Biztonságpolitika

A Szu-22-es közösséget bemutató sorozat nem lenne teljes, ha kimaradna belőle a fegyver szakág. Tamási Béla a nyolcvanas évek közepén pályakezdő tisztként került az akkor már működő Szuhoj századhoz és a fegyverműhely parancsnoka lett.

- A repüléshez való kötődésem 1982-ben azzal kezdődött, hogy jelentkeztem a Kilián György Repülőműszaki Főiskola üzemmérnöki szakára. Akkoriban két évet mindenképpen a seregben kellett volna tölteni, hiszen kötelező volt a sorkatonaság és úgy voltam vele, hogy ha ehhez még hozzáadok még két év tanulást, az mégis csak egy főiskolai végzettséget ad – emlékezett vissza a kezdetekre Dr. Tamási Béla ezredes, aki ma is aktív tiszt; a katonai felsőoktatásban szolgál.

- Az általános katonai tanszék után helikopter sárkány-hajtómű szakra kerültem. Fél év után azonban váltottam, mert Taszár környékén nem volt helikopter, márpedig én mindenképpen oda akartam kerülni. Szüleim és menyasszonyom miatt is kötődtem Somogyhoz, ráadásul a főiskola négy éve alatt elegem is lett a sok utazásból. Az, hogy Taszárra kerülök, a személyi beszélgetések során dőlt el, ahol is a javító osztály fegyverműhely parancsnoki beosztást ajánlották fel. El is ment a fülem mellett, amikor kérdezték, hogy mindegy hogy milyen típusra kerülök? Mert hát részemről mindegy volt.

1986. augusztus 20-án avattak tisztté és a következő héten a csapatrepülő parancsnoki bemutatkozást követően - amikor jelenteni kellett, hogy beosztásba kerültem - szembesültem azzal, hogy a nagyobb vashoz, a Szu-22-eshez kerülök. Ami persze nem volt ismeretlen, hiszen még 1984-ben, a csapatgyakorlaton távolról láttam a Szuhojt. Emlékeim szerint nagyon őrizték, a hangárhoz legközelebbi nyelven állt és éppen dolgoztak rajta. A beosztásról azt gondoltam, hogy nem lesz egyszerű dolgom, mert tapasztalt műszakiak közé kerülök és a műhelyben idősebb kollégák is lesznek, akik több évet töltöttek már a szakmában. Meg kellett alapoznom a szakmai pályámat, ezért azt mondtam magamnak, hogy a tapasztalattal nem versenyezhetek, de az ismeretszinttel igen. Elhatároztam, hogy a repüléshez kapcsolódó szabályzatok és dokumentumok ismeretével fogok kitűnni. Ami sikerült is, mivel a kollégák szívesebben dolgoztak a repülőtechnikán, mint hogy olvasgatták volna a tekintélyes mennyiségű kapcsolódó irodalmat.

*

- A Javító Osztálynál és a fegyverműhelyben is szívesen fogadtak. Több okból is jól esett oda menni. Egyrészt több kollégát ismertem a főiskolai évekből, hiszen egy fiatal gárda vezette a szuhojos javító osztályt. A teljesség nélkül említhetem Balogh Béla, Dóka Pál és Réffi Ferenc főhadnagyokat, akik az első pillanatban magukra vonták a figyelmet emberségükkel és tudásukkal. Tehát az első benyomás kellemes volt. Azt vallottam, hogy ha a munkám során mindennap tanulok valami keveset, az a végén összerakva mindig több lesz. Tényleg minden nap hozott új ismereteket. Nem szégyelltem a tiszthelyettestől vagy a sorszerelőtől tanulni.

Egy repülőtechnikán sorszerelői, tiszthelyettesi, üzemmérnöki vagy mérnöki feladatok voltak és ezek egyvelege adta ki az üzembiztosságot és harckészséget. A sorszerelő tevékenysége volt a gép kitakarása, betakarása, jégtelenítése, a csepegő anyagok felfogása, levegővel, üzemanyaggal való feltöltés, a szerelőnyílások lebontása, a repülő eszköz és a tartozékok tisztántartása. Ezen kívül az őrzés, mivel a munkaidő végén az állóhely ügyeletes vette át a gépeket és adta át az őrségnek, majd reggel vissza. A tiszthelyettesek munkája a mechanikus eszközök, gépágyúk, indítósínek, berendezések ki- és beszerelése és a középszintű ellenőrzések voltak. A műszaki munkát a főiskolát végzett üzemmérnökök és az egyetemet vagy a Zsukovszkij Repülő Akadémia fegyvermérnöki szakát végzett mérnökök irányították. Feladatuk az ellenőrzés, és az eszközök beszabályozása volt, tehát nem csak a blokkcsere. Nagy lépés volt és sokat spóroltunk azzal, hogy ráálltunk a berendezéseken belüli panelek javítására. Így nem kellett elküldeni Isaszegre, majd a Szovjetunióba a berendezést és ezért nem esett ki gép a repülésekről.

*

- Taszárra kerülve ’86. szeptember 1-én beültem az iskolapadba típusátképzésre, hiszen a főiskola a MiG-21-es típusra készített fel. Kaptunk három hónapot, azután december 6-án az akkori fegyvermérnök, Bánki István alezredes és a Műszaki Ellenőrző Szolgálat (MESZ) ellenőre, Petre Dezső százados előtt kellett vizsgát tenni. Ez a vizsga állt egy elméleti részből a tanteremben - ahol a fegyverrendszer szimulációs tablóin lehetett a rendszerismeretet gyakorolni - és egy gyakorlati részből ahol, ha nem is a legmélyebb részletekbe menően, de átfogóan ellenőrizték, hogy mit tanultunk a három hónap alatt. A típustanfolyam alatt rendszeresen jöttek előadók, akik tapasztaltak voltak az üzemeltetésben. Volt, aki a „piros vonalról” jött be, de például a rakétákhoz külön kaptunk előadót a műszaki ellenőrző állomásról. Csak magyar előadóink voltak, bár az orosz kötődésünk akkor még erős volt.

Sz-24-es rakéták és egy R-60-as légi célok elleni rakéta a 16-os Szuhojra függesztve. Ez a gép 1995. szeptember 13-án zuhant le.

Aztán három hónap után bedobtak a mély vízbe. A parancsnok, Balogh Imre alezredes és a főmérnök, Mikula László őrnagy mindig is figyeltek a fiatalokra. Miért volt ez jó? Azért mert szinte az egész század fiatal volt. Szenzációs döntés volt az akkori vezetéstől, hogy az új technikára tette a fiatalokat. Mert a fiataloknak nem kellett más, mint az, hogy amit tanultak, azt minél hamarabb élvezhessék. Azzal élvezhették, hogy a technológiai utasításokban végrehajtott munka és ellenőrzések révén a gépek biztonságosan repültek. Magas hadrafoghatósági mutatókkal rendelkeztünk. Nem egyszer fordult elő, hogy a tervezett időszakos javításon lévőket leszámítva nem volt üzemképtelen gépünk. Még ezek az időszakos javítások is úgy voltak betervezve, hogy kilencven százalék alá véletlen se essen a hadrafoghatóság. Ezt kellett fenntartani hónapokon, éveken át, úgy hogy közben magas volt a repült óraszám is. Nem is jutott eszünkbe a munkaidő, pedig akkor már családosok voltunk. Egy üres lakásba beköltözve az ifjú házasok kölcsönével kellett megteremteni az életünket. Ha férj-feleség dolgozott, akkor kiszámíthatóan elég volt a jövedelem. Ha a feleség otthon volt egy kisgyerekkel, akkor már nem annyira. Fiatalok voltunk, fizikailag és idegileg egyaránt a csúcson, nem is foglalkoztunk a munkaidővel, addig maradtunk a munkahelyen, amíg a repülőgépet megjavítottuk. Reggel hatra jártunk, sötétedés után mentünk haza, vagy ha pénteken behozták a gépet azzal, hogy hétfőre kell, bent maradtunk és szombaton is dolgoztunk. Főleg, ha berepültetés is volt. Hivatásként kezeltük a dolgot.

*

- A munkát orosz gyári szakemberek segítették. Mérnökök, akik a kezdeti üzembe helyezési folyamatoknál voltak jelen. Egy új, komolyabb fegyverrendszerrel kellett megismerkednünk nekünk és a hajózóknak is. A pilóták képzése is úgy volt felépítve, hogy előbb a repüléstechnikai képzés, aztán gépágyús lövészet, majd bombázás és rakétaindítás, végül a felderítő konténer használata és az elektronikai zavarás-álcázás.

Tökölön gyorsul a póttartályokkal terhelt Szu-22UM3.

A fegyveres gyári szakértőnk Szergej Cuprikov őrnagy volt, egy korrekt, tapasztalt, kiegyensúlyozott, Afganisztánt megjárt tiszt. Rengeteg olyan dolgon átsegített minket, amit a magyar műszaki állomány kevéssé ismert. A Szuhojban már volt lézertechnika, a távolságmérő és célmegjelölő berendezés formájában. Megbízható berendezés volt, amelynek a próbapadi ellenőrzési és beszabályozási folyamatát jól megtanultam az orosz tiszttől. Vele és civil kollégámmal szépen elmélyedtünk benne. A KLEN PSZ berendezés három blokkegységből állt. Az üzembentartó századnál maximum a blokkcseréig jutnak el, mert a piros vonalon nincs lehetőség szabályozni, de a hangárban a sugárzás teljesítménymérésétől kezdve a kibocsátott jel karakterisztikáján keresztül, olyan mélységig mélyedtünk el benne, ami egyedülálló volt a lézertechnika javítása területén.

*

- A Szu-22-eseinken két 30 mm-es gépágyú volt, 80-80 db lőszerrel, két alapvető lőszertípussal. A páncéltörő és a repesz-romboló lőszert a törzsben egy hevederszekrényben elhelyezve egy behúzó szerkezettel lehetett betölteni. A kétüléses Szu-22UM3-ason csak egy gépágyú volt, mert a második ülés miatt kevesebb volt a berendezéstér. A gépekre a GS-23-as gépágyú konténeres változatát is lehetett függeszteni. A függesztési pontok a törzs alatti és a szárny alatti külső pontok voltak, a fegyvernek 250 db lőszer volt a javadalmazása. A szárazföldi erők tűztámogatására előrenéző és egy tartóbak cserével hátrafelé nézőre is lehetett szerelni. Előre nézve a fedélzeti célzókészülék célgombjának tekerésével lehetett célozni, ahova ment a célkereszt, oda célzott az ágyúcső. Hátrafelé lövésnél ez nem működött, csak nem célzott önvédelmi lövést lehetett leadni.

