Biztonságpolitika

Az Embraer ezen a héten megerősítette, hogy jelenleg tárgyalásokat folytat Magyarországgal KC-390 teherszállító/légi utántöltő repülőgépek eladásáról. A megállapodás bejelentését Jair Bolsonaro brazil elnök magyarországi látogatásának idejére várják, ez év végére. Az Embraer azt is elmondta, hogy egy üzemet is létesíthet Magyarországon a KC-390 repülőgépek gyártására. Az év elején Orbán Viktor magyar miniszterelnök Jair Bolsonaro brazil elnökkel találkozott brazíliai látogatása során. A találkozón megvizsgálták a két ország közötti nemzetközi, gazdasági és politikai együttműködés lehetőségeit. 2019 májusában Szijjártó Péter magyar külügyminiszter Budapesten találkozott, Ernesto Araújo brazil külügyminiszterrel. Már akkor megvitatták a KC-390 teherszállító/légi utántöltő repülőgépek megvásárlási lehetőségeit a Magyar Légierő számára.

Szeptember 24-én volt 20 éves jubileuma a C-27J Spartan katonai szállítógép első repülésének. Az azóta eltel időszakban a típust 15 ország rendelte meg (Olaszország, Görögország, Bulgária, Litvánia, Románia, Marokkó, USA, Mexikó, Ausztrália, Csád, Peru, Szlovákia, Kenya és Zambia). A legyártott darabszám jelenleg 85-nél tart, de a gyártó szerint még bőven van esély további megrendelések elnyerésére is. A már kidolgozott korszerűsítés mellett talán azért is, mivel a C-27J már a tavalyi évben bebizonyította, hogy képes tűzoltó repülőgépként is funkcionálni, némi átalakítást követően.  

Megkapta utolsó Eurofighter Typhoon vadászbombázóját a Brit Királyi Légierő a héten. A BAE Systems Watron-ban lévő üzemében már csak külföldi megrendelések okán folyik a típus gyártása. Jelenleg éppen a katari beszerzésre készülő példányok építése folyik. Az elsőt 2022-ben fogják majd átadni. Természetesen a brit Eurofighter Typhoon vadászbombázók esetében élettartamuk végégi folyamatos korszerűsítés van betervezve, így a gyártónál még számos esetben megfordulnak majd, az időszakos munkálatokon felül.

Szeptember 23-án megtörtént az első leszállás Nagy-Britannia legújabb repülőgép-hordozójának fedélzetén. Az első leszállás kevesebb, mint 24 órával azután történt, hogy a hajó megépítésé követően először nyílt vizekre hajózott. A QUEEN ELIZABETH-osztályú HMS PRINCE OF WALES-re a Brit Királyi Haditengerészet egyik AW101 Merlin Mk.2-es helikoptere szállt le. A Dolphin 14 hívójellel ellátott ZH856 lajstromjelű 14 tonnás forgószárnyas hatszor landolt és szállt fel, mivel különféle problémákat és vészhelyzeteket gyakoroltak a Skócia keleti partjai közelében hajózó 65000 tonnás vízkiszorítású PRINCE OF WALES-en.

Átvette első 155 milliméteres K9 Thunder önjáró tarackágyúit és K10-es lőszerszállító járműveit a Norvég Hadsereg a múlt héten. A dél-koreai Hanwha Land Systems által gyártott páncélosokat 2017-ben rendelték meg. A 383 millió dolláros árért 24 darab tarackot és 6 lőszerszállítót vehet át a skandináv állam. Norvégia lett a második észak-európai állam Finnország után, amely megvásárolta a dél-koreai K9 155 milliméteres önjáró tarackot. Jussi Niinistö finn védelmi miniszter 2017. februárban 48 dél-koreai K9-es tüzérségi eszköz megvásárlásáról írt alá szerződést, 146 millió euró (155 millió dollár) értékben. A K9-es lőtávolsága 40 kilométer, 48 lövedék szállítására képes, míg a lőszerutánpótlásról gondoskodó K10-es 104 lövedék és kivető töltet szállítására és átadására képes. Az újratöltési folyamat teljesen automatizált, ehhez a személyzetnek nem kell elhagyni egyik járművet sem.

Mistral légvédelmi rakétákat vásárol Spanyolország a spanyol flotta számára.  A legkorszerűbb Mistral 3-as rakétákat a Simbad RC indítóállványokról lehet majd a célpontok ellen bevetni. Az 1,5 millió eurós szerződés okán az egyik megemlített hajó a JUAN CARLOS I. partraszállást támogató helikopterhordozó volt.

Szeptember 1. és 20. között került megrendezésre a többnemzetiségű Cobra Warrior Exercise 2019 hadgyakorlat a nagy-britanniai Waddington légibázison, mint fő támaszponton. A körülbelül 50 különféle típusú repülőgép amerikai, brit, német, izraeli és olasz felségjelzést viselt. A hét izraeli F-15-ös gépet egy KC-707 légi utántöltő és egy C-130J Hercules teherszállító repülőgép kísérte el Izrael első olyan hadgyakorlatára, amit brit területen rendeztek meg.

Július első felében a francia légierő két kétüléses Dassault Rafale B harci gépet küldött az Egyesült Arab Emírségekben található Al Dhafra-ba. A legújabb F-3R-as felszereltségi szintet képviselő gépek július 1-jétől 17-ig a Francia Légierő Tesztelő és Kiértékelő Központjának (Centre des Expérimentations Aériennes Militaires, CEAM) a felügyelet alatt álltak. A próbákat lefolytatók között megtalálhatók voltak még a haditengerészet hasonló alakulatának tagjai, valamint a DGA, a Thales és a Dassault Aviation szakemberi is. Ugyanis a meleg égövi próbákat hajtották végre velük a kitelepülés folyamán. A 30 felszállás során lefolytatott vizsgálatok három fő területre összpontosítottak: a Talios lézeres célmegjelölő konténerre, a fedélzeti rádiólokátor terepkövető üzemmódjának hatékonyságára sivatagi és homokos környezetben, valamint a Rafale pilótafülkéjének hővédelmére.

Thaiföld számára az Egyesült Államok Külügyminisztériuma jóváhagyta nyolc Boeing AH-6i Little Bird könnyű helikopter, valamint a hozzájuk kapcsolódó fegyverek és felszerelések eladását. A 400 millió dollárra becsült beszerzés az ázsiai állam 2001-es baleset óta már csak 7 darabból álló öreg (átlagos életkor 37,8 év) Bell AH-1F Cobra helikopter flottájának pótlását szolgálja. Ezek a forgószárnyasok 1991-ben léptek szolgálatba. A felfegyverezhető típushoz első körben rendeltek ugyanis 50 darab AGM-114R Hellfire és 200 APKWS irányított rakétát is. A csöves fegyverzetet a 7,62 milliméteres lövedékek kilövésére alkalmas M134 Minigun (10 darab), valamint a 12,7 milliméteres lövedékek kilövésére alkalmas GAU-19/B (4 darab) Gatling géppuskát jelentik. Az utóbbi években jelentős forgószárnyas beszerzések történtek Thaiföldön. 2009-ben négy Sikorsky UH-60 Black Hawk-ot, 2011-ben nyolc francia gyártású AS550 Fennec helikoptert, majd 2013 és 2014 között 6 darab Eurocopter UH-72 Lakota gépet vásároltak meg.

Igen közel van India következő Dassault Rafale megrendelése helyi források szerint. Úgy hírlik a második szerződés aláírására 2020 elején kerül majd sor. Ebben, akárcsak az elsőben, 36 példány lesz megtalálható. Az Indiai Légierő (IAF) nemrégiben megkapta első Rafale repülőgépét Franciaországtól. A hivatalos átadásra október 8-án kerül sor, amikor Rajnath Singh honvédelmi miniszter ellátogat Franciaországba. Az első repülőgépek várhatóan 2020 májusában érkeznek majd meg Indiába. Szintén 2020 lesz az a dátum, amikor a francia gépekhez igencsak korszerű fegyverzet is megrendelésre fog kerülni. Légi célok ellen a 150 kilométeres hatótávolságú MBDA Meteor, míg földi célok ellen a több mint 3000 darabban már megépített és kilenc ország által már megrendelt, 300 kilométeres hatótávolságú SCALP csapásmérő robotrepülőgép kerülhet majd beszerzésre.

Dél-Koreában 2021 első felére el fog készülni a KF-X (Korean Fighter – eXperimental) vadászbombázó első prototípusa, melynek építését a Korea Aerospace Industries (KAI) 2018 februárjától már végzi. A teljes fejlesztés, melyet Szöul végez Indonéziával együttműködve, pedig 2026-ra fejeződik be. A 2016-ban fejleszteni kezdett típus első repülését 2022-re várják. A hat prototípus elkészülte után a sorozatgyártást 2026-tól indítanák be és a jelenlegi 168 darabos mennyiséget (120 dél-koreai és 48 indonéziai példány) 2032-re el is készítenék. A piackutatás szerint azonban az exportra kerülőkkel együtt akár 350 darab is legyártásra kerülhet majd a KF-X-ből.

Kínában az október elsején megrendezésre kerülő katonai parádén fog a nagyközönség előtt bemutatkozni az immáron rendszeresítésre került NORINCO VT5, más néven Type 15, vagy ZTQ-15 harckocsi. A 2016-ban bemutatott páncélosról ez évig úgy hírlett, csak exportra fogják gyártani, de mint kiderült, a kínai hadsereg is rendszeresítette a 105 milliméteres löveggel ellátott Type 15-öt. Tömege 33-36 tonna, mivel páncélzatának egy része a kisebb talajnyomás érdekében eltávolítható. Így a 27-30 tonna/lóerős teljesítménymutatóval rendelkező harckocsi hegyvidéki, vagy mocsaras területen is alkalmazható nehezebb társaival szemben, azonos tűzerőt és mozgékonyságot biztosítva. A típust el fogják látni aktív páncélzattal, ami a páncélos felé tartó lövedékek és rakéták megsemmisítésén kívül képes lesz a lézerbesugárzás észlelésére és az ellentevékenység elkezdésére füstgránátok kilövésével.

Szeptember 24-én Tajvanon bemutatták a helyi fejlesztésű AIDC (Aerospace Industrial Development Corporation) XAT-5 (korábban Blue Magpie) AJT (Advanced Jet Trainer) sugárhajtású kiképzőgép A1-es jelzésű prototípusát. A Nemzetvédelmi Minisztérium a sugárhajtású AIDC T-5 repülőgépet Yung Ying-nek (Bátor sas) nevezte el. A két Honeywell/ITE F124-200TW sugárhajtóművel ellátott gép első repülését 2020 júniusára tervezik. A Tajvani Légierő a 2023-ra tervezett gyártás elindulásától kezdődően 66 darab T-5-öt szerez be majd 2026-2028-ig az AT-3-as sugárhajtású kiképző/könnyű támadógépek helyett. Az AT-5-ös felfegyverzett változattal a Northrop F-5E/F Tiger-et fogják lecserélni. A hírek szerint az XAT-5 Blue Magpie szerkezeti elemeinek 80%-a eltér a Ching Kuo-tól, méretileg kissé nagyobb annál, több üzemanyagot lehet elhelyezni a belső tartályaiban, valamint a géptörzsnél nagymennyiségű kompozitot használnak. A gép eddigi neve Blue Magpie, vagyis Kék Szarka volt. Ez a madárfaj őshonos Tajvanon és tulajdonsága, mely alapján egy katonai repülőgép viselte a nevét az, hogy igen a vehemense képes a fészkét védeni. Az F-CK-1 Ching Kuo vadászbombázó kétüléses változatára hasonlító gép fejlesztésére 2 milliárd dollárt szánnak, a szomszédos Kínától egyre jobban elszigetelődő szigetországban. A T-5 Yung Ying-ből 4 prototípust fog megépíteni a gyártó, ezek közül kettő repülőképes példány a légi, a másik kettő a földi tesztelésekre lesz felhasználva.

Ausztrália egy újabb Boeing P-8A Poseidon tengeri járőrgépet vett át a héten. A 12 megrendelt példányból így már 11 van Canberra fennhatósága alatt. Az utolsó gép 2020 januárjának végéig került majd átadásra.

Megkezdte a Sikorsky HH-60W harci kutató-mentő helikopterek alacsony ütemű sorozatgyártását a Lockheed Martin. A típus első repülésére ez év május 17-én került sor, azóta összesen 4 elkészült géppel folytatták le a légi tesztelések egy részét, ami eddig már több mint 150 repült órát jelent. A 96 HH-60G Pave Hawk leváltása időszerű lenne, az HH-60W-kel hiszen a gépek repült idejük vége felé járnak, ennek minden hátulütőjével együtt. A 2017-es pénzügyi évben például a hadrafoghatóságuk 68% körül mozogott, az elvárt 75% helyett. A HH-60W első felszállását erre nem is olyan régen még 2019 februárjára, kicsit régebben pedig 2018 elejére tervezték. De a HH-60W számos hibával küzdött, így ezek orvoslása laposan eltolta a sorozatgyártás tervezett időpontjának elindítását. A legnagyobb gond az üzemanyagtartállyal volt, aminek gyártási minősége, tömege, lövés utáni önzáródási képessége nem volt megfelelő a katonák által támasztott igények szerint.

További problémaként még megemlítésre kerültek a Link 16 adatátviteli rendszer, a radarbesugárzást jelző rendszer, az önvédelmi fegyverek rögzítési pontjai, valamint a páncélzat. A HH-60W számos területen jelent majd előrelépést, ugyanis nem csak egy másik HH-60G-ről van szó. Elég csak megemlíteni a majd kétszeres űrtartalmúra növekedett, kb. 3000 literes üzemanyag-rendszerét, vagy a Tactical Mission Kit (TMK) nevet viselő rendszer együttest, amiben megtalálhatók radarbesugárzás-jelzők és egyéb védelmi rendszerek is.  A Sikorsky HH-60W-ből az elkövetkező években 113 darab állhat majd hadrendbe az amerikai légierőnél. Jelenleg öt majdani forgószárnyas található meg a gyártás különféle szakaszaiban a Sikorsky Stratford-i üzemében.

Az amerikai légierő fontolóra veszi a Rockwell B-1B Lancer stratégia nehézbombázó flotta méretének további csökkentését, költségmegtakarítás céljából. Az elmúlt közel 18 évben a Közel-Keleten és Afganisztánban szinte folyamatosan bevetéseket teljesítő típus hadrendben maradt példányainak üzemképességének biztosítása hatalmas gazdasági kiadásokkal jár. A terv szerint a szerkezetileg leginkább igénybevett példányoktól válnának meg, alkatrészeiket felhasználnák a továbbra is szolgálatba maradó B-1B-khez.

Az amerikai hadsereg Stryker lövészpáncélosain 2022-től kerül majd rendszeresítésre a CROWS-J távirányítású fegyverállvány. A CROWS-J egy a Kongsberg által gyártott M153 CROWS II távirányítású fegyverállvány, amelyet úgy módosítottak, hogy indítható legyen róla a 3000 méteres hatótávolságú FGM-148 Javelin irányított rakéta. A Javelin mellett a CROWS J-en megmaradt a 12,7 milliméteres M2-es nehézgéppuska, vagy M240 7,62 milliméteres géppuska, illetve az MK19 40 milliméteres gránátvető felszerelhetőségének lehetősége is.

Peruban vizsgálják a Lockheed C-130 Hercules teherszállító repülőgépek beszerzési lehetőségét. Használt példányokban gondolkodnak, amelyeket éppenséggel Spanyolországtól vásárolnának meg. Itt 2020 végig számolnak a típussal, hiszen az Airbus A400M Atlas egyre nagyobb darabszámban van jelen a légierő kötelékében. Az Atlas-t repülő 31. ezred jelenleg 5 géppel rendelkezik, de az év végéig még két A400M megérkezése van beütemezve. Peru számára tehát a feleslegessé váló, de jó műszaki állapotban lévő és a közelmúltban korszerűsítésen is átesett 10 C-130H-ból nyílhat lehetőség a válogatásra.

