A vezérkar tudományos műhelye (HVK THK) a nemzeti ellenállóképességről (resilience) tart a napokban konferenciát a Stefánián. Mint minden ilyen rendezvényen, értékes és kevésbé érdekes előadások, hozzászólások váltogatták egymást, valódi saját gondolatok és copy-paste alapúak, megfelelési, egyéni tudományos előmeneteli célzatúak egyaránt - ebben a mostanság agyonhype-olt témakörben. Én ezért nem is untatnám az olvasókat a részletekkel, csupán egyetlen mozzanatot emelnék ki.
A konferencia plakátja. Jó választás. Nekünk a történelmi tapasztalatokból érdemes kiindulni. Különösen ami a nagyhatalmakat és a sokszor általuk finanszírozott nagy ideákat illeti.
Arról a pillanatról van szó, amikor az egyik vendéglátó feltette a kérdést, hogy mi a különbség a "comprehensive approach" ás a "hybrid warfare" között, és ezzel láthatóan hebegést-habogást váltott ki az atlanti szürkeállomány legjava körében. Amellett, hogy büszke volt, hogy egy magyar szájából hangzott el ez a kérdés, a "hallgatóság hallgasson" jegyében a LégierőBlogger természetesen csak ült és figyelt. Ehelyütt viszont röviden megosztanám gondolataimat erről a kérdésről.
A kérdésfelvetés szerintem teljesen jogos. A lényeg a perspektíva. A Nyugat széles körben elharapózott arrogáns, hipokrita látásmódjában amit "mi" csinálunk az "comprehensive approach", amit viszont geopolitikai riválisaink (a csúnya oroszok, kínaiak, irániak, de lassan mindenki, aki "más") az "hibrid hadviselés".
A magas valószínűségű konklúzió levonása ugyanakkor nem képzelhető el elfogult, az objektivitásra kísérletet sem tevő hozzáállással. Ha viszont ezt választjuk, nem hunyhatunk szemet az úgynevezett, mégoly elfuserált "comprehensive approach" égisze alatt történt lépések ellentmondásos, de inkább negatív eredménye felett, legyen szó Koszovóról, Afganisztánról, Irakról, Líbiáról és Szíriáról, stb. Arról, hogy az utóbbi évek legnagyobb konfliktusainak kiváltó okai között a Nyugat lépéseinek jelentősége és ezáltal felelőssége kimagasló. Arról, hogy a NATO-tag Magyarország legjelentősebb honvédelmi-belbiztonsági intézkedéssorozatát (Közös Akarat - nem kívánt belpolitikai felhangok törlendők) olyan történések kényszerítették ki, melyek – így a migrációs válság, a terrorizmus – szövetségünk vezető hatalmának elhibázott intervenciós politikájából fakadnak. Nincs mit szépíteni: miközben - az ilyen konferenciákon is - a régi (szovjet-orosz) ellenségkép felelevenítésén fáradoznak a hangadók, Magyarország és Európa valójában az Egyesült Államok ténykedésének áldozatává vált az elmúlt években.
Mit lehet erre mondani? Akinek ilyen barátai vannak, ellenségre nincs is szüksége?
Zord
A repüléstörténetben se szeri se száma az elhagyott daraboknak. A legtöbbször szerencsés kimenetelűek ezek az esetek, de azért veszélyességük (akár az olyan "jelentéktelennek" tűnő alkatrészek esetében is) tagadhatatlan...
Zord
Amikor a légierő-légvédelmi téma tárgyalásáról van szó, alkalomról-alkalomra nem könnyű új aspektusait bemutatni a gyakorta előforduló szereplőknek, mozzanatoknak. Az április utolsó hetében sorra került levegő-föld éleslövészet idején tett első többszörös expozíciós kísérletem eredményét osztom meg a májusi hírbejegyzés képeként: egy "száraz" Gripen-rácsapás 8 másodpercének tíz pillanatát egyetlen képbe sűrítve. Amint látható, a kioldás manuálisan történt, tehát az egyes felvételek közötti idők között eltérések vannak. Akinek az ezt (is) kiküszöbölő korszerűbb technika (HW, SW) áll rendelkezésére, bátorítom, csináljon különbet!