Bombafüggesztő, gépágyú konténer és a H-25-ös földi célok elleni rakéta három, különböző változata (H-25MR, MP, ML).

A bombafegyverzet 50-től 500 kilogrammosig volt kalibrálva. A hagyományos bombafegyverzet pontossága kisebb, mint az irányított rakétafegyverzeté, amelynél a röppálya során beavatkozhatunk az irányításba. Az irányított rakéta találati valószínűsége ezért nagyságrenddel jobb. Az önrávezető fejjel felszerelt rakéták a célról visszavert jel alapján jutottak célba, míg a félaktív rávezetőfejjel ellátott rakétákat a pilóta a kúszógombbal vezette, vagy a célt besugározva a rakétának az önrávezetéshez adott jelet. A nem irányított rakéták röppályáját természetesen nem módosíthatjuk, ezért is voltak az UB blokkok (32 és 20 vetőcsöves), hogy jól megszórhassák a célpontot. A nem irányított rakéták az 50 mm-es Sz-5-ösök és 80 mm-es Sz-8-asok voltak UB blokkba töltve, páncéltörő, repesz-romboló és gyújtó változatban. Szintén nem irányított rakéta volt az Sz-24 és az Sz-25 megnövelt robbanótömeggel a megerősített célpontok ellen, megerősített acélfejjel, és késleltetett gyújtással, hogy áttörje a fedezéket és utána robbanjon. A KMG aknaszóró konténert nem igazán használtuk. Megtanultuk róla, amit kellett, de már akkor szó volt róla, hogy ki lesz vonva az aknatilalom miatt. A Szu-22-esünk legnagyobb fegyvere a H-29-es rakéta volt, de az AKU-59-es indító berendezés nem volt meg hozzá. Nagyon drága rakéta volt, nagyon nagy és nehéz. Ha rányomtak a tűzvezérlő gombra, a rakéta megkapta az indítójelet és abban a pillanatban egy hosszú kar eltolta a repülőgéptől, nehogy a kiáramló égéstermék a hajtóműbe jutva leállást okozzon. A gép önvédelmére a besugárzásjelző és az R-60-as infravörös légiharc-rakéta mellett zavarótöltet kivető szolgált infracsapdákkal és acélsodrony darabkákhoz hasonló dipóllal, ami kilőve fémfelhőt képezett, megzavarva a radarjelet.

*

- Ha külföldre települtünk, például Lengyelországba vagy az NDK-ba, akkor minden szakág felkészült a típusra jellemző meghibásodásra. Mi a rizsszem izzótól kezdve, az optikai elemeken át, reflexüveget, a fotógéppuska borító üvegét, tápegységekhez kondenzátorokat, olvadó biztosítékokat, komplett célzókészüléket, tápblokkot, számítóegységet vittünk és mérőműszereket.

A földi célok elleni H-25ML lézerirányítású rakétával Lengyelországban lőttek a taszári Szuhojok.

1987-ben kint voltam a laage-i alakulatnál, amellyel viszonoztuk az ő látogatásukat. Ma is bennem van minden momentuma annak a gyakorlatnak. Akarva-akaratlanul is elleste az ember, hogy hogy csinálták a szakmát a kelet-németek. Ők a Szu-22-es M4-es változatával repültek, amely fedélzeti számítógéppel rendelkezett, ezért a repülés előtti ellenőrzések sokkal rugalmasabban zajlottak le. Aztán maga a hangár és a javító osztály felszereltsége fogott meg. Nagyon emberbarát volt egészen az apróbb dolgokig. Például nem egy lőszeres dobozt tettek a csöpögő hidraulika folyadék alá, hanem olajálló edényük volt, aminek füle volt, hogy a lemez ne vágja az ember kezét. Vagy: mi a háromzónás kiszolgáló rendszerrel működtünk, fogadó, indító és fegyverzeti zóna. Náluk az indító és fogadó együtt volt. Az NDK-s gyakorlat alapvetően az üzembentartó század gyakorlata volt, de a meghibásodások valószínűsége miatt minket, javító osztályosokat is kivittek. A már korábban említett Bánki alezredes és Petre százados ötlete volt, hogy hadd tanuljunk. Azt követően időnként itthon is cseréltünk: mi kimentünk a repülésre, lövészeti feladatokra, a pirosról bejöttek a hangárba így mindannyian tanultunk a másik feladataiból.

*

- Pályám első évtizede így telt. A három MiG-21-es század mellett mi voltunk a negyedik század. Aztán 1989-ben kivonták az első századot és az összes többit bevonták az ezred alá. Összevonták a bázison található két javító osztályt is. Mi addig különálló javító osztály voltunk. Ez egyben azt is jelentette, hogy a MiG-21-est is üzemeltetnünk kellett, a MiG-eseknek pedig a Szuhojt, így ők is típusátképzésen vettek részt.

Az R-60-as légiharc rakéta csak önvédelmi célokat szolgált a csapásmérő Szu-22-esen.

Az amerikai bejövetel mindent megváltoztatott. Miután bázisrepülőtér lettünk, az amerikai mozgás miatt nem volt lehetőségünk repülni. Kár volt a fiatal, felkészült gárdáért; a továbbiakban bázis kiszolgálási tevékenységet láttak el. Ennek ellenére ezt is feladatként kezeltük, kiszolgáltuk az amerikai igényeket, támogattuk a délszláv békeműveletet.

A Szu-22-eseink alkalmasak voltak nukleáris fegyver (bomba) hordozására és alkalmazására. A kilencvenes évek enyhülési folyamata azt hozta, hogy ezt a képességet meg kellett szüntetni. Egy bulletin alapján egyszeri műszaki folyamatot (fegyverrendszer képesség megszüntetést) kellett végrehajtani, ami abból állt, hogy a kábelkorbácsok, csatlakozók, berendezések, kapcsolók, biztosítékok, biztosítéktáblák eltávolítását és a feliratok cseréjét kellett végrehajtani. Ezt az orosz gyári szakértő kolléga felügyelete és irányítása mellett négy hónapon belül hajtottuk végre. Miután a munkát visszaellenőrizték, elfogadták, és Magyarország le tudta jelenteni, hogy atomfegyver hordozására alkalmas repülőgépe nincs. A békefenntartás és a leépítés került előtérbe, 1997-ben a MiG-23-assal együtt kivonták a Szu-22-eseket is.

Ma sem bánom, és örülök annak, hogy ezt a pályát választottam. Egy fiatal közegbe, okos és művelt emberek közé kerültem. A taszári évek a mai napig meghatározzák a hivatáshoz, a Magyar Honvédséghez és a beosztottakhoz, kollégákhoz való viszonyom és hozzáállásom. Ha a Szuhoj repülne, biztos, hogy még ma is ott lennék…

* * *

Fotó: Gál József, Szórád Tamás

A cikk nyomtatott változata az Aeromagazin 2018. szeptemberi számában jelent meg.

Ma gyönyörű időben a Szerb Légierő- és Légvédelem nisi Mihajlo Petrovics légibázisának nyílt napján vettünk részt.

Két páncéltörő SOKO Partizan is szórakoztatta a közönséget.

Jól látható Gama (Gazelle-Maljutka) a bal ülése fölé beéptett GIAT SFIM stabilizált irányzótávcső a páncéltörő rakétákhoz.

Az ejtőernyősöket dobó Mi-8-as gyorsítás közben.

A pályára gurul a helyi Tigris század két kétüléses Oraója, háttérben a Nagy Konstantin repülőtér (Nis civil oldal) tornya, a domboldalon meg némi rt.

Felszállás 11-es irányba. A repteret minden irányban hegyek veszik körül, igaz nem túl közel.

Géppár pont felett. A jugoszláv-román fejlesztésű harci géptípus vonalvezetése meglehetősen elegánsra sikeredett.

Hasmutogatás némi érdekességgel.

Gázlánghoz hasonló, ibolyakék forszázs világít az RR Viperek mögött.

Infracsapdázás közben mindhárom zavarótöltet-szóróját használta ez az Orao.

Géppár leszállás 29-es irányba.

Begurulás fékernyővel, melyet jóformán egészen az állóhelyig húztak magukkal a gépek.

Leszállás után már üresek a kazetták. Háttérben a díszfestésű gép...

...mely sajnos nem repült, de igen jól mutatott.

Zord

 

Siíta-félhold

Merénylet Iránban

Négy fegyveres személy nyitott tüzet a délnyugat-iráni Avház városában egy katonai parádén. Az elkövetők életétüket vesztették az akció során. A felvonulást a nyolc évig tartó irak–iráni háború kitörésének az évfordulója alkalmából rendezték meg, a merényők elsődleges célpontjai a jelenlévő katonai és rendőri vezetők voltak, az áldozatok között a Forradalmi Gárda taggjai mellett civilek is voltak. (angol, The Guardian, 09. 22.)
Bővebben: http://biztonsagpolitika.hu/egyeb/uj-tamadas-regi-harcter

Mi a helyzet Libanonnal?

Libanon elnöke, Michel Aoun azzal vádolta meg  Izraelt – aki egyébként egy kilenc méter magas falat épít a Libanonnal közös határvonalára –, hogy az ország megpróbálja  a régiót egyes vallási csoportok és közösségek alapján még jobban szétfeszíteni, destabilizálni. Izrael, aki a libanoni szuverenitás ellen tevékenykedik és megsérti a palesztinok jogait, veszélyt jelent Libanon számára – nyilatkozta az elnök a francia Figaro című lapnak egy interjúban.
A libanoni elnök mindazonáltal nem gondolja, hogy az ország déli része a helyszíne lehetne egy Izrael és Irán között kibontakozó konfrontációnak. Ugyanakkor követelésként fogalmazta meg Európával kapcsolatban, hogy az Unió segítse  az országban jelentős számban jelen lévő szír menekültek visszatérését hazájukba, valamint hogy emeljék meg az erre a tevékenységre irányuló ENSZ-szervezetek kiadásait is.
Libanon és Izrael egyébként nem tartanak fent egymással diplomáciai kapcsolatot. Izrael ellenséges államként sorolja be Libanont; a két állam közötti ellentét a májusi libanoni választások után csak fokozódott, miután a Hezbollah siíta mozgalom és szövetségesei szerezték meg a többséget a parlamentben. A mozgalom számos alkalommal véres konfliktusba került Izraellel az évek során. (német, Sputnik, 09. 24.)