Brazília idén egy újabb Airbus SC-105 Amazonas kutató-mentő repülőgéppel lesz gazdagabb. A hamarosan átadásra kerülő FAB 6551-es lajstromú gép helyi jelölése valójában a C295-öst takarja. Az orrkúp alá beszerelt EL/M-2022A(V)3 radar akár 360 kilométeres távolságból is képes a vízfelszín felderítésére, míg a műholdas kommunikációs rendszer a mentőfeladatok irányításában játszhat kulcsfontosságú szerepet. Az orr alá elforgathatóan beépített infravörös kamera képe szintén a kutatásban jelent majd segítséget a személyzet számára, de szintén ilyen céllal kerültek a géptörzs oldalára felszerelésre, az erre a változatra jellemző a buborékablakok is. A pilótafülke bal oldalán nyert elhelyezést a légi üzemanyag-felvételt lehetővé tevő fogadócső. A C295-ből 2016-ig tíz szállító S-105A Amazonas jelzéssel már szolgálatban volt az országban, valamint kettő SC-105A is, azonban ezek oldalán még nincsenek felszerelve buborékablakok. Brazília 2015-ben további 3 Amazonas-t rendelt meg, azonban ezek átadása 2015 és 2017 helyett csak 2017 és 2019 valósulhatott meg.

Eladásra kínálták fel Brazíliában a flotta kötelékéből kivonásra került repülőgép-hordozót, a SAO PAULO-t (A 12). A francia építésű egység évtizedekig (1963-2000), mint FOCH járta a tengereket, de Dél-Amerikában a 2000-től kezdődő és 2017 februárjáig tartó igen rövid szolgálati időt követően kivonása mellett döntöttek, mivel kiderült, az elvárt képességek eléréséhez túl sokat kellene költeni az idős hajóra. Ez idő alatt sem volt valami acélos a teljesítménye, sokat volt kikötőben meghibásodás miatt a 32000 tonnás vízkiszorítású, 256 méter hosszú egység. Brazil szolgálatban mindössze 206 napot töltött nyílt vízen, 85034 kilométert hajózva és 566 repülőgép indítását elvégezve. A CLEMENCEAU-osztály második egységeként megépült, mindössze 12 millió dollárért megvásárolt hordozót 2015 júniusa és 2019 között tervezték alávetni egy alapos korszerűsítésnek és átépítésnek.

Ezek során a cső és vezetékrendszerét teljesen lecserélték volna, javították volna a legénység elhelyezési körülményeit, korszerűsödött volna a meghajtó és energiatermelő rendszere. Továbbá két katapultja segítségével akár 20,5 tonnás repülőgépek indítására is alkalmassá vált volna, de a két liftje is 20 tonna feletti teherbírásúra kerül volna átalakításra. Korszerűsíteni tervezték továbbá a teljes elektronikai rendszerét, az optikai leszállító rendszerét, a légkondicionáló és szennyvíztisztító rendszerét is. Ezen módosításoknak köszönhetően 2039-ig maradhatott volna szolgálatban. Brazíliában a haditengerészet 2025-re tervezte beszerezni 24 új merevszárnyú harci repülőgépét. A lebontásra szánt hajótestet 1,2 millió dollárért értékesítenék.

A nem éppen legkedvezőbb gazdasági helyzet ellenére folyik azonban egy légi indítású hajók elleni robotrepülőgép fejlesztése Brazíliában. Az Avibras által fejlesztett MICLA-BR (Míssil de Cruzeiro de Longo Alcance) 2018 és 2027 között kerülne megalkotásra, 300 kilométeres hatótávolsággal. Irányítását kombinált inerciális/műholdas rendszer végezné, végfázisban infravörös, vagy szintetikus apertúrájú fedélzeti rádiólokátor által pontosítva. A fegyverből készülne konténeres indítású változat is, melyet az Astros 2020 járművek indítanák a jelenleg is használt MTC-300 (AV-TM 300) rakétáik helyett.

Csak most, szeptemberben kezdődtek el az elsőnek elkészült S-BR (módosított SCORPENE-osztály) tengeralattjáró tengeri próbái. A RIACHUELO (S40) 2018. december 14-én került vízre. A tengeri kísérletek 2020 első félévéig tartanak, míg a tengeralattjáró szolgálatba állítása 2020 októberére várható. A tengeri próbák során F21-es torpedó mellett Exocet SM39 Block 2 Mod 2 hajóelleni rakéta is elindításra kerül. A négy egységesre tervezett hajóosztály többi tagja a HUMAITA (S41), a TONELERO (S42) és az ANGOSTURA (S43) 2020-ban, 2021-ben és 2022-ben kerül majd le a hajógyári sólyáról tervezett közegébe.

NETARZENÁL GALÉRIA

Mitsubishi SH-60K

Dassault Rafale B

General Dynamics F-16C Fighting Falcon

Eurofighter Typhoon EF2000(T)

Bell/Boeing CV-22B Osprey

British Aerospace Hawk Mk.109

Sikorsky VH-3D Sea King

Airbus A400M

McDonnell Douglas F-4E-2020 Terminator

Iljusin IL-38 May

Boeing KC-135R Stratotanker

Panavia Tornado IDS

McDonnell Douglas F/A-18C Hornet

Szuhoj Szu-22M4 Fitter-K

Boeing RC-135V Rivet Joint

AMX International AMX ACOL

Lockheed Martin F-35A Lightning II

Mil Mi-28N Havoc

Grumman A-6E Intruder

Avro 698 Vulcan B.2

Dassault Mirage 2000-5F

Republic F-105G Thunderchief

Bombardier/Raytheon Sentinel R.1

Boeing F-15E Strike Eagle

Agusta-Westland AW-101

Fairchild A-10C Thunderbolt II

Szuhoj Szu-25SzM Frogfoot

Lockheed S-3A Viking

Guizhou JL-9

North American F-100D Super Sabre

Kamov Ka-52 Alligator

General Dynamics F-16AM Fighting Falcon

Xian H-6K

Ismét magánszemélyek magánkiadása révén bővülhet ismeretünk a közelmúlt hadtörténetnek kulcsfontosságú témájáról, a bő harminc éven át Magyarországon állomásoztatott szovjet nukleáris fegyverekről. Az angol nyelven, Oksnar - Fully Assemled State   Soviet Nuclear Weapons in Hungary 1961-1991 címen megjelent kötet Becz László, Kizmus Szabolcs és Várhegyi Tamás munkáját dícséri. Nyugodtan mondhatom, hogy a számos kutatási novumot is tartalmazó műnek minden érdeklődő polcán ott a helye, még ha a laikusok számára első pillantásra elrettentően hathat is részletessége, mélysége. Hozzáférhető a sovietnukesinhungary@gmail.com illetve a sites.google.com/view/nuclear-weapons-in-hungary útján.

Zord 

Az elmúlt hetekben zajlott - a KNBSZ és a honvédség más alakulatainak támogatásával - a 24. Bornemissza Gergely Felderítő Ezred (BGFE) Rejtett Portya 2019 komplex szakharcászati gyakorlata, melynek során egy e célból létrehozott alkalmi ISR-század tevékenykedett a bakonyi lőtérkomplexum területén. A gyakorlat sajtónapján a harctéri életmentő képesség demonstrációjával egy nem felderítő-specifikus mozzanatnak lehettünk tanúi, de Hajnal István ezredes, parancsnok jóvoltából bepillantást nyerhettünk az ISR-képességportfolio fontos elemének, az immár "évtizedes" drónos alegységnek a munkájába is.  

A gyorsreagálású (QRF) BTR fedezékében dolgoznak a harctéri életmentők a sebesülteken...

...miután a konvojban haladó Uralt IED-támadás érte.

A QRF egyik katonája viszonozza a tüzet a lesállásból támadó ellenségre. 

A gyors beavatkozásnak hála a sebesülteket sikerült stabilizálni és szállításra előkészíteni.

A BGFE drónképessége (melyet immár mintegy tíz esztendeje a Skylark I LE testesít meg), pont az ilyen váratlan, veszteséggel járó rajtaütések valószínűségét csökkentheti a hadműveleti területen. G Mercijeivel érkezik az indítás helyére a pilóta nélküli repülőgépes alegység.

A több UAV-készletet tartalmazó hordtáskát kiveszik a terepjáróból.

A Skylark "pod" része, mely az akkumulátort, az EO szenzort és a leszállásnál védelmet jelentő légzsákot tartalmazza.

 A gép farokrésze és centroplán, mely alá a pod, elejére pedig a motor és a légcsavar kerül.

Az indítást megkönnyítő gumikötél végét cövekkel rögzítik, a kötelet szélirány szerint húzzák ki.

Már áll a tripodra helyezett adatközlő antennarendszer, közben "töltik" a sárga légzsákot.

 A külső szárnyrészeket, azaz a "füleket" csatlakoztatják a centroplánhoz.

Az összeállított, indításra kész Skylark. A centroplán jobb felének felső felületén lévő sárgás "folt" a GPS-antenna.

 A "zsúzli" beakasztva, indítási helyzetben a Pacsirta.

Zord

Noha végérvényesen elmúlt a nyár, csípősek a reggelek és egyre korábban sötétedik, a napsütéses órák számára szeptemberben - többnyire - nem lehetett panasz. Ezt azok értékelik különösen, akik ritkán tudnak időt szakítani a ferihegyi spottingra. Ha már ennek a bejegyzésnek a címét egy régi francia dal ihlette, a fotók sorát a francia gépekkel kezdem.

A mindössze két évig működött Joon a nevével és az üzletpolitikájával is a fiatal utazókat célozta meg. A dolog nem jött be, a Joon ment, a festés egyelőre maradt, mint ezen az Air France A320-ason is látható. 

Egy közeli kép a 31R küszöb előtt süllyedő Air France járat A319-esének orráról.

Reggeli ellenfényben a FedEx Boeing 757-ese. A napfény nem csak a gép orrán csillan meg, hanem beragyogja a szárny feletti páraleválást és átvilágítja a fékszárnyaktól induló örvényeket is.

Egy másik teherszállító, az ASL B737-ese is örvényeket hagy maga mögött, ahogy aznap reggel minden gép. 

Egymás után rajzanak ki a Swiftair ATR 72-esei. Az EC-KIZ Temesvár felé, …

… az EC-LSN Kolozsvár felé indul.

Az Aeroflot hazai, európai és amerikai típust egyaránt üzemeltet. Például ezt a délelőtti járatot teljesítő SSJ 100-ast, ...

... a 31R pályára érkező A320-ast, ...

... vagy ezt az ugyanoda tartó B 737-est.

A polgári repülés három ágazatának képviselői egymás mellett: hátul egy teherszállító B737-es, középen a fapados Wizz Air vadonatúj A321-ese, elöl pedig a luxusszolgáltatást nyújtó máltai VistaJet Bombardier Global 6000-ese.

Még néhány nap, és hivatalosan is száz éves lesz az 1919. október 7-én alapított Koninklijke Luchtvaart Maatschappij.

Az easyJet A319-esén a Berlin felirat és a város szimbóluma színesíti a megszokott festést - amelyet csak ebből a szögből tudtam megörökíteni, miután "csak egy újabb easy" alapon nem emeltem fel időben a fényképezőgépet. 

A prágai vár naplementében, a cseh Airbus 319-esen.

A Magyar Honvédség A319-ese az 1-es terminál előtti apronon, miután hazaszállította Litvániából a Baltic Air Policing misszió 50. váltását teljesítő magyar kontingens katonáit.

Nyitott reverz és spoilerek - fékez a Wizz 321-es neója.

A képen az A330-as 60 méteres fesztávolságának nagyjából a fele látható.

Zárt felhőzet alatt érkezik Torontóból az Air Canada Rouge Boeing 767-ese.

Lufthansa járatszámmal egy müncheni járatot teljesít az Air Baltic A220-300-asa.

Ugyancsak egy Air Baltic A220-as, a földet érés pillanatában. Egy szemvillanással később már füstöltek a kerekek.

A 13L pályáról nekirugaszkodik a levegőnek a Turkish Airlines Boeing 737-ese.  

Egy varjú igyekszik elhúzni a fémtestű, zajos madár, az Austrian Airlines Dash 8-asának útjából.

A szárnyak és a kibocsátott fékszárnyak közötti résen átjutó napfény párhuzamos csíkokat rajzol a lengyel Das 8-as törzsének és a hajtóművének oldalára.

A 31R pályához gurul a Wizz néhány nappal korábban érkezett, vadonatúj A321-ese. A HA-LTI az utolsó ceo (current engine option), a további gépek neo (new engine option) változatúak lesznek. 

* * *

Fotó: Szórád Tamás

Tűz ütött ki a Horvát Haditengerészet VUKOVÁR rakétás gyorsnaszádján szeptember 19-én 10:50 körül. A hajó a Sibenikben található Iskra hajójavítóban volt ekkor karbantartáson. A tüzet a 1985-ben a finn Wartsila hajógyárban építeni kezdett 45 méter hosszú gyorsnaszádon a személyzet tagjai és a tűzoltók 13:32 óráig megfékezték. Három személyt küldtek a sibeniki kórházba füst mérgezés miatt.

A Holland Honvédelmi Minisztérium bejelentette, növelni fogják az ország Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázóinak darabszámát. Az eddigi 37 példány mellé már jó ideje rebesgették további gépek beszerzési lehetőségét. A típus képességeivel elégedettek a hollandok, ezért 8-9 újabb Lightning II-es megvásárlási lehetősége került szóba. Ezen a héten már konkretizálódott az elképzelés, így 9 F-35-ös beszerzése fog megvalósulni a 2020-as évtől kezdődően.

További Hollandiához kötődő hír, hogy a hadsereg is kiválasztotta a jövőbe beszerzésre kerülő aktív páncélzatát. A CV9035NL gyalogsági harcjárművek védelmét erősítendő a piacon elérhető öt rendszer elemzését végezték el az első szakaszban. Ezek közül kerül kiválasztásra az Elbit Systems Iron Fist rendszere. A tervek szerint mind a 149 hadrendben lévő CV9035NL megkapja majd az Iron Fist aktív páncélzatot. Ez a szerződés jelentősen növeli annak esélyét, hogy más hadseregek is rendszeresítsék az Iron Fist, mivel Hollandián kívül hat másik európai ország (Svédország, Svájc, Norvégia, Finnország, Dánia és Észtország) is használja a CV90-et.

Hat spanyol helikopter települt át Franciaországba szeptember 15. és szeptember 26. közötti időtartamra. A forgószárnyasok a Baccarat 19 hadgyakorlatra érkeztek a szomszédos ország területére. A Belgiummal és Németországgal határos Ardennek területén megrendezésre kerülő Baccarat 19-en két EC665 Tiger (helyi jelölése HA28) két CH-47 Chinook (helyi jelölése HT17) és két NHI NH90TTH (helyi jelölése HT29) vesz részt a spanyol hadseregtől, 200 katonával együtt. Francia részről 4 Tiger, 3-3 Gazelle és NH90, valamint egy Cougar lesz jelen a hadgyakorlaton, ahová a spanyolok már az elmúlt években is meghívást kaptak.

Szeptember 19-én megérkezett az Orléans-Bricy légitámaszpontra a franciák első Lockheed Martin KC-130J Super Hercules szállító/légi utántöltő repülőgépe. Ez a repülőgép segíteni fogja a Francia Légierő (Armee de l'Air) számára a helikopterek repülés közbeni utántöltését, ami különösen fontos a H225M Caracal helikopterek számára. A második KC-130J szállító/légi utántöltő repülőgép 2020-ban lesz leszállítva. A két KC-130J-t a 61 szállítórepülő-ezred 2. századának (Franche-Comté) állományába kerül az Orleans-Bricy-i légibázison, amelyik már két C-130J-30-as szállítógépet is üzemeltet 2017-től és 2018-tól.

