Biztonságpolitika

A Magyar Honvédség május 2-án a litvániai Siauliaiban hivatalosan is átvette a három balti állam légterének védelmét célzó Baltic Air Policing (BAP) szolgálatot. Ez a második alkalom, hogy a Baltikumban magyar Gripen vadászgépek állnak készültségben - ezúttal a spanyol légierő EF-18-asaival és az angol Királyi Légierő Eurofightereivel megerősítve. A BAP ötvenedik váltásának vezető nemzeteként az elkövetkező négy hónapban a Magyar Honvédség öt ország, Magyarország, Szlovénia, Litvánia, Lettország és Észtország felett lát el légtérrendészeti szolgálatot.

A légtér jelképes kulcsának átadása a hivatalos átadás-átvételi ünnepségen. Balról jobbra: Ruben C. García Servert altábornagy, a NATO Déli Egyesített Hadműveleti Központjának (CAOC Torrejon) parancsnoka, Ugrik Csaba dandártábornok, a magyar BAP-kontingens parancsnoka és Alberto Valero alezredes, a spanyol kontingens parancsnoka.

Mivel Magyarország a vezető nemzet, a négy magyar Gripenen állandóan fent van az éles fegyverzet. Megerősítő nemzetként a spanyolok és a britek dolga valamivel könnyebb: ők heti váltással adják az éles készültséget a magyarok mellett. Amikor az észtországi Amariban települő Royal Air Force a soros, akkor ők felelnek a balti államok északi szektoráért és a magyarok a déliért. Amikor az ugyancsak Siauliaiban települő spanyolok állnak élesbe, akkor előtte egyeztetik, hogy riasztás esetén melyik szektorba indulnak a Gripenek és melyikbe a Hornetek.

A Gripenek Sidewinderrel és AMRAAM-mel adnak készültséget.

A spanyol Ejército del Aire 12. ezredének EF-18-asa. A Hornetek (spanyol jelzésük C.15) IRIS-T-vel és AMRAAM-mel repülnek. A két megerősítő légierő közül az, amelyik az adott héten nem éles, lefegyverezheti a gépeit és saját kiképzési repüléseit folytathatja.

Célzókonténer a torrejoni Hornet törzse alatt. Amikor a spanyolok nem állnak készültségben, a szárazföldi és a haditengerészeti erőkkel közösen gyakorolnak.

Gripen és Hornet. Mivel a térségben sok olyan gyakorlat lesz a nyáron amelyekre az oroszok is kíváncsiak lesznek, minden bizonnyal gyakran indul majd a készültség.

A gyakorlat magyar felvarrója. A négy évvel ezelőttihez képest csak az évszám és az ötvenedik váltásra utaló szám változott és az észt felségjelen igazítottak egy kicsit.

*

A Magyar Honvédség egyik A319-ese Siauliaiban. A BAP-kontingens szállítási feladatait immár az Airbusok teljesítik.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

2019. április 26-án Ukrajna bejelentette, hogy felfüggeszti a Szaúd-Arábiával közösen folytatott An-132D közepes taktikai szállítógép-programját. Mi állhat a döntés hátterében?

Hazánk és Szlovénia légtere mellett, május elsejétől, négy hónapon át a spanyol, valamint a Brit Királyi Légierő vadászgépeivel együttműködésben, vezető nemzetként a Magyar Honvédség vadászgépei látják el Észtország, Lettország, és Litvánia légterének védelmét.

Amióta Törökország is helyet kapott a magyar honvédség modernizációs terveiben, az ember más szemmel nézi az eurázsiai középhatalom védelmi ipari seregszemléjét, az IDEF-et. Helyszíni benyomások Isztambulból, a TUYAP vásárvárosból.

A TUSAS nehéz harci helikopterének (T-129 Mk.2) mokápja.

Jól látszik az elődöt idéző kabinelrendezés, illetve a bal szárnycsonk, alatta egy négyes Cirit-indító, egy 19-es NIR-konténer, egy dupla Stinger-indító, a törővégen pedig az EW-rendszer konténere, melyből a korábbi török helikoptermodernizációs programok fázisvezérelt zavaróantennái tűnnek ki.

A tavaly szeptemberben első repülését végrehajtott T625 Gökbey hattonnás többcélú helikopter mokápja.

A hadiipari önállósodás szimbóluma, de egyúttal állatorvosi lova is lehetne az Altay harckocsi, melynek rendszerintegrátori-fővállalkozói szerepe átkerült a BMC vállalathoz.

Az Altay MTU erőforrása.

A harci tapasztalatok visszacsatolásával különösen sikeressé vált török 4x4-es páncélozott jármű-szegmens egyik sikertípusa, a Nurol Makina Ejder Yalcin...

...illetve az újabb, könnyebb  NMS/Yörük.

A SAHI209 elektromágneses ágyú program két  kísérleti lövege: közelebb az 1 Megajoule energiájú, 10 kilométer hatótávú 16 milliméteres űrméretű Blok1 ("nyolcas prototípus"), hátul pedig  a Blok2 ("kilences prototípus") 10 Megajoule, 50km, 35mm paraméterekkel.

A 35 milliméteres, leváló köpenyű, Mach 6+ sebességre tervezett lövedék.

A Hürjet projekt a T-38-as leváltását illetve egy könnyű vadászgéptípus létrehozását célozza.

Bár a Lockheed Martin isztambuli standján nem volt F-35-ös a washingtoni politikai útmutatás szellemében, a török bedolgozók standjain kiállított maketteken még ott az ország zászlaja...

...vagy éppen az integrációra tervezett török fegyverek (SOM-J, Teber)...

...de azért az egyre inkább orosz hajtóműopció felé sodródó TF-X-re is találni utalást.

Magasra céloznak az AMRAAM-ot illetve az AIM-9X-et idéző Göktug programmal is...

...mely az Aselsannál már irányítófej-makettben is megnyilvánult.

A kézzelfogható eredmények közé sorolandó az UAV-programok haladása. Az IDEF18 újdonsága volt a kéthajtóműves, nagy hasznos terhű (max felszálló tömeg 3,3 t) Tusas Aksungur drón...

...helyi gyártású, hagyományos kaliberű (500 font) irányított bombákkal, illetve kifejezetten UAV-ok számára készült miniatűr fegyverekkel, mint az itt négyes tartóra függesztett...

....félaktív lézerirányítású, 22 kilós MAM-L a Roketsantól...

...mely a kiállított, harcban először 2017 nyarán bevetett Tusas Anka (itt egy második generációs, SATCOM-mal ellátott S változat) függesztményét is képezte...

dupla tartókon.

A kurdok elleni harcokban több száz példányban kipróbált MAM-L szerepelt a 650 kilós felszállótömegű, 2016 szeptembere óta élesben bevetett, 2018 szeptemberéig 60 ezer órát a levegőben töltött (!) Kale-Baykar Bayraktar TB2 makettjén is, a kisebb...

...mindössze 6,5 kilogrammos, a tűzkeresztségen szintén már átesett MAM-C-vel egyetemben.

A Bayraktar alternatív fegyvere, a 16 kilogrammos, a Tübitak és Sage intézetek által kifejlesztett Bozok.

A Vestel Defence példátlan módon jégtelenítő rendszerrel felszerelt (ez az UAV-világban nagy szó!) Karayel drónján...

...az eredeti MAM-makett mellett egycsöves indítót is felszereltek...

