Határon túli magyar portálok összesített hírei

A Kárpátaljai Fejlesztési Társaság (KFT) új alkalmazást hozott létre visitberegvidek.com címen.

A mobiltelefonra letölthető applikáció célja a vidék népszerűsítése. Az ide érkező turisták, vendégek és nem utolsó sorban a helyi lakosok immár ezen keresztül is megismerhetik a terület történetét, megnézhetik és előre tervezhetik meg útvonalaikat aszerint, hogy mit szeretnének megnézni. Emellett kiválaszthatják a számukra legvonzóbb éttermet vagy szállást.

Az alkalmazás egyelőre hét menüpontot tartalmaz: történet, látnivalók, szállások, gasztro, programok, iránytű, térkép, melyeket a kezdeti időszakban folyamatosan töltenek fel információval. A fejlesztők elsőként a felsoroltakat tartották a legfontosabbaknak a tájékozódás szempontjából. A továbbiakban az applikáció a szolgáltatás és a szórakozás, kikapcsolódás menüpontokkal gazdagodik majd.

A visitberegvidek.com oldal egy hónapig még tesztelés alatt áll, így a felhasználók bátran jelezhetik észrevételeiket, javaslataikat a fejlesztesitarsasag@gmail.com címen.

A fejlesztést a KFT a Bethlen Gábor Alapkezelőhöz benyújtott pályázat segítségével valósította meg.

Gál Adél
Kárpátalja.ma

Törökországnak tiszteletben kell tartania az emberi jogokat és a jogállamiságot a tavaly júliusi meghiúsult puccskísérlet után - jelentette ki Theresa May brit miniszterelnök a Recep Tayyip Erdogan török államfővel folyatott szombati megbeszélése után.

Két kerékpárost ütött el egy rendőr egy személygépkocsival ma reggel az Érsekújvári járásban. Az egyikük – egy férfi († 61) – a helyszínen belehalt a sérüléseibe, a másik biciklis egy nő volt, akit súlyos sérülésekkel szállítottak kórházba, írta a Čas.sk.

A Balaton-átcsúszás Európa legnagyobb extrém jégtúrája volt. Szombaton délelőtt mintegy 7-8 ezer ember kelt át a Balatonon – írta a Hajózás.hu.

A mexikói katolikus főpásztorok és az USA püspöki konferencia migrációs bizottságának tagjai is elutasítják Donald Trump tervét a két ország közötti fal felépítésére – adta hírül a Vatikáni Rádió.

Igaz, hogy januárnak  vége, de hátra van még február, messze még a tavasz! Ne feledkezzünk meg a madarak etetéséről ebben az időszakban sem! Ha elkezdtük etetni az itthon maradt énekes madarakat, folyamatosan tegyünk eledelt az etetőbe, hisz számítanak rá, láthatóan keresik a magokat. Ha pedig eddig...

Az alábbi képsornak két dolog ad egyszerre akualitást. Egyrészt a Szlovákia nagy részére kiadott fagyriasztás, másrészt pedig a kormánykoalíció egyes politikusainak katonásdi hóbortja – tartalékos tiszti rendfokozataik hirtelen megnövekedése és az üggyel kapcsolatban érdeklődő, nem katonaviselt újságírók pocskondiázása és öntudatos elutasítása. A képekre az Aktuality.sk portál figyelt fel.

26 січня у будапештському Будинку «Mai Manó» («Гном сьогодення») відкрилася виставка під назвою «Закарпаття у тіні російсько-українського конфлікту». У 2015-2016 роках фоторепортеру Ласлові Вейґу у рамках Тендеру фотомистецтва ім. Йожефа Печі випала нагода закарбувати за допомогою фотоапарату життя людей у різних куточках Закарпаття. Частину фото закарпатцям представили ще минулого року у рамках інтерактивної виставки «Діалог дійсностей» в Берегові.