A La Tribune francia újság szeptember 17-én számolt be arról, hogy megszületett a szerződés Katarral páncélosok megvásárlásáról. Az egyeztetések már jó ideje folytak, Párizs szerette volna az üzletet nyélbe ütni még az év első felében, de ez nem valósult meg. Az információ szerint Katar számára 490 VBCI gyalogsági harcjármű kerül eladásra, körülbelül 1,5 milliárd euró (1,65 milliárd dollár) értékben. A lap azt is tudni véli, hogy a szerződést Katar nemzeti ünnepén, vagyis december 18-án jelentik majd be hivatalosan.

Oroszországban már az állami teszteken van a Szuhoj Szu-57-es vadászbombázó egyik igen fontos alrendszere. Az OSNOD egyszerre több feladatot is el fog látni a gép fedélzetén. Így felelős lesz a kommunikációért, az adatátvitelért, a helymeghatározásért és saját-idegen azonosító rendszerként is funkcionál majd. Mindezeket természetesen kellő titkosítással végzi majd, hogy csak a gép rendszerei na és a saját csapatok, illetve a szövetségesek számára legyenek a szükséges adatok megfejhetők. A rendszert hosszú ideig fejlesztették ki, és már jelenleg is több változatban elérhető. A Szu-57-be kerülő variánst célirányosan fejlesztették a típus számára legmegfelelőbbre.

Korszerűsítést követően igazán modern fegyverek jelenhetnek majd az orosz flottánál még szolgálatban maradó Berijev Be-12PS Csajka repülőgépeken. Az 1973-ig gyártott csónaktörzsű típus elsődleges feladata a tengeralattjárók elleni harc volt. A legújabb elképzelés szerint olyan tengeri aknák telepítésére is képessé válna a Sirály, melyek a hadihajók és a tengeralattjárók mágneses és akusztikus jeleit nem csak érzékelik, de az eltárolt minták alapján képesek annak a megállapítására, hogy ellenséges, vagy éppenséggel saját egység van a közelben. Utóbbi esetben természetesen a detonáció elmarad. Az ilyen aknákat egyedül vagy csoportosan is telepíthetik. Az intelligens aknamező alkalmazkodhat a változó környezethez is. Így csoportban közeledő ellenséges hajók támadása esetén figyelmen kívül hagyja az aknakeresőket, és csak a nagy hadihajók alatt robban fel. Repülőgépekről az ilyen aknák telepítése rendkívül gyorsan végrehajtható.

Múlt hét vasárnapján, 2019. szeptember 15-én két újabb Lockheed Martin F-35I Adir vadászbombázó repülőgép landolt a Nevatim légibázison. Izraelbe ezek a 17. és a 18. F-35I-k amik megérkeztek, oldalszámunk 927 és 928. Az Adir-okat jelenleg a 140. ("Aranysas") század üzemelteti. Néhány hónapon belül a 116. ("Dél védelmezői") század is megkezdi majd a típusváltást, 2020 végéig két újabb F-35I kerül majd még az első közel-keleti megrendelőhöz, ahol 2024-re már 50 darab lesz megtalálható belőlük.

Megérkezett Indiába az első szállítmány SPICE-2000-es (Smart, Precise Impact, Cost-Effective) elektrooptikai/műholdas kombinált vezérlésű irányított bomba. Az izraeli gyártmányú fegyverek beszerzését a februári, Pakisztánnal kiéleződött helyzet tett szükségessé. A SPICE-2000-es irányított bombákból Új-Delhi több mint 100 darabot rendelt meg egy 43,2 millió dolláros szerződésben. A bunkerek és föld alá rejtett vezetési pontok ellen alkalmazható bombák a Gwalior repülőtéren települő Dassault Mirage 2000-es vadászbombázók fegyverzetébe fognak kerülni. A júniusban megrendelt mennyiséget várhatólag 3 hónapon belül átadja majd az izraeli Rafael Advansed Defense Systems.

Újabb sikeres éleslövészetet hajtottak végre az indiai fejlesztésű Astra légiharc-rakétával szeptember 17-én, már a légerő által. A 4,5 Mach sebesség elérésre képes, szilárd rakéta hajtóanyaggal ellátott, 110 kilométeres hatótávolságú, 15,5 kilogrammos harci résszel rendelkező, 154 kilogrammos indulótömeggel rendelkező, 3,57 méter hosszú, 178 milliméter átmérőjű, aktív radarvezérlésű fegyvert egy Szuhoj Szu-30MKI vadászbombázóról indították útjára. A legújabb hírek szerint Védelmi Kutatási és Fejlesztési Szervezet (DRDO) irányítása alatt már dolgoznak az Astra továbbfejlesztett, 300 kilométeres hatótávolságú változatán is az indiai mérnökök. Szintén folyamatban van az Astra integrálása a Dassault Mirage 2000, a MiG-29, valamint a Tejas harci repülőgépekre.

Az eddig is ismert katapulttal ellátott kínai repülőgép-hordozóról szó tervek lassan kezdenek megvalósulni. Ennek újabb bizonyítéka, hogy a Vuhanban lévő szárazföldi repülőgép-hordozó módosításra került. Az épület tetején kialakított repülőfedélzet orr-részéről a legutóbbi fotókon már nem volt látható a katapult nélküli felszállásokat segítő síugrósánc. A személyzet képzésére szolgáló életnagyságú repülőfedélzet így már egyre inkább kezd, a még építés alatt álló 78000 tonnásra tervezett, elektromágneses katapulttal és hagyományos meghajtással rendelkező Type 003-as hordozó majdani kialakítására hasonlítani.

Más haditengerészeti hír is érkezett Kínából, ugyanis az elkövetkező hetekben vízre kerülhet az elsőnek megépült Type 075-ös partraszállást támogató helikopterhordozó. A hamarosan már úszó hajó immáron a haditengerészet szabvány szürke színében tündököl. A felépítmény csúcsára Type 382-es rádiólokátorok is felszerelésre kerültek. A kínai Type 075-ök méreteik megfelelnek a legnagyobb ilyen típusú hajókénak, hiszen vízkiszorításuk 40000 tonna lesz, teljes repülőfedélzetük 250 méter hosszú, szélessége pedig 30 méter. A 30 darab helikopter szállítására képes egységek rendelkezni fognak elárasztható dokkfedélzettel és két légpárnás partraszállító járművel is. Összesen hat Type 075-ös megépítéséről szólt eddigi a kínai haditengerészet terve. Ezekből három hajó már az építés különféle stádiumában található meg napjainkban.

Repülőgépek tekintetében a J-20-as típust lehet megemlíteni a héten Kína esetében. Ugyanis helyi források szerint a sorozatgyártása már folyik és a nemrégiben az internetre is felkerült fotót messze meghazudtolva, nem csak 7 repülőképes példány létezik belőle. Állítólag már 70 darab készült el a típusból, bár a többségüket még Oroszországtól beszerzett AL-31F hajtóművek, vagy ennek kínai másolatai a WS-10B-k emelik a magasba. A J-20-ba szánt WS-15-ös erőforrásból, melyet a Shenyang Aeroengine Research Institute tervezett, és a Xian Aero-Engine Corporation gyárt egy újabb széria készült el. Az utánégetővel 19700 kilogrammos tolóerőre tervezett WS-15-ös jelenleg nagyjából 18000 kilogrammot tud teljesíteni. Kína 23,7 milliárd dollárt fektetett be a WS-15 fejlesztésébe, ami csak igen lassan hozza meg gyümölcsét, pedig az első prototípus már 2004-ben feldübörgött.

A továbbfejlesztett, a hőnek és a nagyobb fordulatszám okozta mechanikus terheléseknek jobban ellenálló, egykristályos technológiával gyártott turbinalapátokkal ellátott hajtóművel a fékpadi teszteken felül már légieket is végeztek. Az eddigi 800 óráról 1500 órára emelkedő élettartam szép eredmény, de még messze elmarad az F119-es 4000 órájától. 2015-ben egy WS-15-ös a fékpadon robbant fel, szerencsére senki sem sérült meg. A távol-keleti ország 2025-re 200 darab J-20-at szeretne hadrendbe állítani, míg távolabbi célként egy 500 gépes flottáról szóló álmot dédelgetnek. A WS-15-ök nagyobb sebesség tartását tennék lehetővé utánégető használata nélkül. Ha a WS-15 teljesíti a tervezési célokat, akkor a J-20B cirkáló sebessége 1,8 Mach lesz, míg a maximális sebessége meghaladja a 2,2 Machot. Teljesítményükben így nagyjából egyenértékűek lennének az USA F-22A Raptor gépeivel.

Japán számára a Boeing elkezdte az első KC-46A Pegasus légi utántöltő/szállító repülőgép építését a szárny összeszerelésével szeptember 13-án, pénteken. Az everetti gyártósorról – ahonnan polgári megrendelésre már több min 1150 darab különféle 767-est adtak át - az eddigi megrendelések alapján négy KC-46A fog lekerülni Tokió megrendelésére. A gépekért, a támogató szolgáltatásért és az oktatásért a szigetország 1,9 milliárd dollárt fog kifizetni az USA-nak. Japán lett a típus első külföldi megrendelője, de a típussal kapcsolatos problémák miatt a 2020-ra tervezett átadásra csak 2021-ben fognak sort keríteni. Itt kell megemlíteni a héten a sajtóban megjelent két hibát is. Az egyik az üzemanyag átadásában létfontosságú kamerarendszer nem megfelelő képe, a másik pedig a nem kellően üzembiztos teherrakomány rögzítési lehetőség. Az új típus otthona a Komaki légibázis lesz, ahol már megtalálható négy KC-767J a 404. Légi Szállító és Utántöltő Század állományában, ezek a repülőgépek átlagosan 12,7 évesek.

Egy évig fogják Japánban tesztelni a finn Patria lövészpáncélosát. A továbbfejlesztett AMVXP maximális tömege 30 tonna is lehet és erősebb, immáron 600 lőerős motorjának és továbbfejlesztett erőátvitelének köszönhetően. Hossza 8,40 méter, szélessége 2,80 méter, magassága 2,50 méter. A finnek már most kijelentették, majdani megrendelés esetén készen állnak a gyártási technológia átadására a helyi előállítás megszervezésével együtt.

Ausztráliában már az összehasonlító tesztekhez érkezett a hadsereg gyalogsági harcjárművet kiválasztó programja. A döntőbe a dél-koreai Hanwha Defense Australia AS21 Redback (a dél-koreai hadsereg számára fejlesztett és gyártott K21 változata) és a németországi Rheinmetall Defense Australia Lynx KF41 (KF jelentése "Kettenfahrzeug", vagyis lánctalpas jármű német nyelven) jutott, a BAE Systems CV90 és a General Dynamics Land Systems AJAX kiesését követően. Az ausztrál hadsereg az 1960-as évekből származó M113AS4 páncélozott szállító harcjárműveinek utódjából nagyjából 450 darabot tervez majd rendszeresíteni. Érdekes volt a döntéshozók vélekedése abban a tekintettben, hogy távirányítású tornyok alkalmazását elvetették a jövő gyalogsági harcjárművén, mivel azokat kiforratlannak tartják. Éppen ezért a Rheinmetall a Puma páncélosát el sem indította a megmérettetésen. A Lynx esetében Lance 2.0 torony kerül felszerelésre 30-35 milliméteres  gépágyúval és egy 7,62 milliméteres koaxiális géppuskával. Az AS21 Redback-re egy ausztráliai tervezésű és gyártású torony kerül, amelybe 40 gépágyú és egy 7,62 milliméteres koaxiális géppuska van beépítve. A mindkét lövészpáncélos esetében 3 fős a kezelőszemélyzet, de a szállított lövészek esetében a Lynx előnyösebb lehet, hiszen deszanttere kilenc katona elhelyezését teszi lehetővé az AS21 Redback nyolcával szemben. Mindkét jármű hatótávolsága 500 kilométer, a legnagyobb közúti sebességük 70 kilométer per óra.

A kiértékelés lezárultával 2022-ben kerül majd a kormány elé a kiválasztási verseny győztesének neve. A rendszeresítés elkezdésének dátumaként pedig 2026 került kijelölésre. Természetesen a helyi ipart is szeretnék minél nagyobb arányba részesíteni a beszerzésből, így a minél nagyobb arányú gyártás megszervezése szintén egy nagyon fontos harcteret jelent mindkét cégnek. A Rheinmetall ezen a téren már jobban áll vetélytársánál, hiszen a felderítő feladatokra megrendelt Boxer gyártását Brisbane-től nyugatra fogják megvalósítani. A Hanwha terveiben egy a Melbourne-től délre fekvő Geelongban történő gyártás szerepel, de több helyi vállalatot már meg is kerestek a majdani együttműködés lehetőségével. Továbbá ettől a versenytől függetlenül ajánlatot tettek a K9 Thunder 155 milliméteres önjáró tarackágyú, Huntsman-nek nevezett helyi változatára. Ennél is megvalósítható lenne a helyi előállítás, ami az AS21 Redback-al közösen még könnyedebben véghezvihető, a gyártó állítása szerint.

Befejezte a Rolls-Royce az F130-as hajtómű fékpadi tesztjeit. A polgári repülőgépek számára kifejlesztett BR725-ös erőforrás módosítását a Boeing B-52 Stratofortress stratégiai bombázók számára alakították át. A hajtómű nem teljesen ismeretlen az amerikai légierő számára, hiszen az E-11A és C-37 repülőgépeken már alkalmazásban van évek óta. A B-52-ek új hajtóművekkel való ellátása több mint 150 új munkahelyet teremte a brit cég Indianapolis-ban lévő üzemében.

Brazíliában haditengerészet szeptember 6-án átvette az ötödik AF-1B (N-1013) vadászbombázóját is. Az elsőnek elkészült együléses példány még 2013. augusztus 13-án hajtotta végre első repülését. A Kuvaittól megvásárolt használt McDonnell Douglas A-4KU Skyhawk gépek helyi megjelölése AF-1, illetve AF-1A, ez a modernizáláson átesett együléses esetében kiegészül még egy B betűvel, míg a kétüléses változat korszerűsítésen átesett gépei az AF-1C jelzést viselik. A 2009 áprilisában megkötött, 140 millió dolláros szerződés értelmében a Kuvaittól megvásárolt 33 A-4KU és TA-4KU közül 12 példány, kilenc együléses AF-1-es és három kétüléses AF-1A került volna korszerűsítésre öt év alatt.

Ezt a modernizációt az Empresa Brasileira de Aeronáutica SA, vagyis az Embraer szakemberei végezik el, a vadászbombázók ennek köszönhetően 2025-ig maradhatnak hadrendben. Az A-4-esek új generátorokat, többfunkciós Elta 2032-es fedélzeti radart, OBOGS rendszert, titkosított kommunikációt lehetővé tevő rádiókat (melyek segítségével később az adatátviteli lehetőség is megvalósul), inerciális navigációs rendszert, új HUD-ot, a pilótafülke műszerfalára két 5”x7”-os kijelzőt, a gázkarra és a botkormányra HOTAS-rendszert, valamint új fedélzeti számítógépet kapnak.

Az első két Skyhawk átalakításához 2011-ben láttak hozzá, azonban a dél-amerikai ország egyetlen repülőgép-hordozója, a SAO PAULO (A 12) kivonását követően a munkálatok üteme némileg alábbhagyott, sőt 2017-ben a korszerűsítési program törlésének ötlete is felmerült. Az első AF-1B-t 2015 májusában adták át a típust repülő egységnek, míg a második esetében erre 2016 áprilisában került sor, de az utóbbi repülőgép 2016. július 26-án lezuhant. A tavalyi év májusában a haditengerészet megkapta az első modernizált kétüléses, AF-1C Skyhawk vadászbombázóját, valamint augusztus 23-án átvette a negyedik AF-1B-t (N-1008) is. A korszerűsítés igencsak felemásra sikerült a jelenlegi állapotában, hiszen modern rövid hatótávolságú légiharc-rakéták, hajók elleni rakéták, vagy precíziós vezérlésű bombák és célzókonténer integrációja eddig még nem valósult meg, pedig a gépek képesek lennének ezek alkalmazására.