...a Roketsan 70 milliméteres lézerirányítású Cirit kisrakétájához. 

Zord

Az orosz honi légvédelem legjelentősebb elfogó vadász típusa már négy évtizedes konstrukció. A masszív repülőgép nemcsak a sarkvidéki körülményeket, hanem a történelem viharait is túlélte és várhatóan még hosszú szolgálat áll előtte.

Nem találják a Csendes-óceánba zuhant F-35A-t a japánok, hiába minden erőfeszítésük. A lezuhanáshoz vezető okok között felmerült a fedélzeti számítógépes rendszer hibája is, még konkrétabban annak „feltörése”.

A Magyar Honvédség katonáinak ejtőernyős kiképzését az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis Speciális Ejtőernyős Kiképző Csoportja, a SEKICS végzi. Az alegység közel tíz éve, 2009 októberében jött létre a honvédség ejtőernyős fegyvernemét érintő nagy átalakítás során. Elődje egy kisebb csoport volt a különleges műveleti zászlóaljnál, ahova a kiképző ejtőernyős oktatókat vonták össze.

Ebből a csoportból alakult ki napjaink Speciális Ejtőernyős Kiképző Csoportja, amely továbbra is kis létszámú, mondhatni családias alegység. Az itt szolgálók közül többeknél családi hagyomány az ejtőernyőzés. Egy nagyon tapasztalt, tíz éve összeszokott oktatói állományról van szó, mindenkinek legalább ezer ugrás van a háta mögött, de van közöttük tízezer ugrással rendelkező ejtőernyős is.

A SEKICS létrehozásának fő célja az volt, hogy az ejtőernyős kiképzésben egyfajta iskolarendszer jöjjön létre. Addig hagyományosan az volt a trend, hogy a szárazföldi alakulatok, a légierő és a kutató-mentők is hozták a maguk kiképzési módszereit „mi így szoktuk” alapon, amelynek a végén mindenkiből ejtőernyős lett. Ezzel szemben az elöljáró szakmai elgondolása az volt, hogy a Magyar Honvédségen belül jöjjön létre egy egységes ejtőernyős kiképzési rendszer.

Az elgondolás nyomán létrehozott iskola jól működik. Itt kapnak ejtőernyős kiképzést a szárazföldi lövész-alegységek, a különleges műveleti dandár, a debreceni felderítő ezred katonái, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem felderítő szakos hallgatói, továbbá a kecskeméti és pápai repülőbázisok ejtőernyős szolgálatainak katonái. A SEKICS-nél történik a kutató-mentő ejtőernyős szakállomány felkészítése, valamint a leendő pilóták ejtőernyős felkészítése is. Ez az NFTC programon belüli hajózó felkészítés, ahol a Kanadába kiutazó állomány kap képzést bekötött ugrásra. A felkészítésük egy tandemugrással zárul, hogy lássák, milyen az, ha nekik kell nyitni és az ernyőt irányítani egy imitált vészhelyzetben.

*

Az ejtőernyős katonák fizikai állóképességnek az átlag felettinek kell lennie. A belépéshez szükséges követelmény pontrendszerben meghatározott alsó határa 300 pont. Ez egy átlagos katona értékelésének a felső határa. Az alkalmasságot a pilótákéhoz hasonló kétnapos repülőorvosi vizsgálat dönti el. Tíz fiatalból általában 2-3 fő alkalmas ejtőernyősnek, az alkalmatlanság legfőbb oka a gerincröntgennel kimutatott elváltozás. A fizikai állóképesség mellett természetesen a pszichés állóképesség is szükséges. Egy egészséges pszichével rendelkező embernek nem okozhat problémát, hogy egy működő repülőgépből kiugorjon, mégis sokan vannak, akik ezt a lépést nem tudják megtenni. A szakmai megítélés az, hogy a parancsnokok kiválasztásánál is elengedhetetlenül fontos az ejtőernyős kiképzés megléte, mert ez egy felmérő is egyben. Aki itt pánikba esik, az a harcban is pánikba esik majd, ha lőnek rá.

Felettem az utódom. A zöld kupolás RS-4-es felett egy MC-6-os süllyed.

Az ejtőernyős kiképzésre alkalmasnak minősített katonák alapképzése általában egy hónapos, amin belül két hét a felkészülés, az elméleti oktatás, a földi hajtogatás és a vészhelyzeti eljárások megismerése. Utána az időjárás függvényében két héten keresztül ejtőernyős ugrásokat hajtanak végre. Ez körkupolás kiképzést jelent 15 ugrással. Az első néhány ugrás a kiképzés „küzdjünk meg a félelemmel” része, azután már a feladatok következnek: ugrás reptéren kívüli külső területre, majd ugrás fegyverrel és felszereléssel. Így haladnak a végcélig, hogy 15 ugrást követően fegyverrel, felszereléssel, bonyolult terepre éjszaka is tudjanak ugrani. A tizennegyedik és tizenötödik ugrás a vizsgafeladat. Ehhez az alapképzéshez jelenleg az amerikai MC-6-ost használják. Ez egy klasszikus, tömegdobásra használt, körkupolás deszant ernyő, amellyel alacsony magasságról, 300-400 méterről ugrik például egy teljes zászlóalj és a földet érés után kezdi meg tevékenységét. A régi német RS-4/4-est tavaly kivonták, jelenleg az MC-6-os az egyetlen körkupolás ejtőernyő a honvédségnél.

A következő lépés a légcellás ernyővel történő ugrásra felkészítés olyan alegységek katonáinak, akiknek a körkupolás alapképzése már megvan és a parancsnokuk légcellás beosztásba tervezi őket. Ez már egy magasabb szint, ezért a képzés is hosszabb, másfél hónapos. Mivel ezekkel az ernyőkkel már nagy magasságból is ugranak, a légcellás képzésre jelöltek orvosija barokamra vizsgálattal is kiegészül. Évente egy légcellás képzés van. A földi felkészítés ugyanúgy kéthetes, mint a körkupolás ernyő esetében, de itt már negyven ugrást hajtanak végre az ejtőernyősök. Ezen a képzésen nem csak az ernyő kezelése a feladat, mivel ezek az ernyők a légcellának köszönhetően szárnyprofilként repülnek a levegőben. A kezelésük bonyolultabb, mint a körkupolásé és sokkal több vészhelyzeti lehetőség adódhat, de amire igazán fel kell készülni, az a szabadesés megtanulása stabil testhelyzetben. Ebben nagy segítség az a 2018 óta használt szélcsatorna, amelyben a zuhanási technikákat tudják megtanítani a katonáknak. A szélcsatorna-időt a honvédség bérli egy budapesti cégtől. Ugyancsak meg kell tanulni a kézi ernyőnyitást, hiszen a körkupolás képzés 15 ugrása bekötött rendszerben történik, ahol automatikusan megy végbe a nyitás. A légcellás képzés célja, hogy éjszaka, 4000 méterről, még az oxigén felszerelés használata nélkül, de a 20-30 kilogrammos felszereléssel és fegyverrel végre tudják hajtani az ugrást.

Stabil zuhanás gyakorlása. A nyitás kézzel történik majd.

