Nyugat-Balkán

Emlékmisét mutattak be ma Budapesten a Szent István Bazilikában az 1944-45-ben Vajdaságban lezajlott véres eseményekben áldozatul esett magyarokért.

A reggeli sűrű köd a versenyre jelentkezettek közül is csak három, Magyarország távolabbi részéből benevezett csapatot tántorított el a VII.

Tizedik alkalommal rendeztek történelmi vetélkedőt Szabadkán az 1956-os magyar forradalom és szabadságharcra való emlékezés jegyében.

(A Tudomány rovatból átvett tudósítás)Ma Újvidéken megnyílt a 16.

Megszüntették az áramkimaradást, újra működik a tiszaszigeti közúti határátkelőhely - tájékoztatta a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője szombat délelőtt az MTI-t.

Áramkimaradás miatt szünetel a fogalom a tiszaszigeti közúti határátkelőhelyen - tájékoztatta a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője szombaton az MTI-t.

A tartományi kormány ünnepséget tartott Bácska, Bánát, Szerémség és Baranya Szerb Királysághoz való csatolásának 99.

Mihócza Zoltán vezérőrnagy, az MH Összhaderőnemi Parancsnokság törzsfőnöke az elmúlt héten meglátogatta a koszovói hadszíntéren szolgálatot teljesítő magyar katonákat.

Több mint két hónapja szolgál Bosznia-Hercegovinában az MH EUFOR Kontingens 21. váltása - Stoszek János alezredes vezetésével. Az elmúlt hetekben a magyar békefenntartók - valamint a NATO- és az EUFOR-parancsnokságokon egyéni beosztásokban szolgáló magyarok - sikerrel vettek részt számos, kiemelkedően fontos megmérettetésen és gyakorlaton.

A napokban megtörtént a parancsnoki teendők átadás-átvétele a koszovói Novo Selóban található Camp Maréchal de Lattre de Tassigny táborban. A feladatokat Szép Károly alezredes - az MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis logisztikai zászlóaljának parancsnoka - vette át Szalontai László alezredestől, aki az MH Összhaderőnemi Parancsnokság Logisztikai Műveleti Főnökségének kiemelt főtisztje.

A NATO vezette KFOR békefenntartó misszió Silver Saber 2017 elnevezésű  nagyláthatóságú gyakorlatát idén már második alkalommal rendezték meg a napokban, a koszovói főváros közelében található Vrelo és Pomazatin táborokban.

November 1-jén Szpisják József dandártábornok, az EUFOR törzsfőnöke vezetésével medálparádét rendeztek az EUFOR szarajevói parancsnokságán, a Butmir táborban. A tábornok az eseményen hat nemzet harmincegy katonájának adta át az Európai Unió közös biztonság- és védelempolitikájának Althea-medálját, és köszönetet mondott nekik elhivatott szolgálatteljesítésükért Bosznia-Hercegovinában.

A délszláv háborúnak voltak olyan meghatározó eseményei, amik sokaknak az emlékezetében megmaradtak. Nekem ilyenek a mostari híd lebombázása, a srebrenicai népirtás, Szarajevó blokádja és Vukovár, a vukovári kórház betegeinek deportálása. 

1991 november 18-án, 87 nap után elesett a dél-szlavóniai város. A Jugoszláv Néphadsereg és szerb félkatonai alakulatok három hónapig ostromolták, a II. világháború utáni idők legvéresebb harca zajlott a városért. 

2299 városvédő halt meg, vagy sebesült meg súlyosan, 2580 civil lakos vesztette életét vagy tűnt el az ostrom alatt. A környező tömegsírokban 1333 áldozat holttestét találták meg. Becslések szerint naponta 12 ezer gránát és különböző rakéták érték a várost, foglyul ejtettek legkevesebb 7000, elhurcoltak a városból 22156 embert. 8272 házat romboltak le, teljesen megsemmisült 5580 lakás. 

