Kárpátalja.ma (Ukrajna/Kárpátalja)

Mindenki szereti őket. Már zenészek is mondták: ők a legjobbak. Leggyakrabban lakodalmakban lépnek fel, de előfordulnak bálokon, egyéb rendezvényeken. Leginkább a „hangulat-maker”, vagyis a „hangulat-csináló” szó illene a két fiatalemberre, akik mindig vidámak, sokat viccelődnek, és ami a legfontosabb: értenek a közönség nyelvén. Gyurkó Róbert és Lőrincz Gábor magukról, munkájukról, a vendéglátós zenéről és terveikről mesélnek.

– Jól csengő nevetek van. Honnan ered a Két Kanál elnevezés?

Gábor: Eleinte Pitkinnel, beregszászi énekessel és humoristával együtt léptünk fel, de akkor még nem volt nevünk. Néhányszor oroszi és jánosi (beregszászi járási falvak – a szerk.) zenészeknek hívtak, mivel ott éltünk. Aztán egyik fellépésünk alkalmával Pitkin mondta, hogy olyanok vagyunk, mint két kanál, és azóta rajtunk is maradt a név.

– Tehát eleinte Pitkinnel alkottatok zenekart?

Robi: Nem, ő többnyire műsorvezetőként volt jelen a rendezvényen.

– Hol lépett fel akkoriban az újonnan megalakult Két Kanál együttes?

Robi: Eleinte egy Orosziban található bárban zenéltünk, amelynek tulajdonosa ismerősöm volt. Elégedett volt azzal, amit csináltunk, és nekünk is megfelelt a munka. Egyik alkalommal rendeztek ott egy focibált, ahol felléphettünk. Ezután kezdtek hívni lagziba minket.

Gábor: Én valamivel korábban kezdtem a zenei pályát: a Találka étteremben énekeltem szerdától vasárnapig, este öttől tízig. Ebből kifolyólag elég sokan ismertek. A mai napig szájról szájra terjed a hírünk, még eddig soha nem volt szükségünk reklámra, népszerűsítő anyagra, weboldalra, mert folyamatosan van meghívásunk.

– Milyen dalokkal hódítjátok meg a közönséget?

Robi: Nagyon széles a skála. A rock, a mulatós, a csárdás, a pop mind szerepel a repertoárunkban.

Robi

Gábor: Zenénkkel leginkább a fiatalságot célozzuk meg. Azért is alakult ez így, mert a fiatalok nősülnek és mennek férjhez, ők rendezik a keresztelőket, az eljegyzéseket, születésnapokat.

Robi: De azért igyekszünk úgy alakítani a fellépéseinket, hogy minden jelenlévő vendég, még az idősebbek is, elégedettek legyenek.

Gábor: Például előszedünk egy negyvenéves slágert, és új köntösbe bújtatjuk, másképpen adjuk elő.

– Melyikőtök foglalkozik a dalok átírásával, hangszerelésével?

Gábor: Ezt én szoktam csinálni. Előfordul, hogy ötféleképpen is átírok egy-egy dalt.

 

Robi: Esküvőn szoktuk ezeket előadni: egy dalt elénekelünk csárdás, rock stb. stílusban.

– Gondolom, ezt nagyon szereti a közönség.

Robi: Persze, abszolút.

– Volt olyan dal, amellyel nem tudtatok megbirkózni?

Gábor: Nagyon fontos szempont, hogy mi is akarjuk a dalt, amelyet kérnek. Voltak, vannak nagyon gyenge számok. Tudjuk, ugye, hogy a vendéglátós, a lagziban játszott zene nem a szakma csúcsa, de van egy szint, amely alá nem vagyunk hajlandóak süllyedni. Ugyanakkor vannak dalok, melyeket egyszerűen nem szeretek, de ettől függetlenül énekeljük, mert sokan kedvelik.

Robi: A vendéglátói zene nem mindig arról szól, hogy nekünk mi tetszik, hanem az a lényeg, hogy mit kedvel a közönség. Ha egy dal nagyon nem tetszik, megpróbáljuk addig alakítani, amíg énekelhetővé válik.

– Zenészektől hallom, hogy a szakmának sem kedvezett az ukrajnai háború, mivel betiltották a nagyobb rendezvények megszervezését. Ti ezt hogyan éltétek, élitek meg?

Gábor: Mivel folyamatosan van felkérésünk, így mondhatom, hogy a fellépéseink csak szaporodtak. Inkább a falunapok, fesztiválok maradtak el. Ezeken csak ritkán énekelünk. Az az igazság, hogy nem szeretek fellépni ezeken a rendezvényeken.

– Miért nem?

Gábor: Mert azt vettük észre, hogy a felszerelésünknek nem kedvez a szabadtéri rendezvény: a por, a pára elég hamar tönkreteszi. Tehát anyagilag és idegileg sem éri meg.

Gábor

Robi: Hozzá kell tennem, hogy a legutóbbi szabadtéri rendezvényen polgárőrséget kellett igényelnünk, mivel voltak olyan falunapok, ahol majdnem verekedésbe fulladt a dalok kérése, követelése a közönség részéről. Fenyegettek, hogy szétverik a felszerelést, ha nem játsszuk le a kért dalt.

– Lakodalomban nem fordul elő ilyesmi?

Robi: Nem. Ott az ifjú pár a főnök: rendet csinálnak, és már csírájában elfojtják az ilyesmit. Egy lagziban kulturáltabbak a jelenlévők.

– Mi a főállásotok?

Gábor: Én már Nyíregyházára költöztem, ahol egy ideig pénzügyi tanácsadó cégnél dolgoztam. Jelenleg a Két Kanál a fő állásom, ezzel keresem a kenyerem. Tehát míg mások innen mennek külföldre dolgozni, addig én Magyarországról Kárpátaljára jövök pénzszerzés céljából.

Robi: Én Munkácson dolgozom egy informatikai cégnél.

Gábor: Szeretnék egy vállalkozást, de még nem alakult ki. Fontos számomra, hogy olyan foglalatosságot találjak, amely nem akadályozza a zenélést, mert a zene az első.

– Messze kerültetek egymástól. Mikor próbáltok?

Gábor: Az utóbbi időben keveset próbálunk, sokszor a lakodalomban adjuk elő először a dalt közösen. Sőt, olyan is volt már, hogy a rendezvényen kértek egy számunkra ismeretlen dalt. A szünetben meghallgattuk, majd elő is adtuk.

Robi: Eleinte azért rengeteget gyakoroltunk. Nekem állandó problémám volt a dalok szövegrészével. Nehezen ment a megtanulása, bemagolása.

– Szoktatok bakizni?

Gábor: De még mennyit! Mosolygunk is egymáson sokat, de néha éppen ez hozza meg a jó hangulatot. A lagzi nagyon összetett dolog. Ahhoz, hogy jól sikerüljön, sok apró tényezőnek kell megfelelően működnie. Nemcsak a vőfélytől, a fotóstól vagy a zenésztől függ mindez, hanem magától az ifjú pártól is. Nagy hiba, ha a mennyasszony és a vőlegény azt gondolják, hogy a nagy nap csak róluk szól. A lakodalomban nagy figyelmet kell szentelni a vendégeknek.

– Tudjátok-e jó irányba terelni a lakodalom hangulatát, ha az esetleg nem a megfelelő irányba tart?

Gábor: Igyekszünk. Nagyon odafigyelünk arra, hogy a társaságnak éppen milyen zenére lenne szüksége, sokat viccelődünk, vidámak vagyunk, ami jó hatással van az egybegyűltek hangulatára. Többet vállalunk be, mint más zenekarok: ha kell, tizedik párként részt veszünk a táncversenyben, vagy a gyerekeket gyűjtjük össze egy nagy körbe, és velük táncolunk.

Robi: Ez mind így van, és a legjobb az egészben az, hogy ezt nem terveljük ki előre, hanem spontán ötletekről van szó, amelyeket szívvel-lélekkel viszünk végbe.

– Akkor ezt nem is lehet kitanulni, hanem születni kell erre a feladatra?

Robi: Sok mindent meg lehet tanulni, de tehetség is kell hozzá. Fontos, hogy aki ezt vállalja, az szeresse is azt, amit csinál.

– Ez hivatás számotokra?

Robi: Inkább hobbinak nevezném. Amikor eltelik két-három hét zenélés nélkül, akkor már alig várom, hogy legyen fellépésünk.

– Otthon nem énekelsz?

Robi: Szoktam zuhanyzás, szerelés közben.

– Évente hány fellépésetek van?

Gábor: Ötven-hatvan-száz.

– Hetente maximum hány rendezvényt vállaltok el?

Robi: Előfordult az öt is, de az már nagyon fárasztó. Megbeszéltük, hogy legfeljebb három lagziba, rendezvényre megyünk el egy héten.

– Mi a cél? Miért létezik a Két Kanál együttes?

Gábor: Vannak komolyabb céljaink, terveink is, mint egyszerűen a lakodalmas szórakoztatás. Szeretnénk komolyabb szintre emelni a zenét, saját dalokban gondolkodni. De még nagy dilemma, hogy rúgjuk-e fel mindazt, amit eddig csináltunk, és kezdjünk bele valami újba, vagy inkább maradjuk a vendéglátói zenélésnél. Még azt sem tudjuk, hogy milyen stílus felé induljunk el: a mulatósban mindent énekelünk, ezért nem találunk önmagunkra.

– Gyerekkorból ered a színpadhoz való vonzalom?