A tanfolyam résztvevői 40 ugrásból 25-öt a cseh MarS légcellás tanuló ernyőjével ugranak, a maradék 15-öt az amerikai MC-5-ös taktikai légcellás ernyővel, amelyhez nagyméretű teher- és fegyverzsákok és oxigénellátó-rendszer csatlakoztathatóak. A taktikai ernyők további sajátossága, hogy a fő és tartalék ernyő egyforma méretű, hogy a katona akkor is végrehajthassa a feladatot, ha a tartalék ernyőt kényszerül használni. Tandemugráshoz szintén a MarS ernyőit használják, amellyel utast vagy nagyméretű terhet tudnak a földre hozni. Az utasok elsősorban elöljárók vagy VIP-ek, de hadműveleti körülmények között specialistákat, tolmácsot, egészségügyi személyzetet, kábítószer vagy robbanóanyag kereső kutyát is földre lehet juttatni. Tavaly szereztek be a légi kutató-mentő szolgálat ejtőernyőseinek MMTS-260-as ernyőket, amelyek nagy teherbírású, kimondottan kis területre való beugrásra való ernyők és szintén a MarS gyártmányai.

Az oktatás és kiképzés mellett a kiszolgálást is a SEKICS adja; az alegységektől beérkezett feladat alapján kivonulnak és berendezik az ugrózónát. Az ugróterületen kötelező jelleggel szakszemélyzetet, ugrásszolgálatot adnak: ugrásvezetőt és a helyettesét, felszerelő parancsnokot, földet érési ügyeletest, illetve ugrató parancsnokot a fedélzetre. Kétféle szakszolgálati engedély van, az ejtőernyős oktató és a beugró. Az ugrásvezetőnek és az ugrató parancsnoknak legalább ejtőernyős oktató szakszolgálati engedéllyel kell rendelkeznie, ez egyben le is szűkíti a kört.

Az alegységek katonái a berendezett ugrózónába érkeznek, és ott veszik fel az ernyőket. Ezt a SEKICS ellenőrzi. A fedélzeten már az ugrató parancsnok a felelős azért, hogy bekötött ugrásnál be legyen csatolva a karabiner, neki kell figyelnie az ugrókat, és intézkednie vészhelyzet esetén. Vészhelyzet lehet egy, a fedélzeten bekövetkező nem szándékos ernyőnyílás vagy, ha a gépen a bekötőkötélnél fogva fennakad az ugró. Ő figyeli a kiugrás pontját és a szélirányt és erősséget figyelembe véve úgy irányítja a gépszemélyzetet, hogy a kijelölt területre érkezzenek a katonák, különben földet érési vészhelyzet alakulhatna ki. Például a Tisza élő és holtága között ügyelnie kell, nehogy a vízbe dobja az ugrókat.

Ugrás körkupolás ernyővel Mi-8-as helikopterből

A nagy magasságú ugrást nagy magasságú nyitással (HAHO) és az ugyancsak nagy magasságú ugrást alacsony magasságú nyitással (HALO) a taktikai légcellás ernyőkkel hajtják végre az ugrók. HAHO esetében az ugrás 6000 méter körüli magasságban történik, oxigénnel. A nyitás bekötött rendszerben vagy rövid, öt másodperces szabadesés után történik. Ezekkel a kupolákkal akár 30 kilométert is lehet repülni. A szállító repülőgép a műveleti területtől távol repülhet, az ugrók pedig besiklanak a területre. Ez GPS-navigációval akár éjszaka is végrehajtható. A hazai ejtőernyős katonák egyelőre egy kisméretű, kézre szerelhető GPS-t használnak. Ahol a technikai feltételek adottak, az éjszakai ugrás és siklás még éjjellátóval (NVG) is bővíthető. A Magyar Honvédségnél a különleges műveleti katonáknak van olyan kevlár sisakjuk, amelyre NVG vagy akár rádió is csatlakoztatható. A zárt rendszerű rádióval a csapat tagjai nagytávolságú siklás közben is tudnak egymással kommunikálni, ami főleg éjszaka lehet hasznos, amikor nem látják egymást. (Nálunk egyelőre a rendszeresített ugrósisakot viselik az ugrók, de vannak törekvések arra, hogy az ejtőernyős lövészkatonák a saját sisakjukban ugorjanak; ahogy például az amerikai lövészek.)

Ugrás egy An-26-osból

A HALO során szintén nagy magasságban, 7-8 ezer méteren ugranak, és hosszabb zuhanás után, 1000 méter körüli magasságon, a célterület felett nyitnak. Az alacsony nyitás miatt a szállítógépnek a műveleti terület felett kell repülnie, ahol viszont számolni kell légvédelemmel. Ezért indokolt az a repülési és ugrási magasság, amely megnehezíti a légvédelem dolgát, de még kezelhető az ugrók számára (az oxigénellátás palackról megoldott, de a hőmérséklet itt már nagyon alacsony).

*

A bázisra visszatérve: a SEKICS épületéhez raktár, műhely, hajtogató terem és egy ejtőernyő szárító torony is tartozik. A toronyban szárítják a vizes ernyőket és itt gyakorolják a gyorsköteles és alpintechnikás lecsúszást a különleges műveleti dandár katonái és a kutató-mentők is. A toronyban kialakított pontokra felhúzott ernyőket kirázzák, majd a hajtogatóba kerülnek. A hajtogatást az erre szolgáló hosszú asztalokon, gyári eszközökkel, a három hónapos tanfolyamon kiképzett állomány tagjai, a riggerek végzik. Legalábbis a körkupolás MC-6-os és a légcellás tartalék ernyők esetében, mert a légcellás ernyőket maguk hajtogatják az ugrók.

Javítókészlet és javításon lévő ejtőernyő

A kiképzésen túl a SEKICS további feladata az ejtőernyős szakanyag raktározása is. Minden, ami ejtőernyő, az náluk összpontosul. Az ernyők csapatszintű karbantartása és javítása a saját műhelyükben történik. Az ejtőernyőzés leginkább az Egyesült Államokban fejlődött, sok minden onnan származik, például a javítási technológia is, amit aztán Európában is átvettek. Az ernyők alapvetően strapabíró eszközök, de amortizálódnak és sérülnek. Többnyire a földön, amikor a kupola vagy a nyitóernyő beleakad az aljnövényzetbe, miközben szedik össze az ejtőernyősök. Aztán van egy természetes kopásból adódó sérülés például a zsinórzatnál, ami a folyamatos súrlódás miatt megég, megolvad, megkopik. A kupola anyagán is keletkezhet sérülés, ha esetleg a hajtogatásnál – előbb-utóbb óhatatlanul – beszorul valami és kiszakad az anyag. A javítórészleg három embere cseréli a zsinórokat, foltokat varrnak fel vagy erősítenek meg, a menet közben keletkezett és félretett hibákat, illetve a szezonkezdés előtti átvizsgálás során feltárt hibákat kijavítják. Egy cérnaszál elvarrását, egy folt megerősítését nem kell leadminisztrálni, de nagyobb javítást, zsinórcserét már igen. Az ejtőernyő adatait és a sérülés helyét, jellegét rögzítik, a szervizlapra pedig felkerül, hogy hol milyen javítást végeztek, milyen cérnával, anyaggal, öltéssel. A javítási módszernek van egy nyilvántartási száma, ez bekerül az ernyő törzskönyvébe, egy bélyegzővel, hogy milyen sorozatszámú ernyőn milyen javítási számon található meg a dokumentáció. Így visszakereshető, hogy ki, milyen munkát hajtott végre az ernyőn. Az ejtőernyő javító tanfolyamot Csehországban végezték el a magyar ejtőernyősök.

