Biztonságpolitika

Abe Sinzó augusztus 28-án tett bejelentése – miszerint az egyre súlyosbodó egészségügyi állapotára hivatkozva lemond a miniszterelnöki tisztségről – az egész világot váratlanul érte, nem csupán Japánt. Habár már 2006-ban sikerült elnyernie a kormányfői tisztséget, alig egy évre rá a kiújuló vastagbélgyulladására hivatkozva mégis le kellett mondania. A 2012-es alsóházi választások idején szállóigévé vált „Nippon o torimodoszu!” (Visszavesszük Japánt!) reménykeltően csengett a megoldatlan gazdasági problémák sokasága és a 2011-es fukusimai katasztrófa miatt elkeseredett emberek szemében. Abe nemcsak, hogy visszaszerezte a kormányfői tisztséget, hanem képes volt azt négy cikluson át megtartani úgy, hogy a modern japán történelem mindezidáig leghosszabb ideig hivatalban lévő miniszterelnöke lett. A mostani miniszterelnöki mandátumából alig egy éve volt hátra a következő alsóházi választásokig. Visszavonulásának híre meglepte politikustársait is, akik közül többen ugyancsak kétkedve fogadták a hírt, viszont ugyanilyen gyorsan megkezdődtek a találgatások utódját illetően. 

Mivel a kormányzó Liberális Demokrata Párt mind az alsó-, mind pedig a felsőházban többségben van, a következő miniszterelnök személye a párt döntésén múlt, amelyre szeptember 14-én került sor. Ezen a döntésen a japán lapok szerint már a kezdetektől fogva legesélyesebbnek tartott jelölt, a jelenlegi kabinetvezető, Szuga Josihide nyert. Ezt követően szeptember 16-án az országgyűlés egy speciális ülésen formálisan is megszavazta a párt által korábban választott jelöltet.

Szuga Josihide szintén rekordernek számít a maga pozíciójában. Hivatalából adódóan mindvégig komoly háttérszerepet töltött be Abe Sinzó miniszterelnöksége alatt. Mellette a pártpolitika-vezető, volt külügyminiszter Kisida Fumio; és a pártelnöki tisztségért negyedjére is ringbe szálló volt védelmi miniszter Isiba Sigeru kerültek szóba. Mind a három jelölt a párt veteránja, komoly politikusi múlttal, és párton belüli tekintéllyel rendelkezik.

Abe Sinzó japán miniszterelnök (balra) virágot nyújt át Szuga Josihide kormányszóvivőnek, miután utóbbi megnyerte a japán kormánypárt, a Liberális Demokrata Párt (LDP) új vezetőjének megválasztására kiírt szavazást Tokióban 2020. szeptember 14-én. A kormánypárt új vezetője lett az új miniszterelnök is az egészségi okok miatt augusztus 28-án lemondó Abe Sinzó után.
(Forrás: MTI/AP pool/Eugene Hoshiko)

Japán pacifista, vagy abnormális ország?

Nemzetközi kapcsolatok elméletének kutatói között hosszú ideje vita folyik a háború utáni Japán megítélésével kapcsolatban. Japán gazdasági erejénél fogva nagyhatalom, évtizedekig a világ második legnagyobb gazdaságával rendelkezett (míg 2010-ben Kína le nem hagyta). Ezzel szemben Japán külpolitikai érdekérvényesítő képessége, és katonai ereje nem áll összhangban az ország gazdasági erejével, ami egyfajta abnormális állapotot eredményez: „Gazdasági óriás és politikai-katonai törpe.” 

Ennek az abnormális állapotnak a középpontjában kétségtelenül a II. világháború utáni alkotmány áll, amit a megszállást vezető amerikai Douglas MacArthur tábornok és munkatársai vázoltak fel. Alapvetően a korábbi, Meidzsi-alkotmány módosításaként született meg, megőrizve így a jogi folytonosságot. Azonban hatályba lépésének idején Japán még mindig katonai megszállás alatt állt, és nem a császár, nem is a nép birtokolta a hatalmat, hanem a továbbra is a szövetséges megszálló erők. Az általuk véghezvitt reformpolitika fő célja volt megakadályozni, hogy Japán katonai erejénél fogva ismételten veszélyt jelentsen a világbékére. Ezért az új alkotmányba külön MacArthur kérésére foglalták bele a 9. törvénycikkelyt, avagy az un. „Békezáradékot”:

9. cikk: „Törekedve az igazságon és renden alapuló nemzetközi békére, a japán nép örökre lemond a háborúról, mint a nemzet szuverén jogáról, és fenyegetés, vagy erő alkalmazásáról, mint nemzetközi viták rendezésének eszközéről. 

A fenti célok elérése érdekében, nem tart fenn szárazföldi-, tengeri- és légierőt, ahogy más katonai potenciált sem. Az ország hadviseléshez való joga soha nem lesz elismerve.” (Fordítás forrása: Japán Alkotmánya)

Ez akkoriban megfelelt mind az amerikai céloknak, mind pedig a militarizmusból kiábrándult emberek általános érzéseinek, így fenti elköteleződés a japán nép egyik sajátos jellemvonásává vált. A japánok közül sokan, mint nemzetük sajátosságára, ma is büszkén tekintenek az alkotmányba belefoglalt pacifista értékekre, és a később részben ezzel magyarázható előnyökből származó gazdasági sikerekre.

Mi számit normálisnak?

A neves svéd politikatudományi kutató, Linus Hagström tanulmányában összegyűjtött jó pár meghatározást a kérdést illetően. A „normális országot” az utóbbi években gyakran definiálták úgy, mint egy olyan országot, amely „alkotmányosan képes és kész katonai erőt mozgósítani, nemzeti és nemzetközi biztonsági célok elérése érdekében” (különös tekintettel itt a kollektív önvédelem kérdésére). Andrew Oros meghatározása szerint „normálisnak” számít egy „független, és teljesen felfegyverzett nagyhatalom”. Richard J. Samuels egy olyan országot ír le, amely egyszerűen „képes háborút indítani”.  Kenneth Waltz meghatározása szerint pedig „normális ország” az, amelyik „stratégiai nukleáris fegyverekkel rendelkezik”. Habár ezen meghatározásba kevés ország illik bele, gyakran hivatkoznak az Egyesült Királyságra, mint mintára.

Érdekes viszont az a kérdés, hogy maguk a japánok mit is tartottak, és tartanak ma is „normálisnak”. Míg az országot a modernizáció útjára terelő 1868-as Meidzsi-restaurációt megelőzően a szonnó dzsói (Tisztelt a császárt, űzd el a barbárokat!) volt a domináns szlogen az ország megnyitását végletekig halogató Szigetország számára, addig a császári restaurációt követően már olyan jelszavak jelentek meg, mint a dacua njújó (Kilépni Ázsiából, belépni Európába!), illetve a fukoku kjóhei (Gazdag ország, erős hadsereg!). Ezek a szlogenek egyértelműen jelezték, hogy az új japán vezetés döntött az ország jövőjét illetően. Ebben a korszakban a Japán Császárság próbálta elhatárolni magát a gyengének, és lemaradottnak tartott Ázsiától (Kínától), és mindenáron a modern, gyarmattartó nagyhatalmak klubjába kívánt tartozni. A korszakban ezt az identitáskeresést; Kínától, és az addig domináns kínai kultúrától való eltávolodást próbálta alátámasztani a kokutai (az ország milyensége, minősége) eszméje és a kultúrát meghatározó kokugaku (nemzetművelés) mozgalma, amelyek eleinte a japán kultúra meghatározására, jellegzetességeinek hangsúlyozására irányultak, de idővel az országot katasztrofális háborúba vezető nacionalista, és militarista ideológia brutális eszközeivé váltak. Japán ekkoriban, mint Ázsia egyetlen, a Nyugatot választó „civilizált” nagyhatalma, küldetésének érezte, hogy „vezesse” a modernizációra egyedül képtelen, megosztott ázsiai országokat. Látható, hogy a Meidzsi-restaurációt követően a modernizáció útjára lépett állam a fejlett, gyarmattartó nagyhatalmakat tartotta „normális országoknak”, ugyanakkor szomorú, hogy „civilizáltságon” kulturális felsőbbrendűséget, a „modern ipari államon” gazdasági és katonai dominanciát értett, amely végül Ázsia gyarmatosításába és a gyenge államok kizsákmányolásába csapott át.

A háborús vereséggel Japán elveszítette addigi „normál” státuszát, amit az 1947-es új alkotmány, különösen annak 9. cikkelye rögzített. Ugyanakkor a japán politikai vezetésen belül továbbra is kiemelt cél maradt az a Meidzsi-korból származó tradicionális ambíció, hogy Japán „egyenrangú legyen a világ nagyhatalmaival.” Ennek jó példája volt, amikor 1992-ben Mijazava Kiicsi miniszterelnök (1991-1993) kijelentette, hogy Japán állandó tagja kíván lenni az ENSZ Biztonsági Tanácsának. (Bobák 2017.) Legutóbb Motegi Tosimicu külügyminiszter hozta fel újra a kérdést.

Hirosima prefektúra iparcsarnokának kupolás romja, a később mementóként meghagyott Atombomba-kupola 1945-ben, miután augusztus 6-án, a II. világháború végén egy amerikai nehézbombázó ledobta a történelem első atombombáját Hirosimára. A város elleni atomtámadás mintegy 140 ezer halálos áldozatot követelt. Az épület 160 métere állt a becsapódás helyétől. (Forrás: MTI/EPA/Béke Emlékmúzeum)

A japán külpolitika határozatlansága

Michael J. Green így ír könyvének bevezetőjében: „Amikor elmeséltem egy japán médiában dolgozó barátomnak, hogy az országa külpolitikájáról tervezek könyvet írni, viccelődve így válaszolt: »Japán külpolitika? Majd szólj, ha találsz valamit!«” (Michael J. Green, Japan’s Reluctant Realism, Palgrave, 2003.)