Robi: Sokat énekeltem iskolában, rendezvényeken, egyházi énekversenyeken is. De a zeneiskolát két év után otthagytam. A foci jobban vonzott. Bánom is nagyon utólag. A zene nagyon fontos: formálja a jellemet. Ha rossz kedvem van, hallgatok egy kis zenét, és rendbe jövök.

Gábor: Én, ha visszamennék az időben, akkor az angolórákon nyakon vágnám magam. Visszatérve a zenéhez, én is sokat voltam színpadon: énekeltem, szavaltam. Jártam zeneiskolába, több szakot is kipróbáltam, de sajnos én is abbahagytam.

– Melyik kárpátaljai zenész vagy együttes fellépésére mennétek el szívesen?

Robi: Nagyon szeretjük a Kokas Bandát.

Gábor: A zenéjüket is szeretjük, meg őket magukat, mint embereket: egyszerűek, alázatosak. Még megemlíteném az újlaki Három plusz egy együttest, amely szintén lakodalmakban zenél. Nagyon tisztelem és becsülöm őket.

Bundáné Fehér Rita

Kárpátalja.ma

 

 

Az épület olyan, mint egy zenemű, meg kell tervezni. Minden a „zeneszerzőn” múlik, a kivitelezés már csak technika kérdése – vallja Szarvas Péter ungvári építész. A lokálpatrióta egész élete az Ung-parti városhoz kötődik: ott él és alkot. Építészetről, városvédelemről, tervezésről beszélgettünk.

 

– Az egész élete Kárpátalja megye székhelyéhez, Ungvárhoz fűződik…

– Valóban. A két bátyámmal együtt egy ungvári családban nőttünk fel. Anyai ágon a Szilvay görögkatolikus papcsaládból származom. A nagyanyám pedig Pozsonyban végezte el a matematika-fizika szakot. Az ungvári görögkatolikus iskola igazgatója volt, s a szakjai mellett rajzot és kézimunkát is tanított. A papi háttér később kihatott a család életére, hiszen a lánya – az édesanyám – hiába végezte el 1944-ben Debrecenben a tanítóképzőt, nem kapott Ungváron pedagógusi állást. Hosszú éveken át a Kárpátalja Megyei Állami Népi Együttesben énekelt. Oda is azért vették fel, mert a karnagy, Miroszlavszki, majd annak utódja, Krecsko Mihály is kiállt mellette. Édesapám eredeti szakmáját tekintve könyvelő volt, ám sohasem tevékenykedett ezen a területen. A kárpátaljai turizmus fejlesztésével foglalkozott; ő szervezte meg a hegyimentő-szolgálatot.

 

– Ungvár melyik részén éltek?

– A Kálvária-dombon, a Szőlő utcában laktunk. A házunkat 1936-ban építették, amikor az egykori szőlészet egy részét felszámolták, s a helyére lakóházak kerültek. A lelkész nagyapám állami támogatással jutott hozzá.

A mai napig ebben a családi házban élünk.

 

Ungvár városfejlesztési térképe mellett

– Foglalkozott valaki a családban építészettel?

– Építész ugyan nem volt a családban, ám anyai ágon a felmenőim mind kapcsolódtak a művészetekhez. Műkedvelő zenészek, képzőművészek voltak. A nagyanyám rajzot és kézimunkát tanított az Ungvári Görögkatolikus Általános Iskolában. Boksay József tanítványa volt, aki tovább akarta őt küldeni a müncheni festőiskolába, ám a család nem engedte el a nagyanyámat.

Talán az ő vénáját örököltük a nálam hat évvel idősebb bátyámmal, Gáborral. Miután a testvérem építész lett, számomra is természetessé vált, hogy én is ezt a pályát választom.

 

– Térjünk vissza a gyermekkorára! Hova járt iskolába?

– Az ukrán tannyelvű Ungvári 2. Számú Középiskolában tanultam. Ez nem számított ugyan elit iskolának, ám szerettem, mert sok magyar ajkú osztálytársam volt.

 

– Hol sajátította el az ukrán nyelvet?

– Nem is annyira az iskolában, mint inkább az óvodában és az utcabeli gyerekektől tanultam meg ukránul és oroszul. Amikor 1944-ben bejöttek az oroszok, államosították az utcánkban lévő családi házakat, melyekbe aztán beköltöztették a párt elit tisztviselőit. A mi házunkat is elvették, viszont később visszakaptuk azt.

 

Az ungvári Korzó utca tervei 2014-ben

– Mi történt a középiskola elvégzése után?

– 1979-ben fejeztem be a tizedik osztályt és kaptam érettségit. Gábor bátyám akkor már végzős volt a Lembergi Egyetem műépítész szakán, én is oda jelentkeztem s nyertem felvételt. Ukrajnában egyébként – úgy gondolom – mindenhol rosszul oktatják az építészetet. Lembergben a város az, amely hatással van az emberre. Az óváros utcáin sétálva is sokat lehet tanulni.

 

– Hány évet töltött Lembergben?

– Ötéves volt az egyetemi képzés, aztán munkába álltam. Akkoriban még az állam jelölte ki a frissdiplomások munkahelyét. Édesapám közbenjárására én Ungvárra kerültem a megyei főépítészi hivatalhoz. Nem igazán volt ez szerencsés, mert nem tervezői feladatot kaptam, hanem papírmunkát.

Öt-hat év múlva rájöttem, hogy ennek így nincs értelme. Épületeket akartam tervezni. Akkoriban már kezdtek lazulni a gyeplők, ennek köszönhetően néhány tervező barátommal sikerült létrehoznunk egy tervezőosztályt.

Ezt nem nézték jó szemmel, idővel fel is oszlattak bennünket.

 

Az ungvári Gizella-ház

– Mivel foglalkozott ezután?

– A városháza főépítész-helyettesi állást ajánlott. Elvállaltam a munkát, de volt egy feltételem: közben is folytatni akartam a tervezést. 1994-ben alapítottam egy tervezőcéget. Az Ukraine Bank ungvári székháza volt az egyik munkánk. Szlovák cég építette meg az épületet. Akkor láttam, hogy milyen precíz is lehet egy kivitelezés. Az akkori ukrán vállalkozók nagyon megbízhatatlanok voltak, és rossz munkát végeztek.

 

– Létezik még a cége?

– Ma már csak névlegesen van meg. Olyan magas adózási kategóriába tartozott, hogy nem érte meg működtetni, pedig volt olyan időszak, amikor harminc alkalmazott dolgozott benne.

Szerencsére az én munkám, irodától és cégtől függetlenül is végezhető. Egy időben magyarországi felkérésre dolgoztam. Egy balatonlellei borászat és egy tállyai pincészet tervezésében vettem részt. Aztán 2014 márciusában felajánlották az ungvári főépítészeti állást.

 

– Meddig dolgozott a városházán?

– Nagyon hamar kiderült, hogy nem én vagyok a városi vezetés embere. Nem értettem egyet a földkérdésekkel. Tudni kell, hogy Ukrajnában ez is a főépítész területe. Sok törvénytelenséggel és helytelen tervvel kellett szembesülnöm, így aztán három hónap múlva felmondtam.

 

– Milyen helytelenséggel találkozott?

– A város szabadon felhasználható területének 95%-át már szétosztották. Ez azt jelenti, hogy Ungvárnak nincs fejlesztési lehetősége, logisztikai bázisa. Ha jön egy japán cég, nem tud hol gyárat építeni. Miből fog megélni a következő nemzedék? Emellett túl sok családi házat építettek a városban, ami sok területet foglal el.

 

Ungvár-Ceholnya épülő görögkatolikus temploma

– Mi történt azután, hogy felmondta a hivatalát?

– Számos társadalmi szervezet keresett meg, hogy segítse a városvédő szándékom.

Sok értékes emberrel vettem fel a kapcsolatot. Kiderült, hogy vannak olyan fiatalok Ungváron, akik szeretnének tenni valamit a városért. Ők már a rendszerváltás utáni időszakban nőttek fel, rájuk már nem hatott a kommunista éra. Ungvárnak voltak szerencsés időszakai, a monarchia idején és a cseh érában is csúcsépítészek alkottak itt. Sajnos ez ma nem mondható el.

 

– Mi lett az eredménye a városért tenni akarókkal folytatott kommunikációnak?

– Létrehoztuk a Pro Urbe városvédő szervezetet. Az alapítvány tagjai politikától, nemzetiségtől függetlenül végzik ezt a tevékenységet.

Értéket teremtenek a saját szakmájukon belül. A város vezetése tart tőlünk. Gyakran nyilatkozunk a sajtónak.

 

– Kik a tagjai a szervezetnek?

– Mások mellett Szirokmán Mihály művészettörténész, Fülöp Lajos történész, Szakács Emil karmester és Kiss Román botanikus is részt vesz a Pro Urbe munkájában.

 

– Mi alapján végzik a tevékenységüket?

– 2002–2003 között volt egy felmérésünk. Sorba vettük Ungvár régi épületeit, dokumentáltuk és lefényképeztük azokat. Akkoriban kezdődtek a privatizációk, s szerettük volna, ha az új tulajdonosok megfelelően újítják fel ezeket a régi házakat.

Közel ötszáz objektumról 1500 fényképet készítettünk. Az akkori városvezetés is mellénk állt, a főépítész kötelezővé tette, hogy a felújítások alatt az eredeti formája maradjon meg az épületeknek. Ketőt sikerült ennek fényében megóvnunk. Sajnos később pont a főépítész volt az, aki nem akarta folytatni ezt a programot.