*

A 2018-ban Szolnokon megrendezett 42. Katonai Ejtőernyős Világbajnokságon a magyar csapat a harmadik helyet szerezte meg. A honvédség tízfős ejtőernyős válogatottjának nyolc tagja a SEKICS-nél szolgál, ketten pedig Kecskeméten. Felkészülésüket is a SEKICS szolgálja ki. Épületük folyosóján kupák, serlegek, érmek és más relikviák tucatjai sorakoznak, a falon a magyar katonai ejtőernyőzés történetének egyik kiemelkedő alakjáról, Hüse Károlyról készült festmények lógnak. A SEKICS műhelyeiben tárolják és tartják karban az összes technikai eszközt. A névre szóló polcokon ejtőernyők sorakoznak. Mindenkinek két ernyője van, egy stílus- és egy célba ugró ernyő. A fogasokon ugróöltözékek lógnak; a sima felületű piros ruha a nagy sebességű zuhanáshoz, a fekete a célba ugráshoz kell. A többi helyet a célba ugráshoz használt, több darabból összeállítható, öt méter átmérőjű szivacs platform és felfújható gyakorló változata, valamint a földet érést kiértékelő rendszer elemeinek tároló dobozai foglalják el. 

A válogatott általában Szolnokon vagy Kaposújlakon készül fel. Utóbbi abból a szempontból nagyon jó, hogy az ugrók kihelyezett körülmények között dolgozhatnak, kiszakadhatnak a mindennapi környezetből, ahol ezernyi egyéb teendő vonja el őket a felkészüléstől. Az idei fő cél az októberi katonai világjátékok, a „katonai olimpia”, azon belül ez ejtőernyős világbajnokság a kínai Vuanban. Addig külföldi versenyek és hazai edzőtáborok segítik a felkészülést. Katonai ejtőernyős sportolóink a klasszikus sportejtőernyős vonalat követik, mint a célba ugrás vagy a stílusugrás. A stílusugrás egy kihaló ág, a célbaugrás továbbra is meghatározó, király kategóriaként is emlegetik. Aki civilben versenyez, az inkább a gyors kupolás (Swoop) ugrás vagy a szárnyas ruhás repülés felé kacsintgat. Itt is visszaköszön az, hogy a magas egészségügyi követelmény miatt kevés az utánpótlás, akikből később válogatott ugró lehetne. Ehhez hozzáadódott az is, hogy a honvédség évekig nagyon rosszul állt repülőeszközzel. Ezt azzal ellensúlyozták, hogy külön keretet biztosítottak civil repülőgép bérlésére és az ejtőernyős sportolók egy Cessnából ugrottak. A hét szűk esztendőnek vége, úgy tűnik, hogy most már lesz elegendő helikopter a felkészüléshez.

* * *

Fotó: SEKICS-archív, Szórád Tamás

A cikk nyomtatott változata az Aeromagazin 2019. áprilisi számában jelent meg.

A Magyar Honvédség Modernizációs Intézete Digital Soldier 2.0 - „FÓKUSZBAN A KATONA” címmel rendezi meg következő angol nyelvű, nemzetközi konferenciáját.
Időpont: 2019. április 30. 09:00 - 15:00  Helyszín: Stefánia Palota Honvéd Kulturális Központ

• 8:00 – 9:00 Regisztráció
• 9:00 – 09:25 Adminisztratív tudnivalók, programismertetés
• 9:25 – 10:00 Dr. Böröndi Gábor altábornagy – MHP, parancsnokhelyettes 
  Megnyitó előadás: Lépéstartás a virtuális generációval – a digitális világ a haza szolgálatában
• 10:00 – 10:20 Prof. Dr. Szilvássy Zoltán – Debreceni Egyetem, rektor 
  Tájékozódás és rövidtávú memória
• 10:20 – 10:40 Dr. Tóth László – Szegedi Tudományegyetem, egyetemi docens 
  A mély neuronhálók beszédtechnológiai alkalmazásai
• 10:40 – 11:00 A kiállítók bemutatása
• 11:00-11:30 Szünet (frissítők, a kiállítók megtekintése)
• 11:30 – 11:50 Dr. Amy A. Kruse – Chief Scientific Officer, The Platypus Institute, Arlington, VA, USA 
  Katona 2.0: A katonai teljesítmény fejlesztése a neurotechnológia által
• 11:50 – 12:10 Dr. Dávid Roland – Innoria Kft., társalapító és ügyvezető 
  Coherence & Team Flow: egyéni és csapatszintű képességfejlesztő EEG technológiák
• 12:10 – 12:30 Vécsey Zsadány – ALEAS Simulations, társalapító 
  Vezetésfejlesztés szimulációs alapokon – Egy Navy SEAL fejlesztő projekt tanulságai
• 12:30 – 13:00 Dr. Porkoláb Imre ezredes – HM Nemzeti Fegyverzeti Igazgató Kutatás-fejlesztésért és Innovációért Felelős Helyettese
• Küldetés alapú vezetés 2.0 – Miért szükséges a digitális transzformáció emberi aspektusaira koncentrálni?
• 13:00-14:00 Szünet (ebéd, a kiállítók megtekintése)
• 14:00 – 14:30 Panelbeszélgetés
• 14:30 Zárszó – Dr. Porkoláb Imre ezredes
  
  

Belgium az eddig ismerthez képes két évvel később fogja megkapni első Lockheed Martin F-35A Lightning II vadászbombázóit. A típus beszerzéséről a kormányzati jóváhagyás 2018 utolsó negyedévében született meg. Ennek köszönhetően vált biztossá, hogy belga felségjellel 34 darab F-35A fog majd repülni. A gépek mellé kettő darab szimulátor megvásárlására is biztosít összeget a döntés. Eddig az első négy gép átadásaként a 2023-as év volt megjelölve, azonban a héten kiderült Brüsszel két évvel elodázta az első négy gép átvételnek dátumát, így az 2025-re változott.

Görögország számára is lehetőség nyílhat az a Lockheed Martin F-35 Lightning II-es beszerzésére (Lengyelország, Spanyolország, Szingapúr és a már fent említett Románia) több más ország mellett. Athén hajlana a beszerzésre, méghozzá a régebbi, 1985-től beszerzett Block 30-as és az 1993-tól megvásárolt Block 50-ek leváltására látná kiváltképp alkalmasnak az új gépet. Akár 25-30 darab Lightning II-es beszerzése is megvalósulhatna, amennyiben az Egyesült Államok kellően hosszú fizetési időt hajlandó a gépek ellentételezésére engedélyezni Görögország esetében.

Április 18-án a Naval Group Lorientben vízre bocsátott egy újabb FREMM-osztályú fregattot. A francia megrendelésre 13 hónappal ezelőtt építeni kezdett ALSACE (ELZÁSZ) némi eltérést mutat az eddig megépített testvérhajóitól. A D656 hadrendi jelzéssel rendelkező egységnek a módosított árbócán került elhelyezésre a hatékonyabbá vált többfeladatú radarja, fejlettebb kommunikációs rendszere, valamint három további konzolja van a harcirányító rendszerénél. Főfegyverzetét az Aster 15 és Aster 30 rakéták alkotják, mivel fő feladata a légvédelem (ezért több helyein is emlegetik ezeket a hajókat FREMM DA-nak), de emellett megőrizte testvérhajó tengeralattjárók elleni hadviselési képességét. Az ALSACE 2021 első felében kerül majd átadásra a francia flotta számára.

