Biztonságpolitika

A Biztonságpolitikai Szakkollégium és a Hatvani István Szakkollégium meghív minden kedves érdeklődőt a következő rendezvényre, melynek címe:

“Fiatal Kutatók Tudományos Konferenciája”.

Előadók:

részletek hamarosan

Időpont: 2016. április 15. – 09:00

Helyszín: Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Ludovika Főépület, 234-esterem

A rendezvény nyílt, viszont a részvétel előzetes regisztrációhoz kötött, melyet ide kattintva lehet elvégezni:

A Biztonságpolitikai Szakkollégium egy egész napos tudományos konferenciát rendez az Afrikát érintő biztonságpolitikai kihívásokról, melyre minden kedves érdeklődőt szeretettel várunk.

Időpont: 2016. 03 10. – 8.00

Helyszín: Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Orczy úti Kollégium

 

Szponzorok:

 

 

 

A rendezvény nyílt, viszont a részvétel előzetes regisztrációhoz kötött, melyet ide kattintva lehet elvégezni:

Észak-Korea hat rövid hatótávolságú rakétát lőtt a tengerbe a keleti parton fekvő Vonszan település közelében – nyilatkozta a dél-koreai védelmi minisztérium szóvivője. Az eset órákkal a 2270-es ENSZ BT-határozat megszületése után történt, mely az északi rezsim pár hónappal ezelőtti atomkísérletére, valamint nagy hatótávolságú rakétakísérletére tett válaszlépésnek tekinthető. A határozat minden eddiginél szigorúbb szankciókat vezet be Észak-Koreával szemben.

Eszerint minden, az országba irányuló, illetve az országból induló szállítmányt ellenőriznek, megtiltják a szén, vas, vasérc és arany Észak-Koreába irányuló exportját. Emellett egyes luxuscikkekre is korlátozást vezetnek be, valamint 16 személy és 12 szervezet feketelistára került.

Barack Obama amerikai elnök nyilatkozatában kifejtette: a nemzetközi közösség egyetért abban, hogy Észak-Koreának abba kell hagynia veszélyes programjait és „jobb utat kell választania a népének”.

Dél-Korea reméli, hogy szomszédja végre a változás útjára lép. Ennek ellenére Szöul szerint az események Észak-Korea haragjának és dacának a jelei és további provokatív lépések várhatóak, csak az a kérdés, hogy mikor.

A következő hetek során Dél-Korea közös hadgyakorlatot tart a térségben tartózkodó amerikai erőkkel, amit Észak-Korea minden évben felháborodással vesz tudomásul és fenyegetésként érzékel. A minden évben megrendezésre kerülő hadgyakorlat idei felvonása lesz az eddigi legnagyobb, így várhatóan a szokásosnál is jobban felkorbácsolja majd a feszültségeket a 38. szélességi fok északi oldalán.

Az ENSZ tisztviselőinek nyilatkozata alapján az ISIS nem csak a politikai vákuumot kihasználva terjeszkedik Líbia területén, hanem megfelelő pénzügyi forrásokkal is rendelkezik.

Martin Kobler, az ENSZ líbiai képviselője szerdán figyelmeztette a Biztonsági Tanácsot, hogy a politikai struktúra hiánya az ország összeomlásához vezet, miközben a bűnözői hálózatok és terrorista csoportok egyre jobban megvetik a lábukat Líbiában. A képviselő szerint némi bizakodásra ad okot, hogy a líbiaiak többsége annak ellenére is támogatná a nemzeti egységkormányt, hogy néhány párt csak a saját szűk politikai érdekeit veszi figyelembe.

Az ISIS erősödését mutatja, hogy képes volt saját  infrastruktúrát (kiképzőtáborok, erődítmények, valamint kezdetleges kormányzati intézmények) kiépíteni  Európa szomszédságában. Kobler véleménye szerint Líbia jelenleg nem áll olyan szilárd alapokon, hogy meg tudja magát védeni az ISIS-től, azonban a demokratikus átmenet folytatása kritikus tényező lehet a terrorizmus elleni harcban.

Törökországban pénteken bírósági döntés született arra vonatkozóan, hogy az állam átveszi az ellenőrzést a Zaman nevű napilap felett, és a lap isztambuli központjában a továbbiakban a kormány által kijelölt adminisztrátorok fognak működni. A lap régóta összejátszott az Egyesült Államokkal, de kiderült, hogy az amerikaiak feláldozható eszköznek tekintik szövetségeseiket.

Tovább olvasom

Olaszország egy nyolc helikopterből, és 130 katonából álló kontingenst telepít hamarosan Irakba. Ez az erő harci kutató és mentő feladatokat fog ellátni négy AgustaWestland A129 Mangusta harci helikopter, valamint négy NHIndustries NH90 szállító helikopter segítségével.

A montenegrói kormány zöld utat adott a még meglévő négy G-4 Super Galeb és három UTVA 75 kiképzőgép eladására és ezzel az ország légierejének merevszárnyú kapacitásának felszámolására. A Szerbiától 2006-ban történt különválás után 17 G-4 Super Galeb, négy UTVA 75, valamint Gazelle és Mil Mi-8T helikopterek alkották az ország légierejét. Az anyagi lehetőségek miatt a G-4-ek már 2010 óta a földön rostokolnak, ezeknek a karbantartását a még hátralévő üzemidőt figyelembe véve túl magasnak tartották. Hat példány Szerbiába, hét Horvátországba került az évek folyamán. Most a maradékot is kiárusítanák, a négy gépért 4,6 millió dollárt, a G-4-es szimulátorért 1,08 milliót, a 18 Rolls Royce Viper 632 sugárhajtóműért 650000 dollárt szeretne kapni Podgorica. A légi haderő jövőjét a helikopterek jelentenék. Éppen ezért két közepes méretű, többfeladatú helikopter beszerzésére még az idén lépéseket tesznek és ezek várhatólag két éven belül meg is fognak érkezni az országba.