 

Egy ungvári ház 1992-ben és 2011-ben

– Mi történt a felmérésekkel?

– Nemrég digitalizáltuk. Nagyon nagy és költséges munka volt. Sajnos 2002 óta katasztrofális rombolást vittek véghez a régi ungvári épületeken. Tizenöt százalékuk megsemmisült, hetvenöt százalékuk pedig súlyosan károsodott. Kivették az eredeti ablakokat, leverték a díszítéseket és a kovácsoltvas csatornaelemeket. Azt látom, hogy a mostani felújítókat sem érdekli a házak eredeti kinézete. Idejük és pénzük sincs arra, hogy az eredeti formájukat állítsák vissza.

Emellett a facsonkítások, a helytelen fatelepítések, a rossz gyalogjárók, az épületeket beszennyező pókhálók is rontják a városképet.

 

– Pozitív példával is találkozik Ungváron?

– Igen. Nemrég az egykori Gizella-házat újították fel. A most zeneművészeti iskolaként működő épületre a régi nyílászárók mintájára legyártott ablakokat tettek.

 

– Ön igazi lokálpatrióta. Sohasem akart máshol élni?

– Nem. Itt él a családom, itt vannak a barátaink. Szeretem a várost, szenvedek is emiatt.

 

– Most is tervez Ungvárra?

– Hamarosan befejeződik a Ceholnya utcai görögkatolikus templom építése, melyet én terveztem. Az eredeti templomot elvették a pravoszlávok. Ott szolgált egykor a nagyapám is.

 

– Van saját stílusa?

– A modernista stílust képviselem. Azt, amelyik környezetileg integrálódik. Azt vallom, hogy egy épületen látszania kell, hogy a XXI. század első negyedében épült. Felismerhető jegyeket kell hordoznia, miközben funkcionálisan használhatónak és arányaiban helyesnek kell lennie.

 

– Ez az építészet szabálya?

– Az építészet alaptörvényei íratlanok. Ezek már tízezer évesek, s nem változnak. A tér megélése örök az ember számára, mindegy, hogy a kőkorszakban vagy a bronzkorban élünk, ezeket nem szabad felrúgni. Az építészetnek is van nyelve, amelyet tudni kell olvasni.

Nem kell mindent átvennünk, amit a divat kíván. Nem szeretem a historizáló építészeti megoldásokat. Ezek értelmezhetetlenek és kérészéletűek. Olyan, mintha egy szövegben összekeverednének a betűk. A mai építők nem tudják kivitelezni azt, amit a 19. században terveztek.

 

– Milyen anyaggal szeret dolgozni?

– A natúr anyagokat szeretem: a követ, a betont, a fát, az üveget. Ne legyen műanyag ablak és acélcserép, kovácsoltvas-búrjánzás, gipszstukkó-utánzat.

A megvilágítás is nagyon fontos. Ezzel nálunk nem foglalkoznak megfelelően.

 

– Milyen tervei vannak?

– A legújabb munkám a beregszászi Ortutay Elemér Görögkatolikus Központ és a mellette épülő templom megtervezése. Ez egy nagy volumenű program.

A jövőmről azt mondhatom, hogy csak azzal tudok foglalkozni, amihez értek: továbbra is építészként akarok dolgozni. Nagy segítség számomra, hogy fiatal kollégákkal működhetek együtt. Ők igénylik az én tapasztalatomat és tanácsomat, nekem pedig jól jön az ő tudásuk, a többi között az, hogy jól értenek a digitális tervezéshez.

 

– Isten áldását kívánom a további munkájára! Köszönöm a beszélgetést!

Marosi Anita

Kárpátalja.ma

Elütöttek egy 55 éves férfit Szombathelyen, a 87-es főúton, a Metro és a Lidl áruházak közötti gyalogátkelőhelyen.

A 112press.hu információi szerint a kettős állampolgárt egy Toyota terepjáró gázolta el csütörtökön, az esti órákban. A sérült nem emlékezett a történtekre.

A nyomok alapján a férfi a sáv közepénél tartott, amikor a Kőszeg felé haladó jármű elgázolta. A sérült azt sem tudta megmondani, hogy hol lakik Szombathelyen. A rendőrök a ruházatában találtak egy motelre utaló kártyát, ez alapján próbálják megtalálni a szálláshelyét és hozzátartozóit.

Tart a nyomozás az ügyben.

A dániai Aarhus és a ciprusi Páfosz lesz 2017-ben Európa két kulturális fővárosa – tudatta közleményében az Európai Bizottság.

A közép-dániai Aarhusban hivatalosan január 21-én, látványos ünnepség keretében nyitják meg a rendezvénysorozatot, amelynek központi témája az “újragondolás”. A város bemutatja, miként segítheti a művészet és a kultúra az alapvető társadalmi, kulturális és gazdasági viselkedési mintáink újragondolását és átformálását, illetve azt, hogy a közös kihívásokra új megoldásokat találjunk.

A Ciprus nyugati részén található Páfoszban néhány nappal később kezdődnek a kulturális programok. A nyitóünnepséget január 28-án tartják Nikosz Anasztasziadisz ciprusi elnök és Hrisztosz Sztilianidisz humanitárius segítségnyújtásért felelős uniós biztos részvételével. A program legfőbb motívuma a “kontinensek összekapcsolása, a kultúrák közelítése” lesz. Ehhez a város felhasználja a multikulturalizmus terén szerzett tapasztalatait, valamint azt, hogy közel van a Közel-Kelethez és Észak-Afrikához.

Páfosz előreláthatólag óriási szabadtéri színpaddá, egyetlen nyüzsgő “fórummá” válik, ahol több ezer év kultúrája találkozik a kortárs művészet, gondolkodás és életmód megnyilvánulásaival – olvasható a bizottsági tájékoztatóban.

“Az Európa Kulturális Fővárosa cím egyedülálló lehetőséget nyújt arra, hogy a közösségek a kultúra segítségével közelebb kerüljenek egymáshoz, és a jövőre nézve erősödjenek a helyi, európai és nemzetközi partnerségek” – véli Navracsics Tibor oktatásért, kultúráért, ifjúságért és sportért felelős uniós biztos.

Az Európa Kulturális Fővárosa címet minden évben rendszerint két országnak és városnak ítélik oda, de előfordult már az is, hogy három település osztozott rajta. Az első főváros 1985-ben Athén volt, az idén a lengyelországi Wroclaw és a spanyolországi San Sebastián városa viselte a címet, amelyet magyar város (Pécs) eddig egyszer töltött be, mégpedig 2010-ben.

Az Európai Bizottság szerint a cím hatásai hosszú távon is érvényesülnek mind kulturális, mind társadalmi és gazdasági téren. Szakértők megállapították, hogy az ilyen címet viselő városokban a korábbi évekhez képest átlagosan 12 százalékkal nőtt a látogatók száma.

“A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság erősíteni fogja katonai potenciálját, ha az Egyesült Államok nem hagy fel agresszív politikájával” – mondta televíziós beszédében Kim Dzsong Un.

Észak-Korea egy interkontinentális ballisztikus rakéta próbaindítása előtti utolsó szakaszban van – mondta újévi beszédében Kim Dzsong Un észak-koreai vezető.

“A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság erősíteni fogja katonai potenciálját, ha az Egyesült Államok nem hagy fel agresszív politikájával” – hangsúlyozta televíziós beszédében Kim Dzsong Un. Megerősítette, hogy országa kitart “a gazdaság párhuzamos fejlesztésének és az elrettentő nukleáris potenciál erősítésének irányvonala” mellett. Kim Dzsong Un a Kelet atomhatalmának nevezte Észak-Koreát.

Tavaly márciusban koreai szakértők Kim Dzsong Un utasítására interkontinentális rakéták atomtöltete védőkupakjának hőérzékenységét tesztelték. Az eredménnyel az észak-koreai vezető elégedett volt és kijelentette, hogy “Phenjan olyan technológiát fejlesztett ki, amellyel csak néhány (…) állam rendelkezik, és hatalmas sikert értek el a ballisztikus rakéták gyártása terén”.

Tavaly áprilisban Kim Dzsong Un személyesen irányította a rakéta új típusú hajtóművének tesztjét a Szohe űrrepülőtéren. Apjának 2011-ben bekövetkezett halála utáni hatalomra kerülése óta felgyorsultak az észak-koreai katonai fejlesztések. Legutóbb 2016. február 7-én hajtottak végre kísérleti rakétaindítást, szeptemberben pedig kísérleti atomrobbantást.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozatai megtiltották Észak-Koreának a ballisztikus rakétákkal végzett kísérleteket. Phenjan ezeket a határozatokat nem ismeri el, és arra hivatkozik, hogy Washington ellenséges politikájával szemben minden joga megvan a védelmi képessége erősítésére.

A társadalom megnyugtatására szolgál a rendfenntartók nagy létszámú szilveszteri kivezénylése és a betontömbök állítása egyes nyugat-európai országokban, de ez a módszer egyúttal rossz üzenet – vélekedett Gazdag Ferenc biztonságpolitikai szakértő az M1 aktuális csatorna szombat esti műsorában.