– Сьогоднішня виставка є своєрідним завершенням дворічної діяльності, – розповідає нашому виданню Ласло Вейґ. – Приїхавши на Закарпаття, я потрапив у зовсім інший світ, адже до цього часу ще ніколи не бував тут. Спочатку мені важко працювалось, але незадовго на моєму шляху трапилися люди, які виявилися дуже дружелюбними. Під час зйомок я бачив багато болю, страждань, натомість, бажання закарпатців боротися за краще майбутнє вважаю прикладом для наслідування. Всюди зустрічали мене привітно, незалежно від національних вподобань. Крім кількох штрафів, я знайшов чимало нових друзів.

Першочерговою метою фоторепортера журналу «Magyar Nemzet» («Угорська нація») є представлення життя закарпатців під час воєнних дій на Сході країни. Він створив чимало портретів солдат, які повернулися з прифронтових територій, закарбував болючі миті трауру, а також присвятив багато часу представленню буденного життя тутешніх жителів.

За фоторепортаж із Закарпаття митець виборов перше місце на одному з найпрестижніших конкурсів світу – 73-му «Pictures of the Year International».

Експозицію можна оглянути до 12 березня по буднях з 14:00 до 19:00, у вихідні з 11:00 до 19:00 за середньоєвропейським часом.

Маріанна Поллоґі
Kárpátalja.ma

Talán emlékeznek még arra a videóra, amin nagyjából 1000 zenész játszotta el a Foo Fighters Learning To Fly című dalát. A 2015 nyarán lezajlott közösségi projektnek az volt a célja, hogy elhívják koncertezni Dave Grohl zenekarát egy olasz kisvárosba, Cesenába. A Rockin' 1000 nemrég még ettől is nagyobbat robbantott, jívta fel a figyelmet a Rockbook.hu portál.

Első, illetve másodfokú hidegriasztást adott ki ma éjszakára a Szlovák Hidrometeorológiai Intézet. A figyelmeztetés ma este 20.00 órától holnap reggel 9.00 óráig lesz érvényben.

A festészetet választotta hivatásaként. Habár, miután dédapja, nagyapja, édesapja is festőművész volt, talán nem is volt más választása – a hivatás választotta őt. Emellett boldog férj és két, nemsokára három gyermek édesapja. Gogola Zoltánnal kiállításának megnyitója alkalmából beszélgettem.

– Egy hagyományos kérdéssel kezdem: mikor kezdtél rajzolni vagy festeni?

– Pontosan nem tudom megmondani. Mindig is szerettem festeni. Komolyabban tíz-tizenegy évesen kezdtem el alkotni, akkor szembesültem én is és a környezetem azzal, hogy ügyes a kezem, jók a vonalak. Ekkor Zánkára vittek kirándulni tehetséges gyerekeket, közöttük engem is, de ennek az volt a feltétele, hogy harminc képet meg kellett festenem.

– Rajzolni vagy festeni szerettél inkább?

– Mindig is festeni szerettem jobban.

– Mi vonzott a festészetben?

– A színek, az ecsettel való munka.

– Korábban miket festettél? Változott-e azóta a tematika?

– Gyerekkoromban nagyon sok mesefigurát festettem, de legtöbbször tájat. Ez biztosan abból adódik, hogy édesapám, nagyapám is sokszor festett tájképet. Portréval nem igazán foglalkoztak.

– Családodban több festőművész is volt, a tehetség szinte garantált volt. Mennyire kellett ehhez a szorgalom?

– Mindkettő szükséges. Szorgalmasan kell kihasználni a tehetséget.

– Tizenöt éve tanítasz rajzot. Mennyire áll közel hozzád a tanári pálya?

– A Nagyberegi Középiskolában és a Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnáziumban tanítok, de jobban szeretek rajzszakkört vezetni.

– Miért?

– Mert kötetlen, én határozom meg, hogy mivel foglalkozunk. Látom a haladást, az érdeklődést.

– Az iskolai foglalkozásokkal mi a legnagyobb gond?

– Minden gyerekről azt feltételezik, hogy tökéletes, zseniális. Viszont a többségük átlagos képességű ezen a téren.

– Milyen követelményei lehetnek egy rajztanárnak egy átlagos képességű gyerekkel szemben?