Oroszországi sajtóértesülések szerint egy újabb gyártósort hoznak majd létre az RD-33/RD-93-as sugárhajtóművek gyártására. A MiG-29/35 és FC-1 típusok erőforrásaként szolgáló konstrukcióból évente jelenleg 100-1500 darab készül el. Azonban a fent említett típusok jövője kétségtelenül okot ad a gyártási kapacitás fejlesztésére.

Katar Boeing F-15SE vadászbombázóinak beszerzését a hírek szerint Izrael sikeresen gátolja. A politikai nyomásgyakorlás érvei, hogy Katar támogat radikális iszlám szervezeteket és az Al Jazeera székhelye is Katarban található és ez a csatorna uszító, szélsőséges, erőszakos propagandát folytat Izrael ellen. Amennyiben az elkövetkező hónapok során a felek nem jutnak megállapodásra, úgy az amerikai típus rendszeresítése lekerülhet a napirendről, mivel a St Louis-ban található, immáron 40 éve üzemelő gyártósor életben tartásához a Boeing számára megrendelésekre van szükség.

Kuvaitban jóváhagyásra került 500 millió dollár a Eurofighter-ek beszerzésére. Persze ez csak a vásárlás összegének a kisebb hányada, ugyanis a 28 Typhoon-ért 8,7 milliárd dollárt fog fizetni az arab állam.

India számára elérhetővé tenné a Project 23000E repülőgép-hordozó tervét Moszkva. A 2015 júniusában bemutatott terv egy 100000 tonna vízkiszorítású, 330 méter hosszú, 40 méter széles, 10 méteres merüléssel bíró hajót rejt. A 30 csomó (körülbelül 55 km/h) sebességre képes hordozó 120 napig lenne képes a tengeren tartózkodni, 4000-5000 fős legénységével és 100 repülőeszközével. A hajóorron lévő „sísánc” mellett a szögfedélzetben két elektromágneses katapult is lehetővé tenné a repülőgépek felszállását.

Tajvanon már kezd körvonalazódni az a terv, mely a helyi tervezésű és gyártású AT-3-as sugárhajtású kiképző és könnyű támadógépek utódját eredményezheti. A mostani elképzelés szerint az új gép is hazai tervezésű és gyártású lenne. Jelenleg egy tanulmány készül, mely a levegőbe emeléshez szükséges sugárhajtómű helyi előállításának lehetőségét elemzi.

Nagoya repülőterén már a nagysebességű gurulási teszteket végzik a Mitsubishi Heavy Industries X-2 (korábban kijelölt ATD-X) technológia demonstrátorral. Az eddigi próbák során a japánok nem hoztak nyilvánosságra hibákról szóló közleményt. Az első felszállás időpont várhatólag az elkövetkező hetekben lesz.

A Fidzsi-szigetekre február 20-án lecsapó Winston trópusi ciklon utáni pusztítás ad okot arra, hogy Új-Zéland távoli vidéken tegye próbára NHIndustries NH90 helikoptereit. A forgószárnyasok a Nausori repülőtéren fognak települni, fő feladatuk a közúton megközelíthetetlen települések ellátása lesz.

Arra számít a Bell-Boeing páros, hogy hamarosan aláírásra fog kerülni a V-22 Osprey billenőrotoros repülőgépek fedélzetére szánt légi utántöltő rendszer fejlesztéséről szóló szerződés. A VARS (V-22 Aerial Refueling System) lehetővé tenné, hogy az Osprey támogatása a haditengerészet és a tengerészgyalogság repülőgépeit üzemanyaggal. A VARS minél előbbi rendszerbe állítása jelentősen segítené a Lockheed Martin F-35B Lightning II harcászati alkalmazásának bővítését.

Az Alaszkában található Elmendorf-Richardson légibázison települő 90. vadászrepülő század lett az első F-22 Raptor-al felszerelt alakulat, melynek fegyverzetében megjelent az AIM-9X Sidewinder légiharc-rakéta. Korunk egyik legfejlettebb vadászgépe eddig volt kénytelen nélkülözni a szintén az élvonalba tartozó, közeli légi célok ellen bevethető fegyver legmodernebb variánsát.

Az argentin honvédelmi miniszter Julio Martinez, a és francia külügyminiszter, Jean-Marc Ayrault február 25-én aláírt egy szándéknyilatkozatot, mely szerint a két ország katonai erői a közeljövőben együtt vesznek részt ENSZ műveletekben, elmélyítik a katonai képzésben meglévő kapcsolataikat, de a védelmi célú kutatásokban és fejlesztésekben is együttműködnek. Hasonló megállapodásra volt már példa a két ország között, elég csak 1998-ra visszagondolni, akkor Párizs Mirage F1-es vadászbombázók eladását szerette volna kikövezni egy ilyen kapcsolatmélyítéssel.

Február 15. és 19. között Argentínában tesztelték a helyileg korszerűsített MM38 Exocet hajók elleni rakétákat. A hat rakéta felhasználásával történt lövészet igen lesújtó eredményt hozott, három rakéta elvétette a célt, egy pedig a repülés korai szakaszán robbant fel. Kettő viszont talált és a vártnál gyorsabb elsüllyedésre késztette a célpontként szolgáló egykori olajtankert, Így a szintén helyben korszerűsített SST-4 torpedót a SAN JUAN tengeralattjáró már nem tudta elindítani.