Berlin és Európa az atomalku mellett áll

Teherán és Európa között szükség van a gazdasági kapcsolatok fenntartására, ennek a biztosítéka pedig az atomalku lehet, jelentette ki Heiko Mass, Németroszág külügyminisztere New Yorkban az ENSZ Közgyűlésén.
A külügyminiszter kifejtette, nem tartja a legelőnyösebb megállapodásnak az Iránnal kötött megállapodást, ugyanakkor alkalmas a régión belüli feszültségek eszkalálódásának a megelőzésére. Mass kijelentéseit a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség megfigyeléseire alapozva tette, eszerint a teheráni vezetés a fejlesztések során nem mutatta jelét annak, hogy támadólag alkalmazná azokat. (angol, IRNA, 09. 27.)

Regionális összefogás a terrorizmus anyagi támogatása ellen

Első alkalommal ült össze a Regionális Biztonsági Párbeszéd nevű csoport Teránban Kína, Afganisztán, Oroszország, India és Irán részvételével.
A találkozó keretén belül Ali Sakmáni, az Iráni Legfelső Védelmi Tanács elnöke rávilágított: meg kell fékezni azokat a régiók fölött álló országokat, amelyek terrorszervezeteken keresztül próbálják a befolyásukat más államok kormányaira kiterjeszteni. Szerinte az elhibázott gazdasági szankciók érvénybe léptetése is komoly veszélybe sodorhat egy országot, így nem csak legyengíti azt, de akár gyarmati sorba is kényszerítheti – utalva ezzel az Egyesült Államok Iráánal szembeni politikájára és annak esetleges hátterére.
A regionális terorszervezettekkel szemben Kínával való bilaterális gazdasági kapcsolatok erősítését javasolta. (angol, IRNA, 09. 27.)

Bezárja ideiglenesen Bászrában lévő konzulátusát az USA

Az Egyesült Államok külügyminisztere, Mike Pompeo bejelentette, hogy az Irán által támogatott fegyveres csoportok támadásai miatt az USA ideiglenesen bezárja a dél-iraki Bászra városban lévő konzulátusát. Erre azok után került sor, hogy ismeretlen fegyveresek az elmúlt napokban többször is „indirekt tüzet” adtak le a konzulátusra. Pompeo kijelentette, hogy amennyiben amerikai állampolgárok sérülnek meg ezekben a támadásokban, úgy Washington Teheránt fogja érte felelőssé tenni, és azonnali válaszlépést fog alkalmazni az iszlám köztársasággal szemben.(angol, AP, 09. 29.)

Erősödő jemeni ellenállás

Több csapást is mértek a jemeni hadsereg erői és a húszi felkelők a szaúdi katonai vonalakra és szövetségeseik pozícióira. Az Almasirah jelentése szerint a jemeni tüzérség és felkelőcsapatok összehangolt akciója keretén belül támadást indítottak az al-Farasz hegységben húzódó szaúdi állások ellen, valamint csapást mértek egy konvojra, mely a Szaúd-Arábiához tartozó Nadzsrán városában állomásozott. Mindeközben, szintén a jemeni légierő, második alkalommal dróntámadást hajtott végre a Szaúd-Arábia szövetségi rendszerébe tartozó Egyesült Arab Emirátusok dubai reptere ellen, a csapást kínai gyártmányú, de átalakított Samad-3 típusú drónokkal kivitelezték. A támadással szinte egyidejűleg a szaúdi parti őrség kötelékébe tartozó hajókra nyitott tüzet a dzsizáni tüzérség.  (angol, IRNA 09. 30.)

Szíriai polgárháború és kurd kérdés

A kurd vezetésű északkelet-szíriai területeket úgy fogják kezelni, mint az ország többi részét

„Mi nem adhatunk bármely szíriai tartománynak valamit, ami megkülönböztetné más tartományoktól, vagy etnikumoktól” – Ali Haidar, a megbékélési ügyek szíriai minisztere szeptemberi nyilatkozata változást jelez a szír kormány és kurdok kapcsolatában.
Még július végén Szíriában megbeszélések zajlottak Észak-Szíria jövőjével kapcsolatban a szír kormány és a kurdok által vezetett Szíriai Demokratikus Tanács (SDC) között. Ezek az egyeztetések augusztusban is folytatódtak, akkor a decentralizációról és az új alkotmányról tárgyaltak a felek. A Szíriai Demokratikus Tanács (SDC) annak az Egyesült Államok által támogatott Szír Demokratikus Erőknek (SDF) a politikai szárnya, amelynek a gerincét a kurd Népvédelmi Egységek (YPG) alkotják. A kurdok a 2011 óta tartó polgárháború alatt elkerülték a szír kormányerőkkel való összecsapást, hiszen céljuk a kormány gyengítése helyett a jogaiknak a biztosítása, és az autonómiájuk elérése. (angol, Reuters, 09. 04.)

A Szíriai Demokratikus Tanács Északkelet-Szíriában kiterjeszti hatalmát

A Szír Demokratikus Erők (SDF) politikai szárnya, a Szíriai Demokratikus Tanács (SDC) elkezdte egységesíteni az adminisztrációját az általa uralt területeken – ez a lépés megszilárdíthatja a hatalmát Szíria északi és keleti részein. Az SDF Szíria közel negyedét ellenőrzi, ezt a területet főként az Iszlám Állam elleni harc során szerezték meg, az Egyesült Államok támogatásával. A szíriai kurdok nem akarnak függetlenedni, ők a Damaszkusz által eddig elutasított autonómiát kívánják megszerezni, és kisebbségi jogaik biztosítását.
Az SDC mostani lépése valószínűleg nyomásgyakorlás a szír kormányra azért, hogy megvitassák, és eldöntsék közösen Északkelet-Szíria jövőjét. (angol, Reuters, 09. 06.)

Törökország Moszkvával közösen demilitarizált övezetet alakít ki Szíriában

A török kormány a súlyos – 9 éves mélypontra jutott a török líra – devizaválság közepette sem feledkezett meg a szíriai helyzetről. Vladimir Putin, orosz elnök és Recep Tayyip Erdogan, török államfő megállapodtak, hogy október 15-ig demilitarizált övezetet hoznak létre Idlib tartományban. A tervek szerint a területet felváltva fogja ellenőrizni a két állam hadserege a Damaszkusz ellen harcoló erők és a kormánycsapatok között húzódó demarkációs vonal mentén. A találkozó eredményességét mutatja, hogy Erdogan elnök javaslatára kivonják a térségből a nehézfegyvereket. Továbbá a felek elkötelezték magukat a Dzsabhat Fatah es-Sám radikális ellenzék teljes kiszorítása mellett.
A szíriai helyzet rendezésében a már 3 millió szíriai menekültet befogadó Törökország számára ez a lépés kedvező, annak ellenére is, hogy a szeptember eleji teheráni csúcson az idlibi tűzszünet gondolatát Oroszország elutasította. Ankara és Moszkva megerősítette, hogy minden téren harcolni fognak a terrorizmus bármilyen formája ellen a térségben, és a tervek végrehajtása lökést adhat a szíriai konfliktus politikai rendezésének is. (angol, AP, 09. 17.)

Észak-Afrika

Folytatódó összecsapások Tripoliban

Szeptember első napjaiban is folytatódtak az előző hónap végén, Tripoli déli körzeteiben kirobbant összecsapások. Bár augusztus utolsó napjaiban több tűzszüneti megállapodás is kötöttek, ezeket sajnálatos módon a harcoló felek sorra megszegték.

Szeptember 2-án a fővárosban tomboló erőszakos cselekményekkel párhuzamosan, az ország kelti területén elterülő Darna városában is kiújultak a harcok a várost korábban a birtokában tartó iszlamisták és a Khalifa Haftar vezette Líbiai Nemzeti Hadsereg erői között. Az összetűzések következtében a Haftar tábornok mögött felsorakozó erők 11 fős veszteséget szenvedtek el.

A darnai harcok kiújulásával párhuzamosan az ENSZ főtitkára, António Gutteres elítélte a Tripoliban zajló erőszakos eseményeket és a korábban aláírt tűzszüneti megállapodások betartásra szólította fel a  feleket. Mindeközben az Elnöki Tanács (a hivatalos líbiai vezetés) rendkívüli állapotot hirdetett Tripoliban.

Szeptember 3-án a fővárosban zajló kaotikus állapotok megfékezése céljából az al-Bunján al-Marszúsz hadműveletben résztvevő erők (miszrátai milíciák) Tripoliba vonultak.

Szeptember 4-én az UNSMIL (ENSZ Líbiai Támogató Missziója) vezetője, Ghassan Salame (az ENSZ rendkívüli Líbiai megbízottja) bejelentette, hogy az általa folyatott tárgyalások eredményeként sikerült elérni az egymással szemben álló felek közötti tűzszünetet.  

Szeptember 5-én a francia, az olasz, a brit és az amerikai kormányok üdvözölték az ENSZ égisze alatt tető alá hozott tűzszüneti megállapodást. Továbbá az egyezség betartására szólították fel a feleket.

Szeptember 10-én 6 fegyveres támadó hatolt be a Líbiai Olajvállalat Tripoliban található központjában. A támadók közül ketten életüket veszítették az épületet védő biztonságiakkal vívott tűzharc során. További két támadó pedig az épületben robbantotta fel magát. A hatóságok az Iszlám Államot vádolják a támadás lebonyolításával.

