Kárpátalja.ma (Ukrajna/Kárpátalja)

századszor indulni
csak a bőrönd marad
az arcomon
a hétköznapok
szürkék
új helyen csörög
a vekker
és már reggel
fáradt vagyok
és összemennek
az albérletek
és már dobozban lakunk
a pókháló már nem zavar
és súlyosabb a házbér
mogorvább a háziúr
ki sem pakolok
ki tudja mikor lesz holnap
indulok tovább

A „GENIUS” Jótékonysági Alapítvány idén 8. alkalommal hirdeti meg a Jankovics Mária Alkotótábort a Magyar Kormány, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárság és a Bethlen Gábor Alap támogatásával.

Jelentkezési feltételek:

· elsősorban olyan tanulók jelentkezését várjuk, akik vonzódnak a képzőművészetek, festészet, szobrászat, rajz iránt.

· a jelentkezők alsó korhatára 10 év

· orvosi igazolás kötelező.

Jelentkezési határidő: 2018. június 1.

A tábor időpontja: 2018. augusztus 6-11.

A megpályázható helyek száma: 20

Jelentkezni egy adatlap kitöltésével lehet, amely elérhető az alábbi linken.

A táborban a helyek száma korlátozott, a jelentkezéseket a beérkezés sorrendjében tudjuk elfogadni.

Részletes információt a „GENIUS” Jótékonysági Alapítvány irodájában (90202 Beregszász, Kossuth tér 6.) személyesen vagy a 231-4-29-68 (149-es mellék) telefonszámon lehet kérni munkanapokon 8.00-tól 17.00-ig.

„GENIUS” Jótékonysági Alapítvány

Petro Porosenko elnök 2017-ben közel 5,2 ezer személy állampolgárságát szüntette meg, miközben alig ezer embernek adta meg – közölte az elnöki adminisztráció az Ukrajinszki Novini megkeresésére.

„A 2017-es esztendő során 957 személy kapta meg az ukrán állampolgárságot” – olvasható a hivatal válaszlevelében.

E személyek közül 94 fő hontalan volt.

Az állampolgárság megszűnését kimondó rendeletet 4 296 személy vonatkozásában adott ki az elnök, 47 személy veszítette el az állampolgárságát, további 825 személyé pedig a nemzetközi szerződésekben rögzített okokból szűnt meg.

Az Ukrajinszka Pravda a hírrel kapcsolatban emlékeztet, hogy tavaly júliusban az elnök megfosztotta ukrán állampolgárságától Miheil Szaakasvili ellenzéki politikust. Az indoklás szerint az egykori grúz elnök az ukrán állampolgárságot kérelmezve valótlan információkat adott meg, elhallgatta büntetett előéletét. A politikus tagadta, hogy aláírt volna ilyen tartalmú űrlapot.

Szaakasvili Porosenkóval szembeni keresetét az őt állampolgárságától megfosztó rendelet jogszerűtlenségéről az új Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Semmítőszéke fogja tárgyalni.

A menedékkérők száma rekord nagyságú, több mint 100 ezer volt tavaly Franciaországban, ami 17 százalékos növekedés az előző évi adathoz képest, és különösen az albán, illetve a nyugat-afrikai kérelmezők száma miatt ugrott meg – közölte hétfőn a francia menekültügyi hivatal (Ofpra) főigazgatója.

Pascal Brice szerint ez erős növekedésnek számít, hiszen 2016-ban az előző évhez képest 6,5 százalékos volt a bővülés. Ráadásul sokan vannak azok, akik már az országban tartózkodnak menedékkérelmi céllal, de irataikat még nem adták be a hivatalhoz. A menedékkérelmi eljárás ugyanis a prefektúráknál kezdődik, ahol megvizsgálják, hogy az illetőknek nem egy másik európai uniós tagországban kell-e benyújtaniuk dokumentumaikat a dublini rendeletnek megfelelően.

Franciaország azon országok közé tartozik Európában, ahol a legtöbb menedékkérelmet adják be, csak Németország előzi meg, ott az idén valamivel kevesebb, mint 200 ezer kérelem beadása várható – jegyezte meg a főigazgató.

Azok aránya, akik meg is kapták a menekültstátust, 36 százalék volt tavaly, ami kisebb, mint egy évvel korábban, mert 2016-ban 38 százalékuk kapta meg. Huszonhét százalékuknak maga az Ofpra adta meg a menekültstátust, a többieknek az illetékes fellebbviteli bíróság, miután az Ofpra elutasította kérelmüket.

Noha Albánia a biztonságosnak minősített országok közé tartozik, a legtöbb menedékkérelmet albán állampolgárok adták be: 7630-an, ami 66 százalékos növekedés az előző évhez képest. Ebben a számban nincsenek benne a kísérő nélküli kiskorúak. Az Ofpra csak az albán menedékkérők 6,5 százalékának adta meg a státust.

A második legtöbb menedékkérelmet afgán állampolgárok adták be: 5987-en, ami hatszázalékos növekedés az előző évhez képest. A haiti menedékkérők száma 4934 volt, és nem változott az előző évhez képest, viszont 24 százalékkal kevesebb (4486) szudáni adott be kérelmet. Nagyon megugrott a guineai kérelmezők száma: 3780 lett, ami 62 százalékos növekedés az előző évhez képest. Bár az elefántcsontpartiak száma csak ezután jön – 3243 -, de számuk megduplázódott. A Kongói Demokratikus Köztársaságból 2941-en, Algériából pedig 2456-an kértek menedéket.

A kérelmek elbírálásának átlagos időtartama három hónapra csökkent tavaly, és Pascal Brice szerint arra törekszenek, hogy az idén már csak két hónap legyen az átlag, amint azt Emmanuel Macron államfő meghatározta „a menedékkérők jogainak szigorú tiszteletben tartása érdekében”.

Ungváron már hagyománynak számít, hogy a pravoszláv karácsony előestéjén, szenteste felszentelik az elmúlt évben felavatott miniszobrokat.

2017-ben a megyeszékhely 4 kis köztéri Kolodko-alkotással gyarapodott: új Liszt Ferenc-szobor, a Liberty bell (Szabadság harangja) elnevezésű Hrihorij Zsatkovics, Kárpátalja első kormányzójának tiszteletére, a Hasta la vista Lenin és a televízió (Hattyúk tava).

Mind a négy helyszínen rövid szentelési ceremóniára került sor – olvashatjuk Fegyir Sándornak, a Kárpátaljai Megyei Turisztikai Szervezet vezetőjének Facebook-oldalán.

Komoróczy Géza: Zsidók az Északkeleti-Kárpátokban – Kárpátalja a 16. századtól a 19. század közepéig. Aposztróf Kiadó, Budapest, 2013.

Komoróczy Géza könyve egy ismeretlen világot mutat meg az olvasónak. Nem mintha Munkács és Huszt, Verecke és Kőrösmező, a Fekete-Tisza és a Latorca ismeretlen volna, s tudott az is, hogy a 19-20. században voltak nagy zsidó községek ezen a tájon. De eddig alig esett szó a zsidók legrégibb történetéről az Északkeleti-Kárpátokban, erről alig lehetett tudni valamit. A könyv a térség zsidó történelmének legkorábbi évszázadairól szól, a 16. századtól a 19. század közepéig, benne a mai Kárpátaljával, amelyet csak a 20. század eseményei hoztak létre, s a vármegyéiben (Ung, Bereg, Ugocsa, Máramaros) élő zsidók szoros kapcsolatban álltak a szomszédos Sáros, Zemplén, Szatmár, a határ mentén pedig Kis-Lengyelország, Halics-Galicia, Podólia, Bukovina zsidó világával.

Megjelennek a könyvben korcsmáltatási szerződéseikkel Thököly, Zrínyi Ilona, II. Rákóczi Ferenc zsidó bérlői, országos vásárokon és kis hegyi falvak mindennapjaiban a zsidó kereskedők, mesteremberek, marhakereskedők, kaftános földművesek, feltűnnek a tiszai zsidó tutajosok, köztük, pontos illetőségükkel, a leghíresebbek, akiket a tiszaeszlári perben hamis váddal bíróság elé állítottak.

A könyv egy ismeretlen zsidó történelem színes lapjait és színes alakjait mutatja meg az olvasónak. Folytatása a Zsidók Kárpátalján. Történelem és örökség, a dualizmus korától napjainkig című kötetben.

Legalább 18 ember életét vesztette a szíriai ellenzék kezén lévő legnagyobb városban, Idlíbben vasárnap elkövetett pokolgépes merényletben – közölte az Emberi Jogok Szíriai Megfigyelőközpontja (OSDH) nevű emigráns szervezet.