Zord
Néha elkésik "kissé" a LégierőBlogger éves hejcei zarándoklata a katasztrófa január 19-i évfordulójához képest. Ezúttal is csak április utolsó hétvégéjén tudtunk felmenni a zempléni kis zsákfaluba, s onnan a Borsó-hegyre.
Ezúttal a helyiek által csak Döngőnek nevezett, egykor dézsmaházként funkcionáló közösségi házban sikerült szállást szerezni a privát szobák jó pár héttel korábban (!) történt lefoglaltsága miatt. Az épületben természetesen szintén találni a Szlovák Légierő tragédiájával összefüggő emlékeket, műalkotásokat. Dudás Gyula nagybányai festőművész interpretációja az esemény után egy évvel született.
A borsó-hegyi kirándulást össze lehet kötni a közvetlen közelben lévő, közelmúltban felújításon átesett Boldogkő...
...illetve Regéc várának meglátogatásával is.
Zord
Demon, Archer és a többiek ma egy különösen nagy kihívással (és veszéllyel) birkóztak meg a Hajmáskéri lőtéren. Éjszakai éleslövészet egy nagysebességűvel akkor is respektálandó dolog, ha a különböző (ma rendelkezésre álló) éjjellátó technológiák segítségét úgy a Gripen pilótája, mint a JTAC-ok igénybe tudják venni.
Hosszú expós felvétel a hot rácsapások egyikéről.
Zord
A héten levegő-föld lövészetet tartanak Hajmáskéren. Ezeddig a "megszokott műsorral", a CAS feladatba integrált gépágyúlövészettel találkoztunk, a régóta remélt bombavetéssel továbbra sem. Persze ahogy a LégierőBlogger nemrégiben Szolnokról beszámolt, részeredmények vannak (ROVER), melyek nagyban kiterjesztik a JTAC és a Gripenek együttműködésének lehetőségét. Épp ezért is ki kellene már kerekíteni ezt a sztorit!
Kiröppent a fél javadalmazás, harminc "koszos lábnyom" a cumulus tejszínhabján.
A 37-es közelről, két pamaccsal.
Ritkán némi torkolattűz is előbújik a Mauserből.
Alacsonyrepülés a zöld terepasztal felett :-)
A nap hőse ma a 32-es volt, mely négy (!) alkalommal (először géppárban, aztán háromszor szingliként) jelent meg a lőtér felett.
Bónusz szárazföldi járműperverzeknek 1.: nehéz műszaki mentő az M7-esen.
Bónusz szárazföldi járműperverzeknek 2.: Víztartályos Ural a Körös-hegyen.
Zord
Nemrég a V4sight SOF-gyakorlat látogatói napján az új kézifegyverek mellett bemutatták a MH 2. VBÁKRD új, az Egyesült Államokból beszerzett különleges könnyű terepjáróit. Az amerikai Polaris Defense MRZR-4-ekre ezen a héten a gyártó és hazai szakemberek részvételével tartottak kiképzési foglalkozásokat a személyi állomány számára a szolnoki crosspályán.
A gyári új homokszínű technika gyorsan megkapta közép-európai sárbevonatát.
Ez a kép is tanúsítja, hogy a LégierőBloggernek miért kell ezzel a technikával foglalkoznia :-) Egyébként meg a légimozgékonyságú (belső térben és külső függesztéssel helikopteren) és légideszant műveletekhez (teherenyővel való célbajuttatás rámpás szállítógépről) való passzolása miatt indokolt.
A különlegesek traktor- és teherautóabroncsokon pedzegették a leküzdhető lépcsőmagasságot.