A városra, az áldozatokra emlékeznek ma Vukováron. A várostól 5,5 kilométerre lévő háború áldozatainak emlékművéhez vonult a békemenet. A megemlékezésre a városba érkezett Kolinda Grabar-Kitarović államfő egyebek mellett azt mondta: „még sok víznek kell lefolynia a Dunán, míg Horvátország és Szerbia azt mondhatja, hogy baráti országok.” 

A délszláv háború legvéresebb harcát vívták Vukovárért. Az ostromot kb. 15 ezer ember, köztük 1500-2000 gyerek élte át, elképzelhetetlen szenvedések árán. Siniša Glavašević rádiós riporter, aki az ostrom alatt végig az egyik óvóhelyen tartózkodott, ezt mondta az utolsó napról: "Vukovár képe a nyolcvanhetedik nap huszonkettedik órájában mindörökre az emlékezetébe vésődik azoknak, akik jelen vannak. Amerre csak néz, nem evilági látvány fogadja az embert. Égett szag, tetőcserepek maradékai a lábunk alatt, építőanyagok, üveg, romok és iszonyatos csend mindenütt. Reméljük, Vukovár gyötrelmei véget értek." 

És ami ezután következett, az mindent felülmúlt. Az volt maga a pokol. November 20-21-re virradó éjszaka, a szerb megszállás alatt egy város melletti sertéstelepen, Ovčaraban megöltek 255-264 katonát és civilt, többségében horvátokat, akik még többnyire betegek voltak, a kórházból deportálták őket, elvitték a telepre és meggyilkolták. Ez volt a balkáni polgárháború legnagyobb mészárlása. Az áldozatok között volt nő, gyerek, volt egy francia önkéntes, Jean-Michel Nicolier, az előbb említett rádiós riporter, Siniša Glavašević de voltak szerbek, bosnyákok, magyarok. Egyesek szerint Ovčara a srebrenicai népirtás főpróbája volt. 

                                                  Ovčara 

Az emblematikus vukovári kórház a város védelmi központja volt. A hivatalos nevén Egészségügyi Központban 1991 elején Dr. Juraj Nijavro két társával megszervezték a háborús egészségügyi ellátást. Akkor a sebészeten dolgozó 15 orvosból csak kettő volt horvát. A horvát rendőrség és a Jugoszláv Néphadsereg közötti viszály erősödésével az orvosok és a kórházi személyzet nagy része - főleg szerbek - elhagyták a kórházat és a várost. Beálltak a jugoszláv hadseregbe, vagy elmenekültek. A horvátok egy része is elment, a kórházban a személyzet egyharmada maradt összesen 30 orvossal. Az ott maradottak 40%-a szerb volt. Az elmenekült orvosokat önkéntesek pótolták Zágrábból és Eszékről. 

                                   A kórház

Az ostrom kezdete után, miután nyilvánvalóvá vált, hogy a szerbek nem kímélik a kórházat és a sebesülteket, dr. Vesna Bosanac igazgató elrendelte a betegek és a személyzet evakuálását és az alagsorba költöztetésüket. A jugoszláv légierő gépei legalább 15-ször támadták a kórházat annak ellenére, hogy azon jól látható volt a vöröskereszt. Az ostrom három hónapja alatt 3400 sebesültet láttak el, a sebészeten 2500-2900 műtétet hajtottak végre. 

                  Dr. Vesna Bosanac igazgatónő és az orvosok 1991. Vukovar                        

Ma már nehéz elképzelni, hogy milyen körülmények között dolgoztak. Az utolsó két hétben a vizet kannákban hordták egy közeli kútról, a fertőtlenítést rögtönzött eszközökkel végezték. Összegyűjtötték az esővizet, még a radiátorokban lévő vizet is felhasználták. A konyha is az alagsorban volt, három tűzhelyen tudtak főzni. Húst a katonák hoztak, vagy vadásztak a városszéli erdőkben. Hihetetlen, de ilyen körülmények között sem volt súlyosabb sebfertőzés, köszönhetően az orvosok szakértelmének és elkötelezettségének. 