A 20. század második felének japán külpolitikája nem nevezhető különösebben határozottnak. A japán külpolitika „jellegtelensége” abból adódott, hogy a második világháború után Japán szándékosan tartózkodott attól, hogy jelentőseb szerepet játsszon a világpolitika színpadán. Mivel katonai erejét az alkotmánya szigorúan korlátozta, illetve biztonság tekintetében minden iránymutatást az Egyesült Államoktól kapott, így az érdekérvényesítés egyetlen eszköze a gazdasági potenciálja maradt főleg külföldi működőtőke befektetések (Foreign Direct Investment – FDI) és fejlesztési támogatások (Official Development Aid – ODA) formájában. Az, hogy Japán a világ legtöbb országával törekedett jó kapcsolatokat kiépíteni, az ország gazdaságának fejlődése szempontjából rendkívül pozitív, és alacsony kockázatú külpolitikai stratégia volt, de a komolyabb, főleg biztonságpolitikai kérdésekben mindvégig az Egyesült Államok álláspontját képviselte. Ezt a külpolitikai kettősséget a korszakalkotó politikus, Josida Sigeru (Japán miniszterelnöke 1946 és 1947, illetve 1948 és 1954 között) alapozta meg az ’50-es évek első felében. Röviden összefoglalva a Josida-doktrína lehetővé tette, hogy Japán katonai erő/ katonai potenciál (szenrjoku, lásd Japán alkotmánya: 9. tc!) hiányában a saját gazdasági fejlődésére, és jólétére tudjon koncentrálni az amerikai nukleáris védőernyő alatt.

 

Abe és a japán védelempolitika „normalizációja”

Visszatekintve Abe Sinzó több, mint 7 éves munkájára, nehéz egyértelműen állást foglalni annak eredményességét illetően. Japán, mint a világ egyik legfejlettebb és legiparosodottabb országa napjainkban is számos olyan problémával küzd, amelyek a gazdaságot jóformán a ’90-es évektől kezdve folyamatos recesszióban tartják. Abe miniszterelnöksége alatt elindította azt gazdaságélénkítő programot, amely leginkább csak „Abenomics” néven terjedt el a köztudatban. Habár a gazdaságpolitika kapott hideget és meleget is, nagy szerepe volt abban, hogy a japán gazdaság két évtizednyi recesszió után, újra lassú növekedési pályára állt, aminek csak az idei koronavírus járvány vetett véget.

Abe, mint konzervatív politikus, a Jaszukuni Szentélyben tett látogatásaival gyakran okozott közfelháborodást a szomszédos országokban. Továbbá az sem volt titok, hogy anyai nagyapja az ’50-es évek miniszterelnöke Kisi Nobuszuke volt, aki a korábbi II. világháborús tevékenysége, és betöltött pozíciója miatt talán a modernkori japán történelem egyik legellentmondásosabb alakja.

A 2000-es évek elején Észak-Korea destabilizációs tevékenysége jelentette a legfőbb fenyegetést Japán számára. Különösen az 1970-80-as évek idején Japán partvidékéről erőszakkal Észak-Koreába hurcolt japán állampolgárok ügye váltott ki hatalmas felháborodást Japán-szerte. A 2001. szeptember 11-i terrortámadásokat követően George W. Bush 2002-es beszédében Irakhoz, és Iránhoz hasonlóan Észak-Koreát is a világbékét fenyegető „gonosz tengelyéhez” sorolta. Ebben az időszakban Japán politikai vezetése, a szeszélyes szomszéd, Észak-Korea mellett Kína nagyfokú katonai modernizációját, és a korábbinál agresszívabb tengeri aktivitását is elkezdte fenyegetésként kezelni (Bobák 2017.). Ez a 2004-ben elfogadott nemzetvédelmi programban külön említésre került.

Egy ilyen, geopolitikai problémáktól terhelt légkört örökölt az első Abe-kormány 2006-ban. Abe választási programjában az alkotmánymódosítás is szerepelt, ami kétségkívül radikálisnak minősül Japánban. Továbbá felállított egy testületet (Kokka anzenhosó ni kanszuru kantei kinó kjóka kaigi – A Miniszterelnökséget segítő tanács a nemzeti biztonságpolitikával kapcsolatban), amely azt vizsgálta, hogy a kollektív önvédelem gyakorlása hogyan egyeztethető össze az akkori jogi struktúrával. Japánban az első komolyabb ilyen vita a 1990-1991-es öbölháború során merült fel, ahol az Egyesült Államok logisztikai hozzájárulást kért Japántól, azonban a Kaifu Tosiki (liberáldemokrata miniszterelnök 1989-1991 között) vezette japán kormány a 9. cikkelyre hivatkozva visszautasította azt. Később amerikai nyomásra (gaiacu), Japán mintegy 13 milliárd USD támogatással járult hozzá a misszióhoz, amely a nemzetközi sajtóban csak „csekk-könyv-diplomáciaként” jelent meg. Ennek ellenére Japán éles kritikát kapott a nemzetközi szerepvállalását illetően és az országon belül is megindult a vita azzal kapcsolatban, hogy Japánnak milyen nemzetközi szerepet kellene játszania a hidegháború utáni világban. Ez vezetett el odáig, hogy 2007-ben a fent említett testület vizsgálta meg a kérdést, amely az alábbi négy pontban összegezte a talált problémákat:

1. Japán képes-e megvédeni egy, a Japán-közeli vizeken támadás alatt álló amerikai hadihajót?
2. Japán képes-e lelőni egy, az ország légterén áthaladó ballisztikus rakétát, melynek célpontja egy harmadik ország?
3. Japán képes-e mentési akciót végrehajtani egy támadás alatt álló külföldi kontingens számára egy ENSZ békefenntartó küldetés keretén belül?
4. Japán képes-e megfelelő támogatást nyújtani egy külföldi kontingens számára egy ENSZ békefenntartó küldetés keretén belül?

A jelentés négy fő megállapítást tartalmazott, amelyek rávilágítottak az akkori jogi struktúra hiányosságaira:

1. A jelenlegi jogi rendszerben Japán képtelen végrehajtani a fent vizsgált négy eset bármelyikét.
2. Mindazonáltal ezek a hiányosságok rendkívül hátrányosan érintik Japán nemzeti érdekeit.
3. Következésképpen mihamarabbi intézkedések szükségesek, hogy Japán teljesíteni tudja a fent vizsgált eseteket.
4. Erre vonatkozólag alkotmánymódosítás nem szükséges, hanem elegendő az alkotmány újra értelmezése.

Abe Sinzó korai lemondása miatt már csak az őt követő miniszterelnök, Fukuda Jaszuó (2007-2008) tudta kézhez kapni a testület javaslatait, de ő érintetlenül hagyta azokat.

Fukuda Jaszuo, a kormányzó japán Liberális Demokrata Párt (LDP) elnöke fejet hajt a képviselők előtt 2007. szeptember 25-én, miután a japán parlament alsóháza miniszterelnöknek választotta. A mérsékelt konzervatív 71 éves politikus a szeptember 12-én lemondott Abe Sinzót váltja a kormányfői poszton. (Forrás: MTI/EPA/Everett Kennedy Brown)

Amikor a Liberális Demokrata Párt új koalíciós partnerével, az Új Kómeitó Párttal 2012-ben megnyerte a választásokat, legfőbb célként az évek óta stagnáló gazdaság újjáélesztését, és a nemzetbiztonsági politika megváltoztatását tűzte ki. Abe 2013 decemberében „nemzetbiztonsági szempontból fontos kérdések mérlegelése szempontjából” a kormányon belül felállította a Nemzetbiztonsági Tanácsot (Kokka anzenhosó kaigi). A tanács a megvitatásra kerülő témák függvényében a tanácson elnöklő miniszterelnök mellett akár 9 miniszter részvételével, vagy 4 miniszter részvételével is felállhat. Speciális témák esetében a miniszterelnök, a kabinetfőnök mellett az ügyben érintett miniszterek részvételével folyhat a tanácskozás. (Forrás: Nemzetbizonsági Tanács működési szabályzata)

2013 decemberében a Nemzetbiztonsági Tanács felállítása mellett még két fontos dolog történt, nevezetesen a kormány kiadta Japán első nemzeti biztonsági stratégiáját (National Security Strategy – NSS, Kokka anzenhosó szenrjaku, 2013). Habár 1957-ben már született egy dokumentum Nemzeti Biztonság Alapterve (Kokubo no kihon hósin) néven, amely – valljuk be – igencsak megkopott az eltelt 56 év során. Annak elkészültekor Japán még épphogy csak kezdett talpra állni a második világháború okozta pusztításból, a hidegháború már javában zajlott, és a japán védelempolitika leginkább a szovjet nukleáris és konvencionális katonai fenyegetésekre koncentrált. A fő gondolat az új biztonsági stratégia mögött a „proaktív pacifizmus” (szekkjokuteki heivasugi) volt, ami azon alapult, hogy Japánnak a korábbinál aktívabb szerepet kellene játszania a nemzetközi közösség feladataiban (elsősorban a csendes-óceáni térségben). Ez totálisan ellentmondott az addig alkalmazott „passzív pacifizmus” (sókjokuteki heivasugi) koncepciójának, ami abból indult ki, hogy Japán minél nagyobb mértékben mond le a fegyverhasználatról, annál jobban járulhat hozzá a világ békéjéhez. Az utóbbi szellemben született meg Japán alkotmánya is a második világháborút követő években. Az Egyesült Nemzetek Szervezete Alapokmányának 51. cikkelye alapján egy állam gyakorolhatja az „egyéni vagy kollektív önvédelemhez való természetes jogát”. Habár Japán tagja a Szervezetnek, mégsem gyakorolta ezt a jogot, mivel a mindenkori japán kormány a 9. cikkelyből kiindulva alkotmányellenesnek minősitette, és önként lemondott az önvédelem gyakorlásáról. Mivel Japán az öbölháborút követően évről évre egyre több nemzetközi békemisszióban vett részt, komoly problémákat okozott Japánnak ez a sajátos alkotmány-értelmezés, amely a küldetés eredményességét, és az ország kredibilitását veszélyeztette végső soron. Éppen ezért vált szükségessé az ország kollektív önvédelemhez való hozzáállásának újragondolása a 2000-es évekre.

A másik lényeges dolog a 2014-es költségvetési évre kiadott új nemzetvédelmi program (National Defense Program Guidelines for FY2014, Heiszei 26 nendo ikó ni kakaru bóei keikaku no taikó) elkészítése volt. A dokumentumban többek kifejtésre került a változó biztonsági környezet, ami kapcsán a japán elemzők különösen Észak-Korea destabilizáló tevékenységét, és ballisztikus rakétaprogramját; illetve a Kínai Népköztársaság katonai képességeinek elképesztő ütemű növekedését és az egyre gyakoribb légi- és tengeri katonai jelenlétet találták aggasztónak. A dokumentum továbbá támogatja a Nemzeti biztonsági stratégiában már említésre került „proaktív hozzájárulást a békéhez”, ami a korábbinál szélesebb körű nemzetközi együttműködésen és az Egyesült Államokkal való szorosabb szövetségen alapul. Ezen kívül a dokumentum szintén Észak-Korea és Kína kapcsán hívja fel a figyelmet az ún. „szürke-zónás” szituációk további eszkalációjának veszélyeire. Ezért elengedhetetlen az összhaderőnemi; a hírszerző, megfigyelő, felderítő (Intelligence, Surveillance, Reconnaisance – ISR); valamint a légifölény- és haditengerészeti képességek javítása. (Kiss 2015.) Hogy Japán elérje ezeket a célokat, a dokumentum előáll a „dinamikus egyesített védelmi erő” (Dynamic Joint Defence Force – DJDF) koncepciójával, ami különleges hangsúlyt helyez az fejlett technológia alkalmazására; a vezetési-, és kommunikációs képességekre; a készenlét; mobilitás; flexibilitás; és fenntarthatóság növelésére.