Mély sárban küzd az MRZR. Mondani sem kell, hogy ide nem a díszegyenruhát kell felvenni, a maszk és a szemüveg pedig az anonimitás megőrzése mellett is bír jelentőséggel.
Fölfelé az egyik dombon...
...lefelé egy másikról.
Érdekes csíkozatot rajzol a napfény a rácsszerkezeten keresztül a felvert porba.
Gyülekező az újabb feladat előtt. Az egytucatnyi beszerzett mennyiségből kilenc vett részt a mai kiképzési rendezvényen.
Ez már az "erdei" pálya, ahol többször háromkerekűvé vedlett át a jószág. Egyébként a tervezésnél szempont volt, hogy az MRZR egy kerekének tényleges elvesztése esetén (természetesen a megfelelő súlypont-áthelyezéssel) menetképes maradjon.
A meredek oldalú, kis dombok felvetik a felülés kérdését, de a jármű tömege és kialakítása miatt egy kis hintáztatással, súlypont-áthelyezéssel kihúzható szorult helyzetéből.
Welcome to the jungle :-)
Zord
Mint azt az áprilisi lőtéri értesítőből megtudhatjuk, a héten "repülésirányítók felkészítése" zajlik a hajmáskéri és Körös-hegyi lőtér környékén. Ma egy szlovén PC-9-es klienset fogadtak a magyar JTAC-ek és vették hasznát (természetesen imitált) 250 darab géppuskalőszerének, 19 darab 2,75-ös rakétájának és két Mk82-es bombájának.
Sokat látott épületek közelében, helyenként azokra zajlik a "talk on".
Így néz ki, amikor az ember közelében lévő célra megy a rácsapás. Még jó, hogy csak "dry".
Irigylésre méltó pozíciójából egy vörös vércse is tanúja volt a CAS-munkának.
Felvétel a rácsapából. Az imitált fegyverzet helyett csak két póttartály a függesztmény. 57 perc volt a szlovének játékideje, melyet Archerre és Nitróra szánhattak.
Búcsú a magyar JTAC-tól.
Zord
Április 12-én, az űrhajózás napján Szolnokon ismét megrendezték a Repüléstudományi Konferenciát. Számos színvonalas előadás közül kiemelném a GINOP Aviation Human KKT projekt státuszriportját Dr. Dunai Pál részéről, melyből egy érdekes tényre derült fény: március 22-én Kecskeméten egy olyan Gripen-repülésre került sor, melyen a hajózót Bodyguard 2 testszenzorral látták el. A 42 perces felszállás során a paraméterek változásának rögzítésére jó alkalmat szolgáltatott két kis magasságú elfogás, majd a maradékból történő műrepülés, mely 9G túlterhelésű manővert is tartalmazott. Ugyancsak érdekes volt a NATO kalkari Összhaderőnemi Légi Műveletek Kiválósági Központjáról (JAPCC) tartott előadás a testületbe delegált magyar főtiszttől, Szabó Miklós alezredes úrtól.
Dr. Palik Mátyás intézetvezető a hazai repülőszakember-képzésben zajló fejlesztésekről (állami légiközlekedési alapképzési szak) ad elő.
Így áll össze és ezzel foglalkozik a JAPCC.
S ha már Szolnokra mentünk, miért is ne ütöttünk volna két legyet egy csapásra, beszagolva Kecskemétre is, ahol a napokban vette kezdetét az Airbusok tényleges üzemeltetése. Bár repülésnek nem lehettünk tanúi, a Limán végzett gurulópróbáknak igen, de a gépek még mindig szokatlan jelenléte a Kilo apronon is megérte a figyelmet. Persze közben zajlik az élet: a repülések mai elmaradásában állítólag egy tegnapi repesemény játszott közre, melyben egy Gripen elhagyott valamit a betonon, ami az álmoskönyv szerint némi kényszerpihenőt jelent.