                                      A betegek az alagsorban

November 19-én az Vöröskereszt helyett a Jugoszláv Néphadsereg tagjai lepték el a kórházat. Akkor kb. 420 sebesültet és beteget ápoltak, közül 390-en szerepeltek a kórházi nyilvántartásban. A sebesültek között legalább 200 nagyon könnyű sérült volt, nagy számban civilek, akik azt gondolták, hogy a kórház többé-kevésbé biztonságos hely. 

Dr. Marko Ivezić, a belgrádi katonaegészségügyi akadémia orvosa végezte a betegek „szelektáltálását”. Ennek „eredményeként” még aznap este a legtöbb civil és néhány katona átkerültek a jugoszláv hadsereg laktanyájába. Harminc embert megvertek, autóbuszra tettek és ismeretlen helyre vittek. Másnap Veselin Šljivančanin őrnagy, aki két napig nem engedte be a nemzetközi szervezeteket a kórházba, összehívta a személyzetet és tájékoztatta őket a „háborús törvényekről” és dr. Vesna Bosanac igazgatónő leváltásáról. Ezalatt a szerb katonák elvették a betegek és a személyzet okmányait. Délelőtt 10 órára autóbusszal elszállítottak minden férfit. A nemzetközi szervezeteket csak fél 11 körül engedték be, amikor már a sebesültek, betegek nagy részét elvitték. Nők, gyerekek, néhány öreg ember és a személyzet egy maroknyi része maradt. 

                      Sorsukra várva Ovčaraban ...

Akiket elvittek, egy részük Ovčaraba került, ahol egy 200 holttestet rejtő tömegsír felnyitásakor 193 személyt tudtak azonosítani. Egyértelműen kiderült, hogy 97 ember a kórház betege volt. 66 ember sorsa, akiket elvittek a kórházból, még mindig nem ismert. 

Vukovár egyik védője, később szerb koncentrációs tábor foglya, Danijel Rehak nem rejti véka alá a véleményét: „eltelt 26 év és a legnagyobb bűnösöket, a felelősöket nem vonták felelősségre. Időközben egy részük meghalt, egy részük eltűnt, egy részüket évek óta jól ismerjük. Meg fog történni, hogy senki nem felelős és hogy mi magunk gyilkoltuk meg magunkat.” 

Három embert vontak felelősségre Hágában közvetlenül Vukovár kapcsán: Mile Mrkšić, Miroslav Radić és Veselin Šljivančanin sokéves börtönbüntetését tölti. Vojislav Seselj és Slobodan Milosević vádiratában szintén szerepeltek a Vukovárban elkövetett háborús bűnök. 

A szerb koncentrációs táborok volt foglyai szövetsége az elmúlt években összeállított egy 1000 nevet tartalmazó listát azokról, akiket felelősnek tartanak a vukovári eseményekben, feljelentést tett ellenük, de eddig bármiféle eredmény nélkül. 

„Az, hogy a Vukovárnak és a vukováriaknak a jövője jobb és világosabb legyen, a múltnak is világosabbnak kell lennie, nem merülhetnek az történtek a feledés homályába. Meg kell nevezni a felelősöket és nem engedhetünk az igazságtalanságnak.” 

                                      Škabrnja 1991 november 18. 

1991 november 18-án nemcsak Vukovár esett el. Ugyanezen a napon van a jugoszláv hadsereg Ratko Mladić parancsnoksága alatt bevonultak Škabrnjaba, megkínoztak és megöltek 43 civilt és 15 katonát. Egy nappal később a szomszéd faluban, Nadinban öltek meg 14 civilt, a falu túlélő lakóit elűzték, házaikat kirabolták vagy felgyújtották. 

