Biztonságpolitika

Európában a héten két helyről is további CH-47 Chinook nehézhelikopterek beszerzéséről érkeztek hírek. Hollandia az eddig megrendel 6+12 tandemrotoros CH-47F változatú gép mellé újabb kettőt vásárolna meg. Az egy tucatnyi gépről egyébként tavaly állapodtak meg a Boeing-gal, egyes jól értesült források szerint gépenként 25,7 millió dolláros árban.

Görögország némileg szerényebb fejlesztést hajtana végre, bár itt öt gépről és tizenkét T55-GA-714A turbináról van szó, ezek viszont a régebbi CH-47D verzióba tartoznak. A helikopterek minden jel szerint az amerikai hadsereg által használt, be nagyjavításon átesett példányok lennének.

Május 3-án Franciaországban átadták az első 400 darab Heckler & Koch HK416F gépkarabélyt a Direction Générale pour I´ Armement (DGA) védelmi beszerzési ügynökségnek. A német fegyver az 1979-ben rendszeresített bullpup kialakítású FAMAS gépkarabélyt váltja le. Kétfajta csőhosszal, összesen 102000 darab lőfegyver kerül majd a francia haderőhöz, ezek mellé 10767 HK2969F (44 mm x 46 mm) cső alá szerelhető gránátvető is beszerzésre kerül.

Befejeződtek az orosz Kamov Ka-52K Kartan harci helikopterek tengeri körülmények között végzett próbáinak első szakasza. Ebben két helikopter vett részt és 2016 végétől ez év elejéig vizsgálták tengeri körülmények között a hajófedélzeti üzemre módosított forgószárnyasokat. A helikopterek most visszakerültek a gyártóhoz egy alapos átvizsgálásra, ami során a tesztidőszakban megjelent hibákat tárják fel és javítják ki, illetve amennyiben szükséges változtatásokat is eszközölnek.

Természetesen a Szuhoj T-50-es alacsony észlelhetőségű, együléses, vadászbombázó fejlesztése is folyamatban van Oroszországban. A hajók és szárazföldi célpontok elleni fegyverzet egyik első bevezetésre kerülő tagja a K-35UE típusú robotrepülőgép lehet. Ez elődjétől a továbbfejlesztett elektronikában, valamint a behajtható szárnyakban tér el leginkább és már megjelent a haditengerészet MiG-29K és KUBR vadászbombázóin. A K-35UE azonban még így, behajtott szárnyakkal is túl nagyméretű ahhoz, hogy a vadászbombázó belső fegyverterében történjen az elhelyezése, így a szárnyak alatt fogja azokat hordozni.

A kor fejlesztési irányának megfelelően Törökországba is létrehoztak egy teherautó alvázra szerelt önjáró tarackot. A Yavuz nevű tüzérségi eszközt egy 155 milliméteres, 52-szeres kaliberhosszúságú csővel ellátott tarack alkotja, amit egy 6x6-os kerékképletű teherautó hordoz. Az ötfős kezelőszemélyzet az utasfülkés kialakítású kabinban foglal helyet a menetek alatt, mely kabin az igények szerint akár páncélzattal is ellátható. Ezek felszerelésével a Yavuz tömege elérheti a 30 tonnát is. A szabványos NATO lőszerekkel 30-40 kilométeres lőtávolságú Yavuz mozgatásáról egy 410 lóerős motor gondoskodik, hatótávolsága 600 kilométer, legnagyobb sebessége 90 kilométer per óra. Félautomata töltőrendszerének köszönhetően az önjáró tarack tűzgyorsaság percenként 4-6 lövés.

Malajzia az ügyben tapogatózik Japánban, hogy a majdan kivonásra kerülő Lockheed (Kawasaki Heavy Industries) P-3C Orion tengeri járőrgépek közül megkaphatna-e pár darabot. A 60 darabos gépállományát Tokió 15000 repült óra után tervezi kivonni, míg Malajziába egy alapos nagyjavítást követően kerülhetnének a gépek, de néhány jelentős berendezés, például a tengeralattjárók periszkópját is felderíteni képes rádiólokátor nélkül.

Mexikóban a légierő meglévő 10 Northrop F-5E/F Tiger II-es vadászbombázóinak hadrafoghatósági mutatója az utóbbi hónapokban jelentősen csökkent. Az Israel Aircraft Industries már ajánlatot is tett a 401. repülőszázad állományában található gépek modernizációjára. Az izraeli cég a Chile számára kidolgozott Lahav korszerűsítési program alapján képzeli el a mexikói gépek modernizációját.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Mil Mi-2RL.

Kawasaki C-1.

Lockheed CF-104 Starfighter.

MiG-21bis.

Eurofighter EF-2000 Typhoon.

McDonnell Douglas RF-4E Phantom II: 1., 2., 3.

Szuhoj Szu-24MR.

Saab J-35Oe MkII Draken.

Grumman E-2D Advanced Hawkeye.

MiG-31BM.

Lockheed F-104G Starfighter.

Mitsubishi F-2A.

NH90 Taipan.

McDonnell Douglas EF-18A(M) Hornet.

Tupoljev Tu-22M3.

A Gripen-pilóták körében nagyon jól ismert Såtenäs neve. A nálunk csak Sátánosként emlegetett repülőtéren zajlik a svéd légierőben a típusátképzés a JAS-39-es típusra.

London a magyar utazók Mekkája – a magyar és a brit fővárost összekötő közvetlen járatokkal tavaly másfél millióan utaztak, ezzel toronymagasan vezet a városok listáján.