Reggeli tankolás a Kilón.
Felfedezés: az utaslépcső az utasszállító gépek üzemeltetésének állandó tartozéka.
Zlin továbbmenetel közben az Airbusokkal egyvonalban.
Sziluettes kép a 21-esről.
605-ös gurulgatás 1. (köszönet Terjék Tamás kollégának)
Gurulgatás 2. (köszönet Terjék Tamásnak)
Kecskeméti sor a jelenlegi szállítógépekből.
Nyúl.
Gólya.
Zord
Ma megérkezett a torinói gyárból a Szlovák Légierő második C-27J Spartan harcászati szállító repülőgépe a Malacky-Kuchynában lévő bázisára. Mivel nálunk is küszöbön egy ilyen kategóriájú beszerzés, a LégierőBlogger örömmel élt az alkalommal, hogy közelről szemügyre vehesse északi szomszédaink legújabb szerzeményét. A két gépes ügylet logisztikával, kiképzési csomaggal együtt bruttó 118 millió euróba került.
Pillanatokkal a nagy oldalszeles földet érés előtt az 1962-es oldalszámú C-27J.
Lassan nincs érkezési ceremónia vízfüggöny nélkül - itt a nagy szél és a megvilágítás nem annyira kedvezett a fotózásnak.
Ez elég direkt útvonal volt...
Megérkezés az állóhelyre.
Peter Gajdos védelmi miniszter a gépet leszállító Leonardo-személyzet parancsnokát, Mario Muttit üdvözli.
Az egyik szlovák C-27J felvarró.
Az előbeépítések megvannak, de az önvédelmi rendszer elemei egyelőre nincsenek a helyükön.
Műszerfal a multifunkciós kijelzőkkel.
Kritikus strukturális csomópont.
Az elsőnek érkezett gép, az 1931-es oldalszámú az északi indítózóna masszív lángterelőjének tetejéről nézve.
Szállítóalakulat két típussal: az Ancsa kivonása után maradt az L-410-es, ehhez jöttek most a Spartanok.
Zord
Idén április 29-én 19 éve, hogy valószínűleg az USAF F-117-esei lebombázták a Belgrádhoz közeli Avala-hegyen álló impozáns tévétornyot. Ha stílszerűen akarunk fogalmazni, az amerikai légierő szimbólumát ért csapásokra Jugoszlávia szimbólumának elpusztításával válaszoltak. A LégierőBlogger régi adósságát törlesztve a napokban zarándokolt el a stratégiai légi támadó hadműveletek ("going downtown") történetének eme helyszínére.
Zord
A V4sight visegrádi SOF gyakorlat VIP-napjára mentünk ma Szolnokra, de a folyamatban lévő fejlesztésekről és beszerzésekről tudtunk, elsősorban képi információkat szerezni.
Jó pár éve látjuk már az amerikai segélyből kapott ROVER terminált a szolnoki ERICS és különlges JTAC-ek cuccai között, de olyat, hogy idehaza használták is volna, még nem. Így amikor a gyakorlat dinamikus bemutatóján a kőevő irányító srácnál feltűnt a stelázsiszínű videojáték, gyanakodni kezdtünk...
...és az érkező Gripenek Liteningjei (végre-valahára) igazolták is várakozásainkat, hasuk kontúrján immár felfedezhető a DL (lesugárzó) antenna...
....van zsákodban minden jó :-)
Először láthattuk a Zlin Z-143LSi-t is...
...bár javítsatok ki, de én itt semmiféle FLIR előbeépítést nem bírok felfedezni, ami miatt ezeket a sportrepülőgépeket - legalábbis előlegben - felderítőnek lehetne nevezni.
A tegnap, március 28-án aláírt licenszszerződés keretében az Arzenál által összeszerelendő (illetve 2019 januárjától állítólag gyártandó) Ceska Zbrojovka fegyverek molinói...