Az OSDH szerint az elkövetők autóba rejtett pokolgépet robbantottak fel a városban. A támadás célpontja az Adzsnad al-Kavkaz (Kaukázus katonái) csecsenek vezette iszlamista csoport főhadiszállása lehetett. Értesülések szerint több tucatnyi sebesült is van.

Az Anadolu török hírügynökség viszont helyi tudósítójára hivatkozva azt írta, négy robbantás rázta meg a város központját, ezek legalább 30 ember életét követelték és több mint 70-en megsebesültek.

A támadás elkövetőjeként még egyetlen szervezet sem jelentkezett. Idlíb tartományt és székhelyét különböző felkelő csoportok, köztük szélsőséges erők ellenőrzik 2015 óta, de egymással is vetélkednek a hatalomért.

Válogasson fotói közül, vagy készítsen új képet TÉLI HANGULATOK témában. Töltse fel fotóját és adatait ezen az oldalon. Egy pályázó maximum 5 fotóval pályázhat a játékban.

A nyertes fotókat a lapban történő megjelenéshez, a kiválasztást követően minimum 300 dpi felbontással, és 40 MB méretben kell a szerkesztőség részére rendelkezésre bocsátani.

Nyerteseinket a kiválasztást követően értesíteni fogjuk!

A 3 legjobb fotó a GEO magazin szakmai zsűrije által kerül kiválasztásra.

Pályázzon és nyerje meg szuper nyereményeink egyikét!

NYEREMÉNYEK:
1. helyezett GEOszkóp duplaoldalas megjelenés a GEO márciusi lapszámában
és 50 ezer Ft értékű Feldobox-Adrenalin ajándékdoboz
2. helyezett a fotó megjelenik a GEO márciusi lapszámában
és 38 ezer Ft értékű Feldobox-Wellness üdülés ajándékdoboz
3. helyezett a fotó megjelenik a GEO márciusi lapszámában
és 1 éves GEO magazin előfizetés

Beküldési határidő: 2018. 02. 15.

http://geopalyazat.hu/geo-palyazat-2017-tel

Névnap Gyöngyvér – Arany János névalkotása; jelentése: gyöngytestvér. Idézet

„Az emberi agy, főleg a gyermeké, lágy viasz, amely befogad minden hatást, amelyet gyakorolnak rá: a nevelés készen ad neki csaknem minden véleményt, olyan korban, amikor még képtelen önmaga ítéletet alkotni.”

Jean Meslier

• A nap aktualitása
• A nap igéje
• A nap liturgiája

EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:

Gergely Károly (Halmi, 1837. jan. 8. – ?,?) Református lelkész, tanár, műfordító. Apja uradalmi tiszttartó volt az Ugocsa megyei Halmiban, majd fertősalmási birtokára költözött. 1856-tól Sárospatakon, majd Szatmáron tanult. 1862-ben végezte el a gimnáziumot. 1868-ban papi vizsgát tett és az Ugocsa megyei Tivadarban lett lelkész. 1873-ban a szatmárnémeti református főgimnáziumban a magyar, latin és görög nyelv tanára. 1877-től Debrecenben tanított. 1881-től Krassón, 1887-től Nagybányán volt lelkész. Egyháztörténeti művei, műfordításai különböző folyóiratokban jelentek meg.

Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)

IMÁDKOZZ ÉRTE!

„Szenved-e valaki közöttetek? Imádkozzék!” (Jakab 5:13)

Megdöbbentő, hogy milyen sokáig elviselünk dolgokat, mielőtt úgy döntünk, hogy imádkozni fogunk értük. Az énekíró így fogalmaz: „Mennyi békességtől fosztjuk meg magunkat, mennyi szükségtelen fájdalmat hordozunk el, csak azért, mert nem vittünk mindent Isten elé imában.”* Panaszkodunk a barátainknak. Azon tűnődünk, miért nem tesz már Isten valamit. Gondolatainkban birkózunk a helyzettel, de elfelejtjük megragadni a lehető legegyszerűbb megoldást: az imádságot. Charles Spurgeon írta: „a vágy, hogy Istenhez imádkozzunk, egyre erősödik, ahogy minden már vigasztalás forrása kudarcot vall.” Mind vétkesek vagyunk abban, hogy az imádságot utolsó szalmaszálnak tekintjük. Tudod, mit árul el rólad, amikor ilyeneket mondasz: „Semmi más nem működik, talán imádkoznom kéne érte”? Hogy valójában nem érted vagy nem hiszed az imádság erejét úgy, ahogy azt kellene. Olyan terheket hordasz, melyeket nem kellene cipelned, és az életed nehezebb, mint lennie kellene, mert nem érted meg, milyen hatalmas ereje van az imádságnak. Ha megértenéd, akkor mindenért imádkoznál – nem utolsó szalmaszálként, hanem első lépésként. A Biblia azt mondja: „Szenved-e valaki közöttetek? Imádkozzék!” Ha gondod van: imádkozz! Ha valaki megbántott: imádkozz! Ha beteg vagy: imádkozz! Ha úgy érzed, már-már feladod: imádkozz! Ha valaki, akit szeretsz, szenved: imádkozz! Ha elcsüggedtél: imádkozz! Ha nem tudod, mit tegyél: imádkozz! Jézus, aki korán reggel és késő éjszaka imádkozott, ezt mondta: „higgyétek, hogy mindazt, amiért imádkoztok, és amit kértek, megkapjátok, és meg is adatik nektek” (Márk 11:24). Tehát imádkozz azért a bizonyos dologért!

* Az idézet a magyarul Ó, mily hű barátunk, Jézus kezdetű énekből származik. A műfordítás helyett most szándékosan a szöveghű fordítást közöltük.

A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.

Vízkereszt (Urunk megjelenése)

A mai napon vízkereszt vasárnapja van, Urunk megjelenésének ünnepe. Ezen a napon illetve ehhez az ünnephez kapcsolódva végzi az Egyház a vízszentelés szertartását, és a házszenteléseket. Urunk megjelenését ünnepeljük. Már egyszer megünnepeltük karácsonykor, de akkor az ő rejtett megjelenését a betlehemi istálló magányában, ahol csak a pásztorok ésbölcsek látogatása, s ahogyan ők megtalálták értelmükkel és hitükkel Jézus Krisztust, úgy velük együtt mi is megtaláljuk, és meghívjuk otthonukba a házszenteléskor, hogy maradjon velünk egész évben. De vajon eddig meghívtuk-e már igazából lelkünk otthonába Jézust, számítottunk-e rá mindenben, vagy csak akkor folyamodtunk hozzá, mikor baj ért bennünket, s amikor ő kért tőlünk valamit Egyháza által, akkor csak megtűrt személy volt életünkben, akinek szavait nem kell komolyan venni.
Ezekkel a gondolatokkal vizsgáljuk meg lelkiismeretünket…

Urunk megjelenése, a vízkereszt, tulajdonképpen egy második karácsony az Egyház életében. A keleti egyházakban ezt az ünnepet nagyobb hangsúllyal ünneplik meg, mint a karácsonyt. Ahogyan a bevezetőben említettem karácsonykor közénk jön az Isten fia, a Messiás, de rejtve marad, csak az egyszerű pásztornépnek tárulkozik fel, csak ők ismerik fel benne a Megváltót. A mai ünnep azt akarja kifejezni, hogy Jézus megmutatkozik a népek előtt, mert a napkeleti bölcsek a föld népeit jelképezik. A napkeleti bölcsek személyében az egész földkerekség hódol az Úr előtt, aki közénk jött, megtestesült, Megváltónkká lett, hogy megszabadítson bennünket a bűn rabságából. Jézus most már nemcsak a zsidóknak mutatkozik meg, hanem minden népnek, minden pogány népnek. Ezzel is mintegy jelezve előre küldetését. Mert eredetileg Jézus a Izrael házának elveszett juhaihoz jött, csak feltámadása után küldi apostolait az egész földkerekségre, hogy hirdessék az evangéliumot.

Kik ezek a bölcsek, mágusok, akiket a népi hagyomány a három királyok – Gáspár, Menyhért, Boldizsár – alakjával színesített. Mert ha megfigyeltük az evangéliumot, akkor észrevehettük, hogy abban nem királyokról, hanem bölcsekről van szó és számuk sincs meghatározva, hogy pont hárman lettek volna. Az is meglehet, hogy többen voltak, de nem ez a lényeg. Ezek a bölcsek minden valószínűség szerint mezopotámiai csillagászok voltak. Mezopotámiában pedig az ókorban igencsak magas fokon, művelték a csillagászat tudományát a korhoz képest. Tehát tudós emberek ők, akik a csillagok járását tanulmányozták. Ezért mondhatták: Láttuk csillagát keleten.