Szeptember 13-án az Európai Unió közleményében támogatásáról biztosította a líbiai népet és az észak-afrikai ország hivatalos vezetéseként elismert Elnöki Tanácsot. Továbbá a nyilatkozatban az EU elismeréssel adózott az UNSMIL által a Tripoliban zajló harcok megfékezésre tett erőfeszítéseinek. Az Unió a közleményében büntetőintézkedésekkel fenyegette meg a tűzszüneti megállapodást megszegő csoportokat.

Szeptember 18-án  kiújultak Tripoliban az egymással szemeben álló milíciák közötti harcok.

Szeptember 22-én az Elnöki Tanács a nemzetközi közöséghez fordult segítségért a Tripoliban zajló harcok megfékezése érdekében.

Szeptember 25-én a Tripoli Biztonsági Igazgatóság a majd egy hónapja zajló harcok befejezésről tájékoztatta a közvéleményt. A legfrissebb tűzszüneti megállapodás értelmében a 7-es Brigádok megkezdték a fővárosból való kivonulásukat. A majd négy hetes küzdelem során 115-en veszítették életüket és 560 sebesültek meg. (angol, The Libya Observer)

Haftar Líbia ellenségének nevezet Olaszországot

Szeptember 7-én Khalifa Haftar tábornok (a Líbiai Nemzeti Hadsereg vezetője) is megszólalt a Tripoliban zajló eseményekkel kapcsolatban. A törzsi vezetők előtt elhangzott beszédében a főváros felszabadításról beszélt. Továbbá felszólalásában Líbia ellenségének nevezte Olaszországot, illetve azt is kifejtette, hogy számára elfogadhatatlan a készülő líbiai alkotmánytervezet. (angol, The Libya Observer, 09.07.)

Líbia támadással fenyegeti Algériát

A Líbiai Nemzeti Hadsereg parancsnoka, Khalifa Haftar tábornok háborúval fenyegette meg Algériát. Bejelentését arra reagálva tette, hogy algériai katonák átlépték a líbiai határt; Haftar a líbiai belügyekbe való beavatkozással vádolta meg a szomszédos államot. Az algériai kormányfő visszautasította Haftar vádjait.
A kialakult helyzet miatt az algériai kormányzat  megtiltotta katonáinak, hogy részt vegyenek más országok katonai műveleteiben. A Tripoliban székelő líbiai kormány, tekintettel a szomszédos államnak a konfliktus megoldásában betöltött mediátor szerepére, bocsánatot kért az algériai kormánytól és hangsúlyozta, készen állnak arra, hogy kapcsolataikat jobban elmélyítsék a szomszédos országgal. (angol, memo, 09.10., the lybia observer 09.10.)

Haftar találkozója az olasz külügyminiszterrel

Szeptember 11-én Haftar tábornok a Bengázitól keletre lévő Rajma településen fogadta Enzo Milanesi, olasz külügyminisztert. A megbeszélés fő témái a terrorizmus ellenes harc, valamint az illegális migrációval kapcsolatos kérdések voltak. A találkozó érdekeségét leginkább az adja, hogy Haftar alig pár nappal korábbi beszédben még a líbiai nép ellenségének nevezte meg a dél-európai államot. (angol, The Libya Observer, 09.11.)

Egyiptom regionális hatalommá akar válni?

Elemzők szerint Egyiptom újra regionális hatalommá akar válni azáltal, hogy mediátori szerepkörben segíti a rivális palesztin pártok, a Hamasz és a Fatah közötti párbeszédet. A párbeszéd hónapok óta holtponton áll és a 11 éve húzódó politikai megosztottság nem mutatja jelét előrehaladásnak. A vita középpontjában a Gázai övezet (melyet jelenleg a Hamasz irányít) feletti fennhatóság kérdése áll, mert a Fatah vezetésű Palesztin Hatóság teljes kontollt akar a terület felett; ennek egyik következménye lenne a Hamasz fegyveres szárnyának, az al-Qassam Brigádoknak a leszerelése. Augusztus folyamán az egyiptomi hírszerzés tárgyalasokat vezetett a Hamasz és Izrael között összekötőként. A cél az volt, hogyfokozatosan elérjék a tartós tűzszünetet és megelőzzék az egyre növekvő palesztin elégedetlenséget.  (angol, al-Jazeera, 09. 25.)

A Közel-Kelet és Észak-Afrika hírösszefoglaló szerkesztőségi tagjai: Halasi Gábor (szerkesztő, Észak-Afrika), Felde Bence (szíriai polgárháború és kurd kérdés), Kiss Beatrix (Észak-Afrika), Lázin Áron (síita félhold), Szabó Orsolya Réka (Észak-Afrika), Vámos Bence (síita félhold), Varga Benjámin (síita félhold) és Vincze Patrik (szíriai polgárháború és kurd kérdés) .

Bulgária ez évi vadásztenderére a nevezési határidő lezárultáig négy típus eladási szándékával kapcsolatosan érkeztek jelentések. Az Atlanti-óceán túloldaláról az exportsikerekben visszafogottan lubickoló, eredetileg haditengerészeti célokra fejlesztett Boeing F/A-18E/F Super Hornet mellett az örökifjú Lockheed Martin F-16V Viper változata kígyózik eme rövidke sorban. A magát megrendelések nélküli győztesnek akár már nyugodtan tekinthető svéd Saab, a skandináv sárkánytojás héját már rég levetett JAS39 Gripen C/D variánsával indul újra. A vonzó ajánlatban az áll, hogy a szerződés aláírásától számított két éven belül átadásra kerülnének a jelenlegi legmagasabb MS20-as (Material System 20) szintet képviselő gépek. Tapasztalt talján Typhoon-ok találhatók a tornasor végén, hiszen a használt példányok híre nem túl jó, így igen kicsi az esély a beszerzésükre.

Befejeződtek az Olasz Légierő Panavia Tornado ECR (Electronic Combat and Reconnaissance) repülőgépein a Northrop Grumman Innovation Systems (korábban ATK Defense Electronics Systems) AGM-88E AARGM (Advanced - Anti-Radiation Guided Missile) rádiólokátorok elleni rakéták tesztelési és integrációs munkálatai. Ezzel a Tornado ECR a negyedik típus lett az F/A-18C/D Hornet, az F/A-18E/F Super Hornet és az EA-18G Growler után, amelyik fedélzetéről bevető a nyugati félteke jelenlegi legkorszerűbb rádiólokátorok elleni rakétája. A kiértékelés részét képező éleslövészetekre az USA-ban, a haditengerészet China Lake-i fegyverzetfejlesztési központjában került sor. Ezek során az AGM-88E AARGM-el két közvetlen találatot értek el.

Nagy-Britannia tárgyalásokba kezdett a Boeing repülőgépgyárral, mégpedig az Ausztrália által már rendszeresített E-7A Wedgetail radargépekkel kapcsolatosan. Londonban ugyanis elkezdték keresni az 1992-ben szolgálatba lépett E-3D Sentry légtérfelderítő repülőgépek utódját. A 7 darabos mennyiségben beszerzett 707-es modifikációt a hírek szerint 4-6 utód váltaná le, nagyjából 1-2,6 milliárd dolláros keretösszeg elejéig. Az amerikai típus mellett szól, hogy már évek óta hadrendben áll Ausztráliában, ahol 2014 októberétől a közel-keleti régióba telepítve az Iszlám Állam terrorszervezet elleni harcokban is bevették. A brit védelmi minisztérium támogatja az amerikai gépek megvásárlását, mondván jelen pillanatban a legjobb ár-érték arányú típust szereznék be. A megbeszélések során a Brit Királyi Légierő által elvárt képességeket tárták a gyártó elé, valamint szóba került a beszerzési ár is. A gép képességeiről első kézből szerezhettek információt a britek, ugyanis néhány RAF tiszt már megkapta az átképzést ausztrál légierőben a típusra.

Indiában gyarapodni fog a Dassault Mirage 2000-es vadászbombázók mennyisége. Ugyanis Párizsban eldöntötték, két Franciaországban már kivont példányt eladnak Új-Delhi számára. A hírek szerint a sárkányokban még 3000 órányi repült idő lehet és a gépek Mirage 2000-5 Mk. 2-es szintre történő korszerűsítése Indiában megoldható. A MIrage 2000-ek darabára 2 millió euró, míg a szállítási költségük további 1 milliót kóstál. Ezekkel a gépekkel újra 51 darabosra emelkedhet az indiai Mirage 2000-es flotta példányszáma, ami a modernizációs program célegyenesbe fordulásakor volt kénytelen elkönyvelni két gép elvesztését.

Tajvanon a légierő a következő fél évben megkapja majd az első négy Lockheed Martin F-16V Viper szintre modernizált vadászbombázóját. A 144 darabos mennyiségben hadrendben álló típus átalakítását az állami tulajdonú Aerospace Industrial Development Corp. (AIDC) és a gyártó közösen végzi el.

Japánban eldöntötték a Mitsubishi F-2-es vadászbombázók utódját hazai fejlesztésű gép képében képzelik el. A 92 darabos mennyiségben szolgáló F-16-os alapokon nyugvó típus pótlása 2030 körül válik időszerűvé. Mivel egy fejlesztés akár 10 évet is igénybe vehet, így Tokió talán még időben hozta meg ezt a jelentős döntést. A külföldről érkező típusok, vagyis a Lockheed Martin F-22, a Boeing F-15 és a BAE Eurofighter Typhoon értékelése során megállapítást nyert, hogy az első, a még érvényben lévő exporttilalom miatt még mindig elérhetetlen Japán számára. A másik kettő költségei és képességei nem egyeznek meg az elvártakkal, így más megoldást kell találni. Ez pedig nem más, mint a hazai fejlesztés, amibe a munka gyorsítása, na és persze a költség csökkentése érdekében külföldi partnereket részvételére is számítanak.

