomata - névtelenség mellett megerősítette a VZGLYAD újságnak. "Információim szerint Ersay az egész karabahi hadművelet

Lázadókból partizánok elleni harcosok

Ersai tábornok zárkozott személyiség, a közvélemény számára ismeretlen.. A neve eddig nem jelent meg az orosz médiában. Az angol nyelvű sajtóban is alig említették. A török sajtóban Ersayt csak néhány cikkben szerepel. A tábornok legteljesebb történetét 2016 augusztusában a Hürriyet ("Szabadság") újság mesélteel. 2003-ban Ersai mint hírszerző tiszt vett részt egy katonai összeesküvésben R T. Erdogan ellen, aki épp akkor lett az ország új miniszterelnöke (Ez volt az Operation Sledgehammer),). A puccsal kapcsolatos információkat csak 2010-ben hozták nyilvánosságra. Ersait letartóztatták és 16 évre ítélték, de az ítélet után azonnal kegyelmet kapott. A török hatóságok ezen engedékenységének oka nem világos. Egyes jelentések szerint Ersai megállapodást kötött és tanúskodott az összeesküvés többi résztvevője ellen.

Így vagy úgy, de börtön helyett dandártábornoki rangot kapott, és áthelyezték a "kurd frontra": a 2. kommandó dandárt vezette, amely aktívan részt vett az észak-törökországi Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) fegyveres alakulatai elleni harcokban. Ersai nevéhez több száz kurd fegyvereres eelpusztítása köthető, az felkelés ellenes műveletek egyik legjobb szakemberének tartották.

Annyit tudok az alakulatról, hogy kegyetlenek volt voltak. Nagyon keményen viselkedtek, beleértve a PKK-val szimpatizáló civileket is. Foglyokat nem ejtettek a műveletekben, de ez általában érvényes  volt a török hadseregre is.. Sok önkéntes volt a dandárban, köztük a "Szürke farkasok" is (török jobboldali nacionalisták szervezete). Az alakulatnak rossz hírneve van. ”- mondta a VZGLYAD újságnak Albert Barry, a holland radikális baloldali Szocialista Alternatív Politika (SAP) aktivistája, aki a 2010-es évek közepén több más európaival együtt csatlakozott a PKK-hoz.

A Hürriyet szerint Ersay líbiai műveletekben is részt vett. Ő volt a felelőse a Muammar Kadhafi rezsimjének bukása után indított, a török állampolgárok evakuációjért indított műveletnek Képzési szemináriumokon vett részt a norvégiai Stavangerben, a NATO Közös Katonai Központjában. 2019 augusztusában a Haber média holding bejelentette, hogy Törökország Legfelsőbb Katonai Tanácsa (Yüksek Askeri Sura, YAS) Ersay vezérőrnaggyá nevezte ki.

Sheref Ongay altábornagyról a nyilvános információk nagyon szerények. 1982-ben végzett az ankarai katonai akadémián, a szárazföldi erők különféle egységeiben szolgált. 2014-ben kinevezték a 9. hadtest parancsnokává. Egy ideig a tuzlai lövész iskola vezetője volt.

A VZGLYAD újság beszélgetőpartnerei szerint az török tábornokok munkáját Azerbajdzsánban mintegy 200 katonai tanácsadó látja el. Nincsenek a harcvonalban, de szervezési és tervezési munkát végeznek. A török szakemberek igényeihez két speciális műholdas kommunikációs állomást telepítettek – egyet Bakuban és egyet a gabalai katonai repülőtér területén. Az azeri hadseregnek tilos használni ezeket az állomásokat. Az azeri hadseregnek azt is elrendelték, hogy kövesse a tanácsadók összes utasítását és kívánságát, ne vitassa és ne mondjon ellent nekik. Ez gyakran frusztráló.

„Karabakh Azerbajdzsáné! Írja le és feltétlenül tegye közzé. Azt akarom, hogy pontosan értsék mit gondolok.”- mondta Oleg Guliyev, azerbajdzsáni hadsereg Moszkvában élő nyugalmazott alezredese a VZGLYAD újság tudósítójának - Azerbajdzsánnak teljes mértékben vissza kell szerezni Karabahot, ez helyes és igazságos. De magunknak kell visszaszereznünk Karabahot. Ha török pórázon vezetve kapjuk vissza, akkor csak Karabahot kapjuk vissza, és elveszítjük országunk többi részét.”

Drónok tábornoka

Egy másik török parancsnok, aki részt vett a hegyi-karabahi akció vezetésében Heksel Kahyavezérőrnagy, a török légierő 1. ellátási és fenntartási központjának vezetője,. Múlt vasárnap Ilham Alijev azerbajdzsáni elnök Bakuban találkozott Hulusi Akar és Mevlut Cavusoglu török külügyminiszterrel. A részleteket nem hozták nyilvánosságra. Geksel Kahya is részt vett a tárgyalásokon. Hivatalosan ezt nem mondták el, de a Telegram Razm.info csatorna a találkozó fényképei alapján azonosította. Figyelemre méltó, hogy ez a második találkozó Kakhya és Alijev között. Az elsőre augusztusban került sor. Akkor is a találkozó összes résztvevőjét megnevezték, kivéve Kahyát. Ő maga akkor is részt vett a találkozón, és az egyik fénykép alapján azonosította a Nagorno Karabah Observer nevű weboldal. A VZGLYAD újság szerint Kakhya legalább július óta Azerbajdzsán területén van.

Mielőtt Azerbajdzsánba érkezett, Heksel Kahya tavaly tavasszal és nyáron megszervezte a líbiai Globális Biztonsági és Műveleti Központ (GСSO) munkáját. A központ szerepe a török Bayraktar TB2 drónok kezelésére korlátozódott, hogy támogassa a nemzetközileg elismert, Tripoliban székelő kormány (GNA) csapatait, amely szemben állt Khalifa Haftar tábornok csapataival.

A Bayraktar TB2 szerepe kritikus volt. A GNA erői megállították Haftar tábornok offenzíváját, amely már Tripoli megrohamozására készült. Sőt a front egyes szektoraiban még ellentámadást is indítottak visszafoglalva Surman, Sabratah és Al-Ayyalat tengerparti városait. Kahya részvételére akkor derült fény, amikor Haftar serege elfogott több török tanácsadót és megszerezte levelezésüket, valamint a GCSO-nál dolgozó összes török szakember útlevelének másolatát. Ankara és Haftar közötti tárgyalások eredményeként a foglyokat szabadon engedték, de az útleveleket nyilvánosságra hozták, beleértve Heksel Kahyaét is, amelyet az Al Marsad tette közzé.

Kahya megjelenése Azerbajdzsánban, ahol, mint Líbiában, széles körben használták a drónokat, egy másik jelentős véletlen egybeesés és aligha véletlen. „Kétségtelen, hogy Geksel Kahya irányítja a Bayraktar TB2 összes repülését a Hegyi-karabahi háborús övezetben. Minden, a Bayraktar TB2 segítségével megszerzett operatív hírszerzési információt jelentenek neki, ő pedig ezt az információt közli Recep Erdogan török elnökkel ”- zárja gondolatait Denis Korkodinov, a Nemzetközi Politikai Elemző és Előrejelző Központ igazgatója, a kaukázusi országok szakértője. Azt a tény, hogy Kahya koordinálja a Bayraktar TB2 használatát Hegyi-Karabahban, s közelmúltban jelentette saját forrásaira hivatkozva Geopolitical Cyprus elemző központ, amely a Földközi-tenger keleti és közel-keleti országaiban katonai-politikai kutatásokra specializálódott.

A Bayraktar TB2 drónok Azerbajdzsán fő ütőkártyájává váltak e katonai kampány során. Az örmény felszerelések és katonák megsemmisítésével készült videó nagy része velük készült. A terv török ​​volt, a tábornokok törökek voltak. És a drónokat Törökországban is gyártják. Az azonban, hogy ki birtokolja őket és ki irányította őket, nyitott kérdés.