Most, hogy a magyar légierő-közönség is újra kezdhet megbarátkozni a felderítés fogalmával, nem is jön rosszul beleszagolni egy olyan alakulat levegőjébe, melynek évtizedekig ez volt a professziója. A Görög Légierő larisszai 348. százada megszűnik, s vele együtt az RF-4-es típus is kivonásra kerül, de a F-16 Block 52+ és a Mirage 2000-5 típusok folytatják konténeres megoldással. Nem mellékes, hogy újabb bizonyítékot láthattunk: egy-egy ikonikus harci gép búcsújában is komoly kommunikációs potenciál van, amit ki lehet használni imázsépítésre. Aki ma-holnap Larisszában jár, az tudhatja, hogy az Görögországot sújtó megszorítások ellenére itt továbbra is komoly légierőt tartanak fenn.

Görög recce Phantom, még az eredeti SEA-kamuflázzsal parádézik a mintegy 500 szpotternek.

Az alkalomra átfestett példány (a még repülőképes négy gép egyike) impassz közben.

A HÁP állományából is akadt közönsége a nyílt napra gyakorló köteléknek.

Spook két inkarnációja is tiszteletét tette...

...és még az elguruló gépekhez is közel merészkedett.

Hogy ne unjunk bele a búcsúzó Phantomokba, volt helyi F-16-os repülés...

...a heti váltás áttelepülése "szigeti keszire"...

...beköszönt egy tanagrai Mirage 2000-5 Mk 2...

...és műrepült a Daidalosz T-6 Texan II is.

 

Hivatalos ceremónia

 

Impresszív felszállás forszázzsal, korai kifodulással a közönség felé...

...de a Phantom jellegzetessége az utánégető nélküli füstölése volt...

 ...mely pláne kötelékben jelentősen megnövelte vizuális észlelésének távolságát.

A felelős: a General Electric egyébként sikeres J-79-es hajtóműve.

A felderítő eszközkészletben a KS-87B kamera...

...illetve a 90-es évektől a francia ASTEC SIGINT-konténer.

Ez az oszolj fényhelyesen nagyon jól mutatott volna...

...de az F-16-os csillogó háta kárpótolt...

...illetve statikusra kitett példányának éles (!) fegyverzete :-)

"Véget ért a film"

Zord

Szergej Lavrov orosz külügyminiszter óva intett attól, hogy az Egyesült Államok erőszakos úton próbálja megoldani a koreai válságot.

Tovább olvasom

Ha már arra vitt jó sorsom, jöjjön itt az egyik előretolt "szigeti keszi" heti váltására igyekvő larisszai F-16C-52+ fegyverzete: 2xAIM-120C és 2xAIM-2000 (IRIS-T).

Zord

A kétüléses Pakistan Aeronautical Complex/Chengdu Aircraft Industry Corporation (PAC/CAC) JF-17B Thunder/FC-1B Xiaolong harcászati repülőgép végrehajtotta szűzfelszállását.

Könnyű és hálás feladat a Dékány könyvekben található szakmai és történelmi tévedésekből mazsolázgatni, és még jó sokáig meg tudnék élni belőle, de nem mutatna jól, ha az egész blog erről szólna. Eredetileg még írni akartam a SOS Titanic blődségeiről, vagy A Fekete Herceg-ről, melyben Dékány nyilvánvalóan egy balatoni Kékszalag versenyt ír le, áthelyezve azt az óceánokra, kibővítve számos egzotikus és kalandos elemmel, és a jachtok helyére klippereket állítva. (A valóságban ilyen klipperversenyek természetesen nem voltak, vagy legalábbis nem a regényben olvasható formában.)

Tartsunk azonban mértéket, és elégedjünk meg ennyivel. Végülis csak annyit akartam kihozni az egészből, hogy ne tekintsük szakirodalomnak és történelmi forrásnak a Dékány könyveket, és természetesen a korabeli ifjúsági irodalom többi szerzőjének könyveit se. (Bár megjegyzem, a méltatlanul elfeledett Rónaszegi Miklós azért sokkal megbízhatóbb forrás, és szerintem irodalmi szempontból is sokkal jobb Dékánynál.) Ezek kellemes kis szórakoztató könyvek, olvasás után nyugodtan elfelejthetők.

Még egy könyvre azonban szeretnék visszatérni, már csak azért is, mert ezt a sorozat első részében már megígértem. A „Kossuth Lajos tengerésze” ugyanis az a könyv, melyben nem csupán a szakmai és történelmi tévedéseket, hanem a benne közvetített világképet is rendkívül bosszantónak, mondhatnám visszataszítónak tartom.

[...] Bővebben!