– Egy átlagos képességű gyereknek is látnia kell a méretarányokat, a színárnyalatokat, és tudnia kell azokat helyesen használni.

– Mi a teendő egy tehetséges gyerekkel?

– Biztatom, hogy foglalkozzon a festészettel. Fontos, hogy a szülei is támogassák ebben az irányban. Elküldöm rajzversenyre, hogy sikerélménye legyen.

– Van két lányod. Velük is szoktál foglalkozni?

– Igen, mostanában egyre többet. Nagyon szeretnek festeni, van is hozzá tehetségük. Versenyeken szép eredményeket értek már el.

– Általában tájat, csendéletet, városrészleteket festesz. Hol található a festményeidben a te személyiséged?

– Azt szokták mondani, hogy amikor meglátják a színeket, rögtön tudják, hogy az én művem. Sokszor használok élénkebb színeket, ez valahogyan belülről jön.

– Az egyetemi tanulmányaid során milyen mértékben alakult a stílusod?

– Akkor is alakult, és azóta is folyamatosan.

– Milyen irányba?

– Nem feltétlenül abba az irányba, amelyet a közönség elé hozok. Vannak korszerű absztrakt munkáim is. Az az igazság, hogy azt jobban szeretem.

– Van-e példaképed?

– Konkrét példaképem nincs, de vannak olyanok, akiktől szeretek meríteni, például olyan kárpátaljai festők, mint Kassai Antal, Soltész, Boksay, Garanyi.

– Január 22-én nyílt meg a kiállításod Beregszászban. Mit jelent ez az esemény számodra?

– Több visszajelzés szerint az alkotásaim feltöltődést jelentenek az emberek számára. Nekem pedig az a feltöltődés, ha látom, hogy értékelik azt, amit csinálok, hogy szükség van a festményeimre. Ezenkívül azt tapasztalom, hogy az emberekben nagy vágyódás van a művészet iránt. Ennek tudok örülni. Sajnálom, hogy nincs a városban állandó kiállítóterem.

– Milyennek szeretnéd látni magad a jövőben?

– Remélem, hogy mindent meg tudok adni a családomnak, amire szüksége van. Szeretnék a festészetben fejlődni, az embereknek szépet adni, felüdülést nyújtani, mert a festészet erről szól. Az egyik festőművész egyszer azt mondta: nem az a lényeg, hogy mit alkotsz, hanem, hogy hogyan.

Gogola Zoltán kiállítása február 5-ig látogatható a beregszászi Pásztor Ferenc Közösségi Házban (Bethlen u. 2.).

Bunda Fehér Rita
Kárpátalja.ma

A dán külügyminiszter szerint az Apple, a Microsoft és a Google éppen annyira befolyásolják Dániát, mint a valódi országok, ideje hát külön kapcsolattartót kinevezni hozzájuk.

Dánia a világon elsőként digitális nagykövetet nevez ki, aki olyan számítástechnikai óriásokkal ápol majd kapcsolatokat, mint az Apple, a Microsoft és a Google – derült ki pénteki médiajelentésekből.

“Ezekre a konszernekre valamiféle új nemzetekként tekintünk, és ennek szellemében meg kell határoznunk, hogyan viszonyulunk hozzájuk” – magyarázta Anders Samuelsen dán külügyminiszter a Politiken című helyi napilap pénteki számában. “Olyan cégekről beszélünk, amelyek éppen annyira befolyásolják Dániát, mint a valódi országok.”

Dánia azt reméli, hogy a lépésnek köszönhetően elsőként értesül az új technológiai fejlesztésekről és elsőként tud válaszolni az azokból adódó politikai és etikai kérdésekre, ezzel pedig vonzóbbá válik a befektetők számára.

Egy Politiken által idézett kutató jelképesnek tartja a digitális nagykövet kinevezését, mert a tisztségviselőnek a jelenlegi állás szerint munkatársak nélkül kell majd ellátnia a hatalmas kihívást jelentő új szerepkört.