De miféle csillag ez, ez a betlehemi csillag, melyet láttak a bölcsek, s komoly dolgokat olvastak ki belőle? Mert bizony az elmúlt évszázadok során, az úgynevezett felvilágosodás óta kétségbe vonták ennek a csillagnak a létét, sőt egyáltalán azt, hogy a keleti bölcsek léteztek. Azt mondták a bölcsek történetére, hogy kitalálás, mese az egész. Az emberi okoskodás elhamarkodott állítását azonban romba döntötték az elmúlt évtizedek kutatásai, melyet nem akarok most részletesen ismertetni. A lényege ezeknek a kutatásoknak, hogy megtörtént a bölcsek látogatása Jézusnál – ha nem is hajszálpontosan úgy, mint ahogyan azt az evangéliumban hallottuk -, és létezett a betlehemi csillag.

A bölcsek hazájukban az eget kémlelve fölfedezték ezt az új csillagot, melyből azt olvasták ki, hogy a zsidók országában új hatalmas király született. Útra keltek, hogy tiszteletüket és hódolatukat tegyék le az új király előtt. Így jutnak el Jeruzsálembe a zsidók országának fővárosába és ott, a fővárosban keresték ezt az új királyt. Persze mint királyt hol kereshették volna máshol, mint a királyi palotában. Eddig az emberi tudás dolga. Értelmükkel, tudásukkal kiolvassák az új csillagból az új uralkodó megszületését és természetes emberi gondolkodás szerint Jeruzsálemben, a királyi palotában keresik ezt az új királyt.

Ami ezután történik már Isten kegyelmének és a hitnek a dolga. Mert megkapják a választ: Betlehemben kell keresniük. Betlehemben, ebben a kicsiny, mondhatni Isten háta mögötti faluban. A bölcsek pedig szó nélkül útra kelnek és elmennek Betlehembe. Csillagjukat követve megtalálják a jászolban fekvő gyermeket és leborulva imádják.

Ehhez már hit kell, hogy a fényes Jeruzsálemet feladják erre a kicsiny Betlehemre. Hogy a fényes palotát elfelejtsék és le tudjanak borulni a jászolban fekvő előtt. Ehhez már hit kell, hogy felismerjék ebben a gyermekben a királyt.

A bölcsek története mutatja: az értelem, a tudomány és a hit nem zárja ki egymást, hanem egymásra épít. Pedig hányszor kétségbe vonták már egész napjainkig az, hogy az az ember aki “felvilágosult”, az hívő nem lehet, mert a tudományos gondolkodás kizárja a hitet. A vallás csak a nép ópiuma, kábítószere, hogy a mindennapi gondok megoldása elől elmeneküljön.

Ha ugyan ma már nem is így mondják, hogy a vallás a nép ópiuma, de megpróbálnak belőle valami kulturális értéket csinálni. mert az anyagelvű felfogás teljesen átjárta gondolkodásunkat. csak azt hiszem el, amit látok, amit megtapasztalok. Mivel Istent nem látta senki, ezért nem is létezik.

Akik így gondolkodnak megfeledkeznek arról, hogy mennyi mindent nem látunk és nem tapasztalunk és mégis elhisszük, hogy van. Mert például látunk egy csokor virágot. Látjuk a csokrot, meg is foghatjuk, tehát van. Hallgatjuk a zenét. Halljuk a hangot, nem látjuk, nem tudjuk megfogni, mégis elhisszük, hogy vannak hanghullámok. Tudjuk jól, hogy manapság a levegő tele van rádióhullámokkal – a különböző rádióadók adásai, a műholdas tévécsatornák adásai itt vannak a levegőben. Nem látjuk, nem tudjuk megfogni, nem halljuk, mégis elhisszük hogy itt vannak. Ahhoz, hogy a rádió vagy televízióadást láthassuk, hallhassuk, szükség van egy készülékre: egy antennára, egy rádióra, egy televízióra.

Ugyanígy az istenhit is. Istent nem látjuk, nem halljuk, nem tudjuk megtapasztalni. Ahhoz, hogy megtapasztaljuk azt, hogy ő van szükség vagy a hitre, erre az érzékeny műszerre bennünk, lelkünk mélyén, melyet oly könnyen tönkre lehet tenni. Vigyázzunk erre a kis műszerre lelkünk mélyén, hogy mindig megmaradjon hitünk. Hallgassunk oda rá néha a lélek csendjében a világ zaja közepette, hogy soha ne feledjük el: létezik Isten.

De hol itt az értelem szerepe a hitben? Valahol ott, ahol az ember értelmével alkotja meg a televíziót és a rádiót, amivel meg tudja fogni a közöttünk cikázó rádióhullámokat, úgy értelmünk segít abban, hogy a hitünkkel megtaláljuk az Istent.

Erre tanít bennünket a mai ünnep, hogy értelmünk segítségünkre van abban, hogy megtaláljuk vele az Isten, mint ahogy a napkeleti bölcsek is értelmük segítségével indultak el a hosszú úton megtalálni a Messiáskirályt. De ahogyan a bölcsek esetében Jeruzsálem után a hit vezette őket a jászolban fekvő Isten Fiához, úgy nekünk sem szabad elfelejteni: pusztán értelmünkkel sosem találjuk meg Istent. Egy bizonyos pont után az értelemnek át kell adni a helyét a hit számára. Mert ha a bölcsek is pusztán értelmünkre hallgattak volna, akkor Jeruzsálem után visszatérhettek volna dolgavégezetlenül hazájukba.

De ha értelmünk segítségével a hit által megtaláljuk is az Istent, az még nem elég. Ebben is példát mutatnak a napkeleti bölcsek: leborulnak Jézus előtt, aranyat, tömjént, s mirhát ajándékozva nekik.

Boruljunk le mi is velük együtt ezen a szent ünnepen, s tegyük oda lélekben mi is az aranyat, a tömjént és a mirhát. Az aranyat, mely a királyoknak jár ki, s ezzel elismerjük Jézust lelkünk királyának, akinek parancsaira hallgatunk. Tömjént, ami az Istennek jár ki, s elismerve ezzel Jézust Istenünknek. Mirhát, mely az áldozatnak jár ki, s elismerve ezzel Jézust az Isten Bárányának, aki elveszi a világ bűneit, ami bűneinket, aki a mi megváltónk lett.

Ezt az igazi hódolatot vigyük otthonunkba. És ha otthonunkban valóban helyet adunk az Istennek, akkor béke, az igazi lelki béke száll otthonunkra.

bacskaplebania.hu

Bótrágyi katona esett el a terrorellenes műveletek helyszínén január 7-én – tudatta Fedur Jaroszlava, a Beregszászi Polgármesteri Hivatalnak a terrorellenes műveletek beregszászi résztvevőit érintő adminisztratív és szociális kérdésekkel foglalkozó konzultánsa.

A mindössze 21 éves Hriny Vaszil halálát lőtt sérülés okozta. Rövid időn belül ez a második bótrágyi katonai veszteség – Kusnyir Mihajlo decemberben 12-én esett el a keleti fronton.

Hriny Vaszilt előre láthatóan holnap, január 8-án szállítják szülőfalujába, s egy nappal később helyezik örök nyugalomra.

A Kárpátalja.ma szerkesztősége osztozik a hozzátartozók fájdalmában!

A tél első hónapja után, részben a szélsőséges időjárásnak köszönhetően, az úttesteken lévő hó, jégréteg vagy eső eltűnésével egyetemben az utak is eltűntek (már ahol persze eddig voltak utak, vagy annak lehetett nevezni őket). A nyári-őszi minőségtelen javítások eddig bírták, az új esztendő első hónapja ismét idegbajt és bosszúságot hoz a sofőrök számára, akiknek értelemszerűen egyre jobban elegük van a megyei közútkezelő ,,munkájából”. Az ember sokszor már nem tudja, hogy sírjon vagy nevessen a kialakult helyzeten, de évről-évre ugyanaz a látvány fogad minket egy-egy útszakaszon.