A migráció idei alakulásáról beszélve egyebek között azt mondta: a kontinens az Európai Unió “félkész fejlődésének” áldozata, hiszen míg a személyek szabad mozgásának megteremtését uniós vívmánynak tekintik, a migránsok tömegeinek érkezésével ugyanez rémálommá vált.
Gazdag Ferenc hangoztatta, hogy 2017 a választások éve lesz, és reményét fejezte ki, hogy olyan jelölteket választanak meg, akik képesek lesznek összefogni Európa jövőjének érdekében.
Tamási Erzsébet kriminológus a műsorban kijelentette, hogy a terrorizmus egyik célja a félelem révén olyan világot teremteni, amelyben az emberek és a politikai erők bizalmatlanná válnak egymással.
Úgy vélte, elsősorban politikai és nem humánus jellegű okai vannak a migránsok tömeges beengedésének.
Európában eltűnt 5-600 ezer ember, akikről lényegében semmit nem lehet tudni – mutatott rá.

Példátlan biztonsági intézkedések közepette köszöntötték az újévet Nagy-Britanniában. Az időeltolódás miatt a kontinenstől egy órával lemaradva tartott nagyszabású szabadtéri rendezvényeket csak Londonban háromezer rendőr biztosította, és vasárnaptól a brit közlekedési rendőrség rendszeres fegyveres járőrözést kezdett a londoni metróhálózaton.

Theresa May brit miniszterelnök vasárnap hajnalban közzétett újévi üzenetében elismerte, hogy a brit EU-tagságról tavaly júniusban tartott népszavazás – amelyen a többség a kilépésre voksolt – megosztotta az országot, de kijelentette, hogy a Brexit, vagyis Nagy-Britannia távozása az Európai Unióból új lehetőségeket is teremt, és ez reményei szerint egységbe tereli az országot.
Londonban a becslések szerint 250 ezren nézték a Temze partján és más helyszíneken a tizenkét perces, igen látványos tűzijátékot, amely a parlament világhírű toronyórája, a Big Ben éjfélt jelző harangjátékára kezdődött.
A 12 ezer tűzijáték-rakétát immár hagyományos módon a parlamenttel szemközti 135 méter magas óriáskerék, a London Eye szerkezetéről, valamint a Temzén horgonyzó uszályokról lőtték fel.
A Temze partján kijelölt és biztonsági kerítésekkel elkerített szakaszokra – immár harmadik éve – csak előzetesen megváltott jegyekkel lehetett bemenni. Ezekből 110 ezret adtak el, és a tűzijátékra érkezőket a beléptető kapuknál biztonsági ellenőrzésnek is alávetették.
A rendőri jelenlét a díjasított és ellenőrzött part menti övezeten kívül is igen jelentős és jól látható volt. A tűzijátékot sok ezren nézték például a Temzétől távolabb eső Buckingham-palota – az első számú londoni királyi rezidencia – előtti térről, ahová nem kellett jegyet váltani, de itt is folyamatos volt a rendőri járőrözés. A térre bevezető utat acélsorompóval zárták le a forgalom elől, azzal a nem titkolt céllal, hogy járművel ne lehessen a tömegbe hajtani.
Hasonló acél- és betonakadályokat telepítettek számos más olyan helyszínre is, ahol nagy tömeg gyűlt össze az újévköszöntő rendezvényekre.
A Scotland Yard már a tizenkét emberéletet kioltó karácsonyi berlini merénylet után bejelentette, hogy “kiigazításokat hajt végre” a nagy-britanniai nyilvános rendezvények biztonsági őrizetének tervein a karácsonyi és az újévi időszakban. Ennek a felülvizsgálatnak az egyik eleme volt az acélsorompók és betonakadályok elhelyezése a nagy tömegek látogatta rendezvényhelyszínek bevezető útvonalain.
A brit közlekedési rendőrség az újév első napjától meghatározatlan ideig fegyveres járőrözést kezdett a 400 kilométeres londoni metróhálózaton. A jelentősebb londoni tömegközlekedési csomópontokban eddig is volt fegyveres rendőri jelenlét, de ezentúl – most első ízben – a metróállomásokon és a szerelvényeken is jelen lesznek fegyveres járőregységek.
Theresa May brit miniszterelnök újévi köszöntőjében kijelentette: tudja, hogy a brit EU-tagságról rendezett tavaly júniusi népszavazás megosztotta az országot, de az új helyzetből eredő lehetőségek és törekvések ismét egységbe terelhetik a nemzetet. A kormányfő szerint ez biztosíthatja, hogy az Egyesült Királyság ne maradjon a kilépésre voksoló 52 százalék és a bennmaradása szavazó 48 százalék megosztott országa, hanem nemzeteinek “egyetlen nagy uniójaként” élhessen tovább.
Theresa May ezzel alig burkoltan üzent a skót kormánynak is, amely a népszavazás után ismét napirendre vette Skócia függetlenné válásának kérdését, tekintettel arra, hogy a skótok 62 százaléka az EU-tagságra szavazott.

Brüsszelnek meg kellene állnia az európai integráció mélyítésében, és az eddig elért eredményeket kellene védelmeznie ahelyett, hogy folyamatosan újabb és újabb intézmények létrehozásával próbálja megoldani a problémákat – mondta Trócsányi László igazságügyi miniszter vasárnap, a Karc FM Álláspont című műsorában nyilatkozva.

A tárcavezető úgy fogalmazott, elkötelezett az európai integráció mellett, de rengeteg működési zavart lát az unió működésében. Példaként említette az európai ügyészség létrehozásának gondolatát, ami szerinte komoly hatékonysági problémákat vet fel annak tudatában, hogy az unió csalás elleni hivatala (OLAF) és a tagállamok igazságügyi együttműködését segítő Eurojust is fennmaradna. Egy újabb szervezet létrehozása helyett célszerűbb lenne a már meglévő és jól működő intézményeket tovább erősíteni – tette hozzá.
Trócsányi László kiemelte, hogy Európa lakosságának 25 százaléka tekinthető euroszkeptikusnak, és 10 százalék pártol egy, az Egyesült Államok példáját követő föderációt, miközben a többség alapvetően nem foglal állást ebben a kérdésben. Az európai döntéshozók felelőssége ezért egy olyan realista irányvonal képviselete, amely egyik irányban sem köteleződik el – mondta.
A miniszter elmondása szerint pozitívan fogadták, hogy a köztársasági elnök pénteken az Alkotmánybírósághoz (Ab) fordult, kérve a közigazgatási perrendtartásról szóló, december 6-án elfogadott törvény egyes rendelkezései alaptörvény-ellenességének és egyben közjogi érvénytelenségének megállapítását.
Trócsányi László hangsúlyozta, miniszteri kinevezése óta a közigazgatási bíróságok megalkotását tartja egyik legfontosabb feladatának, aminek fontos eleme az önálló közigazgatási perrendtartás létrehozása, az erről szóló javaslat alkotmányossági normakontrollja pedig javíthatja indítványuk elfogadottságát.

Egy férj és egy feleség, akik már jó pár éve együtt zenélnek, együtt dicsőítenek, együtt szolgálnak. Velük beszélve Eperjes Károly színművész jutott eszembe, aki egyszer azt mondta, hogy csak abban az esetben ad interjút, ha közben Istenről beszélhet és tanúságot tehet hitéről. Ugyanez a helyzet István és Melinda esetében is: bármit kérdeztem tőlük minden válaszukkal Isten szeretetét bizonyították.

–Mi a foglalkozásotok?

Melinda: A Sasfészek Jótékonysági Alapítványnál dolgozom nevelőként, ahol tulajdonképpen anyának kell lenni a nehéz családi körülmények között nevelkedő gyermekek számára. Egyrészről kemény szolgálatról van szó, másrészt pedig tele van élményekkel, kihívásokkal. Élvezem a szolgálatomat. Mindig rácsodálkozom arra, hogy az Úr mennyire jól tudja rendszerezni az életemet: szeretem a munkámat és otthon a családom körében is ki tudok teljesedni. Emellett két nagylány édesanyja vagyok: a tizennyolc éves lányunkat Kamilla Viktóriának, a tizenkét éveset Jázmin Júliának hívják.

István: Én a Pulzus Rádiónál dolgozom, mint zene- és sportszerkesztő.

–Úgy tudom, mindkettőtöknek zenei végzettsége van. Valamikor a zenei pályát választottátok…

Melinda: Végzettségem szerint énektanár vagyok, de úgy alakult, hogy jelenleg teljesen mással foglalkozom. Úgy gondolom, hogy az Úr sokkal jobbat adott annál, mint amit én szerettem volna.

István: Korábban világi zenét játszottunk világi alkalmakon, partikon léptünk fel. Megtérésünk után már nem esett jól az a hangulat, ezért dicsőítő dalokat kezdtünk el énekelni.

Melinda: Tulajdonképpen ez egy nagy lépés volt az életünkben, ugyanis a zenélésből tartottuk fenn a családunkat. De jó döntés volt. Most pedig Istent dicsőítjük és élvezzük azt, amit csinálunk. Egyébként gyerekkorom óta nagyon szerettem énekelni, de nem jártam zeneiskolába, mert a szüleim nem írattak be. Viszont annyira akartam énekelni, hogy több énekkar tagja, szólistája lettem. Az énektanárom javasolta, hogy jelentkezzek az ungvári zeneművészeti szakközépiskolába. Fel is vettek, ami szintén egy csoda, Isten csodája!

–Mit jelent a dicsőítés?