Tény, hogy nincs hivatalos jelentés arról, hogy Azerbajdzsán megvásárolta volna a Bayraktar TB2-t. Zakir Hasanov védelmi miniszter először csak az idén júniusban jelentette be Baku drónvásárlási szándékát Ankarától az azerbajdzsáni televízióban. Az üzletet lezáró híreket nem tettek közzé. Akkor honnét kerültek Bakuba?

„Ez egy nagyon érdekes kérdés. Két lehetőség van, amelyek nagyjából egyenértékűek. Vagy az üzlet titokban történt, hogy ne vonzza a figyelmet, létezik ilyen gyakorlat. Vagy a török ​​hadsereg drónjai. Ugyanakkor meg kell érteni, hogy a drónok képzett üzemeltetőinek képzése legalább néhány hónapot igénybe vesz. Feltételezésem szerint ezek közül a lehetőségek közül a drónkezelőknek török ​​szakembereknek kell lenniük ”- magyarázza Ruslan Pukhov, a Stratégiák és Technológiák Elemzési Központ (CAST) igazgatója.

Így Baku ünnepelheti a győzelmet. De a hadműveletek irányítását illetően a török ​​tábornokok ünnepelhetik a győzelmet.

A horvát védelmi miniszter 2020. november 11-én jelentette be, hogy megkezdték a vadászgép tenderre beérkezett ajánlatok kiértékelését: ezek alapján amerikai, francia vagy svéd típus válthatja a horvát MiG-21-eseket.

A világ egyik legnagyobb cargo légitársasága, a Turkish Cargo bejelentette: az idei téli szezonban heti 4-re növeli a Budapestre közlekedő dedikált légiáru-szállító járatai számát, továbbá a légitársaság a BUD Cargo Cityben nyitja meg Kelet-európai Regionális Igazgatóságának irodáját.

Átadták az út- és térburkolatfejlesztési projekt eddig megvalósult elemeit az MH Pápa Bázisrepülőtéren. Ennek során felújították a főbejárat és a légiforgalmi irányító torony, a Stratégiai Légiszállítási Képesség hangárkomplexuma, valamint a személyforgalmi utasterminál között lévő aszfalt és betonutakat, illetve egy új útszakaszt is építettek.

„Egész Spanyolország felett felhőtlen az ég” - terjedt szét a rádióüzenet az éterben 1936. július 17-én, jelt adva a puccsra készülő tábornokoknak a cselekvésre. Spanyolországhoz nem volt túl kegyes a történelem elmúlt száz éve: előbb Napóleon igázta le őket, majd elvesztették dél-amerikai gyarmataikat, aztán következtek a karlista polgárháborúk, a spanyol-amerikai háború és a királyi diktatúra, mindez nyakon öntve folyamatos puccsokkal, belharcokkal és általános politikai instabilitással, valamint hatalmas vagyoni egyenlőtlenségekkel, a katolikus egyház fojtogató hatalmával és politikai szélsőségekkel.

A második spanyol köztársaság 1931-es megalakulása (XIII. Alfonz király dicstelen bukását követően) úgy tűnt, tiszta lapot biztosít az országnak. Ám a valóság elég gyakran kiábrándító tud lenni: mind a baloldal (radikális szocialisták, anarchisták és kommunisták), mind a jobboldal (királypártiak, karlisták és a helyi fasiszta mozgalom, a falangisták) arra akarta használni a demokratikus intézményeket, hogy társadalmi elképzelését az országra erőltesse. Ennek csak ideig-óráig tudtak ellenállni a köztársaság gerincét alkotó polgári pártok. Gil Robles, a jobboldali pártokat tömörítő CEDA diktatórikus hajlamú vezetője kijelentette: „a demokrácia nem cél, csak egy eszköz arra, hogy az új államot meghódítsuk”.

[...] Bővebben!

A konfliktus egy hónapos évfordulója kapcsán írtam egy cikket a karabahi háborúról, amely összefoglalta a harci cselekményeket és a címben is jelzett megállapításra jutott: Drónokra váltottak, így nyerhetnek háborút az azeriek az örmények ellen 

A kapitulációt követő napon erre jutottam az FB oldalamon az motivációkat illetően:"Végét ért a karabahi háború. Ritkan érnék manapság így végét, teljes kapitulacioval. A kapitulációt az örmény elnök jelentette be, nem a karabahi vezető. A bejelentés értelmében az azeri területeket kiuritik az örmények, a Lachin korridort orosz békefenntartók fogják biztosítani (kb 1500). Ha jól értem, így az a azeri erők nem mennek be Karabahba. Ha így van, akkor ez egy tisztességes megoldás Alijevtol, és nem azt amit az örmények és a sajtó vizionált, hogy majd jön a genocídium. Persze az még jöhet de az első lépest az úton Alijev most nem tette meg. És ez nagy eredmény. Ahogy várható volt, Moszkva azért a háttérben nem adta fel, és ezzel a megoldással megmaradt a kétoldalú kapcsolatok  őre. TR szerepe még kérdéses a jövőben de mindenképpen megerősödve jött ki. Meglátjuk hogyan viselkedik az azeri oldal most, mindenesetre ez egy nagylehetoseg nekik, hogy rácáfoljanak a rossz hírükre."

Az alábbiakat pedig a következő írtam a török pontos szerepe kapcsán: Tegnap összevissza röpködtek a hírek, hogy akkor most a törökök részt vesznek-e valahogy a karabahi megállapodásban vagy sem. Nyilván ha igen, annak óriási implikáció lettek volna/lennének. Hiszen helyet kapnának a nagyok asztalánál, vagy párhuzamosan lehetnének jelen a Minszk csoport mellett.

A tisztánlátás végett az orosz-azeri-örmény megállapodás nem szól egy szót sem a törökökről, az az orosz békefenntartók szerepéről szól, akik majd a két fél közé állnak (vagy már fel is vonultak részben).A törökök szerepe máshol jelenik meg, amihez a megállapodásnak nincs köze, de amely régóta érzékeny pontja a karabahi kérdésnek, ez pedig a tűzszünet sértések nyilvántartása (a kivizsgálásról még nincs szó). Erről egyelőre mindenki hallgat még, ezért keltek szárnyra különböző verziók Ankara szerepéről. Egyelőre annyit tudunk, amit az orosz külügy szóvivője egy sajtótájékoztatón elmondott (Köszönet Besztercei Zoltánnak a linkért): Lesz valóban egy orosz-török tűzszüneti ellenőrző központ (центр по контролю за прекращением огня, ceasefire control center) és ez pedig Azerbajdzsán területén lesz. Gondolom ez azt jelenti, hogy nem Karabah területén lesz? Tekintve, hogy ezt az orosz külügyi szóvivő tisztázza, arra kell gondoljak, hogy tudnak róla és elfogadták ennek a központnak (és a török jelenlétnek) a tényét, de biztos nem kezdeményezték. Ez viszont azt is jelenti, hogy a háttérben a török-azeri egyeztetés továbbra is intenzív és még főzhetnek ki dolgokat. A tűzszüneti megfigyelők jelenlétét korábban ellenezte Baku de most hogy fölényben van, és hogy ezzel a török jelenlét is megoldható belement/kezdeményezte. Mivel nyerő helyzetben van nem lesz érdeke a tűzszünet megsértése, így ha az örmények teszik, felhasználhatja propaganda célokra. Más kérdés persze, hogy a központ adatait a tűzszünetsértésekről mennyire fogja bárki hitelesnek elfogadni, hiszen rajtuk kívül csak az oroszoknak lesz külső szereplőként hozzáférésük a terephez. центр по контролю за прекращением огня будетEzzel a lépéssel a törökök ott is vannak meg nicsenek is, nem váltottál le a Minszk csoportot, de egy kicsit szerephez is jutottak.