Ellenzéki politikusok, köztük Hamada Jaszukadzu (középen, jobbról) Ellenezzük az erőszakos törvényeket! és Abe politikája megbocsáthatatlan! feliratú transzparensekkel tüntetnek a tokiói parlamentben 2015. július 15-én, miután az alsóház nemzetbiztonsági bizottsága olyan törvényjavaslatot hagyott jóvá, amely szerint a japán katonák külföldön is bevethetőek lennének, a második világháború után először. Az alsóház július 16-án szavaz a javaslatról, és várhatóan jóvá is fogja hagyni. Ezt követően dönthet róla a felsőház is. (Forrás: MTI/EPA/Franck Robichon)

A jelenleg legfrissebb nemzetvédelmi program 2018 decemberében készült el. A korábbihoz hasonlóan ez a dokumentum is aggodalommal szemléli a Japán körül egyre gyorsabb ütemben változó biztonsági környezetet. Legtöbb ország nemzeti biztonsági stratégiájához hasonlóan itt is megjelenik a „hibrid hadviselés”, mint a status quo megváltoztatására irányuló katonai és nem katonai tevékenységek határmezsgyéjén mozgó komplex akciók összessége. A dokumentum különösen a már korábban említett „szürke-zónás” szituációk kapcsán emeli ki a „hibrid hadviselést”, mint lehetséges kockázatot.  A dokumentum legaggasztóbbnak már egyértelműen Kína „világszínvonalú haderő kiépítését” megcélzó törekvéseit tartja, amelynek velejárója a kínai védelmi kiadások nagymértékű növekedése, katonai erejének mennyiségi és minőségi növekedése. Ehhez társul a kínai fölény biztosítása olyan új (közös) terekben, mint a gyorsan fejlődő kiber- és elektromágneses tér, illetve a világűr. Itt a dokumentum kiemeli Kína műhold-elhárító-, rakétavédelmen áthatoló-, illetve a kétéltű partraszálló képességeket érintő fejlesztéseit. Ezek között lehet említeni az un. „hozzáférést akadályozó” (Anti-Access/ Area Denial („A2/AD”) szekkin bósi – rjóiki kjohi) képességeket, melyeknek célja, hogy a szemben álló fél/ felek ne tudjanak katonai tevékenységet folytatni egy-egy jól körülhatárolt területen. Itt egyértelműen a Kelet-kínai-tengeren található Szenkaku/ Tiaojü-szigeteket lehet említeni, amelyek kapcsán Kína 2013-ban bejelentette, hogy ún. légvédelmi azonosító övezetet hoz létre („air-defence identification zone – ADIZ, Bókúsikibecuken”), hogy saját maga tudja ellenőrizni a vitatott hovatartozású szigeteket is magába foglaló légteret. Kérdéses, hogy Kína a közeljövőben  hasonló módszerrel próbálja-e meg befolyását erősíteni a napjainkban szintén „forrópontnak” számító Dél-kínai-tengeren.

Észak-Korea kapcsán Japán továbbra is a „renegát ország” nukleáris arzenálját tartja leginkább veszélyesnek a saját biztonságára nézve. Az utóbbi években Észak-Koreának sikerülhetett az atomfegyvereinek méreteit olyan jelentős mértékben lecsökkenteni, hogy ballisztikus rakétára való felszerelésük és célba juttatásuk megoldható legyen. Ez nagymértékben növeli a kommunista ország elrettentőképességét, ugyanakkor tovább rontja az ország nemzetközi megítélését, mivel egyértelmű jele annak, hogy a Kim Dzsong Un és Donald Trump között elkezdődött észak-koreai atomfegyverek leszereléséről szóló tárgyalások zsákutcába jutottak, és a Kim-rezsim tovább folytatja atomarzenálja fejlesztését.

Továbbá a dokumentum felhívja a figyelmet észak-koreai atomfegyverek mellett az ország kiberhadviselésre szakosodott egységei által jelentett veszélyekre. Egyes becslések szerint mintegy 6000 és 7500 főből állhat a rezsim „kiberhadserege”, amelynek tagjai leginkább Kínát, Oroszországot, Indiát, Malajziát és Fehéroroszországot bázisul használva tevékenykednek. A kibertérből indított, alacsony költségű – alacsony kockázatú támadások leggyakrabban a technológiailag fejlettebb országok ipari- és katonai titkainak megszerzésére, illetve a kritikus infrastruktúra-, és a pénzintézetek megbénítására irányulnak.

Legvégül szeretnék szót ejteni a japán fegyverexportra vonatkozó szabályok enyhítéséről. A szigetország 1967-ben vezetett be saját magára nézve szigorú korlátozásokat, melyek megtiltották a kommunista-, az ENSZ embargó alá eső-, illetve nemzetközi konfliktusokban részt vevő országok irányába történő fegyverek eladását. Később a korlátozások köre kiterjedt szinte minden országra, ez alól kivételt csak az Egyesült Államok irányába történő technológia transzfer; illetve 1987-ben a mintegy 30 db már szolgálatból kivont F-104J/DJ Starfighter szuperszonikus vadászrepülőgép Tajvannak való eladása jelentett. A japán kormány végül csak 2014-ben törölte el a fegyverexportra vonatkozó korlátozásokat. Az új irányelvek alapján Japán immár külföldi partnereknek is exportálhat katonai eszközöket, technológiát, illetve más országokkal együtt dolgozhat közös fegyverfejlesztési programokon. Természetesen Japán továbbra sem ad el fegyvert az ENSZ-embargó alá eső (Irán, Észak-Korea), illetve konfliktusban részt vevő országoknak. A korlátozások feloldása után rögtön elterjedt a hír, hogy Japán 20 millió dolláros ajánlatot tett a már öregedő Collins-osztályú tengeralattjáróit leváltani kívánó Ausztrália számára. Habár az eladásra kínált Szórjú-osztályú tengeralattjárók talán a legmodernebbek, és a legcsendesebbek a napjainkban szolgálatban álló nem nukleáris meghajtású tengeralattjárók között, az ausztrálok később mégis a franciákkal állapodtak meg. Az export-korlátozások feloldásával a kormány egyik, nem titkolt célja a japán gazdaság fellendítését megcélzó Abenomics támogatása volt. Az olyan nehézipari nagyvállalatok, mint a Mitsubishi Heavy Industries (MHI), a Mitsubishi Electronics és a Kawasaki Heavy Industries részvényárai 70%-ot meghaladó mértékben növekedtek Abe kormányra lépésétől kezdve 2014 végéig bezáróan. Habár a japán technológia köztudottan világszínvonalú, Japán mégis nehezen talál ki a nemzetközi fegyverpiacra. Ennek okai a piac telítettsége, illetve a fegyvergyártók és a megrendelők között már meglévő kapcsolati hálók. Tovább rontja a Szigetország nemzetközi piacra szánt termékeinek versenyképességét azok magas ára. Ez főként a drága japán munkaerőből, a belső verseny hiányából, illetve az alkatrészek hiányából következik. Habár Japán a tengeralattjárói mellett több katonai eszközt kínál eladásra, az első nagyobb üzletet csak idén augusztusban sikerült nyélbe ütni. A Dél-kínai-tengeren tapasztalható egyre erősebb kínai jelenlét miatt döntött úgy a fülöp-szigeteki kormány, hogy Japántól vásárol telepített- és mobil radarrendszert 103,5 millió dollár értékben. Ez egybeesik a Kína feltartóztatását szem előtt tartó Tokió külpolitikai érdekeivel is.

Abe Sinzó, korábbi japán miniszterelnök integet, mielőtt távozik a miniszterelnöki hivatalból Tokióban 2020. szeptember 16-án. Ezen a napon Szuga Josihidét, a Liberális Demokrata Párt (LDP) vezetőjét (nem látható a képen) választották kormányfőnek a japán parlament alsóházában. Sinzó augusztus 28-án jelentette be lemondását tisztségéről, romló egészségi állapotára hivatkozva.
(Forrás: MTI/AP/Eugene Hoshiko)

Konklúzió

Tanulmányom első felében megpróbáltam rámutatni a II. világháború utáni Japán talán legszembetűnőbb tulajdonságára: nevezetesen arra, hogy külpolitikai- illetve katonai érdekérvényesítő ereje messze nem áll összhangban az ország gazdasági erejével. Ennek legfőbb okait az új alkotmányban, a pacifista identitásban, és az Egyesült Államokra való kül- és biztonságpolitikai ráutaltságban keresni. Ezzel élesen szembenáll Japán Meidzsi-korból jelenlévő vágya, hogy a szigetország „egyenrangú legyen a világ nagyhatalmaival.” Erre jó példa a japán politikusok vágya az ENSZ Biztonsági Tanács szerkezeti reformja, és az országuk számára az állandó tagsági hely megszerzése iránt.

Tanulmányom második részében megpróbáltam röviden végig bemutatni Abe Sinzó első miniszterelnöksége (2006-2007), illetve 2012-től egészen lemondásáig tartó egybefüggő kormányzása alatt végbement normalizációs folyamat főbb kérdéseit, és dokumentumait. Látható, hogy a hidegháború után Japán számára egyre sürgetőbb volt olyan jogi intézkedések meghozatala, amelyek a korábbinál nagyobb autonómiát adnak az országnak a saját biztonságára vonatkozó ügyekben. Évek óta fontos vita tárgyát képezi az a kérdés, hogy szükséges-e az alkotmány módosítása, vagy elegendő-e annak újraértelmezése. Abe Sinzó miniszterelnöksége alatt az alkotmány módosítására nem került sor. Kérdéses, hogy az elkövetkező évek jelentette új kihívások következtében az ország vezetése szükségesnek fogja-e érezni az alkotmány, különösen annak 9. cikkelyének módosítását.