Felülvizsgálják a már jelenleg futó programokat és ennek következtében elbocsátásokat terveznek az argentin állam tulajdonában lévő FAdeA (Fábrica Argentina de Aviones) üzemében. Mindezt tennék azért, mert az előző kormányzati ciklus során a kelleténél több munkavállalót vettek fel, így az 1500 fős létszámot 900-ra apasztanák. Továbbá veszély fenyegeti az IA-58 Pucara gépek új hajtóművekkel történő felszerelését is, mivel a 20 gép Pratt & Whitney Canada PT-6A-62-vel történő ellátását nem tartják kifizetődőnek.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Saro (Saunders-Roe) Skeeter AOP12.

Rockwell B-1B Lancer.

Aerospatiale SA-316B Alouette III.

General Dynamics F-16B Fighting Falcon.

Antonov An-32A.

Sikorsky MH-53E Sea Dragon.

Panavia Tornado GR.4.

McDonnell Douglas F-15J Eagle.

Eurocopter EC-135T1.

Lockheed Martin F-35A Lightning II.

BAE Systems Hawk 127.

McDonnell Douglas F-4F Phantom II.

CASA C-295M.

Douglas A-4N Skyhawk.

Kawasaki P-1.

Sikorsky HH-3E Jolly Green Giant.

Saab J35Oe MkII Draken.

Dassault Mirage 5PA MARA.

Boeing B-52G Stratofortress.

Hindustan ALH Dhruv.

2015-ben egy kisebb kínai haditengerészeti kötelék látogatást tett Skandináviában. Nagy dolog ez, ha figyelembe vesszük, hogy mennyire távol esik ez a régió Kína külpolitikai érdeklődésétől (nem azt mondom, hogy nincs, csak azt hogy sokadrangú). Arról nem is beszélve, hogy a kínai haditengerészetnek mennyi ideig tart idehajózni, és innen hazamenni. Koppenhágában egy pár napra álltak csak meg. Majd ha írok egy cikket a moder kori hadihajó diplomáciáról belefoglalom ezt a  látogatást is. Nem csak a diplomáciai testület volt ugyanis meghívva a hajókra, hanem a helyi kínai közösség is, a helyi kínai nyelviskolák diákjai és szerintem ha valaki aznap csak úgy odatévedt az Oceankaj-ra, akkor őket is felengedték a hajókra.

Amennyire sikerült elbeszélgetnem az igen szűkszavű (és angolul kevéssé tudó), a látogatók irányítására kiállított kínai tengerészekkel, a kötelék Szomália partjainál látott el szolgálatot, majd utána a Szuezi-csatornán jött fel, korábban látogatást tett valahol Nyugat-Európában, és innen meg elment Helsinkibe és onnan talán Szt. Pétervárra. (gyorsan rákerestem a neten, Helsinkiben valóban jártak utána).

Mindenki (aki foglalkozik a témával) azt latolgatja, hogy mikor lesz képes a kínai haditengerészet felvenni a versenyt az Egyesült Államokkal a haditengerészet terén is. Nyilván ennek Tajvan, és a Dél-kínai tengert tekintetében van/lesz jelentősége. Általában véve úgy érzem Kína ugrásszerűen növekvő képeségeitől (minden téren) a legtöbben elalélnek, egyrészt mert látványos a növekedés, másrészt mert jó utálni és lefikázni az USA-t. A kínai haditengerészet kapcsán is valami ilyesmi van, és tényleg komoly képesség növekedést jelent, hogy a képesek az anyakikötőiktől ilyen távolságban is működni ahhoz képest, ahol mondjuk 10 évvel ezelőtt tartottak. Modern hadihajókat építeni azonban még nem egyenlő a modern képességekkel, a begyakorolt, kipróbált (battle tested) harceljárosokkal. Az, hogy Kínának van egy repülőgép hordozója (önmagában kis eufézmizmus) és már vannak repülőgépei, amelyek képesek üzemelni egy ilyen hajófedélzetről, még nem jelenti, hogy bármilyen paritást feltudnának mutatni egy amerikai repülőgéphordozóval.

Az USA saját terminológiájában csapármérő kötelékről (carrier strike group) szokott beszélni benne mindennel, ami 1. csapármérést biztosít több száz kilométeres körzetben a világ tengerrel borított szinte bármely pontján 2. megvédi a köteléket, különösen a közepén a repülőgéphordozót tengar alatt,  a vízfelszínen vagy levegőből érkező fenyegetéstől. Ezért aztán egy ilyen csapásmérő kötelék a repülőgéphordozó mellett több rombolóból, fregattból, ellátóhajóból, esetleg atomtengeralattjáróból áll. Csak a mennyiséget nézve is Kínának még van hova fejlődnie.

Ugyanakkor az is igaz, hogy Kína céljai eltérőek (ha jól értelemezem a dolgokat). Peking elsősorban saját "közel-külföldjén" akar megkérdőjelezhetetlen befolyással rendelkezni, nem pedig a világ bármelyik pontján, ennnél fogva saját haditengerészete és általában a haderőfejlesztése is más irányba tart. Így talán sosem lesz célja, hogy a saját mélytengeri haditengerészetét is olyan komplex képességekkel ruházza fel, mint amivel az USA most rendelkezik. Ahhoz, hogy a Dél-kínai tengert teljes befolyása alá vonja, elég neki az is, amit most csinál: atollokból, zátonyokból mesterséges szigeteket épít, amelyekre aztán reptereket, kikötőket, garrizonokat építhet, illetve olyan szárazföldi interkontintetális csapásmérő képességet építhet, amellyel legalább megzavarhatja az amerikai csapásmérő kötelékeket. Ezt a DF-21D interkontinentális rakéta osztály vagy típus önmagában is sok kérdést vet fel, és sokan kiröhögték az elképzelést, hogy Kína egy Csendes-óceán hatalams kiterjedésű vízein egy single warhead ballisztikus rakétával akarjon eltalálni egy repülőgép hordozót, de amikor utánaolvastam a témának, már az első amerikai elemzés azt vélte, hogy nem ez a célja a kínaiaknak. Nekik az is elég, ha ezzel megzavarják a köteléket, fölösleges manőverezésre kényszerítik, stb. Nem szakértettem bele magamat a témába, úgyohgy most visszatérek oda, ahonnan indulni akartam: néhány kép a kínai kötelékről Koppenhágában