Jelen pillanatban még csak brit, vagy a német-francia partnerek kerültek megemlítésre. De egy nemzetközi program nehézségekbe ütközhet a határidők, a képességek és a feladatok elosztása tekintetében, valamint az eltérő követelmények összehangolásában is. A gép hajtóművét szeretnék japán fejlesztőbázisra támaszkodva megalkotni. Itt talán alkalmazni fogják az Ishikawajima-Harima Heavy Industries (IHI) által kifejlesztett XF 5-1-es utánégetős hajtómű létrehozása során felgyülemlett tapasztalatot. Ez az erőforrás egyébként a Mitsubishi F-3 ATD-X Shinshin lopakodó repülőgép számára került kifejlesztésre. A repülések során nem derült fény jelenős hibákra, sőt az IHI XF5-1 sugárhajtóművek igen jól teljesítettek nagy állásszögű repülések során. Természetesen a technológiai demonstrátor repülőgéppel szerzett egyéb tapasztalatok is felhasználásra kerülhetnek az F-2-es utódjának megalkotása során.

Ahogy az várható volt, a gyártási mennyiség növekedésével egyre csökken a Lockheed Martin F-35-ös Lightning II-es vadászbombázók darabára. A nemrégiben véglegesített és 2019-től átadásra kerülő 11. rendelési állomány (LRIP11) 141 példányt foglal magába.  Ezekből 102 gép lesz a szárazföldről üzemelő A változat, 25 a rövid távon fel-és helyben leszálló B, míg 14 a hordozófedélzeti C.  Az A verzió esetében az előző rendelési állományhoz képest 5,4%-os árcsökkenéssel lehet számolni, így darabonként 94,3 millió dollár helyett, csak 89,2 milliót kell kifizetni. A B esetében 5,7% csökkenést lehet elkönyvelni, így a 122,4 millió dollár helyet elég lesz csak 115,5 milliót átutalni. A haditengerészet 11,1%-os megtakarítást ért el a LRIP11-es gépeivel, hiszen már csak 107,7 millió dollárt kell kifizetni a pár hónappal ezelőtti 121,1 millió helyett. Továbbra is a számoknál maradva, meg kell említeni, hogy a 141 Lightning II-es vadászbombázó közül csak 91-re fog felkerülni az amerikai felségjelzés. A gyártó szeretné elérni, hogy 2020-ra a darabár az igen baráti 80 millió körüli értékre csökkenjen.

Az amerikai Boeing és a brazil Embraer tárgyalásokat folytat a brazilok által tervezett KC-390 szállító és légi utántöltő repülőgépek az Amerikai Egyesült Államokban történő majdani gyártási lehetőségéről. Amennyiben ez megvalósul, akkor jóval könnyebb lesz a gépet eladni az amerikai haderő(k)nek, valamint az USA szövetségeseinek is.

Hamarabb kivonná szolgálatból Grumman C-2A Greyhound szállítógépeit az Amerikai Haditengerészet. Eddig a típus nyugdíjazását 2027-re prognosztizálták, azonban ezt most 2024-re tették át. Leváltásukra a CMV-22B Osprey billenőrotoros gépek szolgálnak majd, ezekből eddig 39 darabot rendeltek meg. Ez év augusztusában a USS GEORGE HW. BUSH (CVN 77) repülőgép-hordozó fedélzetén hajtottak végre rövid nekifutással felszállásokat, illetve rövid kifutással végzet leszállásokat is az Osprey képességeit vizsgálva. Az így végrehajtott fel-és leszállások előnye, a függőlegesen végzet fel-és leszállásokhoz képest, a nagyobb megengedhető tömeg. A teszteléseket végző HX-21-es repülőszázad személyzete ezen próbák során a majd 26 tonnás CMV-22 Osprey konvertiplánnal is gond nélkül landolt és szállt fel a hordozó repülőfedélzetéről. Meg kell említeni azt is, hogy a leváltásra ítélt C-2A Greyhound hordozófedélzeti szállítógépek maximális tömege a 22 tonna volt. 2019 végén az amerikai haditengerészet várhatóan megkapja az első két CMV-22B Osprey gépét, amely változat a szállítási feladatok ellátása érdekében több üzemanyag hordozására képes.

A flottánál fennálló tankergondok okán, a gép képességeit bővítő, légi üzemanyag-átadást megvalósító VARS (V-22 Aerial Refueling System) készlet minél előbbi alkalmazhatósága jól jönne a CMV-22B számára is. A szállítótérbe könnyedén beszerelhető VARS alapját a Cobham FR300-as hajlékonycsöves légi üzemanyag átadó rendszere alkotja és segítségével 4500 kilogrammnyi üzemanyag válik átadhatóvá más gépek számára repülés közben. A CMV-22B sorozatgyártása 2020-ban veszi kezdetét és 2021-től várható az első három példány megjelenése a repülőgép-hordozók fedélzetén. A C-2A Greyhound szállítógépek kivonását az igen alacsony hadrafoghatóságuk indokolja, hiszen ebben az évben ez 40% körül mozgott, ami nem túl fényes eredmény, de mindenképpen jobb, mint a tavalyi évé, amikor ez 32% volt. A másik tényező, ami a váltást gyorsíthatja, az a CMV-22B Osprey gyártási kapacitása. A Bell-Boeing páros képes a gyártási ütemet tartani, amivel a kiképzés is szinkronban van, hiszen a tengerészgyalogságnál könnyedén folyhat a haditengerészeti személyek képzése is.

Argentína kicsit késve fogja megkapni a Franciaországtól vásárolt Dassault Super Étendard Modernisé vadászbombázókat. A gépek vételárának átutalása is később történt, mint az várható volt, így talán az augusztus közepi kifizetésnek is köszönhetően a gépek csak decemberre érkeznek meg a dél-amerikai államba. A gépek mellé egy szimulátor, az öt beépített mellé további tíz ATAR8K50 sugárhajtómű és számos alkatrész került eladásra a dél-amerikai ország részére. Az 1978 és 1982 között gyártott, 1-es (1978), 31-es (1980), 41-es (1981), 44-es (1981) és 51-es (1982) oldalszámú példányok közül mindegyik a legutolsó modifikációba, a SEM 5-be tartozik. Argentína a Falklandi-háborúban ismerté vált típusból összesen 14 példányt szerzett be, ezekből az évek folyamán 3 került balesetek miatt veszteséglistára. Az eltelt években a típus példányai leállításra kerültek, de nem dobták ki őket, hanem jobb napokra várva tartós tárolásban várták a szebb napokat. 5 évvel ezelőtt az argentinok már próbálkoztak a frissen kivonásra kerülő francia Étendard-ok közül párat, egészen pontosan 10-et megszerezni. Ezeket egyrészt alkatrészbázisul szerették volna felhasználni a 11 meglévő közül a 10 legkevesebbet repült argentin Super Étendard számára, másrészt a korszerűbb rendszereik is beépítésre kerültek volna az újra szolgálatba álló példányokba.

A munkálatokat az ARCE (Arsenal Aeronaval Comandante Espora) végezte volna el, az első példány esetében még francia felügyelettel és támogatással, majd a megszerzett tapasztalatok alapján már önállóan. A legfőbb előrelépést a Thales Democles és az ALTIS célmegjelölők, a lézerirányítású rakéták és bombák, a Thomson Agave fedélzeti rádiólokátornál kétszer nagyobb hatótávolságú Anemone radar beépítése, a Sherlock besugárzásjelző megjelenése és az UAT-90 központi számítógép, valamint az UNI 40M inerciális navigációs rendszer jelentenék az argentinok számára, hiszen az ő régebbi vadászbombázóik ezekkel nem rendelkeznek. A gépek pilótafülkéjébe mindössze egy új HUD jelentette volna a legszembeötlőbb változást. A gépek önvédelmének növelésére tervezték a Matra Phimat infracsapda és dipólszóró berendezés integrációját is, továbbá két új felfüggesztési pontot is kialakítottak volna a Super Étendard–ok szárnyai alatt. Az idén megérkező példányok közül kettő egészen biztosan alkatrészforrásul fog szolgálni az üzemképtelen argentin vadászbombázók számára, míg a másik három szolgálatba fog állni.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Douglas A-4B Skyhawk

Chengdu J10AY

Fairchild A-10C Thunderbolt II

Eurocopter EC665 Tiger HAD

Canadair CL-13B Sabre

Eurofighter EF-2000 Typhoon

General Dynamics F-16C Fighting Falcon

Agusta Westland AW101 Mk512

McDonnell Douglas KC-10A Extender

Airbus A400M Atlas

Lockheed Martin F-35A Lightning II

Hawker Siddeley Harrier GR.3

Boeing EA-18G Growler

PZL-Swidnik W-3WA

North American P-51D Mustang

CASA C-101EB Aviojet

Douglas A-1D Skyraider

Dassault Rafale C

Boeing B-52H Stratofortress

Chengdu F-7BG

McDonnell Douglas AV-8B+ Harrier II

Partnerkapcsolatok

2018. szeptember 5.: A Szövetség továbbra is támogatja Georgiát (Sánta György)

Ismét összeült a NATO-Georgia Bizottság, ahol az abháziai és dél-oszétiai helyzetet tárgyalták meg a felek a mihamarabbi teljes béke elérésének érdekében. A gyűlés továbbá megünnepelte a Bizottság fennállásának tizedik évfordulóját.

A NATO folyamatos támogatásáról biztosította Georgiát, annak szuverenitását és területi integritását, elítélve Oroszországot, aki elismeri a Georgiától független Abháziát és Dél-Oszétiát. A NATO szerint az előbbi konfliktust békésen kellene kezelni, az ENSZ irányelvei alapján. A gyűlés előtt még Rose Gottemoeller főtitkár-helyettessel találkoztak a georgiai tisztviselők, ahol Gottemoeller dicsérve ismerte el Georgia törekvéseit a nemzetközi béke elérésére.

2018. szeptember 11.: Új főparancsnoka van a Szövetséges Transzformációs Parancsnokságnak (Sánta György)

André Lanata vezérezredes hivatalosan is átvette a NATO Szövetséges Transzformációs Parancsnokságának a vezetését a Norfolkban megtartott parancsnokváltási ceremónián.

Jens Stoltenberg, NATO-főtitkár Lanata vezérezredes példás katonai pályafutását dicsérte, miközben teljes körű támogatásáról biztosította az új főparancsnokot. Lanata vezérezredes eddig a francia légierő vezérkari főnöke volt és vadászpilótaként több mint 140 harci bevetésen vett részt. A főtitkár továbbá megköszönte a távozó parancsnoknak, a szintén francia Denis Mercier vezérezredesnek a kemény munkáját és kifejtette, hogy a Transzformációs Parancsnokság a vezetése alatt tökéletesen alkalmazkodott az új technológiai kihívásokhoz és sikeresen megtartotta az innovációs előnyét.