Elképzelhető, hogy Brazíliában a svéd JAS39E/F Gripen vadászbombázók beszerzési üteme módosulni fog. Az ok a költségvetésben keresendő. Az eddigi terv szerint a 36 repülőgépből - melyekből 26 együléses - 2021-ben négy, 2022-ben hét, 2023-ban hat, 2024-ben nyolc, 2025-ben kilenc és végül 2026-ban két példány került volna a légierő állományába. Az első 13 teljes egészében Svédországban készül, 8 félkészen került volna a dél-amerikai megrendelőhöz, ahol befejezték volna ezeket. A fennmaradó 15 gép lett volna helyben gyártott. Jelenleg még nem hallani arról, hogy ez a gyártási tervezet módosulhat, az viszont már szóba került, hogy két évvel később, csak 2028-ban válna teljessé a mennyiség.

NETARZENÁL GALÉRIA

Panavia Tornado IDS

General Dynamics F-16BM Fighting Falcon

Saab Sk37E Viggen

Bell/Boeing CV-22B Osprey

Eurofighter F-2000A Typhoon

Boeing 707-3L6C Re'em

AgustaWestland Merlin HM.2

McDonnell Douglas F/A-18C Hornet

Dassault Mirage F1EE

Sikorsky S-70B-2 Seahawk

Airbus A400M

Northrop F-5E Tiger II

Szuhoj Szu-57

McDonnell Douglas F-15J Eagle

Hawker Hurricane IIb

LTV Aerospace A-7D Corsair II

Aérospatiale AS 350B2 Ecureuil

McDonnell Douglas F-4F Phantom II

Szuhoj Szu-34 Fullback

McDonnell Douglas KDC-10-30CF

Saab Sk37E Viggen

Cessna OA-37B Dragonfly

Szuhoj Szu-35Sz

TAI T-129A ATAK

Balogh Ákosnak és Benedek Leventének hála a LégierőBlogger képekkel számolhat be a Brave Warrior hadgyakorlat mai bemutatónapjának számunkra talán legérdekesebb mozzanatáról, a Gripenek bombavetéséről.

Pickle! Az Mk 82-es eltávolodóban a Gripentől (Fotó: Benedek Levente/combatant.blog.hu).

Az előző ötszázfontos, még a gép bal külső tartójára függesztve. (Fotó: Benedek Levente/combatant.blog.hu)

A géppárkísérő gépágyús rácsapása közben jól látszik a szokatlan módon a törzs alatti középső tartóra függesztett, kék gyűrűs (inert) Mk 82-es. (Fotó: Balogh Ákos/LHSN)

Zord

Júniusban három héten át zajlott Magyarországon a Black Swan 2019 (Fekete Hattyú 2019) elnevezésű különleges műveleti gyakorlat, egy olyan típus részvételével, amelyet hazai gyakorlaton eddig nem láthattunk.

Ez a bizonyos típus a billenőrotoros V-22 Osprey (Halászsas), amely egy közepes légcsavaros-gázturbinás szállító repülőgép és egy ugyancsak közepes szállító helikopter előnyös tulajdonságait igyekszik egyesíteni. Hogy ez az elgondolás és a belőle született hibrid repülőeszköz hosszú távon mennyire válik be, azt majd eldönti az idő. Sokan úgy vélik, hogy az Osprey még mindig csak egy kísérleti repülőgép, amelynek a valós képességeit még nem sikerült megismerni. Mindenesetre a típus MV-22-es változata csapatszolgálatban áll a tengerészgyalogság (Marines) közepes billenőrotoros századainál és a légierő különleges műveleti parancsnoksága (AFSOC) is használja CV-22 típusjelzéssel. A magyarországi különleges műveleti gyakorlaton ez utóbbi változat szerepelt.

Ellentétben azzal, amit a billenőrotoros elnevezés sugall, valójában a két Rolls-Royce Allison hajtómű gondoláit billentik a vízszintes és a függőleges helyzet között. Mivel a forgószárnyak nem csak az emelik az Osprey-t, hanem nagy átmérőjű légcsavarként működve a gép előrehaladását is biztosítják, az elnevezésük a légcsavar (propeller) és a forgószárny (rotor) kombinációjából a proprotor lett. (A hajtóművekből kilépő gáz tolóereje is rásegít a proprotorok emelő vagy vonóerejére.) A repülőgép elnevezés már csak azért is indokolt, mert az Osprey-k a levegőben töltött idejük jelentős részében repülőgépként működnek. A gép irányítására egy botkormány, az oldalkormány pedálok és a repülőgépekéhez hasonló gázkar szolgál. A gépen nincs a helikoptereken megszokott egyesített vezérlőkar. A pilóta a gázkaron lévő bal kezének hüvelykujjával egy forgógombot tud előre vagy hátra mozgatni és így a hajtóműgondolákat a függőleges és a vízszintes helyzet között előre-hátra billenteni. A botkormány és a gázkar az Osprey esetében is a HOTAS koncepciót követi, vagyis minden fontosabb rendszert anélkül lehet kapcsolni, hogy a pilóta levenné róluk a kezét.

Néhány méteres gurulást a botkormány mozgatásával is el lehet kezdeni, de hosszabb taxizáshoz inkább a gondolák kismértékű előrebillentése ajánlott. A felszálláshoz 88 és 86 fok közé állítják a gondolákat, a hajtóművek teljesítményét a gázkarral maximálisra állítják és az Osprey elemelkedik a talajtól. A helyben függést a botkormánnyal tartják, de lehet „játszani” a gondolák néhány fokos előre-hátra billentésével is. A repülésvezérlő rendszer függés közben tartja a pozíciót, csökkentve ezzel a pilóták munkaterhelését. Ez különösen akkor hasznos, amikor a fedélzeti csörlőt használják vagy a különleges műveleti katonák gyorsköteles módszerrel hagyják el a gépet.

Gyorsításkor a gondolákat lassan előrebillentik egészen a vízszintes helyzetig. Még a gondolák 60 fokos helyzete és a 250 km/h-s sebesség elérése előtt behúzzák a futóműveket, nehogy túllépjék a kiengedett helyzetre előírt limitet. Amikor a gondolák elérik a vízszintes helyzetet, a pilóta egy pillanatra előrenyomja és elengedi a gázkaron lévő forgógombot, amely visszaugrik alaphelyzetbe és ekkor beáll az utazóteljesítményhez tartozó 84 százalékos proprotor fordulat. Az Osprey ezután egy kicsit emelt orral 360 km/h sebesség fölé gyorsul. Ha gyorsan kell távozni valahonnan – például hadműveleti területen - a gondolák gyors, másodpercenként nyolc fokos előrebillentésével a gép intenzíven gyorsul, de ilyenkor jó, ha mindenki bekötve ül és a fedélzeten lévő tárgyak le vannak rögzítve. A helikopter üzemmódből repülőgép üzemmódba történő átmenetkor a flaperonok behúzódnak és azután csűrőként funkcionálnak. A Halászsas utazósebessége 300 - 430 km/h között van. Harcászati környezetben többnyire 380 – 430 km/h közötti sebességgel repülnek.

Az Osprey legfeljebb 7500 méter magasan repülhet, de mivel a törzse nem túlnyomásos, a 3000 méter átlépésekor a fedélzeten lévőknek oxigénmaszkot kell viselniük, amelyhez a gép saját fedélzeti rendszere (OBOGS) biztosítja az oxigént. Az Air Force CV-22-esei a Marines MV-22-eseinél jobban felszerelt gépek. A CV-22-esek többfeladatú – terepkövető, terep elkerülő, térképező, időjárás felderítő – radarja, infravörös képet biztosító szenzora (FLIR), integrált műholdas és inerciális navigációs rendszere (GPS, INS) segíti a különleges műveleti Osprey személyzetét, hogy éjszaka vagy szinte bármilyen rossz időjárásban eljusson a céljához anélkül, hogy a gépével 60 méternél magasabbra emelkedne. A radar és a FLIR által szolgáltatott információk valamint a navigációs és repülési adatok a műszerfalat uraló négy nagyméretű többfunkciós kijelzőn jeleníthetők meg, amelyek természetesen kompatibilisek az éjjellátó készülékkel. A CV-22-eseket nem csak a terepadottságok, a domborzat és az éjszaka sötétje védi; a légierős Osprey-kat besugárzás jelző és zavaró rendszerrel, a vállról indítható, infravörös rakéták elleni rendszerrel (DIRCM) és zavarótöltet kivetőkkel szerelték fel. E rendszerek információi szintén az MFD-ken jelennek meg. A gép a levegőben utántölthető. 

A repülőtérre, hajófedélzetre vagy a kijelölt területhez érkezés előtt az Osprey-t vissza kell konfigurálni repülőgépből helikopterré. Ehhez jóval a gép előtt kell járni gondolatban, vagyis minden lépést megfelelően időzítve kell elvégezni. A hajtómű teljesítmény csökkentésével a sebességet 400 km/h alá csökkentik és a forgógomb meghúzásával majd elengedésével a proprotor fordulatszámát száz százalékra növelik. A flaperonok automatikusan teljesen leengedett helyzetbe állnak. Ahogy a száz százalékos proprotor fordulatszám beállt, a gép tovább lassul. A 360 km/h-s sebesség alatt meg lehet kezdeni a hajtóműgondolák hátrabillentését. Ezt a mozzanatot a pilóta végzi a már említett forgógombbal, de egy biztonsági rendszer felügyeli, és szükség esetén leállítja. A rendszer a sebesség, a magasság és a gondola beállítási szögének figyelembevételével két szélsőséges dologra ügyel: nehogy a még repülőgép üzemmódban lévő Osprey a túl kicsi sebesség miatt átessen, vagy nehogy a már helikopter üzemmódban lévő gép proprotor rendszere a túl nagy sebesség miatt károsodjon. Ha a pilóta túl nagy sebesség mellett akarja hátrabillenteni a gondolát, a rendszer leállítja a folyamatot és előrebillenti a gondolát. A pilóta előtti elsődleges repülési kijelzőn megjelenik, hogy a gondola a biztonsági limiteken belül éppen hol van. Ha sikerül a gondola beállítási szögét a limitek között középen tartani, akkor az átmenet repülőgépből helikopterbe simán lezajlik.

Amint a gondola elhagyja a 45 fokos beállítást, a pilóta növeli a hajtómű teljesítményt és egy kicsit megemeli az Osprey orrát, hogy tovább lassuljon. A pilótának számolni kell azzal is, hogy bármit is csinál, a gép csak lassan, néhány másodperc múlva reagál. Megközelítéskor, különösen akkor, amikor a gondolák már függőlegesen állnak, a proprotorok vízszintes síkban forognak és a gép orra egy kicsit „lóg”, a pilótafülkéből kitűnő a kilátás – ami nem egy hátrány, ha ismeretlen terepre kell leszállniuk. Nagy segítség a pilótáknak, hogy a gép függés közbeni térbeli helyzetét is leolvashatják a kijelzőről, mert akárcsak a helikopterek forgószárnya, az Osprey proprotorja is hatalmas szelet generál, ami nem csak köveket repíthet a levegőbe, de poros, homokos vagy havas terepen nullára csökkentheti a látótávolságot. A terepre végrehajtott leszállás utolsó fázisában a hajózóknak ügyelniük kell arra is, hogy a függőlegesbe állított hajtóműgondolák alja nagyon közel lesz a talajhoz és ezért egy nagyobb szikladarabtól, farönktől, egyenetlen talajtól megsérülhetnek.

A Halászsas nem csak a vezetéséhez szükséges reptechnika tekintetében különbözik minden más repülőeszköztől, hanem a repülés közben kialakult vészhelyzetek kezelése és megoldása miatt is. Az egyik a helikopteres repülésből ismert autorotáció. Ami a helikoptereknél működik, az az Osprey-nál nem. Ennek legfőbb oka a kis tehetetlenségű forgószárny, amelynek a fordulatszáma azonnal és drasztikusan csökken, ha a gépet nem viszik azonnal autorotációs üzemmódba. A süllyedés végén, a kilebegtetéshez egy gyors, agresszív mozdulat szükséges, amikor ugyan megnő a proprotor fordulata, de gyorsan el is veszti azt. Ezért mondják, hogy az autorotáció túlélése egy Osprey-ben inkább szerencse, mint tudás kérdése.

Az Osprey, bár többnyire repülőgépként repül, nem képes arra sem, amire egy hagyományos, légcsavaros gép: hajtóműleállás esetén a proprotor nem állítható vitorlába. Az Osprey hajtóműindításakor először csak az egyik hajtómű indul, de mindkét proprotor forogni kezd, mivel egy tengely a meghajtásházon keresztül forgatja a még nem működő hajtóműhöz tartozó proprotort is. Így van ez a levegőben is, az egyik hajtómű meghibásodása esetén a működő hajtómű tovább forgatja mindkét proprotort. Más a helyzet, ha a meghajtásházban történik meghibásodás és a hozzá tartozó proprotor forgása leáll. A leállt proprotor hiányát az oldalkormánnyal nem lehet kiegyenlíteni és nem marad más, mint leállítani a hajtóműveket és siklásban kényszerleszállni a géppel. Az Osprey siklószáma 4,5 vagyis ennyi kilométerre képes elrepülni ezer méter magasból. A kényszerleszálláshoz repülőgép üzemmódban kell hagyni a gondolákat. Ez természetesen azzal jár, hogy a nagy átmérőjű proprotor lapátjai földetéréskor darabokra szakadnak, és így nem okoznak sérülést a gépben ülőknek. A fentiek ismeretében nagyon találó az egyik pilóta mondása, miszerint az Osprey-t könnyű repülni, de nehéz jól repülni.

* * *

Valamennyi képen a légierő CV-22B gépei láthatóak. Fotó: U.S. Air Force. A cikk az Aeromagazin 2019. augusztusi számában megjelent írás átdolgozott változata.

Több év óta először vettek részt századszintű éleslövészeten a tatai 25. dandár 11. harckocsizászlóaljának katonái és T-72-esei a bakonyi lőtéren zajló Bátor Harcos/Brave Warrior 2019 gyakorlatok mozzanatai között. Jövő évtől a most itt is megszerzett fegyvernemi tapasztalataikat a német típusváltás megkezdésekor (bérelt Leopard 2 A4-ek beérkezése) is kamatoztathatják a Bölények.

Tűz a 2A46 harckocsilöveggel.

A már amúgy is meggyepált kemény célok...

...ezúttal sem szenvedtek hiányt törődésből.

A "0"-pont és a Lőtérvezérlő közti utat keresztezi a megindulási körletbe visszatérő egyik höki.

A Bölények karjelzése.

A mozzanatban harkocsiszázad harccsoport jobb szárnyán BTR-80-asok is részt vettek. Itt az egyik A változat 30 millimeteres 2A72-esével muzsikál.

A hk század éles lőgyakorlatába a jelenleg pápai Gripenek mauseres rácsapását is befűzték...

...melyet a régebbi típusú MANPADS-ek ellen megfelelő, felvétel közbeni infracsapdázás követett.

A nap folyamán szakasszinten megismetelt gyakorlatba páncéltörő rakétás éleslövészetet, és a szolnoki Mi-24-esek gépágyús éleslövészetét is beiktatták, természetesen Mennydörgés közreműködésével.

Visszatérés a jutasi FARP-ra.

Zord

Befejezte új negyedik generációs üzemanyagcellás rendszerének (FC4G) fejlesztését és tesztelését a ThyssenKrupp Marine Systems (TKMS). Az üzemanyagcellás rendszer a 70000 órás tesztidőszak alatt bebizonyította, kapacitása, valamint üzembiztonsága egyaránt megnövekedett. A cég szerint az új rendszer előtt nagy lehetőségek állnak, hiszen elődjét már 15 éve használják igen nagy megelégedettséggel számos ország haditengerészeténél.