A dán külügyminisztériumtól a dpa német hírügynökség megtudta, hogy egyelőre sok részlet, köztük a projekt beindításának időpontja is tisztázatlan. Annyi biztos, hogy a nagykövet a tárca személyes támogatását fogja élvezni.

Amatőr fotósoktól gyakran hallani, hogy kivételesen szerencsés korban élünk, ami a fényképezés technikai eszközeinek hozzáférhetőségét illeti. A fotózás manapság széles rétegek számára elérhető hobbi, s akár a mobiltelefonunkkal is készíthetünk kiváló minőségű képeket. De hogy egy fotó hozzájárul-e a világ vagy önmagunk jobb megértéséhez, egyáltalán, hat-e ránk, az még mindig azon múlik, ki nyomja meg a felvétel gombot.

Az ungvári Deskó Tamás szokatlan helyszíneken fotóz. Elhagyatott, romos épületek, üres gyárak, beton- és acélmonstrumok sorakoznak a képein. Ember utáni helyek, a pusztulás apokaliptikus terei.

— Nem szokványosak a témáid.

— Pár éve figyeltünk fel ezekre a hátborzongató helyekre jóbarátommal, Horváth Attilával. Ungváron és környékén elég sok használaton kívüli középület és ipari létesítmény található. Némelyiket nehéz megközelíteni, mert a természet már visszavette, ami az övé. A bezárt telepeket, gyárakat általában őrzik is, és az őrök érthető módon nem örülnek a hívatlan látogatóknak. Ha mutatkozott rá valamicske esély, azért első nekifutásra mindig legálisan próbáltunk bejutni ezekre az elzárt területekre. Miután sikerült a kapukon belül kerülnünk, alaposan szétnéztünk, majd fotóztunk. Az volt az elvünk, hogy úgy rögzítsük, amit látunk, hogy az a lehető legkevesebb beavatkozással járjon. Nem veszünk el semmit és nem teszünk kárt az épületben, az ott található tárgyakban.

Néhány hónapja már egyedül járom a romokat, mert a barátomat külföldre szólította a munkája.

— Miért fontos, hogy lefotózd, amit a túrák során látsz?

— Mert tudom, hogy hiába találják esetleg mások is izgalmasnak ezeket a helyeket, kevesen jönnének el megnézni az említett nehézségek miatt. Engem viszont adrenalinnal tölt fel egy-egy ilyen túra, minden mozzanatát élvezem a hely felfedezésétől egészen addig a pillanatig, míg elkattan az utolsó fotó. Hagyom, hogy hasson rám a látvány, és jó esetben meg tudom ragadni azt, ami számomra a legjellemzőbb a helyben. De a képeimen ott van az aktuális hangulatom és lelkiállapotom is. És persze szeretem, ha az időjárás a kezemre játszik, például a megfelelő fényviszonyokkal.

— Nem biztos, hogy arra figyelsz, ami másnak is feltűnne…

— Én elsősorban formákat és színeket látok. Adva van mondjuk egy üres, omladozó hangár vagy egy régi kórterem, tele lommal, szeméttel. De a falak élei és szögei, a tető résein át beeső fénycsíkok csodálatos geometriában tartják az egészet. A mértani alakzatok tökéletessége szervezi egységgé a káoszt. A képeimmel ezt próbálom visszaadni: az állandó rendet és struktúrát, ami ott van a pusztulásban is.

— A képeidnek angol címeket adsz, ezek többsége zenei, filmes és képzőművészeti utalás vagy szójáték.

— A címek személyes asszociációk, általában azt közvetítik, ami az elsődleges benyomásom a látottakkal kapcsolatban. Nem célom, hogy befolyásoljam, orientáljam a néző értelmezését. Sokszor meglep, miként látják a képeimet mások. Előfordult, hogy a málló festék és a rozsda vörös színe alapján energikusan sugárzónak mondták az egyik olyan felvételemet, melyet én melankolikus hangulatúnak tartok.

— A színek a képeiden lényegi tartalmakat hordoznak.