...illetve az igazi vasak egymás mellett: P-09 pisztoly, Scorpion Evo 3, majd az 5,56-os és 7,62-es BREN 2.
Az átláthatóságot mellőzve kiválasztott fegyvercsalád példányai már egy ideje tesztelés alatt állnak az MH és a "társszervek" részéről. Itt a BREN 2 valszeg 5,56-os változatával dolgozik a lőtéren az egyik operátor.
A BREN 2, itt a különlegesek által felkészített, a V4sight gyakorlat demójába bevont tartalékosok egyikének kezében.
Scorpion Evo 3 géppisztoly, jól látszik a keskeny, 9mm-es tár.
Az Egyesült Államokból segélyként kapott/vásárolt (nem kívánt rész törlendő) 12 darab Polaris MRZR-4 könnyű terepjáró egyik példánya az MH 2. VBÁKRD pk-val és a hm-mel.
Az ügyeletes sasszem szúrta ki Csőrike II-t. Hát nagyon úgy tűnik, hogy a tervekkel szemben ez gép egyelőre nem indul a Reptárba, krónikus fődarabdeficitben szenvedve...
Zord
A Dolomitokban lévő Bellamonte síterep közelében található az Osztrák-Magyar Monarchia erődrendszerének egy figyelemre méltó tagja, az 1886 és 1900 között, 1838 méter magasságban épült Werk Dossaccio. Az eredetileg négy darab, páncélozott toronyban elhelyezett 10cm-es tarackkal és négy, kő kazamatában elhelyezett 12cm-es ágyúval, valamint tizenkét 8mm-es géppuskával felszerelt létesítményt már az 1915-ös olasz hadbalépés körül megfosztották fegyverzetétől, melynek elemeit azonban a közelben lévő tüzelőállásokból használtak a K.u.K. erők az előrenyomulással kísérletező olaszokkal szemben. Az itt elkönyvelt harctéri sikerek sem vehették elejét azonban, hogy az első világháborút Ausztriával lezáró Saint Germain-en-Laye-i szerződés következtében a térség, Dél-Tirol és Trentino, benne Dossaccióval, Olaszországhoz kerüljön.
Útbaigazító táblák. Irány "ex Forte Dossaccio"!
A harcokban részt vett tiroli gárdisták (Standschützen) emlékére emelt vaskereszt az erődhöz vezető úton.
Korabeli térkép részletén. Jól látható az erődhöz vezető kacskaringós út. Az észak-északnyugatra levő Carigole réten a dossacciói tüzérek olasz katonák egy századával végeztek.
Ez tárul a túrázó szeme elé nyugat felől a hegytetőre érkezve...
...és így festett az erőd a háború elején, amikor az ágyúkat eltávolították. Figyelemre méltó az előtérben lévő szögesdrót-erdő...
...s annak egy darabja ma.
A háborús személyi állomány egy csoportja.
Déli irányból. Jól látszik, hogy a helyi sajátosságokra is építettek.
A felfelé vezető utat néhány igényes, "lapozható" tabló szegélyezi, archív képekkel, információkkal. Ezen a háborús felvételen az látszik, hogy a forgatható lövegtornyokat beton kupolák váltották fel, melyekbe az ellenséget megtévesztendő fatörzsekből készült "ágyúcsöveket" illesztettek. A valódi lövegek ekkor már a környező tüzelőállásokban voltak, ahonnan a tüzcsapások között sziklába vájt rövid tárókba vontathatták be azokat az ellencsapástól való védelem érdekében.
Zord
Már többször is volt szó itt különböző helikopterek önvédelmi, EW-berendezéseiről. Ezúttal egy igazi, nem is olyan rég "lőtt" csemegét osztok meg itt a kedves olvasókkal.
