Biztonságpolitika

2008. január 28-án Kecskeméten, az 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázison hivatalosan is átadták az immár teljessé vált, 14 gépes Gripen flottát. Az első öt gép két évvel korábban, 2006. március 21-én érkezett Kecskemétre, a többit 2007 végéig szállították le. A Gripenek 2008 decemberében álltak készültségi szolgálatba, akkor még a MiG-29-esekkel felváltva, majd 2011-től már csak egyedüli típusként.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

A Luftwaffe a január 12-én kapta meg a 15. Airbus A400M Atlas teherszállító repülőgépét. Ez a példány egyébként már az 56. amelyik lekerül a szerelősorról.

Ebben a hónapban az Israel Aerospace Industries (IAI) a második Gulfstream G550-es üzleti repülőgépen alapuló CAEW G550 légtérfelderítő repülőgépet is leszállította az olasz légierőnek. Az Israel Aerospace Industries leányvállalata, az ELTA Systems által 12 éve kifejlesztett típus beszerzését Rómában 2012-ben határozták el. A NATO-kompatibilis kommunikációs rendszerrel (amelyet az Elta és az olasz Leonardo Communications közösen fejlesztett ki) ellátott gépekből az első példány még tavaly került leszállításra és az eddigi megszerzett tapasztalatok igen kedvezőek vele. Olaszország és Izrael közötti 750 millió dolláros megállapodás szerint Izrael 30 Leonardo M346-os sugárhajtású kiképzőgépet kapott az egyezség szerint, valamint az olaszok a két CAEW G550 légtérfelderítő repülőgépen felül egy IAI/MBT Space Division által épített OpSat-3000-es felderítő műholdhoz is hozzájutottak.

Spanyolországban szeretné értékesíteni KT-1 Woong-Bee turbólégcsavaros kiképzőgépeit a dél-koreai Koreai Aerospace Industries (KAI). Az ipari együttműködési lehetőséggel megspékelt ajánlat nem hagyta hidegen a maradisággal nem vádolható madridi döntéshozókat, így a két ország védelmi miniszterei már el is kezdték a tárgyalásokat ebben az ügyben.

A BAE Systems ezen a héten bemutatta a CV90 gyalogsági harcjármű legújabb variánsát, amely számos frissítést és módosítást tartalmaz. A CV90MkIV jelzést viselő páncélos új, aktív  felfüggesztést, egy 1000 lóerős Scania motort és egy X300-as erőátviteli rendszert kapott, így terepen történő mozgékonysága a tömegnövekedést jelentő módosítások ellenére sem csökkent. Olyannyira nem, hogy a céges ismertető szerint a 35 tonnáról 37 tonnára növekedett harci súly ellenére a CV90MkIV az elődökkel összevetve a terepen végzett mozgékonysági mutatói akár 40%-al is javulhatnak. Az igencsak virgonc páncéltestre a megrendelő igényeit könnyedén kielégítő torony szerelhető fel. Ez a D-sorozatú moduláris torony, amelybe igény szerint 25, 30, 35, 40, 50 mm-es kaliberű fő fegyverzet is beszerelhető, de a gépágyúk helyett egy 120 milliméteressel is ellátható a CV90MkIV.

A célfelderítésre és célzásra használatos optikai rendszerek szintén igény szerint választhatók ki, akárcsak a főfegyverzettel párhuzamosított, ám mégis a torony bal oldalára felszerelésre kerülő másodlagos fegyverzet. Szintén többféle távirányítású fegyverállvány szerlehető fel a D-sorozatú moduláris toronyra. Az új jármű a legújabb NATO szabványú elektronikus architektúrát is tartalmazza, így a jövőbeli fejlesztések előtt is nyitva áll az ajtó. Az egyik legújabb ilyen a BAE Systems iFighting rendszere, mely többek között a személyzet sisakjaira szerelhető kijelzőjét (Q-Sight) és a teljes körű lefedettséget biztosító Battleview360-as kamerarendszert tartalmazza, amivel könnyedebben szemmel tartható a páncélozott jármű környezete a jármű belsejéből. Természetesen a védelem erősítésébe az aktív páncélzat is részt fog vállalni a CV90MkIV esetében. A CV90-esből eddig hét állam (ezek közül négy NATO tag) rendelt 15 változatban 1280 darabot.

Oroszországból évek óta érkeznek hírek a különféle új és modernizált repülőeszközök beszerzési terveiről, vagy konkrét megrendelésekről is. Az átadások, hadrendbe állítások egy kicsit ritkábban kerülnek az újságok, weboldalak címlapjaira. Most egy kis összefoglaló következik a 2012-től átadott darabszámokról, típusokra és éves mennyiségre lebontva.

A Szuhoj Szu-34-es bombázókból 2012 előtt 15 darabot adtak át, ezt követte 2012-ben 10, 2013-ban 14, 2014-ben 18, 2015-ben szintén 18, 2016-ban 16 és 2017-ben ugyancsak 16. Eddig 107 példány került legyártásra.  A Szuhoj Szu-35Sz típusból 2012-ben 2, 2013-ban 8, 2014-ben már 24, 2015-ben 12, 2016-ban ugyancsak 12 és 2017-ben 10 példány került átadásra. Vagyis eddig 68 példányra került orosz felségjel.  A Szuhoj Sz-27SzM3-as típusból 2012 előtt 12 darabot adtak át, ez idáig újabbak nem kerültek átadásra. Messze szaporább volt a kétüléses Szuhoj Szu-30SzM variáns. Ebből 2012-ben 2, 2013-ban 14, 2014-ben 21, 2015-ben 27, 2016-ban 19 és 2017-ben 17 került a repülőcsapatok állományába. Eddig kerek 100 példány került legyártásra. A Szuhoj Szu-30M2-ekből 2012 előtt 4 darabot adtak át, 2013-ban 3, 2014-ben 8, 2015-ben szintén 3, 2016-ban 2 példány. Eddig mindössze 20 példány került legyártásra.

A MiG tervezőiroda termékei nem voltak olyan kapósak, mint a Szuhoj-ok. A MiG-29SzMT/UBT változatokból 2012 előtt 28/6 darabot kaptak meg, ezeket követte 2015-ben 3/2, majd 2016-ban 11 SzMT változat kézbesítése. Eddig 42 együléses és 8 kétüléses feltuningolt Fulcrum került átadásra. A flotta számára az áttervezett MiG-29KR/KUBR variánsok kerültek átadásra 2013-ban 2/2, 2014-ben 8/2, 2015-ben viszont már csak az együlésesből volt átadás, méghozzá 10 darabos. A haditengerészet így 24 darab újgyártású, repülőgép-hordozóról is bevethető vadászbombázóval lett gazdagabb az évek folyamán. Belföldön is sikeresnek tekinthető a Jakovlev Jak-130-as sugárhajtású felfegyverezhető kiképzőgép is, amiből 2012 előtt 12 darabot adtak át, ezt követte 2012-ben 15, 2013-ban 18, 2014-ben 20, 2015-ben szintén 14, 2016-ban 10 és 2017-ben csak 6. Eddig hazai felhasználásra 95 példány került legyártásra.

A legnagyobb létszámnövekedést 2014-ben könyvelhették el a repülőcsapatok, ez évben összesen 101 darab repülőgép került átadásra, míg 2012-ben a legkevesebb, csak 29. Mindent összevetve ez 560 darab korszerű repülőgépet jelent, ezekből csak 77 példány 2012 előtti gyártású. Ezeket egészíti ki a hadrendben álló 100 Szu-27-es, 150-170 MiG-29-es, 150 MiG-31-es és több mint 200 Szu-24-es és Szu-25-ös. Ezek túlnyomó részét az elkövetkező 10 évben kivonják a szolgálatból, vagy modernizálják, így legalább 700 taktikai repülőgép (ezek közül nagyjából 450 darab Szuhoj gyártmányú) fogja alkotni egy évtized múlva az orosz légierőt. A Szu-25-ös csatarepülőkből jó eséllyel 120-140 darab fog korszerűsítésre kerülni. A Szuhoj Szu-34-es bombázókból a Szu-24-ek kivonásával további 90-100 darab kerülhet még rendszeresítésre.

Ezen a héten újra jelezte a jelenben gyökeredző jövőjét az orosz légierő, ugyanis első repülését hajtotta végre az Iljusin Il-78M-90A légi utántöltő repülőgép prototípusa. Az PS-90А-76 új generációjú, magas kétáramúságú sugárhajtóművel ellátott típus zaj-és károsanyag kibocsátása is csökkent, de ugyanilyen fontos, hogy a takarékosabb üzemnek köszönhetően a fogyasztás is csökkent 12-14%-al, így növelve a lerepülhető távolságot, vagy az átadható üzemanyag mennyiségét.

Megerősítést nyert, hogy Egyiptomba is kerültek az Egyesült Arab Emírségek által megvásárolt AT-802-es csatarepülőgépekből. A közel-keleten 2010 novemberétől összesen 24 darab AT-802U csatarepülőgépet adtak át az emírségek részére, két egymástól némileg eltérő gyártási szériában. Néhány AT-802U ezek közül már felbukkant Jordániában és Jemenben és egy ideje rebesgették, hogy Egyiptomba is került a típusból. A közelmúltban már műholdképek alapján volt megállapítható, hogy 12 turbólégcsavaros csatarepülőgép erősíti az ország légierejét. A 394 kilométer per órás sebesség elérésére képes, 3400 kilogrammig terhelhető, 11 felfüggesztési ponttal rendelkező AT-802U fegyverzetét Mk 82-es bombák, Hellfire rakéták, M260 rakétaindítók és a GAU-19 Gatling-rendszerű géppuskát alkothatják.

Jordániába január 17-én megérkezett az első Mil Mi-26T2-es óráshelikopter. A 20 tonnás terhelhetőségű típusból 4-et rendeltek meg. A modernizált elektronikájú, nappal vagy éjszaka, jó és rossz időjárási körülmények között is repülhető Mi-26T2 teher helyett 82 fő szállítására képes. Sorozatgyártása 2015. május 22-én kezdődött meg, eddig exportra csak Algériába került.

