Határon túli magyar portálok összesített hírei

A megüresedett alpolgármesteri szék betöltése kapcsán megindult a küzdelem a szatmárnémeti RMDSZ-szervezetben a polgármester-jelöltségért a jövő évi helyhatósági választásokon – Kelemen Hunor igyekszik csillapítani a kedélyeket.  
Kategória: Erdélyi hírek

Kilenc embert agyonlőtt egy fehér bőrű fegyveres férfi szerda este a dél-karolinai Charleston egyik, feketék által látogatott, nagy múltú metodista templomában.

Hiába a folyamatos politikusi ígéretek, kudarcba fulladt a Brassó–Comarnic autópálya megépítése. Az Országos Útügyi és Autópálya-társaság (CNADNR) hivatalosan is megerősítette, hogy a román állam harmadjára is lemond a koncessziós sztrádaépítésről.
Kategória: Gazdaság

Szól a rádió – énekelte valamikor régen az LGT, és éneklik még mindig hajnaltájt a retródiszkóban, vagy gitáros fiúkat körbeülő baráti társaságok, amikor a néhány akkord és persze, a régi dal szövegének ismerete éppen elég, hogy nosztalgiát ébresszen, vagy bizonyos szempár elismerő pillantását váltsa ki.

Szól a rádió – visszhangzik a fülben a dallam, s miközben lassan sikerül felidézni a verssorokat is, felvillannak a képek, amolyan fekete-fehérek, a rádió hőskoráról, amikor a háztartások nagy becsben tartott, csipkével terített darabja volt az ormótlan masina, amelyet nem is volt mindig egyszerű hallgatni, hiszen elcsúszott az állomásjelző, a vételbe bármi belezavarhatott. Ki hallott még akkoriban a digitális beállításokról? Az én gyermekkoromban még egy gyufaszál állandó tartozéka volt a rádiónak: más módja nem akadt annak, hogy biztosított legyen a megfelelő gomb kellő mértékű érintkezése a valami mással… És nem volt jobb a helyzet akkor sem, amikor megkaptam a negyedakkora készüléket sem, hiszen annak meg az antennája volt reménytelenül gyenge. De a rádiózás iránti szenvedély találékonnyá tette még a tinilányokat is: egy drótdarab, egy szög, némi szigszalag… Meghatározott estéken meghatározott műsorokat kellett befogni azon a bizonyos ultrarövidhullámon, és ez nem volt egyszerű. De megoldottuk.

Aztán más idők, más városok, más hullámhosszak jöttek, más műsorok váltak fontosakká. Már nem a hallgatók által beküldött zenei válogatás, nem a FiFi, nem a péntek esti dj volt fontos: a szórakozás iránti igényt valami egészen más váltotta fel. Amiről a rádió ugyan nem tehetett, de kiszolgált. Az immár egészen kisméretű készülék költözött, mást nem is tehetett, de ott már nem tudta elcsípni azt a bizonyos ultrarövid-hullámhosszat. Néha, hazatérvén a közép-bácskai városba még be-befogta az ismerős adó műsorait, s mintha a hangszórók is meghittebben közvetítették volna a régóta ismerős hangokat. Tudtuk, melyik szerkesztő hogyan dolgozik, hogy az adott műsorvezetőnek mi a kedvenc töltelékszava, mikor melyik műsor következik. Biztos volt és kiszámítható, ahogyan egy rádióműsornak kell.

Most pedig olvasom, hogy már csak két hétig szól a rádió, hogy napjai megszámláltattak, hogy nincs menekvés. Olvasom, hogy megszűnik a Szabadkai Rádió, hogy az ott dolgozók, talán még reménykedve a csodában, hinni már nem hisznek benne, tervezik lassan a búcsúadást, a két napig tartót, hogy amikor az éjféli hangjelzés utoljára elhangzik, talán végképp elhallgasson az adás.
Pedig ígéretek voltak, törvénybe foglaltak is, amelyek aztán valahogy mégis elsikkadtak, másként alakultak. Nem az új tulajdonos, hanem annak a hiánya szünteti meg a műsort.

Még egy érték, amit veszni hagyunk, ami úgy szűnik meg, hogy szinte fel sem figyelünk rá.

Persze, az élet megy tovább, a megszokott hullámhossz nem lesz sokáig néma. Csak majd az az adás, amely ott hangzik fel talán már néhány hét múlva, már nem nekünk szól, nem a mi kíváncsiságunkat akarja kielégíteni, és nem a mi fülünknek kedves zenét fogja sugározni.