A magyar légiforgalmi szolgálat kezdeményezésére bevezetett délkelet-európai szabad légtérhasználati eljárás (SEE FRA) bizonyult a legjobbnak a Minőség-innovációs Díj hazai megmérettetésén.

Az Amerikai Haditengerészet híres bemutató köteléke, a Blue Angels, 2020. november 4-én hajtotta végre utolsó repülését az F/A-18A/B/C/D „Legacy” Hornet-eken.

1940. augusztus 20-án a parlamenthez intézett beszédében Winston Churchill miniszterelnök kiemelte, hogy a nemzet hálája azoké a brit vadászrepülőké, akik szembeszállnak a Luftwaffe pilótáival és bátorságukkal, odaadásukkal megfordítják a háború menetét. „Soha az emberi konfliktusok történetében nem tartoztak ilyen sokan ilyen sokkal ilyen keveseknek” – hangzott a jól ismert mondat, ugyanakkor Churchill arra is emlékeztetett, hogy soha nem szabad megfeledkezni a bombázókról, akik nap, mint nap Németország fölé repülnek, és súlyos veszteségek árán, de csapást mérnek a német célpontokra. Öt évvel később, a győzelmi beszédből már kimaradtak a bombázók – ez a szó a német városok, különösen Drezda hatalmas polgári áldozatokkal járó elpusztítása után néhány hónappal már nem csengett jól. A Vadászrepülő Parancsnokság (Fighter Command) pilótáinak pozitív megítélésével szemben a bombázók tevékenysége máig vita tárgya. Ez is szerepet játszott abban, hogy emlékművük csak hatvanhét évvel a második világháború befejezése után, 2012-re készült el. A Bomber Command Memorial - amely a Buckingham Palota közelében, a London közepén elterülő királyi parkok egyikében, a Green Park nyugati sarkában áll - az átadása óta többször volt vandálok céltáblája, akik a szobrokat festékes zacskókkal dobálták meg.

A mészkőből épült emlékművet Liam O’Connor tervezte – a kritikusok szerint túl monumentálisra, túl hivalkodóra.

Az emlékművet 2012. június 28-án leplezte le II. Erzsébet királynő. A teljes hétfős bombázószemélyzetet ábrázoló szoborcsoport felett a tetőszerkezet nyitott, hogy a szobrokra fény jusson. A nyílás peremébe a Királyi Légierő jelmondatát vésték.

 „A vadászok a megmentőink, de egyedül a bombázók biztosítják a győzelem eszközét” - részlet Churchill 1940. szeptemberi beszédéből.

A Bombázó Parancsnokság 125 000 fős állományát az Egyesült Királyságból, Ausztráliából, Kanadából, Új-Zélandról, Franciaországból, Lengyelországból és Csehszlovákiából érkezett repülők alkották. Közülük 55 573-an életüket vesztették, nyolcezren megsebesültek és közel tízezren fogságba estek. Akik Magyarországon haltak meg, a solymári katonai temetőben nyugszanak. 

A tető rácsszerkezetét részben egy Belgium felett lelőtt Halifax III-as bombázó roncsából nyert alumíniumból készítették. 

A márványtalapzaton álló, részletgazdag, közel három méter magas bronz szoborcsoport Philip Jackson munkája, a bevetésről éppen visszatért bombázószemélyzetet ábrázolja: a pilótát, a navigátort, a hajózószerelőt, a bombacélzót, a rádiótávírászt, és a két lövészt. A szobrok lábánál szinte mindig van egy csokor virág és néhány, papírra vetett gondolat.

A csarnok előtt elhelyezett bronzkoszorút egy bombázó-veterán tervezte.

A falakon a Bombázó Parancsnokság és a Királyi Légierő nagyméretű jelvényét láthatjuk.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

A korszerűsített negyedik generációs harci repülőgépek áttekintésének sorában a svéd ipar büszkesége, a JAS 39 Gripen következik.

Ukrán sajtóértesülés szerint Kijev új tüzérségi eszközöket szeretne megvásárolni a hadsereg részére. Ezzel a beszerzéssel egyszerre nyugdíjaznák a szovjet gyártmányú 152 milliméteres 2A36, 2A65 vontatott, valamint a 2S1 (271 darab), a 2S3 (235 darab), 2S19, és a 2S5 önjáró tarackokat is. Úgy hírlik, hogy a cseh fejlesztésű és gyártású DANA M2 kerekes futóművel rendelkező 152 milliméteres önjáró tarack tudta felhívni magára a legjobban az ukránok figyelmét a lengyel KRAB-bal együtt.

Október 21-én és 22-én egy háromfős belga katonai küldöttség tett látogatást az osztrák Diamond repülőgépgyár központjában, Wiener Neustadtban. Ennek célja a Diamond DART 550 turbólégcsavaros kiképzőgép minél jobb megismerése volt. Ugyanis a belga hadsereg légi komponense számára új alapképző repülőgépet keresnek az öregedő SIAI-Marchetti SF260M-ek és SF260D-k helyére, amelyek közül az elsőket már 1969 óta használják. Belgium 1969 elején 36 SF260M alapképző repülőgépet rendelt, ezeket a repülőgépeket 1969 novemberétől kezdődően 1971 tavaszáig bezárólag szállították le. További kilenc SF260D típusú repülőgépet rendeltek és szállítottak 1992-ben. Belgiumban jelenleg is 32 üzemképes SF260-as található meg, ezekből 23 az SF260M és kilenc a SF260D variáns. Az SF260-asok cseréjének ütemtervét egyelőre még nem árulták el a belgák. Mindenesetre a látogatás nem volt hiábavaló, mivel a küldöttség egyik tagja, a belga légierő korábbi kiképzési vezetője, Patrick Goossens repülő ezredes a gyár egyik tesztpilótájának segítségével a levegőben is megismerkedhetett a DART 550 turbólégcsavaros kiképzőgéppel. A Diamond szerint elégedett volt a DART 550 stabilitásával és könnyű kezelhetőségével.

Csehországban már befejeződtek az AERO Vodochody Aerospace L-39NG sugárhajtású kiképzőgép legutóbbi szélcsatorna vizsgálatai. Ezeket a prágai Cseh Repüléstechnikai Kutatóközpont (VZLU) kissebességű szélcsatornájába végezték el és a céljuk az volt, hogy megnézzék, hogyan viselkedhet a típus különféle fegyverzeteket hordozva. A 3 dimenziós nyomtatással megalkotott 1:6,6 méretarányú modellt különféle konténerekkel és fegyverzettel ellátva vizsgálták a 3 méter átmérőjű szélcsatornában, a jövőre elkezdődő valódi légi próbák előtt. A függesztményeket szintén 3 dimenziós nyomtatással hozták létre, ezek között megtalálhatók voltak a célzókonténerek, a 12,7 milliméteres géppuskával, vagy 20 milliméteres gépágyúval ellátott géppuska, illetve gépágyúkonténerek, a 250 kilogrammos bombák és légiharc-rakéták is. A repülési tesztek előtt a szélcsatornában végzett vizsgálatokkal kellett ellenőrizni ezeknek az L-39NG repülési jellemzőire és a teljesítményére gyakorolt ​​hatásait. A statikus mérések mellett, amelyek meghatározzák a repülőgépen fellépő erőket, dinamikus méréseket is végeztek. Fél év alatt több mint 200 mérést hajtottak végre, 30 különböző fegyverzeti konfigurációban.