Kósza hírek után most már biztosra vehető, hogy Kínában dolgoznak egy hordozófedélzeti légtérfelderítő repülőgépen. A hivatalos forrás szerint a KJ-600-as jelzésű típus első példányát már el is kezdték építeni a Xian Aircraft Corporation üzemében. Az amerikai Northrop Grumman E-2 Hawkeye légtérfelderítőre külső megjelenésében és elrendezésében igencsak hasonlító, 25-30 tonnás felszállótömegű KJ-600-as AESA antennájú rádiólokátorral lesz ellátva. Az üzemeltetése természetesen csak a katapulttal rendelkező hordozóról lesz megvalósítható, így a harmadiknak hadrendbe álló és már a Sanghajban épülőfélben lévő kínai egységen debütálhat majd a KJ-600-as.

Újabb biztos megrendelés érkezett a Boeing repülőgépgyártó vállalathoz a P-8A Poseidon tengeri járőrgépek tekintetében. A 9. rendelési állomány 10 példányt foglal magába, a rendelés értéke 1,2 milliárd dolláros. A megrendelt darabok közül három az Egyesült Királyság felségjelével fog majd hadrendbe állni.

Bár jelenleg még nagyjából háromszor annyiba kerül mint legfőbb riválisa, az Amerikai Tengerészgyalogság mégis az M27-es gépkarabélynak szavaz bizalmat. Darabonkénti 3000 dolláros árával jóval felülmúlja az 1000 dolláros amerikai M4-et, azonban a Heckler&Koch HK416-on alapuló, 5,56 milliméteres lőszert kilövő M27-es a próbák és a harci felhasználás során is egyaránt bizonyította, hogy megéri az árát. A 2010 óta tartó amerikai siker sztori a jövőben igazi happy end-be is átcsaphat, ugyanis a tengerészgyalogság szeretné minél több katonáját ellátni ezzel a fegyverrel. A havi szinten 300-1500 M27-et legyártani képes Heckler&Koch a közelmúltban számos megrendelést elnyert, például a francia hadsereg is a HK416-ost rendszeresíteni 100000 darabos mennyiségben. Tavaly május 3-án Franciaországban már át is átadták az első 400 darab Heckler&Koch HK416F gépkarabélyt a Direction Générale pour I´ Armement (DGA) védelmi beszerzési ügynökségnek. A német fegyver az 1979-ben rendszeresített bullpup kialakítású FAMAS gépkarabélyt váltja le.

Kétfajta csőhosszal, összesen 102000 darab lőfegyver kerül majd a francia haderőhöz, ezek mellé 10767 HK2969F (44 mm x 46 mm) cső alá szerelhető gránátvető is beszerzésre kerül. Éppen ez az ami a tengerészgyalogság malmára hajthatja a vizet, ugyanis bíznak egy kedvezőbb beszerzési ár kialkudásában. Ugyanis tavaly kiderült, új gépkarabélyt kapnak a német különleges erők katonái is. A G36-ot váltó G95-ös (Gewehr 95) nem más, mint a Heckler&Koch HK416A7, melynek csőhossza 368 milliméter, tömege 3,7 kilogramm. A fegyverből összesen 1745-öt vásárolnak meg, ezekből 40 darab még a múlt év végéig átadásra került. A fennmaradó 1705 darab 2019 januárjától 2019 végéig fog leszállításra kerülni. A pontos és megbízható M27 további „személyre szabásán” is gondolkodnak az Atlanti-óceán túloldalán, ugyanis nagyobb tárkapacitással és rövidebb csőhosszal még jobban megfelelne igényeiknek a fegyver, amennyiben a felár nem lesz túl borsos.

A tavaly októberi hivatalos átadása után január 24-én megérkezett az első 5 Agusta Bell 206B1 helikopter az argentin hadsereg Campo de Mayo repülőterére. Az olasz csendőrségtől megvásárolt 20 Augusta-Bell AB-206B1 elsősorban kiképzésre fog szolgálni a dél-amerikai országban, de a felderítés is a betöltendő szerepkört képviseli és ezt is ellátják majd. Ez utóbbira Argentínában M134 típusú Gatling géppuskákkal, valamint 70 milliméteres nem irányított rakétákkal lesznek ellátva. A vásárlással kapcsolatos tárgyalások 2009-ben kezdődtek, és a végleges szerződéskötésig a 2017-es év második feléig kellett várni. A többi 15 forgószárnyas várhatóan február vége előtt érkezik új hazájába.

 

NETARZNÁL GALÉRIA

 

Kawasaki C-1

Szuhoj Szu-30SzM

Eurocopter EC-665 Tiger HAP

Lockheed F-117A Nighthawk

Korea Aerospace FA-50 Golden Eagle

McDonnell Douglas F-15J Eagle

Airbus A400M Atlas

Lockheed P-3C Orion

Dassault Rafale C

General Dynamics F-16AM Fighting Falcon

T-129A ATAK

Boeing 737-7ES Peace Eagle

Mitsubishi F-2B

McDonnell Douglas EF-18A(M) Hornet

Sepecat Jaguar A

McDonnell Douglas F-4F Phantom II

Mil Mi-35M

LTV A-7D Corsair II

Dassault Mirage F1CR

Panavia Tornado GR.4

Kawasaki T-4

Európai gyártmányú rádióelektronikai eszközöket és fegyvereket találtak Szíriában a terroristák egy konvojának megsemmisítése után; úgy tűnik, az EU bőségesen ellátta fegyverrel a terroristákat.

Tovább olvasom

Brit-orosz vetélkedés a XIX. század első felében

A cikksorozat első részében a krími háborút (1853-1856) megelőző négy évtizedet kívánom ismertetni az európai hatalmi vetélkedés szemüvegén keresztül. A nagyhatalmak közötti versengésnek az 1814-1815 között Bécsben megtartott kongresszuson próbáltak egyfajta szabályozó keretet adni azáltal, hogy a kifinomult diplomáciai technikák és a legitimitás elvén keresztül minimálisra próbálták csökkenteni a konfliktusokat. A Napóleoni háborúkat lezáró Bécsi Kongresszuson a győztes nagyhatalmak (Egyesült Királyság, Orosz Birodalom, Poroszország és a Habsburg Birodalom) által megteremtett új politikai rend, minden belső problémája ellenére egészen a krími háborúig képes volt egyensúlyt teremteni a kontinensen. A Bécsben létrehozott rendszer alapját két tényező biztosította. Egyrészt a koronás fők félelme az újból fellángoló forradalmaktól, másrészt annak az elkerülése, hogy bármelyik európai ország a kontinens hegemón hatalmává váljon. Ezen két cél érdekében két együttműködést is létrehoztak a győztesek. Míg a négy győztes hatalom által létrehozott Négyes Szövetség feladata a franciák kordában tartása, addig a három közép és kelet-európai uralkodó által létrehozott Szent Szövetség a legitimitás elvéből kiindulva próbálta elejét venni a forradalmi megmozdulásoknak.

A Bécsi Kongresszus Európája

Napóleon bukását követően Bécsben ültek össze az európai államok vezetői, hogy megteremtsék az új európai rendet. Az I. Párizsi Béke rendelkezései szerint a négy nagy győztes hatalom képviselőit illette meg a kérdések eldöntésének a joga. A házigazda Ausztriát Metternich herceg képviselte a kongresszuson. Az osztrák külügyminiszter briliáns diplomáciai érzékének köszönhetően a konferencia vezéregyéniségé vált, aki remekül tudott közvetíteni a mérsékeltebb álláspontot képviselő Castlereagh brit külügyminiszter és a franciákkal szemben keményebb fellépést képviselő I. Sándor cár között. A kontinens közepén elhelyezkedő soknemzetiségű Habsburg Birodalomban az európai hatalmi rendszer legkisebb változása is komoly politikai következményekkel járó folyamatokat volt képes elindítani. A birodalom kiszolgáltatottságának a tudatában Metternich mindent elkövetett annak érdekében, hogy az egymással sok tekintetben ellentétes érdeket és értékeket valló nagyhatalmakat egységbe tömörítse az európai hatalmi egyensúly fenntartása érdekében. Bár a négy nagy győztes képviselő egymástól igen eltérő Európaképpel rendelkezett, a kontinensen való hatalmi egyensúly fenntartásában egyetértettek. A Castlereagh által képviselt Nagy-Britannia nem akart európai területekkel gazdagodni (bár Málta szigetét a birodalomhoz csatolta), célja a jövőbeni francia és orosz ambíciók megfékezése volt. Ennek érdekében a Franciaország szomszédságában lévő kisebb államok területeit mesterségesen megnövelték. Így jött létre Hollandia és a korábbi Osztrák-Németalföld (a mai Belgium) egyesítéséből az Egyesült Németalföldi Királyság, biztosították Svájc semlegességét, Piemontot pedig területének megnövelésével akarták felerősíteni. London célja egy olyan gyűrű létrehozása volt, amely képes ellenállni egy esetleges francia katonai agressziónak. Annak érdekében, hogy a Franciaországot körülvevő cordon sanitaire minél hatásosabban működjön, Poroszország Rajna menti területeket kapott.

Európa politikai térképe a bécsi kongresszus után.