Fontos előrelépés volt a kollektív önvédelem kérdésének újragondolása, aminek következtében Japán már aktívan is hozzájárul a nemzetközi béke fenntartásához. Ezen felül Japán továbbra is nagy hangsúlyt helyez az Egyesült Államokkal való szövetségre, amely várhatóan a jövőben is a japán védelempolitika sarokköve marad. Japán évek óta növekvő aggodalommal figyeli a Kínai Népköztársaság elképesztő ütemű fegyverkezését, illetve egyre növekvő, és agresszívabb jelenlétét a Japánhoz közeli tengereken és a légtérben. Erre jó példa a Kelet-kínai-tengeren található vitatott hovatartozású Szenkaku/Tiaojü-szigetek; Tajvan függetlenségének kérdése; illetve a Dél-kínai-tenger eszkalálódó légköre.

Japán normalizációs folyamatának fontos részét jelentette a fegyver- és katonai technológia külföldi exportjára irányuló korlátozások enyhítése. Habár az export-korlátozások 2014-es feloldásával a kormány nem titkolt célja a japán védelmi ipar fellendítése volt, egészen mostanáig csak igen kevés kézzelfogható eredményt sikerült elérni. Ennek legfőbb okai a nemzetközi fegyverpiac telítettsége, a fegyvergyártók és a megrendelők között már meglévő kapcsolati hálók és a japánban elállított termékek magas ára.

Írta: Szomolányi Szabolcs

További hivatkozott irodalom:

Beasley, W. (2000). The Rise of Modern Japan, Political, Economic and Social Change Since 1850. New York: St. Martin’s Press.

Bobák, P. (2017. Január). A japán védelempolitika “normalizációja”. Nemzet és Biztonság, 81-109. Letöltés dátuma: 2020. 09 23, forrás: http://www.nemzetesbiztonsag.hu/cikkek/nb_2017_1_08_bobak_peter_-_a_japan_vedelempolitika_normalizacioja.pdf

Eguchi, K. (1989). Taikei nihon no rekishi : Futatsu no taisen (14. kötet). Tokyo, Japan: Shougakukan.

Finn, R. (1992). Winners in Peace: MacArthur, Yoshida and Postwar Japan. Oxford, England: University of California Press.

Green, M. (2003). Japan’s Reluctant Realism. New York: Palgrave.

Hagström, L. (2015). The “abnormal” state: Identity, norm/exception and Japan. European Journal of International Relations.

Hasebe, K. (2016). Jieitai, Saishin Saikyou Soubi. Tokyo: Saizusha.

Kiss, R. (2015/2). Új japán védelempolitika (I.). Nemzet és Biztonság, 59-73. Letöltés dátuma: 2020. 09 29, forrás: http://nemzetesbiztonsag.hu/letoltes.php?letolt=664

Kiss, R. (2015/3). Új japán védelempolitika (II.). Nemzet és Biztonság, 100-113. Letöltés dátuma: 2020. 09 29, forrás: http://nemzetesbiztonsag.hu/letoltes.php?letolt=679

Kissinger, H. (2011). Kínáról. Budapest: Antall József Tudásközpont.

MacArthur, D. (2012). Reminiscences. Annapolis: Naval Institute Press.

McWilliams, W. C., & Piotrowsky, H. (2014). The world since 1945: a history of international relations. Lynne Rienner Publishers.

(1947). Nihon koku kenpó. Letöltés dátuma: 2020. 09 23, forrás: http://www.houko.com/00/01/S21/000.HTM

(1966). Potsdam Declaration, July 26, 1945. National Diet Library. Letöltés dátuma: 2020. 09 09, forrás: http://www.ndl.go.jp/constitution/e/etc/c06.html

Reischauer, E. (1995). Japán története. Magyar Könyvklub.

Sakurabayashi, M. (2015). Jieitai no keizaigaku. Tokyo: Eastpress.

Shinoda, H. (2013). Heiwa kouchiku nyuumon – Sono shisou to houhou wo toinaosu. Tokyo: Chikuma shinsho.

The Cambridge History of Japan vol.6. (1988). Cambridge, United Kingdom: Cambridge University Press.

Újabb három hónap elteltével ismét egy válogatás következik a ferihegyi villámlátogatások során illetve a home office-ból elkövetett fotókból, de szót ejtünk egy bizonyos dombról is.  

Az amerikai Gulfstream III-as hajtóműveire zajcsökkentő Hush Kitet szereltek.

A zivatar a reptértől északkeletre vonul, közben érkezik egy lengyel King Air.

A Qatar B777-esének főfutójánál a hátratolás megkezdése előtt, a féktuskók elvételére várnak.

A Ferihegyen elvégzett karbantartást követően East Midlands felé indul a DHL Boeing 767-ese.

A felszállást követően valahol Zugló felett fordul a Smartwings Krétára induló 737-ese.

Ritka, hogy a reggel érkező csomagszállító B757-esek már a Dunánál futót nyissanak.

Új nyári színfolt Budapesten: szezonális járatot teljesít a luxemburgi Luxair Dash 8-asa.

A nyugatról gyorsan érkező zivatar miatt északról közelítve, a Duna felett fordul a 13R pálya ILS-ére a Ryanair járata.

Még ebből a szögből is látható egy kicsit a LOT Dreamlinerének szárnya felett kialakult páraleválás.

A teherszállító gépek mellől indul a Smartwings 737-ese, amelyről a hátratolást kísérő műszaki lecsatlakoztatja a headsetjét.

UPS B757-es sziluett egy augusztus végi reggelen.

A320-as érkezik Írországból.

Wizz A320-as indul a napnyugtába.

Qatar Cargo variáció: Boeing 777

Qatar Cargo variáció: Airbus 330

Ferihegyre érkezik a 606-os Falcon 7X. A 607-es típustestvért ugyanazon a napon a kecskeméti gyakorlás közben kaptam lencsevégre.

Ez is egy Falcon 7X, de magántulajdonban van, egy török cég üzemelteti.

Budapest feletti sétarepülő köreit rója a Goldtimer Alapítvány Li-2-ese.

Sugárfék, orrsegédszárny, spoiler, fékszárny – minden nyitva, fékez a Qatar Boeing 777-ese.

Egy ezüstös forgószárnyas Budapest felett. A privát AW-109SP monacói lajstromban repül.

A légimentők EC135-öse a Honvéd Kórház tetejéről indul. A képbe a BRFK tornya lóg be.

Ma már igazi ritkaság egy Il-62-es. A belorusz Rada Airlines teherszállítója szeptemberben többször megfordult Budapesten.

Nagyjából öt kilométer távolságból így fest, amikor az alkonyati fénybe fordul a Cargolux retró festésű Boeing 747-ese.

A szeptember 24-i labdarúgó szuperkupa mérkőzés kapcsán több különgép is érkezett Budapestre. Például ez a francia ERJ-145-ös, amely az 1-es terminál előtt parkol.  

A reptéren és környékén mindig figyel valaki ... vagy valami.

Fotó: Szórád Tamás

*

A reptéri fotóshelyekre kilátogató azzal szembesül, hogy van, ami nem változik. A spotterek által látogatott két domb mellé valakik egy harmadikat építenek: a szemétdombot. Működésüket sörös dobozok, gyorséttermi zacskók, műanyag palackok, csomagoló papírok jelzik, hogy a különböző testnedvek felfogására szolgáló termékekről ne is beszéljünk. A mocsok eltakarítására kevesen vállalkoznak. Egyikük Várszegi József, akivel a kargódomb tövében beszélgettem.

- Húsz éve járok ki repülőket nézni. Először csak írtuk a lajstromot, a típust, mert eredetileg arról szólt a dolog, hogy honnan, mikor, melyik gép jön. Itthon azóta terjedt el igazán a gépek fotózása, amióta a digitális fényképezőgépek elérhető árban vannak. Tíz-tizenöt éve magam is napi szinten járok ki fotózni. Ezalatt vettem észre, hogy százszorosa lett a kijárók létszáma. Régen négyen-öten lézengtünk a spotterpontokon, most a legnépszerűbb a kargó- és a spotterdomb. Az előbbi valaha zajvédő falként volt használatos, utóbbi akkor létesült, amikor a Skycourt épült. A kitermelt földet a reptér felajánlotta a spotter közösségnek, de ők is keresték a lehetőséget, hogy nemzetközi példák alapján létrehozzanak egy repülőgép fotózásra alkalmas dombot.

Előtte-utána a kargódombon. 

- Ahogy megnőtt a kilátogatók száma, megnőtt a szemét is. Eleinte elég volt, hogy évente egyszer, nagyjából húszan, buli jelleggel, összejöttünk szemétszedésre. Aztán nőtt a létszám és klikkesedés lett, széthúzás. Kezdett megbomlani a közösség és azt a néhány embert, aki kiment szemetet szedni, még le is szólták, hogy „mi van csicska”. Végül a szűkebb közösség használt hulladékgyűjtőket szerzett és kihelyezte azokat. Addig kb. száz négyzetméteren volt a szemét, most legalább egy helyre koncentrálódik. A kargódomb mellett települő földi kiszolgáló cég hozzájárult, hogy a szemetet az ő konténerükbe tegyük. Ezt bárki megteheti, és új zsákot tehet a szemetesbe. A spotterdombon hasonló szemetes van, jó a kapcsolat a vecsési hulladék kommandóval. Ha kivisszük a zsákot a sorompóhoz, a mezőőr hetente egyszer elviszi. Mindig hagyok ott üres zsákot, amit a teli helyére lehet tenni.

Előtte-utána a spotterdombon. 

- A közösségi oldalra feltett posztoknak van némi pozitív hatása, néhányan követnek, de kaptam már leszóló e-mailt is. Aki változtatna, annak mások a kedvét szegik, visszahúzzák, ezért nehezen mozdulnak az emberek, a szórakozásból kilátogatókat pedig nem érdekli.  Ugyanakkor egy-egy érdekesebb gépért a világ végéről kijönnek…

Lead by example – Amikor a családfő példát mutat.

Fotó: Várszegi József

* * *

Most, hogy ismét háborús szintet pedzeget a több mint három évtizedes örmény-azeri szembenállás eszkalációja, átpörgeti a térségben tett utazások emlékeit az ember. Elsőnek Örményországba látogatunk el, ahol 2011-ben járt a LégierőBlogger.

Orosz Mi-8-as az Erebuni repülőtér felett, a hátteret Örményország szimbóluma, a már Törökországban tornyosuló Ararát szolgáltatja.

A Jerevánt oltalmazó egyik Sz-300PT légvédelmi rakétaosztály.

Az osztály RPN-je hátulnézetből.

A 75-ös rendszer kiállított 20D rakétája a Jereván fölé magasodó Örményország Anyja (Majr Hajasztán) szobor - keletkezését tekintve nagy honvédő háborús emlékmű - előterében.