Megszületett a parlamenti jóváhagyás a Német Légierő részére további 38 darab Eurofighter beszerzéséről. Ezek a gépek az ugyanekkora darabszámú, 2003 és 2008 között gyártott Tranche 1-es első szériás példányokat fogják pótolni a Project Quadriga nevű program keretében de a jelenlegi legkorszerűbb Tranche 4 felszereltségi szinttel. A most november 5-én megszavazott 5,5 milliárd euró elköltéséről szóló szerződés aláírása még ebben a hónapban megtörténik. A várhatóan 2025 és 2030 között leszállításra kerülő Eurofighter-ekből hét példány lesz kétüléses, további négy pedig légi rendszerpróbákhoz felműszerezett gép lesz, amik a jövőbeli továbbfejlesztésekben fognak főbb szerepet kapni. Németország maradék Panavia Tornado IDS/ECR repülőgépeinek pótlása ügyében is lassan itt lesz az idő a döntéshozatalra. A Lockheed Martin F-35-ének eltűnésével a kiválasztás már jó ideje kétesélyes lett, mára csak a Boeing Super Hornet és a Eurofighter maradt a ringben.

Egyesek szerint Berlin az egész európai védelmi ipart jelentősen befolyásolhatja majd döntésével, mivel ha az Egyesült Államokban épített harci repülőgépet választja a Luftwaffe számára, akkor igen jelentős bevételtől eshetnek el az európai gyártók. Tény, a Boeing F/A-18E/F Super Hornet napjainkra kiforrott, megbízható, harctéren bizonyított típusnak számít, és az USA haditengerészete is számít még rá az elkövetkező évtizedekben. Másik oldalon a hazai ipar támogatását is jelentősen elősegítő Eurofighter továbbfejlesztés áll. A távlati német tervekben összesen 110 darab Captor-E AESA antennával ellátott fedélzeti rádiólokátor beszerzése kezd körvonalazódni, de ez nem jelent ugyanennyi új Eurofighter-t. Ugyanis a Tranche 2-es széria gépeit szeretnék majd felszerelni a jelentős többletet képviselő mennyiséggel. Meg kell említeni, hogy 2019-ben Spanyolország esetében is megrendelésre kerültek a Captor-E AESA antennával ellátott fedélzeti rádiólokátorok, itt azonban kisebb mennyiségről van szó. 2022 harmadik negyedévétől jelennek majd meg ezek a berendezések a Tranche 3-as széria 19 példányán.

Szintén említésre érdemes, hogy ezek az E-Scan Mk1-ként is emlegetett radarok különböznek a Kuvait és Katar által megvásárolt Eurofighter Typhoon vadászbombázókba kerültektől, némileg fejlettebbek lesznek. A brit gépek orr-részébe viszont a még többet tudó, leginkább a rádióelektronikai harc területén továbbfejlesztett Mk2-öt szánják Londonban. A németek esetében már szóba került egy-egy további 45, illetve 40 darabos megrendelés is. Ez a 2030-ban kivonásra kerülő Panavia Tornado IDS és ECR vadászbombázók pótlását szolgálná. A 45 nukleáris csapásmérésre is képes gép mellett a másik 40 Eurofighter felderítésre, rádióelektronikai zavarásra és légvédelem elleni harcra ugyancsak alkalmasabb lenne elődjeiknél. Ezek az összetett feladatkör miatt szinte biztos, hogy a kétüléses változaton alapulnak majd.

A konténerben hordozott zavarórendszerek mellett ez a változat az MBDA és a Leonardo újfejlesztésű SPEAR EW, gázturbinás meghajtású rádióelektronikai zavaró robotrepülőgépek bevetésére is alkalmas lesznek. Ezek a 100 kilogrammos, 100 kilométert lerepülni képes eszközök a Brimstone irányított rakéták 3-as indítósínjeiről lesznek bevethetők a védendő kötelék érdekében. További módosítás lesz, hogy a megfelelő alkalmazhatóság végett két, eddig póttartályok felfüggesztésére nem alkalmas felfüggesztési pontot tesznek majd alkalmassá az 1000 literes póttartályok felszerelésére. Az európai megrendelők számára történő esetleges termelés újraindulása új esélyt ad arra, hogy áthidalják azt a szakadékot, amíg Franciaország, Németország és Spanyolország befejezi az új generációs vadászgépének tervezését és fejlesztését. 2020 márciusának végére egy újabb, kompromisszumos elképzelés jelent meg német híroldalakon. Ezek szerint a jelenleg még 93 darabos mennyiségben hadrendben lévő Tornado-k helyébe 78-90 darab Eurofighter, 30 darab F/A-18E/F Super Hornet és 15 EA-18G Growler léphetne.

Az első példányok eme gépek közül 2025-ben kerülnének átadásra, így a Tornado-k 2030-ban történő kivonására már hadrendben állhatna egy részük. Az amerikai gépek egyrészt a rádióelektronikai harcban lennének használva (EA-18G Growler), másrészt NATO követelménynek eleget téve háborús helyzetben a legújabb B61-12 nukleáris bombákkal (F/A-18E/F Super Hornet) kerülhetnének bevetésre. Mind az európai, mind az amerikai gyártó kivitelezhetőnek tartja gépeinek módosítását az atombomba bevetésére, mivel jelenleg erre egyik típus sem képes, de 3-5 év alatt ez a képesség megteremthető lenne. Meg nem erősített hírek szerint az amerikai gépek azért vannak még jelen a német védelmi miniszter elé került tervben, mivel a német döntéshozók nem bíznak a Eurofighter sikeres továbbfejlesztésében. Várhatólag ez a nagyobb gépmennyiségről szóló döntés, akár megtalálható lesz benne amerikai típus, akár nem, a csak a következő évi választások után születhet majd meg.

Megérkezett a brit RAF negyedik Boeing Poseidon MRA Mk.1-es (Maritime, Reconnaissance, Attack) tengeri járőrgépe. A ZP804-es lajstromot és a Spirit of Reykjavik nevet viselő gép és társai majdani otthona Lossiemouth-ba van, és ez a gép, akárcsak az október 14-én landolt ZP803-as példány (ez Terence Bulloch nevét viseli) is ide érkezet meg. A ZP804 november 2-án indult el Boeing Field-ből de aznap még nem hagyta el az Egyesült Államok területét, ugyanis az éjszakát az Amerikai Haditengerészet Patuxent River-i bázisán töltötte és csak november 3-án szelte át az Atlanti-óceánt. Az első RAF Poseidon, a ZP801-es Pride of Moray nevet viselő gép 2020. február 4-én érkezett meg. A London által megrendelt kilenc Poseidon 2021 végéig meg fog érkezni Nagy-Britanniába.

Az új létesítményeken az első két Boeing Poseidon MRA Mk.1 érkezésekor Lossiemouth-ban még javában folyt a munka, így került az első két Poseidon Kinloss repülőterére, amit egyébként régebben a Nimrod MR.2 tengeri járőrgépek tudhattak otthonuknak. A RAF a 2020-as év végére már három átvett Poseidon MRA Mk.1-el rendelkezik, ahogy azt tervezték. A Boeing P-8A Poseidon repülőgépeket elsőként a 120. század fogja üzemeltetni a szigetországban, a másik alegység, amelyik repülni fogja a típust a 201. század lesz. London 9 darabos Poseidon beszerzését 2016-ban sikerült tető alá hozni, az utolsó gép 2021 novemberéig került majd átadásra. Érdekesség, hogy a Rejkjavik szelleme gépnév és a 120. repülőszázad újra összefonódik napjainkban. Ugyanis 1942. szeptember 4-én hét darab tengeri járőrfeladatokra módosított B-24 Liberator landolt az izlandi főváros repülőterén. Ezzel a mozzanattal kezdetét vette a német tengeralattjárók elleni hadművelet az Atlanti-óceán északi részén is. Ez a hét repülőgép a 120. repülőszázad állományába tartozott.