A török FNSS bemutatta a PARS III 8x8-as gyalogsági harcjármű új változatát. Az ománi haderő igényei szerint megalkotott műszaki változat a gyártó szerint számos már ország érdeklődőt is felkeltheti többcélúságával. A jármű orrpáncélzatán kialakított hidraulikus csatlakozások, és felerősítési pontok segítségével alkalmas aknakifordító eke aknamentes átjáró nyitásához, tolólap műszaki és/vagy föld munkákhoz és akadályelhárításhoz, valamint egy markolókanál is a jármű stabilitását biztosító hidraulikusan kiengedhető támasztólábakkal együtt. Omán részére a eddigi megrendelés alapján hat darab PARS III 8x8-as műszaki járművet fognak átadni.

Az Otokar is hallatott magáról a héten, hiszen bemutatták a teljesen elektromos meghajtású Akrep IIe (Skorpió) 4x4-es páncélozott felderítő járművét. Az 1995-ben bemutatott 3 fős legénységű Akrep I utódja a korszerű akkumulátoroknak köszönhetően 250 kilométeres távolságot tud megtenni egy töltéssel. Persze a gyártónál tisztában vannak ennek a távolságnak a hadi használatban nem éppen elégséges voltával, így egy dízelmotoros változaton is dolgoznak, ami várhatólag egy év múlva kerül majd bemutatásra. A 3 óra alatt újratölthető telepek számát a gyártó elmondása szerint van lehetőség tovább növelni, így a megtehető távolság is növelhető a most még technológiai demonstrátornak tartott járművön. Azonban az, hogy mennyire nem csak a mérnökök játékszere az Akrep IIe és komolyan gondolták a hadi felhasználást, azt az is bizonyítja, hogy a tetejére szerelhető fegyverzet (ami most még kimerülhet 7,62 milliméteres és 12,7 milliméteres géppuskákban, vagy 40 milliméteres automata gránátvetőben) űrmérete elérheti a 90 milliméterest is.

Indiában is vízre került egy hadihajó, méghozzá a harmadik Projekt 15B romboló, április 20-án. A 7300 tonnás IMPHAL és 2015-ben, valamint 2016-ban  vízre bocsátott két  testvérhajója a VISHAKHAPATNAM és a MURMUGAO a Projekt 15A rombolók (KOLKATA, KOCHI és CHENNAI) továbbfejlesztett, javított változatai, további egy  testvérhajójával, a PORBANDAR-al együtt. A 2018-ban hadrendbe állt VISHAKHAPATNAM a továbbfejlesztett hajóosztály első tagjaként új szonárt, radart és 163 méter hosszú és 17,4 méter széles hajótestet kapott, de a felépítményén is változtattak a Projekt 15A-hoz képest, javítva a lopakodó képességét.

Az új rombolók 65%-a már hazai gyártásban készül, de a több mint 30 csomós sebességet biztosító négy DT-59 gázturbina Ukrajnából, míg a hajócsavarok Oroszországból érkeznek. Rádiólokátorokból az IAI-Elta EL/M-2248 és a EL/M-2238-as kerül felszerelésre a Thales LW-08-as gyártmánya mellé. Fegyverzetüket Barak-8-as légvédelmi rakéták és BrahMos csapásmérő robotrepülőgépek alkotják. A licencben gyártott 76 milliméteres Oto Melara Super Rapid Gun hajóágyú mellett négy orosz AK-630 gépágyú is felszerelésre kerül. Továbbá az Oto Melara 127 milliméteres hajóágyúk 64-es kaliberhosszal készült Mk45-ös változatának alkalmazása is megvalósult a hajóosztályon. A helikopterhangár két forgószárnyas elhelyezését teszi lehetővé.

Április 26-án, pénteken tűz ütött ki az indiai haditengerészet INS VIKRAMADITYA repülőgép-hordozóján. A hajón kikötőbe befutásakor csaptak fel a lángok, amiket a személyzet gyors beavatkozásának köszönhetően sikerült megfékezni, bár az oltás során a legénység egy tagja életét veszítette.

Mianmar számára már gyártásban vannak a 2018-ban megrendelt Szuhoj Szu-30SzM vadászbombázók. A tolóerővektoros kormányzással is ellátott gépekből hat darabot rendelt meg az elmúlt évben az ázsiai országból.

Indonéziában 135 millió dollárért vásárolnak új harckocsikat. A kiválasztott típus a török FNSS és az indonéz PT Pindad által kifejlesztett Kaplan MT közepes harckocsi lett. Ebből nagyjából 18-20 példány megvásárlására lesz elegendő ez a pénzösszeg, de a korábbi hírek alapján várható mg megrendelés. Ezekben összesen 400 darab páncélos beszerzése szerepelt, ezekből első körben 40 példány megvásárlására láttak lehetőséget a hírforrások. A gyalogsági harcjárműből fejlesztett páncéloson mindössze 2014-ben kezdődött el a közös munka, aminek eredménye egy elektronikus vezérlésű sebességváltóval ellátott, minimum 20 LE/tonna arányt felmutató, minimum 450 kilométeres hatótávolságú harckocsi lett. A 3 fős személyzetű páncélos legnagyobb sebessége 70 kilométer per óra, fegyverzetét egy CMI (Cockerill Maintenance & Ingenierie SA Defense) Cockerill 3105 toronyba szerelt, csőszájfékkel ellátott 105 milliméteres löveg alkotja, de egy párhuzamosított 7,62 milliméteres géppuska is helyet kapott a toronyban. Indonéziában a típus új nevet is kapott, ami Harimau, vagyis Tigris lett. Ezt a jelenleg még csak becsült mennyiséget a gyártó 3 éven belül le tudja majd szállítani a megrendelőnek.

Miután a mexikói légierő nyolc Northrop F-5E és két F-5F Tiger II-es gépét 2016-ban, 34 év elteltével nyugdíjba vonultatta hangsebesség nélküli típus nélkül maradt. A helyzetet akár Oroszország segítségével is megoldhatnál ahonnan egy komplett légvédelmi csomagot is beszerezhetnének. Sugárhajtású gépek esetében Moszkva a Jak-130-as kiképzőgépek mellett MiG-29M vadászbombázók jöhetnek szóba, míg a 19 Mi Mi-17-es mellé Mi-17V-5 és a Mi-171S szállító, valamint Mi-35M, vagy akár Mi-28NE harci helikopterek is megvásárolhatók mennének. A Kamov forgószárnyasok közül a Ka-52-es harci helikopter mellett a Ka-226T könnyű többcélú helikopter is beszerzésre kerülhet, amennyiben úgy döntenek. Légvédelmi rendszerek esetében a Pancir Sz-1, a Viking, a Buk-M2E, valamint a Verba és az Igla-Sz is megvásárolható lenne Mexikó számára.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Boeing RC-135W Rivet Joint

McDonnell Douglas F/A-18D Hornet

Tupoljev Tu-142M3

Fairchild A-10A Thunderbolt II

Fiat G-91R3

McDonnell Douglas F-4EJ Phantom II

Mil Mi-8AMTS Hip

McDonnell Douglas F-15S Strike Eagle

Szuhoj Szu-25 Frogfoot

Northrop Grumman B-2A Spirit

English Electric Canberra PR.9

Sikorsky CH-53G

Boeing F/A-18E Super Hornet

Dassault Mirage 2000D

Lockheed Martin F-16C Fighting Falcon

Panavia Tornado GR.4

Lockheed Martin F-22A Raptor

PZL-Swidnik Mi-2 Hoplite

E-7 Wedgetail

McDonnell Douglas AV-8B+ Harrier II

Idén újabb fejezet nyílt a magyar Mi-24-es üzemeltetés történetében. Miután mind a nyolc, 2017-ben nagyjavításra Oroszországba szállított harci helikopter visszakerült Szolnokra, megkezdődhetett a képesség-visszaállítás.