Szégyen, hogy Európában van egy ország – Ukrajna – , ahol olyan katasztrofális állapotban van az úthálózat (megjegyzem: más is), hogy sokszor megfelelő szavakat sem találni rá, vagy egyszerűen már inkább nem is kommentáljuk csalódottságunkból kifolyólag. Az ország ebben is (az utak állapotát tekintve) előkelő helyen szerepel, csak sajnos az ellenkező irányból, a sor végéről számolva. Ukrajna a világ 132 államáról készített felmérés alapján az ötödik helyen áll a legrosszabb minőségű utakkal rendelkező országok rangsorában.

Ukrajnában valahogy minden ,,kicsit” máshogy működik. A közútkezelő munkásai is szívesebben kezdenek aszfaltozni, kátyúkat tömködni szakadó esőben, vagy havazás közepette, ami persze ,,csúcsminőséget” eredményez. Aztán néhány hét –ezzel már lehet, sokat is mondtam – elteltével ismét gödrök, kráterek nyílnak meg előttünk és a pechesebbek ismét kereshetik a legközelebbi autószerelőt.

A tendencia évről-évre ismétlődik, javuló előrelépést viszont nem igazán látni. Minden évben az állam jelentős összeget különít el a költségvetésből útfelújításra, azonban eredményt nem látni. Ezek mellett meg kell említeni az üzemanyagból származó adókat, melyek hatalmas bevételt hoznak az államnak, de ennek az összegnek jó része nem az útfelújításokra megy el. A benzin árának mintegy 40%-a, a dízel üzemanyagénak pedig a 30%-a folyik be az ukrán állami költségvetésbe. Egy liter benzinnek az árából körülbelül 6 hrivnya, egy liter gázolajéból pedig 4 hrivnya kellene, hogy az utak javítására menjen. Kérdés, hogy hova kerülnek ezek az összegek…

Az elmúlt héten egyre többen fejezték ki elégedetlenségüket a megyei közútkezelő felé. A nagyszőlősi járási Tiszaszászfalu lakossága január 3-án az utcára vonult és útlezárással tiltakozott a már jó ideje kialakult katasztrofális helyzetért. A település főútja és mellékútjai is már jó ideje járhatatlanok, évek óta várják a falu lakói, hogy végre történjen valami változás, de hiába.

A tiltakozók este is maradtak az utcákon és folytatták a tüntetést. Másnap Mihajlo Ruszanyuk, a Nagyszőlősi Járási Tanács elnöke megegyezett a tüntetőkkel és egy ideiglenes megoldásban kiegyezve elkezdődtek a munkálatok. Több teherautó kavicsot szállítottak a helyszínre, így a megyei közútkezelő munkatársai hozzáfoghattak a kárelhárításhoz. Ez az átmeneti állapot persze csak ideig-óráig ér valamit, az érdemi munkákra még várni kell.

Fotó: mukachevo.net

A közösségi oldalakon is egyre több sofőr ad hangot elkeseredettségének, akik pechesebb eseteikről, defektjeikről készült felvételeiket meg is osztják. Néhány napja az egyik ilyen sofőr fejtette ki ,,köszönetét” a megyei közútkezelőnek végzett ,,munkájáért”. Többen is akadtak, akik hozzá hasonlóan elmesélték saját történetüket. Volt, akinek egy útszakasz megtétele alatt kétszer kellett kereket cserélni defekt miatt.

Fotó: mukachevo.net

Bár nyáron-ősszel több szakaszon is történtek munkálatok, mára ismét elkeserítő látványt nyújtanak a „felújított” utak. A Nagyszőlős–Tiszaújlak–Tiszapéterfalva útszakasz ismét siralmas állapotba került, attól független, hogy az említett időszakban kétszer is javították. Már szó esett a Nagyszőlős–Tekeháza–Csepe közötti szakaszról, mely szintén katasztrofális állapotban van és évek óta nem történik minőségi útjavítás ezen a szakaszon. A megyében persze más járásban is hasonló a helyzet, ilyen a Munkácsot és llosvát összekötő főútvonal is, ahol sok bosszúság éri az autósokat.

Ideje lenne már, hogy Ukrajnát emlegetve ne csak a korrupció, a rossz gazdasági helyzet vagy a siralmas állapotú utak jussanak eszünkbe. Hogy a közútkezelő munkásai ne esőben vagy hóban kezdjék a munkálatokat, nevetségessé téve ezzel saját magukat. Mikor érjük el, hogy az állami költségvetésbe befolyó rengeteg adó végre eléri az igazi célját? Kérdések, melyek 2018 elején is megválaszolatlanok maradnak.

 

Illyés István
Kárpátalja.ma

Félmillió évvel ezelőtt készített kőeszközöket találtak Izrael Dzsaldzsulia nevű településének bővítésekor – jelentette a Háárec című újság honlapja vasárnap.

A régészek több száz kovakőből készült tárgyat találtak egy mintegy tízezer négyzetméteres területen, amely csodálatosan megőrződött. A helyszínről hatalmas mennyiségű lelet került napvilágra – jelentette be az Izraeli Régészeti Hatóság (IAA).
Az írásbeliség előtti, prehisztorikus korszakhoz, az Acheulean-kultúrához tartozó maradványok feltárását közösen végezte a tel-avivi egyetem és az IAA.
A homo sapiens megjelenése előtti Acheulean-kultúrában többféle előember is élt. Ennek a mintegy egymillió évig tartó korszaknak a legfontosabb jellemzője a kőeszközök, főként kovakőből készített vadászeszközök használata.
Az emberiség eddigi történelme során a leghosszabb ideig az efféle marokra fogható, pattintott kőeszközöket használta, melyeknek a nagyobb állatok feldarabolásában jutott a legfontosabb szerep. Dzsaldzsuliánál a régészek szerint a modern ember egyik elődje, a homo erectus élhetett.
Az ásatásokat vezető két szakember, Majan Semer és Ran Barkai szerint több százezer éven keresztül rendre visszatértek erre a területre különböző vadászcsoportok.
A kutatók szerint a kőeszközök sokféle módszerrel készültek, alkotóik kiválóan értettek a kovakő megmunkálásához, és bepillantást tesznek lehetővé a félmillió éve élt ősemberek életmódjába és viselkedésébe.
A régészek szerint a terepen talált leletek arra utalnak, hogy az ott élő előembernek lehetett földrajzi emlékezete, és meglehet, hogy bizonyos évszakonként visszatért. Ezen a vidéken, mintegy öt kilométer távolságban, még két helyen találták meg az ősemberek nyomait: Kibuc Éjálban és a Keszem-barlangban.

Az ifjú párok többsége egy jó együttessel és élő zenével álmodja meg életük Nagy Napját. Egy olyan zenekarra vágynak, amely kedvenc dalaikkal kedveskedik az ünnepelteknek egészen reggelig.

Aki járt már beregvidéki lakodalomban, az bizonyára ismeri a több mint húsz éve sikeresen működő háromtagú Bózsár-zenekart: mindig jó zenével szolgálnak és jó kedvet teremtenek a vendégek körében.

Az esküvőkön kívül más rendezvényeken is szívesen zenélnek: eljegyzéseken, keresztelőkön, falunapokon, jótékonysági estéken vagy éppen zenésztalálkozókon.

Bózsár Zoltán, felesége Marika, és János öccse Haláboron élnek, ott nevelik gyermekeiket. A családi zenekar létrehozása szakmai szempontból nem jelentett nehézséget, hiszen mindhárman hivatásos zenészek. Zenetanárként dolgoznak a Mezővári Művészeti Iskolában: Marika zongorázni, Zoltán harmonikázni tanít, János pedig a fúvós hangszerek elsajátításában segíti az ifjabb nemzedéket.

Zoltán 1994-ben kezdte zenei pályáját. Lemondott arról, hogy kamionsofőr vagy mozdonyvezető lesz és mindenekelőtt a zenét választotta. Egy halábori és két borzsovai fiúval együtt egy tini zenekart alapítottak.

– Délutáni teaesteken játszottunk fiataloknak a halábori községi kultúrházban kettőtől négyig – emlékszik vissza Zoltán, a zenekar vezetője. – Volt egy dobosunk, egy basszusgitárosunk, és egy zongoristánk. Halász Lászlótól, a Beregszászi Járási Közigazgatási Hivatal Művelődési Osztályának jelenlegi vezetőjétől hangfalat és erősítőt kaptunk, amiért ma is hálásak vagyunk, mert valamit el tudtunk kezdeni.

Az együttes megszűnésével Zoltán katonaságba ment, majd leszerelés után édesapjával, aki szintén zenész, arra gondoltak, hogy családi zenekart alapítanak. Ez volt a Bózsár együttes születésnapja, kezdetben csak két taggal.