— Egy hely hangulatát jól visszaadják a színárnyalatok. Épp a valósághűség miatt csak minimális mértékben használok szűrőket. A fényképezés technikai része egyébként sem érdekel túlzottan. A képeimet mobiltelefonnal készítem, és nincs derítés, sem mesterséges beállítások. Ami hatásos, így is megmutatkozik. Ha gyönyörű, sokszínű penész borítja egy elhagyott szoba falát, annál amúgy sem kívánhatnék jobbat.

— Nem igyekszel hírverést csinálni a fotóidnak…

— Számomra a fényképezés kreatív önkifejezési forma. Más a tétje, nem a hírnév.

— ?

— Az önismeret és a fejlődés. A figyelem edzése. Napról napra, képről képre érzem, hogy nyitottabban és érzékenyebben szemlélem a világot. A helyszínek keresése, majd bejárása érzéki, zsigeri izgalmat nyújt. Nagyon összetett élményt jelent a fotózás, nem mérhető semmi máshoz.

Ami pedig az önreklámot illeti, alapvetően szkeptikus vagyok a közösségi médiával kapcsolatban. Az Instagramot viszont szívesen használom, figyelem az urbex-fotósok munkásságát szerte a világban. Gyakorlati tanácsokat és inspirációt kapok azoktól, akiknek hasonló a látásmódja, mint az enyém.

— A te képeid mégis egészen másak, mint mondjuk az ókori romokról készült római urbex-fotók…

— Az én tárgyaim, helyeim nem patinás, antik emlékek, hanem a közelmúlt mementói. És az értékvesztés különösen megrázó így, testközelből. Azért is tartom fontosnak, hogy ezeket a pusztulásra ítélt architektúrákat fotózzam, mert nagyon gyorsan változik, romlik az állaguk. Mikor legközelebb visszamegyek, talán már nem ugyanaz a látvány fogad, mint ahogy ez már sokszor elő is fordult. Ilyen értelemben pillanatfotókat, helyzetjelentéseket készítek, amolyan képes naplót egy számomra nagy téttel bíró utazásról, ami egyben az idővel való versenyfutás is.

Viszont nemcsak pusztulás van a képeimen. Az egyik kedvenc fotómon például a színek térbeli egymásutánisága közvetíthet valamifajta reményt. A háttér szürke épületegyüttese előtt barnás-vörös, vég nélküli vagonok s egészen elől az épp csak sarjadó, élénkzöld fű — ez egy optimista skála, azt hiszem.

További fotók ITT.

A középkori zarándokok is hozzájárulhattak ahhoz, hogy a lepra Európa-szerte gyakori járványos betegséggé vált – állapították meg tanulmányukban brit kutatók.

Korábban általános nézet volt, hogy a lepra a keresztes háborúkban megfordult katonák révén terjedt el Nyugat-Európában. A Winchester Egyetem kutatói azonban olyan bizonyítékot találtak, amely egy másik lehetőséget is felvet.
Az angliai Winchester közelében fekvő egyik legkorábbi brit kórház temetőjében folytatott ásatások során bukkantak egy csontvázra, amelynek elemzésekor kiderült, hogy feltehetően egy leprában szenvedő zarándok maradványa. A radiokarbonos kormeghatározás szerint a zarándokot a 11-12. században temették el, a betegségét pedig a lepra egy olyan baktériumtörzse okozta, amely Ázsia középső és nyugati részén terjedt el – ismertette a PLOS Neglected Tropical Diseases folyóiratban publikált tanulmányt a BBC News.
Simon Roffey, a Winchesteri Egyetem kutatója elmondta, hogy a csontvázon végzett vizsgálatok rávilágítanak egy lehetséges útra, amelyen a lepra elérhette Angliát.
“A 11. századtól a 14. századig Nyugat-Európában példátlanul sok leprakórházat hoztak létre. Vajon a lepra, amely már évszázadok óta jelen volt, miért sújtotta hirtelen ilyen nagy mértékben a nyugat-európai társadalmat?” – tette fel a kérdést a tudós, aki szerint a csontváz adhat választ erre a kérdésre.
A kutatók a vizsgálat során azért jutottak arra a megállapításra, hogy a feltárt csontváz egy zarándok maradványa lehet, mert a csontok mellett megtalálták egy fésűkagyló héját, amely a Santiago de Compostelában járt zarándokok közismert szimbólumának számított. Az azonban továbbra is rejtély, hogy a zarándok hogyan találkozott az ázsiai leprabaktériummal.
“A középkori Nyugat-Európában hagyományosan a keresztes lovagokat okolták a lepra elterjesztésével. Ugyanakkor a kórházakban már évtizedekkel a keresztesek előtt is megjelentek leprás esetek” – mutatott rá Roffey. Hozzáfűzte: a winchesteri kutatás eredménye arra utal, hogy a zarándoklat is közrejátszhatott a lepra nyugat-európai elterjedésében.
A leprát a Mycobacterium leprae baktérium okozza. A betegség sokáig lappanghat, lassan hatalmasodik el, és a bőr pusztulásával, a szövetek elhalásával és a test deformálódásával jár. Az évezredeken át az emberiséget sújtó betegség megjelenését először az ősi Kínában, Egyiptomban és Indiában jegyezték fel. A világ egyes részein ma is előfordulnak leprás esetek, de a betegség antibiotikumokkal jól gyógyítható.