Három hajó jött el látogatóba. Egy Type 052C romboló (DDG 152 Jinan), egy Type 054A fregatt (FFG 548 Yi Yang) és egy Type 903 ellátóhajó (Qian Dao Hu, ez egyébként a hajóosztály előső hajója). Ezek a hajók relatíve újak, és így majdnem a legmodernebb képességeket  reprezentálják. Az ellátóhajó 2003-ben, a fregatt 2010-ben, a romboló 2014-ben állt szolgálatba. A fregatt és a romboló hajóosztályát jelölő nomenklaturában úgy láttam ezeknek az A, B, C stb. betűknek van jelentősége. Ahogy fejlődött a hadipar, úgy bővítették a hajók képességeit  magának a hajótestnek és a felépítménynek a változatlanul hagyásával. Mivel heliket sehol sem mutattak, ezekre nem térek ki.
A mólónál egymás mögött a három hajó. Szemből a Yi Yang fregattOldalról a Yi Yang fregatt. Ez volt a kisebbik hajó.A Yi Yang elülső fedélzete, előtérben a 4x8-as elrendezésű vertikális indítótubusokkal. A hajóosztály többfeladatú (multi-role), ezek a tubusok a légvédelmi feladatokat bizotsítják.ra optimalizált. Ezekből a tubusokbólKizárásos alapon ez lehet a 76 mm-es hajófedélzeti ágyú a hajó orrában.Ez hátul a hangáfedélzet. A helikoptereket egyik hajón sem mutatták meg, illetve a hajó belséjében csak addig tarózkodtunk, amíg hátulról előrevitték a csoportokat. A torpedóvető csövek (két hármas köteg a hajó jobb és bal oldalán) a hajó belsejében vannak, csak indításkor huzzák fel az oldalfalat.Itt látszik az a nyílás a hajó oldalán (illetve a helye), amely mögött a torpedóvető csövek pihennek.Szeretem ezeket a kis ablakokat, ahonnan gondolom a helikopter landolásokat irányítjákMindegyik fedélzeten egy ilyen kis bizottság állt őrt/tisztelgett a látogatóknak. Úgy véltem egy tengerész, egy tengerészgyalogos és egy hm, nem is tudom, kommandós?Még egyszer az előfedélzet Ezek lehettek a 2x6-os 240 mm-es tengeralattjáró rakétaelhárító indítóállásai. Ugyanaz.Ez pedig itt a fregatt felszíni célok elleni fő fegyvere, két 4-es tubusban. A wiki szerint ezek YJ-83-as hajó elleni rakéták 180-km hatótávval.A Qian Dao Hu ellátóhajóOldalnézetbőlElőfedélzet, az emelvényen a két 37 mm-es ikergépágyú. Mivel ez egy ellátóhajó, ennél több fegyver nincs is a hajón. Nem sokat tudott segíteni ... Ez a középfedélzet, ahol a hajó négy daruja középre voltak hajtogatva. Ezek a gombócok gondolom akkor kellenek, ha kiköt a hajó, vagy egy másik hajóval áll össze. Ez itt az üzemanyag (és talán más folyadékok) másik hajóra történő átszivattyúzásának eszköze, összehajtogatva. Az egyik ikergépágyú.A középfedélzet a hajóhíd hátuljáról. A kis ablakok megint oly kedvesek. Gondolom onnan irányítják a darukat. A tat a helikopter leszálló fedélzettel. Hoppá ott fent látok még két 37 mm-es gépágyút. Ez itt a "csúcsragadozó" a kötelékből, a Jinan romboló (a kisebb számozás ellenére, a rombolók nagyobbak mint a fregattok) Az orrfedézet. A púpok a hajó két oldalán a hajó egyik lelke, egy 360 fokos, "körbe néző" antenna két eleme, másik kettő felépítmény két hátsó oldalán. Ezekről azt írja  a wiki, hogy decoy rocket launcher-ek, de őszintán nem világos előttem, hogy mit, milyen eszközt akarnak vele megzavarni. valaki megírhatja a kommentekbe. 4 ilyen 18-as indító van a hajón.
Ugyanaz másik szögből. Ezek a hajó fő légvédelmi fegyvere, ha jól sejtem minden többfeladatúság ellenére légvédelmi feladatokra van optimalizálva. HA egyszer lesznek Kínának is csapásmérő kötelékei, repülőgéphordozói, akkor ennek a hajosztálynak lesz a feladata a rakétás légvédelem biztosítása. Ezekből a hatos indítótubusokból összesen 8 darab van a hajón, úgy sejtem mindig az előfedélzeten. Ez a amerikai Phalanx lokátorirányítású közel légvédelmi gépágyú kínai megfelelője, egy Type 730 a hajóhíd alatt. Kettő van belőle, van egy hátul is a hangár tetején. 30 mm-es, hétcsövű. A hajó csapásmérő képességét biztosító kétszer 4-es tubusok a középfedélzeten hajó elleni rakétákkal vagy robotrepülőgépekkel. A wiki szerint alapból ugyanaz a YJ-83-as rakéták vannak ezen az osztályon mint az elsőként taglalt fregatton is, ám mivel eltérő a két tubus kinézete (az szögletes, ez köralakú) talán egy másik típusról van szó. Némi keresés után a YJ62-es robotrepülőgépnek gondolom, amelynek képein ugyanilyen kinézetű tubusokból indítják a robotrepülőgépeket. Ugyanaz más szögből.Orrfedélzet másik szögből elől a 100 mm-es automata hajóágyúval.És szemből.Ez a helikopterfedélzet feletti rész. Fölül az egyik Type 730 közel légvédelmi gépágyú, alatt a hangárfedélzet felső részén a a helikopterek landolását segítő lámparendszer, amely a "vízszintet" mutatja erősebb hullámzás idején is. Kicsit gondban vagyok, mert ennek nem kellene ott lennie, ahol fényképeztem. A leírások szerint ez a hajóosztály csak két Type 730 közel légvédelmi gépágyúval rendelkezik, ez viszont egy harmadik a hajó jobb oldalán.
 Akik a hajót őrizték. Majd valaki írja meg, mit tart a kezében.
És az egész látványossághoz, egy másik látványosság szolgált háttérként.