– Megfigyeltem, hogy milyen dalokat játszanak azok a zenészek, akik lakodalmakba járnak. Megtanultuk a híresebb slágereket és elkezdtük a muzsikálást.

Közben 2000-ben megházasodtam. Ekkor Marika is csatlakozott, mint énekes – meséli Zoltán.

–  Én pedig szaxofonon játszom, és éneklek is. 1996. március 3-tól vagyok a zenekar tagja. 1982-ben születtem, van egy feleségem és két gyermekem, mindketten fiúk ˗˗ mutatkozik be János, és lelkesen bejelenti, hogy most várják a harmadikat.

János, szülei ösztönzésére, tizenkét éves korában vette kezébe a hangszert, kisebb korában inkább a foci és a sport érdekelte.

Marika már kiskorában elhatározta, hogy zenetanár lesz, azon belül is zongoratanár. Minden nehézség nélkül elvégezte a zeneiskolát, ahova néhány éven belül már oktatóként tért vissza.

A klasszikus zenét kedvelő zongoratanár és a szórakoztató esküvői zenész szerepe egyenrangúan él benne.

– A kettő nagyon különbözik egymástól – vallja be őszintén –, a szintetizátort és a zongorát nem lehet egy lapra tenni. De nálam minden jöhet, ami zene.

Közben kiderül, hogy Marika egyházi zenével is foglalkozik. Községükben ő a református gyülekezet kántora. Egy újabb világ, amiről egy újabb riportot lehetne készíteni.

Marika és Zoltán számára a zenénél is fontosabb a család. Két gyermekük van: kislányuk másodéves hallgató a Nyíregyházi Művészeti Szakgimnázium zongora szakán.

– Van egy kisfiúnk, ő is jár zeneiskolába, fúvós hangszerre. Meglátjuk, zenész lesz-e. Mindenesetre János fiával már néha segítenek az énekben – meséli büszkén Zoltán.

A Bózsár-zenekar leginkább a Beregszászi járásban lép fel, de Kárpátalja több megyéjében és Magyarországon is hallatták már hangjukat.

– A határ túlsó oldalára azok hívnak, akik innen települtek ki, vagy pedig a rokonaink – mondja Marika.

Bózsárék minden bulis estéje egy élő kívánságműsor: maximálisan alkalmazkodnak a vendégek igényeihez. Zoltán elújságolta, hogy nemrégiben egy Mikulás-parti alkalmából 230 főnek játszottak, s egész este érkeztek a különböző kérések. A közönség kedvence Bózsárék statisztikája szerint a Nézését és a járását című dal, de azért a Despacito és a Feltámadt a szél is dobogós helyen van.

És mindig készen kell lenniük arra, hogy a közönség a legújabb számokat igényli. Ha számukra ismeretlen dalt kérnek, akkor sem esnek kétségbe. Mondván, hogy a jó pap is holtig tanul, megígérik, hogy legközelebbi buliban már benne lesz a repertoárban. De az ilyen eset nagyon ritkán fordul elő munkájuk során. Az új slágerek megismerésében nagy segítségükre vannak a gyerekek, akik mindig tájékozottak a mai zene világában. A fiatalok már maguk szólnak, ha megjelenik egy új szám, mert tudják, hogy a szüleik ezzel keresik kenyerüket.

Turistáknak, például Nagybégányban, ukránul is énekelnek. Folyamatosan bővítik a repertoárt, kiegészítik orosz számokkal, de néha egy-egy magyar számot is előadnak nekik.

Bevallják, hogy vannak nehézségeik is, mégpedig az anyagiak. Egy kárpátaljai zenész számára nem könnyű megvásárolni a hangszereket, hangfalakat, fénytechnikát. Évekig kell gyűjteni rá. Mára már sikerült beszerezniük a szükséges felszerelést, de a mai világban folyamatos fejlesztésre van szükség ahhoz, hogy piacon maradjanak. Kihívás ez számukra, különösen a mai, nem könnyű ukrajnai helyzetben. Munkahelyükön, a Mezővári Művészeti Iskolában a tanári kar negyven főről huszonhatra csökkent, további három tanár már készíti a bőröndjét, ami érthető, ha az ember a fizetések összegére tekint. Bózsárék mégis maradnak.

– Itt születtem, itt vagyok itthon. Itt akarok meghalni, nem szeretnék Magyarországra menni, de máshova sem. Amennyim van itt, annyit elfogadok, annyival megelégszem – mondja határozottan Zoltán.

– Az Anyaország szép és jó, de minket ide helyezett a Jóisten. Itt szeretnénk maradni. A szüleim is ilyenek voltak, én is ilyen vagyok – osztja férje véleményét Marika. – Viszont a lányunk már Magyarországon tanul. A mai nemzedéknek talán könnyebb elmenni. De az is lehet, hogy visszajön. Még nem tudjuk, hogyan alakul az élete. Mi örülnénk, ha közel lenne, annak ellenére, hogy a jelenlegi ukrajnai jövőkép nem túl vonzó a mai fiatalok számára.
Bózsáréknál nincs borúlátás. Tíz év múlva is ugyanott szeretnének állni és ugyanazt csinálni, amit ma, egészen addig, amíg ki nem öregednek a szakmából.

Zoltán elmondta, hogy Kárpátalján több esküvői zenekar van, de nem fél a konkurenciától.

– Aki Bózsárékat akarja hívni, az Bózsárékat hívja. Aki meg mást, az mást hív. Minden más zenésszel jóban vagyunk. Nincs versengés. Tisztelem, becsülöm őket, hiszen ők is igyekeznek szívüket-lelküket belevinni.

A lakodalmakon, bulikon kívül Zoltán és János életében van egy különleges alkalom, amikor talán olyan sokat zenélnek, mint soha máskor: ez a május elseje. Kárpátalja magyarlakta településein elevenen él az a szokás, hogy a férfiak zenészeket fogadnak, akik éjjel meglepik kedvesüket, jegyesüket, feleségüket egy kis szép muzsikával. Olyan ez az nap Bózsárék életében, mint a Mikulás számára a december 5-i este. Először feleségeiknek, majd a szomszédoknak énekelnek. Ezután következik a többi megrendelés Bótrágytól egészen Csetfalváig. Elmondásuk szerint a lista egyre bővül, ezért nagyon nehéz beosztani az idejüket.

Külön élmény Zoltánék számára a roma esküvő.

– Más kultúra, más műfaj – vallja be őszintén Zoltán. – A vérükben van a tánc, a zene. Mást kell zenélnünk, mint egy magyar lakodalomban. Roma zene megy egész este: a monoton dibidip, tábádáp. Ezt szeretik.

A Bózsár zenekar legutóbb Szilveszter éjszakáján lépett fel, ahol egy fergeteges buli zenészei lehettek. De fergeteges buli ide vagy oda, egy ilyen zenésznek soha sincs saját szilvesztere. Az új évet mindig „munkában” fogadja.

Marika erre csak azt mondja: Igaz, hogy dolgozunk, de máshol szilveszterezve is ugyanúgy elfáradnánk. Másrészt azért se bánjuk, mert ezen az éjszakán családtagjainkkal lehetünk együtt.

A Bózsár-recept szerint a zenekar sikeréhez három hozzávalóra van szükség: először is arra, hogy mindenki nagyon szeresse a zenét, másrészt sohasem szabad vitatkozni az anyagiakon, s végül igyekezni kell egymás rigolyáját megszokni, elfogadni.

A Jóisten segítségével folytatják tovább. Zoltánék szerint érdemes, és csakis így érdemes élniük.

– Amikor jól sikerül egy buli, akkor megköszönöm a Fentinek, hogy erőt, egészséget adott erre az estére. Ekkor vagyok nyugodt. Ez ad erőt, ez ad lelkesedést. Látom, hogy a közönség szeret bennünket, jókedvűen mennek haza. Jó érzés ez – fejezi be a beszélgetést az együttes vezetője.

Bunda Fehér Rita
Kárpátalja.ma

A székelység titka a szabadság és az önrendelkezés iránti olthatatlan vágy – mondta a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára vasárnap, a madéfalvi vérengzés 254. évfordulója alkalmából Bonyhádon.