Miközben Budapesten a Nyugatról hazaszaladt (vagy küldött?) felső-középosztályi hátterű fiatalok  „haza kívánják zavarni az oroszokat”, a világban éppen ellentétes tendencia bontakozik ki. Sokan vettek irányt Oroszország felé. Az utóbbi hetekben az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, Federica Mogherini először járt Moszkvában és szorgalmazta az együttműködés újra indítását! Majd az olasz államfő, Sergio Mattarella biztosította az orosz vezetést arról, hogy feleslegesnek tartja a szankciókat. Azután az osztrák  energetikai kolosszus az OMV vezérigazgatója, Rainer Seele tette tiszteletét Putyinnál és hívta meg Bécsbe, az OMV és a Gazprom együttműködésének 50 éves ünnepi „aranylakodalmára”. A japán miniszterelnök, Abe Sinzó pedig ebben az évben már fogadta országában az orosz elnököt, majd maga jelent meg orosz földön, hogy a Kurill-szigeteken megvalósítandó közös projekteket megállapodásait aláírja. Május különösen érdekes vendégjárással és tárgyalásokkal kezdődött. Már 2-án fontos vizit zajlott Szocsiban, hiszen 2014 óta először köszönt be Putyinhoz a német kancellár Angela Merkel, hogy még a választások előtt tisztázzák álláspontjaikat a rendezetlen kapcsolataikról (az ukrán, szír, NATO ügyek mellett még a „csecsen melegek” problémáját is felvetette Merkel!). Ennek a látogatásnak a pikantériáját fokozza, hogy a folytatásaként este telefon beszélgetésen egyeztettek ezekről a kérdésekről (a csecsen melegeket kivéve) az orosz és az amerikai elnökök. Megjegyzendő, hogy a várt Trump-Putyin találkozóra, a G-20 tanácskozáshoz kapcsolódóan, júliusban a németországi Hamburgban kerül sor. Szocsiban közben a német zászló helyét már a török foglalta el, mert érkezett május 3-án Recep Tayyip Erdoğan, Törökország elnöke. Ezen az elnöki tárgyaláson is a világ sorsát meghatározó kérdések szerepeltek – kiemelten az iszlámista terror elleni együttes fellépés – amelyek fontosságát hangsúlyozza az a körülmény, hogy Erdoğan az orosz elnöktől az USA elnökéhez vette azonnal az útját.

Mindezt azért tartottam szükségesnek ilyen részletességgel – és még nem is említettem a szinte mindennapos orosz-kínai felsőszintű, valamint a posztszovjetuniós országok egyeztető munka-találkozóit – közzétenni, mert a magyar sajtó ezt elhallgatja; és a közvéleményt számos politikai kalandor másra hangolja. Ahhoz, hogy eligazodjunk a világban kialakuló folyamatokban és a meghatározó tendenciákra tudjunk figyelni, minden oldalú és lehetőleg nem manipulált információval kell rendelkeznünk. A hazai állapotok hideglelősek. Választásra készülünk, de manipuláltak az eddig napirendre került tétek. A jelenlegi hatalom érzékelhetően veszíti el a politikai legitimációját, de minden adminisztratív, financiális eszközt felhasznál a rezsim bebetonozására. Az elszegényedett, a felemelkedését meggátló egészségi és oktatási és egyéb szociális körülményekkel kizsigerelt többségi társadalom számára választási esélyt kíván nyújtani a szocialisták programja, élén Botka Lászlóval. Ugyanakkor a jelenlegi rezsimmel elégedetlen polgári értelmiség és leszakadóban lévő középosztály politikai szervezetei - mint történelmünk menetében rendesen – most sem állnak a szocialisták mellé. A helyzetet bonyolítja a „fokozódó nemzetközi hatás”. Az USA-ban vereséget szenvedett, de Európában szinte valamennyi struktúrában meghonosodott neoliberális-neokonzervatív ideológia képviselői itt akarják megvetni a lábukat, kivárni-kibekkelni, hátha Trump megbukik, s akkor ismét a világ élére visszakerülhetnek. Ez a politikai-ideológiai kör találta ki a magyar választás alternatív tétjét: Brüsszel vagy Moszkva. Ugyan hamis a beállítás, hiszen a jelenlegi hazai helyzetért a felelősség egyértelműen az orbáni-rezsimé, amely 2010 óta „zárvány-országgá” formál bennünket. Ezzel az alternatívával azonban az „új-neokonok” igyekeznek elodázni a rendszer leváltását, kivárva a pillanatot – a Momentumot – amikor ismét az ő-amerikájuk uralja a trendeket.

Nem és nem, valóban nem hagyhatjuk, hogy csapdába zavarják a magyar népet! A világ más forgatókönyv szerint működik és nekünk arra kell figyelnünk.  

Érdemes elolvasni pl. a szakértő ukrajnai politológus véleményét is (oroszul tudóknak).   

 https://regnum.ru/news/polit/2270610.html       

Nekem is időbe tart, míg összerakom a dolgokat, pedig ez napnál is világosabb kellett volna, hogy legyen. A NATO főtitkár egy interjúban megjegyzi (NATO Chief Says Alliance Could Increase Troops In Afghanistan In Face Of Intensifying Insurgency), hogy lehet, hogy növelni kell a NATO erőket Afganisztánban. És tényleg, a NATO és az amerikai erők afganisztáni parancsnoka már hetekkel ezelőtt elmondta, hogy növelni kellene az amerikai erők létszámát.

Amit nekem azonnal össze kellett volna kötnöm, hogy ha ez egy NATO misszió, és ott  az amerikai parancsnok növelni akarja a amerikai katonák számát, akkor szinte magától értetődően RS misszió többi tagjának is valamit emelnie kell a szolidarítás és a tehermegosztás jegyében. Persze ha valaki meg akarna védeni, mondhatná, hogy A-ban nem csak NATO misszió fut, hanem egy amerikai vezetésű is, és a parancsnok érthette úgy is, hogy annak a missziónak a létszámát kell erősíteni. Igen, ezt is jelentheti, de ha most Stoltenberg ezt nyilatkozza, akkor nem ezt jelenti.

Május második felében NATO csúcs, Trump jön Europába "bemutatkozni" a NATO állam és kormányfőknek, ott döntés lesz erről szerintem.

Ja és persze a lényeg számunkra. Ha a NATO emel, mi is emelünk majd. Mivel a NATO parancsnok "néhány ezerben" jelölte meg a szükséges katonák számát, ezért ehhez nehéz viszonyítani, én arányosan "néhány tucat" katonában jelölném meg a számot.