István: A dicsőítés nem pusztán éneklés, nem csupán keresztény szövegek párosítása a dallammal, hanem ennél sokkal több: egy imádság, egy meghajlás Isten trónja előtt. Nem hiába van az, hogy amikor szinte elragadtatásba kerül az ember dicsőítés közben, Isten olyan dolgokat tud művelni az emberekkel, hogy gyakran életek változnak meg, gyógyulások történnek. Amikor szolgálni indulunk, mindig azzal a tudattal megyünk, hogy nem magunkból adunk valamit, hanem szeretnénk Istent adni, azt szeretnénk, hogy Ő leereszkedjen közénk. Mi is betelünk jelenlétével és azok is, akik hallgatnak bennünket. Ez a zenének egy másik dimenziója, hiszen maga az Isten is bekapcsolódik. A zenét Isten teremtette, ezért Neki kell visszaadnunk a Tőle kapott ajándékot. Természetesen nagyra becsülöm azokat a zenész kollégáimat, akik nem dicsőítő éneket adnak elő, hiszen bármilyen más műfaj is Istentől van.

–Közel áll hozzátok az ökumenizmus… Hogyan lehet az, hogy más felekezetek különbözősége nem jelent akadályt számotokra?

Melinda: Érettség kérdése. A felekezetek gyakran csak falakat építenek egymás között. A lényeg a szeretet. Nagyon banálisnak tűnik, de ha szereted a felebarátodat, akkor teljesen mindegy, hogy milyen gyülekezethez tartozik. Az Isten embert teremtett és nem gyülekezetet.

István: Mi minden felekezetnél megfordulunk, ahová nyitott szívvel hívnak bennünket. Természetesen ez alatt keresztény egyházakat értek. Én annak vagyok a híve, hogy minden gyülekezet tökéletlen, de minden közösségben ott van Istennek a magva. Ki vagyok én emberként, hogy elítéljek egy felekezet? Ez nem az én dolgom.

–Gondoltatok bővülésre?

István: Nekem régi álmom, hogy többen zenéljük együtt. Vannak is alkalmak, amikor többen játszunk, énekelünk, de általában ketten vagyunk, mert így egyszerűbb összehozni a próbákat. Ezen kívül elhivatottság is kell hozzá. Nem elegendő, hogy valaki jó zenész, hanem szükség van arra, hogy szívvel-lélekkel csinálja.

–Számos előny mellett van-e hátránya annak, hogy férjként és feleségként együtt zenéltek?

István: Korábban volt olyan, hogy dicsőítés előtt majdnem összekaptunk. Ez a türelmetlenségnek, az éretlenségnek a jele. Nagyon nehéz morgás után Isten szeretetéről énekelni. De hát ilyen is volt. Erről is beszélni kell szerintem, mert emberi dolgok és mi emberek vagyunk. Türelemmel, bölcsességgel, szeretettel ezeken túl lehet lendülni.

Melinda: Nagyon fontos, hogy megtanuljunk egymással beszélni, nem pedig bezárkózni. Nagyon hálás vagyok az Úrnak, hogy olyan munkahelyem van, ami mellett sokat lehetek otthon, van időnk beszélgetni. A 21. század fekélye az, hogy a családtagok nem szeretnek otthon lenni: szülők menekülnek egymástól, a gyerekek is otthonról. Fontos, hogy a család szeressen együtt lenni otthon. Fontos, hogy gyermekeink mellett legyünk, ha öröm éri őket, vagy ha éppen rossz jegyet kapnak.

–Gyermekeiteknek mennyire sikerült átadni a zene, illetve a dicsőítés szeretetét?

Melinda: István első házasságából született lánya Katica az, aki a zenei pályát választotta: énektanárként dolgozik. Kamilla angol szakon tanul a főiskolán, Jázminka pedig még iskolás, nagyon jó hangja van, de a zeneiskolát nem akarta befejezni. Sok volt neki.

–Van-e Kárpátalján hozzátok hasonló stílusú előadó?

Melinda: Ilyen formában nem hiszem, de vannak hasonló együttesek, zenészek.

István: Vannak más stílusú énekesek, együttesek, akik a hagyományos egyházi zenét játsszák. Mi inkább azt angolszász világ zenéiből válogatunk.

–Saját dalaitok is vannak?

István: Általában átveszünk és átdolgozunk dalokat. Énekelünk magyarul, angolul, ukránul, oroszul és héberül is. De dicsőítés alatt gyakoroljuk az ihletett énekeket is, amikor Isten adja a témát és improvizációszerű dolog történik.

–Hol léptek fel?

István: Tudni kell rólunk, hogy mi egy karizmatikus közösségbe járunk. De szívesen megyünk énekelni bármilyen felekezetű hívekhez. Viszont fontos az, hogy ahová megyünk az emberek nyitottak legyenek, mert ha be van zárva a szívük, Isten se tudja azt feltörni.
Mi is részesei vagyunk a csodának és tanúi annak, amit Isten dicsőítésünk révén művel. És az a csodálatos, hogy nem rajtunk áll.

Melinda: Teljesen mindegy, hogy egy tömeg előtt dicsőítünk, vagy egy gyermek hallgat engem. Mert nekem az a fontos, hogy ez Istennek kedves. Számomra lényeges, hogy ne legyen rutinszerű, amit csinálok, hanem a szívem ott legyen.

–Bizonyára nem hívő emberek előtt is felléptetek már. Kire van nagyobb hatással a dicsőítés: a hívőkre vagy a nem hívőkre?

István: Érdekes, hogy sokszor egy templomba nem járó személyt hamarabb megszólítanak a dalaink, mint a vallásos testvéreinket, mivel az énekek dallama nagyon hasonlít a világi zenéhez. Azok az emberek, akik egy adott egyházhoz tartoznak, gyakran hagyományfüggőek és például csak az orgona által kísért zenét fogadják el egyházinak.
De volt egy eset, amikor egy teológus úgy jött el egy alkalmunkra, hogy bebizonyítsa: semmi köze nincs az egésznek Istenhez. Az ének után térdre borult és úgy dicsőítette az Urat. Az Isten győzte meg őt, hogy ne mondjon ítéletet.

–Általában milyen visszajelzéseket kaptok?

István: Legtöbbször jó visszajelzéseket kapunk. Természetesen volt negatív is: például túlzásnak tekintették azt, amit csinálunk.

Melinda: Az elismeréskor nagyon oda kell figyelni arra, hogy ne magunknak tulajdonítsuk a dicséretet, az egyedül Istent illeti. Mi csak az eszközei vagyunk.

–Az emberek nagyon szeretik a dalaitokat. Készült-e CD-felvétel?

Egy jó pár évvel ezelőtt volt egy olyan lehetőségünk, hogy saját CD-t készíthessünk. Imádkoztunk a jó döntésért, az Úr pedig rávilágított arra, hogy nekünk ez nem kell. Vannak elképzeléseink, de alázattal bele kell simulnunk Isten terveibe. Hogy a jövőre nézve hogyan alakul, azt majd meglátjuk.

Bundáné Fehér Rita
Kárpátalja.ma

Karácsonyhoz közeledve szinte minden otthonban előkerülnek a mézeskalács sütőformák, s a házak fahéj, szegfűszeg és ánizs illatával telnek meg. Az ilyenkor készített cukormázas, karácsonyfa, szívecske és csillag alakú mézeskalácsok vagy süteményes dobozba kerülnek, vagy a karácsonyfáinkat díszítik.

Legutóbb a Beregszászi Adventi Vásáron találkoztam szemet gyönyörködtető karácsonyi ihletésű mézesbábukkal. Rögtön meg is kerestem készítőjüket, Váradi Viktóriát, „Mézes Vikit”.

Vele beszélgettem.

 

 – Viki, honnan érkezett a vásárba?

– Bótrágyi vagyok. Már évek óta részt veszek a mézeskalács-termékeimmel a kárpátaljai és anyaországi fesztiválokon, vásárokon.

– Honnan jött az elképzelés, hogy mézeskalácsot készítsen?

– Cukrászipari végzettségem van, ám kezdetben csak tortákat és süteményeket készítettem. Azonban mindig volt bennem hiányérzet. Azt gondoltam, hogy ez még nem elég. Aztán a magyarországi rendezvényeken figyeltem fel a mézeskalácsokra, amelyekkel akkoriban Kárpátalján még nemigen találkoztam. Elhatároztam, hogy kipróbálom a mézeskalács-sütést.

– Hogyan sikerültek az első darabok?

– Ma is megmosolygom az azokról készült fotókat. Girbe-gurba vonalak és kezdetlegesség jellemezte az első mézeskalácsaimat. Ám nem adtam fel, további darabokat sütöttem, és lassanként ráállt a kezem.

 

– Hogyan fogadták a mézeskalácsot Kárpátalján?

– Az első sütéstől kezdve kivittük a mézeskalácsokat a vásárokra, s azt tapasztaltuk, hogy a vásárlók szeretik azokat. Ma már minden hétvégén úton vagyunk. Itthoni és anyaországi programokra hívnak bennünket, ahol bemutathatjuk a mézesbábukat. Ezenkívül iskolákba is ellátogatunk, ahol a gyerekeknek mutatjuk be a mézeskalács-készítés alapjait. Ők nagyon élvezik ezeket a foglalkozásokat.

– Milyen mézeskalácsokat készít?

– Magyaros és „amerikai” típusúak kerülnek ki a kezem alól. A magyaros mézeskalácsok népies motívumokkal díszítettek, a közepükön tükör van. Sokan keresik ezt a fajtát. Ma már nem igazi tükördarabot használunk, hanem a biztonságosabb tükörfóliával dolgozunk. A magyaros bábuk mellett az aktuális szezonhoz is igazodom. A beregszászi vásárra karácsonyi darabokkal készültem. Van köztük karácsonyfa, mézeskalács-házikó, szívecske, Mikulás, hóember.