Sikeresen teljesítette első repülését 2019. szeptember 9-én az Egyesült Államokon kívül összeszerelt első holland F-35A Lightning II (F-009). A hollandok által megrendelt gépmennyiség első nyolc példányát még az Atlanti-óceán túloldalán készítették el, azonban a kilencedik gép már Olaszországban öltött testet. Az október 31-én esedékes átadásig elkövetkező hetekben ez a példány a taljánoknál tesztelési és átvételi repüléseket fog végezni, mielőtt a hollandiai Leeuwarden légibázisra szállítanák a jövő hónapban. Ez lesz az első F-35-ös, amelyik eljut a hazájába, mivel az első nyolc repülőgép jelenleg mind az Egyesült Államokban található. Az RNLAF (Holland Királyi Légierő) számára fennmaradó 28 repülőgép összeszerelése is Olaszországban történik majd. A 10. holland gép is még az idén el fog készülni a gyártási terv szerint, míg a 37. 2023 közepén kerül leszállításra. Az olaszországi Cameriben található üzem eddig tíz F-35A-t és két F-35B-t bocsátott ki. Ezekből hat az arizonai Luke és a dél-karolinai Beaufort légibázison a földi személyzet, illetve a pilótaképzésben vesz részt. A fennmaradó fél tucat gép található meg a gyártó országban az Amendola támaszponton.

Szeptember 12-én, csütörtökön, helyi idő szerint 18:55 órakor három Lockheed Martin F-35A vadászrepülőgép landolt a norvégiai Ørland légibázison. A Norvég Királyi Légierő felségjelzését viselő példányokat (AM20, AM21 és az AM22) amerikai pilóták repülték haza. Ezekkel együtt már 15 F-35-ös tartózkodik Norvégiában, míg másik 7 az Egyesült Államokban van a földi-és légi személyzet képzését segítendő. Az új típusra elsőként a 332-es századot fegyverezték át.

Új fejlesztésű rádióelektronikai zavaróeszközzel lesznek ellátva a Brit Királyi Légierő repülőgépei a jövőben. Az eszközt a MBDA fejleszti ki a Leonardo-val együttműködésben az ellenség légvédelmi rendszerek elleni felhasználásra. A megnevezése SPEAR-EW lesz, ebből már kitalálható tehát, hogy a SPEAR 2 méter hosszú, 100 kilogrammnál alig nehezebb csapásmérő robotrepülőgép egyik változata lesz. A 100 kilométerről bevethető fegyver harci részének helyére zavarórendszer kerül majd beszerelésre az új feladatkör ellátása végett. A zavarórendszert a Leonardo fogja megalkotni DRFM (digitális rádiófrekvenciás memória) technológia felhasználásával, amely a mai piacon elérhető legfejlettebb elektronikus zavarórendszerekben is megtalálható. Mivel a SPEAR-EW méretei megegyeznek a SPEAR-el, így egy F-35-ös fegyverterében 4-4 darabot lehet majd belőle elhelyezni oldalanként, 1-1 légi célok ellen alkalmazható AIM-120 AMRAAM légiharc-rakétával együtt. A Eurofighter Typhoon vadászbombázók szárnya alá viszont hármas felfüggesztőkön lehet majd felfüggeszteni a SPEAR-EW-t, akárcsak a SPEAR-t.

Ezen a héten eldőlt, a RAF állományában lévő négy darab BAe 146-os szállítógép kivonásra fog kerülni a közeljövőben. A VIP szállítási feladatokra használt két CC.2-es jelzésű példány 1980-as évektől szolgál. Ezeket a király család szállítása mellett kormányfők, miniszterek és stábtagok, valamint magas rendfokozatú tisztek szállítására is használták. 2013-ban két újabb, de már CC.3-as jelzést viselő BAe 146-os is a RAF 32. repülőszázadához került a CC.2-ek mellé. Ezek egyaránt képesek teheráru és személyek szállítására, igény szerint átrendezhető belső terük, valamint a törzs oldalán kialakított rakodónyílás segítségével.

Oroszország megpróbál külföldi beszállítóktól független repülőipart létrehozni, ez az utóbbi időben nem titok. Most két újabb erőforrás fejlesztését indították el ezen fennkölt célból. Ezeket két Kamov típusban alkalmaznák a jövőben. A Klimov tervezőiroda egy 500 és 700 lóerő közötti teljesítmény leadására képes gázturbinát fog megalkotni a Ka-226-os koaxiális helikopterek számára. A jövőben ugyanez a VK-650V jelzést viselő gázturbina felbukkanhat majd az Ansat helikopterekben is. A második projekt a VK-1600V. Ezt a gázturbinát a Ka-62 helikopterek számára fejlesztenék ki.

Már a következő, a 2020-as évben be fog fejeződni a Mil Mi-24P-1M harci helikopter csapatpróbája Oroszországban. A KRET orosz vállalat által alaposan korszerűsített helikoptert ebben az évben mutatták be. A Mi-24P-1M üres tömegét 430 kilogrammal csökkentették, a beszerelt könnyebb fedélzeti rendszerek révén. A fegyverterhelés 2400 kilogramm, de ebben már nincs helye a rádióvezérlésű 9M114-es rakétacsaládnak. Helyüket a legújabb 9M120 Ataka sorozat lézervezérlésű változatai vették át, az akár 15 kilométerről is indítható radarvezérlésű 9M123-as mellett. Ezek miatt is került egy AESA antennával rendelkező fedélzeti rádiólokátor felszerelésre a lövész fülkéje elé, ami igény szerint könnyedén eltávolítható. Az optikai rendszer forgatható kupolája a mereven beépített 30 milliméteres ikergépágyúval ellentétes oldalon, a radardóm mellett nyert elhelyezést. Mind a lövész, mind a pilóta fülkéje korszerűsítésre került színes kijelzőkkel és HUD-al. Az eddigi legtöbb modernizált Mi-24-el szemben ezen rajta voltak még az irányított rakéták felfüggesztésére szolgáló külső lelógó szárnyrészek is. Továbbá a harci helikopter külső részén, a törzs oldalán és az alatt is az önvédelmi rendszerek dudorai és tornyai is láthatóak. A helikopter deszantterét alkalmassá tették 3 sérült katona harctérről történő elszállítására is.

További a 2020-as évhez és Oroszországhoz kötőtő hír, hogy jövőre talán elkezdik építeni az első orosz partraszállást támogató helikopterhordozót. A megrendelésről szó szerződés aláírására ugyanis hamarosan, az elkövetkező néhány hónapban sor kerülhet. A francia MISTRAL-osztály pótlására tervezett, jelenleg két egységből álló hajóosztály elkészítését a Krím-félszigeten található Zaliv hajógyár fogja véghezvenni, már a jövő év májusától kezdődően. Eme hajógyár létesítményei és sólyája lehetőséget kínálnak akár 300 méter hosszú és legfeljebb 50 méter széles hajók építéséhez, amik vízkiszorítása meghaladhatja a 150 000 tonnát. Azonban a partraszállást támogató helikopterhordozók csak 15000 tonnás vízkiszorítású egységek lesznek, de rendelkezni fognak elárasztható dokkfedélzettel, valamint több mint 10 forgószárnyasnak tudnak majd otthonául szolgálni. Az orosz flotta (talán épp a Fekete-tengeri Flotta) 2027-ben veheti majd át ezt az elsőnek építeni kezdett partraszállást támogató helikopterhordozóját.

Törökországban sikeresen tesztelték a SOM-B2 csapásmérő robotrepülőgépet. A hazai fejlesztésű fegyver most próbára került változata, bunkerek és megerősített vezetési pontok elleni alkalmazásra lett megalkotva a TUBITAK Védelmi Ipari Kutató és Fejlesztési Intézetnél. A SOM-B2 ezen a próbán sikeresen eltalálta a célt.

Az orosz Vedomosti napilap szeptember 9-én számolt be arról, hogy Algéria további harci repülőgépeket rendelt meg Moszkvától. Az Algériai Légierő a közel 2 milliárd dolláros szerződésben újabb Szuhoj Szu-30MKA és MiG-29M/M2 vadászbombázók megvásárlása mellett kötelezte el magát. Előbbi változatból már rendelkezik 58 darabbal, ezek mellé most 16-ot rendeltek meg 14 darab MiG-29M/M2-es mellett. Utóbbiakkal Algéria 36 elavult MiG-29-ének némelyikét kívánja kicserélni, amelyeket Fehéroroszországból és Ukrajnából vásároltak a 2000-es évek elején, és 2020 után nem sokkal kivonásra kerülnek majd. Ezek helyére anno 34 új MiG-29SzMT-t rendetek meg, de az első 15 gép megérkezéséig kiderült, ezek nem voltak minden részletükben újak, elkészítésükhöz régebbi példányok alkatrészeit is felhasználták az oroszok. Ezért az észak-afrikaiak elálltak a beszerzéstől és rendeltek helyettük 16 darab Szu-30MKA-t. Ebből a típusból a legutóbbi szállítmányt 2017-ben vették át.

Indiában a Bhisiana légibázison szeptember 11-én szolgálatba lépett a második Embraer EMB-145 Netra (Szem) légtérfelderítő repülőgép. Ennek a típusnak az első példányát még 2017. február 14-én állították szolgálatba és akkor a fejlesztést végző DRDO (India Védelmi Kutatási és Fejlesztési Szervezete) részéről azt nyilatkozták, hogy a második gép is szolgálatba áll majd még abban az évben. Azonban a jelentős továbbfejlesztéseket kellett eszközölni a gépen, így két éves csúszás jött össze. Belső üzemanyagtartályaival 5 órán át levegőben tartózkodni képes Netra esetében lehetőség van repülés közben üzemanyagot vételezni. A radarrendszer egy 240 fokos lefedettséget biztosító AESA antennás rádiólokátorral rendelkezik, amely 375 kilométerről is képes légi célokat felderíteni.

A még júniusban feltárt hibáinak kiküszöbölése után szeptember 28-án újra megkezdheti az átvételi próbáit a második KALVARI-osztályú tengeralattjáró, a KHANDERI (S51). A lemerülve 1775 tonnás vízkiszorítású, 12000 km-es hatótávolsággal, 350 méteres merülési mélységgel rendelkező, 67,5 méter hosszú, 12,3 méteres törzsátmérővel rendelkező KALVARI-osztály 37 kilométer per órás maximális sebességre képes, fegyverzetét a francia gyártmányú, 50-70 kilométeres hatótávolságú SM39 Exocet tengeralattjáróról indított hajó elleni rakéták is erősítik, a Varunastra torpedók és aknák mellett. A tengeralattjáró belső terében 360 darab akkumulátortelep van elhelyezve, ezek mindegyike 750 kilogramm súlyú.

A francia SCORPENE-osztály tervei alapján Indiában a mumbai Mazagon Hajógyárban épülő 6 darabból álló hajóosztályt alkotó tengeralattjárók öt éves késében vannak az eredetileg tervezetthez képest. A KHANDERI esetében a tengeri próbák során 36 hibát sikerült felderíteni, ezekből 29-nek a sikeres megszüntetését csak teljesen nyugodt tengeren lehet majd leellenőrizni. Négy másik hiba miatt azonban a tengeralattjárót a tengerészet dokkjába kellett vontatni. Az egyik nyilvánosságra került hiba roppant bosszantó volt, hiszen túl hangos volt a hajtóművek és a hajócsavar által keltett zaj, ami egy tengeralattjárónál megengedhetetlen. Amennyiben most mindent rendben találnak majd, akkor a KHANDERI 2021-ben léphet majd szolgálatba.

Befejeződtek Indiában a hordozófedélzeti üzemeltetésre átalakított HAL Tejas-N (LCA-N) szárazföldi tesztjei. Eme típusváltozatot a Goa bázison tették próbára amennyire csak tudták. Leginkább a fékezőkábeles leszállások gyakorlására volt alkalmas a támaszpont, ahol ennek a berendezésnek, na és fékezőhorognak köszönhetően a 244 kilométer per órás sebességről 87 méter alatt volt képes megállni a Tejas-N. Így a flotta igényei alapján átalakított Tejas hamarosan felbukkanhat majd az INS VIKRAMADITYA repülőgép-hordozón is. Azonban a hajón használt fékezőrendszer lényeges tervezési különbségeket mutat a teszt során használt szárazföldi társához képest. Az LCA Tejas haditengerészeti verziója először 2012 áprilisában repült. A DRDO két LCA-N prototípust tesztelt egy-és kétüléses változatban.

Kína és Thaiföld megállapodást írtak alá, amely lehetővé teszi egy kínai hajógyártó társaság, méghozzá a China Shipbuilding Industry Corporation (CSIC) számára a 071E típusú partraszállító hajó megépítését. Kína először exportálhat ilyen 20000 tonnás vízkiszorítású egységet, melyből hazai célokra eddig már hat darabot meg is építettek Type 071 jelzéssel (NATO-kód YUZHAO-osztály). A Thaiföld részére készülők esetében az E betűjelzés valószínűleg az Export-ot jelöli, és a hírek szerint több továbbfejlesztés is megtalálható lesz rajtuk, kínai társaikkal összehasonlítva. Thaiföld még több kínai fegyvert vásárolhat majd a közeljövőben, például légpárnás partraszállító járműveket és helikoptereket is, amik feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy a jelenleg még nem tudni mennyiért megrendelt Type 071E típusú partraszállító hajó képességét teljes körűen ki tudják használni.

Az Egyesült Államok haditengerészete megkapta az első olyan Grumman E-2D Advanced Hawkeye radargépét, amely légi üzemanyag felvételi-képességgel rendelkezik. A légi utántöltő képesség lehetővé teszi az E-2D számára, hogy hosszabb időn át tartózkodhasson a levegőben, a repülőgép-hordozótól nagyobb távolságokban, meghosszabbítva bevetési idejét, így a harci gépek még nagyobb hatásfokú támogatását eredményezve. A légi utántöltéshez beépített frissítések magukban foglalják a csatlakozásra szolgáló csőcsonkot és a hozzá kapcsolódó csöveket, a megvilágítást szolgáló elektromos hálózatot a lámpával, valamint a hosszú repülés időtartam miatt átalakított, kényelmesebbé vált üléseket, amelyek javítják a pilótafülkében a látóteret és csökkentik a fáradtságot a hosszabb bevetések során. Ez a gép az elsősorban személyzetek képzésével foglalkozó VAW-120 „Greyhawks” század állományába került, a norfolki támaszpontra. A tervek szerint a flottának 2020 végig már két légi üzemanyag felvételi-képességgel ellátott légtérellenőrző repülőszázaddal kell majd rendelkeznie.

Máshova is betették hajótestüket kínai hajók a héten. Ugyanis Kína és Uruguay védelmi miniszterei által Montevideóban aláírt megállapodás értelmében megerősítik a két ország védelmi kapcsolatait. A szeptember 2-án aláírt egyezség értelében Uruguaynak adományoznak, egy a kínai flotta által kivonásra került hadihajót. Bár most még nem lehet biztosan tudni, de gyaníthatóan egy Type 053H1 JIANGHU II-osztályú fregatt szerepelhet a pekingi elképzelésekben, mint átadandó egység. Ebből a hajóosztályból az elmúlt időszakban több is kivonásra került Kínában.

NETARZENÁL GALÉRIA

NHI NH90TTH

Szuhoj Szu-30SzM

McDonnell Douglas F/A-18A Hornet

Dassault Rafale C

Boeing C-17A Globemaster III

Westland Wasp HAS.1

Northrop SF-5M Freedom Fighter

Szuhoj Szu-22M4 Fitter K

McDonnell Douglas F-15J Eagle

Sepecat Jaguar A

Boeing E-3A Sentry

Mil Mi-17 Hip

McDonnell Douglas TA-4J Skyhawk

Szuhoj Szu-47 Berkut

English Electric Canberra B(I).6

Mil Mi-26T2 Halo

Dassault-Breguet-Dornier Alpha Jet A

General Dynamics F-16A Fighting Falcon

Szuhoj Szu-35Sz

Grumman F-14D Tomcat

Eurofighter EF-2000 Typhoon

Mil Mi-24V Hind E

Airbus A400M Atlas C.1

English Electric Lightning F.6

Fairchild A-10C Thunderbolt II

PZL-Swidnik Mi-2 Hoplite

McDonnell Douglas F-4E Phantom II

Hawker Hunter F.58

McDonnell Douglas CF-188 Hornet

Szuhoj Szu-34 Fullback

Blackburn Buccaneer S.2B

Sikorsky MH-60T Jayhawk

Dassault Mirage IIIRS

Airbus A330 MRTT

A németek által 1940. május 10-én megszállt Hollandia majdnem napra pontosan öt évvel később, 1945. május 5-én szabadult fel. A jeles dátum évfordulóján az országban sok helyen voltak megemlékezések, így a Maastrichttól keletre, tíz kilométerre lévő amerikai katonai temetőben is. Május első vasárnapján itt is megálltak azok a hagyományőrzők, akik felújított második világháborús járműveikkel vonultak fel.