Március 21-én lesz tíz éve, hogy az első öt magyar felségjelű Gripen megérkezett Kecskemétre. Az eltelt tíz évről egy ünnepség keretében, díszelgő és bemutató repüléssel emlékeztek meg a Szentgyörgyi Dezső Repülőbázison.   

A számos beszéd egyikét Ugrik Csaba dandártábornok, bázisparancsnok tartotta. 

Gyors egymásutánban indulnak a tízes kötelék gépei.

Futó be, lapos emelkedésben gyorsít a kétüléses Gripen.

A zónában mint mindig, most is ott vannak a műszakiak, akik az indítás helyszínéről a gépeket fogadó zónába hozzák a kabinlétrákat, a vontatórudakat, féktuskókat, takarókat és más eszközöket. Bár a hivatalos köszöntőkben ritkán esik szó róluk, ne feledjük, hogy a tíz év alatt elért eredményekben az ő munkájuk is vastagon benne van.

Tízéves díszelgés Gripenek alkotta tízessel.

A bemutatót a kétüléses Gripennel repülték.

A kétszer ötgépesre oszlott kötelék nyitott futós áthúzása a repülőbázis felett. 

A harmadik áthúzásból már leszálláshoz oszlik a kötelék.

Leszáll az egyik készültségi gép, amely szintén a kötelék része volt.

A pályavégi forgolódás után elindul a menet vissza a zónába.

A kötelék egy része már a hangár előtt gurul és mindjárt a zónához ér.

Karnyújtásnyi távolságra gurul a bemutatót repült 43-as Gripen.

A Gripenek a zóna előtt elgurulva és a végén befordulva töltik fel az állóhelyeket.

Lassan megtelik a zóna.

A műszakiak "tárt karokkal" várják gépeiket.

Kiürültek a széksorok, az ünnepségnek vége.

A svéd támogató csoport plakettje.

* * * 

Fotó: Szórád Tamás

2016. március 4-én, pénteken ünnepélyes keretek között köszöntötte a svéd és a magyar fél a tízéves magyar Gripen-programot.

A Kínai Néphadsereg légiereje várhatóan még idén szolgálatba állítja a Y-20-ast.

Rendszeres teherszállító járatot indított a dohai székhelyű Qatar Airways Cargo Budapestre, ami heti két alkalommal köti össze a kelet-közép európai régiót és Katar fővárosát.

Ezúttal egy MiG-15-öst újít fel Az Ég katonái Hagyományőrző Egyesület!

Március 2-án a jordán hadsereg egy razzia során hét dzsihádistát ölt meg a szíriai határ mentén található Irbid városában. A hajnalig tartó razziában sajnálatos módon egy katona életét vesztette, további három megsebesült.

A Jordán Titkosszolgálat szerint az akció során meggyilkolt és elfogott személyek az Iszlám Államhoz voltak köthetőek, akik mind a civil lakosság, mind a hadsereg ellen támadást terveztek. Az eset kapcsán további 22 embert tartóztattak le, akiknél robbanószereket és gépfegyvereket találtak.

Irbid városában nem ritkák a hasonló rajtaütések. A fővárostól, Ammantól északra eső Irbid alig pár kilométerre helyezkedik el a szír határtól, így a hatóságok fokozott figyelemmel kísérik a radikális csoportosulásokat és a drogkartelleket. A terrorveszély szintje igen magas az országban köszönhetően annak, hogy Jordánia tagja annak az USA által szervezett koalíciónak, mely a múltban számos légicsapást mért az Iszlám Állam által ellenőrzött területekre, amely ezért folyamatosan igyekszik az állam stabilitását megbontani terrorakciókon keresztül.

Örömmel tájékoztatunk mindenkit, hogy elindult TWITTER oldalunk, amely elérhető innen: https://twitter.com/biztpol vagy a @biztpol hívószót beütve a megfelelő keresőbe!

Két évtizede, 1996. február 29-én ért véget a II. világháború utáni időszak – 1425 napon át tartó – leghosszabb ostroma a boszniai Szarajevónál. Az évfordulóra emlékezve rendezett kerekasztal beszélgetést a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kara 2016. március 01-jén.

A beszélgetés moderátora, Dr. Kaló József egyetemi adjunktus kiemelte, hogy a boszniai háború és Szarajevó ostromának értelmezéséhez elengedhetetlen a térség történelmi adottságainak és sajátosságaikat ismerete. A közel ötszáz éves török hódoltság, a balkáni harcok és a világháborúk, valamint a jugoszláv együttélés ugyanis nagymértékben kihatott az itt élő népekre; az elnyomott indulatok a délszláv válság során felszínre törtek és folyamatosan táplálták az egyre kegyetlenebb formákat öltő harcokat. Ennek ékes példája a szarajevói blokád, amely a modern hadtörténelem leghosszabb ideig tartó ostroma volt.