Mivel a katonák (is) vonzódnak a kerek számokhoz, és mivel intellektuálisan izgalmasnak tartom a találgatást, szerintem a "néhány ezer" 4000-5000 amerikai katona lesz, és ha ennyi lesz az amerikai katonaemelés, akkor a magyar olyan 50-70 fő lesz.

Nyilván a történet azért válik érdekessé, mert megemeljük az iraki misszió létszámát 50 fővel 200ra, pár fővel tovább emeltük az koszovói misszió létszámát, ami már valahol 350-370 főnél van, Afganisztánban olyan 100-an vannak jelenleg (bár valamiért 150 is rémlik). Szóval 50-70 fő azért nem kevés főleg ha figyelembe vesszük, hogy a Honvédség durván le van kötve a határon (2500-3000 fő, forrásoktól függően) + az intenzív NATO hadgyakorlatok miatt kint kell lenni a Bakonyban is amerikaiakkal és még ki tudja hova kell elmenni a keleti szárnyon, hogy a szolidaritásunkat másoknak is megmutassuk (ne csak várjuk másoktól)

1984-től a taszári felderítő repülő századnál beindult a mindennapi élet. A kiképzési repülések, a bombázó és felderítő feladatok gyakorlása, a kismagasságú útvonalrepülések és az éleslövészetek végrehajtása mellett a század feladatrendszeréhez az is hozzátartozott, hogy Szu-22-eseikkel célt repültek a vadászrepülő századoknak.

A MiG-21-esek és 23-asok, majd később a MiG-29-esek vagy eleve ilyen feladat során fogták el és azonosították a Szuhojt, vagy egy felderítő feladat után, útvonalrepülés közben. Nem meglepetésszerű elfogásról volt szó. A biztonsági rendszabályok miatt a Szu-22-es pilótája ismerte a feladat minden mozzanatát így azt is, hogy melyik útvonalszakaszon jönnek majd az elfogó vadászok.

1995. szeptember 13-án Katona István őrnagy arra készült, hogy egy átmeneti repülési váltásban a 16-os oldalszámú Szu-22M3 repülőgéppel célt repüljön a taszári, pápai, és kecskeméti vadászoknak, akiknek kis magasságon, kis sebességgel repülő határsértő légi cél elfogása, igazoltatása és földre kényszerítése volt az elrendelt feladatuk. Ez a feladat már régóta szerepelt a kiképzési tervben, s a parancsnok most látta elérkezettnek az időt a végrehajtásra. A feladatot eredetileg más kapta volna, de a kijelölt hajózó egyéb elfoglaltsága miatt Katona őrnagy – aki teljes mértékben ismerte a feladatot – elvállalta a végrehajtást.

Egy darabig rendben ment minden. Aztán a pápai ezred kétüléses MiG-23UB gépe a sötétben nekiütközött a célgépnek. Katovics Balázs és Mizsei Mihály századosok megkísérelték a visszatérést Pápára, azonban az ütközés következtében a repülőgépük olyan súlyosan megrongálódott, hogy a repülőtér megközelítése közben lezuhantak és a két fiatal hajózó életét vesztette. A célgép szerepét betöltő Szu-22-es az ütközést követően Somogymeggyes községnél lezuhant, pilótája sikeresen katapultált. Ha nem is azon az estén, de Katona István hajózó pályafutása véget ért.

*

Katona István 1975-ben végzett a Kilián György Repülő Műszaki Főiskolán. Ahogy akkoriban minden vadászpilóta jelölt, a motorosrepülő előképzés után a Szovjetunióban kapott kiképzést; Primorszko-Ahtarszkban L-29 Delfinre, Kusovszkajában MiG-15UTI-ra és MiG-17-esre végül Krasznodarban MiG-21-esre. Másfél évet töltött Kecskeméten, amikor „szolgálati érdekből” Taszárra helyezték át. Annyi útravalót kapott, hogy induljon el a gyékényesi gyorsvonattal és Kaposvár előtt egy megállóval szálljon le a vonatról, az lesz majd Taszár.

Taszáron az I. századnál kapott beosztást és átképezték a MiG-21PF-re. Generációs váltás időszaka volt és a megüresedett helyekre érkező fiatalok adták a készültség javát, miután elérték a megfelelő osztályos fokozatot (III. osztály). A készültségi szolgálatot akkoriban napkeltétől napnyugtáig adták. Napkelte előtt két órával már bent kellett lenniük a laktanyában. Reggelivel kezdtek, majd a gyengélkedőn, a laktanyában orvosi vizsgálat volt, amit az ügyeletes orvos végzett. Ezután a harcálláspontra mentek, magukhoz vették az aktuális kódokat, tájékozódtak, hogy a szolgálati idejük alatt milyen repülések illetve milyen tilalmak várhatóak magyar és orosz részről, majd napkelte előtt negyedórával már kint voltak a készültségi állomáson. Itt volt egy szimbolikus határkő is, amely jelezte, hogy a Magyar Népköztársaság határait védik.

A készültség hajózó parancsnokának kijelölése általában rendfokozat, vagy rangidő, beosztás szerint történt és ez megjelent a heti parancsban. A hajózó parancsnok vette a műszaki parancsnok jelentését, hogy melyik gép milyen fegyverzettel van első-, másod- vagy harmadfokú készültségben és melyik gép a tartalék. Amikor ez megtörtént, jelentette a harcálláspont parancsnokának a készültség átvételét, s az esetleges hiányosságokat. 

A pilóták a szolgálat végén, általában napnyugta után két órával hagyták el a laktanyát. Ez az időszak és életmód nagyon megviselte a magánéletüket, hiszen amikor a pilóták szolgálatba indultak, családjuk még aludt, mire hazaérkeztek a család már lepihent.