Az orosz állami "légitársaság", a Rosszija színeiben RA-25634 lajstrommal repülő, Mi-8MTV-1Sz-ről van szó, melyet Putyin elnök is szokott használni és ezért el is látták - a faroktartó alá szerelt dobozban - indításjelzőkkel és DIRCM (oroszul LSzOEP) toronnyal.
Zord
Ma temetik Vitéz Szentiványi Jánost, az utolsó előtti, második világháborús Pumát. Isten nyugosztalja! Távozásával "kísérője", Frankó Endre immár egyedül maradt a világégés magyar vadászrepülő-résztvevői közül. Aki még tudja, milyen az, ha "egy nap a világ"...
Zord
A nemzeti légiszállító képesség helyreállítását célzó program harmadik kategóriájára gondolva...
Zord
A legtöbbször jelentős erőfeszítésbe kerül elfogadható pozícióból repülőeszközt fotózni. Van azonban, hogy a téma odajön az emberhez. Így történt ma a LégierőBloggerrel is, aki fölé Riva del Gardában keveredett egy helyi Ecureuil, aminek azért is örülök, mert mindig jó olyan típust lőni, ami a honvédségben is rendszerben van.
Szerencse is kell az élethez. A kikötői cölöpön ülő sirályt akartam összehozni a közelgő Mókussal, erre a jószág elszállt. De mielőtt egy villanás alatt eltűnt volna a képmezőből, ezt a képet azért összehozta nekünk.
A pár korábbi bejegyzésemben AW139-eseikkel szerepelt Nucleo Elicotteri della provinzia autonoma di Trento egyik AS350 B3 gépéről, az I-TNAA-ról van szó, mely vélhetően néhány rendszeresen előforduló észak-gardai mentési helyszínt vett szemügyre gyakorlási/felkészülési céllal.
A nyitókép expozíciója utáni, nagyobb látszószögű kép. Látszik a cölöp, amiről a sirály elrugaszkodott. A Garda-tó nyugati oldalán emelkedő hegyek, és a Riva déli szélén a tóparti sziklára épült Hotel Excelsior.
Különösen jól látszik itt a hegyi mentőgépek pár jellegzetes felszerelése, például hátsó és alsó féllégtér jobb szemmel tartásához szükséges, a gép orrától jelentős távolságra kihelyezett tükrök, a hóban történő leszállásnál a talajnyomást csökkentő "sítalpak", valamint a függeszték/kioldó a külső teheremeléshez.
Ma kiderült számomra az is, hogyan gyártják valójában az Ecureuilt: angyalok trombitálják ki őket magukból :-)
A bejárt helyszíneket a gépről fotózta egy "kolléga"
Zord
A napokban nevezték ki a belgrádi 250. légvédelmi rakétadandár parancsnokává Tioszav Jankovics ezredest, aki 19 évvel ezelőtt, fiatal pályakezdőként a Dani Zoltán vezette 3. rakétaosztály egyik rávezetőtisztje volt, és részt vett a jelenlegi amerikai légierő vkf. David Goldfein F-16-osának lelövésében (990502) illetve a B-2 elleni lövészetben (990520) is. Gratulálunk!
Jankovics az egykori 3. rakétaosztály másik rávezetőtisztjével, az F-117-es lelövésében (990327) részt vevő Szenad Muminoviccsal az UNK-M kabinban a LégierőBlogger 2009-es jakovói látogatása alkalmával.
Zord
Mivel a LégierőBlogger előszeretettel foglalkozik fedélzeti rádióelektronikai kérdésekkel (még ha inkább szenzor és EH, mint kommunikációs vonatkozásban), szívesen teszek e helyütt eleget Lázin Miklós kérésének, hogy linkeljem a Budapest Fővárosi Rádióamatőr Klub honlapján megjelenő cikksorozatot a II. világháborús és azt megelőző időszak reprádióiról. Tanulságos olvasgatást!
A Me 210 fedélzetén is szolgált FuG10EK rövidhullámú vevő, tartós üzemre szerelésének végfázisában.
Zord