Párizs ambícióinak letörése mellett a kontinensre nehezedő orosz befolyás visszaszorítása volt London bécsi politikájának másik szempontja. Sándor cár megfékezésének az eszközét Castlereagh leginkább a Habsburg Birodalomban látta. Ausztriának szánta azt a szerepet, hogy nyugatról az esetleges francia, keletről pedig az orosz előrenyomulást felfogja. Ausztriát nyugati területeinek elvesztése miatt (Osztrák-Németalföld) itáliai területekkel kárpótolták a kongresszuson. Ennek következtében Piemontot leszámítva közvetlenül vagy közvetve a félsziget területének nagy részét az ellenőrzése alatt tartotta. A Német-Római Császárság helyén létrehozott Német Szövetség szintén Ausztria pozícióját erősítette, hiszen a szövetségen keresztül Bécs megkapta a kis és közepes német államok feletti ellenőrzés lehetőségét. Bár Poroszország az oroszok számára átadott lengyel területekért cserébe jelentős német területekkel gazdagodott, a német ügyek befolyásolásában csak másodlagos szerepet tudott betölteni Ausztria mellett. Oroszország a többi hatalom által rettegett kolosszusként vett részt a bécsi rendezésben. Sándor cár birodalma a lengyel területek nagy részének bekebelezésével valós realitásként jelent meg a közép-európai térségben. Franciaország viszonylag enyhe feltételekkel úszta meg a császárság összeomlását. Az országot a forradalom előtti határai közé szorították vissza, továbbá jóvátételt kellett fizetnie, illetve el kellett tartania az országot megszállva tartó 150 ezer fős koalíciós haderőt. Bár a poroszok keményebb békefeltételeket kívántak Párizsra rákényszeríteni, az angolok és Metternich világosan látta, hogy a jövőbeni hatalmi rendszert csak egy együttműködő Franciaországgal lehet fenntartani. A franciákkal szembeni nagyvonalú bánásmód kialakításban a nyers hatalmi megfontolások mellett nagy szerepet játszottak a Párizst képviselő Talleyrand diplomáciai bravúrjai is. A Bécsben létrehozott új európai rendszernek két alappillére volt. A hatalmi egyensúly, amelynek a biztosítására a győztes hatalmak 1815. november 20-án létrehozták a Négyes Szövetséget. Az együttműködés a megújuló francia agresszióval szemben biztosította volna a nagyhatalmak közös katonai fellépését. A rendezés másik alapját a legitimitás elve jelentette. Ezen fogalom alatt a korábbi korszakok monarchikus uralmi rendszerének fenntartását értették. Ennek az elvnek a védelmére jött létre 1815 szeptemberében a Szent Szövetség, amelyet a három közép és kelet-európai abszolutista uralkodó hozott létre. A Szövetség a francia forradalom következtében kibontakozó liberális és nemzeti mozgalmakkal szembeni konzervatív válasz volt. Az Egyesült Királyságot és a pápát leszámítva valamennyi európai uralkodó csatlakozott a Szent Szövetséghez. A kongresszuson résztvevő diplomaták és uralkodók nem voltak hajlandók tudomást venni a nemzeti eszme jelentőségéről. A Bécsben létrehozott hatalmi egyensúly szilárdnak látszott, a legitimitás elvének betartatására pedig a hatalmas orosz hadsereg vállalta a garanciát.

A rendszer repedései

A bécsi rendezés első repedései igen korán megjelentek. Bár a nagyhatalmak 1818-as Aacheni konferenciáján a Bourbon restauráció Franciaországa csatlakozott az európai koncerthez, az évtized végén kirobbanó forradalmak mégis komoly kihívások elé állították a rendszert. Az évszázad első forradalmi hulláma Spanyolországból kiindulva szétterjedt Dél-Európában. Madrid után Lisszabon és Nápoly következett. A Troppau-ban majd Laibach-ban összeülő hatalmak a forradalmi eseményekkel szembeni fellépés mellett döntöttek. Itáliában Ausztria, az Ibériai-félszigeten Franciaország állította vissza a status quo-t. A kiéleződő „keleti kérdés” azonban már előre vetítette a jövőbeni brit-orosz vetélkedést. Az egykor dicsőséges oszmán Birodalom a XVIII. század második felétől a végelgyengülés jeleit mutatta. Az omladozó birodalom egyre nehezebben tudta kezelni a Balkánon felerősödő függetlenségi mozgalmakat. A belső etnikai és vallási feszültségek mellett további problémát okozott Konstantinápolynak a többi európai állammal szembeni technikai és gazdasági elmaradottsága. A Török Birodalom gyengülése lehetőséget biztosított az orosz cárok számára, hogy kiterjesszék befolyásukat a Balkánra és a tengerszorosokra. Oroszország a Krími Kánság meghódítása óta szerette volna megkaparintani a Boszporusz és a Dardanellák feletti ellenőrzést. Bár az 1821 márciusában kirobbant görög felkelést Sándor cár a legitimitás elvével összeegyeztethetetlenek minősítette, de a későbbiekben mégiscsak a puszta hatalmi érdek határozta meg a cárnak az ügyhöz való hozzáállását. Ausztria minden diplomáciai erejét latba vetette, hogy megakadályozza a balkáni háború kitörését. Metternich tisztában volt azzal, hogy az ortodox vallású Orosz Birodalom balkáni előretörése aláaknázhatja a Habsburgoknak a félsziget északi részén betöltött pozícióját. A britek egyelőre kivártak, ugyanakkor élénken érdeklődést tanúsítottak Sándor cár lépései iránt.

A következő évek eseményei azonban kimozdították a nagyhatalmakat a kezdeti passzív magatartásukból. Alapvetően két esemény változtatta meg az európai hatalmak hozzáállást. 1825-ben új cár került az Orosz Birodalom élére I. Miklós személyében. Miklós elődjével ellentétben nagyobb prioritást szentelt az orosz hatalmi érdeknek, mint a legitimitás elvének. Bár az új cár a terjeszkedés lázában élt, ez önmagában még nem szükségszerűen indokolta az európai koncert magatartásának a megváltozását. A keleti kérdésben a fő fordulatot, Mohamed Ali egyiptomi alkirálynak a görög ügybe való beavatkozása hozta. A kétségbeesett szultán Mohamed Alitól kért segítséget a görög ügy megoldásában, cserébe Kréta szigetét, valamint Moreát (Peloponnészoszi-félsziget) ajánlotta fel egyiptomi megmentőjének. Az albán származású Mohamed Ali a század eleje óta állt a fáraók földjének az élén, uralma alatt francia segítséggel modernizálta az egyiptomi flottát és hadsereget. Nem titkolt célja volt egy, az oszmán uralomtól független arab birodalom létrehozása, ezen törekvése rémülettel töltötte el a térségben érdekelt briteket és oroszokat. Az egyiptomi beavatkozásra válaszul London és Szentpétervár közösen cselekedett. A Kairóval jó viszonyt ápoló Párizs szintén csatlakozott az oszmánellenes koalícióhoz. A britek bár a cárral közösen léptek fel Konstantinápoly és Mohamed Ali ellen, ez nem halványította el az orosz expanziós politikával kapcsolatos félelmeiket. Maga a közös fellépés is ebből a félelemből született: a britek a szultánellenes együttműködésen keresztül kívánták ellenőrzésük alatt tartani Miklós cárt. A Foreign Office fő feladatának az orosz-török háború elkerülést tartotta, George Canning külügyminiszter az oroszokkal való kooperációval akarta megakadályozni a két keleti hatalom közötti háború kibontakozását. A koalíciós erők 1827-ben Navarinó-nál szétverték a török-egyiptomi hajóhadat, a tengeri ütközet következményei azonban ellentétesek lettek a Londonban elvártaktól. A Navarinó-i közös hadművelet az orosz-török háború kirobbanásához vezettet. A háborút lezáró Drinápolyi békében a cár megerősítette a Török Birodalmon belüli befolyását. Alighogy lecsillapodtak keleten a harcok, az európai koronás fők és diplomaták újabb a bécsi rendezést megingató eseménysorozattal találták szembe magukat. A Párizsból kiinduló forradalmi hullám változást hozott a Bécsben kialakított status quo-ban. Franciaországban a forradalom eredményeként rezsimváltásra került sor, a rendezés egyik fő tartó oszlopának számító Bourbon-dinasztia megtört a párizsi polgárok barikádjain. X. Károly bukása a „nagy” francia forradalom megismétlődésének a rémképét vetítette Európa konzervatív urai elé. A régi rend híveinek félelmei azonban alaptalannak bizonyultak, Párizs forrongó utcái nem a köztársaságot hozták vissza, hanem Lajos Fülöp „polgár királyságát” juttatta az ország élére. Az Orleansi-házból származó új király kettős kommunikációt folytatott: míg országán belül a régi rend ellenfelének, addig a külföld felé a status quo hívének mutatta magát. London amint meggyőződött arról, hogy az új francia vezetés nem kíván visszatérni az 1815 előtti expanziós politikájához, azonnal elismerte Lajos Fülöp uralmát. Az események azonban nem álltak meg a francia határnál, a forradalmi megmozdulások a Bécsben létrehozott Németalföldi Királyság szétrobbanásához és a független Belgium létrejöttéhez vezettek. Az európai koncert tagjai igen eltérően reagáltak az eseményekre. A britek elfogadták a változások eredményeit, a Habsburg Birodalom a kiújuló itáliai forradalmakkal volt lekötve, Poroszország és a cár azonban katonai beavatkozást sürgetett. Sándor cár kész volt csapatokat küldeni a belga forradalom leverésére. A britek az orosz beavatkozás elkerülése érdekében ismerték el a frissen létrejött Belgiumot, ugyanis mindenféleképpen meg akarták akadályozni Szentpétervár befolyásának a kontinensen történő további növekedését. Miklós cár intervencióját a britek ellenzése és az osztrákok közönye mellett tovább gátolta, hogy a forradalmi megmozdulások a cárok elzárt birodalmát is elérték. A Varsóban kirobbant lengyel felkelés egy időre lekötötte az orosz hadsereg erőit. Alighogy leverték a forradalmakat, a bécsi koncert tagjainak máris az újra kiéleződő keleti kérdésre kelet megoldást találniuk. Az egyiptomi Mohamed Ali nem mondott le arról a tervéről, hogy a Portától függetlenedve létrehozza saját a Földközi-tenger keleti medencéjére kiterjedő birodalmát. 1832-ben háborút indít a szultán ellen és győzelmek sorát aratva Konstantinápoly falai alá érkezet. Ali győzelmei a hatalmi egyensúly felborulásával fenyegettek. Sem az angoloknak, sem a cárnak nem állt érdekében, hogy a gyönge és befolyásolható Oszmán Birodalom helyét egy kiszámíthatatlan új hatalom vegye át. Arról nem is beszélve, hogy Kairó jó kapcsolatokat ápolt Franciaországgal. Félő volt, hogy Ali hatalmának megnövekedése a franciák térségbeli befolyásának növekedését vonja maga után. Az új brit külügyminiszter Palmerston az Oszmán Birodalom integritása mellett állt ki, az oroszok a szavakon túl konkrét lépéseket is tettek. Miklós cár egy expedíciós haderőt küldött a török főváros védelmére, Ali nem merte felvenni a harcot az oroszokkal így inkább visszavonult. A szultán a háborút lezáró Unkiár-Iszekelesz-i szerződésben az orosz cár védelme alá helyezte a birodalmát. Oroszország befolyása tovább növekedett a térségben, a szerződés értelmében a Boszporuszt és a Dardanellákat a törökök elzárták az idegen hatalmak hadihajói előtt. Ez sérelmesen érintette a térségbeli brit érdekeket. A Mohamed Ali mögött álló franciák az oroszokhoz hasonlóan szintén növelni tudták térségbeli befolyásukat. Mohamed Alinak meghagyták az Oszmán Birodalom arab területei feletti uralmat, bár névleg el kellett ismernie a szultán főhatalmát. A konfliktusból üres kézzel távozó britek a Török Birodalommal fenntartott szoros gazdasági kapcsolataikon keresztül próbálták megcsappant befolyásukat visszaállítani. Ausztria a cár lépésében a status quo fenntartásának szándékát látta ezért Metternich üdvözölte az orosz lépéseket.