*

A szovjet hadvezetés döntése nyomán a Varsói Szerződés Egyesített Fegyveres Erőinek Főparancsnoksága (EFEF) tett a tagországok felé egy kötelező érvényű javaslatot a haderőnem fejlesztésre vonatkozóan. Ez került a Katona Tanács, majd a honvédelmi miniszter, azután pedig az MSZMP Központi Bizottsága elé. Ők többnyire elfogadták az EFEF javaslatát. Ha ez valamilyen oknál fogva nem így történt, akkor Kádár János, az MSZMP főtitkára kellemetlen perceket élt át Moszkvában.

Ennek megfelelően rövidesen újabb feladat várt a taszáriak egy csoportjára – felkészülés a Szu-22M3 típusú vadászbombázó és felderítő repülőgép fogadására és üzemeltetésére. A típusra 1983-ban átképzett első pilóták között ott volt Katona István is. A MiG-21-es után egy csodának élte meg a Szuhojt. Lenyűgözte, hogy a Szu-22-es az általa addig repült típusokhoz képest mennyi hadianyagot volt képes szállítani, ráadásul földközelben is képes volt a hangsebesség átlépésére. Ahogy teltek az évek, gyűlt a típuson szerzett tapasztalata, az aranykoszorús, első osztályú pilóta immár 2500 repült órát tudhatott maga mögött és lényegében mindent elért, amit a Szu-22-esen magyar pilóta elérhetett.

Szu-22-es pilóták csoportképe. Katona István az álló sorban balról az ötödik.

Elérkezett az 1995. szeptember 13-i átmeneti repülési váltás ideje. Napnyugta után a kijelölt Keszthely és Bugac fordulópontok között kellett útvonalaznia, hogy a taszári, pápai és kecskeméti ezredek MiG-21-es, MiG-23-as és MiG-29-es hajózói elfogásokat gyakorolhassanak célt repülő Szu-22-esére.

Mint a feladatra kijelölt hajózó, Katona őrnagy a délutáni órákban végrehajtotta az időjárás-felderítést. A taszári felszállás után elrepült Pápáig, majd onnan Bugacig, ahol ellenőrizte, hogy az időjárás melyik terv-változatnak felel meg, megnézte az esti feladat egyik fordulópontját és a kecskeméti légteret. Azt tapasztalta, hogy északnyugati irányból, Győr felől érkezik egy felhőzet, amelynek 1800 méter alatt volt az alja.

A tapasztaltakról az eligazításon jelentett a repülést szervező parancsnoknak, megjegyezve, hogy véleménye szerint az időjárás nem alkalmas a feladatra, mert a behúzódó felhőzet éppen a feladat végrehajtás idején éri el őket, ezért ő a kettes, bonyolult idős változatot javasolja oly módon, hogy egyszerű időjárási viszonyok között kezdjék a repülést, majd az éjszakai részben térjenek át bonyolult idős tervtábla szerinti végrehajtásra.

Végül parancsnoki döntés alapján a feladat végrehajtási magasságát 3650 méterről 1850-re csökkentették. Tudva azt, hogy a Szuhojon katapultálni kell, ha 2000 méter alatt történik valami, más megoldást javasolt, de a döntés nem az ő kezében volt.

Este hat órakor kezdődött a repülés. Lement egy sor nappali feladat, és kezdetét vette az éjszakai feladatsor. Katona őrnagy már szürkületben szállt fel és Keszthely felé repült, hogy azt elérve a bugaci irányra forduljon és az útvonalon repülve várja a vadászokat. Azok jöttek is szépen egymás után. A harcálláspont irányított, a vadászok pedig dolgoztak. A Szuhoj pilótája időnként segített nekik azzal, hogy utánégetőt kapcsolt, jobban láthatóvá téve magát, ha az elfogó vadászok nem vették észre. Az előírások szerint végig ugyanazon a csatornán volt, amelyen a vadászok és a harcálláspont, és csak akkor tért át néhány másodpercre a négyes csatornára, amikor rádiópelenget kérve navigációs ellenőrzést végzett.

Bugacot elérve visszafordult Keszthely irányába. Beállította a sebességet és az irányt, és rögzítette a gázkart. A változtatható szárnynyilazású Szu-22-es harminc fokra állított szárnyakkal, 450-480 km/h sebességgel, robotpilótával repült a sötétben, Katona őrnagy pedig tovább hallgatta a harcálláspontot, figyelemmel kísérve a feladat végrehajtását és ahol tudott, segítve a pilótákat.

- A cél Ön előtt 14 kilométerre! - hangzott el a cél távolsága. - Értem! - válaszolta az elfogást végrehajtó pilóta. - A cél Ön előtt 12-re! – folytatta a harcálláspont. - Értem! - A cél Ön előtt hétre! – jött az újabb információ. - Értem! - A cél Ön előtt négyre, kiválás! – utasította az elfogó vadászgép pilótáját a harcálláspont.

Ha a vadászgép pilótája nem vette észre a célt repülő Szuhojt, kivált és újból kezdődött a rávezetés. Ha észrevette, közölte, hogy látja a célt. Ilyenkor a harcálláspont már csak annyit mondott: - A cél az Öné, dolgozzon! A vadászgép pilótája az elfogás igazolására fotót készített a lokátorernyőről, azután jelezte: - Befejeztem! Kiválok. Ezután kivált a szabad oldalra, jobbra vagy balra, ahogy a harcálláspont utasította attól függően, hogy a következő elfogó vadász milyen irányból érkezett.

A MiG-21-esek Pápáról és Taszárról szálltak fel a Szuhoj elfogására.

