Tegnap, november 12-én volt tíz éve, hogy élesítettem első bejegyzésemet a Légierő Blogon. Ezúton is köszönet mindazoknak, akiknek a segítsége, munkája hozzájárult ahhoz, hogy az eltelt időben sikerüljön tartalommal megtölteni ezt a kezdetben kizárólag légierő-légvédelmi, air power fókuszú, majd az összhaderőnemiség felé elmozdult webnaplót.
Külön öröm számomra, hogy a kritikus hangvételű bejegyzések mellé – mellyel a blogot javarészt azonosítják – épp az utóbbi napokban pozitív hírek is vegyülhettek. Remélem, hogy ezekből a jövőben is részesülünk, a célom sosem volt más, mint az, hogy így lehessen...
Zord Gábor László
újságíró
Magyar Nemzet/Aeromagazin/legiero.blog.hu
A Biztonságpolitikai Szakkollégium Szakkollégiumi Esték előadássorozatán belül 2017. november 8-án megrendezésre került a Migráció és Líbia című előadás, amelyet a szakkollégium egyik tagja, Halasi Gábor tartott a Nemzetközi Közszolgálati Egyetem új oktatási épületében. Halasi Gábor a Budapesti Corvinus Egyetem nemzetközi tanulmányok mesterszakos hallgatója, aki tanulmányai mellett a szakkollégium aktív tagja és többek közt az EUIPSO rovatunk társszerkesztője. Gábornak a fő érdeklődési köre Afrika és azon belül a két bukott állam, Líbia és Szomália.
Az előadásnak az volta célja, hogy kicsit közelebb hozza a manapság oly népszerű migrációs témát az érdeklődők számára és az, hogy Líbia példáján keresztül megérthessük azt az összetett helyzetet, amelyben most Észak-Afrika, az Európai Unió és az egész nemzetközi közösség áll. Az előadás három fő részből állt, kezdetnek általánosságban bemutatásra került az afrikai kontinens kedvezőtlen helyzete és minden olyan tényező, amely hozzájárul az ottani népvándorláshoz. Folytatásképp a nézőpontot leszűkítettüka háború által megtépázott és politikai patthelyzetben álló Líbiára, amely a mai napig az egyik legfontosabb szelepe az Európába induló tömegeknek. Végül pedig megvizsgáltuk az Európai Unió múltbéli és aktuális törekvéseit a migrációs helyzet enyhítésével, illetve megoldásával kapcsolatban. Az előadás legvégén pedig mindenki kérdezhetett az előadótól.
Afrika és a népvándorlásAz afrikai népvándorlásnak több origója is van, viszont ezeknek a nagyrésze gazdasági és politikai tényezőkre vezethető vissza, azonbanaz éghajlatváltozás is fontos szerepet tölt be. A politikai és a gazdasági okok jelentősen összefüggenek, a legtöbb megélhetést kereső ember olyan államokból jön, amelyek nem tudják magukat rendesen fenntartani. A gyenge gazdasági helyzetet legtöbbször az erőforráshiánymargójára lehet írni, illetve a nyersanyagtermelő országok mindig is egy kiszolgáltatottabb helyzetben vannak, mivel függenek a kitermelt nyersanyag piaci árától (például, ha lemegy az olaj ára, az olajtermelő országok rosszul járnak). Előfordul az is, hogy a térség államaihoz képes erős gazdaság ellenére a polgárháborús viszonyok miatt hagyják el az emberek az országot (erre példa Nigéria, ahol az északi régiót irányítása alatt tartó Boko Haram terrorszervezet elől menekülnek el az emberek).
A megélhetésért vándorló embernek nem is feltétlenül Európa az első célja, hanem megfigyelhetőek olyan tendenciák, mint az urbanizáció több szegényebb országban is, ahol a vidéki ember a városba költözik a jobb megélhetés reményében, majd ott hall először külföldről. Ennek az eredménye az olyan tízmillió lakosszám fölötti városok megjelenése, mint Kairó vagy Lagos, amelyek többek között a szervezett bűnözés (közöttük az ember- és fegyverkereskedelem) melegágyai.
További hatalmas oka a migrációnak a népességrobbanás, hiszen a legtöbb állam már a jelenlegi népességét sem tudja ellátni. Ez a népességrobbanás viszont főleg a szubszaharai régiót érinti, Egyiptom kivételével ez nem jellemző az észak-afrikai országokra. Ennek ellenére a legtöbb előrejelzés szerint 2050 közepére csak az afrikai kontinens 2-2,5 milliárd lakossal fog rendelkezni, míg addigra már a világ többi részén a népesség vagy stagnálni, vagy csökkenni fog; például 2050-re Európán belül egy 60 milliós népességcsökkenést prognosztizálnak. Végül egy szintén égető probléma az éghajlatváltozás és a globális felmelegedés, amelynek hatására például a Szahara és az egész forróövezet is eltolódik, embermilliókat a költözésre kényszerítve. Továbbá a tengerszint növekedésének köszönhetően pont a kontinens legnépesebb városai fognak veszélybe kerülni, amely ismét embertízmilliók mozgását fogja előidézni.