Vukovár a Krajinai Szerb Köztársaság része lett, a daytoni békeegyezmény rendelkezett Horvátországhoz csatlakozásáról. A város védői és az ostrom túlélői a mai napig gyakran vádolják Zágrábot és személy szerint Franjo Tudjmant azzal, hogy az akkori horvát vezetés nem küldött elegendő katonát és gyakorlatilag feláldozta a várost a minél megrendítőbb háborús tudósításokért és a nemzetközi szimpátia elnyeréséért.

Az egykor ötvenezres Vukováron ma kevesebb mint harmincezren élnek.

 

 

 

Dubai ad otthont november 16-ig a világ légitársaságainak, repülőgépgyártóinak, beszállítóknak, légiközlekedési szakembereinek hatalmas fiesztájának. 60 ország 1200 kiállítója, konferenciák, szakmai előadások és persze üzletkötések.

A Boeing és az Airbus egy óra alatt közel 600 darab repülőgép eladásáról kötött szerződést 76 milliárd dollár értékben.

225 darab Boeing 737MAX típusú gépre szóló megrendelést írt alá 27 milliárd dollár értékben a flydubai légitársaság. Ez a legnagyobb megrendelés közel-keleti légitársaságtól mind értékét, mind darabszámát illetően.

A megállapodás magában foglalja 175 darab B737MAX típusú gép megvásárlását és további 50 darabra van opció. A 175 darabból több mint 50 darab Boeing 737MAX10, a 737MAX család legújabb és legnagyobb tagja.

Az Airbus tájékoztatása szerint megállapodás született 430 darab keskenytörzsű repülőgép eladásáról, ami az eddigi legnagyobb megrendelés a kereskedelmi légiközlekedésben.

Az amerikai Indigo Partners légiipari befektetési társaság, ami világszerte diszkont légitársaságok finanszírozója, eddigi legnagyobb megrendelését írta alá Airbus A320neo típusú repülőgépekre. A megrendelt gépek jövőbeni tulajdonosai között van a Frontier Airlines az Egyesült Államokból, a mexikói Volaris, a chilei JetSmart és a WizzAir.

A szerződés 273 darab A320neo és 157 darab A321neo típusú repülőgépekröl szól 49,5 milliárd dollár értékben.

A Wizz Air tulajdonába fog kerülni 72 darab A320neo és 74 darab A321neo típusú gép. Az első szállítások a magyar diszkont légitársasághoz 2022-ben lesznek, a gépek zöme 2025-26-ban érkezik, azután, hogy megtörténik a 2015-ben megrendelt 110 darab A320neo gépek leszállítása.

A jelenlegi katalógus ár szerint a megrendelt gépek értéke 17,2 milliárd dollár. A megrendelés akkor válik véglegessé, ha azt a részvényesek jóváhagyják. Ha ez megtörténik, akkor társaságnak az Airbustól megrendelt gépek száma 282-re nő. Ebben benne van a 8 darab A320ceo és a 18 darab A321ceo típusú gép, amiknek szállítása 2019-ben kezdődik. A korábban megrendelt 110 darab A321neo típusú gépek leszállítása 2019-2025 között történik.

Az Air Serbia 49%-ban stratégiai partnere, az Etihad Airways is jelen van a Dubaiban. A légitársaság 2003-as alapítása óta legnehezebb időszakát éli, de Peter Baumgartner igazgató kijelentette, hogy nincs szándékukban a kisebbségi partnerségi kapcsolatokat megszüntetni.

“Az Alitalia és az Air Berlin tapasztalatai nem jelentéktelenek, de ne felejtsük el, hogy több mint 50 code share partnerünk van. Mindig olyan cég voltunk, amleyik a partnerségre épül, így az Alitalia és az Air Berlin után is van élet” - mondta.

A költségcsökkentés a társaságnál a következő években is folytatódik, az Etihad ezért egyelőre nem tervezi újabb gépek megrendelését, a Boeing 787 típus adja továbbra is a flotta gerincét.