Katona őrnagy navigációs ellenőrzés céljából újabb néhány másodpercre csatornát váltott, rádiópelenget kért, hogy az útvonalon van-e. Minden rendben volt, a Szuhoj pontosan az útvonalon repült, az előírt magasságon, sebességgel és irányon. A Balaton partvonalát kirajzolta a települések fénye, legalábbis amennyire a felhőzettől ki lehetett venni. A többi településnél jóval nagyobb Keszthely fénye átvilágított a felhőfoszlányokon és már messziről látszott. A navigációs ellenőrzés után a pilóta visszakapcsolt a vadászok és a harcálláspont csatornájára. A Bugac-Keszthely útvonalon már voltak sikeres elfogások, amikor a pápai MiG-23-as következett. A vadászgép egy lokátor nélküli kétüléses UB volt, a személyzet csak vizuálisan találhatta meg a célgépet. A Szuhoj pilótája hallotta őket, amikor mondták, hogy látják a célt, de meg volt róla győződve, hogy nem őt látják. A harcálláspont a szokásos választ adta: - A cél az Öné! Dolgozzon!

Az égbolt közben befelhősödött, Keszthely is már csak néha látszott egy-egy lyukon keresztül. A harcálláspont folyamatosan hívta a MiG-23-ast, sőt már mindenki a vadászgépet kereste, még a célrepülőgép pilótáján is. Katona őrnagy azonban nem láthatta őket, hiszen oldalról, hátulról kellett volna jönniük, és nem is hallotta többé az elfogó MiG-23-ast.

A pápai Sámánok együléses MiG-23MF gépe. 

A kétüléses vadászgép alulról ütközött a Szu-22-es törzsének. Furcsamód a Szuhoj fülkéjében ezt nem lehetett érezni, csak annyit, hogy akár egy erős termik, valami megmozgatja a gépet. Semmi csattanás, semmi erőszakos mozdulat. A gázkar rögzítve volt, a robot bekapcsolva és a gép tartotta az irányt, repült tovább, nem adta jelét semmilyen eseménynek. Azután a figyelmeztető fények tablóján sorban gyulladtak ki a színes lámpák. Az ütközéskor megsemmisült a segédberendezések háza, megsérült a fő üzemanyag-vezeték, megszűnt a hajtómű üzemanyag betáplálása, a tartályokban túlnyomás alatt lévő kerozin a külsőnél amúgy is nagyobb nyomás miatt a levegőbe porladt ki. A fordulatszám a légi alapjáratig esett vissza. A sebességmérő mutatója megállt egy értéken és kigyulladt a hajtóműleállást jelző lámpa.

Katona őrnagy jelentette Taszárnak, hogy nincs olajnyomás, nincs hidraulika, és leállt a hajtómű. A toronyban lévő repülésvezető ugyan tapasztalt MiG-21-es pilóta volt, de nemigen tudott mit mondani azon kívül, hogy: - Ismételje!

Egy Szu-22-es pilóta is volt a toronyban. - Magasság, sebesség? – hajtogatta kérdően, amivel elérte azt, hogy Katona őrnagy a rádió-magasságmérőre nézzen. A műszerek és azok világítása akkumulátorról működtek tovább. A rádió-magasságmérő mutatója a nulla és a mínusz hatvan méter között ugrált. A pilótában ekkor tudatosult, hogy nincs tovább, semmi keresnivalója nincs már a fülkében. Felvette a katapultálási helyzetet és meghúzta a katapultkart. Látszólag semmi nem történt, Katona őrnagy számára végtelennek tűntek a máskor oly röpke másodpercek. Nem ő volt az első pilóta, aki később csodálkozott azon, hogy mennyi minden történt a katapultkar meghúzása és az ülés elindulása között.

Katona István a Szu-22-es fülkéjében.

A pilóta fejében cikáztak a gondolatok. Mit is tanítottak az oroszoknál? Ha nem működik a katapult, a hátára fordítom a gépet, ledobom a fülketetőt és úgy hagyom el a fülkét.  Előretolta a gázt - persze nem történt semmi. Felcsavarta a fényerőt, hogy lássa a műszereket, elindította és ellenőrizte a hajtómű légi indítását - hátha mégis beindul majd - és előrehajolt, hogy ledobja a fülketetőt. Abban a pillanatban, ahogy előrenyúlt és teste kimozdult a katapultálási helyzetből, elindult az ülés, megkezdődött a katapultálási folyamat. A pilóta fejében átvillant, hogy a rendszerek milyen sorrendben dolgoznak, mikor megy el a fülketető, mikor indul a kar- és lábelfogó, hogyan repül ki az ülés és mikor válik le róla. A katapultülés rendszerei hibátlanul működtek, a fejtámlába csomagolt ejtőernyőt is rendben kihúzta a nyitóernyő, s a főernyő belobbant. A pilótáról levált a katapultülés és elrepült. A vészjeladó a katapultálási folyamat megindulásakor azonnal beindult, jelezve a földieknek, hogy az ülés elhagyta a repülőgép fülkéjét.

Az ernyőn lógva sötétség és szinte fájó csend vette körül. Miért pont én? Ez volt az első gondolata. Azt még nem tudta, hogy mivel előrenyúlva kimozdult a katapultálási helyzetből, a 20 g túlterhelés hatására háromszoros kompressziós törés következett be a gerincén. A Kapolyhoz nem messze eső Somogymeggyesnél a domboldali erdőirtáson, ahova esett, a fák kivágása után kihúzták a földben maradt részt is, így szerencséjére a puha talajra érkezett. Lábait egymás mellé zárva, ahogy tanulta.  