Az előbb felsorolt tényezők alapján lehet látni, hogy az afrikai helyzet kimondottan összetett és a migráció valahol egy természetes folyamat, mivel az emberek a konkrétan élhetetlen helyekről akarnak élhető helyekre költözni. Itt jön képbe a kontinensről kifelé irányuló migráció, amelynek az elsődleges célja Európa, illetve a Perzsa-öböl melletti államok. Érdekesség, hogy a most északra haladó afrikaiak ugyanazokat az ősrégi útvonalakat használják, amelyeket a karavánok évszázadok óta.
A líbiai helyzetAz előadás második felére Líbia került a figyelem középpontjába, és Gábor kifejtette, miért innen jön az Európába utazó bevándorlók jelentős része. Ennek a fő oka az évek óta elhúzódó polgárháború, illetve a folytonos politikai viták, az ország megosztottsága. Kezdésnek eloszlatásra került az a mítosz, hogy Kadhafi a határait teljesen le tudta zárni, mivel a diktátor uralma alatt is évente emberek tízezrei hagyták el az országot és amióta az ő rezsimét is utolérte az arab tavasz, a helyzet csak rosszabbodott.
Kadhafi eltávolítása után nem sikerült Líbiát egységes állammá kovácsolni, habár még 2012-ben a statisztikai adatok alapján erre volt kilátás, hamar kiderült, hogy nincs egységes megoldás az országnak, és 2014 óta Líbiában két rivális kormány van. Az észak-nyugati régiót, beleértve Tripoli városát, Fajez Al-Szarradzs miniszterelnök tartja irányítása alatt, akit az Európai Unió és az ENSZ is a törvényes vezetőnek ismeri el. Viszont az ő hatalma gyenge, katonai ereje nincs, maximum pár milícia áll mögötte, így a kormánya nem képes a rend fenntartására, amibe beletartozik a partvonal védelme is, ebből adódóan az embercsempészek kedvelt támaszpontja Líbia észak-nyugati része. Az észak-keleti régiókat Halífa Haftar tábornok dominálja, aki a Líbiai Nemzeti Hadsereg vezetője. Az ő hatalmát a nyugat nem ismeri el, viszont egyéb befolyásos országok, mint Oroszország vagy Egyiptom, őt tartják a potens politikai erőnek. A déli régiók jelentős része lakatlan, viszont a lakott régiókat olyan nomád népek és törzsek tartják irányításuk alatt, mint a tuaregek vagy a tebuk, akik főleg a fegyver- és drogkereskedelemből élnek. Ebbe a patthelyzetbe törtek be 2012-ben Ansaral-Sharia, illetve 2014-ben az Iszlám Állam nevű iszlamista, dzsihadista terrorszervezetek, akik még jobban destabilizálják az országot. A jelenlegi állás szerint ezt a helyzetet megváltoztatni nagyon nehéz; habár az Iszlám Államot sikerül kiszorítani Szirt városából, a két hatalmi központ megmarad, amely csak kedvez az embercsempészeknek, illetve semmi reményt nem ad egy egységes kontrollra.
Az európai reakciókAz előadás utolsó harmadában górcső alá került, hogy az Európai Unió mit próbál az előbbiek ellen tenni. 2013-ban az olaszok saját projektként elindították a Mare Nostrum kutató-mentő, illetve határőrizeti műveletet, amelynek a célja az volt, hogy a vízre kelt migránsokat segítse, mivel abban az időben rohamosan elkezdett nőni a vízbefulladások és hajótörések száma. A művelet egy évig tartott és összességében sikeres volt, de akkora terhet rótt az olasz haditengerészetre, hogy egyedül már nem tudtak hatékonyan cselekedni, így az Európai Uniótól kértek segítséget.
Az Európai Unióval közösen szervezték meg a Triton műveletet, amely a mai napig tart, és amely lassan megközelítette a líbiai partokat is. Emellett elindult még a Sophia művelet és az EUBAM művelet is, amelyek ugyanúgy a líbiai partokra koncentráltak. A műveletekben főleg az olaszok vesznek részt, de mind anyagilag, mind hajókkal több uniós és nem-uniós ország is besegít. A mentésekből probléma is adódott, hiszen egyes nem kormányzati szervezetek konkrétan a líbiai partokról mentették ki a bevándorlókat, ami emberségből jeles, de mégis az embercsempészek kezére játszik.