Márciusban a borfesztiválon fogunk részt venni, arra mézeskalács-boroshordót, borosüveget, poharat, szőlőfürtöt tervezek készíteni.

 

– Milyen figurái vannak még?

– Nagyon szeretem a magyar népmese alakjait. Ugyanakkor kénytelen vagyok igazodni a modern korhoz. Ezért Mignon és Hello Kitty mézesbábúm is van. Emellett mézeskalács-logókat is sütök.

 

– Honnan vannak a sablonjai?

– Keresem a formákat. Sajnos ritkán akadok különleges darabra. Egy-egy nem hétköznapi figurámhoz a férjem gyárt sablont, amelyet ráteszek a tésztára, s körbevágok. Ez nagy munka.

– Milyen alapanyagokat használ?

– A hagyományos mézeskalács-tésztát sütöm. Fontosnak tartom, hogy házi tojást és termelői mézet használjak fel hozzá. A férjem erdélyi, csíkszeredai születésű; a mézet mindig Hargitából hozzuk. Szoktuk is mondani, hogy a mi mézeskalácsunk „nemzetközi”.

 

– Meddig áll el a mézesbábu?

– Amikor ételszínezőt használok, akkor felhívom a vásárlók figyelmét, hogy csak díszként használják a terméket, ne fogyasszák el. Ugyanakkor a cukormázas mézeskalács tulajdonképpen korlátlan ideig eláll. Hidegben megkeményedik, ám melegre kerülve megpuhul. Mindig frissen készített áruval megyek a vásárokra.

 

– Milyen tervei vannak?

– Szeretnék alapítani egy mézeskalács-műhelyt. Eddig ugyanis a saját konyhánkban sütöttem a kalácsokat, s már nem elég a hely. Ezenkívül nem győzőm egyedül a mézeskalács-sütést. Sohasem tudok eleget készíteni. Már nemcsak egyedül dolgozom, két munkatársam is van. Összeállítom a tésztát, ők pedig kisütik a kalácsot.

Emellett saját logót is szeretnék, hogy a vásárlók be tudják azonosítani a termékeinket. Egy ideje használom a „Mézes Viki” megnevezést, ez már ismert, talán maradok ennél a névnél.

Tervezem, hogy keresztneveket írok a mézesbábukra.

Igazából az a célunk a férjemmel, hogy itthon legyünk Kárpátalján, s meg tudjunk élni a mesterségünkből.

 

– Kívánom, hogy így legyen! Isten áldja a munkáját és az életét!

Marosi Anita

Kárpátalja.ma

A Gazprom az idei első 11 és fél hónapban rekordmennyiségű, 170 milliárd köbméter földgázt exportált a Független Államok Közösségén (FÁK) kívüli országokba – közölte az orosz gázipari cég a hétvégén.

Ez a gázmennyiség 11,9 százalékkal (18,1 milliárd köbméterrel) haladta meg az egy évvel korábbi szintet.

Egyebek között Németországba 8,7 százalékkal, Nagy-Britanniába 57,6 százalékkal, Franciaországba 19,9 százalékkal, Ausztriába 36,5 százalékkal, Hollandiába 83,6 százalékkal, Dániába 158,2 százalékkal, Lengyelországba pedig 22 százalékkal nőtt a gázkivitel éves összevetésben a januártól december közepéig tartó időszakban.

A Gazprom tavaly 8 százalékkal 159,4 milliárd köbméterre növelte a földgáz exportját a FÁK-országokon kívüli piacokra.

Eddig a legtöbb földgázt, 162,7 milliárd köbmétert 2013-ban exportálta a Gazprom Európába.

Egy Ungvár felől érkező Volkswagen Polo márkájú személygépkocsi ütközött össze egy szembejövő Mitsubishi Outlander, amikor az utóbbi letért a Munkácsra bevezető útra.

A baleset december 16-án, a délelőtti órákban történt. A Volkswagen Polo utasát – a sofőr feleségét – kórházba szállították – tudatta a mukachevo.net hírportál.

Kárpátalja.ma

Csak egy nap a világ– december 16-án Beregszászban adott koncertet a népszerű magyarországi énekesnő, Szalóki Ági. A koncertet megelőzően az eseménynek otthont adó II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola átriumában Magyarok a Szovjetunió táboraiban 1944–1956 címmel kiállítás nyílt.

Mindkét program a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai foglyok és kényszermunkások emlékéve alkalmából valósult meg. A rendezvény kezdeményezője a budapesti székhelyű Magyarság Háza volt, mely Magyarország- és a Kárpát-medence-szerte bemutatja a tárlatot, mindenütt kulturális programmal kísérve azt.

Kárpátalján a helyi szervezővel, a Pro CulturaSubcarpathica (PCS) civil szervezettel közösen négy helyszínen – Ungváron, Munkácson, Beregszászban és Nagyszőlősön – teszik lehetővé, hogy az érdeklődők belekóstolhassanak a programsorozatba.

Vidékünk magyarságának kulturális központjában a házigazdák nevében Orosz Ildikó, a Rákóczi-főiskola rektora, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Kárpátalja fejlesztési feladatainak kormányzati koordinációjáért felelős kormánybiztosság nevében pedig Kota György kormánybiztosi koordinátor köszöntötte a vendégeket. A kiállítás anyagát dr. Ligeti Dávid, történész, a VERITAS Történetkutató Intézet tudományos munkatársa mutatta be.

A megnyitót követően színpadra állt a többszörös Fonogram-díjas, Artisjus előadói díjas, Regionális Prima díjas Szalóki Ági. Az előadóművész a jazz avatott mestereivel (Cseke Gábor- zongora, Cseh Balázs-dob, Kovács Zoltán-nagybőgő, Bacsó Kristóf-szaxofon, Shreck Ferenc-harsona, Korb Attila-kornett, ének.) idézte meg az dívák korát, a 40-60-as évek magyar és külföldi slágereit elénekelve. Felcsendültek a többi közt olyan Karády-dalok, mint a Hamvadó cigarettavég, a Mindig az a perc vagy a Holnap, ki tudja. De megszólalt EdithPiaf nagy klasszikusa, a Non, Je ne regretterien sanzon és a kor számos egyéb gyöngyszeme. A koncert záróakkordjaként, az Ünnepre készülve karácsonyi népdalok hangjai töltötték be a termet és a szíveket egyaránt.

Az előadás jó apropót szolgáltatott egy nemes cél véghezviteléhez is. A PCS a beregszászi Közös Advent programsorozat részeként mézeskalácsfestő versenyt hirdetett, melyre a környékbeli iskolák csoportjai nevezhettek. A gyermekkezek által díszített édességeket aukcióra bocsátották a Facebook közösségi portálon. A kezdeményezéshez csatlakozott Bocskor Andrea kárpátaljai származású EP-képviselő, a TeSó blog és civilek. Az árverésen befolyt összeget a szervezők a tiszakeresztúri gyermekotthon javára ajánlották fel, s a koncerten át is adták azt az intézmény képviselőjének. A felajánláshoz csatlakozott a művésznő is, aki gyermekeknek szóló CD-t ajándékozott a keresztúri és a beregszászi gyermekotthonok kis lakóinak.

A Magyarok a Szovjetunió táboraiban 1944–1956 című tárlat 2017. január 12-ig tekinthető meg a Rákóczi-főiskolán. A szervezők nagy szeretettel várnak minden érdeklődőt december 21-én Munkácson, december 22-én pedig Nagyszőlősön egy-egy hasonlóan tartalmas, kellemes estére.

Kocsis Julianna
Kárpátalja.ma

Budai Gyula szerint jelentősen változott a mintegy 2 és fél éve tartó orosz embargó megítélése, mivel az uniós szankciók gyakran a várttal ellentétes hatást érték el.

A Külgazdasági és Külügyminisztérium Oroszország által elrendelt embargóból fakadó külgazdasági intézkedésekért felelős miniszteri biztosa az MTI-nek kifejtette: az uniós szankciók – amelyeket az EU 2014-ben vezetett be Oroszország ellen – nem segítették a kelet-ukrajnai konfliktus megoldását. Ezzel szemben megerősítették az orosz mezőgazdaságot és élelmiszeripart, amely fokozta termelését, így több árucikkből is nagyon gyorsan önellátóvá vált Oroszország. Ennek lett a következménye, hogy teljesen más megítélés alá esik most az EU Oroszország elleni szankciós politikája, mint korábban.

Oroszország a szankciókra válaszul meghosszabbította az uniós mezőgazdasági termékek és élelmiszerek beviteli tilalmát, és orosz politikusok többször is kijelentették, hogy ezt az állapotot bármeddig fenn tudják tartani. Az embargó által érintett uniós vállalkozások pedig igyekeztek alkalmazkodni a fennálló körülményekhez.

Amellett, hogy az uniós szankciók jót tettek az orosz mezőgazdaság és élelmiszeripar fejlődésének, az uniós szankciós politika felgyorsította az orosz mezőgazdaságban és élelmiszeriparban a külföldi befektetések ütemét, mivel sok cég vegyes vállalati formában kihelyezte termelését Oroszországba, így ugyanis az ott előállított termékekre, illetve a technológiai transzferre nem vonatkozik az embargó.

Ezt felismerve több magyar cég is hasonló módon járt el. Példaként említette az M-Profood projektjét, amely kisebb húsfeldolgozók által használt fűszerkeverő üzem és raktár létrehozását tervezi Moszkva környékén. Az üzem építése már el is kezdődött, és az átadás a jövő év első felében várható. Emellett az Agrofeed vállalat a 2016 októberében átadott tulai takarmánypremix-üzem beruházása után egy 150 ezer tonna kapacitású takarmánykeverő üzem létrehozását tervezi zöldmezős beruházásként ugyancsak Tula megyében.