2018. szeptember 29.: – A Katonai Bizottság minden kihívást meg fog tárgyalni a varsói találkozón (Sánta György)

Varsóban találkozott a NATO Katonai Bizottsága, amelyen a 29 tagállam vezérkari főnökei vettek részt. A gyűlés fő témái az afganisztáni misszió, a délről érkező fenyegetések és az Oroszország elleni elrettentő műveletek voltak.

Sir Stuart Peach vezérezredes, a Bizottság jelenlegi elnöke kifejtette, hogy az aktuális védelmi környezet kiszámíthatatlan és a Szövetségnek fel kell készülnie az újfajta fenyegetések ellen való fellépésre. A konvencionális kihívások mellett megjelentek a különböző nem állami felek által jelentett fenyegetések, a hibrid hadviselés és a kibertérben felbukkanó kihívások. Ezekkel a kihívásokkal a napirendi ponton kezdődött meg a gyűlés, amely a tárgyalások előtt egy perc néma csenddel emlékezett meg az előző gyűlés (május) óta szolgálatteljesítés közben életüket vesztő NATO-katonákról.

Műveletek

2018. szeptember 2.: Parancsnokváltás Afganisztánban (Sánta György)

Az amerikai Austin Scott Miller vezérezredes vette át a NATO afganisztáni missziójának, a Resolute Support Missionnek (Eltökélt Támogatás) a parancsnokságát.

Miller vezérezredes, aki eddig az amerikai Összhaderőnemi Különleges Műveleti Parancsnokságot (JSOC) vezette, a szintén amerikai John ”Mick” Nicholson vezérezredestől – aki két és fél éve vezette a Resolute Support-ot – vette át a misszió zászlaját egy kabuli ceremónián.

2018. szeptember 2.: NATO-gyakorlat a Baltikumban (Szabó Orsolya Réka)

A Lettországban zajló Namejs 2018 gyakorlathoz csatlakozott egy eddig Litvániában állomásozó cseh kontingens, akik az előretolt jelenlétet (Forward Presence) erősítették. A gyakorlatban 13 szövetséges országból összesen 10 000 fő vett részt, melynek két hete során a mobilitásra, készenlétre, illetve a nemzeti és szövetséges erők kooperációjára fektettek hangsúlyt. A gyakorlat szeptember másodikán befejeződött és az addigi legnagyobb gyakorlat volt a maga nemében Litvániában.

2017-ben a NATO négy többnemzeti harccsoportot telepített Észtországba, Lettországba, Litvániába és Lengyelországba. A litván harccsoportot Németország vezeti, nyolc nemzet vesz benne részt 1200 csapattal;  a lett harccsoportot Kanada vezeti kilenc szövetséges állammal részvételével és körülbelül hasonló résztvevői számmal. A másik két harccsoport élén az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok állnak.

2018. szeptember 4.: Olaszország felügyeli Izland légterét (Lendvai Tünde)

2013 és 2017 után idén harmadjára működik közre Olaszország Izlanddal a NATO légtérellenőrző programjának keretein belül. Miután az olasz légierő 4 Eurofighter Typhoon típusú repülőgépe megérkezett Keflavik repterére, a pilóták egy többhetes közös gyakorlaton vesznek részt az izlandi parti őrséggel és a NATO Légi Irányító Központjának közreműködésével. Izland a légtér ellenőrzését radarok és kommunikációs telephelyek alkalmazásával látja el, az olasz repülőgépek kirendeltségük ideje alatt ezt egészítik ki rendszeres járőrözéssel. Az izlandi szolgálat kiváló lehetőséget nyújt az olasz pilóták számára, hogy az északi partner légterében, számukra eddig ismeretlen környezetben szerezzenek gyakorlati tapasztalatot felderítő, ellenőrző és feltartóztató műveletekben.

Izland nem rendelkezik a légvédelmi eszközök teljes spektrumával, így NATO-tagállamok segítik. Az elmúlt 10 évben összesen 9 szövetséges (Csehország, Dánia, Franciaorság, Kanada, Németország, Norvégia, Olaszország, Portugália, USA) vett részt a misszióban. A kiküldetések évenként 3 alkalommal valósulnak meg 3-4 hetes időtartamban, amelyet a NATO németországi ramsteini Szövetséges Légierő Parancsnoksága felügyel és az uedemi északi Kombinált Légi Műveleti Központja irányít.

2018. szeptember 7.: Újabb hadihajókkal bővült a NATO haditengerészeti missziója, a Sea Guardian (Lendvai Tünde)

A Brit Királyi Haditengerészet Echo osztályú többcélú tengermérő hajója (HMS Echo), valamint a horvát haditengerészet Helsinki osztályú rakétanaszádja (HRMV Vukovar) járul hozzá a Sea Guardian sikeréhez. Miután csatlakoztak az olasz haditengerészet fregattjához (ITS Espero) és kísérő hajóihoz, járőrszolgálatot teljesítenek a Földközi-tengeren.

A NATO égisze alatt futó Sea Guardian művelet a mediterrán térségben felmerülő biztonsági kihívásokat hivatott azonosítani, valamint terrorelhárítási és felderítési feladatokat lát el. A művelet 2016. novemberi indulása óta – 10 tagállam (köztük Bulgária, Románia és Törökország) hozzájárulásával – tengeralattjárókkal, hadihajókkal és repülőgépekkel is rendelkezik. A Sea Guardian rendszeresen lát el támogató feladatokat az Európai Unió földközi-tengeri Sofia műveletével, melyet a migrációs nyomás és szervezett bűnözés megállítására állítottak fel. A NATO–EU együttműködés jegyében a logisztikai segítségnyújtás mellett hatékony és pontos helyzetismeret biztosításával járul hozzá a mediterrán régió biztonságához a Sea Guardian.

2018. szeptember 17-21.: Fokozott civil felügyelet biztosítása az afgán védelmi erőknek (Rácz-Nagy Judit)

Szeptember 17-21. között került megrendezésre a bakui ADA Egyetemen a Szövetség civil felügyeleti teszt kurzusa (COAF) afgán szakértők közreműködésével. Az kurzusokat Frédérique Jacquemin és Stan Anton ezredesek, illetve négy afgán professzor tartotta a NATO Terjeszkedő Védelmi Oktatási (DEEP) keretein belül.

A tanfolyamon az afgán védelmi, kül- és belügyminisztérium magas beosztású tisztviselői, illetve a Nemzeti Biztonsági Tanács szakemberei, a rendvédelmi szervek és a Fahim Nemzetvédelmi Egyetem működtek közre. Ebben az évben vettek részt először női szakértők is a kurzusokon.

A DEEP célja, hogy egyenrangú tárgyalások folyamán ajánlásokat tegyen Afganisztán számára a védelmi és katonai területeken történő oktatás fejlesztésére. A NATO továbbra is segíti Afganisztán fakultás és tantervi törekvéseit. A szeptemberi program elősegíti továbbá a civil-katonai kapcsolatok fejlődését, oktatását az országban. A DEEP kezdetekor Azerbajdzsán is aktívan közreműködött, ez eredményezte azt, hogy az ADA Egyetem számos DEEP Afganisztán esemény házigazdája lehetett. Kiemelendő, hogy a kurzusokat felölelő program jelenleg 12 országban zajlik.

Nagy érdeklődés övezte az elmúlt hónapban (is) a honvédség légiszállító képességének folyamatban lévő fejlesztését. Sok minden, mindenféle motivációktól inspirálva elhangzott, értékes és kevésbé értékes, pontos és pontatlan hozzászólások, a nyilvánvaló dilettantizmustól és rosszindulattól fűtött "bekiabálásokról" nem is beszélve. Az októberi hírbejegyzéssel arra ösztönözném kedves olvasóimat, hogy ennek az "információs hozadéknak" egy ritka, hiteles példájaként olvassák el a 2018. októberi Aeromagazinban kollégám által az átképzés részleteiről írt cikket. Persze az aktuális számban találnak tőlem is írást a Mi-24-esek hazaérkezéséről, az Armija 2018 kiállításról és a NATO Air Policing aktuális helyzetéről.

Zord

Az MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis másodszor volt házigazdája a Gripen üzemeltetők Lion Effort elnevezésű gyakorlatának. Az első, 2009-es gyakorlatot szintén a kecskemétiek rendezték, 2012-ben Svédország, 2015-ben pedig Csehország volt a rendező.

Gripenekkel továbbra is a magyarok, a csehek és a svédek vettek részt, a többi üzemeltető megfigyelőként volt jelen. A kéthetes gyakorlat feladatait a NATO E-3A AWACS-e, az MH Légi Vezetési és Irányítási Központ irányítói, az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis előretolt repülésirányítói, az MH 24. Bornemissza Gergely Felderítő Ezred katonái támogatták, a földi telepítésű légvédelem szerepét az MH 12. Arrabona Légvédelmi Rakétaezred Kub és Mistral alegységei játszották. A Lion Effort 2018 repülőtéri mozzanataiba október 2-án kaptunk betekintést.

A reggeli kötelék gépei még a levegőben vannak, amikor a készültségi géppár visszatér. Az elsőként leszálló Gripen hosszan gurul ki, elegendő helyet adva a mögötte érkező kísérőnek.

A 604-es Airbus még a kötelék visszaérkezése előtt száll fel.

Az egyik hangár előtt kiállított Gripen nyitott fülkéjénél egy svéd műszaki és egy magyar légvédelmi rakétás beszélget. 

AWACS-hajózó és thai vadászpilóta. Előbbi szereplőként, utóbbi megfigyelőként volt jelen a Lion Effort gyakorlaton. A Thai Királyi Légierő Gripenjeit 2011-ben kezdték leszállítani a távol-keleti országnak, többek között egy kecskeméti technikai leszállással.

A visszaérkező gépekhez szállít kerozint ez a tanker, Sofőrje a gumikat ellenőrzi, nehogy a mintázatba szorult kavicsot vagy kődarabot vigyen a gurulóútra. 