Itt jött a képbe az, hogy valami közös megoldást kéne találni a helyzetre és itt játszik manapság kulcsfontosságú szerepet Emmanuel Macron, Franciaország elnöke, aki az elmúlt évben megpróbálta egy asztalhoz ültetni a líbiai feleket. Macron idén szeptemberben tartott egy migrációs csúcsot is, ahova több afrikai és európai országot is meghívtak. Több megoldási javaslat is született, illetve folyamatosan születnek újabb elképzelések, de egyetértésre még nem került sor. Az EU megpróbált egy olyan alkut kötni Líbiával, mint Törökországgal, de Líbia kevésnek tartotta a 200 millió eurót, amit kaptak volna az embrek viszatartásáért cserébe. Az sem egyértelmű, hogy pontosan kivel kéne megállapodni, mivel Libában hatalmi harcok folynak és nincs egyértelmű vezetője az országnak. Habár a felek a nyilvánosság előtt megoldásokról és együttműködésről beszélnek, a valóságban máshogy cselekednek.
Ebből látszik, hogy az EU törekvései még nem elegek és a komplex helyzetre még nincs megoldás, továbbá vannak olyan tényezők, illetve problémák, amelyek csak a jövőben válnak majd relevánssá. Így jelenleg a helyzet bizonytalan és a kilátások nem túl pozitívak.
Mindenestere az előadás remekül elmagyarázta a jelenlegi afrikai helyzetet és kihívásokat, rávilágított a problémákra és akadályokra, illetve megmutatta, hogy miért is olyan bonyolultaz egész „migráns-krízist csak úgy megoldani”. A sok térkép és ábra pedig remekül vizualizálta a helyzet komolyságát, segítve a hallgatóságnak elképzelni azt, hogy milyen állapotok is uralkodnak most a régióban.
A Szélsőségek, vallási szélsőségek Ludovika Kutatócsoport a Biztonságpolitikai Szakkollégiummal és többi partnerével együtt workshopot szervez a vallásszabadság és a vallási szélsőségek kapcsolatáról a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Zrínyi Kampuszán, amire várunk minden érdeklődőt! A belépés ingyenes, de regisztrációhoz kötött.
Donald Trump amerikai elnök szerint az Oroszország elleni szankciók a jövőben nem válhatnak az együttműködés akadályává; a két ország együtt képes lehet arra, hogy megoldja a nemzetközi problémákat és közös munkával begyógyítson minden sebet.
Európában két helyen is korszerűsítik az amerikai eredetű Lockheed P-3C Orion tengeri járőrgépeket. Németország 158 millió dolláros szerződést írt alá az elkövetkező öt évben végrehajtandó modernizációs munkákra, amik a P-3C verziót teszi képessé 2035-ig tartó szolgálatra. A 2022-ig befejeződő munkák során a hollandoktól használtan beszerzett gépek szerkezetének megerősítése mellett természetesen a fedélzeti elektronika is modernizálásra fog kerülni. A görögök négy P-3B-jét a Lockheed Martin fogja korszerűsíteni 260 millió dollár ellenében. Ez további 15000 repült órát jelent majd, természetesen strukturális megerősítéseket is tartalmaz az elektronikai korszerűsítés mellett. A 2023-ban befejeződőd üzemidő-hosszabbítással egybekötött modernizálásból amerikai, izraeli, kanadai és görög vállalatok egyaránt kiveszik majd részüket.
Talán még az idén végrehajthatja első repülését az új orosz légtérfelderítő repülőgép a Berijev A-100 Premier. Ezt egyébként még a tavalyi hírekben is csak 2018-ra várták. A légi és bizonyos földi tesztekre is egy kísérleti példány szolgál, ennek A-100LL (a szovjet/orosz kísérleti gépeknél megszokott „repülő laboratórium” rövidítése) a típusjele és már egy ideje végzi a légi próbákat. A fedélzeti rendszerek egy Il-476-os (Il-76MD90) teherszállító repülőgép átépített sárkányszerkezetébe kerülnek majd elhelyezésre.
Szintén jól áll a Tupoljev Tu-160M2-es (NATO-kód Blackjack) szuperszonikus stratégiai bombázó fejlesztése. Az első gép még ebben a hónapban elkészül és első felszállására a következő évben, február hónapban fognak sort keríteni. Az új variáns tömeges megjelenésére 2023-tól lehet számolni. A modernizált változat új fegyvereket, továbbfejlesztett elektronikát és repülőelektronikát fog kapni, így harci hatékonysága a kétszeresére fog emelkedni. A Tupoljev Tu-160-as stratégiai bombázók hajtóműve már évek óta, egészen pontosan 1993-tól nincs gyártásban, ezért a már meglévő bombázók üzemképességének fenntartása igen nehézkessé vált. Az NK-32.02-es jelzést viselő új sugárhajtóművet a korszerűsítésen átesett Tu-160M2-es bombázók erőforrásaként tervezik alkalmazni.
A szárazföldi haderő számára egy újabb felderítő feladatokra szánt BMP-3-as változat kerül majd beszerzésre. Az eddig használt BRM-3K változat utódja még fejlesztés alatt áll. A tervek szerint az infravörös és a radar felderítő rendszerek mellett még pilóta nélküli légi járművekkel is el lesz látva. A BRM-3K 30 milliméteres 2A72 gépágyúja és a koaxiális 7,62 milliméteres géppuskája mellett az új felderítő jármű a 100 milliméteres löveggel is el lesz látva.
