Az elhúzódó válság következtében és a tagállami megszorítások láttán képmutató magatartásnak tűnne, ha az uniós bürokrácia nem törekedne saját kiadásainak csökkentésére. Az uniós vezetők ezt felismerve takarékoskodásba kezdtek, és igyekeznek minél nagyobbat húzni azon a bizonyos nadrágszíjon.
Az Európai Bizottság még január végén felszólította az Európai Unió központi intézményeit, hogy jövő évi költségvetésük tervezésekor tanúsítsanak maximális önmérsékletet. Itt kell megjegyezni, hogy az intézmények működési költsége 2010-ben a teljes EU-költségvetés kevesebb mint 6 százaléka volt, és ennek mindössze felét tették ki a bérek.
Az EP ennek megfelelően el is fogadott egy jelentést, amely kimondja, hogy jövőre reálértékben nem nőhet az EP intézményi költségvetése, és meg kell vizsgálni, milyen további takarékossági lehetőségek állnak rendelkezésre. Mi több, az EP jogi szakbizottsága előző héten fogadta el azt a javaslatot, amely előírná az eurokraták fizetésének csökkentését, a nyugdíjkorhatár emelését, valamint a fizetett utazások költségének mérséklését is.
A Bizottság, valamint az EP legfrissebb javaslatai kapcsán azonban felvetődött az a kérdés, hogy meddig lehet úgy csökkenteni a kiadásokat, hogy az még ne menjen a munka rovására, meddig nem érzi meg az uniós gépezet a forráselvonást. A Parlament fent említett szakbizottsága is felhívta arra a figyelmet, hogy nem hajthatnak végre felülről irányított leépítéseket, hiszen az károsan hatna az intézmények működésére. Ezért az, hogy az intézmények hol szorítanak jobban saját költségvetésükön, rájuk van bízva.
Szegény eurokratákra manapság amúgy is rájár a rúd, a European Voice csütörtöki számában számolt be arról, hogy az uniós bürokratákat Brüsszelben egyre több atrocitás éri a munkájuk miatt.
Az elhúzódó válság következtében és a tagállami megszorítások láttán képmutató magatartásnak tűnne, ha az uniós bürokrácia nem törekedne saját kiadásainak csökkentésére. Az uniós vezetők ezt felismerve takarékoskodásba kezdtek, és igyekeznek minél nagyobbat húzni azon a bizonyos nadrágszíjon.
Az Európai Bizottság még január végén felszólította az Európai Unió központi intézményeit, hogy jövő évi költségvetésük tervezésekor tanúsítsanak maximális önmérsékletet. Itt kell megjegyezni, hogy az intézmények működési költsége 2010-ben a teljes EU-költségvetés kevesebb mint 6 százaléka volt, és ennek mindössze felét tették ki a bérek.
Az EP ennek megfelelően el is fogadott egy jelentést, amely kimondja, hogy jövőre reálértékben nem nőhet az EP intézményi költségvetése, és meg kell vizsgálni, milyen további takarékossági lehetőségek állnak rendelkezésre. Mi több, az EP jogi szakbizottsága előző héten fogadta el azt a javaslatot, amely előírná az eurokraták fizetésének csökkentését, a nyugdíjkorhatár emelését, valamint a fizetett utazások költségének mérséklését is.
A Bizottság, valamint az EP legfrissebb javaslatai kapcsán azonban felvetődött az a kérdés, hogy meddig lehet úgy csökkenteni a kiadásokat, hogy az még ne menjen a munka rovására, meddig nem érzi meg az uniós gépezet a forráselvonást. A Parlament fent említett szakbizottsága is felhívta arra a figyelmet, hogy nem hajthatnak végre felülről irányított leépítéseket, hiszen az károsan hatna az intézmények működésére. Ezért az, hogy az intézmények hol szorítanak jobban saját költségvetésükön, rájuk van bízva.
Szegény eurokratákra manapság amúgy is rájár a rúd, a European Voice csütörtöki számában számolt be arról, hogy az uniós bürokratákat Brüsszelben egyre több atrocitás éri a munkájuk miatt.
The Center for Education and Research in Humanitarian Action / GENEVE
The Master of Advanced Studies in Humanitarian Action is a 10 - 12-month, full-time course of 60 ECTS credits.
This course has been designed for professionals working in the humanitarian sector. It allows professionals to take a step back from their current activities, reflect on their experience and apply a critical analysis to it drawing on their existing skills.
Lt. Gen. Benny Gantz, Israel's military chief, said in an interview published in Haaretz on Wednesday that he did not believe that Iran would decide to build a nuclear weapon. He argued that the Iranian leadership is very rational, and said "Iran is moving step-by-step toward a point where it will be able to decide if it wants to make a nuclear bomb. It has not decided yet whether to go the extra mile." He added that Iranian Supreme Leader Ayatollah Ali Khamenei would produce a weapon if he believed he could do so without reprisals, but that Khameni understands that reprisals would take place and he therefore will not move the program to completion.
By Robert D. Kaplan
As the world moves into the second decade of the 21st century, a new power rivalry is taking shape between India and China, Asia's two behemoths in terms of territory, population and richness of civilization. India's recent successful launch of a long-range missile able to hit Beijing and Shanghai with nuclear weapons is the latest sign of this development.
This is a rivalry borne completely of high-tech geopolitics, creating a core dichotomy between two powers whose own geographical expansion patterns throughout history have rarely overlapped or interacted with each other. Despite the limited war fought between the two countries on their Himalayan border 50 years ago, this competition has relatively little long-standing historical or ethnic animosity behind it.
Insurgents fighting U.S. and NATO forces in Afghanistan carried out a series of attacks in Kabul over the weekend. Among other targets, the attackers struck four embassies. The attacks were obviously planned and designed not so much to achieve a direct military end as to demonstrate capabilities and negatively affect morale among alliance forces and civilian leaders. They were also meant to show Washington that insurgents can deliver coordinated attacks in secure areas. Undoubtedly aware of the fact that this is an election year, the insurgents also had a political intent. As such the attacks took a page out of older insurgencies, such as those in Vietnam.