Az Etihad A320-as repülőgépén bemutatták a nemrég kifejlesztett élvonalbeli technológiát, a WI-Fly-t. Ez a technológia lehetővé teszi a nagysebességű, 50Mb/sec internet használatát repülés közben. 

Az Etihad három géppel képviseltette magát az Airshown, az említett A320-as mellett ott volt egy A380-as, ugyanaz a gép, amelyik az Abu Dhabi Louvre museum ünnepélyes megnyitóján húzott át alacsonyan az épület felett.A gép mind a négy hajtóművén a múzeum hivatalos logója van, a fedélzet enteriőrjét a múzeum inspirálta, annak kupola megoldásával, fénytöréseivel. A harmadik gépük egy Fenom 100E oktató repülőgép volt, amit a cég repülős iskolájában használnak.

Az Etihad A380-as Abu Dhabiban a Louvre múzeum megnyitóján

 

Forrás: tangosix, fotók. T6, Boeing, Airbus

 

Az aknamentesítők. Állandó veszéllyel néznek szembe, folyamatos feszültségben dolgoznak.   

A délszláv háború tragikus utóélete az aknamezők felszámolása. Boszniában 22 évvel a fegyverek elhallgatása után még több mint ezer négyzetkilométernyi terület van elaknásítva. A hivatalos információk szerint a háború vége óta a balkáni országban az aknamezőkön 51 aknamentesítő lelte halálát, és sok civil is életét vesztette aknarobbanás következében. Emlékszem, amikor Szarajevóban éltünk, egy kampány során az egész országban óriásplakátok jelentek meg, rajtuk hatalmas számmal: 1263. A háború utáni öt évben ennyi halálos áldozata vagy maradandó sérültje volt a Bosznia területén felrobbant aknáknak. Az ENSZ 1991-ben indított taposóaknák elleni kampánya ellenére BiH területére becslések szerint kb 1 millió aknát telepítettek. A szerb hadsereg a háborús törvényeket felrúgva, nem készített térképet a telepített aknákról, visszavonulásukkor pedig szinte minden négyzetmétert elaknásítottak. 

Kiköltözésünkkor ez volt az egyik legfontosabb kérdés, amit a gyerekekkel komolyan meg kellett beszélni és ellentmondást nem tűrően ellenőrizni kellett, hogy betartják-e a szabályokat. Öcsi négy éves volt, Ági 16. Meg kellett nekik tanítani, hogy milyenek  az aknaveszélyre figyelmeztető jelzések és meg kellett velük értetni, hogy csak és kizárólag a kijelölt helyen szabad közlekedni. Öcsiéknél az óvodában már a bejárati ajtón ott voltak a rajzok, amik mutatták, hogy milyenek ezek a robbanó eszközök, gyakran voltak náluk egyetemisták, hogy bemutatókat is tartsanak nekik. 

                     Ilidzsán a sétányon. Öcsi mögött az erdő már tiltott terület 

Egyszer a férjem észrevette, hogy Ági cipője irtózatosan sáros. Kérdezte tőle, merre járt? Azt válaszolta, hogy hazafelé jövet a sarkon átvágtak azon a telken, mert sokkal rövidebb az út. Ritkán hallottam a férjemet kiabálni, a gyerekekkel szemben szinte sosem emelte fel a hangját, akkor is igyekezett visszafogni magát és elmondani, hogy az egyik legveszélyesebb hely egy romos ház kertje, és nekünk fogalmunk sincs róla, hogy folytak-e ott harcok vagy nem, lehetnek-e ott aknák vagy nem. Nagyon komolyan azt mondta, ha ezt a lányunk nem tudja megérteni, akkor hazaküldjük Pestre és kollégista lesz, mert ekkora veszélyt nem vállalhatunk. A kérdésről a családban soha többet nem esett szó, a gyerekek fegyelmezettek voltak, megtanultak élni Boszniában és rettenetesen élvezték. 