Az évtized végén azonban újra a török-egyiptomi konfliktus került a nagyhatalmak külpolitikájának a középpontjába. A franciák támogatását maga mögött tudva Mohamed Ali újra nekilátott a mediterráneum keleti felében fennálló erőviszonyok átalakításához. Palmerston és Miklós cár újfent a Porta mellé álltak, míg Franciaország nyíltan Egyiptom mellé. Lajos Fülöp Adolphe Thiers-t nevezte ki miniszterelnöknek, aki harcias megnyilatkozásaiban jutatta az európai hatalmak tudomására, hogy Franciaország akár fegyveresen is kész megvédelmeznie szövetségesét. A francia kormányfő arra számított, hogy a nagyhatalmak a bomló Török Birodalom érdekében nem fognak háborút kirobbantani. Thiers számítását Palmerston keresztül húzta: egyrészt nyilvánvalóvá tette, hogy London kész Konstantinápolyt akár fegyveres úton is megvédeni; másrészt a többi nagyhatalommal közösen jelezték, hogy készek kollektív védelmet biztosítani a szultán számára. Ezt követően angol hadihajók jelentek meg Szíria és Libanon partjainál, ennek hatására Franciaország kénytelen volt meghátrálni. A törökök újbóli megmentését követően a britek saját érdekeiknek megfelelően alakíthatták át az Unkiár-Iszekelesz-i szerződésben foglaltakat. 1841 nyarán Londonban öthatalmi (Egyesült Királyság, Oroszország, Franciaország, Habsburg Birodalom és Törökország) konferenciát tartottak a Fekete-tengeri szorosok kérdésében. A tárgyalásokon sikerült a tíz évvel korábbi egyezményt úgy átalakítani, hogy a Boszporusz és a Dardanellák vízi útvonalai minden nemzet hadihajói előtt lezáruljanak. Palmerston ezen lépése a térségben egyre inkább növekvő orosz befolyást próbálta visszaszorítani. A tengerszorosok lezárásával ugyanis a Fekete-tengeri orosz flotta nem tudott megjelenni a Földközi-tengeren és nem tudta fenyegetni a britek térségbeli érdekeit.

Míg a korábbi évtizedek konfliktusai inkább az európai nagyhatalmi egyensúlyt, addig a 40-es évek incidensei a legitimitás elvét veszélyeztették. A nemzeti és liberális eszmék terjedése erre az időszakra teljesen aláásta a korábbi korszakok legitimációs elveit. A nemzet és az ahhoz kapcsolódó nemzetállamiság vált a feltörekvő európai polgárság fő legitimációs elvévé. A bécsi rendezés kereteit egyre jobban feszegették az Európa-szerte megjelenő nemzeti és liberális mozgalmak. A nemzeti mozgalmak elsősorban a soknemzetiségű Közép-Európában jelentettek komoly problémát. A térséget uraló Habsburg Birodalom minden erejét lekötötték a német és olasz területeken zajló mozgolódások, ebből kifolyólag egyre kevésbé tudott eleget tenni a Bécsben megfogalmazott egyensúlyozó szerepének. A lengyel és az olasz felkelések pusztán csak előszelei voltak a régi Európát fenyegető újabb robbanásnak. A robbanás központja újból a francia főváros volt (bár 1848 első forradalma valójában Nápolyban robbant ki), februárban újra barikádok emelkedtek Párizs utcáin. A párizsi események – ahogy szűk két évtizeddel korábban – most is rezsimváltást eredményeztek. Lajos Fülöp polgárkirályságát köztársaságra cserélték a franciák. A párizsi események ugyan Európa szerte riadóztatták a régi rend híveit, de a forradalmi hullám olyan gyors ütemben söpört végig a kontinensen, hogy képes volt megakadályozni a konzervatív erők fellépést (ez alól az Orosz Birodalom kivételt képez). Párizs után a sok kis államra tagolódott Németország következett. A Frankfurt am Main-ban összeülő össznémet nemzetgyűlés a német egység gondolatával lépett fel. Ausztriában előbb az olasz területeken majd Bécsben és Magyarországon törtek ki forradalmi megmozdulások. Poroszországot a berlini felkelés egy időre szintén bénult állapotba taszította. Végül a régi rend hívei Franciaországot leszámítva mindenhol képesek voltak leverni a nemzeti és liberális törekvéseket. Diadaluk azonban pürrhoszi győzelemnek bizonyult, ugyanis 1848-49 eseményei végkép aláásták a Bécsben felépített rendszer alapjait. A legitimitás elvére egyre kevésbé lehetett már hivatkozni a tömegeket megmozgató nemzeti és liberális elvekkel szemben, ugyanakkor a hatalmi egyensúly olyan gondosan felépített rendszere is válságba került. A bécsi rendezés alapját a kontinensen egymást kordában tartó nagyhatalmakból álló Európa adta. A forradalmi események azonban megmutatták, hegy sem Ausztria, sem pedig Poroszország nem képes az oroszokat ellensúlyozó szerepét betölteni. A magyar szabadságharcot Bécs csak orosz segítséggel tudta leverni, ennek következményeként Ferenc József császár Miklós cár lekötelezettjévé vált. A német kérdés megoldásában szintén szerepe volt az erős orosz nyomásnak. Mindezek következtében az Orosz Birodalom az 1850-es évek elejére hatalmának csúcsára érkezett. Hatalmas demográfiai súlyának és erősen centralizált politikai rendszerének köszönhetően ezekben az években az Orosz Birodalom megállíthatatlannak tűnt. A következő évek eseményei azonban megmutatták, hogy az ijesztő látszat ellenére a cárok birodalma gazdaságilag, technikailag és társadalmilag messze lemaradt a nyugati államok mögött.

Robbanó konfliktus: a krími háború okai és kezdete

Miklós cár a forradalmak leverést követően ereje teljében érezte a birodalmát. Mivel jól érzékelte a kontinensen felborult hatalmi egyensúlyt, ezért elhatározta, hogy pontot tesz a Fekete-tengeri szorosok ügyére. Az 1841-es öthatalmi londoni konferencián kialakított szabályozás komoly akadályokat állított a közel-keleti orosz terjeszkedés útjába. Szent Pétervárnak kapóra jött a katolikusok és az ortodoxok között kialakult konfliktus a palesztinai szent helyek használatával kapcsolatban. A felekezeti ellentéteket felhasználva Miklós cár követén keresztül követelte a szultántól a két keresztény csoport közötti vita rendezését, valamint, hogy a szultán ismerje el az orosz cárt az Oszmán Birodalomban élő ortodox keresztények védelmezőjeként. Konstantinápoly elutasította az orosz követeléseket, ezt követően az oroszok megszállták a román fejedelemségeket (Havasalföld, Moldova). Bár az oroszok megpróbálták Bécset is bevonni a törökök elleni háborúba, végül Ausztria ellenállt a cár nyomásának. Bár Ferenc József az 1849-es segítség miatt lekötelezettje volt az oroszoknak, jól felfogott hatalmi érdekei azt diktálták, hogy ne segítse Miklós cárt balkáni befolyásának a növelésében. London szintén feszülten figyelte az eseményeket, az orosz expanzióban a közel-keleti brit érdekek igen komoly veszélyeztetését látták. Azonban 1853 elején még semmilyen nyoma nem volt egy esetleges oroszellenes brit fellépésnek. Bár a krími háború a majd fél évszázados orosz-brit hatalmi versengésnek a betetőzését jelentette, a fegyveres fellépés ötlete mégsem a londoni Foreign Office-ból hanem Párizsból érkezett. A 1848-as forradalom következtében először az elnöki majd a császári trónra ülő Charles-Louis Napoléon Bonaparte mindent megtett annak érdekében, hogy országát sikeresen kivezesse a nemzetközi elszigeteltségből. Ezért az egyre fokozódó brit-orosz ellentét kapóra jött III. Napóleonnak, a francia császár 1853 májusában egy közös angol-francia fellépést javasolt az Orosz Birodalom ellen. A britek ekkor még nem akartak nyílt konfliktust vállalni a cárral. Azonban az orosz terjeszkedéstől való angol félelem szép lassan az együttműködés irányába tolta a briteket. Szeptemberben egy francia-angol hajóraj jelent meg a Boszporuszon Konstantinápoly védelmének a céljából. A cár az 1841-es londoni egyezmény megszegésével vádolta a nyugati hatalmakat. A britek és franciák lépésüket azzal indokolták, hogy Oroszország a dunai fejedelemségek megszállása óta háborús viszonyban van a Portával. November 4-én a szultán hadat üzent az Orosz Birodalomnak. November 30-án a Szinope-i tengeri csatában az orosz flotta győzelmet aratott a török hajóhad felett. A britek és franciák 1854 májusában hadat üzentek Oroszországnak.