November 8-án újabb két Lockheed Martin F-35I Adir érkezett meg Izraelbe. Ezzel már kilencre nőtt a Dávid-csillagos felségjellel repülő vadászbombázók mennyisége. Az izraeli légierő eddig elégedett a típus képességeivel.
A Koreai Köztársaság Légierejénél bevethetővé vált az izraeli eredetű Rafael Spice 1000 kilogrammos siklóbomba. A beszerzésről még 2015-ben állapodtak meg a felek és akkor arról volt szó, hogy a fegyverek átadása 2016-tól kezdődik. Ebben az évben láttak napvilágot azok a képanyagok, melyeken a 19. Vadászrepülő Ezred modernizált Lockheed Martin F-16C/D Block 32-es gépein volt látható a Rafael Spice 1000 kilogrammos siklóbomba. A PBU (Peace Bridge Upgrade) jelzésű modernizáció eredményeként a Block 32-ek fegyverzetében a Spice 1000 kilogrammos siklóbombák mellett megjelentek a GBU-31 JDAM műholdas irányítású bombák is.
Japánban november 6-án vízre került a Japán Tengerészeti Önvédelmi Erők (JMSDF) tizedik SZORJU-osztályú (KÉK SÁRKÁNY) tengeralattjárója. A Kawasaki Heavy Industries kobei hajógyárában megépített, levegőtől független meghajtó egységgel (ezt négy Kawasaki Kockums V4-275R Stirling motor alkotja) rendelkező SS 510-es SÖRYÜ (SZÁRNYALÓ SÁRKÁNY) tengeralattjáró egyébként a 28. Kawasaki által megépített tengeralattjáró a második világháború befejezése utáni időszakot tekintve. A 2015 márciusában építeni kezdett, 84 méter hosszú, lemerülve 4100 tonnás vízkiszorítással bíró egység várhatólag 2019-ben áll majd hadrendbe.
Tokió a légvédelem erősítését is napirenden tartja. Éppen ezért a helyi fejlesztésű és gyártású Type 11-es légvédelmi rendszerből is terveznek beszerezni további ütegeket. A NASAMS helyi megfelelőjének felfogható Type 11 a Toshiba fejlesztette aktív radarvezérlésű Type 81-es rakétát (hosszúsága 2,93 méter, átmérője 160 milliméter, tömege 103 kilogramm) alkalmazza, maximális hatótávolsága 12-18 kilométer. A rakéták négyesével, rakétánként külön-külön szállító-indító konténerekben vannak elhelyezve egy 4x4-es Toyota Mega Cruiser járművön. Ezekből kettő alkot egy üteget a mobil radaros járművel, valamint a tartalék rakétákat szállító és áthelyező teherautókkal (járművenként 8-8 rakéta) együtt.
Felzárkózik konkurense mellé a Draken International. A légiszemélyzetek valósághű kiképzésében nagy múlttal és igen tekintélyes gépállománnyal (Douglas A-4K Skyhawk és Aero Vodochody L-159E) rendelkező vállalkozás a héten állapodott meg Spanyolországgal 22 Dassault Mirage F1M vadászbombázó és kétüléses gyakorló F1B variáns megvásárlásáról. A gépek 2013-ban kerültek kivonásra, azóta az albacetei bázison voltak tárolva. Ez év szeptemberében a szintén ezen a téren mozgó ATAC (Airborne Tactical Advantage Company) vásárolt meg 63 darab Dassault Mirage F1 vadászgépet Franciaországtól, amelyeket 2014-ben vonták ki az aktív szolgálatból.
Brazíliában a hadsereg megkapta a 250. modernizált M113-as lövészpáncélosát. A BAE Systems által végzett munkák, melyeket a brazil hadsereg katonáinak bevonásával végeznek el, még 2012-ben kezdődtek, akkor még csak 150 járművel számoltak. Ezeket 42 millió dollárért alakították át M113A2 Mk1 változatokká, egy 265 lóerős Detroit 6V53T dízelmotor és egy Allison TX100-1A, az erőátviteli rendszer beépítésével, de a hűtést is érintették az átalakítások. A 100. M113-as 2014 végén készült el és 2016-ban további 386 páncélozott szállító harcjármű átépítéséről született megállapodás.
Chilében vizsgálódnak az összesen 46 darabos Lockheed Martin F-16 flotta modernizálása ügyében. Az elképzelések szerint a gépek AESA antennával ellátott rádiólokátorokat és rádióelektronikai zavarórendszereket is kapnának a képességfejlesztése során, amit 2018 és 2021 között hajtanának végre. Az újabb gyártású, Block 50-es gyártási sorozatba tartozó vadászbombázók mennyiségét is szeretnék növelni. Jelenleg hat-nyolc további C/D beszerzést fontolgatják a légierőnél.