A Szövetségi Képviselők Tanácsa szombati marosvásárhelyi ülésén ellenszavazat nélkül döntött erről. Az SZKT-n Porcsalmi Bálint beszédében elmondta, egy olyan szerepet kell betöltenie, amire sosem vágyott, de mindig tiszta szívből tisztelte, és olykor tartott, félt tőle. Neki az a fontos, hogy maradh...

Piros Zsombor nyerte meg a juniorok versenyét a melbourne-i ausztrál nyílt teniszbajnokságon, mivel a szombati döntőben 4:6, 6:4, 6:3-ra legyőzte az izraeli Isai Olielt.

A 15. helyen kiemelt magyar játékos remekül alkalmazkodott a szeles körülményekhez, stabilan tartotta játékban a labdát fizikai fölényben lévő riválisa ellen – aki a torna negyedik kiemeltje volt -, és 1 óra 52 perc elteltével diadalmaskodott.

A 17 éves Piros 2010 óta az első magyar férfi teniszező, aki a juniorok között döntőbe jutott egy Grand Slam-tornán: akkor Fucsovics Márton Wimbledonban meg is nyerte a trófeát, és idáig ő volt az egyetlen magyar fiú GS-bajnok.

Piros a korosztályos ranglista 23. helyéről, balkezes izraeli riválisa 12-edikként kezdte a finálét, amelyet némi meglepetésre nem az egyik nagy stadionban, hanem egy szeles külső pályán rendeztek meg.

A 2015-ös fedettpályás magyar bajnok – aki eddigi öt meccsén szettet sem vesztett Melbourne-ben – rögtön elvette az izraeli adogatását, 2:0-ra ellépett, ám a keményen ütő Oliel visszabrékelt, és 34 perc alatt hozta a nyitójátszmát.

A folytatásban Piros jobban tartotta játékban a labdát, kétszer is elvette ellenfele szerváját, és 5:2-re elhúzott. Ekkor azonban megtorpant, 5:4-re visszaengedte az izraelit, aki az egyenlítésért adogatott, ám két kettős hibát is ütött, így a magyar játékos 35 perc elteltével kiegyenlített.

A döntő szettben Piros semmi-negyvenről hozta a szerváját, aztán 3:2-nél egy vonalra helyezett tenyeressel brékelte Olielt. Előnyét aztán sikerült végigvinnie, a mérkőzést pedig egy újabb nyerő tenyeressel fejezte be.

“Gratulálok Isainak, jó meccs volt. Köszönöm mindenkinek a támogatást, ti voltatok a legjobb közönség. Remélem, ti is élveztétek” – mondta a díjátadó ünnepségen Piros, aki második Australian Openjén szerepelt.