A bécsi rendezés mérlege

A fentiekben leírtak jól szemléltetik, hogy a győztesek kongresszusát követően szinte azonnal felszínre törtek a rendszer azon belső problémái, amelyek hosszútávon azzal a veszéllyel fenyegettek, hogy szétfeszítik a Bécsben felépített rendszert. A kontinensen tíz évenként végigsöprő forradalmi hullám, illetve az annak talaján kibontakozó liberális és nemzeti mozgalmak a rendezés ideológiai alapját képző legitimitás elvét kezdték veszélyeztetni. Ugyancsak a struktúra egyre erősebb belső zavaraként jelent meg az Orosz Birodalomnak a többi európai állammal szembeni katonai túlsúlya. Oroszország ambivalens módon viszonyult a bécsi rendszerhez, egyrészt Szentpétervár volt a Szent Szövetség legfőbb oszlopa, a kontinensen megjelenő forradalmi erőkkel szembeni fellépések legaktívabb szereplője. Ugyanakkor hatalmi érdekeinek érvényesítése egyre inkább veszélyeztette a kontinens ingatag hatalmi egyensúlyát. Az Európára nehezedő orosz nyomás legfőbb ellensúlyozója az Egyesült Királyság volt. Nagy Britanniának, mint tengeri hatalomnak elsődleges külpolitikai prioritásai közé tartozott annak elkerülése, hogy a kontinensen valamelyik hatalom hegemón szerepre tegyen szert. Ebből kifolyólag London már a görög felkeléstől kezdve mindent elkövetett annak érdekében, hogy megakadályozza Oroszországot azon szándékában, hogy uralma alá vonja az összeroskadó Oszmán Birodalmat. Az egyre erősödő brit-orosz vetélkedésből származó európai konfliktust tovább mélyítette a két német hatalom (Habsburg Birodalom, Poroszország) gyengesége, valamint a megerősödő Franciaország azon törekvése, hogy aktívan formálhassa a nemzetközi politikát. Mindezek a folyamatok az 1850-es évekre a forradalmak által már amúgy is megtépázott rendszer összeomlásához és a krími háborúhoz vezettek.

Források:

Diószegi István: Nemzetközi Kapcsolatok Története 1789-1918, Tankönyvkiadó Budapest 1977.

Ormos Mária-Majoros István: Európa a Nemzetközi Küzdőtéren, Osiris Kiadó Budapest 2003.

Vadász Sándor szerkesztésében: 19. Századi egyetemes Történelem 1789-1914, Osiris Kiadó Budapest 2011.

Henry Kissinger: Diplomácia, Panem Könyvkiadó Budapest 2008.

Egy szíriai katonai vezető a Szputnyik hírügynökségnek nyilatkozva beszélt az amerikai koalíció szíriai tevékenységéről. Elmondta; az amerikai fegyveresek megszálló erőként vannak jelen az országban, a beavatkozásukat senki nem kérte.

Tovább olvasom

Izgalmas cím, nem? De most nem abból a szempontból írok róla, ahogy azt a legötbben várják. Azokat a történeteket még nem írták meg részletesen, még durván 4-5 év kell, hogy elteljen 25 év.

Nemrég találtam a neten a CIA elemzői igazgatóságának egy elemzését (Iraq's Tikritis), amit 1987-ben írtak Szaddaámról és családjáról. 2011-ben hozta nyilvánosságra a CIA. Hány év is az? Kb. 25?

Mindegy, én csak most láttam és kíváncsian olvastam, mert a nemzetközi szakirodalomnak és a különösen a bulvársajtónak ez mindig is egy izgalmas téma volt. Hogyan támaszkodott Szaddám Husszein saját törzsére és tágabb családjára (féltestvérek, unokatestvérek, gyerekek) az urlakodásban.

Kutatói szempontból érdekes összehasonlítani, hogy mit írt a szakirodalom erről a kérdésről és mit a CIA. A kép lehangoló abból a szempontból, hogy újdonság nincs nagyon benne. Ez egyszerre persze lelkesítő is, mert így legalább egy újabb bizonyíték van arra, hogy titok és szakirodalom között nincs olyan óriási távolság. A CIA elemzők sok szakirodalomat olvasnak és kapcsolatban vannak a szakemberekkel. 

A CIA elemzése nagyon jól struktúrált, mondjuk lehet annyit meg kell adjak a szerzőknek, hogy ők talán egy kicsivel előbb tudták mindezt, lehet egy 1980-as évek végén publikált szakkönyvben még nem olvastam ilyen részletesen a családról, de a 1990-es második felében már biztosan voltak anyagok.

Én magam is publikáltam egy tanulmányt valamikor 2002 körül A hatalom pillérei címmel, de azt akkor már vagy 3-4 éve írtam és források így 2000 vagy az előttiek voltak.  Hoppá, meg is találtam A hatalom pillérei Szaddám Husszein alatt. Régi szép idők.

Minnél inkább távolodunk a kortól, annal inkább az az érzésem, hogy Szaddám uralma más értelemben volt különleges, mint ahogy eredetileg interpretáltuk. A fő magyarázat, hogy Szaddám a szunnitákra támaszkodott, és a családjára és hogy elnyomta a síitáka és kurdokat.

A helyzet az, hogy a szunniták adták a politiai elitet a megelőző évszázadokban, szóval ezen nem nagyon tudott ő sem változtatni, a síitákkal és a kurdokkal nem volt különösebb baja Szaddámnak, amíg azok 1. nem akarták megdönteni 2. nem akartak kiszakadni az országból. Igen, ezeket elég brutálisan kezelte, de hát megint miért várunk mást abba a közegben, ahol ez a volt norma.
Szaddám valójában mindenkit hajlandó volt használni, aki fenntartotta a hatalmát. Szunnitákat, siítákat és kurdokat. Senki sem az országok építette elsősorban, hanem önamgát (és másodsorban az államot). Minnél bizalmibb feladatokról volt szó, annák inkább azokra támaszkodott, akiktől rendszerszinten a legtöbb lojalitást várhatta, törzsi tagok, rokonok. Bennük sem bízott, de a kor társadalmi viszonyai között tőlük várhatta azt, hogy a legutoljára fogják elárulni.

Nem tudom, hogy lehet mérni a bizalmat egy társadalomban, de ha Skandinávia felől húzunk egy egy egyenes vonalat az arab világ felé, úgy csökken az ember-állam és ember-ember közötti bizalom. Mindenki érzi Magyarországon, hogy ez mennyire alacsony, és ettől mennyire szar, és akkor képzeljük el, milyen lehet a Közel-Keleten, ahol még ennyire se. Na ezért kellett Szaddámnak a rokonaira támaszkodni.

Az Egyesült Államok alternatív kormányt akar létrehozni Szíria területén, minden olyan korábbi ígérete ellenére, miszerint tiszteletben tartja az ország területi egységét - mondta Szergej Lavrvov orosz külügyminiszter az ENSZ new york-i központjában tartott sajtótájékoztató során.

Tovább olvasom

Modernizált légvédelmi rakétával folytattak le próbákat Ukrajnában. Az Sz-125-ös Nyeva (SA-3 Goa) új verzióját a Radionics és a Luch alkotta meg. A 40 kilométeres távolságig és 25 kilométeres magasságig légi eszközökre veszélyes 5V27D-M2 jelzésű rakéta orrába egy aktív radaros önrávezető rendszer került beépítésre.

Belgiumban a fedélzeti rádiólokátorokkal fennálló folyamatos meghibásodási problémák oda vezettek, hogy a négy NHIndustries NH90 NFH Gray Caiman forgószárnyasból három tartósan repülésre képtelen lesz a javítás befejeztéig. Ez rendszerint 3-6 hónapos időtartamot szokott jelenteni, azonban az NH90 NFH esetében ez akár másfél éves időintervallumot is jelenthet. Persze az országban ez a hír nem érte a flotta vezetőit hidegzuhanyként, hiszen az első helikopter 2013-as átadásától kezdve gondok voltak a radarral akárcsak Németországban, vagy Hollandiában.

Az egy működőképes NH90-est is nélkülözni lesznek kénytelenek a tavasz elejéig, ugyanis hamarosan a 600 repült óránkénti kötelező átvizsgáláson fog tartózkodni. Bár a gyártó a szerződés értelmében rendben fizeti a kötbéreket a hibás helikopterek után, a belgák ennek ellenére nem elégedettek a gyártóval. Az egy forgószárnyon maradat példány kihasználtsága a visszatértét követően hatalmas lesz, ugyanis a már kiképzett légi személyzetek ezen az egy példányon tudják majd fenntartani jártasságukat a típuson. A régebbi és a következő évtől nyugdíjazásra kerülő Sea King és Alouette III helikopterek fogják a kieső tengeri légi mentési kapacitást pótolni a javítások idejére, azonban egy, a szomszédos országokkal megkötött egyezmény értelmében szükség esetén a határon túlról is érkezhet helikopter a bajba jutottak felkutatására és megmentésére.

Első merülésén van túl Nagy-Britannia legújabb tengeralattjárója, az ASTUTE-osztályú HMS AUDACIOUS (S122).  A nukleáris meghajtású egység most még csak az építési helyének közelében merült víz alá, a fedélzeti rendszerek próbáihoz, na meg a víztömörség ellenőrzéséhez. A próba teljes sikerrel zárult, így az AUDACIOUS még ebben az évben megkezdheti majd tengeri próbáit. A BAE Systems által épített ASTUTE-osztály tagjai 7 400 tonnásak és 97 méter hosszúak. Szolgálatba eddig három tengeralattjáró (ASTUTE, ARTFUL, AMBUSH) állt, további három (ANSON AGAMEMNON és AJAX) építés alatt áll.

Görögország és Franciaország között a következő hónaptól kezdődnek majd tárgyalások FREMM-osztályú fregattok beszerzéséről. Athén célja, hogy megállapodásra jusson két FREMM többfeladatú fregatt beszerzéséről, valamint további kettőt is szeretnének a szerződésbe belefoglalni, mint későbbi lehetséges megrendelésre kerülő egységet. A darabonkénti 500-600 millió dolláros árat azonban sokallják, így szeretnének kedvezőbb árfekvést elérni.