Az amerikai haditengerészet Willys Jeep-jén virító Shore Patrol felirat messziről jelzi, hogy a flotta parti járőrei érkeznek. A parti járőrök a tengerészekkel, tengerészgyalogosokkal szemben intézkedtek, a hadsereg és az akkor még odatartozó légierő katonáival szemben a katonai rendészek (Military Police) voltak illetékesek.

A felvezető szürke Willys után egy ugyancsak tengerészeti Jeep és a menet többi résztvevője közeledik, de már a hadseregnél megszokott olajzöld színben.

A lökhárítón olvasható jelzés szerint a ponyvás Willyst a flotta 6. parti zászlóalja (6. Naval Beach Battalion) használta.

A Dodge WC-51-esének csörlővel felszerelt WC-52-es változata. A négykerék hajtású jármű 800 kg terhet szállíthatott a platóján, katonákat, felszerelést egyaránt.

A másfél tonna hasznos terhelésű WC-62-es tulajdonosa megannyi kiegészítőt gyűjtött be hatkerekű járművéhez: egy csatos üvegekkel teli rekeszt, egy sisakot és egy baseball ütőt. A lehajtott szélvédővel közlekedő kocsik vezetői és utasai ellen a németek gyakran feszítettek ki huzalokat az utak felett. A Dodge orrára szerelt szelvény az ilyen huzalok ellen védte a bennülőket.

A Dodge WC-54-es mentőautón az 1942-ben bevezetett jelzésrendszer mellett hatalmas vöröskereszt teszi egyértelművé az autó funkcióját.

A pótkeréken találtak helyet egy egészségügyi katona átlőtt sisakjának.

A járművek - mint ez a Willys Jeep, lökhárítóján a 2. páncélos hadosztály jelzéseivel - a temető parkolójába álltak be.  

Az amerikai hadsereg Harley-Davidson WLA motorjából kettő is felvonult. Az elsősorban futár és rendészeti feladatokra használt fürge járművet 740 köbcentis, 25 lóerős motor hajtotta egy háromfokozatú sebességváltón keresztül. Az első kerék villájára, a gyalogsági ásó mögé, a kézifegyver tokját szerelték.

A Harley alig 13 literes benzintartályára csavarozott kis táblán a motorhoz és a váltóhoz használható kenőanyagokat jelölték meg. A csomagtartóra egy, az egészségügyi készletből származó takarót szíjazott a motor gazdája.

A WC-62-es mögé akasztott G-527-es trélerrel közel 1000 liter ivóvizet szállíthattak.

* * *

Fotó: Váraljai Beatrix, Szórád Tamás

A lövész alegységek új (páncéltörő) támogató fegyvereként beszerzett Carl Gustaf M4 lövegekre történő kiképzés részeként szeptember 11-én először hajtottak végre magyar honvédek éleslövészetet a bakonykúti-csörlőházi lőtéren.

Béléscsöves, űrméret alatti gyakorló 7,62-es lőszerrel és a gázkifúvást imitáló töltettel (ún. backblast charge) végzett iskolalövészet.

(Kézifegyver volta ellenére) terminológiailag helyesen ez bizony egy huzagolt csövű hátrasiklás nélküli (HSN) löveg. Pillantás a fegyvert lezáró, töltéskor oldalra nyitható Venturi-cső felől.

Álló...

...térdelő...

...ülő...

 ...és fekvő lövészeti testhelyzetek.

Az iskolalövészet lőszerei.

A lövők, SAAB-os oktatóik, és a VV mentesítő Csepelből származott célanyag.

Zord  

A LégierőBlogger a hétvégén a sógoroknál, Zeltwegben járt, a hagyományos Air Power rendezvény idei kiadásán. Bár az időjárás pénteken gyenge, szombaton csapnivaló volt, az esős-párás atmoszféra a dinamikus programban is eredményezett pár igen szép pillanatot, a statik részletfotózására pedig az ilyen árnyékmentes idő amúgy is a legjobb.

Luftstreitkräfte Eurofightere füstölővel, egészalakos párakiválással és alpesi háttérrel.

A Luftwaffe H145M-jének üres zavarótöltet kivetője szemből...

...hátulról, a gyártó régi megnevezésével (EADS Deutschland Gmbh).

Az AN/AAR-60-as szenzor letakarva, ami a beépített éles berendezés egyik közvetett bizonyítéka.

UV-tartományú AN/AAR-60-ast használnak a súlyos csúszások kísérte európai csúcshelikopter, az NH90-es német példányai is...

...melyek az osztrákokkal közösen "harcászati" bemutatót tartottak, a maguk részéről külső teherrel (G Merci, illetve Quad).

Egy ellenpélda: az osztrák S-70-es flotta egyik önvédelmi berendezéskészletet nélkülöző példánya. Csak az alap províziók vannak meg (néhány példányon azért ott vannak az ASE elemei).

Még egy ellenpélda: svájci Super Puma, melynek ez a példánya szintén nélkülözi - a RUAG által integrált - önvédelmi rendszert.

Az AMI egyik amendolai (32º Stormo, 13º Gruppo) F-35A-ja is tiszteletét tette...

...a programból azóta az USA által kizárt Törökországban gyártott orrfutó részegységgel :-)

A magyar Gripen demo Majerik Máté főhadnaggyal a "nyeregben". Itt a kerótúlfolyón negatív terhelésnél kiáramló üzemanyag begyújtása, ami a magyar bemutató védjegyévé vált az évek alatt.

Itt pedig a Chemring MTV infracsapdák dobása (valószínűleg az egyszem alsó) BOY403-as zavarótöltet kivető berendezésből.

A lengyel Szu-22M4 ASZO kivetőberendezéseiből útnak indult infracsapdák nyugati kollégáikkal szemben csak a géptől jelentősebb távolságra izzottak fel (megjegyzendő, hogy nyugati cégek is gyártanak már egy ideje ezzel kompatibilis 26 milliméteres patronokat).

Néha az airshow-tömeg is szépen keretezhet egy képet :-)

S ha már önvédelem, akkor itt az amerikaiak legújabb generációs (LAIRCM-programmal asszociált) rakétaindításjelző szenzora, és a kisméretű Guardian DIRCM-torony a P-8 Poseidon svanca alatt...

...az eddigiektől merőben eltérő apertúrájú, állítólag két infravörös sávban dolgozó szenzor típusjelzésére egyelőre nem sikerült rábukkannom.

A Zeltwegben kiállított ANG-s Herculesen az előző generációs, AN/AAR-47(V)2 szenzor (IR MWS+LWS) volt, a máig széles körben alkalmazott AN/APR-39 radar besugárzásjelző antenna társaságában.

S ha már átkacsintottunk az RF-spektrumba, akkor jöjjön itt a korszerűsített német Tornado IDS-ek Saab BOW besugárzásjelzőjének mellső antennacsoportja. A nagy átmérőjű spirálantenna megegyezik a Gripenek előző generációs EW-rendszerének WTU-egységeiben alkalmazottal (E-J), de azt kiegészíti kvadránsonként két pár kisebb átmérőjű antenna a magasabb (~K) tartományra. A két áramvonalazott omni antenna valószínűleg a C-D sávú RPK (indításjelző) vevőé.  

Svájci Hornet, a párás időben láthatóvá váló lökéshullámmal.

Strapabíró fém hatszögekből összeakasztható tábori repülőtér-felület. Védelmi képesség (országvédelem) helyreállításnál készletezendő?!

A pénteki programzáró a svéd tűzokádó őshüllő, a Draken volt.

Zord

A katonaközösségek lehetőségeik szerint mindig is igyekeztek ápolni a hagyományaikat, és nagynevű elődeik emlékét. Nincs ez másként az ejtőernyősök esetében sem, akik idén nyáron hagyományteremtő céllal, első alkalommal rendezték meg a Hüse Károly Katonai Ejtőernyős Emléktalálkozót.

Hüse Károly neve a mai napig fogalom a magyar katonai ejtőernyőzés világában. Az 1940-es születésű sportember iskolái befejezését követően két évig szülővárosában, Hajdúszoboszlón dolgozott. Az ejtőernyőzéssel 1953 óta foglalkozott és 1954. március 29-én életében először ugorhatott. Az ejtőernyőzést olyan elszántsággal folytatta, hogy 1958-ban első lett a megyei ejtőernyős bajnokságon, majd 1960-ban célba ugró bajnok és válogatott kerettag lett. Ugyanebben az évben kezdte meg katonai szolgálatát, amelyet a sorkatonai évek leteltével élethivatásul választott. Továbbszolgálóként majd hivatásosként szolgált. 1962-ben már túl volt az 500. ugrásán. 1964-ben országos és világcsúcsot állított fel 1000 méteres késleltetett célba ugrásban. 1965-ben az 1000. ugrását teljesítette, majd egy tiszti vizsgát követően 1966-tól alhadnagyként szolgált tovább. Magánéletében is jelen volt az ejtőernyőzés, felesége szintén ezt a sportot űzte. 1968-ban a 2000., 1971-ben a 3000., 1974-ben a 4000. ugrását jegyezhette be az ugrókönyvébe. Neve külföldön is egyre ismertebb lett, folyamatosan járta a világot. Az 1976-os év nem csak az 5000. ugrást, hanem az ötödik helyezést is hozta az olaszországi világbajnokságon. Ilyen eredményt magyar ejtőernyős sportoló addig nem ért el. Az akkoriban rendkívülinek számító 6000. ugrását Kubában teljesítette – a világon ötödikként. A sikeres életpálya 1978. május 26-án, a 6263. ugrás során szakadt meg; Hüse Károly tragikus balesetet szenvedett. A 38 évesen elhunyt ejtőernyős katonasportolót szülővárosában, Hajdúszoboszlón katonai tiszteletadás mellett temették el.

*

A nyolcvanas években az akkori néphadsereg kiemelt eseményként kezelte a Hüse Kupa néven, Hajdúszoboszlón megrendezett versenyeket, amelyek a keleti (szocialista) blokk ejtőernyőseinek talán legnagyobb versenyei voltak. A rendszerváltást követően a honvédség leépítése hatással volt ezekre a versenyekre is, amelyeket azután egyre ritkábban rendeztek meg. A kétezres években még voltak erőfeszítések, hogy ez a nemes hagyomány ne szakadjon meg, de a 2010-es évek erőforrás hiánya miatt a honvédség már nem tudta megrendezni ezeket a versenyeket. Az évtized közepén civilek vették át a rendezést, először Gödöllőn, majd 2017-ben, amikor a nagyjavított Mi-17-esek rendelkezésre álltak, már a honvédség támogatásával. Ugyancsak ebben a felállásban rendezték meg a versenyt a tavalyi, 42. CISM Katonai Ejtőernyős Világbajnokságot követően. Ekkor azonban döntés született arról, hogy az eredetileg is katonai verseny szervezése ismét a honvédség kezébe kerül, annak érdekében, hogy a hagyományőrzés méltó formában folytatódhasson. A 2019-es rendezvény igazgatója Dr. Bali Tamás ezredes, bázisparancsnok-helyettes lett, aki a tavalyi ejtőernyős világbajnokság szervezését is vezette. Bali ezredes elgondolása volt, hogy az idei esemény a katonai jelleget hangsúlyozva ne csak egy verseny legyen, hanem találkozó is a katonai ejtőernyős generációk között. Ennek megfelelően az I. Hüse Károly Katonai Ejtőernyős Emléktalálkozónak elnevezett eseményen a múltat idéző idősebb generáció tagjai mellett ott voltak napjaink katonai ejtőernyősei, a válogatott tagjai és a jövőt képviselő fiatalok, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem felderítő szakos hallgatói is. A szervezők meghívtak volt parancsnokokat és ma is aktív elöljárókat. Utóbbiak ugrottak is. Rajtuk és a szolnoki ejtőernyős és különleges műveleti alegységeken kívül, minden olyan alakulattól érkeztek ugrók, ahol ejtőernyős beosztás van – a kecskeméti repülőbázisról, a pápai bázisrepülőtérről és a debreceni felderítőktől.

A programot úgy állították össze, hogy találkozó, megemlékezés és verseny jellege egyaránt legyen. A rendezvény július 10-én este a helikopterbázison kezdődött, ahol a résztvevők megkoszorúzták Hüse Károly mellszobrát. A kétnapos verseny megnyitóját másnap reggel 8 órakor a szandaszőlősi sportrepülőtéren tartották, majd megkezdődtek az emlékugrások.

Koszorúzás, katonai tiszteletadás mellett

Bali Tamás ezredes mellett Hüse Károly fiai állnak.

A körkupolás ernyőkkel azok a veteránok és fiatalok ugrottak, akik nem ugranak légcellás ernyővel. Az emlékugrást színesítette, hogy egy volt mélységi felderítő század (MN 3100) tagjai - akik a legendás Furkó Kálmánnál szolgáltak, majd 1987-ben szereltek le – szintén ugrottak. Néhány, immár az ötvenes éveiket taposó egykori felderítő katona nemrég ismét elkezdett ejtőernyőzni. Mivel érvényes orvosival és biztosítással rendelkeztek, a körkupolás emlékugráson ők is részt vehettek és ennek bizony megadták a módját. Úgy vonultak be, ahogy azt egykor megtanulták: sisakkal az egyik kézben, mentőernyővel a másik kézben, felderítő nótát énekelve. Az egykori mélységi felderítő katonák közül Dr. Lits József így emlékezett: „28 éves koromban ugrottam először és Hüse Károly volt az én mentorom. Nagyon sokszor voltam, mint tartalékos katona az ő irányítása alatt ejtőernyős táborokban és az ő iránti tisztelet miatt vállaltam ezt a mai napot is.”

Sisakkal és mentőernyővel a kézben, mint annak idején.

 A volt mélységi felderítők csoportképe.

A verseny két részből állt, célba ugrásból és célra szállásból. A célba ugrás a versenyekről ismert szabályozott célba ugrás volt, érzékelő platformra. Ezt a versenyszámot egyéni versenyben mindhárom helyen a 86. Szolnok Helikopter Bázis ejtőernyősei nyerték. Sorrendben: Varga Tamás zászlós, Olenyik Roland őrmester és Gál Szabolcs törzsőrmester. Csapatban a Szolnoki Honvéd Ejtőernyős Sportegyesület 2., 4., és 1. csapata állhatott a dobogóra.

Mivel a célba ugrás már versenykategória és rengeteg gyakorlást igényel, az az ötlet merült fel, hogy legyen egy olyan megmérettetés, amelyen a normál légcellás képzettséggel rendelkező, de egyébként nem versenyző állomány vesz részt. Ez lett a célra szállás. A szandai reptéren egy negyven méter átmérőjű kört festettek fel, azon belül öt méterenként újabb körökkel és középen egy mindössze egy méter átmérőjű körrel. A bírók a középponttól mérőszalaggal mérték a távolságot. Ezt tehát a légcellás állomány ugrotta. A célra szállást egyéniben Szabó Konrád zászlós nyerte az 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázisról. A második Rácz Csaba főtörzsőrmester lett a 2. vitéz Bertalan Árpád Különleges Rendeltetésű Dandártól, a harmadik pedig Bereczki Zsolt főtörzsőrmester, a 86. Szolnok Helikopter Bázisról. Csapat célra szállásban az első két hely a Szolnok Helikopter Bázis 1. és 2. csapatáé lett, a harmadik a különleges rendeltetésű dandár csapatáé.