Bár sokan biztosra vették, hogy 2013-tól véget ért a Mi-24-esek magyarországi története, a típus valójában sosem volt kivonva. A helikopterek leállítását az érintettek keserűen vették tudomásul és ez a keserűség csak akkor enyhült valamennyire, amikor megkezdődött az átképzésük a szállító helikopterekre. A közösség reménykedett, hogy lesz folytatás, a harci helikopter zászlóalj megőrizte a nevét, és úgy vették, hogy a történet nincs lezárva. Repültek és adták a szolgálatokat Mi-8-ason, de a Mi-17-es átképzést a kevés hadra fogható helikopter miatt nem kezdték el.

Mi-24P géppár 2012 őszén

A harci helikopterek nagyjavítását és visszaállítását célzó politikai döntés előtt egy évvel már érezni lehetett, hogy talán lesz valami pozitív változás. Volt, aki hitt benne és volt, aki kevésbé. A típus leállítását követő években a hajózók és műszakiak típusjogosításai is lejártak. Csak azok tudták fenntartani jártasságukat, akik a 2010 és 2013 közötti afganisztáni Air Mentor Team kilenc váltásának valamelyikében repültek az afgán Mi-24-eseken illetve kiszolgálták, karbantartották azokat. Ezért a nagyjavítási szerződésben volt egy rész, ami a visszaképzésről, helyreállításról szólt. Szolnokon kiválasztottak öt hajózót és tíz műszakit, akiknek a gyár helyreállította a képzését addig a szintig, hogy itthon segíthessenek visszaállítani a rendszert műveleti és üzembentartó szinten egyaránt. Ez az öt hajózó kint a gyárban a már nagyjavítás után lévő magyar helikopterekkel repült (más gép nem is volt erre a célra). Valamennyien helyreállították a szakszolgálati engedélyüket, amit a magyar hatóság oktató-berepülő jogosítással fogadott el. Ezzel mind az öt fő jogosult lett arra, hogy a nagyjavított helikoptereket berepülhesse, majd hazatérésük után az itthon maradt helikoptervezetőket oktathassa.

Két új dolog adott plusz feladatot: az új navigációs berendezések berepülése, amit még az oroszok végeztek el illetve az éjjellátó készülékre (NVG) történő kiképzés, amire már Szolnokon került sor. Ezt a képzést egy orosz oktató-helikoptervezető, egy tolmács és egy fedélzeti technikus segítségével mind az öt visszaképzett helikoptervezető megkapta. Egyikük NVG-oktató képzést is kapott, így ő átképezhet és megadhatja a jogosultságokat a többieknek. Műszerrepülést korábban is végeztek a Mi-24-es személyzetek, erre külön nem kellett oktatót képezni.

Mivel a szerződés szerint összeszerelt, üzemképes állapotú helikoptereket kellett átadni a magyar félnek, a 2018 októberében és 2019 januárjában An-124-es és Il-76-os szállító repülőgépekkel visszaszállított helikoptereket az orosz gyári műszakiak szerelték össze, majd az összeszerelt gépeket orosz gyári berepülő pilóták repülték be. Ezt a vegyes magyar-orosz személyzetes berepülés, azután a teljes magyar személyzetes berepülés, végül a hatósági berepülés követte. A típus ezután kapta vissza légialkalmassági bizonyítványát, azokkal a kiegészítésekkel, amelyek a beépített új berendezések miatt váltak szükségessé. A nagyjavított gépek fejlettebb kommunikációs rendszert kaptak valamint egy integrált navigációs rendszert, ami képes együttműködni a mostani repülőtéri berendezésekkel illetve egy ugyancsak integrált, GPS alapú navigációs rendszert. A navigációs rendszerrel VOR/ILS és GPS bejöveteleket lehet végrehajtani és a régi ARK rádióiránytűvel is együtt tud dolgozni.

Az orosz gyári szakemberek szerepe ezután véget ért. A nagyjavított Mi-24-eseket ismét a szolnokiak üzemeltetik, és az időszakos munkákat ugyanúgy elvégzik, mint régen. Ha ezek során olyan meghibásodásra derül fény, ami a garancia körébe tartozik, akkor az információ megy az oroszokhoz, ők pedig jönnek, és kijavítják a hibát.  

Mire a gépek megérkeztek, az itthon maradt hajózók és a műszakiak is elvégezték a helyreállító tanfolyamokat, ami típustanfolyamot és szakszolgálati engedélyt megszerző tanfolyamot jelentett. A tanfolyamokat vizsgák és helyreállítás követte azoknak a helikoptervezetőknek és műszakiaknak a felügyeletével, akik kint az oroszoknál megkapták az oktatói és a mérnöki visszaellenőrző jogosultságot. A légiüzemeltetési utasítások hasonlóak a régihez, de vannak benne új elemek a megváltozott fedélzeti berendezések és az időközben kiadott gyári bulletinek miatt. Ezek bizonyos technológiai utasításokat is magukkal hoztak; egyes munkapontokat töröltek és átstrukturálták az üzemeltetést. Korábban a repülés előtti előkészítés volt a legrészletesebb, most a repülés utánin van a hangsúly.

*

A hajózók kiképzési szakutasításának átdolgozása tulajdonképpen már 2007-ben elkezdődött, de a befejezés nem volt égetően szükséges, hiszen 2012-ben már tudható volt, hogy a Mi-24-esek leállnak. Az új kiképzési szakutasítás, amelynél már figyelembe vehették az új fedélzeti berendezésekkel végrehajtandó műszerrepülési eljárásokat és az éjjellátó használatát, tavaly készült el, és mire a jóváhagyása is megtörtént, már kezdődhetett is a kiképzés. 

A korábbi kiképzési rendszerben, mivel a Mi-24-es nem az első forgószárnyas típusa volt a hajózóknak, rögtön a hátsó ülésbe, gépparancsnoknak képezték a fiatalokat. A helikoptervezető-lövész (operátor) képzés az első ülésbe, amolyan mellékág volt. Ez később változott. Már a Mi-24-es leállítása előtt, a harci helikopter zászlóaljnál tett 2012-es látogatásunkkor is úgy vázolták fel a képzést, hogy az újonc pilóták helikoptervezető-lövészként kezdik. Ez így lesz ez ezután is, mindenki az első ülésben kezd. Megismeri a helikopter rendszereit és megtanulja a gép vezetését az első ülésből. Ha ez már jól megy, akkor egy gépparancsnoki átképzést követően hátraülhet a helikoptervezető ülésbe, és szakszolgálati engedélyét is eszerint bővítik.