T-34-85 harckocsi a szobornak helyt adó Győzelem parkban.

BMP-1 ugyanott.

A kiállított MiG-19-es hajtóműtere.

Zord

Szabad utat kapott a nemzetközi légtérben végrehajtott repülésekre és a világpiacra történő kilépésre az Aero Vodochody L-39NG repülőgépe, miután megszerezte a cseh védelmi minisztérium illetékes hatóságától a légialkalmassági bizonyítványt.

A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Múzeumi Oktatási és Módszertani Központ 2020-ban is kihirdette a „Családbarát múzeum“ cím elnyerésére irányuló pályázatát, melynek célja, hogy a muzeális intézményeket ösztönözze arra, hogy szolgáltatásaikat, infrastruktúrájukat, programjaikat családbaráttá tegyék, és elősegítsék a különféle családtípusok minőségi időtöltését, valamint erősítsék a családbarát értékrendet és családot, mint mikroközösséget.

A lakóközösségek érdekeit szem előtt tartva őszre ütemezte a pályafelújítási és karbantartási munkákat a Budapest Airport. A repülőtér-üzemeltető tavasszal egy ütemben újította fel az 1. futópályát, hétfőn pedig megkezdődik a 2. futópálya szintén egy ütemben történő felújítása is.

A Wizz Air elindította Utazástervező Térképét, így egy felhasználóbarát platformmal egészül ki a weboldal a Wizz hálózatában elérhető járatokról és utazási szabályokról.

Ausztriában megtalálták a 2022 második felében kivonásra kerülő Aérospatiale SA316 Alouette III-as helikopterek utódját. A beszerzésről először a Kronen Zeitung osztrák lap számolt be. Klaudia Tanner osztrák védelmi miniszter bejelentette, hogy tizennyolc Leonardo AW169M többfunkciós helikoptert kívánnak beszerezni, a huszonhárom darab, 1967 óta szolgálatban álló francia gép pótlására. A kiválasztást a vezérkar végezte, akik a minisztériumnak ajánlották ezen helikopterek megvásárlásra. A helikopterek költsége körülbelül 300 millió euró lesz (352 millió dollár), amelynek kétharmadát egyedül az AW169M-ekre fordítják, a fennmaradó részt képzésre, infrastruktúrára és pótalkatrészekre költik majd el. Az AW169M-ek közül hatot leginkább a pilótaképzésben terveznek használni, míg a többit egyaránt alkalmazni kívánják majd a fegyveres harci, valamint a békeidős alpesi kutató-mentő feladatokban is.

Egy ilyen helikopter ára felszereltségtől és gyártói támogatás mértékétől függően 8-15 millió euró között változhat. A döntő tényező az AW169 kiválasztásában az együttműködési lehetőség volt. Olaszországban olyan partnerre talált Ausztria, aki hajlandó együttműködni az osztrák fegyveres erőkkel a katonai helikopterek üzemeltetésének minden területén. Miután a szerződéses tárgyalások lezárultak, nagyjából hat hónap múlva megkezdik az osztrák helikopterek gyártását. Az első helikoptert várhatóan 2022 közepén szállítják le az Osztrák Légierő (Österreichische Luftstreitkräfte) részére. Két másik gyártó, az Airbus (H-145) és a Bell (429 GlobalRanger) versenyzett még az osztrák megrendelésért. Érdekesség, hogy a civil felhasználásból származó adatok szerint a Bell 429 GlobalRanger repült órára jutó költsége 800 euró, az Airbus H-145 esetében 1000 euró, míg az AW169-nél ez 1300 euró. Úgy lesz teljesebb a kép, ha az is megemlítésre kerül, hogy az AW169 két hajtóművel rendelkezik, némileg nagyobb társainál, valamint költségei azért is magasabbak, mivel csak 2015 óta repül.

Németországban jelenleg politikai vita zajlik a K130-as BRAUNSCHWEIG-osztályú korvettek 2008 és 2013 között szolgálatba állt egységeinek jövőjéről. A BRAUNSCHWEIG (F 260), a MAGDEBURG (F 261), az ERFURT (F 262), az OLDENBURG (F 263), valamint a LUDWIGSHAFEN AM RHEIN (F 264) egyaránt közeledik ahhoz az időponthoz, amikor időszerű lesz a korszerűsítésük. Néhány politikus szeretné elérni, hogy erre nem kerüljön sor, hanem a hazai ipart még jobban támogatva inkább épüljenek ezek helyett új egységek. Persze vannak, akik szerint nem kell új hajókat építeni, ezek helyett bőven megfelel a korszerűsítésük is. Továbbá páran azt is megemlítették, hogy jelenleg a Német Haditengerészetnek korszerű ellátóhajókra lenne leginkább igénye, valamint ugyancsak fontos a 212CD típusú tengeralattjárók Norvégiával való közös megépítése.

A német Flensburger Fahrzeugbau Gesellschaft (FFG) vállalat bemutatta a Genesis páncélos járművét. A Boxer gyalogsági harcjárműre megszólalásig hasonlító Genesis újdonságai jobbára a páncéltest alatt rejtőznek. A két évvel ezelőtt fejleszteni kezdett, 8x8-as kerékképletű Genesis jellemzője egy teljesen hibrid hajtás, amely dízel és elektromos motorokból áll. A rendszer igény szerint alakítható, így lehetővé teszi a jövőben a 4×4-es és 6×6-os kerékképletű járművek kifejlesztését is. A Genesis fejlesztését teljes egészében az FFG finanszírozta. A projektnek köszönhetően a vállalat jelentős tudásra tett szert a hajtáslánc, az elektronika és a szoftverek területén, amely lehetővé teheti majd számára a jövőben, hogy több tenderen is a siker reményében vegyen részt. A hibrid hajtásrendszer teljes teljesítménye 1368 kilowatt, és szíve a dízelgenerátor.

Mind a nyolc kereket külön elektromos motor hajtja meg, nyomatékuk 15622 Newton méter. Csak elektromos meghajtást használva a jármű hatótávolsága 150 kilométer, 40 kilométer per órás sebességgel. A hibrid rendszerben a hatótávolság 600 kilométerre nő 60 kilométer per órás sebesség mellett. A hibrid hajtásnak még számos előnye van. A sebességváltó hiánya és az egyszerűsített kormányrendszer csökkenti a vételárat, és a jármű üzemeltetésének költségeit. Ezenkívül az elektromos meghajtás sokkal csendesebb haladást tesz lehetővé, valamint energiát biztosít a megfigyelő és kommunikációs eszközök részére kikapcsolt motor mellett. Ezek nagyon jelentős előnyök, különösen a felderítő egységek szempontjából. A jelenlegi konfigurációban a technológiai demonstrátor súlya 40 tonna körüli, ami meghaladja a Boxerét. A jármű 8,25 méter hosszú, 2,25 méter széles és 2,40 méter magas. A bejelentett maximális sebessége megközelítőleg 100 kilométer per óra.

A Cseh Védelmi Minisztérium szerződést írt alá a VOP CZ-vel, harminc T-72M4CZ harckocsi és három VT-72M4CZ műszaki harckocsi korszerűsítéséről. A Prága által biztosított 40 millió dolláros költségkeretet a tűzvezető és irányító rendszerekre fogják elkölteni. A T-72M4CZ harckocsi estében megtartották a T-72M1 125 milliméteres 2A46M harckocsi lövegét, de ezt kiegészítették a TURMS-T tűzvezető rendszerrel, valamint a 2 kilométeres távolságban még 540 milliméternyi hengerelt homogén páncélt átütni képes EPpSV-97 űrméret alatti szárnystabilizált nyíllövedékkel. A T-72M4CZ védelmét Dyna-72 reaktív páncélzat és Obra lézeres besugárzásjelző növeli, mozgékonyságát 1000 lóerős CV12-1000 dízelmotor biztosítja.

A 27 csatár, valamint a 3 parancsnoki T-72M4CZ harckocsi esetében lecserélik a tűzvezető rendszer elavult elemeit és a hőkamerákat is. Ezenkívül új digitális kommunikációs rendszereket telepítenek, amelyek nemcsak a hang alapú kommunikációt, hanem az adatátvitelt is lehetővé teszik. A továbbfejlesztett adatkapcsolat növeli a kompatibilitást más NATO-országok harci járműveivel. A modernizációnak nincs sok köze a két évvel ezelőtti tervekhez, és még kevésbé a Scarab nevű modernizációs csomaghoz, amelyet az Excalibur Army társaság az IDET 2017-n mutatott be. A költségvetési megszorítások kényszerítették a feltételek újrafogalmazását, mert az eredetileg tervezett módon 100 jármű modernizálására került volna sor, a legambiciózusabb szerint pedig 300 tank lett volna benne érintett.

Az Aero Vodochody átadta az első L-159 ALCA (Advanced Light Combat Aircraft) könnyű harci repülőgépet a Cseh Légierőnek, amelyet tizenhat év szolgálat után kismértékben korszerűsítettek. A munkafolyamat során megejtett élettartam-hosszabbításnak köszönhetően a 6052-es oldalszámú repülőgép szolgálati ideje nyolc évvel meghosszabbodott. Továbbá a belső és a külső világítás is lecserélésre került az éjjellátó szemüvegekkel kompatibilisre. A 2019-es megállapodás értelmében a gyártó összesen 16 együléses ALCA-t fog kezelésbe venni, 60 millió euró ellenében. A gépek közül az utolsó 2022 vége előtt fog átadásra kerülni. A Cseh Légierőnél a 16 együléses ALCA mellett még repül öt kétüléses L-159T1 és három L-159T2 változat is.

Az AERO Vodochody Aerospace és stratégiai partnere, az OMNIPOL bejelentette, hogy az L-39NG repülőgép megkapta típusalkalmassági bizonyítványát. A földi és repülési tesztek megfelelő eredményei alapján az igazolást a Cseh Köztársaság Honvédelmi Minisztériumának Katonai Repülési Hatósága adta ki. A típusalkalmassági bizonyítvány megléte azt jelenti, hogy az érintett légi jármű már alkalmas a nemzetközi légtérben való repülésre, és megfelel az összes biztonsági követelménynek. Az L-39NG az egyik első katonai repülőgép, amelyet az új katonai szabványoknak (EMAR 21 és EMACC) megfelelően vizsgáltak, ami azt jelenti, hogy minősítését az EU és a NATO valamennyi katonai hatósága elismeri. A próbák során az Aero körülbelül 300 tesztrepülést hajtott végre két repülő prototípussal, és kiterjedt földi teszteket hajtott végre két statikus prototípuson. A repülőgép fejlesztése nem ér véget a típusalkalmassági bizonyítvány megszerzésével. További fejlesztések és a képességek bővítése az ügyfelek igényei szerint fokozatosan bekerül majd a jövőben a tanúsítási folyamatba.