A Poseidon MRA Mk.1 megrendelésből brit cégek is alaposan részesültek. A brit gyártók speciális alrendszereket, összetevőket biztosítanak a P-8A számára, például Marshall Aerospace & Defense Group készíti a kiegészítő üzemanyagtartályokat, a Martin Baker a személyzet üléseit állítja elő, a GE készíti a fegyverfelfüggesztőket és a GKN Aerospace szállítja a pilótafülke szélvédőit. A brit megrendelésre elkészült első példány, a ZP801-es lajstromjelt kapta és 2019. október 29-én adták át a megrendelőnek a gyártó Seattle-ben lévő üzemében, nagyjából három és fél hónappal első repülése után. Első alkalommal 2019. július 12-én repült, amikor felszállt a Boeing Renton-i gyárból, és átrepült a Seattle-i Boeing Fieldre.

Más típusú új repülőgépek is érkeztek az Egyesült Királyság területére ezen a héten. November 3-án négy Beechcraft T-6C Texan II turbólégcsavaros kiképző repülőgépet adtak át. A típusból eddig 10-et használtak a középfokú képzésben a Grob 120TP Prefect alapkiképző és a BAE Systems Hawk T.2 közötti lépcsőfokként.

Az Egyesült Királyság Királyi Haditengerészete október 28-án, a Portsmouth-ban tartott ünnepség alkalmával leszerelte a hidegháború idején szolgálatba állított Type 82-es osztályú HMS BRISTOL (D23) rombolót. A 82-es típusú rombolókból 8 darabot terveztek megépíteni, feladatuk a már eredetileg is gőzkatapulttal és szögfedélzettel megépített CVA 01-es osztályú repülőgép hordozók védelme lett volna. A négy tervezett hordozóból végül egy sem épült meg, de az 1967. április 17-én megrendelte BRISTOL gerincét a Tyne and Wear-i Swan Hunter hajógyárban lefektették, majd 1969. június 30-án vízre is bocsátották. Szolgálatba 1973. március 31-én állt, több testvérhajója nem épült meg.  A tengeralattjárók elleni hadviselésre (Ikara) és légvédelemre (Sea Dart) felkészített BRISTOL vízkiszorítása 7100 tonna, hossza 154,53 méter, szélessége 16,76 méter és merülése 7,5 méter lett. A legénység 30 tisztből és 367 tengerészből állt. Két 30000 lóerős gőzturbina és két azonos teljesítményű Bristol-Siddeley Olympus TM1A gázturbina hajtotta meg, amelyek maximálisan 28 csomós sebességre tudták felgyorsítani a hajót.

A HMS BRISTOL lett az utolsó brit hajó, amely gőzturbinákat használt. Ezekkel a gőzturbinákkal volt baj, mert 1974 februárjában tűz ütött ki Wales partjainál, amelynek helyreállítása két évet vett igénybe. Tíz évvel később újabb incidens történt, amikor is az egyik gőzturbina felrobbant. Ez megpecsételte a hajó sorsát, mivel a javítás túl drágának bizonyult volna. Az 1980-as évek elejére tervezett kivonását a Falklandi válság, majd háború elodázta. A BRISTOL romboló negyven Sea Dart rakétájával igencsak jelentő mértékben volt képes a szigetek visszafoglalására elindított flottakötelék légvédelmét megerősíteni. A háború után a hajó további légvédelmi fegyvereket kapott, két 30 milliméteres Oerlikon KCA ikercsövű gépágyút és két 20 milliméteres Oerlikon egycsövű gépágyút. A HMS HERMES (R12) nyugdíjazása után a brit flotta zászlóshajójaként szolgált, majd 1987-tól már iskolahajó lett belőle.

A DGA Fegyverkezési Főigazgatóság (Direction générale de l'armement) bejelentette, hogy hamarosan elkezdik készíteni azon fedélzeti rendszerek megvalósíthatósági tanulmányát, amelyek az új német-francia tengeri járőr repülőgépbe kerülhetnek beépítésre. A Thales, a Hensoldt, az ESG és a Diehl társaságok, együttesen T-HED néven szerepelnek majd ebben a programban. Mindkét ország által érintett repülőgépgyártók az Airbus és a Dassault 2021-ben csatlakozik majd a programhoz. Az elemzés késztése várhatóan még ebben a hónapban megkezdődik. A Maritime Airborne Warfare System (MAWS) program célja egy olyan tengeri járőr repülőgép kifejlesztése, amely képes lesz az Atlantique 2 és a P-3C Orion repülőgépek helyettesítésére is. A program résztvevői elsősorban a repülőgép fedélzetére kerülő rendszerekre és a fegyverrendszerekre összpontosítanak a fejlesztés során, mivel a MAWS program nem csak egyetlen repülőgép, hanem egy rendszer kifejlesztését célozza.

A T-HED csoportnak úgy kell meghatároznia a teljes rendszer architektúráját, hogy az a jövőben többféle repülőgépre is integrálható legyen. Az elektronikus hadviselési csomag, a radar, a szonár, a szonárbóják, a fegyverek, valamint a kommunikációs és adatátviteli rendszerek mind meg kell, hogy feleljenek ennek a kritériumnak is. Az már biztos, hogy európai gyártmányú repülőgépbe kerülnek beépítésre, a konkrét típus majd csak később kerül kiválasztásra. Az Airbus már régóta javasolja az A320-as típus használatát ebben a szerepben, de hordozóként szóba jöhet még a C295-ös, vagy akár a Dassault Falcon üzleti repülőgép is.

Október 31-én hajtotta végre első repülését a második sorozatgyártású Szuhoj Szu-57-es. Korábban a repülőgépgyár azt ígérte, hogy ez a gép október végéig felszáll. Ez a példány várhatólag ez év végéig átadásra fog kerülni a légierő részére. Az első sorozatgyártású Szu-57 típusú repülőgép 2019. december 24-én zuhant le, ami hatalmas visszaesést okozott Oroszország azon tervében, hogy a légierő számára lopakodó repülőgépeket állítson elő. Ennek következtében a repülési teszteket több mint tíz hónapra felfüggesztették. A típus gyártását a Komszomolszk városában lévő, Jurij Gagarin nevét viselő Komszomolszki Repülőgépgyártó Termelési Egyesülésnél, a KnAAZ repülőgépgyárban végzik.

A típus előállítását a 2028 végére 76 repülőgép átadásáról szóló moszkvai megrendelés következtében a termelékenység növelését tette létfontosságúvá. Ugyanis a rövidre szabott határidő tartása végett évente 12-13 darab Szu-57-es elkészítése válik majd szükségessé, hogy az utolsó példány is átadásra kerülhessen 2027-ben. Ez a 76 darab vadászbombázó állítólag 2,7 milliárd dollárba került, így sikerült 2019 májusára, a megrendelés időpontjára egy Szu-57-es előállítási költségét 20%-al csökkenteni. 2022-ben már az első olyan Szu-57-es is elkészül, amelyikbe a nagyobb tolóerejű hajtóművek kerülnek beszerelésre.

Szintén első alkalommal emelkedett a magasba a Tupoljev Tu-160M2 (NATO-kód Blackjack) stratégiai bombázó, immáron a Kuznyecov NK-32-02-es sugárhajtóművek által hajtva 2020. november 3-án. Ezt 4 évvel ezelőtt még 2018-ra várták. Ez a példány a piros 14-es oldalszámot és Igor Sikorsky nevét viseli. Ez év februárjában készült el, de az új hajtóművek késése miatt a levegőbe emelkedést csak most tudták végrehajtani vele. Az első Tu-160M2 első repülésére pedig 2020. február 2-án került sor, és az 2 óra 34 percig tartott. A modernizált Tu-160M2 stratégiai bombázó első repülése az új gázturbinákkal 2 óra 20 percig tartott, és 6000 méteres magasságban hajtották végre. Egy 2015-ben tett bejelentés alapján a Tu-160M2-es a kevesebbet fogyasztó NK-32-02-eknek köszönhetően 1000 kilométeres hatótávolság növekedést tud majd elkönyvelni.