Aláírásra került az a szerződés Argentína és Franciaország között, melynek értelmében öt Dassault Super Étendard Modernisé harci repülőgépet vásárol meg a dél-amerikai ország. Az 1978 és 1982 között gyártott, 1-es (1978), 31-es (1980), 41-es (1981), 44-es (1981) és 51-es (1982) oldalszámú példányok közül mindegyik a legutolsó modifikációba, a SEM 5-be tartozik. A repülőgépek mellett még egy szimulátor és számos tartalék alkatrész, köztük tíz hajtómű is a 14,5 millió euró beszerzés részét képezi. A legutóbbi megkeresésre az argentinok ez év első felébe szánták rá magukat. Argentína a Falklandi-háborúban ismerté vált típusból összesen 14 példányt szerzett be, ezekből az évek folyamán 3 került balesetek miatt veszteséglistára. Az eltelt években a típus példányai leállításra kerültek, de nem dobták ki őket, hanem jobb napokra várva még most is tartós tárolásban leledzenek. 4 évvel ezelőtt már próbálkoztak a frissen kivonásra kerülő francia Étendard-ok közül párat, egészen pontosan 10-et megszerezni. Ezeket egyrészt alkatrészbázisul szerették volna felhasználni a 11 meglévő közül a 10 legkevesebbet repült argentin Super Étendard számára, másrészt a korszerűbb rendszereik is beépítésre kerültek volna az újra szolgálatba álló példányokba.
A munkálatokat az ARCE (Arsenal Aeronaval Comandante Espora) végezte volna el, az első példány esetében még francia felügyelettel és támogatással, majd a megszerzett tapasztalatok alapján már önállóan. A legfőbb előrelépést a Thales Democles és az ALTIS célmegjelölők és a lézerirányítású rakéták és bombák, a Thomson Agave fedélzeti rádiólokátornál kétszer nagyobb hatótávolságú Anemone radar beépítése, a Sherlock besugárzásjelző megjelenése és az UAT-90 központi számítógép, valamint az UNI 40M inerciális navigációs rendszer jelentenék az argentinok számára, hiszen az ő régebbi vadászbombázóik ezekkel nem rendelkeznek. A gépek pilótafülkéjébe mindössze egy új HUD jelentette volna a legszembeötlőbb változást. A gépek önvédelmének növelésére tervezték a Matra Phimat infracsapda és dipólszóró berendezés integrációját is, továbbá két új felfüggesztési pontot is kialakítottak volna a Super Étendard–ok szárnyai alatt. A még idén megérkező példányok közül kettő egészen biztosan alkatrészforrásul fog szolgálni az üzemképtelen argentin vadászbombázók számára. A típusnak fontos feladata lesz, hiszen jövőre Argentína ad otthont a G20-as csúcstalálkozónak, aminek légi biztosításában a Super Étendard–ok is részt fogna venni.
NETARZENÁL GALÉRIA
Boeing AH-64E Apache Guardian.
McDonnell Douglas T-45C Goshawk.
McDonnell Douglas CF-188A Hornet.
Lockheed Martin F-35A Lightning II.
McDonnell Douglas AV-8B Harrier II+.
McDonnell Douglas F-15C Eagle.
November 10-én látványos bemutatóval véget ért a magyar, olasz és szlovén haderő kijelölt szárazföldi alakulataiból összeállított Többnemzeti Szárazföldi Erő (MLF) éleslövészettel egybekötött harcászati gyakorlata, amelynek Magyarország 2003 és 2010 után harmadszor adott otthont. A három nemzet katonái horvát és albán megfigyelőkkel kiegészülve október vége óta gyakoroltak az MH Bakony Harckiképző Központ hajmáskér melletti (0 pont) gyakorló- és lőterén.
A levegőben a Magyar Honvédség Gripenjei és Mi-17-es helikopterei mellett az olasz hadsereg (Esercito) hazai gyártású A129 Mangusta harci és AB205-ös szállító helikoptereit, a földön az olasz Julia dandár 105 mm-es ágyúval felszerelt nyolckerekű Centauro és hatkerekű Puma harcjárműveit, négykerekű Iveco VTLM terepjáróit, svéd gyártmányú Bv206-os lánctalpas szállítójárművét valamint a szlovének Humvee járműveit láthattuk.
* * *
Fotó: Szórád Tamás
Hozzáférés és hozzáférés között bizony van különbség - így összegezhető a LégierőBlogger tapasztalata a ma véget érő Okos Menyét MLF hadgyakorlat során biztosított fotózási-tudósítási lehetőségek kapcsán. A közvéleményhez eljuttatott üzenet már csak azért sem mellékes, mert az európai védelmi identitáskeresés eredményességére ma nagyobb szükség mutatkozik, mint valaha.
Olasz B1 Centauro kerekes harckocsik impozáns sorban.
Az MLF/V4 EUBG specialista Bocskai dandár BTR-80-asai a lövészet utáni díszelgésen.
Dolgoznak a bocskaisok páncéltörői, indul a Metisz-M rendszer 9M131 rakétája.