A visszatérők sorát a magyarok nyitják két Gripennel. 

A 44-es Delta is ugyanúgy két póttartályt és Litening konténert hordoz, mint az együléses gép. 

Mindkettő veszélyes, a tigris és a szívócsatorna is. Meglepő, hogy a cseh pilóta a vállhevedereket már levette és ahogy a földön álló gépnél szokás, csatjaikat a katapultülés fejtámláján lévő tokba helyezte.

A jobb szárny alatt cseh nemzeti színekre festett póttartály van, a bal szárny alatt pedig egy tigrismintás. A cáslavi Gripen század Tigris század is egyben.

Újabb oszolj manőver a bázis felett és percekkel később már a C gurulón taxizik a négygépes svéd raj első két gépe. A cseh és svéd Gripenek a központi zónában kaptak állóhelyet.   

IRIS-T (svéd jelzése Rb 98) a jobb szárnyvégen.

Magyar részről hat Gripent jelöltek ki a Lion Effort-ra. Négy áll a Juliet zónában, az egyiket éppen a tartálykocsiból töltik.

Az utolsóként leszálló magyar géppár kihasználta a futópálya teljes hosszát, ezért ők nem szemből, hanem balról érkeznek. 

A 30-as Gripen szélvédője alatt a kabala, Tima és az ő vörös kendője látszik.

A targonca várakozik amíg a 30-as beáll a helyére.

Mire a 36-os pilótája kiszáll a fülkéből, az egyik műszaki már a gép alatt dolgozik. 

Egy leponyvázott TZM töltő-szállító teherautó és egy SzURN célfelderítő és rávezető állomás a reptér sarkában.

Délkeleti irányból feltűnik és szokatlanul csendesen közelít a 30-as futópályára a gyakorlaton résztvevő Sentry. Nyáron volt 12 éve, hogy magyar katonák is csatlakoztak a NATO Repülőgép-fedélzeti Korai Előrejelző és Irányító Komponenséhez.

Az AWACS délben szállt le, miután nagyjából négy órát töltött a levegőben.

Az állóhelyre beállt E-3-ason a műszakiak azonnal elkezdik a repülés utáni átvizsgálást. Az állóhely szélén rengeteg kiszolgálóeszköz van; az AWACS-közösség számára nem szokatlan az előretolt bázisról történő üzemelés. 

* * *

Fotó: Szórád Tamás

2018. október 3-án visszaérkezett Szolnokra az első, nagyjavításon átesett Eurocopter AS-350B „Ecureuil” típusú könnyű helikopter.

Egymás után jelentik be a légitársaságok az újabb, Budapestről induló járataikat az idei téli menetrendi időszakra, sőt, egyes légitársaságok már azt is közölték, hogy jövő nyáron hová indítanak új járatokat a magyar fővárosból.

Szép eredményekkel zárta a 2018-as versenyszezont a Magyar Honvédség ejtőernyős válogatottja a legismertebb „király kategóriának” is nevezett célba ugrásban.

Nemzetközi engedélyt kapott a megfigyelési feladatokra szánt Tu-2140N, amerikai részről a közelmúltban írták alá a jóváhagyó dokumentumokat.

Az észak-koreai kormányt az elmúlt években több alkalommal is kibertámadások elkövetésével vádolták meg. Nagyvállalatok, bankok, kórházak és kritikus infrastruktúrák ellen elkövetett támadást tulajdonítanak a „Lazarus-csoport” nevű észak-koreai hackercsoportnak; többek között az Egyesült Államok kormányzata is.

2018. szeptember 6-án az Egyesült Államok Pénzügyminisztériuma több kibertámadás végrehajtásával vádolt meg egy észak-koreai állampolgárt, Pak Jin Kyok-t, valamint a Chosun Expo Joint Venture nevű vállalatot. A vádak szerint a férfi jelentős szerepet játszott a 2014-es Sony Pictures Entertainment elleni kibertámadás, valamint a 2017-es WannaCry zsarolóvírus-kampány kivitelezésében. Az észak-koreai rezsimet már korábban, 2017 decemberében is megvádolta az amerikai kormányzat a WannaCry támadással, de akkor még nem tudtak konkrét elkövetőt megnevezni. Az időközben felmerülő információk megerősítették az észak-koreai kormány érintettségét, mely alapján a újabb szankciók elrendelése mellett döntött az amerikai pénzügyminisztérium.

Sony Pictures Entertainment (2014)

2014 októberében súlyos kibertámadás érte az amerikai székhelyű Sony Pictures Entertainment filmstúdiót, melynek során nagy mennyiségű bizalmas adatot loptak el a cég belső hálózatából. A támadást a „Guardian of Peace” hackercsoport vállalta magára. Az észak-koreai csoportot az Egyesült Államok hírszerzése „Lazarus-csoportként” tartja számon, mely az amerikai kormány szerint több, az elmúlt években történt kibertámadásért is felelős. A támadást sokak szerint az észak-koreai rezsimet kigúnyoló, „Az interjú” címet viselő Sony fim megjelentetése okozta. A támadás a vádak szerint a film kiadására adott válasz volt, amit az észak-koreai kormány rendelhetett meg.

 WannaCry (2017)

A WannaCry zsarolóvírus 2017 májusában futótűzként terjedt szét a világ számítógépes hálózatain, megfertőzve közel 300 ezer gépet, több mint 150 országban – többek között az Egyesült Királyságban, Spanyolországban, Ukrajnában, Oroszországban és Tajvanon. Ez volt az első olyan globális méretű, több létfontosságú szektort érintő kibertámadás, amely kormányzati, vállalati és lakossági gépeket egyaránt megfertőzött, kihasználva a Windows operációs rendszer egyik biztonsági rését. A sérülékenységet a Shadow Brokers nevű hackercsoport tette közzé, miután 2016-ban szert tettek több, az amerikai Nemzetbiztonsági Ügyönség (National Security Agency – NSA) birtokában levő ún. „hacking toolnak”. A Microsoft még márciusban kiadott egy patchet (MS17-010) a hiba javítására, azonban mivel rengeteg felhasználó és cég elmulasztotta ezt telepíteni, így a vírus terjedésének a patch csak korlátozottan tudott gátat szabni.

A WannaCry több módszerrel is fertőzött: rosszindulatú linkre történő kattintás, valamint fertőzött makrók és emailek útján is. Az elemzések szerint a vírus a Microsoft Windows fájlmegosztó protokolljának (SMBv2) sebezhetőségét kihasználva távoli kódfuttatást kezdeményezett a gépeken, mellyel képes volt önmaga terjesztésére. A vírus a fertőzés után először titkosította a felhasználók adatait, majd zárolta a rendszert, melynek feloldásáért  300, majd 600 USD értékű Bitcoin váltságdíjat követelt.

Az első verziót egy beépített „kill switch” funkció – amely vagy egy programozási hiba vagy egy szándékosan elhelyezett deaktiválókód – megtalálásával sikerült megfékezni. Néhány nappal később egy még pusztítóbb második verzió is terjedni kezdett, megfertőzve többek között a brit egészségügy számítógépes rendszereit. Az új fertőzések azonban már lassabban terjedtek az addigra kidolgozott védelmi mechanizmusok és vészhelyzeti frissítések által, majd 4 nappal a második támadás után sikerült felszámolni azt.

A támadás súlyosságát jelzi, hogy összesen több mint 130 ezer dollár értékű kriptovalutát továbbítottak a támadóknak június 14-ig, a kár azonban ennél lényegesen nagyobb is lehet, egyes számítások szerint akár a 4 milliárd dollárt is elérheti.  Végül fontos megjegyezni, hogy a  vírus terjedését nem sikerült teljesen felszámolni, 2018 márciusában is érekeztek hírek Wannacry-fertőzésekről, melyek többek között a a Boeing egyes rendszereit érintették. A támadás végrehajtásával végül Észak-Koreát vádolták meg, 2017. december 18-án többek között az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és Ausztrália is a kommunista rezsimet nevezte meg felelősként.

Észak-Korea képességei a kibertérben

Mostanra elkezdett kirajzolódni egy átfogó észak-koreai kiberstratégia , mely Lazarus-csoport révén világszerte hajt végre támadásokat különböző országok ellen. Ezek célkeresztjében a két fő ellenfél, Dél-Korea és az Egyesült Államok állnak. A hackerek többször támadták a két ország kritikus infrastruktúráit, vélhetően tesztelve azok védelmi képességeit. Emellett a fegyveres erők, katonai kutatások, valamint az elektromos hálózat rendszerei is a célpontok között szerepeltek. Egyes vélemények szerint  a kormányzati információszerzés és a kritikus infrastruktúrák védelmének tesztelése mellett a pénzügyi források gyűjtése is a célok között szerepelhet. Erre számos incidens utal,  például a bangladeshi központi bank ellen elkövetett 2016-os támadás. A támadás során a hackerek betörtek a központi bank rendszerébe és hozzáférést szereztek az Egyesült Államok központi bankjaként funkciónáló FED (Federal Reserve Bank – FED) számláihoz, ahonnan 81 millió dollárt loptak el. Egy gépelési hiba akadályozta csak meg további 850 millió dollár eltűnését. A Lazarus-csoporthoz köthető hackereknek ugyanezzel a módszerrel sikerült több fülöp-szigeteki bankból is pénzhez jutnia.  Fontos megjegyezni, hogy a támadási kísérletek jelentős része sikertelen, ezért kétséges a rezsim arra vonatkozó képessége, hogy nagyobb szabású műveleteket indítson kritikus infrastruktúrák ellen.