A beszélgetés során első kérdésként a NATO és az EU kapcsolata, valamint azok szerepvállalása merült fel. Dr. Ujházy László alezredes hangsúlyozta, hogy az EU számára a boszniai hadszíntér volt az első, ahol felmérhette vonatkozó katonai képességeit és fejleszthette biztonságpolitikáját. Ezzel kapcsolatban Dr. Molnár Ferenc ezredes a Berlin+ egyezmény jelentőségét emelte ki, amely a NATO technikai eszközeit és mechanizmusait bocsájtja az EU rendelkezésére. Ezáltal a politikai porondon a boszniai missziók – IFOR, SFOR, EUFOR – legitimációja megnőtt, valamint költséghatékonyan tudták ellátni feladataikat. A kérdésre válaszolva Dr. Fekete Károly alezredes az infokommunikációs eszközök terén megvalósult szoros együttműködést hozta fel példaként.

A beszélgetés résztvevői 2016. március 1-jén a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen (Forrás: http://uni-nke.hu/hirek/2016/03/02/a-del-szlav-haboru-egyik-legnagyobb-konfliktusara-emlekeztek)

„Bosznia-Hercegovina ma sem stabil, de egyik entitás sem érdekelt abban, hogy az állam széthulljon” – fogalmazott Dr. Molnár Ferenc ezredes válaszolva arra a kérdésre, miszerint napjainkban mennyire tekinthető működőképesnek a balkáni állam. A stabilitás alapját még mindig a haderő képzi, de az elmúlt időszakban egy lényeges folyamat indult el; hamarosan ugyanis minden boszniai ezrednek szerb, horvát és bosnyák tagjai is lesznek, növelve ezáltal a hazai jelenlétet és a három államalkotó nemzet súlyát a hadseregben.

A háború utáni újjáépítés kérdéskörét tárgyalva Dr. habil. Horváth Tibor ezredes a magyar műszaki kontingens sikereit részletezte. A boszniai hadszíntéren szolgáló közel 300 fős katonai erőnek jelentős szerepe volt a NATO-csapatok mozgósításának biztosításában; a vasútvonalak helyreállítása, valamint az acél-, vasbeton- és vízi hídszerkezetek építésével jelentősen hozzájárultunk a missziók sikerességéhez.

A közel hároméves ostromállapotról beszélve Bakos Csaba alezredes kiemelte, hogy az addigi tapasztalatok a városharcokról – nevezetesen Sztálingrád és Leningrád ostroma – nem állták meg Szarajevó esetében teljesen a helyüket. A kialakult helyzetet az ostromlók ugyanis az ellenfél pszichikai megtörésére használták fel, és ennek egyik legbrutálisabb példája a civilek véletlenszerű likvidálása. Fekete alezredes hozzátette, hogy a boszniai főváros földrajzi fekvése, valamint a környéken állomásozó, kvázi munka nélkül maradt jugoszláv (főként szerb) erők is hozzájárultak a blokád kialakulásához. A civil lakosság ezen éveket pincékben, óvóhelyekben vészelte át; háborús körülményekre rendezkedtek be.

Dr. Boldizsár Gábor ezredes, a Hadtudományi és Honvédtisztképző kar dékánja számos párhuzamot tárt fel a boszniai és a koszovói háború között. Utóbbira nagy hatást gyakorolt az első délszláv válságból felszabadult jelentős számú háborús tapasztalattal bíró humántőke, hiszen számos koszovói albán is megfordult a boszniai hadszíntéren a ’90-es évek elején. Közös párhuzamnak tekinthető, hogy mindkét fél részéről megfigyelhetőek voltak az erőszakos összetűzések és etnikai tisztogatások. Fontos megjegyezni, hogy mindkét konfliktus során a roma lakosság kilátásai még rosszabbak voltak, mint más balkáni népeknek.

A magyar szerepvállalás értékelése kapcsán a meghívott felek egyetértésüket fejezték ki: a magyar katonák feladataikat precízen, magas színvonalon látták el. Jól példázza ezt, hogy a magyar javaslatokat és meglátásokat a nemzetközi törzsben számos alkalommal kikérték és figyelembe vették. Az elismertség és megbízhatóság jelét az is jól mutatja, hogy a jelenlegi boszniai katonai és polgári missziókban is számos magyart találunk vezető pozícióban.

A kerekasztal-beszélgetés végére a nagyszámú hallgatóság is átfogó képet kapott a boszniai háborúról és a szarajevói blokádról. Az előadók személyes élményei pedig még jobban hozzájárultak ahhoz, hogy 20 évvel az ostrom végét követően is el tudjuk képzelni az adott helyzet összetett kihívásait és az azokra adott válaszokat.

A Krím-félsziget elcsatolásának második évfordulójához közeledve John McCain szenátor felkérte az Amerikai Egyesült Államok légierejét, hogy folytasson le vizsgálatot annak érdekében, hogy kiderüljön, az ország nem sérti-e a 2014-től bevezetett Oroszországot sújtó szankciókat az RD-180-as rakétahajtómű vásárlásával. A szankciós rezsim – melyben Amerikán kívül részt vesz az Európai Unió, Kanada és számos egyéb ország – három területen korlátozza az Oroszországi Föderációval folytatott kereskedelmet: akadályozza a kijelölt állami tulajdonú cégek nyugati pénzpiacokhoz férését a banki, energetikai és védelmi szektorok tekintetében; embargót vezet be az olajfeltárásra és -kitermelésre használt csúcstechnológiai felszerelések tekintetében; valamint szintén embargót irányoz elő a katonai és kettős felhasználású termékek vonatkozásában.