Potápi Árpád János a város székely emlékparkjában tartott megemlékezésen felidézte: 1764. január 7. a székelyek mészárlásának napjaként vonult be a történelembe, amikor Habsburg-udvar elleni lázadás miatt a császári katonaság több mint kétszáz székelyt, köztük nőket és gyerekeket ölt meg Madéfalván. Azon a hajnalon odaveszett magyarságunk egy darabja – mondta.
“A történelem viharai bárhogy tépázhatnak bennünket, bármilyen hatalom próbál minket elnyomni, mi szilárdan állunk, és képesek vagyunk megőrizni, amit felmenőink örökül hagytak ránk” – tette hozzá a bukovinai székely származású politikus a bonyhádi, Bonyhád környéki, vajdasági és erdélyi székely emlékezők előtt mondott beszédében. Úgy fogalmazott: ez kovácsolta egységbe a székelyeket évszázadokkal ezelőtt, és ennek köszönhetően tudtak a megpróbáltatások után is fennmaradni.
A madéfalvi vérengzés a régi világunk végét és az új világunk kezdetét jelentette, talán nincs még egy olyan magyar népcsoport, mint a bukovinai székelység, amelynek tagjai annyi telepítésnek lettek volna az áldozatai – jegyezte meg. Utalt arra, hogy a madéfalvi veszedelem után a csíki székelyek ezrei keltek útra, így jutottak el Bukovinába. 1941-ben Bácskába telepítették őket, ahonnan 1944-ben, 1945-ben menekülniük kellett, és Bács-Kiskun, Tolna, Baranya megyében találtak új otthonra.
A székelyek a magyarság fontos és elidegeníthetetlen részét alkotják – hangsúlyozta az államtitkár.
A magyar kormány nyolc esztendeje olyan sikeres, határokon átívelő nemzetpolitikai koncepciót valósít meg, amellyel támogathatja a Székelyföldön, Moldvában, vagy a Kárpát-medence bármely pontján élő magyarok szülőföldön boldogulását – tette hozzá.
A bonyhádi emlékezők az emlékparkban 2015-ben, a bukovinai székelyek letelepedésének 70. évfordulóján állított kopjafánál helyezték el koszorúikat a hősök, áldozatok és halottaik tiszteletére. Potápi Áprád János megemlítette, hogy vasárnap Madéfalván az erdélyi székelyek küldöttei emlékeznek a siculicidiumra (székelyöldöklés), az ünnepségen Pánczél Károly, a nemzeti összetartozás bizottságának elnöke mond beszédet.
Bonyhádon, a Bukovinai Székelyek Országos Szövetségének székházában emlékszobát avatnak Lőrincz Imre fafaragó, író tiszteletére. Lőrincz Imre részese volt a székelység új honfoglalásának; a Bonyhád melletti Majoson telepedett le, kézművességének és írói tevékenységének köszönhetően az ott élők jobban megismerhették a bukovinai székelyek múltját.
Az évfordulón a kismányoki Magyarok Nagyasszonya templomban Bartha Zsolt plébános mondott misét a madéfalvai áldozatokért.

A „Minority SafePack” – teljes nevén Minority SafePack – one million signatures for diversity in Europe (Mentőcsomag a kisebbségek számára – Egymillió aláírás az európai sokszínűségért) – olyan kezdeményezés, amely annak érdekében gyűjt aláírásokat, hogy a nemzeti, etnikai és nyelvi kisebbségvédelem az Európai Unió (EU) jogrendszerének részévé váljon. Ha sikerül az EU legalább hét tagállamában minimum egymillió aláírást összegyűjteni 2018. március 4-ig, akkor az Európai Bizottságnak (amely az EU egyik döntéshozó, jogszabály-előkészítő szerve) érdemben foglalkoznia kell azzal a kérdéssel, hogy a kisebbségi jogok szabályozását EU-s hatáskörbe vonja. Bár a Minority SafePack támogatására indított aláírásgyűjtés csupán az EU tagállamaiban folyik, hisz uniós jogalkotásról van szó, az Ukrajnában élő magyar közösség vonatkozásában is lehet jelentősége a kezdeményezés sikerének. Erről beszélgettünk CSERNICSKÓ ISTVÁNnal, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola oktatójával, a Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközpont vezetőjével.

Ön nyomon követi a Minority SafePack körüli eseményeket?
A kisebbségi nyelvi jogok kutatójaként természetesen figyelemmel kísérem a kezdeményezést. Elsősorban a kisebbségek nyelvi jogai vonatkozásában érdekel a kérdés.

Szükség van-e, illetve miért lehet szükség egy olyan EU-s jogszabályra, amely a kisebbségi jogokkal foglalkozik?
Annak ellenére, hogy a nyugat-európai államok nagy része elvileg egynyelvű, több országban regionális (például tartományi) szinteken számos nemzeti kisebbség nyelve rendelkezik hivatalos státusszal, s nemcsak az e tekintetben ismertebb Svájcban, Belgiumban vagy Finnországban, hanem Németországban, Spanyolországban vagy Olaszországban is. A nemzetközi jog és az EU-s jog azonban jelentősen elmarad több nyugat-európai állam joggyakorlatától: jelenleg egyetlen nemzetközi dokumentum sem tartalmaz a nemzeti kisebbségek jogainak védelmére vagy a kisebbségi nyelvek hivatalos státuszának elismerésére vonatkozó jogot vagy kötelezettséget. A nemzetközi jog továbbra is csupán minimumokat sorol fel, és azokat is csak általános ajánlások formájában, amelyeket vagy megfogadnak a tagállamok, vagy nem. Példa erre a Velencei Bizottságnak az ukrajnai oktatási törvény 7. cikkelye kapcsán elfogadott állásfoglalása is.

Mire gondol konkrétan?
Hiába állapította meg a nemzetközi testület – és most szándékosan idézek szó szerint angolul az eredeti dokumentumból (a magyar fordítás zárójelben olvasható) –, hogy „Article 7, while clearly aimed at increasing the role of the state language and reducing the role of minority languages” [„a 7. cikk egyértelműen az államnyelv szerepének növelésére és a kisebbségi nyelvek szerepének csökkentésére irányul”], vagy azt, hogy „the appropriate solution would certainly be to amend Article 7” [„a megfelelő megoldás minden bizonnyal a 7. cikk módosítása lenne”], az ukrán politikai elit képviselői azt sulykolják, hogy a törvénnyel minden rendben van, nem fogják azt módosítani, illetve a Velencei Bizottság által közzétett szöveg csupán ajánlás, amelynek nincs kötelező ereje. Ha azonban a hagyományos kisebbségek és nyelveik védelme az EU kötelező jogrendszerének részévé válik, az ilyen érvelés már jogsértő lesz. S ha Ukrajna valóban Európa felé törekszik, akkor az EU jogrendszerét kötelezően figyelembe kell vennie az integráció során. Közvetve ugyan, de ezért is fontos számunkra a Minority SafePack.

Eszerint úgy gondolja, hogy bár Ukrajna nem tagja az EU-nak, a kárpátaljai magyarok számára is van tétje ennek az aláírásgyűjtésnek?
Ma azt látjuk, hogy egy gazdasági válság vagy egy vélt vagy valós nemzetbiztonsági fenyegetettség gyorsan háttérbe szorítja az emberi jogokról, a kisebbségek támogatásáról és védelméről szóló párbeszédet. Jó példája ennek a 2014 utáni Ukrajna, ahol a méltóság forradalma révén hatalomra jutott kijevi elit épp a külső veszélyre hivatkozva tesz meg mindent az ukrán nyelv helyzetének megerősítéséért, a kisebbségi nyelvek – köztük a legnagyobb veszélyforrásnak tartott, az „agresszor nyelvének” tekintett orosz – háttérbe szorításáért. Az államhatalomnak a sajtóban közvetített propagandája következtében a többségi társadalom jelentős része ebben a kiélezett helyzetben, egy politikai és gazdasági válsággal, valamint fegyveres konfliktussal sújtott országban nem azzal foglalkozik, hogy mit tesz vagy nem tesz a politikai elit a helyzet megoldása érdekében, hanem a kisebbségeket és azok bármilyen, a vélt vagy valós egység megbontására alkalmasnak látszó törekvését az állam integritására leselkedő veszélyként érzékeli. Odáig jutottunk, hogy Kijev a hivatalos nyelv- és oktatáspolitikával szemben megfogalmazott ellenvéleményt az Ukrajnával szembeni lojalitás hiányának tekinti, külső erők aknamunkájaként jeleníti meg, és azt kommunikálja, hogy éppen ez az oka az agresszív és korlátozó jellegű nyelv- és oktatáspolitikának. Valójában azonban felcserélik az okot és az okozatot. A kárpátaljai magyarok nem az ukrán államiság vagy az ukrán nemzet és nyelv ellen, hanem a jelenlegi kijevi politikai hatalomnak a kisebbségi közösségek hagyományosan meglévő jogait fenyegető lépéseivel szemben fogalmaznak meg kritikát, a demokratikus jogállam keretei között.