Az amerikai Nemzetbiztonsági Hivatal (Department of Homeland Security – DHS) és az FBI amerikai szövetségi nyomozóhatóság által üzemeltett US-CERT kormányzati eseménykezelő központ „Hidden Cobrának” nevezi az Észak-Koreához köthető kibertámdásokat és néhány hetente ad ki jelentéseket felhívva a figyelmet a feltárt módszerekről. A Dél-Korea által 2014-ben kiadott ún. Fehér Könyv közel 6000 olyan személyt azonosít, akik az észak-koreai kiberhadviselésben részt vesznek. Egy, az amerikai Kongresszus számára készített jelentés is 3 és 6 ezer fő közé teszi ezen „harcosok” számát. Külső támogatás nélkül azonban ezek a harcosok nem érhetnének el jelentősebb eredményeket, ugyanis Kína biztosítja számukra az internethez való hozzáférést. Emellett számos hacker él és dolgozik külföldön, kihasználva ezzel a fejlettebb infrastruktúrához történő hozzáférést, megnehezítve ezzel a támadások eredetének azonosítását. Az Egyesült Államok többször vádolta már meg Oroszországot és Kínát az észak-koreai hackerek felkészítésével, azonban az erre irányuló bizonyítékok nem egyértelműek. Az mindenesetre biztos, hogy az említett két ország közeli kapcsolatokat ápol a rezsimmel és több ízben is támogatják Észak-Koreát.

A kiberhadviselés tökéletesen illeszkedik  az észak-koreai érdekérvényesítési eszköztárba, mint olyan aszimmetrikus eszköz, mellyel az állam ellenfelei komolyabb következmények nélkül támadhatók. A kibertérben elkövetett támadások alacsony költsége, nehéz visszakövethetősége és a nemzetközi jogi szabályozások hiánya miatt kézenfekvő eszköz a rezsim kezében. Az alacsony költségek ellenére komoly, dollármilliárdos károkat is okozhat, amint azt látni lehetett a korábbi akciókból. Az ún. kiber attribúció csekély lehetőségei pedig a válaszcsapás lehetőségét is korlátozza, míg egy hagyományos katonai provokációt komoly válaszreakció is követhet. A nukleáris arzenál fejlesztése mellett így a kiber „arzenál” bővítése is kulcsfontosságú elem a rezsim stratégiájában.

Kiber attribúció: a folyamat, melynek során visszakövetik, azonosítják és megvádolják egy kibertámadás elkövetőjét.

Összességében elmondható, hogy az észak-koreai rezsim a közelmúltban többször is prezentálta képességeit és hajlandóságát, hogy ellenfeleit a kibertérben támadja meg és okozzon ezáltal komoly károkat. A csekély ellenállás és megkésett reakciók pedig tovább motiválhatják a rezsimet ezen akciók folytatására, a diplomáciában megjelenő békülés ellenére is. A kibertér nemzetközi jogi szabályozás pedig elkerülhetetlen és feltétlen szükséges az olyan aktorok elleni sikeres fellépéshez, mint amilyen Észak-Korea.

 

Üdvözlöm minden olvasónk!

Enz vagyok, a Katpol Blog csapatának viszonylag új tagja. Aki eddig hallgatta a Trumppal és a Távol-Kelettel kapcsolatos podkeszt adásainkat, az már találkozhatott legalább a hangommal. Régóta foglalkoztat a Távol-Kelet, és azon belül is Japán és Kína történelme és kultúrája, és másfél éve kínai nyelven is tanulok. Tavaly nyáron lehetőségem volt néhány hetet Pekingben eltöltenem és az ottani igen gazdag történelmi látványosságokat megszemlélnem, amelyek egy teljesen más világot mutatnak be. 

Tapasztalataim szerint idehaza nagyon kevés ismert az igen gazdag kínai történelemmel kapcsolatban, és a most induló sorozatban arra teszek kísérletet, hogy ezt közelebb hozzam az olvasókhoz. A sorozat a tervek szerint kb. 1989-ig mutatja majd be a kínai történelem alakulását, annak főbb eseményeit és időszakait. Alig száz évvel ezelőttig Kína egy régmúltból itt ragadt történelmi zárvány volt, ahol a császár még mindig áldozatot mutatott be az isteneknek, a bürokraták egyszerre voltak papok is, a népesség túlnyomó része pedig írástudatlan földműves volt. Napjainkban, hogy Kína a világ egyik vezető hatalma, igen nehéz ezt, és az ide vezető utat elképzelni. Ebben az időszakban a kínai történelem legikonikusabb alakjai, Szun Jat-szen, Csang Kaj-sek és Mao Ce-tung tevékenykedtek, és az ország jövőjét forradalmak, intrikák, belharcok és külső támadások alakították. 

[...] Bővebben!

A Lion Effort gyakorlat ma délelőtti és délutáni felszállásai közötti szünetet kihasználva, a kecskeméti 30-as pályára gyakorolt műszeres megközelítést a Phoenix 335 hívójelű Mi-24-es.  

A szürke égen régen látott sziluett közelít a 30-as pályához. Ahogy az gyakran lenni szokott, öt perccel később kisütött a nap.

A Mi-24P a 44-es út felett húz át.

A szürke néhány árnyalata. A felségjel és az oldalszám jól látszik a sötét alapon.

Ez a fotó már a 30-as pályavégnél készült. A Phoenix 335 helikoptervezetője látványos emelkedést hajt végre hatszáz méterre.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

2009 után ismét Magyarország, azon belül is a kecskeméti MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis ad otthont a Lion Effort 2018 elnevezésű, többnemzeti repülő harcászati gyakorlatnak, melynek kiemelt látogatói és sajtónyilvános napját rendezték meg a mai napon, 2018. október 2-án, kedden.

Az Oroszország elrettentését és ezzel a NATO keleti szárnyának megerősítését célzó Atlanti Határozottság hadműveletbe (OAR) a tagországok nemzeti hadgyakorlatait is belefűzik, így Magyarország esetében a Bátor Harcost, illetve annak nemzetközi részét, a Brave Warriort. A rendezvény során a Bocskai dandár hódmezővásárhelyi katonáira alapuló ZHCS-I is felkészül készenlétének ellenőrzésére.

Dolgozik a PKM géppuska. A bocskaisok jóvoltából megtekintett mai mozzanatban a magyar katonák az amerikai felderítő század alakította ellenerők üldözését hajtották végre a Rátóti Nagy-mezőn.

Nyomulnak előre nyugat felé a támadó főerőit képviselő magyar BTR-80-asok.

A jobb szárnyukon szlovák modernizált BPsV ISTAR felderítő járművek...

...bal szárnyukon horvát Patria AMV-k támogatták őket. 

A "jók" oldalán igazi újdonsággal is összeakadtunk: a rendkívüli beszerzési program keretében 30-as ágyúval ellátott amerikai Stryker a 4-2 felderítő zászlóaljból.

Az új torony, ami az orosz standard 30 milliméteres IFV-fegyverzet (BMP-2/3, BTR-80A/82A) előnyét hivatott ledolgozni a Stryker számára, mindenek előtt az "első lépcsős", permanens európai állomásoztatású (Wilseck) 2. Cavalry ezred példányain.

Mint arra egy kedves kolléga felhívta a figyelmemet, egész pontosan az Infantry Carrier Vehicle - Dragoon változatról van szó (ICV-D). A speciális igényre történő válaszadást mutatja, hogy a 2. CR neve belekerült a típusjelzésbe.

Az ellenerők: az 1-7 Cav zászlóaljnak az OAR keretében nálunk rotáló alegységéhez tartozó Bradley felderítő harcjárművek között akadt egy BFIST változat is, melynél a torony bal oldalán lévő dupla TOW-indítót egy nagy teljesítményű kamerarendszer váltotta fel a tűztámogató erők felderítő adatokkal történő kiszolgálásához.

Idén először csaptak hozzá a magyarországi kontingenshez néhány M1A2-est, ebből egy a vöröseknek dolgozott ma.

Zord

A számunkra gyászos emlékű caslavi kiadás után három évvel, és kilenc esztendővel az előző magyarországi rendezést követően újra Kecskeméten vendégeskedik a Lion Effort, a Gripen-felhasználók gyakorlata. A főszereplőket az idetelepült NAEW&C E-3-asa támogatja, a győriek pedig alájátszanak.

LE18 felvarró szpotterkézben, AWACS a Limán.Az ötletért és a megvalósításért is köszönet Benedek Leventének.

Mint arra volt példa korábban is, a svédek hoztak gépet a C-sor elejéről (itt a 210-es) és a végéről is (lásd lejjebb).

Figyel a SzURN a szokott "betonon túli" szűkített harcrendben elfoglalt helyén.

Svéd raj négyes száma kezdi az oszoljt a reptér felett.

Svéd "Gátőrök" visszatérés közben. A közelebbin kettő, a távolabbin egy tartály.

Számunkra különösen érdekes a törővégi Rb 98-as (IRIS-T), illetve a külső NATO- és belső svéd fegyverfelfüggesztő pilon.

Fájnelen a 39.292, a sor végéről. A Liteiningen a Rover DL a svédeknél közel egy évtizede jelent meg.

Egy nem túl sikeres kísérlet a 44-es felett átrobogó E-3-as lefotózására...

Zord

A ma délelőtti (október 1.) pályazár feloldása után, egy Norwegian és egy Brussels Airlines járat közé illesztve, egy alacsony áthúzás erejéig tiszteletét tette Ferihegyen a NATO geilenkircheni AWACS-flottájának egyik gépe. Az LX-N 90448 oldalszámú E-3A a Lion Effort gyakorlat ideje alatt Kecskeméten települ.

Szürke gép, szürke idő. A Sentry a 13R pályára közelít.  

A NATO E-3-asain még a Pratt & Whitney TF33-as hajtóművek vannak.

Az áthúzás végén a torony „very nice” megjegyzésére magyarul érkezett válasz: Köszönjük, jövünk máskor is!

* * *

Fotó: Szórád Tamás

A 2018. szeptember 28-i, pénteki nap is bekerül a Lockheed Martin F-35-ös programjának történelemkönyvébe, igaz ez most nem egy újabb mérföldkövet jelentő eseményként: a típus első gépvesztését könyvelhették el, egy tengerészgyalogsági F-35B lezuhanásával.

1993 őszén érkeztek az orosz államadósság törlesztéseként a Fulcrumok a kecskeméti repülőtérre. A kerek évforduló kapcsán Karmazsin Sándor ezredes, a repülőbázis parancsnoka és Varga Ferenc alezredes, a Légvédelmi Parancsnokság repülőfőnök-helyettese vállalkozott az akkor történtek felidézésére. Tanulságos történet következik az F-16-os ígéretektől a bilincsbe vert vadászpilótáig.