Az L-39NG a Williams International FJ44-4M jelzést viselő változatával van ellátva, míg a repülési műszereket a Genesys Aerosystems, illetve a HUD-ot a Speel Praha készíti el. Az L-39NG a fejlesztők szerint megtartja az előd legjobb tulajdonságait, mint az alacsony üzemeltetési költség, a nagyfokú megbízhatóság, a könnyű üzemeltethetőség és a magas rendelkezésre állás. Tenni fogja mindezt a modern avionikával, ami számos szimulációs technológiát is magában foglal. A leírtakban joggal bízhat a gyártó, hiszen az L-39NG alkatrészeinek csak mindössze fel új tervezésű és gyártású. Az új szárnnyal, avionikával és hajtóművel ellátott, 15000 repült órás élettartammal rendelkező Aero Vodochody L-39NG öt felfüggesztési ponttal rendelkezik, ezek terhelhetősége 1200 kilogramm. Felszereltsége lehetővé fogja tenni a 4. és 5. generációs repülőgépek jövőbeli pilótáinak képzését is. A típusból eddig 26 darabra érkezett megrendelés. 12 és 10 darabot a katonai kiképzéssel foglalkozó RSW Aviation és a SkyTech vásárol majd meg, míg 4 példány Szenegál légierejéhez kerül.

A Cseh Köztársaság Védelmi Minisztériuma úgy döntött, hogy tárgyalásokat kezd az izraeli kormánnyal a szárazföldi erők számára SPYDER légvédelmi rakétarendszerek beszerzéséről, a több mint 40 éves szovjet gyártmányú 2K12 KUB légvédelmi rendszerek leváltására. A kiválasztás során a katonák gondosan értékelték hét gyártó összesen kilenc légvédelmi rendszerét. Piackutatás, szövetségesekkel folytatott konzultációk, a gyártók hivatalos információi, valamint néhány megvalósíthatósági tanulmány alapján a katonák az izraeli Rafael vállalat SPYDER légvédelmi rendszerét választották ki, mint a sajátos körülményeinek és igényeinek leginkább megfelelő rendszert. A SPYDER rövid/közepes hatótávolságú légvédelmi rakétarendszerekből négy ütegnyit terveznek beszerezni, minden üteg számára vásárolnának 3D rádiólokátorokat is. A megállapodás megkötése mindkét ország kormányzati szintjén 2021 elején várható, az új rakétarendszer szállítása pedig 2023-tól lehetséges. Prága szeretné elérni, hogy a cseh cégek legalább 30%-os arányban bevonásra kerüljenek a beszerzés során.

Bulgária aláírta a Raytheon AIM-120 AMRAAM légiharc-rakéták beszerzéséről szóló szerződést. Ezzel Bulgária lesz az AIM-120-at rendszeresítő 40. ország

Hollandiában úgy tűnik a tervezettnél hamarabb fogják végrehajtani a Lockheed C-130H Hercules teherszállító repülőgépek cseréjét. A négy C-130H és a C-130H-30 Hercules után a C-130J Super Hercules jeleni a jövőt. Az 5 új gép azonban 2030 helyett lehet, hogy már 2025-től megkezdi az elődök leváltását.

Szeptember 18-án látott napvilágot a Holland Légierő azon közleménye, mely szerint a már átadott Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázókat is érinti a robbanást gátló nitrogéncsövekkel kapcsolatos probléma. Kicsit több mint 5 évvel ezelőtt a gyártó már lezártnak tekintette a villámcsapás elleni védelem ügyében jelentkező problémát. Akkor ugyanis a kelleténél kevesebb nitrogén jutott a kiürülésnek indult tartályokba. A repülőgép üzemanyagtartályait ugyanis repülés közben a gépbe épített OBIGGS (On Board Inert Gas Generating System) rendszer segítségével nitrogénnel töltik fel az üzemanyag feletti részen, így csökkentve az akár villámcsapástól is bekövetkező felrobbanás veszélyét. Persze mivel egy harci repülőgépről van szó, a harci sérülések okozta veszélyek ellen került megalkotásra ez a rendszer, akárcsak elődjei, melyek még nitrogénpalackokból kapták a robbanásveszélyt csökkentő gázt.

Vagyis az F-35-ök esetében nem kell annak utántöltésével foglalkozni a műszaki kiszolgálás során. Tehát volt gond, de csak az A változattal, ugyanis a rövid távon fel-és helyben leszálló B, valamint a hordozófedélzeti C változat esetében ez a rendszer némileg eltér a konstrukció kialakításából adódóan. Ez év júniusának első napjaiban azonban a Utah államban lévő Hill Légibázison lévő Ogden Logisztikai Komplexumban egy időszakos karbantartásra érkezett F-35A-n a nitrogén szállítását végző csőrendszerén sérülést fedeztek fel. A lehető leggyorsabban ellenőrzésnek vetettek hát még alá 24 gépet, ezekből 14-en fedeztek fel hasonló hibát.

A gyártó ideiglenesen felfüggesztette az F-35-ök szállítását június 2-tól 23-ig, míg megerősítést nem nyert, hogy a gyártás során még minden rendben található a csőrendszert érintőleg. Úgy tűnik tehát, hogy a rendellenesség csak az átadást követően lép fel a típuson. Némelyik elképesztően gyorsan elhasználódott el, volt olyan, amelyik mindössze 173 órát töltött repülőgépbe építve. Mivel nem lehetett garantálni, hogy az OBIGGS rendszer megfelelően működne, ha az F-35-öt villámcsapás érné az a döntés született, hogy repülési korlátozásokat vezetnek be. Így az F-35A-k kénytelenek lesznek a villámlással járó zivatartevékenységeket 40 kilométeres körzetben elkerülni, akárcsak a 2010-es évek elején tették 2014 végéig, az áttervezést követő módosításig.

Miután négy (nem holland) repülőgépen sérült csöveket találtak, további ellenőrzéseket ajánlott a gyártó, a már a megrendelőknél repülő példányokon. Több sérült csövet találtak, többek között a holland F-35A-kon is. A probléma okát jelenleg még vizsgálják. Hollandiának jelenleg most 12 F-35-ese van, amelyek közül 4 a Leeuwarden légibázison állomásozik. A többi 8 az Egyesült Államokban tartózkodik. Ezek a földi személyzet, valamint a pilóták képzésében vesznek rész. Ezen utóbbiak közül egy a múlt héten madárral ütközött, de le tudott szállni a Luke légibázison. A már hazatért példányok esetében éppen a OBIGGS rendszer na meg a nem megfelelő időjárás tette lehetetlenné, hogy az Egyesült Államok 2020. augusztus 28-án 30 NATO-tag ország felett átepülő hat B-52H Stratofortress stratégiai bombázójával köteléket repülhessenek.

Pedig a probléma felderítésére és megoldására kevés idő áll rendelkezésre, hiszen az első holland F-35A század, a 323-as Diana 2021-től lenne hadra fogható. A Leeuwardenben székelő egység ezen a héten vett részt utolsó alkalommal a BENELUX államok légterének védelmében, amit négy hónapos ciklusokban Volkel, valamint a belga Kleine Brogel és Florennes légibázisok között rotáltak.

Spanyolországban a helyi ipart támogatva a Covid-19 hatásait a lehető legjobban kiküszöbölve készülnek tervek a légierő, illetve annak gépeinek modernizálására. Az Airbusszal folytatott tárgyalások során szóba került a már meglévő Lockheed P-3M Orion tengeri járőrgépek cserje négy C295-ös tengeri járőr repülőgépre, lehetőleg tengeralattjáró-ellenes képességekkel ellátva. További javaslat a Spanyol Légierő (Ejército del Aire EdA) légi utántöltő-kapacitásának növelése három, korábban az Iberia légitársaságnál repült Airbus A330-as repülőgép megvásárlásával, és MRTT többfeladatú tartálygépekké történő átalakításával, azzal a lehetőséggel, hogy orvosi evakuáláshoz is felhasználhatók legyenek.

Hamarosan várható döntés egy új, fejlett sugárhajtású oktató repülőgép tervezésének és gyártásának szándékáról is, amely az elöregedő CASA 101EB és SF-5M típusok helyébe lép. Továbbá 2021-re időzítve egy Eurofighter Typhoon beszerzésről szóló szerződés aláírása is várható az öregedő F/A-18-ok pótlására. A várhatólag 20 darabos mennyiségű európai gép leszállítása 2025-ben kezdődhet el, 2 milliárd euró ellenében. Ezt követően még további 20-30 gép beszerzésére van remény, hiszen a Hornet-ek 2030 után nyugdíjazásra fognak kerülni. Ugyanekkor már esélyes lehet az F-35B is, hiszen a spanyol flotta EAV-8B Matador-jait is pótolni kellene és erre egyértelműen a Lightning II-es az ideális megoldás.

Franciaországban további páncélozott járműveket rendeltek meg. Ennek értelmében 271 VBMR Griffon páncélozott járművet és 42 EBRC Jaguar páncélozott felderítő járművet készíthetnek el, a Nexter és Arquus vállalatok. A szárazföldi haderő modernizálásának lépéseként 2030-ra kitűzött cél 1872 darab Griffon a VAB páncélozott szállító harcjárművek pótlására és 300 EBRC Jaguar az AMX10RC és a Sagaie, valamint a HOT páncéltörő rakétákkal felfegyverzett VAB változat cseréjére, amelynek felét (936, illetve 150) 2025-ig szállítják le. Az első VBMR Griffon páncélozott járműveket és EBRC Jaguar páncélozott felderítő járműveket még 2017-ben rendelte meg Párizs 319, illetve 20 darabos mennyiségben. A 2020. szeptember 15-én megrendelt 271 Griffon és 42 Jaguar 2022 és 2023 között érkezik majd meg a kijelölt alakulatokhoz.

Veszteséglistára került az Orosz Légierő egyik Szuhoj Szu-30M2 vadászbombázója 2020. szeptember 22-én. A 2014-ben épített, vörös 60-as oldalszámú gép három másik társával, illetve egy Szuhoj Szu-35Sz változattal együtt egy kiképzőrepülésen vett részt. Ennek során a Szuhoj Szu-30M2-ek az ellenség szerepét játszották, míg a Szu-35Sz elfogást és manőverező légiharcot gyakorolt. Kezdetben arról számoltak be a tudósítások, hogy a baleset oka a hajtómű(vek) meghibásodása, vagy egy madárral való ütközés lehetett, de hamarosan napvilágra kerültek azok a jelentések, amelyek arra utalnak, hogy a gyakorlat során tévedésből lelőtték a vörös 60-as oldalszámú gépet. A Szu-35Sz ugyanis az előző időszakban éles fegyverzettel ellátva légvédelmi készültséget adott.