Moszkva az összes jelenleg meglévő, vagyis 16 darab Tu-160-át korszerűsíteni fogja és 2018. január 25-én szerződést írtak alá további 10 új építésű bombázó megvásárlásáról is, egyenként 15 milliárd rubel értékben. A távlati tervekben összesen 50 darab Tu-160-on szeretnék látni a légierő felségjelét. Az új erőforrásra feltétlenül szükség volt, hiszen a Tupoljev Tu-160-as stratégiai bombázók hajtóműve már évek óta, egészen pontosan 1993-tól nincs gyártásban, ezért a bombázók üzemképességének fenntartása igen nehézkessé vált. Majd 2019. október utolsó napjaiban derült ki, hogy Moszkva 22 darab NK-32-02-es sugárhajtóművet rendelt meg a modernizált Tupoljev Tu-160M2 és Tu-22M3M bombázógépei számára.

Befejezte tengeri próbajáratait Izrael első SAAR 6 osztályú rakétás korvettje, az INS MAGEN (VÉDŐPAJZS). Ez a rakétás korvettje még december hónapba áthajózik Izraelbe Németországból, ugyanis ezt az egységet, valamint másik három, a 2021-es évben átadásra kerülő testvérhajóját is a németországi Kielben készíti el a Thyssenkrupp Marine Systems. Ezeket a hajókat Tel-Aviv azután látta szükségesnek beszerezni, hogy a 2000-es évek elején Izrael Földközi-tenger vízei alatt húzódó kizárólagos gazdasági övezetében értékes földgázkészleteket fedeztek fel. Mivel Izrael villamos energiájának 70% -át ma a tengeri fúrótornyai által termelt földgázból állítják elő, a felfedezés nagy horderejűnek bizonyult és szükség lett a majdan itt telepítendő fúrótornyok védelmére.

Bár a tervezést és az építést Németországban végzik, a hajókon levő védelmi rendszerek több mint 90% -a izraeli gyártmányú lesz. A fúrótornyok elleni várható rakétatámadások okán még 2017-ben javították az SAAR 6 osztály légvédelmi képességét, ugyanis a duplájára növelték a Rafael Advanced Defense Systems által gyártott C-Dome (a szárazföldi telepítésű Iron Dome rendszer tengeri változata) Tamir rakétáinak darabszámát. Így már 12 Israel Aerospace Industries Barak 8-as légvédelmi rakéta mellett 20 Tamir számára is beépítésre kerülnek a függőleges indítók, a 2000 tonnás egységek hajótestébe. A kis helyigény miatt a C-Dome ideális lehet korvettek, őrhajók, de akár tengeri gázkitermelő és olajfúró tornyok védelmére is. A 90 méter hosszú, 70 főnyi legénységű korvettek fegyverzetét ezeken felül egy 76 milliméteres löveg, 25 milliméteres távirányítású gépágyúk, 16 hajók elleni rakéta, két torpedóindító és egy SH-70-es Sea Hawk helikopter fogja alkotni.

A C-Dome hajókról történő alkalmazhatóságát a 2016-os év tavaszának végén tesztelték le. Akkor az Iron Dome tüzérségi lövedékek elleni védelmi rendszer indítóállványát egy hadihajó tatján kialakított, helikopterek fel-és leszállására használt fedélzeten rögzítették, míg a felderítést a hajó rádiólokátorai végezték. A több mint 100 kilométeres hatótávolságú többfeladatú Adir rádiólokátorral felszerelt SAAR 6 osztályú rakétás korvettek fedélzeti rendszerei lehetővé fogják tenni, hogy a már meglévő szárazföldi, vagy légi rendszerekkel kapcsolatot létesíthessenek és adatokat cseréljenek. Várhatólag a SAAR 6 osztályú rakétás korvettek 3 évtizedig maradnak majd szolgálatban.

Az Egyesült Arab Emírségek számára az Egyesült Államok Külügyminisztériuma jóváhagyta 50 darab Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázó eladását. A várhatólag 10,4 milliárd dolláros bevételt eredményező üzletet a Kongresszusnak még jóvá kell hagynia, erre 30 nap áll rendelkezésére. Itt azonban még eléggé megoszlanak a vélemények az eladással kapcsolatosan. Egyesült Arab Emírségek Izrael után a második közel-keleti országgá lehetne, amelyik birtokolhatja ezeket a fejlett repülőgépeket, míg az egész világot tekintve a 15. a megrendelők sorában. Meg kell említeni, hogy az Egyesült Arab Emírségek helyzetét nem javítja az a tény, hogy 2018-ban stratégiai partnerségi megállapodást írt alá Oroszországgal.

Pakisztánban a lehető leggyorsabban szeretnék fejleszteni a légierőt. Az indiai Rafale beszerzésekre válaszul 50 darab kínai J-10-et szereznének be. Ezek közül 30 darabot akarnának mihamarabb hadrendbe állítani, éppen ezért október 22-én egy 13 fős küldöttség el is utazott Kínába a lehetőségek felmérése érdekében. A pakisztáni J-10-es rendszeresítés nem új keletű, hiszen még 2006-ban jelentek meg az első hírek arról, hogy Iszlámábád kacérkodott a J-10 36 példányának megvásárlásával. Később is szóba került a J-10-es és Pakisztán, főleg azután, hogy India a Rafale rendszeresítése mellett döntött, de szerződéskötésre eddig nem került sor. Például 2011-ben már a továbbfejlesztett J-10B-ről szóltak a hírek, amelynek szívócsatornáját az F-35-höz hasonlóan alakították ki, tolóerővektoráló hajtóművel és AESA antennával rendelkező fedélzeti rádiólokátorral is ellátták. Jelenleg Pakisztánban 110 JF-17 és a 75 F-16 képviseli a korszerűséget a légierőnél, hiszen a Chengdu J-7, Mirage III és Mirage 5, amelyek öt évtizedesek, az első típus kivételével leginkább csapásmérőként jöhetnek szóba és az eddigi korszerűsítésük is ebbe az irányba folyt.

November 4-én három újabb Dassault Rafale vadászbombázó - két együléses (BS002 és BS005) és egy kétüléses (RB002) -, érkezett meg Indiába. Ezeknek a repülőgépeknek több mint 8 órát vett igénybe, hogy közvetlenül Franciaországból hazatérjenek. Az indiai pilóták által vezetett Rafale-ok ezen út során három alkalommal vételeztek üzemanyagot a levegőben a Francia Légierő (Armée de l'Air) Boeing C-135FR Stratotanker tankergépéből – ez a gép az Egyesült Arab Emírségekben szállt le -, majd a későbbiekben már indiai Iljusin IL-78MKI Midas-ból. A tervek szerint az Indiai Légierő két, vagy három havonta három, vagy négy Rafale-t kap majd meg, amíg mind a 36 megrendelt repülőgépet el nem szállítják.

Október hónapban elutasításra került Indonézia Lockheed Martin F-35-ös beszerzési kérelme Washingtonban. A Trump-adminisztráció azt tanácsolta, Jakarta helyettük inkább Lockheed Martin F-16V Viper-eket, vagy Boeing F/A-18 Super Hornet-eket vásároljon meg. Az ázsiai állam az F-35 típusú repülőgépeket az orosz Szuhoj Szu-35Sz alternatívájaként vásárolta volna meg. A 2015 végén elkezdett, már igencsak előrehaladott tárgyalások miatt a sokak által biztosnak vélt beszerzéstől éppenséggel amerikai tanácsra táncoltak vissza, pedig a 11 orosz vadászbombázó 1,1 milliárd dollárt kivető gumi, nyers pálmaolaj, kávé, tea, bútorok és fűszerek ellentételezésével történő megvásárlása kifejezetten jó üzletnek ígérkezet.