Várhatólag ez év első negyedévében fogja megkapni az orosz hadsereg az első BMPT Terminator tűztámogató harcjárműveit. Az erős csöves és rakétafegyverzettel rendelkező jármű két változatát is bemutatták már az eltelt évek során, azonban az orosz haderőben eddig nem kerültek rendszeresítésre. A beépített területeken végzett harcfeladatok segítésére tervezett Terminator az elmúlt ében feltűnt Szíriában is. A hírek szerint az első átadásra kerülő mennyiség 10 páncélosból fog állni, azt azonban még nem hozták nyilvánosságra, hogy ezek az ötfős személyzetű 2 darab 30 milliméteres AGS-17-es gránátvetővel felszerelt erősebb fegyverzetű, vagy a háromfős, gránátvetősök nélküli verziók lesznek. Algéria 2016 áprilisában megrendelte a BMPT-72 Terminator 2-es harctámogató járművet. A nagyobb mennyiségben meglévő T-72-es harckocsik átépítésével létrehozható páncélosok leszállítása 2018 első negyedévében indul majd meg és 2019 végéig tart.

2013-ban próbálták ki az észak-afrikai állam szakértői a BMPT Terminator 1-es harctámogató járművet, azt azonban igen költségesnek és bonyolultnak találták. A BMPT-72 létrehozásánál a tervezők felhasználták a BMPT-nél megszerzett tapasztalataikat, így továbbfejlesztésen esett és a tűzvezető rendszer és megerősítésre került a torony páncélzata. Az Uralvagonzavod szerint a már meglévő T-72-es harckocsikat könnyedén, kevés ráfordítással lehet átalakítani BMPT-72 Terminátor 2-es harctámogató járművé. A páncélos fegyverzetét két 2A42 30 milliméteres gépágyú, két AGS-17 30 milliméteres gránátvető, 4 9M120 Ataka irányított rakéta, valamint egy PKTM 7,62 milliméteres géppuska alkotja. Algéria a meg nem erősített hírek szerint legalább 300 darab BMPT-72 Terminator 2-es harctámogató járművet fog rendszeresíteni, amelyek hatékonyan fogják kiegészíteni a nemrégiben megvásárolt T-90SA harckocsikat.

A Terminátor-2-es egyébként könnyebb, mint elődje, ugyanis csak 44 tonnát nyom, az előd 47 tonnájához képest. 2013-ban Peru számára az orosz Uralvagonzavod azt javasolta, hogy a T-55-ök alvázára szereljék rá a BMPT harctámogató jármű tornyát. Az Uralvagonzavod szerint a futómű, a felfüggesztés, az erőátviteli és a motor nem igényel módosítást, ám ha a peruiak ennek szükségességét érzik, készek azt is elvégezni.

Január 12-én Németországban a ThyssenKrupp Marine Systems (TKMS) hajógyárában az első lemez ünnepélyes vágásával kezdetét vette a harmadik és a negyedik, Szingapúr által megrendelt Type 218SG tengeralattjáró gyártása. Az elsőnek megrendelt két tengeralattjáró közül egyet már 2015 júliusa óta építenek, ez 2021-ben, míg társa 2022-ben kerül majd átadásra. A 70 méter hosszú, 6,3 méteres merülésű és körülbelül 2000 tonna vízkiszorítású, levegő-független meghajtású típusból Szingapúr 2013 decemberében rendelte meg az első két darabot. A Type 218SG a németországi ThyssenKrupp Marine Systems (TKMS) hajógyárában épített Type 212A-osztály és a Type 214-osztály legjobb tulajdonságait ötvözi a gyártó szerint, mivel kormánylapátjait az előbbi hajóosztályhoz hasonlóan X alakban helyezték el, ezzel az utóbbi hajóosztály méreteit, hatótávolságát megtartva alkalmasabb lett a sekély vízben végzett manőverezésre. A harmadik és a negyedik tengeralattjáróról 2017 májusában született megállapodás a felek között, ezek az egységek várhatólag 2024-ben kerülnek majd átadásra.

Megvételre ajánlották fel az amerikai tengerészgyalogság által már nem használt, vagyis feleslegessé vált Bell AH-1W Super Cobra harci helikoptereket Washingtonban. A két General Electric T700-GE-401 gázturbinával ellátott Super Cobra 1986-ban lépett szolgálatba, maximális felszálló tömege 6697 kilogramm, legnagyobb sebessége 272 kilométer per óra, hatótávolsága 474 kilométer, fegyverzetét egy háromcsövű, 20 milliméteres Gatling-rendszerű gépágyú, továbbá a szárnycsonkok alá függesztett 70 és 127 milliméteres nem irányított, valamint TOW és Hellfire irányított rakéták alkotják. Légi célok ellen alkalmazhatók a Sidewinder légiharc-rakéták is. A megvásárlásra kerülő harci helikopterek az átadás előtt egy korszerűsítésen is átesnek, így pilótafülkéjükben képernyős kijelzők kerülnek majd beszerelésre.

Építésnek utolsó szakaszában érkezett a francia SCORPENE-osztály tervei alapján elkészülő első brazil tengeralattjáró. A dízel-elektromos egység az S-BR1 jelzést viseli, neve RIACHUELO, hadrendi jelzése S40-es. Vízrebocsátása még ez év második felében megvalósul, míg szolgálatba egy-két év múlva állhat. Testvérhajói közül az S-BR2-es (HUMAITA S41) 2020-ban, az S-BR3-as (TONELERO S42) 2021-ben, míg az S-BR4-es (ANGO STURA S43) 2022-ben került majd átadásra, építésük már folyamatban van. Az igazi nagy dobás, a nukleáris meghajtással rendelkező tengeralattjáró várhatólag 2027-ben kerül majd vízre.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Lockheed SR-71A Blackbird.

Dassault-Dornier Alpha Jet E.

Lockheed U-2S.

Sepecat Jaguar GR.3A.

Boeing AH-64D Apache Longbow.

Szuhoj Szu-34.

McDonnell Douglas F-4EJ Phantom II.

Kawasaki C-2.

McDonnell Douglas CE-15 Hornet.

Dassault Mirage F1C.

Boeing B-52H Stratofortress.

Saab AJS37 Viggen.

 

Egy pontosan tíz évvel ezelőtti januári napon Budapestre érkezett a világ legnagyobb szállítógépe, az An-225 Mrija, hogy a fedélzetére vegyen egy különleges rakományt és Ománba repítse azt. A rakomány öt darab, egyenként 24 tonnás szeizmikus vibrátor valamint egy 30 tonnás központi regisztráló egység és tartozékai, kábelek és geofonok voltak. Ezekkel a vibrátorokkal olyan rezgéshullámokat lehet kelteni, amelyek több ezer méterről visszaverődve segítenek megismerni a föld mélyének szerkezetét. A MOL egyik leányvállalata szénhidrogén után kutatva, ezekkel az eszközökkel végezte el Ománban egy adott terület földtani felépítésének részletes feltérképezését.

A gép érkezése 2008. január 18-ra volt tervezve. A várható időpont folyamatosan módosult, és végül kiderült, hogy aki An-225-öst akar látni Budapesten, annak másnap ismét ki kell látogatnia Ferihegyre. A Budapest Airport dicséretére legyen mondva, kitűnően kezelte a hatalmas érdeklődést. Az eseményt ugyanis több százan kísérték figyelemmel nem csak a reptéren, hanem az ideiglenesen megnyitott teraszról és a reptér kerítésén kívülről egyaránt.

A várva várt pillanat: az An-225-ös a rendkívül rossz időjárás ellenére megérkezik a 13-as bal pályára. Az orrfutó még nem ért földet, de már nyílnak a sugárfékek.

A futópályával párhuzamos gurulóúton visszagurul a hat hajtóműves Mrija. A 88,4 méter fesztávú szárnyak természetesen messze túlnyúltak a gurulóút szegélyén.

Három D-18T hajtómű egy szárnyon.

A Mrija mindenhol feltűnést kelt, amerre jár. Ez persze nem meglepő ezzel a külsővel és méretekkel.

 A rakodáshoz a torony melletti állóhelyre állították az ukrán óriást.

A személyzet nem pazarolta az időt. Leállítás után nem sokkal már nyílik a gép orra és kezdődik a rakodás előkészítése.

Az orr-rész teljesen nyitva és a négykerekű orrfutó is előregördül, hogy a gép „letérdelhessen” a rakodáshoz.

A Mrija főfutóin összesen 28 kerék van. 

A másik irányból a 31 jobb pályára menetrend szerint érkezik az Alitalia Airbus 319-ese.

Itt már jól látszik, hogy az előrehajtott orrfutóknak köszönhetően a törzs eleje milyen közel került a talajhoz.

Nyílik a három fő részből álló rámpa, amelynek elején még hat különálló lemezt is lehajtanak a rakodók a járművek akadálytalan felhajtása érdekében. 

A személyzet jól érzékelte, hogy egyre többen kacsintgatnak a magasban lévő pilótafülke felé, ezért gyors döntést hozott és jóval a rakodás megkezdése előtt felhajtotta a létrát.

Betekintés a felhajtott orr-részbe.

Ugyanaz másik szögből. A felhajtott orr búraként borul a pilótafülke fölé.

Támasztó talpak és az előrehajtott orrfutó. A Mrija orra balra van.

Zárt helyzetben ehhez a zárhoz illeszkedik a felhajtható orr-rész.

A tehertér falán sok minden elfér. Például a pótkerekek ...

... és a rakomány rögzítéséhez szükséges tartozékok is. 

A 43 méter hosszú rakodótér rövidesen megtelik az önerejéből felhajtó rakománnyal. Ami nem önjáró, azt a mennyezeten végigfutó daru segítségével lehet beemelni és elhelyezni.

Rakodásra készen. A váltószemélyzetnek két utasteret alakítottak ki a tehertér felett, a szárny előtt és mögött.

Az egyik 24 tonnás önjáró vibrátor. A két kerék között látható talp adja át a rezgést a talajnak - valahogy így. A rakodás végét már nem várhattuk meg. A gép másnap egy kairói technikai leszállással elrepült Ománba.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

A katasztrofális nézettségi adatok miatt levették a mozivásznakról Kínában a legújabb Csillagok Háborúja filmet. A rajongók szerint csúnyák a színészek, emiatt nem népszerű a film. Magyarországon viszont rekordod döntögetett Az utolsó Jedik.

Tovább olvasom

Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök szerdán azt mondta, az Egyesült Államok egy éven belül Jeruzsálembe költöztetheti az eddig Tel Avivban működő nagykövetségét.