Ennek befejezése után rakétáit leszerelték, de a GS-301-es, 30 milliméteres gépágyúban a lőszerek bent maradtak. A gyakorló légiharcra éles lőszerekkel induló Flanker-en feltehetően a gépágyú elsütő szerkezetének elektromos csatlakozása sem került megbontásra a véletlen elsütést megakadályozandó, valamint a légiharc megkezdése előtt egy biztonságos terület felett sem került sor a biztonság garantálása érdekében az elsütő szerkezet működtetésére. Így a Szu-30M2 mögött lőhelyzetbe került Sz-35Sz bal szárnytövébe beépített gépágyú, a pilóta megdöbbenésére, elsült és lövedékei eltaláltak a másik gép szárnyát. A lövedékek a szárnyfőtartót is megrongálhatták, mivel a Szu-30M2 repülésre képtelenné vált. A lakott területek kívül, egy erdőbe csapódó gépet a kétfős személyzet épségben el tudta hagyni. Őket egy Mi-8 kutató-mentő helikopterrel nem sokkal a baleset után el is szállították a helyszínről.

Újabb példányok megrendelésével teljessé vált Izrael könnyűhelikopter beszerzési terve. Az AgustaWestland AW119Kx Koala helikopterét még 2019. február 17-é jelentették be, mint a Bell 206-os típus utódját. A négy főrotorlapátos, kettős független hidraulikus rendszerrel, valamint Garmin G1000H kijelzős pilótafülkével rendelkező AW119Kx Koala helikopterekből 2019 decemberében két szimulátor mellett hét darabot, most pedig még ötöt rendeltek meg az izraeliek. Cserébe Olaszország további Rafael Advanced Systems által gyártott Spike páncéltörő rakétákat szerez be. Továbbá az olasz hadsereg helikoptereinek szimulátorait az olasz Leonardo és Izrael Elbit Systems fogja megalkotni a jövőben. Az AgustaWestland AW119Kx Koala helikoptert Portugália is megrendelte 2018 végén. Ott öt gép plusz kettő további opciós szerepelt a 23 millió dolláros szerződésben a kiképző feladatkörben is 1963 óta alkalmazott nyolc Aérospatiale SA316 Alouette III leváltására. A francia típus generációs lemaradásban volt az AW101 és a Super Lynx Mk.95 típusokhoz képest. Az új portugál helikopterek feladatai lesznek még az oktatáson felül a futár-és szállítórepülések végrehajtása, rövidtávú tengeri kutató-mentő, valamint tűzoltási feladtok ellátása.

A költségvetési aggályok miatt februárban felfüggesztett izraeli Bell-Boeing V-22 Osprey beszerzés újra életre kelt. Tel-Aviv részéről ismételten tárgyalások kezdődtek 12 darab V-22-es beszerzéséről. Izrael 2012 óta próbálja beszerezni a V-22-es flottáját, természetesen izrael-specifikus módosításokkal az általa vásárolt gépeken. Különféle okok miatt eddig ezt a beszerzést nem sikerült tető alá hozni. Az Egyesült Államok külügyminisztériuma 2014-ben hat V-22B Block C típusú repülőgép eladását tette lehetővé Izrael számára 1,13 milliárd dollárért.

Elefántcsontpart két Mil Mi-24 típusú harci helikoptert szerzett be a közelmúltban. Az elsőt még 2020. augusztus 7-én szállították az afrikai államba egy ukrán felségjelzésű Iljusin Il-76-es teherszállító repülőgéppel. A második megérkezése három hónapon belül esedékes. Nagy valószínűséggel ezek egykori bolgár helikopterek, amiket a TU-VHR, illetve a TU-VHO lajstromjelű Hind-ek pótlására vásároltak meg.

Három évvel a 2017-es deaktiválás után az ex-INS VIRAAT 2020. szeptember 19-én szombaton megkezdte utolsó útját, amikor Mumbaiból elindult a hajóbontó felé. A múlt hónapban a Shree Ram Group megvásárolta az egykori INS VIRAAT-ot körülbelül 3 millió dollárért. A cég reményei szerint a lebontást követően nagyjából 15000 tonna újrahasznosítható fémhulladékot fognak tudni értékesíteni. Ezt a mennyiséget Indián belül működő fémfeldolgozó vállalkozásoknak kívánják majd eladni.

Három kilométerre lévő célpont ellen hajtottak végre sikeres lövészetet Indiában a GLATGM (Gun Launched Anti Tank Guided Missile) harckocsik lövegéből kilőhető páncéltörő rakétával. A félakítv lézeres irányítórendszerrel és tandem robbanófejjel rendelkező fegyvert egy T-72M1-es harckocsi alvázára szerelt Arjun harckocsi toronyból lőtték ki. A hazai rakéta fejlesztéséről és gyártásáról azután döntöttek, hogy az indiai próbák során felmerült hibák miatt elutasította az Israel Aerospace Industries által kifejlesztett LAHAT rakéták megvásárlásának ötletét. Az Arjun és a T-72M1 hibridje Indiában a Tank Ex nevet viselte. Nyolc prototípus készült a DRDO és a HVF, az Arjun gyártójának együttműködésében. De a szárazföldi erők 2008-ban törölték az egész projektet.

Dél-Koreában megállapodást írtak alá az Európai Unió Repülésbiztonsági Ügynökségével (EASA), az Airbus Helicopters-el a H155 (korábban EC155 B1) könnyű többcélú helikopterek dél-koreai gyártásának létrehozásáról. Ez a megállapodás megkönnyíti az Airbus H155-ös gyártósorának áthelyezését a franciaországi Marseille-ből az ázsiai ország déli részén, Szuncshon-ban található, Korea Aerospace Industries (KAI) és az Airbus Helicopters közös létesítménybe. Az Airbus 2021-re tervezi a H155-ös helikopter gyártósorának átköltöztetését a dél-koreai városba, és ez az üzleti megállapodás tartalmazza a koreai helikoptergyártás támogatását a zökkenőmentesség érdekében.

Kínában a tengerészgyalogság állományában egy új kétéltű páncélozott felderítő jármű bukkant fel. A Type 05-ös jelzésű jármű átalakításával létrejött eszköz elektrooptikai rendszerrel és hőkamerával ellátott teleszkópos árboccal, lézeres távolságmérővel és egy X hullámhossz tartományban üzemelő radarral egyaránt rendelkezik. Továbbá a törzsben egy visszahúzható katapult rendszer is megtalálható, amelynek segítségével egy kisméretű pilóta nélküli repülőgépet képes elindítani. Ezt a képességét vízen úszva is  tudja használni.

Szeptember 17-én, majdnem egy héten át tartó fedélzeti üzemet követően megszerezte hordozófedélzeti minősítését az Amerikai Haditengerészet első Lockheed Martin F-35C Lightning II-vel felszerelt repülőszázada, a VFA-147 Argonauts. Az alegység 10 darab Block 3F szoftververzióval ellátott Lightning II-ével várhatólag 2021-ben fog első alkalommal több hónapos útra indulni a USS CARL VINSON (CVN 70) repülőgép-hordozó fedélzetén. Az alegység jelenleg a haditengerészet Lemoore-i támaszpontján állomásozik, amit elsőként tettek alkalmassá az új típus tartós üzemeltetésére és javítására is. A 2. Hordozófedélzeti Repülőezred (CVW-2) tengeri otthonának tekinthető USS CARL VINSON a szokásos időszaki karbantartás során vált képessé az F-35C-k, valamint a CMV-22 Osprey-k üzemeltetésére, ami így 17 hónapot vett igénybe. Az F-35C miatt a katapultok mögött indításkor felhajtott gázsugár-terelők hővédelmét megerősítették, továbbá a számítógépes rendszert képessé tették az üzemeltetési háttér megkönnyítésére megalkotott ALIS (Autonomic Logistics Information System) szoftver használatára is. Az ALIS nyomon követi az alkatrészek cseréjéig hátralévő időt, a karbantartási ütemtervet és magát a repülőgép karbantartását is. Továbbá felügyeli az ellátási lánc rendszerét és kezeli az alkatrészek leltárát is. Mivel nem megbízható, 2022-től helyére az ODIN fog érkezni.

Végrehajtotta első repülését az a Boeing CH-47 Chinook, amelyet próbaképpen szereltek fel General Electric T408-as (GE38-1B) gázturbinákkal. Az eredetileg a Sikorsky CH-53K King Stallion nehézhelikopterek számára tervezett erőforrás 7500 lóerő teljesítmény leadására képes, ami körülbelül 56%-kal több, mint a CH-47-en jelenleg használt Honeywell T55-ös által nyújtott teljesítmény. A CH-47-ekben jelenleg is alkalmazott Honeywell T55-ös legkorszerűbb változata a T55-GA-714C, 25%-kal erősebb, mint elődje és 10%-kal kevesebb üzemanyagot fogyaszt, és 6000 lóerő leadására képes. A Honeywell azonban azt állítja, hogy a T55-GA-714C üzemanyag-takarékosabb és könnyebben beépíthető a helikopterekbe, mint a konkurencia gázturbinája. A T408-as nagyobb és nehezebb, mint a meglévő Chinook-okon használt Honeywell T55 és a mostani próbarepülés során a T408-asok elhelyezéséhez szükséges új, négyzet alakú motorburkolatok voltak láthatók az helikopteren. Továbbá megerősítették azokat a pilonokat is, amelyek a hajtóműveket a törzs hátsó részéhez rögzítik.

Az Egyesült Államok Légi Nemzeti Gárdájánál (ANG) és a tartalékosoknál (AFRC) repülő 30 darab Lockheed Martin C-130H Hercules teherszállítógép fog új korszerű légcsavarokat kapni. A Raytheon Technologies Corp. leányvállalata, a Collins Aerospace Systems szállítja majd a NP2000 légcsavarokat. A nyolclapátos légcsavarok 20% -os tolóerő-növekedést jelentenek, valamint 50% -kal csökkentik a karbantartásra fordítandó munkaórákat. Az USAF már megrendelt 25 darab ilyen átalakításon átesett C-130H Hercules-t és összesen 160 gépet szeretne így módosítani.