Dél-Koreában a légierő egy új magasabbegységet hozott létre november 3-án. A Cshungdzsu légibázison felállított 39. Felderítő Ezred állományában mind a négy RQ-4 Block 30 Global Hawk pilóta nélküli felderítő repülőgép megtalálható lesz, a már itt települő 159. Taktikai Felderítő Század RKF-16C gépei mellett. Szintén ennek az új ezrednek az állományába fog tartozni a 296. Taktikai Felderítő Század négy RC-800RA Geumgang módosított üzleti repülőgépe is. Még nem került megemlítésre, hogy a 296. Taktikai Felderítő Század további repülőgépei, az RC-800SIG Baekdu és a Falcon 2000S SIGINT típusúak is gyarapítani fogják-e majd az ezred gépállományát.

Kínában a haditengerészet igényeinek kielégítésére kétféle Harbin Aircraft Industry által gyártott Z-20-as változatú helikopter is fejlesztés alatt áll. A tengeralattjárók elleni harcra a Z-20F fog szolgálni, míg a többcélú modifikáció a Z-20J jelzést fogja kapni. Az első repülését 2013-ban teljesítő, ötlapátos főrotorral rendelkező Z-20-as hajófedélzeti változata gyaníthatóan megerősített futóművel is el lesz látva, az egyéb szükséges fedélzeti rendszerek mellett. Szükség lenne rá, hiszen kisebb, mint a 13 tonnás Z-8 helikopter, ami túl nagy ahhoz, hogy a legtöbb hadihajón elhelyezzék. A 4 tonnás Z-9 meg túl könnyű ahhoz, hogy elegendő felszerelést, fegyvert és üzemanyagot szállítson a flotta által igényel feladatok ellátására. Ideális tehát a 10 tonnás Z-20-as lenne erre a feladatra. A 2019-es év közepén egy Type 55-ös romboló tatján kialakított helikopter leszállóhelyen volt megfigyelhető a Z-20-as helikopter életnagyságú modellje.

Ezt jól láthatólag módosították, a főrotor lapátjai a törzs fölé voltak visszahajthatók, míg a farokrotor a függőleges vezérsíkkal együtt oldalra volt hajtható a kisebb helyszükséglet okán. Így a gép könnyedén belefér a hajó korlátozott területű hangárába. Ez nem jelenthetett mást, mint azt, hogy az amerikai Black Hawk-ra igencsak emlékeztető forgószárnyasnak fejlesztés alatt áll a haditengerészeti változata. Nem csoda, hogy a világ számos pontján bevált típus megihlette a kínaiakat, hiszen a megvásárolt 24 darab, nem katonai felszereltségű Sikorsky S-70C-2 nagy magasságban is jó teljesítményt nyújtott. Biztos, ami biztos alapon a Z-20-okban két darab WZ-10-es gázturbina került beépítésre, egyenként 2400 lóerővel, amik körülbelül 27% -kal erősebbek, mint az S- 70-ben alkalmazott erőforrások.

Tajvanon még ebben a hónapban szeretnék elkezdeni az első tengeralattjáró építését. Tajvan legfejlettebb hajógyára, a CSBC Corporation állami szorgalmazásra immáron több mint 8 évvel ezelőtt lépéseket tett a tengeralattjárók megépítéséhez szükséges technológiák, külföldről történő megszerzése érdekében. A hajógyáriak 2024-re várják az első hazai tervezésű és építésű tengeralattjáró elkészültét. Az építést végző CSBC Corporation a 1168-os projektszámot adta a hajóosztálynak, míg a haditengerészet részéről a Hai Csang nevet használják. Az 5 év alatt megépülő egységekből 8 darab fog majd szolgálatba állni. Vízkiszorításuk 3000 tonna körül lesz, hosszuk 70 méter, törzsátmérő 8 méter. A test végén a kormánylapok X - alakban lesznek elhelyezve, ez a sekély vízben történő jó manőverező-képességet feltételezi. Sokat a tengeralattjárókról nem lehet majd megtudni, hiszen építésüket fedett csarnokban fogják végezni, kizárva ezzel a műholdak kíváncsi tekintetét.

Az elmúlt hetekben információk jelentek meg a dél-koreai és tajvani médiában a Koreai Köztársaság esetleges részvételéről Tajvan hazai tengeralattjáró programjában. Az eset azért érdekes, mert Dél-Koreát eddig nagyon ritkán említették meg ebben az összefüggésben. A legtöbb esetben európai, amerikai vagy éppen japán partnerek kerültek szóba, mint olyanok, akik érdemben lennének képesek a szigetország tengeralattjáró építési programját támogatni. További ízt ad a dél-koreai segítségnek az a tény, hogy Szöul 1992-ben szakította meg a hivatalos diplomáciai kapcsolatokat Tajpejjel, normalizálva a diplomáciai kapcsolatokat a Kínai Népköztársasággal. Persze a koreaiaknak nem kell feltétlenül részt venniük a tervezési munkában. A támogatás magában foglalhatja a projekt- vagy logisztikai menedzsmentet is, vagy éppen a hajóépítési technológia átadását, illetve az ezt végző a hajóépítő szakemberek képzését is.

Tajvan számára a Donald Trump vezette amerikai kormány a 2018-as évben engedélyezte a tengeralattjárók építésében gyakorlatot szerzett amerikai vállalatokkal való üzleti kapcsolatok kiépítését, vagyis Tajpej számára elérhető közelségbe kerültek az évek óta tiltott technológiák. Ezekkel még könnyebbé válhat a szigetállam számára a hazai gyártású tengeralattjárók előállítása, amire pár éve már lépéseket is tettek. Még 2001 áprilisában George W. Bush elnök jóváhagyta nyolc hagyományos meghajtású tengeralattjáró eladását, majd ennek a döntésnek a megvalósítása függőbe került. Tajvanon természetesen örültek a Trump féle döntésnek, míg Pekingben éppen ellenkezőleg. Ugyanis diplomácia csatornákon keresztül is kifejezték nemtetszésüket a döntés miatt, a médiavisszhang mellett. A sok rejtély mellett az azonban bizonyos, az első tajvani tengeralattjáró 2024-ben lesz kész, átadása a flotta számára 2025-ben valósul majd meg. Jelenleg 1,72 milliárd dollárra saccolják az első tajvani tengeralattjáró építési költségét.

Régi hagyományt éltet tovább az Ausztrál Légierő 33. Repülőszázada. Az alegység napjainkban az Airbus KC-30A MRTT légi utántöltő/szállító repülőgépekkel repül, egészen pontosan hét példánnyal. Nemrégiben mindegyik KC-30A saját nevet kapott, ezek az Ipswich, a Brisban, a Wivenhoe, a Scenic Rim, a Warrego, a Willowbank és a Somerset. Az 1942-ben megalakult 33. repülőszázad öt, korábban Qantas tulajdonában lévő Short Empire repülőcsónakkal volt felszerelve. Ezek a Centaurus, Calypso, Coogee, Coolangatta és Clifton nevet viselték. 1983-ban újra életre hívták a 33-okat, de most már a Boeing 707 légi utántöltő/szállító repülőgépekkel felszerelve. Ezek a Sydney, Richmond, Windsor, Clarendonba, Castlereaghba, és Wilberforce neveket kapták.

Kanada részére engedélyezésre került 100 darab légvédelmi rakéta eladása az Egyesült Államokban. A Standard Missile 2 (SM-2) Blokk IIIC rakéták és a kapcsolódó berendezések beszerzése 500 millió dolláros kiadást jelent majd Ottawa számára. A rakétákhoz száz MK 13-as függőleges indítórendszert is megvásárolnak, ugyanis ezek a fegyverek a BAE System által tervezett Type-26-os típusú fregattokra fognak kerülni.