A kormányzati és kereskedelmi műholdak pályára állításához az amerikai United Launch Alliance (ULA) vállalat legtöbbet használt Atlas V hordozórakétáinak egyik legfontosabb alkotórésze az említett orosz fejlesztésű RD-180-as rakétahajtómű. Amennyiben a hajtómű importját betiltják, mind az ULA, mind az amerikai kormány kényes helyzetbe kerülhet, az országban ugyanis az ULA mellett csak a SpaceX vállalat rendelkezik jogosultsággal a nemzetbiztonságot érintő rakétaindítások kivitelezéséhez. Az RD-180-as hajtómű nélkül az ULA elsődleges profiljának számító kormányzati megbízások drasztikus csökkenésével számolhat, ami jelentős kihívás elé állítja a vállalatot.

McCain szenátor a szóban forgó rakétahajtómű szankciós rezsimnek való megfelelésével kapcsolatos kételyei azután fogalmazódtak meg, hogy napvilágra kerültek tervek az orosz űripar újrastrukturálásáról. A korlátozások bevezetése után 2014-ben a SpaceX kezdeményezésére már lezajlott egy vizsgálat, amely akkor az ULA számára kedvezően zárult: megállapították, hogy az NPO Enyergomas gépgyártó vállalattal folytatott kereskedelem nem sérti a szankciókat. Most azonban Vlagyimir Putyin orosz elnök december végi rendeletével az Enyergomas részvényeinek nagyjából 75%-ával rendelkező United Rocket and Space Corporation beleolvad az átalakított Roszkoszmoszba. Az új Roszkoszmosz irányítása pedig jelentős részben Dmitrij Rogozin orosz miniszterelnök-helyettes irányítása alá fog tartozni, aki egyike az Egyesült Államok által jegyzett szankciós listán található személyeknek. Értesülések szerint az irányító testület tagja lesz Szergej Csemezov is, aki a kettős felhasználású és high-tech termékekkel foglalkozó Rosztyehnologiji állami cég vezetője, és mind Csemezov, mind a vállalat megtalálható a szankciós listán.

A szankciós rezsim valószínűleg még huzamosabb ideig érvényben marad, annak eltörlését ugyanis a minszki megállapodásban foglaltak teljesüléséhez kötötték.[1] Az RD-180-as rakétahajtómű ügyében folytatott vizsgálat eredménye várhatóan egy-két héten belül lesz nyilvános. Amennyiben az eredmény szerint a kereskedelem sérti a szankciókat, a légierő kénytelen lesz felfüggeszteni használatukat. Az Amerikai Védelmi Minisztérium azonban már dolgozik az alternatíván: egy február 29-i bejelentésben nyilvánosságra hozott szerződés szerint 2019 végére egy amerikai fejlesztésű hajtóművel szeretnék helyettesíteni az RD-180-at.

A korlátozások bevezetése óta egyébként több jelentős megállapodás is meghiúsult a védelmi ipar területén, ezek közül az egyik legnagyobb figyelmet a Franciaországtól 2011-ben rendelt két Mistral típusú helikopterhordozó leszállításának kérdése kapta. A hadihajókat 2014 novemberében kellett volna átadni Oroszországnak, ám a szankciók miatt ez végül nem történt meg. A hajókat később Egyiptom vásárolta meg, Franciaország pedig visszafizette a 893 millió eurós orosz előleget.

[1] Az Európai Unió Tanácsának 2015. decemberi határozata alapján újabb hat hónappal hosszabbítják meg, a 2014-ben eredetileg egy éves időtartamra tervezett Oroszországgal szembeni uniós gazdasági szankciókat.

Edgars Rinkevičs lett külügyminiszter szerint a nukleáris fegyverek szerves részét kell hogy képezzék a NATO – washingtoni szerződés 5. cikkelyével összefüggésben álló – elrettentési politikájának. Ennek értelmében a Szövetség valamely tagállamát érő külső fegyveres támadást a NATO egésze elleni fellépésként kell értelmezni, mely maga után vonja a kollektív önvédelem szerinti fegyveres erőszak – és ezen belül szükség esetén akár a nukleáris komponens – alkalmazásának lehetőségét is. “Mindnyájan értjük, hogy a hidegháború alatt az Egyesült Államok és egyéb NATO-tagállamok nukleáris fegyverei az elrettentési politika létfontosságú részei voltak, és azt gondolom, ennek ma is így kellene lennie”– nyilatkozta Rinkevičs. A lett külügyminiszter ennek szükségességét Oroszország egyre gyakrabban előforduló, nukleáris fegyvereinek alkalmazását kilátásba helyező fenyegetéseivel próbálta alátámasztani.

A NATO egyébként a legutóbbi, 2010-es Stratégiai Koncepciójában és a 2012-es Elrettentési és Védelmi Felülvizsgálati dokumentumában sem zárta ki a nukleáris fegyverek – akár elsőként történő – bevetésének lehetőségét, csupán azt hangsúlyozta, hogy erre “rendkívül szélsőséges körülmények” esetén kerülhet sor. Ennek ellenére a NATO-orosz kapcsolatok 2014-es elhidegülését megelőző években még folytak a viták a szövetségi nukleáris politika elrettentésen belüli szerepének – főként az Egyesült Államok Európában állomásoztatott B-61-es szabadesésű bombáinak teljes vagy részleges kivonása útján történő – csökkentéséről. Ennek érdekében 2013-ban létre is hoztak egy – elsősorban – a nukleáris fegyverzetellenőrzés és leszerelés lehetőségeivel foglalkozó szervezetet (Special Advisory and Consultative Arms Control, Disarmament and Non-Proliferation Committee). A biztonsági környezet drasztikus átalakulása miatt ez a – túl sok sikert egyébként sem ígérő – folyamat azonban vélhetően megakadt, és a későbbiekben minden bizonnyal inkább a szövetségi nukleáris elrettentés szerepének kisebb-nagyobb mértékű növekedésére kell számítani.