A találkozón 44 légcellás versenyző és kb. 30 fő körkupolás emlékugró ugrott. Az ugrásokat a Rubik Szállítóhelikopter Zászlóalj Mi-17-eséből hajtották végre, de a versenyzőknek az egyik Mi-24-es harci helikopter is rendelkezésre állt. A rendezvény július 12-én ért véget. A szervezők nem titkolt szándéka, hogy ezzel a rendezvénnyel hagyományt teremtve Hüse Károly emlékét és a katonai ejtőernyőzés hagyományait egyaránt tovább ápolhassák.

* * *

Fotó: Zsadony Ferenc nyá. zászlós, Szórád Tamás. A cikk nyomtatott változata az Aeromagazin 2019. augusztusi számában jelent meg.

Izraeli fegyverzetet kaphatnak majd ukrán MiG-29 Fulcrum vadászgépek, ukrán sajtóértesülések szerint. Bár jelenleg a felek még az egyeztetéseknél tartanak, annyit már lehet tudni, hogy a programban izraeli részről az Elbit Systems az érdekelt. Amennyiben a szerződés megszületik, úgy az ukránok 11 gépét látnák el korszerű fegyverzettel és néhány fedélzeti rendszerrel, darabonként 40 millió dollár ellenében.

Korszerűsített, felderítő alegységek igényei szerint módosított lövészpáncélosokat fog kapni a lengyel szárazföldi haderő. A BMP-1 hely módosításával létrejött BWR-1D és BWR-1S járművekből 2022-ig bezárólag 38 darab került majd korszerűsítésre. A Harrys és a Radmor digitális rádiórendszereken felül a járművek digitális belső kommunikációs rendszert, JIM LR hőkamerát, SR HAWK rádiólokátort, inerciális Talin 5000 és DAGR GPS navigációs rendszereket, APC 4 vegyi felderítő rendszert, MIMID aknakeresőt, megnövelt űrtartalmú üzemanyagtartályokat, gumibetétes lánctalpakat, ergonomikus üléseket és új állófűtést fognak kapni.

Két új rakétás páncélvadász járművet mutatott be az MBDA és a lengyel PGZ. A Brimstone irányított rakétákat rejtő és védő konténereket a Lengyelországban gyártott lánctalpas alvázakra szerelték fel. A konténerek elejét a rakéták indítása előtt a nagyobb hatótávolság biztosítása érdekében megemelik. A járműveket a lengyel haderőn kívül külföldi vásárlók számára is ajánlják a fejlesztők. Az egyik platform a BWP-1, amely egy helyileg korszerűsített BMP-1-nek felel meg. Ennél a deszanttér tetejére került felszerelésre a 12 rakétát tartalmazó konténer. A gyalogsági harcjármű tornyát leszerelték, helyette egy távirányítású fegyverállvány került felszerelésre a páncéltest jobb oldalára egy nehézgéppuskával. A másik platform, amelyet a HSW SA és az Obrun biztosít, a Krab alváz, amelyet a Krab önjáró tarackhoz használnak. Erre a nagyobb járműre három indítómodult szerelhettek fel, amelyek mindegyike nyolc rakétát tartalmaz, így összesen 24-re emelkedett az azonnal bevethető rakéták mennyisége. A közös együttműködési lehetőség legfontosabb része, hogy az MBDA a Brimstone rakétát gyártását is megvalósítaná Lengyelországban, méghozzá az MESKO SA-nál.

Olasz sajtóértesülések szerint Olaszország is csatlakozni fog a Tempest repülőgépet fejlesztő csoporthoz. A hatodik generációs többfunkciós gép létrehozásában való részvételről szóló dokumentumot még ebben a hónapban alá fogják írni. A Tempest programot a 2018. évi Farnborough Nemzetközi Airshow során mutatták be. A brit kormány a Honvédelmi Minisztériumon keresztül 2 milliárd fontot (2,3 milliárd eurót) különített el a hatodik generációs vadászgép kezdeti fejlesztésére. A Tempest célja, hogy 2040-ig helyettesítse a RAF Typhoon vadászbombázóit és Európán belül már versenytársa is akadt, az Angela Merkel és Emmanuel Macron által a Párizsi Nemzetközi Légibemutató - Le Bourget, 2017. július 12-én bejelentett francia-német új FCAS/NGWS generációs vadászgép személyében.

Ez utóbbi számára további pénzösszeg került jóváhagyásra a héten. Ugyanis a fejlesztésbe beszállt Spanyolországban 100 millió eurót szavaztak meg a fejlesztésére. Madrid tavaly júniusban csatlapozott az Airbus/Dassault gép fejlesztéséhez. A fenti összeget több lépésben fogják a spanyolok átutalni. Így 2019-ben 10, 2020-ban 60, 2021-ben 20, és végül 2022-ben 20 milliót folyósítanak majd.

Egy lépésre van már csak Pakisztán légiereje egy jelentős gépbeszerzés megvalósulásától. De nem egy újabb adagnyi JF-17-es Thunder beszerzése van igen közel. Évek óta folytak tárgyalások Egyiptommal, az ott már nem kellő Dassault Aviation Mirage 5-ös vadászbombázók megvásárlásáról. Meg nem erősített hírek szerint az egyeztetések lezárultak, így hamarosan sor kerülhet a deltaszárnyúak leszállítására Pakisztán részére. Egyiptomban 54 Mirage 5SDE együléses vadászbombázó, (egyenértékű a Mirage III-val), 6 felderítő Mirage 5SDR és 6 5SDD kétüléses példány került eladósorba. Ezekből 36 darab kerülhet majd Pakisztánba, a hírek szerint a többség alkatrészként kerül majd hasznosításra, de lesz pár, amelyik új felségjellel ellátva repülni is fog. Az idős pakisztáni gépek igen korszerűnek mondhatók, hiszen 2008-ban egy modernizáció keretében Thales RC400-as rádiólokátorokat, közeledő rakétákra figyelmeztető rendszert kaptak és lehetőség van az éjszakai bevethetőségre is. Pakisztán jelenlegi Mirage flottája 90 Mirage III és 90 Mirage 5 repülőgépet foglal magában, ezek a ROSE (Retrofit Of Strike Element) korszerűsíti program során jelentős modernizáláson estek át.

A pakisztáni Mirage-ok egyik fontos feladata a nukleáris robbanófejet hordozó robotrepülőgépekkel történő csapásmérés. Éppen ezért fegyverzetükben jó pár éve már megtalálható a 350 km-es hatótávolságú Hatf-8 Ra'ad és a 750 km-es hatótávolságú Hatf-7 Babur robotrepülőgép légi indítású változata. A repülőgépekről bevethető Hatf-8 Ra'ad csapásmérő robotrepülőgép csökkentett észlelhetőségű, elsődleges célpontjai parancsnoki központok, raktárak, rakétaindító állások. Az 1100 kg-os indulótömegű, 4,85 méter hosszú Hatf-8 harci része szerelhető hagyományos vagy nukleáris robbanófejjel is. Navigációs rendszerében megtalálható a GPS és az infravörös képalkotó rendszer is, éppen ezért a körkörös szórása 3 méter körül van. Egyes hírek szerint a Ra'ad és a Babur megalkotásához legalább két, 1998-ban afganisztáni célpontok ellen indított, ám Pakisztáni területen a becsapódás után is viszonylag épségben maradt RGM/UGM-109 Tomahawk robotrepülőgép maradványait használták fel.

Indiában már fejleszteni kezdték a következő generációs rakétahordozó tengeralattjáró-osztályt. A jelenleg még csak S-5 jelzést viselő hajók első példánya 2030 előtt állhat majd szolgálatba. Főfegyverzetét a jelenleg még szintén fejlesztés alatt álló K-6-os ballisztikus rakéták fogják alkotni. A várhatólag majd 8000 kilométeres hatótávolságú fegyverből 16 darabot fog majd hordozni, a rajzokon a hajótest vonalából igencsak kicsit kiálló törzsszekcióban. Most még nem tudni, hogy az indítótubusok képesek lesznek-e kisebb átmérőjű K-15-ös rakéták befogadására. Ezekből az S-5-ös háromszor annyit lenne képes hordozni, mint a K-6-ból, igaz ezek a rakéták csak 740 kilométerre lévő célok ellen alkalmazhatók.

Úgy tűnik, hogy a fülöp-szigeteki légierő két Bell AH-1 Cobra harci helikoptere mégsem fog ebben az évben megérkezni. A szeptemberre vár átadást a személyzet képzésének elhúzódása késlelteti. A Kobrák várhatólag csak 2020-ban fognak majd megérkezni. Ezt az üzletet Amman és Manila között még 2018 szeptemberében kötötték meg. Jordánia a maga részéről 2018-ban 17 darab használt AH-1F-et kínált eladásra, alkatrészekkel együtt, a meglévő több mint 40 gépet számláló állományából. 2015-ig csak 31 AH-1-el rendelkeztek, azonban ekkor Izrael átadott 16 darab használt harci helikoptert.

Japán tovább erősítené ballisztikus rakéták elleni védelmét. Ezt egy jelentősebb rakétabeszerzéssel valósítanák meg. Ez ügyben a kérelmüket már elküldték Washingtonba. Ebben hetvenhárom darab Raytheon Standard-3 (SM-3) Block IIA rakéta megvásárlási szándéka szerepel. A beszerzés becsült költsége 3,295 milliárd dollár körül fog alakulni.

Szeptember 4-én az Embraer szállította a brazil légierőnek az első KC-390 szállító és légi utántöltő repülőgépet. A hazai fejlesztésű típus Brazília öregedő, C-130 Hercules repülőgépeinek helyébe fog lépni. Két IAE V2500-es kétáramú sugárhajtóművel ellátott KC-390 gyorsabb és több terhet hordozhat, mint a hasonló méretű turbólégcsavaros szállítógépek. 26 tonnás terheléssel akár 870 kilométer per órás sebességgel is repülhet. Némileg kisebb, 23 tonnás terhet szállítva 2556 kilométert repülhet. A brazil kormány kedden megerősítette, hogy a brazil légierő 28 darab KC-390 szállító és légi utántöltő repülőgépet vásárol az Embraer repülőgépgyártól. Külföldről eddig 33 gépre érkezett megkeresés. Argentína és Chile 6-6 darabot, míg Kolumbia 12-őt tervez beszerezni. Európából a már biztos portugál megrendelés mellé befuthat majd a Cseh Köztársaság két példánya is. Polgári vonalról a Sky Tech hat gépre szóló beszerzése valósulhat majd meg.

NETARZENÁL GALÉRIA

Antonov An-26

Kawasaki C-2

Sikorsky MH-60R Strikehawk

Szuhoj Szu-30SzM

JF-17 Thunder

Boeing F-15E Strike Eagle

Xian JH-7A

Lockheed NC-121K Warning Star

Aérospatiale AS 350B2 Ecureuil

Douglas A-1D Skyraider

Antonov An-12BK

Chengdu J-10A

Boeing EA-18G Growler

Dassault Rafale C

General Dynamics F-16BM Fighting Falcon

Mil Mi-24P Hind F

Boeing E-3A Sentry

Eurofighter Typhoon EF2000

Szuhoj Szu-34 Fullback

McDonnell Douglas F-15A Eagle

NHI NH90TTH

Szuhoj Szu-57

Zord

Kedves hallgatók! A korábban tett ígéretünknek és a meghirdetett szavazás eredményének megfelelően a Csernobil az a sorozat, mellyel az aktuális adásban foglalkozunk. Az adás letölthető innen, a korábbi adások pedig elérhetők itt. Jó szórakozást kívánunk!

[...] Bővebben!

Baltikumi szolgálatát befejezve, szeptember 4-én hazatértek Litvániából a Balti Fegyveres Légvédelmi Készenléti Alegység katonái. A Magyar Honvédség második, májusban megkezdett négy hónapos Baltic Air Policing missziója 544 óra repült idővel zárult, amely 50 éles riasztást és a Balti-tenger felett végrehajtott igazoltatást valamint 110 gyakorló riasztást és 141 olyan felszállást foglal magában, amelynek célja a térségben települt tengerészeti és szárazföldi erők támogatása valamint légi díszelgés volt. A vadászgépek a kontingens hazaérkezése előtti napon települtek vissza ideiglenes bázisukra, Pápára és rövidesen a földi lépcső utolsó járműve is hazaérkezik. Ezzel egy fontos fejezet zárul le a magyar katonai repülés történetében, ugyanakkor az élet nem áll meg: a Gripen-közösség folytatja feladatait egyelőre Pápáról és repülőterük felújítását követően ismét Kecskemétről.

*

A szállítórepülők ideiglenes bázisa a Liszt Ferenc nemzetközi repülőtér. Ide, az 1-es terminál elé érkezett a kontingenst szállító Airbus, amelyet a repülőtéri tűzoltók vízhídja fogadott.

*

Ugrik Csaba dandártábornok, a kontingens parancsnoka az előző napon érkezett vissza Magyarországra. A kontingens tagjait fogadó kézfogás egy emlékérmet rejt, ezzel is megköszönve a baltikumi szolgálatot.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

Az Airbus Helicopters ma Donauwörthben látta vendégül a magyar média képviselőit, tájékoztatást adva a  H145M program állásáról, első alkalommal téve lehetővé az egyik honvédségnek épült gép - az épp berepülésen lévő második (LUH) példány - fotózását. A humán oldalon pedig az elsőként átképzésre kerülő műszakiakkal és hajózókkal találkozhattunk.

A 20266-os gyári számú leendő magyar 02-es, D-HMBF ideiglenes német lajstrommal berepülés közben narancssárga overallos Airbus-tesztszemélyzettel.

A Helionix fedélzeti avionikai rendszer kijelzői.

Kevesen tudják, de a H145 hivatalos típusmegjelölése máig MBB-BK117, D-2 változat.

A fegyverzetfelfüggesztők egyik rögzítési csomópontja a gép oldalán. Az alap HForce-povíziók egyikeként minden gépen ott lesznek.

Ugyanaz a gyártósoron, még végleges festés nélkül. (Fotó: Airbus Helicopters)

Az első két átképzésre kerülő magyar hajózó, Simon Zsolt alezredes, és Dajka Attila őrnagy az egyik magyar gép mellett...

...illetve kiképzési repülésre indulva céges oktatóval és géppel.

Zord

Egy éppen tíz évvel ezelőtti napon, 2009. szeptember 1-én azzal a szándékkal indítottam útjára az Air Base blogot, hogy a lehetséges keretek között, az olvasók elé tárjam a katonai repülés és az azt működtető emberek mindennapjait. Lehetőleg első kézből, bázistúrák, interjúk, személyes tapasztalatok és élmények révén. (Ez az elképzelés részben olvasói igényre, részben saját döntésből a későbbiekben polgári repülési, szárazföldi és haditengerészeti témákkal is bővült, de természetesen továbbra is a katonai repülésen van a hangsúly.) Ebben az izgalmas vállalkozásban meglepően sokan voltak segítségemre itthon és külföldön egyaránt. Talán azért, mert felismerték, hogy igazán rájuk vagyok kíváncsi; a mindennapjaikra, feladataikra, élményeikre, véleményükre, történeteikre és csak utána a haditechnikai eszközökre. Hálás vagyok a segítségükért, különösen azoknak, akik személyes történeteiket bízták rám.  

Sokáig vártam az első bejegyzéssel, mert mindenképpen hazai témával szerettem volna indítani a blogot. Ez a téma végül a 2009. augusztus 20-ai tisztavatáson végrehajtott légi díszelgés és az előző napi főpróba lett. Az eredeti első bejegyzés bővített változatával, díszelgő Mi-8-asok, Mi-24-esek, L-39-esek, MiG-29-esek és JAS39-esek egy évtizeddel ezelőtti fotóival szeretném megköszönni az Air Base blog régi és új olvasóinak figyelmét. 

*

Augusztus 19. A főpróba mozzanatai, az Erzsébet híd pesti hídfője mellől fotózva. 

A 407-es An-26-os a Hősök tere felé vezető irányon repül. Bal kísérője a 119-es díszfestésű Albatros, a Cápeti II.

A jobb kísérő a másik cápaszájas Albatros, a 135-ös oldalszámú Cápali.