Elkezdik az Amerikai Légierőnél szolgáló F-15-ök katapultüléseinek cseréjét. A régebbi ACES II-t, mely számos más harci gépben is megtalálható, az új ACES 5 fogja pótolni. A Raytheon Technologies leányvállalata, a Collins Aerospace egy 700 millió dolláros szerződést nyert el, a továbbfejlesztett végtaglefogó rendszerrel, valamint a pilóta testsúlyának függvényében gyorsuló katapultüléssel. Az ACES 5 kevesebb, mint 5 százalékra csökkenti a katapultálással kapcsolatos súlyos sérüléseket, és kevesebb, mint 1 százalékra a katapultálással kapcsolatos gerincsérüléseket. Az ACES 5-öt rendelték meg a T-7A Red Hawk sugárhajtású kiképző repülőgépek számára is, de a jövőben megjelenik majd az F-16, az F-22, a B-1B és az A-10C pilótafülkéjében is. 

Ez év augusztusi hír, hogy Peruban eladósorba került három darab Mil Mi-26T nehéz szállító helikopter. A hadseregnél használt gépek évek óta nem emelkedtek a levegőbe. A beszámoló szerint a Motor Szics D-136-as gázturbináik, segédhajtóműveik és reduktoraik mind nem javítható állapotban vannak. Ezenkívül a hidraulikus, az elektromos, a kommunikációs és a navigációs rendszerek sem működőképesek, továbbá, a sárkányszerkezeteken belső és külső sérülések is felfedezhetők. Újbóli repülőképessé tételük jelentős összeget emésztene fel. Lima 1995-ben vásárolta meg körülbelül 10 millió dollár ellenében a három Mi-26T-t, amelyek azelőtt az Aeroflot színeiben repültek. Az EP-705, EP-706 és EP-707-es lajstromjelet kapó helikopterek perui felségjelet viselve alig repültek. Az EP-705 és az EP-706, egyaránt körülbelül 600 órás repült idővel rendelkezett, míg a harmadik Mi-26T, az EP-707, mindössze 142 órával. Utóbbi ugyanis 2003 októberében egy leszállás során sérüléseket szenvedett. A helikopterek tizenkét, tizenhét és huszonegy éve nem emelkedtek a levegőbe. A szörnyű műszaki állapot ellenére a peruiak úgy vélték, hogy a helikopterek más Mi-26 felhasználók számára még érdekesek, értékesek lehetnek, és tartalék alkatrészekként szolgálhatnak. A műszaki állapotot taglaló tényeket ismerve nem meglepő, hogy a hírek szerint a helikoptereket 300000 dollárért az AGSL Aero Systems, egy fémhulladék-kereskedő cég vásárolta meg.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Saab JAS39C Gripen

Lockheed Martin F-35A Lightning II

NHIndustries NH90NFH

McDonnell Douglas AF-1A Skyhawk

CASA C-101EB Aviojet

Agusta-Westland HH-101A Caesar

Lockheed P-3C Orion

Eurofighter Typhoon EF2000

McDonnell Douglas F-15DJ Eagle

Dassault Mirage 2000C

Northrop F-5N Tiger II

Aermacchi MB-339A

Boeing F/A-18E Super Hornet

Breguet Br.1150 Atlantic

General Dynamics F-16A Fighting Falcon

LTV Aerospace A-7P Corsair II

Folland Gnat T.1

Boeing AH-64DN Apache Longbow

Dassault Mirage F1C-200

Grumman E-2C+ Hawkeye

Sepecat Jaguar T.4

McDonnell Douglas EAV-8B+ Harrier II

Westland WG-13 Lynx HAS.4

Republic RF-84F Thunderflash

Panavia Tornado IDS

McDonnell Douglas F/A-18D Hornet

Saab Sk60A

Sikorsky CH-53G

Saab J35Oe MkII Draken

Airbus A330 MRTT Voyager KC.3

Boeing C-17A Globemaster III

Eurocopter EC725 Caracal

Fairchild A-10C Thunderbolt II

Airbus A400M Atlas

Újabb hír Kiskunfélegyházáról, az Arzenál fegyvergyárából: a CZ-k mellett Unique Alpine mesterlövészfegyvereket és az AR-10/15 családba tartozó félautomata karabélyokat is fognak előállítani idehaza.

Zord 

A legmodernebb átvilágító berendezésekkel és megnövelt kapacitással várja vissza az utasokat a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér csomagrendszere.

Az Egyesült Királyság hivatalosan is megvétózta a koreai FA-50 Fighting Eagle könnyű harci repülőgép Argentínának történő eladását. A dél-koreai gyártó erről már tájékoztatta is Buenos Aires-t – a brit alkatrészek miatt teheti ezt meg Nagy-Britannia.

Sok szeretettel ajánljuk figyelmébe a Nádas Tamás, műrepülő világbajnok emlékére rendezett fotókiállítást. A "Repülés szerelmese" címmel meghirdetett fotópályázat pályaműveit és Nádas Tamás repülős relikviáit tekinthetik meg a kiállítás keretein belül, 2020. november 7-8., 10:00-18:00 óra között a Hotel Mariott Budapest, Liz különtermében. A kiállítás nyilvános, a belépés díjtalan.

A Korea Aerospace Industries Ltd. (KAI) szeptemberben elkezdte a KF-X prototípus végső összeszerelését. Kategóriáját, képességeit tekintve az új típus az FA-50 és az F-15K/F-35 közé pozícionálható.

De ez a levél hosszúra nyúlt, elnök úr, és ideje befejezni. 

Vádolom Du Paty de Clam alezredest abban, hogy ördögi közreműködője volt a jogtiprásnak, hitem szerint öntudatlanul, és abban, hogy három éven át védelmezte káros munkáját a legabszurdabb és legbűnösebb machinációkkal. 

Vádolom Mercier tábornokot abban, hogy bűntárs, még ha lelki gyengesége által is, az évszázad egyik legnagyobb bűntettében. 

Vádolom Billot tábornokot abban, hogy kezében tartotta a Dreyfus ártatlanságát igazoló megkérdőjelezhetetlen bizonyítékot, és eltitkolta azt; hogy bűnös az emberiesség és igazság elleni bűnben, melyet politikai cél és a kompromittálódott vezérkar megmentése motivált. 

Vádolom de Boisdeffre és Gonse tábornokokat abban, hogy bűntárssá váltak ugyanebben a bűnben, egyikőjük egyértelműen hitbuzgósága, másikuk talán azon testületi szellem által, amely a katonai hivatalokat szent tehénné, megkérdőjelezhetetlenné teszi. 

[…] 

Végül, vádolom az első hadbíróságot abban, hogy jogsértő döntés hozott, amikor elítélte a vádlottat olyan dokumentumok alapján, melyek titkosak maradtak, és vádolom a második hadbíróságot abban, hogy elfedte ezt azon tudatos törvénysértés által, hogy a bűncselekmény elkövetőjét felmentette. 

- Részletek Émile Zola „Vádolom…!” (J’Accuse…!) című nyílt leveléből, a L’Aurore párizsi napilap 1898. január 13-i számából 

A francia költő híres levelének szavai mind a mai napig erős érzelmeket ébresztenek az olvasóban, és úgy emlékeznek e sorokra, mint egy kiemelkedő sajtótörténeti pillanatra. A költő 1898-as írása ugyanakkor csak egy mozzanata volt annak az ügynek, amely kb. egy évtizedre a francia belpolitika egyik legfőbb csatatere lett. Ez az 1894-1906 között húzódó Dreyfus-ügy, amely egy német felmenőkkel rendelkező, zsidó vallású francia vezérkari százados hazaárulás miatti életfogytiglani elítélésével kezdődött, melyet a borzalmas dél-amerikai Ördög-szigeten kellett eltölteni (lásd lent), és a teljes francia politikai élet átrendeződésével végződött.

[...] Bővebben!

A Szlovák Köztársaság Védelmi Minisztériuma a közelmúltban jelentette be, hogy a légierő számára új sugárhajtású gyakorlógépet keres, amivel a jövőbeli F-16-os hajózók alapkiképzését helyben meg tudják oldani, és nem lenne szükséges ezért az Egyesült Államokba küldeni őket.