Budai Gyula megemlítette, hogy ugyanakkor van olyan magyar mezőgazdasági és élelmiszeripari terület, mint például a víziszárnyas és baromfiágazat, amely nem tudott beruházásokat végrehajtani Oroszországban, de a Külgazdasági és Külügyminisztérium segítségével az elmúlt két év alatt a délkelet-ázsiai piacokon olyan stabil pozíciót ért el, amely ellensúlyozta az oroszországi kivitel elmaradását. A magyar baromfitermékek keresetté váltak például Hongkongban, Szingapúrban, Vietnamban és Kínában is.

A miniszteri biztos rámutatott, a változások várhatóan kihatnak majd az EU és Oroszország hosszú távú gazdasági kapcsolataira is a szankciók és az embargós lépések megszüntetése után is. Ha az Európai Unió megszünteti a szankciókat, az uniós cégek csak nehezen kerülhetnek vissza az orosz piacra, ahol egy lényegesen erősebb versenyhelyzetben találják magukat, mivel az orosz termékek a piac nagy részét már lefedték.

Példaként említette, hogy Oroszország baromfihúsból már csaknem 100 százalékban önellátó, marhahúsból pedig 90 százalékban. A zöldségtermelésben ugyanakkor vannak még kiaknázatlan lehetőségek Budai Gyula szerint, aki hozzátette, hogy ha az unió továbbra is fenntartja a szankciókat, akkor Oroszország ezen a területen is eléri az önellátási szintet.

Budai Gyula úgy fogalmazott, hogy az Európai Unió “öngólt rúg”, amikor mereven egy politikai kérdéshez köti az Oroszországgal szembeni szankciók feloldását. Véleménye szerint tekintetbe kellene venni, hogy a szankciók a várttal teljesen ellentétes folyamatot indítottak el, Oroszországot ugyanis a szankciók nem ösztönözték a kelet-ukrajnai helyzet politikai rendezésére.

Hozzáfűzte, hogy az EU eddig a szankciós politika miatt évente mintegy 40-50 milliárd dollárt veszített. Magyarországon pedig mintegy 6 milliárd dollárra rúg az elmúlt két évi veszteség, amely még több is lehetett volna, ha nem keresünk piacokat harmadik országokban az Oroszországban nem eladható mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek számára – mondta a miniszteri biztos.

„Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit.”
Mt 3,3

Mire felkapom a fejem, mire észbe kapok, már a legtöbb település, a legtöbb város karácsonyi díszekben pompázik, a városok főterein karácsonyi dallam hallható. A piacterek közelében megjelennek az árusok, akik a legújabb, legdivatosabb karácsonyi díszeket, a legfinomabb szaloncukrokat kínálják az embereknek. Ha jól belegondolunk, napjainkban már az üzleti világ kövezi ki a karácsonyhoz vezető utat. Kényelmes világban élünk. Mindenünk megvan, vagy mindent megvehetünk, ami a családunk számára „tökéletessé” varázsolhatja a karácsonyt.

Az igazi értéke, az igazi jelentősége ennek az ünnepnek valahogy háttérbe szorul. Pedig nem egy aprócska ajándék adatik nekünk. Az az Isten, aki a saját akaratából, az ő saját szeretetéből teremtett meg minket, elküldi egyszülött Fiát, Jézus Krisztust „hogy benne nyerjen áldást minden nemzedék”. A szeretet miatt születik a világra, hogy megváltson bennünket a bűnös életünktől. Azt kell megértenünk, hogy nem attól válik a szeretet ünnepévé a karácsony, ha minden egyes családtagomnak ajándékot veszek. Az Isten szeretetét nem lehet pénzen megvenni, az Isten szeretetét tiszta szívvel lehet csak elfogadni. Ha veszem a fáradságot és kitakarítom a portámat, a házamat, akkor mennyire inkább szükség van a lelkem megtisztítására. Ha vendégeket fogadunk a hajlékunkba, minden erőnkkel azon vagyunk, hogy egy tiszta szobába ültessük le őket. Isten vendégségbe érkezik hozzám karácsony szent ünnepén. Rengeteg időm van még átgondolni, hol szeretném fogadni a Megváltómat. Az advent, a készülődés időszaka erre ad lehetőséget. Készítsem az Úr útját, egyengessem az ő ösvényeit!

Petrás László
görögkatolikus papnövendék

Szombaton napközben még úgy tűnt, megállapodtak a harcoló felek, de kiderült, mégis vita van – állítólag ezúttal Irán blokkolja az ellenzéki fegyveresek és civilek elszállítását. Továbbra is rendkívül képlékeny a helyzet, sorra érkeznek az egymásnak ellentmondó nyilatkozatok. Lehetetlen megmondani, hogy mikor folytatódhat Kelet-Aleppó kiürítése.

A szír hadsereg által irányított buszok várakoztak az Aleppó nyugati-szélén található katonai ellenőrzőpontnál, Idlíb tartományba, a felkelők által körülzárt két siíta faluhoz indultak volna. A településeken becslések szerint mintegy 20 ezren ragadtak. A damaszkuszi kormány úgy egyezett meg a lázadókkal, hogy kimenekítésükért cserébe szabad eltávozást biztosítanak Kelet-Aleppóból.

A rommá lőtt városrész szervezett kiürítését pénteken azonban a hadsereg felfüggesztette. Úgy tudni azért, mert a lázadók nem teljesítették az alku rájuk eső részét. A kormányerők és a felkelők emellett kölcsönösen a tűzszünet megsértésével vádolták meg egymást.

A harcban álló feleknek azóta újra sikerült megegyezniük, és a korábbiak mellett még két másik felkelők-uralta város kiürítése is megkezdődhet.

Kelet-Aleppó utolsó, lázadók ellenőrizte részén becslések szerint még több tízezren várják kimentésüket. Helyi beszámolók szerint a civilek fagyoskodnak és éheznek. Az UNICEF szerint több száz veszélyeztetett gyermek van köztük, akik betegek, sebesültek vagy az összecsapásokban elvesztették szüleiket.

Közben néhány ezren tüntetnek egy szír határ menti török városban, hogy szolidaritásukat fejezzék ki az aleppóikkal.

Berlinben a német parlament előtt is több százan demonstráltak az aleppói hadműveletek beszüntetését követelve.

Ban Ki Mun leköszönő ENSZ főtitkár utolsó sajtótájékoztatóján keményen bírálta a nemzetközi közösséget, amiért már öt éve nem találnak megoldást a szíriai konfliktus békés rendezésére. A szíriai mészárlás egy tátongó seb a világ lelkiismeretén – mondta a leköszönő főtitkár. Aleppó mára a pokol szinonimájává vált – tette hozzá.

Barack Obama távozó amerikai elnök közben kitartott amellett, hogy jó döntés volt nem beavatkozni a polgárháborúba. Szerinte kizárólag a szír kormányzat és szövetségesei – Irán és Oroszország felelős a kegyetlenségekért. Az elnök szerint szándékosan körülzárják, ostromolják és kiéheztetik az ártatlan civileket. Egész negyedeket tettek a földdel egyenlővé – jelentette ki Barack Obama, hozzáfűzte, ezek mind szörnyű nemzetközi jogsértések.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa vasárnap szavaz egy francia javaslatról, hogy a világszervezet nemzetközi megfigyelőket küldjön Aleppóba.

Káposztát akár otthon, házilag is savanyíthatunk, és kiváló vitaminforrás a hideg időben. El sem hinné, mennyi érv szól a fogyasztása mellett!

A káposztának több fajtája honos és felhasználása is igen sokrétű. Eredendően a mediterrán vidékről származik, az Atlanti-óceán és a Földközi-tenger térségéből. Már az ősi egyiptomiak és a görögök is értékelték, mint tápláléknövényt. A görögök és a rómaiak nem csak étkezési növénynek tartották a káposztát, hanem úgy gondolták, hogy véd a részegség ellen is.

Hogyan építi egészségünket?
Gazdag C- és A-provitaminban, rostokban, ásványi sókban, valamint magas B9-vitamin-tartalma. Kevés kalóriát tartalmaz. 200 gramm káposzta háromszor annyi C-vitamint tartalmaz, mint egy közepes narancs, ezért mindenképpen érdemes rendszeresen fogyasztani belőle, főként a téli időszakban.

Magas C- és A-provitamin tartalmának köszönhetően méregtelenítő hatású és nagy szerepet tölt be a daganatos megbetegedések megelőzésében. Elősegíti az emésztést, rendszeres fogyasztásával a szorulás is elkerülhető. B9-vitamin-tartalmának köszönhetően segít a vérszegénység gyógyításában. Nagy mennyiségben fogyasztva viszont megzavarhatja a pajzsmirigy működését.

Külsőleg is használható
A káposzta levét a népgyógyászatban külsőleg is használják. Megfázás esetén a mellkasra tesznek belőle, hólyaggyulladás esetén pedig a hasra. Jól alkalmazható pattanás, herpesz, csípés, harapás enyhítésére, kezelésére is.