Maradnak majd a hallgatók, akik hiába igyekeznek valami ismerőset keresni a digitális adókeresőn, marad néhány csalódott kolléga és az üresség a regiszterben. Azon a helyen, ahol nem is olyan régen még a Szabadkai Rádió neve volt.

 

 

 

A luxembourgi Európai Bírósághoz fordult csütörtökön az Európai Bizottság, miután Románia továbbra sem fogadta el a sürgősségi gázellátás biztonsági tervet.
Kategória: Gazdaság

Ellenszavazat nélkül Szabó Árpádot, az RMDSZ tanácsosát választották meg a Maros megyei önkormányzat két hónappal ezelőtt megüresedett alelnöki tisztségébe. 
Kategória: Erdélyi hírek

Megölte feleségét és két fiát, majd magával is végzett egy balmazújvárosi férfi csütörtökön – közölte a rendőrség.

Ellenőrzést folytat az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház tevékenysége ügyében.
Kategória: Erdélyi hírek

A Sajtótanács közleménye szerint kedden a szerbiai napilapok 25 alkalommal sértették meg az újságírói etikai kódexet, méghozzá túlnyomó számban a szombaton Krassószombatról eltűnt gyermek haláláról szóló írásokban. A Sajtótanács közleménye szerint, amióta napi szinten követik a szerbiai sajtót, ezen a napon az etikai kódex megsértésének száma rekordot döntött.

Mint arról keddi számunkban írtunk, június 30-án megszűnik a Szabadkai Rádió. Németh Ernő a Magyar Szónak azt nyilatkozta, át lehetett volna menteni, újra lehetett volna alapítani a rádiót, de elmondása szerint ebben nem segített neki a VMSZ és az MNT.

A Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórház költségvetését 213 ezer lejjel egészítették ki Hargita Megye Tanácsa soros havi ülésén csütörtökön – számolt be a megyei önkormányzat sajtószolgálata.
Kategória: Aktuális/Csíkszék

A mindenre kiterjedő, fakultatív jellegű CASCO gépjármű-biztosítással rendelkező ügyfeleket összesítő közös adatbázist hoznak létre az ország legfontosabb biztosítótársaságai. Aki kifogásolt múlttal rendelkezik, annak drágább CASCO-t kellene fizetnie. 
Kategória: Gazdaság

Megnyitó ünnepséget tartottak a Gyulafehérvári Caritas csíkszeredai központjában a Young Caritas – Teremts jövőt! elnevezésű projekt elindításának apropóján csütörtökön. A projektet a Norvég Alap támogatta közel 35 ezer euróval.
Kategória: Aktuális/Csíkszék

A Szocialisták Mozgalma megkezdte vajdasági választási kampányát. Aleksandar Vulin, a párt elnöke legutóbbi újvidéki látogatásakor kijelentette, a tartománynak nem szabad tovább tűrnie Bojan Pajtić és a Demokrata Párt önkényes hatalmát, változásokra van szükség. Vulin több alkalommal is a rendkívüli választások időpontjaként december 20-át jelölte meg. Arról, hogy mi áll kampányuk fókuszában, illetve hogyan képzelik el a Vajdaság jövőjét Bojan Torbicával, a Szocialisták Mozgalma tartományi szervezetének elnökével beszélgettünk.

A párt legutóbbi rendezvényén, Újvidéken több alkalommal is elhangzott, hogy a tartományi rendkívüli választásokra december 20-án kerül sor. Ez egy olyan dátum, amelyről már született megállapodás Pásztor Istvánnal, a vajdasági képviselőház elnökével, illetve a Vajdasági Magyar Szövetség elnökével, annak a pártnak a vezetőjével, amellyel köztársasági szinten koalíciós partnerként vesznek részt az állam irányításában?