A Mi-24-es fedélzetén a munkamegosztás úgy történik, hogy a hátsó ülésben ülő gépparancsnok vezet, a helikopter rendszereit kezeli, és meghatározza a célokat. A harci alkalmazási feladatoknál az első ülésben ülő helikoptervezető-lövész kezeli a fegyverrendszert; indítja a rakétákat, lő a géppuskával és felderíti a célokat. A gépágyúval alaphelyzetben a helikoptervezető lő. A nyugati helikoptereken ez másképp történik: a parancsnok elől ül, ő határozza meg és pusztítja a célokat, a hátsó ülésben ülő pilóta „csak” vezet. A nálunk is használt módszer előnye, hogy a helikoptervezető gyorsan a célkörzetbe vezetheti a gépet és ott elmagyarázhatja az operátornak, hogy melyik célt pusztítsa. Ez talán könnyebb, mint amikor a lövész kéri, hogy hogyan repüljenek rá a célra. Hátránya viszont, hogy nagy a munkaterhelése, hiszen vezeti a gépet, a célok meghatározásáért felel, és rádiózik. Ezért jelent sokat az a tapasztalat, amit az első fülkében, operátorként szereznek a fiatalok. Ez sokat segíthet később, amikor gépparancsnokok lesznek.

A hajózóknál egyelőre még arra az állományra lehet alapozni, amely már a leállítás előtt is repülte a Mi-24-est. Korukból adódóan bennük még 10-15 aktív év van. Közben jönnek majd a kanadai NFTC-n tanult fiatalok, akik közül szintén kerülhetnek a Mi-24-esre, hiszen a H145-ösök ettől az évtől, a H225-ösök majd csak 2023-tól érkeznek a honvédséghez. Átfedések lesznek és ebben az időszakban úgy kell beosztani az embereket, hogy a hadrafoghatóság megmaradjon, amíg az új típusok rendszerbe állnak.

A harci helikopter zászlóalj képesség-helyreállítása fokozatosan halad előre. A tavaszi árvizekre készülve a szállító helikopteresek mellett a Mi-24-es személyzetek is helyreállították a külső teher emelésére vonatkozó jártasságot és arra az esetre, ha a Mi-8-asokat és Mi-17-eseket lekötik az egyéb feladatok, felkészültek a kutató-mentő szolgálat átvételére is.

*

A visszaállítást követő első, gépágyús éleslövészetet április első felében hajtották végre a harci helikopteresek. Ezt megelőzően hét éve volt éleslövészet a típussal.

16 óra 16 perc 20 másodperc, 25 másodperc, 3-2-1, hack! Meteorológia, gépek, oldalszámok, lőtéri adatok, frekvenciák, ruházat, különleges eljárások – eligazítás.

A nyolc nagyjavított Mi-24-esből hat a 30 milliméteres, kétcsövű gépágyúval felszerelt P változat. A fokozatosság elvét követve ezzel a gépágyús változattal kezdték a lövészetet, a pontosság miatt csökkentett tűzgyorsasággal.

Az SPH-4-es sisak és a ráhelyezhető AN/AVS-9 típusú, harmadik generációs éjjellátó készülék. Repülés előtt minden hajózó úgy állítja be magának, hogy a végtelenbe fókuszálva egyetlen kört lásson. Hátránya, hogy a perifériás látást beszűkíti, olyan mintha viselője egy csőbe nézne. A gépátvétel és indítás az NVG nélkül folyik, aztán amikor minden kész, a külső fényszórót átkapcsolják a szabad szemmel nem látható üzemmódba, lehajtják az éjjellátót, amin keresztül olyan, mintha igazi fényszóró lenne. 20-30 óra NVG-idő elegendő arra, hogy felkészítse a pilótákat az éjjellátóval végzett repülésre.

A magyar harci helikopteresek bő tíz éve kezdtek dolgozni az előretolt repülésirányítókkal, a JTAC-ekkel. Először két szomszédos tanteremben, ahol egy-egy pilóta és JTAC rádióval a kezében gyakorolt. Aztán a Mi-24-esek leálltak, a magyar JTAC-ek pedig a térség egyik legjobb, oktatói és vizsgáztatói jogosítással is rendelkező előretolt repülésirányítóivá nőtték ki magukat.

A JTAC-ek alá dolgozó amerikai TACP (Tactical Air Control Party) katonák. Az átmeneti (alkonyati) lövészetet a Körös-hegyi figyelőből nézték végig, majd a magyar JTAC-ekkel együtt kitelepültek a lőtér távolabbi pontjára.

Mi-24-es érkezik. A géppár parancsnok elosztja a célokat, a személyzet pedig eldönti, hogy milyen irányból, milyen profillal, milyen tűzkiváltási távolságból lője a célt.

"Cleared hot, cleared hot”

"Winchester". Lőszerkészletének felhasználása után a Mi-24-es egy alacsony áthúzással elköszön és visszaindul az újmajori FARP-ra.

Amíg a pilóta le nem kapcsolja a helikopter külső fényeit, addig a villogó és a forgószárny lapátok végén levő kontúrfény kirajzolja a tüzelés végén kiforduló és földközelbe süllyedő gép pályáját.

A lövészetet gyakorló pilóták nem tudják, hogy hol a cél. Nappal könnyű összetéveszteni az egymástól kis távolságban harcoló feleket, de éjjel meg lehet jelölni az ellenséget. 

Az NVG kinyitja az éjszakai harci alkalmazási lehetőséget (a célzókészülék is NVG-kompatibilis). A szárazföldi parancsnok által kijelölt célra az előretolt repülésirányító egy infranyalábbal tesz egy pöttyöt és jelzi, hogy megjelölte a célt. Az elsötétített helikopterrel a személyzet a célra fordul, beteszi a célt a célhálóba, megteszi a szöghelyesbítést és a saját csapatokra figyelve zuhanó támadást végez a célra.

Pop up. Ugrás földközelből egy gyors támadáshoz.

*

A képesség visszaállítás utolsó lépcsőfoka a manőverező légi cél elfogásának gyakorlása lesz. A tervek szerint a nyár folyamán ez is meglesz. Amellett, hogy az itthoni gyakorlatokon is szerepelnek majd, ebben az évben külföldön is megmutatják magukat a szolnoki Mi-24-esek: májusban a Dark Blade és szeptemberben az Ample Strike gyakorlatokon Csehországban, és júniusban az Adriatic Strike-on Szlovéniában.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

Nyitókép: Rozgonyi Cecília

A bejegyzés az Aeromagazin 2019. áprilisi számában megjelent cikknek az éjszakai éleslövészettel kiegészített változata. 

A luhovici „Voronyin” repülőgépgyárban elkészült a harmadik MiG-35UB, melyet az orosz Védelmi Minisztérium rendelt meg a már meglévő kettő mellé. A pótrendelés egyébként két darabra szól, a negyedik elkészültéről nincs információ.

Románia további 5 darab F-16-ost vásárolna Portugáliától, ha még idén sikerülne lefolytatni a közbeszerzési eljárást. Idővel lehet esélyük az F-35-ösre?

A négynapos, húsvéti hosszú hétvégén az érdekességek sorát a katari A380-as váratlan érkezése nyitotta és egy másik közel-keleti különlegesség, a Bahreini Királyság flottájának két gépe zárta. Az 1981-ben Bahreini Amiri Flight néven alapított, jelenleg Bahreini Royal Flight elnevezésű társaság kifejezetten az öbölbeli monarchia kormányának, az uralkodónak és természetesen családjának légi utazásait bonyolítja le.