Ekkor már esett az eső. Kicsatolta az ejtőernyő hevederét, nehogy a szél belekapjon az ernyő kupolájába, s azzal együtt vonszolja maga után a földön. Ahogy a földet érés után felállt, és összehúzta az ernyő kupoláját, azonnal érezte, hogy a hátával gond van. Maga alá tette az ernyőt és ráfeküdt. Gondolatai azon jártak, hogy mi is történhetett? Vajon helyesen cselekedett-e, megtett-e mindent, amit az adott helyzet megkívánt, s amit a szabályzat az ilyen esetre előír? Azt nem tudta pontosan, hogy mi is történt valójában. Repülőgépe becsapódását sem látta.

A 16-os Szu-22-es 1995 nyarán.

A Szentkirályszabadjáról felszállt kutató-mentő helikopter háromnegyed óra múlva talált rá. Az orvos gyorsan meggyőződött arról, hogy a hajózó tudja mozgatni a lábujjait és már vitték is a helikopterhez. Elindultak Kecskemét felé.  Katona őrnagyban még dolgozott az adrenalin, de ahogy telt az idő, úgy kezdett el fájni a háta és erősödtek a fájdalmai. Fájdalomcsillapítót nem kaphatott.

- Hol tartunk? - kérdezte a helikopter pilótáját. - Tamásinál - jött a válasz. - Hol tartunk? – kérdezte újra. - Cecénél – hangzott a válasz. - Hol tartunk? - Dunaföldvárnál. - Hol tartunk? - Soltnál. - Hol tartunk? - Szabadszállásnál. Így követte végig, hogy merre járnak, és amikor végre leszálltak Kecskeméten, a repülőtérről szirénázó mentő vitte a kórházba.

Fájdalomcsillapítót továbbra sem kaphatott, pedig ekkor már ordított a fájdalomtól. Levágták róla az izzadságtól és az esőtől átázott „felhőszagú” ruhát és éjfél előtt fél órával végre sikerült röntgenfelvételt csinálni a gerincéről. Csak ezután kaphatott fájdalomcsillapítót, ami rövid idő után hatott. Betolták a baleseti sebészet kórtermébe a többi beteg mellé. Az ágyon fekve a falon lévő tévé híradását nézve szembesült azzal, hogy mi történt a levegőben és mi történt a MiG-23-as személyzetével.

Másnap áttolták egy külön kórterembe. Ugyanoda, ahol pár hónappal korábban két másik Szu-22-es pilóta feküdt, miután májusban katapultáltak a 07-es Szu-22UM3-ból. Katona őrnagy azt kérte, hogy a vegyék le a fürdőszoba ajtót – addig félrerakatta magát – tegyék a matraca helyére, dobjanak rá egy plédet és egy lepedőt, és arra fektessék. Egyúttal határozottan megtiltotta, hogy megműtsék. 

A megsemmisült gép egyik oldalszáma a taszári múzeum kiállításán.

A feszültség két nap múlva jött ki rajta igazán. A második hétre - miután már nyugalomban végiggondolta a történteket - rendeződtek benne a gondolatok. A kivizsgálás szerint alig harminc centiméteren múlt, hogy a Szu-22-es és a MiG-23-as nem robbant fel az ütközés pillanatában.

A kórházban töltött másfél hónap alatt az élete nagyon megváltozott, átértékelt sok mindent, többek között a hivatását is. Szakmájában mindent elért, amit lehetett, látott éppen elég halált, és ismerve a honvédség létszámcsökkentési tendenciáját, nem látta értelmét a folytatásnak. A repülésért lett hivatásos katona, s nagy valószínűséggel - ha engedték is volna repülni - túl sokáig nem folytathatta volna, hiszen a három törött csigolyával egészségügyi priuszossá vált. Akkoriban már lehetett hallani, hogy küszöbön áll a Szu-22-es kivonása a rendszerből. Döntését elősegítette az is, hogy folyamatos leépítések voltak a honvédség repülőcsapatainál, így Taszáron is.

Kórházi kontrollok és egészségügyi szabadságok sora várt rá. A katapultálása után majdnem két esztendővel, 1997. szeptember 1-ével ötven százalékos rokkantsági fokkal nyugállományba helyezték. A későbbi felülvizsgálatok végül hatvanhét százalékos rokkantsági fokot állapítottak meg.

* * *

Az írás Katona István nyugállományú őrnagy visszaemlékezése alapján készült. A volt pilóta jelenleg tudományos fokozatán dolgozik, amelynek témája a 101. Felderítő Repülő Század, s az annak állományába tartozó SZU-22M3 repülőgéptípus története Magyarországon, a kezdetektől a rendszerből történő kivonásig.

A cikk nyomtatott változata az Aeromagazin 2017. áprilisi számában jelent meg.

Fotó: Katona-archív, Gál József, Szórád Tamás

Új hajózó ruhát kapnak a műrepülő csapat pilótái, a Szu-30SzM-ek is új festéssel állnak a nagyközönség elé.

2017. január 27-én a Moszkva északi külvárosában lévő Lukoviciben hollywoodi show-műsorokat megszégyenítő látványos külsőségek között mutatták be a MiG-35-ös első (?) példányát a nemzetközi sajtó és az orosz fővárosban akkreditált katonai attasék sokasága előtt.

A napokban rendezik meg Pápán az EDA szervezésében a Fire Blade helikopteres gyakorlatot.

Német CH-53-asok  a pápai repülőtéren gurulnak. A háttérben a reptér új épületei, távolban a Somló.

A kötelék egy része előttünk, a Balaton északi partja felett repülve. A jobb felső sarokban Ábrahámhegy és a Badacsony.

Német Sikorskyk Fonyódnál.