– A Szocialisták Mozgalma Bojan Pajtić rezsimjének lehetőséget nyújtott arra, hogy a hatalma első évében megmutassa mit és mennyit tud tenni Vajdaság polgáraiért. Amikor úgy láttuk, hogy a tartományi hatalomnak sem szándéka, sem pedig kapacitása nincs arra, hogy véghezvigye a szükséges reformokat, a 2013 márciusában megtartott tiltakozó gyűlésen közzé tettük álláspontunkat, mely szerint követeljük Bojan Pajtić lemondását és a rendkívüli választások kiírását. Ettől a követelésünktől egy pillanatra sem álltunk el, ezért ragaszkodunk ahhoz, hogy a rendkívüli választásokra Vajdaság területén legkésőbb december 20-ig sor kerüljön. Vajdaság polgárainak nincs türelmük, sem idejük, hogy tovább tűrjék Bojan Pajtić rezsimjét. A polgárok sokat veszítettek e bűnöző rezsim alatt, ezért is fontos, hogy Bojan Pajtić minél hamarabb lekerüljön a hatalomról. Pásztor Istvánnal nem beszéltünk a választások megtartásáról, de hisszük, hogy ismeri az álláspontunkat, amely nem tér el koalíciós partnerünk, a Szerb Haladó Párt álláspontjától. Őszintén bízom abban, hogy Pásztor István, aki tapasztalt és bölcs politikus, hamarosan tárgyalásokat kezd a tartományi parlamenti pártokkal a rendkívüli választások időpontjáról, ekkor hivatalosan is tájékoztathatjuk álláspontunkról.

Újvidéken Aleksandar Vulin a legtöbb kritikával Bojan Patićot, a Vajdaság Autonóm Tartomány Végrehajtó Tanácsának elnökét és a Demokrata Pártot illette. Pártjuk álláspontja szerint a DP mit csinált rosszul, és mit kellene sürgősen megváltoztatnia?

– Így igaz. Ma Pajtić és a Demokrata Párt hatalmának leghangosabb kritikusa a Szocialisták Mozgalma, a Szerb Haladó Párt mellett, ahogyan 2008 és 2012 között Boris Tadić és munkakerülő rezsimjének leghangosabb kritikusai is voltunk. Az SZM baloldali párt, amely a joguralom, az egyenlőség, a társadalmi igazságosság mellett foglal állást, és teljesen természetes, hogy az SZHP mellett az élen küzdünk az olyan rezsim ellen, mint amelyet Pajtić képvisel. Pajtić és a DP Vajdaság polgárainak életéből 14 évet vettek el, ez idő alatt a tartományból fejletlen régió lett. A kizsákmányoló magánosítás, az, hogy több száz munkásnak megszűnt a munkahelye, a Vajdasági Fejlesztési Bankkal, a Tesla Bankkal, a Nagyberuházási Alappal kapcsolatos fondorlatok csupán néhány abból, amit a demokraták Szerbia és Vajdaság polgárai ellen elkövettek. Már egy éve követeljük, hogy Bojan Pajtić elmagyarázza, hova tűnt el az új technológiák alkalmazását támogató tartományi alapból 35 millió euró, illetve miért van megközelítőleg 60 támogatott vállalat csődeljárás alatt, vagy miért gazdálkodnak jelentős veszteséggel. Ebben az esetben több tízmillió euróról beszélünk, amelyet a tartományi hatalom nem céleszközként használt fel, és csak gondoljon bele, mi lett volna, ha azt a pénzt a szociálisan veszélyeztetett személyeknek adta volna, vagy a mezőgazdaságra, az oktatásra, esetleg az egészségügyre fordította volna. Amit sürgősen meg kell változtatni, az éppen Bojan Patić rezsimje.

Az SZM is támogatja azt az álláspontot, hogy Vajdaság a meglévőnél több hatáskörrel kell hogy rendelkezzen? Mely hatáskörök kiosztására lenne szüksége, illetve milyen módon tudna a legjobban működni Vajdaság?

– Azt gondolom, hogy jelen pillanatban van ennél fontosabb kérdés. Vajon a jelenlegi tartományi hatalom, illetve a jelenlegit megelőző két hatalom, amelyek élén szintén Bojan Pajtić állt, valaha is őszintén dolgozott Vajdaság Autonóm Tartomány hatásköreinek, illetve finanszírozásának pontos megfogalmazásán, vagy minden esetben, ahogy az ma is történik, csak a saját érdekeikkel foglalkozott? Bojan Pajtić Boris Tadić hatalma alatt fegyelmezetten hallgatott feláldozva Vajdaság polgárait saját, a Demokrata Pártban betöltött pozíciója érdekében. Vajon támogatta-e egyetlen, Vajdaságból származó demokrata párti parlamenti képviselő is 2008 és 2012 között a VMSZ a tartomány finanszírozására vonatkozó módosítási indítványát? Nem, mert mindig a saját érdekeik álltak a polgárok érdekei előtt. Az SZM szerint Vajdaságnak rendelkeznie kell minden, alkotmány adta hatáskörrel, amely mellett politikai konszenzus születik és élvezi a politikai pártok többségének támogatását. Az SZM, az SZHP-vel egyetemben mindig is nyitott volt arra, hogy párbeszédet folytassunk a tartomány hatásköreinek és finanszírozásának kérdésében, de nem találtunk megfelelő partnert ehhez a másik oldalon. Azt, hogy ki a felelős ezért, a polgárok megtudják, amint feláll az új tartományi hatalom, amelyben természetesen nem kaphat helyet a DP, sem holdudvara. Ekkor majd a legrövidebb időn belül megfogalmazzuk, milyen hatáskörök illetik meg a tartományt, és hogyan történik majd a finanszírozása, természetesen minden polgár megelégedésére. Vajdaság akkor tud majd a legjobban működni, amikor a köztársasági és tartományi hatalom politikai és gazdasági irányvonala megegyezik majd. Ez akkor válik lehetővé, amikor a tartományi hatalom élére olyan emberek kerülnek, akik készek a reformokra, a korrupció megfékezésére, a különböző fondorlatok megakadályozására, a költségvetéssel való visszaélések megfékezésére, és készen állnak a tartományi adminisztráció átszervezésére, amivel csökkenthetik annak óriási költségeit. Akik mögött Vajdaság 50 százaléka áll majd, és nem csupán öt százaléka.