Találat a kemény célon forró fémfröccsenettel.
Előző generáció, de nagyobb hatótáv: 9M113 Konkursz rakéta a 9P135M álványon.
Magyar Mi-17-es szállította az olasz Júlia dandár francia gyártmányú 120 millis F1 aknavetőjét...
...indít a 704 és a 705...
...külső függesztmény magyar helikopteren: az aknavető alatt az aknagránát-javadalmazás himbálózik.
Zord
"... nem az első világháború nagy elvesztésének az általános nagy indokait kerestem, hanem csupán ama lazaságokra, fegyelmezetlenségeket is előidéző esetekre kívántam rámutatni, amelyeknek elhárítása sokban és elsősorban a csapattiszten múlik, és amely feltétlenül hozzájárul ahhoz, hogy egy vesztett világháború esetén is, a harcegységeken belül azért a fegyelem továbbra is fennmaradhat."
A rohamlöveg és a vele felfegyverzett csapatnem, a rohamtüzérség a hadtörténelem aránylag rövid életű szereplői közé tartoztak. Az első világháborúban tapasztalt, nagy vérveszteséget okozó hiányosságok hatására álmodták meg arra a szűk feladatkörre, hogy a gyalogsággal együtt haladva, őket támogatva nagy erejű közvetlen tűzzel iktasson ki ellenséges lövegeket, géppuskafészkeket, bunkereket és általában olyan célpontokat, melyekre hagyományos tüzérséggel vagy légierővel - a korabeli fegyverzet műszaki paraméterei mellett - nem lehetett megfelelő időzítéssel és pontossággal csapást mérni a saját egységek veszélyeztetése nélkül. Rohamlövegeket a Wehrmacht vetett harcba először, az 1940-es nyugati hadjárat során, de az ilyen harcjárművek már az 1950-es évekre mindenütt eltűntek a hadrendből, párhuzamosan a gyalogsági fegyvernem gépesítésével, tűzerejének növelésével. A téma hazai vonatkozását az jelentette, hogy éppenséggel a magyar hadsereg volt a német példa fő követője ezen a téren; a rohamtüzérek szerepét a szovjeteknél részben, a többi fennmaradó haderőnél pedig teljesen a harckocsizó alakulatok töltötték be
"... nem az első világháború nagy elvesztésének az általános nagy indokait kerestem, hanem csupán ama lazaságokra, fegyelmezetlenségeket is előidéző esetekre kívántam rámutatni, amelyeknek elhárítása sokban és elsősorban a csapattiszten múlik, és amely feltétlenül hozzájárul ahhoz, hogy egy vesztett világháború esetén is, a harcegységeken belül azért a fegyelem továbbra is fennmaradhat."
A rohamlöveg és a vele felfegyverzett csapatnem, a rohamtüzérség a hadtörténelem aránylag rövid életű szereplői közé tartoztak. Az első világháborúban tapasztalt, nagy vérveszteséget okozó hiányosságok hatására álmodták meg arra a szűk feladatkörre, hogy a gyalogsággal együtt haladva, őket támogatva nagy erejű közvetlen tűzzel iktasson ki ellenséges lövegeket, géppuskafészkeket, bunkereket és általában olyan célpontokat, melyekre hagyományos tüzérséggel vagy légierővel - a korabeli fegyverzet műszaki paraméterei mellett - nem lehetett megfelelő időzítéssel és pontossággal csapást mérni a saját egységek veszélyeztetése nélkül. Rohamlövegeket a Wehrmacht vetett harcba először, az 1940-es nyugati hadjárat során, de az ilyen harcjárművek már az 1950-es évekre mindenütt eltűntek a hadrendből, párhuzamosan a gyalogsági fegyvernem gépesítésével, tűzerejének növelésével. A téma hazai vonatkozását az jelentette, hogy éppenséggel a magyar hadsereg volt a német példa fő követője ezen a téren; a rohamtüzérek szerepét a szovjeteknél részben, a többi fennmaradó haderőnél pedig teljesen a harckocsizó alakulatok töltötték be
Minden jel arra mutat, hogy a szomáliai kormány nem fogja válasz nélkül hagyni az elmúlt hetek merénylethullámát. A szomáliai Alsó-Shabelle régió lakosai közül többen számoltak be nagyarányú csapatmozgásokról a Voice of America (VOA) nevű hírportálnak. Szintén nagyfokú katonai előkészületekről számoltak be a források a Mogadishutól északnyugatra elterülő Bali Dogle repülőtér környékén. A lapnak egy, a neve elhallgatását kérő szomáliai tisztviselő megerősítette, hogy a szomáliai kormány átfogó támadásra készül az ország délnyugati területeit uralma alatt tartó al-Shabaab ellen. Az újságnak nyilatkozó hivatalnok azt is hozzátette, hogy a készülődő offenzívában az Afrikai Unió csapatai mellett részt vennének az ország egyéb szövetségesei is. Az ugandai elnök, Yoweri Museveni jelezte, hogy kész újabb csapatokat küldeni az AMISOM (Afrikai Unió szomáliai missziója) megerősítése és az al-Shabaab legyőzése érdekében. Az etióp határ menti Gedo régióban élők szintén csapatmozgásokról adtak hírt a VOA tudósítójának. A lap kérdésre a regionális hatóság tisztviselője megerősítette a szemtanúk által elmondottakat. Eszerint az Afrikai Unió szomáliai missziójában katonailag is elkötelezett Etiópia az al-Shabaab elleni küzdelem támogatása céljából küldött további csapatokat a régióba.