Elkészítése
A káposzták közül a leggyakrabban használt fajta a fejes káposzta, a kelkáposzta és a lilakáposzta. Salátákhoz leginkább a fejes- és a lilakáposzta illik, a kelkáposzta kiváló főzelékekhez, levesekhez és tölteni is. A lilakáposzta sokszor megjelenik a vadhúsok, liba- és kacsasültek mellett is, mint párolt köret. Mindegyik fajta jól pirítható wokban is, a téli időszakra savanyított formában tehetjük el.

A káposzta kiváló téli alapanyag. Sokáig eltartható és vitamintartalmát is jó ideig megőrzi. Vásárláskor mindig figyeljünk arra, hogy ne legyen rothad a torzsája körül, levelei pedig épek legyenek, és harsány színűek.

Támrendszeres művelésnél vegyük figyelmébe a jelentős költségtöbbletet, mely a kialakításkor és a fenntartási költségekben jelentkezik. Ilyen technológiával termésből is többre számítsunk. Támrendszer nélküli termesztésnél a költségek mérsékeltek ugyan, de a termésátlag elmarad az intenzív lugasos termesztésétől.

Alma- és körtefajták termete (habitusa)
Telepítés előtt el kell döntenünk, hogy a támrendszeres vagy a támrendszer nélküli termesztést választjuk. A döntést erősen befolyásolja a fajtaválasztás, minden fajtakörnek megvan a sajátos habitusa, mely genetikailag kódolt fajtabélyeg. A habitustípusnak megfelelően nevelhetjük ki a koronaformákat.

Az almafák például csúcsirányba, oldalra, nagy szög alatt növekvő vagy lehajló koronát nevelnek. A termetet természetesen metszéssel befolyásolni, módosítani tudjuk, viszont a természettel nehéz (költséges) küzdeni. Ezért is fontos alaposan megválasztani a termesztendő fajtát. Támrendszerre olyat válasszunk, mely alkalmas erre a művelési módra. Támrendszer nélküli művelés esetében viszont kerüljük a kistermetű, gyenge növekedésű, sekélyen gyökeresedő fajtákat.

Almafajták habitustípusa
1. Oszlopos fajták („O”): csúcsi növekedésűek, támrendszert, metszést nem igényelnek, habár támrendszeres termesztésben sokkal nagyobb termésmennyiséget érhetünk el. Nagy hátrányuk, hogy hajlamosak az alternanciára – nem egyenletes a termésük, egyik évben sokat, a másikban keveset teremnek. Ezeket a fajtákat nem célszerű nagy ültetvényekben használni, mert nem jövedelmezőek. Főként balkonfának, családi kertben terjedtek el. Ilyen fajták például a Telamon, Ballerina.
2. Spur típusú fajták („S”): kúpszerű oldalágakat, alsó, erős elágazásokat fejlesztenek. A termővesszők rövidek, ami kisebb törési hajlamot von maga után. Támrendszer nélkül jól termeszthetők, mivel a fa erős vázágakkal rendelkezik. Ilyen fajták a Redspur Delicious, Wellspur Delicious, Golden Spur.
3. A Téli aranyparmen típusú fajták („T”): tipikus sudaras korona, melyhez a fő vázágak ízesülnek. Két-, akár hároméves részeken terem. Alkalmas a támrendszer nélküli művelésre, viszont főként támrendszeres művelésben termesztik. Ilyen fajták a Red Delicious, Gloster.
4. A „standard Golden” típusú fajták („G”): a sudár dominál, orsókoronaforma nevelésére ideális fajták (akár szuper orsókorona is nevelhető). A sudáron sok kicsi termőrész található, tehát biztonságosan és igen bőven termők. Támrendszer nélkül nem termeszthetőek. Ilyen fajták a Jonathan klónok, Idared, Golden Delicious klónok (főként a modern fajták).
5. A végen termő típusú fajták („V”): a korona alsó részén gyenge elágazású ágakat növeszt, gyenge elágazódás jellemzi. A termőrész a fa külső részére szorul. Metszés nélkül gazdaságosan nem termeszthető. Támrendszeres vagy támrendszer nélküli művelésre is alkalmas. Ilyen fajták a Red Rome klónok, Grenny Smith.

Körtefajták habitustípusai
A körte habitusa teljes mértékben az alanyoktól és a metszéstechnológiától függ.
• Vadkörte alanyokon a körte erős növekedésű, nehéz kordában tartani. Az ilyen fák termésüket a háromévesnél idősebb részeken hozzák, támrendszer nélkül is könnyen termeszthetőek. Ilyen fajták a Vilmos, Packham’s Triumph, Clapp kedveltje, Conference, Bosc kobak.
• Birs alanyokon a körte korán termőre fordul, de gyengén növekvő, kis gyökérzetű csemeték nevelhetők, melyek csak támrendszerrel termeszthetőek.

Ezeket a habitustípusokat szem előtt tartva válaszuk meg, hogy támrendszerrel vagy anélkül vágunk bele a termesztésbe. Mikor kiválasztottuk a habitus típusát, akkor az adott típuson belül választhatjuk ki a megfelelő fajtákat. A fajták közül azokat válasszuk, melyek termései a legpiacosabbak, maguk a növények pedig lehetőleg öntermékenyülők, vagy megfelelően keresztbeporzók.

Molnár Ádám

Névnap Auguszta- latin eredetű; jelentése: fenséges, fennkölt. Idézet

„Foglalkozz inkább az egyéniségeddel, mint a hírneveddel, mert az egyéniséged az, ami igazán te vagy, míg a hírneved csupán az, hogy mások milyennek hisznek.”

John Robert Wooden

• A nap aktualitása
• A nap igéje

MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:

Gyurkovics Tibor, Kossuth-, Magyar Örökség-, Magyar Művészetért-díjas író, költő, pszichológus, dramaturg. Számtalan regénye, verseskötete mellett színművei is osztatlan sikert arattak (1931).

Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.

HOGY VAGY, KEDVES LELKIPÁSZTOR? (1)

„Ha egy embernek száz juha van, és eltéved közülük egy… nem megy-e el megkeresni az eltévedtet?

Jézus egyik példázatában egy utazót kiraboltak, és félholtan otthagytak a jerikói úton. „Történetesen egy pap ment azon az úton, de amikor meglátta, elkerülte. Hasonlóképpen egy lévita is odaért arra a helyre, és amikor meglátta, ő is elkerülte.” (Lukács 10:31-32). Elég hidegszívűnek tűnik, nem? De mi van, ha nem azért nem foglalkoztak azzal az emberrel, mert nem volt bennük együttérzés, hanem mert késésben voltak egy bibliaóráról vagy egy bizottsági gyűlésről? Ez igazolná őket? Egy lelkipásztor így ír: „Csak akkor értettem meg igazán ezt a példázatot, mikor már évek óta a szolgálatban voltam. Oly sok ember mellett mentem el, akiknek jól jött volna a segítségem, de mivel túlságosan lekötöttek a gyülekezeti ügyek, az út szélén heverő összetört életek nem fértek bele a napirendembe. A szeretet nem hatékony, nem lehet beütemezni. Ez a szenvedő ember azonban nem várhatott három hetet arra, hogy időpontot kapjon, vagy arra, hogy a samaritánus elindítson egy hasonló áldozatokkal foglalkozó csoportterápiát.” Az élet legértékesebb tapasztalatai ritkán érkeznek szépen csomagolva. Váratlan találkozásokban, emberek kritikus időszakaiban találunk rájuk. Vannak emberek, akik nem emlékeznek a legutóbbi prédikációdra, de a legapróbb részletekig fel tudják idézni, mit mondtál nekik a kórházban, vagy tavaly egy kávé mellett, mert az személyesen érintette őket. Nagy tévedés azt gondolni, hogy a sokakért évgzett szolgálat igazolja, ha nem törődsz azokkal, akiket csak személyesen lehet elérni. Jézus azt mondta: „Ha egy embernek száz juha van, és eltéved közülük egy, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyekben, és nem megy-e el megkeresni az eltévedtet? (Máté 18:12). Amikor Péter azt mondta, „Uram… szeretlek téged”, Jézus azt felelte: „Őrizd az én juhaimat!” (János 21:16). Ma neked is ezt mondja, kedves lelkipásztor!

A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.

A koreai hallgatók saját kis világot alakítottak ki maguknak Debrecenben. Külön kollégiumi szárnyat bérelnek és saját éttermük is van: ez a zárt világ segít nekik leküzdeni a honvágyat.

A magyarországi egyetemek közül Debrecenben tanul a legtöbb külföldi hallgató, több mint négyezer diák, köreikben még mindig az orvosképzés a favorit. A legtöbben Nigériából, Iránból, Izraelből, Nagy-Britanniából és Dél-Koreából érkeznek.

A többi külföldi diákhoz képest még többet kell nyújtani a dél-koreai hallgatóknak, az ő toborzásuk és felkészítésük már hazájukban elkezdődik. A Debreceni Egyetemnek ugyanis van egy előkészítő iskolája Dél-Koreában.

Az intézmény egyébként piacvezető az angol nyelvű orvosképzésben, továbbá a fogorvos- és a gyógyszerképzésben is – mondta Jenei Attila, az egyetem nemzetközi oktatást koordináló központjának igazgatója.

Jelenleg 110 dél-koreai diák tanul Debrecenben. A hallgatóknak külön felügyelőjük, igazgatójuk van a kollégiumban, ahogy saját a konyhájuk is, ami kuriózumnak számít.

A koreai diákok így jobban tudnak tanulni: egyrészt hazai ételeket ehetnek, másrészt ez a zárt világ támaszt jelent nekik. Így nincs honvágyuk és könnyebben telnek el a Magyarországon, Debrecenben eltöltött évek.