Továbbra sem ért egyet a településhez tartozó betonhidak elbontásával Szentegyháza vezetősége, ezért írásban kérték a megyei tanácstól a bontás szükségességét igazoló szakvéleményt. Időközben több egyéb problémára is született megoldás.
Kategória: Aktuális/Udvarhelyszék

Ismét fellángolt a Magyar Szó körül a sajtószabadság-vita, ami azt jelzi, hogy továbbra sincs minden rendben vajdasági magyar közéletünkben. Hogy sem a szocializmus letűnése, sem a háborús diktátor bukása, sem az új törvények, sem a változó koalíciók nem hozták el a gondolat és a cselekvés szabadságát. Az elmúlt napokban sokan sok mindent elmondtak a vélemények harcának fontosságáról, és még azon kevesek is e mögé az álláspont mögé helyezkedtek, akik – vélhetőleg megbízatásuk folytán – az újságírókat hibáztatják az áldatlan állapotok miatt. Mit lehet a távolból mindehhez hozzátenni?

Éppen szülőföldemen utazgatva ért ez a váratlan, „mondjunk ki mindent”-hullám, s így a távoli nézőpont helyett nagyon sok résztvevővel és kívülállóval beszélgetve pillanthattam bele a történésekbe. Egyértelműnek tűnik, hogy az olvasót, a médiafogyasztót elsősorban olyan életbevágó kérdések érdeklik, mint a gáz ára, a tej felvásárlása, az iskoláztatás nehézségei meg a munkalehetőségek hiánya. Másrészt viszont minderről csak akkor tájékozódhat szabadon és eredményesen, ha van, aki ráveszi a politikusokat az egyenes beszédre, nem pedig azok az újságírót a „hivatalos vonal” támogatására.

Még Washingtonból nézve is közvetlenül érint a dolog, hiszen nem egyszer előfordult, hogy északi meg déli „fővárosainkban” ügyködő fontos emberek nép-, vagy éppen nemzetellenesnek minősítették a távolról érkező gondolatokat, és „megfelelő akciót” sürgettek azok közvetítője ellen. Szerencsére közvetlen környezetünkben nem lelt támogatásra a tiltó igyekezet. Mások viszont azt vetik a szememre, hogy mit keresek egy „pártlapban”. Nos, ilyen körülmények között is lehet az olvasót szolgálni párt vagy „tulajdonos” helyett. Ugyanakkor az utóbbiakra is szükség van bármilyen érdemi politikai cselekvéshez, még ha meg is kell próbálnunk másfajta viszonyt teremteni velük. Ezért vagyok szolidáris azokkal a kollégákkal, akik úgy érzik, hogy nem végezhetik a munkájukat lelkiismeretük szerint.

A (sajtó)szabadság és a demokrácia korántsem egyszerű dolog, ezt nap mint nap tapasztalom, még az Egyesült Államokban is, amely elsőként foglalta alkotmányba a véleménynyilvánítás és a sajtószabadság jogát. A sajtó és a demokrácia összefüggéseit tanítva is tapasztalom hallgatóim körében, mennyire bonyolult feltárni az összefüggéseket, megfelelni az elvárásoknak, tiszteletben tartani az emberiesség korlátait – és ugyanakkor hatékonyan szolgálni az olvasót.