A megosztott szomália. (Forrás: BBC)Az egyre nyilvánvalóbb katonai mozgások mellett az al-Shabaab elleni fellépés előkészületeit bizonyítja, hogy a mogadishui kormány egyre aktívabban próbálja meggyőzni szövetségeseit a készülődő hadjárat támogatásáról. Míg az ország elnöke, Mohamed Abdullahi Mohamed az elmúlt napokban támogatást keresve végiglátogatta majdnem az összes jelentősebb környékbeli államot Etiópiától Dzsibutiig, addig a miniszterelnök, Hassan Ali Khaire Törökországban kért Erdogan elnöktől katonai és pénzügyi támogatás. Ankara a szomáliai kormány egyik fő támogatójának számít. Az országon belüli egyre növekvő török jelenlétet jól példázza a Törökország által Mogadishuba telepített katonai bázis, illetve annak ténye, hogy az október 14-án elkövette Mogadishui robbantás 34 sérültjét Törökországba szállították gyógykezelésre.
Az al-Shabaab ellen a közeljövőben megindítandó hadművelet a mogadishui kormány válasza lesz az elmúlt hetekben a fővárost vérbe borító terrorcselekményekre. Bár az al-Shabaab szinte napi szinten követ el kisebb-nagyobb merényleteket magában Mogadishuban is, a szeptember óta eltelt időszak merényletei még szomáliai mértékkel mérve is rendkívül brutálisak és véresek voltak. A merénylethullám kezdetét az október 14-i mogadishui robbantás nyitotta, amely a szomáliai történelem legvéresebb merénylete volt a maga megközelítően 300 halálos áldozatával. Bár az al-Shabaab nem vállalta a merényletet, a kormány mégis a terrorszervezethez kötötte azt. Két héttel később, október 27-én robbantásos merényletre, majd azt követően fegyveres harcra került sor egy, az elnöki palota közelében lévő szállodában. Az áldozatok száma elérte a 27-et, a támadást követően az al-Shabaab vállalta magára a támadást. Ezek jelentősen gyengítették a Mogadishuban uralkodó, amúgy is gyenge biztonsági helyzetet.
Bár 2011-et követően a mindenkori szomáliai kormányzatnak az Afrikai Unió egységeivel kiegészítve sikerült visszaszorítania az al-Shabaab-ot. Mindezek ellenére a terrorszervezet mind a mai napig uralma alatt tartja a déli országrész vidéki területeit, ahonnan kiindulva sikeresen hajt végre merényleteket a Mogadishuban székelő kormány, annak rendőri és katonai egységei, valamint az Afrikai Unió csapatai ellen. Bár az év elején hatalomra került új elnök, Mohamed Abdullahi Mohamed már ez év tavaszán háborút hirdetett az al-Shabaab-bal szemben, a terrorszervezet ennek ellenére képes ellenállni a szomáliai kormány és az Afrikai Unió nyomásának. Mint ahogy az elmúlt hetek rendkívül véres merényletei is mutatják, az al-Shabaab még mindig komoly kihívást jelent a szomáliai kormány számára. Mindezekből arra lehet következtetni, hogy a közeljövőben feltehetőleg meginduló hadműveletek ha csökkenteni tudják is majd a terrorszervezet erejét, megtörni vagy távozásra kényszeríteni nem fogják tudni az al-Shabaab-ot.
November másodikán a szíriai kormányerők Kelet-Szíriában teljesen visszafoglalták az Iszlám Állam egyik utolsó erősségét, Dajr ez-Zaur városát, mely egyben az azonos nevű tartomány központja is.
A városért 2011-től a kormányerők a lázadókkal csaptak össze, majd a Dajr ez-Zaur körüli területek nagy részét még 2014-ben elfoglalta az Iszlám Állam, 2015 májusában pedig Palmüra megszerzésével a szárazföldi utánpótlási vonalak megszűntek, és csak légi úton maradt megközelíthető. A város egészét háromévnyi ostrom során sem sikerült elfoglalnia az Iszlám Államnak. Ez egyrészt köszönhető annak, hogy a terepviszonyok a Szíriai Arab Hadseregnek kedveztek, másrészt pedig annak, hogy Isszam Zahreddin tábornok, kiváló képességekkel rendelkező katonai vezető védte a várost, és természetesen nem feledkezhetünk el az orosz légi támogatásról sem. 2017. szeptember ötödikén a város felmentésére érkezett kormányerőknek sikerült az Iszlám Állam ostromgyűrűjét áttörniük. A város megtisztításáért azóta folytak a harcok.