Tovább olvasom

Miközben Donald Trump amerikai elnök és Kim Dzsong Un néha egészen szürreális üzengetésekbe bonyolódtak az utóbbi egy év során, a háttérben, szép csendesen ismét megindult a közeledés a két Korea között. Csoma Mózes szakértő szerint Szöul átvette a főszerepet a párbeszéd terén Washingtontól, és ha minden a jelenlegi tervek szerint halad a következő időszakban, akár még további enyhülésre is számíthatunk a két ország viszonyában.

Ezúttal egy közel tíz évvel ezelőtti februári napot szeretnék felidézni, amely az időjárás tekintetében mindenképpen szürke hétköznapnak volt mondható. A délelőtt még ígéretes volt, jutott némi napsütés a kecskeméti repülőbázison leszálló gépekre, délután azonban egyre romló időjárásban repülték feladataikat a hajózók. Szürke égen szürke gépet fotózni nem annyira hálás feladat, de mivel a honvédség valamennyi akkori merevszárnyú típusa repült, egyáltalán nem bánom, hogy a képek az optimálistól eltérő körülmények között készültek.

Visszatérőben a 43-as Gripen. A típus akkoriban még újdonságnak számított.

A februári nap bágyadt fénye megcsillan a Jak-52-es oldalán. A honvédségi Jakok kétágú légcsavarral érkeztek, később háromágúval repültek.

A 06-os oldalán matrica hirdeti, hogy a géppel a Puma Rallyn is repültek a katonák.

A MiG-29-es üzemeltetés utolsó éveiben a 18-as volt az egyik legtöbbet látott-fotózott Nagyvas.

A 120-as Albatros négy hónappal később, Fehérgyarmatnál járt szerencsétlenül.

Déltől romló időjárásban folyt a repülés. 

A 27-es UB folyamatosan gyártotta az iskolaköröket.

Egy újabb bejövetel, a fényszóró fénye végigsúrolja a fals, festett kabintetőt.

An-26-os tart a 30-as pályára.

Ancsa - alulnézetből.

Újabb, immár délutáni feladatnak rugaszkodik neki a 43-as.

A pályára guruló 136-os Albatros mellett az ATU-2M berendezés hálója fekszik a földön.

Szürke gép a szürke égen.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

Lengyelországban január 5-től újra repülhetnek a légierő MiG-29-es elfogóvadászgépei. A típust egy tavaly december 18-án bekövetkezett baleset után tiltották le a repülésről. A 67-es oldalszámú példány egy repülési feladat végrehajtása után tért volna vissza a lengyel főváros közelében fekvő Minsk Mazowiecki légibázis-ra, de azt már nem érte el. A rossz látási viszonyok között, a repülőtértől nagyjából 15 kilométerre a földbe csapódó gépet a 28 éves pilótája, aki a típuson több mint 200 repült órával rendelkezett, el tudta hagyni.

Internetre felkerült fotók alapján úgy tűnik, Pakisztánban tesztelik a kínai gyártmányú VT-4-es harckocsit. Ezt a páncélost, akárcsak pár éve rendszeresített Al-Khalid-ot (más néven MBT-2000), a NORINCO licence alapján gyártják is Pakisztánban. Pár hete arról szóltak a hírek, hogy Pakisztánban költségvetési korlátok akadályozzák meg a nagyobb ütemű harckocsigyártást. A kínai eredetű Al-Khalid-I páncélosokat előállító Heavy Industries Taxila (HIT) vezetése szerint képesek lennének évente akár 50 harckocsi legyártására is, azonban a jelenlegi állapotok csak 18 elkészítését teszik lehetővé. Mindenesetre a gyártás folyamatos és továbbfejlesztési is folyik, ugyanis hamarosan gyártásba vehetővé fog válni a javított képességű Al-Khalid-II-es harckocsi is.

A VT-4-es, vagy más néven MBT-3000-es harckocsit 2012 közepén mutatták be, mint külföldre is eladható terméket. Az MBT-3000-es a szintén exportra ajánlott MBT-2000-es, más néven VT-1A továbbfejlesztése. Ez utóbbi egyébként a kínai hadseregben rendszeresített Type 98/99-es harckocsikon alapul. Az MBT-3000-es erősebb, vízhűtéses, turbófeltöltős, elektronikus vezérlésű, 1300 lóerős, Kínában gyártott motorral és páncélzattal, valamint új felfüggesztéssel és futóművel lett ellátva. Erőátviteli rendszerként a hidromechanikus C1000B került beépítésre. A teljesen digitális elektronikával ellátott MBT-3000-es műholdas navigációs rendszerrel, távirányítású géppuskával, a lövegirányzó és a parancsnok számára külön irányzórendszerrel lett ellátva, ami éjszakai viszonyok között is jobb célfelderítést tesz lehetővé. Ez utóbbi által válik elérhetővé, hogy miközben az irányzó célba veszi az ellenséget és tüzel, addig a parancsnok már új célpontot keressen.

A 49 tonnás MBT-2000-es képest némileg súlyosabb, immáron 51 tonnás MBT-3000-es legénysége 3 fő, 125 mm-es lövegéhez természetesen töltőautomata csatlakozik, teljesítmény-lóerő aránya 25 LE/t, hossza löveggel együtt 10,1 méter, szélessége köténnyel együtt 3,50 méter, magassága 2,40 méter. Legnagyobb közúti sebessége 67 km/h, hatótávolsága 500 km, fegyverzetét egy 7,62 mm-es koaxiális, valamint a már említett távirányítású 12,7 mm-es géppuska egészít ki. Lőszerkészlete 38 darab, ebből 22 a 8 lövés/perces tűzgyorsaságot garantáló töltőautomatában kerül elhelyezésre.

Banális hiba miatt került 10 hónapra hajógyárba India első saját építésű nukleáris meghajtású tengeralattjárója az INS ARIHANT (S-73). A 2009. július 26-án vízre bocsátott 6000 tonnás vízkiszorítású ARIHANT csapásmérő fegyverzetét négy darab, héttonnás induló tömegű, 10,4 méter hosszú K15-ös ballisztikus rakéta alkotja, mely egy egytonnás robbanófejet 700, míg egy 189 kilogrammosat 1900 km-re képes eljuttatni. Ez utóbbi pontosan megfelel egy nukleáris robbanófej tömegének. A tengeri próbák során történt meg, hogy a legénység a merülés előtt nem zárt le rendesen egy, a tatrészen lévő fedélzetre vezető búvónyílást. A merülésbe kezdett ARIHANT-ban így víz került és bár a tengeralattjáró és legénységének épsége nem került veszélybe, a tengeralattjáró hosszú hónapokat volt kénytelen hajógyárban tölteni. Ez idő alatt számos berendezést, alkatrészt kicseréltek benne.

Dél-Koreában a tengerészgyalogság szerdán megkapta első két Korean Aerospace Industries (KAI) KUH-1 Surion helikopterét. A speciális igények miatt módosított verzió a MUH-1 Marineon nevet kapta, ami egy mozaikszó és a Marine (tengerészgyalogság) és a Surion szavakból lett összerakva. A tengeri üzemre tervezett helikopter a kétfős személyzeten felül két géppuskást is szállít a kilencfőnyi tengerészgyalogoson felül. A tengerészgyalogság terveiben 40 darab Marineon beszerzése szerepel. Az új variáns fejlesztése 2013 júliusában kezdődött el, az első felszállásra 2015 januárjában került sor. A két plusz üzemanyagtartály miatt nagyobb hatótávolsággal rendelkező, így több mint három órán át a levegőben maradható, a törzs hosszába visszahajtható rotorlapátokkal, valamint további tengeri üzemhez szükséges módosításokkal ellátott forgószárnyasra egy nyolc hónapos tesztidőszak várt 2015-ben.

A típus különféle változatából 200 darabot meghaladó mennyiség rendszeresítése várható. Az eddig átadott példányokkal szerzett tapasztalatok kedvezőek, 80%-ot meghaladó bevethetőségi rátát produkáltak, csak az első 10-15 példánynál adódtak jelentősebb üzemeltetési problémák, de ezek sem bizonyultak komolynak. A Korea Aerospace Industries következő munkája a koreai rendőrség igényei szerint átalakított Surion megalkotása lesz.

Ezen a héten is beúsztak a képbe Kína repülőgép-hordozói, mivel a LIAONING kihajózott a Dél-kínai-tenger vizeire, gyaníthatóan kiképzési célzattal. A hordozófedélzeti pilóták számára szükséges nagyméretű, viszonylag alacsony forgalommal terhet légtér itt rendelkezésre áll, továbbá viszonylag közel vannak a szárazföldi légibázisaik is. Nem lenne meglepő, ha a mostani út során számos éjszaka végzett repülésre is sort kerítenének, ugyanis az éjszakai és rossz időjárási körülmények között végzett repülési feladatok eddig még hiányoznak a hordozófedélzeti kötelék által teljesített feladatok közül. Ezek nélkül pedig a mindenidős hadrafoghatóságról nem kehet beszélni. További információk arról szólnak, hogy február közepén az első hazai építésű repülőgép-hordozó is kifut majd a nyílt vízre első tengeri próbajáratait végrehajtani. Amennyiben ez igaz, akkor a másik egység legénységének tagjai közül is számosan a LIAONING fedélzetén lehetnek, valós tapasztalatszerzési céljából.

A kiképzés magától értetődően igen fontos, azonban a kínai haditengerészetnél szolgáló pilóták számát igen gyorsan kell majd növelni. Jelenleg mintegy 29-36 pilóta rendelkezik a hordozófedélzeti képesítéssel, a második repülőgép-hordozó várhatólag 2019-től áll majd szolgálatba, addigra a fedélzetről bevetésre indítható pilóták számát meg kell duplázni és talán ennél több is kell majd akkorra, mire a harmadik hordozójuk is elkészül.

Hamarosan nagyobb mennyiségben kerülhet majd rendszeresítésre a kínai hadseregben a CAIG Z-18A szállítóhelikopter. Az Aérospatiale SA 321 Super Frelon kínai továbbgondolásával szembeni egyik fő követelmény a minél nagyobb magasságokban történő alkalmazhatóság volt. A három WZ-6C hazai gyártású hajtóművel ellátott 13,8 tonnás felszállótömegű forgószárnyas 30 katonát képes szállítani, akár 1000 kilométeres távolságra is. Egyes információk szerint a szárazföldi haderő vezetése a CAIG Z-18A szállítóhelikopterekre alapozva szeretné felállítani légiroham-dandárjait, illetve növelni könnyűlövész alakulatainak erejét és mozgékonyságát.