Kisebbségi társadalomban hatványozottan jelentkeznek a nehézségek és buktatók, hiszen a médiaközönség érdekei nemcsak a hatalomtartókéval szembesülnek, hanem sokszor a többségi környezet ellentétes vagy éppen ellenséges viszonyulásával is. Ezért aztán hajlamosak vagyunk arra, hogy más mércével mérjük „saját táborunk”, illetve az „ellentábor” cselekedeteit. Autonóm cselekvési teret követelünk magunknak, ám nem ismerjük el, hogy ez a tőlünk függő cselekvő alanyokat is megilleti. Pártpluralizmust követelünk a központi hatalomtól, de „saját közösségünkön” belül az egyedi csalhatatlanság tévhitében élünk. Nem csoda hát, hogy negyed évszázad sem volt elég ahhoz, hogy a kisebbségi politika és média megtalálja a kedvező megoldásokat.

Ezért lenne fontos, hogy a mostani vita elcsitulása után egészen más elvek alapján közelítsünk egymás – kisebbségi politikum és sajtó –, illetve önmagunk felé. A ki nem mondott gondolat csak árthat, a kimondott véleménnyel viszont eredményesen vitázni is lehet. A közösség pedig majd felismeri azokat a „pálya széli” beszólásokat, amelyek nem számíthatnak érdemi odafigyelésre.

Nem fog ez a vita sem mindent megoldani, de legalább mondjuk ki, hogy mindenkinek, aki a köz érdekeit akarja szolgálni, kötelessége tisztelettel, nem pedig hatalmi szóval fordulni mindenki más felé, aki ugyancsak tisztességgel igyekszik saját munkája gyümölcsét letenni a köz asztalára. Pártok, tanácsok és sajtó egyaránt felelősséggel és elszámolással tartozik azoknak az embereknek, akiket szolgál – nem pedig az egyes, akár választott, akár háttérben működő hatalmasságoknak.

Kicsi és egyre zsugorodó közösség vagyunk, de ez senkit sem hatalmaz fel arra, hogy a bölcsesség egyedüli letéteményese legyen. Régóta fájdalommal szemlélem, hogy egyes romániai és szlovákiai magyar körökben mennyivel nyíltabb vita folyik kisebbségi és nemzeti kérdésekről, nálunk viszont – ahol a nyitott társadalmi gondolkodás lehetőségének sokkal nagyobb hagyománya van – a feltétlen összezárás lett a politikai akció megkövetelt kerete. Pedig ezzel csak veszíthetünk.

Túl sok hamut sem kell szórni azonban a fejünkre, mert bizony a magyarországi közmédia mai szellemi állapota cseppet sem jobb, sőt megkockáztatom, hogy rosszabb, mint a vajdasági magyar közmédiáé. Északon például elképzelhetetlen egy olyan „belső” vita, mint amilyen most nálunk kialakult. Onnan, ahol még a családtagjainak, sőt kiskorú gyermekeinek internetes tevékenysége is veszélyessé válhat egy közmédiában dolgozó újságíró számára, keveset tanulhatunk. Magunknak kell tehát feltűrnünk a nemzeti alsóneműt, és egymást elfogadva, egymásért nemcsak hatalmat, hanem felelősséget és szolidaritást is vállalva, úttörő munkát végezni a kisebbségi lét körülményei között. Sokkal többről van ugyanis szó, mint a Magyar Szó újságíróinak sajtószabadságvágya.

Az ellenzék nem talált jogi alapot a honatyák nyugdíjpótlékát illető alkotmányossági óváshoz – közölte Alina Gorghiu, a Nemzeti Liberális Párt társelnöke. A politikus kijelentette: elképzelhető, hogy az államfő visszaküldi a jogszabályt újrafontolásra, de az is lehet, hogy kihirdeti. A liberális tár...

Egyesül a Călin Popescu-Tăriceanu volt miniszterelnök által alapított Liberális Reformpárt (PLR) és a Konzervatív Párt (PC) – tudatta csütörtökön, a fúzióról szóló tárgyalások lezárultával Tăriceanu.
Kategória: Belföld

Nagyszebenben folytatódik a Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál. Június 24-e és 28-a között, azaz szerdától vasárnapig összesen 40 filmet vetítenek le, részben nem hagyományos helyszíneken. A műsor a tiffsibiu.ro honlapon érhető el....

Kolozsváron újranyitották a Györgyfalvi negyedi mozgópiacot. Ez csütörtökönként várja a vevőket, a 3-as trolibusz végállomásánál, délután 3-tól este 7 óráig. A termelők délután 2-től rakodhatnak ki. A város másik mozgópiaca a Horia Demian sportcsarnok előtt működik, szombatonként reggel 7-től délutá...