A Brazil Légierő (FAB) első Saab F-39E Gripen vadászgépe már megérkezett a Navegantes kikötőjében. A gépet szállító ELKE teherhajó augusztus 29-én hagyta el Svédországot és szeptember 20-án érte el az út végét jelentő mólót. A 39-6001-es gyártási számú, és 4100-as oldalszámú JAS39E első repülésére 2019. augusztus 26-án került sor. A gépet közúton szeptember 22-én a hajnali órákban szállították át az Embraer Navegantes-i üzemébe, ahonnan szeptember 24-én két F-5M (oldalszámaik 4807 és a 4808) kíséretében végrehajtotta első repülését és 15:07-kor Gavião Peixoto-ban landolt.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Denel AH-2A Rooivalk

Lockheed TF-104G Starfighter

Gulfstream G550 Nachshon

Boeing C-17A Globemaster III

Dassault Mirage 2000B

North American F-86K Sabre

NH Industries NH90TTH

Boeing E-8C JSTARS

Eurofighter Typhoon EF2000

Lockheed Martin F-35B Lightning II

Szuhoj Szu-34 Fullback

McDonnell Douglas F-15C Eagle

Airbus A400M Atlas

Republic RF-84F Thunderflash

Saab 105Oe

McDonnell Douglas F/A-18C Hornet

Dassault/Dornier Alpha Jet E

Sikorsky UH-60M Black Hawk (S-70A)

Transall C-160D

LTV Aerospace TA-7C Corsair II

Aero L-159A ALCA

Fairchild A-10C Thunderbolt II

Sepecat Jaguar GR.3A

General Dynamics F-16CM Fighting Falcon

Aermacchi MB-339CD

Convair F-102A Delta Dagger

CASA C-101EB Aviojet

Beech MC-12S EMARSS

Szuhoj Szu-30SzM Flanker

Lockheed C-130H Hercules

Saab GlobalEye

Douglas NRA-3B Skywarrior

Aerospatiale SA-342L Gazelle

Lockheed P-3AM Orion

Dassault Rafale C

McDonnell Douglas TAV-8S

AgustaWestland Wildcat AH.1

McDonnell Douglas F-4E Phantom II

Szuhoj Szu-17M4 Fitter-K

Lockheed P-3B Orion AEW

CAC CA-30 Macchi

Boeing B-52H Stratofortress

Kamov Ka-29

North American F-100D Super Sabre

Dassault Super Mystere B2

Lockheed Martin F-22A Raptor

Szuhoj Szu-24MR

2020. szeptember 25-én, helyi idő szerint délelőtt 9 óra körül, kiképzési repülés végrehajtása közben lezuhant a Szerb Légierő egyik MiG-21UM vadászgépe. Megérkeztek az első helyszíni felvételek.

A baranovocsi 558. Repülőgépjavító Üzemben végrehajtották a Bolgár Légierő első két Szu-25-ös csatarepülőgépének a nagyjavítását. Mutatjuk a fotókat!

A tárgyalóasztalnál történt beszerzési- és iparfejlesztési vonatkozású aláírások után néhány héttel már be is mutatkozott teljes valójában Magyarországon a Lynx gyalogsági harcjármű, mely néhány éven belül a honvédség meghatározó szárazföldi harceszköze lesz. 

A Rheinmetall új, sorozatban Magyarországon előállítandó IFV-típusának egyik protója a "0"-ponti lőtéren veri a port.

A nap másik érdekes pillanata az avianói F-16-osok megjelenése volt a lőtér fölött. A lőírányra forduló Block 40-es megvillantja hasát, amin látszik a két gyakorló CATM-120C, egy gyakorló Sidewinder, egy URITS (USAFE Rangeless Interim Training System) konténer, két 370-es póttartány, a Sniper-konténer és az ALQ-131-es zavarókonténer. De az is látszik, hogy a fő A-G funkciójú 3-7 (középső szárny alatti) pilonok üresek...

...ezért minden rávezetés/rárepülés/rácsapás "szárazon" ért véget.

Bevetésjelzések a Triple Nickel század 88-0460-as gépének oldalán.

 

Idén júniusban regisztrálták az olasz szpotterek az első új festésű avianói F-16-ost. Azóta többen is megkapták a sötétebb ruházatot, így a hozzánk ellátogatott géppár kísérője, az "ősavianói"-nak számító 88-0535-ös.

A Szögek mellett Démonék is ellátogattak a lőtér fölé, ez utóbbiak egy gyakorló AGM-65H-val - érdekes a gyakorló Sidewinder, mely nem jellemző az A-G feladatokon a magyar gépeken, talán az F-16-osok miatt kellett. Úgy a magyar, mint az amerikai fél Pápán tankolt. 

Zord

A mai napon stratégiai megállapodás jött létre a Wizz Air, a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség Parancsnoksága között, a honvédség Airbus A320-as típuscsaládba tartozó A319-es repülőgépein szolgálatot teljesítő repülőgép-vezetők és légiutas-kísérők képzéséről és továbbképzéséről.

A de facto nemzeti légitársaságként működő Wizz Air az iparági sztenderdeknél is szigorúbb képzési protokolljának megfelelően, a saját hajózó személyzetének képzéséhez is használt elméleti és gyakorlati tanrendet követve, ismeretfelújító képzésekkel és gyakorlati oktatással képzi majd tovább a honvédség Airbus személyzeteit. A Wizz Air a továbbképzéshez rendelkezésre bocsátja a Budapesten található oktatóközpontját, ahol párhuzamosan zajlik a pilóták és az utaskísérők képzése. A központ két, Airbus A320 CAE 7000XR típusú mozgó szimulátorral van felszerelve. Ugyancsak itt található a TFC ultramodern kabin vészhelyzeti eljárás oktatási eszköze, valamint a Flame Aviation új generációs, V9000 Commander típusú tűzoltási kiképzőközpontja is.

A megállapodás keretében a Wizz Air és a Magyar Honvédség kölcsönösen együttműködnek a kecskeméti, illetve más, a Magyar Honvédség által üzemeltetett repülőterek használatában is. A Wizz Air ezáltal tovább tudja optimalizálni hazai üzemelését. Korábban előfordult, hogy az időjárási körülmények miatt Budapest vagy Debrecen helyett a környező országok repülőtereire - Bécsbe, Pozsonyba - kellett irányítani egyes járatokat. A honvédségi repülőterek bevonásával ez többnyire kiküszöbölhető lesz.

„Büszke vagyok arra, hogy a Wizz Air a tizenhat év alatt felhalmozott elméleti és gyakorlati tudását felhasználva támogatni tudja a Magyar Honvédség Airbus pilótáinak és légiutas-kísérőinek magas színvonalú továbbképzését. Külön öröm számunkra, hogy ezentúl Magyarországon belüli kitérő repülőteret tudunk használni. Ez rugalmasabb és hatékonyabb repüléstervezést eredményez és számottevően hozzájárul majd a Wizz Air környezettudatos működéséhez. A célrepülőtérhez közelebbi kitérő repülőtér használatával hatékonyabban tudjuk kezelni az előre nem látható körülményekből adódó zavarokat. Így bizonyos, a légitársaságon kívül álló helyzetekben is növelni tudjuk utasaink elégedettségét” – mondta Váradi József, a Wizz Air vezérigazgatója a sajtótájékoztatón.

„Ez az együttműködési megállapodás úgy financiális, mint szakmai szempontból hatékonyabbá és gördülékenyebbé teszi a Magyar Honvédség állományába tartozó hajózók és légiutas-kísérők képzését, valamint jártasságaik fenntartását. Megtisztelő, hogy ez a kölcsönösen előnyös megállapodás az egyik legnagyobb ütemben fejlődő, legprofesszionálisabb légitársasággal köttetett. Az a tapasztalat, szakmaiság illetőleg korszerű infrastruktúra, ami a Wizz Air-t jellemzi, biztosítéka annak, hogy hajózó állományunk a megfelelő helyen és módon tudja majd szakmai ismereteit bővíteni, a szükséges képességeiket fenntartani” - fogalmazott Kilián Nándor vezérőrnagy, a Magyar Honvédség Parancsnokság Légierő Szemlélője.

A megállapodást Váradi József vezérigazgató, Kilián Nándor vezérőrnagy mellett dr. Korom Renáta, a HM jogi és igazgatási ügyekért felelős helyettes államtitkára írta alá.

*

Az aláírást követően a Wizz Air A321-ese és a Magyar Honvédség A319-ese Gripenek kíséretében hajtott vége díszelgő áthúzást az 1-es terminál előtt.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

A Nehéz Légiszállító Ezred (Heavy Airlift Wing, HAW) után a Magyar Honvédség egy újabb többnemzeti légiszállító egységhez csatlakozott.

Első repülésükön vettek részt a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Karának állami légiközlekedési alapszakos hallgatói az MH 86. Szolnok Helikopter Bázison, szeptember 23-án.

A Wizz Air bejelentette, hogy stratégiai megállapodást kötött a Magyar Honvédség Parancsnokságával, illetve a Honvédelmi Minisztériummal (HM), a Magyar Honvédség 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis, valamint a katonai légügyi hatósági és az állami légiközlekedési balesetvizsgálói feladatokat ellátó szervezetek repülőhajózó és légiutas-kísérő állományának képzéséről és továbbképzéséről.

A harminc esztendővel ezelőtt bekövetkezett tragédiában életét vesztett Soproni Károly „Sopi” őrnagy emlékezetére emlékművet avattak szeptember 22-én, kedden az MH Pápa Bázisrepülőtéren.

Sikerrel zárult az idén augusztusban megrendezett ötnapos pályára irányító repülőtábor – vagyis, ahogy mindenki nevezte, a PIR - az MH 86. Szolnok Helikopter Bázison, amelynek során húsz fiatal nyerhetett betekintést a repülés különleges világába.

A montenegrói védelmi minisztérium bejelentette az ország első többfeladatú Bell 505 JetRanger X helikopterének átadását. Az átadó ünnepségre a podgoricai Prince Danilo Légibázison került sor Predrag Boskovic védelmi miniszter jelenlétében.

A Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér utasforgalmát továbbra is drasztikusan érintik a koronavírus-járvány miatt bevezetett utazási korlátozások. A várható éves utasforgalom a 17 évvel ezelőtti szintre csökken; a repülőtér üzemeltetője az őszi és téli hónapokban is 90% körüli visszaeséssel számol.

2020. szeptember 18-án délután megérkezett az első Cargolux teherszállító repülőgép a kínai Sencsen repülőteréről Budapestre: a Boeing 747-400F típusú repülőgépet vizes köszöntővel üdvözölték a BUD Cargo City logisztikai központ előtt.