Boeing 747-400-asból kettő repül a Bahreini Royal Flight-nál. Az itt éppen Budapestre érkező A9C-HMK már nem annyira fiatal példány, 2003 óta használják.

Az A9C-ISA lajstromjelű Boeing 737-es megérkezik Ferihegyre. A 737-esből egyetlen példányt üzemeltet a Bahreini Royal Flight, ezt a 2015-ben átvett 800-as változatot.

A Bahreini Royal Flight hatgépes flottájában a fent felsorolt gépeken kívül még egy B767-es, egy BAe146-os és egy Gulfstream IV-es repül. A korábban használt Airbus A340-est és Boeing 727-est már kivonták a szolgálatból.

* * *

Fotó: Rozgonyi Cecília

Az eddiginél lényegesen korszerűbb és megbízhatóbb műszeres leszállító berendezést kap a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér II. futópályája a 13L pályavégen is – emiatt két hónapra le kellett zárni a futópályát.

Szeretnél egy olyan csapat tagja lenni, akik immáron 10 éve azon munkálkodnak, hogy ne merüljön feledésbe a Magyar Légierőben szolgálatteljesítés közben elhunyt nők és férfiak emléke? Ha igen, jelentkezz Az Ég Katonái Hagyományőrző Egyesület csapatába!

Hamarosan kiegészül és így teljessé válhat a katonai állami repülőképzés – mondta Szabó István, a Honvédelmi Minisztérium honvédelmi államtitkára április 23-án, a szolnoki helikopterbázison tartott sajtótájékoztatón.

Hosszú hiátus után, ha minden jól megy, nagyobb figyelmet kap ismét hazánkban a célzott katonai repülőműszaki képzés (i. e. annak a humán erőforrásnak az előállítása, amely termeli az üzemképes repülőeszközt) . Ez úgy szakmai, mint toborzási és motivációs okokból fontos elmozdulás kezdetét jelentheti az elhibázott "katonai üzemeltetői" koncepcióhoz képest. Egy kissé populista összehasonlítással élve ugyanis hadd tegyük már fel a kérdést: vajon hány gyerek álmodozik repülőgépek (vagy specifikusan valami más technika) bütyköléséről, és hány "katonai üzemeltetésről"? A válasz egyértelmű. A sehová nem vezető (pontosabban repülőműszaki utánpótlásunk számára nehéz helyzetet teremtő) gondolkodás képviselőinek pedig a kurta "egyes, leülhet!" felkiáltással kívánhatunk sok szerencsét a jövőre nézve.

Az NKE fenntartói jogait gyakorló Miniszterelnökség parlamenti és stratégiai államtitkárának, Orbán Balázs miniszterhelyettesnek a jelenléte is a fokozódó kormányzati figyelem jeleként értelmezhető. Azt mindenki tudhatja, hogy a képzés a Z2026 százmilliárdos beszerzéseinek sikerét vagy kudarcát eldöntő egyik kulcsfontosságú terület.

Szabó István honvédelmi államtitkár (itt a 25-ös Z-143LSi szárnyán) az egyetem fejlesztéséhez, és az új helikopterek ősszel kezdődő érkezéséhez kapcsolódó, a képzést szolgáló szolnoki modernizációra tett ígéretet.

Az UAV-szaktanterem felszereltsége a helyiek pályázati szorgalmát dícséri.

Tanterem az irányítók képzésére. A továbblépés egyik útja a honvédségben rendszerben levő eszközök (ebben az esetben például ATC/fegyverirányító felületek) képzésben történő bevezetése lenne. Ezzel megspórolható a csapatokhoz kikerülők átképzése, illetve rövidíthető a hadrafoghatóságuk eléréséhez szükséges idő. Hogy egy "materiálisabb" példát említsünk, szép lenne, ha az új repülőeszközök megjelenésével egyidőben végre Szolnok is kaphatna típusspecifikus maintenance trainer/instructional airframe kategóriájú eszközöket. Amikor H145M-et rendszeresítünk, ne csak Mi-8-ason menjen már az oktatás!

 

Boroszkópos vizsgálatot gyakorolnak a hallgatók az egyik Z242L motorján...

...egészen pontosan ezen a Lycomingon.

A hallgatók egy másik csoportja a kabint tanulmányozza az egyik 143-asban. Az oktatói állomány utánpótlása is erőfeszítéseket igényel, nem holnap, nem ma, hanem tegnap (is késő lett volna). Mondani sem kell, hogy az "egyszemélyes dráma" műfaja, azaz hogy egy szak, intézmény akkreditációja, működőképessége egyetlen személyen múlik, nem éppen kompatibilis az elvárásokkal.

A 26-os Z143LSi, háttérben az időszakos munkán lévő, dinamikus fődarabjaitól megfosztott 703-as Mi-17N.

Hatásos háttér sajtótájékoztatóhoz: a 338-as Mi-24P.

A H145M már ott virít a szolnoki 86-osok updatelt médiafalán.

Zord

 

Ismét a Magyar Honvédség légiereje biztosítja négy hónapon át Észtország, Litvánia és Lettország légterének védelmét. A katonák kibocsátó ünnepségét április 18-án tartották Kecskeméten.

2019. április 17-én, szerdán került sor az első sajtónyilvános éjszakai Mi-24-es gépágyús éleslövészet bemutatóra Hajmáskéren. A több hónapos, alapos felkészülést követően a Pápára kitelepülő, Újmajort részben előretolt töltőhelyként (FARP – Forward Arming and Refuelling Point) használó állomány már hétfőn és szerdán is hajtott végre különféle lőfeladatokat, azonban nevezett napon a Magyar Honvédség szervezésében mindezt a sajtó számára is megtekinthetővé tették.

Ferihegyen megszokott látványnak számítanak a Qatar Airways repülőgépei, hiszen a cég A320-asai és A330-asai naponta közlekednek Budapestre. Április 19-én azonban a közel-keleti légitársaság egyik Airbus 380-asa hajtott végre nem tervezett leszállást nemzetközi repülőterünkön. A katari fővárosból, Dohából Londonba tartó gép fedélzetén az egyik utas rosszul lett, ezért a személyzet az út megszakítása és a ferihegyi leszállás mellett döntött. Az utas vizsgálata, ellátása és kórházba szállítása után a repülőgép folytatta útját London felé.

Fotó: Rozgonyi Cecília

*

Ugyanazon a napon, a kora esti órákban a Magyar Honvédség Pápa Bázisrepülőtéren települő kutató-mentő helikopterét is riasztották. A gép személyzetének feladata hasonló volt a tavaly szeptemberi mentésekhez: a fedélzeti csörlővel kellett egy bokatörést szenvedett túrázót a Csobánc keleti oldaláról menteni, majd átadni a mentőknek.

A 376 méter magas tanúhegy, a Csobánc és a légimentők sármelléki bázisának EC-135-öse.

*

Megérkezik Pápáról a honvédség kutató-mentő Mi-17-ese.

*

A tapolcai tűzoltók segítségével a fedélzetre csörlőzik a sérültet.

*

Hold és árnyék - EC-135-ös a hegytetőn.

Fotó: Josef Jordan

* * *

Ezúton is köszönöm mindkét szerző hozzájárulását a képek közléséhez!