Mert a veszély valóban sokszor abban rejlett, hogy a visszatelepülők nem tudták, hogy milyen területre érkeznek. A repülőtér és közvetlen környéke magától értetődően elsőbbséget élvezett az aknamentesítésben, amikor a polgári légiforgalom előtt megnyitották, már teljesen biztonságos volt. A négy év alatt egyszer volt reptérzár robbanás miatt, egy közeli gazdaság területén a tulajdonos nem akarta kivárni a hivatásos mentesítőket, maga kezdte a szántóföldet megtisztítani és ott robbant fel egy akna.   

Kik is azok, akik minden nap kockára teszik az életüket, hogy biztonságossá tegyék az országot? A mostari Pro Vita humanitárius szervezet egyik aktivistája, Džafer Kumbara 1996. február 12-én kezdte meg ezt a munkát. Most 54 emberrel dolgozik. Minden aknamentesítő csapat 10 főből áll: a csapatvezetőből, az orvosból és 8 aknamentesítőből. Kumbara munkája a tervezés, a logisztika biztosítása. Kiemelten fontos feladatának tartja, hogy bemutassa az aknamentesítőknek a munka veszélyességét, hogy minden aknát, amik között vannak úgynevezett „botló” aknák,  úgy tekintsenek, mintha az lenne az első. A csapatában még nem történt halálos baleset. 

Az aknamentesítő munkanapja reggel 6 órakor kezdődik. Nagyon fontos, hogy jó fizikai állapotban, kialudt legyen. Reggeli után indulnak az aknamezőre. A terepre érkezéskor kirakodják az eszközöket, ellenőrzik a detektort és átnézik a feladatot.

                                      Felszerelés

Felszerelésük védőmellény, sisak, fémdetektor és szonda. Van egy másik munkaeszköz, ami úgy néz ki, mint egy nagy fűnyíró, kézi fűrész. Az aknamentesítők naponta 65-70 négyzetmétert tudnak átvizsgálni. A munkaidő öt óra, minden fél órában 10 perc pihenővel. Az aknamentesítés szezonális munka, nem lehet végezni esőben, hóban, de nagy zajban vagy hőségben sem. 

Jela Šafradin orvos, négy gyermek édesanyja. Húsz éve tagja egy „fel nem robbant gyilkos eszközök” megsemmisítésére alakult civil szervezetnek. Nap nap után megy ki a terepre társaival, emellett folyamatosan ott van áradásoknál, földcsuszamlásoknál a mentőcsapat tagjaként. Azt mondja, minden munkának van jó és rossz pillanata, de ez a munka kivételesen stresszes és egyes pillanatai életünk végéig az agyunkba vésődnek. 

„Kezdetben nagyon nehéz volt, de sikerült mindent megszervezni a családban. A munkavégzésben az motivál, hogy megtisztítsuk az országot a fel nem robbant gyilkos eszközöktől, hogy ne történjenek végzetes, vagy élethosszig tartó sérülést okozó balesetek. És még ha úgy érezzük, hogy tiszta is egy terület, akkor sem lehetünk abban teljesen biztosak. Mert még mindig előfordulhatnak erdőben, réten, vagy bárhol máshol. Sokat kell dolgozni a felvilágosítás terén is. Meg kell tanítani a gyerekeket az iskolákban a veszélyükre, de a felnőtteknek is több figyelmet kell fordítaniuk az aknamezőket jelző jelzésekre.” 

Az orvosokra nagy felelősség hárul, ellenőrizniük kell az aknamentesítők egészségi állapotát is és megszervezni, hogy mit kell tenni vészhelyzetben.   

„Vannak nehéz pillanatok. Nehéz, amikor egy kollégát elveszítünk, vagy amikor egy társunk megsebesül. De amikor egy megtisztított területet át tudunk adni a visszatelepülőknek, amikor látjuk az ő örömüket, az leírhatatlan”- mondta egy másik aknamentesítő. 