Úgy látja tehát, hogy az Európai Unióban és Ukrajnában is van még teendő a kisebbségi jogok biztosítása területén?
Igen. De azt látnunk kell, hogy ez nemcsak a kisebbségek érdeke. Ez többség és kisebbség közös célja kell legyen. A nemzeti és nyelvi kisebbségek ugyanis nem az állam és a többségi társadalom jóindulatára hivatkozva követelnek jogokat maguknak. A legfőbb érv a Minority SafePack révén EU-s szinten előtérbe került kisebbségi jogok mellett az, hogy ezek általános emberi jogok. A középpontban az emberek egyenlősége áll. Az anyanyelv hasz¬nálatára vonatkozó jogok például olyan jogok, melyek mind a többségi, mind a kisebbségi polgárokat – mint általános emberi jogok – megilletik. Pontosabban olyan helyzetet kell teremteni, amikor az a természetes, hogy mindenki a lehető legtöbb helyzetben használhatja saját anyanyelvét. Az ukrán értelmiségi elit épp arra hivatkozva követeli az államnyelv erőteljes és határozott támogatását, hogy a cári Oroszországban és a Szovjetunióban elnyomták az ukránok mint kisebbség jogait, és korlátozták az ukrán nyelv használatának lehetőségét. Megdöbbentő azonban, hogy a saját jogaik kiterjesztése érdekében mások jogainak visszaszorítását természetesnek és szükségszerűnek tartják. Arról azonban egyetlen szót sem ejtenek, hogy a Szovjetunióhoz tartozó Ukrán SZSZK-ban nemcsak az ukránok, hanem például a bukovinai románok vagy a kárpátaljai magyarok nyelvhasználati jogait is korlátozta a kommunista hatalom.

A nemzetközi dokumentumokban és az ukrajnai jogszabályokban számos kisebbségi jog már ma is megjelenik, többek között a kisebbségi nyelvek használatáról is.
Ez így van. Azonban amikor az államok – rendszerint speciális jogszabályokban, például kisebbségi törvényben, nyelvtörvényben stb. – külön kiemelik, hogy a nemzeti vagy nyelvi kisebbségeknek joguk van saját kultúrájuk megőrzésére és fejlesztésére, bizonyos korlátok között a nyelvük használatára, akkor azt sugallják, hogy ezek többletjogok, melyek kizárólag a gondoskodó és demokratikus állam jóindulata miatt illetik meg a kisebbségeket. Holott nyilvánvaló, hogy nem a kisebbségekhez tartozó személyeknek vannak nyelvi előjogai, hanem a többségnek, hiszen ők szabályozás nélkül bárhol és bármikor használ¬hatják anyanyelvüket. Ezt az egyenlőtlenséget nagyon egyszerűen meg lehet és meg kell szüntetni. A kisebbségi jogok tiszteletben tartása és biztosítása ugyanis abból az emberi alapjogból ered, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy megkülönböztetés nélkül egyenlő bánásmódban részesüljön. Ez az elv egyértelműen alkalmazható és alkalmazandó az EU-t alkotó és az oda igyekvő szuverén nemzetállamok többségi és kisebbségi polgáraira is. A Minority SafePack célja épp az, hogy az EU-s alapjogok között legyenek jelen a hagyományos nemzeti kisebbségeknek és a kisebbségi nyelvek beszélőinek a jogai. A jogegyenlőség csak a másság jogának elismerésével valósítható meg. A Minority SafePack célja épp ez: az európai sokszínűség támogatása. Nem valaki/valami ellen, hanem mindannyiunk érdekében.

Elutasította szombaton az orosz legfelsőbb bíróság fellebbviteli hivatala Alekszej Navalnij panaszát, amelyben az ellenzéki politikus kérte, hogy a testület minősítse törvénytelennek a Központi Választási Bizottságnak (CIK) azt a döntését, amely szerint nem indulhat a március 18-i oroszországi elnökválasztáson – tájékoztatta a TASZSZ orosz hírügynökséget Navalnij ügyvédje, Ivan Zsdanov.

“A legfelsőbb bíróság fellebbviteli hivatala elutasította a panaszunkat. Így a döntés hatályba lépett, de panaszt fogunk ellene benyújtani az Emberi Jogok Európai Bíróságán (EJEB)” – mondta Zsdanov.

A legfelsőbb bíróság december 30-án hagyta helyben a CIK döntését, amelynek értelmében Navalnij nem indulhat az elnökválasztáson. A választási bizottság arra hivatkozva utasította el a 41 éves politikus bejegyzési eljárásának megkezdését, hogy gazdasági bűncselekmény miatt 2017-ben próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetést kapott, ezért tíz évig nem indulhat jelöltként választásokon. Navalnij ezzel szemben azzal érvelt, hogy az EJEB neki adott igazat az elítéltetése ügyében, és nem vesztette el passzív választójogát.

Az EJEB tavaly október közepén kihirdetett ítélete szerint ugyanis 2014-ben Oroszországban önkényesen ítélték el Navalnijt és testvérét, Oleget. Az ellenük csalás és pénzmosás miatt indított eljárás túlzó, tisztességtelen és észszerűtlen volt, a hatóságok kifejezetten a vádlottak kárára alkalmazták a büntetőjogot – mondta ki akkor az EJEB.

Húsz nap után befejeződött a tűzoltás a nagymajtényi (Moftinu Mare) gázkútnál – közölte szombaton a romániai katasztrófavédelem (ISU) Szatmár megyei egysége.

Az egyik közösségi portálon publikált közlemény szerint szombaton felszerelték a földgázkút fejét, és elzárták a csapot, így leállították a földgáz és a víz feltörését.
A közel háromhetes tűzoltásban nyolc megye 250 tűzoltója vett részt. Naponta átlagosan 45 tűzoltó volt a helyszínen. A tűzoltók először eltakarították a lángoktól megolvadt és ledőlt fúrótorony fémszerkezetét, majd levágták a gázkút fejét. A lángok közelében a tűzoltók úgy tudtak dolgozni, hogy társaik vízsugárral hűtötték a környéket. Munkájukat segítette, hogy csütörtökön nagy mennyiségű víz tört fel a mélyből, mely eloltotta a lángokat. A műveletet azonban csak a kútfő felszerelése után tekintették befejezettnek.
A Szatmár megyei Nagymajtényban, a magyar-román határtól mintegy tíz kilométerre december 18-án hajnalban ütött ki tűz egy földgázkútnál. A kút két és fél héten át több méter magas lángokkal égett. Az érintett vállalat közleménye szerint a balesetet egy váratlan földgázkitörés okozta. A vállalat a földgáz kitermelését készítette elő, és lefúrt a földgázrétegig, de még nem szerelte fel a gázkitörés megelőzését biztosító berendezést. A balesetben senki sem sérült meg.

Tragikus reggelre ébredt Munkács január 6-án. A Petőfi utcán lévő tömbházak egyikében több mint tíz késszúrással végeztek egy 27 éves fiatalemberrel. Az eset december 5-én éjjel történt.

Az orvosok elmondása szerint az áldozatnak esélye sem volt túlélni a történteket, halálos sebeket kapott. A hatóságoknak van gyanúsítottjuk, de nem adtak még pontos információt, több okot is vizsgálnak jelenleg, ami miatt végezhettek a 27 éves munkácsi férfival.

A legnagyobb közösségi oldalon lévő, egyik Munkácsról szóló csoportban az áldozat édesanyjának barátnője fejezte ki felháborodását a tömbházban élő emberek iránt, akik közül senki nem nyújtott segítséget a haldokló fiát karjaiban tartó édesanyának. „Hatalmas szerencsétlenség történt. Szeretném, ha egész Munkács megtudná azt, hogy milyen közömbös emberek élnek szülővárosomban. Ma éjjel a saját lépcsőházában ölték meg egy közeli barátnőm egyetlen fiát. Valaki gondosan kitervezhette ezt a gyilkosságot, hiszen a lépcsőház összes lámpáját kicsavarták. A második emeleten lévő ablaknál vártak rá, nézték, hogy mikor száll ki járművéből. 12 késszúrás… Elvették egy kedves, jó fiú életét. Misa pár másodperc alatt halt meg az édesanyja karjai között. 27 éves volt. Nincsenek szavaim. Csak annyit szeretnék mondani, hogy a barátnőm kiabált, kopogtatott az ajtókon és a szomszédok közül senki nem ment ki! Emberek, mi történik veletek?! (…)” – olvashatjuk a bejegyzésben.