Habár a NATO nukleáris elrettentési reformja a hagyományos képességeinek kialakításához képest is csigalassúsággal halad, 2015 júniusában a szervezetnél dolgozó tisztségviselők már arról nyilatkoztak, hogy elkezdték a Szövetség nukleáris stratégiájának felülvizsgálatára vonatkozó előkészületek. Nem sokkal korábban Alexander Vershbow NATO-főtitkárhelyettes egy tallini biztonságpolitikai konferencián nyilvánvalóvá tette, hogy a Szövetség már egy ideje komolyan veszi Oroszország nukleáris fenyegetéseit és folyamatban van az ezekkel szembeni ellenlépések kidolgozása. Elmondása szerint ennek részeként külön hangsúlyt fektetnek arra, hogy kizárják az orosz taktikai nukleáris fegyverek de-eszkalációs célzattal történő sikeres alkalmazásának lehetőségét.

A NATO az elrettentésen belül alapvetően az Egyesült Államok stratégiai nukleáris erőire támaszkodik, viszont szimbolikus értelemben talán nagyobb jelentőséggel bír a nukleáris megosztás keretében Európában (ezen belül Németországban, Hollandiában, Belgiumban, Olaszországban) és Törökországban telepített, eredetileg taktikai nukleáris fegyvernek számító – és így a START-szerződések hatálya alá nem tartozó – 180 db amerikai B-61-es szabadesésű bomba. Ezeket politikai jóváhagyás esetén részben amerikai, részben a befogadó nemzet pilótái saját vadászbombázó repülőgépeikkel (elsősorban PA-200 Tornadokkal és F-16-osokkal, melyek szerepét főként F-35-ösök fogják átvenni) juttathatják célba. Jelenleg folyamatban van a bombák üzemidejének meghosszabbítása és modernizációja, mellyel nagymértékben javítanak a fegyver körkörös szórásán. A jelenleg rendszerben lévő B-61-3, -4, -7 és -11-es változatok 110-170 méteres mutatója helyett a modernizált B-61-12-nél ez már várhatóan csak 30 méter lesz, így elődei feladatait jóval kisebb (400, 370 és 170 helyett 50 kilotonnás maximum) hatóerővel is el tudja majd látni. Fontos hangsúlyozni, hogy a szóban forgó bombák modernizációja már bőven az ukrán válságot megelőzően is napirenden volt, de az Oroszországgal szembeni minél hatékonyabb elrettentési és védelmi képességek kialakításának kényszere döntő erővel bírhat a fegyverekkel szemben tapasztalt európai – főként német – ellenérzések jelentőségének csökkenéséhez.

Az Egyesült Államok már figyelmeztette az Irakban tartózkodó állampolgárait, hogy az ország legnagyobb vízerőműve, a moszuli gát átszakadására reális esély van. Az Irakban lévő amerikai nagykövetség hivatalos oldalán található felhívás szerint a gát 2014-es javítási munkálatainak megszakítása okozza a veszélyt, amely az országban kialakult polgárháborúnak és a szélsőséges csoportok megerősödésének köszönhető.  A nagykövetség figyelmeztet, hogy a gát átszakadása esetén Moszultól Bagdadig, a Tigris folyó völgyében óriási pusztítást végezne a kiáradó folyó. Egyes becslések szerint Bagdadot 21 méter magas árhullám lépné el, amely szinte biztos, hogy humanitárius katasztrófával és óriási civil áldozatokkal járna. Az alsóbb folyószakaszokon lévő településeket két-három napon belül elérné az ár, amely ekkorra már nem lenne ilyen pusztító erejű, de így is képes lenne szignifikáns emelkedést okozni a helyi vizekben, amelyre a lakosság nincs felkészülve. A követségnek nincs pontos információja arra vonatkozóan, hogy mikor következhet be a szakadás, de az katasztrófa elkerülése és az állampolgárok védelme érdekében már most kiadták a figyelmeztetést. Felhívják az amerikai állampolgárok figyelmét, hogy minden óvintézkedést tegyenek meg, próbáljanak meg felkészülni az esetleges katasztrófára, ugyanis ha ez bekövetkezik a követség nem lesz képes gondoskodni az állampolgárokról, tekintettel a pusztítás várható mértékére.

Az iraki vezetés próbálja mérsékelni a kialakult feszültséget, de egyelőre nincsenek pontos információik a gát állapotára vonatkozóan. Az építményt az Iszlám Állam 2014 augusztusában elfoglalta, azonban az iraki erők amerikai támogatással körülbelül két hét alatt visszafoglalták, ugyanis akkor is attól tartottak, hogy a szervezet felrobbanthatja. Husszein Hamad, a gáton dolgozó egyik főmérnök az elmúlt hónapban úgy nyilatkozott az Al Jazeera hírportálnak, hogy a gát állapota nem 100%-os. A javítási munkálatok folytatására további forrásokat keresnek, ugyanis az iraki kormány a jelenlegi költségvetéssel nem képes finanszírozni egy ekkora volumenű építkezést.

Korábban már többször is felmerült a beszerzés lehetősége, de most már hivatalos.

Miután 2014-ben a népszavazás elutasította a Saab Gripen vadászgépek beszerzését, a svájci kormányzat újra megpróbálkozik a régi flotta lecserélésével.