Egy szemcsés kép és némi fórumra írt szöveg alapján úgy tűnik Kínában elvégezte első repülését a tolóerővektor-eltérítéssel ellátott sugárhajtómű. A fotó alapján egy Chengdu Aircraft Industries Company által gyártott J-10-es vadászbombázóba került beépítésre a mozgékonyságot és az irányíthatóságot növelő szerkezettel ellátott erőforrás. A fényképről nem állapítható meg a kitéríthetőség mértéke, mivel a fúvócső nincs kitérített helyzetben, azonban a kép alapján a felépítése folytán képes lehet erre. A tolóerővektor-eltérítéssel ellátott sugárhajtóművel történő első repülésre - meg nem erősített információ alapján - december 25-én került sor. Tény, Kínában már 25 éve folytatnak munkát a sugárhajtóművek tolóerővektorának eltérítésével kapcsolatban több egyetemen és vállalatnál. A számos publikálásra került kutatási anyag mellett 2016-ban pedig egy teljeskörűen működőképes modell is kiállításra került.

Paraguay igen olcsó tudná fejleszteni páncélos erejét, ugyanis a közelmúltban Olaszországból érkezett egy ajánlat. Ebben az olasz hadsereg által használt, de még jelentős üzemidővel rendelkező harckocsik szerepeltek, igen nagy mennyiségű tartalék alkatrésszel. Egészen pontosan 12,8 millió euróért 18 Leopard 1A5-ös harckocsi és két műszaki harckocsi megvásárlása vált elérhetővé. A járművek jelenleg Olaszországban a Marconi Industrial Services telephelyén vannak, és az ajánlat pénzügyi oldalát kedvező feltételek mellett egy spanyol hitelintézet finanszírozza.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Hawker Siddeley Buccaneer S.2B.

Aero L-39ZO Albatros.

Grumman F-14A Tomcat.

MiG-29A.

McDonnell Douglas CF-188A Hornet.

Dassault Mirage 2000EG.

Sikorsky MH-53J Pave Low III.

Szuhoj Szu-27UBM2.

McDonnell Douglas F-15C Eagle.

Soko J-22 Orao.

Grumman S-2T Turbo Tracker.

Mitsubishi F-2B.

Boeing 737-7ES Peace Eagle.

AIDC F-CK-1C Ching Kuo.

Rockwell B-1B Lancer.

Westland Wessex HC.2.

Boeing T-45C Goshawk.

Panavia Tornado IDS.

Aerospatiale SA-342M Gazelle.

A koreai háború kapcsán korábban tett ígéretünknek megfelelően podcastunkban a népi Kína másik nagy hidegháborús katonai beavatkozását is szemügyre vesszük. Mai adásunk általános témája a "második indokínainak" is nevezett konfliktusban játszott kínai szerep politikai és katonai téren. Az adás letölthető innen. A kínai történelemmel foglalkozó adásaink elérhetőek itt, az összes eddigi adás pedig itt. Jó szórakozást!

Listen to "38. adás" on Spreaker.

 

[...] Bővebben!

A koreai háború kapcsán korábban tett ígéretünknek megfelelően podcastunkban a népi Kína másik nagy hidegháborús katonai beavatkozását is szemügyre vesszük. Mai adásunk általános témája a "második indokínainak" is nevezett konfliktusban játszott kínai szerep politikai és katonai téren. Az adás letölthető innen. A kínai történelemmel foglalkozó adásaink elérhetőek itt, az összes eddigi adás pedig itt. Jó szórakozást!

Listen to "38. adás" on Spreaker.

 

[...] Bővebben!

Technikai hibák miatt kényszerleszállást kellett végrehajtson egy amerikai helikopter Japánban - derült ki a Japan Today beszámolójából. A lap szerint rendszeresen hullik az égből az amerikai csúcstechnika, a helyiek besokalltak.

Tovább olvasom

Brit sajtóorgánumok nemhivatalos értesülésekre hivatkozva azt írják, hogy az iráni hatóságok letartóztatták Mahmud Ahmadinezsád volt elnököt.

Tovább olvasom

Sigmar Gabriel német külügyminiszter elmondása szerint meghívta Javad Zarif iráni külügyminisztert Európába.

Tovább olvasom

1914. augusztus 14-én délután hatalmas robbanás rázkódtatta meg az Österreichischer Lloyd társaság Brijuni közelében haladó SS Baron Gautsch nevű gőzhajóját. A hadi szolgálatba állított kereskedelmi hajó egy aknamezőre futott.

Háborús időkben a csapat- és hadianyagszállítás miatt a kereskedelmi hajók is hadi célokat szolgáltak. Így volt ez az SS Baron Gautsch esetében is. Az Osztrák-Magyar Monarchia haditengerészete (k.u.k. Kriegsmarine) 1914. július 27-én állította hadi szolgálatba az 1908-as építésű, Trieszt és Cattaro (Kotor) között közlekedő gőzhajót abból a célból, hogy néhány út erejéig utánpótlást vigyen a Cattaróban állomásozó csapatoknak, visszafelé pedig utasokat szállítson – menekülteket és katonákat. A haditengerészet ugyanakkor a pólai (Pula) kikötő védelmére aknákat telepített az isztriai térség vizein. A telepítésről tájékoztatták a hajók parancsnokait, hogy az aknamezők helyének ismeretében tervezhessék útvonalaikat és legalább 15 tengeri mérföld távolságot tartsanak a parttól.

A Baron Gautsch útvonalát a múzeum falán vázolták fel.

A Baron Gautsch már három fordulót teljesített a hadi szolgálatban, amikor 1914. augusztus 12-én utoljára hagyta el Cattarót, hogy hat közbenső kikötő érintésével Triesztbe hajózzon. Augusztus 14-én a hajó elkerülte Pólát, feltehetőleg azért, mert már így is túl volt terhelve és több rakományt illetve utast már nem tudott a fedélzetére venni. Délután 14 órakor a parancsnok átadta a szolgálatot az első tisztnek, aki röviddel később a kapitány tudta és jóváhagyása nélkül elhagyta a hidat, a tapasztalatlan másodtisztre hagyva a hajó irányítását. A másodtiszt ismerte ugyan az aknamező helyét - az aknatelepítéssel kapcsolatos haditengerészeti tájékoztatón ő képviselte a Baron Gautsch parancsnokát - sőt figyelmeztetést is kapott a Basilisk aknatelepítő hajóról, de nem vette figyelembe azt és a parttól mindössze hat tengeri mérföldet tartva irányította a hajót. A Baron Gautsch 14.45-kor Brijuni közelébe ért és teljes sebességgel egy aknamezőre futott. Mire a másodtiszt észlelte, hogy nagy a baj, már késő volt.

A gőzhajó kitérő manőverbe kezdett és közben egy aknának ütközött, ami azonnal robbant. A kár olyan mértékű volt, hogy a Baron Gautsch hét perc alatt elsüllyedt. Nagyjából egy óra telt el, mire a Basilisk aknatelepítő, a Csepel, a Balaton és a Velebit rombolók, valamint a Triglav torpedónaszád megkezdte a mentést. Estére a 190 kimentett ember Pólába, a tengerészeti kórházba került. 58 áldozatot másnap a tengerészeti temetőben temettek el, de az utasok többségét örökre elnyelte az Adria.

Az biztos, hogy a Baron Gautsch több „lelket” vett a fedélzetére, mint amennyien az utaslistán szerepeltek, mert a katonák és a gyerekek ingyen utazhattak, így valószínűsíthető, hogy összesen 529-en tartózkodtak rajta, amikor elsüllyedt. Ez pedig azt jelenti, hogy a 190 túlélőn kívül 339-en vesztették életüket a katasztrófában. A körülmények hasonlósága miatt – a figyelmen kívül hagyott figyelmeztetés, rossz útvonal választás, az áldozatok magas száma – a Baron Gautsch-ot gyakran nevezik az Adria Titanicjának.

*

1951-ben egy trieszti búvár találta meg a közel negyven méter mélyen fekvő roncsot, amelynek felső fedélzete 28 méterre van a felszín alatt. Oltalom alatt álló víz alatti emlékhellyé csak 1995-ben nyilvánították és 2003-ig közel száz tárgyat hoztak fel a roncsból. A felhozott és más forrásból megőrzött tárgyakból a katasztrófa századik évfordulóján kiállítást rendeztek Pulában, megemlékezve a szerencsétlen sorsú, hadi szolgálatba állított kereskedelmi gőzhajóról, személyzetéről és utasairól.

A Baron Gautsch a skóciai Dundee-ben épült 1908-ban, a Gourlay testvérek hajógyárában. Nevét az osztrák államférfiról, Paul Gautsch báróról kapta. 

A Baron Gautsch árboclámpája.

Szóbeli utasítások továbbítására használt szócső.

A kisméretű ablak - valószínűleg - egy ajtó maradványával került elő.

Több mint száz éves palackok, tányérok, edények és evőeszközök.

Vajon hova vezetett az az ajtó, amelynek darabja az elforgatható zárral együtt megmaradt?

Egy tengerész váll-lap és a Baron Gautsch tragédiájáról beszámoló családi hetilap, a L'Illustrazione Popolare 1914. augusztus 21-i száma.

Egy kitöltetlen jegyzék maradványa.

A be- és kihajózási adatokból látszik, hogy a hajóskönyv gazdája a Baron Gautsch fedélzetén is szolgált. 

A díszítéstől mentes tengerészkabát és sapka valószínűleg egy altiszt tulajdona volt. 

Egy lábbeli maradványa.

Mosdókagyló. A szappantartó kidolgozása arra utal, hogy az első osztályon használhatták. 

Ezen a lobogón a magyar és az osztrák színeket az Österreichischer Lloyd L és A betűkkel díszített koronás horgonyt ábrázoló emblémája egészíti ki.

Az Osztrák-Magyar Monarchia kereskedelmi hajóinak lobogója.

* * *

Fotó: Szórád Tamás