A mukachevo.net hírportál arra kéri a lakosságot, hogy aki bármilyen információval rendelkezik a történtekről, az azonnal értesítse a rendőrséget.

Névnap Attila – gót eredetű; jelentése: szeretett apánk.

Ramóna – germán-spanyol eredetű; jelentése: okos védelmező. Idézet

„Ha az ember szeret, az azt jelenti, hogy a hatalmáról lemondott.”

Müller Péter

• A nap aktualitása
• A nap igéje
• A nap liturgiája

EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:

Baranyai Erzsébet (Nagyszőlős, 1894. január 7. – Budapest, 1976. október 1.) Pszichológus, a neveléstudományok kandidátusa.(1956). Baranyai Gyula, a nagyszőlősi polgári iskola egykori igazgatójának a lánya. Szülei Nagyszőlősről Szegedre költöztek, itt szerzett 1912-ben tanítói képesítést, majd Angliában és az USA-ban folytatta tanulmányait. Az MTA pszichológiai intézetének főmunkatársa volt. Főként a gondolkodás fejlődését és fejlesztésének módszereit kutatta a nyelvi fejlesztés és a nyelvtan tanításának keretében.

Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)

 MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:

Szász Endre, Munkácsy-díjas festő, grafikus születése (1926). Bravúros technikájú, szürrealisztikus rajzai és festményei világhírűvé tették. Másfél évtizedig Kanadában, ill. az Egyesült Államokban élt, ahol milliárdos vagyonra tett szert, s ennek jelentős részét hazatelepülése után művésztársai és a magyar képzőművészet támogatására használta fel. A világ minden táján láthatók művei, az egyik legismertebb magyar képzőművész.

Bőzsöny Ferenc a rádió főbemondója születése (1931).

Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.

ELBÁNNI AZ ÖRDÖGGEL (2)

„Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán jár szerte, keresve kit nyeljen el.” (1Péter 5:8)

Amikor Jézus a pusztában megküzdött az ördöggel, a Sátán egyetlen ütése sem talált be. Háromszor mondta neki Jézus: „meg van írva” (Máté 4:4,7,10). Ezek olyan jól célzott jobbhorgok voltak, hogy a Sátán padlóra került, és nem tudott felállni. Nézzük meg egyenként ezt a három kísértést. „Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré” (Máté 4:3). Figyeld a Sátán kettős támadását. 1) „Ha Isten Fia vagy…” A Sátán rávesz arra, hogy kételkedj ügyességedben, Megváltódban, és abban, hogy megigazultan állhatsz Isten előtt (Id. 2Korinthus 5:21). Eszedbe juttatja minden hibádat és kudarcodat. Azt fogja mondani: „A keresztyén élet túl nehéz, add fel!” Ez hazugság, ne higgy neki! Igen, a Szentlélek rámutat jellemhibáidra, hogy le tudd küzdeni őket. De a megváltást nem a jóságoddal érdemelted ki. „Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez” (Efézus 2:8). 2) „Mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré.” Negyvennapi böjt után Jézus megéhezett. A gyomra üres volt, ezért kezdte a Sátán azzal, hogy felhozta a kenyér témáját. A te életedben hol van űr? Figyelemre éhezel, sikerre sóvárogsz vagy intimitásra vágysz? Tisztában kell lenned gyenge pontjaiddal, és Isten kezébe kell tenned őket, mielőtt a Sátán felhozná őket, és azt mondaná: „Töltsd be magadnak a szükségeidet! Vedd a kezedbe az ügyet! Hagyd ki Istent a képből!” Ne hallgass rá! Ha a keresztyén életet meg lehetne élni Isten nélkül, akkor nem lenne rá szükségünk! A teljesen Istenre hagyatkozó élet mindig legyőzi a Sátán taktikáit.

A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.

Pennaforti (Penyafordi) Szent Rajmund pap, szerzetes

Rajmund rendi elöljáróként vezette a rábízottakat. Kérjük Istent, hogy adjon ma is Egyházának jó vezetőket, akik Isten útján vezetik a keresztény népet, és tanúságot tesznek az Isten szeretetéről.

A Barcelona melletti Pennafort várában született 1175 körül. Az aragóniai királyi családdal rokonságban volt. Barcelonai kanonok lett. Bolognában jogot tanított. Belépett a dominikánus rendbe. Rómába rendelték, és ott IX. Gergely pápa káplánja és gyóntatója volt. Ő állította össze IX. Gergely pápa rendeleteinek gyűjteményét (Decretales). 1238-ban a rend főnökévé választották, de két év múlva lemondott. Nolascoi Szent Péterrel megalapította a Fogolykiváltók rendjét (Mercedariusok). Barcelonában halt meg 1275 január 6-án.

bacskaplebania.hu

Wass Albert emlékművével nemcsak egy bronzszobor, hanem egy honfitársunk tért vissza szülőföldjére, és otthonra talált Bonyhádon – mondta a nemzetpolitikáért felelős államtitkár szombaton Bonyhádon, az író születésének 110. évfordulóján rendezett megemlékezésen.

Potápi Árpád János, aki egyben Bonyhád országgyűlési képviselője, az írót ábrázoló műalkotás mellett felidézte: a völgységi városban 2005. január 8-án a világ első köztéri Wass Albert-szobrát állították fel.

“Amikor Wass Albert szobor alakban elindult hazafelé, hosszú utat kellett megtennie kontinenseken, országokon át, kálváriákat kellett végig járnia; tizenhárom éve a város közössége menekülő fiát fogadta be” – mondta.
Hozzátette, hogy a bonyhádiak büszkék arra, hogy a város otthont adhat Kolozsy Sándor műalkotásának, és nemcsak szobrát, hanem hagyatékát is őrzik a Wass Albert nap keretében.

A bonyhádiak élen járnak abban, hogy a magyar irodalom nagy alakja elfoglalhassa helyét a nemzet emlékezetében, “de ennél sokkal többet tettünk: tizenhárom éve kivettünk egy téglát abból a falból, ami elválasztotta a magyart a magyartól, nemzetünket szellemi örökségétől” – hangsúlyozta. Az államtitkár rámutatott: az elmúlt nyolc év közös munkájának eredménye, hogy ma bukovinai székelyként, vajdasági vagy amerikai magyarként, németként, horvátként, magyarországi szlovákként újra itthon lehetünk ebben az országban.

“Talán nem is adhatnánk határozottabb választ az üldözőknek, mint azt, hogy immár egymillió külhoni magyar honfitársunk vált közjogilag is a nemzet részévé, köztük az erdélyi írófejedelem fia, Wass Miklós gróf” – jelentette ki.

Hozzátette: a közös erőfeszítéseknek köszönhetően Magyarország immár felelősséget visel minden magyar sorsáért, éljen bárhol a világon.

Vállaljunk részt a jövőben is hazánk sorsának alakításában, mutassunk utat a tévelygőknek, legyünk ott áprilisban is, adjunk határozott választ arra, hogy milyen jövőt szánunk országunknak, nemzetünknek, gyermekeinknek! – mondta az emlékezésen jelenlévőknek Potápi Árpád János.

A bonyhádi Wass Albert Törzsasztal és a Vörösmarty Mihály Művelődési Központ által rendezett megemlékezés résztvevőit levélben köszöntötte az író öt fia, Wass Endre, Vid, Huba, Géza és Miklós. A levélben, amelyet Kovács Gábor, a törzsasztal alapítója tolmácsolt, úgy fogalmaztak: édesapjuk “leírta a jót és a rosszat, de mindig a szívéből írt, szeretettel, és nem bosszúval vagy haraggal”.

A bonyhádi emlékprogram keretében kiállítás nyílt a már hagyományosan meghirdetett meseillusztrációs pályázat alkotásaiból; a pályázaton résztvevő diákok az írónak A teremtés mondája és A harmadik mese című művéhez készíthettek rajzokat, festményeket. A programot Csobán bál és táncház zárta a művelődési központban.

Wass Albert 1908. január 8-án született Válaszúton. Pályakezdő verseskötetei az 1920-as évek végén jelentek meg, 1934-es Farkasverem című, Baumgarten-díjjal jutalmazott regénye sikerét követően több, a korabeli Erdély jelenével és regényes múltjával foglalkozó könyve jelent meg, köztük A tizenhárom almafa. Az író a II. világháború végén emigrált, 1952-ig Németországban, majd haláláig, 1998. február 17-ig az Egyesült Államokban élt.