MiG kísérettel keresztezi a Dunát a 603-as Ancsa. Fedélzetéről fotósok örökítik meg a Nagyvas Budapest feletti röptét. 

A 603-as bal kísérője egy harci, jobb kísérője egy kétüléses MiG volt. 

A Gellért-hegy északi lejtője felett érkezik a Gripen-kötelék.

Ketten a háromból. Törzs alatti póttartály, Litening konténer és gyakorló Sidewinder a 38-ason és a 42-esen.

Az An-26-os és a MiG-29-esek alkotta kötelék ismét a Duna felett, emelkedő bal fordulóban, úton hazafelé.

Kisebb magasságon a helikopterek gyakorolnak, egyelőre még zászló nélkül. Először a 6200-as Mi-8-as érkezik.

Az 582-es Mi-24D úgy, ahogy harci helikoptert ritkán látunk repülni: nyitott deszanttér-ajtóval.

*

Augusztus 20. A délelőtti díszelgő gépekről és a délutáni áthúzásokról a Gellért-hegyről készültek fotók.

Az An-26-ost utoljára kísérik L-39-esek a főváros fölé; a típust 15 év után, 2009. novemberében kivonták a szolgálatból. 

Ancsa és Alba - szoros kötelékben

Az Ancsa mellett-mögött a 27-es MiG-29UB repül. A huszonkilencesek is utoljára díszelegtek Budapest felett, majd még bő egy évet ráhúztak az Albatrosokra. A maradék üzemképes gépet 2010 végén állították le.  

Érkeznek a Gripenek, a kétüléses Deltát együléses Charlie-k kísérik.

A Gellért-hegy oldalából olyan a két JAS, mintha összenőtt volna.

A Duna felett déli irányba tart a zászlóvivő Mi-8-as. 

Az 582-es Mi-24-es délelőtt a NATO-zászlóval repült ...

... délután pedig az EU lobogójával.

Az 580-as a magyar zászlóval igyekszik észak felé.

A délutáni blokkban is szereplő 42-es Gripen nyitott törzsféklappal süllyed a Gellért-hegy előtt, a Parlament irányába. 

A nemzeti légitársaság egyik Boeing 737-ese is tiszteletét tette a bemutatón. 

* * *

Fotó: Szórád Tamás

Elkezdődött Bulgária Szuhoj Szu-25-ös csatarepülőgépeinek Fehéroroszországba történő szállítása. Szófia hosszú idő után döntött a gépek Baranovicsiben történő nagyjavításáról és némi korszerűsítéséről. A meglévő 14 bolgár gépből nem mind kerül majd a további hadrendbe tarthatóságot garantáló munkafolyamatokba. Az ezekben érintett 8 példányból az első augusztus 28-án indult útnak az 558. repülőgép javító üzem felé, egy Iljusin Il-76-os szállítógépben, részlegesen szétszerelve. A nyolc repülőgépen elvégzendő munkák várhatóan mintegy 50 millió eurós kiadással fognak járni, de a kormányzati szinten van terv még további két repülőgép Belorussziába való kiküldésére.

Donauwörth-ben augusztus elején hajtotta végre első repülést az immáron 5 főrotorlapáttal rendelkező Airbus Helicopters H145-ös prototípusa. A hónap vége előtt már a második prototípus is a levegőbe emelkedett, mivel a következő év elején szeretnék megszerezni erre a változatra is a típusalkalmassági bizonyítványt. A jelenlegi négylapátos kialakítással szemben, az 5 főrotorlapáttal rendelkező H145 további 150 kilogramm több hasznos teherrel emelkedhet majd fel, és a maximális felszálló tömege 3800 kilogrammra növekedhet. Az első prototípus jelenleg Dél-Amerikában van, nagy tengerszint feletti repülési teszteken.

Igencsak alaposan korszerűsített Mil Mi-24P harci helikoptert mutatott be a KRET orosz vállalat. A Mi-24P-1M üres tömegét 430 kilogrammal csökkentették, a beszerelt könnyebb fedélzeti rendszerek révén. A fegyverterhelés 2400 kilogramm, de ebben már nincs helye a rádióvezérlésű 9M114-es rakétacsaládnak. Helyüket a legújabb 9M120 Ataka sorozat lézervezérlésű változatai vették át, az akár 15 kilométerről is indítható radarvezérlésű 9M123-as mellett. Ezek miatt is került egy AESA antennával rendelkező fedélzeti rádiólokátor felszerelésre a lövész fülkéje elé. Az optikai rendszer forgatható kupolája a mereven beépített 30 milliméteres ikergépágyúval ellentétes oldalon, a radardóm mellett nyert elhelyezést. Mind a lövész, mind a pilóta fülkéje korszerűsítésre került színes kijelzőkkel és HUD-al. Az eddigi legtöbb modernizált Mi-24-el szemben ezen rajta voltak még az irányított rakéták felfüggesztésére szolgáló külső lelógó szárnyrészek is. Továbbá a harci helikopter külső részén a törzs oldalán és az alatt is az önvédelmi rendszerek dudorai és tornyai is láthatóak voltak. A helikopter deszantterét alkalmassá tették 3 sérült katona harctérről történő elszállítására is.

Augusztus 26-án az indiai légierő megkapta a 11. (MSN IAF-11) Boeing C-17 Globemaster III-as szállítógépét. A típust az országban a 81. század (Sky Lords) repüli 2013 óta. India terveiben további Globemaster III-ok beszerzése is szerepelt még egykoron, de a lassú bürokrácia nem tudta időben tető alá hozni ezen megrendelésének előkészítését. A Boeing C-17 Globemaster III-ból az USAF-nál 222, Indiában 11, Nagy-Britanniában, Katarban, az Egyesült Arab Emírségekben és Ausztráliában 8-8, Kanadában 5, a NATO közös ezredében 3, míg Kuvaitban 2 példány repül. A legöregebb C-17-es 27 éves, az átlagéletkor 14,4 év.

Röviden fogalmazva az indiai Hindustan Aeronautics Limited (HAL) SPORT-ot csinált a nem túl gyorsan fejlesztett Tejas vadászbombázóból. Bővebben kifejtve a kétüléses verziót fejlesztenék tovább kifejezetten harckiképzésre szolgáló oktatógéppé. Ennek rövidítése a SPORT (Supersonic Omni Role Trainer). Természetesen a nagyteljesítményű harci repülőgépek (mint például a Rafale, a Mirage 2000, vagy a MiG-29) repülési tulajdonságainak, fedélzeti rendszereinek és fegyverzetének (csapásmérő robotrepülőgépek, sisakkijelző, célzókonténer, elektronikus hadviselési rendszerek) megismerésére szolgáló típus alkalmas lenne harci bevetések végrehajtására is, háborús helyzetben. Kapcsolódó hír, hogy a HAL bejelentette, sikerült csökkentenie a Tejas darabárát. Az igencsak borsosnak tekinthető 62,9 millió dolláros árcédulát sikerült mérsékelni az igencsak versenyképes 34,9 millió dollárra. Mivel igen alaposan rágyúrtak az ár csökkentésére talán bebiztosíthatják az igencsak elhúzódó fejlesztésű gépük következő 83 darabra szóló hazai megrendelését.

Kínai médiában bennfentes körökből származó információt közöltek a héten, a haditengerészet új hordozófedélzeti vadászbombázójának típusáról. Évek óta az Shenyang Aircraft Corporation (SAC) FC-31-es jelzésű gépet tartották befutónak a nagyobb méretű Chengdu Aerospace Corporation (CAC) J-20-as szemben. Az információ szerint viszont a döntéshozók a J-20-at szeretnék látni a kínai repülőgép-hordozók fedélzetén a jövőben. A Szu-33-as helyi továbbgondolásához, a J-15-höz fogható nagyobb méret okozta hátrányokat állítólag ellensúlyozza a J-20-as megbízhatósága és fejlettsége. Mindemellett a katonai vezetők szerint az FC-31-es esetében a tervezést végzők nem tudtak felmutatni megfelelő méretékű innovációt/kreativitást gépük megalkotásánál, ez szintén hátrányt jelentett a flotta új vadászbombázó típusának kiválasztásnál. Így hiába a hordozón elfoglalt kisebb hely, valamint a repülési jellemzőkben érezhető fürgesége, az FC-31-es úgy tűnik elbukott. Ez a döntés akár az FC-31-es végét is jelentheti, hiszen a haditengerészetéhez közeli másik katonai forrás szerint mindkét repülőgép fejlesztésének végig vitele szinte lehetetlennek tűnik az elkövetkező néhány évben, tekintettel a gazdasági visszaesés kockázatára, mivel az Egyesült Államokkal folytatott kereskedelmi háború továbbra is eszkalálódik.

Ami a jövőt illeti az J-20-as hordozófedélzeti változatánál a fő kihívást nem a tömege, hanem a hossza okozhatja. Amennyiben sikerül megrövidíteni a géptörzset, úgy a tömege már nem fog gondot okozni, hiszen a kínai flottánál a gőzkatapulttal szemben az elektromágneses katapultot részesítik előnyben. Ennek egyik előnye, a nagyobb indítható tömeg, ami pont jól jön a J-20-as számára. Jelenleg még mindkét típus erősen támaszkodik az Oroszországból beszerzett gázturbinákra, de a J-20-as itt is előrébb tart, hiszen a hazai fejlesztésű WS-15-ös jelzésű erőforrás már elkészült, több száz órányi tapasztalatot szereztek vele. Ami még további kihívás lehet a kínai mérnökök számára az teljesen független a típustól, hiszen olyan radarkeresztmetszetet csökkentő bevonatot kell előállítani, ami a zord tengeri körülmények között is helyt tud állni és nem okoz túl sok plusz időt a karbantartások során.

A kanadai királyi légierő (RCAF) bővíti és korszerűsíti a CH-149 Cormoran kutató-mentő (SAR) helikopter flottáját. A forgószárnyasok élettartamának felénél esedékes munkálatok után a gépek 2042-ig maradhatnak majd szolgálatban. Az Észak-Amerikában repülő AgustaWestland AW101-ek korszerűsítése során új GE Canada által szállított hajtóműveket, a legmodernebb avionikát, navigációs és kommunikációs rendszereket, valamint a Collins Aerospace-tól származó pilótafülkét is kapnak. Továbbá LED-es lámpatestek gondoskodnak majd a világításról, megújul a csörlő, a repülésvezérlő rendszer és a fedélzeti rádiólokátor is a földi telepítésű szimulátorral együtt. Ezeknek köszönhetően a kanadai gépek a jelenlegi legkorszerűbb felszereléssel ellátott, Norvégia számára leszállított példányokkal lesznek egyenértékűek. A korszerűsítés összköltsége 1,39 milliárd dollárra fog rúgni. Az első korszerűsített CH-149 Cormoran 2022-ben emelkedhet majd a levegőbe. A darabszám növelésére jelenleg két újabb helikopter megvásárlását jelzik előre.

Végrehajtotta első repülését az Airborne Tactical Advantage Company (ATAC) magáncég első repülőképesé tett Dassault Mirage F1-es gépe. A texasi Fort Worth Alliance repülőtérről augusztus 22-én levegőbe emelkedő példány egykor a francia légierő gépe volt. A kétüléses Mirage F1B lajstromszáma N601AX (francia szolgálatban annak idején 502). A társaság nyilatkozata szerint a repülés 30 percig tartott, és eseménymentesen végződött. Az ATAC a 2017-es évben vásárolt meg 63 darab Dassault Mirage F1 vadászgépet Franciaországtól, amelyeket 2014-ben vontak ki az aktív szolgálatból. Ezekből az első körben 32, igen jó állapotban lévő darabot a belga SABCA cég segítségével fognak felújítani. Ezek a példányok viszonylag könnyedén, kevés ráfordítással tehetők repülőképessé.

Igaz az ATAC nem bízott semmit sem a véletlenre, ugyanis a gépek mellé 157 darab Atar 9K50 hajtóművet, 84 Cyrano IV radart, valamint 72 üzemanyagtartályt is megvásároltak. A cég terveiben 40 darab Mirage F1-es repülőképessé tétele szerepel, ez minden bizonnyal sikerülni fog a sok tartalék alkatrésznek köszönhetően. Az ATAC 1994 óta segíti a pilótakiképzést az ellenséges repülőgépek szerepét játszó gépeinek és pilótáinak bérelhetőségével. A vállalat jelentős sikert ér el az Egyesült Államok Haditengerészetével, ők évente legalább 4500 repülési óra kibérlésével támogatják pilótáik harcképességét. Ebben persze nagy segítség, hogy az ATAC összes pilótája vagy az amerikai haditengerészet, illetve tengerészgyalogság, vagy USAF egykori vadászpilótája, és a legtöbbjük légiharc-oktatói minősítéssel is rendelkezett az aktív szolgálati ideje alatt.

Rakétakísérleteket folytatott az amerikai hadsereg Arizona hegyvidéki sivatagában augusztus 28-ig. Egy Boeing AH-64E Apache harci helikopter segítségével ugyanis a Rafael által gyártott Spike Non-Line-of-Sight (NLOS) irányított páncéltörő rakéta képességeit vizsgálják. A tesztek során az orosz Pantcir légvédelmi rendszer leküzdésének lehetőségét tanulmányozták alaposan, korunk legfejlettebb harci helikopteréről indítva az izraeli rakétát. A Rafael Advanced Defense Systems által gyártott Spike huzalvezérlésű fegyvercsalád elsősorban páncélosok megsemmisítésére lett kifejlesztve. A 25 km-es hatótávolságú, így már nem huzalvezérlésű, hanem rádiós irányítású Spike-NLOS változatot 2009 végi mutatták be, mint a rakétacsalád legnagyobb indulótömegű (70 kg) és hatótávolságú változatát. Feladatkörének bővülését jelzi a harci részének cserélhetősége. Az izraeli AH-64-ek már évek óta alkalmazzák a Spike több változatát is. Az amerikai hadsereg a lövészeti eredmények kiértékelését követően 2020 közepe táján nyilatkozhat majd az esetleges rendszeresítési szándékról. Amennyiben a megvásárlásról döntés születik a helyi gyártásban a Lockheed Martin fog együttműködik az izraeli céggel.

Egy újabb feltárt és megoldott hibával kevesebbel rendelkezik a Lockheed Martin F-35 Lightning II-es vadászbombázó. A Boeing KC-135 Stratotanker merev töltőcsövére szerelt adapterrel történő éjszakai légi üzemanyag-felvétel során ugyanis a tankergép személyzetét vakította az F-35-ös B és C változatánál a fogadócső tövénél elhelyezett lámpa fényereje. A légierő előírásában ugyanis az szerepel, hogy a töltőcső kezelőjének a tankolás során végig figyelemmel kell kísérni az üzemanyagot vételező gépet és annak veszélyt jelentő mozgása esetén az utántöltést megszakítani. A lámpa lecserélése sikerrel megtörtént egy meleg fehér fényt adóra, így ez a kismértékű hiba kiküszöbölésre került.

NETARZENÁL GALÉRIA

Dassault Falcon 7X

Fairchild A-10C Thunderbolt II

Dassault Rafale C

McDonnell Douglas EAV-8B+ Harrier II

MiG-29SzMT

LTV Aerospace A-7B Corsair II

Panavia Tornado IDS

McDonnell Douglas F-4N Phantom II

Szuhoj Szu-27UBM Flanker

Boeing RC-135S Cobra Ball

Eurofighter EF-2000 Typhoon

McDonnell Douglas F/A-18A Hornet

Saab JAS39C Gripen

Grumman EA-6B Prowler

Korean Aerospace Industries T-50i Golden Eagle

Boeing MV-22B Osprey

British Aerospace Hawk Mk.51

Lockheed VP-3A Orion

Saab JA37D Viggen

North American F-100F Super Sabre

JF-17 Thunder

Sikorsky MH-60R Seahawk

Alenia/Aermacchi/Embraer AMX

McDonnell Douglas F-4E Terminator 2020

CASA C-101EB Aviojet

Lockheed Martin F-16C Fighting Falcon

Mil Mi-28NM Havoc

Boeing E-767

Xian JH-7A

McDonnell Douglas F-15C Eagle