A férfiaknál Fucsovics és Piros révén a magyar tenisz két junior GS-trófeánál tart, a nőknél eddig három született: Kapros Anikó 2000-ben Melbourne-ben, Szávay Ágnes 2005-ben a Roland Garroson, Gálfi Dalma pedig 2015-ben a US Openen ünnepelhetett.

Élővé tenné a székely hagyományokat a Bukovinai Székelyek Országos Szövetségének új elnöke, ennek jegyében alakítják át a szövetség legnagyobb szabású programját, az augusztusi Bukovinai Találkozások nevű fesztivált is.

“Fontos, hogy ne csak porolgassuk a kultúránk emlékeit vagy családfákat készítsünk, hanem próbáljuk élővé, a mindennapok részévé tenni a hagyományainkat akár a tánccal vagy az ételeinkkel” – mondta a januárban megválasztott Illés Tibor az MTI-nek.

A szövetség 58 éves, nagymányoki vezetője, aki feleségével együtt Fülöp Ferenc-díjas néptáncos is, hozzátette: ennek egyik módja a hagyományos székely ételek, a székely viselet, népzene, táncház népszerűsítése lehet. A kakasdi általános iskolában például testnevelés órákon néptáncot oktatnak, ezt másutt is be lehetne vezetni – jegyezte meg.

Az idén 28. alkalommal megrendezendő Bukovinai Találkozások nemzetközi folklórfesztiválon – amelyről szintén januárban, Csernovicban írtak alá megállapodást a lengyel, ukrán, román és magyar résztvevők -, a közönséget is bevonják majd a programokba. A színpadi produkció átalakul, ezúttal egy-egy nagy lakodalmast rendeznek a négy ország helyszínein. Bonyhádon augusztus 4. és 6. között bukovinai székely lakodalmas lesz, amelybe lengyel és román együttesek leánykikérés, leányszöketés eljátszásával kapcsolódnak be.

A szövetség megtartja más, hagyományos programjait is: februárban székely disznóvágást rendeznek Bonyhádon, márciusban huszadik alkalommal székely mesemondó versenyt Kakasdon, áprilisban Hidason a kilencedik székely borversenyt tartják meg. A Bukovinai Találkozások programja júniusban Lengyelországban kezdődik, majd Ukrajnában, Romániában és Bonyhádon folytatódik. Júliusban gyerekeknek, novemberben felnőtteknek rendeznek néprajzi tábort, és idén is megszervezik a máriagyűdi, valamint a kismányoki székely búcsút.

A szövetségnek jelenleg 30 belföldi és 11 határon túli tagszervezete van, amelyek több ezer embert tömörítenek. Legutóbb a madéfalvai Ökotourist Egyesület csatlakozott a szövetséghez, ami azért fontos, mert a bukovinai székelyek története az 1764-es madéfalvi veszedelemmel, a székelyek elűzésével kezdődött – mondta az elnök.

A Napsugár 60. születésnapját ünneplő rendezvények egyik eseményére hétfőn, január 30-án, déli 12 órakor kerül sor. Ekkor, a szervezők reményei szerint, szerte az országban sok-sok iskolában összegyűlnek az elemi osztályok, a Napsugár-olvasók, és együtt éneklik azt a kis Napsugár-köszöntőt, amely a ...

A Zsibói Botanikus Kertben hozzák létre a püspökfürdői tavirózsás tó mását. Az eredeti, termálvizes tó csaknem teljesen kiszáradt, egyedülálló flóráját és faunáját a kipusztulás fenyegeti. A zsibói rekonstruálás célja egyrészt a veszélyeztetett fajok megmentése, másrészt annak tudatosítása, hogy vil...

Hazafias, nevelő célzatú gyerekkönyvet jelentetett meg Oroszország egyik legnagyobb hadiüzeme, a tankokat gyártó Uralvagonzavod. A kiadványt óvodásoknak és kisiskolásoknak szánták. A képeskönyv címe A kis tank kalandjai. A főhős páncélos egy játék, amelyet véletlenül egy tankokat gyártó üzem múzeumá...