Belga A 109BA Füred előtt.

A kötelékvezér a 3309-es ex-finn minyó volt Simon Péter alezredes irányítása alatt...

...egyik kísérője az osztrák S-70A-42 Black Hawk...

...másik a szlovén Cougar volt.

Együtt az élcsapat, épp a Szigligeti-öbölnél fordulnak be a szárazföld fölé. Biztos véletlen alakult így :-)

Platformunk,a 701-es Mi-17-es személyzetének hála a kötelék mellett megfotózhattuk a szigligeti várat is.

Uszkve négy kilométerrel arrébb, a Szent György-hegy felett...a LégierőBlogger részéről a 80-as években itt kezdődött minden egy szovjet binokulárral, a pápai, a taszári, a sármelléki és a szentkirályi ezreddel.

Úton vissza Pápára, a falvak és a repceföldek szép háttérről gondoskodtak.

Futva üdvözölte ez az SZM csorda a fam flight-on részt vevő köteléket.

Zord

A kínai kormány felszólította az Amerikai Egyesült Államokat, hogy hagyjon fel a THAAD rakétakomplexumok Dél-Koreába telepítésével.

Tovább olvasom

Szentgyörgyi Dezső tisztelői és volt kollégái az egykori Malév színeiben pompázó Ikarus 55-össel érkeztek Ferihegyről az ünnepi állománygyűlésre.

Összesen tizenöt légi járművel és ötszáz fővel rajtolt el a Fire Blade 2017 elnevezésű többnemzeti gyakorlat május elsején, hétfőn.

Külkapcsolatok

Növekvő orosz katonai jelenlét Kalinyingrádban

A litván hírszerző szolgálat éves jelentése szerint (április 3.) az elmúlt évben Oroszország jelentősen növelte katonai jelenlétét a kalinyingrádi régióban. Az oroszok SU-30-as vadászgépeket és a Balti-tenger egészét lefedő rakétarendszert telepítettek az orosz enklávé területére.

A litván védelmi miniszter, Raimundas Karoblis szerint a kalinyingrádi orosz katonai jelenlét növekedésnek a NATO számára jelzésértékűnek kell lennie. A Kreml szóvivője, Dimitry Peskov visszautasította a litván aggodalmakat és az egészet oroszellenes érzelmi kifejeződésként értelmezte.

Ebben az évben a NATO csapatokat telepített a térségben már jelenlévő amerikai egységek mellé, ami a Baltikum államai mellett Lengyelországot is érintette. A litván katonai kémelhárítás vezetője, Remigijus Baltrenas azt nyilatkozta: “a jövőben feltehetőleg tovább nő a térségben állomásozó NATO erőkkel szemben elkövetett orosz provokációk száma”.

Brüsszeli Szíria-konferencia

Április 4-5. között tartották Brüsszelben „Szíria és a régió jövője” elnevezésű donorkonferenciát. Az eseményen hetven ország és nemzetközi szervezet képviselője volt jelen. A konferenciát követően Federica Mogherini, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője találkozott a Szíriai Ellenzéki Koalíció elnökével, Anas al-Abdah-al, a szíriai ideiglenes kormány miniszterelnökével Jawad About Hatab-al és Mouhammad Hassno-al.

A főképviselő és tárgyalópartnerei megállapodtak, hogy az Unió továbbra is támogatni fogja az ellenzéket a politikai átmenet véghezviteléről tárgyaló genovai konferencián. Ugyanakkor az EU is világossá tette, hogy valódi politikai átment csak az ENSZ Bizontásig Tanácsa (ENSZ BT) által hozott határozat alapján képzelhető el.

Korlátozó intézkedések a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság ellen

Az Európai Unió Tanácsa április 6-án további korlátozó intézkedéseket fogadott el a Észak-Korea ellen. Ezzel az intézkedéssel kiegészítették és megerősítették az ENSZ BT által már korábban elfogadott szankciók rendszerét. Az Unió továbbá felszólította Phenjant, hogy térjen vissza a Nemzetközi Közösséggel folytatott párbeszédhez.

Energiabiztonság

2015. márciusában az Európai Tanács megállapodott arról, hogy energiauniót alakítanak ki, így megkérték a tagállamokat, hogy gyorsítsák fel a villamosenergia- és a földgázhálózatok összekapcsolására irányuló projektjeik befejezését. Ezt követte a Tanács és az Európai Parlament megállapodása a földgázellátás biztonságáról szóló módosított rendeletről. A módosítás vonatkozik a kockázati csoportba tartozó országok tevékenységére (regionális együttműködés fejlesztése, megelőzési-, cselekvési és vészhelyzeti tervek kialakítása), a szolidaritási mechanizmus alkalmazására és a földgázszerződések felülvizsgálatára. A rendeletet a tagállamok állandó képviselőinek is meg kell erősíteniük.

Védelempolitika

Tűzfegyverek tartásának és beszerzésének szigorítása

A Tanács április 25-én új irányelvet fogadott el a tűzfegyverek megszerzésének és tartásának szabályairól. A szigorított szabályokkal a fegyvereket jobban nyomon lehet követni és ellenőrizhetőbbé válik a hatástalanításuk, reaktiválásuk és átalakításuk. Az irányelv emellett betiltja a félautomata fegyverek polgári használatát, valamint lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy indítványozza az elektronikus információcserét szolgáló rendszer kialakítását. A szigorítás az Európában történt terrortámadások tapasztalatai alapján jött létre.

* * *

Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő „Szerencsénk volt, túléltük… - Világpolitika 1945-től napjainkig” című kötetét mutatták be a Honvédelmi Minisztériumban április 26-án, szerdán.