„Vannak, amikor nem tartják tiszteletben a jelzéseket. Mostar környékén dolgoztunk és vadászok jöttek oda hozzánk, mondták, ott nincsenek aknák, ők minden héten ott vadásznak a megjelölt területen. Mi megmutattunk nekik több mint 20 aknát, amit már megtaláltunk és annyit mondtunk, szerencséjük volt.” 

A norvég szakszervezeti mozgalom humanitárius szervezete által létrehozott és támogatott kutyakiképző központ működik 2004 óta Vogošća mellett, ahol jelenleg 40 kutya van kiképzésen és 13 kutyájuk dolgozik terepen. Az elmúlt 13 évben közel 500 kutyát biztosítottak különböző akciókhoz.

Működésük óta a kutyák Bosznia szerte 4000 aknát és 300 ezer egyéb más, a háborúból maradt robbanó szerkezetet észleltek. Belga juhászkutyákkal dolgoznak, a kiképző azt mondja, nagyon intelligens, energikus, engedelmes fajta, amelyik könnyen és gyorsan tanul.

A kutyák rendkívül értékes segítői az aknamentesítőknek elsősorban a szaglásuk miatt. Képesek kiszagolni az aknákat és más robbanó szerkezeteket. Az emberek által használt fémdetektortól eltérően a kutya képes megtalálni mind a fém mind a műanyag aknákat. Azok az egységek, akik kutyát is használnak, nagyobb területet tudnak egy-egy műszak alatt átvizsgálni, és pontosabb munkát végeznek. 

A boszniai aknamentesítő központ (BHMAC) adatai szerint  az aknamezők az ország lakosságának 15%-át, több mint 550 ezer ember életét veszélyeztetik. Folyamatos feltáró munkával 8638 aknával, kazettás bombával fertőzött helyet azonosítottak, ahol legalább 80 ezer robbanó szerkezet lehet a földben. Volt idő, amikor Boszniában 39 cég foglalkozott aknamentesítéssel. Jelenleg 3-4. Az ok nagyon egyszerű, a nemzetközi cégek már nincsenek az országban, aki ma ezzel a tevékenységgel akar foglalkozni, jó felszerelésekre van szüksége: gépekre, felderítő kutyákra, jól képzett csapatokra, munkásokra, vezetőkre. Ez egy nagyon költségigényes munka, drága eszközöket, jelentős pénzügyi forrásokat igényel.  Egy négyzetméter technikai, térbeli felmérése a tereptől függően 0,5-1,1KM (1KM=0,5Euro) között van. Amikor már magáról a terület megtisztításáról van szó, amiben a nyolc aknamentesítőn kívül kutyák és gépek is részt vesznek, ez az összeg 1,8-3,5 KM négyzetméterenként. 

2024-ig kellene Bosznia területét megtisztítani a robbanó szerkezetekről, de a tevékenységet ismerők elég szkeptikusak.

 

Fotó: klix.ba, saját

 

Tavaly a városi kasszából kutyaharapás miatti kártérítés címén közel nyolcmillió dinárt fizettek ki a polgároknak, s majdnem ugyanennyit, vagyis 7,1 millió dinárt pedig a Köztisztasági és Parkosítási Kommunális Közvállalat fizetett ki, erősítették meg a zrenjaninski.

A 16 éves Milica Beslać, a szerbiai fitness válogatott tagja, édesanyja és edzője, Branislava Jovanović vesztette életét abban a közlekedési balesetben, mely tegnap történt Antalfalván (Kovačica).

Egy teherautó gázolt halálra egy 52 éves, elektromos kerékpárjával közlekedő nőt a Nagybecskerek melletti Melencén szombat délután, közölte a rendőrség.

Nagybecskereken pénteken délután lekapcsolták a vízgyár berendezéseiről a vízellátást, a Bega menti város lakóinak csapjaiból továbbra is a régi, sárgás, fogyasztásra nem alkalmas víz csordogál.

A Tartományi Oktatási, Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi Nemzeti Közösségi Titkárság és a Microsoft 2016-os pályázatán három vajdasági pedagógus vehetett részt.