Dajr ez-Zaur visszafoglalása siker Bassár el-Aszad szíriai elnök számára, de a szír kormányerőket hatalmas csapásként érte „a Köztársasági Gárda oroszlánja”, vagyis Isszam Zahreddin október 18-i halála, melyet az Iszlám Állam egyik aknájának felrobbanása okozott.
Az eddig az IÁ ellen harcoló különböző felek, vagyis az oroszok és az iráni síita milíciák által támogatott szír kormányerők, valamint az Egyesült Államok által támogatott arabokból és kurdokból álló Szíriai Demokratikus Erők (SDF), elsősorban a terrorszervezet legyőzésére fókuszáltak. Viszont az, hogy az Iszlám Állam elvesztette területeinek jelentős hányadát és visszaszorult Szíria délkeleti részeire új konfliktusok kialakulását idézheti elő. Ugyanis harc kezdődhet meg a stratégiailag fontos területekért, olajmezőkért. Ebben a harcban most Aszadnál van az előny, ezt azonban az Egyesült Államok meg szeretné változtatni. Rex Tillerson amerikai külügyminiszter szerint az Aszad család uralma a végéhez közeledik, és nincs szerepe Bassár el-Aszadnak Szíria jövőjében. Az Egyesült Államokhoz hasonlóan Izrael számára is egy egységes, Aszad nélküli Szíria lenne kedvező. Azzal, hogy a szír elnököt irániak támogatják, Irán befolyása tovább erősödik a térségben, ezáltal veszélyeztetve Izraelt, az izraeli miniszterelnök Benjamin Netanjahu szerint.
Sem Izrael, sem az USA nem képes úgy eltávolítani a jelenlegi szír kormányt, és kiterjeszteni Szíriára saját befolyását, hogy Oroszországgal ne kerülne szembe. Az orosz érdek a térségbeli szövetséges megtartása, és Oroszország közel-keleti pozícióinak megerősítése, ez eddig sikeres volt. Az oroszok számára a szíriai befolyásuk megőrzése a bázisaik miatt is kulcsfontosságú: Tartúsz városában orosz haditengerészeti bázis található, Hmejmímben pedig orosz légitámaszpont.
Idén a bakonyi gyakorló- és lőterek adnak helyet az olasz-magyar-szlovén Többnemzeti Szárazföldi Erő (MLF) Clever Ferret hadgyakorlatának. A formációban résztvevő bocskaisoknak, az ÖHP és a HM illetékeseinek hála ma egy igazi, professzionálisan kivitelezett fotózásban lehetett részünk, melynek fókusza a gyakorlat olasz négygépes forgószárnyas komponensének szoktatórepülése (fam flight), jobban mondva útvonalrepülésük újmajori - néhány perces földi időt tartalmazó - töréspontja volt.
A helikoptertechnika két meghatározó típuscsaládjának tagjai: a fam flight köteléket vezető magyar Mi-17N, illetve egy AB205A-1 MEP, mindkettő tervezett élettartamát jóval meghaladóan továbbra is rendszerben. A korszerűsítési programok közötti nagy különbség a túlélőképesség teljes negligálása a magyar gépek esetében.
Jól láthatóak a besugárzásjelző és indításjelző mellső kvadráns antennák/szenzorok előbeépítései (szenzorok nélkül), illetve a pedálok elé beépített kevlárpanelek. A pilótaülésekben katonák, akiknek az élete ér annyit az olasz védelmi vezetés számára, hogy a helikopterek értékét valószínűleg jócskán meghaladó önvédelmi berendezéskészletet építtessenek be az öreg Hueykba.
A másik példány egy modernizáción át nem esett AB205-ös.
A129CBT (AH-129C) Mangusta változat, aszimmetrikus függesztménnyel: TOW indító a jobb, póttartály a bal szárnycsonk alatt.
Gyorsítás az újmajori tábor fenyvese előtt.
Ezeket a gépeket ma már csak gyakorlásra használják a tovább korszerűsített AH-129D változatok mellett.
Jól látható a infrazavaró a két hajtómű között.
A Clever Ferret 2017 helikopterei egy képen.
Ez pedig már az igazi MLF: VTLM Lince (Iveco LMV) páncéltörő/precíziós tűztámogató szerepben.
Spike LR indító és MG3 (42) a toronyban. Akárcsak a TOW és a Konkursz, a maximális hatótávolság 4 kilométer, de a második generációs félautomatikus irányzóvonal-egyeztetés (SACLOS) rávezetési mód helyett itt negyedik generációs EO önirányítás/man-in-the-loop (végfázis) van, magas röppálya/becsapódási szög opcióval.
Expal 81 milliméteres aknavetővel tüzelőállásban. Előtérben a málházás kellékei.
LMV-k együtt a bocskaisok BTR-jeivel.
Zord